1. A GYÓGYSZER NEVE

Faxiprol 75 mg retard tabletta

Faxiprol 150 mg retard tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Faxiprol 75 mg retard tabletta

75 mg venlafaxint tartalmaz (venlafaxin-hidroklorid formájában) retard tablettánként.

Faxiprol 150 mg retard tabletta

150 mg venlafaxint tartalmaz (venlafaxin-hidroklorid formájában) retard tablettánként.

Ismert hatású segédanyagok:

Faxiprol 75 mg retard tabletta

3,4 mg laktózt tartalmaz retard tablettánként.

Faxiprol 150 mg retard tabletta

5,7 mg laktózt tartalmaz retard tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Retard tabletta.

Faxiprol 75 mg retard tabletta

7,5 mm-es, kerek, fehér, mindkét oldalán domború tabletta.

Faxiprol 150 mg retard tabletta

9,5 mm-es, kerek, fehér, mindkét oldalán domború tabletta.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Major depressziós epizódok kezelése.

Major depressziós epizódok ismételt előfordulásának megelőzése.

Generalizált szorongásos zavar kezelése.

Szociális szorongásos zavar kezelése.

Agorafóbiával járó vagy anélküli pánikzavarok kezelése.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Major depresszív epizódok

A javasolt kezdő dózis naponta egyszer adott 75 mg venlafaxint tartalmazó retard tabletta. Azoknál a betegeknél, akik a 75 mg-os kezdő dózisra nem reagálnak, a dózis napi maximum 375 mg-ra történő emelése eredményes lehet. A dózisemeléseket körülbelül 2 hetes vagy hosszabb időközönként lehet végrehajtani. Ha a tünetek súlyossága miatt klinikailag indokolt, a dózisnövelésekre gyakrabban, de 4 napnál nem rövidebb időközönként is sor kerülhet.

A dózisfüggő mellékhatások kockázata miatt dózisnövelésre csak klinikai értékelést követően kerülhet sor (lásd 4.4 pont). A legalacsonyabb hatásos dózist kell fenntartani.

A betegeket megfelelő ideig, általában több hónapig vagy tovább kell kezelni. A kezelést betegenként külön-külön rendszeresen újra kell értékelni. A hosszabb távú kezelés a major depressziós epizódok (MDE) ismételt előfordulásának megelőzésére is megfelelő lehet. Az esetek többségében az MDE ismételt előfordulásának megelőzésére ugyanaz az adagolás ajánlott, mint amit a fennálló depressziós epizód során alkalmaztak.

Az antidepresszáns gyógyszeres kezelést a remissziót követően legalább 6 hónapon át kell folytatni.

Generalizált szorongásos zavar

A javasolt kezdő dózis naponta egyszer adott 75 mg venlafaxint tartalmazó retard tabletta. Azoknál a betegeknél, akik a napi 75 mg-os kezdő dózisra nem reagálnak, a dózis napi maximum 225 mg-ra történő emelése eredményes lehet. A dózisemeléseket körülbelül 2 hetes vagy hosszabb időközönként lehet végrehajtani.

A dózisfüggő mellékhatások kockázata miatt dózisnövelésre csak klinikai értékelést követően kerülhet sor (lásd 4.4 pont). A legalacsonyabb hatásos dózist kell fenntartani.

A betegeket megfelelő ideig, általában több hónapig vagy tovább kell kezelni. A kezelést betegenként külön-külön rendszeresen újra kell értékelni.

Szociális szorongásos zavar

A javasolt kezdő dózis naponta egyszer adott 75 mg venlafaxint tartalmazó retard tabletta. Nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a nagyobb dózisok alkalmazása bármilyen további előnnyel járna.

Azoknál a betegeknél, akik a napi 75 mg-os kezdő dózisra nem reagálnak, a dózis napi maximum 225 mg-ra történő emelése eredményes lehet. A dózisemeléseket körülbelül 2 hetes vagy hosszabb időközönként lehet végrehajtani.

A dózisfüggő mellékhatások kockázata miatt dózisnövelésre csak klinikai értékelést követően kerülhet sor (lásd 4.4 pont). A legalacsonyabb hatásos dózist kell fenntartani.

A betegeket megfelelő ideig, általában több hónapig vagy tovább kell kezelni. A kezelést betegenként külön-külön rendszeresen újra kell értékelni.

Pánikbetegség

A javasolt kezdő dózis napi 37,5 mg venlafaxint tartalmazó retard tabletta 7 napon át. Az adagot ezt követően napi 75 mg-ra lehet növelni. Azoknál a betegeknél, akik a napi 75 mg-os dózisra nem reagálnak, a dózis napi maximum 225 mg-ra történő emelése eredményes lehet. A dózisemeléseket körülbelül 2 hetes vagy hosszabb időközönként lehet végrehajtani.

A dózisfüggő mellékhatások kockázata miatt dózisnövelésre csak klinikai értékelést követően kerülhet sor (lásd 4.4 pont). A legalacsonyabb hatásos dózist kell fenntartani.

A betegeket megfelelő ideig, általában több hónapig vagy tovább kell kezelni. A kezelést betegenként külön-külön rendszeresen újra kell értékelni.

Idősek

Önmagában a beteg életkora miatt nem szükséges a venlafaxin dózisának specifikus módosítása. Ugyanakkor időskorú betegek kezelése során óvatosan kell eljárni (pl. a vesekárosodás lehetősége, valamint a neurotranszmitter-érzékenység és -affinitás korral járó változásának lehetősége miatt). Mindig a legkisebb hatásos adagot kell alkalmazni, és a betegeket gondosan figyelni kell, ha dózisnövelésre van szükség.

Gyermekek és serdülők

A venlafaxin nem javasolt gyermekek és serdülők számára.

Major depresszióban szenvedő gyermekek és serdülők körében végzett kontrollált klinikai vizsgálatok nem igazolták a hatásosságot és nem támogatják a venlafaxin ezen betegeknél történő alkalmazását (lásd 4.4 pont és 4.8 pont).

A venlafaxin hatásosságát és biztonságosságát más javallatokban gyermekeknél és 18 éves kor alatti serdülőknél nem igazolták.

Májkárosodás

Enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél általában a dózis 50%-os csökkentését kell mérlegelni. Mindazonáltal, a clearence-ben megfigyelhető egyéni különbségek miatt kívánatos az adagolás személyre szabott megállapítása.

Korlátozott adatok állnak rendelkezésre súlyos májkárosodásban szenvedő betegekről. Óvatosság ajánlott, és az adag több mint 50%-os csökkentését kell mérlegelni. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek kezelése esetében a lehetséges előnyöket össze kell vetni a kockázatokkal.

Vesekárosodás

Bár nem szükséges dózismódosítás a 30-70 ml/perc közötti glomeruláris filtrációs rátájú (GFR) betegeknél, elővigyázatosság javasolt. A hemodialízisre szoruló, illetve súlyos vesekárosodásban szenvedő (GFR < 30 ml/perc) betegeknél a dózist 50%-kal kell csökkenteni. A clearence-ben megfigyelhető egyéni különbségek miatt kívánatos az adagolás személyre szabott megállapítása.

Megvonási tünetek a venlafaxin szedésének felfüggesztése esetén

A kezelés hirtelen felfüggesztését kerülni kell. A venlafaxin-kezelés leállítása során a dózist fokozatosan kell csökkenteni legalább egy-két hetes időszak alatt, hogy csökkenteni lehessen a megvonási tünetek kockázatát (lásd 4.4 és a 4.8 pont). A dóziscsökkentéshez szükséges időtartam és a csökkentés mértéke azonban függhet az alkalmazott dózistól, a terápia időtartamától és az egyes betegektől. Bizonyos betegeknél előfordulhat, hogy a kezelés abbahagyása nagyon fokozatosan, hónapokig vagy hosszabb ideig történik. Ha a dóziscsökkentés során vagy a kezelés felfüggesztését követően tolerálhatatlan tünetek alakulnak ki, mérlegelni lehet a korábban rendelt adag újbóli alkalmazását. Ezt követően az orvos folytathatja a dózis csökkentését, de fokozatosabb módon.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A venlafaxin retard tablettákat étkezés közben, a nap körülbelül azonos időszakában ajánlott bevenni. A tablettákat egészben kell lenyelni, folyadékkal; nem szabad megosztani, széttörni, megrágni vagy feloldani.

