FOSTER 100 mikrogramm/6 mikrogramm túlnyomásos inhalációs oldat betegtájékoztató
Gyógyszer alapadatai
Betegtájékoztató: Információk a felhasználó számára
Foster 100 mikrogramm/6 mikrogramm túlnyomásos inhalációs oldat
beklometazon-dipropionát és formoterol-fumarát-dihidrát
Felnőttek számára
Mielőtt elkezdi alkalmazni ezt a gyógyszert, olvassa el figyelmesen az alábbi betegtájékoztatót, mert az Ön számára fontos információkat tartalmaz.
Tartsa meg a betegtájékoztatót, mert a benne szereplő információkra a későbbiekben is szüksége lehet.
További kérdéseivel forduljon kezelőorvosához, gyógyszerészéhez vagy a gondozását végző egészségügyi szakemberhez.
Ezt a gyógyszert az orvos kizárólag Önnek írta fel. Ne adja át a készítményt másnak, mert számára ártalmas lehet még abban az esetben is, ha betegsége tünetei az Önéhez hasonlóak.
Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa erről kezelőorvosát, gyógyszerészét vagy a gondozását végző egészségügyi szakembert. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. Lásd 4. pont.
A betegtájékoztató tartalma:
Milyen típusú gyógyszer a Foster túlnyomásos inhalációs oldat (továbbiakban Foster) és milyen betegségek esetén alkalmazható?
Tudnivalók a Foster alkalmazása előtt
Hogyan kell alkalmazni a Foster‑t?
Lehetséges mellékhatások
Hogyan kell a Foster‑t tárolni?
A csomagolás tartalma és egyéb információk
1. Milyen típusú gyógyszer a Foster és milyen betegségek esetén alkalmazható?
A Foster kétféle hatóanyagot tartalmazó gyógyszer, amelyek szájon át, belélegzéssel (inhalálással) közvetlenül jutnak a tüdőbe.
A kétféle hatóanyag: a beklometazon‑dipropionát és a formoterol‑fumarát‑dihidrát. A beklometazon‑dipropionát az úgynevezett kortikoszteroid gyógyszerek csoportjába tartozik, melyek gyulladásgátló tulajdonságuk révén csökkentik a duzzanatot és az irritációt a tüdőben.
A formoterol‑fumarát‑dihidrát a hosszú hatástartalmú hörgőtágító gyógyszerek közé tartozik, amelyek ellazítják a hörgők simaizomzatát és segítik a könnyebb légvételt.
A két hatóanyag együtt könnyebbé teszi a légzést az asztmás és krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedő betegeknél azáltal, hogy csökkentik a tüneteket, mint a légszomj, zihálás és köhögés, és alkalmazásukkal megelőzhető az asztma tüneteinek a kialakulása.
Asztma
A Foster túlnyomásos inhalációs oldat azon felnőtt asztmás betegek rendszeres kezelésére javasolt, akiknél:
az asztma nem megfelelően kezelhető inhalációs kortikoszteroiddal és mellette „szükség szerint” alkalmazott rövid hatású hörgőtágító készítménnyel,
vagy
az asztma jól reagál külön-külön alkalmazott inhalációs kortikoszteroidra és hosszú hatású hörgőtágítóra.
Krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD)
A Foster a súlyos krónikus obstruktív tüdőbetegség tüneteinek kezelésére is alkalmazható felnőtteknél. A COPD a tüdő légútjainak hosszan tartó (krónikus) betegsége, amely főként a dohányzás következtében alakul ki.
2. Tudnivalók a Foster alkalmazása előtt
Ne alkalmazza a Foster‑t:
ha allergiás vagy úgy gondolja, hogy allergiás lehet a készítmény hatóanyagainak valamelyikére, vagy másik olyan gyógyszerre vagy inhalátorra, amelyet az asztma kezelésére használ, vagy a gyógyszer (6. pontban felsorolt) bármely egyéb összetevőjére. Forduljon tanácsért kezelőorvosához.
Figyelmeztetések és óvintézkedések
A Foster alkalmazása előtt beszéljen kezelőorvosával, gyógyszerészével vagy a gondozását végző egészségügyi szakemberrel, ha az alábbiak bármelyike fennáll az Ön esetében:
szívproblémák, mint például angina (szívtáji fájdalom, mellkasi fájdalom), nemrég lezajlott szívroham (szívinfarktus), szívelégtelenség, a szívet ellátó artériák szűkülete (szívkoszorúér‑betegség), szívbillentyű-betegség vagy más ismert szívrendellenesség, esetleg ismert szűkületet okozó szívizombetegség (hipertrófiás obstruktív kardiomiopátia-HOCM),
verőérszűkület (arterioszklerózis), magas vérnyomás, vagy ha Ön tudja, hogy Önnél aneurizmát állapítottak meg (az érfal kóros kitágulása),
szívritmuszavar, mint például szapora vagy rendszertelen szívverés, vagy szívdobogásérzés, vagy ha Önnel azt közölték, hogy a szívritmusa abnormális,
pajzsmirigy‑túlműködés,
alacsony káliumszint a vérben,
máj- vagy vesebetegség,
cukorbetegség (nagy adagú formoterol inhaláció emelheti a vérben a glükózszintet, ezért a kezelés elején és időről időre a kezelés alatt, szükség lehet néhány soronkívüli vércukorszint‑mérésre),
mellékvesevelő‑daganat (ún. feokromocitóma),
Ön általános érzéstelenítésben (anesztézia, műtéti altatás) fog részesülni, az anesztézia típusától függően legalább 12 órával a beavatkozás előtt a Foster alkalmazását fel kell függeszteni,
jelenleg vagy korábban bármikor tuberkulózis (TBC) elleni kezelésben részesül(t), vagy ismert vírusos vagy gombás mellkasi fertőzése van,
Önnek bármilyen okból kerülnie kell az alkoholfogyasztást.
Ha a fent említettek bármelyike fennáll Önnél, mindenképpen tájékoztassa erről kezelőorvosát a Foster alkalmazás megkezdése előtt. Amennyiben Önnek olyan allergiás vagy egyéb orvosi problémája van vagy volt, ami miatt bizonytalan a Foster használatát illetően, a Foster alkalmazása előtt beszéljen a kezelőorvosával, az asztmanővérrel vagy a gyógyszerészével.
A béta2-agonistákkal – mint a formoterol, amelyet a Foster is tartalmaz – folytatott kezelés hirtelen lecsökkentheti a vér kálium szintjét (hipokalémia).
Ha Önnek súlyos asztmája van, akkor speciális kezelésre van szüksége. Az oxigénhiány a vérben, a Foster‑rel együtt alkalmazott más gyógyszerek, mint például a szívbetegségek, vagy a magas vérnyomás kezelésére szolgáló vizelethajtók, vagy egyéb asztmaellenes kezelések hirtelen lecsökkenthetik a káliumszintet a vérben. Ezért a kezelőorvosnak a káliumszintet időről időre ellenőriznie kell az Ön vérében.
Ha Ön nagy adagokban, hosszú időn keresztül használ belélegezhető kortikoszteroidokat, akkor stresszhelyzetekben több kortikoszteroidra lehet szüksége. Ilyen stresszhelyzet lehet például, ha baleset miatt kórházba kerül, vagy komoly sérülése van, illetve ha műtét előtt áll. Ezekben az esetekben a kezelőorvos határozhat úgy, hogy megemeli a kortikoszteroid adagját, vagy felírhat más szteroid tablettát, vagy szteroid injekciót.
Ha kórházba kell mennie, figyeljen arra, hogy az Ön által szedett, illetve alkalmazott összes gyógyszert és inhalátort, beleértve a Foster-t is, illetve valamennyi gyógyszert, amelyeket recept nélkül vásárolt, lehetőleg az eredeti csomagolásban vigye magával.
Forduljon kezelőorvosához, amennyiben Önnél homályos látás vagy egyéb látászavar jelentkezik.
Gyermekek és serdülők
Gyermekeknél vagy betöltött 18 évnél fiatalabb serdülőknél további adatok rendelkezésre állásáig a Foster nem alkalmazható.
Egyéb gyógyszerek és a Foster
Feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát a jelenleg vagy nemrégiben szedett egyéb gyógyszereiről, ideértve a vény nélkül kapható készítményeket is.
Egyes gyógyszerek fokozhatják a Foster hatásait, és lehet, hogy kezelőorvosa fokozott figyelemmel fogja követni az Ön állapotát, ha ilyen gyógyszereket szed (ideértve a HIV kezelésére szolgáló egyes gyógyszereket: ritonavir, kobicisztát).
Ezzel a gyógyszerrel együtt nem javasolt a béta-blokkolók alkalmazása. Ha mégis szüksége van egyéb béta‑blokkolók használatára (beleértve a szemcseppeket is), a formoterol hatása csökkenhet vagy egyáltalán nem fog hatni. Ugyanakkor, egyéb béta‑adrenerg gyógyszerekkel együtt alkalmazva (gyógyszerek, amelyek a formoterolhoz hasonlóan hatnak) a formoterol hatása felerősödhet.
Foster együttadása a következőkkel:
● A rendellenes szívritmus kezelésére szolgáló gyógyszerek (kinidin, dizopiramid, prokainamid), az allergiás reakciók kezelésére szolgáló gyógyszerek (antihisztaminok), a depresszió vagy a mentális betegségek kezelésére szolgáló gyógyszerek (monoamonooxidáz-gátlók, például: fenelzin és izokarboxazid, triciklikus antidepresszánsok, például: amitriptilin és imipramin, fenotiazinok) okozhatnak némi eltérést az elektrokardiogramban (EKG). Ezek növelhetik a szívritmuszavarok kockázatát.
● A Parkinson-kór kezelésére szolgáló gyógyszerek (L-dopa), a pajzsmirigyműködés pótlására szolgáló gyógyszer (L-tiroxin), az oxitocint tartalmazó gyógyszerek (amelyek méhösszehúzódást okoznak) és az alkohol érzékenyebbé tehetik a szívet a béta2-agonistákkal (mint a formoterol) szemben.
● Monoaminooxidáz-gátlók (MAO-gátlók), beleértve azokat a gyógyszereket is, amelyeknek a hatása ugyanaz, mint például a furazolidonnak és prokarbazinnak, amelyeket a mentális betegségek kezelésére alkalmaznak, vérnyomás‑emelkedést okozhatnak.
● A szívbetegségek kezelésére szolgáló gyógyszerek (digoxin) káliumszint‑csökkenést okozhatnak a vérben, ami növelheti a rendellenes szívritmus kialakulásának valószínűségét.
● Az asztma kezelésére használatos más gyógyszerek (teofillin, aminofillin vagy szteroidok) és vizelethajtók a káliumszint csökkenését okozhatják a vérben.
● Néhány altatószer növelheti a szívritmuszavar kialakulásának kockázatát.
Terhesség, szoptatás és termékenység
Nincsenek klinikai adatok a Foster terhesség alatti használatával kapcsolatban.
Foster alkalmazása nem javasolt, ha Ön terhes vagy szoptat, illetve ha fennáll Önnél a terhesség lehetősége, vagy gyermeket szeretne, hacsak a kezelőorvosa ettől eltérően nem rendelkezik.
A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Nem valószínű, hogy a Foster befolyásolná a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
A Foster alkoholt tartalmaz
A Foster befújásonként 7 mg alkoholt (etanolt) tartalmaz, amely két befújásból álló adagonként 0,20 mg/ttkg-nak felel meg. A gyógyszer két befújásból álló adagjában található alkoholmennyiség kevesebb mint 1 ml sörnek vagy 1 ml bornak felel meg. A gyógyszerben található kis mennyiségű alkohol semmilyen észlelhető hatást nem okoz.
3. Hogyan kell alkalmazni a Foster‑t?
A Foster-t szájon keresztül kell belélegezni a tüdőbe.
A gyógyszert mindig a kezelőorvosa vagy gyógyszerésze által elmondottaknak megfelelően alkalmazza. Amennyiben nem biztos abban, hogyan alkalmazza a gyógyszert, kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.
Asztma
Kezelőorvosa rendszeresen ellenőrizni fogja, hogy az alkalmazott Foster adag megfelelő-e az Ön számára. Be fogja állítani Önnek azt a legalacsonyabb adagot, amely betegségének tüneteit a leghatékonyabban fogja csökkenteni.
A Foster-t a kezelőorvosa kétféleképpen írhatja fel Önnek:
A Foster-t használja az asztmája mindennapi kezelésére úgy, hogy egy másik rohamoldó inhalátort is alkalmaz az asztma hirtelen fellépő rosszabbodó tüneteinek, mint a légszomj, zihálás és köhögés kezelésére;
A Foster-t használja az asztmája mindennapi kezelésére és emellett a Foster‑t használja az asztma hirtelen fellépő rosszabbodó tüneteinek, mint a légszomj, zihálás és köhögés kezelésére is.
Foster és külön rohamoldó inhalátor használata:
Felnőttek és idősek:
A készítmény ajánlott adagja: 1 vagy 2 belégzés naponta kétszer.
A maximális mennyiség 4 belégzés naponta.
Ne felejtse el, hogy mindig tartsa magánál a gyors hatású, rohamoldó inhalátorát is, a hirtelen fellépő asztmás rohamok kezelésére.
Foster alkalmazása egyetlen asztma inhalátorként:
Felnőttek és idősek:
A készítmény ajánlott adagja: reggel és este 1‑1 belégzés.
Használja a Foster-t gyors hatású, rohamoldó inhalátorként is, a hirtelen fellépő asztmás rohamok kezelésére.
Asztmás roham esetén alkalmazzon egy adagot és várjon néhány percet.
Ha nem érzi magát jobban, még egy adagot (belégzést) inhaláljon.
Naponta 6 rohamoldó adagnál (belégzésnél) többet ne használjon!
Napi 8 belégzésnél (maximális adag) többet semmiképpen se alkalmazzon!
Amennyiben úgy érzi, hogy több adagra van szüksége az asztmás rohamok kezelésére, keresse fel kezelőorvosát és kérjen tanácsot. Kezelőorvosa változtathat a kezelésén.
Alkalmazás gyermekeknél és betöltött 18 év alatti serdülőknél:
Gyermekeknek és betöltött 18 év alatti serdülőknek ez a gyógyszer nem adható.
Krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD)
Felnőttek és idősek:
A készítmény ajánlott adagja: reggel és este 2‑2 belégzés.
Különleges betegcsoportok
Idős embereknél a dózis módosítása nem szükséges. Nincs pontos információ a Foster használatáról azon emberek esetében, akiknél valamilyen vese- vagy májkárosodás áll fenn.
A Foster az asztma kezelésében hatásosnak bizonyult a beklometazon‑dipropionát olyan adagjainál is, amely alacsonyabb, mint számos egyéb, beklometazon‑dipropionátot tartalmazó inhalátor esetében.
Ha Ön a múltban már használt egyéb beklometazon‑dipropionátot tartalmazó inhalátort, kezelőorvosa fogja meghatározni Önnek azt a pontos Foster adagot, amelyet alkalmaznia kell az asztmája kezelésére.
Ne növelje az adagot
Ha úgy érzi, hogy a gyógyszer nem hatásos, mindig beszéljen kezelőorvosával, mielőtt megnövelné a dózist.
Ha az előírtnál több Foster-t alkalmazott
● Ha több formoterolt (ez az egyik hatóanyag) alkalmazott a szükségesnél, a következő hatások léphetnek fel: rosszullét, rossz közérzet, szapora szívverés, szívdobogásérzés, szívritmuszavar, bizonyos változások az elektrokardiogramban, fejfájás, reszketés, álmosság, túl sok sav a vérben (acidózis), alacsony káliumszint a vérben, magas vércukorszint. Kezelőorvosa ellenőrizheti a vér kálium és cukor szintjét.
