FUROSEMID HAMELN 10 mg/ml oldatos injekció betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Furosemid hameln 10 mg/ml oldatos injekció

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

10 mg furoszemidet tartalmaz milliliterenként (10 mg/ml).

20 mg furoszemidet tartalmaz 2 ml oldatban, 2 ml-es ampullánként (10 mg/ml).

40 mg furoszemidet tartalmaz 4 ml oldatban, 5 ml-es ampullánként (10 mg/ml).

50 mg furoszemidet tartalmaz 5 ml oldatban, 5 ml-es ampullánként (10 mg/ml).

250 mg furoszemidet tartalmaz 25 ml oldatban, 25 ml-es ampullánként (10 mg/ml).

Ismert hatású segédanyag(ok):

Legfeljebb 4 mg nátriumot tartalmaz milliliterenként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció.

Tiszta, színtelen vagy enyhén barnássárga, látható részecskéktől mentes oldat.

pH: 8,0-9,3

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Furosemid hameln 10 mg/ml oldatos injekció diuretikum, amely akkor javallt, ha azonnali és hatékony diuresisre van szükség. Az intravénás készítmény sürgősségi esetekben vagy akkor alkalmazható, ha az orális kezelés nem lehetséges. A javallatok közé tartozik a szív-, tüdő-, máj- és a veseödéma.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőttek

Kezdetben 20–50 mg-os dózis adható intramusculárisan vagy intravénásan. Ha nagyobb dózisokra van szükség, akkor a dózisokat 20 mg-onként emelve kell beadni, és az injekció leghamarabb 2 óra múlva ismételhető meg. Ha 50 mg-nál nagyobb dózisokra van szükség, akkor a készítményt ajánlott lassú intravénás infúzióban alkalmazni. A furoszemid ajánlott maximális napi dózisa 1500 mg.

Idősek

A felnőttek adagolására vonatkozó ajánlások érvényesek, de az időseknél a furoszemid általában lassabban ürül ki. A dózist titrálni kell a kívánt hatás eléréséig.

Gyermekek és serdülők

Gyermekek és serdülők parenterális dózisai napi 0,5–1,5 mg/testtömegkilogrammig terjednek, a maximális napi összdózis 20 mg.

Az alkalmazás módja

A Furosemid hameln 10 mg/ml oldatos injekciót intravénásan vagy intramusculárisan kell beadni.

Az intravénás furoszemid-injekciót vagy -infúziót lassan kell beadni; a 4 mg/perc sebességet nem szabad túllépni. Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetében (szérum kreatininszintje > 5 mg/dl), az infúzió sebessége nem haladhatja meg a 2,5 mg/perc-et.

Az intramusculáris alkalmazást olyan kivételes esetekre kell korlátozni, amelyekben sem orális, sem intravénás alkalmazás nem lehetséges. Az intramusculáris injekció nem alkalmas akut állapotok, például tüdőödéma kezelésére.

Az optimális hatás elérése és az ellenreguláció kiküszöbölése érdekében általában a folyamatos furoszemid-infúziót kell előnyben részesíteni az ismételt bolus injekciókkal szemben. Ha az egy vagy több akut bolus adag után végzett utókezelésre a folyamatos furoszemid-infúzió adása nem lehetséges, akkor a kisebb dózisokkal, rövid időközönként (kb. 4 óránként) végzett utókezelést kell előnyben részesíteni a nagyobb bolus adagokkal, hosszabb időközönként történő kezeléssel szemben.

A gyógyszer beadás előtti hígítására vonatkozó útmutatást lásd a 6.6 pontban.

3. Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni és egyéb szulfonamidokkal vagy szulfonamid származékokkal szembeni túlérzékenység (keresztallergia előfordulhat a furoszemiddel szemben). Amiloriddal szembeni túlérzékenység.

• Hypovolaemia, dehidráció, anuria.

• Furoszemidre nem reagáló, anuriával járó veseelégtelenség.

• Súlyos hypokalaemia vagy hyponatraemia.

• Hepatikus encephalopathiával összefüggő komatózus vagy prekomatózus állapot.

• Hepato- vagy nephrotoxicus anyagokkal történt mérgezés miatt kialakult veseelégtelenség.

• Májkómával kapcsolatos veseelégtelenség.

• Vesekárosodás, amennyiben az 1,73 m² testfelületre számított kreatinin-clearance értéke kevesebb mint 30 ml/perc (lásd 4.4 pont).

• Addison-kór (lásd 4.4 pont).

• Porphyria.

• Digitálisz-mérgezés (lásd 4.5 pont).

• Szoptatás (lásd 4.6 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Biztosítani kell a vizeletkiválasztást. A húgyútak részleges elzáródásában szenvedő betegeknél megnő az akut retenció kialakulásának kockázata, ezért gondos monitorozást igényelnek vagy megfontolandó kisebb dózis alkalmazása (pl. prostata hypertrophia esetén, vizeletürítési zavarban).

