FOSCAVIR 24 mg/ml oldatos infúzió betegtájékoztató

1. A gyógyszer neve

Foscavir 24 mg/ml oldatos infúzió

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Hatóanyag: 6,00 g foszkarnet‑trinátrium‑hexahidrátot tartalmaz 250 ml‑es üvegenként.

Ismert hatású segédanyag

1,38 g nátriumot tartalmaz 250 ml‑es üvegenként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos infúzió.

Tiszta, színtelen, steril vizes oldat.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

1. Terápiás javallatok

Cytomegalovírus (CMV) által okozott fertőzések indukciós és fenntartó kezelésére:

• CMV virémia és CMV betegség hemopoetikus őssejt transzplantációban részesült (HSCT) betegeknél ganciklovir rezisztencia esetén, vagy ha a beteg a ganciklovir- kezelést nem tolerálja.

• AIDS‑ben szenvedő betegek chorioretinitis betegsége esetén.

2. Adagolás és alkalmazás

A foszkarnet kizárólag intravénásan, centrális‑ vagy perifériás kanülön át adható.

Perifériás vénák igénybevétele esetén a 24 mg/ml koncentrációjú foszkarnet oldatot 5%‑os dextróz oldattal vagy fiziológiás sóoldattal közvetlenül a beadás előtt aszeptikus körülmények között 12 mg/ml‑es koncentrációjúra kell hígítani.

A 24 mg/ml‑es koncentrációjú foszkarnet oldat centrális vénába hígítás nélkül is beadható.

Adagolás

Felnőttek

CMV virémia HSCT betegeknél

Indukciós kezelés

A Foscavirt legalább 2 hétig lehet adni 12 óránként intermittáló infúzió formájában, a normál vesefunkcióval rendelkező betegeknél 60 mg/ttkg adagban.

Az adagot a beteg vesefunkciójától függően egyedileg kell meghatározni (lásd az alábbi adagolási táblázatot).

Az infúzió időtartama nem lehet rövidebb egy óránál.

Fenntartó kezelés

A CMV virémia indukciós kezelése után következő fenntartó kezelés során a Foscavirt napi egyszeri infúzióban kell alkalmazni a teljes előírt kezelés időtartalma alatt.

A normál vesefunkcióval rendelkező betegek esetében az adag 90‑120 mg/ttkg/nap, 2 óra alatt beadott napi egyszeri infúzió formájában.

Az adagot a beteg vesefunkciójától függően egyedileg kell meghatározni (lásd az alábbi adagolási táblázatot). Amennyiben a betegnél a fertőzés progressziója tapasztalható a fenntartó kezelés során, akkor ismét az indukciós kezelést lehet alkalmazni.

CMV betegség HSCT betegeknél

Indukciós kezelés

A klinikai választól függően a Foscavir adását legalább 2‑3 hétig lehet folytatni intermittáló infúzió formájában 8 óránként 60 mg/ttkg adagban, vagy 12 óránként 90 mg/ttkg adagban a normál vesefunkcióval rendelkező betegek esetében.

Az adagot a betegek vesefunkciójától függően kell meghatározni (lásd az alábbi adagolási táblázatot).

Az infúzió időtartama nem lehet rövidebb a 90 mg/ttkg‑os dózis esetében 2 óránál, ill. a 60 mg/ttkg‑os dózis esetében 1 óránál.

Fenntartó kezelés

A CMV betegség indukciós kezelése után következő fenntartó kezelés során a Foscavirt napi egyszeri infúzióban kell adagolni a teljes előírt kezelés időtartalma alatt.

A normál vesefunkcióval rendelkező betegek esetében az adag 90‑120 mg/ttkg/nap, 2 óra alatt beadott napi egyszeri infúzió formájában.

Az adagot a beteg vesefunkciója függvényében kell meghatározni (lásd az alábbi adagolási táblázatot).

Amennyiben a betegnél a fertőzés progressziója tapasztalható a fenntartó kezelés során, akkor ismét az indukciós kezelést lehet alkalmazni.