A venlafaxin azonnali hatóanyag-felszabadulású tablettával kezelt betegeket át lehet állítani a venlafaxin retard tablettára a legközelebbi egyenértékű napi dózis alkalmazásával. Például a naponta kétszer alkalmazott 37,5 mg-os azonnali hatóanyag-felszabadulású venlafaxin tabletta napi egyszeri 75 mg-os venlafaxin retard tablettára állítható át. Az adagolás egyéni módosítására szükség lehet.

Amennyiben a javasolt adagolás nem biztosítható a Faxiprol 75 mg vagy 150 mg retard tablettával, abban az esetben másik, az adagolási javaslatnak megfelelő hatáserősségű venlafaxin-készítmény alkalmazandó.

A venlafaxin retard tabletta az emésztés teljes folyamata alatt megőrzi alakját miközben a hatóanyag felszabadul belőle, majd sértetlenül ürül a széklettel.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Irreverzibilis monoamino-oxidáz-gátlókkal (MAO-gátlókkal) való egyidejű alkalmazás ellenjavallt az izgatottsággal, remegéssel, hyperthermiával, stb. kísért szerotonin szindróma kockázata miatt. A venlafaxin alkalmazását az irreverzibilis MAO-gátló kezelés befejezését követő legalább 14 napig nem szabad elkezdeni.

A venlafaxin-kezelést legalább 7 nappal az irreverzíbilis MAO-gátlóval való kezelés megkezdése előtt abba kell hagyni (lásd 4.4 és 4.5 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Túladagolás

A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy ne fogyasszanak alkoholt, tekintettel annak központi idegrendszerre gyakorolt hatásaira és a pszichiátriai állapotok klinikai súlyosbodásának lehetőségére, valamint a venlafaxinnal való lehetséges káros kölcsönhatásokra, a központi idegrendszert gátló hatásokat is beleértve (lásd 4.5 pont).

Venlafaxin-túladagolásról, köztük halálos kimenetelű esetekről, túlnyomórészt alkohollal és/vagy egyéb gyógyszerekkel együtt történő alkalmazáskor számoltak be (lásd 4.9 pont).

A túladagolás kockázatának csökkentése érdekében a lehető legkisebb mennyiségű venlafaxint kell felírni, a helyes betegkezelési gyakorlatnak megfelelően (lásd 4.9 pont).

Öngyilkosság/öngyilkossági gondolatok vagy a klinikai tünetek rosszabbodása

Depresszió esetén fokozott az öngyilkossági gondolatok, az önkárosító magatartás és az öngyilkosság (öngyilkossággal kapcsolatos események) megjelenésének veszélye. A kockázat mindaddig fennáll, amíg jelentős remisszió nem következik be. Mivel előfordulhat, hogy a kezelés első néhány hete alatt, vagy még később sem történik javulás, a betegeket állapotuk javulásáig szoros ellenőrzés alatt kell tartani. Általános klinikai tapasztalat, hogy az öngyilkosság veszélye a gyógyulás korai szakaszában fokozódhat.

Más olyan pszichiátriai állapotok is összefüggésbe hozhatók az öngyilkossággal kapcsolatos események megnövekedett kockázatával, melyek kezelésére a venlafaxin szintén rendelhető. Ráadásul, ezek az állapotok major depresszióval is együtt járhatnak. Ezért az egyéb pszichiátriai kórképekkel kezelt betegek esetén ugyanazokra az elővigyázatossági intézkedésekre van szükség, mint a major depresszióval kezelt betegeknél.

Azok a betegek, akiknek kórelőzményében öngyilkossággal kapcsolatos események szerepelnek, vagy akiket jelentős mértékben foglalkoztatnak öngyilkossági gondolatok a terápia megkezdése előtt, az öngyilkossági gondolatok és kísérletek fokozott kockázatának vannak kitéve, ezért a kezelés alatt gondos megfigyelést igényelnek. A pszichiátriai betegségben szenvedő felnőttek bevonásával végzett, antidepresszánsokat vizsgáló, placebokontrollos klinikai vizsgálatok metaanalízise kimutatta, hogy a 25 évesnél fiatalabb betegeknél az öngyilkos magatartás kockázata az antidepresszánst szedőknél fokozottabb, mint a placebót szedőknél.

A betegeket, különösen a magas kockázati csoportba tartozóakat a gyógyszeres kezelés során gondos felügyelet alatt kell tartani, főként a terápia kezdetén, és a dózismódosításokat követően. A betegeket (és gondviselőiket) figyelmeztetni kell arra, hogy figyeljék a klinikai rosszabbodás, az öngyilkos magatartás vagy öngyilkossági gondolatok, vagy szokatlan magatartásbeli változások bármilyen megjelenését, és ha a felsorolt tünetek valamelyikét észlelik, sürgősen forduljanak orvoshoz.

Gyermekek és serdülők

A venlafaxin nem alkalmazható gyermekek és 18 év alatti serdülők kezelésére. A klinikai vizsgálatok során az antidepresszánsokkal kezelt gyermekek és serdülőkorúak körében nagyobb gyakorisággal figyeltek meg öngyilkossági késztetést (öngyilkossági kísérlet és öngyilkossági gondolatok), valamint ellenséges magatartást (jellemzően agresszív, erőszakos viselkedést, ellenkezést és dühöt), mint a placebóval kezelt csoportban. Ha a klinikai állapot miatt mégis szükséges a kezelés, akkor a beteget alapos megfigyelés alatt kell tartani az öngyilkossági késztetés megjelenése tekintetében. Nem állnak rendelkezésre adatok arra vonatkozóan, hogy gyermekeknél és serdülőkorúaknál, hosszú távú alkalmazás esetén mennyire biztonságos a készítmény a növekedés, serdülés, illetve kognitív funkciók és a viselkedés fejlődése szempontjából.

Szerotonin szindróma

Mint más szerotonerg szerek esetében, úgy a venlafaxin-kezelés esetében is kialakulhat a szerotonin szindróma, ami egy potenciálisan életveszélyes állapot, különösen más, a szerotonerg neurotranszmitter rendszerre ható szerekkel (beleértve a triptánokat, SSRI-ket, SNRI-ket, triciklusos antidepresszánsokat, amfetaminokat, lítiumot, szibutramint, közönséges orbáncfüvet [Hypericum perforatum], opioidokat (például buprenorfint, fentanilt és analógjait, tramadolt, dextrometorfánt, tapentadolt, petidint, metadont és pentazocint), a szerotonin metabolizmusát károsító szerekkel (mint a MAO-gátlók, pl. metilénkék), szerotonin-prekurzorokkal (mint a triptofántartalmú táplálék-kiegészítők), illetve antipszichotikumokkal vagy egyéb dopamin-antagonistákkal történő együttadás során (lásd a 4.3 és 4.5 pontot).

A szerotonin szindróma tünetei magukban foglalhatják az elmeállapot megváltozását (pl. izgatottság, hallucinációk, kóma), a vegetatív instabilitást (pl. tachycardia, labilis vérnyomás, hyperthermia), neuromuscularis zavarokat (pl. hyperreflexia, inkoordináció) és/vagy gastrointestinalis tüneteket (pl. hányinger, hányás, hasmenés).

A szerotonin szindróma a legsúlyosabb formájában hasonló az NMS-hez, melynek tünetei a hyperthermia, izommerevség, vegetatív instabilitás az életfunkciók esetleges gyors ingadozásával és a mentális állapot változásaival.

Amennyiben klinikailag indokolt a venlafaxin és más szerotonerg és/vagy dopaminerg neurotranszmitter rendszerre ható gyógyszerek együttadása, javasolt a beteg gondos megfigyelése, különösen a terápia megkezdésekor és dózisnövelés esetén.

A venlafaxin együttadása szerotonin-prekurzorokkal (például triptofántartalmú táplálék-kiegészítők) nem javasolt.

Zárt zugú glaucoma

A venlafaxinnal összefüggésben mydriasis jelentkezhet. Szoros ellenőrzés javasolt az emelkedett szembelnyomású betegek esetében, illetve azoknál, akiknél fennáll az akut zárt zugú glaucoma kockázata.

