1. A GYÓGYSZER NEVE

Escitil 5 mg filmtabletta

Escitil 10 mg filmtabletta

Escitil 15 mg filmtabletta

Escitil 20 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Escitil 5 mg filmtabletta

5 mg eszcitaloprámot tartalmaz (eszcitaloprám-oxalát formájában) filmtablettánként.

Escitil 10 mg filmtabletta

10 mg eszcitaloprámot tartalmaz (eszcitaloprám-oxalát formájában) filmtablettánként.

Escitil 15 mg filmtabletta

15 mg eszcitaloprámot tartalmaz (eszcitaloprám-oxalát formájában) filmtablettánként.

Escitil 20 mg filmtabletta

20 mg eszcitaloprámot tartalmaz (eszcitaloprám-oxalát formájában) filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Escitil 5 mg filmtabletta: fehér, kerek mindkét oldalán domború felületű filmtabletta.

Escitil 10 mg filmtabletta: fehér, ovális (kb. 8,1×5,6 mm), egyik oldalán bemetszéssel ellátott filmtabletta. A tabletta egyenlő adagokra osztható.

Escitil 15 mg filmtabletta: fehér, ovális (kb. 10,4×5,6 mm), egyik oldalán bemetszéssel ellátott filmtabletta. A tablettán levő bemetszés csak a széttörés elősegítésére és a lenyelés megkönnyítésére szolgál, nem arra, hogy a készítményt egyenlő adagokra ossza.

Escitil 20 mg filmtabletta: fehér, ovális (kb. 11,6×7,1 mm), egyik oldalán bemetszéssel ellátott filmtabletta. A tabletta egyenlő adagokra osztható.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Major depressziós epizódok kezelése.

Pánikzavar (agorafóbiával vagy anélkül) kezelése.

Szociális szorongásos zavar (szociális fóbia) kezelése.

Generalizált szorongásos zavar kezelése.

Obszesszív-kompulzív zavar (kényszerbetegség) kezelése.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A 20 mg-nál nagyobb napi adagok biztonságossága még nem bizonyított.

Major depressziós epizódok

A javasolt adag: 10 mg naponta egyszer. A beteg egyéni reagálásától függően a napi dózis maximum 20 mg-ig növelhető.

Az antidepresszív hatás eléréséhez általában 2-4 hétre van szükség. A tünetek megszűnése után még legalább 6 hónapos kezelés szükséges a terápiás válasz megerősítéséhez.

Pánikzavar (agorafóbiával ill. anélkül)

Az első héten az ajánlott kezdőadag napi 5 mg, ezután a dózis napi 10 mg-ra emelhető. A beteg egyéni reagálásától függően a napi adag maximum 20 mg-ig tovább emelhető.

A maximális hatás körülbelül a harmadik hónap után érhető el. A kezelés több hónapig tart.

Szociális szorongásos zavar

A javasolt adag: 10 mg naponta egyszer. A tünetek enyhüléséhez rendszerint 2-4 hét szükséges. Utána, a beteg egyéni reagálásától függően a napi adag 5 mg-ra csökkenthető, vagy maximum 20 mg-ig emelhető.

A szociális szorongásos zavar krónikus lefolyású betegség, és a terápiás válasz stabilizálására 12 hetes kezelés javasolt. A reszponderek hosszú távú kezelését 6 hónapig vizsgálták, a visszaesés megelőzését szolgáló kezelés hossza egyénileg mérlegelendő; a terápiás előnyöket rendszeresen újra kell értékelni.

A szociális szorongásos zavar egy diagnosztikailag jól definiált, és a túlzott szégyenlősségtől elkülönítendő betegség. Gyógyszeres kezelés csak akkor javallt, ha a betegség jelentősen akadályozza a munkavégzést és szociális aktivitást.

A kezelés szerepét a kognitív magatartásterápiához viszonyítva nem értékelték. A gyógyszeres kezelés az általános kezelési stratégia része.

Generalizált szorongás

A kezdőadag 10 mg naponta egyszer. A beteg egyéni terápiás válaszától függően az adag maximum napi 20 mg-ig emelhető.

A reszponderek hosszú távú kezelését napi 20 mg-mal kezelt betegeknél legalább 6 hónapig vizsgálták. A terápiás előnyöket és az adagolást rendszeresen újra kell értékelni (lásd 5.1 pont).

Obszesszív-kompulzív zavar (kényszerbetegség).

A kezdőadag 10 mg naponta egyszer. A beteg egyéni terápiás válaszától függően az adag maximum napi 20 mg-ig emelhető.

Az obszesszív-kompulzív zavar krónikus betegség, a tünetmentesség biztosítása érdekében a betegeket megfelelő ideig kell kezelni.

A terápiás előnyöket és az alkalmazott dózist rendszeresen újra kell értékelni (lásd 5.1 pont).

Idősek (65 év felett)

A kezdődózis 5 mg naponta egyszer. A dózis a beteg válaszreakciójától függően szükség esetén napi 10 mg-ra emelhető (lásd 5.2 pont).

Az Escitil hatékonyságát szociális szorongásos zavarban szenvedő idős betegeknél nem vizsgálták.

Gyermekek és serdülők

Az Escitil nem alkalmazható gyermekek és 18 év alatti serdülők kezelésére (lásd 4.4 pont).

Vesekárosodás

Enyhe és közepesen súlyos vesekárosodásban nincs szükség az adag módosítására. Súlyosan beszűkült vesefunkciójú betegeknél (CL_CR kisebb, mint 30 ml/perc) fokozott óvatosság javasolt (lásd 5.2 pont).

Májkárosodás

Enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél az első 2 héten az ajánlott kezdőadag napi 5 mg. A beteg egyéni terápiás válaszától függően a napi adag maximum 10 mg-ig emelhető. A súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél elővigyázatosság és igen óvatos adagtitrálás javasolt (lásd 5.2 pont).

Gyenge CYP2C19 metabolizálók

Ismerten gyenge CYP2C19 metabolizáló betegeknél a kezelés első 2 hetében ajánlott kezdőadag napi 5 mg. A beteg egyéni terápiás válaszától függően a napi adag maximum 10 mg-ig emelhető (lásd 5.2 pont).

