ESLICARBAZEPINE MEDITOP 800 mg tabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Eslicarbazepine MEDITOP 800 mg tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

800 mg eszlikarbazepin-acetátot tartalmaz tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Tabletta.

Fehér vagy majdem fehér, hosszúkás, mindkét oldalán domború tabletta, egyik oldalán ‘800’ jelzéssel, másik oldalán bemetszéssel.

Méretek: magasság: 6–7 mm, szélesség 8 mm, hosszúság 19 mm.

A tabletta egyenlő adagokra osztható.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Az Eslicarbazepine MEDITOP:

• szekunder generalizációval járó vagy anélkül fellépő parciális epilepsziás rohamok monoterápiában történő kezelésére javallott újonnan diagnosztizált epilepsziában szenvedő felnőtteknél;

• szekunder generalizációval járó vagy anélkül fellépő parciális epilepsziás rohamok adjuváns kezelésére javallott felnőtteknél, serdülőknél és 6 évesnél idősebb gyermekeknél.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőttek

Az Eslicarbazepine MEDITOP monoterápiaként vagy már folyamatban lévő antikonvulzív kezelés mellett alkalmazható. Az ajánlott kezdő dózis naponta egyszer 400 mg, amelyet egy vagy két hét után 800 mg napi egyszeri dózisra kell növelni. Az egyéni válaszreakció alapján a dózis napi egyszeri 1200 mg-ig emelhető (lásd 5.1 pont). Néhány monoterápiában kezelt betegnél előnyös lehet a napi egyszeri 1600 mg-os dózis (lásd 5.1 pont).

Különleges betegcsoportok

Idősek (65 éves kor felett)

Idős betegek esetén a dózis módosítása nem szükséges, ha a veseműködés zavartalan. Az 1600 mg-os monoterápia időseknél történő alkalmazására vonatkozóan nagyon kevés adat áll rendelkezésre, ezért ez a dózis nem javasolt ennél a populációnál.

Vesekárosodás

Vesekárosodásban szenvedő felnőtt betegek és 6 évesnél idősebb gyermekek kezelésénél körültekintően kell eljárni, és a dózist a kreatinin-clearance (CL_CR) függvényében az alábbiak szerint kell beállítani:

• CL_CR >60 ml/perc: nincs szükség dózismódosításra

• CL_CR 30–60 ml/perc: a kezdő dózis napi egyszeri 200 mg (vagy 5 mg/ttkg 6 évesnél idősebb gyermekeknél) vagy másnaponként 400 mg (vagy 10 mg/ttkg 6 évesnél idősebb gyermekeknél) 2 hétig, ezt követően napi egyszeri 400 mg-os adag (vagy 10 mg/ttkg 6 évesnél idősebb gyermekeknél). A beteg egyéni válaszreakciójától függően azonban a dózist növelni lehet.

• CL_CR <30 ml/perc: alkalmazása nem javasolt súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél a nem elegendő adat miatt.

Májkárosodás

Nincs szükség dózismódosításra enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél.

Az eszlikarbazepin-acetát farmakokinetikáját nem vizsgálták súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.4 és 5.2 pont), ennélfogva alkalmazása ezeknél a betegeknél nem ajánlott.

Gyermekek és serdülők

6 évesnél idősebb gyermekek

Az ajánlott kezdő dózis naponta egyszer 10 mg/ttkg. Az egyéni válaszreakció alapján a dózist hetente vagy kéthetente kell növelni 10–30 mg/ttkg-os lépésekben. A maximális dózis napi egyszeri 1200 mg (lásd 5.1 pont).

A 60 kg-os vagy nagyobb testtömegű gyermekek

A 60 kg-os vagy nagyobb testtömegű gyermekeknek a felnőtteknél alkalmazottal megegyező dózist kell adni.

Az eszlikarbazepin-acetát biztonságosságát és hatásosságát 6 éves vagy ennél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása a 4.8, 5.1 és 5.2 pontban található, de nincs az adagolásra vonatkozó javaslat.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

Az Eslicarbazepine MEDITOP bevehető étkezés közben vagy attól függetlenül is.

Azon betegek esetében, akik nem tudják lenyelni az egész tablettát, közvetlenül az alkalmazás előtt a tablettát össze lehet törni és össze lehet keverni vízzel vagy pépes ételekkel, mint pl. almaszósszal, és szájon át kell alkalmazni.

Készítmények közötti váltás

A tablettára és a szuszpenzióra vonatkozó összehasonlító biohasznosulási adatok alapján megengedett a betegek egyik gyógyszerformáról a másikra történő átállítása.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával, egyéb karboxamid-származékkal (például karbamazepin, oxkarbazepin), vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Másod- vagy harmadfokú atrioventricularis (AV) blokk.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Öngyilkossági gondolatok

Számos javallat kapcsán számoltak be öngyilkossági gondolatról és öngyilkos magatartásról epilepszia elleni hatóanyaggal kezelt betegek esetében. Az epilepszia elleni gyógyszereket vizsgáló randomizált, placebokontrollos vizsgálatok metaanalízise szintén az öngyilkossági gondolatok és öngyilkos magatartás kismértékben megnövekedett kockázatát mutatta. E kockázat mechanizmusa ismeretlen, és a rendelkezésre álló adatok az eszlikarbazepin-acetát esetén nem zárják ki az emelkedett kockázat lehetőségét. Ezért a betegeknél monitorozni kell az öngyilkossági gondolatokkal és magatartással kapcsolatos tüneteket, és mérlegelni kell a megfelelő kezelést. A betegeknek (és gondviselőjüknek) javasolni kell, hogy öngyilkossági gondolatok vagy öngyilkos magatartás jelentkezése esetén forduljanak orvoshoz.

Idegrendszeri zavarok

Az eszlikarbazepin-acetát kapcsolatba hozható bizonyos központi idegrendszeri mellékhatásokkal, mint például a szédülés és az aluszékonyság, amelyek növelhetik a véletlen sérüléseknek az előfordulását.

Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A várható epilepsziás rohamok gyakoriságának minimálisra csökkentése érdekében az Eslicarbazepine MEDITOP alkalmazásának megszakításakor fokozatos megvonás javasolt.

Bőrreakciók

Az epilepsziás betegekkel végzett klinikai vizsgálatokban az eszlikarbazepin-acetáttal kezelt betegek összpopulációjának 1,2%-ánál mellékhatásként bőrkiütést tapasztaltak. Urticaria és angioödéma eseteket jelentettek az eszlikarbazepin-acetáttal kezelt betegeknél. A túlérzékenységi/anafilaxiás reakciókkal összefüggésben a gégére terjedő angioödéma halálos lehet. Ha túlérzékenységre utaló jelek vagy tünetek jelentkeznek, az eszlikarbazepin-acetát kezelést azonnal abba kell hagyni, és más kezelést kell kezdeni.

A forgalomba hozatalt követően az eszlikarbazepin-acetát-kezeléssel kapcsolatban súlyos bőrreakciókról (SCARS), többek között Stevens–Johnson-szindrómáról (SJS)/toxikus epidermális nekrolízisről (TEN), illetve eozínofíliával és szisztémás tünetekkel járó, gyógyszer okozta reakcióról (DRESS) számoltak be, amelyek életveszélyesek vagy halálosak lehetnek. A kezelés felírásakor a betegeket fel kell világosítani a társuló jelekről és tünetekről, és szorosan ellenőrizni kell őket a bőrreakciók kialakulása szempontjából. Ha ezekre utaló jelek vagy tünetek jelennek meg, az eszlikarbazepin-kezelést azonnal le kell állítani, és mérlegelni kell más kezelés alkalmazását (adott esetben). Ha a betegeknél ilyen reakciók alakulnak ki, az eszlikarbazepin-acetát-kezelést később sem szabad újra elkezdeni.