● Ha túl sok beklometazon‑dipropionátot (ez a másik hatóanyag) alkalmazott, ez rövid távon problémákat okozhat a mellékvese működésében. Néhány nap alatt ez elmúlik, de a kezelőorvosa tanácsolhatja a vér kortizol szintjének ellenőrzését.
Közölje kezelőorvosával, ha a felsorolt tünetek közül valamelyiket észleli.
Ha elfelejtette alkalmazni a Foster-t
Amint eszébe jut, minél előbb pótolja az adagot. Amennyiben már majdnem elérkezett a következő adag belégzésének ideje, ne alkalmazza az elfelejtett adagot, hanem a megfelelő időben inhalálja a következő dózist. Ne alkalmazzon kétszeres adagot a kihagyott adag pótlására.
Ha idő előtt abbahagyja a Foster alkalmazását
Ne csökkentse az adagot, és ne hagyja abba a gyógyszer alkalmazását.
Még abban az esetben se tegye ezt, ha jobban érzi magát. Ha mégis ezt szeretné tenni, előbb konzultáljon kezelőorvosával. Nagyon fontos, hogy rendszeresen használja a Foster‑t, még akkor is, ha nincsenek tünetei.
Ha romlik a légzése
Ha fokozódó légszomj vagy sípoló légzés (hallható sípolás van) jelentkezik közvetlenül a gyógyszer belégzését követően, azonnal hagyja abba a Foster használatát és alkalmazza gyors hatású, rohamoldó inhalátorát. Azonnal keresse fel kezelőorvosát. Kezelőorvosa értékeli az Ön tüneteit, és ha szükségesnek látja, egy másik kezelést fog Önnek javasolni. Lásd 4. fejezet „Lehetséges mellékhatások”
Ha súlyosbodik az asztmája
Ha tünetei romlanak vagy nehezen uralhatók (például gyakrabban kell használnia akár a különálló, gyorsan ható, rohamoldó inhalátorát, akár a Foster-t rohamoldóként), vagy ha sem a rohamoldó, sem a Foster nem javítja a tüneteit, azonnal forduljon kezelőorvosához. Asztmája súlyosbodásakor kezelőorvosa megváltoztathatja a Foster adagját vagy más kezelést írhat elő.
Ha bármilyen további kérdése van a készítmény alkalmazásával kapcsolatban, kérdezze meg kezelőorvosát, az asztmanővért vagy gyógyszerészét.
Az alkalmazás módja
Ez a gyógyszer egy túlnyomásos tartályban van, ami egy szájfeltéttel ellátott műanyag burkolatba (adagolóeszköz) van elhelyezve. Az inhalátor a hátoldalán egy dózisszámlálóval van ellátva, amely jelzi a megmaradt adagok (belélegzések) számát. Minden alkalommal, amikor Ön megnyomja a tartályt, a számláló eggyel csökken. Figyeljen arra, hogy ne ejtse le az inhalátort, mivel ez a számláló visszaszámolását okozhatja.
Az inhalátor ellenőrzése
Az inhalátor első használata előtt, vagy ha 14 napig, vagy hosszabb ideig nem került használatra ellenőriznie kell az inhalátort, hogy megbizonyosodjon az adagolóeszköz hibátlan működéséről.
Távolítsa el a szájfeltét védőkupakját.
Tartsa az inhalátort függőlegesen, a szájfeltéttel lefelé.
Tartsa el magától a szájfeltétet és határozottan nyomja meg a tartályt, hogy felszabadítson egy adagot.
Ellenőrizze a dózisszámlálót. Az inhalátor első alkalommal történő ellenőrzését követően a számlálónak a 120‑as számot kell mutatnia.
Dózis-számláló
Hogyan használja az inhalátort?
Amennyiben lehetséges, ülő vagy álló helyzetben, de mindig függőleges testtartásban kell elhelyezkednie az inhalátor használata közben.
Távolítsa el a szájfeltét védőkupakját, győződjön meg arról, hogy a szájfeltét tiszta, mindenféle portól, szennyeződéstől és idegen anyagtól mentes.
Lélegezzen ki, amilyen lassan, és mélyen csak tud.
Tartsa az eszközt függőlegesen, a tartállyal felfelé, és helyezze a szájfeltétet az ajkai közé. Ne harapjon rá a szájfeltétre.
Lélegezzen be lassan és mélyen szájon át, és miután megkezdte a légvételt, határozottan nyomja meg az inhalátor felső részét, felszabadítva ezzel egy adagot. Ha Önnek gyenge a keze, könnyebb lehet két kézzel tartani az inhalátort, ez esetben az eszköz felső részét a két mutatóujjával, alsó részét pedig a két hüvelykujjával tartsa.
Tartsa bent a levegőt, amíg csak tudja, majd vegye ki a szájából az inhalátort, és lélegezzen ki nagyon lassan. Ne lélegezzen az inhalátorba.
Ha további adagra van szüksége, tartsa az eszközt függőleges helyzetben körülbelül fél percig, majd ismételje meg a műveleteket a 2. ponttól az 5. pontig.
Fontos: a 2. és 5. közötti lépéseket lassan kell elvégezni.
Használat után helyezze vissza a védőkupakot és ellenőrizze a dózisszámlálót.
Új inhalátorra van szüksége, amennyiben a dózisszámláló a 20-as számot jelzi. Ne használja az inhalátort, ha a számláló 0-t mutat, mivel az eszközben maradó, kifújható gyógyszer mennyisége nem biztosít Önnek egy teljes belélegezhető adagot.
Ha azt veszi észre, hogy a permet egy része „szökik” az eszköz felső részén vagy a száj szélénél, ez azt jelenti, hogy a gyógyszer nem jut el a tüdejébe úgy, ahogy kellene. Alkalmazzon még egy belégzést, követve a műveletet a 2. ponttól.
A szájban és torokban esetleg kialakuló gombás fertőzések kockázatának csökkentése érdekében vízzel öblítse ki a száját, vagy gargarizáljon, vagy mossa meg a fogát minden esetben, az inhalátor használata után.
Ha úgy érzi, hogy a Foster hatása túl erős, vagy nem elegendő, közölje kezelőorvosával vagy a gyógyszerésszel.
Ha Önnek nehézséget okoz az inhalátor működtetése a belégzés megkezdésekor (nem tudja ezeket egyszerre kivitelezni), alkalmazhatja az AeroChamber Plus közbeiktatott eszközt. Az eszközzel kapcsolatban kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét, vagy az egészségügyi szakszemélyzet.
Ha AeroChamber Plus közbeiktatott eszközt használ, fontos, hogy elolvassa a mellé adott tájékoztatót, és gondosan kövesse az ott található útmutatásokat az AeroChamber Plus eszköz használatára és tisztítására vonatkozóan.
Tisztítás
Az inhalátort hetente egyszer kell tisztítani. Tisztítás során NE vegye ki a tartályt az adagolóeszközből és soha ne használjon vizet vagy egyéb folyadékot a szájfeltét tisztítására.
Az inhalátor tisztításakor:
távolítsa el a védőkupakot a szájfeltétről úgy, hogy lehúzza azt az adagolóeszközről,
törölje meg a szájfeltét külső és belső részét és műanyag burkolatot egy száraz ruhával vagy törlőkendővel,
helyezze vissza a szájfeltét védőkupakját.
4. Lehetséges mellékhatások
Mint minden gyógyszer, így ez a gyógyszer is okozhat mellékhatásokat, amelyek azonban nem mindenkinél jelentkeznek.
Ahogy más inhalációs kezeléseknél, úgy a Foster használatakor is fennáll a kockázata annak, hogy az inhalátor használata után közvetlenül légszomj és sípoló légzés, azaz paradox hörgőszűkület alakul ki. Ha ez történik, azonnal HAGYJA ABBA a Foster használatát és alkalmazza a gyorsan ható inhalátorát a légszomj és a sípoló légzés tüneteinek kezelésére. Rögtön a kezelőorvosához kell fordulnia.
Azonnal tájékoztassa kezelőorvosát, ha Önnél túlérzékenységi reakciók lépnek fel, mint allergiás bőrtünetek, viszketés, bőrkiütés, bőrpír, a bőr és nyálkahártyák, különösen a szem, arc, ajkak és garat duzzanata.
Az alábbi lista az előfordulás gyakoriságának sorrendjében tünteti fel az egyéb lehetséges mellékhatásokat.
Gyakori (10 kezelt beteg közül legfeljebb 1 betegnél jelentkezhet):
Gombás fertőzések (szájban és torokban), fejfájás, rekedtség, torokfájás.
Tüdőgyulladás (pneumónia) a COPD-s betegeknél: tájékoztassa kezelőorvosát, ha Önnél az alábbi tünetek bármelyike alakul ki a Foster alkalmazása során, mert ezek a tüdő fertőzésének tünetei lehetnek:
láz vagy hidegrázás;
fokozott köpettermelődés vagy a köpet színének megváltozása;
a köhögés fokozódása vagy fokozódó légzési nehézségek.
Nem gyakori (100 kezelt beteg közül legfeljebb 1 betegnél jelentkezhet):
Szívdobogásérzés, szokatlanul szapora szívverés, szívritmuszavar, elváltozás az elektrokardiogramban (EKG).
Megfázásos tünetek, gombás fertőzés a hüvelyben, az orrmelléküregek gyulladásai, nátha, fülgyulladás, torokirritáció, száraz vagy váladékkal járó köhögés, asztmás roham.
Émelygés, ízérzészavar, égő érzés az ajkakon, szájszárazság, nyelési nehézségek, emésztési zavarok, gyomorbántalmak, hasmenés.
Izomfájdalom és izomgörcs, bőrpír az arcon, a test néhány szövetében vérbőség, kifejezett verejtékezés, remegés, nyugtalanság, szédülés, csalánkiütés vagy bőrkiütés.
A vérben lévő egyes anyagok mennyiségének megváltozása: a fehérvérsejtek számának csökkenése, a vérlemezkék mennyiségének növekedése, a káliumszint csökkenése, a vércukorszint növekedése, az inzulin, a szabad zsírsavak és a ketonok mennyiségének növekedése a vérben.
Az alábbi nem gyakori mellékhatásokat is jelentették a krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedő betegeknél:
Csökken a vér kortizolszintje a kortikoszteroid mellékvesére gyakorolt hatása következtében.
Szabálytalan szívverés.
Ritka (1000 kezelt beteg közül legfeljebb 1 betegnél jelentkezhet):
Mellkasi szorító érzés, kimaradt szívverés (túl korai kamrai összehúzódás a szívben), a vérnyomás emelkedése vagy csökkenése.
Vesegyulladás.
A bőr és a nyálkahártyák néhány napig tartó duzzanata.
Nagyon ritka (10 000 kezelt beteg közül legfeljebb 1 betegnél jelentkezhet):
Légszomj, az asztma rosszabbodása.
A vérlemezkék mennyiségének csökkenése.
A kezek és a lábak dagadása.
Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem becsülhető meg):
Homályos látás.
Nagy adagú, inhalációs kortikoszteroidok hosszú időn keresztül történő használata, nagyon ritka esetben, az egész szervezetet érintő hatásokat okozhat: ezek magukban foglalják a mellékvese csökkent működéséből adódó problémákat, a csontritkulást, a növekedés visszamaradását gyermekek és serdülők esetében, a szem belnyomásának növekedését (zöld hályog vagy glaukóma) és a szürke hályog betegséget (katarakta).
Alvászavarok, depresszió, aggódásérzés, nyugtalanság, idegesség, túlfeszítettség, ingerlékenység: ezek a hatások nagyobb valószínűséggel fordulnak elő gyermekeknél, de gyakorisága nem ismert.
Mellékhatások bejelentése
Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa kezelőorvosát, gyógyszerészét vagy a gondozását végző egészségügyi szakembert. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. A mellékhatásokat közvetlenül a hatóság részére is bejelentheti az V. függelékben található elérhetőségeken keresztül.
A mellékhatások bejelentésével Ön is hozzájárulhat ahhoz, hogy minél több információ álljon rendelkezésre a gyógyszer biztonságos alkalmazásával kapcsolatban.
5. Hogyan kell a Foster-t tárolni?
A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó.
Az egyszeres csomagolás 1 darab, 120 adagos inhalátort tartalmaz
Ne használja a Foster-t 3 hónappal azután, hogy a gyógyszerész kiadta Önnek, és soha ne alkalmazza a gyógyszert a dobozon és a címkén feltüntetett lejárati idő („Felhasználható:”) után. A lejárati idő az adott hónap utolsó napjára vonatkozik.
Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.
A kétszeres csomagolás 2 db, egyenként 120 adagos inhalátort tartalmaz
Használat előtt: az inhalátor hűtőszekrényben (2 °C – 8 °C) tárolandó.
Első használat után: az inhalátor legfeljebb 3 hónapig használható és legfeljebb 25 °C-on tárolandó. Soha ne alkalmazza a gyógyszert ezen időszak után és soha ne alkalmazza a dobozon és a címkén feltüntetett lejárati idő („Felhasználható:”) után. A lejárati idő az adott hónap utolsó napjára vonatkozik. Nem fagyasztható!
Amennyiben az inhalátort nagyon alacsony hőmérséklet érte, a használat előtt néhány percig melegítse fel a kezével. Soha ne melegítse mesterséges módokon.
Figyelmeztetés: A tartály túlnyomás alatt lévő folyadékot tartalmaz: ne tegye ki a tartályt 50 °C‑nál magasabb hőmérsékletnek. Ne lyukassza ki a tartályt.
Semmilyen gyógyszert ne dobjon a szennyvízbe vagy a háztartási hulladékba. Kérdezze meg gyógyszerészét, hogy mit tegyen a már nem használt gyógyszereivel. Ezek az intézkedések elősegítik a környezet védelmét.
6. A csomagolás tartalma és egyéb információk
Mit tartalmaz a Foster túlnyomásos inhalációs oldat?
A készítmény hatóanyagai: beklometazon‑dipropionát, formoterol‑fumarát‑dihidrát.
A tartályból kibocsájtott minden egyes adag 100 mikrogramm beklometazon‑dipropionátot és 6 mikrogramm formoterol‑fumarát‑dihidrátot tartalmaz.
Ez 84,6 mikrogramm beklometazon‑dipropionát és 5 mikrogramm formoterol‑fumarát‑dihidrát
belélegezhető (szájfeltétből kijutó) mennyiségnek felel meg adagonként.
Egyéb összetevők: vízmentes etanol, sósav, hajtógázként norflurán (HFC-134a).
Ez a gyógyszer fluortartalmú üvegházhatású gázt tartalmaz.
8,147 g norfluránt (HFC-134a) tartalmaz inhalátoronként, amely 0,012 tonna CO2-egyenértéknek felel meg (globális felmelegedési potenciál [global warming potential, GWP] = 1430).
Milyen a készítmény külleme és mit tartalmaz a csomagolás?
A Foster egy túlnyomásos inhalációs oldat, adagolószeleppel lezárt, belső oldalán bevonattal ellátott, túlnyomásos alumíniumtartályban, amelyhez műanyag védőkupakkal lezárt, polipropilén, átlátszatlan, sötétmályva színű szájfeltéttel ellátott adagolóeszköz csatlakozik.
Kiszerelés:
Minden csomagolásban 1 db, 120 adagot (fújást) tartalmazó tartály van.
A forgalomba hozatali engedély jogosultja
Chiesi Pharmaceuticals GmbH
Gonzagagasse 16/16, 1010 Bécs, Ausztria
Gyártók
Chiesi Farmaceutici S.p.A.