A kezelés leállításakor jelentkező megvonási tünetek

A kezelés hirtelen leállítása kerülendő. Az eszcitaloprám-kezelés leállításakor az esetleges megvonásos tünetek elkerülése érdekében az adagot legalább 1-2 héten át, fokozatosan kell csökkenteni (lásd a 4.4 és 4.8 pont). Amennyiben a dózis csökkentését követően vagy az adagolás megszüntetésekor tolerálhatatlan mellékhatások lépnek fel, úgy megfontolandó az előzőleg alkalmazott adag visszaállítása. Később a kezelőorvos a korábbinál fokozatosabb dóziscsökkentéssel folytathatja a gyógyszer leállítását.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra. Az Escitilt naponta egyszer, étkezéssel vagy étkezéstől függetlenül lehet bevenni.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Egyidejű alkalmazás nem szelektív, irreverzíbilis monoaminoxidáz-gátlókkal (MAO-inhibitorokkal) a szerotonin szindróma (agitáció, tremor, hyperthermia stb) kialakulásának veszélye miatt ellenjavallt (lásd a 4.5 pont).

Az eszcitaloprám és a reverzíbilis MAO-A gátlók (pl. moklobemid) vagy a reverzíbilis, nem szelektív MAO-gátló linezolid együttadása a szerotonin szindróma kialakulásának veszélye miatt ellenjavallt (lásd 4.5 pont).

Az eszcitaloprám kontraindikált olyan betegeknél, akiknél QT-intervallum megnyúlás vagy kongenitális hosszú QT szindróma áll fenn.

Az eszcitaloprám együttadása kontraindikált más, ismerten QT-intervallum megnyúlást okozó gyógyszerekkel (lásd 4.5 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Az alábbi különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvatossági intézkedések az SSRI-k (szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók) terápiás osztályára vonatkoznak.

Gyermekek és serdülők

Az Escitil nem alkalmazható gyermekeknél és 18 éves kor alatti serdülőknél. Klinikai vizsgálatokban antidepresszánssal kezelt gyermekeknél és serdülőknél gyakrabban figyeltek meg szuicid viselkedést (öngyilkossági kísérlet és öngyilkossági gondolatok) és ellenséges magatartást (túlnyomórészt agresszivitás, ellenkezés és düh), mint a placebocsoportban. Ha a klinikai állapot miatt mégis szükséges a kezelés, akkor a beteget alapos megfigyelés alatt kell tartani az öngyilkossági tünetek megjelenése tekintetében. Ezenkívül figyelembe kell venni, hogy nem állnak rendelkezésre a gyermekek és serdülők növekedésére, érésére, kognitív és viselkedési fejlődésére vonatkozó hosszú távú biztonságossági adatok.

Paradox szorongás

Egyes pánikzavarban szenvedő betegeknél az antidepresszív kezelés kezdetekor foko­zott szorongás léphet fel. Ez a paradox reakció a kezelés folytatása során, általában két héten belül alábbhagy. A szo­ron­gáskeltő hatás valószínűségének csökkentése érdekében alacsony kezdő ­adag alkalmazása javasolt (lásd 4.2 pont).

Görcsrohamok

Az eszcitaloprám-kezelést fel kell függeszteni, amennyiben a betegnél első alkalommal görcsrohamok jelentkeznek, illetve ha – a korábban már epilepsziával diagnosztizált betegnél – a görcsrohamok gyakoribbá válnak. Az SSRI szerek alkalmazása instabil epilepsziás betegeknél kerülendő, a kontrollált epilepsziás betegeket pedig szorosan figyelemmel kell követni.

Mánia

Mániás/hipomániás kórelőzményű betegeknél az SSRI szerek alkalmazása óvatosságot igényel. Az SSRI terápiát meg kell szakítani, ha a betegnél mániás fázis lép fel.

Diabetes

Az SSRI kezelés megváltoztathatja a diabeteses betegek szénhidrát-anyagcseréjét (hypoglycaemia vagy hyperglycaemia). Szükség lehet az inzulin és/vagy az orális antidiabetikum dózisának módosítására.

Öngyilkosság/öngyilkossági gondolatok vagy a klinikai állapot romlása

Depresszió esetén fokozott az öngyilkossági gondolatok, az önkárosító magatartás és az öngyilkosság (öngyilkossággal kapcsolatos események) megjelenésének veszélye. A kockázat mindaddig fennáll, amíg jelentős remisszió nem következik be. Mivel előfordulhat, hogy a kezelés első néhány hete alatt, vagy még később sem történik javulás, a betegeket állapotuk javulásáig szoros ellenőrzés alatt kell tartani. Általános klinikai tapasztalat, hogy az öngyilkosság veszélye a gyógyulás korai szakaszában fokozódhat.

Más olyan pszichiátriai állapotok is összefüggésbe hozhatók az öngyilkossággal kapcsolatos események megnövekedett kockázatával, melyek kezelésére az eszcitaloprám szintén rendelhető. Ráadásul, ezek az állapotok major depresszióval is együtt járhatnak. Ezért az egyéb pszichiátriai kórképekkel kezelt betegek esetén ugyanazokra az elővigyázatossági intézkedésekre van szükség, mint a major depresszióval kezelt betegeknél.

Azok a betegek, akiknek kórelőzményében öngyilkossággal kapcsolatos események szerepelnek, vagy akiket jelentős mértékben foglalkoztatnak öngyilkossági gondolatok a terápia megkezdése előtt, az öngyilkossági gondolatok és kísérletek fokozott kockázatának vannak kitéve, ezért a kezelés alatt gondos megfigyelést igényelnek. A pszichiátriai betegségben szenvedő felnőttek bevonásával végzett, antidepresszánsokat vizsgáló, placebo-kontrollos klinikai vizsgálatok metaanalízise kimutatta, hogy a 25 évnél fiatalabb betegekben az öngyilkos magatartás kockázata az antidepresszánst szedőkben fokozottabb, mint a placebót szedőkben.

A betegeket, különösen a magas kockázati csoportba tartozókat a gyógyszeres kezelés során gondos felügyelet alatt kell tartani, főként a terápia kezdetén, és a dózismódosításokat követően. A betegeket (és gondviselőiket) figyelmeztetni kell arra, hogy figyeljék a klinikai rosszabbodás, az öngyilkos magatartás vagy öngyilkossági gondolatok, vagy szokatlan magatartásbeli változások bármilyen megjelenését, és ha a felsorolt tünetek valamelyikét észlelik, sürgősen forduljanak orvoshoz.

