1. A GYÓGYSZER NEVE

Fraxodi 11 400 NE/0,6 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben

Fraxodi 15 200 NE/0,8 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben

Fraxodi 19 000 NE/1,0 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

11 400 AXa NE nadroparin-kalcium előretöltött fecskendőnként (0,6 ml vizes oldatban), ill.

15 200 AXa NE nadroparin-kalcium előretöltött fecskendőnként (0,8 ml vizes oldatban), ill.

19 000 AXa NE nadroparin-kalcium előretöltött fecskendőnként (1,0 ml vizes oldatban).

Minden kiszerelési egység 19 000 NE/ml koncentrációjú.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció.

Tiszta vagy enyhén opálos, színtelen, halványsárga, vagy halvány sötétsárga vagy halványbarna színű steril, vizes oldat.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Mélyvénás thrombosis kezelése – vérzésveszély nélküli betegeknek.

2. Adagolás és alkalmazás

Különös figyelemmel kell lenni minden kis molekulatömegű heparinkészítmény adagolási előírására, mert különböző mértékegységeket (egységeket vagy mg‑ot) használnak a dózis kifejezésére. Ezért folyamatban lévő kezelés során a nadroparin nem cserélhető egyéb alacsony molekulatömegű heparinokra, illetve azok sem cserélhetők nadroparinra. Ezen felül figyelmet kell fordítani a nadroparin megfelelő gyógyszerformájának alkalmazására, akár egyszeres, akár dupla hatáserősségű, mert ez befolyásolja az adagolási rendet.

Beosztásokkal ellátott fecskendők állnak rendelkezésre olyan esetekre, amikor a dózis beállítása a testtömegre vonatkozik.

A thrombocytaszámot a nadroparin‑kezelés teljes időtartama alatt ellenőrizni kell (lásd 4.4 pont).

A nadroparin spinalis/epiduralis anaesthesiában és lumbalpunctio esetén történő alkalmazásának időzítésénél specifikus ajánlásokat kell követni (lásd 4.4 pont).

Alkalmazás módja

A Fraxodi injekció kizárólag subcutan alkalmazható.

Intramuscularisan tilos alkalmazni!

A sc. beadás technikája

A subcutan injekciót szokásosan a has elülső oldalsó területén redőt képezve, a subcutan szövetbe kell beadni, felváltva jobb- és baloldalon. A comb használható alternatív alkalmazási helyként. Előretöltött fecskendők használata esetén az oldatvesztés elkerülése érdekében beadás előtt nem kell a fecskendőt légteleníteni. Az injekciós tűt, annak teljes hosszában a redőre merőlegesen kell beszúrni, a bőrredőt a beadás során végig tartani kell. A beadás helyét tilos dörzsölni.

A biztonsági hengert az injekció beadása után az injekció tűjére rá kell húzni!

A beteget a sc. injekció beadására be lehet tanítani.

Adagolás

Felnőttek

A Fraxodi-t mélyvénás thrombosis kezelésére naponta 1‑szer kell alkalmazni, általában 10 napot nem meghaladó időtartamban (kivéve, ha az oralis antikogulánsra történő átállás nehézkes vagy kontraindikált), a testtömeghez igazítva az alábbi táblázat szerint.

A javasolt adag: 171 Anti-Xa NE/ttkg naponta 1‑szer sc.

Mélyvénás thrombosis kezelése – vérzésveszély nélküli betegeknek:

Testtömeg (kg)	Naponta egyszer, általában 10 napon keresztül
Injekciónkénti térfogat (ml)	Anti-Xa NE
< 50	0,4	7600
50‑59	0,5	9500
60‑69	0,6	11 400
70‑79	0,7	13 300
80‑89	0,8	15 200
≥ 90	0,9	17 100

A beteg testtömegéhez illesztett adagoláshoz szükség esetén a beadandó injekció térfogatát is módosítani kell, azaz a fecskendő dugattyúját a megfelelő beosztásra kell állítani, a fecskendőt függőlegesen tartva.