A HLA-B* 1502 allél – a han kínai és thai, valamint a más, ázsiai eredetű populációkban

A han kínai és a thai eredetű betegeknél a HLA-B* 1502 jelenléte szoros összefüggésben volt a Stevens–Johnson-szindrómának (SJS) nevezett súlyos bőrreakció kialakulásának a kockázatával a karbamazepin-kezelés során. Az eszlikarbazepin-acetát és a karbamazepin szerkezeti hasonlósága alapján elméletileg lehetséges, hogy azoknál a betegeknél, akiknél jelen van a HLA-B* 1502, az eszlikarbazepin-acetát kezelés után a Stevens–Johnson-szindróma (SJS) kialakulásának a kockázata is fennállhat. A HLA-B* 1502 relatív gyakorisága a han kínai és a thai populációk esetében 10% körüli. Amennyiben lehetséges, ezeknél a betegeknél a karbamazepinnel vagy a kémiailag hasonló hatóanyagokkal történő kezelést megelőzően szűrni kell az allél jelenlétét. Ha az ilyen etnikai származású betegeknél a HLA-B* 1502 allél vizsgálat pozitív, az eszlikarbazepin-acetát alkalmazása abban az esetben mérlegelhető, ha előnyei vélhetően meghaladják a kockázatokat.

Mivel ez az allél jelen van más ázsiai populációkban is (pl. 15% fölött a Fülöp-szigeteken és Malajziában), mérlegelhető a veszélyeztetett populációknál a HLA-B* 1502 jelenlétének genetikai vizsgálata.

A HLA-A* 3101 allél az európai származású és a japán populációkban

Bizonyos rendelkezésre álló adatok alapján arra lehet következtetni, hogy az európai származású, valamint a japán betegeknél a HLA-A* 3101 a karbamazepin-indukálta cutan mellékhatások, köztük a Stevens–Johnson-szindróma [SJS], a toxikus epidermalis necrolysis [TEN], az eozinophíliával járó gyógyszer okozta bőrkiütés (DRESS), valamint a kevésbé súlyos akut, generalizált exanthematosus pustulosis (AGEP) és a maculopapularis bőrkiütés fokozott kockázatával jár.

A HLA-A* 3101 allél gyakorisága tág intervallumban változik a különböző etnikai populációkban. A HLA-A* 3101 allél prevalenciája 2 és 5% között van az európai populációkban, viszont 10% körüli a japán populációkban.

A HLA-A* 3101 allél jelenléte növelheti a (többnyire kevésbé súlyos) karbamazepin-indukálta bőrreakciók kialakulásának a kockázatát a teljes populációban mért 5,0%-ról 26,0%-ra az európai származású alanyok esetében, míg hiánya a kockázatot 5,0%-ról 3,8%-ra csökkentheti.

Nincs elegendő adat, ami alátámasztaná azt a javaslatot, hogy a karbamazepinnel vagy a kémiailag hasonló vegyületekkel történő kezelés elkezdése előtt a betegeknél szűrni kell a HLA-A* 3101 jelenlétét.

Ha az európai származású vagy japán eredetű beteg ismerten HLA-A* 3101 allél pozitív, a karbamazepin vagy a kémiailag hasonló vegyületek alkalmazása akkor mérlegelhető, ha az előnyök vélhetően meghaladják a kockázatokat.

Hyponatraemia

Az eszlikarbazepin-acetáttal kezelt betegek 1,5%-ánál jelentettek mellékhatásként hyponatraemiát. A hyponatraemia a legtöbb esetben tünetmentes, azonban olyan klinikai tünetek kísérhetik, mint például a rohamok súlyosbodása, a zavartság és a csökkent tudatállapot. A hyponatraemia gyakorisága megnőtt az eszlikarbazepin-acetát dózisának növelésével. Hyponatraemiát okozó, már meglevő vesekárosodásban szenvedő betegeknél vagy önmagában hyponatraemiát okozó gyógyszerekkel (pl. vízhajtók, dezmopresszin, karbamazepin) egyidejűleg kezelt betegeknél az eszlikarbazepin-acetáttal történő kezelés alatt, illetve azt megelőzően ellenőrizni kell a szérumnátriumszintet. A szérumnátriumszintet a hyponatraemiára utaló klinikai tünetek megjelenése esetén is meg kell határozni. Ettől eltekintve, a nátriumszintet rutin laboratóriumi vizsgálat során is meg kell állapítani. Ha klinikailag jelentős hyponatraemia alakul ki, az eszlikarbazepin-acetát kezelést abba kell hagyni.

PR-távolság

Eszlikarbazepin-acetáttal végzett klinikai vizsgálatok során a PR-távolság megnyúlását észlelték.

A PR-távolság megnyúlásával járó betegségben (pl. alacsony tiroxinszint, szívingerületvezetési rendellenességek) szenvedő betegeknél, vagy egyidejűleg alkalmazott, a PR-távolság megnyúlásával járó gyógyszeres kezelés esetén körültekintően kell eljárni.

Vesekárosodás

Vesekárosodásban szenvedő betegek kezelésénél körültekintően kell eljárni, és a dózist a kreatinin-clearance alapján kell beállítani (lásd 4.2 pont). Azoknál a betegeknél, akik esetében a CL_CR <30 ml/perc, az adatok elégtelensége miatt a készítmény alkalmazása nem javasolt.

Májkárosodás

Mivel a klinikai adatok az enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében korlátozottak, a súlyos májkárosodásban szenvedő betegekre vonatkozóan pedig hiányoznak a farmakokinetikai és klinikai adatok, az eszlikarbazepin-acetát alkalmazásakor körültekintően kell eljárni az enyhe és a közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél, illetve alkalmazása nem javasolt a súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Gyógyszerkölcsönhatási vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.

Az eszlikarbazepin-acetát nagymértékben eszlikarbazepinné alakul, amely főleg glükuronidáció útján ürül. In vitro körülmények között az eszlikarbazepin a CYP3A4 és az UDP-glükuronil-transzferáz gyenge induktora. In vivo az eszlikarbazepin indukáló hatást mutatott azoknak a gyógyszereknek a metabolizmusára, amelyek főként CYP3A4 metabolizmuson keresztül ürülnek (pl. szimvasztatin). Így, az eszlikarbazepin-acetáttal való együttadás esetén a dózis növelésére lehet szükség az olyan gyógyszerek esetében, amelyek főként a CYP3A4-en keresztül metabolizálódnak. In vivo az eszlikarbazepin indukáló hatással lehet azoknak a gyógyszereknek a metabolizmusára, amelyek az UDP-glükuronil-transzferázok által végzett konjugációval ürülnek. Az eszlikarbazepin-acetát-kezelés megkezdésekor vagy abbahagyásakor, vagy a dózis megváltoztatásakor 2-3 hétbe telhet, amíg az enzimaktivitás beáll az új szintre. Ezt a késleltetést figyelembe kell venni abban az esetben, ha a eszlikarbazepin-acetát alkalmazása közvetlenül azelőtt, vagy egyidejűleg történt olyan gyógyszerkészítményekkel, amelyek esetében az eszlikarbazepin-acetát készítménnyel való együttes adáskor dózismódosításra van szükség. Az eszlikarbazepin gátolja a CYP2C19 hatását. Ennélfogva gyógyszerkölcsönhatás fordulhat elő a nagy dózisú eszlikarbazepin-acetátnak olyan gyógyszerekkel való együttes alkalmazása esetén, amelyek főleg a CYP2C19 segítségével metabolizálódnak (pl. fenitoin).

