1. A GYÓGYSZER NEVE

Gliprex 1 mg tabletta

Gliprex 2 mg tabletta

Gliprex 3 mg tabletta

Gliprex 4 mg tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Gliprex 1 mg tabletta

1 mg glimepiridet tartalmaz tablettánként

Gliprex 2 mg tabletta:

2 mg glimepiridet tartalmaz tablettánként

Gliprex 3 mg tabletta:

3 mg glimepiridet tartalmaz tablettánként

Gliprex 4 mg tabletta:

4 mg glimepiridet tartalmaz tablettánként.

A Gliprex tabletta laktóz‑monohidrátot is tartalmaz:

Gliprex 1 mg tabletta: 68,98 mg laktóz‑monohidrátot tartalmaz tablettánként.

Gliprex 2 mg tabletta: 137,2 mg laktóz‑monohidrátot tartalmaz tablettánként.

Gliprex 3 mg tabletta: 136,95 mg laktóz‑monohidrátot tartalmaz tablettánként.

Gliprex 4 mg tabletta: 135,9 mg laktóz‑monohidrátot tartalmaz tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Tabletta.

Gliprex 1 mg tabletta: rózsaszín, hosszúkás alakú, mindkét oldalán bemetszéssel ellátott tabletta.

Gliprex 2 mg tabletta: zöld színű, hosszúkás alakú, mindkét oldalán bemetszéssel ellátott tabletta.

Gliprex 3 mg tabletta: krémszínű, hosszúkás alakú, mindkét oldalán bemetszéssel ellátott tabletta.

Gliprex 4 mg tabletta: kék színű, hosszúkás alakú, mindkét oldalán bemetszéssel ellátott tabletta.

A tabletta egyenlő adagokra osztható.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A 2. típusú diabetes mellitus kezelésére, amikor a diéta, a mozgás és a testtömegcsökkentés önmagában nem elegendő.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A diabetes sikeres kezelésének alapja a megfelelő diéta, a rendszeres testmozgás, valamint a vér‑ és vizeletcukor értékek rendszeres ellenőrzése. Az orális antidiabetikumok ill. az inzulin nem tudják ellensúlyozni, ha a beteg nem tartja be az előírt diétát.

Az adagolás vér‑ és vizeletcukor meghatározás eredményén alapul.

A kezdő adag napi 1 mg glimepirid. Kielégítő eredmény esetén ez az adag fenntartó terápia is lehet.

Ha 1 mg/nap dózissal nem lehet megfelelő anyagcsere‑egyensúlyt elérni, az adagot a vércukorszintnek megfelelően fokozatosan, 1‑2 hetes időközönként lehet emelni napi 2 mg, 3 mg, ill. 4 mg‑ra. A szokásos napi adag 1‑4 mg között van.

Napi 4 mg glimepiridnél nagyobb adag csak kivételes esetben ad jobb eredményt. A maximális napi adag 6 mg.

Azoknál a betegeknél, akiknél a vércukorszint‑egyensúly a metformin maximális napi adagja mellett sem megfelelő, egyidejű glimepirid kezelést lehet bevezetni. A beállított metformin adaggal folytatva a kezelést, a kiegészítő glimepirid terápiát kis dózissal kell elkezdeni, amelyet fokozatosan lehet emelni a maximális napi adagig, az elérni kívánt anyagcsere‑egyensúlytól függően. A kombinációs kezelést szigorú orvosi ellenőrzés mellett kell bevezetni.

Ha a napi maximális Gliprex adaggal nem sikerül megfelelő vércukorszint‑egyensúlyt elérni, egyidejű inzulinkezelés alkalmazható a Gliprex változatlan adagolása mellett. Az inzulinkezelést kis dózissal kell indítani, szükség esetén fokozatosan emelve az elérni kívánt anyagcsere‑egyensúly függvényében. A kombinált kezelést gondos orvosi ellenőrzés alatt kell bevezetni.

Általában napi egyszeri adag bevétele elegendő. Az adagot röviddel egy kiadós reggeli előtt vagy alatt, vagy – ennek hiányában – röviddel az első főétkezés előtt vagy alatt javasolt bevenni.

