FENOBRAT 250 mg retard kemény kapszula betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Fenobrat 250 mg retard kemény kapszula

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

250 mg fenofibrát (mikronizált) retard kemény kapszulánként.

Ismert hatású segédanyag: 62,5 mg szacharóz retard kemény kapszulánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Retard kemény kapszula: alsó és felső részén színtelen, átlátszó kemény zselatin kapszulába töltött csaknem fehér színű, gömb alakú, bevont mikrogranulátumok.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Fenobrat 250 mg retard kapszula adjuváns kezelésként javasolt diéta vagy egyéb nem-gyógyszeres kezelés (pl. testmozgás, súlycsökkentés) kiegészítéseként:

- Súlyos hypertrigliceridaemia kezelésére alacsony HDL-koleszterin-szin ttel vagy anélkül

- Kevert hyperlipidaemia kezelésére, amikor a sztatin-kezelés ellenjavallt vagy nem tolerálható.

- Kevert hyperlipidaemia kezelésére magas cardiovascularis kockázatú betegeknél sztatin‑terápia mellett, ha a trigliceridszint és a HDL-koleszterin-szint nincs megfelelően szabályozva.

4.2 Adagolás és az alkalmazás

A terápia hatékonyságát a szérum lipidértékeinek meghatározásával kell ellenőrizni. Ha több hónapos kezelés (például 3 hónap) után sem alakul ki megfelelő válasz, kiegészítő vagy más kezelési módok alkalmazását kell megfontolni.

Adagolás:

Felnőttek: naponta egyszer egy retard kapszula (250 mg mikronizált fenofibrát) a főétkezéshez.

Az a beteg, aki korábban 145 mg vagy 160 mg fenofibrát tablettát szedett, dózismódosítás nélkül válthat a 200 mg-os mikronizált fenofibrát kapszulára.

Speciális betegcsoportok

Idős (65 éves vagy idősebb) betegek

Nincs szükség az adagolás módosítására. A szokásos adag javasolt, kivéve, ha olyan csökkent vesefunkció áll fenn, ahol a becsült glomerulusfiltrációs ráta (eGFR) < 60 ml/perc/1,73 m², (lásd a Vesekárosodásban szenvedő betegek bekezdést).

Vesekárosodásban szenvedő betegek

A fenofibrát ellenjavallt, súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegek számára, akiknél az eGFR: < 30 ml/perc/1,73 m².

Amennyiben az eGFR-érték 30 és 59 ml/perc/1,73 m² között van, a napi adag nem haladhatja meg a 100 mg normál, vagy a 67 mg mikronizált fenofibrát adagot.

Ha a kezelés során az eGFR értéke lecsökken 30 ml/perc/1,73 m² értékre, a fenofibrát alkalmazását abba kell hagyni.

Májkárosodásban szenvedő betegek

A Fenobrat 250 mg kemény kapszula nem ajánlott májkárosodásban szenvedő betegek esetében a kevés rendelkezésre álló adat miatt.

Gyermekek és serdülők:

A fenofibrát biztonságosságát és hatásosságát gyermekeknél és betöltött 18 éven aluli serdülőknél nem igazolták. A fenofibrát alkalmazása betöltött 18 éven aluli gyermekek és serdülők esetében nem javasolt, mivel erre vonatkozólag nem állnak rendelkezésre adatok.

Az alkalmazás módja:

A kapszulát étkezés közben egészben, ^1/₂‑1 pohár folyadékkal kell bevenni.

A kezelés időtartama:

A Fenobrat 250 mg retard kapszula a hyperlipidaemia tartós kezelésére alkalmas.