Via San Leonardo 96, 43122 Parma, Olaszország
Chiesi Pharmaceuticals GmbH
Gonzagagasse 16/16, 1010 Bécs, Ausztria
Chiesi SAS
2 rue des Docteurs Alberto et Paolo Chiesi, 41260 La Chaussée Saint-Victor, Franciaország
OGYI-T-20363/19 1 db 120 adagot (fújást) tartalmazó, teflon bevonatos tartály
Ezt a gyógyszert az Európai Gazdasági Térség tagállamaiban és az Egyesült Királyságban (Észak-Írországban) az alábbi neveken engedélyezték:
Ausztria |
Foster |
Magyarország |
Foster |
Cseh Köztársaság |
Combair |
Németország |
Kantos |
Egyesült Királyság (Észak-Írország) |
Fostair |
Olaszország |
Foster |
Franciaország |
Innovair |
Portugália |
Foster |
Görögország |
Foster |
Spanyolország |
Foster |
Hollandia |
Foster |
Szlovákia |
Foster |
Lengyelország |
Fostex |
Szlovénia |
Foster |
A betegtájékoztató legutóbbi felülvizsgálatának dátuma: 2025. január.
Betegtájékoztató: Információk a felhasználó számára
Foster 100 mikrogramm/6 mikrogramm túlnyomásos inhalációs oldat
beklometazon-dipropionát és formoterol-fumarát-dihidrát
Felnőttek számára
Mielőtt elkezdi alkalmazni ezt a gyógyszert, olvassa el figyelmesen az alábbi betegtájékoztatót, mert az Ön számára fontos információkat tartalmaz.
Tartsa meg a betegtájékoztatót, mert a benne szereplő információkra a későbbiekben is szüksége lehet.
További kérdéseivel forduljon kezelőorvosához, gyógyszerészéhez vagy a gondozását végző egészségügyi szakemberhez.
Ezt a gyógyszert az orvos kizárólag Önnek írta fel. Ne adja át a készítményt másnak, mert számára ártalmas lehet még abban az esetben is, ha betegsége tünetei az Önéhez hasonlóak.
Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa erről kezelőorvosát, gyógyszerészét vagy a gondozását végző egészségügyi szakembert. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. Lásd 4. pont.
A betegtájékoztató tartalma:
1. Milyen típusú gyógyszer a Foster túlnyomásos inhalációs oldat (továbbiakban Foster) és milyen betegségek esetén alkalmazható?
2. Tudnivalók a Foster alkalmazása előtt
3. Hogyan kell alkalmazni a Foster‑t?
4. Lehetséges mellékhatások
5. Hogyan kell a Foster‑t tárolni?
6. A csomagolás tartalma és egyéb információk
1. Milyen típusú gyógyszer a Foster és milyen betegségek esetén alkalmazható?
A Foster kétféle hatóanyagot tartalmazó gyógyszer, amelyek szájon át, belélegzéssel (inhalálással) közvetlenül jutnak a tüdőbe.
A kétféle hatóanyag: a beklometazon‑dipropionát és a formoterol‑fumarát‑dihidrát. A beklometazon‑dipropionát az úgynevezett kortikoszteroid gyógyszerek csoportjába tartozik, melyek gyulladásgátló tulajdonságuk révén csökkentik a duzzanatot és az irritációt a tüdőben.
A formoterol‑fumarát‑dihidrát a hosszú hatástartalmú hörgőtágító gyógyszerek közé tartozik, amelyek ellazítják a hörgők simaizomzatát és segítik a könnyebb légvételt.
A két hatóanyag együtt könnyebbé teszi a légzést az asztmás és krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedő betegeknél azáltal, hogy csökkentik a tüneteket, mint a légszomj, zihálás és köhögés, és alkalmazásukkal megelőzhető az asztma tüneteinek a kialakulása.
Asztma
A Foster túlnyomásos inhalációs oldat azon felnőtt asztmás betegek rendszeres kezelésére javasolt, akiknél:
az asztma nem megfelelően kezelhető inhalációs kortikoszteroiddal és mellette „szükség szerint” alkalmazott rövid hatású hörgőtágító készítménnyel,
vagy
az asztma jól reagál külön-külön alkalmazott inhalációs kortikoszteroidra és hosszú hatású hörgőtágítóra.
Krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD)
A Foster a súlyos krónikus obstruktív tüdőbetegség tüneteinek kezelésére is alkalmazható felnőtteknél. A COPD a tüdő légútjainak hosszan tartó (krónikus) betegsége, amely főként a dohányzás következtében alakul ki.
2. Tudnivalók a Foster alkalmazása előtt
Ne alkalmazza a Foster‑t:
ha allergiás vagy úgy gondolja, hogy allergiás lehet a készítmény hatóanyagainak valamelyikére, vagy másik olyan gyógyszerre vagy inhalátorra, amelyet az asztma kezelésére használ, vagy a gyógyszer (6. pontban felsorolt) bármely egyéb összetevőjére. Forduljon tanácsért kezelőorvosához.
Figyelmeztetések és óvintézkedések
A Foster alkalmazása előtt beszéljen kezelőorvosával, gyógyszerészével vagy a gondozását végző egészségügyi szakemberrel, ha az alábbiak bármelyike fennáll az Ön esetében:
szívproblémák, mint például angina (szívtáji fájdalom, mellkasi fájdalom), nemrég lezajlott szívroham (szívinfarktus), szívelégtelenség, a szívet ellátó artériák szűkülete (szívkoszorúér‑betegség), szívbillentyű-betegség vagy más ismert szívrendellenesség, esetleg ismert szűkületet okozó szívizombetegség (hipertrófiás obstruktív kardiomiopátia-HOCM),
verőérszűkület (arterioszklerózis), magas vérnyomás, vagy ha Ön tudja, hogy Önnél aneurizmát állapítottak meg (az érfal kóros kitágulása),
szívritmuszavar, mint például szapora vagy rendszertelen szívverés, vagy szívdobogásérzés, vagy ha Önnel azt közölték, hogy a szívritmusa abnormális,
pajzsmirigy‑túlműködés,
alacsony káliumszint a vérben,
máj- vagy vesebetegség,
cukorbetegség (nagy adagú formoterol inhaláció emelheti a vérben a glükózszintet, ezért a kezelés elején és időről időre a kezelés alatt, szükség lehet néhány soronkívüli vércukorszint‑mérésre),
mellékvesevelő‑daganat (ún. feokromocitóma),
Ön általános érzéstelenítésben (anesztézia, műtéti altatás) fog részesülni, az anesztézia típusától függően legalább 12 órával a beavatkozás előtt a Foster alkalmazását fel kell függeszteni,
jelenleg vagy korábban bármikor tuberkulózis (TBC) elleni kezelésben részesül(t), vagy ismert vírusos vagy gombás mellkasi fertőzése van,
Önnek bármilyen okból kerülnie kell az alkoholfogyasztást.
Ha a fent említettek bármelyike fennáll Önnél, mindenképpen tájékoztassa erről kezelőorvosát a Foster alkalmazás megkezdése előtt. Amennyiben Önnek olyan allergiás vagy egyéb orvosi problémája van vagy volt, ami miatt bizonytalan a Foster használatát illetően, a Foster alkalmazása előtt beszéljen a kezelőorvosával, az asztmanővérrel vagy a gyógyszerészével.
A béta2-agonistákkal – mint a formoterol, amelyet a Foster is tartalmaz – folytatott kezelés hirtelen lecsökkentheti a vér kálium szintjét (hipokalémia).
Ha Önnek súlyos asztmája van, akkor speciális kezelésre van szüksége. Az oxigénhiány a vérben, a Foster‑rel együtt alkalmazott más gyógyszerek, mint például a szívbetegségek, vagy a magas vérnyomás kezelésére szolgáló vizelethajtók, vagy egyéb asztmaellenes kezelések hirtelen lecsökkenthetik a káliumszintet a vérben. Ezért a kezelőorvosnak a káliumszintet időről időre ellenőriznie kell az Ön vérében.
Ha Ön nagy adagokban, hosszú időn keresztül használ belélegezhető kortikoszteroidokat, akkor stresszhelyzetekben több kortikoszteroidra lehet szüksége. Ilyen stresszhelyzet lehet például, ha baleset miatt kórházba kerül, vagy komoly sérülése van, illetve ha műtét előtt áll. Ezekben az esetekben a kezelőorvos határozhat úgy, hogy megemeli a kortikoszteroid adagját, vagy felírhat más szteroid tablettát, vagy szteroid injekciót.
Ha kórházba kell mennie, figyeljen arra, hogy az Ön által szedett, illetve alkalmazott összes gyógyszert és inhalátort, beleértve a Foster-t is, illetve valamennyi gyógyszert, amelyeket recept nélkül vásárolt, lehetőleg az eredeti csomagolásban vigye magával.
Forduljon kezelőorvosához, amennyiben Önnél homályos látás vagy egyéb látászavar jelentkezik.
Gyermekek és serdülők
Gyermekeknél vagy betöltött 18 évnél fiatalabb serdülőknél további adatok rendelkezésre állásáig a Foster nem alkalmazható.
Egyéb gyógyszerek és a Foster
Feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát a jelenleg vagy nemrégiben szedett egyéb gyógyszereiről, ideértve a vény nélkül kapható készítményeket is.
Egyes gyógyszerek fokozhatják a Foster hatásait, és lehet, hogy kezelőorvosa fokozott figyelemmel fogja követni az Ön állapotát, ha ilyen gyógyszereket szed (ideértve a HIV kezelésére szolgáló egyes gyógyszereket: ritonavir, kobicisztát).
Ezzel a gyógyszerrel együtt nem javasolt a béta-blokkolók alkalmazása. Ha mégis szüksége van egyéb béta‑blokkolók használatára (beleértve a szemcseppeket is), a formoterol hatása csökkenhet vagy egyáltalán nem fog hatni. Ugyanakkor, egyéb béta‑adrenerg gyógyszerekkel együtt alkalmazva (gyógyszerek, amelyek a formoterolhoz hasonlóan hatnak) a formoterol hatása felerősödhet.
Foster együttadása a következőkkel:
● A rendellenes szívritmus kezelésére szolgáló gyógyszerek (kinidin, dizopiramid, prokainamid), az allergiás reakciók kezelésére szolgáló gyógyszerek (antihisztaminok), a depresszió vagy a mentális betegségek kezelésére szolgáló gyógyszerek (monoamonooxidáz-gátlók, például: fenelzin és izokarboxazid, triciklikus antidepresszánsok, például: amitriptilin és imipramin, fenotiazinok) okozhatnak némi eltérést az elektrokardiogramban (EKG). Ezek növelhetik a szívritmuszavarok kockázatát.
● A Parkinson-kór kezelésére szolgáló gyógyszerek (L-dopa), a pajzsmirigyműködés pótlására szolgáló gyógyszer (L-tiroxin), az oxitocint tartalmazó gyógyszerek (amelyek méhösszehúzódást okoznak) és az alkohol érzékenyebbé tehetik a szívet a béta2-agonistákkal (mint a formoterol) szemben.
● Monoaminooxidáz-gátlók (MAO-gátlók), beleértve azokat a gyógyszereket is, amelyeknek a hatása ugyanaz, mint például a furazolidonnak és prokarbazinnak, amelyeket a mentális betegségek kezelésére alkalmaznak, vérnyomás‑emelkedést okozhatnak.
● A szívbetegségek kezelésére szolgáló gyógyszerek (digoxin) káliumszint‑csökkenést okozhatnak a vérben, ami növelheti a rendellenes szívritmus kialakulásának valószínűségét.
● Az asztma kezelésére használatos más gyógyszerek (teofillin, aminofillin vagy szteroidok) és vizelethajtók a káliumszint csökkenését okozhatják a vérben.
● Néhány altatószer növelheti a szívritmuszavar kialakulásának kockázatát.
Terhesség, szoptatás és termékenység
Nincsenek klinikai adatok a Foster terhesség alatti használatával kapcsolatban.
Foster alkalmazása nem javasolt, ha Ön terhes vagy szoptat, illetve ha fennáll Önnél a terhesség lehetősége, vagy gyermeket szeretne, hacsak a kezelőorvosa ettől eltérően nem rendelkezik.
A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Nem valószínű, hogy a Foster befolyásolná a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
A Foster befújásonként 7 mg alkoholt (etanolt) tartalmaz, amely két befújásból álló adagonként 0,20 mg/ttkg‑nak felel meg. A gyógyszer két befújásból álló adagjában található alkoholmennyiség kevesebb mint 1 ml sörnek vagy 1 ml bornak felel meg. A gyógyszerben található kis mennyiségű alkohol semmilyen észlelhető hatást nem okoz.
3. Hogyan kell alkalmazni a Foster‑t?
A Foster-t szájon keresztül kell belélegezni a tüdőbe.
A gyógyszert mindig a kezelőorvosa vagy gyógyszerésze által elmondottaknak megfelelően alkalmazza. Amennyiben nem biztos abban, hogyan alkalmazza a gyógyszert, kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.
Asztma
Kezelőorvosa rendszeresen ellenőrizni fogja, hogy az alkalmazott Foster adag megfelelő-e az Ön számára. Be fogja állítani Önnek azt a legalacsonyabb adagot, amely betegségének tüneteit a leghatékonyabban fogja csökkenteni.
A Foster-t a kezelőorvosa kétféleképpen írhatja fel Önnek:
a) A Foster-t használja az asztmája mindennapi kezelésére úgy, hogy egy másik rohamoldó inhalátort is alkalmaz az asztma hirtelen fellépő rosszabbodó tüneteinek, mint a légszomj, zihálás és köhögés kezelésére;
b) A Foster-t használja az asztmája mindennapi kezelésére és emellett a Foster‑t használja az asztma hirtelen fellépő rosszabbodó tüneteinek, mint a légszomj, zihálás és köhögés kezelésére is.
a) Foster és külön rohamoldó inhalátor használata
Felnőttek és idősek:
A készítmény ajánlott adagja: 1 vagy 2 belégzés naponta kétszer.
A maximális mennyiség 4 belégzés naponta.
Ne felejtse el, hogy mindig tartsa magánál a gyors hatású, rohamoldó inhalátorát is, a hirtelen fellépő asztmás rohamok kezelésére.
b) Foster alkalmazása egyetlen asztma inhalátorként
Felnőttek és idősek:
A készítmény ajánlott adagja: reggel és este 1‑1 belégzés.
Használja a Foster-t gyors hatású, rohamoldó inhalátorként is, a hirtelen fellépő asztmás rohamok kezelésére.
Asztmás roham esetén alkalmazzon egy adagot és várjon néhány percet.
Ha nem érzi magát jobban, még egy adagot (belégzést) inhaláljon.
Naponta 6 rohamoldó adagnál (belégzésnél) többet ne használjon!
Napi 8 belégzésnél (maximális adag) többet semmiképpen se alkalmazzon!
Amennyiben úgy érzi, hogy több adagra van szüksége az asztmás rohamok kezelésére, keresse fel kezelőorvosát és kérjen tanácsot. Kezelőorvosa változtathat a kezelésén.
Alkalmazás gyermekeknél és betöltött 18 év alatti serdülőknél:
Gyermekeknek és betöltött 18 év alatti serdülőknek ez a gyógyszer nem adható.
Krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD)
Felnőttek és idősek:
A készítmény ajánlott adagja: reggel és este 2‑2 belégzés.
Különleges betegcsoportok
Idős embereknél a dózis módosítása nem szükséges. Nincs pontos információ a Foster használatáról azon emberek esetében, akiknél valamilyen vese- vagy májkárosodás áll fenn.
