1. A GYÓGYSZER NEVE

Grenis-Oflo 200 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

200 mg ofloxacint tartalmaz filmtablettánként.

Ismert hatású segédanyag

96 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Fehér vagy csaknem fehér, kerek, mindkét oldalán domború felületű filmtabletta.

Törési felületük fehér színű.

Átmérő: kb. 10,5 mm

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

1. Terápiás javallatok

Az alábbi javallatok kizárólag felnőttekre vonatkoznak.

• Akut bakteriális sinusitis*

• Krónikus bakteriális sinusitis

• Akut otitis media*

• Krónikus suppurativ otitis media

• Krónikus obstruktív tüdőbetegség – a krónikus bronchitist is beleértve – akut exacerbációi*

• Területen szerzett pneumonia*

• Bakteriális fertőzés prophylaxisa neutropeniás betegeknél

• Akut pyelonephritis és szövődményes húgyúti fertőzések

• Bakteriális prostatitis, epididymo-orchitis

• Urethritis és cervicitis, beleértve a Neisseria gonorrhoeae érzékeny törzsei által okozott eseteket is

• Kismedencei gyulladásos betegség esetén más antibakteriális szerekkel kombinációban

• Szövődménymentes akut cystitis*

• Szövődménymentes cystitis*

• Csont- és ízületi fertőzések*

• Szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések*

• A gastrointestinalis traktus fertőzései (például utazók hasmenése)*

• Szövődményes intraabdominalis fertőzések

* Akut bakteriális sinusitis, akut otitis media, krónikus obstruktív tüdőbetegség – a krónikus bronchitist is beleértve – akut exacerbációi, területen szerzett pneumonia, szövődménymentes akut cystitis, szövődménymentes cystitis, csont- és ízületi fertőzések, szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések és a gastrointestinalis traktus fertőzései (például utazók hasmenése) javallatban a Grenis-Oflo 200 mg filmtabletta csak abban az esetben alkalmazható, ha a fertőzés kezelésére általánosan javasolt egyéb antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek.

Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.

1. Adagolás és alkalmazás

Az ofloxacin dózisát a fertőzés típusa és súlyossága határozza meg, és adagolása általában az alábbi útmutató alapján javasolt.

Adagolás felnőtteknek normál veseműködés esetén (kreatinin-clearance >50 ml/perc)

Adagolás az elfogadott javallatokban a következő táblázat alapján:

Javallat	Egyszeri adag (szájon át) mg	Adag száma/24 óra	Adagok közötti időtartam* óra	Napi adag** mg
Érzékeny kórokozók által okozott fertőzések	200	2	12	400

* A 400 mg-ot meghaladó napi adagot két részre kell osztani, és az egyes dózisokat megközelítőleg azonos időközönként kell bevenni.

** Súlyos fertőzések vagy túlsúlyos betegek kezelésére az adag 800 mg-ig emelhető.

Idősek

Az életkor önmagában nem teszi szükségessé az ofloxacin dózisának módosítását. Idősek esetében azonban különös figyelmet kell fordítani a vesefunkcióra, és szükség esetén a dózist annak megfelelően módosítani kell. (Lásd 4.4 pont Szívbetegségek.)

Adagolás vesekárosodásban szenvedő betegek esetén

Vesekárosodásban szenvedő betegek estében a következő szájon át történő adagolás javasolt:

Kreatinin-clearance	Egyszeri adag mg*	Adag száma/24 óra	Adagok közötti időtartam óra
50-20 ml/perc	100 – 200	1	24
≤20 ml/perc** vagy hemodialízis, peritoneális dialízis	100 vagy 200	1 1	24 48

* A javallatnak vagy a dózisok közötti időtartamnak megfelelően.

** Súlyos vesekárosodásban szenvedő, vagy dialíziskezelésben részesülő betegek esetében az ofloxacin szérumkoncentrációját monitorozni kell.

A 100 mg-os dózis nem biztosítható ezzel a készítménnyel.