Vérnyomás

Néhány venlafaxinnal kezelt betegnél a vérnyomás dózisfüggő emelkedéséről számoltak be. A forgalomba hozatalt követően olyan súlyosan megemelkedett magas vérnyomásos esetekről is beszámoltak, amelyek azonnali kezelést igényeltek. Venlafaxin-kezelés esetén ajánlott a rendszeres vérnyomás-ellenőrzés és a már fennálló hipertóniát a venlafaxin-kezelés megkezdése előtt megfelelő kezelésben kell részesíteni. A vérnyomást időközönként, a kezelés kezdetekor, valamint a dózis emelése esetén ellenőrizni kell. Óvatosság szükséges olyan betegek esetében (pl. szívfunkció zavarban szenvedők), akiknél a vérnyomás-emelkedés károsan befolyásolhat fennálló kórállapotokat.

Szívfrekvencia

Előfordulhat a szívfrekvencia fokozódása, különösen nagyobb dózisok alkalmazásakor. Elővigyázatosság szükséges azon betegek esetében, akiknél a szívfrekvencia fokozódása károsan befolyásolhat fennálló kórállapotokat.

Szívbetegség és a ritmuszavar kockázata

A venlafaxint nem értékelték olyan betegeknél, akik a közelmúltban myocardialis infarctuson estek át, vagy akiknek instabil szívbetegségük volt. Ezért a gyógyszert ezen betegek körében elővigyázatosan kell alkalmazni.

A forgalomba hozatalt követően QTc-megnyúlás, Torsade de Pointes (TdP), kamrai tachycardia, valamint halálos kimenetelű szívritmuszavarok eseteiről számoltak be venlafaxint szedő betegeknél, különösen túladagolás, illetve QTc-megnyúlás/TdP kockázatú betegek esetében. A kockázatok és előnyök mérlegelése szükséges, mielőtt a venlafaxint olyan betegnek rendelik, akiknél magas a súlyos szívritmuszavar vagy a QTc-megnyúlás kockázata (lásd az 5.1 pontot).

Convulsiók

A venlafaxin-terápia során convulsiók jelentkezhetnek. Mint minden egyéb antidepresszáns, úgy a venlafaxin alkalmazását is óvatosan kell megkezdeni azoknál a betegeknél, akiknek a kórtörténetében görcsrohamok szerepelnek, és az érintett betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani. A kezelést fel kell függeszteni minden olyan betegnél, akinél görcsrohamok jelentkeznek.

Hyponatraemia

A venlafaxin szedésekor hyponatraemia és/vagy túlzott antidiuretikus hormonszekréciós szindróma (SIADH) fordulhat elő. Ezt leggyakrabban volumenhiányos, illetve dehidrált betegeknél jelentették. Az időskorú, diuretikumokat szedő, valamint az egyéb okból volumenhiányos betegek nagyobb kockázatnak vannak kitéve.

Rendellenes vérzés

A szerotonin-felvételt gátló gyógyszerek szedése csökkent vérlemezke-funkcióhoz vezethet. Az SSRI-kkel és SNRI-kkel kapcsolatos vérzéses események közé tartozik az ecchymosis, haematómák, orrvérzés és petechiák, valamint a gastrointestinalis és életveszélyes vérzések is. Az SSRI-k/SNRI-k, beleértve a venlafaxint is, fokozhatják a post partum vérzés kockázatát (lásd: 4.6 és 4.8 pont).

A vérzés kockázata fokozott lehet a venlafaxint szedő betegeknél. Az egyéb szerotonin-visszavételt gátló szerekhez hasonlóan a venlafaxint is körültekintően kell alkalmazni a fokozott vérzési hajlamú betegeknél, beleértve az antikoagulánsokat és a thrombocyta-aggregáció gátlókat szedő betegeket.

Szérumkoleszterin-szint

A szérumkoleszterin-szint klinikailag jelentős emelkedését észlelték a placebókontrollos vizsgálatokban legalább 3 hónapig venlafaxinnal kezelt betegek 5,3%-ánál, és a placebóval kezeltek 0,0%-ánál. Hosszú távú kezelés során a szérumkoleszterin-szint mérését mérlegelni kell.

Fogyasztószerekkel történő egyidejű alkalmazás

A venlafaxin fogyasztószerekkel (köztük a fenterminnel) történő egyidejű alkalmazásának biztonságosságát és hatásosságát nem vizsgálták. A venlafaxin és a fogyasztószerek együttes alkalmazása nem javasolt. A venlafaxin sem önmagában, sem egyéb gyógyszerekkel kombinálva nem javallott testtömeg-csökkentésre.

Mánia/hipománia

Az antidepresszánsokkal (köztük venlafaxinnal) kezelt hangulatzavarokban szenvedő betegek kis hányadánál mánia/hipománia léphet fel. Egyéb antidepresszánsokhoz hasonlóan a venlafaxint is elővigyázatossággal kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akiknek a kórelőzményében vagy a családi kórtörténetében bipoláris betegség fordult elő.

Agresszió

Az antidepresszánsokkal (köztük venlafaxinnal) kezelt betegek egy részénél agresszió léphet fel. Ezt a jelenséget a kezelés kezdetekor, az adagolás változtatásakor és a kezelés elhagyásakor jelentették.

Mint egyéb antidepresszánsokat, a venlafaxint is óvatosan kell alkalmazni olyan betegek esetében, akiknek a kórelőzményében agresszió szerepel.

A kezelés abbahagyása

Az antidepresszánsoknál jól ismert, hogy megvonási tünetek jelentkeznek, melyek néha elhúzódhatnak és súlyosak is lehetnek. Öngyilkosságot / öngyilkossággal kapcsolatos gondolatokat és agressziót figyeltek meg a betegeknél a venlafaxin adagolási rendjének megváltoztatása során, beleértve a kezelés abbahagyását is. Ezért a betegeket szorosan figyelemmel kell kísérni az adag csökkentésekor vagy a kezelés abbahagyásakor (lásd fent – 4.4. „Öngyilkosság/öngyilkossági gondolatok vagy a klinikai tünetek rosszabbodása” és „Agresszió”). A megvonási tünetek kialakulása gyakori a kezelés elhagyásakor, különösen hirtelen elhagyás esetén (lásd 4.8 pont). Klinikai vizsgálatok során a kezelés elhagyásakor jelentkező mellékhatások (a megvonás során és a megvonást követően) a venlafaxinnal kezelt betegek körülbelül 31%-ánál, és a placebót kapó betegek 17%-ánál jelentkeztek.

A megvonási tünetek kockázata számos tényezőtől függhet, beleértve a kezelés hosszát és az adagolást, valamint az adagcsökkentés sebességét. A leggyakrabban jelentett mellékhatások közé a szédülés, az érzékelési zavarok (beleértve a paraesthesiát), az alvászavarok (beleértve az álmatlanságot és az intenzív álmokat), az izgatottság és a szorongás, a hányinger és/vagy hányás, a remegés, a fejfájás, a látáskárosodás és a hypertensio tartozott. Ezek a tünetek általában enyhék vagy közepesen súlyosak; mindazonáltal néhány beteg esetében súlyosak is lehetnek. Általában a kezelés elhagyását követő első néhány napban jelentkeznek, de nagyon ritkán olyan esetekben is beszámoltak ilyen tünetekről, mikor a beteg véletlenül elfelejtett bevenni egy adagot. Általában ezek a tünetek maguktól, rendszerint két héten belül megszűnnek, bár néhány beteg esetében elhúzódhatnak (2-3 hónapra vagy tovább). Ezért javasolt, hogy a venlafaxint fokozatosan vonják meg a kezelés elhagyásakor néhány hetes vagy hónapos időszak alatt, a beteg igényeinek megfelelően (lásd 4.2 pont). Bizonyos betegeknél a kezelés abbahagyása hónapokig vagy hosszabb ideig is eltarthat.

Szexuális zavar

A szerotonin-noradrenalin visszavétel gátlók (SNRI-k) szexuális diszfunkció tüneteit okozhatják (lásd 4.8 pont). Beszámoltak olyan, hosszan tartó szexuális diszfunkcióról is, ahol a tünetek a SNRI leállítása ellenére sem szűntek meg.

