GLUCIENT 500 mg retard tabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Glucient 500 mg retard tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

500 mg metformin-hidrokloridot tartalmaz retard tablettánként (ami 390 mg metforminnak felel meg).

Segédanyagok:

A segédanyagok teljes listáját lásd 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Retard tabletta

Fehér, kerek, 12 mm átmérőjű tabletta “XR” jelzéssel ellátva az egyik oldalán.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

2-es típusú diabetes mellitus kezelésére felnőttek esetén, különös tekintettel a túlsúlyos betegekre, amikor a diéta és a testmozgás nem eredményezi a szénhidrát-anyagcsere megfelelő kontrollját. A Glucient alkalmazható monoterápiában, vagy más orális antidiabetikummal vagy inzulinnal kombináltan.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Normál veseműködésű felnőttek (GFR ≥ 90 ml/min)

Monoterápiaként vagy egyéb orális antidiabetikumokkal kombinálva

• Szokásos kezdő dózisa naponta egyszer 1 db 500 mg-os tabletta.

• 10–15 nap után a dózist a vércukormérések eredménye alapján kell beállítani. A dózis fokozatos emelése javíthatja a gasztrointesztinális toleranciát. A maximális napi dózis 4 db 500 mg-os tabletta.

• A dózis fokozatos emelése minden 10-15. nap után 500 mg hozzáadásával történhet, a napi egyszeri 2000 mg-os maximális dózisig, melyet az esti étkezés közben kell bevenni. Ha a glykaemiás kontroll 2000 mg Glucient naponta egyszeri bevitele mellett nem érhető el, megfontolandó a napi kétszer 1000 mg Glucient alkalmazása, mindkét esetben étkezés közben bevéve. Ha a glykaemiás kontroll még így sem érhető el, a betegeket standard metformin tablettára lehet átállítani, maximum 3000 mg napi dózisra.

• A metformin tablettával már kezelt betegek esetében, a Glucient kezdő dózisának azonosnak kell lennie az azonnali hatóanyagleadású metformin tabletták napi dózisával. A 2000 mg napi dózisnál nagyobb dózissal kezelt betegek esetén nem javasolt az átállítás Glucient tablettára.

• Ha más orális antidiabetikumról tervezik az átállást: abba kell hagyni a másik szert, és el kell kezdeni a Glucient-et a fent javasolt dózis szerint.

Inzulinnal együtt történő alkalmazás

A metformin és az inzulin alkalmazható kombinált terápiaként a vércukorszint jobb beállítása érdekében. A Glucient tabletta szokásos kezdő dózisa napi egyszer 500 mg tabletta, míg az inzulin mennyiségét a vércukormérések alapján kell megállapítani.

Idősek

Idősek esetében a vesekárosodás lehetősége miatt a metformin adagolását a vesefunkció alapján kell meghatározni. A vesefunkció rendszeres ellenőrzése szükséges (lásd 4.4 pont).

Vesekárosodás

A GFR-t a metformin-tartalmú készítményekkel történő kezelés megkezdése előtt, majd ezt követően legalább évente ellenőrizni kell. Azoknál a betegeknél, akiknél a vesekárosodás progressziójának kockázata fokozott, és az idősek esetében, a vesefunkciót gyakrabban, pl. 3‑6 havonként kell ellenőrizni.

GFR (ml/min)	Napi maximális dózis	További megfontolandó tényezők
60-89	2000 mg	A vesekárosodással összefüggésben megfontolandó a dózis csökkentése.
45-59	2000 mg	A metformin‑kezelés megkezdése előtt fontolóra kell venni azokat a tényezőket, amelyek növelhetik a laktátacidózis kockázatát (lásd 4.4 pont). A kezdő dózis legfeljebb a maximális dózis fele.
30-44	1000 mg
<30	-	A metformin ellenjavallt.