4.3 Ellenjavallatok

A Fenobrat 250 mg retard kapszula nem alkalmazható az alábbi esetekben:

1. A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

2. Májbetegség (beleértve a biliaris cirrhosist és az ismeretlen eredetű, állandó jellegű májfunkció eltéréseket is).

3. Ismert epehólyag-megbetegedés cholelithiasissal vagy anélkül.

4. Krónikus vagy akut pancreatitis, kivéve a hipertrigliceridémia okozta pancreatitist.

5. Ismert fotoszenzibilitás, ill. fibrát- vagy ketoprofén-kezelés alatt jelentkező fototoxikus reakció.

6. Súlyos veseelégtelenség (becsült glomerulusfiltrációs ráta < 30 ml/perc/1,73 m²)

7. Terhesség és szoptatás (lásd 4.6 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Szekunder hypercholesterinaemia esetén - melynek kiváltó oka lehet például a nem megfelelően kezelt 2-es típusú diabetes mellitus, hypothyreosis, nephrosis szindróma, dysproteinaemia, obstruktív májbetegség, farmakológiai kezelés és alkoholizmus - az alapbetegséget még a fenofibrát-terápia megkezdése előtt megfelelően kezelni kell.

A béta-blokkolót, diuretikumot, progeszteront, ösztrogént vagy ösztrogéntartalmú fogamzásgátlót szedő hyperlipidaemiás betegeknél a terápia megkezdése előtt meg kell győződni arról, hogy hyperlipidaemiájuk primer vagy szekunder jellegű-e (ezek a gyógyszerek megemelhetik a lipidszinteket).

Májfunkció: Néhány beteg esetében, mint egyéb lipidcsökkentők alkalmazásakor is, a fenofibrát‑kezelés hatására a transzaminázszintek enyhe emelkedését figyelték meg. Az esetek többségében ezek az emelkedések kismértékűek, átmenetiek és tünetmentesek voltak. A kezelés első évében tanácsos a transzaminázszinteket háromhavonta, majd azt követően is rendszeresen ellenőrizni. Azokat a betegeket, akiknél a transzamináz-értékek emelkedtek, fokozott figyelemmel kell kísérni, és a kezelést abba kell hagyni, amennyiben az ALAT-, illetve az ASAT-értékek meghaladják a normálérték felső határának háromszorosát. Ha hepatitisre utaló tünetek (pl. sárgaság, viszketés) jelentkeznek és a diagnózist laboratóriumi vizsgálatok igazolják, a fenofibrát alkalmazását fel kell függeszteni.

Pancreatitis: Fenofibrát szedése kapcsán pancreatitis kialakulásáról is beszámoltak (lásd a 4.3 és 4.8 pontokat). Pancreatitist válthat ki súlyos hypertriglyceridaemiás betegekben a fenofibrát hatástalansága, de lehet direkt gyógyszerhatás vagy a közös epe-hasnyálmirigy-vezetéket elzáró epekő- vagy sludge-képződés szekunder következménye is.

Izom: Fibrátok és egyéb lipidcsökkentők alkalmazásakor izomtoxicitásról, illetve nagyon ritkán rhabdomyolysisről – veseelégtelenséggel vagy a nélkül – is beszámoltak. Az anamnézisben szereplő hypalbuminaemia és beszűkült vesefunkció esetén megnő a myotoxicitás incidenciája. Izomtoxicitásra kell gondolni, ha a betegnél diffúz izomfájdalom, myositis, izomgörcsök, illetve izomgyengeség jelentkezik és/vagy ha a CPK enzim szintje számottevően megemelkedik (a normálérték felső határának 5-szörösére nő). Ezekben az esetekben a fenofibrát-kezelést meg kell szakítani.

A myopathiára és/vagy rhabdomyolysisre hajlamosító tényezőkkel rendelkező betegeknél, így a 70 évesnél idősebbeknél, azoknál, akiknek az egyéni vagy családi anamnézisében örökletes izombetegségek, beszűkült vesefunkció, hypothyreosis vagy nagy mennyiségű alkoholfogyasztás szerepel, nagyobb a rhabdomyolysis kialakulásának kockázata. Ezeknél a betegeknél a fenofibrát‑kezelés előny/kockázat arányát gondosan mérlegelni kell.

Az izomtoxicitás kockázata nőhet, amennyiben a fenofibrátot egy másik fibráttal vagy egy HMG‑CoA‑reduktáz‑inhibitorral együtt alkalmazzák, főleg azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében izombetegség szerepel. Ebből kifolyólag a fenofibrát sztatinnal való kombinációját csak olyan súlyos, kevert típusú dyslipidaemiás betegek kezelésére szabad fenntartani, akiknek a cardiovascularis kockázata magas és kórtörténetében nem szerepel semmilyen izombetegség. Ezt a kombinált terápiát körültekintően kell alkalmazni, és a betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani az izomkárosodásra utaló jelek kiszűrése céljából.