Kölcsönhatás egyéb epilepszia elleni gyógyszerrel

Karbamazepin

Egy egészséges alanyokkal végzett vizsgálatban, napi egyszeri 800 mg eszlikarbazepin-acetát és napi kétszer 400 mg karbamazepin együttadása eredményeként átlagosan 32%-kal csökkent az aktív metabolit, az eszlikarbazepin expozíciója, valószínűleg a glükuronidáció indukciója következtében. A karbamazepin vagy aktív metabolitja, a karbamazepin-epoxid expozíció változását nem észlelték. Az egyéni válaszreakciótól függően a karbamazepinnel való együttadás esetén az eszlikarbazepin-acetát dózisának növelésére lehet szükség. A betegekkel végzett vizsgálatok eredményei kimutatták, hogy az együttes kezelés megnövelte a következő mellékhatások kockázatát: diplopia, koordinációs zavar és szédülés. Nem zárható ki a karbamazepin és az eszlikarbazepin-acetát együttes adása által okozott specifikus mellékhatások kockázatának a növekedése.

Fenitoin

Egészségesekkel végzett vizsgálatban, napi egyszeri 1200 mg eszlikarbazepin-acetát és fenitoin együttadása eredményeként, valószínűleg a glükuronidáció indukciója következtében, átlagosan 31-33%-kal csökkent az aktív metabolit, az eszlikarbazepin expozíciója, valamint átlagosan 31-35%-kal nőtt a fenitoiné, amely valószínűleg a CYP2C19 gátlásának tudható be. Az egyéni válaszreakciótól függően az eszlikarbazepin-acetát dózisának növelésére, míg a fenitoin dózisának csökkentésére lehet szükség.

Lamotrigin

Az eszlikarbazepin és a lamotrigin számára egyaránt a legjelentősebb metabolizációs út a glükuronidáció, ennélfogva interakció kialakulása várható. Egészséges önkéntesekkel végzett vizsgálatban azonban a napi egyszeri 1200 mg eszlikarbazepin-acetát adása kisebb átlagos farmakokinetikai interakciót mutatott (a lamotrigin expozíciója 15%-kal csökkent) az eszlikarbazepin és a lamotrigin között, következésképpen dózismódosításra nincs szükség. Az egyének közötti variabilitás miatt azonban a hatás klinikai szempontból fontos lehet néhány alanynál.

Topiramát

Egészséges alanyokkal végzett vizsgálatban napi egyszeri 1200 mg eszlikarbazepin-acetátot topiramáttal együttesen alkalmazva az eszlikarbazepin expozíciója nem változott jelentősen, míg a topiramát expozíciója 18%-kal csökkent, valószínűleg a topiramát csökkent biohasznosulásának következtében. Dózismódosítás nem szükséges.

Valproát és levetiracetám

Felnőtt epilepsziás betegekkel végzett III. fázisú vizsgálatok populációs farmakokinetikai analízise során azt mutatták ki, hogy a valproáttal vagy levetiracetámmal való együttes adás nem befolyásolta az eszlikarbazepin expozícióját, de ezt hagyományos gyógyszerkölcsönhatási vizsgálatokkal nem ellenőrizték.

Oxkarbazepin

Az eszlikarbazepin-acetát együttadása oxkarbazepinnel nem javasolt, mivel ez az aktív metabolitokkal szembeni túlzott expozíciót okozhat.

Egyéb gyógyszerek

Orális fogamzásgátlók

Kombinált orális fogamzásgátlót szedő nőknél napi egyszeri 1200 mg eszlikarbazepin-acetát adása mellett a levonorgesztrel és etinilösztradiol szisztémás expozíciója 37%-kal, illetve 42%-kal csökkent, amelyet valószínűleg a CYP3A4-indukció okozott. Ezért a fogamzóképes nőknek hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk az eszlikarbazepin-acetát-kezelés alatt, és a kezelés abbahagyását követően a folyamatban levő menstruációs ciklus végéig (lásd 4.6 pont).

Szimvasztatin

Egy egészséges alanyokkal végzett vizsgálat a napi egyszeri, 800 mg eszlikarbazepin-acetát adása mellett a szimvasztatin szisztémás expozíciójának átlagosan 50%-os csökkenését mutatta, amelyet valószínűleg a CYP3A4-indukciója okozott. Az eszlikarbazepin-acetáttal való együttadás esetén a szimvasztatin dózis növelésére lehet szükség.

Roszuvasztatin

Napi egyszeri 1200 mg eszlikarbazepin-acetát adása mellett a roszuvasztatin szisztémás expozíciója átlagosan 36-39%-kal csökkent. A csökkenés mechanizmusa nem ismert, de önmagában a roszuvasztatin transzporter aktivitása interferenciájának vagy kombinációban a saját anyagcseréje indukálásának lehet tulajdonítható. Mivel az expozíció és a gyógyszer hatása közötti összefüggés nem tisztázott, ajánlott monitorozni a kezelésre adott választ (pl. koleszterinszint).

Warfarin

Warfarinnal történő napi egyszeri 1200 mg eszlikarbazepin-acetát együttes adása kismértékű (23%), de statisztikailag szignifikáns S-warfarin expozícióbeli csökkenést mutatott. Az R-warfarin farmakokinetikájára vagy a véralvadásra nem volt hatással. A kölcsönhatásokban mutatkozó egyénenkénti variabilitás miatt azonban különös figyelmet kell fordítani az INR-monitorozásra, az együttesen alkalmazott warfarin és eszlikarbazepin-acetáttal történő kezelés bevezetésének és befejezésének első heteiben.

Digoxin

Egészséges alanyokon végzett vizsgálatban a napi egyszeri 1200 mg eszlikarbazepin-acetátnak nem volt hatása a digoxin farmakokinetikájára, amely azt sugallja, hogy az eszlikarbazepinnek nincs hatása a P-glikoprotein transzporterre.

Monoamino-oxidáz gátlók (MAOI)

Az eszlikarbazepin-acetát és a triciklusos antidepresszánsok szerkezeti hasonlósága alapján elméletileg lehetséges az eszlikarbazepin és a monoamino-oxidáz gátlók közötti interakció.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Az epilepsziával és az epilepszia elleni gyógyszerrel általában összefüggő kockázat

Kimutatták, hogy epilepsziában szenvedő, antiepileptikus kezelést alkalmazó nőbeteg utódjánál a születési rendellenesség gyakorisága kétszer-háromszor nagyobb volt, mint az átlagpopuláció megközelítően 3%-os aránya. Leggyakrabban nyúlajakról, cardiovascularis és idegcsőzáródási rendellenességekről számoltak be. Minden olyan fogamzóképes nőbeteget, aki antiepileptikus kezelésben részesül, különösen azokat, akiknek szándékukban áll teherbe esni, illetve akik terhesek, szakorvosi tanáccsal kell ellátni a rohamok és az antiepileptikus kezelés magzatra irányuló lehetséges kockázatáról. Az antiepileptikus gyógyszeres (AED) kezelés hirtelen abbahagyása kerülendő, mivel ez olyan rohamokhoz vezethet, amelyek komoly következményekkel járhatnak az anyára és a születendő gyermekre nézve.

Az epilepszia kezelésére terhesség ideje alatt lehetőleg monoterápia preferált, mert több AED-vel végzett terápiánál, az asszociált AED-ktől függően, nagyobb lehet a magzati fejlődési rendellenességek kockázata, mint monoterápiánál.

Antiepileptikus kezelést alkalmazó epilepsziás anyák gyermekeinél megfigyeltek idegrendszeri fejlődési rendellenességeket. Erről a kockázatról az eszlikarbazepin-acetát vonatkozásában nem állnak rendelkezésre adatok.