Amennyiben a kreatinin-clearance nem mérhető, a szérum-kreatininszintre vonatkoztatva kell megbecsülni a felnőttekre vonatkozó Cockroft-egyenlet alapján:

testtömeg (kg) × (140 – életkor években megadva)

Férfiak: ClCr (ml/perc) = -------------------------------------------------------

72 × szérum-kreatininszint (mg/dl)

vagy

testtömeg (kg) x (140 – életkor években megadva)

ClCr (ml/perc) = --------------------------------------------------------

0,814 × szérum-kreatininszint (mikromol/l)

Nők: ClCr (ml/perc) = 0,85 × (a fenti érték)

Adagolás májkárosodásban (pl. ascitesszel járó cirrhosis)

A javasolt napi maximális dózis ne haladja meg a 400 mg-ot, mert kiválasztása csökkenhet.

Az adagolás típusa és a kezelés időtartama

400 mg-os dózisig lehetséges az ofloxacin napi egyszeri adagolása. Ebben az esetben a tablettát lehetőség szerint reggel kell bevenni.

A 400 mg-ot meghaladó dózisokat két részletben, és az egyes dózisokat megközelítőleg azonos időközönként kell bevenni.

Az alkalmazás módja

A tablettákat megfelelő mennyiségű folyadékkal kell bevenni. A tablettát étkezés előtt vagy étkezés közben is be lehet venni. Gyomorsavcsökkentőkkel való együttes alkalmazását kerülni kell. (Lásd 4.5 pont.)

A kezelés időtartama

A kezelés időtartama a betegség lefolyásától függően változik. Mint általában az antibiotikus kezeléseknél, az ofloxacin adagolását legalább 48-72 órán keresztül folytatni kell a beteg láztalan állapotának kialakulása után, vagy a bakteriális fertőzés megszűnésének igazolása után.

3. Ellenjavallatok

Az ofloxacin nem alkalmazható az alábbi esetekben:

• a készítmény hatóanyagával, más kinolon-származékokkal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• epilepsziás betegek esetén.

• olyan betegeknél, akiknél fluorokinolonok alkalmazásakor ín-rendellenességek jelentkeztek.

• gyermekek vagy növekedésben lévő serdülők.*

• terhesség.*

• szoptatás.*

* az állatkísérletek alapján növekedésben lévő szervezetekben nem zárható ki teljességgel az epiphysis-porc-növekedés károsodásának veszélye.

3. Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Az ofloxacin alkalmazását el kell kerülni azoknál a betegeknél, akik korábban kinolon- vagy fluorokinolon-tartalmú készítmények alkalmazásakor súlyos mellékhatást tapasztaltak (lásd 4.8 pont). Ilyen betegeknél csak egyéb kezelési lehetőségek hiányában és az előny/kockázat gondos értékelését követően szabad ofloxacin-kezelést kezdeni (lásd még 4.3 pont).

Az ofloxacin nem az elsődlegesen választandó hatóanyag Streptococcus pneumoniae és Mycoplasma által okozott tüdőgyulladásban.

Túlérzékenységi és allergiás reakciókat jelentettek fluorokinolonok első alkalmazása után. Az anaphylaxiás és anaphylactoid reakciók életet veszélyeztető sokkot okozhatnak már az első adagolást követően is. Ebben az esetben az ofloxacin adagolását azonnal abba kell hagyni, és a megfelelő ellátást kell megkezdeni (pl. sokk kezelése).

Hosszan tartó, rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások

Kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél nagyon ritkán különböző – esetenként több – szervrendszert (csont- és izomrendszer, idegrendszer, pszichiátriai kórképek és érzékszervek) érintő, a beteg életkorától és eleve fennálló kockázati tényezőitől függetlenül fellépő, hosszan fennálló (hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be. Az ofloxacin alkalmazását bármilyen súlyos mellékhatásra jellemző jel vagy tünet első jelentkezésekor azonnal le kell állítani, és a betegnek azt kell javasolni, hogy tanácsért forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz.

Clostridium difficile-vel összefüggő megbetegedések

Az ofloxacin-kezelés alatt vagy után előforduló hasmenés, különösen, ha súlyos, elhúzódó és/vagy véres, a pseudomembranosus colitis tünete lehet. Amennyiben pseudomembranosus colitis gyanúja merül fel, az ofloxacin-terápiát azonnal meg kell szakítani.

A megfelelő specifikus antibiotikum-kezelést haladéktalanul meg kell kezdeni (pl. szájon át adagolt vankomicin, teikoplanin vagy metronidazol). A perisztaltikát gátló készítmények adása ellenjavallt.