Egy adag bevételének elmulasztása esetén sohasem szabad azt korrigálni a soron következő dózis növelésével. A tablettát egészben, egy kevés folyadékkal kell bevenni.

Amennyiben a betegnél 1 mg glimepirid bevétele hypoglykaemiás reakciót vált ki, valószínűsíthető, hogy cukorbetegsége csupán diétával is egyensúlyban tartható.

A kezelés folyamán az inzulinérzékenység fokozódásának következtében a glimepirid szükséglet csökkenhet. A hypoglykaemia elkerülése érdekében megfontolandó az adag időben történő csökkentése, vagy a kezelés elhagyása. A dózis módosítását mérlegelni kell abban az esetben is, ha változás történik a beteg testtömegében, életmódjában vagy más olyan tényezőkben, amelyek növelik a hypo- vagy a hyperglykaemia kialakulásának kockázatát.

Más oralis antidiabetikumról Gliprex‑re történő átállítás

Általában nincs akadálya a más orális antidiabetikumról Gliprex‑re történő átállításnak. Számításba kell venni az előzőleg alkalmazott antidiabetikum hatáserősségét és felezési idejét. Bizonyos esetekben, különösen hosszú felezési idejű antidiabetikumok (pl. klórpropamid) esetében, néhány napos "wash out" (kimosási) periódus javasolt az additív hatás következtében előforduló hypoglykaemiás reakciók kockázatának csökkentésére.

Az ajánlott kezdő adag napi 1 mg glimepirid. A terápiás választól függően az adagot lépésenként lehet növelni, a korábban leírtaknak megfelelően.

Inzulinról Gliprex‑re történő átállítás

Kivételes esetekben, inzulinnal beállított, 2. típusú diabetesben szenvedő betegek esetében, szükséges lehet a Gliprex‑re történő átállítás.

Az átállítást szigorú orvosi ellenőrzés mellett kell elvégezni.

Különleges betegcsoportok

Alkalmazás vesekárosodás esetén

Lásd 4.3 pont.

Gyermekek és serdülők

A glimepirid 8 évesnél fiatalabb gyermekeknél történő alkalmazására vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok. 8‑17 éves korú gyermekeknél glimepirid monoterápiáról kevés tapasztalat áll rendelkezésre (lásd 5.1 és 5.2 pont).

A gyermekekre vonatkozó biztonságossági és hatásossági adatok elégtelensége miatt, a gyermekkori alkalmazás nem javasolt.

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy bármely segédanyagával vagy más szulfonilureákkal, szulfonamidokkal szembeni túlérzékenység,

• Inzulin dependens, diabetes mellitus,

• Diabeteses coma,

• Ketoacidosis,

• Súlyos vese‑ vagy májkárosodás. Súlyos vese‑ vagy májkárosodás esetén inzulinra történő átállítás szükséges.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A Gliprex‑et röviddel étkezés előtt, vagy étkezés közben kell bevenni.

Rendszertelen étkezések esetén, vagy az étkezések kimaradásakor a Gliprex kezelés hypoglykaemiához vezethet. A hypoglykaemia lehetséges tünetei a következők: fejfájás, farkasétvágy, émelygés, hányás, kimerültség, aluszékonyság, alvászavar, nyugtalanság, agresszivitás, csökkent koncentrálóképesség, csökkent éberség és reakciókészség, depresszió, zavartság, beszédzavarok vagy beszédképtelenség, látászavarok, aphasia, remegés, paresis, érzékzavarok, szédülés, tehetetlenség, az önkontroll elvesztése, delírium, convulsiók, eszméletvesztés (amely akár kómához is vezethet), felületes légzés és bradycardia. A fentieken túlmenően az adrenerg ellenreguláció tünetei jelentkezhetnek, mint pl. az izzadás, nyirkos tapintású bőr, szorongás, tachycardia, hypertensio, palpitatio, angina pectoris és szívritmuszavar. A súlyos hypoglykaemia stroke klinikai képében is jelentkezhet.

A hypoglykaemia csaknem mindig kivédhető az azonnali szénhidrátbevitellel (cukor). A mesterséges édesítőszerek hatástalanok.