CMV retinitis AIDS betegeknél

Indukciós kezelés

A foszkarnetet a klinikai választól függően 2‑3 héten át alkalmazzák, 8 órás időközönként 60 mg/ttkg‑os, vagy 12 órás időközönként 90 mg/ttkg‑os dózisban adott intermittáló infúzió formájában, normál vesefunkcióval rendelkező betegek esetében.

Az adagolást a beteg vesefunkciójától függően egyedileg kell beállítani (lásd az alábbi adagolási táblázatot).

Az infúzió időtartama nem lehet rövidebb a 90 mg/ttkg‑os dózis esetében 2 óránál, ill. a 60 mg/ttkg‑os dózis esetében 1 óránál.

Fenntartó kezelés

A CMV retinitis indukciós terápiáját követően a foszkarnetet fenntartó kezelésre naponta alkalmazzák mindaddig, ameddig a terápia folytatása szükséges.

Normál vesefunkcióval rendelkező betegeknél a dózistartomány 90 és 120 mg/ttkg között van, 2 óra alatt beadott napi egyszeri infúzió formájában.

Az adagolást a beteg vesefunkciójától függően egyedileg kell beállítani (lásd az alábbi adagolási táblázatot).

A terápiát a 90 mg/ttkg‑os dózissal javasolt megkezdeni. A dózis 120 mg/ttkg‑ig történő emelése megfontolható azon betegek esetében, akik az alacsonyabb dózist jól tolerálják.

Azon betegeknél, akiknél a fenntartó kezelés idején a retinitis súlyosbodása tapasztalható, az indukciós dózissal történő ismételt kezelés, vagy a foszkarnet és ganciklovir kombinációjának alkalmazása javasolható. Állapotuk stabilizálódását követően a foszkarnettel történő fenntartó kezelés vagy a foszkarnet és ganciklovir kombinációja alkalmazandó.

Fizikai összeférhetetlenségük miatt a foszkarnet és a ganciklovir nem keverhető össze!

Figyelmeztetés:

A foszkarnet gyors intravénás injekció formájában nem alkalmazható!

Ajánlott a vesefunkciók rendszeres ellenőrzése.

Adagolási táblázatok

1. táblázat: Indukciós kezelés

Kreatinin-clearance (ml/perc/ttkg)			A foszkarnet dózisa
CMV virémia (HSCT)		CMV betegség (HSCT) és CMV retinitis (AIDS)		CMV betegség (HSCT) és CMV retinitis (AIDS)
60 mg/ttkg legalább 1 órán át		60 mg/ttkg legalább 1 órán át		90 mg/ttkg legalább 2 órán át
(mg/ttkg)		(mg/ttkg)		(mg/ttkg)
		>1,4	60	12 óránként	60	8 óránként	90	12 óránként
1,4 	-	>1	45	12 óránként	45	8 óránként	70	12 óránként
1 	-	>0,8	35	12 óránként	35	8 óránként	50	12 óránként
0,8 	-	>0,6	25	12 óránként	40	12 óránként	80	24 óránként
0,6 	-	>0,5	20	12 óránként	30	12 óránként	60	24 óránként
0,5 	-	0,4	15	12 óránként	25	12 óránként	50	24 óránként
		0,4	A kezelés nem ajánlott

2. táblázat: Fenntartó kezelés

			A foszkarnet dózisa
Kreatinin‑clearance (ml/perc/ttkg)			90 mg/ttkg legalább 2 órán át		120 mg/ttkg legalább2 órán át
			(mg/ttkg)		(mg/ttkg)
		>1,4	90	24 óránként	120	24 óránként
1,4 	-	>1	70	24 óránként	90	24 óránként
1 	-	>0,8	50	24 óránként	65	24 óránként
0,8 	-	>0,6	80	48 óránként	105	48 óránként
0,6 	-	>0,5	60	48 óránként	80	48 óránként
0,5 	-	0,4	50	48 óránként	65	48 óránként
		0,4	A kezelés nem ajánlott

A foszkarnet alkalmazása nem javasolt haemodialysis‑kezelésben részesülő betegek esetében, mivel erre vonatkozóan adagolási irányelvek nem állnak rendelkezésre.

