FUROSEMID NORIDEM 10 mg/ml oldatos injekció/infúzió betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Furosemid Noridem 10 mg/ml oldatos injekció/infúzió

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

20 mg furoszemidet tartalmaz 2 ml-es ampullánként.

40 mg furoszemidet tartalmaz 4 ml-es ampullánként.

50 mg furoszemidet tartalmaz 5 ml-es ampullánként.

250 mg furoszemidet tartalmaz 25 ml-es injekciós üvegenként.

Ismert hatású segédanyagok: legfeljebb 3,73 mg (0,162 mmol) nátriumot tartalmaz milliliterenként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció vagy infúzió.

Tiszta és színtelen vagy csaknem színtelen, látható részecskéktől gyakorlatilag mentes, steril oldat.

Ozmolalitás: 270 – 310 mOsm/kg

pH: 8,00 – 9,30

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Az intravénás gyógyszerforma akkor alkalmazható, amikor azonnali diurézis szükséges vagy a szájon át történő alkalmazás nem lehetséges.

Pangásos szívelégtelenség, májcirrhosis vagy veseelégtelenség következtében kialakult folyadékretenció.

Hypertonia monoterápiában vagy antihypertensiv gyógyszerekkel kombinálva szívelégtelenségben, krónikus vesebetegségben, vagy tartósan fennálló hypertoniában szenvedő betegeknél vagy amikor az elsővonalbeli gyógyszerek nem elégségesek vagy nem tolerálhatók.

Az intravénás beadás akkor javasolt, amikor azonnali diurézis szükséges pl. pulmonaris odema esetén.

4.2 Adagolás és alkalmazás

A kívánt hatás eléréséhez a legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni. A dózist egyedileg kell meghatározni a beteg kezelésre adott válasza alapján.

Az ismételt bolus injekciókkal szemben általában a folyamatos furoszemid-infúziót részesítik előnyben, a legjobb hatásosság elérése és az ellenreguláció gátlása érdekében.

A furoszemid-kezelés megkezdése előtt a hypovolaemiát, hypotoniát és a sav-bázis-, valamint az elektrolitháztartás zavarát korrigálni kell.

Felnőttek és 15 éven felüli serdülők

Különleges adagolást igénylő állapotok hiányában az ajánlott parenterális kezdő dózis 20–40 mg furoszemid. Amennyiben a diuretikus válasz 20–40 mg furoszemid beadása után nem kielégítő, a 20 mg-os dózis 2 óránként megismételhető, amíg a kívánt hatást el nem érik. Ez az egyénileg meghatározott dózis naponta egyszer vagy kétszer adható.

• Akut pulmonaris oedema: A kezdő, 40 mg-os dózist lassan, intravénásan kell beadni. Ha egy órán belül nem jelentkezik kielégítő hatás, az intravénás dózist 80 mg-ra kell emelni.

• Folyadékretencióval járó pangásos szívelégtelenség, májcirrhosis vagy vesebetegség kezelésére, ha per os adagolás nem lehetséges: 20–40 mg furoszemid intramuszkulárisan vagy intravénásan. A 20 mg-os dózist beadását kétórás időközönként kell megismételni, amíg el nem érik a kívánt diurézist. Ezt követően ezt a dózist egyetlen adagban vagy két napi adagra osztva kell beadni.

Felnőttek esetén a furoszemid ajánlott maximális napi dózisa 1500 mg.

Nagy dózisokat legfeljebb 4 mg/perc infúziós sebességgel kell beadni.

A kezelés folytatása a folyadékkiválasztástól és a folyadékpótlástól, valamint az elektrolitveszteségtől függ.

Acidózis vagy alkalózis esetén a vizelet lúgosítása, ill. savasítása fokozhatja a vizeletürítést.

Csecsemők, gyermekek és 15 év alatti serdülők

A furoszemidet általában per os kell beadni.

Parenterális alkalmazás (cseppinfúzió) csak életveszélyes állapot esetén megengedett.

Parenterális adagolás esetén az 1 mg/ttkg adagolási szabály érvényes a maximális napi 20 mg-os dózis eléréséig. A per os terápiára való átállást a lehető leghamarabb meg kell kezdeni.

Az alkalmazás módja

A furoszemid parenterális alkalmazása olyan esetekben indokolt, amikor csökkent a bélből történő felszívódás, vagy amikor gyors hatás szükséges.

Az intravénás furoszemid-injekciót vagy infúziót lassan kell beadni, a maximális 4 mg/perc beadási sebességet nem szabad túllépni!

Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (szérum kreatininszintje > 5 mg/dl) nem javasolt a 2,5 mg/perc furoszemid infúziós sebesség túllépése.

A furoszemid intramuscularis alkalmazás azokra a kivételes esetekre korlátozott, amikor sem a per os, sem az intravénás alkalmazás nem lehetséges. Az intramuscularis injekciót nem alkalmas akut állapotok, mint pl. a pulmonalris oedema kezelésére.