Akathisia/pszichomotoros nyugtalanság

A venlafaxin használatát az akathisia kialakulásával hozták összefüggésbe, ami szubjektíve kellemetlen vagy szorongással járó nyugtalansággal és egyhelyben ülésre, illetve állásra való képtelenséggel kísért mozgáskényszerrel jellemezhető. Ez legvalószínűbben a kezelés első néhány hetében fordul elő. Azon betegek esetében, akiknél a fenti tünetek jelentkeznek, a dózis növelése káros lehet.

Szájszárazság

Venlafaxinnal kezelt betegek 10%-ánál szájszárazság kialakulását jelentették. Ez növelheti a fogszuvasodás kockázatát, ezért a betegek figyelmét fel kell hívni a szájhigiéné fontosságára.

Diabetes

Cukorbetegek kezelése SSRI-vel vagy venlafaxinnal megváltoztathatja a vércukorkontrollt. Szükség lehet az inzulin és/vagy az oralis antidiabetikum adagjának módosítására.

Gyógyszer-laboratóriumi teszt kölcsönhatások

Venlafaxint szedő betegeknél a vizeletben immunoassay módszerrel fenciklidinre (PCP) és amfetaminra történő vizsgálatok során jelentettek fals pozitív eredményeket. Ez a vizsgálómódszer specificitásának hiányára vezethető vissza. Fals pozitív tesztek a venlafaxin-kezelés befejezését követően több napon át előfordulhatnak. Megerősítő vizsgálatok, mint pl. gázkromatográfiás vagy tömegspektrometriás vizsgálatok segítségével a venlafaxin elkülöníthető a PCP-től, valamint az amfetamintól.

Gyomor-bélrendszeri obstructio lehetősége

Mivel a Faxiprol retard tabletta merev, és a formája lényegében nem változik a gyomor-béltraktusban, általában nem javasolt olyan betegeknek adni, akiknek fennálló súlyos (patológiás vagy iatrogen) gyomor-bélrendszeri szűkületük vagy nyelési zavaruk van, ill. nehezen tudják a tablettát lenyelni. A merev, elhúzódó hatóanyag-felszabadulású készítmények nyelésével összefüggésben ritkán obstruktív tünetek előfordulását jelentették ismerten stricturákkal rendelkező betegek körében.

A tabletta elhúzódó hatóanyag-felszabadulása miatt a Faxiprol retard tabletta csak olyan betegeknél alkalmazható, akik a tablettát egészben képesek lenyelni (lásd 4.2 pont).

A Faxiprol retard tabletta laktózt tartalmaz.

Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Monoamino-oxidáz inhibitorok (MAO-gátlók)

Irreverzibilis, nem-szelektív MAO-gátlók

A venlafaxin nem alkalmazható együtt irreverzibilis nem-szelektív MAO-gátlókkal. A venlafaxin alkalmazását az irreverzibilis nem-szelektív MAO-gátló-kezelés befejezését követő legalább 14 napig nem szabad elkezdeni. A venlafaxint legalább 7 nappal az irreverzibilis nem-szelektív MAO-gátlóval való kezelés megkezdése előtt abba kell hagyni (lásd 4.3 és 4.4 pont).

Reverzibilis, szelektív MAO-A-gátló (moklobemid)

A szerotonin szindróma kockázata miatt a venlafaxin és reverzibilis, szelektív MAO-gáltó (mint amilyen a moklobemid) együttadása nem javasolt. A venlafaxin alkalmazását a reverzibilis MAO-gátló-kezelés befejezését követő legalább 14 napig nem szabad elkezdeni. A venlafaxint legalább 7 nappal a reverzibilis MAO-gátlóval való kezelés megkezdése előtt abba kell hagyni (lásd 4.4 pont).

Reverzibilis, nem-szelektív MAO-gátló (linezolid)

A linezolid antibiotikum gyenge, reverzibilis és nem-szelektív MAO-gátló, és nem szabad olyan betegeknek adni, akiket venlafaxinnal kezelnek (lásd 4.4 pont).

Súlyos mellékhatásokról számoltak be olyan betegek esetében, akik nemrégen hagyták abba egy MAO-gátló szedését és kezdtek venlafaxint szedni, illetve akiknél egy MAO-gátlóval történő kezelés megkezdése előtt nem sokkal hagyták abba a venlafaxin-terápiát. E mellékhatások közé tartoztak a tremor, myoclonus, diaphoresis, hányinger, hányás, kipirulás, szédülés, a neuroleptikus malignus szindrómára emlékeztető tünetek kíséretében jelentkező hyperthermia, görcsrohamok és halál.

Szerotonin szindróma

Mint más szerotonerg szereknél, így a venlafaxin-kezelés esetében is felléphet a szerotonin szindróma, mely potenciálisan életveszélyes állapot; különösen a szerotonerg neurotranszmitter rendszerre ható szerek (beleértve a triptánokat, az SSRI-ket, az SNRI-ket, a triciklusos antidepresszánsokat, az amfetaminokat, a lítiumot, a szibutramint, a közönséges orbáncfüvet [Hypericum perforatum]), az opioidokat (például buprenorfint, fentanilt és analógjait, tramadolt, dextrometorfánt, tapentadolt, petidint, metadont és pentazocint), a szerotonin metabolizmusát károsító szerek (mint a MAO-gátlók, pl. metilénkék), a szerotonin-prekurzorok (mint pl. a triptofántartalmú táplálék-kiegészítők), valamint antipszichotikumok és dopamin-antagonisták (lásd 4.3 és 4.4. pontot).

Ha klinikailag indokolt a venlafaxin és egy SSRI, SNRI vagy szerotonin-receptor-agonista (triptán) együttadása, javasolt a beteg gondos megfigyelése, főként a terápia megkezdésekor és dózisnövelés esetén. A venlafaxin együttadása szerotonin-prekurzorokkal (mint amilyenek a triptofántartalmú étrend-kiegészítők) nem javasolt (lásd 4.4 pont).

Központi idegrendszerre ható anyagok

A venlafaxin egyéb, központi idegrendszerre ható anyagokkal történő együttes alkalmazásának kockázatát szisztematikusan nem értékelték. Következésképp, óvatosság ajánlott a venlafaxin más, központi idegrendszerre ható anyagokkal történő együttadásakor.

Etanol

A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy ne fogyasszanak alkoholt, tekintettel annak központi idegrendszerre gyakorolt hatásaira és a pszichiátriai állapotok klinikai súlyosbodásának lehetőségére, valamint a venlafaxinnal való lehetséges káros kölcsönhatásokra, beleértve a központi idegrendszert gátló hatásokat.

QT-megnyúlást okozó gyógyszerek

A QTc-intervallum meghosszabbodása és/vagy kamrai arrhytmiák (pl. TdP) kockázata a QT-megnyúlást okozó gyógyszerekkel történő együttes adás során megnő. Az ilyen gyógyszerekkel történő együttes alkamazást kerülni kell (lásd 4.4 pont).

Az ide tartozó gyógyszercsoportok:

• Ia és III osztályba tartozó antiaritmiás gyógyszerek (pl. kinidin, amiodaron, szotalol, dofetilid)

• egyes antipszichotikumok (pl. tioridazin)

• egyes makrolidok (pl. eritromicin)

• egyes antihisztaminok

• egyes kinolon-antibiotikuok (pl. moxifloxacin)

A fenti lista nem teljeskörű, és egyéb, ismerten szignifikáns QT-megnyúlást okozó gyógyszerek adását is kerülni kell.

Más gyógyszerek hatása a venlafaxinra

Ketokonazol (CYP3A4 inhibitor)

Egy lassú és gyors CYP2D6-metabolizáló személyeken ketokonazollal végzett farmakokinetikai vizsgálatban ketokonazol adását követően az AUC-érték emelkedését észlelték mind a venlafaxinnál (70% a lassú és 21% a gyors CYP2D6-metabolizálóknál), mind az O-dezmetil-venlafaxinnál (33% a lassú és 23% a gyors CYP2D6-metabolizálóknál). A CYP3A4 inhibitorok (pl. atazanavir, klaritromicin, indinavir, itrakonazol, vorikonazol, pozakonazol, ketokonazol, nelfinavir, ritonavir, szakvinavir, telitromicin) és a venlafaxin együttadása növelheti a venlafaxin és az O-dezmetil-venlafaxin szintjét. Ezért óvatosság szükséges olyan betegek kezelésekor, akiknél egy CYP3A4 inhibitort és a venlafaxint együttesen alkalmazzák.