Folyadékpótlás

Megfelelő folyadékpótlással a foszkarnet vesetoxikus hatása csökkenthető: az első foszkarnet infúzió előtt 0,5‑1,0 liter fiziológiás sóoldattal, majd azt követően minden egyes infúziónál 0,5‑1,0 liter fiziológiás sóoldattal.

A kezelési előírásokat betartó betegeknél hasonló adagú folyadékpótlás szájon át történő alkalmazására is sor került.

A klinikailag dehidrált betegek állapotát a foszkarnet‑terápia megkezdése előtt rendezni kell.

Idősek

A felnőtteknél történő alkalmazással megegyezően.

Gyermekek

A foszkarnet biztonságosságát és hatásosságát gyermekek esetében nem igazolták. Lásd 4.4 és 5.3 pont.

Vese- vagy májkárosodás

Veseelégtelenségben szenvedő betegek dózisát a kreatinin‑clearance szintjétől függően a fenti táblázat szerint kell csökkenteni. Májelégtelenségben szenvedő betegeknél nem szükséges a dózis módosítása.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A károsodott veseműködésű betegeknél a Foscavir óvatosan alkalmazható. Mivel a vesefunkció károsodása a Foscavir alkalmazása során bármikor bekövetkezhet, a szérum kreatininszintjét az indukciós kezelés során kétnaponta, a fenntartó kezelés során pedig hetente ellenőrizni kell, és a vesefunkciónak megfelelő dóziskorrekciókat el kell végezni.

Minden beteg esetében megfelelő folyadék‑ellátottsági állapotot kell fenntartani (lásd a 4.2 pontot).

Azoknál a betegeknél, akik vesebetegségben szenvednek vagy egyidejűleg olyan egyéb gyógyszeres kezelésben részesülnek, amelyek vesekárosodást okozhatnak, a vesefunkció szoros ellenőrzése szükséges (lásd 4.5 pont).

Ez a gyógyszer 1,38 g nátriumot tartalmaz 250 ml‑es üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 69%-ának felnőtteknél. A Foscavir maximális ajánlott napi adagja 12 g (180 mg/ttkg/nap egy átlagos 70 ttkg-os betegnél), ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi nátriumbevitel 138%‑ának. A Foscavir magas nátriumtartalmú készítménynek tekintendő. Ennek figyelembevétele különösen fontos nátriumszegény diétát tartó betegek esetén.

Alkalmazása nem javasolt, ha a beteg nem tolerálja a sóterhelést (pl. cardiomyopathia esetén).

A Foscavir hajlamos a kétértékű fémionokkal (pl. kalciummal) történő kelátképzésre, így alkalmazása során a szérum ionizált kalcium tartalmának a Foscavir infúzió sebességétől függő heveny csökkenése következhet be, amely esetleg nem tükröződik a szérum összkalcium‑szintjében. Ezért a Foscavir‑terápia előtt és közben értékelni kell az elektrolitok (különösen a kalcium és a magnézium) mennyiségét és az esetleges hiányokat pótolni kell.

A foszkarnet alkalmazásával összefüggésben a QT‑szakasz megnyúlásat, ritkábban pedig torsades de pointes eseteit figyelték meg (lásd 4.8 pont). A hosszabb szív ingerületvezetési intervallumokkal, különösen hosszabb QTc‑vel rendelkező betegek, valamint a jelentős mértékű elektrolit zavarban (hypokalaemia, hypomagnesaemia), vagy bradycardiában szenvedő, illetve szívbeteg, pl. pangásos szívelégtelenségben szenvedő, illetve a QT‑szakaszt bizonyítottan megnyújtó gyógyszereket szedő betegek gondos monitorozása szükséges, a kamrai arrhythmia megnövekedett kockázata miatt. A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy minden szívműködéssel kapcsolatos tünetet azonnal jelentsenek.

