1. A GYÓGYSZER NEVE

Formoterol Easyhaler 12 mikrogramm/adag inhalációs por

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Egy kimért adag 12 mikrogramm formoterol-fumarát-dihidrátot tartalmaz.

Az Easyhaler készülék esetén a készülékből egyszerre kibocsátott hatóanyag mennyisége megegyezik a készülék gyógyszertartályából kimért mennyiséggel.

Ismert hatású segédanyag: laktóz-monohidrát kb. 8 mg adagonként.

A segédanyagok teljes listáját lásd 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Inhalációs por

Fehér vagy sárgásfehér inhalációs por.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

1. Terápiás javallatok

A Formoterol Easyhaler 12 mikrogramm/adag inhalációs por azon asztmás betegek kezelésére javasolt, akik inhalációs kortikoszteroid kezelésben részesülnek, és a legújabb terápiás ajánlásoknak megfelelően hosszú hatású béta₂-agonista kezelésük is szükséges.

A Formoterol Easyhaler 12 mikrogramm/adag inhalációs por javasolt még olyan krónikus obstruktív tüdőbetegségben (chronic obstructive pulmonary disease – COPD) szenvedő betegek kezelésére, akiknek hosszú hatású bronchodilatátor terápiára van szükségük a reverzibilis légúti obstrukció megszüntetésére.

2. Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőttek (beleértve az idősek) és serdülők (12 év felett)

Asztma

A szokásos fenntartó terápia:

Naponta 2×1 (2×12 mikrogramm) inhaláció. Súlyosabb esetben az adag napi 2×2 inhalációra (2×24 mikrogramm) növelhető.

A maximális napi adag 4 inhaláció (2 inhaláció naponta kétszer).

Krónikus obstruktív tüdőbetegség

A szokásos fenntartó terápia:

Naponta 2×1 (2×12 mikrogramm) inhaláció.

A maximális napi adag 2×1 inhaláció.

Gyermekek 6 és 12 év között

Asztma:

A szokásos fenntartó terápia:

Naponta 2×1 (2×12 mikrogramm) inhaláció.

A maximális napi adag 24 mikrogramm.

Krónikus obstruktív tüdőbetegség:

Nem alkalmazható.

6 évnél fiatalabb gyermekek

A Formoterol Easyhaler alkalmazása nem javasolt 6 évnél fiatalabb gyermekeknek.

Vese- és májkárosodás

Nincsenek adatok a Formoterol Easyhaler alkalmazásával kapcsolatban vese- illetve májkárosodásban szenvedő betegek esetében. A formoterol elsősorban a máj metabolikus rendszerével eliminálódik, súlyosabb májcirrózis esetén megnövekedett expozíció várható.

A formoterol hatása körülbelül 12 órán át tart. A kezelés során lehetőség szerint törekedni kell a legalacsonyabb, még hatásos dózis alkalmazására.

Az asztma kezelésére vonatkozó jelenlegi szakmai ajánlások hosszú hatású inhalációs béta₂-agonisták alkalmazását javasolják fenntartó bronchodilatátor terápiaként. Az ajánlások szerint akut roham fellépte esetén rövid hatású béta₂-agonistát kell alkalmazni.

Az asztma kezelésére vonatkozó jelenlegi szakmai ajánlásokkal összhangban, azon betegek kezelését, akiknek a magas dózisú inhalációs szteroidok alkalmazásával problémáik vannak, hosszú hatású béta₂‑agonistával kell kiegészíteni. A formoterol‑terápia bevezetésekor a beteget figyelmeztetni kell arra, hogy szteroid‑terápiáját ne hagyja abba, és ne is módosítsa.

Ha a panaszok továbbra is fennállnak, vagy rosszabbodnak, esetleg a Formoterol Easyhaler ajánlott dózisa elégtelennek bizonyul (nem mérsékli kellőképpen a panaszokat), akkor ez rendszerint az alapbetegség rosszabbodását jelenti.