A Foster az asztma kezelésében hatásosnak bizonyult a beklometazon‑dipropionát olyan adagjainál is, amely alacsonyabb, mint számos egyéb, beklometazon‑dipropionátot tartalmazó inhalátor esetében.
Ha Ön a múltban már használt egyéb beklometazon‑dipropionátot tartalmazó inhalátort, kezelőorvosa fogja meghatározni Önnek azt a pontos Foster adagot, amelyet alkalmaznia kell az asztmája kezelésére.
Ne növelje az adagot
Ha úgy érzi, hogy a gyógyszer nem hatásos, mindig beszéljen kezelőorvosával, mielőtt megnövelné a dózist.
Ha az előírtnál több Foster-t alkalmazott
● Ha több formoterolt (ez az egyik hatóanyag) alkalmazott a szükségesnél, a következő hatások léphetnek fel: rosszullét, rossz közérzet, szapora szívverés, szívdobogásérzés, szívritmuszavar, bizonyos változások az elektrokardiogramban, fejfájás, reszketés, álmosság, túl sok sav a vérben (acidózis), alacsony káliumszint a vérben, magas vércukorszint. Kezelőorvosa ellenőrizheti a vér kálium és cukor szintjét.
● Ha túl sok beklometazon‑dipropionátot (ez a másik hatóanyag) alkalmazott, ez rövid távon problémákat okozhat a mellékvese működésében. Néhány nap alatt ez elmúlik, de a kezelőorvosa tanácsolhatja a vér kortizol szintjének ellenőrzését.
Közölje kezelőorvosával, ha a felsorolt tünetek közül valamelyiket észleli.
Ha elfelejtette alkalmazni a Foster-t
Amint eszébe jut, minél előbb pótolja az adagot. Amennyiben már majdnem elérkezett a következő adag belégzésének ideje, ne alkalmazza az elfelejtett adagot, hanem a megfelelő időben inhalálja a következő dózist. Ne alkalmazzon kétszeres adagot a kihagyott adag pótlására.
Ha idő előtt abbahagyja a Foster alkalmazását
Ne csökkentse az adagot, és ne hagyja abba a gyógyszer alkalmazását.
Még abban az esetben se tegye ezt, ha jobban érzi magát. Ha mégis ezt szeretné tenni, előbb konzultáljon kezelőorvosával. Nagyon fontos, hogy rendszeresen használja a Foster‑t, még akkor is, ha nincsenek tünetei.
Ha romlik a légzése
Ha fokozódó légszomj vagy sípoló légzés (hallható sípolás van) jelentkezik közvetlenül a gyógyszer belégzését követően, azonnal hagyja abba a Foster használatát és alkalmazza gyors hatású, rohamoldó inhalátorát. Azonnal keresse fel kezelőorvosát. Kezelőorvosa értékeli az Ön tüneteit, és ha szükségesnek látja, egy másik kezelést fog Önnek javasolni. Lásd 4. fejezet „Lehetséges mellékhatások”
Ha súlyosbodik az asztmája
Ha tünetei romlanak vagy nehezen uralhatók (például gyakrabban kell használnia akár a különálló, gyorsan ható, rohamoldó inhalátorát, akár a Foster-t rohamoldóként), vagy ha sem a rohamoldó, sem a Foster nem javítja a tüneteit, azonnal forduljon kezelőorvosához. Asztmája súlyosbodásakor kezelőorvosa megváltoztathatja a Foster adagját vagy más kezelést írhat elő.
Ha bármilyen további kérdése van a készítmény alkalmazásával kapcsolatban, kérdezze meg kezelőorvosát, az asztmanővért vagy gyógyszerészét.
Az alkalmazás módja
Ez a gyógyszer egy túlnyomásos tartályban van, mely egy szájfeltéttel ellátott műanyag burkolatba (adagolóeszköz) van elhelyezve. Az inhalátor a hátoldalán egy dózisjelzővel van ellátva, amely jelzi a megmaradt adagok (belélegzések) számát. Minden alkalommal, amikor Ön megnyomja a tartályt, kismértékben fordul a dózisjelző. A megmaradó dózisok (belélegzések) száma 20-as egységekben jelenik meg a kijelzőn. Figyeljen arra, hogy ne ejtse le az inhalátort, mivel az a dózisjelző visszaszámolását okozhatja.
Az inhalátor ellenőrzése
Az inhalátor első használata előtt, vagy ha 14 napig, vagy hosszabb ideig nem került használatra ellenőriznie kell az inhalátort, hogy megbizonyosodjon az adagolóeszköz hibátlan működéséről.
Távolítsa el a szájfeltét védőkupakját.
Tartsa az inhalátort függőlegesen, a szájfeltéttel lefelé.
Tartsa el magától a szájfeltétet és határozottan nyomja meg a tartályt, hogy felszabadítson egy adagot.
Ellenőrizze a dózisjelzőt. Az inhalátor első alkalommal történő ellenőrzését követően a számlálónak a 180‑as számot kell mutatnia.
Dózis- jelző
Hogyan használja az inhalátort?
Amennyiben lehetséges, ülő vagy álló helyzetben, de mindig függőleges testtartásban kell elhelyezkednie az inhalátor használata közben.
1. Távolítsa el a szájfeltét védőkupakját, győződjön meg arról, hogy a szájfeltét tiszta, mindenféle portól, szennyeződéstől és idegen anyagtól mentes.
2. Lélegezzen ki, amilyen lassan, és mélyen csak tud.
3. Tartsa az eszközt függőlegesen, a tartállyal felfelé, és helyezze a szájfeltétet az ajkai közé. Ne harapjon rá a szájfeltétre.
4. Lélegezzen be lassan és mélyen szájon át, és miután megkezdte a légvételt, határozottan nyomja meg az inhalátor felső részét, felszabadítva ezzel egy adagot. Ha Önnek gyenge a keze, könnyebb lehet két kézzel tartani az inhalátort, ez esetben az eszköz felső részét a két mutatóujjával, alsó részét pedig a két hüvelykujjával tartsa.
5. Tartsa bent a levegőt, amíg csak tudja, majd vegye ki a szájából az inhalátort, és lélegezzen ki nagyon lassan. Ne lélegezzen az inhalátorba.
Ha további adagra van szüksége, tartsa az eszközt függőleges helyzetben körülbelül fél percig, majd ismételje meg a műveleteket a 2. ponttól az 5. pontig.
Fontos: a 2. és 5. közötti lépéseket lassan kell elvégezni.
Használat után helyezze vissza a védőkupakot és ellenőrizze a dózisjelzőt.
Új inhalátorra van szüksége, amennyiben a dózisjelző a 20-as számot jelzi. Ne használja az inhalátort, ha a számláló 0-t mutat, mivel az eszközben maradó, kifújható gyógyszer mennyisége nem biztosít Önnek egy teljes belélegezhető adagot.
Ha azt veszi észre, hogy a permet egy része „szökik” az eszköz felső részén vagy a száj szélénél, ez azt jelenti, hogy a gyógyszer nem jut el a tüdejébe úgy, ahogy kellene. Alkalmazzon még egy belégzést, követve a műveletet a 2. ponttól.
A szájban és torokban esetleg kialakuló gombás fertőzések kockázatának csökkentése érdekében vízzel öblítse ki a száját, vagy gargarizáljon, vagy mossa meg a fogát minden esetben, az eszköz használata után.
Ha úgy érzi, hogy a Foster hatása túl erős, vagy nem elegendő, közölje kezelőorvosával vagy a gyógyszerésszel.
Ha Önnek nehézséget okoz az inhalátor működtetése a belégzés megkezdésekor (nem tudja ezeket egyszerre kivitelezni), alkalmazhatja az AeroChamber Plus közbeiktatott eszközt. Az eszközzel kapcsolatban kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét, vagy az egészségügyi szakszemélyzet.
Ha AeroChamber Plus közbeiktatott eszközt használ, fontos, hogy elolvassa a mellé adott tájékoztatót, és gondosan kövesse az ott található útmutatásokat az AeroChamber Plus eszköz használatára és tisztítására vonatkozóan.
Tisztítás
Az inhalátort hetente egyszer kell tisztítani. Tisztítás során NE vegye ki a tartályt az adagolóeszközből és soha ne használjon vizet vagy egyéb folyadékot a szájfeltét tisztítására.
Az inhalátor tisztításakor:
1. távolítsa el a védőkupakot a szájfeltétről úgy, hogy lehúzza azt az adagolóeszközről,
2. törölje meg a szájfeltét külső és belső részét és műanyag burkolatot egy száraz ruhával vagy törlőkendővel,
3. helyezze vissza a szájfeltét védőkupakját.
4. Lehetséges mellékhatások
Mint minden gyógyszer, így ez a gyógyszer is okozhat mellékhatásokat, amelyek azonban nem mindenkinél jelentkeznek.
Ahogy más inhalációs kezeléseknél, úgy a Foster használatakor is fennáll a kockázata annak, hogy az inhalátor használata után közvetlenül légszomj és sípoló légzés, azaz paradox hörgőszűkület alakul ki. Ha ez történik, azonnal HAGYJA ABBA a Foster használatát és alkalmazza a gyorsan ható inhalátorát a légszomj és a sípoló légzés tüneteinek kezelésére. Rögtön a kezelőorvosához kell fordulnia.
Azonnal tájékoztassa kezelőorvosát, ha Önnél túlérzékenységi reakciók lépnek fel, mint allergiás bőrtünetek, viszketés, bőrkiütés, bőrpír, a bőr és nyálkahártyák, különösen a szem, arc, ajkak és garat duzzanata.
Az alábbi lista az előfordulás gyakoriságának sorrendjében tünteti fel az egyéb lehetséges mellékhatásokat.
Gyakori (10 kezelt beteg közül legfeljebb 1 betegnél jelentkezhet):
Gombás fertőzések (szájban és torokban), fejfájás, rekedtség, torokfájás.
Tüdőgyulladás (pneumónia) a COPD-s betegeknél: tájékoztassa kezelőorvosát, ha Önnél az alábbi tünetek bármelyike alakul ki a Foster alkalmazása során, mert ezek a tüdő fertőzésének tünetei lehetnek:
láz vagy hidegrázás;
fokozott köpettermelődés vagy a köpet színének megváltozása;
a köhögés fokozódása vagy fokozódó légzési nehézségek.
Nem gyakori (100 kezelt beteg közül legfeljebb 1 betegnél jelentkezhet):
Szívdobogásérzés, szokatlanul szapora szívverés, szívritmuszavar, elváltozás az elektrokardiogramban (EKG).
Megfázásos tünetek, gombás fertőzés a hüvelyben, az orrmelléküregek gyulladásai, nátha, fülgyulladás, torokirritáció, száraz vagy váladékkal járó köhögés, asztmás roham.
Émelygés, ízérzészavar, égő érzés az ajkakon, szájszárazság, nyelési nehézségek, emésztési zavarok, gyomorbántalmak, hasmenés.
Izomfájdalom és izomgörcs, bőrpír az arcon, a test néhány szövetében vérbőség, kifejezett verejtékezés, remegés, nyugtalanság, szédülés, csalánkiütés vagy bőrkiütés.
A vérben lévő egyes anyagok mennyiségének megváltozása: a fehérvérsejtek számának csökkenése, a vérlemezkék mennyiségének növekedése, a káliumszint csökkenése, a vércukorszint növekedése, az inzulin, a szabad zsírsavak és a ketonok mennyiségének növekedése a vérben.
Az alábbi nem gyakori mellékhatásokat is jelentették a krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedő betegeknél:
Csökken a vér kortizolszintje a kortikoszteroid mellékvesére gyakorolt hatása következtében.
Szabálytalan szívverés.
Ritka (1000 kezelt beteg közül legfeljebb 1 betegnél jelentkezhet):
Mellkasi szorító érzés, kimaradt szívverés (túl korai kamrai összehúzódás a szívben), a vérnyomás emelkedése vagy csökkenése.
Vesegyulladás.
A bőr és a nyálkahártyák néhány napig tartó duzzanata.
Nagyon ritka (10 000 kezelt beteg közül legfeljebb 1 betegnél jelentkezhet):
Légszomj, az asztma rosszabbodása.
A vérlemezkék mennyiségének csökkenése.
A kezek és a lábak dagadása.
Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem becsülhető meg)
Homályos látás.
Nagy adagú, inhalációs kortikoszteroidok hosszú időn keresztül történő használata, nagyon ritka esetben, az egész szervezetet érintő hatásokat okozhat: ezek magukban foglalják a mellékvese csökkent működéséből adódó problémákat, a csontritkulást, a növekedés visszamaradását gyermekek és serdülők esetében, a szem belnyomásának növekedését (zöld hályog vagy glaukóma) és a szürke hályog betegséget (katarakta).
Alvászavarok, depresszió, aggódásérzés, nyugtalanság, idegesség, túlfeszítettség, ingerlékenység: ezek a hatások nagyobb valószínűséggel fordulnak elő gyermekeknél, de gyakorisága nem ismert.
Mellékhatások bejelentése
Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa kezelőorvosát, gyógyszerészét vagy a gondozását végző egészségügyi szakembert. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. A mellékhatásokat közvetlenül a hatóság részére is bejelentheti az V. függelékben található elérhetőségeken keresztül.
A mellékhatások bejelentésével Ön is hozzájárulhat ahhoz, hogy minél több információ álljon rendelkezésre a gyógyszer biztonságos alkalmazásával kapcsolatban.
5. Hogyan kell a Foster-t tárolni?
A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó.
Ne használja a Foster-t 3 hónappal azután, hogy a gyógyszerész kiadta Önnek, és soha ne alkalmazza a gyógyszert a dobozon és a címkén feltüntetett lejárati idő után. A lejárati idő az adott hónap utolsó napjára vonatkozik.
Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.
Amennyiben az inhalátort nagyon alacsony hőmérséklet érte, a használat előtt néhány percig melegítse fel a kezével. Soha ne melegítse mesterséges módokon.
Figyelmeztetés: A tartály túlnyomás alatt lévő folyadékot tartalmaz: ne tegye ki a tartályt 50 °C‑nál magasabb hőmérsékletnek. Ne lyukassza ki a tartályt.
Semmilyen gyógyszert ne dobjon a szennyvízbe vagy a háztartási hulladékba. Kérdezze meg gyógyszerészét, hogy mit tegyen a már nem használt gyógyszereivel. Ezek az intézkedések elősegítik a környezet védelmét.
6. A csomagolás tartalma és egyéb információk
Mit tartalmaz a Foster túlnyomásos inhalációs oldat?
A készítmény hatóanyagai: beklometazon‑dipropionát, formoterol‑fumarát‑dihidrát.
A tartályból kibocsájtott minden egyes adag 100 mikrogramm beklometazon‑dipropionátot és 6 mikrogramm formoterol‑fumarát‑dihidrátot tartalmaz.
Ez 84,6 mikrogramm beklometazon‑dipropionát és 5 mikrogramm formoterol‑fumarát‑dihidrát
belélegezhető (szájfeltétből kijutó) mennyiségnek felel meg adagonként.
Egyéb összetevők: vízmentes etanol, sósav, hajtógázként norflurán (HFC-134a).
Ez a gyógyszer fluortartalmú üvegházhatású gázt tartalmaz.
11,202 g norfluránt (HFC-134a) tartalmaz inhalátoronként, amely 0,016 tonna CO2-egyenértéknek felel meg (globális felmelegedési potenciál [global warming potential, GWP] = 1430).
Milyen a készítmény külleme és mit tartalmaz a csomagolás?