Akathisia/pszichomotoros nyugtalanság

Az SSRI-k/SNRI-k alkalmazásakor előfordult akathisia, amelyre szubjektíve kellemetlen vagy aggasztó nyugtalanság és a nyugodt ülést vagy állást gyakran lehetetlenné tevő mozgáskényszer jellemző. E tünetek megjelenése a kezelés első heteiben a legvalószínűbb. Azoknál a betegeknél, akiknél ilyen tünetek jelentkeznek, az adag emelése hátrányos lehet.

Hyponatraemia

Az SSRI-k alkalmazásakor ritkán hyponatraemiát jelentettek, amely valószínűleg a nem megfelelő antidiuretikus hormonszekréció szindróma (SIADH) következtében alakul ki, és amely általában a keze­lés leállításával helyreáll. Veszélyeztetett betegek esetében (időskorúaknál vagy cirrhosisos betegeknél, illetve olyan gyógyszerek együttadásakor, melyek hyponatraemiát okozhatnak) óvatosság ajánlott.

Haemorrhagia

SSRI kezelés során előfordultak bőrvérzéses rendellenességek, például ecchymosis és purpura. Ezért az SSRI kezelés alatt álló betegeknél fokozott körültekintés szükséges, különösképpen orális antikoagulánsok vagy a thrombocyta-funkciót befolyásoló gyógyszerek (pl. atípusos antipszichotikumok és fenotiazinok, a legtöbb triciklusos antidepresszáns, az acetilszalicilsav és a nemszteroid gyulladásgátló szerek [NSAID-ok], tiklopidin és dipiridamol) együttadása esetén, valamint a diagnosztizált vérzékeny betegeknél.

Az SSRI-k/SNRI-k fokozhatják a poszt partum vérzés kockázatát (lásd 4.6 és 4.8 pont).

ECT (elektrokonvulzív terápia)

Mivel az SSRI szerek és ECT egyidejű alkalmazásáról csak korlátozott klinikai tapasztalat áll rendelkezésre, ezért óvatosság javasolt.

Szerotonin szindróma

Óvatosság ajánlott az eszcitaloprám és egyéb szerotonerg hatású szerek, mint pl. triptánok (köztük a szumatriptán), opioidok (pl buprenorfin vagy a buprenorfin és naloxon kombinációja, petidin, tramadol) és triptofán együttes alkalmazása esetén (lásd 4.5, 4.8 és 4.9 pont).

Ritkán az SSRI-ket és a szerotonerg szereket egyidejűleg szedő betegeknél szerotonin szindróma előfordulásáról számoltak be, ami potenciálisan életveszélyes állapot. Ennek kialakulását az agitációból, tremorból, myoclonusból és hyperthermiából álló tünetegyüttes jelezheti. Amennyiben ezt tapasztaljuk, úgy az SSRI és a szerotonerg gyógyszer adását is azonnal abba kell hagyni, és tüneti kezelést kell kezdeni.

Ha klinikailag indokolt más szerotonerg szerek egyidejű alkalmazása, ajánlott a beteg gondos megfigyelése, különösen a kezelés megkezdésekor és minden dózisemeléskor.

Közönséges orbáncfű

SSRI szerek és közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) tartalmú gyógynövénykészítmé­nyek együttes alkalmazása a mellékhatások előfordulásának gyakoriságát növelheti (lásd 4.5 pont).

A kezelés megszakításakor jelentkező megvonásos tünetek

A diszkontinuációs tünetek jelentkezése gyakori a kezelés abbahagyásakor, főleg ha a leállítás hirtelen történik (lásd a 4.8 pont). Klinikai vizsgálatokban a kezelés megszakítását követően az eszcitaloprámmal kezelt betegek körülbelül 25%-ánál, míg a placebót szedő betegek 15%-ánál jelentkeztek mellékhatások.

A diszkontinuációs tünetek fellépésének kockázata több tényezőtől függ, így pl. a kezelés hosszától, a gyógyszer adagjától és a dóziscsökkentés mértékétől. A leggyakrabban jelentett reakciók: szédülés, érzészavarok (beleértve a paraesthesiát és áramütésszerű érzéseket), alvászavarok (beleértve az insomniát és az élénk álmokat), agitáció vagy szorongás, hányinger és/vagy hányás, tremor, zavartság, verejtékezés, fejfájás, hasmenés, palpitatio, emocionális instabilitás, ingerlékenység és látászavarok.

Ezek a tünetek általában enyhék, vagy mérsékeltek, de néhány betegnél súlyosak is lehetnek.

A tünetek általában a kezelés megszakítását követő néhány napban jelentkeznek, de nagyon ritkán előfordulhatnak olyan betegeknél is, akik véletlenül kihagytak egy adagot.

Ezek a tünetek általában maguktól megszűnnek, és 2 héten belül rendeződnek, bár egyes esetekben tovább is fennállhatnak (2-3 hónapig vagy tovább). Ezért javasolt az eszcitaloprám fokozatos elhagyása, amely a beteg egyéni reakciójától függően a kezelés több héten vagy hónapon át történő leállítását jelenti (lásd „A kezelés leállításakor jelentkező megvonásos tünetek” rész, 4.2 pont).

Szexuális zavar

A szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k) / szerotonin-noradrenalinvisszavétel-gátlók (SNRI-k) szexuális diszfunkció tüneteit okozhatják (lásd 4.8 pont). Beszámoltak olyan, hosszan tartó szexuális diszfunkcióról is, ahol a tünetek a SSRI/SNRI leállítása ellenére sem szűntek meg.

Ischaemiás szívbetegség

A korlátozott klinikai tapasztalatok miatt tanácsos az elővigyázatosság az ischaemiás szívbetegségben szenvedők esetében (lásd az 5.3 pont).

QT-intervallum megnyúlás

Az eszcitaloprám alkalmazása dózisfüggő QT-intervallum megnyúlással jár. A forgalomba hozatalt követő időszakban QT-intervallum megnyúlást és kamrai arrhythmiát – azon belül torsade de pointes-ot is – jelentettek elsősorban nők és olyan betegek körében, akiknél hypokalaemia, illetve már a kezelést megelőzően is QT-intervallum megnyúlás vagy más szívbetegség állt fenn (lásd 4.3, 4.5, 4.8, 4.9 és 5.1 pontokat).

Óvatosság javasolt olyan betegeknél, akiknél jelentős bradycardia áll fenn, illetve akik a közelmúltban akut myocardialis infarktuson estek át vagy nem megfelelően kezelt szívelégtelenségben szenvednek.