A kezelés időtartamát az orvos határozza meg a betegség típusától és súlyosságától függően.

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával vagy egyéb szulfonamidokkal (szulfonamid antibiotikumok vagy szulfonilureák), tiazidokkal szembeni túlérzékenység (keresztreakciót adhatnak a furoszemidre);

• hypovolaemia vagy dehydratio;

• veseelégtelenség miatti, furoszemidre nem reagáló anuria;

• súlyos hypokalaemia (lásd 4.8 pont);

• súlyos hyponatraemia;

• hepatikus encephalopathiával összefüggő prekomatózus vagy kómás állapot;

• nefrotoxikus vagy hepatotoxikus gyógyszerekkel okozott intoxikáció miatti veseelégtelenség;

• szoptatás.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A vizelet szabad távozását a húgyutakból biztosítani kell. A húgyutak részleges elzáródásában szenvedő betegeknél (pl. hólyagürítési zavarok, prosztata-hypertrophia, az urethra szűkülete esetén) a fokozott vizeletkiválasztás panaszokat okozhat vagy a meglévőket súlyosbíthatja. A betegek gondos megfigyelése szükséges, különösen a kezelés kezdeti szakaszában.

A furoszemid-kezelés rendszeres orvosi ellenőrzést igényel. Különösen gondos megfigyelés szükséges:

• alacsony vérnyomású betegeknél;

• azoknál a betegeknél, akiknél a jelentős vérnyomásesés kockázata fokozott (pl. jelentős coronaria-szűkületben vagy agyi érszűkületben szenvedő betegek);

• látens vagy manifeszt diabéteszes betegek esetén;

• köszvényben szenvedő betegek esetén;

• májkárosodásban vagy hepatorenális szindrómában szenvedő betegek esetén (pl. vesekárosodás súlyos májbetegséggel összefüggésben);

• hypoproteinaemia esetén (pl. nefrózis-szindróma esetén, a furoszemid hatásának csökkenése mellett az ototoxikus mellékhatás fokozódhat). Óvatos dózistitrálás szükséges.

• koraszülöttek (nephrocalcinosis/nephrolithiasis kialakulása lehetséges; a vesefunkciót ellenőrizni kell és vese ultrahangos vizsgálatát kell elvégezni).

Különleges megfigyelés és/vagy dóziscsökkentés szükséges az alábbi esetekben:

Szédüléshez, ájuláshoz vagy eszméletvesztéshez vezető, szimptómás hypotonia fordulhat elő furoszemiddel kezelt betegeknél, különösen időseknél, olyan betegeknél, akik egyéb, hypotoniát okozó gyógyszert szednek, és olyan betegeknél, akiknek egyéb, a hypotonia kockázatával járó betegségei vannak.

Szintén fokozza a ductus arteriosus (Botallo-vezeték) nyitva maradásának kockázatát és neonatalis respiratiós distress szindróma kialakulásához vezethet..

A kezelés során az elektrolitok, különösen a kálium, kalcium, klorid, bikarbonát és a folyadékháztartás gondos és rendszeres ellenőrzése javasolt. A kreatininszint és a vér karbamidszint, valamint a szénhidrát-anyagcsere rendszeres ellenőrzése is szükséges.

Rendszeres megfigyelés szükséges különösen azoknál a betegeknél, akiknél nagy a kockázata az elektrolitháztartás-zavar kialakulásának, vagy jelentős, további folyadékvesztés esetén (pl. hányás, hasmenés vagy erős izzadás miatt). A hipovolaemiát vagy kiszáradást, valamint minden jelentős elektrolit- és sav-bázis-egyensúlyzavart korrigálni kell. Ez a furoszemid-kezelés átmeneti leállítását teheti szükségessé.

Egyidejű alkalmazás riszperidonnal

Idős, demens betegeknél, riszperidonnal végzett, placebokontrollos klinikai vizsgálatokban a furoszemid és riszperidon együttes adásakor a halálozás nagyobb incidenciáját figyelték meg (7,3%, átlagéletkor 89 év, tartomány 75-97 év) a csak riszperidont (3,1%, átlagéletkor 84 év, tartomány 70-96 év) vagy a csak furoszemidet (4,1%, átlagéletkor 80 év, tartomány 67-90 év) kapó betegekhez viszonyítva. Riszperidon és más diuretikumok (elsősorban kis dózisú tiazid diuretikumok) együttes adása esetén nem figyeltek meg hasonló jelenséget.

A jelenség patofiziológiai háttere nem tisztázott és a halálokok sem mutattak konzisztens mintázatot. Ennek ellenére a terápiás előnyt és a várható kockázatot fokozottan kell mérlegelni a fenti kombináció vagy más, erős hatású diuretikum és a riszperidon együttes adása előtt. Egyéb diuretikumok együttes adása riszperidonnal nem növelte a halálozás incidenciáját. A kezeléstől függetlenül, az idős, demens betegek dehydratioja mortalitási kockázatot jelent, ezért ezt el kell kerülni (lásd 4.3 pont Ellenjavallatok).