A Foster egy túlnyomásos inhalációs oldat, adagolószeleppel lezárt, belső oldalán bevonattal ellátott, túlnyomásos alumíniumtartályban, amelyhez műanyag védőkupakkal lezárt, polipropilén, átlátszatlan, sötétmályva színű szájfeltéttel ellátott adagolóeszköz csatlakozik.
Kiszerelés:
Minden csomagolásban 1 db 180 adagot (fújást) tartalmazó tartály van.
A forgalomba hozatali engedély jogosultja
Chiesi Pharmaceuticals GmbH
Gonzagagasse 16/16, 1010 Bécs, Ausztria
Gyártók
Chiesi Farmaceutici S.p.A.
Via San Leonardo 96, 43122 Parma, Olaszország
Chiesi Pharmaceuticals GmbH
Gonzagagasse 16/16, 1010 Bécs, Ausztria
Chiesi SAS
2 rue des Docteurs Alberto et Paolo Chiesi, 41260 La Chaussée Saint-Victor, Franciaország
OGYI-T-20363/20 1 db 180 adagot (fújást) tartalmazó, teflon bevonatos tartály
Ezt a gyógyszert az Európai Gazdasági Térség tagállamaiban és az Egyesült Királyságban (Észak-Írországban) az alábbi neveken engedélyezték:
Ausztria |
Foster |
Magyarország |
Foster |
Cseh Köztársaság |
Combair |
Németország |
Kantos |
Egyesült Királyság (Észak-Írország) |
Fostair |
Olaszország |
Foster |
Franciaország |
Innovair |
Portugália |
Foster |
Görögország |
Foster |
Spanyolország |
Foster |
Hollandia |
Foster |
Szlovákia |
Foster |
Lengyelország |
Fostex |
Szlovénia |
Foster |
A betegtájékoztató legutóbbi felülvizsgálatának dátuma: 2025. január.
1. A GYÓGYSZER NEVE
Foster 100 mikrogramm/6 mikrogramm túlnyomásos inhalációs oldat
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
A tartály szelepén keresztül kilépő minden egyes adag 100 mikrogramm beklometazon‑dipropionátot és 6 mikrogramm formoterol‑fumarát‑dihidrátot tartalmaz.
Ez adagonként 84,6 mikrogramm beklometazon‑dipropionát és 5 mikrogramm formoterol‑fumarát‑dihidrát belélegezhető (szájfeltétből kijutó) mennyiségnek felel meg.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Túlnyomásos inhalációs oldat.
Színtelen vagy sárgás színű oldat.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Asztma
A Foster túlnyomásos inhalációs oldat az asztma rendszeres kezelésére javallt, minden olyan esetben, ahol kombinált készítmény (inhalációs kortikoszteroid és hosszú hatású béta2‑agonista) alkalmazása megfelelő terápiának bizonyult:
azoknál a betegeknél, akiknek az állapota nem stabilizálható kortikoszteroidokkal és „szükség szerinti”, gyors hatású béta2-agonistákkal, vagy
azoknál a betegeknél, akiket már megfelelő módon kezelnek inhalációs kortikoszteroidokkal és hosszú hatású béta2-agonistákkal.
Krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD)
Súlyos krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedő betegek (a FEV1-érték kisebb, mint a várható normálérték 50%‑a) tüneti kezelésére, akiknek a kórtörténetében ismételt exacerbációk szerepelnek, és akiknél a rendszeres hosszúhatású hörgőtágító terápia ellenére is kifejezett tünetek állnak fenn.
4.2 Adagolás és alkalmazás
A Foster túlnyomásos inhalációs oldat inhalációs használatra való.
Adagolás
Asztma
A Foster túlnyomásos inhalációs oldat az asztma kezdeti kezelésére nem javasolt. Az összetevők dózisa egyedi, az alkalmazást a betegség súlyossági fokához kell igazítani. Ezt nemcsak a kombinációs kezelés kezdetén kell figyelembe venni, hanem akkor is, amikor az adagon módosítanak. Ha egy adott beteg a kombinációs inhalátor dózisától eltérő dózist igényel, akkor felírható külön-külön a megfelelő dózisú béta2-agonistát, és/vagy kortikoszteroidot tartalmazó inhalátor.
A Foster túlnyomásos inhalációs oldatban lévő beklometazon‑dipropionát extra finomságú részecskeméretű, így hatásosabb, mint a nem-extrafinom részecskeméretű anyag (a Foster túlnyomásos inhalációs oldatban lévő 100 mikrogramm beklometazon‑dipropionát ekvivalens 250 mikrogramm nem-extrafinom részecskeméretű beklometazon‑dipropionáttal). Ennek következtében, a Foster túlnyomásos inhalációs oldattal bevitt teljes napi adag beklometazon‑dipropionátnak kisebb mennyiségűnek kell lennie, mint a nem-extrafinom részecskeméretű beklometazon‑dipropionátot tartalmazó készítmény dózisa.
Ezt figyelembe kell venni, a beteg átállításánál a nem-extrafinomságú részecskeméretű beklometazon‑dipropionátot tartalmazó készítményről a Foster túlnyomásos inhalációs oldat kombinációs készítményre. Ilyenkor a beklometazon‑dipropionát dózisának alacsonyabbnak kell lennie és a beteg egyéni szükségletei szerint kell megállapítani.
Kétféle kezelési stratégia választható:
A. Fenntartó terápia: A Foster túlnyomásos inhalációs oldat rendszeresen, fenntartó terápiáként alkalmazható, szükség esetén gyors hatású bronchodilatátorral kiegészítve.
B. Fenntartó és rohamoldó terápia: A Foster túlnyomásos inhalációs oldat rendszeres, fenntartó terápiáként történő alkalmazás mellett az asztma tüneteinek rosszabbodása esetén rohamoldóként is használható.
A. Fenntartó terápia
A betegek figyelmét fel kell hívni, hogy mindig tartsák maguknál gyors hatású bronchodilatátorukat, amit asztmás roham esetén bármikor használhatnak.
Javasolt adagolás 18 éves és idősebb felnőtteknek:
1 vagy 2 belégzés naponta kétszer.
A maximális adag napi 4 belégzés.
B. Fenntartó és rohamoldó terápia
A betegek az állandó napi fenntartó Foster-adagjukat használják, emellett az asztma tünetek rosszabbodása esetén további, szükség szerinti, Foster-adagokat alkalmazhatnak. A betegek figyelmét fel kell hívni, hogy mindig tartsanak maguknál Foster túlnyomásos inhalációs oldatot, hogy szükség esetén rohamoldóként is tudják alkalmazni.
A Foster túlnyomásos inhalációs oldat fenntartó és rohamoldó terápia alkalmazása különösen megfontolandó azoknál a betegeknél:
akiknek nem teljesen kontrollált az asztmájuk és rohamoldó használatára szorulnak,
akiknek a kórelőzményében orvosi ellátást igénylő asztma-exacerbáció szerepel.
Azoknál a betegeknél, akik gyakran alkalmazzák a Foster túlnyomásos inhalációs oldatot rohamoldóként, a dózisfüggő mellékhatásokat szorosan ellenőrizni kell.
Javasolt adagolás 18 éves és idősebb felnőtteknek:
A javasolt fenntartó adag 1 belégzés naponta kétszer (egy belégzés reggel és egy belégzés este).
Az asztmás tünetek rosszabbodása esetén javasolt egy további adag belégzése. Amennyiben a tünetek néhány perc elteltével sem javulnak, egy további adag belégzése javasolt.
A naponta maximálisan alkalmazható dózis 8 belégzés.
Azoknak a betegeknek, akik gyakori rohamoldó gyógyszerhasználatra szorulnak, feltétlenül javasolni kell, hogy forduljanak orvoshoz. Állapotukat és a fenntartó kezelést újra kell értékelni.
Javasolt adagolás gyermekeknek és 18 év alatti serdülőknek:
A Foster túlnyomásos inhalációs oldat biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és 18 év alatti serdülők esetében nem igazolták. 5-11 éves gyermekeknél, valamint 12-17 éves serdülőknél a Foster túlnyomásos inhalációs oldat használatáról rendelkezésre adatokat a 4.8, az 5.1 és az 5.2 bekezdések tartalmazzák, azonban adagolásra vonatkozó ajánlás nem állapítható meg.
A kezelés ideje alatt rendszeres orvosi ellenőrzés szükséges, hogy az adagolás optimális maradjon és változtatása kizárólag orvosi utasításra történjék.
Az adagot arra a legalacsonyabb szintre kell beállítani, ami még hatékonyan enyhíti a tüneteket. Amennyiben a tünetek a legkisebb ajánlott adaggal is enyhíthetők, a következő dóziscsökkentő lépés lehet az áttérés egy csak kortikoszteroidot tartalmazó inhalátorra. Tanácsos, hogy a betegek a Foster túlnyomásos inhalációs oldatot mindennap, még tünetmentes állapotban is alkalmazzák.
COPD
Javasolt adagolás 18 éves és idősebb felnőtteknek:
Naponta kétszer 2 belégzés.
Különleges betegcsoportok:
Idős betegeknél nincs szükség az adagolás módosítására. Vese- és májkárosodásban szenvedő betegeknél a Foster túlnyomásos inhalációs oldat alkalmazására vonatkozó klinikai adatok nem állnak rendelkezésre (lásd 5.2 pont).
Az alkalmazás módja
A gyógyszer megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében az orvosnak vagy más egészségügyi szakembernek be kell mutatnia a készülék helyes használatát a beteg számára.
A túlnyomásos inhalációs készülék megfelelő alkalmazása elengedhetetlen a kezelés sikeressége érdekében. A beteg figyelmét fel kell hívni, hogy figyelmesen olvassa el a mellékelt betegtájékoztatót és kövesse az abban leírt utasításokat.
A Foster túlnyomásos inhalációs oldatot tartalmazó inhalátor az adagolóeszköz hátoldalán dózisszámlálóval van ellátva, amely jelzi a megmaradt dózisok számát. A 120 adagot tartalmazó kiszerelés esetében minden alkalommal, amikor a beteg megnyomja a tartályt, felszabadítva ezzel egy adagot, a számláló visszaszámol egyet. A 180 adagot tartalmazó kiszerelésnél minden alkalommal, amikor a beteg megnyomja a tartályt, kis mértékben fordul a számláló és a megmaradó kifújható dózisok száma 20-as egységekben jelenik meg a kijelzőn. A beteg figyelmét fel kell hívni, hogy ne ejtse le az inhalátort, mivel az a számláló visszaszámolását okozhatja.
Az inhalátor ellenőrzése
Az inhalátor első használata előtt, illetve amennyiben 14 vagy több napig nem volt használatban, a betegnek egy adagot a levegőbe kell permeteznie, hogy meggyőződjön az adagolóeszköz hibátlan működéséről. Az inhalátor első alkalommal történő ellenőrzését követően a számlálónak a 120‑as vagy a 180-as számon kell mutatnia.
Amennyiben lehetséges, a betegnek ülő vagy álló helyzetben, függőleges testtartásban kell elhelyezkednie a készülék használata közben.
Az inhalátor használata
A betegnek el kell távolítania a szájfeltét védőkupakját és meg kell győződnie arról, hogy a szájfeltét tiszta, mindenféle portól, szennyeződéstől és idegen anyagtól mentes.
A betegnek a lehető leglassabban és mélyen kell kilélegeznie.
Tartsa a beteg az inhalátort függőlegesen, a tartállyal felfelé, és helyezze a szájfeltétet az ajkai közé anélkül, hogy ráharapna a szájfeltétre.
Ezzel egy időben a beteg lélegezzen be lassan és mélyen szájon át. Miután megkezdte a belégzést meg kell nyomnia az eszköz felső részét, felszabadítva ezzel egy adagot.
A betegnek bent kell tartania a levegőt, ameddig csak tudja, és végül ki kell vennie a szájából az inhalátort, és nagyon lassan kell kilélegeznie. Nem szabad az inhalátorba lélegezni.
Ha a betegnek további befújásra van szüksége, a készüléket függőleges helyzetben kell tartania körülbelül fél percig, majd meg kell ismételnie a műveleteket a 2. ponttól az 5. pontig.
FONTOS: a betegeknek nem szabad a 2.-tól 5.-ig tartó lépéseket túl gyorsan végrehajtaniuk.
Használat után a betegnek vissza kell helyeznie a szájfeltét védőkupakját és ellenőriznie kell a dózisszámlálót/dózisjelzőt.
A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy új inhalátorra van szüksége, amennyiben a dózisszámláló vagy dózisjelző a 20-as számot jelzi. Nem szabad használniuk az inhalátort, ha a számláló 0-t mutat, mivel az eszközben maradó kifújható adag nem elelegendő egy teljes adag felszabadításához.
Ha a permet egy része „szökik” a készülék felső részén vagy a száj szélénél, akkor meg kell ismételni a műveletet a 2. ponttól.
Gyenge szorítóerővel rendelkező betegeknek könnyebb lehet két kézzel tartani az inhalátort, ez esetben az eszköz felső részét a két mutatóujjal, alsó részét pedig a két hüvelykujjal kell tartani.
Fontos, hogy a beteg az inhalátor minden használata után öblítse ki a száját vízzel, vagy gargalizáljon, vagy mosson fogat (lásd 4.4 pont).
Tisztítás
A betegeknek javasolni kell, hogy figyelmesen olvassák el a mellékelt betegtájékoztatóban az eszköz tisztítására vonatkozó információkat. Az inhalátor rendszeres tisztításához távolítsa el a védőkupakot a szájfeltétről és a szájfeltét külső, és belső részét törölje meg egy száraz ruhával. Ne vegye ki a tartályt az adagolóeszközből és soha ne használjon vizet vagy egyéb folyadékot a szájfeltét tisztítására.
Azok a betegek, akiknek nehézséget okoz az aeroszol működtetésének és a belégzésnek a szinkronizálása, alkalmazhatják az AeroChamber Plus közbeiktatott eszközt. Ezen betegeknek az orvos, a gyógyszerész, vagy az ápoló meg kell, hogy tanítsa az inhalátor és a közbeiktatott eszköz helyes használatát és gondozását, és ellenőrizni kell az alkalmazást, hogy a belélegzett gyógyszer optimális tüdőbe jutása biztosítva legyen. Ez az AeroChamber Plus‑t alkalmazó betegek számára úgy érhető el, hogy az eszközön keresztül egy folyamatos, lassú, mély lélegzetet vesznek, anélkül, hogy a beadás és a belélegzés között bármilyen késés lenne.
4.3 Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagaival a beklometazon-dipropionáttal, a formoterol‑fumarát‑dihidráttal, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A Foster túlnyomásos inhalációs oldatot csak fokozott óvatossággal (ami jelentheti a beteg szoros monitorozását is) szabad alkalmazni azon betegeknél, akiknél fennáll a szívritmuszavar, harmadfokú atrioventricularis blokk, tachyarrhythmia (felgyorsult, és/vagy szabálytalan szívverés), idiopathiás subvalvularis aortastenosis, hypertrophiás obstructiv cardiomyopathia, súlyos szívbetegség, különösen akut myocardialis infarctus, ischaemiás szívbetegség, congestiv szívelégtelenség, elzáródásos érbetegségek, különösen arteriosclerosis, artériás magas vérnyomás és aneurysma.
Fokozott óvatosság szükséges a QTc‑szakasz ismert vagy feltételezett ‑ pl. congenitalis vagy gyógyszer által okozott ‑ megnyúlással (QTc > 0,44 másodperc) kezelt betegek esetében. A formoterol önmagában is indukálhatja a QTc‑szakasz megnyúlását.
A Foster túlnyomásos inhalációs oldat csak különleges elővigyázatossággal alkalmazható thyreotoxicosisban, diabetes mellitusban, phaeocromocytomában, és nem kezelt hypokalaemiában.