Fogamzóképes nőbetegek/fogamzásgátlás

A fogamzóképes nőbetegeknek az eszlikarbazepin-acetáttal történő kezelés ideje alatt megbízható fogamzásgátlást kell alkalmazniuk. Az eszlikarbazepin-acetát az orális fogamzásgátlók hatékonyságát hátrányosan befolyásolja. Ezért a kezelés ideje alatt és a kezelés megszüntetését követően a folyamatban levő menstruációs ciklus végéig más alternatív, hatásos és biztonságos fogamzásgátló módszert kell alkalmazni. Fogamzóképes nőbetegek esetében tanácsadást kell nyújtani egyéb megbízható fogamzásgátló módszerek alkalmazását illetően. Legalább egy megbízható fogamzásgátlási módszer (például méhen belüli fogamzásgátló eszköz) vagy két egymást kiegészítő fogamzásgátlási módszer – ideértve a barriermódszert – alkalmazandó. Minden egyes esetnél mérlegelni kell az egyéni körülményeket, bevonva a beteget a beszélgetésbe, amikor a fogamzásgátló módszert megválasztják.

Az eszlikarbazepin-acetáthoz kapcsolódó kockázatok

Terhes nőknél történő alkalmazásra kevés az adat az eszlikarbazepin-acetáttal kapcsolatban. Az állatoknál végzett kísérletek reprodukciós toxicitást mutattak (lásd Termékenység, 5.3 pont). Emberek esetében a kockázat (ideértve a jelentős magzati fejlődési rendellenességek, az idegrendszeri fejlődési rendellenességek és egyéb termékenységi toxikus hatások kockázatát) ismeretlen.

Az eszlikarbazepin-acetát alkalmazása terhesség ideje alatt nem ajánlott; kivéve, ha a megfelelő alternatív kezelési lehetőségek alapos megfontolását követően úgy ítélik meg, hogy az abból származó előny meghaladja a kockázatot.

Olyan eszlikarbazepin-acetátot szedő nőknél, akik terhesek, vagy szándékukban áll teherbe esni, az eszlikarbazepin alkalmazását körültekintően újra kell értékelni. Minimális effektív dózist kell alkalmazni és amennyiben lehetséges, legalább a terhesség első három hónapjában a monoterápiát kell előnyben részesíteni. A betegeket tájékoztatni kell a fejlődési rendellenességek fokozott kockázatának lehetőségéről, és lehetővé kell tenni számukra a születés előtti vizsgálatot.

Megfigyelés és megelőzés

Az epilepszia elleni gyógyszerek hozzájárulhatnak a folsavhiányhoz, amely a foetus fejlődési rendellenesség egyik lehetséges oka. A terhesség alatt és azt megelőzően folsavpótlás javasolt. Mivel a pótlás hatásossága nem bizonyított, különleges, születést megelőző vizsgálat ajánlható még a folsavpótlással kezelt nőbetegeknek is.

Újszülöttnél

Újszülöttnél epilepszia elleni gyógyszerek által okozott véralvadási zavarokról számoltak be. Elővigyázatosságból preventív intézkedésként a terhesség utolsó néhány hetében és az újszülöttnek K1-vitamint kell adni.

Szoptatás

Nem ismert, hogy az eszlikarbazepin-acetát / az eszlikarbazepin-acetát metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. Állatkísérletek kimutatták, hogy az eszlikarbazepin-acetát kiválasztódott az anyatejbe. Mivel nem zárható ki, hogy az eszlikarbazepin-acetát kockázatot jelent az anyatejjel táplált gyermekre nézve, az eszlikarbazepin-acetát kezelés alatt a szoptatást abba kell hagyni.

Termékenység

Nincsenek adatok az eszlikarbazepin-acetát humán termékenységre gyakorolt hatásaira vonatkozóan. Az állatokkal végzett vizsgálatok fertilitás-károsodást mutattak ki az eszlikarbazepin-acetát kezelést követően (lásd 5.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az eszlikarbazepin-acetát kismértékben vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Egyes betegek szédülést, aluszékonyságot vagy látászavart tapasztalhatnak, különösen a kezelés megkezdésekor. Ezért tájékoztatni kell a betegeket, hogy a gépek kezeléséhez vagy járművek vezetéséhez szükséges fizikai és/vagy szellemi képességeik romolhatnak, ezért ajánlott, hogy addig ne végezzenek ilyen tevékenységet, amíg ki nem derül, hogy e képességeik érintettek-e.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

A klinikai vizsgálatokban (adjuváns kezelés és monoterápia) 2434, parciális epilepsziás rohamban szenvedő beteget (1983 felnőtt és 451 gyermek) kezeltek eszlikarbazepin-acetáttal, és ezeknek a betegeknek az 51%-ánál tapasztaltak mellékhatást.

A mellékhatások intenzitása általában enyhe és közepesen súlyos volt, és túlnyomórészt az eszlikarbazepin-acetáttal történő kezelés első heteiben jelentkezett.

Az eszlikarbazepin-acetát esetében azonosított kockázatok főként a gyógyszerosztállyal kapcsolatos, dózisfüggő nemkívánatos hatások. A placebokontrollos, adjuváns kezelést alkalmazó, felnőtt epilepsziás betegekkel végzett vizsgálatokban, illetve egy, az eszlikarbazepin-acetátot és a szabályozott hatóanyag-leadású (CR – controlled release) karbamazepint összehasonlító, aktív kontrollos, monoterápiát alkalmazó vizsgálatban a leggyakoribb mellékhatások a következők voltak: szédülés, aluszékonyság, fejfájás és hányinger. A mellékhatások többségét mindkét csoportban a betegek kevesebb, mint 3%-ánál jelentették.

A forgalomba hozatalt követően az eszlikarbazepin-acetát-kezeléssel súlyos bőrreakciókról (SCARS), többek között Stevens–Johnson-szindrómáról (SJS)/toxikus epidermális nekrolízisről (TEN), illetve eozínofíliával és szisztémás tünetekkel járó, gyógyszer okozta reakcióról (DRESS) számoltak be (lásd 4.4 pont).

A mellékhatások táblázatba foglalt felsorolása

A klinikai vizsgálatok és a forgalomba hozatal utáni megfigyelések során az eszlikarbazepin-acetáttal tapasztalt mellékhatásokat az alábbi táblázat ismerteti.

A mellékhatásokat a következők megállapodás szerint osztályozták: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerültek megadásra.

1. táblázat: A klinikai vizsgálatokban és a forgalomba hozatal utáni követés során az eszlikarbazepin-acetát-kezeléssel összefüggő mellékhatások