Előfordulhat a szisztémás lupus erythematosus súlyosbodása vagy fellángolása.

A Furosemid Noridem nátriumot tartalmaz

2 ml-es, 4 ml-es, 5 ml-es ampullák:

Ez a gyógyszer kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz ampullánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

25 ml-es injekciós üveg:

Ez a gyógyszer injekciós üvegenként legfeljebb 93,25 mg nátriumot tartalmaz, ami a WHO által felnőttek számára javasolt maximális napi 2 g nátriumbevitel 4,67%-ának felel meg.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Nem javasolt kombinációk:

Egyedi esetekben a klorálhidrát beadásához képest 24 órán belül intravénásan alkalmazott furoszemid kipirulást, verejtékezést, nyugtalanságot, hányingert, vérnyomás-emelkedést és tachycardiát okozhat. A furoszemid klorálhidráttal történő együttes alkalmazása ezért nem javasolt.

A furoszemid fokozhatja az aminoglikozidok és más ototoxikus gyógyszerek ototoxikus hatását. Ezek a gyógyszerek csak akkor alkalmazhatók együtt a furoszemiddel, ha feltétlenül szükséges, mivel visszafordíthatatlan károsodást okozhatnak.

Óvatosan adható kombinációk:

A furoszemid ciszplatinnal történő együttadása esetén fennáll az ototoxikus hatás kockázata. Ezenkívül a ciszplatin nefrotoxicitása fokozódhat, ha a furoszemidet nem kis dózisban (például normál veseműködésű betegeknél 40 mg) adják, és pozitív folyadékegyensúly mellett adják be a ciszplatin-kezelés során a forszírzott diurézis elérése érdekében.

A furoszemid csökkenti a lítium-sók kiválasztását, és megnövekedett szérum lítiumszintet okozhat, ami növeli a lítium toxicitás kockázatát, beleértve a lítium kardiotoxikus és neurotoxikus hatásának fokozott kockázatát. Ezért az ezt a kombinációt kapó betegek lítiumszintjének gondos monitorozása javasolt.

Diuretikumokat szedő betegeknél súlyos hypotonia és vesekárosodás léphet fel, beleértve a veseelégtelenség eseteit is, különösen akkor, ha angiotenzinkonvertáló-enzim-gátlót (ACE-gátló) vagy angiotenzin-II-receptor-antagonistát először vagy első alkalommal adnak megemelt dózisban.

Megfontolandó a furoszemid adagolásának átmeneti felfüggesztése, vagy legalább a furoszemid dózisának csökkentése 3 nappal az ACE-gátló- vagy angiotenzin-II-receptor-antagonista-kezelés megkezdése, vagy a dózis emelése előtt.

Riszperidon: óvatosan kell eljárni, és a kombináció vagy az egyidejű kezelés kockázatait és előnyeit a furoszemid vagy más erős vízhajtók rendelése előtt mérlegelni kell. Lásd a 4.4 pontban, a Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések részt az egyidejűleg riszperidont kapó, demenciában szenvedő idős betegek mortalitásának növekedésével kapcsolatban.

Levotiroxin: A furoszemid nagy dózisai gátolhatják a pajzsmirigyhormonok kötődését a hordozófehérjékhez ha levotiroxinnal együtt adják, és ezáltal a szabad pajzsmirigyhormonok szintjének kezdeti, átmeneti növekedéséhez, majd a teljes pajzsmirigyhormon-szintek általános csökkenéséhez vezethet. A pajzsmirigyhormonok szintjeit rendszeresen ellenőrizni kell.

Figyelembe kell venni az alábbiakat:

A nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerekkel, köztük az acetilszalicilsavval történő együttadás csökkentheti a furoszemid hatását. Kiszáradásban vagy hypovolaemiában szenvedő betegeknél a nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerek akut vesekárosodást okozhatnak. A furoszemid fokozhatja a szalicilát toxicitását.

A fenitoinnal történő együttadás során a furoszemid hatásának gyengülését figyelték meg.

A kortikoszteroidok, a karbenoxolon, a nagy mennyiségű édesgyökér-kivonat és a hashajtók tartós alkalmazása növelheti a hypokalaemia kockázatát.

Bizonyos egyéb gyógyszerek (pl. digitálisz-készítmények és QT-megnyúlás szindrómát kiváltó gyógyszerek) toxicitását fokozhatják az elektrolitkoncentráció változásai (pl. hypokalaemia, hypomagnesaemia).

Ha vérnyomáscsökkentőt, diuretikumot vagy más, vérnyomáscsökkentő potenciállal rendelkező gyógyszert adnak együtt furoszemiddel, akkor a vérnyomás kifejezettebb csökkenésével kell számolni.