Más inhalációs eszközről a Formoterol Easyhaler‑re történő átállás esetén a beteg egyéni igényeihez kell igazodni. A korábban használt hatóanyagot, adagolási sémát és az adagolás módját figyelembe kell venni.

Alkalmazás módja

Inhalációs alkalmazásra.

Óvintézkedések a gyógyszer felhasználása és alkalmazása előtt

Az eszköz használatára és kezelésére vonatkozó utasítások

Az Easyhaler egy áramlás-vezérelt belégző eszköz. Ez azt jelenti, hogy amikor a beteg a szájfeltéten keresztül belélegez, akkor a hatóanyag a belélegzett levegővel együtt jut be a légutakba.

Megjegyzés: Fontos a beteget figyelmeztetni a következőkre:

• Gondosan olvassa el az inhalátorral egybecsomagolt betegtájékoztatóban lévő használati utasítást.

• Ajánlatos az eszközt a védőfólia eltávolítása után a fóliatasakban tartani, ami növeli a készítmény stabilitását a használat során, illetve meghosszabbítja az inhalátor tartósságát.

• Az eszközt minden belégzés előtt fel kell rázni, és működésbe kell hozni.

• A szájfeltéten keresztül erőteljesen és mélyen kell belélegezni, hogy a megfelelő dózis elérje a tüdőt.

• Soha nem szabad a szájfeltéten keresztül kifelé lélegezni, mert ez a kibocsátott dózis csökkenését eredményezi. Amennyiben ez mégis megtörténne, a beteg ürítse ki ilyenkor a szájfeltétet, úgy, hogy kocogtassa egy asztal felületéhez, vagy a nyitott tenyeréhez, majd ismételje meg az adagolást.

• Az eszközt nem szabad egynél több alkalommal működésbe hozni úgy, hogy nem történik inhaláció. Amennyiben ez mégis megtörténne, a beteg ürítse ki ilyenkor a szájfeltétet, úgy, hogy kocogtassa egy asztal felületéhez, vagy a nyitott tenyeréhez, majd ismételje meg az adagolást.

• A borítósapkát mindig gondosan vissza kell helyezni, és a védőtokot visszazárni, ezáltal megakadályozható, hogy az eszköz véletlenül működésbe lépjen (ez, az eszköz következő használata esetén, a beteg túladagolását vagy aluladagolását is eredményezheti).

• Rendszeres időközönként a szájfeltétet egy száraz ruhával alaposan meg kell tisztítani. Vizet a tisztításra nem szabad használni, mert az inhalációs por érzékeny a nedvességre.

• A Formoterol Easyhaler‑t ki kell cserélni, ha a számláló nullát mutat, még akkor is, ha az eszközben még látható inhalációs por.

3. Ellenjavallatok

A hatóanyaggal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal (laktóz‑monohidrát - amely csekély mennyiségű tejfehérjét tartalmaz) szembeni túlérzékenység.

4. Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A formoterol nem ajánlott (és nem elegendő) az asztma elsődleges kezelésére.

A hosszú távú bronchodilatátor terápiát igénylő asztmás betegeknél optimális gyulladásgátló kortikoszteroid fenntartó terápiát is kell alkalmazni. A betegeknek azt kell tanácsolni, hogy folytassák a gyulladásgátló terápiát, akkor is, ha a tünetek enyhülnek. Ha a tünetek perzisztálnak, vagy a béta₂‑agonista kezelés növelése szükséges, ez a fennálló állapot rosszabbodását jelzi és a fenntartó terápia újraértékelését igényli.