Szervrendszeren-kénti kategóriák	Nagyon gyakori	Gyakori	Nem gyakori	Nem ismert
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek			Anaemia	Thrombocytopenia, leukopenia
Immunrendszeri betegségek és tünetek			Hiperszenzitivitás
Endokrin betegségek és tünetek			Hypothyreosis
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek		Hyponatraemia, csökkent étvágy	Elektrolit eltérés, dehidratáció, hypochloraemia	Nem megfelelő ADH-szekrécióra jellemző tünetegyüttes a következő jelekkel és tünetekkel: levertség, hányinger, szédülés, a szérum (vér) ozmolalitásának csökkenése, hányás, fejfájás, zavartság vagy egyéb neurológiai jelek és tünetek.
Pszichiátriai kórképek		Insomnia	Pszichotikus zavar, apathia, depressio, idegesség, agitatio, ingerlékenység, figyelem hiány/hiperaktivitás, zavarodottság, hangulat megváltozása, sírás, pszichomotoros retardáció, szorongás
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Szédülés, aluszékony-ság	Fejfájás, figyelem-zavar, tremor, ataxia, egyensúlyzavar	Koordinációs zavar, memóriazavar, amnesia, hypersomnia, szedáltság, aphasia, dysaesthesia, dystonia, letargia, parosmia, cerebellaris syndroma, convulsio, perifériás neuropathia, nystagmus, beszédzavar, dysarthria, égető érzés, paraesthesia, migrén
Szembetegségek és szemészeti tünetek		Diplopia, homályos látás	Látásromlás, oscillopsia, binokuláris szemmozgászavar, oculáris hyperaemia
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei		Vertigo	Hypacusis, tinnitus
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek			Palpitatio, bradycardia
Érbetegségek és tünetek			Hypertensio (beleértve a hypertoniás krízist is), hypotensio, ortosztatikus hypotensio, kipirulás, peripheriás hűvösség
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek			Epistaxis, mellkasi fájdalom
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek		Hányinger, hányás, hasmenés	Székrekedés, dyspepsia, gastritis, hasfájás, szájszárazság, hasi diszkomfortérzés, haspuffadás, gingivitis, melaena, fogfájás	Pancreatitis
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek			Májbetegség, illetve tünet
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei		Kiütés	Alopecia, bőrszárazság, hyperhidrosis, erythema, bőrrendellenesség, viszketés, allergiás dermatitis	Toxikus epidermális nekrolízis, Stevens–Johnson-szindróma, eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó, gyógyszer okozta reakció (DRESS), angioödéma, urticaria
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei			Myalgia, csontanyagcsere zavar, izomgyengeség, végtagfájdalom
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek			Húgyúti fertőzés
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók		Fáradtság, járászavar, asthenia	Rossz közérzet, hidegrázás, peripheriális oedema
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei		Testtömeg-növekedés	Vérnyomáscsökkenés, testsúlycsökkenés, vérnyomás-emelkedés, csökkent vérnátriumszint, a vér kloridszintjének csökkenése, osteocalcinszint emelkedés, hematokrit-csökkenés, hemoglobin-csökkenés, emelkedett májenzimszintek
Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények			Gyógyszertoxicitás, elesés, termikus égés

Kiemelt mellékhatások leírása

Szembetegségek és idegrendszeri betegségek és tünetek

Placebokontrollos vizsgálatokban karbamazepinnel és eszlikarbazepin-acetáttal egyszerre kezelt betegeknél a következő mellékhatásokat figyelték meg: diplopia (az egyidejűleg karbamazepint is szedő betegek 11,4%-ánál fordult elő, míg a karbamazepint nem szedő betegeknél 2,4% volt az előfordulás), koordinációs zavar (az egyidejűleg karbamazepint is szedő betegek 6,7%-ánál fordult elő, míg a karbamazepint nem szedő betegeknél 2,7% volt az előfordulás) és szédülés (az egyidejűleg karbamazepint is szedő betegek 30%-ánál fordult elő, míg a karbamazepint nem szedő betegeknél 11,5% volt az előfordulás), lásd 4.5 pont.

PR-távolság

Az eszlikarbazepin-acetát alkalmazása a PR-távolság megnyúlásával jár. A PR-távolság megnyúlásával járó mellékhatás (pl. AV-blokk, syncope, bradycardia) fordulhat elő.

Gyógyszerosztállyal összefüggő mellékhatások

Az eszlikarbazepin-acetát epilepszia program keretében végzett placebokontrollos vizsgálatokban nem fordult elő olyan ritka mellékhatás, mint pl. a csontvelősejtek csökkenése, az anafilaxiás reakció, a szisztémás lupus erythematosus vagy az arrhythmia. Oxkarbazepin alkalmazásakor azonban előfordultak ezek a mellékhatások. Előfordulásuk ennélfogva az eszlikarbazepin-acetát kezelést követően nem zárható ki.

Vannak a csontok csökkent ásványi anyag tartalmáról, osteopeniáról, osteoporosisról és csonttörésekről szóló jelentések olyan betegeknél, akik hosszú ideig szerkezetileg hasonló antiepilepsziás szert szedtek, például karbamazepint vagy oxkarbamazepint. A csont metabolizmusára kifejtett hatás mechanizmusa még nem tisztázott.

Gyermekek és serdülők

A 2–18 éves, parciális epilepsziás rohamban szenvedő betegekkel végzett placebokontrollos vizsgálatokban (238 eszlikarbazepin-acetáttal kezelt beteg, illetve 189 placebóval kezelt beteg) az eszlikarbazepin-acetáttal kezelt betegek 35,7%-a, míg a placebóval kezeltek 19%-a tapasztalt mellékhatást. Az eszlikarbazepin-acetáttal kezelt csoportban a leggyakoribb mellékhatások közé tartozott a diplopia (5,0%), az aluszékonyság (8,0%) és a hányás (4,6%).

Az eszlikarbazepin-acetát mellékhatás-profilja általában hasonló a különböző korcsoportokban. A 6–11 éves korcsoportban a több mint két eszlikarbazepin-acetáttal kezelt betegnél előforduló, leggyakoribb mellékhatások közé tartoztak a diplopia (9,5%), az aluszékonyság (7,4%), a szédülés (6,3%), a convulsio (6,3%) és a hányinger (3,2%); a 12–18 éves korcsoportban az aluszékonyság (7,4%), a hányás (4,2%), a diplopia (3,2%) és a fáradtság volt (3,2%). Az eszlikarbazepin-acetát biztonságosságát 6 éves és ennél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták.

Az eszlikarbazepin-acetát biztonságossági profilja általában hasonló volt felnőtteknél és gyermekeknél, kivéve az agitációt (gyakori, 1,3%) és a hasi fájdalmat (gyakori, 2,1%), amelyek gyakoribbak voltak gyermekeknél, mint felnőtteknél. A szédülés, aluszékonyság, vertigo, asthenia, járászavar, tremor, ataxia, egyensúlyzavar, homályos látás, hasmenés, bőrkiütés és hyponatraemia ritkábban fordultak elő gyermekeknél, mint felnőtteknél. Allergiás dermatitis (nem gyakori, 0,8%) kizárólag gyermekgyógyászati betegeknél fordult elő.

A III. fázisú vizsgálat nyílt elrendezésű kiterjesztett vizsgálataiban a gyermekgyógyászati populációra vonatkozó hosszú távú biztonságossági adatok megfeleltek a gyógyszer ismert biztonságossági profiljával, új, aggodalomra okot adó megállapítások nélkül.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Eszlikarbazepin-acetát túladagolást követően elsősorban központi idegrendszerrel összefüggő tüneteket (mint például görcsrohamok valamennyi típusát, status epilepticust), és szívbetegségeket (pl. cardialis arrhythmiát) figyeltek meg. Nincs ismert specifikus ellenszere. Szükség szerint megfelelő tüneti és supportiv kezelést kell alkalmazni. Szükség esetén az eszlikarbazepin-acetát metabolitjai hemodialízissel hatékonyan eltávolíthatók (lásd 5.2 pont).

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Antiepileptikumok, karboxamid származékok ATC-kód: N03AF04

Hatásmechanizmus

Az eszlikarbazepin-acetát pontos hatásmechanizmusa ismeretlen. Az in vitro elektrofiziológiai vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy az eszlikarbazepin-acetát és metabolitjai egyaránt stabilizálják a feszültségfüggő nátriumcsatornák inaktivált állapotát, megelőzve, hogy ismét aktivált állapotba kerüljenek, és ennek következtében megakadályozzák a neuronok ismétlődő kisülését.

Farmakodinámiás hatások

Embernél az antikonvulzív hatásosságot előrejelző nem klinikai modellben az eszlikarbazepin-acetát és aktív metabolitjai megakadályozták a rohamok kialakulását. Az eszlikarbazepin-acetát farmakológiai aktivitását embernél elsősorban az eszlikarbazepin aktív metabolitján keresztül fejti ki.