Gyermekek és serdülők

Adatok hiányában a Glucient alkalmazása nem javasolt gyermekeknél.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A tablettát egy pohár vízzel, egyben kell lenyelni. Nem szabad szétrágni.

4.3 Ellenjavallatok

• Túlérzékenység a metformin-hidrokloriddal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szemben.

• Az akut metabolikus acidózis bármely típusa (mint a laktátacidózis és a diabéteszes ketoacidózis).

• Diabéteszes prekóma.

• Súlyos vesekárosodás (GFR < 30 ml/perc).

• Akut állapotok, melyek a veseműködést megváltoztathatják, úgy mint:

- dehidráció,

- súlyos fertőzés,

- sokk.

• Olyan betegségek, melyek szöveti hypoxiát eredményezhetnek (különösen az akut betegségek,

vagy a súlyosbodó krónikus betegségek), mint pl.:

- dekompenzált szívelégtelenség,

- légzési elégtelenség,

- nemrégiben lezajlott miokardiális infarktus,

- sokk.

• Májelégtelenség, akut alkoholintoxikáció, alkoholizmus.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Laktátacidózis:

A laktátacidózis ritka, de súlyos metabolikus szövődmény, amely leggyakrabban a vesefunkció akut romlásakor, szív- és légzőszervi betegségek vagy szepszis esetében alakul ki. A metformin felhalmozódása a vesefunkció akut romlásakor fordul elő és megnöveli a laktátacidózis kockázatát.

Dehidratáció esetén (súlyos hasmenés vagy hányás, láz és csökkent folyadékbevitel esetén) a metformin‑kezelést ideiglenesen abba kell hagyni és ajánlott felkeresni egészségügyi szakembert.

A metformin‑kezelésben részesülő betegeknél a vesefunkció akut romlását okozó gyógyszerek (mint a magas vérnyomás elleni szerek, diuretikumok és nem-szteroid gyulladáscsökkentők) adását körültekintéssel kell elkezdeni. A laktátacidózis további kockázati tényezői a túlzott alkoholfogyasztás, májelégtelenség, rosszul beállított diabétesz, ketózis, tartós éhezés és bármely, hypoxiával társuló állapot, valamint laktátacidózist okozó gyógyszerek egyidejű alkalmazása (lásd 4.3 és 4.5 pont).

A betegeket és/vagy gondozóikat tájékoztatni kell a laktátacidózis kockázatáról. A laktátacidózist acidotikus dyspnoe, hasi fájdalom, izomgörcsök, gyengeség és hypotermia jellemzi, amelyet kóma követ. Feltételezett tünetek esetén a betegnek abba kell hagynia a metformin szedését és azonnal orvoshoz kell fordulnia. Diagnosztikai laboratóriumi eredmények: csökkent vér pH (< 7,35), plazma laktátszint növekedése (>5 mmol/l), emelkedett anionrés és laktát/piruvát arány.

Veseműködés:

A GFR‑t ellenőrizni kell a terápia megkezdése előtt és azután rendszeresen (lásd 4.2 pont). A metformin ellenjavallt azoknál a betegeknél, akiknél a GFR < 30 ml/perc és a kezelést átmenetileg meg kell szakítani a veseműködést megváltoztató állapotok esetén (lásd 4.3 pont).

Szívműködés

A szívelégtelenségben szenvedő betegeknél nagyobb a hypoxia és a veseelégtelenség kockázata. Stabil krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a metformint a szív- és vesefunkció rendszeres monitorozása mellett lehet alkalmazni.

Akut és instabil szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a metformin ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Jódtartalmú kontrasztanyagok:

A jódtartalmú kontrasztanyagok intravaszkuláris alkalmazása kontrasztanyag indukálta veseelégtelenséghez vezethet, amely metformin-akkumulációt és a laktátacidózis megnövekedett kockázatát okozza. A metformin adását fel kell függeszteni a vizsgálatot megelőzően vagy a vizsgálat idejére, és legkorábban 48 óra után lehet visszaállítani, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult (lásd 4.2 és 4.5 pont).