A Foscavir lerakódik a fogakban, a csontokban és a porcokban. Az állatkísérletek adatai azt mutatják, hogy a lerakódás fiatal állatoknál nagyobb mértékű. A Foscavir biztonságosságát és a csontrendszer fejlődésére kifejtett hatását gyermekek esetében még nem vizsgálták. Lásd 5.3 pont.

A Foscavir-kezelés során a szérum ásványi anyag- és elektrolit szintjének megváltozásával kapcsolatos görcsrohamok fordultak elő. Status epilepticus esetek kialakulásáról is beszámoltak. Ezért ezen értékek változásait és azok lehetséges következményeit szorosan ellenőrizni kell. Ásványi anyagok és elektrolitok pótlására lehet szükség.

A Foscavir magas koncentrációban ürül a vizeletben és kapcsolatba hozható a nemi szervek jelentős irritációjával és/vagy fekélyével. Az irritáció és kifekélyesedés megelőzése érdekében, kiemelt figyelmet kell fordítani a személyi higiéniára és ajánlott a nemi szervek területének megtisztítása minden vizeletürítés után.

Amennyiben a betegeknél végtagra lokalizált paraesthesia vagy hányinger jelentkezik, az infúzió sebességének csökkentése javasolt.

Amennyiben vizelethajtók alkalmazása javallt, a tiazid‑készítmények használata ajánlott.

Rezisztencia kialakulása

Amennyiben a Foscavir alkalmazása nem eredményez terápiás választ, vagy egy kezdeti válasz után az állapot romlásához vezet, mindez a vírusok Foscavirrel szembeni csökkent érzékenységéből következhet. Ebben az esetben megfontolandó a Foscavir-kezelés befejezése és más megfelelő gyógyszer alkalmazása.

Amikor a Foscavirt a CMV virémia kezelésére alkalmazzák, fokozottan figyelni kell a szervspecifikus fertőzésre. Amennyiben megjelennek a fertőzés tünetei, az alkalmazott dózist gyorsan át kell állítani a CMV betegségnek megfelelően (lásd 4.2 pont) és meg kell tenni a szükséges intézkedéseket.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A Foscavir károsíthatja a veseműködést, ezért egyéb vesekárosító gyógyszerekkel

(pl. aminoglikozidok, amfotericin B, ciklosporin A, aciklovir, metotrexát, takrolimusz) együtt adva a toxicitás fokozódhat.

A Foscavir csökkenti a Ca²⁺szintjét a vérben, ezért különös elővigyázatosságot igényel, ha párhuzamosan olyan gyógyszerrel adják együtt (pl. intravénás pentamidin), amely ismerten befolyásolja a szérum Ca²⁺ szintet. Vesekárosodást és tüneti hypocalcaemiát (Trousseau‑ és Chvostek‑féle tüneteket) tapasztaltak Foscavir és intravénás pentamidin egyidejű adásakor.

Rendellenes veseműködésről számoltak be a Foscavir ritonavirrel és/vagy szakvinavirrel kombináltan történő alkalmazását követően is.

A QT‑megnyúlás és a torsades de pointes potenciálisan nagyobb kockázata miatt a Foscavir óvatosan alkalmazandó olyan gyógyszerek mellett, amelyek megnyújtják a QT‑szakaszt. Ilyenek lehetnek például az IA osztályú (például kinidin) és a III. osztályú (például amiodaron, szotalol) antiarrhythmiás vagy a neuroleptikus gyógyszerek. Együttes alkalmazás esetén szoros kardiológiai monitorozást kell végezni.

Zidovudinnal (AZT), ganciklovirrel, didanozinnal (ddI), zalcitabinnel (ddC) vagy probeneciddel nincs farmakokinetikai interakció.

A gyógyszerészeti kölcsönhatások (az infúzióra vonatkozó inkompatibilitások) leírása a 6.2 pontban található.

6. Termékenység, terhesség és szoptatás

Termékenység

A Foscavir termékenységre gyakorolt hatása tekintetében nem áll rendelkezésre információ.