A béta2-agonistákkal történő kezelés súlyos hypokalaemiát eredményezhet. Súlyos asztma esetén fokozott óvatosság ajánlott, mivel ezt a hatást a hypoxia fokozhatja. Az egyéb, potenciálisan hypokalaemiát okozó gyógyszerekkel, mint például xantin‑származékokkal, szteroidokkal vagy diuretikumokkal való együttes kezelés fokozhatja a hypokalaemia kialakulásának veszélyét (lásd 4.5 pont). Ugyancsak óvatosság szükséges nem stabil asztmánál, amikor különböző gyors hatású hörgőtágítókat alkalmaznak. Ezekben az esetekben a szérum káliumszintet ajánlott monitorozni.
A formoterol inhalálása a vércukorszint emelkedését okozhatja. Ezért a vércukorszintet szorosan monitorozni kell cukorbetegeknél.
Amennyiben halogénezett anesztetikummal terveznek altatást, meg kell bizonyosodni arról, hogy a beteg nem használt Foster túlnyomásos inhalációs oldatot legalább 12 órával az érzéstelenítés megkezdése előtt, mivel ilyen esetekben fennállhat az arrhythmia kockázata.
Mint minden kortikoszteroidot tartalmazó inhalációs készítményt, a Foster‑kezelést is körültekintően kell végezni aktív vagy inaktív tuberkulózisban, illetve légúti gombás és vírusos fertőzésekben szenvedő betegeknél.
Nem javasolt a Foster túlnyomásos inhalációs oldattal történő kezelés hirtelen abbahagyása, felfüggesztése.
Amennyiben a beteg a kezelést hatástalannak találja, a kezelőorvoshoz kell fordulnia. Az akut hörgőtágítók gyakoribb használata az állapot rosszabbodására utal, ezért ilyenkor az asztma‑terápiát felül kell vizsgálni. Az asztma- vagy COPD‑kontrollban bekövetkező hirtelen és progresszív rosszabbodás potenciálisan életveszélyes és azonnali orvosi beavatkozást igényel. Meg kell fontolni a kortikoszteroid‑adag növelését akár inhalációs, akár orális formában, illetve fertőzés gyanúja esetén az antibiotikus kezelés megkezdését.
Az asztma fellángolása, illetve jelentős vagy akut rosszabbodása alatt nem javasolt a Foster‑kezelés megkezdése. A Foster‑kezelés alatt asztmával összefüggő, súlyos mellékhatások és fellángolások fordulhatnak elő. A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy ha a Foster-kezeléssel az asztma tünetei nem stabilizálhatók vagy rosszabbodnak, folytassák a kezelést, de mindenképpen keressék fel kezelőorvosukat.
Mint minden inhalációs terápia során, ritkán előfordulhat paradox bronchospasmus, ami közvetlenül az adag belégzése után fokozódó sípoló légzéssel és légszomjjal jelentkezik. Ezt azonnal gyors hatású inhalációs hörgőtágítóval kell kezelni. Ilyen esetekben a Foster‑kezelést azonnal fel kell függeszteni, fel kell mérni a beteg állapotát, és szükség szerint alternatív terápiát kell beállítani.
A Foster túlnyomásos inhalációs oldatot nem alkalmazható az asztma kezdeti kezelésében.
A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy mindig tartsák maguknál az akut asztmás roham kezelésére alkalmas gyors hatású hörgőtágítójukat, akár a Foster túlnyomásos inhalációs oldatot (azok a betegek, akik a Foster‑t fenntartó és rohamoldó terápiaként is alkalmazzák), akár egy másik gyors hatású bronchodilatátort (azok a betegek, akik a Foster‑t csak fenntartó terápiaként alkalmazzák).
A betegeket figyelmeztetni kell, hogy a Foster túlnyomásos inhalációs oldatot mindennap az előírás szerint alkalmazzák, még akkor is, ha tünetmentesek. A rohamoldó Foster-adagokat csak meglévő tünetek esetén szabad belélegezni, és nem alkalmazhatók rendszeresen, megelőzés céljából, pl. fizikai terhelés előtt. Ilyen esetekben külön gyors hatású hörgőtágító alkalmazása megfontolandó.
Amint sikerül az asztma tüneteket kontrollálni, meg lehet fontolni a Foster túlnyomásos inhalációs oldat dózisának fokozatos csökkentését. Az adag csökkentése alatt nagyon fontos a betegek rendszeres ellenőrzése. A Foster túlnyomásos inhalációs oldat legalacsonyabb hatásos dózisát kell alkalmazni (lásd 4.2 pont).
Szisztémás mellékhatások minden inhalációs kortikoszteroid esetében előfordulhatnak, különösen, ha azokat nagy dózisban hosszú időn keresztül alkalmazzák. E hatások előfordulásának valószínűsége sokkal kisebb inhalációs terápia esetén, mint orálisan adott kortikoszteroidok esetén. A lehetséges szisztémás mellékhatások közé tartoznak a Cushing‑szindróma, a cushingoid küllem, a mellékvesekéreg‑szuppresszió, a gyermekek és serdülők növekedésbeli visszamaradása, a csontok ásványianyag‑sűrűségének csökkenése, a cataracta, a glaucoma, és ritkábban egy sor pszichológiai vagy magatartásbeli hatás, beleértve a pszichomotoros hiperaktivitást, alvászavart, szorongást, depressziót vagy agressziót (különösen gyermekeknél).
Ezért fontos, hogy a betegeket rendszeresen ellenőrizzék, és az inhalációs kortikoszteroid adagját arra a lehető legalacsonyabb hatásos dózisra titrálják, amellyel az asztma tünetei jól kontrollálhatók.
Az egyszeri adag utáni farmakokinetikai adatok azt mutatták (lásd 5.2 pont), hogy a Foster túlnyomásos inhalációs oldat AeroChamber Plus közbeiktatott eszközzel történő alkalmazása, összehasonlítva a standard adagoló használatával, nem növeli a formoterol teljes szisztémás expozícióját, csökkenti a beklometazon‑17‑monopropionát szisztémás expozícióját, míg a tüdőből a szisztémás keringésbe kerülő, változatlan beklometazon‑dipropionát mennyisége növekszik; mivel a beklometazon‑dipropionát és aktív metabolitjának összeadódó szisztémás expozíciója azonban nem változik, ezért a Foster túlnyomásos inhalációs oldat alkalmazása a nevezett eszközzel nem növeli a szisztémás hatások kockázatát.
A betegek elhúzódó, nagy dózisú inhalációs kortikoszterioddal történő kezelése mellékvesekéreg‑szuppressziót és akut mellékvese‑krízist okozhat. 16 évesnél fiatalabb gyermekek esetén a javasoltnál magasabb dózisú beklometazon‑dipropionát alkalmazása különösen nagy kockázatot jelent.
Akut mellékvese‑krízist kiváltó állapot lehet a trauma, sebészeti beavatkozás, fertőzés vagy a dózis gyors csökkentése. A megjelenő tünetek általában bizonytalanok, előfordulhat pl. anorexia, hasi fájdalom, súlycsökkenés, fáradtság, fejfájás, hányinger, émelygés, hányás, alacsony vérnyomás, csökkent éberségi szint, hypoglykaemia és görcsroham. Stressz, illetve elektív sebészeti beavatkozások idején mérlegelni kell a kezelés kiegészítését szisztémás kortikoszteroiddal.
Nagyon gondosan kell eljárni a betegek Foster‑terápiára történő átállításánál, különösen, ha a korábbi szisztémás szteroid‑terápia mellékvese‑károsodást okozott.
Azoknál a betegeknél, akiket orális kortikoszteroid‑terápiáról inhalációs terápiára állítanak át, még sokáig megmaradhat a mellékvesekéreg csökkent rezerv kapacitásának kockázata. Ez a kockázat azoknál a betegeknél is fennállhat, akik korábban nagy adagú sürgősségi kortikoszteriod‑terápiában részesültek, vagy tartós kezelésként magas dózisú inhalációs kortikoszteroidot kaptak.
A reziduális károsodás lehetőségére mindig gondolni kell sürgősségi helyzetekben vagy stresszel járó elektív szituációkban, ilyenkor mérlegelni kell a megfelelő kortikoszteroid adását. A mellékvese‑károsodás mértékének megítéléséhez, elektív beavatkozások előtt szükség lehet specialista közreműködésére.
Pneumonia COPD-s betegeknél
Az inhalációs kortikoszteroid-kezelésben részesülő COPD-s betegeknél a pneumonia ‑ beleértve a kórházi kezelést igénylő eseteket is ‑ incidenciájának növekedését figyelték meg. Néhány bizonyíték a pneumonia megnövekedett kockázatára utal a nagyobb szteroid adagokat alkalmazó betegeknél, de ezt nem támasztotta alá egyértelműen az összes vizsgálat.
Nincs egyértelmű klinikai bizonyíték arra, hogy az inhalációs kortikoszteroid gyógyszercsoporton belül a készítmények között különbség lenne a pneumonia kockázatának mértékében.
A kezelőorvosoknak szem előtt kell tartaniuk a pneumonia lehetséges kialakulását COPD-s betegeknél, mert az ilyen fertőzések klinikai tüneteit a COPD exacerbációi elfedhetik.
A pneumonia kockázati tényezői COPD-s betegeknél a dohányzás, előrehaladott kor, alacsony testtömegindex (BMI) és súlyos COPD.
Az oropharyngealis candida‑fertőzés kockázatának csökkentése érdekében a betegeket figyelmeztetni kell, hogy a felírt inhalációs mennyiség alkalmazása után öblítsék ki a szájukat vízzel, gargarizáljanak, vagy mossanak fogat.
A Foster kis mennyiségű, befújásonként 7 mg etanolt (alkoholt) tartalmaz, amely a 2 belégzésből álló adagonként 0,20 mg/ttkg mennyiségnek felel meg. Normál adagok esetén az etanol mennyisége elhanyagolható, és nem jelent kockázatot a betegek számára.
Látászavar
A kortikoszteroidok szisztémás és helyi alkalmazásával kapcsolatosan látászavarról számolhatnak be. Amennyiben a beteg olyan tünetekkel jelentkezik, mint például a homályos látás vagy egyéb látászavarok, fontolóra kell venni a beteg szemész szakorvoshoz történő utalását a lehetséges okok kivizsgálása céljából, amelyek között szerepelhet a cataracta, a glaucoma vagy olyan ritka betegségek, mint a centralis serosus chorioretinopathia (CSCR), amelyeket a szisztémás és helyi kortikoszteroid alkalmazása után jelentettek.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Farmakokinetikai interakciók
A beklometazon‑dipropionát (BDP) az észteráz enzimek által elősegített nagyon gyors metabolikus folyamaton megy át.
A beklometazon kevésbé függ a CYP3A metabolizmustól, mint néhány más kortikoszteroid, és általánosságban a gyógyszer-kölcsönhatások nem valószínűek; azonban az erős CYP3A-inhibitorok (például ritonavir, kobicisztát) egyidejű alkalmazása során a szisztémás hatások lehetősége nem zárható ki, ezért az ilyen szerek alkalmazása esetén óvatosság és megfelelő ellenőrzés tanácsolt.
Farmakodinámiás interakciók
Asztmás betegeknél a béta-blokkolók használata (beleértve a szemcseppeket is) kerülendő. Amennyiben a béta-blokkolók alkalmazása elkerülhetetlenül szükséges, a formoterol hatásossága csökken, vagy megszűnik.
Ugyanakkor, egyéb béta-adrenerg készítmények adása potenciálisan additív hatású lehet, ezért a teofillin vagy más béta-adrenerg szerek formoterol melletti alkalmazása során fokozott óvatosság szükséges.
Kinidin, dizopiramid, prokainamid, fenotiazinok, antihisztaminok, MAO-gátlók és a triciklikus antidepresszánsok alkalmazása QTc‑szakasz megnyúlással és ventricularis arrhythmia fokozott kockázatával járhat.
Az L-dopa, L-tiroxin, oxitocin vagy alkohol formoterollal történő egyidejű alkalmazása ugyancsak gyengítheti a béta2‑szimpatomimetikumokkal szembeni cardialis toleranciát.
MAO-gátlókkal történő együttes alkalmazás, beleértve az olyan hasonló tulajdonságú vegyületeket, mint pl. furazolidon és prokarbazin, hipertenzív reakciókat válthat ki.
Az arrhythmia fokozott kockázata állhat fenn azon betegek esetében, akik a terápia ideje alatt halogénezett szénhidrogénekkel végzett anesztéziában részesülnek.
Xantin‑származékok, szteroidok vagy diuretikumok egyidejű alkalmazása fokozhatja a béta2‑agonisták lehetséges hypokalaemiát okozó hatását. (lásd 4.4 pont). A hypokalaemia digitálisz glikozidokkal kezelt betegeknél fokozhatja a szívritmuszavarokra való hajlamot.
A Foster túlnyomásos inhalációs oldat nyomokban etanolt tartalmaz. Elméletileg bekövetkezhet interakció, főleg az erre érzékeny, diszulfirammal és metronidazollal kezelt betegeknél.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Bár a HFA‑134a hajtógáz terhesség vagy szoptatás alatti alkalmazásának biztonságosságával kapcsolatban nem áll rendelkezésre kellő tapasztalat, a hajtógáz reproduktív működésre és embrionális fejlődésre kifejtett hatásának tanulmányozása az állatkísérletekben nem tárt fel releváns klinikai mellékhatásokat.
Terhesség
A Foster túlnyomásos inhalációs oldattal kapcsolatban nincsenek terhességre vonatkozó klinikai adatok.
Állatkísérletekben a beklometazon‑dipropionát és formoterol kombinációja vonatkozásában, - magas szisztémás expozíciót követően - reprodukciós toxicitásra utaló bizonyítékokat mutattak ki (lásd 5.3 pont). A béta2‑szimpatomimetikumok ismert tocolyticus hatása miatt különös gondot kell fordítani a szülést közvetlenül megelőző időszakban történő alkalmazásra. Formoterol alkalmazása nem javasolt a terhesség során, és különösképpen a terhesség vége felé, illetve a szülés alatt, csak akkor, ha nincs más (biztonságosabb) alternatíva.
A Foster túlnyomásos inhalációs oldat terhesség idején csak akkor alkalmazható, ha a várható előnyök meghaladják a potenciális kockázatokat.
Szoptatás
A Foster túlnyomásos inhalációs oldattal kapcsolatban nincsenek a szoptatás alatti alkalmazásra vonatkozó releváns klinikai adatok.
Habár nem állnak rendelkezésre állatkísérletekből származó adatok, indokolt az a feltételezés, hogy a beklometazon‑dipropionát, más kortikoszteroidokhoz hasonlóan jelen lehet az anyatejben.
Nem ismert, hogy a formoterol kiválasztódik-e a humán anyatejbe, azonban szoptató állatok tejében kimutatható volt.
A Foster túlnyomásos inhalációs oldat alkalmazására szoptató kismamáknál csak akkor kerülhet sor, ha a várható előnyök felülmúlják a potenciális kockázatokat.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A Foster túlnyomásos inhalációs oldat valószínűleg nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Mivel a Foster túlnyomásos inhalációs oldat beklometazon‑dipropionátot és formoterol‑fumarát‑dihidrátot tartalmaz, az egyes komponensekhez kapcsolódó mellékhatások típusa és a súlyossága előre jelezhető.
A két vegyület egyidejű beadását követően nem volt tapasztalható további mellékhatások megjelenése.
A Foster túlnyomásos inhalációs oldathoz, mint a beklometazon‑dipropionát és a formoterol‑fumarát‑dihidrát fix kombinációjához kapcsolódó, valamint a különálló komponensekre lebontott mellékhatások az alábbi táblázatban vannak szervrendszerek szerint összefoglalva.
