1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE

Gilemal 5 mg tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

5 mg glibenklamid tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Csaknem fehér, kerek, lapos felületű, metszett élű tabletták, egyik oldalukon felezővonallal, másik oldalukon mélynyomású „GIL” jelöléssel. Törési felülete csaknem fehér színű.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

1. Terápiás javallatok

2-es típusú diabetes mellitus kezelése, amikor a diétás kezelés önmagában elégtelen.

Általában azokban hatásos, akik csak diétával nem tarthatók egyensúlyban, de ketózisra nem hajlamosak, illetve gyakran azokban is, akik más per os antidiabetikumra nem reagáltak.

A Gilemal 5 mg tabletta hatékonyságának csökkenése esetén (részleges másodlagos elégtelenség) inzulinnal együtt alkalmazható.

A Gilemal tabletta kombinálható más nem béta-sejtre ható orális antidiabetikummal.

2. Adagolás és alkalmazás

A Gilemal 5 mg tabletta adagját a célértékként megállapított vércukorszint határozza meg. A kezeléshez a glibenklamid legkisebb hatásos adagját kell alkalmazni.

Az adag kihagyása nem pótolható a következő alkalommal egy nagyobb adag bevételével.

A kezelést megelőzően, elővigyázatossági intézkedésként, a kezelőorvosnak tisztáznia kell a betegével, hogy mi a teendő ilyen tévedések (kiváltképp egy adag vagy egy étkezés kihagyása) esetén vagy abban az esetben, ha a beteg nem képes a gyógyszeradagját az előírt időpontban bevenni.

A kezelőorvost azonnal tájékoztatni kell, amennyiben a beteg a Gilemal tablettából túl nagy adagot vagy az előírtnál többet vett be.

Felnőttek és idős betegek számára:

A Gilemal 5 mg tablettát az étkezés során, vagy közvetlenül utána kell bevenni. A napi adagot ajánlatos reggelizéskor, illetve a napi első főétkezéskor egyszerre bevenni. Osztott dózis esetén a beteg étkezési szokásait és napi aktivitását figyelembe kell venni.

A kezelés előrehaladtával a glibenklamid szükséglet csökkenhet. A hypoglycaemia elkerülése érdekében időszerű adagcsökkentés vagy a Gilemal kezelés szüneteltetése mérlegelendő.

A gyógyszeradag korrekciója az alábbi esetekben javasolt:

• ha a beteg súlya változik

• ha a beteg életvitele változik

• ha olyan körülmények merülnek fel, melyek fokozzák a beteg érzékenységét a hypoglycaemiára vagy a hyperglycaemiára.

Fel kell hívni a beteg figyelmét, hogy az adag bevétele után ne hagyja ki az étkezést.

Antidiabetikummal még nem kezelt diabeteses esetén:

A kezelést fokozatosan, nagy körültekintéssel kell elkezdeni.

Enyhe és közepesen súlyos 2-es típusú diabetes esetén a kezdő adag egyéni megítélés alapján 2,5‑5 mg, illetve idős és gyenge betegek esetében 2,5 mg. Amennyiben ez az adag nem elégséges a megfelelő vércukorkontroll eléréséhez, úgy egy hét elteltével, vagy ahogy a klinikus javasolja, a napi adag 2,5 mg-mal emelendő. A maximális napi adag 15 mg, kivételesen 20 mg. Ennél magasabb adagok általában nem váltanak ki jobb terápiás választ. Napi 10 mg-nál magasabb dózis alkalmazása esetén ajánlott a dózist két részre osztani.

Más szulfanilureáról történő átállítás esetén:

A Gilemalra történő átállítás szünet tartása nélkül kezdhető. A Gilemal terápia egyéni megítélés alapján napi 2,5‑5 mg glibenklamid adásával kezdhető; amennyiben szükséges 2,5 mg vagy 5 mg-mal történő fokozatos emeléssel a terápia korrigálható. Amennyiben más antidiabetikummal nem sikerül megfelelő vércukorkontrollt elérni, a Gilemal kezelés a glibenklamid equivalens adagjaival is kezdhető. A 10 mg-os kezdő adagot nem túllépve, a napi adag fokozatosan 15 mg-ig (kivételesen 20 mg-ig) emelhető. Az 5 mg Gilemal megközelítőleg 1000 mg tolbutamiddal vagy glimidinnel, 250 mg klorpropamiddal vagy tolazamiddal, 500 mg acetohexamiddal, 25 mg glibornuriddal vagy 5 mg glipiziddel egyenértékű.