Bár a Formoterol Easyhaler–t kiegészítő terápiaként alkalmazzák, ha az inhalációs kortikoszeroidok nem biztosítják a megfelelő asztmakontrollt, de a betegek nem kezdhetik el a Formoterol Easyhaler alkalmazását az asztma akut, súlyos exacerbációja alatt vagy szignifikáns állapotrosszabbodás, illetve az asztma akut romlása esetén. Súlyos asztmával összefüggő mellékhatások és exacerbációk előfordulhatnak a Formoterol Easyhaler alkalmazásakor. A betegeket arra kell kérni, hogy folytassák a terápiát, de keressék fel kezelőorvosukat, ha az asztma-tünetek nem kontrollálhatók vagy rosszabbodnak a Formoterol Easyhaler bevezetése után. Amint az asztmás tünetek kontrollja fellép, megfontolható a Formoterol Easyhaler adagjának fokozatos csökkentése. A kezelés fokozatos csökkentése (step-down) során a betegeket rendszeresen kell ellenőrizni. A Formoterol Easyhaler legkisebb hatékony adagját kell alkalmazni.

A maximális napi dózist nem szabad túllépni. A hosszú távú rendszeres kezelés során a biztonságosság nem bizonyított amennyiben a kimért adag magasabb, mint asztma esetén felnőtteknél 48 mikrogramm/nap, illetve gyermekeknél 24 mikrogramm/nap, valamint COPD-ben 24 mikrogramm/nap.

A gyógyszerelés gyakori szükségessége (azaz megelőző kezelés pl. kortikoszteroidokkal vagy hosszú hatású béta₂‑agonistával) a hetente többször jelentkező terhelés okozta bronchokonstrikció megelőzésére, a megfelelő fenntartó kezelés ellenére, az optimálisnál gyengébb asztmakontroll jele lehet, mely igazolja az asztmaterápia újbóli beállítását és az együttműködés kiértékelését.

A Formoterol Easyhaler‑terápiában részesülő betegek esetében különös gondossággal kell eljárni a dózis megállapításakor a következő állapotokban:

• súlyos hypertensio; súlyos szívelégtelenség; ischaemiás szívbetegség;

• arrhythmiák, különösképpen a harmadfokú atrioventricularis blokk;

• idiopátiás subvalvularis aortastenosis; hypertrophiás obstructiv cardiomyopathia;

• thyreotoxicosis; phaeochromocytoma;

• aneurysma;

• a QTc-távolság ismert, vagy feltételezett megnyúlása (QTc > 0,44 s; lásd 4.5 pont);

• a QTc-távolságot befolyásoló gyógyszerek szedése. A formoterol önmagában is eredményezheti a QTc-távolság megnyúlását.

Szívbetegek esetében a formoterol és a teofillin együttes adagolása csak különös gondossággal alkalmazható.

A béta₂-receptor‑stimulálók hyperglykaemiát okozó hatása miatt, diabéteszes betegekben eleinte rendszeres vércukor‑ellenőrzés javasolt.

A béta₂-agonistákkal történő kezelés esetén fennáll a súlyos hypokalaemia kialakulásának lehetősége. Akut, súlyos asztma esetén különös óvatosság szükséges, mivel a hypokalaemia lehetőségét fokozhatja a kialakuló hypoxia. A hypokalaemizáló hatást fokozhatják az egyidejűleg alkalmazott egyéb gyógyszerek, mint például a xantin‑származékok, szteroidok és diuretikumok (lásd 4.5 pont). Ilyen esetekben ajánlatos a szérum káliumszint rendszeres ellenőrzése.

Úgy, mint más inhalációs terápiák alkalmazása esetén, fennáll a paradox bronchospasmus kialakulásának kockázata. Ha ez történik, a beteg nehézlégzése és légszomja rögtön az adagolás után hirtelen fokozódik. Az állapot rövid hatású inhalációs bronchodilatátor azonnali adásával kezelendő. A Formoterol Easyhaler inhalációs por adását ilyen esetben azonnal fel kell függeszteni, és a beteg vizsgálata után, szükség esetén más terápiára kell áttérni (lásd 4.8 pont).