Amennyiben indokolt, a kezelés megkezdése előtt lépéseket kell tenni a hypotonia, a hypovolaemia és a súlyos elektrolit-rendellenességek – különösen hypokalaemia, hyponatraemia és a sav-bázis egyensúlyi zavarok – korrigálására (lásd 4.3 pont).

Fokozott óvatosság és/vagy dóziscsökkentés szükséges:

• Látens cukorbetegségben vagy cukorbetegségben szenvedő betegek esetén, mivel a furoszemid hyperglikaemiát és megnövekedett inzulinigényt okozhat (glükóztolerancia-teszt végzése előtt a furoszemid-kezelést abba kell hagyni).

• Köszvényben szenvedő betegeknél.

• Hepatorenális szindrómában szenvedő betegeknél.

• Hypoproteinaemiában szenvedő betegeknél, pl. nefrózis szindrómával összefüggésben (a furoszemid hatása gyengülhet és ototoxicitása fokozódhat). A dózis óvatos titrálására van szükség.

• Koraszülött csecsemőknél. A furoszemid nephrocalcinosist/nephrolithiasist okozhat; a vesefunkciót ellenőrizni kell, és el kell végezni a vese ultrahangvizsgálatát.

• Vizeletürítési nehézségek esetén, beleértve a prostata hypertrophiát is (fokozódik a vizeletretenció kockázata: megfontolandó kisebb dózisok adása) és a húgyutak részleges elzáródása esetén.

• Terhesség esetén.

• Májkárosodás esetén.

• Vesekárosodás estén.

• Mellékvese-betegség (lásd 4.3 pont: ellenjavallt Addison-kórban).

Fontos biztosítani, hogy a Furosemid hameln infúziós sebessége ne haladja meg a 4 mg/perc értéket. Ha ezt a sebességet túllépik, a betegnél tinnitus és süketség alakulhat ki.

A radiofarmakonok által kiváltott nephropathia magas kockázatának kitett betegeknél a furoszemid mint diuretikum nem javasolt a megelőző intézkedések részeként.

Laboratóriumi ellenőrzési követelmények

Szérum nátrium- és káliumszintje

Óvatosan kell eljárni a folyadék- és az elektrolit-egyensúlyzavarban szenvedő betegek esetén. A furoszemid-kezelés során általában javasolt a szérum nátrium-, kálium- és kreatininszintjének rendszeres ellenőrzése. Különösen szoros monitorozásra van szükség az elektrolit-egyensúlyzavar kialakulásának magas kockázatával járó betegek esetén, jelentős folyadékveszteség esetén és idősebb betegeknél. A hypovolaemiát vagy dehidrációt, valamint az összes jelentős elektrolit- és sav-bázis zavart korrigálni kell. Ez szükségessé teheti a furoszemid-kezelés átmeneti megszakítását.

Figyelembe kell venni a hypokalaemia lehetőségét, különösen májcirrhosisban szenvedők, egyidejűleg kortikoszteroidokkal kezelt betegek, kiegyensúlyozatlan étrendű és hashajtófüggő betegek esetén. Minden esetben ajánlott a káliumszint rendszeres ellenőrzése, és ha szükséges, káliumpótló kezelés, de nagyobb dózisok esetén és vesekárosodásban szenvedő betegek esetében ez nélkülözhetetlen. Különösen fontos ez a digoxinnal történő egyidejű kezelés esetén, mivel a káliumhiány kiválthatja vagy súlyosbíthatja a digitálisz-intoxikáció tüneteit (lásd 4.5 pont). Hosszú távú alkalmazás esetén káliumban gazdag étrend ajánlott.

A szérum káliumszintjének gyakori ellenőrzése szükséges vesekárosodásban szenvedő betegek esetén, akiknél az 1,73 m² testfelületre vonatkoztatott kreatinin-clearance kevesebb mint 60 ml/perc, valamint olyan esetekben, amikor a furoszemidet bizonyos egyéb gyógyszerekkel kombinálva alkalmazzák, ami a káliumszintek emelkedéséhez vezethet (az elektrolit- és anyagcsere-rendellenességek részleteit lásd a 4.5 és a 4.8 pontban).

Veseműködés

A kezelés első néhány hónapjában, majd azt követően rendszeresen mérni kell a vér karbamidnitrogén-szintjét (BUN). A BUN-t rendszeresen mérni kell, ha hosszú távú vagy nagy dózisú furoszemid-kezelésre van szükség. A jelentős diurezis a veseműködés reverzibilis károsodását okozhatja renális diszfunkció esetén. Az ilyen betegeknél megfelelő folyadékbevitel szükséges. A szérum kreatinin- és karbamidszintje általában a kezelés során emelkedik.

Glükóz

Káros hatás a szénhidrát anyagcserére – a meglévő glükóz intolerancia vagy diabetes mellitus súlyosbodása. Javasolt a vércukorszint rendszeres ellenőrzése.