Biguanidokról történő áttérés esetén:

A biguanid kezelés leállítása után, szünet közbeiktatása nélkül, a Gilemal kezelést 2,5 mg adásával kell kezdeni. A terápia 2,5 mg-mal történő fokozatos emeléssel korrigálható a megfelelő vércukorkontroll eléréséig.

Biguanidokkal történő kombináció:

Amennyiben a megfelelő diéta és a napi maximális glibenklamid adag alkalmazása ellenére a megfelelő vércukorkontroll nem biztosítható, akkor biguaniddal történő kombinált kezelés ajánlott.

Gilemal és inzulin:

Általában az inzulin terápiában részesülő betegek a megfelelő vércukorkontroll biztosításához folyamatos inzulin adására szorulnak, lehet azonban néhány olyan beteg - főként akik alacsony napi inzulin adását igénylik - akik esetében továbbra is biztosítható a stabil vércukorkontroll, amennyiben Gilemal adására térnek át.

Mivel a 2-es típusú diabetes mellitus gyermekkorban általában nem fordul elő, ezért a Gilemal alkalmazása gyermekkorban nem ajánlott.

3. Ellenjavallatok
   
   

• a készítmény hatóanyagával, a glibenklamiddal (ill. egyéb szulfonamid származékkal), vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység

• 1-es típusú (inzulin-dependens) diabetes mellitus

• súlyos, ketózissal járó metabolikus dekompenzáció (ketoacidózis), különösen diabeteses praecoma és coma esetén

• súlyos máj-, vese-, pajzsmirigy vagy mellékvese működési zavar

• fokozott stresszállapot, mint például sebészi műtét (amikor diéta és inzulinkezelés szükséges)

• terhesség és szoptatás (terhesség, illetve a szoptatás befejezése után a Gilemal kezelés elkezdhető, vagy ismét visszaállítható)

• bozentán kezelés alatt álló betegek (lásd 4.5 pont)

4. Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
   
   

Az étrendi előírások szigorú betartása elengedhetetlen. A kezelés ideje alatt a beteg diétája és életmódja állandó legyen. Mint más antidiabetikumokkal történő kezelésnél is, előfordulhat hypoglycaemia, amelyre fokozottan kell mind a kezelőorvosnak, mind a betegnek figyelnie. A kezelés során rendszeres laboratóriumi kontrollvizsgálat szükséges. A hypoglycaemia, az esetek többségében, azonnali szénhidrát bevitellel könnyen kezelhető. Az előzetes óvintézkedések ellenére a hypoglycaemia újra előfordulhat. Ezért a betegeket továbbra is szigorú ellenőrzés alatt kell tartani.

A súlyos hypoglycaemia vagy elhúzódó epizód, amely csak ideiglenesen kezelhető a szokásos mennyiségű cukorral, további azonnali orvosi kezelést és utánkövetést igényel, egyes esetekben akár kórházi ellátást is.

Alkalmazása idején szeszes italt fogyasztani tilos, mivel alkoholintolerancia fordulhat elő.

Fokozott stressz (pl. műtéti beavatkozás, hosszantartó lázas állapot) esetén a beteget inzulinra kell átállítani.

Trauma és intercurrens fertőzések esetén a Gilemal adagjának átmeneti emelése válhat szükségessé; egyes esetekben pedig átmeneti inzulinkezelésre kell átállni. A betegség lezajlása, illetve a traumából történő felépülés esetén a Gilemal kezelésre vissza lehet térni, illetve az eredeti adagot lehet alkalmazni.

Szulfonamid származékokra érzékeny betegek esetén kialakulhat allergiás reakció a glibenklamidra is.