Elektrolitzavarok (pl. hypokalaemia/hypomagnesaemia) esetén, megnő a malignus arrhythmiák kialakulásának kockázata, így az eszcitaloprám-kezelés megkezdése előtt azok korrekciója szükséges.

Stabil szívbetegségben szenvedő betegek tervezett kezelése esetén megfontolandó az EKG ellenőrzése az eszcitaloprám-kezelés megkezdése előtt.

Ha az eszcitaloprám-kezelés során arrhythmia jelei mutatkoznak, a kezelést meg kell szakítani, valamint az EKG ellenőrzése szükséges.

Zárt zugú glaukóma

Az SSRI típusú gyógyszerek (mint az eszcitaloprám is) hatással vannak a pupilla méretére, mely mydriasist eredményez. A midriatikus hatás következtében a szemzug szűkülhet, mely fokozott intraoculáris nyomást és zárt zugú glaucomát eredményezhet, különösképpen erre hajlamos személyeknél. Ezért óvatosság javasolt az eszcitaloprám alkalmazásakor zárt zugú glaucomás betegeknél, illetve azoknál, akiknek kórtörténetében glaucoma szerepel.

Nátrium

A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Farmakodinámiás kölcsönhatások

Ellenjavallt kombinációk:

Irreverzibilis, nem szelektív MAO-gátlók (MAOI-k)

Súlyos reakciókat jelentettek SSRI szerek és nem szelektív, irreverzíbilis monoaminoxidáz-gátlók (MAOI) együttadása esetén, valamint azoknál a betegeknél, akiket SSRI kezelésről átmenet nélkül ilyen MAOI terápiára állítottak át (lásd 4.3 pont). Egyes betegeknél szerotonin szindróma alakult ki (lásd 4.8 pont).

Az eszcitaloprám és a nem szelektív, irreverzíbilis MAO-gátlók együttadása ellenjavallt. Az eszcitaloprám-kezelést 14 nappal az irreverzíbilis MAO-gátló kezelés befejezése után lehet elkezdeni. A nem szelektív, irreverzíbilis MAOI kezelést legalább 7 nappal az eszcitaloprám-kezelés befejezése után lehet megkezdeni.

Reverzíbilis, szelektív MAO-A gátló (moklobemid)

A szerotonin szindróma kialakulásának veszélye miatt az eszcitaloprám és MAO-A gátló, így a moklobemid együttadása ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Amennyiben a kombináció szükségesnek bizonyul, úgy a kezelést a legalacsonyabb javasolt adaggal kell kezdeni, és a beteget klinikailag ellenőrizni kell.

Reverzíbilis, nem szelektív MAO-gátló (linezolid)

Mivel a linezolid reverzíbilis, nem szelektív MAO-gátló antibiotikum, ezért nem adható eszcitaloprámmal kezelt betegeknek. Amennyiben az együttadás feltétlenül szükséges, minimális dózis adandó szoros klinikai ellenőrzés mellett (lásd 4.3 pont).

Irreverzíbilis, szelektív MAO-B gátó (szelegilin)

A szerotonin szindróma kialakulásának veszélye miatt szelegilinnel (irreverzíbilis MAO-B gátló) való együttadás esetén óvatosság szükséges. A racém citaloprám és a szelegilin napi 10 mg-ig terjedő adagjainak együttadása biztonságosnak bizonyult.

QT-intervallum megnyúlás

Az eszcitaloprám és QT-intervallum megnyúlást okozó gyógyszerek között nem végeztek farmakokinetikai/farmakodinámiás vizsgálatokat. Az eszcitaloprámot együtt adva ezekkel a gyógyszerekkel az additív hatás nem zárható ki. Így az eszcitaloprám együttadása ellenjavallt a QT-intervallumot megnyújtó szerekkel, úgymint az I/A. és III. osztályba tartozó antiarrhythmiás szerekkel, antipszichotikumokkal (pl.: fenotiazin származékok, pimozid, haloperidol), triciklusos antidepresszánsokkal, bizonyos antimikróbás szerekkel (pl.: sparfloxacin, moxifloxacin, intravénásan alkalmazott eritromicin, pentamidin, antimaláriás kezelés, főként halofantrin), bizonyos antihisztaminokkal (asztemizol, hidroxizin, mizolasztin) stb.

Elővigyázatossággal alkalmazható kombinációk:

Szerotonerg szerek és opioidok

Szerotonerg szerek pl. opioidok (köztük a buprenorfin vagy buprenorfin és naloxon kombinációja, petidin, tramadol) és triptánok (köztük a szumatriptán) együttadása szerotonin szindróma kialakulásához vezethet, ami potenciálisan életveszélyes állapot (lásd 4.4 és 4.8 pont).

A görcsküszöböt csökkentő gyógyszerek

Az SSRI-k csökkenthetik a görcsküszöböt. Óvatosság ajánlott olyan gyógyszerek együttes alkalmazása esetén, amelyek szintén csökkenthetik a görcsküszöböt (pl. antidepresszánsok (triciklusosak, SSRI-k), neuroleptikumok (fenotiazinok, tioxantének és butirofenonok), meflokin, bupropion, tramadol).

Lítium, triptofán

SSRI szerek és lítium vagy triptofán együttes adásakor a hatás fokozódását jelentették, ezért ezek párhuzamos alkalmazásakor óvatosság ajánlott.

Közönséges orbáncfű

SSRI szerek és közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) tartalmú gyógynövény készítmények együttes alkalmazása a mellékhatások előfordulásának gyakoriságát növelheti (lásd 4.4 pont).

Haemorrhagia

Eszcitaloprám és orális antikoagulánsok kombinációja esetén módosulhat a véralvadásgátló hatás. Az orális antikoagulánst szedő betegek véralvadását az eszcitaloprám-kezelés megkezdésekor, illetve abbahagyásakor gondosan ellenőrizni kell (lásd 4.4 pont).

Nem szteroid gyulladásgátlók (NSAID‑ok) együttadása megnövelheti a vérzési hajlamot (lásd 4.4 pont).

Alkohol

Az eszcitaloprám és az alkohol között nem várható farmakodinámiás vagy farmakokinetikai interakció. Mindazonáltal, egyéb pszichotrop szerekhez hasonlóan, alkohol fogyasztása nem javasolt.

Hypokalaemiát/hypomagnesaemiát okozó gyógyszerek

Óvatosság javasolt a hypokalaemiát/hypomagnesaemiát okozó gyógyszerek együttes alkalmazása esetén, mivel ez növeli a malignus szívritmuszavarok kialakulásának kockázatát (lásd 4.4 pont).