40 kg alatti, illetve 100 kg feletti testtömegű betegek kezelésére vonatkozóan nincs klinikai tapasztalat (hatástalansággal vagy vérzés esetleges kialakulásával számolni kell). Ezen betegek kezelését fokozott ellenőrzés mellett kell végezni.

Laboratóriumi ellenőrzés: 4.4 pont.

10 napnál hosszabb ideig nem szabad alkalmazni.

Az orálisan alkalmazott antikoaguláns terápiát – hacsak nem kontraindikált – minél előbb el kell kezdeni. A nadroparin‑kezelést a terápiás INR‑érték beállásáig folytatni kell.

Gyermekek és serdülők

A nadroparin alkalmazása gyermekeknek és serdülőknek nem ajánlott, mivel nincs elegendő biztonságosságra és hatásosságra vonatkozó adat a 18 éves kor alatti betegeknél történő adagolás megállapításához.

Idősek

Időskorúaknál nem szükséges az adagolás módosítása, kivéve, ha a veseműködés károsodott. A kezelés megkezdése előtt ajánlott a veseműködés ellenőrzése (lásd alább Vesekárosodás és 5.2 pont).

Vesekárosodás

Enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin‑clearance ≥ 50 ml/perc) nem szükséges az adagot csökkenteni.

A közepesen súlyos és súlyos vesekárosodás esetén nagyobb a nadroparin‑expozíció. Ezeknél a betegeknél fokozott a thromboembolia és haemorrhagia kockázata.

Közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin‑clearance:30‑50 ml/perc között), amennyiben a kezelőorvos a thromboembolia és haemorrhagia egyéni kockázatát figyelembe véve szükségesnek látja a dózis csökkentését, úgy az adag 25‑33%-kal csökkentendő (lásd 4.4 és 5.2 pont).

Súlyos vesekárosodás esetén (kreatinin‑clearance < 30 ml/perc) a nadroparin alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3, 4.4 és 5.2 pont).

Májkárosodás

Májkárosodásban szenvedő betegeken nem végeztek vizsgálatokat.

2. Ellenjavallatok

- A készítmény hatóanyagával, a nadroparinnal, továbbá a heparinnal vagy annak származékaival – ideértve más kis molekulatömegű heparinokat is –, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

- Nadroparin‑kezelés mellett kialakult thrombocytopenia az anamnézisben (lásd 4.4 pont).

- A haemostasis zavaraival összefüggő aktív vérzés, vagy a vérzés fokozott kockázata, kivéve a heparinnal nem összefüggő disseminalt intravascularis coagulopathiát.

- Vérzésveszéllyel járó szervkárosodások (pl. aktív peptikus fekély).

- Akut agyi vérzéses katasztrófák.

- Akut infekciós endocarditis.

- Súlyos vesekárosodás (kreatinin‑clearance < 30 ml/perc).

• Locoregionalis anaesthesia alkalmazása elektív műtéti beavatkozás alatt, terápiás dózisú LMWH‑kezelés mellett.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A Fraxodi kizárólag mélyvénás thrombosis kezelésére és napi 1-szeri sc. adagolásra szolgál – vérzésveszély nélküli betegeknek.

A különféle kis molekulatömegű heparinok (LMWH) koncentrációját gyógyszerkészítményenként – az előállítóktól függően – különböző mértékegységekben fejezik ki, ezért minden egyes LMWH gyógyszerkészítmény adagolási előírására fokozottan figyelni kell, és az abban foglaltakat szigorúan be kell tartani. Az LMWH-k nem használhatók kölcsönös helyettesítésre. Annak ellenére, hogy a különböző LMWH készítmények koncentrációját anti‑Xa nemzetközi egységekben (NE) fejezik ki, a hatékonyságuk nem korlátozódik egyedül az anti‑Xa‑aktivitásra. Nem szabad az egyik LMWH adagolását egy másik LMWH készítményre alkalmazni, mivel az adagolást specifikus klinikai vizsgálatok alapján validálták.