Egyéb elektrolitok

Májelégtelenségben vagy alkoholos májcirrhosisban szenvedő betegek különösen ki vannak téve a hypomagnesaemia (valamint a hypokalaemia) kockázatának. A hosszú távú kezelés során (különösen nagy dózisok alkalmazása esetén) rendszeresen meg kell mérni a magnézium, a kalcium, a klorid, a hidrogénkarbonát és a húgysav szintjeit.

Klinikai monitorozási követelmények

Rendszeresen ellenőrizni kell a betegek az alábbiak észlelése érdekében:

• Vér-dyscrasiák. Ha ezek előfordulnak, a furoszemid-kezelést azonnal le kell állítani.

• Májkárosodás.

• Idioszinkráziás reakciók.

Egyéb eltérések a laboratóriumi értékekben

A szérum koleszterin- és trigliceridszintje emelkedhet, de általában normalizálódik a furoszemid-kezelés elkezdésétől számított 6 hónapon belül.

A furoszemid növeli a szérum húgysavszintjét, és egyes betegeknél köszvényes rohamokat válthat ki.

Egyidejű alkalmazása nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel (NSAID-okkal)

Ha lehetséges, kerülni kell az NSAID-ok és a furoszemid egyidejű alkalmazását. Az NSAID-ok antagonizálhatják a furoszemid és más diuretikumok vizelethajtó hatását. Az NSAID-ok diuretikumokkal történő együttes alkalmazása növelheti a nephrotoxicitás kockázatát.

Riszperidonnal való egyidejű alkalmazás

Idős, demens betegeknél, riszperidonnal végzett, placebokontrollos klinikai vizsgálatokban a furoszemid és riszperidon együttes adásakor a halálozás nagyobb incidenciáját figyelték meg (7,3%, átlagéletkor 89 év, tartomány 75‑97 év) a csak riszperidont (3,1%, átlagéletkor 84 év, tartomány 70‑96 év) vagy a csak furoszemidet (4,1%, átlagéletkor 80 év, tartomány 67‑90 év) szedő betegekhez viszonyítva. Riszperidon és más diuretikumok (elsősorban kis dózisú tiazid diuretikumok) együttes adása esetén nem figyeltek meg hasonló jelenséget.

A jelenség patofiziológiai háttere nem tisztázott és a halálokok sem mutattak konzisztens mintát. Ennek ellenére a terápiás előnyt és a várható kockázatot fokozottan kell mérlegelni a fenti kombináció vagy más, erős hatású diuretikum és a riszperidon együttes adása előtt. Egyéb diuretikumok együttes adása riszperidonnal nem növelte a halálozás incidenciáját. A kezeléstől függetlenül, az idős, demens betegek dehidrációja mortalitási kockázatot jelent, ezért ezt el kell kerülni (lásd 4.3 pont).

A Furosemid hameln 10 mg/ml oldatos injekció nátriumot tartalmaz

Ez a gyógyszer legfeljebb 4 mg nátriumot tartalmaz milliliterenként.

Ez a gyógyszer legfeljebb 100 mg nátriumot tartalmaz 25 ml oldatban, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 5%-ának felnőtteknél.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Furoszemid egyidejű alkalmazásakor fokozódhat más gyógyszerek ototoxikus és nephrotoxikus hatása.

Egyes elektrolit-rendellenességek (például hypokalaemia, hypomagnesaemia) fokozhatják bizonyos gyógyszerek (pl. szívglikozidok, QT-intervallum megnyúlását indukáló gyógyszerek, így az amiszulprid, atomoxetin, pimozid, szotalol, szertindol) toxicitását és növelik a kamrai arrhythmiák kockázatát.

Növekszik a hypokalaemia kockázata, ha a furoszemidet az alábbi gyógyszerekkel együtt adják: béta-2 szimpatomimetikumokkal (nagy dózisokban), teofillinnel, kortikoszteroidokkal, édesgyökérrel, karbenoxolonnal, tartósan alkalmazott hashajtókkal, reboxetinnel vagy amfotericinnel.

A furoszemid néha gyengítheti más gyógyszerek, pl. az antidiabetikumok és a presszoraminok hatását.

A probenecid, metotrexát (lásd citotoxikus gyógyszerek) és más gyógyszerek, amelyek a furoszemidhez hasonlóan jelentős mértékű tubuláris szekréción mennek keresztül, csökkenthetik a furoszemid hatását. Ezzel szemben a furoszemid csökkentheti ezen gyógyszerek renális eliminációját. A nagy dózisokkal végzett kezelés (különösen, ha mind a furoszemidet, mind a másik gyógyszert nagy dózisban adják) megnövelheti a szérumszinteket, és ezzel együtt a furoszemid vagy az egyidejűleg adott gyógyszer okozta mellékhatások kockázatát is.

Szívglikozidok:

A káliumürítő diuretikumok, például a furoszemid okozta káliumvesztés fokozza a digoxin és más digitálisz glikozidok toxikus hatásait.

