FUROSEMIDE NORAMEDA 10 mg/ml oldatos injekció/infúzió betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Furosemide Norameda 10 mg/ml oldatos injekció/infúzió

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

10 mg furoszemid milliliterenként.

2 ml steril injekciós/infúziót oldat 20 mg furoszemidet tartalmaz.

5 ml steril injekciós/infúziót oldat 50 mg furoszemidet tartalmaz.

Ismert hatású segédanyagok: kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátrium dózisonként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció vagy infúzió.

Átlátszó, színtelen vagy majdnem színtelen, gyakorlatilag látható részecskéktől mentes oldat.

Az oldat pH értéke 8,00 – 9,30 között van.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Sürgős esetekben, amikor azonnali diuretikus terápia szükséges, vagy a szájon át történő alkalmazás nem lehetséges.

• Szív- vagy májbetegségek következtében kialakult ödéma,

• Vesebetegség következtében kialakult ödéma (nefrózis-szindróma esetén az alapbetegség kezelése elengedhetetlen),

• Tüdőödéma (pl. akut szívelégtelenség következtében).

A Furosemide Norameda 10 mg/ml oldatos injekció/infúzió 15 éven felüli serdülők és felnőttek számára javallt.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőttek és 15 éven felüli serdülők

15 éves kor feletti felnőttek és serdülők esetén a kezdő dózis 20‑40 mg furoszemid intravénásan (kivételes esetekben lehetőség van az intramuscularis alkalmazásra is), amennyiben a furoszemid adagját nem szükséges csökkenteni (lásd lentebb). A furoszemid maximális dózisát egyénenként, elsősorban a kezelésre adott válasz alapján kell megállapítani. Ha nagyobb dózisokra van szükség, a dózist 20 mg furoszemid adásával fokozatosan kell emelni, de legfeljebb 2 óránként adható.

Felnőttek esetén a furoszemid ajánlott maximális napi dózisa 1500 mg.

A forszírozott diurézis következtében fellépő testtömegcsökkenés nem haladhatja meg az 1 kg/nap értéket.

Gyermekek és serdülők

15 éven aluli gyermekeknek és serdülőknek intravénásan furoszemid csak kivételes esetekben adható. A testtömeg függvényében kell kiszámolni a megfelelő dózist, az ajánlott napi dózistartomány 0,5 mg/ttkg – 1 mg/ttkg, és a napi maximális teljes dózis nem haladhatja meg a 20 mg-ot.

Vesekárosodás

Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetében (szérum kreatinin > 5 mg/dl) ajánlott, hogy az infúzió beadási sebessége ne lépje túl a 2,5 mg furoszemid/perc sebességet.

Idősek

Az ajánlott kezdő dózis 20 mg/nap, amely fokozatosan emelhető a kívánt diuretikus hatás eléréséig.

Különleges adagolási javaslatok

Felnőttek számára a dózis az alábbi állapotoktól függ:

Krónikus vagy akut szívelégtelenség következtében kialakult ödéma

Az ajánlott kezdő dózis 20 mg/nap – 40 mg/nap. Ezt a dózist a kezelésre adott válasz alapján módosítani lehet, szükség szerint. Krónikus szívelégtelenség esetén a napi dózist két vagy három részletben kell beadni. Akut szívelégtelenség esetén a napi dózist bólusban kell beadni.

Vesebetegség következtében kialakult ödéma

Az ajánlott kezdő dózis 20 mg/nap – 40 mg/nap. Ezt a dózist a kezelésre adott válasz alapján módosítani lehet, szükség szerint. A napi dózis beadható egy adagban vagy több részletben a nap során.

Ha ezzel nem érjük el a folyadék-kiválasztás mértékének optimális növekedését a Furosemide Norameda 10 mg/ml oldatos injekció/infúzió folyamatos infúzió formájában adandó, 50 mg/óra – 100 mg/óra közötti kezdőadaggal.

A hypovolaemiát, a hypotoniát valamint a sav-bázis és az elektrolit eltéréseket korrigálni kell a furoszemid adásának elkezdése előtt.

Dialízis kezelés alatt álló betegek esetén a szokásos napi fenntartó dózis 250 mg – 1500 mg közötti.

Nefrózis-szindrómában szenvedő betegek esetében a dózist körültekintően kell meghatározni a mellékhatások gyakoribb előfordulásának kockázata miatt.

Májbetegség következtében kialakult ödéma

A kezdő dózis 20 mg – 40 mg közötti lehet, ha az intravénás adagolás feltétlenül szükséges. A furoszemid dózisát a kezelésre adott válasz alapján módosítani lehet, szükség szerint. A teljes napi dózis beadható egy adagban vagy több részletben.

A furoszemid adható aldoszteron-antagonistákkal együtt, ha a monoterápia nem vezet kielégítő hatásra. A mellékhatások elkerülése végett (pl. orthostaticus keringési zavarok, sav-bázis- és elektrolit-háztartás zavarai, hepatikus encephalopathia) a dózis körültekintően kell meghatározni a fokozatos folyadék-kiválasztás eléréséhez. Az adag felnőttek esetén naponta körülbelül 0,5 kg-os testtömegcsökkenést okozhat.