Heparin‑indukálta thrombocytopenia

A heparin‑indukálta thrombocytopenia jelentkezésének lehetősége miatt, a nadroparin‑kezelés alatt a thrombocytaszámot végig ellenőrizni kell.

Ritkán előfordulhat thrombocytopenia, amely esetenként súlyos, és artériás vagy vénás thrombosissal társulhat. Erre a diagnózisra is gondolni kell a következő esetekben:

- thrombocytopenia;

- a thrombocytaszám szignifikáns (a kiinduló értékhez képest 30‑50%-os) csökkenése;

- a kezdeti thrombosis rosszabbodása a kezelés ideje alatt;

- thrombosis kialakulása a kezelés alatt;

- disseminalt intravascularis coagulatio.

Ilyen esetben a nadroparin‑kezelést azonnal fel kell függeszteni.

Ezek a hatások valószínűleg immunológiai‑allergiás természetűek, és első kezelés esetén többnyire az alkalmazás 5. és 21. napja között jelentkeznek, de sokkal korábban is előfordulhatnak, ha az amanézisben heparinnal kapcsolatos thrombocytopenia szerepel.

Ha az anamnézisben heparin (standard vagy kis molekulatömegű) hatására fellépő thrombocytopenia szerepel, szükség esetén mérlegelhető a nadroparin alkalmazása. Ilyen esetekben gondos klinikai megfigyelés szükséges, és a thrombocytaszámot legalább naponta egyszer meg kell határozni. Thrombocytopenia észlelése esetén a kezelést azonnal abba kell hagyni.

Ha a heparin (standard vagy kis molekulatömegű) adása során thrombocytopenia fordul elő, mérlegelni lehet más típusú antithromboticum alkalmazását. Ha ez nem oldható meg és heparin adása indokolt, megkísérelhető egy másik kis molekulatömegű heparin‑készítmény alkalmazása. Ilyen esetben a thrombocytaszám legalább naponkénti ellenőrzése és a kezelés mielőbbi befejezése szükséges, mivel a kezdeti thrombocytopenia esetenként a helyettesítő kezelés alatt is folytatódott (lásd 4.3 pont):

Az in vitro thrombocyta‑aggregatiós teszteknek csak korlátozott értékük van a heparin okozta thrombocytopenia diagnózisánál.

A fokozott vérzésveszély miatt a nadroparin fokozott óvatosággal alkalmazható a következő esetekben:

- májelégtelenség;

- súlyos artériás hypertensio;

- súlyos peptikus fekély vagy más, vérzésre hajlamosító szervkárosodás az anamnézisben.

- a chorio-retina vascularis rendellenességei;

- az agy, a gerincvelő, illetve a szem műtéteit követő postoperativ időszak.

Vesekárosodás

A nadroparin elősorban a veséken keresztül választódik ki, ennek következtében vesekárosodásban szenvedő betegeknél nagyobb a nadroparin‑expozíció (lásd 5.2 pont – Vesekárosodás). Károsodott vesefunkciójú betegeknél fokozott a vérzési kockázat, így kezelésük során óvatosan kell eljárni.

Annak eldöntéséhez, hogy 30‑50 ml/perc kreatinin‑clearance esetén szükséges-e dózist csökkenteni, az orvosnak minden betegnél egyénileg kell mérlegelnie a vérzés kockázatát, összevetve a thromboembolia kockázatával (lásd 4.3 pont).

Idősek

Idős betegek esetében a kezelés megkezdése előtt a vesefunkció ellenőrzése javasolt (lásd 4.3 pont).

Hyperkalaemia

A heparin gátolja a mellékvesekéreg aldoszteron szekrécióját, ami hyperkalaemiához vezet, különösen azon betegekben, akikben a plazma K⁺‑szint megemelkedett, illetve nagy a kockázatuk a plazma K⁺‑szintjének emelkedésére, pl. diabetes mellitus, krónikus vesekárosodás, előzetesen meglévő metabolikus acidózis esetén, valamint olyan gyógyszerek szedése esetén, melyek növelhetik a K⁺‑szintet (pl. ACE‑inhibitorok, nem‑szteroid gyulladásgátlók (NSAID‑k)).