Más szulfonilureák okozta hypoglykaemiákhoz hasonlóan a kezdeti vércukorszint‑normalizálódást követően a hypoglykaemia visszatérhet.

Súlyos vagy elhúzódó hypoglykaemia – még ha cukor bevitelre átmenetileg javulás is mutatkozik – azonnali orvosi kezelést, esetenként kórházi ellátást igényel.

Hypoglykaemiára hajlamosító tényezők:

• az orvosi utasítások be nem tartása, vagy (ami idősebb betegek esetében gyakran előfordul), a beteg együttműködési képtelensége,

• alultápláltság, rendszertelen étkezés, étkezés kihagyása vagy koplalás,

• változtatások a diétában,

• a fizikai aktivitás és a szénhidrát felvétel nem megfelelő egyensúlya,

• alkoholfogyasztás (különösen étkezés kihagyásakor),

• vesekárosodás,

• súlyos májkárosodás,

• a Gliprex tabletta túladagolása,

• az endokrin rendszer bizonyos, a szénhidrát‑anyagcserét vagy a hypoglykaemia ellenregulációját érintő működészavarai, (pl. pajzsmirigy, hypophysis elülső lebenyének működészavarai, mellékvesekéreg elégtelenség),

• bizonyos más gyógyszerek egyidejű alkalmazása (lásd 4.5 pont).

A kezelés folyamán a vércukor és a vizeletcukor rendszeres ellenőrzése szükséges. Javasolt továbbá a haemoglobin A1‑szint és lehetőség szerint a fruktózamin meghatározása.

A májfunkció és a vérkép (főleg a leukocyták és thrombocyták számának) rendszeres ellenőrzése szükséges.

Stresszhelyzetekben (például balesetek, akut operációk, lázas betegségek, stb.) az inzulinra történő átmeneti átállás javasolható.

Nincs tapasztalat Gliprex használatára vonatkozóan súlyos májelégtelenségben szenvedő és dializált betegeknél. Súlyos vese- vagy májkárosodott betegek esetében indokolt az inzulinra történő átállítás.

Glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz (G6DP) hiányban szenvedő betegeknél alkalmazott szulfonilurea kezelés haemolyticus anaemiát okozhat. Mivel a glimepirid a szulfonilureák csoportjába tartozik, a G6PD enzimhiányban szenvedő betegeknél óvatossággal alkalmazandó, illetve egy nem szulfonilurea‑típusú, alternatív terápia alkalmazása megfontolandó.

A Gliprex laktóz‑monohidrátot tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz intoleranciában, Lapp laktáz‑hiányban vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A Gliprex és bizonyos egyéb készítmények egyidejű alkalmazása esetén a vércukorszint‑csökkentő hatás nemkívánatos növekedése és csökkenése egyaránt előfordulhat, ezért egyéb gyógyszereket csak a kezelőorvos tudtával (vagy az ő rendelése alapján) szabad szedni.

A glimepirid a citokróm P 450 2C9 enzim (CYP2C9) által metabolizálódik. Ismert, hogy a CYP2C9 induktorok (pl. rifampicin), illetve inhibitorok (pl. flukonazol) egyidejű alkalmazása a glimepirid metabolizmusát befolyásolja.

Publikált, in vivo interakciós vizsgálatok eredményei szerint, az egyik legerősebb CYP2C9 inhibitor, a flukonazol hatására a glimepirid AUC mintegy kétszeresére emelkedik.

A Gliprex‑szel és más szulfonilureákkal szerzett tapasztalatok alapján az alábbi kölcsönhatásokat szükséges megemlíteni:

A hypoglykaemizáló hatás fokozódása, és emiatt esetenként hypoglykaemia fordulhat elő a Gliprex és pl. az alábbi szerek egyidejű alkalmazása esetén:

- fenilbutazon, azapropazon és oxifenilbutazon,

- inzulin és orális antidiabetikus készítmények mint pl. metformin,

- szalicilátok és p‑amino‑szalicilsav,

- anabolikus szteroidok és férfi nemi hormonok,

- kloramfenikol, bizonyos hosszú hatású szulfonamidok, tetraciklinek, kinolon antibiotikumok, és klaritromicin,

- kumarin származékok,

- dizopiramid

- fenfluramin,

- fibrátok,

- ACE‑gátlók,

- fluoxetin, MAO‑gátlók,

- allopurinol, probenecid, szulfinpirazon,

- szimpatolitikumok,

- ciklo-, tro- és ifoszfamidok,

- mikonazol, flukonazol

- pentoxifillin (nagy dózisban, parenterálisan alkalmazva),

- tritokvalin.