Vesefunkció:

A Fenobrat ellenjavallt súlyos vesekárosodás esetén (lásd 4.3 pont).

A Fenobrat elővigyázatosan alkalmazható enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén. Az adag módosítása szükséges azon betegeknél, akiknél a becsült glomerulusfiltrációs ráta 30 és 59 ml/perc/1,73 m² között van (lásd 4.2 pont)

A szérum kreatininszint reverzibilis emelkedését jelentették fenofibrát-monoterápiában, vagy sztatinnal kombinált terápiában részesülő betegek esetében. A szérum kreatininszint emelkedése idővel általában megállt egy stabil szinten, nem volt jele a szérum kreatininszint további emelkedésének a hosszú távú terápia során, és a kezelés befejezése után visszatért a kiindulási szintre.

Klinikai vizsgálatok során a betegek 10%-ánál észleltek a kiindulási értékhez képest 30 mikromol/l mértéket meghaladó kreatininszint-emelkedést fenofibrát és szimvasztatin együttes alkalmazásakor, míg sztatin-monoterápia esetén ez 4,4% volt. A kombinált terápiában részesülő betegek 0,3%-ánál tapasztaltak klinikailag jelentős, 200 mikromol/l fölötti értéket elérő kreatininszint-emelkedést.

A kezelést meg kell szakítani, ha a kreatininszint 50%-kal meghaladja a normálérték felső határát. A kezelés megkezdése utáni 3 hónapban, majd később is javasolt a kreatininszint rendszeres monitorozása.

Segédanyagok

Ritkán előforduló, örökletes fruktóz‑intoleranciában, glükóz-galaktóz malabszorpcióban vagy szacharáz-izomaltáz hiányban a készítmény nem szedhető.

Ez a gyógyszer kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz kapszulánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Egyéb gyógyszerkészítménnyel adagolva a fenofibrát hatása fokozódhat, vagy csökkenhet.

Orális antikoagulánsok

A fenofibrát növeli az orális antikoagulánsok hatását, így megnövelheti a vérzések kockázatát.

Azoknak a betegeknek, akik orális antikoaguláns terápiában részesülnek, az antikoaguláns adagját a fenofibrát-terápia kezdetén kb. egyharmadával csökkenteni kell, majd amennyiben erre szükség van, az INR (International Normalised Ratio) érték eredményétől függően fokozatosan módosítani kell.

Ciklosporin:

Néhány esetben súlyos, de reverzibilis vesekárosodást leírtak fenofibrát és ciklosporin egyidejű alkalmazásakor. Az ilyen terápiában részesülő betegeknél a vesefunkció szoros ellenőrzése szükséges és a fenofibrát‑terápiát azonnal fel kell függeszteni, amennyiben a laborértékekben komoly változások tapasztalhatók.

HMG-CoA- reduktáz-inhibitorok és egyéb fibrátok:

Növekedhet a súlyos izomtoxicitás kockázata, amennyiben a fenofibrátot HMG-CoA-reduktáz-inhibitorokkal vagy más fibrátokkal együtt alkalmaznak. Ezt a kombinált terápiát körültekintően kell alkalmazni, és a betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani az izomkárosodásra utaló jelek kiszűrése céljából (lásd 4.4. pontot).

Glitazonok

A fenofibrát és a glitazon egyidejű alkalmazása során a HDL-koleszterin reverzibilis paradox csökkentésének eseteiről számoltak be. Ennek megfelelően javasolt a HDL-koleszterin monitorozása, ha ezen kezelések egyikét kombinálják a másikkal, és a kezelés leállítása javasolt, ha a HDL‑koleszterin szintje túl alacsony

Citokróm P450 enzimek

Humán májmikroszómákkal végzett in vitro vizsgálatok szerint a fenofibrát és fenofibrinsav nem gátolja a CYP3A4, CYP2D6, CYP2E1 vagy CYP1A2 citokróm P450 izoenzimeket. Terápiás koncentrációban gyengén gátolják a CYP2C19-et és CYP2A6-ot, valamint gyengén, ill. közepes mértékben gátolják a CYP2C9-et.