A hyperkalaemia kockázata növekszik a kezelés során, azonban ez rendszerint reverzibilis.

Emelkedett kockázatú betegek esetében a plazma K⁺‑szintet monitorozni kell.

Spinalis/epiduralis anaesthesia/lumbalpunctio és együtt adott gyógyszerek

Spinalis vagy epiduralis anaesthesiában részesülő betegeknél az alacsony molekulatömegű heparinok alkalmazása ritkán haematomával szövődhet, amely tartósan fennálló vagy állandósuló paralysishez vezethet. A spinalis/epiduralis haematomák kockázata fokozódik epiduralis kanül alkalmazásakor, illetve együttesen alkalmazott olyan gyógyszerek hatására, melyek a haemostasist befolyásolhatják (nem-szteroid gyulladásgátlók NSAID‑k), thrombocyta‑aggregatio‑gátlók, más antikoagulánsok).

A kockázat szintén növekszik trauma vagy ismételt epiduralis-, illetve lumbalpunctio során.

Ezért neuroaxialis blokád és antikoaguláns terápia együttes alkalmazásáról, az egyéni előny/kockázat gondos mérlegelése után kell dönteni az alábbi szituációkban:

- a már antikoagulánsokkal kezelt betegeknél a neuroaxialis blokád előnyeit gondosan mérlegelni kell a várható kockázattal szemben.

- a neuroaxialis blokáddal végzett elektív műtétek tervezésekor mérlegelni kell az antikoaguláns kezelés előnyeit a várható kockázattal szemben.

Lumbalpunctcio, spinalis vagy epiduralis anaesthesia esetén a nadroparin injekció beadása és a spinalis/epiduralis katéter vagy tű behelyezése, illetve eltávolítása között minimum 24 órának kell eltelnie a terápiás dózis adásakor. Vesekárosodás esetén ennél hosszabb időtartammal érdemes számolni. A következő dózis beadásáig minimum 4 órának kell eltelnie. A nadroparin ismételt beadását a sebészeti beavatkozás befejezéséig el kell halasztani.

A neurológiai károsodás, úgymint hátfájás, szenzoros és motoros funkciókiesés (érzéketlenség és gyengeség az alsó végtagokban), bél‑ és/vagy húgyhólyag‑dysfunctio irányában a betegeket gyakran kell monitorozni, neurológiai probléma előfordulásakor azt mielőbb kezelni kell. A szakszemélyzetet ki kell képezni az ilyen jelek és tünetek észlelésére. A betegek figyelmét fel kell hívni arra), hogy azonnal tájékoztassák kezelőorvosukat, ha a fentiekben felsoroltak bármelyikét észlelik.

Ha spinalis haematoma jeleit vagy tüneteit gyanítják, sürgős diagnózis és kezelés szükséges, beleértve a gerincvelő dekompresszióját. Ha jelentős vagy nyilvánvaló vérzés fordult elő a katéter behelyezése során, a heparin‑kezelés megkezdése/folytatása előtt gondosan értékelni kell az előny/kockázat arányt.

Szalicilátok, nem‑szteroid gyulladásgátlók és thrombocyta‑aggregatio‑gátlók

A vénás thromboemboliás betegségek kezelése és megelőzése, illetve a haemodialysis alatti thrombosis megelőzése céljából a nadroparin együttes alkalmazása szalicilátokkal, nem‑szteroid gyulladásgátlókkal vagy a thrombocyta‑aggregatiót gátló szerekkel nem ajánlott, mivel azok növelhetik a vérzésveszélyt. Ha ilyen kombináció alkalmazása elkerülhetetlen, gondos klinikai és biológiai monitorozás szükséges.

Instabil angina és non‑Q myocardialis infarctus kezelésével kapcsolatos vizsgálatokban a nadroparint legfeljebb napi 325 mg acetilszalicilsavval kombinációban alkalmazták (lásd 4.2 és 4.5 pont).