A venlafaxin hatása más gyógyszerekre

Lítium

A venlafaxin és a lítium együttes adásakor szerotonin szindróma léphet fel (lásd „Szerotonin szindróma”).

Diazepám

A venlafaxin nincs hatással a diazepám és aktív metabolitja, a dezmetil-diazepám farmakokinetikájára és farmakodinámiájára. A diazepám nem befolyásolja sem a venlafaxin sem az O-dezmetil-venlafaxin farmakokinetikáját. Nem ismert, hogy van-e farmakokinetikai és/vagy farmakodinámiás kölcsönhatás más benzodiazepinekkel.

Imipramin

A venlafaxin nem befolyásolta az imipramin és a 2-OH-imipramin farmakokinetikáját. A 2-OH-dezipramin AUC-értékének 2,5-4,5-szeresére történő dózisfüggő emelkedését figyelték meg a venlafaxin napi 75-150 mg-os adagolásakor. Az imipramin nem befolyásolta a venlafaxin és az O-dezmetil-venlafaxin farmakokinetikáját. Ennek a kölcsönhatásnak a klinikai jelentősége nem ismert. Óvatosság szükséges a venlafaxin és az imipramin együttadásakor.

Haloperidol

Egy haloperidollal végzett farmakokinetikai vizsgálat a teljes orális clearance 42%-os csökkenését, az AUC-érték 70%-os növekedését és a C_max 88%-os növekedését mutatta, a haloperidol felezési ideje azonban nem változott. Ezt a haloperidollal és a venlafaxinnal való egyidejű kezelés esetén tekintetbe kell venni. E kölcsönhatás klinikai jelentősége nem ismert.

Riszperidon

A venlafaxin a riszperidon AUC-értékét 50%-kal növelte, de nem módosította jelentősen az összes aktív származék (riszperidon és 9-hidroxi-riszperidon) farmakokinetikai profilját. E kölcsönhatás klinikai jelentősége nem ismert.

Metoprolol

A venlafaxin és metoprolol egészséges önkénteseknek történő együttadása egy mindkét szer farmakokinetikai interakcióját értékelő vizsgálatban a metoprolol plazmakoncentrációinak mintegy 30-40%-os emelkedését mutatta, aktív metabolitja, az alfa-hidroximetoprolol plazmakoncentrációinak megváltozása nélkül. E megfigyelés klinikai jelentősége magas vérnyomásban szenvedő betegek esetében nem ismert. A metoprolol nem változtatta meg a venlafaxin és aktív metabolitja, az O‑dezmetil-venlafaxin farmakokinetikai profilját. A venlafaxin és a metoprolol együttadásakor óvatosság szükséges.

Indinavir

Egy indinavirrel végzett farmakokinetikai vizsgálatban az AUC-érték 28%-os és a C_max 36%-os csökkenését tapasztalták az indinavir esetében. Az indinavir nem befolyásolta a venlafaxin és az O‑dezmetil-venlafaxin farmakokinetikáját. E kölcsönhatás klinikai jelentősége nem ismert.

A citokróm P450 izoenzim által metabolizált gyógyszerek

In vivo vizsgálatokban a venlafaxin viszonylag gyenge CYP2D6 gátlónak bizonyult. A venlafaxin nem mutatott in vivo CYP3A4 (alprazolám és karbamazepin), CYP1A2 (koffein), CYP2C9 (tolbutamid) vagy CYP2C19 (diazepám) gátló hatást.

Orális fogamzásgátlók

A forgalomba hozatalt követő tapasztalatok során nem kívánt terhességekről számoltak be a venlafaxin-kezelés alatt orális fogamzásgátlót szedő nők körében. Nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy ezek a terhességek a venlafaxinnal való gyógyszerkölcsönhatás eredményeként jöttek létre. Hormonális fogamzásgátlókkal való gyógyszer-kölcsönhatási vizsgálatot nem végeztek.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a venlafaxin tekintetében.

Az állatokon végzett kísérletek reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont). Emberben a potenciális veszély nem ismert. A venlafaxint csak akkor lehet terhes nőknél alkalmazni, ha a várható előny felülmúlja az esetleges kockázatot.

Mint más szerotonin visszavételt-gátló szereknél (SSRI-k/SNRI-k), az újszülötteknél megvonási tünetek alakulhatnak ki, ha a venlafaxint a szülésig vagy röviddel a szülés előttig alkalmazták. A venlafaxin-expozíciónak a harmadik trimeszter vége felé kitett egyes újszülötteknél szondatáplálást, légzéstámogatást, illetve hosszabb időtartamú hospitalizációt igénylő szövődmények alakultak ki. Ilyen szövődmények közvetlenül a szülés után felléphetnek.

A megfigyeléses adatok a poszt partum vérzés fokozott (2-szeresnél kisebb növekedés) kockázatát mutatják az SSRI/SNRI-expozíciót követően a szülést megelőző hónapban (lásd: 4.4, 4.8 pont).

Epidemiológiai adatok azt mutatták, hogy az SSRI-k terhességben, különösen a késői terhességben történő alkalmazása növelheti az újszülöttkori persistáló pulmonalis hypertonia (PPHN) kialakulásának kockázatát. Habár vizsgálatok nem támasztották alá a PPHN és az SNRI-kezelés közötti összefüggést, a lehetséges kockázat nem zárható ki venlafaxin-kezelés során, figyelembe véve a hatásmechanizmust (szerotonin visszavétel gátlás).

Az alábbi tünetek figyelhetők meg az újszülötteknél, ha az anya a terhesség késői szakaszában SSRI/SNRI gyógyszert szedett: irritabilitás, tremor, csökkent izomtónus, tartós sírás, szopási és alvási problémák. Ezek a tünetek felléphetnek szerotonerg hatások miatt, vagy lehetnek expozíciós tünetek. Az esetek többségében e szövődményeket közvetlenül a szülést követően vagy a szülés utáni 24 órán belül figyelték meg.

Szoptatás

A venlafaxin és aktív metabolitja, az O-dezmetil-venlafaxin kiválasztódik az anyatejbe. Szoptatott csecsemőknél sírást, ingerlékenységet és alvászavarokat jelentettek a forgalomba hozatalt követően. Venlafaxin gyógyszerelvonásnak megfelelő tüneteket szintén jelentettek szoptatás abbahagyása után. A szoptatott csecsemőre vonatkozó kockázat nem zárható ki. Ezért dönteni kell a szoptatás folytatásáról/abbahagyásáról vagy a venlafaxin-kezelés folytatásáról/abbahagyásáról, figyelembe véve a szoptatás előnyeit a csecsemőre és a venlafaxin-terápia előnyeit az anyára nézve.

Termékenység

A termékenység csökkenését figyelték meg egy vizsgálat során, melyben mind a hím, mind a nőstény patkányok O-dezmetil-venlafaxint kaptak. Ennek a megfigyelésnek a human vonatkozása egyelőre nem ismert (lásd 5.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Minden pszichoaktív gyógyszer ronthatja az ítélőképességet, a gondolkodást és a motoros készségeket. Ezért minden venlafaxinnal kezelt beteget figyelmeztetni kell a gépjárművezetéshez és a veszélyes gépek kezeléséhez szükséges képességeikre gyakorolt esetleges hatásokról.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

A klinikai vizsgálatok során nagyon gyakori (> 1/10) gyakorisággal jelentett mellékhatások a hányinger, szájszárazság, fejfájás és verejtékezés (beleértve az éjszakai verejtékezést) voltak.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A mellékhatások az alábbiakban szervrendszerek, gyakorisági kategória és csökkenő orvosi súlyossági sorrend szerinti csoportosításban kerülnek megadásra.