Tüdőödéma (akut szívelégtelenség következtében),

Az kezdő dózis intravénás adagolásban 40 mg furoszemid. A beteg állapotától függően, 30 – 60 perc különbséggel újabb 20 – 40 mg közötti dózisú furoszemid injekció adható. A furoszemid kombinációban adható egyéb terápiás eljárással.

Az alkalmazás módja

Intravénás vagy intramuszkuláris alkalmazásra.

A furoszemid parenterális alkalmazása olyan esetekben javallott, amikor a szájon át történő adagolás nem lehetséges, vagy nem hatásos (például csökkent bélből történő felszívás esetén), vagy amikor gyors hatás szükséges.

Az optimális hatás elérése és az ellenreguláció kiküszöbölése érdekében, folyamatos furoszemid infúzió javasolt az ismételt bólus injekciókkal szemben. Ha folyamatos furoszemid infúzió adása nem megvalósítható, egy vagy néhány akut bólus után előnyösebb inkább kis dózisokat adni rövid időközönként (körülbelül 4 óránként), mint nagyobb dózisokat ritkábban.

Az intravénás furoszemid injekciót vagy infúziót lassan kell beadni, a maximális 4 mg/perc beadási sebességet nem szabad túllépni!

A furoszemidet nem szabad beadni ugyanazon fecskendőben egyéb gyógyszerekkel együtt!

A furoszemid adagolása általában intravénásan ajánlott. Az intramuscularis alkalmazás azokra a kivételes esetekre korlátozott, amikor sem a szájon át történő, sem az intravénás alkalmazás nem lehetséges. Az intramuscularis injekciót nem alkalmas akut állapotok, mint pl. a tüdőödéma kezelésére.

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával vagy egyéb szulfonamidok (szulfonamid antibiotikumok vagy szulfonilureák) szembeni túlérzékenység (keresztreakciót adhatnak a furoszemidre) esetén,

• anuriában vagy veseelégtelenséghez társuló anuriában, amely furoszemidre nem reagál,

• nephro- vagy hepatotoxicus anyagok okozta veseelégtelenségben,

• veseelégtelenséggel társuló coma hepaticum esetén,

• súlyos hypokalaemia vagy súlyos hyponatraemia esetén,

• hypovolaemia (hypotoniával vagy hypotonia nélkül) vagy dehydratacio esetén,

• hepatikus encephalopathiával összefüggő prekomatózus vagy kómás állapot fennállásakor,

• szoptatás alatt (lásd 4.6 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Fokozott ellenőrzés szükséges az alábbi esetekben:

- A húgyutak részleges elzáródásában szenvedő betegeknél (pl. prosztata-hypertrophia, hydronephrosis, az urethra szűkülete esetén). Biztosítani kell a vizeletürítést.

- Alacsony vérnyomású betegeknél és azoknál a betegeknél, akiknél a jelentős vérnyomásesés kockázata fokozott (pl. szívkoszorúér szűkületben vagy agyi érszűkületben szenvedő betegek).

- Manifeszt vagy látens diabéteszes betegek, vagy ingadozó vércukorszintű betegek esetén (a vércukorszintet rendszeresen ellenőrizni kell).

- Köszvényben szenvedő vagy hyperurikaemiás betegek esetén (a szérum húgysavszintet rendszeresen ellenőrizni kell).

- Májbetegségben vagy hepatorenális szindrómában szenvedő betegek esetén (vesekárosodás súlyos májbetegséggel összefüggésben).

- Hypoproteinaemia esetén (nefrózis-szindróma esetén a furoszemid hatásának csökkenése mellett az ototoxikus mellékhatás fokozódhat).

- Lítium és furoszemid egyidejű alkalmazása (a lítium plazmaszintjét monitorozni kell, lásd 4.5 pont).

- Akut porphyria esetén (a diuretikumok alkalmazása akut porphyriában nem biztonságos, ezért körültekintően kell eljárni).

- A túlságosan erőteljes diurézis akut hyptoniát és orthostaticus hypotoniát okozhat.

- A hypovolaemiát és a hypotoniát rendezni kell a kezelés megkezdése előtt.

Körültekintő dózis titrálás szükséges:

- Az elektrolit-egyensúly zavara esetén (pl. hypokalaemia, hyponatraemia).

- A folyadék-háztartás zavara, dehidratáció, vértérfogat csökkenés miatti keringés összeomlás, trombózis vagy embólia lehetősége esetén különösen időseknél és túlzott diurézis során.

- Ototoxicitás esetén (amennyiben az adagolás gyorsabb, mint 4 mg/ml és más ototoxikus hatással rendelkező szerrel adják együtt, az ototoxicitás kockázata növekedhet – lásd 4.5 pont).

- Nagy dózisok adása esetén.

- Progresszív vagy súlyos vesebetegségben történő alkalmazás során.