Antiarrhythmiás gyógyszerek:

A kacsdiuretikumok által okozott hypokalaemia fokozhatja az antiarrhythmiás gyógyszerek (például amiodaron, dizopiramid, flekainid, kinidin és szotalol) kardiotoxicitását és antagonizálhatja a lidokain, a tokainid és a mexiletin hatásait.

Vérnyomáscsökkentők:

Az egyidejűleg alkalmazott diuretikumok, antihipertenzívumok vagy más vérnyomáscsökkentő hatású gyógyszerek dózisát módosítani kell, mivel a furoszemiddel történő együttes adagoláskor számottevő vérnyomáscsökkenésre kell számítani.

ACE-gátlók és angiotenzin-II receptor antagonisták:

Az angiotenzin konvertáló enzim (ACE) gátlók vagy az angiotenzin-II receptor antagonisták hozzáadása a furoszemid-terápiához, vagy a dózis növelése esetén jelentősen csökkenhet a vérnyomás és romolhat a vesefunkció. A furoszemid dózisát legalább három napig csökkenteni kell vagy adagolását le kell állítani az ACE-gátló vagy angiotenzin-II receptor antagonista kezelés megkezdése előtt vagy dózisuk emelésekor.

Értágítók:

A furoszemid fokozza az értágító szerek, például a moxiszilit (timoxamin) vagy a hidralazin vérnyomáscsökkentő hatását.

Renin-gátlók:

Az aliszkirén csökkentheti a furoszemid plazmakoncentrációját.

Xantinok:

Teofillin egyidejű alkalmazása növeli a fokozott hipotenzív hatás kockázatát.

Nitrátok:

A hipotenzív hatás fokozódhat, ha a furoszemidet nitrátokkal együtt alkalmazzák.

Egyéb diuretikumok:

A furoszemid metolazonnal történő együttes adása esetén nagyfokú diurezis lehetséges. A furoszemid tiazidokkal történő együttes alkalmazása esetén fokozott a hypokalaemia kockázata.

Antidiabetikumok:

A furoszemid kacsdiuretikumként antagonizálja az antidiabetikumok hipoglikémiás hatását. A furoszemid emelheti a metformin vérszintjét. Ezzel szemben a metformin csökkentheti a furoszemid koncentrációját. Funkcionális veseelégtelenség esetén fokozott a laktát-acidózis előfordulásának kockázata.

Antipszichotikumok:

Kerülni kell a pimozid egyidejű alkalmazását (a kamrai arrhythmiák fokozott kockázata a furoszemid-indukálta hypokalaemia miatt). Hasonló hatás figyelhető meg amiszulpriddal és szertindollal. A vérnyomáscsökkentő hatás fokozódik, ha a furoszemidet fenotiazinokkal egyidejűleg alkalmazzák.

A riszperidon beadásakor óvatosan kell eljárni, és az alkalmazásáról szóló döntés meghozatala előtt figyelembe kell venni a furoszemiddel vagy más erős hatású diuretikumokkal történő kombináció vagy együttes kezelés kockázatait és előnyeit. Lásd a 4.4 pont: Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések, a demenciában szenvedő idős betegek fokozott mortalitása miatt, akik egyidejűleg riszperidont kapnak.

Antidepresszánsok:

Növekszik az orthostatikus hypotonia kockázata, amikor a furoszemidet triciklusos antidepresszánssal (TCA) együtt adják, és fokozott hipotenzív hatást fejtenek ki, ha egyidejűleg adják monoamin-oxidáz inhibitorokkal (MAOI). A reboxetinnel történő egyidejű alkalmazás növelheti a hypokalaemia kockázatát.

Lítium:

Ha furoszemidet olyan betegeket kapnak, akiknek állapotát lítium-terápiával stabilizáltak, más diuretikumokhoz hasonlóan a szérum lítiumszintek emelkedhetnek, ami fokozott lítium-toxicitást (cardiotoxicitást, neurotoxicitást) eredményez. Ajánlott a lítiumszint gondos ellenőrzése és szükség esetén a lítium dózisának módosítása egyidejű alkalmazás során.

Nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok):

Bizonyos nem-szteroid gyulladáscsökkentők (pl. indometacin, ketorolak, acetilszalicilsav) csökkenthetik a furoszemid hatásosságát, és azoknál a betegeknél, akiknél a furoszemid-kezelést megelőzően hypovolaemia vagy dehidratáció alakult ki, a nem-szteroid gyulladáscsökkentők egyidejű adása akut veseelégtelenséget válthat ki. A szalicilát-toxicitás fokozódhat furoszemid egyidejű alkalmazásakor (lásd a 4.4 pont).

Antibiotikumok:

A furoszemid fokozhatja az aminoglikozidok és más ototoxikus gyógyszerek nephrotoxicitását és ototoxicitását. Mivel ez irreverzibilis károsodásokat okozhat, ezeket a gyógyszereket furoszemiddel csak kifejezett orvosi indok esetén szabad alkalmazni.

Növekszik az ototoxicitás kockázata, ha kacsdiuretikumokat adnak együtt vankomicinnel vagy polimixinekkel (kolisztin). A furoszemid csökkentheti a vankomicin szérumszintjét szívműtét után alkalmazva.