A glimepirid hypoglykaemizáló hatása csökkenhet, és emiatt emelkedett a vércukorszint, ha a Gliprex‑et pl. a következő hatóanyagokat tartalmazó gyógyszerekkel egyidejűleg alkalmazzák:

- ösztrogének és progesztagének,

- szaluretikumok, tiazid-típusú diuretikumok,

- tireomimetikumok, glükokortikoidok,

- fenotiazin származékok, klórpromazin,

- adrenalin és szimpatomimetikumok,

- nikotinsav (nagy adagjai) és nikotinsav származékok,

- hashajtók (hosszú ideig tartó használat esetén),

- fenitoin, diazoxid,

- glükagon, barbiturátok, rifampicin,

- acetozolamid.

H₂ antagonisták, béta-receptor blokkolók, klonidin és reszerpin egyaránt eredményezhetik a vércukorszint‑csökkentő hatás erősödését vagy csökkenését.

Szimpatolitikus gyógyszerek pl. a béta-receptor blokkolók, klonidin, guanetidin és reszerpin alkalmazása során csökkenhetnek vagy hiányozhatnak a hypoglykaemiával szembeni adrenerg ellenreguláció tünetei.

Az alkoholfogyasztás előre ki nem számítható módon erősítheti vagy gyengítheti a glimepirid hypoglykaemizáló hatását.

A glimepirid erősítheti vagy gyengítheti a kumarin‑származékok hatását is.

4.6 Terhesség és szoptatás

Terhesség

Diabétesszel összefüggő kockázat

A terhesség során jelentkező rendellenes vércukorszint összefüggésben van a veleszületett fejlődési rendellenesség és a perinatális mortalitás magasabb előfordulási gyakoriságával. A teratogén kockázat elkerülése végett, a terhesség során szigorúan ellenőrizni kell a vércukorszintet. Ilyen esetekben inzulin használata szükséges. A betegnek tájékoztatni kell kezelőorvosát arról, hogy terhességet tervez.

Glimepiriddel összefüggő kockázat

Nem áll rendelkezésre megfelelő adat a glimepirid terhes nőknél való alkalmazására vonatkozóan. Állatkísérletek során reproduktív toxicitást mutatott, mely valószínűleg a glimepirid farmakológiai aktivitásának (hipoglikémia) volt tulajdonítható (lásd 5.3 pont).

Következésképpen, a glimepirid nem alkalmazható a terhesség teljes időtartama alatt. Amennyiben glimepirid kezelés alatt álló beteg terhességet tervez vagy tudomására jut, hogy teherbe esett, a kezelést - amint lehetséges - inzulin terápiára kell váltani.

Szoptatás

Nem bizonyított a glimepirid kiválasztódása emberi anyatejbe. A glimepirid kiválasztódik a patkány anyatejébe. Mivel más szulfanilureák kiválasztódnak az emberi anyatejbe és a szoptatott csecsemőkben fennáll a hypoglykaemia veszélye, glimepirid‑kezelés alatt ellenjavallt a szoptatás.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A készítménynek a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták.

A hypo‑ vagy a hyperglykaemia következtében, továbbá pl. a látászavar miatt csökkenhet a koncentráló‑ és reakcióképesség, ami veszélyt jelenthet olyan helyzetekben, amikor ezek a képességek különösen fontosak (pl. gépjárművezetés vagy gépek kezelése).