- Szorbitol kezelés esetén. Szorbitol és furoszemid együttadása esetén a dehidratáció fokozódhat (a szorbitol diarrhoeát okozó hatása miatt további folyadékvesztést okozhat).

- Lupus erythematosusban szenvedő betegek esetén.

- QT-intervallum megnyúlást okozó gyógyszerek együttadása esetén.

Körültekintően kell eljárni az elektrolit-egyensúly felborulására hajlamos betegek esetében.

A furoszemid kezelés során ajánlott a szérum nátrium-, kálium- és a kreatininszint rendszeresen ellenőrzése, különösen szoros monitorozás szükséges az elektrolit egyensúly felborulás fokozott kockázatnak kitett betegeknél, valamint nagymértékű folyadékvesztés esetén (pl. hányás, hasmenés esetén).

A hypovolaemiát vagy dehidratációt és a jelentős elektrolit-egyensúlyi vagy sav-bázis egyensúlyi zavarokat rendezni kell. Ilyenkor szükségessé válhat a furoszemid alkalmazásának ideiglenes felfüggesztése.

A kontrasztanyag-nephropathia szempontjából fokozott kockázatnak kitett betegek esetén a furoszemid alkalmazása nem javasolt a megelőző diuretukus terápiában.

Együttadás riszperidonnal:

Idős, demens betegeknél, riszperidonnal végzett, placebokontrollos klinikai vizsgálatokban a furoszemid és riszperidon együttes adása növelte a mortalitást (7,3%, átlagéletkor 89 év, 75–97 év). Ezt a magasabb halálozási rátát nem észlelték a csak riszperidont (3,1%, átlagéletkor 84 év, 70–96 év) vagy a csak furoszemidet (4,1%, átlagéletkor 80 év, 67-90 év) szedő betegeknél. Riszperidon és más diuretikumok együttes adása (elsősorban alacsony dózisú tiazid diuretikumok) esetén nem figyeltek meg hasonlót.

A jelenség patofiziológiai háttere nem tisztázott és a halálokok sem mutattak konzisztens mintát. Mindazonáltal, a kezelés előnyét és a várható kockázatot elővigyázatosan mérlegelni kell a fenti kombináció vagy más, hatékony diuretikum és a riszperidon együttes adása előtt.

Egyéb diuretikumok alkalmazása esetén a riszperidonnal való kombináció nem növelte a halálozást. A kezeléstől függetlenül, az idős, demens betegek dehidrációja növeli a halálozás kockázatát, ezért ezt el kell kerülni (lásd. 4.3 pont).

Fényérzékenység

Fényérzékenységi reakciók eseteit jelentették. Fényérzékenységi reakció esetén a furoszemid terápiát ajánlott felfüggeszteni. Ha a furoszemid adagolásának újrakezdése szükséges, a napfénynek vagy mesterséges UVA fénynek kitett bőrfelület védelme szükséges.

Gyermekek és serdülők

Koraszülött csecsemőknél a vesefunkciót monitorozni kell, és veseultrahang vizsgálatot kell végezni (nephrocalcinosis és nephrolithiasis alakulhat ki). Respiratiós distress syndromában szenvedő koraszülött csecsemőknél a furoszemid adása az élet első pár hetében fokozhatja a Bottalli-vezeték záródás rendellenességének kockázatát.

Ez a gyógyszer kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz 40 mg-ban, ezért nátrium-mentesnek tekinthető.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Együttadásuk nem javasolt:

- Lítium: a furoszemid csökkentheti a lítium kiválasztását, amely fokozott cardiotoxicus hatást és lítium toxicitást eredményez. A furoszemid és a lítium együttes alkalmazása nem javasolt (lásd 4.4 pont). Amennyiben az együttadás feltétlenül szükséges, a beteg lítium szintjét szigorúan ellenőrizni kell, és a lítium dózisát ennek megfelelően módosítanni kell.

- Ototoxikus gyógyszerek (pl. aminoglikozidok, ciszplatin): A furoszemid fokozhatja bizonyos gyógyszerek ototoxikus hatásait, például a ciszplatinét vagy az aminoglikozid antibiotikumokét (pl. kanamicin, gentamicin vagy tobramicin), különösen vesekárosodásban szenvedő betegek esetében. Ezek a gyógyszerek csak akkor alkalmazhatók együtt a furoszemiddel, ha feltétlenül szükséges, mivel visszafordíthatatlan károsodást okozhatnak.

- Klorálhidrát: izolált esetekben a klorálhidrát beadását megelőző 24 órán belül intravénásan alkalmazott furoszemid kipirulást, verejtékezést, szorongást, hányingert, vérnyomás-emelkedést és tachycardiát okozhat. A furoszemid klorálhidráttal történő együttes alkalmazása nem javasolt.

Óvatosan adható kombinációk:

Karbamazepin és aminoglutetimid

Karbamazepinnel vagy aminoglutetimiddel történő együttes alkalmazása növelheti a hyponatraemia kockázatát.