A Formoterol Easyhaler adagonként körülbelül 8 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz. Ez a mennyiség általában nem okoz problémát laktóz-intoleranciában szenvedő betegek esetében. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz‑intoleranciában, teljes laktózhiányban vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban szenvedő betegek esetében a készítmény nem alkalmazható.

Gyermekek

A Formoterol Easyhaler alkalmazása nem javasolt 6 évnél fiatalabb gyermekeknél, mivel nincsen megfelelő tapasztalat ebben a korcsoportban.

5. Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A Formoterol Easyhaler‑rel nem végeztek specifikus kölcsönhatási vizsgálatokat.

Fennáll az elméleti kockázata annak, hogy egyes, a QT-távolságot ismerten megnyújtó gyógyszerek együttes alkalmazásakor, farmakodinámiás interakció jelenhet meg a formoterollal és nőhet a vetricularis arrhythmiák lehetséges kockázata. Ilyen gyógyszerek közé tartoznak például egyes antihisztaminok (terfenadin, asztemizol, mizolasztin), egyes antiaritmikumok (kinidin, dizopiramid, prokainamid), eritromicin és a triciklikus antidepresszánsok. Ezen kívül a levodopa, levotiroxin, oxitocin és az alkohol ronthatják a béta₂-agonisták iránti cardialis toleranciát.

Más szimpatomimetikus szerek, mint pl. más béta₂-agonisták vagy az efedrin együttes adása additív hatással lehet a Formoterol Easyhaler által kiváltott hatásokra és mellékhatásokra. Ezért szükség lehet az adag titrálására.

Xantin‑származékok, szteroidok vagy diuretikumok, mint a tiazidok vagy kacsdiuretikumok együttes alkalmazása fokozhatja a béta₂-agonisták hypokalaemizáló mellékhatását. Digitálisz-glikozidokkal kezelt betegekben a hypokalaemia fokozhatja a cardialis arrhythmiák kialakulásának kockázatát (lásd 4.4 pont).

Halogénezett szénhidrogénekkel történő anesztézia esetén fokozódik az arrhythmiák kialakulásának kockázata.

A formoterol kölcsönhatásba kerülhet a monoaminooxidáz‑inhibitorokkal, ezért MAO‑inhibitor‑kezelésben részesülő betegeknek nem adható, csak a MAO‑gátló‑terápia felfüggesztése után legalább 14 nap elteltével.

A formoterol és kortikoszteroidok együttes adása megnövelheti ezen szerek vércukorszint‑emelő hatását.

Antikolinerg gyógyszerek növelhetik a formoterol bronhodilatátor hatását.

A Formoterol Easyhaler hatását mérsékelhetik, illetve antagonizálhatják a béta-adrenerg blokkolók. Ezért a Formoterol Easyhaler együttes használata nem javasolt béta-adrenerg blokkolókkal (beleértve a szemcseppeket is), hacsak nincs feltétlenül szükség az együttes adásra.

6. Terhesség és szoptatás és termékenység

Terhesség

Nincsenek megfelelő adatok a formoterol terhes nőknél történő alkalmazásával kapcsolatban. Állatokon végzett vizsgálatokban a formoterol implantációs veszteséget, a korai születés utáni túlélés és a születési súly csökkenését okozta. A hatások a formoterol klinikai használatánál jóval magasabb szisztémás expozícióknál jelentek meg. A formoterol kezelés megfontolandó a terhesség minden szakaszában, amennyiben az asztma kontrolljának fenntartása szükséges, és ha a kezelés várható előnye az anya számára meghaladja a magzati kockázatot. Az emberekre vonatkozó lehetséges kockázatok nem ismertek.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a formoterol emberben kiválasztódna az anyatejbe. Patkányoknál a formoterol kis mennyisége kimutatható volt az anyatejben. Szoptató nők esetében a formoterol alkalmazása csak akkor ajánlott, ha a kezelés anyára vonatkozó várható előnye meghaladja a gyermekre vonatkozó lehetséges kockázatot.