A mellékhatások gyakoriságának osztályozása a következő: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 és < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 és < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 és < 1/1000), és nagyon ritka (≤ 10 000). A gyakori, nem gyakori mellékhatások asztmás és COPD-s betegekkel végzett klinikai vizsgálatokból származnak.
|
* A Foster túlnyomásos inhalációs oldattal egy COPD-s betegeken végzett kulcsfontosságú (pivotális) klinikai vizsgálatban egy betegnél nem súlyos pneumoniaval kapcsolatos esetet jelentettek. További mellékhatások, amelyeket a Foster túlnyomásos inhalációs oldattal végzett COPD-s klinikai vizsgálatokban figyeltek meg: a vér kortizolszintjének csökkenése és pitvarfibrilláció. |
|
Mint más inhalációs terápiánál, itt is előfordulhat paradox bronchospasmus (lásd 4.4 pont).
A megfigyelt mellékhatások között azok, amelyek tipikusan a formoterol alkalmazáshoz kapcsolódnak: hypokalaemia, fejfájás, tremor, palpitatio, köhögés, izomgörcs és megnyúlt QTc‑intervallum.
A megfigyelt mellékhatások között azok, amelyek a beklometazon‑dipropionát alkalmazás tipikus velejárói: orális gombás fertőzések, orális candidiasis, hangképzési zavarok, torokirritáció.
A dysphonia és candidiasis elkerülhető, ha használat után a betegek vízzel kiöblítik a szájukat, gargarizálnak, vagy fogat mosnak. A tüneti candidiasis a Foster‑kezelés folytatása mellett kezelhető helyi antifungális készítménnyel.
A belélegzett kortikoszteroidoknak (beklometazon-dipropionát) lehetnek szisztémás hatásai, különösen nagy dózisok hosszabb ideig történő alkalmazása esetén, ilyenek a mellékvese‑szuppresszió, csontsűrűség‑csökkenés, növekedésbeli elmaradás gyermekeknél és serdülőknél, glaucoma és cataracta (lásd 4.4 pont).
Túlérzékenységi reakciók, beleértve a kiütést, urticariát, pruritust, erythemát, a szem, arc, ajkak és garat ödémáját, szintén előfordulhatnak.
Gyermekek és serdülők
Egy 12 hetes, asztmában szenvedő serdülőkön végzett vizsgálatban a Foster túlnyomásos oldat biztonságossági profilja nem különbözött a beklometazon-dipropionát monoterápiáétól.
A kifújásonként 50 mikrogramm beklometazon-dipropionátot és 6 mikrogramm formoterol‑fumarárot tartalmazó gyermekgyógyászati kísérleti gyógyszerformájú Foster biztonságossági profilja, az 5-11 éves asztmás gyermekeknek, több mint 12 hetes kezelési periódusban alkalmazva, a fogalomban lévő, engedélyezett monokomponensű formoterol és beklometazon-dipropionáthoz hasonlónak bizonyult.
Ugyanakkor, a Foster ugyanezen 50 mikrogramm beklometazon-dipropionátot és 6 mikrogramm formoterol‑fumarárot tartalmazó gyermekgyógyászati kísérleti gyógyszerformájának 5-11 éves asztmás gyermekeknél több mint 2 hetes alkalmazása az alsó végtagok lassúbb növekedési ütemét tekintve nem bizonyult rosszabbnak, mint a piaci forgalomban lévő monokomponensű formoterol és beklometazon-dipropionát szabad kombináció.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
A Foster túlnyomásos inhalációs oldat esetében egészen 12 halmozott dózisig vizsgálták a hatást asztmás betegeken (a teljes mennyiség 1200 mikrogramm beklometazon-dipropionát és 72 mikrogramm formoterol). Ez a kumulatív kezelés nem okozott abnormális hatást a vitális funkciók tekintetében és súlyos mellékhatások sem jelentkeztek.
A formoterol túladagolása a következő hatásokhoz vezethet, ezek tipikus béta2-adrenerg agonista hatások: hányinger, hányás, fejfájás, tremor, aluszékonyság, palpitatio, tachycardia, ventricularis arrhythmia, megnyúlt QTc‑intervallum, metabolikus acidózis, hypokalaemia, hyperglykaemia.
A formoterol túladagolása esetén szupportív és tüneti kezelés javasolt. Súlyos esetben kórházi kezelés szükséges. Kardioszelektív béta‑adrenerg‑blokkoló adása megfontolható, de csak fokozott óvatossággal adható, mivel a béta‑adrenerg‑blokkoló szerek bronchospasmust válthatnak ki. A szérum káliumszintet monitorozni kell.
A beklometazon‑dipropionát akut inhalációja az ajánlott mennyiség felett, a mellékvese-funkciók átmeneti szuppressziójához vezethet. Emiatt nem szükséges sürgősségi kezelés mivel a mellékvese‑működés néhány napon belül helyreáll, amit a plazma kortizol szintjének mérésével lehet ellenőrizni. Ezeknél a betegeknél a kezelést folytatni kell azzal az adaggal, amely elegendő az asztma‑kontroll fenntartásához.
Az inhalációs beklometazon‑dipropionát krónikus túladagolása mellékvese‑szuppressziót okozhat (lásd 4.4 pont). A mellékvese-kapacitás monitorozása szükséges lehet. A kezelést azzal a dózissal kell folytatni, amely megfelelően kontrollálja az asztmát.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Obstruktív légúti betegségek elleni szerek. Adrenerg szerek, inhaláló szerek.
ATC kód: R03A K08
Hatásmechanizmus és farmakodinámiás hatások
A Foster túlnyomásos inhalációs oldat kétféle hatóanyagot, beklometazon‑dipropionátot és formoterolt tartalmaz. Ezeknek a hatóanyagoknak a hatása különböző. Általában, mint más inhalációs kortikoszteroid és béta2‑agonista kombinációi, összetett hatásuk révén az asztma súlyosbodását csökkentik.
Beklometazon-dipropionát
A beklometazon‑dipropionát a javasolt adagban történő belégzés mellett a glükokortikoidokra jellemző gyulladáscsökkentő hatást fejt ki a tüdőben és ezáltal mérsékli az asztma tüneteit és az exacerbációkat, miközben kevesebb mellékhatás lép fel, mint szisztémás kortikoszteroid‑kezelés esetén.
Formoterol
A formoterol szelektív béta2‑adrenerg‑agonista, amely reverzibilis obstruktív légúti betegségek esetén a bronchusok simaizomzatát ellazítja. A hatáskezdet rendkívül gyors, a belélegzést követő 1‑3 percen belül megfigyelhető, és még az egyszeri adag inhalációja után 12 órával is tart.
Asztma
A Foster fenntartó kezelés klinikai hatásossága
Felnőttek részvételével végzett klinikai vizsgálatokban a formoterol a beklometazon‑dipropionáttal együttadva javította az asztma tüneteit és a tüdő működését, valamint mérsékelte az exacerbációkat.
Egy 24 hetes vizsgálat szerint a Foster túlnyomásos inhalációs oldat hatása a tüdő működésére legalább ugyanolyan volt, mint a beklometazon‑dipropionát és formoterol szabad kombinációja, és jobb volt, mint a beklometazon‑dipropionát egyedül.
A Foster fenntartó és rohamoldó kezelés klinikai hatásossága
Egy 48 hetes, párhuzamos csoportos, összesen 1701 felnőtt asztmás beteg részvételével végzett vizsgálat során a fenntartó (naponta 2×1 belégzés) és rohamoldó (maximum napi 8 belégzés) Foster‑kezelést hasonlították össze a szalbutamol rohamoldó terápiával kiegészített fenntartó (naponta 2×1 belégzés) Foster‑kezeléssel, felnőtt betegeknél, kezeletlen közepesen súlyos vagy súlyos asztmában. A vizsgálat eredményei igazolták, hogy a Foster fenntartó és rohamoldó kezelésként való alkalmazása a Foster fenntartó és szalbutamol rohamoldó kezeléshez viszonyítva statisztikailag szignifikánsan megnyújtotta az első asztma-exacerbációig(*) eltelt időt (p < 0,001 mind az ITT és a PP betegcsoportnál). Az egy betegre eső évenkénti súlyos asztma-exacerbációk számában statisztikailag szignifikánsan különbözött a két csoport: 0,1476 vs. 0,2239 a fenntartó és rohamoldó Foster-kezelést kapó, illetve a szalbutamolt használó csoportban (statisztikailag szignifikáns csökkenés: p < 0,001). A fenntartó és rohamoldó Foster-kezelésben részesülő csoport betegei klinikailag számottevő javulást értek el az asztma-kontroll mértékében. A rohamoldó naponkénti inhalációjának átlagos száma és a rohamoldót használó betegek aránya mindkét csoportban hasonlóan csökkent.
Megjegyzés(*): súlyos exacerbáció alatt az asztma olyan rosszabbodását értjük, ami kórházi vagy sürgősségi kezelést tesz szükségessé, vagy szisztémás szteroidok alkalmazását indokolja több mint 3 napon keresztül.
Egy másik klinikai vizsgálatban a Foster túlnyomásos inhalációs oldat egyszeri 100/6 mikrogrammos adagja a szalbutamol 200 mikrogrammos dózisának megfelelő mértékben mutatott gyors bronchodilatátor hatást és javította a dyspnoés tüneteket az asztmás betegeknél metakolin‑provokációval kiváltott bronchusgörcs esetén.
Gyermekek és serdülők
Egy 12 hetes vizsgálatban, asztmában szenvedő serdülő betegek kezelésében a Foster 100/6 mikrogramm nem bizonyult jobbnak a beklometazon-dipropionát-monoterápiánál a tüdőfunkciós paraméterek (elsődleges végpontváltozás az adagolás előtti PEF‑értékben), a másodlagos végpontváltozás, valamint a klinikai tünetek vonatkozásában.
5-11 éves asztmás gyermekeknek egyszeri dózisban, AeroChamber Plus eszköz alkalmazásával adagolt kifújásonként 50 mikrogramm beklometazon-dipropionátot és 6 mikrogramm formoterol‑fumarárot tartalmazó gyermekgyógyászati kísérleti gyógyszerformájú Foster hörgőtágító hatását értékelték a forgalomban lévő beklometazon-dipropionát és formoterol-fumarát szabad kombinációval összehasonlítva. A Foster 50/6, a reggeli adagolást követő 12 órában mért átlagos FEV1‑érték vonatkozásában, a szabad kombinációval összehasonlítva nem bizonyult rosszabbnak, mivel az eltérés igazított középértékének 95% CI-os alsó korlátja -0,047 l volt, nagyobb, mint az előre tervezett -0,1 literes nem rosszabb eredményt mutató korlát.
Egy több, mint 12 hétig tartó vizsgálatban 5-11 éves asztmás gyermekeknek AeroChamber Plus eszköz alkalmazásával adagolt Foster 50/6 mikrogramm/kifújás gyermekgyógyászati gyógyszerforma a beklometazon-dipropionát-monoterápiával szemben nem bizonyult jobbnak, továbbá nem bizonyult rosszabbnak a beklometazon-dipropionát és formoterol-fumarát szabad kombinációval szemben a tüdőfunkciós paraméterek vonatkozásában (elsődleges végpontváltozás az adagolás előtti FEV1‑értékben).
Krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD)
Két 48 hetes klinikai vizsgálatban, súlyos krónikus obstruktív tüdőbetegségben (30% < FEV1% < 50%) szenvedő betegeknél értékelték a készítmény tüdőfunkcióra gyakorolt hatását és az exacerbációk gyakoriságát (az orális szteroid és/vagy antibiotikum kezelések, és/vagy a hospitalizáció szükségessége alapján határozták meg).
Egy kulcsfontosságú (pivotális) vizsgálat a tüdőfunkció (elsődleges végpontváltozás az adagolás előtti FEV1‑értékben) szignifikáns javulását mutatta összevetve a formoterol‑monoterápiával 12 hetes kezelést követően (korrigált átlagos különbség a Foster és a formoterol között: 69 ml), valamint az egyes klinikai vizitekkel az egész kezelési időszak alatt (48 hét). A vizsgálat bebizonyította, hogy az exacerbációk évi átlagos száma betegenként (exacerbációs ráta, kiegészített (co-primary) elsődleges végpont) szignifikánsan csökkent a Foster-kezelés hatására, összehasonlítva a formoterol‑monoterápiával (korrigált átlagos érték 0,8 volt, összehasonlítva a formoterol‑csoportban tapasztalt 1,12 értékkel, korrigált arány 0,72 volt, p < 0,001) a 1199 súlyos krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedő beteggel végzett 48 hetes kezelés alatt. Továbbá, a Foster túlnyomásos inhalációs oldat esetében az első súlyos exacerbációig eltelt idő jelentősen hosszabb volt, mint formoterol mellett. Az exacerbációs ráta és tüdőfunkció tekintetében a Foster túlnyomásos inhalációs oldat eredményei jobbnak bizonyultak a formoterol-monoterápiánál a betegek azon alcsoportjainál is (körülbelül 50% minden kezelési ágban), akiket egyidejűleg tiotropium-bromiddal vagy anélkül kezeltek.
A második kulcsfontosságú (pivotális) vizsgálatban, amely egy 718 beteg részvételével végzett három kezelési ágból álló, randomizált, párhuzamos-csoportos vizsgálat volt, a Foster túlnyomásos inhalációs oldat az adagolás előtti FEV1-érték változásában a kezelés végén (48 hét) felülmúlta a formoterol‑monoterápiát és nem igazolt gyengébb hatást a Foster túlnyomásos inhalációs oldat és a budezonid/formoterol fix dózisú kombinációja között, ugyanazon paraméterek tekintetében.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
A beklometazon‑dipropionát és formoterol szisztémás hatása a Foster túlnyomásos inhalációs oldat fix kombinációban összehasonlítható volt a különálló hatóanyagokéval.
Az egészséges emberek részvételével végzett farmakokinetikai vizsgálatban a Foster túlnyomásos inhalációs oldat egyszeri adagját, mint fix kombinációt (4 adag 100/6 mikrogramm), vagy a beklometazon‑dipropionát CFC egyszeri adagját (4 adag 250 mikrogramm) és formoterol HFA-t (4 adag 6 mikrogramm) adtak.
A beklometazon‑dipropionát fő aktív metabolitjának (beklometazon‑17‑monopropionát) görbe alatti értéke (AUC) 35%-kal, a maximális plazmakoncentrációja pedig 19%-kal alacsonyabbnak bizonyult a fix kombinációval, mint a nem-extrafinom beklometazon-dipropionát CFC alkalmazása mellett. Ellenben a felszívódás gyorsabb volt (0,5 óra vs. 2 óra) a fix kombinációnál, mint az önmagában adott, nem-extrafinom beklometazon‑dipropionát CFC esetében.
A formoterolra vonatkozóan a maximális plazmakoncentráció ugyanolyan volt a fix adagolás után vagy az időszakos kombinációnál, a szisztémás expozíció kicsivel magasabb volt a Foster túlnyomásos inhalációs oldat alkalmazása után, mint az időszakos kombináció esetében.
Nem volt farmakokinetikai vagy farmakodinámiás (szisztémás) bizonyíték a beklometazon‑dipropionát és formoterol közötti interakcióra.