Farmakokinetikai kölcsönhatások

Egyéb gyógyszerek hatása az eszcitaloprám farmakokinetikájára

Az eszcitaloprám metabolizációja főként a CYP2C19 enzimen keresztül történik.

A CYP3A4 és a CYP2D6 enzimek kisebb mértékben ugyan, de szintén közreműködhetnek a metabolizációban. A fő metabolit, az S-DCT (demetilált eszcitaloprám) metabolizmusát úgy tűnik, részben a CYP2D6 katalizálja.

Az eszcitaloprám együttes alkalmazása napi egyszeri 30 mg omeprazollal (CYP2C19 gátló) az eszcitaloprám plazmaszintjének mérsékelt (kb. 50%-os) emelkedését eredményezte.

Az eszcitaloprám együttes alkalmazása napi kétszer 400 mg cimetidinnel (mérsékelt hatású általános enzimgátló) az eszcitaloprám plazmaszintjének mérsékelt (kb. 70%-os) emelkedését eredményezte. Óvatosság javasolt az eszcitaloprám és a cimetidin együttadásakor; a dózis módosítása indokolt lehet.

Körültekintően kell eljárni, ha CYP2C19-inhibitorokkal (pl. omeprazol, ezomeprazol, flukonazol, fluvoxamin, lanzoprazol, tiklopidin) vagy cimetidinnel egyidejűleg alkalmazzák. Az eszcitaloprám dózisának csökkentésére lehet szükség az egyidejű kezelés alatt fellépő mellékhatások monitorozása alapján.

Az eszcitaloprám hatása egyéb gyógyszerek farmakokinetikájára

Az eszcitaloprám a CYP2D6 enzim gátlója. Óvatosság ajánlott olyan gyógyszerekkel való egyidejű alkalmazásánál, amelyeket főként ez az enzim metabolizál, és amelyeknek szűk a terápiás indexe, pl. flekainid, propafenon és metoprolol (szívelégtelenségben alkalmazva) vagy néhány központi idegrendszerre ható készítmény, amelyek főként a CYP2D6-on metabolizálódnak, pl. antidepresszánsok, mint dezipramin, klomipramin és nortriptilin vagy antipszichotikumok, mint riszperidon, tioridazin és haloperidol. Szükség lehet dózismódosításra.

Mind dezipraminnal mind pedig metoprolollal való együttadás esetén ezen CYP2D6 szubsztrátok plazmaszintje kétszeresére növekedett.

In vitro vizsgálatokkal kimutatták, hogy az eszcitaloprám enyhén gátolhatja a CYP2C19 enzimet is. Óvatosság ajánlott CYP2C19 által metabolizált gyógyszerekkel való együttadása esetén.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Csak kevés klinikai adat áll rendelkezésre az eszcitaloprám terhességben történő alkalmazásáról.

Állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont). Az Escitil nem alkalmazható terhesség alatt, hacsak az egyértelműen nem indokolt az előny/kockázat gondos mérlegelése után.

Az újszülöttet megfigyelés alatt kell tartani, ha az anya a terhesség késői szakaszában, különösen, ha a harmadik triszemeszterben is Escitil kezelés alatt állt. A kezelés hirtelen megszakítása a terhesség alatt kerülendő.

A terhesség késői szakaszában alkalmazott SSRI/SNRI szerek az újszülöttnél a következő tüneteket okozhatják: respiratorikus distressz, cyanosis, apnoe, görcsök, hőmérséklet-instabilitás, táplálási nehézség, hányás, hypoglykaemia, izom-hypertonia, izom-hypotonia, hyperreflexia, tremor, idegesség, ingerlékenység, lethargia, állandó sírás, aluszékonyság és alvászavar. Ezek a tünetek szerotonerg hatásokat vagy diszkontinuációs tünetcsoportot egyaránt jelezhetnek. Az esetek nagy részében a szövődmények a szülés után azonnal vagy rövid időn belül (<24 óra) jelentkeznek.

Az epidemiológiai adatok arra utalnak, hogy az SSRI-k alkalmazása terhesség alatt, különösképpen a késői terhességben, megnövelheti az újszülötteknél a perzisztáló pulmonalis hypertensio (persistent pulmonary hypertension in the newborn, PPHN) kockázatát. Az észlelt kockázat 1000 terhességből hozzávetőlegesen 5 esetben volt megfigyelhető. Az átlagpopulációban 1-2 PPHN eset jut 1000 terhességre.

A megfigyeléses adatok a poszt partum vérzés fokozott (2-szeresnél kisebb növekedés) kockázatát mutatják az SSRI/SNRI-expozíciót követően a szülést megelőző hónapban (lásd 4.4, 4.8 pont).

Szoptatás

Az eszcitaloprám feltételezhetőleg kiválasztódik az anyatejbe. Ezért a szoptatás a kezelés alatt nem javasolt.

Termékenység

Állatkísérletekből származó adatok azt mutatták, hogy a citaloprám hatással lehet az ondó minőségére (lásd 5.3 pont). Néhány SSRI-vel kapcsolatos mellékhatás-bejelentés alapján az ondó minőségére gyakorolt hatás visszafordítható. A humán termékenységet befolyásoló hatást eddig nem figyeltek meg.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Bár kimutatták, hogy az eszcitaloprám nem befolyásolja sem az intellektuális funkciókat sem a pszichomotoros teljesítményt, bármely pszichoaktív szer károsíthatja az ítélőképességet vagy bizonyos készségeket. A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy a gyógyszer befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A mellékhatások a kezelés első 1-2 hetében a leggyakoribbak, a kezelés folytatása esetén rendszerint intenzitásuk és a gyakoriságuk is csökken.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

Az alábbi felsorolás azokat az SSRI-k alkalmazása mellett észlelt mellékhatásokat mutatja szervrendszer szerinti csoportosításban és gyakoriságuk sorrendjében, amelyeket placebo-kontrollos klinikai vizsgálatokban vagy spontán posztmarketing eseményként az eszcitaloprám-kezelés során is jelentettek.