Görcsrohamokra hajlamos betegek kezelése

Más kinolonokhoz hasonlóan, az ofloxacin csak kellő körültekintéssel adható görcsrohamokra hajlamos betegeknek.

Különös óvatossággal alkalmazható olyan betegeknél, akiknél a központi idegrendszer károsodása áll fenn, és akiket fenbufénnel vagy egyéb hasonló nem-szteroid gyulladásgátló készítménnyel (NSAID) kezelnek egyidejűleg, vagy agyi görcsküszöböt csökkentő gyógyszert, pl. teofillint kapnak. (Lásd 4.5 pont.)

Görcsrohamok kialakulása esetén az ofloxacin alkalmazását abba kell hagyni.

Íngyulladás és ínszakadás

Az íngyulladás és az ínszakadás (különösen – de nem kizárólag – az Achilles-íné) már a kinolon vagy fluorokinolon-kezelés megkezdését követő 48 órán belül jelentkezhet, néha mindkét oldalon, és a kezelés abbahagyását követően hónapokkal később is jelentették előfordulását. Az íngyulladás és az ínszakadás kockázata nagyobb idősebb betegeknél, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, szervtranszplantáción átesett betegeknél, illetve egyidejűleg kortikoszteroidokkal kezelt betegek esetében. Kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása ezért kerülendő.

Az ofloxacin-kezelést a tendinitis első jeleinek (például fájdalmas duzzanat, gyulladás) jelentkezésekor le kell állítani, és más kezelést kell megfontolni. Az érintett végtagot megfelelően kezelni kell (például immobilizáció). Tendinopathia tüneteinek jelentkezésekor kortikoszteroidok nem alkalmazhatók.

Vesekárosodásban szenvedő betegek

Mivel az ofloxacin elsődlegesen a veséken keresztül ürül, a vesekárosodásban szenvedő betegeknél a dózist ennek megfelelően kell meghatározni. (Lásd 4.2 pont.)

Pszichotikus betegségek a betegek kórtörténetében

Pszichotikus reakciók előfordulását jelentették olyan betegeknél, akik fluorokinolont kaptak. Néhány esetben ez öngyilkossági gondolatig, vagy önveszélyeztető viselkedésig (beleértve az öngyilkossági kísérletet) fokozódott, akár egyetlen adag után. Olyan esetben, amikor a betegnél ilyen reakciók jelentkeznek, az ofloxacin-terápiát meg kell szakítani, és megfelelő intézkedést kell kezdeni.

Kellő körültekintés szükséges, ha az ofloxacint pszichotikus vagy olyan betegeknek adják, akiknek a kórtörténetében pszichiátriai megbetegedés szerepel.

Károsodott májfunkciójú betegek

Az ofloxacin kellő körültekintéssel adható károsodott májfunkciójú betegeknek, mert májkárosodás jelentkezhet. Fluorokinolonok alkalmazásakor akár halálos kimenetelű májelégtelenséghez vezető fulmináns hepatitis eseteiről számoltak be. A betegeknek tanácsolni kell, hogy hagyják abba a kezelést, és keressék fel orvosukat, ha májbetegség tünetei jelentkeznek, mint étvágytalanság, sárgaság, sötét vizelet, viszketés vagy hasi érzékenység. (Lásd 4.8 pont.)

K-vitamin-antagonistákkal kezelt betegek

Fluorokinolonok, beleértve az ofloxacint, növelhetik a véralvadási vizsgálatok (prothrombin idő/INR) eredményeit, és a vérzés kialakulásának előfordulását, ezért azokat a betegeket, akik K-vitamin-antagonistákat (pl. warfarint) kapnak egyidejűleg, a véralvadási paramétereket ellenőrizni kell. (Lásd 4.5 pont.)

Myasthenia gravis

Ofloxacin kellő körültekintéssel adható myasthenia gravisban szenvedő betegek esetén.

Fotoszenzitivitás megelőzése

A fényérzékenység kockázata miatt az ofloxacin-kezelés alatt a betegeknek kerülniük kell az erős napfényt és a mesterséges UV-fényt.

Másodlagos fertőzések

Más antibiotikumhoz hasonlóan, az ofloxacin-kezelés, különösen, ha hosszan tartó, a rezisztens mikroorganizmusok elszaporodásához vezethet. A beteg állapotát ismételten ellenőrizni kell. Amennyiben másodlagos fertőzés jelentkezne, meg kell tenni a szükséges intézkedéseket.