Sebészeti beavatkozások:

A metformin adását az általános, spinális vagy epidurális anesztéziával járó műtét idejére fel kell függeszteni. A készítmény leghamarabb 48 órával a műtét, illetve az orális táplálásra való visszatérés után adható újra, ha a veseműködést újra ellenőrizték és az stabilnak bizonyult.

Egyéb óvintézkedések:

Minden betegnek folytatnia kell az egyenletes napi szénhidrátbevitellel járó ajánlott diétáját. A túlsúlyos betegeknek a kalóriaszegény diétát kell folytatniuk.

A diabétesz ellenőrzésére szolgáló szokásos laboratóriumi vizsgálatokat rendszeresen el kell végezni.

A metformin önmagában soha nem okoz hypoglykaemiát; ugyanakkor óvatosság ajánlott, ha a gyógyszert inzulinnal vagy más orális antidiabetikumokkal (pl. szulfanilureákkal vagy meglitinidekkel) kombinációban adják.

A tabletta bevonata megjelenhet a székletben. A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy ez előfordulhat.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az egyidejű alkalmazás nem ajánlott

Alkohol

A laktátacidózis fokozott kockázata jelentkezik akut alkoholintoxikáció esetén, különösen az alábbi esetekben:

• éhezés vagy alultápláltság,

• májkárosodás fennállásakor.

Jódtartalmú kontrasztanyagok

A metformin adását fel kell függeszteni a vizsgálatot megelőzően vagy a vizsgálat idejére; és legkorábban 48 óra után lehet visszaállítani, ha a veseműködést újra ellenőrizték és az stabilnak bizonyult (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Elővigyázatosságot igénylő kombinációk:

Néhány gyógyszer hátrányosan befolyásolhatja a veseműködést, ami a laktátacidózis kockázatát növelheti, pl. a nem-szteroid gyulladásgátlók (NSAID), köztük a szelektív ciklooxigenáz- (COX) II-gátlók, az ACE-gátlók, angiotenzin-II-receptorantagonisták és diuretikumok, különösen a kacsdiuretikumok. Az ilyen gyógyszerek és a metformin együttes adásának megkezdésekor, illetve a terápia során a veseműködés szoros monitorozása szükséges.

Intrinsic hyperglykaemiás hatású gyógyszerek (pl. glükokortikoidok (szisztémás és helyi alkalmazású) és szimpatomimetikumok)

Gyakoribb vércukorszint‑ellenőrzésre van szükség, különösen a kezelés elkezdésekor. Amennyiben szükséges, az antidiabetikum dózisát módosítani kell a másik gyógyszerkészítménnyel folytatott terápia alatt, illetve annak abbahagyásakor.

Szerves kation transzporterek (OCT)

A metformin szubsztrátja mind az OCT1 és az OCT2 transzporternek.

A metformin együttes alkalmazása

• az OCT1 inhibitorokkal (például verapamil) csökkentheti a metformin hatékonyságát;

• az OCT1 induktorokkal (pl. rifampicin) fokozhatja a metformin gyomor-bélrendszeri felszívódását és hatékonyságát;

• az OCT2 inhibitorokkal (pl. cimetidin, dolutegravir, ranolazin, trimetoprim, vandetanib, izavukonazol) csökkentheti a metformin renális eliminációját és ezáltal a metformin plazmakoncentrációjának növekedéséhez vezethet;

• az OCT1 és az OCT2 inhibitorokkal (például krizotinib, olaparib) megváltoztathatja a metformin hatékonyságát és a vesén keresztüli eliminációját.

Ezért óvatosság szükséges, különösen vesekárosodásban szenvedő betegeknél, ha ezeket a gyógyszereket metforminnal együtt adják be, mivel a metformin plazmakoncentrációja emelkedhet. Szükség esetén a metformin dózismódosítása megfontolandó, mivel az OCT-inhibitorok/induktorok megváltoztathatják a metformin hatékonyságát.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A rosszul beállított diabétesz a terhesség során (terhességi vagy állandó) kapcsolatban van a veleszületett rendellenességek és a perinatális mortalitás megnövekedett kockázatával.