Idős betegeknek, illetve enyhe máj-, vese- és mellékvese funkciós zavarok esetén, a hypoglycaemia fokozott veszélye miatt óvatosan alkalmazható.

Az alábbi tényezők elősegíthetik a hypoglycaemia kialakulását:

• nem megfelelő együttműködés (gyakrabban idősebb betegeknél)

• alultápláltság, rendszertelen étkezés vagy kihagyott étkezések

• a fizikai terhelés és a szénhidrát bevitel nincs egyensúlyban

• diéta változás

• károsodott veseműködés

• súlyos májműködési rendellenesség

• Gilemal 5 mg tabletta túladagolása

• a szénhidrát anyagcserét vagy a hypoglycaemia ellenregulációját befolyásoló kezeletlen endokrin rendszer rendellenesség (pl. a pajzsmirigy bizonyos működészavara esetén és az elülső agyalapi mirigy vagy mellékvesekéreg működésének elégtelensége esetén).

• egyéb gyógyszerekkel történő együttes alkalmazás.

A hypoglycaemia kialakulását elősegítő bármely rizikófaktor jelenléte esetén szükség lehet a Gilemal adagjának vagy az egész terápiának a módosítására. Ugyanez vonatkozik azokra az esetekre, amikor a kezelés során interkurrens betegség alakul ki, vagy a beteg életmódja megváltozik.

Amennyiben a hypoglycaemia fokozatosan alakul ki, autonóm neuropathia esetén vagy egyidejűleg béta-adrenerg-blokkoló szerek, klonidin, rezerpin, guanetidin vagy más szimpatolitikus kezelésben részesülő betegek esetén, az adrenerg ellenreguláció következtében kialakult hypoglycaemia tünetei enyhébbek lehetnek, vagy hiányozhatnak. Néhány hetes szedés után a glükóz-tolerancia javulhat, ezért adásának kezdeti időszakában legalább havonkénti részletes laboratóriumi kontroll szükséges.

Ritkán előforduló, örökletes galaktóz intoleranciában, Lapp-laktáz hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Glükóz-6-foszfát dehidrogenáz hiányban szenvedő betegek szulfanilureával történő kezelése hemolitikus anémiához vezethet. Mivel a glibenklamid a szulfanilurea típusú szerek csoportjába tartozik, különös óvatossággal kell alkalmazni glükóz-6-foszfát dehidrogenáz hiányban szenvedő betegek kezelésére, illetve mérlegelni kell egy nem szulfanilurea típusú szer alkalmazását.

5. Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
   
   

Együttadása kontraindikált (lásd 4.3 pont):

Bozentán: Az egyidejűleg bozentán és glibenklamid kezelésben részesülő betegek esetén nagyobb gyakorisággal fordult elő emelkedett májenzim-szint. Mind a glibenklamid, mind a bozentán gátolja az epesók exportját végző pumpát, mely a citotoxikus epesók intracelluláris akkumulációjához vezet. Fentiek miatt ezt a két készítményt nem szabad együttesen alkalmazni.

Óvatosság szükséges az alábbi esetekben:

Az orális antidiabetikumok, így a Gilemal vércukorcsökkentő hatását fokozhatják (hypoglycaemiát okozhatnak): inzulin és egyéb orális antidiabetikumok, ACE-gátlók, amfetamin, anabolikus szteroidok és férfi nemi hormonok, béta-receptor blokkolók (főként a nem-kardioszelektívek, a katekolaminok vércukoremelő hatását gátolják és a hypoglycaemia tüneteit elfedhetik, a hypoglycaemia jelenlétükben hypertoniás krízist provokálhat), benzafibrát, kloramfenikol, klofibrát, ciklofoszfamid, dizopiramid, fenfluramin, feniramidol, fluoxetin, fibrátok, ifoszfamid, guanetidin, kumarin származékok, MAO-bénítók, mikonazol, pentamidin (kezdeti hatás), fenilbutazon, pentoxifillin (nagy parenterális adagban), probenecid, quinolon típusú antibiotikumok, szalicilátok (az indometacin és a naproxen a glükóz stimulálta inzulin-elválasztást potencírozzák, saját inzulinszerű perifériás hatásuk is van), szulfinpirazon, szulfonamidok, guanetidin, klaritromicin, tetraciklinek, tritoqualin, trofoszfamid.