Szívbetegségek

A fluorokinolonok – beleértve az ofloxacint – alkalmazása során fokozott óvatosságra van szükség azoknál a betegeknél, akik esetén olyan kockázati tényezők állnak fenn, melyek a QT-intervallum meghosszabbodására hajlamosítanak, mint például:

• veleszületett hosszú QT-szindróma;

• egyidejűleg alkalmazott, a QT-intervallumot megnyújtó gyógyszerek (pl. I/A és III. osztályú antiaritmikumok, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok);

• nem korrigált elektrolitegyensúly-zavar (pl. hypokalaemia és hypomagnesaemia);

• időskor;

• szívbetegségek (pl. szívelégtelenség, myocardialis infarctus, bradycardia).

(Lásd 4.2 pont Idősek, 4.5, 4.8 és 4.9 pontok.)

Hypoglykaemia

Mint más kinolonoknál, hypoglykaemia előfordulását jelentették általában olyan diabeteses betegek esetében, akik párhuzamosan orális antidiabetikumot (pl. glibenklamid) vagy inzulint kaptak. Ezen diabeteses betegek esetében a vércukorszint gondos ellenőrzése szükséges. (Lásd 4.8 pont.)

Perifériás neuropathia

A kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél szenzoros vagy szenzomotoros polyneuropathiás eseteket jelentettek, amelyek paraesthesiát, hypaesthesiát, dysaesthesiát vagy gyengeséget okoztak. Az ofloxacin-kezelésben részesülő betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben neuropathia tünetei – például fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás vagy gyengeség – jelentkeznek, a potenciálisan irreverzibilis állapot kialakulásának megelőzése érdekében tájékoztassák erről kezelőorvosukat, mielőtt folytatnák a kezelést (lásd 4.8 pont).

Glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiány

Rejtett vagy diagnosztizált glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiányban szenvedő betegek hemolitikus reakciókra hajlamosak, ha kinolon-terápiában részesülnek. Az ofloxacin kellő körültekintéssel adható ezen betegeknek.

Segédanyagok

A készítmény laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Antacidok, szukralfát és fémionok

Antacidok, melyek alumíniumot (beleértve a szukralfátot) és magnézium-hidroxidot tartalmaznak, illetve az alumínium-foszfát, cink vagy vas csökkenthetik az ofloxacin tabletta-felszívódását. Az ofloxacint legalább 2 órával ezen gyógyszerek bevétele előtt vagy után kell bevenni.

Teofillin, fenbufén vagy hasonló nem-szteroid gyulladásgátlók

A teofillin és ofloxacin között farmakokinetikai kölcsönhatást nem találtak klinikai vizsgálatban.

Az agyi görcsküszöb kifejezett csökkenése jelentkezhet, ha kinolonokat adnak együtt teofillinnel, nem-szteroid gyulladásgátlókkal vagy egyéb hatóanyagokkal, melyek a görcsküszöböt csökkentik.

QT-intervallum megnyúlást okozó gyógyszerek

Fokozott óvatossággal kell alkalmazni a fluorokinolonokat, mint az ofloxacint is, azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg a QT-intervallum meghosszabbodását okozó gyógyszeres kezelésben részesülnek (mint I/A és III. osztályú antiaritmikumok, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok) (lásd 4.4 pont).

Laboratóriumi vizsgálatoknál jelentkező kölcsönhatások

Az ofloxacin-kezelés során a vizelet opiát- vagy porfirinszintjének meghatározása álpozitív eredményt adhat. Specifikusabb módszerekre lehet szükség az opiátok vagy a porfirin vizsgálati eredmények megerősítésére.

K-vitamin-antagonisták

A véralvadási idő ellenőrzése szükséges azoknál a betegeknél, akik K-vitamin-antagonistákat szednek, a kumarin-származékok hatásának lehetséges felerősödése miatt.

Glibenklamid

Az ofloxacin együtt adva kismértékben megemelheti a glibenklamid plazmaszintjét. Ezért az ofloxacinnal és glibenklamiddal egyidejűleg kezelt betegeknél szigorú, rendszeres ellenőrzés szükséges.