Azokat a betegeket, akiket a fenofibrát mellett CYP2C19-en, CYP2A6-on, és különösen ha CYP2C9‑en metabolizálódó, szűk terápiás indexű gyógyszerekkel kezelnek, gondos megfigyelés alatt kell tartani, és szükség esetén módosítani kell ezeknek a gyógyszereknek az adagját.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A fenofibrát terhes nőknél történő alkalmazására vonatkozóan nem állnak rendelkezésre megfelelő adatok. Állatkísérletek semmilyen teratogén hatást nem mutattak. Embriotoxikus hatást lehetett kimutatni az anya toxicitási dózistartományában (lásd 5.3. pontot). Emberekre vonatkozó lehetséges kockázat nem ismert. A Fenobrat 250 mg retard kemény kapszula ezért terhesség esetén csak a haszon/kockázat gondos mérlegelését követően alkalmazható.

Szoptatás

Nincs adat arra vonatkozóan, hogy a fenofibrát és/vagy metabolitjai kiválasztódnak-e az anyatejbe. A szoptatott újszülöttet, csecsemőt érintő kockázatot nem lehet kizárni, ezért a fenofibrát a szoptatás ideje alatt nem alkalmazható.

Termékenység

Állatoknál reverzibilis hatást figyeltek meg a termékenységre (lásd 5.3 pont). A Fenobrat 250 mg retard kemény kapszula alkalmazásával kapcsolatban nincsenek klinikai adatok a termékenységre vonatkozóan.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Fenobrat 250 mg retard kemény kapszula nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A fenofibrát-terápia alatt leggyakrabban előforduló mellékhatások emésztési, gyomor- vagy bélrendszeri rendellenességek.

Placebokontrollos klinikai vizsgálatok során (n = 2344) a következő mellékhatásokat figyelték meg az alábbi gyakoriságokkal:

MedDRA – szervrendszer-adatbázis	Gyakori (≥ 1/100 – < 1/10)	Nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100)	Ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000)
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek			A hemoglobinszint csökkenése, a fehérvérsejtszám csökkenése
Immunrendszeri betegségek és tünetek			Túlérzékenység
Idegrendszeri betegségek és tünetek		Fejfájás
Érbetegségek és tünetek		Thromboemboliás megbetegedés (tüdőembólia, mélyvénás trombózis)*
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Gastrointestinalis panaszok és tünetek (hasi fájdalom, émelygés, hányás, hasmenés és puffadás)	Pancreatitis*
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	Transzaminázszintek emelkedése (lásd a 4.4 pont)	Cholelithiasis (lásd a 4.4 pont)	Hepatitis (lásd a 4.4 pont)
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei		A bőr túlérzékenysége (pl. kiütés, pruritus, urticaria)	Alopecia, fényérzékenységi reakciók
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei		Izomrendellenességek (pl. myalgia, myositis, izomgörcsök és izomgyengeség
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek		Szexuális diszfunkció
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei	Emelkedett homocisztein vérszint**	Emelkedett kreatininszint a vérben	Emelkedett húgysavszint a vérben

* A FIELD vizsgálatban, egy randomizált, placebokontrollos vizsgálatban, 9795, 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő beteg vett részt, és a pancreatitis eseteinek statisztikailag szignifikáns növekedését figyelték meg a fenofibráttal kezelt betegeknél a placebóval kezelt betegekhez képest (0,8% vs. 0,5%; p = 0,031). Ugyanebben a vizsgálatban statisztikailag szignifikáns növekedés mutatkozott a tüdőembólia incidenciájában (placebo: 0,7% vs. fenofibrát: 1,1%; p = 0,022), és statisztikailag nem szignifikáns növekedés a mélyvénás trombózis injidenciájában (placebo: 1,0% [48/4900 beteg] vs. fenofibrát 1,4% [67/4895 beteg]; p = 0,074)

** A FIELD vizsgálatban a vér homociszteinszintjének átlagos növekedése fenofibráttal kezelt betegeknél 6,5 μmol/l volt, és a fenofibrát-kezelés abbahagyása után reverzibilis volt. A vénás trombotikus események fokozott kockázata összefüggésben lehet a homocisztein fokozott szintjével. Klinikai jelentősége nem egyértelmű.