Állatkísérletekben nem figyeltek meg termékenységre gyakorolt hatást (lásd 5.3 pont).

Fogamzóképes nők/fogamzásgátlás férfiaknál és nőknél

Fogamzóképes nőknek hatékony fogamzásgátlási módszereket kell használniuk a Foscavir-kezelés ideje alatt.

A Foscavir-kezelésben részesülő férfiaknak nem szabad gyermeket nemzeniük a kezelés és az azt követő 6 hónap során.

Terhesség

A foszkarnet terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nincs vagy korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre.

Az állatkísérletek során nyert eredmények elégtelenek a reproduktív toxicitás megítélésének tekintetében (lásd 5.3 pont).

A Foscavir alkalmazása nem javasolt terhesség alatt.

Szoptatás

A foszkarnet humán anyatejbe történő kiválasztódásával kapcsolatban nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű információ.

A rendelkezésre álló, állatkísérletek során nyert farmakodinámiás/toxikológiai adatok a foszkarnet kiválasztódását igazolták az anyatejbe.

Az anyatejjel táplált csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni.

A Foscavir nem alkalmazható a szoptatás alatt.

A Foscavir alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel vagy a foszkarnet-kezelést szakítják meg, figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, valamint a terápia előnyét az anya szempontjából.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Foscavir mérsékelten befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Maga az alapbetegség, valamint a Foscavir lehetséges mellékhatásai (mint például szédülés és görcsrohamok, lásd 4.8 pont), egyaránt károsíthatják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

Az orvos és a beteg közötti megbeszélés ajánlott és az orvosnak a betegség súlyossága, valamint a gyógyszer tolerálhatóság alapján, az adott betegre vonatkozó egyéni ajánlást kell tennie.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A Foscavirrel kezelt betegek többsége súlyosan legyengült immunrendszerű volt, és súlyos vírusfertőzésekben szenvedett. A Foscavir esetében megfigyelt mellékhatások jellegét befolyásolja a fizikai állapot, az alapbetegség súlyossága, a társfertőzések előfordulása és az egyidejűleg alkalmazott egyéb kezelés is.

Az alábbi táblázat tartalmazza a Foscavirrel végzett klinikai vizsgálatokban és a forgalomba hozatalt követően jelentett mellékhatásokat. Ezek szervrendszerenként és a következő gyakorisági kategóriák szerint vannak feltüntetve: nagyon gyakori (1/10); gyakori (1/100 - <1/10 között); nem gyakori (1/1000 - <1/100 között); ritka (1/10 000 - <1/1000 között); nagyon ritka (<1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Megjegyzés: Ezekben a klinikai vizsgálatokban a folyadékpótlás és az elektrolit egyensúly ellenőrzése nem volt mindig következetes; néhány mellékhatás előfordulási gyakorisága alacsonyabb, ha az erre vonatkozó előírásoknak megfelelően járnak el (lásd a 4.2 és 4.4. pontot).