Probenecid, cimetidin, furoszemid vagy metotrexát

Különösen nagy dózisú kinolon-kezelés esetén a kiválasztás károsodása és a szérumszint emelkedése következhet be, amikor a kinolonokat a vesetubulusokban kiválasztódó készítményekkel adják együtt (mint probenecid, cimetidin, furoszemid vagy metotrexát).

6. Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló humán adatok alapján a fluorokinolonok a terhesség első harmadában nem növelik a súlyos fejlődési rendellenességek, vagy egyéb, a terhesség kimenetelét befolyásoló nemkívánatos hatás kockázatát.

Állatkísérletek kimutatták, hogy a fejlődésben lévő állatokban ízületi porckárosodást okoz, de teratogén hatása nincs. Az ofloxacin ezért terhesség idején nem alkalmazható (lásd 4.3 pont).

Szoptatás

Az ofloxacin kis mennyiségben kiválasztódik a humán anyatejbe. A lehetséges arthropathia és egyéb súlyos toxikus hatások miatt az ofloxacin-kezelés alatt a szopatást fel kell függeszteni. (Lásd 4.3 pont.)

7. A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Néhány mellékhatás (pl. szédülés/vertigo, aluszékonyság, látászavarok) csökkentheti a koncentrálóképességet és a reakcióidőt, ezért kockázatot jelent olyan helyzetekben, ahol ezekre szükség van (pl. gépjárművezetés vagy gépek kezelése).

7. Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az alábbi információk a klinikai vizsgálatok adatain és a széleskörű forgalomba hozatalt követő tapasztalatokon alapulnak.

Szervrendszer	Nem gyakori (≥1/1000 – <1/100)	Ritka (≥1/10 000 – <1/1000)	Nagyon ritka (<1/10 000)	Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg*)
Fertőző betegségek és parazitafertőzések	Gombás fertőzés, Rezisztens kórokozók
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek			Anaemia, Haemolyticus anaemia, Leukopenia, Eosinophilia, Trombocytopenia	Agranulocytosis, Csontvelő-depresszió
Immunrendszeri betegségek és tünetek		Anaphylaxiás* vagy Anaphylactoid reakciók*, Angioödéma*	Anaphylaxiás* vagy anaphylactoid sokk*
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek		Anorexia		Hypoglykaemia cukorbetegségben szenvedőknél, vércukorszint-csökkentőkkel együtt alkalmazva, (lásd 4.4 pont)
Pszichiátriai kórképek**	Agitáltság, Alvási rendellenesség Álmatlanság	Pszichotikus reakciók (pl. hallucinációk), Szorongás, Zavartság, Rémálmok, Depresszió		Pszichotikus reakciók és depresszió önkárosító magatartással, beleértve az öngyilkossági gondolatokat és az öngyilkossági kísérletet is (lásd 4.4 pont)
Idegrendszeri betegségek és tünetek**	Fejfájás, Szédülés	Somnolentia, Paraesthesia, Íz- és szagérzékelés zavara	Perifériás szenzoros és szenzomotoros neuropathiák*, Görcsroham*, Extrapyramidalis tünetek, egyéb izomkoordináció-károsodások
Szembetegségek és szemészeti tünetek**	Szemirritáció	Látászavarok		Uveitis
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei**	Vertigo		Fülzúgás, Hallás elvesztése
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek		Tachycardia		Kamrai arrhythmia, torsade de pointes (túlnyomórészt azoknál a betegeknél jelentették, akiknél a QT-megnyúlás kockázati tényezői fennállnak), a QT‑intervallum megnyúlása az EKG-n (lásd 4.4 és 4.9 pontok)
Érbetegségek és tünetek		Alacsony vérnyomás
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Köhögés, Orr-garat gyulladás	Légszomj, Bronchospasmus		Allergiás pneumonitis, Súlyos légszomj
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Hasi fájdalom Hasmenés, Hányinger, Hányás	Enterocolitis, amely néhány esetben haemorrhagiás	Pseudomembranosus colitis*
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek		A májenzimek szérum-szintjének emelkedése (alkalikus foszfatáz, GOT, GPT, LDH), Emelkedett szérum-bilirubinszint	Cholestaticus icterus	Súlyos májkárosodás, ideértve az esetenként halálos kimenetelű akut májelégtelenség eseteit, elsősorban májbetegségben szenvedő betegeknél (lásd 4.4 pont)
A bőr és a bőr alatti kötőszövet betegségei és tünetei	Viszketés, Bőrkiütés	Csalánkiütés, Hőhullámok, Izzadás, Gennyes bőrkiütések	Erythema multiforme, Toxikus epidermalis necrolysis, Fényérzékenységi reakciók*, Gyógyszer exanthema, Bőr és nyálkahártya apró bevérzése, Vasculitis, amely kivételes esetben bőrnecrosishoz vezethet	Stevens–Johnson-szindróma, heveny, kiterjedt gennyes kiütés, Akut generalizált exanthemás pustulosis; Gyógyszer által okozott kiütés; Exfoliativ dermatitis
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei**		Íngyulladás	Arthralgia, myalgia, Ínszakadás (pl. Achilles-ín), amely a kezelés megkezdésétől számított 48 órán belül jelentkezhet és lehet mindkét oldali	Rhabdomyolysis és/vagy Myopathia, Izomgyengeség, Izomtépődés, Izomszakadás
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek		Szérum-kreatininszint emelkedése	Akut veseelégtelenség	Akut interstitialis nephritis
Veleszületett, örökletes és genetikai rendellenességek				Porfíriás roham porfíriás betegek esetében