Klinikai hatásosság

Felnőttek

Az adjuváns terápiaként alkalmazott eszlikarbazepin-acetát hatásosságát négy, III. fázisú, kettős vak, placebokontrollos vizsgálat bizonyítja, amelybe 1703 felnőtt beteget randomizáltak, akiknek a parciális epilepsziája nem reagált az 1-3 féle, egyidejűleg alkalmazott antiepileptikus kezelésre. Az oxkarbazepint és a felbamátot tilos volt együttesen alkalmazott gyógyszerkészítményként alkalmazni ezekben a vizsgálatokban. Az eszlikarbazepin-acetátot 400 mg (csak a 301-es és 302-es vizsgálatokban), 800 mg és 1200 mg napi egyszeri dózisként vizsgálták. A napi egyszeri 800 mg és 1200 mg eszlikarbazepin-acetát szignifikánsan hatékonyabb volt, mint a placebo a rohamgyakoriság csökkentése vonatkozásában 12 hetes fenntartó kezelési periódus alatt. A III. fázisú vizsgálat során, azoknak az alanyoknak az aránya, akiknél a rohamok gyakorisága legalább 50%-kal csökkent (1581 elemzett adat), 19,3% volt a placebokontrollos, 20,8% volt a napi 400 mg eszlikarbazepin-acetát adagot, 30,5% volt a napi 800 mg eszlikarbazepin-acetát adagot, és 35,3% volt a napi eszlikarbazepin-acetát 1200 mg adagot kapó alanyok esetében.

A monoterápiaként alkalmazott eszlikarbazepin-acetát hatásosságát egy kettős vak, aktív kontrollos (szabályozott hatóanyag-leadású karbamazepin) vizsgálat bizonyítja, amelybe 815, újonnan diagnosztizált parciális epilepsziában szenvedő felnőtt beteget randomizáltak. Az eszlikarbazepin-acetátot 800 mg-os, 1200 mg-os és 1600 mg-os napi egyszeri dózisként vizsgálták. Az aktív komparátort (szabályozott hatóanyag-leadású karbamazepin) napi kétszeri 200 mg-os, 400 mg-os és 600 mg-os dózisban alkalmazták. A betegeket a legalacsonyabb dózissal történő kezelésre randomizálták, és csak abban az esetben tértek át a következő dózisra, ha a betegnél roham fordult elő. A 815, randomizált betegből 401 beteget napi egyszeri eszlikarbazepin-acetáttal kezeltek [271 beteg (67,6%) 800 mg-os, 70 beteg (17,5%) 1200 mg-os, míg 60 beteg (15,0%) 1600 mg-os dózison maradt]. Az elsődleges elemzésben, amelyben a vizsgálatot idő előtt megszakító betegeket nem reagálóknak tekintették, az eszlikarbazepin-acetáttal kezelt betegek 71,1%-át, míg a szabályozott hatóanyag-leadású karbamazepinnel kezelt betegek 75,6%-át tekintették rohammentesnek a 26 hetes értékelési periódusban (átlagos kockázat különbség: -4,28%, 95%-os konfidencia-intervallum: [-10,30; 1,74]. Az ebben az időszakban megfigyelt terápiás hatás a rohammentesnek tekintett, eszlikarbazepin-acetáttal kezelt betegek 64,7%-ánál, míg a szabályozott hatóanyag-leadású karbamazepinnel kezelt betegek 70,3%-ánál a kezeléstől számított egy éven keresztül fennmaradt (átlagos kockázat különbség: -5,46%, 95%-os konfidencia-intervallum: [-11,88; 0,97]. A kezelés sikertelenségének (a roham kockázatának) az esemény megjelenéséig eltelt idő alapján végzett elemzésében (Kaplan-Meier analízis és Cox-regresszió) a roham kialakulásának Kaplan-Meier-féle kockázatbecslése az értékelési idő végén 0,06 volt a karbamazepinnel, és 0,12 volt az eszlikarbazepinnel kezelt betegeknél, míg az egyéves időszak végén a kockázat 0,11-re nőtt a karbamazepin esetén, és 0,19-re nőtt az eszlikarbazepin-acetát esetén (p = 0,0002).

Egy év után annak valószínűsége, hogy a betegek mellékhatások vagy a kezelés hatástalansága miatt idő előtt megszakítsák a vizsgálatot, az eszlikarbazepin-acetáttal kezelt csoportban 0,26, míg a szabályozott hatóanyag-leadású karbamazepinnel kezelt csoportban 0,21 volt.

A monoterápiára való áttéréshez alkalmazott eszlikarbazepin-acetát hatásosságát két kettős vak, randomizált, kontrollos vizsgálatban értékelték 365, parciális epilepsziában szenvedő felnőtt betegnél. Az eszlikarbazepin-acetátot 1200 mg-os és 1600 mg-os napi egyszeri dózisokban vizsgálták. A teljes 10 hetes monoterápiás periódusban a rohammentes betegek aránya az egyik vizsgálatban 7,6% (1600 mg), illetve 8,3% (1200 mg), míg a másik vizsgálatban 10,0% (1600 mg), illetve 7,4% (1200 mg) volt.

Idősek

Az eszlikarbazepin-acetát parciális epilepsziás rohamok adjuváns kezelésére való alkalmazásának biztonságosságát és hatásosságát egy 26 hetes, nem kontrollos vizsgálatban értékelték 72 időskorúnál (65 éves vagy idősebb).

Az adatok azt mutatják, hogy a mellékhatások incidenciája ebben a populációban (65,3%) hasonló az epilepsziában végzett kettős vak klinikai vizsgálatok során az átlagpopulációban megfigyelt arányhoz (66,8%). A kezelés következtében kialakuló leggyakoribb individuális mellékhatások a következők voltak: szédülés (a betegek 12,5%-ánál), aluszékonyság (9,7%), fáradtság, convulsio és hyponatraemia (mindegyik 8,3%-os gyakorisággal), nasopharyngitis (6,9%) és felső légúti fertőzés (5,6%). A vizsgálatot elkezdő 72 beteg közül 50 fejezte be a 26 hetes kezelési időszakot, ami 69,4%-os, a vizsgálatban való bentmaradási aránynak felel meg (lásd 4.2 pont, időskorúaknál való alkalmazásra vonatkozó információk). Korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre a monoterápia időseknél történő alkalmazására vonatkozóan. A monoterápiás alkalmazással kapcsolatos vizsgálatban csupán néhány, 65 évnél idősebb beteget (N = 27) kezeltek eszlikarbazepin-acetáttal.

Gyermekek és serdülők

Az eszlikarbazepin-acetát parciális epilepsziás rohamok adjuváns kezelésére való alkalmazásának biztonságosságát és hatásosságát egy 6–16 éves gyermekeken végzett II. fázisú vizsgálatban (N = 123) és egy 2–18 éves gyermekeken végzett III. fázisú vizsgálatban értékelték (N = 304). Mindkét vizsgálat kettős vak és placebokontrollos volt; a fenntartó fázis 8 hétig (208-as vizsgálat), illetve 12 hétig (305-ös vizsgálat) tartott. A 208-as vizsgálat 2 további kiegészítő hosszú távú, nyílt elrendezésű kiterjesztett vizsgálatot tartalmazott (a II. részben: 1 év és a III. részben: 2 év). A 305-ös vizsgálat 4 további kiegészítő hosszú távú, nyílt elrendezésű kiterjesztett vizsgálati időszakot tartalmazott (II., III. és IV. részben: 1 év és az V. részben: 2 év). Az eszlikarbazepin-acetátot 20 mg és 30 mg napi egyszeri dózisként vizsgálták napi 1200 mg-os maximális dózisig terjedően. A céldózis a 208-as vizsgálatban napi 30 mg/ttkg, míg a 305-ös vizsgálatban napi 20 mg/ttkg volt. A dózisok a tolerálhatóság és a kezelésre adott válasz alapján módosíthatók.