A probenecid, a metotrexát és más olyan gyógyszerek, amelyek a furoszemidhez hasonlóan jelentős vesetubuláris szekréción mennek keresztül, csökkenthetik a furoszemid hatását. Ezzel szemben a furoszemid csökkentheti ezeknek a gyógyszereknek a vesén keresztül történő eliminációját. Nagy dózisú kezelés esetén (különösen, ha a furoszemidet más gyógyszerekkel együtt adják) ez a szérumszintek emelkedéséhez és a furoszemid vagy az egyidejű gyógyszeres kezelés következtében fellépő mellékhatások fokozott kockázatához vezethet.

A vérnyomásemelő hatással rendelkező antidiabetikumok és szimpatomimetikumok (pl. adrenalin, noradrenalin) hatása gyengülhet. A furoszemid kompetitora a kuráré típusú izomrelaxánsoknak, és fokozza a szukcinilkolin hatását. Növeli a teofillin farmakológiai hatásait is.

A nefrotoxikus gyógyszerek vesére gyakorolt káros hatása fokozódhat.

Vesekárosodás alakulhat ki azoknál a betegeknél, akik furoszemid-kezelésben részesülnek bizonyos nagy dózisú cefalosporinokkal egyidejűleg.

A ciklosporin A furoszemiddel történő egyidejű alkalmazása a köszvényes arthritis fokozott kockázatával jár, ami másodlagos, a furoszemid által kiváltott hyperuricemia és a ciklosporin által kiváltott renalis karbamidkiválasztás károsodása miatt.

Azoknál a betegeknél, akiknél nagy volt a kontrasztanyag okozta nephropathia kockázata, a furoszemid-kezelés során nagyobb incidenciával észlelték a vesekárosodást a kontrasztanyag beadását követően, mint azoknál a magas kockázatú betegeknél, akik a kontrasztanyag beadása előtt csak intravénás folyadékpótlást kaptak.

A metolazon szinergikusan hat a furoszemiddel, és erőteljes diurézist okozhat azoknál a betegeknél, akik nem reagálnak az önmagában adott furoszemidre.

Az ortosztatikus hypotonia kockázatát az alkohol, a kábító fájdalomcsillapítók és a barbiturátok fokozhatják.

Farmakokinetikai gyógyszerkölcsönhatás hiánya

Ezidáig nem szükséges erről információkat közölni.

Kölcsönhatás laboratóriumi vagy diagnosztikai vizsgálatokkal

Ezidáig nem szükséges erről információkat közölni.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A furoszemid átjut a placentán. Terhességi (fiziológiás) ödéma kezelésére alkalmazása kerülendő, mivel fötoplacentális ischaemiát okozhat, ami magzati hypotrophia kockázatával jár.

A furoszemid a terhesség ideje alatt csak rövid ideig és erősen indokolt esetben alkalmazható. Kezelés alatt a magzat fejlődését szorosan monitorozni kell.

Szoptatás

A furoszemid kiválasztódik az anyatejbe, és gátolja a tejelválasztást. A furoszemid-kezelés alatt tilos szoptatni.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Egyes mellékhatások (pl. nemkívánatos, erőteljes vérnyomásesés) ronthatják a betegek koncentráló- és reakcióképességét, ezért kockázatot jelentenek olyan helyzetekben, ahol ezek a képességek különösen fontosak (pl. járművezetés vagy gépkezelés).

Ez különösen fontos a kezelés elején, a kezelés módosításakor vagy a kezelés során történő alkoholfogyasztás esetén.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A gyakoriságok olyan, vizsgálatok szakirodalmi adataiból származnak, amelyekben összesen 1387 betegnél alkalmazták a furoszemidet, bármely dózisban és bármilyen indikációban. Ha ugyanazon mellékhatás gyakorisági kategóriája eltérő volt, a leggyakoribb kategóriát tüntették fel.

A nemkívánatos hatásokat az alábbi előfordulási gyakoriságoknak megfelelően tüntettük fel:

nagyon gyakori (≥ 1/10);

gyakori (≥ 1/100 – < 1/10);

nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100);

ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000);

nagyon ritka (< 1/10 000);

nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg).

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek:

Nagyon gyakori: elektrolit-háztartás zavara (beleértve a tünetekkel járó zavart is), kiszáradás és hypovolaemia, különösen időseknél, emelkedett vér-kreatinin- és trigliceridszint.

Gyakori: hyponatraemia, hypochloraemia, hypokalaemia, emelkedett vérkoleszterinszint, emelkedett húgysavszint és köszvényes rohamok.

Nem gyakori: csökkent glükóztolerancia. Látens diabetes mellitus manifesztálódhat. Lásd a 4.4 pontban a Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések részt.

Nem ismert: hipocalcaemia, hypomagnesemia, emelkedett vér karbamidszint, metabolikus alkalózis, pszeudo-Bartter-szindróma a furoszemid helytelen alkalmazásával és/vagy tartós alkalmazásával összefüggésben.