A gyakorisági kategóriák meghatározása: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 - <1/10) nem gyakori (1/1000 - <1/100), ritka (≥1/10 000 - <1/1000), nagyon ritka (<1/10,000) és nem ismert gyakoriság (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Szervrendszer	Nagyon gyakori (≥1/10)	Gyakori (≥1/100 – <1/10)	Nem gyakori (1/1000 – <1/100)	Ritka (≥1/10 000 – <1/1000)	Nagyon ritka (<1/10 000)	Nem ismert gyakoriság
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek				Agranulo-cytosis*, aplasticus anaemia*, pancyto-paenia*, neutropaenia*	Thrombo-cytopaenia*
Immunrendszeri betegségek és tünetek				Anafilaxiás reakció*
Endokrin betegségek és tünetek				Nem megfelelő antidiuretikus hormon-szekréció*	Emelkedett vér prolaktin-szint*
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek		Étvágy-csökkenés		Hypo-natraemia*
Pszichiátriai kórképek	Insomnia	Zavart állapot*, deperszona-lizáció*, kóros álmok, idegesség, csökkent libidó, izgatottság*, anorgasmia	Mánia, hypománia, hallucináció, derealizáció, abnormális orgazmus, fogcsikorgatás*, apátia	Delírium*		Öngyilkossági gondolatok, öngyilkos magatartása, agresszivitásb
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Fejfájás*c, szédülés, szedáció,	Akathisia*, tremor, paraesthesia, dysgeusia	Ájulás, myoclonus, egyensúlyzavar*, abnormális* koordináció, dyskinesia*	Neuroleptikus malignus szindróma (NMS)*, szerotonin szindróma*, görcsök, dystonia*	Tardiv dyskinesia*
Szembetegségek és szemészeti tünetek		Látásromlás, akkomodációs zavarok, beleértve a homályos látást, mydriasis		Zárt zugú glaucoma*
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei		Tinnitus*				Vertigo
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek		Tachycardia, palpitatio*		Torsades de pointes*, kamrai tachycardia*, kamra-fibrilláció, megnyúlt QT-intervallum az EKG-n*		Stressz cardiomyopathia (takotsubo cardiomyopathia)*
Érbetegségek és tünetek		Hypertonia, hőhullámok	Orthostaticus hypotonia, hypotensio*
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek		Dyspnoe*, ásítozás		Interstitialis tüdőbetegség*, pulmonalis eosinophilia *
Emésztőrendsze-ri betegségek és tünetek	Hányinger, száj-szárazság, székrekedés	Hasmenés*, hányás	Gastrointestinalis vérzés*	Pancreatitis*
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek			Abnormális májfunkció eredmények*	Hepatitis*
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Hyperhid-rosis* (beleértve az éjszakai verejté-kezést is)*	Bőrkiütés, pruritus*	Urticaria*, alopecia*, ecchymosis, angioödéma*, fényérzékenységi reakció,	Stevens–Johnson-szindróma*, toxicus epidermalis necrolysis*, erythema multiforme*
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei		Izom-hypertonia		Rhabdomyo-lysis*
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek		Késleltetett vizelés, vizelet-retenció, pollakisuria*	Vizelet inkontinencia*
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek		Menorrhagia*, metrorrhagia*, rendellenes magömlésb, erectilis dysfunctiob				Poszt partum vérzésd
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók		Gyengeség, fáradtság, hidegrázás*			Nyálka-hártya-vérzés*
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei		Testtömeg-növekedés, testtömegcsökkenés, emelkedett koleszterin-szint			Megnyúlt vérzési idő*

* A forgalomba hozatalt követően azonosított mellékhatások.

^a Öngyilkossági gondolatról és öngyilkos magatartásról szóló eseteket jelentettek a venlafaxin-terápia alatt, vagy a kezelés megszakítását követő korai időszakban (lásd 4.4 pont).

^b Lásd 4.4 pont.

^c Poolozott klinikai vizsgálatokban a fejfájás incidenciája hasonló volt a venlafaxint és a placebót szedők esetén.

^d Ezt az eseményt az SSRI/SNRI-k teljes terápiás csoportjára vonatkozóan jelentették (lásd: 4.4 és 4.6 pontok).

A kezelés abbahagyása

A venlafaxin megvonása (különösen, ha hirtelen történik) gyakran megvonási tünetek kialakulásához vezet. A leggyakrabban jelentett mellékhatások a szédülés, érzékelési zavarok (beleértve a paraesthesiát), alvászavarok (beleértve az álmatlanságot és az intenzív álmokat), izgatottság és szorongás, hányinger és/vagy hányás, remegés, vertigo, fejfájás, influenzaszerű tünetek, látáskárosodás és hypertensio. Ezek a tünetek általában enyhék vagy közepesen súlyosak és maguktól rendeződnek; mindazonáltal néhány betegnél súlyosak és/vagy elhúzódóak lehetnek. Ezért javasolt, hogy amennyiben nincs tovább szükség venlafaxin-kezelésre, az adag fokozatos csökkentésével hagyják abba a kezelést. Néhány betegnél azonban nagyfokú agresszió, és öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok fordultak elő dóziscsökkentéskor vagy a kezelés befejezésekor (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Gyermekek és serdülők

Általában a venlafaxin mellékhatás-profilja gyermekek és serdülők (6-17 éves kor) esetén (placebokontrollos klinikai vizsgálatok alapján) a felnőtteknél észlelthez hasonló volt. Csakúgy, mint a felnőtteknél, étvágycsökkenést, testtömeg-csökkenést, emelkedett vérnyomást és a szérum koleszterinszint növekedését figyelték meg (lásd 4.4 pont).

Gyermekek körében végzett klinikai vizsgálatokban az öngyilkossági gondolatok, mint mellékhatás megjelenéséről számoltak be. Nagyobb számban számoltak be ellenséges viselkedésről, és – különösen major depresszióban – önkárosításról is.

Különösen az alábbi nemkívánatos hatásokat figyelték meg gyermekkorú betegeknél: hasi fájdalom, izgatottság, dyspepsia, ecchymosis, epistaxis és myalgia.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A forgalomba hozatalt követően nyert tapasztalatok során venlafaxin túladagolásról, köztük halálos kimenetelű esetekről, túlnyomórészt alkohollal és/vagy egyéb gyógyszerekkel együtt történő alkalmazáskor számoltak be. A túladagolás során leggyakrabban jelentett tünetek a tachycardia, a tudati szint változásai (az aluszékonyságtól a kómáig), a mydriasis, a görcsrohamok és a hányás. Az egyéb bejelentett események közé az elektrokardiogram változásai (pl. a QT-szakasz megnyúlása, Tawara-szár blokk, a QRS kiszélesedése [lásd 5.1 pont]), kamrai tachycardia, bradycardia, hypotensio, hypoglykaemia, szédülés, valamint halálesetek tartoztak. Felnőtteknél súlyos mérgezési tünetek jelentkezhetnek körülbelül 3 gramm venlafaxin bevétele után.

A publikált retrospektív tanulmányok arról számolnak be, hogy a venlafaxin-túladagolás halálos kimenetelének kockázata nagyobb lehet, mint az, amit az SSRI-típusú antridepresszánsok kapcsán megfigyeltek, de alacsonyabb, mint a triciklusos antidepresszánsok esetében. Epidemiológiai tanulmányokban kimutatták, hogy a venlafaxinnal kezelt betegek esetében nagyobb az öngyilkossági kockázati tényezőkkel való terheltség, mint az SSRI-kel kezelt betegeknél. Annak mértéke, hogy túladagolás esetén a halálos kimenetel mennyiben tulajdonítható a venlafaxin toxicitásának vagy a venlafaxinnal kezelt betegek bizonyos jellemzőinek, nem tisztázott.

Javasolt kezelés

A súlyos mérgezés összetett sürgősségi kezelést és monitorozást igényelhet. Ezért a venlafaxin túladagolásának gyanúja esetén javasolt az azonnali kapcsolatfelvétel pl. az Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálattal (ETTSZ) vagy mérgezési esetekkel foglalkozó szakemberrel.