A klinikai vizsgálatok során regisztrált mellékhatások mellett a fenofibrát-használat forgalomba hozatala utáni ellenőrzése során spontán a következő mellékhatásokról számoltak be. Pontos gyakorisági becslés nem adható meg a rendelkezésre álló adatok alapján, ezért „nem ismert” besorolású:

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Intersticiális tüdőbetegség

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei

Rhabdomyolysis

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Sárgaság, epekövesség szövődményei (pl. cholecystitis, cholangitis, epeúti kólika)

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Súlyos bőrreakciók (pl. erythema multiforme, Stevens‑Johnson-szindróma, toxicus epidermalis necrolysis).

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Fáradtság

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Túladagolásról nem számoltak be. Specifikus antidotum nem ismert. Amennyiben túladagolás gyanúja merül fel, tüneti kezelést és szupportív terápiát kell alkalmazni. A fenofibrát hemodialízissel nem távolítható el.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Szérum lipidszintet csökkentők (koleszterin- és triglicerid-csökkentők). Fibrátok

ATC: C10A B05

A fenofibrát egy fibrinsav-származék, ami lipidcsökkentő hatását a peroxiszóma proliferátor aktiválta alfa-receptor (Peroxisome Proliferator Activated Receptor type alpha – PPAR) aktiválásán keresztül fejti ki.

A PPAR aktiválása révén a fenofibrát növeli a lipolízist és az aterogén hatású, trigliceridben dús partikulumok eliminációját a plazmából azáltal, hogy aktiválja a lipoprotein-lipázt és csökkenti az apolipoprotein-CIII termelődését. A PPAR aktiválásával a fenofibrát növeli az apoprotein-AI és -AII szintézisét.

A lipoproteinekre gyakorolt fenti hatásmechanizmusán keresztül a fenofibrát csökkenti az apoprotein‑B‑tartalmú VLDL és LDL lipidfrakciók plazmaszintjét, és növeli az apoprotein-AI- és ‑AII-tartalmú HDL szintjét.

Ezen túlmenően a VLDL frakciók szintézisének és katabolizmusának modulálásával a fenofibrát növeli az LDL kiürülését és csökkenti a kis denzitású LDL szintjét, ezeknek a szintje aterogén lipoprotein fenotípus esetén emelkedett, ami gyakori kórkép az olyan betegeknél, akiket veszélyeztet a koszorúér-betegség.

Klinikai vizsgálatokban a fenofibráttal az összkoleszterinszint 20-25%-os és a trigliceridszint 40‑55%‑os csökkenését és a HDL-koleszterin 10-30%-os emelkedését érték el.

Hypercholesterinaemiás betegeken, akiknél 20-35%-os LDL-szint-csökkenést értek el, a koleszterinszintekre gyakorolt összhatás az összkoleszterinszint/HDL-koleszterin, LDL‑koleszterin/HDL‑koleszterin vagy az Apo-B/Apo-AI hányadosok csökkenésén keresztül is lemérhető, melyek mindegyike az aterogén rizikó markere.

Miután a fenofibrát LDL-koleszterin- és trigliceridszint-csökkentő hatással is rendelkezik, a fenofibráttal történő kezelés olyan hypercholesterinaemiás betegeknél is hatékony, akiknek emelkedett vagy normális a trigliceridszintjük, ideértve a szekunder hyperlipidaemiák eseteit is, mint például a 2‑es típusú diabetes mellitus.

Bizonyított, hogy a fibrátokkal történő kezelés csökkentheti a szívkoszorúér-betegségek előfordulását, azonban a cardiovascularis betegségek elsődleges és másodlagos megelőzésében nem csökkentették valamennyi halálok előfordulását.