Vérnyomáscsökkentők

Vérnyomáscsökkentőkkel, (vízhajtókkal vagy más vérnyomáscsökkentő hatással rendelkező gyógyszerekkel) történő együttes alkalmazás esetén, a vérnyomáscsökkentő szerek hatása erősebb lehet furoszemid egyidejű alkalmazásakor.

Angiotenzin-konvertáló enzim gátlók (ACE-gátlók) és angiotenzin-II receptor antagonisták

A furoszemid felerősítheti egyéb vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatását. Néha egészen sokkot kiváltó vérnyomásesést és vesefunkció-károsodást (elszigetelt esetekben akut veseelégtelenséget) figyeltek meg az ACE-gátlókkal kombinált alkalmazás során, amikor az ACE-gátló először került alkalmazásra, vagy az ACE-gátló kezelést nagy dózissal kezdték (kezdő dózis hypotonia).

Ezért - ha erre lehetőség van - az ACE-gátlóval vagy angiotenzin-II receptor antagonistával történő kezelés megkezdése vagy dózisának növelése előtt a furoszemid-kezelést átmenetileg fel kell függeszteni, vagy a furoszemid adagját legalább 3 napon keresztül csökkenteni kell.

Súlyosan alacsony vérnyomás és a vesefunkció romlása (beleértve a veseelégtelenséget) fordulhat elő vízhajtókkal kezelt betegnél, amikor első alkalommal kapnak ACE-gátlót vagy angiotenzin-II receptor antagonistát vagy ezen szerek emelt adagjait.

Tiazidok

Tiazidok és furoszemid együttes alkalmazása szinergista hatású lehet a diurézisre.

Antidiabetikumok

A glükóztolerancia csökkenhet, mert a furoszemid csökkentheti az antidiabetikumok hatását.

Metformin

A furoszemid növelheti a metformin vérszintjét, míg a metformin csökkentheti a furoszemid koncentrációját. A kockázat a laktát-acidózis fokozott előfordulásához kapcsolódik funkcionális veseelégtelenség fennállásakor.

Szívglikozidok (pl. digoxin) és egyéb gyógyszerek, amelyek a QT-szakasz megnyúlását okozhatják

A csökkent káliumszintek fokozhatják a digitálisz toxicitását, ezért a káliumszintet monitorozni kell. Az elektrolit-háztartás zavara fokozhatja a QT-szakasz megnyúlását okozó gyógyszerek toxicitását együtt történő alkalmazás esetén (pl. Ia és III csoportba tartozó antiarrhytmiás szerek, mint amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid vagy kinolon-származékok). A plazma-káliumszint és EKG monitorozása javasolt.

Fibrátok

A furoszemid és a fibrinsav származékok (pl. klofibrát, fenofibrát) vérszintje emelkedhet együtt történő alkalmazás során, különösen hypoalbuminaemia esetén. Figyelni kell a fokozott hatás és/vagy toxicitás kialakulására.

Nem-szteroid gyulladáscsökkentők és szalicilsav-származékok nagy dózisban

Azoknál a betegeknél, akiknél a furoszemid-kezelés alatt hypovolaemia áll fenn, a nem-szteroid gyulladáscsökkentők (beleértve a koxibokat is) egyidejű alkalmazása akut veseelégtelenséget okozhat, csökkentve furoszemid diuretikus, nátriuretikus és vérnyomáscsökkentő hatását. Nagydózisú szalicilsav-származékokkal történő együttadáskor a szalicilát toxicitásra való hajlam fokozott lehet a csökkent vesén keresztüli kiválasztás vagy a megváltozott vesefunkció miatt.

A nefrotoxikus gyógyszerek (pl. polymyxin, aminoglikozidok, cefalosporinok, organoplatin, immunszupresszánsok, jód tartalmú kontrasztanyagok, foszkarnet, pentamidin) együtt történő alkalmazása során a furoszemid fokozhatja a nefrotoxicitást.

Ciszplatin

A ciszpaltin nefrotoxicitását fokozhatja a furoszemid, ha nem alacsony dózisban alkalmazzák (pl. 40 mg normál veseműködésű beteg esetén) és pozitív folyadék egyensúly esetén, amikor ciszplatin terápia során forszírozott diurézist végeznek.

Jelentős renalis tubularis szekréción keresztülmenő gyógyszerek

A furoszemidhez hasonlóan, a jelentős mértékű renalis tubularis szekréción keresztülmenő gyógyszerek, pl. a probenecid, metotrexát és más gyógyszerek, csökkenthetik a furoszemid hatását. A furoszemid csökkentheti ezeknek a gyógyszereknek a vesén keresztül történő eliminációját. Nagy dózisok alkalmazása esetén, különösen ha a furoszemidet és a másik szert is így alkalmazzák, ez magas szérum gyógyszerszintekhez vezethet és fokozhatja a furoszemid valamint az együtt alkalmazott gyógyszerek mellékhatásának kockázatát.

Perifériás adrenerg-gátlók

A furoszemid fokozhatja a hatásukat.

Fenobarbitál és fenitoin

A furoszemid hatása csökkenhet ezekkel a gyógyszerekkel történő együttadást követően.