A veseműködés károsodása (nephrotoxicitás fokozott kockázata) alakulhat ki azoknál a betegeknél, akiket egyidejűleg furoszemiddel és bizonyos cefalosporinok (pl. cefaloridin) nagy dózisaival kezelnek.

Trimetoprimmel együtt alkalmazva fokozott a hyponatraemia kockázata.

Citotoxikus gyógyszerek:

Ciszplatin és furoszemid egyidejű alkalmazása esetén fennáll a halláskárosodás kockázata.

Amennyiben a ciszplatin-kezelés alatt furoszemiddel forszírozott diurézist végeznek, a furoszemid kizárólag kis dózisokban (pl. 40 mg normális vesefunkciójú betegek esetében) és pozitív folyadékegyensúly fenntartása mellett alkalmazható, a nefrotoxicitás kockázatának csökkentése érdekében.

A metotrexát és más gyógyszerek, amelyeket a furoszemidhez hasonlóan, a vesében jelentős tubuláris szekrécióval ürülnek, csökkenthetik a furoszemid hatását. Ezzel szemben a furoszemid csökkentheti a metotrexát renalis eliminációját. Ez emelkedett szérumszinteket és a mellékhatások megnövekedett kockázatát eredményezheti, különösen a metotrexát vagy furoszemid nagy dózisban történő alkalmazásakor.

Immunmodulátorok:

A ciklosporin és a furoszemid egyidejű alkalmazása növeli a köszvényes arthritis kockázatát. Aldeszleukinnal együtt adva fokozódhat a furoszemid hipotenzív hatása.

Antihisztaminok:

Hypokalaemia a cardiotoxicitás megnövekedett kockázatával.

Antikonvulzív szerek:

A fenitoin csökkentheti a furoszemid hatékonyságát. A karbamazepin egyidejű alkalmazása növelheti a hyponatraemia kockázatát.

Dopaminerg szerek:

Fokozott a vérnyomáscsökkentő hatás, ha a furoszemidet levodopával egyidejűleg adják.

Kortikoszteroidok:

A kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása nátrium-visszatartást és hypokalaemia kialakulásának fokozott kockázatát okozhatja.

Klorálhidrát / Triklofosz:

A furoszemid intravénás bolus adagjai kipirulást, verejtékezést, tachycardiát és a vérnyomás változásait idézhetik elő klorálhidráttal vagy triklofosszal kezelt betegeknél. Parenterális furoszemid klorálhidráttal történő egyidejű alkalmazása kiszoríthatja a pajzsmirigyhormont kötőhelyeiről.

Izomrelaxánsok:

A furoszemid hipotenzív hatása fokozódhat, ha baklofénnel vagy tizanidinnel együtt adják.

Neuromusculáris blokkolók:

A furoszemid befolyásolhatja a neuromusculáris blokkoló szerekre adott választ (fokozott vagy csökkent hatás).

Érzéstelenítő szerek:

Az általános érzéstelenítők fokozhatják a furoszemid hipotenzív hatásait.

Ösztrogének:

Az ösztrogének gátolhatják a furoszemid vizelethajtó hatását.

Prosztaglandinok:

Az alprosztadillal együtt adva fokozódhat a furoszemid hipotenzív hatása.

Alkohol:

Fokozódik a hipotenzív hatás, ha furoszemiddel egyidejűleg alkalmazzák.

Egyéb:

Aminoglutetimid egyidejű alkalmazása növelheti a hyponatraemia kockázatát.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Az állatkísérletek eredményei általában nem mutatják a furoszemid káros hatását a vemhesség alatt. Klinikai bizonyítékok vannak a gyógyszer biztonságosságáról a terhesség harmadik trimeszterében; azonban a furoszemid átjut a placentán.

Terhesség alatt nem adható kivéve kifejezett orvosi indok esetén. A terhesség során alkalmazott kezelés esetén a magzati növekedést ellenőrizni kell.

Szoptatás

A furoszemid kiválasztódik az anyatejbe, és gátolhatja a laktációt. Furoszemid-kezelés alatt álló nő nem szoptathat.

Termékenység

A furoszemid termékenységre gyakorolt hatásáról nem állnak rendelkezésre adatok.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Furosemid hameln elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

Csökkent mentális éberséget, szédülést és homályos látást jelentettek, különösen a kezelés megkezdésekor, dózismódosításkor és a gyógyszer alkalmazásával egyidejű alkoholfogyasztáskor. A betegeket figyelmeztetni kell, hogy ha ezeket észlelik, ne vezessenek gépjárművet, ne üzemeltessenek gépeket, és ne vegyenek részt olyan tevékenységekben, ahol ezek a hatások magukat vagy másokat veszélyeztethetik.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A mellékhatásokat az alábbi előfordulási gyakoriságoknak megfelelően tüntettük fel:

nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 ‑ < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 ‑ < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 ‑ < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg).