A beteget figyelmeztetni kell arra, hogy fokozott odafigyeléssel próbálja megelőzni a hypoglykaemiás állapot kialakulását gépjárművezetés közben. Ez elsősorban azoknál a betegeknél fontos, akik kevésbé, vagy egyáltalán nem észlelik a hypoglykaemiás állapot figyelmeztető jeleit, vagy esetükben gyakran fordul elő hypoglykaemia. Az említett körülmények mellett megfontolandó a járművezetés vagy a gépkezeléssel járó munka végzése.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A Gliprex‑szel és más szulfonilureákkal kapcsolatban jelentett mellékhatások a szervrendszerek és előfordulási gyakoriság szerint kerültek felsorolásra.

A gyakorisági kategóriák meghatározásai a következők: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10 000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000) és nem ismert (a rendelkezésekre álló adatokból nem állapítható meg).

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Ritka: thrombocytopenia, leukopenia, granulocytopenia, agranulocytosis, erythrocytopenia, haemolyticus anaemia és pancytopenia. Ezek általában a gyógyszeres kezelés felfüggesztésével megszűnnek.

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon ritka: leukocytoclasticus vasculitis, enyhe túlérzékenységi reakciók, melyekből dyspnoeval, vérnyomáseséssel, és shockos állapottal járó súlyos reakciók alakulhatnak ki.

Nem ismert: Keresztallergia szulfonilureával, szulfonamidokkal vagy hasonló vegyületekkel előfordulhat.

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Ritka: hypoglykaemia. Ezek a hypoglykaemiás reakciók legtöbbször a gyógyszer bevételét követően azonnal kialakulnak, súlyosak lehetnek, és kezelésük időnként nehézséget okoz. Az ilyen reakciók előfordulása, mint az egyéb vércukorszint‑csökkentő terápiáknál is, olyan egyéni tényezőktől függ, mint pl. az étkezési szokások és az adagolás (lásd 4.4 pont).

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Nem ismert: a vércukorszint változások következtében, főleg a terápia bevezetésekor átmeneti látászavarok előfordulnak.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon ritka: hányinger, hányás és hasmenés, nyomásérzékenység vagy teltségérzés a gyomorban, hasi panaszok melyek a kezelés felfüggesztését ritkán teszik szükségessé.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nem ismert: a májenzimszintek emelkedése.

Nagyon ritka: májfunkciózavarok (cholestasis, icterus), hepatitis, májelégtelenség.

A bőr és a bőr alatti szövetek betegségei és tünetei

Nem ismert: bőr túlérzékenységi reakciói fordulhatnak elő, mint például pruritus, bőrkiütés, urticaria, fényérzékenység.

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

Nagyon ritka: csökkent szérum‑nátriumkoncentráció.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül*.

4.9 Túladagolás

A túladagolás 12‑72 órán át fennálló, recidiváló hypoglykaemiához vezethet.

Előfordul, hogy a tünetek a bevételt követően akár 24 óráig nem jelentkeznek. Általában kórházi megfigyelés javasolt. Hányinger, hányás, gyomorfájdalom jelentkezhet. A hypoglykaemia általában neurológiai tünetekkel járhat együtt, mint pl. nyugtalanság, tremor, látászavarok, koordinációs nehézségek, aluszékonyság, kóma és convulsio.

A hypoglykaemia kezelése elsősorban a glimepirid felszívódásának megakadályozását célozza, hánytatással, aktív szén (adsorbens) és nátrium‑szulfát (hashajtó) adásával. Ha nagy mennyiség került a szervezetbe, gyomormosást kell végezni, azt követően pedig aktív szenet és nátrium‑szulfátot kell adni. A jelentős túladagolás azonnali kórházi kezelést igényel, intenzív osztályon. A lehető leghamarabb el kell kezdeni a glükóz adását, amennyiben szükséges először 50 ml 50%‑os intravénás bolus, majd 10%‑os infúzió formájában a vércukorszint szigorú ellenőrzése mellett. A további kezelés tüneti.

Mivel a hypoglykaemia a klinikai kép látszólagos javulása után visszatérhet, szükség lehet a további glükóz adagolásra és a megfigyelésre.

Különös gonddal kell adagolni a glükózt olyan esetekben, amikor csecsemő vagy gyermek vett be véletlenül Gliprex‑et. Ilyenkor a vércukorszintet fokozott gonddal kell ellenőrizni.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Orális antidiabetikumok, szulfonamidok, karbamid‑származékok.