7. A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A formoterolnak nincsenek, illetve elhanyagolható hatásai vannak a gépjárművezetéshez és a gépek biztonságos kezeléséhez szükséges képességekre.

8. Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A béta₂-agonisták leggyakrabban előforduló mellékhatásai, mint a remegés, szívdobogás, enyhék és a kezelés során pár nap után elmúlnak.

Az alábbiakban a formoterollal észlelt összes mellékhatást ismertetjük. A következő gyakorisági meghatározásokat alkalmazzuk: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 ‑ < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 ‑ < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 ‑ < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), és nem ismert (a rendelkezésre álló klinikai vizsgálati adatokból nem állapítható meg).

Immunrendszeri betegségek és tünetek	Ritka	Túlérzékenységi reakciók, mint bronchospasmus, súlyos hypotonia, urticaria, angiooedema, pruritus, exanthemák, perifériás ödéma
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek	Ritka	Hypokalaemia
Nagyon ritka, beleértve az izolált eseteket	Hyperglykaemia
Pszichiátriai kórképek	Nem gyakori	Agitáció, nyugtalanság, alvászavarok, szorongás
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	Fejfájás, tremor
Nagyon ritka	Szédülés, megváltozott ízérzés
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	Gyakori	Palpitatio
Nem gyakori	Tachycardia
Ritka	Arrhythmia, pl.: pitvarfibrilláció, supraventricularis tachycardiák, extrasystolék
Nagyon ritka	Angina pectoris, QTc-távolság megnyúlása
Érbetegségek és tünetek	Nagyon ritka, beleértve az izolált eseteket	Vérnyomás‑változások
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Ritka	Súlyosbodó bronchospasmus, paradox bronchospasmus (lásd 4.4 pont), oropharyngealis irritáció
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Ritka	Hányinger
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	Nem gyakori	Izomgörcsök, myalgia

Mint minden inhalációs terápia során, paradox bronchospasmus nagyon ritka esetekben előfordulhat (lásd 4.4 pont).

A béta₂-agonistákkal történő kezelés növelheti az inzulin, szabad zsírsavak, glicerin és ketontestek vérszintjét.

A laktóz-monohidrát kis mennyiségben tartalmaz tejfehérjét, ezáltal allergiás reakciók kialakulásához vezethet.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

9. Túladagolás

Tünetek:

A túladagolás kezeléséről korlátozott klinikai tapasztalatok vannak. A túladagolás tünetei valószínűsíthetően hasonlítanak a más béta₂-adrenerg agonistákkal történő túladagolás tüneteihez: tremor, fejfájás, palpitatio. Izolált esetekként jelentettek tachycardiát, hypokalaemiát, QT‑szakasz‑megnyúlást, arrhythmiát, hányingert és hányást.

Kezelés:

Szupportív, valamint tüneti kezelés szükséges. Súlyosabb esetekben kórházi kezelés válhat szükségessé.

Kardioszelektív béta-blokkolók adása szóba jöhet, de alkalmazásukkor nagyon óvatosnak kell lenni, mert a béta-adrenerg blokkolókkal történő kezelés bronchospasmus kialakulásához vezethet.

A szérum káliumszintet ellenőrizni kell.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

1. Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Obstruktív légúti betegségek gyógyszerei, szelektív béta₂‑adrenoreceptor‑agonista.

ATC kód: R03A C13.

Hatásmechanizmus

A formoterol erős szelektív béta₂-adrenerg stimuláló. Reverzibilis légúti obstrukcióban szenvedő betegekben bronchodilatációt okoz. Hatását gyorsan, 1-3 perc alatt fejti ki és az inhalációt követő 12 óra elteltével még mindig szignifikáns hatás észlelhető.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

Embereknél a formoterol hasznosnak bizonyult a terhelés és a metakolin által indukált bronchospasmus kivédésében.