Tubokurarin, kuráre származákok és szukcinil-kolin

A furoszemid fokozhatja az izomrelaxáló hatásukat.

Glükokortikoidok, karbenoxolon, hashajtók, édesgyökér

Furoszemid és glükokortikoidok, illetve a karbenoxolon, nagy mennyiségű édesgyökér vagy hashajtók egyidejű adása fokozhatja a káliumvesztést. Glükokortikoidok esetén a hypokalaemia előfordulására gondolni kell, és súlyosabb esetekben felmerülhet a hashajtó túlzott használata. Ezek a gyógyszerek csak akkor alkalmazhatók együtt a furoszemiddel, ha feltétlenül szükséges, mivel visszafordíthatatlan halláskárosodást okozhatnak. A káliumszintet folyamatosan ellenőrizni kell.

Szukralfát

Szukralfát együttes alkalmazásakor csökkenhet a furoszemid natriuretikus és antihipertenzív hatása. A két gyógyszer együttes alkalmazásakor a beteget szoros megfigyelés alatt kell tartani, és követni, hogy kialakult-e a furoszemid kívánt diuretikus és/vagy antihipertenzív hatása. A gyógyszerek bevétele között legalább 2 óra el kell hogy teljen.

Orális antikoagulánsok

A furoszemid fokozza az orális antikoagulánsok hatását.

Teofillin

Fokozhatja a teofillin és más kuráre-típusú izomrelaxánsok hatását.

Presszoraminok (pl. adrenalin (epinefrin), noradrenalin (norepinefrin))

Egyidejű alkalmazáskor a furoszemid csökkentheti a presszoraminok hatását.

Egyéb kölcsönhatások

A ciklosporin és a furoszemid együttes alkalmazása fokozza a köszvényes arthritis kockázatát.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A furoszemid a terhesség ideje alatt csak rövid ideig és erősen indokolt esetben alkalmazható, mivel a furoszemid átjut a placentán és a magzatban is diurezist okozhat. Amennyiben az anyát mégis furoszemid terápiával kívánják kezelni, elengedhetetlen a magzat fejlődésének szoros ellenőrzése.

Terhességi hipertónia és ödéma kezelésére általában nem ajánlott, mert fiológiás hypovoelemiat okozhat, ami csökkentheti a placenta perfúzióját.

Amennyiben a furoszemid feltétlenül szükséges az anya szív- vagy veseelégtelenségének terápiájához, elengedhetetlen az elektrolit- és hematokrit-értékek, illetve a magzat fejlődésének szoros ellenőrzése. Feltételezik, hogy a furoszemid kiszorítja az albuminkötésből a bilirubint, és ezáltal hyperbilirubinaemiában fokozza a magichterus előfordulásának kockázatát. A furoszemid hajlamosíthatja a magzatot hypercalciura, nephrocalcinosis és másodlagos hyperparathyroidizmus kialakulására. A furoszemid a köldökzsinórvérben az anyai szérumkoncentráció 100%-át éri el. Ez idáig embereknél nem jelentettek furoszemid-expozíció miatt bekövetkező fejlődési rendellenességet. Azonban csak korlátozottan állnak rendelkezésre tapasztalatok az embriót/foetust esetlegesen károsító hatás végleges megítéléséhez.

Szoptatás

A furoszemid kiválasztódik az anyatejbe, és gátolhatja a tejelválasztást. A furoszemid-kezelés alatt a szoptatást abba kell hagyni (lásd még a 4.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A furoszemid-kezelésre adott válasz betegenként változhat. A furoszemid csökkentheti a járművezetéshez vagy a gépek kezeléséhez szükséges képességeket, különösen a terápia elején, a terápia módosításakor vagy a terápia során történő alkoholfogyasztás esetén.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A nemkívánatos hatásokat az alábbi előfordulási gyakoriságoknak megfelelően tüntettük fel:

Nagyon gyakori (≥ 1/10)

Gyakori (≥ 1/100 – < 1/10)

Nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100)

Ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000)

Nagyon ritka (< 1/10 000)

Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg)

Mint más diuretikumok esetében, bizonyos nemkívánatos hatások előfordulhatnak, mint például:

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei:

Ritka: a szérum koleszterin- és trigliceridszint emelkedhet furoszemiddel történő kezelés alatt.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Nem ismert: Különösen idősek esetén és a kezelés kezdetén a fokozott diurézis miatt kialakuló vérnyomáscsökkenés olyan jeleket és tüneteket okozhat mint pl. orthostaticus hypotonia, akut hypotonia, nyomásérzés a fejben, szédülés, keringésösszeomlás, thromophlebitis vagy hirtelen halál (i.m. vagy i.v. adagolás esetén).

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Nem gyakori: thrombocytopenia, ami manifesztálódhat , különösen fokozott haemorraghiara való hajlam esetén.

Ritka: Eosinophilia. leukocytopenia, csontvelő-depresszió, ilyenkor a kezelést abba kell hagyni.

Nagyon ritka: hemolyticus anaemia, aplasticus anaemia vagy agranulocytosis.