Az Action to Control Cardiovascular Risk in Diabetes (ACCORD) lipidvizsgálat egy randomizált placebokontrollos vizsgálat volt, amelyet 5518, 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő, a szimvasztatin mellett fenofibráttal kezelt beteg bevonásával végeztek. A fenofibrát + szimvasztatin‑kezelés mellett nem mutatkozott szignifikáns különbség a szimvasztatin‑monoterápiához képest a nem-halálos myocardialis infarctust, a nem-halálos stroke-ot és a cardiovascularis halálozást magában foglaló elsődleges kompozit végpontban (hazárd arány [HR]: 0,92; 95%-os KI: 0,79‑1,08, p = 0,32; abszolút kockázatcsökkenés: 0,74%). Dyslipidaemiás betegek – vagyis a definíció szerint azok, akiknél kiinduláskor a HDL-koleszterin-szint az alsó tercilisbe (≤ 34 mg/dl vagy 0,88 mmol/l), a trigliceridszint pedig a felső tercilisbe (≥ 204 mg/dl vagy 2,3 mmol/l) esett – előre meghatározott alcsoportjában a fenofibrát + szimvasztatin-kezelés mellett 31%-os relatív csökkenést tapasztaltak az elsődleges kompozit végpont tekintetében a szimvasztatin‑monoterápiához képest (hazárd arány [HR]: 0,69; 95%-os KI: 0,49‑0,97, p = 0,03; abszolút kockázatcsökkenés: 4,95%). Egy másik előre meghatározott alcsoport elemzése során statisztikailag szignifikáns összefüggést találtak a kezelés és a nemek között (p = 0,01), ami azt mutatja, hogy a kombinációs kezelés férfiaknál lehetséges terápiás előnyt jelent (p = 0,037), míg a kombinációs terápiában részesülő nők esetében az elsődleges végpontra vonatkozóan potenciálisan magasabb kockázat várható, mint a szimvasztatin-monoterápia mellett (p = 0,069). Ezt nem figyelték meg a dyslipidaemiás betegek fent említett alcsoportjában, de a fenofibrát + szimvasztatin kombinációval kezelt dyslipidaemiás nők esetében az előny sem volt egyértelműen bizonyított, és ebben az alcsoportban nem volt kizárható a lehetséges káros hatás.

Az extravascularis koleszterin-lerakódások (xanthoma tendinosum és tuberosum) jelentős csökkenése vagy teljes eltűnése következhet be a fenofibrát-kezelés alatt.

Emelkedett fibrinogén-, valamint Lp(a)-szintű betegeknél fenofibrát-terápia hatására ezek az értékek jelentősen csökkentek. Egyéb gyulladásos markerek, mint a C-reaktív protein, szintje is csökkent a fenofibrát-kezelés hatására.

A fenofibrát urikozuriás hatása a húgysavszint átlagosan mintegy 25%-os csökkenéséhez vezetett, ami további kedvező hatás a hyperuricaemiás dyslipidaemiás betegek esetén.

Állatkísérletek során és egy klinikai vizsgálatban is kimutatták a fenofibrát thrombocytaaggregatio‑gátló hatását, és igazolták az ADP, az arachidonsav és epinefrin indukálta thrombocytaaggregatio‑csökkenést.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A Fenobrat 250 mg retard kemény kapszula 250 mg mikronizált fenofibrátot tartalmaz.

Felszívódás:

A maximális plazmakoncentrációt (C_max= 5‑10 mikrogramm/ml) az egyszeri orális dózis bevétele után után 4‑6 órával éri el. A legtöbb esetben a szérum koleszterinszintjének egyértelmű változása általában a kezelés megkezdése után 1-2 héten belül jelentkezik.

A gyógyszer terápiás hatása addig tart, amíg a beteg szedi a gyógyszert.

Az optimális hatást a plazmalipidekre körülbelül 5 mikrogramm/ml szérumkoncentrációval lehet elérni. Magasabb koncentrációk esetén a lipidcsökkentő hatás csak kissé fokozódik. A szokásos adag alkalmazása után a fenofibrát néhány napon belül eléri az egyensúlyi koncentrációt.

A fenofibrát orális alkalmazást követően, amikor étkezés közben vagy közvetlenül utána veszik be, gyorsan és könnyen felszívódik (a beadott adag 60-90%-a), Amennyiben éhgyomorra alkalmazzák, az abszorpciója lecsökken a bevett dózis 50%-kával vagy kisebb mértékben. A fenofibráttal együtt fogyasztott élelmiszer növeli a felszívódását és csökkenti a gyomor/béltraktus irritációját (ami néhány betegnél jelentkezik mellékhatásként).