Bőrelhalás

Bőrelhalást nagyon ritkán jelentettek. Általában purpurával vagy infiltrált, illetve fájdalmas erythematosus duzzanattal kezdődik, általános tünetekkel vagy anélkül. Ilyen esetekben a kezelést azonnal meg kell szakítani.

Latex gumi allergia

Az előretöltött fecskendő tűvédő kupakja természetes szárított latex gumi, amely arra érzékenyeknél allergiás reakciót okozhat.

5. Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A nadroparin óvatosan alkalmazható olyan betegeknél, akik orálisan alkalmazott antikoagulánsokat, szisztémás (glüko)kortikoszteroidokat és dextránt kapnak. Ha nadroparinnal kezelt betegnek kezdik adagolni az orális antikoagulánst, a nadroparin alkalmazását addig kell folytatni, amíg a Nemzetközi Normalizált Ráta (INR) a kívánt értéken stabilizálódik.

Az acetilszalicilsav (illetve egyéb szalicilátok), a nem‑szteroid gyulladásgátlók és a thrombocyta‑aggregatio‑gátlók egyidejű alkalmazása nem ajánlott, mert fokozhatják a vérzés kockázatát (lásd 4.4 pont).

Instabil angina és non‑Q myocardialis infarctus kezelésével kapcsolatos klinikai vizsgálatokban a nadroparint legfeljebb napi 325 mg acetilszalicilsavval kombinációban alkalmazták (lásd 4.2 és 4.4 pont).

5. Termékenység, terhesség és szoptatás

Termékenység

Nem végeztek klinikai vizsgálatokat a nadroparin termékenységre gyakorolt hatásával kapcsolatban.

Terhesség

Állatokon végzett vizsgálatokban nem észleltek teratogén vagy foetotoxikus hatást. Azonban korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre a nadroparin placentán való átjutásáról terhes nőkben. Ezért a nadroparin alkalmazása terhesség alatt nem javasolt, kivéve, ha a várható terápiás előnyök meghaladják a lehetséges kockázatot.

Szoptatás

Kevés az adat a nadroparin kiválasztódásáról az anyatejbe. Ezért alkalmazása szoptatás alatt nem javasolt.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Nincsenek adatok a nadroparin hatásáról a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az alábbiakban a nemkívánatos hatások szervrendszerenként és gyakoriság szerint vannak csoportosítva.

A mellékhatások gyakoriság szerinti osztályozása a következő: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 ‑  1/10), nem gyakori ( 1/1000 ‑  1/100), ritka (≥ 1/10 000 ‑  1/1000), nagyon ritka ( 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori: vérzések megjelenése különböző helyeken (beleértve a spinalis haematomát is), főleg olyan betegeknél, akiknél más kockázati tényezők is fennállnak (lásd 4.3 és 4.4 pont)

Ritka: thrombocytopenia (beleértve a heparin‑indukálta thrombocytopeniát) (lásd 4.4 pont), thrombocytosis

Nagyon ritka: eosinophilia, amely a kezelés leállítása után reverzibilis

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon ritka: allergiás reakciók (köztük angiooedema és bőrreakciók), anaphylactoid reakció

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Nem ismert: fejfájás, migrén.

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Nagyon ritka: heparin‑indukálta aldoszteron‑szuppresszióval összefüggő reverzibilis hyperkalaemia, különösen veszélyeztetett betegeknél (lásd 4.4 pont)

Máj- és epebetegségek illetve tünetek

Gyakori: a transzamináz‑értékek emelkedése, amely általában átmeneti

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

Nagyon ritka: priapismus

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Ritka: bőrkiütés, urticaria, erythema, pruritus

Nagyon ritka: bőrnecrosis, rendszerint az injekció beadásának helyén (lásd 4.4. pont)

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Nagyon gyakori: kis haematoma az injekció beadási helyén

Néhány esetben tömött csomók megjelenését észlelték, amelyek nem tartalmaztak heparin cystát. Ezek a csomók általában eltűnnek néhány nap alatt

Gyakori: reakciók az injekció beadási helyén

Ritka: calcinosis az injekció beadási helyén

A calcinosis gyakrabban fordul elő olyan betegeknél, akiknél rendellenes a kalcium‑foszfát anyagcsere, így a krónikus veseelégtelenség egyes eseteiben.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A túladagolás legfőbb tünete a haemorrhagia. Ilyen esetben a thrombocytaszám és más alvadási paraméterek meghatározása szükséges. Kisebb vérzések ritkán igényelnek speciális kezelést, és általában elegendő a nadroparin adagok csökkentése.