Főként idős betegek esetén a súlyos folyadékvesztés hemokoncentrációhoz vezethet, és emiatt fokozódhat a thrombosis-hajlam.

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Ritka: paraesthesia, vertigo, szédülés, álmosság, zavartság, nyomásérzés a fejben.

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

Ritka: myopia (rövidlátás) súlyosbodása, homályos látás, hypovolaemiás tüneteket kísérő látászavar.

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

Ritka: a hallás zavara (dysacusis és/vagy syrigmus- tinnitus aurium), általában átmeneti jelenség, gyakrabban azoknál a betegeknél fordul elő, akiknél gyors intravénás beadás történik, különösen a veseelégtelenségben és/vagy hypoproteinaemiában szenvedő betegeknél (pl. nefrózis-szintróma).

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Ritka: hányinger, hányás, hasmenés, anorexia, gyomorfájdalom, konstipáció, szájszárazság.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nagyon ritka: akut hasnyálmirigy gyulladás, intraheapaticus cholestasis, cholestaticus icterus, hepatikus ischaemia, emelkedett transzaminázszint.

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Nem ismert: a húgyutak részleges elzáródásában szenvedő betegeknél a húgyúti panaszok exacerbációja (a vizelet-ürítési nehézségek, prostata hyperplasia, urethra szűkület), vasculitis, glucosuria, a vér átmeneti kreatinin és urea szintjének emelkedése.

Ritka: tubulointerstitialis nephritis.

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Ritka: súlyos anafilaxiás vagy anafilactoid reakciók , mint pl. sokk.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Nem gyakori: pruritus, bőr és nyálkahártya reakciók (pl. dermatitis bullosa, bőrkiütések, urticaria, purpura, erythema multiforme, exfoliativ dermatitisz, fényérzékenység).

Ritka: vasculitis, lupus erythematosus kiújulása vagy exacerbációja.

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

Ritka: izomgörcs a lábban, asthenia, krónikus arthritis.

Endokrin betegségek és tünetei

Nem ismert: glükóztolerancia csökkenése. Diabetes mellitusban szenvedő betegek esetén a metabolikus kontroll romolhat, a látens diabetes mellitus manifesztálódhat.

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek:

Nem ismert: hypokalaemia, hyponatraemia, metabolikus alkalózis alakulhat ki, főként olyan betegek esetén, akiket elhúzódó terápia során vagy magas dózisokkal kezeltek. A szérum elektrolitszintet (főként a kálium, nátrium és kalcium szintet) ilyenkor rendszeresen ellenőrizni kell.

Káliumhiány alakulhat ki, főként káliumszegény diétán levő betegek kezelése esetén. Különösen a káliumbevitel csökkenése esetén és/vagy egyidejűleg jelentkező vesén kívüli megnövekedett káliumvesztés esetén (pl. hányás vagy krónikus hasmenés) hypokalémia alakulhat ki, a vese eredetű megnövekedett káliumvesztés miatt. Társbetegségek (pl. cirózis vagy szívelégtelenség), más gyógyszerek együttadása (lásd 4.5 pont), és a táplálkozás növelheti a káliumhiány kialakulására való hajlamot. Ezekben az esetekben elengedhetetlen a betegek szoros felügyelete és megfontolandó a terápiás szubsztitúció.

Nem ismert: hyponatraemia és kísérő tünetek jelentkezhetnek a fokozott vese eredetű nátriumvesztés miatt, főként nátrium-klorid szegény diétát tartó betegeknél.

Ritka: A fokozott vese eredetű kalciumvesztés hypocalcaemiához vezethet, és ritkán tetánia fordulhat elő. A fokozott vese eredetű magnéziumvesztés miatt kialakuló hypomagnaesia miatt ritka esetekben tetániát és arrhytmiát figyeltek meg.

Nem ismert: A vér húgysavszintje megnövekedhet, és köszvényes rohamot fordulhat elő.

Nem ismert: Metabolikus alkalózis alakulhat ki, vagy a fennálló metabolikus alkalózis (pl. dekompenzált májcirrózis) súlyosabbá válhat a furoszemiddel történő kezelés során.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Ritka: láz, az intramuscularis injekció beadását követően lokális reakció, mint pl. fájdalom jelentkezhet.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Akut és krónikus túladagolás esetén a klinikai kép elsődlegesen az excesszív diurézis következtében kialakuló elektrolit- és a vízvesztés mértékétől és következményeitől (pl. hypovolaemia, dehidráció, haemokoncentráció, arrhytmiák, köztük AV-blokk és kamrafibrilláció) függ.

Tünetek

A fentiek tünetei lehetnek: súlyos hypotonia (akár sokkig is fokozódhat), akut veseelégtelenség, trombózis, delíriumos állapot, flaccid paralízis, apátia és zavartság.

Kezelés

A sokk első jeleire (hypotonia, verejtékezés, hányinger, cianózis) a furoszemid adását abba kell hagyni, a beteget le kell fektetni, lábait a fej és a test szintje fölé kell emelni és a légutakat szabaddá kell tenni. Az elektrolit és folyadék-háztartási zavart rendezni kell, a metabolikus funkciókat monitorozni és a vizelet kiválasztást fenn kell tartani.