A feltüntetett gyakoriságok a klinikai vizsgálatokban tapasztalt, nem placebokorrigált értékek. A gyakoriságokat a következők szerint határozták meg:

nagyon gyakori ( 1/10); gyakori ( 1/100  1/10); nem gyakori ( 1/1000   1/100); ritka ( 1/10 000   1/1000); nagyon ritka ( 1/10 000), illetve nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

	Nagyon gyakori ( 1/10)	Gyakori ( 1/100  1/10)	Nem gyakori ( 1/1000   1/100)	Ritka ( 1/10 000   1/1000)	Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek					Thrombocytope-nia
Immunrendszeri betegségek és tünetek				Anafilaxiás reakciók
Endokrin betegségek és tünetek					Nem megfelelő ADH szekréció, hyperprolactinaemia
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek		Csökkent étvágy, fokozott étvágy, testtömeg-növekedés	Testtömeg-csökkenés		Hyponatraemia, anorexia2
Pszichiátriai kórképek		Szorongás, nyugtalanság, szokatlan álmok. Nők és férfiak: csökkent libido, nők: anorgasmia	Fogcsikorga-tás, agitáció, idegesség, pánikroha-mok, zavart állapot	Agresszió, deperszonali-záció, hallucináció	Mánia, öngyilkossági gondolatok, öngyilkos magatartás1
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Fejfájás	Insomnia aluszékony- ság, szédülés, paraesthesia, tremor	Ízérzékelési zavar, alvászavar, ájulás	Szerotonin szindróma	Dyskinesia, mozgászavar, görcsroham, pszichomotoros nyugtalanság/ akathisia2
Szembetegségek és szemészeti tünetek			Mydriasis, látászavar
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei			Tinnitus
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek			Tachycardia	Bradycardia	EKG-n QT megnyúlás, Kamrai arrhythmia, beleértve a torsade de pointes-ot is
Érbetegségek és tünetek					Orthostatikus hypotensio
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek		Sinusitis, ásítozás	Epistaxis
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Hányinger	Hasmenés, székrekedés, hányás, szájszárazság	Gastrointes-tinalis vérzések (beleértve a rectalis vérzést)
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek					Hepatitis, kóros májfunkciós értékek
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei		Fokozott verejtékezés	Urticaria, alopecia, bőrkiütés, pruritus		Ecchymosis, angiooedema
A csont-izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei		Arthalgia, myalgia
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek					Vizeletretenció
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek		Férfiak: ejakulációs zavar, impotencia	Nők: metrorrhagia, menorrhagia		Poszt partum vérzés3 Galactorrhoea Férfiak: priapismus
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók		Fáradtság, láz	Oedema

¹ Öngyilkossági gondolatról és öngyilkos magatartásról szóló eseteket jelentettek az eszcitaloprám-terápia alatt, vagy a kezelés megszakítását követő korai időszakban (lásd 4.4 pont).

² Ezeket a mellékhatásokat a SSRI-k terápiás osztályára jelentették.

³ Ezt az eseményt az SSRI/SNRI-k teljes terápiás csoportjára vonatkozóan jelentették (lásd 4.4, 4.6 pont).

QT-intervallum megnyúlás

A forgalomba hozatalt követő időszakban QT inrervallum megnyúlást és kamrai arrhythmiát – azon belül torsade de pointes-ot is –jelentettek elsősorban nők és olyan betegek körében, akiknél hypokalaemia, illetve már a kezelést megelőzően is QT-intervallum megnyúlás vagy más szívbetegség állt fenn (lásd 4.3, 4.4, 4.5, 4.9 és 5.1 pont).

Gyógyszercsoportra jellemző hatások

Nagyrészt 50 éves és idősebb betegeken végzett epidemiológiai vizsgálatok a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókat (SSRI) és triciklusos antidepresszánsokat (TCA) szedő betegeknél a csonttörések emelkedett kockázatát mutatták ki. A kockázatemelkedés mechanizmusa nem ismert.

A kezelés megszakításakor jelentkező megvonási tünetek

Az SSRI/SNRI kezelés abbahagyása (főleg ha a leállítás hirtelen történik) gyakran vezet diszkontinuációs tünetekhez. A leggyakrabban jelentett reakciók: szédülés, érzészavarok (beleértve a paraesthesiát és az áramütésszerű érzéseket is), alvászavarok (beleértve az insomniát és az élénk álmokat), agitáció vagy szorongás, hányinger és/vagy hányás, tremor, zavartság, verejtékezés, fejfájás, hasmenés, palpitatio, emocionális instabilitás, ingerlékenység és látászavarok. Ezek a tünetek általában enyhék vagy mérsékeltek és maguktól megszűnnek, de néhány betegnél súlyosak és/vagy elhúzódóak is lehetnek. Ezért javasolt az eszcitaloprám fokozatos elhagyása azoknál a betegeknél, akiknél az eszcitaloprám-kezelés már nem szükséges (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Toxicitás

Az eszcitaloprám túladagolásról csak kevés klinikai adat áll rendelkezésre, és az esetek nagy részénél egyéb gyógyszerek együttes túladagolása is előfordult. Az esetek többsége enyhe tünetekkel járt vagy tünetmentes volt. Beszámoltak ugyan olyan fatális esetekről, amelyeknél egyedül eszcitaloprámmal történt túladagolás, a fatális esetek többségénél azonban a túladagolás más gyógyszerrel együtt történt. A 400 és 800 mg közötti eszcitaloprám adag bevétele semmilyen súlyos tünetet sem okozott.

Tünetek

Az eszcitaloprám túladagolásakor elsősorban központi idegrendszeri (szédülés, tremor, izgatottság, illetve ritkán szerotonin szindróma, görcsroham és kóma), gastrointestinalis (hányás/hányinger), cardiovascularis (hypotensio, tachycardia, QT intervallum megnyúlás és arrhytmia) és a só/vízháztartás egyensúlyzavarára utaló tünetekről (hypokalaemia, hyponatraemia) számoltak be.

Kezelés

Nincs specifikus antidotuma. A szabad légutak biztosítása és fenntartása, megfelelő oxigénellátás és a légzésfunkciók biztosítása javasolt. Gyomormosás és aktív szén alkalmazása megfontolandó. A per os bevételt követően, amilyen hamar csak lehet, gyomormosást kell végezni. Általános tüneti szupportív kezelés mellett a szívműködés és a többi vitális funkció ellenőrzése ajánlott.

Túladagoláskor ajánlott az EKG ellenőrzése olyan betegek esetében, akik pangásos szívelégtelenségben/bradyarrhythmiában szenvednek, egyidejűleg egyéb, a QT-intervallumot megnyújtó gyógyszereket szednek vagy megváltozott a metabolizmusuk (pl.: májkárosodás esetén).