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek:

Nem gyakori: thrombocytopaenia.

Ritka: eosinophilia, leukocytopenia, csontvelő-depresszió, ami a kezelés abbahagyását indokolja. A vérképet rendszeresen ellenőrizni kell.

Nagyon ritka: agranulocytosis, aplastikus anaemia, hemolytikus anaemia.

Immunrendszeri betegségek és tünetek:

Ritkán súlyos anafilaxiás vagy anafilaktoid reakciók (pl. sokk) előfordulnak.

Az allergiás reakciók, például bőrkiütés, fényérzékenység, vasculitis, láz, intersticiális nephritis vagy sokk előfordulási gyakorisága nagyon alacsony, ám ezek bekövetkezése esetén a kezelést abba kell hagyni.

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek:

A diurezis következtében az elektrolit- és a víz egyensúly zavara alakulhat ki. A furoszemid fokozott nátrium- és klorid kiválasztást, következésképpen vízvesztést okoz, és hyponatraemia fordulhat elő. A furoszemid vizelethajtó hatása hypovolaemiához és dehidrációhoz vezethet, vagy hozzájárulhat azok kialakulásához, különösen időseknél. A súlyos folyadékhiány haemokoncentrációhoz vezethet, ami thrombosis kialakulására hajlamosít.

A többi elektrolit kiválasztása fokozódik, hypokalaemia, szérum kalciumhiány és hypomagnesaemia fordulhat elő. Normál vesefunkciójú betegeknél alkalmazott nagyobb dózisú kezelés során tüneteket okozó elektrolit-zavarok és metabolikus alkalózis alakulhat ki a fokozatos elektrolitvesztés vagy az akut súlyos elektrolitvesztés következtében.

A már fennálló metabolikus alkalózist (például dekompenzált májcirrhosisban) a furoszemid-kezelés súlyosbíthatja.

Az elektrolit-zavarok figyelmeztető jelei a zavarok típusától függenek.

A nátriumhiány következményeként jelentkezhet: confusio, izomgörcsök, izomgyengeség, étvágytalanság, szédülés, álmosság és hányás.

A káliumhiány az alábbi tünetekben jelentkezhet: izomgyengeség, paralysis, gastrointestinalis tünetek (hányás, székrekedés és meteorizmus), vesetünetek (polyuria) vagy szívtünetek. A súlyos káliumhiány paralytikus ileust vagy confusiót okozhat, ami kómához vezethet.

A magnézium- és kalciumhiány nagyon ritkán tetaniát és pulzus zavarokat okoz.

Metabolikus acidózis is előfordulhat. Ennek a rendellenességnek a kockázata nagyobb dózisok esetén növekszik, és a fennálló egyéb betegségek (pl. májcirrhosis, szívelégtelenség), az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek (lásd 4.5 pont) és az étrend is befolyásolják.

A szérum koleszterinszintje (a szérum HDL-koleszterinszint csökkenése, a szérum LDL-koleszterinszint emelkedése) és a trigliceridszintek emelkedhetnek a furoszemid-kezelés során. Hosszú távú kezelés során ezek az értékek általában hat hónapon belül normalizálódnak.

Más diuretikumokhoz hasonlóan a furoszemiddel történő kezelés átmenetileg növeli a vér kreatinin- és karbamidszintjét. A furoszemid növelheti a húgysavszintet és köszvényt válthat ki.

Endokrin betegségek és tünetek:

A furoszemid hyperglykaemiát és glykosuriát válthat ki, de kevésbé, mint a tiazid diuretikumok. A furoszemid csökkentheti a glükóztoleranciát. Diabetes mellitusban szenvedő betegeknél ez a kontroll romlásához vezethet; a látens cukorbetegség manifesztálódhat, és a cukorbetegek inzulinigénye növekedhet (lásd 4.4 pont).

Pszichiátriai és idegrendszeri betegségek és tünetek:

Ritkán paraesthesia és hyperosmoláris coma fordulhat elő.

Nem ismert gyakorisággal: szédülés, ájulás és (a tünetekkel járó hypotonia okozta) eszméletvesztés léphet fel.

A hypotonia tünetei lehetnek: szédülés, kábultság, nyomásérzet a fejben, fejfájás, álmosság, koncentráció-romlás és lelassult reakciók. A fejfájás, letargia vagy confusio az elektrolitzavarok figyelmeztető jele lehet.

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

Nem gyakori: látási zavarok, homályos látás.

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei:

Hallási zavarok, beleértve a süketséget és a fülcsengést, ritkán előfordulhatnak, különösen veseelégtelenségben, hypoproteinaemiaban (pl. nefrózis szindróma esetén) és/vagy amikor a furoszemidet intravénásan túl gyorsan adták be. Noha a tünetek általában átmeneti jellegűek, süketség fordulhat elő (nem gyakori), ami néha visszafordíthatatlan, különösen más ototoxikus gyógyszerekkel kezelt betegeknél (lásd 4.4 és 4.5 pont).