Anafilaxiás sokk esetén a kezelés: 1 ml 1:1000 koncentrációjú adrenalin-oldatot 10 ml-re kell hígítani, és az oldat 1 ml-ét lassan beadni (ez 0,1 mg adrenalinnak felel meg), a pulzust és a vérnyomást beállítani, az aritmiák előfordulását monitorozni kell. Az adrenalin beadás megismételhető, ha szükséges. Később intravénásan glükokortikoidot kell beadni (pl. 250 mg metilprednizolon), ez, ha szükséges, ismételhető.

Gyermekek és serdülők

A fentebb leírt dózisok gyermekek számára a testtömeg alapján módosítva alkalmazhatók.

A hypovolaemiát korrigálni kell és mesterséges lélegeztetéssel, oxigén adásával valamint anafilaxiás sokk esetén antihisztaminnal kell a terápiát kiegészíteni.

A furoszemidnek nincs specifikus antidotuma. Parenterális adagolás során jelentkező túladagolás esetén a kezelés megfigyelésből és szupportív terápiából áll. Hemodialízis a furoszemid eltávolítását nem gyorsítja.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Csúcshatású diuretikumok

ATC kód: C03C A01

Hatásmechanizmus

A furoszemid nagyhatású kacsdiuretikum. Farmakológiai szempontból a Henle-kacs felszálló ágában a Na⁺/K⁺/2Cl^– transzporter gátlásán keresztül blokkolja ezeknek az ionoknak a visszaszívását. Ezért a furoszemid hatása attól függ, hogyan éri el a tubuláris lument egy anion transzport mechanizmuson keresztül. A diuretikus hatást a nátrium-klorid reabszorpció gátlásán keresztül, a Henle-kacsban fejti ki. Ennek eredményeképp a kiválasztott nátrium mennyisége a glomerulusokon keresztül filtrált nátriumnak akár a 35%-át is elérheti. A fokozott nátrium-kiválasztás másodlagosan fokozott vizeletkiválasztást és a distalis tubulus K⁺-ion szekréciójának emelkedését okozza. A Ca²⁺- és Mg²⁺-ionok kiválasztása ugyancsak fokozódik.

Farmakodinámiás hatások

A furoszemid gátolja a feedback mechanizmust a macula densa-ban, és dózistól függően stimulálja a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert. Szívelégtelenség esetén a furoszemid a vénás kapacitásának növelésén keresztül akut módon csökkenti a szív előterhelését. Ezt a korai vascularis hatást látszólag a prosztaglandinok szabályozzák, de ennek előfeltétele a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktiválása által fenntartott megfelelő veseműködés és az intakt prosztaglandin-szintézis.

A furoszemid a fokozott nátrium-klorid-kiválasztáson keresztül csökkenti az erek simaizomzatának katekolaminokra adott válaszát, ami hypertoniás betegek esetén fokozott.

Klinikai hatékonyság és biztonságosság

Az intravénás adagolás 15 percen belül diurézist okoz. Egészséges önkénteseknek adva a vizelet és a nátriumürítés dózisfüggő növekedést mutat 10 – 100 mg közötti furoszemid dózisok esetében. Egészséges felnőttek esetén a diuretikus hatás kb. 3 órán át tart 20 mg furoszemid intravénás adása után, és 40 mg furoszemid szájon át történő adása után 3 – 6 órán keresztül tart. Beteg felnőttek kezelésekor a tubuláris furoszemid koncentrációk változásának ábrázolása a szabad és a kötött formájára vonatkozóan (a vizelet exkréciós sebesség alapján határozták meg) ezek natriuretikus hatásának függvényében szigmoidális görbét adott. A minimum effektív exkréciós sebesség körülbelül 10 mikrogramm/perc. Következésképpen, a folyamatos furoszemid infúzió hatékonyabb, mint az ismételt bólus injekciók; sőt, egy bizonyos bólus dózis felett már nincs szignifikáns hatásnövekedés. A furoszemid hatása csökken, ha csökkent a szer tubuláris szekréciója vagy az intratubuláris albuminkötődése.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Eloszlás

A furoszemid megoszlási térfogata 0,1 – 1,2 liter/ttkg. Az megoszlási térfogat növekedhet a kísérőbetegségtől függően. Fehérjekötődése magasabb mint 98% (főként albuminhoz).

Elimináció

A furoszemid túlnyomórészt nem konjugált formában ürül, főként a proximális tubulusban szekretálódik. Intravénás adagolás után, a furoszemid 60 – 70% ürül ezen a módon. A fennmaradó rész, 10 - 20% glukuronsav származékként található meg a vizeletben. Az ezen kívül fennmaradó rész a széklettel ürül, valószínűleg az epén keresztül történő kiválasztást követően. Intravénás adagolás után a furoszemid plazma felezési ideje 1 – 1,5 óra. A furoszemid kiválasztódik az anyatejbe. Átjut a placentán a magzatba. A furoszemid hasonló koncentrációt ér el az anyában, a magzatban és az újszülöttben.