Érbetegségek és tünetek:

Nagyon gyakori (intravénás infúzió esetén): hypotonia, beleértve az ortostaticus hypotoniát (lásd 4.4 pont, Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések).

Ritka: vasculitis.

Nem ismert: trombosis.

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek:

Gyakori: fokozott vizelettermelés.

Ritka: tubulointerstitialis nephritis.

Nem ismert:

• a vizelet nátrium- és a kloridszintjének emelkedése, vizeletretenció (a húgyutak részleges elzáródásában szenvedő betegeknél, lásd 4.4 pont, Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések);

• nephrocalcinosis/nephrolithiasis koraszülötteknél (lásd 4.4 pont, Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések);

• veseelégtelenség (lásd 4.5 pont, Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók).

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Nem gyakori: hányinger.

Ritka: hányás, hasmenés.

Nagyon ritka: acut pancreatitis.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek:

Nagyon ritka: cholestasis, emelkedett transzamináz-szintek.

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei:

Nem gyakori: hallászavarok (általában átmenetiek), különösen vesekárosodásban szenvedő betegeknél, hypoproteinémiában (például nefrózis-szindrómában) és/vagy furoszemid nagyon gyors intravénás beadásakor. Furoszemid orális vagy intravénás beadása után süketség eseteit jelentették, amelyek néha visszafordíthatatlanok voltak.

Ritka: tinnitus.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:

Nem gyakori: pruritus, urticaria, kiütések, hólyagos dermatitis, erythema multiforme, pemphigoid, exfoliativ dermatitis, purpura, fényérzékenységi reakciók.

Nem ismert: Stevens–Johnson-szindróma, toxikus epidermális nekrolízis, akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP) és eozinofíliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS).

Immunrendszeri betegségek és tünetek:

Ritka: súlyos anafilaxiás vagy anafilaktoid reakciók, mint pl. sokkal.

Nem ismert: a szisztémás lupus erythematosus exacerbációja vagy aktivációja.

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: hepatikus encephalopathia hepatocelluláris elégtelenségben szenvedő betegeknél (lásd 4.3 pont, Ellenjavallatok).

Ritka: paresztézia. Ezért szükséges a diurézis és az elektrolitháztartás rendszeres monitorozása és az esetleges rendellenességek megfelelő korrekciója.

Nem ismert: szédülés, ájulás vagy eszméletvesztés, fejfájás.

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: hemokoncentráció.

Nem gyakori: thrombocytopenia.

Ritka: leukopenia, eosinophilia.

Nagyon ritka: agranulocytosis, aplastikus anaemia, haemolytikus anaemia.

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:

Nem ismert: rhabdomyolysis eseteit jelentettek, gyakran súlyos hypokalaemiával összefüggésében (lásd 4.3 pont).

Veleszületett és genetikai rendellenességek:

Nem ismert: A nyitott ductus arteriosus fennmaradásának fokozott kockázata, ha a furoszemidet koraszülöttnek adták az első hetekben.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók:

Ritka: láz.

Nem ismert: az intramuscularis injekció beadását követően lokális reakció, mint pl. fájdalom jelentkezhet.

Xanthopsia, thrombophlebitis, hyperuricaemia, azotemia. A kiszáradás is gyakori, különösen az időseknél és a nyári hónapokban.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Jelek és tünetek

Akut és krónikus túladagolás esetén a klinikai kép elsődlegesen a kialakuló elektrolit- és a folyadékvesztés mértékétől és következményeitől függ (pl. hypovolaemia, dehidráció, haemokoncentráció, arrhythmiák, köztük AV-blokk és kamrafibrilláció).

A fentiek tünetei lehetnek: súlyos hypotonia (akár sokkig is fokozódhat), akut veseelégtelenség, trombózis, delíriumos állapot, petyhüdt bénulás, apátia és zavartság.

Kezelés

A furoszemidnek nincs specifikus antidotuma.

A klinikailag jelentős elektrolit- és folyadékháztartás-zavart rendezni kell. A kezelés célja a folyadékpótlás, az elektrolit és sav-bázis egyensúly korrekciója, rendszeres és gyakori elektrolit és vérnyomás monitorozással. Az ilyen egyensúlyzavarból és más hatásokból eredő súlyos szövődmények megelőzése és kezelése mellett ez a korrekciós intézkedés általános és specifikus intenzív orvosi megfigyelést és terápiás beavatkozásokat igényelhet. A hemodialízis nem gyorsítja a furoszemid eltávolítását.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Csúcshatású diuretikumok (kacsdiuretikumok), szulfonamidok önmagukban