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:

Az elektrolit egyensúly felbomlása következtében szívritmus-zavarok (nem gyakori) fordulhatnak elő.

Ha a furoszemidet koraszülött csecsemőknek adják be az élet első heteiben, ez növelheti a ductus arteriosus perzisztens kockázatát.

Érbetegségek és tünetek:

Hypotonia és orthostatikus hypotonia fordulhat elő, különösen olyan betegeknél, akik más vérnyomáscsökkentő gyógyszereket is szednek.

Nagyon ritkán allergiás vasculitist jelentettek.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

A hányinger, hányás, hasmenés, székrekedés, szájszárazság, szomjúság, a bél motilitása zavarok előfordulása nem gyakori, és általában nem annyira súlyos, hogy a kezelés abbahagyását szükségessé tegye.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek:

Hepatocellularis elégtelenségben szenvedő betegeknél hepatikus encephalopathia léphet fel (lásd 4.3 pont).

Izolált esetekben intrahepatikus cholestasis, a máj-transzamináz-szintek emelkedése vagy akut pancreatitis (ritka) alakulhat ki.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:

Nem gyakori: fényérzékenység

Ritka: bőr- és nyálkahártya-reakciók fordulhatnak elő, pl. pruritus, urticaria, egyéb kiütés vagy bullózus elváltozások, fénnyel szembeni túlérzékenység, erythema multiforme, bullózus pemphigoid, Stevens–Johnson-szindróma, toxikus epidermális necrolysis (Lyell-szindróma), exfoliativ dermatitis, purpura, akut generalizált exanthematózus pustulosis (AGEP), valamint eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS).

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

Csökkenhet a szérum kalciumszintje, az elektrolit zavarokat izomgörcsök vagy izomgyengeség jelezhetik. Nagyon ritka esetekben tetaniát figyeltek meg.

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

A furoszemid-kezelés a vér kreatinin- és karbamidszintjének átmeneti emelkedéséhez vezethet (nem gyakori). Ritkán veseelégtelenség fordulhat elő a folyadék- és elektrolit-vesztés következményeként, különösen nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel vagy nephrotoxikus gyógyszerekkel történő egyidejű kezelés során.

A fokozott vizelettermelés provokálhatja vagy súlyosbíthatja a panaszokat azoknál a betegeknél, akiknél a vizelet kiürülése akadályozott. A vizelet akut retenciója, esetleges másodlagos szövődményekkel, például húgyhólyag ürítési rendellenességekkel, a prostata hyperplasiában vagy húgycső szűkületben szenvedő betegeknél fordulhat elő (lásd 4.4 pont).

Nephrocalcinosist/nephrolithiasist jelentettek koraszülötteknél és felnőtteknél, általában hosszú távú kezelés után.

Interstitiális nephritis eseteiről ritkán számoltak be.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Nem gyakori: asthenia

Ritka: rossz közérzet, láz.

Az intramusculáris injekció beadását követően lokális reakció, mint pl. fájdalom jelentkezhet.

A terhesség, a gyermekágyi és a perinatális időszak alatt jelentkező betegségek és tünetek

A respiratorikus distress szindrómában szenvedő koraszülötteknél a furoszemidnek az élet első heteiben történő beadása növelheti a ductus arteriosus perzisztens kockázatát.

Koraszülötteknél a furoszemid nephrocalcinosis vagy vesekő formájában kicsapódhat.

A ritka szövődmények között szerepelhetnek kisebb pszichiátriai zavarok.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

9. Túladagolás

Tünetek

Hypovolaemia, dehidráció, haemokoncentráció, hyponatraemia és hypokalaemia fordulhat elő a furoszemid túladagolását követően.

Az elektrolit- és folyadékvesztés következtében sokkhoz vezető súlyos hypotonia, szívritmuszavarok, akut veseelégtelenség, thrombosis, delírium, petyhüdt bénulás, apathia és confusio alakulhat ki.

A nagy dózisok átmeneti süketséget okozhatnak, és köszvényt (a húgysavszekréció zavara) válthatnak ki.

Kezelés

A furoszemidnek nincs specifikus antidotuma. A furoszemid-kezelést fel kell függeszteni vagy csökkenteni kell a dózist. Szupportív kezelésre van szükség, amelynek a folyadékpótlásra, az elektrolit-egyensúlyzavar megszüntetésére és a vérnyomás fenntartására kell irányulnia.

A fenti zavarok és a szervezetre gyakorolt egyéb hatásokból származó súlyos szövődmények megelőzésének és kezelésének érdekében végzett korrekciós intézkedés általános és speciális intenzív orvosi monitorozást és terápiás intézkedéseket igényelhet.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

1. Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Diuretikumok; Szulfonamidok, önmagukban

ATC kód: C03C A01

Hatásmechanizmus

A furoszemid erős hatású vizelethajtó. Antranilsav-származék, kémiailag 4-klór-N-furfuril-5-szulfamoil-antranilsav. A furoszemid gátolja a nátrium és a klorid reabszorpcióját a Henle-kacsban, valamint a proximális és disztális tubulusokban; hatása független a karboanhidrázt gátló hatástól. A furoszemid növeli a kálium, kalcium és magnézium vizelettel történő kiválasztását. Hyperuricaemia fordulhat elő, és feltételezhető, hogy ezt a proximális tubulusokban a karbamid szekréció kompetitív gátlása okozza.