Vesekárosodás

Vesekárosodás esetén a furoszemid kiválasztása csökken, és a felezési ideje megnő. Végstádiumú vesebetegség esetén az átlagos felezési idő 9,7 óra. Súlyos több szervi elégtelenség esetén a felezési idő 20 – 24 óra is lehet.

Nefrózis-szindróma esetén a plazmafehérjék alacsonyabb koncentrációja magasabb szabad furoszemid koncentrációhoz vezet. Ugyanakkor ezeknél a betegeknél a furoszemid hatékonysága csökkent, az intratubuláris albuminhoz való kötődés és a csökkent tubuláris szekréció miatt. A furoszemid lassan dializálódik haemodialízis, peritoneális dialízis vagy CAPD esetén.

Májkárosodás

Májkárosodás esetén a furoszemid eliminációs felezési ideje30 – 90%-al nő, a nagyobb eloszlási térfogat miatt. Az epén át történő kiválasztás akár 50%-kal is lecsökkenhet. Ezeknél a betegeknél a farmakokinetikai paraméterek nagyon változóak lehetnek.

Szívelégtelenség, súlyos hypertonia és idősek

A furoszemid eliminációja a csökkent veseműködés miatt lassabb szívelégtelenségben vagy súlyos hypertoniában szenvedő betegek, vagy idősek esetében.

Koraszülöttek és újszülöttek

A vese fejlettségi állapotától függően a furoszemid eliminációja lassú lehet. Azoknál a gyermekeknél, akiknél a glükuronizáció kapacitása nem megfelelő, a furoszemid metabolizáció csökkent. Időre született újszülöttek esetén a felezési idő általában kevesebb mint 12 óra.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Az ismételt dózisú toxicitási vizsgálat, a genetikai toxicitási vizsgálat, és a karciogenitási vizsgálat eredményei alapján humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.

Reproduktív toxicitási vizsgálatok során nagy dózist követően az újszülött patkányoknál kisebb számban fejlődtek ki normál glomerulusok, továbbá csontosodási anomáliák alakultak ki a lapockán, a felkarcsonton és a bordákon (hypokalaemia eredményeként) valamint egér és nyúl magzatokban,nagy dózisok alkalmazásakor, hydronephrosis fordult elő.

Egerek és nyulakkal végzett vizsgálatokban megnövekedett a súlyos hydronepohrosis (vesemedence tágulata, ami az ureterekre is kiterjedhet) előfordulása a kezelt anyaállatok magzataiban a kontrollcsoporthoz képest. Koraszülött nyulak esetében nagyobb volt az előfordulási valószínűsége az intraventricularis haemorrhagiának a furoszemiddel kezeltek körében, mint a sóoldattal kezelt nyulak esetén, a különbség valószínűleg a furoszemid által előidézett intracraniális hypotoniának az eredménye.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

nátrium-hidroxid (a pH beállításához),

nátrium-klorid,

tömény sósav (a pH beállításához),

injekcióhoz való víz.

6.2 Inkompatibilitások

A erősen savas oldatokkal (pH 5,5 alatti) a furoszemidet nem szabad elegyíteni, ilyenek lehetnek például az aszkorbinsav, noradrenalin vagy adrenalin tartalmú oldatokkal, mert csapadékkiválás kockázata miatt.

Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év.

Felbontás után azonnal felhasználandó!

Hígítás után az oldat kémiai és fizikai stabilitását fénytől védve, 25°C-on 48 óráig valamint 2-8°C-on 2 óráig őrzi meg.

Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, és általában nem lehet több mint 24 óra 2-8°C-on tárolva, kivéve, amikor a hígítás validált aszeptikus körülmények között történt.

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel.

A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. Nem fagyasztható!

A hígított oldat tárolási előírásait lásd 6.3 pont.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

2 ml vagy 5 ml oldatos injekció I típusú üvegampullában.

10×2 ml vagy 25×2 ml ampulla műanyag tálcában és dobozban.

10×5 ml vagy 25×5 ml ampulla műanyag tálcában és dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

A Furosemid Norameda injekciós/infúziós oldat keverhető semleges vagy enyhén bázisos oldatokkal (pH 7 – 10 közötti oldatokkal), mint pl. 0,9%-os NaCl oldat és a Ringer-laktát oldat nem PVC tartalmú műanyag zsákban.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Csak a látható részecskéktől mentes oldat használható fel!

Kizárólag egyszeri alkalmazásra, a fel nem használt oldatot meg kell semmisíteni.

A furoszemidet tartalmazó 10 mg/ml oldatos injekció/infúzió más hatóanyagokkal nem keverhető.

Megjegyzés:  (egy kereszt)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

UAB Norameda

Meistrų 8a, Vilnius, LT-02189,

Litvánia

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-23341/02 25x2 ml

OGYI-T-23341/03 25x5 ml

OGYI-T-23341/04 10x2 ml

OGYI-T-23341/05 10x5 ml

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2018. február 6.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2018. május 28.