ATC kód: A10B B12

A glimepirid a szulfonilureák csoportjába tartozó orális vércukorszint‑csökkentő gyógyszer.

Nem inzulin dependens diabetes mellitus esetén alkalmazható.

Vércukorszint‑csökkentő hatását elsősorban a pancreas béta‑sejtjeire hatva az inzulin elválasztás fokozásával fejti ki. Más szulfonilureákhoz hasonlóan, ez a hatás azon alapul, hogy a fiziológiás glükóz‑inger hatására megnő a pancreas béta‑sejtjeinek válaszkészsége. A hatás feltétele a béta‑sejtek még meglevő inzulintermelő képessége. A glimepiridnek más szulfonilureákhoz hasonlóan, erőteljes extrapankreatikus hatása is van.

Inzulin felszabadulásra kifejtett hatás:

A szulfonilureák az inzulin szekréciót a béta‑sejt membránján lévő ATP‑szenzitív káliumcsatornák zárásával szabályozzák. A káliumcsatorna zárása a béta‑sejtek depolarizációját váltja ki, és a kálciumcsatornák nyitásával a kálciumnak a sejtekbe történő fokozott beáramlását eredményezi. Ennek eredményeképpen inzulin szabadul fel exocytosis útján

A glimepirid erősen kötődik a béta‑sejtek membránproteinjéhez, amely kapcsolatban áll az ATP‑szenzitív káliumcsatornával, de nem a szokványos szulfonilurea kötődési hely.

Extrapancreatikus aktivitás:

Extrapancreatikus hatás például a perifériás szövetek inzulin érzékenységének fokozása és a máj inzulin felvételének csökkenése.

A vérből a perifériás izom‑ és zsírsejtekbe történő glükózfelvétel a sejt membránjában elhelyezkedő speciális transzport‑fehérjék segítségével történik. Az ezekbe a sejtekbe történő glükózfelvétel a glükózfelhasználás ütemének meghatározó tényezője. A glimepirid igen gyorsan megnöveli az izom‑ és zsírsejtek plazma membránjában az aktív glükóztranszportban résztvevő molekulák számát, ami fokozott glükózfelvételhez vezet.

A glimepirid növeli a glikozil‑foszfatidil‑inozitol‑specifikus foszfolipáz‑C aktivitását, amely feltehetően összefügg az izolált zsír‑ és izomsejtekben végbemenő, gyógyszer indukálta lipogenezissel és glükogenezissel. A glimepirid a fruktóz‑2,6‑bifoszfát intracelluláris koncentrációjának növelésével gátolja a glükoneogenezist, és így a máj glükóztermelését.

Általános hatások

Egészséges egyénekben a minimális hatásos per os adag kb. 0,6 mg. A hatás dózisfüggő és reprodukálható. Glimepirid‑kezelés alatt megmarad az aktív testmozgásra, valamint az inzulinszekréció csökkenésére kialakuló fiziológiás válasz.

Nem volt szignifikáns különbség a hatásban, akár 30 perccel, akár közvetlenül az étkezés előtt adagolták a Gliprex‑et. Diabeteses betegekben napi egyszeri adaggal 24 órán át tartó jó anyagcsere‑egyensúlyt lehet elérni.

Bár a glimepirid hidroxi‑metabolitja kis mértékben, de szignifikánsan csökkentette a vércukorszintet egészséges egyénekben, ez a teljes gyógyszerhatás igen kis részéért felelős.

Kombinált terápia metforminnal

Egy vizsgálatban kimutatták, hogy az egyidejű glimepirid kezelés hatására, a metformin monoterápiához képest javult az anyagcsere‑egyensúly olyan betegeknél, akiknél a metformin maximális adagjai mellett sem sikerült megfelelő anyagcsere‑egyensúlyt elérni.

Kombinált terápia inzulinnal

Inzulinnal történő együttes alkalmazásról korlátozott számú adat áll rendelkezésre. Ha az anyagcsere‑egyensúly Gliprex maximális adagjának alkalmazása mellett sem megfelelő, egyidejű inzulin‑kezelést lehet bevezetni. Két vizsgálatban a kombinációs kezeléssel ugyanolyan jó anyagcsere‑egyensúlyt értek el, mint az inzulin monoterápiával, de a kombinációs kezelés során átlagosan alacsonyabb inzulin‑adagokra volt szükség.