*Forgalomba hozatalt követő tapasztalat

** Kinolonok és fluorokinolonok alkalmazása kapcsán nagyon ritkán számos – esetenként több – szervrendszert és érzékszervet érintő, hosszan fennálló (akár hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be (köztük olyanokról, mint tendinitis, ínszakadás, arthralgia, végtagfájdalom, járászavar, paraesthesiával járó neuropathiák, depresszió fáradtság, memóriaromlás, alvászavarok, valamint a hallás, a látás, az ízérzés és a szaglás romlása), amelyek néhány esetben az eleve fennálló kockázati tényezőktől függetlenül jelentkeztek (lásd 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

7. Túladagolás

Az akut túladagolás legfontosabb tünetei a központi idegrendszeri zavarok, mint zavartság, szédülés, beszűkült tudat és görcsrohamok, valamint gyomor-bélrendszeri panaszok, mint pl. hányinger, valamint gyomor- és bélnyálkahártya-erosiók.

Túladagolás esetén tüneti kezelést kell alkalmazni. Az EKG monitorozása szükséges, mert fennáll a QT‑intervallum meghosszabbodásának lehetősége.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: kinolon antibiotikumok

ATC kód: J01MA01

Hatásmechanizmus

Az ofloxacin egy fluorokinolon-származék, széles antibakteriális spektrummal.

A fluorokinolonok gátolják a baktériumok topoizomeráz enzimeit. A baktériumsejtben négy topoizomeráz van, ezeket I-II-III-IV-es számmal jelölik. Az I és a III számú gyakorlatilag nem érzékeny a kinolonokra, a II és IV igen. Ezeket gátolva fejtik ki a fluorokinolonok bakteriosztatikus, illetve baktericid hatásukat. Ez az újabb fluorokinolonokra is igaz. Egy adott baktériumtörzsben ennek a két enzimnek a kinolonok iránti érzékenysége eltérő lehet, a Gram-negatív baktériumokban általában a topoizomeráz II (DNS-giráz) érzékenyebb, a Gram-pozitívakban inkább a topoizomeráz IV. (Ez alól a szabály alól vannak kivételek.)

Az ofloxacinnak két optikai izomerje van: a (-) izomer 8-128-szor hatékonyabb, mint a (+) izomer, és 2-8-szor hatékonyabb, mint a racém keverék a Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumok ellen.

Az ofloxacin terápiás koncentrációban nem hat az emlős DNS-girázra.

Határértékek

Az EUCAST (European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing) határértékek:

Mikroorganizmus	Érzékeny	Rezisztens
Enterobacteriaceae	 0,5 mg/l	> 1 mg/l
Staphylococcus spp.	 1 mg/l	> 1 mg/l
Streptococcus pneumoniae	 0,125 mg/l	> 4 mg/l
Haemophilus influenzae	 0,5 mg/l	> 0,5 mg/l
Moraxella catarrhalis	 0,5 mg/l	> 0,5 mg/l
Neisseria gonorrhoeae	 0,12 mg/l	> 0,25 mg/l
Nem faj-specifikus határértékek *	 0,5 mg/l	> 1 mg/l

* A nem fajfüggő határértékeket farmakokinetikai adatok alapján határozták meg.