A formoterol hatását tanulmányozták COPD-vel (krónikus obstruktív tüdőbetegség) társult állapotok kezelésében, ezen állapotokban javította a tüneteket és a pulmonális funkciókat. A formoterol a megbetegedés reverzibilis komponensére hat.

2. Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Hasonlóan, mint más inhalációs gyógyszerek esetében, az Easyhaler‑ből kibocsátott formoterol mintegy 80%-a lenyelődik, és utána a gastrointestinalis traktusból szívódik fel. Ez azt jelenti, hogy az orális alkalmazás farmakokinetikája nagyjából megfelel az inhalációs por alkalmazása során észlelhető kinetikának. Terápiás adagokban történő inhalációt követően a formoterol, a jelenlegi analitikai eljárásokat alkalmazva, nem mutatható ki a plazmából.

A felszívódása gyors és nagyfokú: a terápiás adagnál magasabb adagok (120 mikrogramm) alkalmazása esetén a plazma csúcskoncentrációt az inhalációt követően 5 perc múlva éri el; a radioaktívan jelzett formoterol 80 mikrogrammos adagjának orális alkalmazását követően legalább 65%-a felszívódik. Per os alkalmazásnál 300 mikrogrammos adagokig könnyedén felszívódik, és a plazma csúcskoncentrációt a változatlan formájú formoterol 0,5-1 óra múlva éri el. Naponta kétszer 12 vagy 24 mikrogramm formoterol-fumaráttal, 12 héten át kezelt COPD-ben szenvedő betegek esetében, a formoterol plazmakoncentrációja 11,5‑25,7 pmol/l között, illetve 23,3, és 50,3 pmol/l volt az inhalációt követő 10 perc, 2 óra és 6 óra elteltével.

A formoterol farmakokinetikája a vizsgált orális dózistartományban (20-300 mikrogramm) lineárisnak bizonyult. A 40‑160 mikrogrammos napi adagok ismételt dózisainak hatására sem alakult ki a gyógyszer szignifikáns akkumulációja. 12‑96 mikrogrammos adagok inhalációs alkalmazását követően a kiválasztás 1‑2 óra múlva éri el a maximális mértéket.

Naponta kétszer 12 vagy 24 mikrogramm formoterol por 12 héten keresztüli alkalmazása során, a változatlan formájú formoterol vesén keresztül történő kiválasztása felnőttekben 63-73%-kal, míg gyermekekben 18-84%-kal növekedett. Ez arra utal, hogy a formoterol ismételt dózisainak hatására a formoterol mérsékelten és önmagát limitálóan akkumulálódik a plazmában.

A formoterol és/vagy (R,R) és (S,S) enantiomerjeinek kumulatív, vizelettel történő kiválasztását vizsgáló tanulmányokban száraz por inhalációja (12‑96 mikrogramm), és aeroszol alkalmazása (12‑96 mikrogramm) esetén is a felszívódás lineárisan növekedett a dózis növelésével.

Eloszlás

A formoterol 61-64%-a kötődik plazmafehérjékhez (34%-a elsődlegesen albuminhoz). A terápiás dózisok alkalmazása esetén kialakuló koncentrációtartományban a kötőhelyek telítettsége nem teljes.

Biotranszformáció

A formoterol elsődlegesen metabolizmus útján eliminálódik, a biotranszformáció elsődleges útja a direkt glükuronidáció, míg a másik módon először O-demetilálódik, és ezt követi a glükuronidáció. Több CYP450 izoenzim (2D6, 2C19, 2C9 és 2A6) katalizálja a transzformációt, ennek következtében a metabolikus gyógyszerinterakciók lehetősége alacsony. A formoterol kinetikája hasonló egyszeri és ismételt dózisok adását követően, jelezvén, hogy a metabolizmusnak nincs autoindukciója és gátlása.