A metformin terhesség alatti alkalmazásáról rendelkezésre álló korlátozott mennyiségű adat nem jelzi a veleszületett rendellenességek megnövekedett kockázatát. Állatkísérletek nem igazoltak a terhességre, embrionális, magzati és posztnatális fejlődésre, valamint a szülésre vonatkozó károsító hatást (lásd 5.3 pont).

Ha a beteg gyermekvállalást tervez, illetve terhesség alatt ajánlatos a diabéteszt nem metforminnal kezelni, inkább inzulint kell adni, hogy a vércukorszint minél közelebb legyen a normális értékhez, annak érdekében, hogy csökkentsék a magzati fejlődési rendellenességek kockázatát.

Szoptatás

A metformin kiválasztódik a humán anyatejbe. Nem figyeltek meg káros hatást a szoptatott újszülötteknél/csecsemőknél. Mindazonáltal, mivel csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre, metformin‑kezelés alatt a szoptatás nem ajánlott. Döntést kell hozni a szoptatás abbahagyásáról, figyelembe véve a szoptatás előnyeit és a káros hatások lehetséges kockázatát a gyermekre nézve.

Termékenység

A hím vagy nőstény patkányok termékenységét a metformin 600 mg/ttkg/nap dózisban nem befolyásolta, ami a testfelület-összehasonlítás alapján körülbelül háromszorosa az ajánlott maximális humán napi dózisnak.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A metformin monoterápia formájában alkalmazva nem okoz hypoglykaemiát, ezért a gépjárművezetésre és gépek kezeléséhez szükséges képességekre nincs hatással.

Ugyanakkor, a beteget figyelmeztetni kell a hypoglykaemia kockázatára, ha a metformint más antidiabetikummal (például szulfanilureákkal, inzulinnal, meglitinidekkel) kombinálva alkalmazzák.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A forgalomba hozatalt követően (posztmarketing) illetve a kontrollos klinikai vizsgálatok során a Glucient‑tel kezelt betegeknél tapasztalt és jelentett mellékhatások jellegüket és súlyosságukat tekintve hasonlóak voltak, mint a metformin azonnali hatóanyagleadású tablettával kezelt betegek esetében.

A kezelés megkezdésekor a leggyakoribb mellékhatások a hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom és étvágytalanság, melyek rendszerint spontán rendeződnek.

A következő mellékhatások jelentkezhetnek a Glucient‑terápia mellett.

Az előfordulási gyakoriságot a következőképpen határozták meg: nagyon gyakori: ≥ 1/10; gyakori ≥ 1/100 – < 1/10; nem gyakori ≥ 1/1000 – < 1/100; ritka ≥ 1/10 000 – < 1/1000; nagyon ritka < 1/10 000, nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Valamennyi gyakorisági csoportban a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint vannak felsorolva.

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Nagyon ritka:

• Laktátacidózis (lásd 4.4 pont: Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések)

• A B₁₂-vitamin felszívódása a szérumban mért szinttel együtt csökken a metformin hosszan tartó alkalmazása során. Ennek a kóroktannak a lehetőségét a megaloblasztos anaemiában szenvedő betegeknél ajánlott mérlegelni.

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori:

• Megváltozott ízérzés.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori:

• Gyomor-bélrendszeri zavarok, mint a hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom, étvágytalanság. Ezek a nemkívánatos mellékhatások leggyakrabban a terápia megkezdésekor jelentkeznek, és a legtöbb esetben spontán rendeződnek. A dózis lassú emelése szintén javítja a gasztrointesztinális tolerálhatóságot.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nagyon ritka:

• Májfunkciós vizsgálati eredmények eltérései, valamint hepatitis izolált esetei, amelyek a metformin elhagyását követően megszűnnek.