Az AeroChamber Plus közbeiktatott eszköz alkalmazása egy egészséges önkéntesek részvételével végzett vizsgálatban a standard adagoló alkalmazásával összehasonlítva, sorrendben 41%‑kal illetve 45%-kal növelte a beklometazon‑dipropionát aktív metabolitjának, a beklometazon‑17‑monopropionátnak illetve a formoterolnak a tüdőbe jutó mennyiségét. A formoterol teljes szisztémás expozíciója nem változott, a beklometazon‑17‑propionáté 10%-kal csökkent, míg a változatlan beklometazon‑dipropionáté nőtt. Egy stabil COPD-s betegek, egészséges önkéntesek és asztmás betegek részvételével végzett tüdőbeli depozíciós vizsgálat igazolta, hogy átlagosan a nominális dózis 33%-a deponálódott a COPD-s betegek tüdejében, 34% az egészséges önkéntesek és 31% az asztmás betegek tüdejében. A beklometazon‑17‑monopropionát és a formoterol plazmaprofilja összemérhető volt a három csoportban az inhalációt követő 24 óra alatt. A beklometazon-dipropionát expozíciója magasabb volt a COPD-s betegeknél, mint az asztmás betegeknél és egészséges önkénteseknél.
Gyermekek és serdülők
A Foster nem volt bioekvivalens az extrafinom beklometazon-dipropionát és formoterol szabad kombinációjával 12-17 év közötti serdülőknek adagolva, az egyszeri dózisú farmakokinetikai vizsgálatban (100/6 mikrogrammból 4 befújás), függetlenül attól, hogy közbeiktatott eszköz (Aerochamber Plus) alkalmazásra került vagy sem.
Amikor közbeiktatott eszköz nem került alkalmazásra, a Foster inhalációs kortekoszteroid összetevőjének alacsonyabb plazma csúcskoncentrációja alakult ki a szabad kombinációval összehasonlítva (a beklometazon-17-monoproprionát [B17MP] Cmax-ának az igazított mértani középértékek hányadosainak becsült pontja, 84,38%, 90% CI: 70,22; 101,38)
Amikor a Foster közbeiktatott eszközzel került alkalmazásra, a formoterol plazma csúcskoncentrációja 68%-kal emelkedett a szabad kombinációhoz képest (a Cmax igazított mértani középértékek hányadosainak becsült pontja 168,41, 90% CI: 138,2; 205,2). Ezen eltérések klinikai jelentősége a hosszú távú alkalmazásban nem ismertek.
A formoterol teljes szisztémás expozíciója (AUC0-t) a szabad kombinációéval egyenértékű volt, függetlenül attól, hogy közbeiktatott eszköz alkalmazásra került vagy sem. A beklometazon‑17‑monoproprionát egyenértékű expozíciója csupán akkor igazolódott, amikor közbeiktatott eszköz nem került alkalmazásra, míg az AUC0-t 90% CI-je éppen hogy az egyenértékű tartományon kívül esett, amikor a közbeiktatott eszköz alkalmazásra került (igazított mértani középértékek hányadosainak becsült pontja 89,63%, CI: 79,93; 100,50).
A Foster közbeiktatott eszköz nélküli alkalmazásakor serdülőkben, a felnőtteknél megfigyeltekhez hasonlóan, alacsonyabb beklometazon-17-monoproprionát, vagy egyenértékű teljes szisztémás formoterol-expozíció (AUC0-t) alakult ki. Ezen felül, mindkét hatóanyag átlagos plazma csúcskoncentrációja (Cmax) serdülőknél alacsonyabb volt, mint felnőtteknél.
Egyszeri dózisú farmakokinetikai vizsgálatban AeroChamber Plus eszköz közbeiktatásával adagolt Foster 50 mikrogramm beklometazon-dipropionát és 6 mikrogramm formoterol-fumarát/kifújás gyermekgyógyászati kísérleti gyógyszerforma nem volt bioekvivalens a beklometazon-dipropionát és formoterol szabad kombinációval, 5-11 éves, asztmában szenvedő gyermekeknél alkalmazva. A vizsgálati eredmények a Foster 50/6 inhalációs kortikoszteroid komponensének alacsonyabb AUC0-t és plazma csúcskoncentrációját mutatják a szabad kombinációval összehasonlítva (a beklometazone‑17‑monoproprionát AUC0-t-ének az igazított mértani középértékei hányadosainak becsült pontja: 81%, 90% CI: 69,7; 94,8; Cmax: 82%, 90% CI: 70,1; 94,7). A formoterol teljes szisztémás expozíciója (AUC0-t) a szabad kombinációéval egyenértékű volt, míg a Cmax a Foster 50/6 esetében valamivel alacsonyabb volt a szabad kombinációval összehasonlítva (igazított mértani középértékek hányadosainak becsült pontja 92%, 90% CI: 78; 108).
Beklometazon-dipropionát
A beklometazon‑dipropionát egy prodrug igen gyenge glükokortikoid‑receptor-kötődéssel, ami az észteráz enzim hidrolizációja révén aktív metabolittá alakul, ez a beklometazon‑17‑monopropionát, amelynek nagyobb a helyi gyulladásgátló aktivitása, mint a prodrug beklometazon‑dipropionátnak.
Felszívódás, eloszlás és biotranszformáció
A belélegzett beklometazon‑dipropionát gyorsan felszívódik a tüdőn keresztül; az abszorpció előtt azonban jelentős része konvertálódik aktív metabolittá, beklometazon‑17‑monopropionáttá. A folyamatot a legtöbb szövetben megtalálható észteráz enzim katalizálja. Az aktív metabolit szisztémás megjelenése a tüdőből (36%) és a lenyelt adag gastrointestinalis felszívódásából származik. A lenyelt beklometazon‑dipropionát biohasznosulása elhanyagolható, ámbár a beklometazon‑17‑monopropionáttá való preszisztémás konverzió révén az adag 41%-a aktív metabolitként szívódik fel.
A szisztémás expozíció megközelítőleg lineáris összefüggést mutat a belélegzett adaggal.
A beklometazon‑dipropionátra és beklometazon‑17‑monopropionátra vonatkozó abszolút biohasznosulás közelítőleg a névleges adag 2% és 62%-a. Intravénás adagolást követően a beklometazon‑dipropionátnak és aktív metabolitjának az eloszlását magas plazmaclearance (sorrendben 150 l/óra és 120 l/óra) jellemzi, ahol egyensúlyi állapotban a beklometazon‑dipropionát térfogati eloszlása kisebb (20 l), míg az aktív metabolit nagyobb szöveti eloszlású (424 l).
A plazmafehérje-kötődés mérsékelten magas.
Elimináció
A beklometazon‑dipropionát főleg poláris metabolitok formájában eliminálódik, és a széklettel ürül. A beklometazon‑dipropionát és metabolitjai vesén keresztüli kiválasztása elhanyagolható. A terminális eliminációs felezési idő 0,5 óra a beklometazon‑dipropionátra és 2,7 óra a beklometazon‑17‑monopropionátra vonatkozóan.
Speciális betegcsoportok
A beklometazon‑dipropionát farmakokinetikáját vese-, ill. májkárosodott betegeknél nem vizsgálták, azonban mivel a beklometazon‑dipropionát nagyon gyors metabolizmuson megy át az észteráz enzim jelenlétében az intestinalis folyadékban, a szérumban, a tüdőben és a májban, így olyan markánsabban poláris végtermékek keletkeznek, mint a beklometazon‑21‑monopropionát és beklometazon‑17‑monopropionát és beklometazon, tehát a májkárosodás nem változtatja meg a beklometazon‑dipropionát farmakokinetikáját és biztonságossági profilját.
Mivel a beklometazon‑dipropionát vagy metabolitja nem fordul elő a vizeletben, így a szisztémás expozíció fokozódása nem várható a vesekárosodott betegeknél.
Formoterol
Felszívódás és eloszlás
Az inhalációt követően a formoterol felszívódik a tüdőből és a gastrointestinalis traktusból.
Egy adagolt dózist kibocsátó inhaláló eszközzel (MDI: metered dose inhaler) bejuttatott dózisnak kb. 60‑90%-át a betegek lenyelik. A lenyelt rész legalább 65%-a felszívódik a gastrointestinalis traktusból. A változatlan gyógyszer a plazmában a csúcskoncentrációt az orális adagolás utáni 0,5‑1 órával éri el.
A formoterol plazmafehérjéhez kötődése 61‑62%, amiből 34% albuminhoz kötődik. A terápiás adagban elért koncentrációtartományban nem volt telítődés a kötődésben. Az eliminációs felezési idő orális alkalmazás után 2‑3 óra volt. A formoterol felszívódása 12‑96 mikrogramm formoterol‑fumarát inhalációját követően lineáris.
Biotranszformáció
A formoterol nagymértékben metabolizálódik, a legfőbb útvonal közé tartozik a fenol hidroxil‑csoportjának direkt konjugációja.
A glükuronidsav‑konjugát inaktív. A második fő útvonal magában foglalja az O‑demetilációt, amit a fenol 2’‑hidroxil‑csoportján bekövetkező konjugáció követ. A citokróm P450 izoenzimek, a CYP 2D6, CYP 2C19 és CYP 2C9 vesznek részt a formoterol demetilációjában. A máj a metabolizmus elsődleges helye. Terápiás koncentrációban a formoterol nem gátolja a CYP 450 enzimet.
Elimináció
A formoterol egyszeri, száraz porból történt inhalációja után a vizelettel történő kumulatív kiválasztás lineárisan nő a 12‑96 mikrogramm dózistartományban. Általában a dózis 8%‑a változatlan formában és 25%‑a az összes formoterol formában választódik ki. 120 mikrogramm egyszeri dózis 12 egészséges alany általi inhalációját követően a felezési időt 10 órában határozták meg. Az (R,R)- és (S,S)‑enantiomerek 40 illetve 60%-ban voltak jelen a vizeletben változatlan gyógyszerformában. A két enantiomer relatív mennyisége állandó volt a vizsgált adagoknál is, és nem volt bizonyíték egy enantiomer relatív akkumulációjára az ismételt emelt adagnál sem.
Egészségeseken vizsgálva, per os adagolás után (40‑80 mikrogrammos tartományban) a dózis 6, illetve 10%-a volt kimutatható a vizeletben változatlan formában, valamint az adag 8%‑a glükuronidként ürült. A formoterol orális adagjának a 67%-a (főként metabolitok formájában) a vizelettel, a többi pedig a széklettel választódik ki.
A formoterol veseclearance-e 150 ml/perc.
Speciális betegcsoportok
Máj/vesefunkció károsodás: a formoterol farmakokinetikáját nem tanulmányozták máj- vagy vesekárosodott betegeken, azonban, mivel a formoterol eliminációja főként a májmetabolizmus útján történik, fokozott expozíció várható súlyos májcirrozisban szenvedő betegeknél.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
A beklometazon‑dipropionát és a formoterol együttes, vagy külön-külön ható toxicitását állatokon tanulmányozták, és ezek a toxicitások főleg a felfokozott farmakológiai hatásnak voltak betudhatók. Ezek összefüggésben vannak a beklometazon‑dipropionát immunszuppresszív aktivitásával és a formoterol cardiovascularis hatásával, amit főleg kutyákon vizsgáltak. Sem a toxicitásban, sem a nem várt hatásokban nem találtak a kombinációra vonatkozóan eltérő adatokat.
Patkányokon végzett reprodukciós vizsgálatok dózisfüggő hatást mutattak. A kombináció csökkent fogamzóképességgel, embryofoetalis toxicitással társult. Nagy dózisú kortikoszteroid adása vemhes állatoknak a magzat rendellenes fejlődését okozza, beleértve a farkastorok és méhen belüli növekedési zavarok kialakulását. Ez a hatás a beklometazon‑dipropionát/formoterol kombinációból a beklometazon‑dipropionátnak tulajdonítható. Ezeket a hatásokat csupán a beklometazon‑17‑monopropionát és az aktív metabolit magas szisztémás expozíciója esetén igazolták (a betegeknél várható plazmaszint 200‑szorosa felett). Ezeken túl, állatkísérletekben a terhesség és a szülés lefolyásának elhúzódása volt megfigyelhető, ami a béta2‑szimpatomimetikumok ismert tocolyticus hatásának tulajdonítható. Ezeket a hatásokat olyan esetekben figyelték meg, amikor az anyánál mért plazma formoterolszint alacsonyabb volt, mint az a Foster túlnyomásos inhalációs oldattal kezelt betegeknél várható szintek.
A beklometazon‑dipropionát és a formoterol kombinációval elvégzett genotoxicitási vizsgálatok nem mutattak mutagén potenciált. A kombinációval karcinogenitási vizsgálatot nem végeztek. Mindazonáltal az egyes hatóanyagokkal végzett állatkísérletek alapján emberekben nem valószínűsíthető a karcinogenitás.
A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukciós toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a CFC‑mentes HFA‑134a hajtógáz nem jelent különleges veszélyt az emberre.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Norflurán (HFA-134a),
Vízmentes etanol,
Sósav.
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
21 hónap
6.4 Különleges tárolási előírások
120 adagot vagy 180 adagot tartalmazó tartályok egyszeres csomagolásban
A betegnek történő kiadás előtt:
Hűtőszekrényben tárolandó (2°C – 8°C), legfeljebb 18 hónapig.
A készítmény kiadása után:
Legfeljebb 25 °C-on tárolandó, legfeljebb 3 hónapig.
120 adagot tartalmazó tartály kétszeres csomagolásban
A betegnek történő kiadás előtt:
Hűtőszekrényben tárolandó (2°C – 8°C).
A készítmény kiadása után:
Legfeljebb 25 °C-on tárolandó, legfeljebb 3 hónapig.
A tartály túlnyomás alatt lévő folyadékot tartalmaz: ne tegye ki a készüléket 50 °C-nál magasabb hőmérsékletnek. Ne lyukassza ki a tartályt.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
A túlnyomásos oldat adagolószeleppel adagolószeleppel lezárt, belső oldalán bevonattal ellátott, túlnyomásos alumíniumtartályban, amelyhez műanyag védőkupakkal lezárt, polipropilén, átlátszatlan, sötétmályva színű szájfeltéttel ellátott adagolóeszköz csatlakozik.
Kiszerelés:
Dobozonként 1 db tartály, amelyben 120 adag (fújás) van, vagy
2 db tartály, amelyek mindegyikében 120 adag (fújás) van, vagy
1 db tartály, amelyben 180 adag (fújás) van.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
Gyógyszertáraknak:
Jegyezze fel a betegnek történő kiadás időpontját a csomagolásra.
Győződjön meg róla, hogy legalább 3 hónap legyen a kiadás dátuma és a csomagolásra nyomtatott lejárati idő között.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy keresztes)
Osztályozás: II. csoport
Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Chiesi Pharmaceuticals GmbH
Gonzagagasse 16/16,
A-1010 Bécs,
Ausztria
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI
OGYI-T-20363/19 (1×120 adag)
OGYI-T-20363/20 (1×180 adag)
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2007. június 11.
A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2012. április 13.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2024. május 23.
Kiszerelések
| Megnevezés | Csomagolás | Nyilvántartási szám |
|---|---|---|
| 1 X 180 adag Al tartályban | OGYI-T-20363 / 02 | |
| 1 X 120 adag tartályban | teflon bevonatos | OGYI-T-20363 / 19 |
| 1 X 180 adag tartályban | teflon bevonatos | OGYI-T-20363 / 20 |
Forrás
Az adatok forrása: OGYÉI Gyógyszeradatbázis
Gyógyszer adatai
-
Hatóanyag beclometasone; formoterol
-
ATC kód R03AK08
-
Forgalmazó Chiesi Pharmaceuticals GmbH
-
Nyilvántartási szám OGYI-T-20363
-
Jogalap Fix kombináció
-
Engedélyezés dátuma 2007-06-11
-
Állapot TK
-
Kábítószer / Pszichotróp nem