ATC kód: C03CA01

Hatásmechanizmus

A furoszemid (kémiai nevén 5-(aminoszulfonil)-4-klór-2-[(2-furanilmetil)amino]benzoesav) kacsdiuretikum: viszonylag erős, rövid időtartamú diurézist vált ki gyors hatáskezdettel. A furoszemid gátolja a Na⁺, K⁺ és 2Cl^- elektrolittranszportert, amelyek a lumen felőli sejtmembránon, a Henle-kacs felszálló ágán találhatók. Következésképpen a furoszemid só- és vízkiválasztó hatásának hatékonysága a protonpumpán keresztül a tubuláris lumenbe jutó koncentrációtól függ. A diuretikus hatást a nátrium-klorid reabszorpció gátlásán keresztül, a Henle-kacsban fejti ki. Ennek eredményeképp a kiválasztott nátrium mennyisége a glomerulusfiltrátum nátriumtartalmának akár a 35%-át is elérheti. A fokozott nátrium-kiválasztás fokozott vizeletkiválasztást (ozmotikusan kötött víz) és a disztalis tubulusban a K⁺-ion szekréciójának emelkedését okozza. A Ca²⁺- és Mg²⁺-ionok kiválasztása ugyancsak fokozódik.

A furoszemid gátolja a feedback mechanizmust a macula densaban, aminek következtében a sóürítő aktivitása nem csökken. Dózistól függően stimulálja a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert.

Szívelégtelenség esetén a furoszemid a vénás kapacitás növelésén keresztül akut módon csökkenti a szív előterhelését. Ezt a korai vascularis hatást látszólag a prosztaglandinok szabályozzák, de ennek előfeltétele a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktiválása által fenntartott megfelelő veseműködés és az ép prosztaglandin-szintézis.

A furoszemid a nátrium-kiválasztáson keresztül csökkenti az erek simaizomzatának katekolaminokra adott válaszát, ami hypertoniás betegek esetén fokozott.

A furoszemid vérnyomáscsökkentő hatása a nátrium-kiválasztás fokozódásának, a vértérfogat csökkenésének és a vazokonstriktor stimulációra adott vascularis simaizomválasznak tulajdonítható.

Farmakodinámiás hatások

Az intravénás adagolás 15 percen belül, a per os 1 órán belül okoz diurézist.

Egészséges önkénteseknek adva a diuresis és a nátriumürítés dózisfüggő növekedést mutatott 10–100 mg közötti furoszemid dózisok esetében. Egészségeseknél a diuretikus hatás kb. 3 órán át tart 20 mg furoszemid intravénás beadása után, és 3–6 órán keresztül 40 mg furoszemid szájon át történő adagolása után.

Betegeknél a szabad furoszemid tubuláris koncentrációja (amit a vizelet kiürülési sebessége határoz meg) és natriuretikus hatása közötti összefüggést szigmoid görbe írja le, a minimális effektív kiválasztódási sebesség körülbelül 10 mikrogramm/perc. Következésképpen a furoszemid folyamatos infúziója hatékonyabb, mint az ismételt bolus injekciók.

Egy bizonyos bolus dózis felett már nincs szignifikáns hatásnövekedés. A furoszemid hatása csökken, ha a tubuláris szekréciója vagy az intratubuláris albuminkötődése csökken.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A gyógyszer biohasznosulását a betegeknél különböző tényezők – mint egyidejűleg fennálló betegségek – határozzák meg, és 30% alá csökkenhet (például nefrózis szindróma esetén).

A furoszemid megoszlási térfogata 0,1-0,2 l/ttkg. A megoszlási térfogat az egyidejűleg fennálló betegségtől függően növekedhet.

A furmoszemid nagymértékben, több mint 98%-ban kötődik a plazmafehérjékhez (főként albuminhoz).

A furoszemid többnyire nem konjugált formában eliminálódik, főként a proximális tubusban történő szekréció révén. Intravénás beadást követően a furoszemid 60-70%-a eliminálódik így. A furoszemid glükuronsav metabolitja a vizeletben visszanyert anyagok 10-20%-át teszi ki. A fennmaradó mennyiség a széklettel ürül, valószínűleg az epével történő kiválasztás után.

Intravénás beadást követően a furoszemid plazma felezési ideje 1–1,5 óra.

A furoszemid kiválasztódik az anyatejbe. Átjut a placentán, lassan átjutva a magzatba. A furoszemid hasonló koncentrációt ér el az anyában, a magzatban vagy az újszülöttben.

Vesekárosodás

Vesekárosodás esetén a furoszemid eliminációja lassabb, és a felezési ideje megnő. Súlyos vesekárosodás esetén a terminális felezési idő a 24 órát is elérheti.

Nefrózis-szindróma esetén a plazmafehérjék alacsonyabb koncentrációja magasabb szabad furoszemid-koncentrációhoz vezet. Ugyanakkor ezeknél a betegeknél a furoszemid hatékonysága csökkent, az intratubuláris albuminhoz való kötődés és a csökkent tubuláris szekréció miatt.

A furoszemid enyhén dializálható haemodialízissel, peritoneális dialízissel vagy CAPD útján.