Elimináció

A formoterol keringésből történő eliminációja polifázisosnak tűnik; felezési ideje függ az alkalmazott időintervallumtól. A plazmabeli és vérbeli koncentrációk 6, 8 és 12 órával az orális alkalmazás után történő megállapításával, az elimináció felezési ideje 2‑3 óra volt. Az inhalációt követő 3 és 16 óra elteltével, a vizelettel történő kiválasztást vizsgálva, 5 órás felezési idő számítható.

Egészséges önkéntesekben a formoterol inhalációját követően a plazmakinetika és a vesével történő kiválasztás mértéke bifázisos eliminációra utalt, az (R,R) és (S,S)-enantiomerek terminális eliminációs felezési ideje 13,9 és 12,3 óra volt. Az alkalmazott dózis körülbelül 6,4-8%-a volt kimutatható a vizeletben változatlan formoterol formában, az (R,R) és (S,S)-enantiomerek megoszlása 40%, illetve 60% volt.

Egyszeri, orális ³H-formoterol alkalmazása után, a beadott dózis 59-62%-a volt kimutatható a vizeletben, és 32-34%-a a székletben. A formoterol renális clearance-e 150 ml/perc.

Felnőtt asztmás betegekben 12 és 24 g-os dózisok többszöri alkalmazását követően az alkalmazott dózis körülbelül 10%-a jelent meg a vizeletben változatlan formoterol, míg 15-18%-a konjugált formoterol formájában. Gyermekekben, 12 és 24 mikrogrammos dózisok többszöri alkalmazását követően, az alkalmazott dózis körülbelül 6%-a jelent meg a vizeletben változatlan formoterol, míg 6,5-9%-a konjugált formoterol formájában. Ugyanúgy, mint az egészséges önkéntesekben, a vizelettel kiválasztott változatlan formoterol (R,R) és (S,S)-enantiomerjeinek megoszlása 40%, illetve 60% volt felnőttekben, és ez az arány ismételt adagolást követően sem változott.

3. A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási és reprodukciós toxicitási – nem-klinikai vizsgálatok azt igazolták, hogy a készítmény a terápiás dózistartományon belül alkalmazva nem jelent különleges veszélyt az emberre. Hím patkányokban a formoterol magas szisztémás dózisainak alkalmazása esetén valamelyest csökkent fertilitás volt tapasztalható. Patkányokban és egerekben az uterus leiomyomák incidenciája valamelyest növekedett. Ezt a hatást rágcsálókban magas dózisú, hosszú távon át történő béta₂-receptor‑agonista csoporthatásnak tartják.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Laktóz-monohidrát, (mely kismértékben tejfehérjét is tartalmaz)

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatóság időtartama

Eredeti csomagolásában: 2 év.

A fóliatasak első felbontása után: 4 hónap. Legfeljebb 30°C–on, nedvességtől védve tárolandó.

6.4 Különleges tárolási előírások

Az első használat előtt kibontatlan fóliatasakban kell tartani.

A készítmény első felbontása utáni tárolási előírásokról lásd 6.3 pont.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

A többadagos por inhalátor hét darab műanyag részből és egy rozsdamentes acélból készült rugóból áll. Az inhalátor műanyag darabjai polibutilén-tereftalátból, kis sűrűségű polietilénből, polikarbonátból, sztirol-butadiénből illetve polipropilénből készültek. Az inhalátor egy lezárt fóliatasakban található és védőtokkal, vagy anélkül van egy dobozba csomagolva.

Kiszerelések:

Formoterol Easyhaler 12 mikrogramm/adag inhalációs por:

• 120 adag + védőtok

• 120 adag

• 2×120 adag

Nem feltétlen mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA MAGYARORSZÁGON

Orion Corporation

Orionintie 1, Espoo 02200

Finnország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-10 480/01 120 adag + védőtok

OGYI-T-10 480/02 2×120 adag

OGYI-T-10 480/03 1×120 adag

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2005. október 20.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2012. március 24.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2022. február 2.