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: antidepresszánsok, szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók.

ATC: N06 AB 10

Hatásmechanizmus

Az eszcitaloprám szelektíven gátolja a szerotonin (5-HT) visszavételét, és nagy affinitással kötődik az elsődleges kötőhelyhez. A szerotonin-transzporter alloszterikus kötőhelyéhez is kötődik, amin kötődési affinitása 1000-szer kisebb.

Az eszcitaloprámnak egyáltalán nincs vagy csak nagyon kicsi az affinitása egy sor receptorhoz, beleértve az 5-HT_1A, 5-HT₂, DA D₁ és D₂ receptorokat, az α₁-, α₂-, β-adrenerg receptorokat, a hisztamin H₁, a muszkarin - kolinerg, benzodiazepin és opiát receptorokat.

Az 5-HT-visszavétel-gátlás az egyetlen valószínűsíthető hatásmechanizmus, amellyel az eszcitaloprám farmakológiai és klinikai hatása magyarázható.

Farmakodinámiás hatások

Egy egészséges egyéneken végzett, kettős vak, placebokontrollos EKG-vizsgálatban a QTcF (Fridericia szerint korrigált QT) kiindulási értékhez viszonyított változása a napi 10 mg-os dózis esetén 4,3 ezredmásodpercnek (90%-os CI: 2,2-6,4), míg a napi 30 mg-os szupraterápiás dózis esetén 10,7 ezredmásodpercnek (90%-os CI: 8,6-12,8) adódott (lásd 4.3, 4.4, 4.5, 4.8. és 4.9 pont).

Klinikai hatásosság

Major depressziós epizódok

Négy rövid távú (nyolchetes) kettős vak, placebokontrollos vizsgálat közül háromban hatékonynak találták az eszcitaloprámot a major depressziós epizódok akut terápiájában. Egy hosszú távú, relapszus-prevenciós vizsgálatban a kezdeti 8 hetes, nyílt kezelési szakaszban napi 10 vagy 20 mg eszcitaloprámra reagáló, 274 beteget soroltak be véletlenszerűen a 36 hetes, legutóbb alkalmazottal megegyező adagú eszcitaloprám- vagy placebocsoportba. Ebben a vizsgálatban a meghosszabbított 36 hetes vizsgálati szakaszban továbbra is eszcitaloprámmal kezelt betegek csoportjában szignifikánsan hosszabb idő telt el a visszaesésig, mint a placebocsoportban.

Szociális szorongásos zavar

Az eszcitaloprám három rövid távú (12 hetes) vizsgálatban és a reszponderek 6 hónapos relapszus-prevenciós vizsgálatában egyaránt hatásos volt a szociális szorongásos zavar kezelésében. Egy 24 hetes dózis-meghatározó vizsgálatban igazolták az 5, 10 és 20 mg eszcitaloprám hatásosságát.

Generalizált szorongás

Az eszcitaloprám napi 10 és 20 mg-os adagban négy placebokontrollos vizsgálat mindegyikében hatásos volt.

Három hasonlóan tervezett, összesen 421 eszcitaloprámmal, illetve 419 placebóval kezelt betegre kiterjedő vizsgálat egyesített adatai szerint a reszponder arány 47,5% illetve 28,9%, a remissziós arány pedig 37,1%, illetve 20,8% volt a két csoportban. Az első héttől kezdve tartós hatást tapasztaltak.

A 20 mg/nap eszcitaloprám hosszú távú hatékonyságát igazolták egy 24–76 hetes, randomizált, a fenntartó terápia hatékonyságára irányuló vizsgálatban, 373 olyan beteg esetében, akik a kezdeti 12 hetes nyílt kezelésre reagáltak.

Obszesszív-kompulzív zavar

Egy randomizált, kettős vak klinikai vizsgálatban a napi 20 mg eszcitaloprám 12 hét kezelést követően különült el a placebótól az Y-BOCS skála összpontszáma alapján. 24 hét kezelés után mind a 10 mg/nap, mind a 20 mg/nap eszcitaloprám felülmúlta a placebót.

A napi 10 és 20 mg eszcitaloprám relapszus-prevenciós hatását egy 16 hetes, nyílt, eszcitaloprám-kezelésre reagáló, majd ezt követően egy 24 hetes, randomizált, kettős vak, placebokontrollos fázisban résztvevő betegekkel bizonyították.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A felszívódás majdnem teljes, és független a táplálékfelvételtől. Többszöri dózis után a maximális koncentráció eléréséig eltelt átlagos idő, az átlagos t_max = 4 óra. A racém citaloprámhoz hasonlóan az eszcitaloprám várható abszolút biohasznosulása is kb. 80%.

Eloszlás

A látszólagos megoszlási térfogat (V_d,β/F) per os bevételt követően megközelítőleg 12-26 l/ttkg.

Az eszcitaloprám és fontosabb metabolitjainak plazmafehérjékhez való kötődése 80% alatti.

Biotranszformáció

Az eszcitaloprám a májban demetilált és didemetilált metabolitokra bomlik. Ezek mindegyike farmakológiailag aktív. A másik lehetőség, hogy a nitrogén oxidálódik, és nitrogén-oxid metabolit képződik. Mind az anyavegyület, mind a metabolitok részben glukuronidok formájában ürülnek ki. Ismételt adagolást követően a demetil-, illetve didemetil-metabolitok átlagos koncentrációja általában az eszcitaloprám koncentráció 28-31%-a, illetve kevesebb, mint 5%-a. Az eszcitaloprám demetilált metabolittá történő biotranszformációját elsődlegesen a CYP2C19 végzi. A CYP3A4 és CYP2D6 enzimek közreműködése is lehetséges.

Elimináció

Az eliminációs felezési idő (t_{1/2 β}) többszörös dózis után körülbelül 30 óra, az orális plazma-clearance (Cl_oral) körülbelül 0,6 l/perc. A főbb metabolitok felezési ideje jelentősen hosszabb. Az eszcitaloprám és főbb metabolitjainak eliminációja feltehetően mindkét, hepaticus (metabolikus) és renalis úton történik, ám az adag jelentős része metabolitként a vizelettel ürül.

Linearitás

A farmakokinetika lineáris. A dinamikus egyensúlyi (steady state) plazmaszintek mintegy 1 hét alatt alakulnak ki. Az átlagosan 50 nmol/l (20-tól-125 nanomol/l-ig terjedő) steady state plazmakoncentráció napi 10 mg dózissal érhető el.