Különleges betegcsoportok

Gyermekek és serdülők

Egy 24 hetes, aktív, kontrollos klinikai vizsgálatban 285 (8‑17 év közötti), 2‑es típusú diabetesben szenvedő gyermeket és serdülőket kezeltek glimepirid napi legfeljebb 8 mg, vagy metformin napi legfeljebb 2000 mg dózisaival.

Mind a glimepirid, mind a metformin a kiinduláskor mért HbA_1C‑szint jelentős csökkenését eredményezte (glimepirid ‑0,95 (0,41 SE); metformin ‑1,39 (0,40 SE)). A glimepirid azonban nem teljesítette a non‑inferioritási kritériumot a metforminhoz képest a HbA_1c. kiindulási értékhez viszonyított átlagos eltérés vonatkozásában. A két terápia között 0,44%‑os volt az eltérés a metformin javára. A különbségre vonatkoztatott 95%‑os konfidencia intervallum felső értéke (1,05) nem esett a 0,3%‑os non‑inferioritási határérték alá.

A glimepirid terápiát követően, nem merültek fel egyéb, a gyermekekre vonatkozó biztonságossági kérdések, mint a 2‑es típusú diabetes mellitusban szenvedő felnőtteknél. Pediátriai betegekre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre hosszú távú hatásossági és biztonságossági adatok.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Per os adagolást követően a glimepirid biohasznosulása teljes mértékű. Az étkezés nincs jelentős hatással az abszorpcióra, csupán az abszorpció sebessége csökken kis mértékben. A maximális szérumkoncentráció (C_max) a per os bevitelt követően körülbelül 2,5 óra után alakul ki (átlag 0,3 mikrogramm/ml napi 4 mg dózis ismételt adása során), a dózis és az AUC (a koncentráció‑idő görbe alatti terület) ill. a C_max között lineáris az összefüggés.

Eloszlás

A eloszlási térfogata igen kicsi (kb. 8,8 l) ‑ amely nagyjából megegyezik az albumin eloszlási térfogatával -, a fehérjekötődése nagymértékű, több mint 99%, a clearance‑e pedig alacsony (kb. 48 ml/perc).

Állatokban a glimepirid kiválasztódik az anyatejbe. A glimepirid átjut a placentán. A vér‑agy gáton kis mértékben jut át.

Biotranszformáció és elimináció

Az átlag, fő szérum felezési‑idő, melynek az ismételt adagolás során, a szérumkoncentrációk szempontjából van jelentősége, kb. 5‑8 óra. Nagy dózisok alkalmazása után valamivel hosszabb felezési‑időt mértek.

Egyszeri, radioizotóppal jelölt glimepirid dózisból származó radioaktivitás 58%‑át a vizeletből, 35%‑át a székletből mutatták ki. A vizeletben nem mutattak ki változatlan vegyületet. Két, nagy valószínűséggel a májban végbemenő metabolizmusból (a fő enzim a CYP2C9) származó metabolitot a vizeletben és a székletben egyaránt azonosítottak: a hidroxi‑ és a karboxiszármazékot. A glimepirid per os alkalmazását követően e metabolitok terminális felezési‑ideje 3‑6, ill. 5‑6 óra volt, az említett sorrendben.

Napi egy adag egyszeri, ill. ismételt adagolásának összehasonlításakor nem mutatkozott szignifikáns különbség a farmakokinetikában, valamint kismértékű volt az intraindividuális variabilitás is. Jelentős akkumuláció nem alakult ki.

Különleges betegcsoportok

A farmakokinetika igen hasonló volt nőknél és férfiaknál, valamint fiatal és idős (65 év feletti) betegeknél is. Alacsony kreatinin clearance‑ű betegek esetében a glimepirid clearance‑e nőtt, az átlagos szérumkoncentráció pedig csökkent, nagy valószínűséggel a kisebb mértékű fehérjekötődés következtében megnövekedett elimináció miatt. Csökkent a két metabolit renalis eliminációja. Általánosságban, a kumuláció egyéb kockázata nem merült fel ezeknél a betegeknél.