Általános támogató és tüneti kezelés javasolt; a szívritmust és a vitális paramétereket monitorozni kell. Aspiráció veszélye esetén a hánytatás nem ajánlott. A gyomormosás indokolt lehet a gyógyszer bevételét követő rövid időn belül vagy tüneteket mutató betegeknél. Aktív szén adása szintén csökkentheti a hatóanyag felszívódását. Forszírozott diurézis, dialízis, hemoperfúzió és vércsere valószínűleg nem vezet kedvező eredményre. A venlafaxinnak nincsenek specifikus antidotumai.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Egyéb antidepresszánsok, ATC kód: N06AX16

Hatásmechanizmus

Úgy gondolják, hogy emberben a venlafaxin antidepresszív hatásának mechanizmusa azzal függ össze, hogy a venlafaxin potencírozza a neurotranszmitter aktivitást a központi idegrendszerben. Preklinikai vizsgálatokban kimutatták, hogy a venlafaxin és fő metabolitja, az O-dezmetil-venlafaxin gátolja a szerotonin és a noradrenalin visszavétel folyamatát. A venlafaxin gyengén gátolja a dopamin visszavételét is. A venlafaxin és aktív metabolitja mind akut (egyszeri), mind krónikus alkalmazás esetén csökkentik a béta-adrenerg válaszképességet. A venlafaxin és az O-dezmetil-venlafaxin a neurotranszmitterek visszavétel folyamatára gyakorolt általános hatásuk és receptorkötődésük tekintetében nagyon hasonló.

A venlafaxinnak gyakorlatilag nincs affinitása in vitro a patkányagy muszkarinerg, kolinerg, H₁-hisztaminerg valamint alfa₁-adrenerg receptoraihoz. Az ezen a receptorokon kifejtett farmakológiai aktivitás más antidepresszánsoknál tapasztalt mellékhatások, mint pl. antikolinerg, szedatív és cardiovascularis mellékhatásaival állhat kapcsolatban.

A venlafaxin nem rendelkezik monoamino-oxidáz (MAO)-gátló aktivitással.

In vitro vizsgálatokban kimutatták, hogy a venlafaxinnak nincs jelentős affinitása az opiát- vagy benzodiazepin-szenzitív receptorokhoz.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

Major depressziós epizódok

Az azonnali hatóanyag-felszabadulású venlafaxin hatékonyságát depressziós epizódok kezelésében 5 randomizált, kettős-vak, placebokontrollos, 4-6 hetes időtartamú, rövidtávú vizsgálatokban igazolták maximum napi 375 mg-ig terjedő adagolás mellett. A retard venlafaxin hatásosságát major depresszió kezelésében két placebokontrollos, 8 és 12 hétig tartó, rövidtávú vizsgálatban igazolták, amelyek során napi 75-225 mg közötti dózisokat alkalmaztak.

Egy hosszabbtávú vizsgálatban a 8 hetes, nyílt kezelési fázisban retard venlafaxinra (75, 150 vagy 225 mg) reagáló felnőtt járóbetegeket két csoportba randomizáltak, és legfeljebb 26 héten át továbbra is ugyanazzal a retard venlafaxin dózissal vagy placebóval kezelték a visszaesés megfigyelésére.

A venlafaxin hatását a depressziós epizódba való visszaesés megelőzésére egy második, hosszabbtávú, 12 hónapos, placebokontrollos, kettős-vak klinikai vizsgálatban igazolták rekurrens major depressziós járóbetegek bevonásával, akik az utolsó depressziós epizódjuk során reagáltak a venlafaxin-kezelésre (100-200 mg/nap, napi kétszeri adagolással).

Generalizált szorongásos zavar

A nyújtott hatóanyag-leadású venlafaxin tabletták generalizált szorongásos zavar kezelésében való hatásosságát két 8 hetes, placebokontrollos, fix dózisú vizsgálatban (75-225 mg/nap), egy 6 hónapos, placebokontrollos, fix dózisú (75-225 mg/nap) vizsgálatban és egy 6 hónapos, placebokontrollos, rugalmas dózisú vizsgálatban (37,5; 75 és 150 mg/nap) igazolták felnőtt járóbetegek körében. Bár a 37,5 mg/nap dózis placebóhoz viszonyított nagyobb hatásosságára szintén volt bizonyíték, ez a dózis nem volt olyan következetesen hatásos, mint a nagyobb dózisok.

Szociális szorongásos zavar

A nyújtott hatóanyag-leadású venlafaxin tabletták szociális szorongásos zavar kezelésében való hatásosságát négy kettősvak, párhuzamos csoportos, 12 hetes, multicentrikus, placebokontrollos, rugalmas dózisos vizsgálatban és egy kettősvak, párhuzamos csoportos, 6 hónapos, placebokontrollos, fix/rugalmas dózisos vizsgálatban igazolták felnőtt járóbetegek körében. A betegek 75-225 mg/nap közötti dózisokat kaptak. A 6 hónapos vizsgálatban nem volt bizonyíték a 150-225 mg/nap csoportban a 75 mg/nap csoporthoz képest a nagyobb hatásosságra.

Pánikzavar

A nyújtott hatóanyag-leadású venlafaxin tabletták pánikzavar kezelésében való hatásosságát két kettősvak, 12 hetes, multicentrikus, placebokontrollos vizsgálatban igazolták agorafóbiával vagy anélkül fennálló pánikzavarban szenvedő felnőtt járóbetegek körében. A kezdő dózis a pánikzavar vizsgálatokban 37,5 mg/nap volt, 7 napon át. A betegek ezt követően 75 mg/nap, illetve 150 mg/nap fix dózisokat kaptak az egyik vizsgálatban, míg 75 mg/nap, illetve 225 mg/nap fix dózisokat a másik vizsgálatban.

A hatásosságot egy hosszú időtartamú, kettősvak, placebokontrollos, párhuzamos csoportos, hosszútávú biztonságosságot és hatásosságot vizsgáló tanulmányban is igazolták nyílt elrendezésű kezelésre reagáló felnőtt járóbetegek relapszus-prevenciójában. A betegek ugyanabban a dózisban kapták a retard venlafaxint, mint amit a nyílt elrendezésű fázis végén szedtek (75, 150 vagy 225 mg).

A szív elektrofiziológiája

Egy egészséges vizsgálati alanyokkal végzett, részletes QTc-vizsgálat során, a venlafaxin nem okozott klinikailag jelentős mértékű QT-szakasz-megnyúlást a terápiás dózist meghaladó, napi 450 mg-os (napi kétszer 225 mg-os) dózisok adagolásánál. Ugyanakkor, a forgalomba hozatalt követően QTc-megnyúlásról, TdP esetekről és kamrai arrhythmiáról számoltak be, különösen túladagolás esetén vagy olyan betegeknél, akiknél egyéb QTc-megnyúlásra / TdP-re hajlamosító tényező is jelen volt (lásd 4.4, 4.8 és 4.9 pont).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A venlafaxin nagymértékben metabolizálódik, és elsősorban aktív metabolitjává, az O-dezmetil-venlafaxinná (ODV) alakul. A venlafaxin látszólagos eliminációs felezési ideje 5 ± 2 óra, míg az ODV-nél ez az érték 11 ± 2 óra. A venlafaxin és az ODV egyensúlyi plazmakoncentrációja folyamatos per os adagolás esetén 3 napon belül alakulnak ki. A venlafaxin és az ODV a 75 és 450 mg/nap közötti dózistartományban lineáris kinetikát mutatott.

Felszívódás

Az egyszeri per os dózisban adott azonnali hatóanyag-felszabadulású venlafaxin legalább 92%-a felszívódik. Az abszolút biohasznosulás 40-45% a preszisztémás metabolizmus miatt. Az azonnali hatóanyag-felszabadulású venlafaxin adagolása után a venlafaxin 2 óra, míg az OVD 3 óra múlva éri el a plazma-csúcskoncentrációt. A retard tabletta adagolása után a venlafaxin 5,5 óra, míg az ODV 9 órán belül éri el a plazma-csúcskoncentrációt. Ha egyforma napi dózisú venlafaxint azonnali hatóanyag-felszabadulású tablettaként vagy retard tabletta formájában alkalmaznak, a retard tabletta lassúbb felszívódást eredményez, de a felszívódás mértéke azonos az azonnali hatóanyag-felszabadulású tablettáéval. A táplálék nem befolyásolja a venlafaxin, illetve az ODV biohasznosulását.