Farmakodinámiás hatások

A furoszemidnek meredek dózis-hatás görbéje van, és csúcshatású diuretikumnak nevezik. Intravénás beadást követően a diurézis 5 percen belül jelentkezik, és a vizelethajtó hatás időtartama körülbelül két óra.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Eloszlás

A furoszemid nagymértékben kötődik a plazmafehérjékhez, és főleg a vizelettel ürül, nagyrészt változatlan formában.

Biotranszformáció

A furoszemid-glükuronid a fő metabolizációs termék.

Elimináció

Szignifikánsan több furoszemid ürül a vizelettel intravénás injekció beadása után, mint tabletta formában történő bevitelt követően. A furoszemid felezési ideje a plazmában kétfázisú, a terminális eliminációs szakasz körülbelül 1,5 óra. Bár főleg a vizelettel választódik ki, változó mennyiségek az epével is kiválasztódnak, és veseelégtelenségben a nem renalis elimináció jelentősen megnövekedhet.

Vese-, illetve májkárosodás:

Májbetegség esetén a biliáris elimináció akár 50%-kal is csökken. A vesekárosodás csekély hatással van a furoszemid eliminációs sebességére, de ha a reziduális veseműködés kevesebb mint 20%, megnövekszik az eliminációs idő.

Idősek:

Idős betegeknél, ahol bizonyos fokú vesekárosodás fennáll, késleltetett a furoszemid eliminációja.

Újszülöttek:

Újszülötteknél tartós diuretikus hatás figyelhető meg, valószínűleg az éretlen tubuláris funkció miatt.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Nincsenek további információk, azokon kívül, amelyek már szerepelnek az alkalmazási előírásban.

6. Gyógyszerészeti Jellemzők

6.1 Segédanyagok felsorolása

nátrium-klorid

nátrium-hidroxid (pH beállításhoz)

injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

A furoszemid nem keverhető más gyógyszerrel ugyanabban a fecskendőben, pl. a furoszemid csapadékot képez, ha dobutaminnal, diazepámmal, doxorubicinnel, droperidollal, gentamicinnel, glükózzal, mannittal, metoklopramiddal, kálium-kloriddal, tetraciklinnel, vinkrisztinnel és vitaminokkal keverik.

Nem adható be adrenalin, izoprenalin, lidokain vagy petidin infúzió alkalmazása során.

Ezt a gyógyszert nem szabad keverni más gyógyszerekkel, kivéve a 6.6 pontban említetteket.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

Bontatlan ampullák: 3 év

Felbontott ampullák: Az első felbontást követően a készítményt azonnal fel kell használni.

Elkészített infúziós oldatok:

A készítmény kémiai és fizikai stabilitása 25 °C-on 72 órán át igazolt 50 mg/ml-es (5%) glükóz-oldattal, 9 mg/ml-es (0,9%) nátrium-klorid-oldattal és Ringer-oldattal történő hígítás után.

Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, amely általános esetben 2 °C – 8 °C hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 24 órát, kivéve, ha a hígítás ellenőrzött és validált aszeptikus körülmények között történt.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C-on tárolandó. A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

A gyógyszer első felnyitása vagy hígítása utáni tárolási feltételeket lásd a 6.3 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

I-es típusú, borostyánszínű, törőponttal ellátott 2 ml-es, 5 ml-es vagy 25 ml-es üvegampullákban kerül forgalomba, és 2 ml, 4 ml, 5 ml vagy 25 ml oldatos injekciót tartalmaz.

Kiszerelések:

5×2 ml vagy 10×2 ml oldat 2 ml-es üvegampullában, dobozban.

5×4 ml vagy 10×4 ml oldat 5 ml-es üvegampullában, dobozban.

5×5 ml vagy 10×5 ml oldat, 5 ml-es üvegampullában, dobozban.

5×25 ml vagy 10×25 ml oldat, 25 ml-es üvegampullában, dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

A Furosemid hameln 10 mg/ml oldatos injekció 50 mg/ml-es (5%) glükóz-oldattal, 9 mg/ml-es nátrium-klorid-oldattal (0,9%) vagy Ringer-oldattal hígítható.

A készítményt vizuálisan meg kell vizsgálni, és nem szabad alkalmazni, ha benne látható részecskék vagy elszíneződések vannak jelen.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

hameln pharma gmbh

Inselstraße 1, 31787

Hameln

Németország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA

OGYI-T-23685/01     10×2 ml

OGYI-T-23685/02     10×5 ml

OGYI-T-23685/03     10×25 ml

OGYI-T-23685/04     10×4 ml

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2020. június 9.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. január 18.