5 nem diabeteses, epevezeték‑műtéten átesett betegnél a farmakokinetika hasonló volt az egészséges egyénekéhez képest.

Gyermekek és serdülőkorúak

Egy étel-interakciós klinikai vizsgálatban 2‑es típusú diabetesben szenvedő 30 pediátriai beteg (4 gyermek 10‑12 év közötti, 26 gyermek 12‑17 év közötti) bevonásával vizsgálták 1 mg egyszeri glimepirid dózis farmakokinetikáját, biztonságosságát és tolerálhatóságát. A vizsgálat szerint a gyermekeknél mért AUC_(0-last), C_max és felezési‑idő értékek a felnőtteknél korábban megfigyeltekhez hasonlóan alakultak.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A megfigyelt preklinikai hatások a maximális humán expozíciót jóval meghaladó expozíciós szintek mellett alakultak ki, s ezért a klinikai alkalmazás szempontjából jelentőségük csekély, vagy pedig a vegyület farmakológiai hatásából (hypoglycaemia) következtek. Ez a megállapítás a hagyományos farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási és reprodukciós toxicitási vizsgálatokon alapul. Az utóbbi (mely vizsgálta az embrio‑toxicitást, a teratogenitást, és a fejlődési‑toxicitást) során megfigyelt mellékhatásokat a vegyület által az anyaállatokban és az utódokban kiváltott hypoglykaemiás hatás következményeinek tartották.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Gliprex 1 mg tabletta: vörös vas‑oxid (E172), povidon, magnézium‑sztearát, A típusú karboximetilkeményítő‑nátrium, mikrokristályos cellulóz, laktóz‑monohidrát (68,98 mg).

Gliprex 2 mg tabletta: sárga vas‑oxid (E172), indigokármin (E132) alumínium lakk, povidon, magnézium‑sztearát, A típusú karboximetilkeményítő‑nátrium, mikrokristályos cellulóz, laktóz‑monohidrát (137,2 mg).

Gliprex 3 mg tabletta: sárga vas‑oxid (E172), povidon, magnézium‑sztearát, A típusú karboximetilkeményítő‑nátrium, mikrokristályos cellulóz, laktóz‑monohidrát (136,95 mg).

Gliprex 4 mg tabletta: indigokármin (E132), povidon, magnézium‑sztearát, A típusú karboximetilkeményítő‑nátrium, mikrokristályos cellulóz, laktóz‑monohidrát (135,9 mg).

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25°C‑on tárolandó.

A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

20, 30, 50, 60, 90, 120 db tabletta PVC/PVDC//Al vagy PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

A megsemmisítésre vonatkozóan nincsenek különleges előírások.

Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy kereszt)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

PharmaSwiss Česká republika s.r.o.

Jankovcova 1569/2c

170 00 Prague 7

Cseh Köztársaság

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-10341/01-06 (Gliprex 1 mg tabletta PVC/PVDC//A1 buborékcsomagolásban és dobozban)

OGYI-T-10341/07-12 (Gliprex 2 mg tabletta PVC/PVDC//A1 buborékcsomagolásban és dobozban)

OGYI-T-10341/13-18 (Gliprex 3 mg tabletta PVC/PVDC//A1 buborékcsomagolásban és dobozban)

OGYI-T-10341/19-24 (Gliprex 4 mg tabletta PVC/PVDC//A1 buborékcsomagolásban és dobozban)

OGYI-T-10341/25-30 (Gliprex 1 mg tabletta PVC/Al buborékcsomagolásban és dobozban)

OGYI-T-10341/31-36 (Gliprex 2 mg tabletta PVC/Al buborékcsomagolásban és dobozban)

OGYI-T-10341/37-42 (Gliprex 3 mg tabletta PVC/Al buborékcsomagolásban és dobozban)

OGYI-T-10341/43-48 (Gliprex 4 mg tabletta PVC/Al buborékcsomagolásban és dobozban)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2005.07.21.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2010.12.10.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2020.05.15.