A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei

Nagyon ritka:

• Bőrreakciók, mint erythema, pruritus, urticaria.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Hypoglykaemiát nem észleltek a metformin 85 g-os dózisáig, habár ilyen körülmények között a laktátacidózis kialakult. A metformin jelentős túladagolása, vagy az együtt járó rizikófaktorok laktátacidózishoz vezethetnek. A laktátacidózis sürgősségi állapot és kórházban kezelendő. A laktát és a metformin leghatékonyabb eltávolítási módja a hemodialízis.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: vércukorszint-csökkentő gyógyszerek, kivéve inzulinok, biguanidok.

ATC kód: A10B A02

A metformin antihyperglykaemiás hatású biguanid, ami csökkenti mind a bazális, mind a posztprandiális plazma glükózszintet. Nem serkenti az inzulinszekréciót, ezért önmagában nem okoz hypoglykaemiát.

Hatásmechanizmus

A metformin három úton fejtheti ki a hatását:

• a glikoneogenezis és a glikogenolízis gátlása révén csökkenti a máj glükóztermelését,

• az izomban növeli az inzulinérzékenységet, elősegítve a perifériás glükózfelvételt és -felhasználást,

• késlelteti a glükóz bélből történő felszívódását.

A metformin a glikogén-szintetázra hatva serkenti az intracelluláris glikogénszintézist.

A metformin fokozza a membrán glükóztranszporterek (GLUT) szállítókapacitását.

Farmakodinámiás hatások

Klinikai vizsgálatokban a metformin fő nem glykaemiás hatása a testtömeg stabilizálása vagy a mérsékelt fogyás.

Emberben – a vércukorszintet befolyásoló hatástól függetlenül – az azonnali hatóanyagleadású metforminnak kedvező hatása van a lipidmetabolizmusra. Terápiás dózissal végzett kontrollos, közép- és hosszú távú klinikai vizsgálatok igazolták, hogy az azonnali hatóanyagleadású metformin csökkenti az összkoleszterin-, LDL-koleszterin- és a trigliceridszinteket. Hasonló hatást nem mutattak ki a retard formánál, feltehetőleg az esti alkalmazás miatt, továbbá előfordulhat a trigliceridszint emelkedése.

Klinikai hatásosság:

2-es típusú diabétesz kezelése

Egy prospektív, randomizált (UKPDS) vizsgálat kimutatta a 2-es típusú túlsúlyos diabéteszes betegek intenzív vércukorszint kontrolljának hosszú távú előnyeit az elsővonalbeli terápiaként alkalmazott azonnali hatóanyagleadású metforminnal, miután a diéta nem volt elégséges. A csak diétás kezelés elégtelensége után metforminnal kezelt túlsúlyos betegek eredményeinek értékelése a következőket mutatta:

• bármely, a diabétesszel összefüggő szövődmény abszolút kockázatának szignifikáns csökkenése a metformin-csoportban (29,8 esemény/1000 betegév) szemben a csak diétát folytatók csoportjával (43,3 esemény/1000 betegév) p = 0,0023, és szemben a kombinált szulfanilurea és inzulin monoterápiás csoportokkal (40,1 esemény/1000 betegév) p = 0,0034,

• a diabétesszel összefüggő mortalitás abszolút kockázatának szignifikáns csökkenése: metformin 7,5 esemény/1000 betegév szemben a csak diétát folytatók csoportjával 12,7 esemény/1000 betegév, p = 0,017,

• az összmortalitás abszolút kockázatának szignifikáns csökkenése: metformin 13,5 esemény/1000 betegév szemben a csak diétát folytatók csoportjával, 20,6 esemény/1000 betegév (p = 0,011), és szemben a kombinált szulfanilurea és inzulin monoterápiás csoportokkal, 18,9 esemény/1000 betegév (p=0,021),

• a szívinfarktus abszolút kockázatának szignifikáns csökkenése: a metformin csoportban, 11 esemény/1000 betegév, szemben a csak diétát folytatók csoportjával, 18 esemény/1000 betegév (p = 0,01).