Eloszlás: a fenofibrinsav erősen kötődik a szérum albuminhoz (> 99%). A fenofibrát eliminációs felezési ideje kb. 20 óra.

Biotranszformáció

Szájon át történő beadás után a fenofibrátot az észterázok gyorsan hidrolizálják farmakológiailag aktív metabolittá, a fenofibrinsavvá. Ezért a fenofibrát változatlan formában nem mutatható ki a plazmában. A fenofibrát nem szubsztrátja a CYP 3A4 izoformának. Nem kell számolni hepatikus mikroszomális metabolizációval.

Elimináció

A fenofibrát kiválasztása döntően a vizelettel történik. Gyakorlatilag a készítmény teljes mennyisége 6 nap alatt kiürül. A fenofibrát döntően fenofibrinsav és annak glükuronsavval konjugált formájában választódik ki. Idősebb betegek esetében a fenofibrinsav teljes plazma-clearance-e nem módosul.

A kinetikai vizsgálatok, melyeket egyszeri adaggal és ismételt adagokkal végeztek, azt igazolták, hogy a szer nem akkumulálódik. Hemodialízissel a fenofibrinsav nem eliminálódik.

A fenofibrinsav plazmafelezési eliminációs ideje kb. 20 óra.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Patkányokon végzett nem klinikai vizsgálatban a fenofibrinsav, a fenofibrát aktív metabolitjának három hónapos orális adagolása vázizom-toxicitást (különösen azokban az izmokban, amelyek gazdagok az I. típusú oxidatív izomrostokban), a szív degenerációját, vérszegénységet és a testtömeg csökkenését eredményezte. Legfeljebb 30 mg/kg-os dózisokig (a legnagyobb humán ajánlott dózis [maximum recommended human dose, MRHD] kb. 17‑szeresét jelentő expozícióig) nem észleltek vázizom-toxicitást. Nem figyeltek meg szívizom‑toxicitásra utaló jeleket az MRHD kb. 3-szorosát kitevő expozíciónál. Kutyák 3 hónapos kezelése során reverzibilis eróziókat és fekélyeket észleltek az gastrointestinalis rendszerben. Ebben a vizsgálatban nem észleltek gastrointestinalis károsodásokat az MRHD kb. 5-szörösét kitevő expozíciónál.

A fenofibráttal végzett mutagenitási vizsgálatok eredménye negatív volt.

Egerekben és patkányokban a fenofibrát nagy adagokban történő alkalmazásakor májtumorok alakultak ki, melyeket a peroxiszóma-proliferációval magyaráztak. Ezek a jelenségek csak kis rágcsálókra specifikusak, más állatfajokban nem voltak megfigyelhetők. Ennek az emberi alkalmazás során nincs jelentősége.

Egereken, patkányokon és nyulakon végzett vizsgálatok során teratogén hatás nem volt igazolható. Embriotoxikus hatásokat figyeltek meg az anyai toxicitást előidéző dózistartományokban. Magas dózisok alkalmazása esetén a gesztációs periódus rneghosszabbodása és nehéz ellés volt tapasztalható. Semmilyen jel nem utal arra, hogy a fenofibrát befolyásolta volna az állatok fertilitását.

Egy fiatal kutyákon fenofibrinsavval végzett ismételt adagolású dózistoxicitási vizsgálatban reverzibilis hypospermiát és a hereszövet vakuolizációját, valamint a petefészkek éretlenségét figyelték meg. A fenofibráttal végzett nem klinikai reproduktív toxicitási vizsgálatokban azonban nem tapasztaltak hatást a termékenységre.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Eudragit L 100,

Talkum,

Eudragit E 100,

Szacharóz,

Kukoricakeményítő,

Zselatin.

6.2 Inkompatibilitások

Nem ismert.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.

A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

30 db retard kemény kapszula PVC/Al buborékcsomagolásban és dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  egy keresztes

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Bausch Health Ireland Limited

3013 Lake Drive,

Citywest Business Campus,

Dublin 24, D24PPT3

Írország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA

OGYI-T-7414/01

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2000. május 22.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2008. december 12.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2021. október 12.