A II. fázisú vizsgálat kettős vak időszakában a hatásosság értékelése másodlagos célkitűzés volt. A rohamok standardizált frekvenciájának a kiindulás és a fenntartó periódus közötti átlagos (legkisebb négyzet) csökkenése jelentősen (p<0,001) nagyobb volt az eszlikarbazepin-acetát csoportban (-34,8%), mint a placebo csoportban (-13,8%). Az eszlikarbazepin-acetát csoportban 42 beteg (50,6%) reagált a placebo csoport 10 betegéhez (25,0%) képest (a rohamok standardizált frekvenciájának legalább 50%-os csökkenése), ami szignifikáns különbséget jelent (p=0,009).

A III. fázisú vizsgálat kettős vak időszakában az eszlikarbazepin-acetát kezelés mellett a rohamok standardizált frekvenciájának átlagos (legkisebb négyzet) csökkenése (-18,1% a kiinduláshoz képest) eltért a placebo csoportban kapottól (-8,6% a kiinduláshoz képest), de statisztikailag nem volt szignifikáns (p=0,2490). Az eszlikarbazepin-acetát csoportban 41 beteg (30,6%) reagált a placebo

csoport 40 betegéhez (31,0%) képest (a rohamok standardizált frekvenciájának legalább 50%-os csökkenése), ami nem szignifikáns különbség (p=0,9017). A III. fázisú vizsgálat esetében post-hoc alcsoport elemzéseket végeztek az életkor szerinti és 6 év feletti csoportosítással, illetve dózis szerinti csoportosítással. A 6 évesnél idősebb gyermekeknél az eszlikarbazepin-acetát csoport 36 betege (35,0%) reagált a placebo csoport 29 betegéhez (30,2%) képest (p=0,4759), és a rohamok standardizált frekvenciájának átlagos (legkisebb négyzet) csökkenése nagyobb volt az eszlikarbazepin-acetát csoportban, mint a placebo csoportban (-24,4%, illetve -10,5%); a 13,9%-os különbség azonban nem volt statisztikailag jelentős (p=0,1040). A 305-ös vizsgálatban a betegek összesen 39%-át a maximális lehetséges dózisra titrálták (30 mg/ttkg/nap). A 6 éves és ennél fiatalabb gyermekek kizárása után az említett betegek közül az eszlikarbazepin-acetát csoportban 14 (48,3%), míg a placebo csoportban 11 (30,6%) beteg reagált (p=0,1514). Bár az említett post-hoc alcsoport elemzések megbízhatósága korlátozott, az adatok a hatás nagyságának kor- és dózisfüggő növekedésére utalnak.

A III. fázisú vizsgálat (a kezelni szándékozott [intention to treat, ITT] halmaz: N = 225) további 1 éves, nyílt elrendezésű kiterjesztésében (II. rész) az összválaszarány 46,7% volt (egyenletesen növekedett 44,9%-ról (1-4. hét) 57,5%-ra (> 40 hét). A medián standardizált teljes rohamgyakoriság 6,1 volt (7,0-ről csökkent (1-4. hét) 4,0-re (> 40 hét), amely így -46,7%-os medián relatív változást eredményezett a kiindulási időszakhoz képest). A medián relatív változás nagyobb volt az előző placebo csoportban (-51,4%), mint az előző eszlikarbazepin (ESL)-csoportban (-40,4%). Az exacerbációt mutató betegek aránya ( ≥ 25%-os növekedés) a kiindulási időszakhoz képest 14,2% volt.

A további 3 nyílt elrendezésű kiterjesztett vizsgálatban (ITT halmaz: N = 148), az összválaszarány 26,6% volt a kiindulási III-V. részekhez képest (azaz a II. rész utolsó 4 hete). A medián standardizált teljes rohamgyakoriság 2,4 volt (amely -22,9%-os medián relatív változást eredményezett a kiindulási III-V. részekhez képest). Az I. részben a teljes medián relatív csökkenés nagyobb volt az ESL-lel kezelt betegek csoportjában (-25,8%), mint a placebóval kezelt betegek esetén (-16,4%). Az exacerbációt mutató betegek összaránya ( ≥ 25%-os növekedés) a III-V. kiindulási részekhez képest 25,7% volt.

Azon 183 beteg közül, akik befejezték a vizsgálat I. és II. részét, 152 beteget vontak be a III. részbe.

Ezen bevont betegek közül 65 beteg kapott ESL-t, és 87 beteg kapott placebót a vizsgálat kettős vak részében. 14 beteg (9,2%) fejezte be a nyílt elrendezésű ESL-kezelési időszakot az V. részig. A vizsgálat bármely szakaszában történt kivonás oka leggyakrabban szponzori kérés volt (30 beteg a III. részben [a III. részt megkezdő betegek 19,7%-a], 9 beteg a IV. részben [a IV. részt megkezdő betegek 9,6%-a], és 43 az V. részben [a V. részt megkezdő betegek 64,2%-a]).

A nyílt elrendezésű nem kontrollos vizsgálatok adatainak korlátozottságát figyelembe véve, az eszlikarbazepin-acetátra adott hosszú távú válasz a vizsgálat nyílt elrendezésű részeiben teljesen fennmaradt.

Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén egy vagy több korosztálynál halasztást engedélyez az Eslicarbazepine MEDITOP vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségét illetően a parciális rohamokban jelentkező epilepszia kezelésére (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Az eszlikarbazepin-acetát nagymértékben eszlikarbazepinné alakul. Orális alkalmazás után az eszlikarbazepin-acetát szintje a plazmában általában a mennyiségi meghatározás szintje alatt marad. Az eszlikarbazepin a C_max értékét 2-3 órával az adag bevétele után (t_max) éri el. A biológiai hasznosulási érték magasnak feltételezhető, mivel a vizeletből kinyerhető anyagcseretermék az eszlikarbazepin-acetát dózis több, mint 90%-ának felel meg.

Biohasznosulása (AUC és C_max) az eszlikarbazepinnel összehasonlítható, amennyiben szájon át, összetört tabletta formájában alkalmazzák, amelyet almaszósszal kevertek össze, és vízzel alkalmaztak, az egész tabletta alkalmazásához képest.

Eloszlás

Az eszlikarbazepin viszonylag kevésbé kötődik a plazmafehérjékhez (<40%), és nem koncentrációfüggő módon. In vitro vizsgálatok azt mutatták, hogy a warfarin, a diazepám, a digoxin, a fenitoin és a tolbutamid jelenléte nem befolyásolta számottevően az eszlikarbazepin kötődését a plazmafehérjékhez. Az eszlikarbazepin jelenléte nem befolyásolta jelentős mértékben a warfarin, a diazepám, a digoxin, a fenitoin és a tolbutamid kötődést.

Biotranszformáció

Az eszlikarbazepin-acetát biotranszformáció útján gyorsan és széles körűen fő aktív metabolitjává, az eszlikarbazepinné alakul át hidrolitikus first-pass metabolizmus útján. A steady state plazmakoncentráció napi egyszeri adagolás mellett 4–5 nap után alakul ki, amely egybevág a tényleges 20–24 órás felezési idővel. Egészséges alanyon és epilepsziás felnőtt betegen végzett vizsgálatok során az eszlikarbazepin látszólagos felezési ideje 10–20 óra, illetve 13–20 óra volt. A plazmában jelenlevő kevésbé jelentős metabolit az R-likarbazepin és az oxkarbazepin, amelyek aktívnak bizonyultak, valamint az eszlikarbazepin-acetátnak, az eszlikarbazepinnek, az R-likarbazepinnek és az oxkarbazepinnek a glükuronsavval képezett konjugátumai.

Az eszlikarbazepin-acetát nem hat a saját metabolizmusára, illetve clearance-ére.