Kezelés: Súlyos esetekben protamin‑szulfát alkalmazása mérlegelhető. Ez nagymértékben semlegesíti a nadroparin antikoaguláns hatását, de némi anti‑Xa‑aktivitás megmarad.

0,6 ml protamin‑szulfát kb. 0,1 ml (950 anti-Xa NE) nadroparint semlegesít. A beadandó protamin mennyiségénél figyelembe kell venni a nadroparin beadásától eltelt időt, és esetleg csökkenteni kell a protamin adagját.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Antithrombotikus gyógyszerek - heparin csoport, ATC kód: B01A B06

Hatásmechanizmus

A nadroparin standard heparinból specifikus körülmények között depolimerizált, kis molekulatömegű heparin kalciumsója (4300 Dalton átlag molekulatömegű glikozaminoglikán‑frakció).

A nadroparin nagy affinitással kötődik az antithrombin III (ATIII) plazmaproteinhez. Ennek a kötődésnek az eredménye az Xa‑faktor fokozott gátlása, ami szerepet játszik a nadroparin erős antithromboticus potenciáljában. A nadroparin antithromboticus aktivitásához hozzájáruló egyéb mechanizmusok: a TFPI (tissue factor pathway inhibitor) stimulációja, a fibrinolysis aktiválása a szöveti plazminogén‑aktivátor endothel sejtekből történő közvetlen felszabadításával, továbbá a haemorrheologiai paraméterek megváltoztatása (a vér viszkozitásának csökkenése, a thrombocyta‑ és granulocyta‑membrán fluiditásának növekedése).

Farmakodinámiás hatások

A nadroparin erős anti-Xa‑faktor‑ és gyenge anti‑IIa‑faktoraktivitással rendelkezik. Egyaránt van azonnali és tartós antithromboticus hatása.

A frakcionálatlan heparinhoz képest kisebb a hatása a thrombocyta‑funkcióra és ‑aggregatióra, és csak csekély hatása van a primer haemostasisra.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A farmakokinetikai paramétereket a biológiai aktivitás, vagyis az anti‑Xa‑aktivitás alapján határozták meg.

Felszívódás

Sc. alkalmazást követően az anti‑Xa‑aktivitás kb. 3‑5 óra (t_max) alatt éri el a csúcsértékét (C_max).

A biohasznosulás csaknem teljes (kb. 88%).

Iv. injekció után a plazma anti‑Xa szintje kevesebb, mint 10 perc alatt éri el a csúcsértéket, a felezési idő 2 óra körül van.

Elimináció

Az eliminációs felezési idő sc. adást követően kb. 3,5 óra. Azonban egy 1900 anti‑Xa NE injekció beadását követően legalább 18 óráig mutatható ki anti‑Xa‑aktivitás.

Különleges betegcsoportok

Idősek

A veseműködés általában csökken az életkorral, és ennek következtében időskorban lassul az elimináció (lásd alább Vesekárosodás). Ebben a korcsoportban gondolni kell a vesekárosodás lehetőségére, és az adagolást ennek megfelelően módosítani kell (lásd 4.4 pont).