Májkárosodás

Májkárosodás esetén a furoszemid eliminációs felezési ideje30–90%-kal nő, főként a nagyobb eloszlási térfogat miatt.

Ezeknél a betegeknél a farmakokinetikai paraméterek nagyon változóak lehetnek.

Pangásos szívelégtelenség, súlyos hypertonia és idősek

A furoszemid eliminációja a csökkent veseműködés miatt lassabb pangásos szívelégtelenségben, súlyos hypertoniában szenvedő betegek, vagy idősek esetében.

Koraszülöttek és újszülöttek

A vese érettségétől függően a furoszemid eliminációja lassú lehet. Azoknál a magzatoknál, akiknél a glükuronidáció kapacitása nem megfelelő, a furoszemid metabolizációja is csökkent. Időre (33. hét után) született újszülöttek esetén a felezési idő általában kevesebb mint 12 óra.

A 2 hónapos vagy annál idősebb csecsemőknél a terminális clearance megegyezik a felnőttekével.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Akut és krónikus toxicitás

A furoszemid alacsony akut toxicitást mutatott különböző rágcsáló- és kutyafajokon, orálisan vagy intravénásan alkalmazva a toxicitási vizsgálatokban. A furoszemid orális LD₅₀-értéke 1050-4600 mg/ttkg között van egérben és patkányban, és 243 mg/ttkg tengerimalacban. Kutyában az orális LD₅₀ körülbelül 2000 mg/ttkg, az intravénás LD₅₀ pedig több mint 400 mg/ttkg.

Krónikus toxicitás

Patkányokban és kutyákban 6 és 12 hónapos adagolás után veseelváltozásokat, köztük lokális fibrózist, meszesedést figyeltek meg a legnagyobb dózist (a humán terápiás dózisnál 10-20-szor nagyobb dózis) kapó csoportokban.

Ototxicitás

A furoszemid befolyásolhatja a belső fülben a stria vascularis transzportfolyamatait, és hallászavarokat okozhat, amik általában reverzibilisek.

Mutagenitás

A baktériumokon és emlőssejteken végzett in vitro tesztek pozitív és negatív eredményt is mutattak. A gén- és kromoszómamutációk indukcióját azonban csak akkor figyelték meg, ha a furoszemid a citotoxikus koncentrációját elérte.

Karcinogenitás

A furoszemidet körülbelül 200 mg/ttkg (14 000 ppm) napi dózisban, táplálékkal együtt adagolták nőstény egereknek és patkányoknak több mint 2 évig.

Az emlő adenokarcinóma előfordulási gyakorisága egerekben megnövekedett, patkányokban azonban nem. Ez a dózis lényegesen nagyobb, mint a betegeknek adott terápiás dózis. Továbbá, ezek a daganatok morfológiailag megegyeztek az automatikusan megjelenő daganatokkal, és a kontroll állatok 2-8%-ánál észlelték őket.

Mindazonáltal a daganatok ilyen gyakorisága nem valószínű, hogy összefügg a humán kezeléssel. Nincs bizonyíték arra, hogy a furoszemid alkalmazása után megnövekedett az emlő adenokarcinóma előfordulása embereknél. Epidemiológiai vizsgálatok alapján a furoszemid okozta karcinogenezis besorolása embernél nem lehetséges.

Egy karcinogenitási vizsgálatban patkányok napi 15–30 mg/ttkg dózisban kaptak furoszemidet. A hím patkányokban a kóros daganatok marginális növekedést mutattak 15 mg/ttkg dózisnál, de 30 mg/ttkg dózisnál nem. Ezeket a megállapításokat véletlennek tekintik.

A nitrózamin által kiváltott hólyagkarcinogenezis patkányokban nem utal arra, hogy a furoszemid promoter ágens lenne.

Reproduktív toxicitás

A furoszemid nem befolyásolta a hím és nőstény patkányok termékenységét napi 90 mg/ttkg dózisban, sem hím és nőstény egerekét napi 200 mg/ttkg per os dózisban.

Embriotoxikus vagy teratogén hatást nem figyeltek meg a furoszemid különböző emlősfajoknak, köztük egérnek, patkánynak, macskának, nyúlnak és kutyának történő beadása után. Késleltetett veseérést – a differenciálódott glomerulusok számának csökkenését – írták le a vemhesség 7-11. napjától a 14-18. napjáig 75 mg/ttkg furoszemiddel kezelt patkányok utódaiban.

A furoszemid átjut a placentán, és a köldökzsinórban az anyai szérumkoncentráció 100%-os értékét éri el. A mai napig nem észleltek olyan emberi rendellenességet, amely összefüggésbe hozható a furoszemid-expozícióval. Nincs azonban elegendő tapasztalat a magzatra gyakorolt lehetséges káros hatások egyértelmű értékeléséhez. A magzat vizelettermelése a méhben stimulálható.

Urolithiasist és meszesedést figyeltek meg a furoszemid koraszülötteknek történő alkalmazása után.