Az orális antidiabetikumok, így a Gilemal vércukorcsökkentő hatását gyengíthetik (hyperglycaemiát okozhat): acetazolamid, barbiturátok, klorpromazin, diazoxid, etakrinsav, furoszemid, glükagon, kortikoszteroidok, laxatív abúzus, oralis kontraceptivumok, ösztrogén és progeszteron, fenotiazin származékok, szimpatomimetikumok (adrenalin, béta-receptor agonisták, dobutamin), tiazid diuretikumok, tireoid hormonok, fenitoin, nikotinsav, rifampicin.

A tuberkulosztatikumok (pl. izoniazid) esetenként gyengíthetik a vércukorcsökkentő hatását.

Szimpatolitikumok mint pl. a béta-blokkolók, klonidin, guanetidin és rezerpin hatása alatt az adrenerg ellenreguláció csökken vagy teljesen hiányzik.

Akut vagy krónikus alkoholfogyasztás előre nem megjósolható módon fokozhatja, vagy csökkentheti a glibenklamid vércukorcsökkentő hatását.

A glibenklamid vagy fokozza, vagy gyengíti a kumarin származékok hatását.

A vércukorcsökkentő hatását a klonidin, rezerpin és a H₂-receptor antagonisták egyaránt fokozhatják, illetve gyengíthetik.

A vazopresszin és analógjai antidiuretikus hatását gátolja.

A glibenklamid fokozhatja a ciklosporin plazmakoncentrációját és ezáltal potenciálisan növeli a toxicitását. Ezért a beteg szoros ellenőrzése, valamint a ciklosporin adagjának módosítása ajánlott azon esetekben, amikor a két gyógyszert együtt adják.

6. Terhesség és szoptatás
   
   

Terhesség során alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont), terhesség esetén a beteget inzulin-kezelésre kell átállítani.

Tájékoztatni kell a kezelőorvost amennyiben a beteg terhességet tervez. Ekkor javasolt a betegeknek az inzulin kezelésre történő átállítása.

Szoptatás idején alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont), szoptatás esetén a beteget inzulin-kezelésre kell átállítani vagy a szoptatást fel kell függeszteni.

7. A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Amíg a megfelelő metabolikus kontroll nem alakul ki, vagy amikor egyik antidiabetikumról a másikra térnek át, illetve rendszertelen gyógyszerszedés esetén az éberség és a reakciósebesség csökkenhet, ezért ilyenkor a gépjárművezetés és a balesetveszélyes munkahelyen történő munkavégzés nem ajánlott.

8. Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A nemkívánatos hatásokat az alábbi előfordulási gyakoriságoknak megfelelően tüntettük fel: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 - <1/10) nem gyakori (≥1/1000 - </100) ritka (≥1/10 000 - <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

A Gilemal általában jól tolerálható; a gyógyszer szedésének felfüggesztését indokolttá tevő súlyos mellékhatás ritkán jelentkezik.

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek:

A hypoglycaemia a glibenklamid vércukorszint csökkentő hatásának eredményeként alakulhat ki és néha elhúzódó, illetve életveszélyes is lehet. A hypoglycaemia leggyakoribb tünetei a fejfájás, farkasétvágy, hányinger, hányás, kimerültség, álmosság, alvászavarok, nyugtalanság, agresszivitás, csökkent koncentrálóképesség, izgatottság, depresszió, konfúzió, beszéd‑rendellenességek, aphasia, látási zavarok, tremor, paraesia, érzékzavarok, szédülés, önkontroll elvesztése, delírium, agyi görcsök, álmatlanság, eszméletvesztés, beleértve a kómát, felszínes légzés és bradycardia. Ugyanakkor az adrenerg ellenreguláció tünetei is jelentkezhetnek, mint pl. izzadás, száraz bőr, feszültség, tachycardia, hypertensio, palpitáció, angina pectoris és cardialis arrhytmia.