Az eszlikarbazepin a CYP3A4 gyenge induktora és gátló hatást fejt ki a CYP2C19 enzimre (a 4.5 pontban leírtak szerint).

Az eszlikarbazepinnek friss humán hepatocitákon végzett vizsgálatakor az UGT1A1-mediált glükuronidáció mérsékelt indukcióját észlelték.

Elimináció

Az eszlikarbazepin-acetát metabolitjai főként a vesén keresztül választódnak ki a szisztémás keringésből, változatlan és glükuronid konjugátum formában. Összességében az eszlikarbazepin és glükuronidja az összes vizeletbe kiválasztott metabolit több mint 90%-ának felel meg, körülbelül kétharmada változatlan formában, egyharmada pedig glükuronid konjugátumként.

Linearitás/nem-linearitás

Az eszlikarbazepin-acetát farmakokinetikája linearitást és dózisarányosságot mutat a 400-1200 mg-os dózistartományban egészséges alanyokban és betegekben egyaránt.

Idősek (65 éves kor felett)

Az eszlikarbazepin-acetát farmakokinetikai profilja nem érintett azoknál az idősebb betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance >60 ml/perc (lásd 4.2 pont).

Vesekárosodás

Az eszlikarbazepin-acetát metabolitok főként a vesén keresztül választódnak ki a szisztémás keringésből. Az enyhe és közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő felnőtt betegeknél végzett vizsgálat azt mutatta, hogy a clearance a veseműködéstől függ. Eszlikarbazepin-acetát-kezelés során dózismódosításra van szükség azoknál a betegeknél (felnőttek és 6 évesnél idősebb gyermekek), akiknél a kreatinin-clearance <60 ml/perc (lásd 4.2 pont).

A 2–6 éves gyermekeknél az eszlikarbazepin-acetát alkalmazása nem javasolt. Ebben az életkorban a kiválasztási folyamat intrinsic aktivitása még nem érte el az érettséget.

Az eszlikarbazepin-acetát metabolitjai hemodialízissel távolíthatók el a plazmából.

Májkárosodás

Az eszlikarbazepin-acetát farmakokinetikáját és metabolizmusát többszöri, oralis dózist követően értékelték egészséges személyeknél és közepesen súlyos májkárosodásban szenvedőknél. A közepesen súlyos májkárosodás nem befolyásolta az eszlikarbazepin-acetát farmakokinetikáját. Nincs szükség dózismódosítására enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodással rendelkező betegnél (lásd 4.2 pont).

Az eszlikarbazepin-acetát farmakokinetikáját nem értékelték súlyos májkárosodásban szenvedő betegnél.

Nem

Egészséges alanyokkal és betegekkel végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a vizsgált személyek neme nem befolyásolta az eszlikarbazepin-acetát farmakokinetikáját.

Gyermekek és serdülők

A gyermekeknél alkalmazott eszlikarbazepin-acetát, a felnőtteknél megfigyeltekhez hasonlóan, nagymértékben eszlikarbazepinná alakul. Orális alkalmazás után az eszlikarbazepin-acetát szintje a plazmában általában a mennyiségi meghatározás szintje alatt marad. Az eszlikarbazepin a C_max értékét 2-3 órával az adag bevétele után (t_max) éri el. Kimutatták, hogy a testtömeg hatással van a megoszlási térfogatra és a clearance-ra. Ezenkívül nem zárható ki, hogy az életkor – a testsúlytól függetlenül – szerepet játszik az eszlikarbazepin-acetát clearance-ében, főként a legkisebb korcsoportban (2–6 év).

6 éves és ennél fiatalabb gyermekek

A populációs farmakokinetikai adatok arra utalnak, hogy a 2–6 éves gyermekek alcsoportjában napi 27,5 mg/ttkg-os, illetve napi 40 mg/ttkg-os dózisokra van szükség olyan expozíció eléréséhez, amely egyenértékű a 6 évesnél idősebb gyermekeknél alkalmazott, napi 20, illetve 30 mg/ttkg-os terápiás dózissal.

6 évesnél idősebb gyermekek

A populációs farmakokinetikai adatok arra utalnak, hogy a napi 20, illetve 30 mg/ttkg-os dózissal kezelt, 6 évesnél idősebb gyermekeknél, illetve a naponta egyszer 800 mg-os és 1200 mg-os eszlikarbazepin-acetáttal kezelt felnőtteknél hasonló eszlikarbazepin expozíció figyelhető meg (lásd 4.2 pont).

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Az állatkísérletekben észlelt mellékhatások a klinikai expozíciós szinthez képest jóval alacsonyabb expozíciós szint esetében fordultak elő az eszlikarbazepin (az eszlikarbazepin-acetát legfőbb és farmakológiailag aktív metabolitja) esetében. Az expozíció összehasonlításán alapuló biztonságossági határértékeket így nem állapítottak meg.

Patkányokkal végzett ismételt dózistoxicitási vizsgálatoknál bizonyítható volt a nefrotoxicitás, de ugyanezt nem észlelték egérnél és kutyánál, és egybevág a spontán krónikus súlyosbodó nephropathia excaerbációjával ennél a fajnál.

A máj centrolobularis hipertrophiája volt megfigyelhető egeren és patkányon végzett ismételt dózisú toxicitási vizsgálatnál és egéren végzett karcinogenitási vizsgálatokban a májdaganatok fokozott előfordulási gyakoriságát figyelték meg; ezek a megfigyelések egybevágnak a máj mikroszomális enzimeinek indukciójával, ezt a hatást nem észlelték azoknál a betegeknél, akik eszlikarbazepin-acetátot kaptak.

Fiatal állatokkal végzett vizsgálatok

Az ismételt adagokkal, kölyökkutyákkal végzett vizsgálatokban a toxicitási profil hasonló volt a kifejlett állatoknál megfigyelthez. A 10 hónapos vizsgálatban a nagy dózissal kezelt nőstényeknél az ágyékcsigolya és/vagy a femur esetében a csontok ásványianyag-tartalma, a csontterület és/vagy a csontsűrűség csökkenését figyelték meg kisebb expozíciós szinteknél, mint a gyermekeknél értékelt klinikai eszlikarbazepin expozíciós szinteknél.

Az eszlikarbazepinnel végzett genotoxicitási vizsgálatok azt mutatják, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.

A nősténypatkányoknál fertilitáskárosodást figyeltek meg; az egerekkel végzett fertilitási vizsgálatban megfigyelt implantációk és élő embriók számának csökkenése a nőstény fertilitásra kifejtett hatásokra is utalhat; a corpus luteum számot azonban nem értékelték. Az eszlikarbazepin-acetát nem bizonyult teratogénnek patkányoknál vagy nyulaknál, de csontvázrendellenességeket okozott egereknél. Az egerekkal patkányokkal és nyulakkal végzett embriotoxicitás vizsgálatokban az anyára nézve toxikus dózisoknál a csontosodás megkésése, alacsony magzati súly, a kisebb csontvázbeli és viszceráis rendellenességek gyakoriságának növekedése volt megfigyelhető. A patkányokkal és egerekkel végzett peri/posztnatális vizsgálatokban az F1 generáció szexuális fejlődésének megkésését figyelték meg.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZÕK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Alacsony szubsztitúciós fokú hidroxipropilcellulóz, magnézium-sztearát.

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

30, 60 vagy 90 darab tabletta átlátszó, színtelen PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban, dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy kereszt)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

MEDITOP Gyógyszeripari Kft.

2097 Pilisborosjenő,

Ady Endre u. 1.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-24027/01 30× átlátszó, színtelen PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-24027/02 60× átlátszó, színtelen PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-24027/03 90× átlátszó, színtelen PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

2022. március 16.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. március 23.