Rezisztencia

A bakteriális rezisztencia fő mechanizmusa magába foglalja a célenzimek egy vagy több mutációját, ami általában az osztályba tartozó más hatóanyagokra való rezisztenciával jár.

Effluxpumpa és impermeabilitási mechanizmusok révén kialakult rezisztenciát is leírtak, és ez a más osztályba tartozó hatóanyagokra való rezisztenciával járhat.

A rezisztencia előfordulása az egyes fajokra vonatkozóan földrajzilag és időben is különböző lehet, ezért a helyi információk mérvadóak, különösen súlyos fertőzés kezelése esetén. A következő információk csak irányadóak arra vonatkozóan, hogy az adott mikroorganizmus érzékeny-e ofloxacinra vagy sem.

Az alábbi táblázat csak azokat a patogén kórokozókat sorolja fel, amelyek megfelelnek az indikációknak.

Általában érzékeny mikroorganizmusok

Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok:

Staphylococcus aureus (meticillin-érzékeny törzsek)

Streptococcus pyogenes

Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok:

Enterobacter spp.

Escherichia coli

Haemophilus influenzae

Klebsiella spp.

Moraxella catarrhalis,

Proteus mirabilis

Proteus vulgaris

Neisseria spp.

Chlamydia spp.

Legionella pneumophila

Gardnerella spp.

Változó érzékenységet mutattak ki

Gram-pozitív mikroorganizmusok:

Staphylococcus epidermidis

Staphylococcus aureus (meticillin-rezisztens)

Streptococcus spp.

Enterococcus spp.

Gram-negatív mikroorganizmusok:

Acinetobacter baumanni

Campylobacter jejuni

Citrobacter freundii

Mycoplasma spp.

Pseudomonas aeruginosa

Serratia spp.

Stenotrophomonas maltophilia

Általában rezisztens mikroorganizmusok

Anaerob mikroorganizmusok:

Fusobacterium spp.

Bacteroides spp.

Clostridium difficile

Eubacterium spp.

Peptococcus spp.

Peptostreptococcus spp.

A T. pallidum rezisztens az ofloxacinnal szemben.

2. Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Per os (tabletta formájában) történő alkalmazás esetén az ofloxacin biohasznosulása kb. 98%. A plazma-csúcskoncentráció az alkalmazás után 1-2 órával alakul ki. A felszívódott hatóanyag-mennyiség a dózis emelésével arányosan növekszik.

Eloszlás

Az ofloxacin a felszívódás után bejut a testnedvekbe, és megjelenik az intracelluláris térben is. Magas koncentrációt ér el a csontszövetben.

Metabolizáció

Embereknél az ofloxacin nagyon kis mértékben metabolizálódik.

Elimináció

Eliminációja kétfázisú. Többszöri per os dózis alkalmazása után a dinamikus egyensúlyi állapotot elérve a felezési idő 4-5 óra, és 20-25 óra. A hosszabb felezési idő a teljes AUC kevesebb mint 5%-át képviseli. A dinamikus egyensúlyi állapot kialakulását 9 órás felezési idő számolásával becsülhetjük meg. Főként a vesén keresztül választódik ki.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Kutyán történt vizsgálatok esetében, egyes kinolon készítmények magas dózisú per os adásakor, az arthropathia előfordult fiatal állatok nagyobb igénybevételnek kitett ízületeiben. Ennek ellenére klinikai tanulmányok ezt nem igazolták és ennek előfordulása ember esetében nem ismert.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag:

laktóz-monohidrát

kukoricakeményítő

hidroxipropilcellulóz

magnézium-sztearát

karmellóz-nátrium

Filmbevonat:

hipromellóz

titán-dioxid (E171)

2. Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

2. Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.

5. Csomagolás típusa és kiszerelése

10 db filmtabletta átlátszó PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (két keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

6. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

PannonPharma Kft.

7720 Pécsvárad, Pannonpharma út 1.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA

OGYI-T-20092/01 10×

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2006. április 4.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2012. április 24.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2021. május 21.