A hypoglycaemiás roham klinikai képe hasonlíthat a stroke tüneteihez.

A hypoglycaemia kezelését követően a hypoglycaemia tünetei szinte mindig csökkennek.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Ritka: hányinger, hányás, gyomorégés, hasmenés, teltség érzés, dyspepsia jelentkezhet.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek:

Egyedi esetekben emelkedett májenzim értékek, cholestasisos icterus, hepatitis alakulhat ki, mely a kezelés megszakítását követően megszűnik, azonban életveszélyes májelégtelenség kialakulásához is vezethet.

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek:

Ritkán enyhe-súlyos thrombocytopenia (pl. purpura formájában).

Egyedi esetekben leukocytopenia, haemolyticus anaemia, erythrocytopaenia, granulocytopaenia, agranulocytosis és (pl. myeloszupresszió következtében) pancytopaenia előfordulhat, amelyek potenciálisan életveszélyes reakciók, azonban többnyire a kezelés megszakításával reverzibilisek.

Immunrendszeri betegségek és tünetek:

Allergiás és pszeudoallergiás reakciók viszketés, vagy kiütések formájában kialakulhatnak. Egyedi esetekben ezek az enyhe reakciók súlyos, életveszélyes folyamatokká alakulhatnak, melyek dyspnoe‑val, vérnyomáseséssel, néha sokkos állapottal járnak.

Egyes esetekben allergiás vasculitist és Stevens-Johnson syndromát is leírtak, mely igen ritkán, de végzetes kimenetellel jelentkezhet.

A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei:

Esetenként allergiás bőrtünetek, fényérzékenység.

Laboratóriumi vizsgálatok eredményei:

Esetenként a szérum nátrium szint csökkenése.

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

A vércukorszint változása következtében átmeneti látászavarok léphetnek fel.

Egyéb mellékhatások:

Enyhe diuretikus hatása van.

9. Túladagolás

Jelek és tünetek:

Túladagolásakor súlyos hypoglycaemiás tünetek fordulhatnak elő.

Kezelés:

Szükség esetén glükóz, glükagon vagy glükóz infúzió adható, a beteget 36 órán át obszerválni kell.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

   1. Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Szulfonamidok, karbamid-származékok, ATC kód: A10B B01

Szulfanilurea típusú, második generációs per os antidiabetikum.

Fokozza az inzulin kibocsátását a pancreas ß-sejtjeiből, növeli a szövetek inzulin iránti érzékenységét, fokozza az inzulinreceptorok számát, és megszünteti a célszövetekben az inzulinhatás posztreceptoriális zavarát. Felszabadítja a plazmafehérjékhez kötött inaktivált inzulint. Minden esetben, ahol ß -sejt-aktivitás még van, alkalmazható nem inzulinfüggő cukorbetegségben. Biguanid típusú oralis antidiabetikummal kombinálható.

2. Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódása a bevételt követő 1 órán belül lezajlik. A plazma-csúcskoncentrációt dózistól függően 2‑4 óra múlva éri el. 99 %-ban kötődik plazmafehérjékhez. Felezési ideje 10 óra. Csaknem teljesen metabolizálódik a májban. A glibenklamid metabolitjai hozzájárulnak annak vércukorcsökkentő hatásához. Metabolitok formájában ürül kb. 50 %-ban az epével és kb 50 %-ban a vizelettel. Hatása kb. 24 óra múlva szűnik meg.

5.3. A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Nincs olyan preklinikai adat, mely a szer klinikai alkalmazását befolyásolná, kivéve (lásd 4.6 pont).

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Talkum, magnézium-sztearát, povidon K25, kukoricakeményítő, laktóz-monohidrát (114 mg) tablettánként.

6.2 Inkompatibilitások

Nincsenek.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

5 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 ^oC-on tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

30 db tabletta PVC/AL buborékfóliában, dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Nincsenek különleges előírások.

Megjegyzés: (egy kereszt)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

PannonPharma Kft.

7720 Pécsvárad, Pannonpharma út 1.

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-3490/01

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

1975.06.19 / 2003.08.22

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2012. április 2.