Eloszlás

A venlafaxin és az ODV terápiás dózisban minimálisan kötődik az emberi plazmafehérjéhez (27% a venlafaxin, illetve 30% az ODV esetében). Intravénás adást követően dinamikus egyensúlyi (steady state) állapotban a venlafaxin megoszlási térfogata 4,4 ± 1,6 l/ttkg.

Biotranszformáció

A venlafaxin nagymértékben metabolizálódik a májban. Mind in vitro, mind in vivo vizsgálatok szerint a CYP2D6 enzimrendszeren keresztül elsődleges metabolitjává, ODV-ná alakul. In vitro és in vivo vizsgálatok azt mutatják, hogy a venlafaxin a CYP3A4 enzimrendszeren keresztül egy minor, kevésbé aktív metabolittá, N-dezmetil-venlafaxinná alakul át. In vitro és in vivo vizsgálatok szerint a venlafaxin a CYP2D6 gyenge inhibitora. A venlafaxin nem gyakorol gátló hatást a CYP1A2-re, a CYP2C9-re, illetve a CYP3A4-re.

Elimináció

A venlafaxin és metabolitjai elsődlegesen a vesén át ürülnek. A venlafaxin alkalmazott adagjának kb. 87%-a vizeletben 48 órán belül megjelenik; változatlan formában (5%), konjugálatlan ODV (29%), konjugált ODV (26%) vagy más, kisebb jelentőségű inaktív metabolitok formájában (27%). A venlafaxin és az ODV dinamikus egyensúlyi (steady state) állapotban mért plazma-clearance értéke 1,3 ± 0,6 l/óra/ttkg, illetve 0,4 ± 0,2 l/óra/ttkg.

Különleges betegcsoportok

Életkor és nem

A beteg életkora és neme nem gyakorol jelentős hatást a venlafaxin és az ODV farmakokinetikájára.

Gyors/lassú CYP2D6-metabolizáló személyek

A venlafaxin plazma-koncentrációk magasabbak a lassú CYP2D6-metabolizálók esetében, szemben azokkal, akik gyors CYP2D6-metabolizálók. Mivel a venlafaxin és az ODV teljes expozíciója (AUC) hasonló a gyors és a lassú metabolizálók csoportjában, nincs szükség különböző venlafaxin adagolási rendre a két csoportban.

Májkárosodás

Child-Pugh A (enyhe májkárosodásban szenvedő), illetve Child-Pugh B (közepes májkárosodásban szenvedő) stádiumú betegeknél a venlafaxin és az ODV felezési ideje hosszabb volt, mint az egészséges személyeknél. Mind a venlafaxin, mint az ODV orális clearance értéke alacsonyabb volt. Nagyfokú egyéni különbségeket figyeltek meg. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegekről kevés adat áll rendelkezésre (lásd 4.2 pont).

Vesekárosodás

Dializált betegeknél a venlafaxin eliminációs felezési ideje kb. 180%-kal hosszabbodott meg, a clearence pedig kb. 57%-kal csökkent az egészséges egyénekhez viszonyítva, míg az ODV eliminációs fél-életideje kb. 142%-kal hosszabbodott meg és a clearence kb. 56%-kal csökkent. Súlyos vesekárosodásban szenvedő és hemodialízisre szoruló betegeknél a dózis csökkentése szükséges (lásd 4.2 pont).

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A venlafaxinnal patkányokon és egereken végzett vizsgálatok nem tártak fel rákkeltő hatásra utaló bizonyítékot. A venlafaxin széles körű in vivo és in vitro vizsgálatok során sem mutatkozott mutagénnek.

A reproduktív toxicitási állatkísérletekben patkányok esetében alacsonyabb volt az újszülött testtömege, nagyobb számban fordult elő halvaszületés, és nagyobb volt a szoptatás első 5 napjában bekövetkezett újszülöttkori halálozás. Ezen elhullások oka ismeretlen. Ezek a hatások 30 mg/ttkg/nap mellett jelentkeztek, mely a venlafaxin 375 mg-os humán napi adagjának 4-szerese (mg/ttkg szerint számolva). Az a dózis, amely még nem volt toxikus ezen adatok szerint, a humán dózis 1,3-szerese volt. Emberben a potenciális veszély nem ismert.

A fertilitás csökkenését figyelték meg mind hím, mind nőstény patkányokkal végzett vizsgálatban, amikor azokat ODV-expozíciónak tették ki. Ez az expozíció a 375 mg/nap emberi napi dózis mintegy 1-2-szerese volt. A vizsgálati eredmény humán jelentősége nem ismert.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag:

mannit (E421)

povidon K-90

makrogol 400

mikrokristályos cellulóz (E 460(i))

vízmentes kolloid szilícium-dioxid

magnézium-sztearát (E 470b)

Bevonat:

cellulóz-acetát

makrogol 400

Opadry Y 30 18 037 (hipromellóz, laktóz-monohidrát, titán-dioxid (E171) és triacetin keveréke)

6.2 Inkompatibitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

PVC/poliklórtrifluoretilén//Al buborékcsomagolás:

Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel.

A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

HDPE tartály:

Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel.

A nedvességtől való védelem érdekében a tartályt tartsa jól lezárva.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Faxiprol 75 mg retard tabletta

10 db, 14 db, 20 db, 28 db, 30 db, 50 db, 56 db, 60 db, 70 db, 98 db, 100 db és 500 db (csak kórházi használatra) retard tabletta átlátszó, színtelen PVC/poliklórtrifluoretilén//Al buborékcsomagolásban vagy nedvességmegkötő szilikagéllel ellátott műanyag kupakkal lezárt HDPE tartályban és dobozban.

Faxiprol 150 mg retard tabletta

10 db, 14 db, 20 db, 28 db, 30 db, 50 db, 56 db, 60 db, 70 db, 98 db, 100 db és 500 db (csak kórházi használatra) retard tabletta átlátszó, színtelen PVC/poliklórtrifluoretilén//Al buborékcsomagolásban vagy nedvességmegkötő szilikagéllel ellátott műanyag kupakkal lezárt HDPE tartályban és dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Medico Uno Pharmaceuticals SE

2051 Biatorbágy,

Viadukt u. 12.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI

OGYI-T-20519/11 (28×) Faxiprol 75 mg buborékcsomagolásban

OGYI-T-20519/12 (30×) Faxiprol 75 mg buborékcsomagolásban

OGYI-T-20519/13 (56×) Faxiprol 75 mg buborékcsomagolásban

OGYI-T-20519/14 (60×) Faxiprol 75 mg buborékcsomagolásban

OGYI-T-20519/15 (100×) Faxiprol 75 mg buborékcsomagolásban

OGYI-T-20519/16 (28×) Faxiprol 75 mg HDPE tartályban

OGYI-T-20519/17 (30×) Faxiprol 75 mg HDPE tartályban

OGYI-T-20519/18 (56×) Faxiprol 75 mg HDPE tartályban

OGYI-T-20519/19 (60×) Faxiprol 75 mg HDPE tartályban

OGYI-T-20519/20 (100×) Faxiprol 75 mg HDPE tartályban

OGYI-T-20519/21 (28×) Faxiprol 150 mg buborékcsomagolásban

OGYI-T-20519/22 (30×) Faxiprol 150 mg buborékcsomagolásban

OGYI-T-20519/23 (56×) Faxiprol 150 mg buborékcsomagolásban

OGYI-T-20519/24 (60×) Faxiprol 150 mg buborékcsomagolásban

OGYI-T-20519/25 (100×) Faxiprol 150 mg buborékcsomagolásban

OGYI-T-20519/26 (28×) Faxiprol 150 mg HDPE tartályban

OGYI-T-20519/27 (30×) Faxiprol 150 mg HDPE tartályban

OGYI-T-20519/28 (56×) Faxiprol 150 mg HDPE tartályban

OGYI-T-20519/29 (60×) Faxiprol 150 mg HDPE tartályban

OGYI-T-20519/30 (100×) Faxiprol 150 mg HDPE tartályban

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2008. március 07.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2012. november 23.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. február 15.