Nem végeztek vizsgálatokat a szoptatás alatti furoszemid-kezelés újszülöttekre gyakorolt hatásának értékelésére.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Nátrium-klorid,

nátrium-hidroxid (pH beállításához),

injekcióhoz való víz.

6.2 Inkompatibilitások

A Furosemid Noridem oldatos injekciót/infúziót nem szabad egy fecskendőben más gyógyszerekkel elegyíteni.

A Furosemid Noridem oldatos injekciót/infúziót nem szabad más gyógyszerekkel egyszerre beadni.

A Furosemid Noridem oldatos injekció/infúzió pH-ja 8,0-9,3 között van, puffer tulajdonságokkal nem rendelkező oldat. Így a hatóanyag 7-nél alacsonyabb pH-értéknél kicsapódhat. Ezért, az oldat hígításánál ügyelni kell arra, hogy a hígított oldat pH-ja enyhén lúgos vagy semleges legyen. Oldószerként a fiziológiás sóoldat és a Ringer-laktát oldat alkalmas. A hígított oldat mielőbbi beadása javasolt.

Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

20 mg/2 ml polipropilén ampullában és védőtasakban: 2 év.

40 mg/4 ml polipropilén ampullában és védőtasakban vagy védőtasak nélkül: 2 év.

50 mg/5 ml polipropilén ampullában és védőtasakban vagy védőtasak nélkül: 2 év.

250 mg/25 ml injekciós üvegben: 30 hónap.

Az első felbontás után a készítményt azonnal fel kell használni!

Hígítás után:

A készítmény kémiai és fizikai stabilitása igazolt:

- 2–8 °C-on és 23–27 °C-on fénytől védve 24 órán át;

- 23–27 °C-on mesterséges fényben 24 órán át.

Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó a felelőssége, amely általános esetben 2-8 °C közötti hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 24 órát, kivéve, ha a hígítás ellenőrzött és validált aszeptikus körülmények között történt.

6.4 Különleges tárolási előírások

A fénytől való védelem érdekében az ampullák/injekciós üvegek az eredeti csomagolásban tárolandók.

Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel.

A felbontott / hígított oldat tárolási előírásait lásd 6.3 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

2 ml oldatos injekció polipropilén ampullában, védőtasakban, 5 vagy 10 ampulla dobozban.

4 ml oldatos injekció polipropilén ampullában, védőtasakban vagy védőtasak nélkül, 5 vagy 10 ampulla dobozban.

5 ml oldatos injekció polipropilén ampullában, védőtasakban vagy védőtasak nélkül, 5 vagy 10 ampulla dobozban.

A védőtasak 5 ampullát tartalmaz.

25 ml oldatot tartalmazó, borostyánszínű, I-es típusú, injekciós üveg, 20 mm-es brómbutil gumidugóval és műanyag lepattintható védőlapot tartalmazó alumínium kupakkal lezárva, 5 vagy 10 injekciós üveg dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Kizárólag egyszeri alkalmazásra.

Az oldat hígítása kizárólag polipropilén infúziószsákban végezhető.

Csak tiszta, látható részecskéktől mentes oldat használható fel. A fel nem használt oldatot meg kell semmisíteni.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Kompatibilitás

A Furosemid Noridem oldatos injekció/infúzió 0,9%-os NaCl-oldattal és Ringer-laktát-oldattal hígítható az 1,0 mg/ml furoszemid-koncentráció eléréséhez.

A 0,9%-os NaCl-oldat kémhatása 4,5 – 7,0 és a Ringer-laktát oldaté 5,0 – 7,0 között kell hogy legyen.

Megjegyzés:  (egykeresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Noridem Enterprises Limited,

Evagorou &Makariou,

Mitsi Building 3, Office 115,

1065 Nicosia,

Ciprus

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-24107/01 5x2 ml polipropilén ampulla védőtasakban

OGYI-T-24107/02 10x2 ml polipropilén ampulla védőtasakban

OGYI-T-24107/03 5x4 ml polipropilén ampulla védőtasakban

OGYI-T-24107/04 5x4 ml polipropilén ampulla védőtasak nélkül

OGYI-T-24107/05 10x4 ml polipropilén ampulla védőtasakban

OGYI-T-24107/06 10x4 ml polipropilén ampulla védőtasak nélkül

OGYI-T-24107/07 5x5 ml polipropilén ampulla védőtasakban

OGYI-T-24107/08 5x5 ml polipropilén ampulla védőtasak nélkül

OGYI-T-24107/09 10x5 ml polipropilén ampulla védőtasakban

OGYI-T-24107/10 10x5 ml polipropilén ampulla védőtasak nélkül

OGYI-T-24107/11 5x25 ml I-es típusú injekciós üveg

OGYI-T-24107/12 10x25 ml I-es típusú injekciós üveg

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2022. augusztus 10.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2022. augusztus 10.