3. táblázat: Mellékhatások gyakorisága

Szervrendszer	Gyakoriság	Mellékhatás
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Nagyon gyakori	Granulocytopenia, anaemia
	Gyakori	Leukopenia, thrombocytopenia, neutropenia
	Nem gyakori	Pancytopenia
Immunrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	Sepsis
	Nem ismert	Túlérzékenység (beleértve az anaphylaxiás reakciókat), anaphylactoid reakciók
Endokrin betegségek és tünetek	Nem ismert	Diabetes insipidus
Anyagcsere- és táplálkozási betegsége és tünetek	Nagyon gyakori	Étvágycsökkenés, hypokalaemia, hypomagnesaemia, hypocalcaemia
	Gyakori	Hyperphosphataemia, hyponatraemia, hypophosphataemia, a vér alkalikus-foszfatáz és laktát-dehidrogenáz szintjének emelkedése, hypercalcaemia, dehidráció
	Nem gyakori	Acidosis
	Nem ismert	Hypernatraemia
Pszichiátriai kórképek	Gyakori	Agresszió, nyugtalanság, szorongás, zavartság, depresszió, idegesség
	Nem ismert	A mentális állapot változása
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Nagyon gyakori	Szédülés, fejfájás, paraesthesia
	Gyakori	Koordinációs zavarok, convulsio, hypaesthesia, akaratlan izomösszehúzódások, perifériás neuropathia, tremor
	Nem ismert	Encephalopathia
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	Gyakori	Palpitatio, tachycardia
	Nem ismert	QT-szakasz megnyúlása, ventricularis arrhythmia, torsades de pointes
Érbetegségek és tünetek	Gyakori	Hypertonia, hypotonia, thrombophlebitisa
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Nagyon gyakori	Hasmenés, hányinger, hányás
	Gyakori	Hasi fájdalom, székrekedés, dyspepsia, pancreatitis, emésztőrendszeri vérzés
	Nem ismert	Nyelőcsőfekély
Máj- és epe betegségek, illetve tünetek	Gyakori	Kóros májfunkció
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Nagyon gyakori	Bőrkiütés
	Gyakori	Bőrviszketés
	Nem gyakori	Urticaria, angioedema
	Nem ismert	Erythema multiforme, toxikus epidermalis necrolysis, Stevens–Johnson-szindrómab
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	Gyakori Nem ismert	Izomfájdalom Izomgyengeség, myopathia, myositis, rhabdomyolysis
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek	Gyakori	Vesekárosodás, akut veseelégtelenség, dysuria, polyuria, proteinuria
	Nem gyakori	Renalis tubularis működészavar, glomerulonephritis, nephrosis szindróma
	Nem ismert	Vesefájdalom, renalis tubularis acidosis, renalis tubularis necrosis, akut tubularis necrosis, kristály nephropathia, haematuria
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek	Gyakori	Genitális irritáció és ulceratioc
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Nagyon gyakori	Erőtlenség, hidegrázás, fáradtság, láz
	Gyakori	Rossz közérzet, ödéma, mellkasi fájdalomd, az infúzió beadás helyén fellépő fájdalom, gyulladás az infúzió beadás helyén
	Nem ismert	Extravasatio
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei	Nagyon gyakori	A vér kreatinin szintjének emelkedése, a hemoglobinszint csökkenése
	Gyakori	Kreatinin-clearance csökkenése, EKG‑eltérések, gamma-glutamil-transzferázszint emelkedés, glutamát-piruvát-transzaminázszint emelkedés, glutamát-oxálacetát-transzaminázszint emelkedés, lipázszint emelkedése
	Nem gyakori	Amiláz megnövekedett, a vér kreatin-foszfokináz szintje megnő

^a Thrombophlebitist figyeltek meg a perifériás vénákban a hígítatlan foszkarnet oldat beadását követően.

^b Vesiculobullosus bőrkiütéseket, mint erythema multiforme, toxikus epidermalis necrolysist és Stevens–Johnson-szindróma jelentettek. Az esetek többségében a betegek olyan egyéb gyógyszert is szedtek amelyek toxikus epidermalis necrolysist és Stevens–Johnson-szindrómát okozhatnak.

^c A foszkarnet magas koncentrációban ürül a vizeletben és kapcsolatba hozható a nemi szervek jelentős irritációjával és fekélyével, különösen hosszú távú kezelés után.

^d A foszkarnet infúzióra adott reakciók között átmeneti mellkasi fájdalmat is jelentettek.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A Foscavir infúzió használata során túladagolásról már többször beszámoltak. A legnagyobb mértékű túladagolás az előírt adag mintegy 20‑szorosának felelt meg. Az esetek egy része relatív túladagolás volt, amikor az adagokat nem csökkentették elég gyorsan, a betegek beszűkült vesefunkciójának megfelelően.

Olyan esetekről is beszámoltak már, amelyben a túladagolás következményeként nem alakult ki klinikai kórkép.

A túladagolással összefüggésben jelentett szövődmények megoszlása megfelelt a Foscavir‑terápia során megismert tüneteknek.