Amikor a másodvonalbeli terápiaként használt metformint szulfanilureával adták kombinációban, klinikai kimenetel tekintetében nem volt kimutatható előnyös hatás.

1-es típusú diabéteszben, a metformin és inzulin kombinációját bizonyos betegeknél alkalmazták, de a kombináció klinikai előnyei hivatalosan nem igazolódtak.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A retard tabletta egyetlen orális dózisának alkalmazása után a metformin felszívódása jelentősen – T_max 7 óra – eltolódott az azonnali hatóanyagleadású tablettához képest (azonnali hatóanyagleadású tabletta: T_max 2,5 óra).

Egyensúlyi (steady state) állapotban, hasonlóan az azonnali hatóanyagleadású tablettához a C_max és az AUC nem emelkedik arányosan az alkalmazott dózissal. A metformin retard tabletta egyszeri 2000 mg-os orális dózisának alkalmazása után az AUC értéke hasonló volt az azonnali hatóanyagleadású tabletta 1000 mg-os dózisának napi kétszeri alkalmazásakor megfigyelt eredményhez.

A metformin retard tabletta C_max és AUC értékeinek individuális variabilitása hasonló az azonnali hatóanyagleadású tablettáéhoz.

Ha a retard tablettát éhezéses állapotban adják, az AUC 30%‑kal csökken (mind a C_max, mind a T_max változatlan marad).

A metformin retard formulából történő átlagos felszívódását az étkezés összetétele szinte nem befolyásolja.

Ismételten alkalmazott retard tabletta esetén napi 2000 mg-ig nem figyeltek meg felhalmozódást.

Eloszlás

A plazmafehérjéhez való kötődés elhanyagolható. A metformin bejut az erythrocytákba. A csúcskoncentráció a vérben kisebb, mint a plazmában és hozzávetőlegesen azonos időben jelentkezik. A vörösvértestek leginkább másodlagos megoszlási teret jelentenek. Az átlagos megoszlási térfogat (V_d) 63-276 l közti tartományba esik.

Biotranszformáció

A metformin változatlan formában ürül a vizelettel. Emberben metabolit nem volt kimutatható.

Elimináció

A metformin veseclearance-e > 400 ml/perc, ami jelzi, hogy a metformin glomeruláris filtrációval és tubuláris szekrécióval választódik ki. Egyszeri orális dózist követően a látszólagos terminális felezési idő megközelítőleg 6,5 óra.

Vesekárosodás esetén a renális clearance a kreatinin-clearance csökkenés mértékével arányosan csökken, és így az eliminációs felezési idő megnyúlik, ami a metformin plazmaszintjének emelkedéséhez vezet.

Különleges betegcsoportok

Vesekárosodás

A mérsékelt veseelégtelenségben szenvedő betegekről rendelkezésre álló adatok korlátozottak, és nem lehet megbízhatóan megbecsülni a metformin szisztémás expozícióját ebben az alcsoportban, összehasonlítva a normális vesefunkciójú betegekkel. Ezért a dózismódosítást klinikai hatékonyság/tolerancia szempontok alapján kell elvégezni (lásd 4.2 pont).

5.3 Preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukcióra kifejtett toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

karmellóz-nátrium

hipromellóz

vízmentes kolloid szilícium-dioxid

magnézium-sztearát

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 30 °C-on tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

28, 30, 56, 60 és 100 db retard tabletta PVC/PVDC alumínium buborékcsomagolásban és dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Consilient Health Limited,

5^th Floor, Beaux Lane House,

Mercer Street Lower,

Dublin 2,

Írország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-21761/01 60×

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2011. június 30.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2021. április. 8.