Idősek (65 év felett)

Az eszcitaloprám eliminációja idős betegekben lassúbb lehet, mint fiatalokban. Az idősebb betegeknél a szisztémás expozíció (AUC) kb. 50%-kal nagyobb, mint az egészséges fiatal önkénteseknél (lásd a 4.2 pont).

Májkárosodás

Az enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban (Child-Pugh kritériumok: A és B) szenvedőknél az eszcitaloprám felezési ideje kb. kétszer olyan hosszú, az expozíció pedig kb. 60%-kal nagyobb volt, mint a normális májműködésűek esetében (lásd a 4.2 pont).

Vesekárosodás

Csökkent vesefunkciójú betegeknél (CL_CR 10–53 ml/perc) a racém citaloprám felezési ideje megnőtt és hatása enyhén megnyúlt. A metabolitok plazmakoncentrációját nem vizsgálták, de szintjük emelkedése előfordulhat (lásd a 4.2 pont).

Polimorfizmus

Megfigyelték, hogy a CYP2C19 enzimen lassú metabolizálóknál az eszcitaloprám plazmakoncentrációja kétszer olyan magas, mint a gyors metabolizálóknál. Nem észleltek jelentős változást az expozícióban a CYP2D6 enzimen lassú metabolizálóknál (lásd a 4.2 pont).

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Az eszcitaloprámmal azért nem végezték el a konvencionális preklinikai vizsgálatok mindegyikét, mert a citaloprámmal és az eszcitaloprámmal patkányban végzett áthidaló toxikokinetikai és toxikológiai vizsgálatok hasonló profilt mutattak. Ezáltal, a citaloprámra vonatkozó minden infor­máció extrapolálható az eszcitaloprámra.

Patkányokon végzett összehasonlító toxikológiai vizsgálatokban néhány hetes kezelést követően az általános toxicitást okozó adagokban alkalmazott eszcitaloprám és citaloprám kardiotoxicitást, így pl. pangásos szívelégtelenséget okozott. A kardiotoxicitás inkább a plazma csúcskoncentrációkkal mutatott összefüggést, mintsem a szisztémás expozícióval (AUC).

A toxikus hatást nem okozó szint mellett mért plazma csúcskoncentrációk 8-szoros mértékben meghaladták a klinikai használat során mért értékeket, míg az eszcitaloprám AUC-értéke csak 3-4-szerese volt a normál klinikai használat során elért expozíciónak. A citaloprám S-enantiomerének AUC értékei a normál klinikai használat során mért értékek 6-7-szeresei voltak. Ezek az eredmények valószínűleg a biogén aminokra gyakorolt túlzott hatásra, vagyis az elsődleges farmakológiai hatások­hoz képest másodlagos hatásokra vezethetők vissza, amelyek hemodinamikai hatásokat (a koszorúerek vérátáramlásának csökkenését) és ischaemiát okoznak. A patkányokban észlelt kardiotoxicitás pontos mechanizmusa azonban nem tisztázott. A citaloprámmal szerzett klinikai tapasztalatok és az eszcitaloprám klinikai vizsgálataiból származó adatok nem utalnak arra, hogy ezeknek a megfigyeléseknek bármiféle klinikai vonatkozása lenne.

Patkányoknál hosszú távú eszcitaloprám és citaloprám-kezelés után egyes szövetekben – pl. tüdő, mellékherék és máj – a foszfolipidtartalom megemelkedését észlelték. A mellékherékben és a májban megfigyelt hatásokat az emberekéhez hasonló expozíció mellett látták. A hatás visszafordítható a kezelés megszakításával. A foszfolipidek akkumulálódását (foszfolipoidózis) figyelték meg állatokban számos kation amphoter gyógyszernél. Nem ismert, hogy ennek a jelenségnek van-e bármilyen jelentősége az emberre nézve.

Patkányokban végzett reprodukciós toxicitási vizsgálatokban a normál klinikai használat során elértet meghaladó AUC mellett embriotoxikus hatást figyeltek meg (csökkent magzati testtömeg, a csontosodás reverzíbilis megkésése). A malformációk gyakorisága nem növekedett. Egy pre- és posztnatalis vizsgálatban a normál klinikai használat során elértnél magasabb AUC mellett csökkent túlélést tapasztaltak a szoptatási időszakban.

Állatkísérletekből származó adatok alapján a humán expozíciót jóval meghaladó dózisok alkalmazása mellett, a citaloprám csökkenti a termékenységi és terhességi indexet, valamint a beágyazódások számát, és növeli a rendellenes hímivarsejtek számát. Az eszcitaloprámra vonatkozóan nem áll rendelkezésre ezzel kapcsolatban állatkísérletekből származó adat.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag:

mikrokristályos cellulóz (E460)

kroszkarmellóz-nátrium, (E468)

vízmentes kolloid szilícium-dioxid,

magnézium-sztearát (E470b)

Bevonat:

hipromellóz (E464)

titán-dioxid (E171)

makrogol 400

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető

6.3 Felhasználhatósági időtartam

4 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

7, 10, 14, 15, 20, 28, 30, 49, 50, 56, 60, 84, 90, 98, 100, 200 vagy 500 db filmtabletta vagy 30×1 db vagy 49×1 db vagy 100×1 db filmtabletta (egyszeres adagok) OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy kereszt)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Egis Gyógyszergyár Zrt.

1106 Budapest, Keresztúri út 30-38.

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-20966/01 (Escitil 5 mg filmtabletta 14×)

OGYI-T-20966/02 (Escitil 5 mg filmtabletta 28×)

OGYI-T-20966/03 (Escitil 5 mg filmtabletta 56×)

OGYI-T-20966/04 (Escitil 10 mg filmtabletta 14×)

OGYI-T-20966/05 (Escitil 10 mg filmtabletta 28×)

OGYI-T-20966/06 (Escitil 10 mg filmtabletta 56×)

OGYI-T-20966/07 (Escitil 15 mg filmtabletta 14×)

OGYI-T-20966/08 (Escitil 15 mg filmtabletta 28×)

OGYI-T-20966/09 (Escitil 15 mg filmtabletta 56×)

OGYI-T-20966/10 (Escitil 20 mg filmtabletta 14×)

OGYI-T-20966/11 (Escitil 20 mg filmtabletta 28×)

OGYI-T-20966/12 (Escitil 20 mg filmtabletta 56×)

9 A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2009. július 24.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2014. június 4.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. augusztus 10.