A haemodialysis fokozza a Foscavir kiürülését, ezért súlyos túladagolás esetén előnyös lehet.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Szisztémás vírusellenes szerek; közvetlenül ható antivirális szerek; foszfonsav származékok,

ATC kód: J05AD01

A foszkarnet széles‑spektrumú antivirális szer, mely elsősorban a humán herpeszvírusok replikációját gátolja, így a cytomegalovirust (CMV), herpes simplex vírus 1‑es és 2‑es típusát, a varicella zoster vírust, az Epstein‑Barr vírust és a human herpes vírus 6‑ot, valamint egyes retrovírusokat – beleértve a human immunodeficiencia vírust (HIV) –, továbbá a hepatitis B vírust is.

Hatását a vírus DNS polimeráz és reverz transzkriptáz gátlásával fejti ki.

Nem igényel intracelluláris foszforilációt, ezért in vitro körülmények között hatékony a timidin‑kináz (TK) enzimmel nem rendelkező HSV mutánsok ellen is.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A foszkarnet a veséken keresztül választódik ki, elsősorban glomeruláris filtrációval.

Intravénás alkalmazását követően a foszkarnet plazma clearance‑e 130‑160 ml/perc.

Felezési ideje: 2‑4 óra normál veseműködés mellett.

A foszkarnet átlagos megoszlási térfogata 0,4‑0,6 l/ttkg.

Nem metabolizálódik a szervezetben, és a humán plazmafehérjéhez való kötődése csekély mértékű (<20%).

Bejut a liquorba, az itt elért koncentrációja a plazma koncentráció 10‑70%‑a.

3. A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A fentieken kívül a legjellemzőbb hatások, amelyeket a foszkarnettel végzett általános toxicitási vizsgálatok során észleltek néhány elektrolit szérumszintjének a megváltozása, valamint vese- és csontelváltozások voltak.

A szérum elektrolitok– mint pl. kalcium és magnézium – szintek megfigyelt csökkenése a foszkarnet azon tulajdonságával magyarázható, hogy kelátot képez a kétértékű fémionokkal. A nagy dózisú foszkarnet infúzió alatt és közvetlenül utána tapasztalható görcsroham/rángás legvalószínűbb magyarázata a kalcium- és magnéziumionok szintjének csökkenése. Ez a csökkenés hatással lehet a szív funkcióira is (pl. EKG), bár a toxikológiai vizsgálatokban nem figyeltek meg ilyen hatásokat. A foszkarnet infúzió beadási sebessége kritikus jelentőségű a szérum néhány kétértékű kationjának homeosztázisában fellépő zavara szempontjából.

A veseelváltozások, pl. az elsősorban juxtamedulláris nephronokra kiterjedő tubuláris atrophia hátterében álló mechanizmus kevéssé tisztázott. A változásokat minden vizsgált fajban megfigyelték. Ismert, hogy a kétértékű kationokkal komplexet képző egyéb anyagok (EDTA és bifoszfonátok) a foszkarnet hatásához hasonló változásokat okozhatnak a vesében. Kimutatták, hogy a vizelet-elválasztást indukáló hidrálás szignifikánsan csökkenti a foszkarnet-kezelés során fellépő veseelváltozásokat.

A csontelváltozásokat az osteoclastok fokozott aktivitása és csontreszorpció jellemezte. A beadott gyógyszer közel 20%‑a a csontokban és porcokban rakódik le, és a lerakódás nagyobb mértékű a fiatal és növekedésben lévő állatoknál. Ezt a hatást csak a kutyáknál észlelték. Ezeknek az elváltozásoknak az lehet az oka, hogy a foszkarnet beágyazódik a hidroxiapatitba, mivel szerkezete hasonló a foszfátéhoz. Az autoradiográfiás vizsgálatok kimutatták, hogy a foszkarnet affinitása a csontszövethez magas. A visszanyerési vizsgálatok kimutatták, hogy a csontelváltozások reverzibilisek. A foszkarnet‑nátrium káros hatással volt a fogzománc fejlődésére egereknél és patkányoknál. Ennek a lerakódásnak a hatását a csontrendszer fejlődésére nem vizsgálták.