Vesekárosodás

Egy klinikai vizsgálatban, amelyben az iv. alkalmazott nadroparin farmakokinetikáját vizsgálták különböző fokú vesekárosodásban szenvedő betegekben, korrelációt figyeltek meg a nadroparin‑clearance és a kreatinin‑clearance között. Közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin‑clearance 36‑43 ml/perc) az átlagos AUC‑érték és felezési idő 52%‑kal, ill. 39%‑kal emelkedett, összehasonlítva az egészséges önkéntesek adataival. Ezekben a betegekben a nadroparin átlagos plazmaclearance‑e a normál érték 63%‑ára csökkent. A vizsgálat során nagy egyének közötti variabilitást figyeltek meg. Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin‑clearance 10‑20 ml/perc) az átlagos AUC‑érték és felezési idő 95%‑kal, ill. 112%‑kal emelkedett, összehasonlítva az egészséges önkéntesek adataival. Súlyos vesekárosodás esetén a plazmaclearance a normál veseműködésű betegeknél mért érték 50%-ára csökkent. Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin‑clearance 3‑6 ml/perc), akiket haemodialysissel kezeltek, az átlagos AUC‑érték és felezési idő 62%‑kal, ill. 65%‑kal emelkedett, összehasonlítva az egészséges önkéntesek adataival. Haemodialysisben részesülő súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél a plazmaclearance a normál veseműködésű betegeknél mért érték 67%‑ára csökkent (lásd 4.2 és 4.4 pont).

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási, mutagenitási, reprodukciós toxicitási – vizsgálatokból származó nem‑klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény nem jelent különleges veszélyt az emberre.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

kalcium-hidroxid oldat (pH beállítására),

hígított sósav (pH beállítására),

injekcióhoz való víz.

6.2 Inkompatibilitások

Más készítményekkel nem elegyíthető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

4. Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Fraxodi 11 400 NE 0,6 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben:

Kb. 0,6 ml oldat egyik oldalán szürke védőkupakkal ellátott tűvel, másik oldalán fekete dugattyú csatlakozóval és PP, világoskék színű tolórúddal lezárt színtelen, átlátszó, osztással és védőhengerrel ellátott üveg fecskendőbe töltve.
10 db előretöltött fecskendő színtelen, átlátszó buborékcsomagolásban, dobozban.

Fraxodi 15 200 NE 0,8 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben:

Kb. 0,8 ml oldat egyik oldalán szürke védőkupakkal ellátott tűvel, másik oldalán fekete dugattyú csatlakozóval és PP, mályvaszínű tolórúddal lezárt színtelen, átlátszó, osztással és védőhengerrel ellátott üveg fecskendőbe töltve.

10 db előretöltött fecskendő színtelen, átlátszó buborékcsomagolásban, dobozban.

Fraxodi 19 000 NE 1,0 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben:

Kb. 1,0 ml oldat egyik oldalán szürke védőkupakkal ellátott tűvel, másik oldalán fekete dugattyú csatlakozóval és PP, kék színű tolórúddal lezárt színtelen, átlátszó, osztással és védőhengerrel ellátott üveg fecskendőbe töltve.
10 db előretöltött fecskendő színtelen, átlátszó buborékcsomagolásban, dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

A nadroparin oldatos injekciót beadás előtt ellenőrizni kell, hogy nem láthatók‑e benne részecskék vagy nincs‑e elszíneződve (a Fraxodi injekciók esetében a halványsárga, a halvány sötétsárga és a halványbarna szín sem számít elszíneződésnek). Bármilyen látható elváltozás esetén az oldatot meg kell semmisíteni.

A fecskendők csak egyszer használhatók, a megmaradt oldatot meg kell semmisíteni.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II./1 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi/kórházi diagnózist követő járóbeteg‑ellátásban alkalmazható gyógyszer (J).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Viatris Healthcare Limited

Damastown Industrial Park

Mulhuddart

Dublin 15

DUBLIN

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA

OGYI-T–8015/02 (Fraxodi 11 400 NE/0,6 ml injekció előretöltött fecskendőben, 10 db)

OGYI-T–8015/03 (Fraxodi 15 200 NE/0,8 ml injekció előretöltött fecskendőben, 10 db)

OGYI-T–8015/04 (Fraxodi 19 000 NE/1,0 ml injekció előretöltött fecskendőben, 10 db)

9 A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2001. május 15.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. szeptember 21.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2023. július 24.