Mutagenitási vizsgálatok szerint a foszkarnet genotoxikus potenciállal rendelkezik. A mutagenitási vizsgálatokban megfigyelt hatás lehetséges magyarázata az, hogy a vizsgálatban használt sejtvonalban a foszkarnet gátolja a DNS polimerázt. A foszkarnet a herpesz vírusra specifikusan jellemző DNS polimeráz gátlásával fejti ki terápiás hatását. A humán sejtek polimerázai körülbelül 100‑szor kisebb mértékben érzékenyek a foszkarnetre. A karcinogenitási vizsgálatok nem mutattak karcinogén hatást. A teratogenitási és termékenységi vizsgálatok nem mutattak semmilyen a reprodukcióra kifejtett káros hatást. Az eredmények azonban csak korlátozott értékűek, mivel az ezekben a vizsgálatokban használt dózisszintek kisebbek vagy legfeljebb hasonlóak voltak (75‑150 mg/ttkg), mint a CMV retinitis emberben történő kezelésekor használtak.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

1. Segédanyagok felsorolása

Sósav (E507) 2M (a pH beállítására),

Injekcióhoz való víz,

6.2 Inkompatibilitások

A foszkarnet nem kompatibilis 30%‑os dextróz oldattal, amfotericin B‑vel, az aciklovir‑nátriummal, ganciklovirrel, a pentamidin izetionáttal, a trimetoprim‑szulfametoxazollal és vankomicin‑hidrokloriddal.

A foszkarnet a kalciumtartalmú oldatokkal sem kompatibilis.

További tapasztalatok szerzéséig ajánlatos kerülni más gyógyszerek foszkarnettel egyidejű infúzióját ugyanazon infúziós szereléken keresztül.

Ez a gyógyszer kizárólag a 4.2 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

Bontatlan csomagolásban: 2 év.

Felbontás után: A Foscavir nem tartalmaz tartósítószert. Ha egy üveg steril lezárása megbontásra került, az oldatot 24 órán belül fel kell használni.

A foszkarnet egyedileg kimért adagjait a kórházi gyógyszertár aszeptikus módon műanyag infúziós zsákokba töltheti át. A PVC‑zsákokba töltött foszkarnet és az abból azonos mennyiségű nátrium‑kloriddal (9 mg/ml) vagy dextrózzal (50 mg/ml) készült oldatok fizikai-kémiai stabilitási ideje 7 nap. A helyi/országos előírásoktól függően az ilyen kórházi gyógyszertári elkészítést követő tárolási idő korlátozható.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C‑on tárolandó. Hűtőszekrényben nem tárolható!

Hűtés vagy fagypont alatti hőmérsékletnek való kitettség esetén, csapadék keletkezhet. Az üveget szobahőmérsékleten tartva és többszöri rázogatással a csapadék újra feloldható.

A gyógyszer első felbontás és/vagy hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Színtelen lepattintható műanyag védőlappal, rollnizott alumínium kupakkal és szürke brómbutil gumidugóval lezárt színtelen infúziós üvegbe töltött 250 ml töltettérfogatú, tiszta, színtelen, steril vizes oldat.

1×250 ml infúziós üveg van egy dobozban.

10×250 ml infúziós üveg van egy gyűjtőkartonban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Ha a foszkarnet-nátrium oldat véletlenül a bőrre vagy a szembe jut, helyi irritáció vagy égő érzés alakulhat ki. Véletlen kontamináció esetén az anyagnak kitett területet haladéktalanul le kell öblíteni vízzel.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés  (két keresztes)

Osztályozás: II./3 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Clinigen Healthcare B.V.

Schiphol Boulevard 359

WTC Schiphol Airport, D Tower 11th floor

1118BJ Schiphol

Hollandia

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA

OGYI-T-6019/02 (10×250 ml)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1997. január 1.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. március 12.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2022. július 19.