HALOPERIDOL DECANOAT-RICHTER 50 mg/ml oldatos injekció betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Haloperidol Decanoat-Richter 50 mg/ml oldatos injekció

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

50,0 mg haloperidolt tartalmaz (haloperidol-dekanoát formájában) ampullánként (1 ml).

Ismert hatású segédanyagok: benzil-alkohol (15 mg/ml), finomított szezámolaj.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció.

Sárga vagy zöldessárga, tiszta, steril oldat.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Haloperidol Decanoat-Richter a schizophrenia és a schizoaffectív zavar fenntartó kezelésére javallott az aktuálisan per os haloperidollal stabilizált felnőtt betegeknél (lásd 5.1 pont).

4.2 Adagolás és alkalmazás

A kezelés elkezdését és a dózis beállítását szoros klinikai felügyelet alatt kell végezni.

Adagolás

Az egyéni dózis egyaránt függ majd a tünetek súlyosságától és az aktuális per os haloperidol dózistól. A betegeket mindig a legalacsonyabb hatásos dózison kell tartani.

Mivel a haloperidol-dekanoát kezdő dózisa a napi többszöri, szájon át adott haloperidol adagon alapul, más antipszichotikumokról történő átállításra vonatkozó, specifikus útmutatás nem adható (lásd 5.1 pont).

18 éves és idősebb felnőttek

1. táblázat: Haloperidol-dekanoát adagolási javaslat 18 éves és idősebb felnőtteknél

Per os haloperidolról történő átállítás A korábbi, napi per os haloperidol adagnál 10-15-ször magasabb haloperidol-dekanoát dózis ajánlott. Ennek az átszámításnak az alapján a haloperidol-dekanoát dózisa a legtöbb betegnél 25-150 mg lesz.

A kezelés folytatása Az optimális terápiás hatás eléréséig a haloperidol-dekanoát dózisának 4 hetenkénti, legfeljebb 50 mg-mal történő módosítása javasolt (az adott beteg válaszreakciója alapján). A leghatékonyabb dózis várhatóan az 50 mg és 200 mg közötti tartományba esik. A 4 hetenkénti 200 mg feletti adagok mérlegelése esetén az egyéni haszon/kockázat arány értékelése javasolt. A 4 hetenkénti 300 mg-os maximális adagot tilos meghaladni, mert a biztonságossági aggályok meghaladják a kedvező klinikai hatásokat.

Adagolási intervallum Rendszerint 4 hét az injekciók között. Az adagolási intervallum módosítása lehet szükséges (az adott beteg válaszreakciója alapján).

Nem dekanoát haloperidollal történő kiegészítés A nem dekanoát haloperidollal történő kiegészítés a Haloperidol Decanoat-Richter-re történő átállítás, dózismódosítás vagy a pszichotikus tünetek súlyosbodásának epizódjai alatt mérlegelhető (az adott beteg válaszreakciója alapján). A haloperidol mindkét gyógyszerformából származó, kombinált összdózisa nem haladhatja meg a megfelelő, napi 20 mg-os, szájon át adott, maximális haloperidol dózist.

Speciális populációk

Idősek

2. táblázat: Haloperidol-dekanoát dózis ajánlás idős betegek esetén

Per os haloperidolról történő átállítás Egy alacsony, 12,5 mg - 25 mg-os haloperidol-dekanoát dózis javasolt.

A kezelés folytatása Csak szükség esetén, az optimális terápiás hatás eléréséig javasolt a haloperidol-dekanoát dózisának módosítása (az adott beteg válaszreakciója alapján). A leghatékonyabb dózis várhatóan a 25 mg és 75 mg közötti tartományba esik. A 4 hetenkénti 75 mg feletti dózisok csak olyan betegeknél mérlegelhetők, akik a magasabb dózisokat tolerálták, és csak a beteg egyéni haszon/kockázat arányának ismételt értékelése után.

Adagolási intervallum Rendszerint 4 hét az injekciók között. Az adagolási intervallum módosítása lehet szükséges (az adott beteg válaszreakciója alapján).

Nem dekanoát haloperidollal történő kiegészítés A nem dekanoát haloperidollal történő kiegészítés a Haloperidol Decanoat-Richter-re történő átállítás, dózismódosítás vagy a pszichotikus tünetek súlyosbodásának epizódjai alatt mérlegelhető (az adott beteg válaszreakciója alapján). A haloperidol mindkét gyógyszerformából származó, kombinált összdózisa nem haladhatja meg a megfelelő, napi 5 mg-os, szájon át adott, maximális haloperidol dózist vagy a korábban alkalmazott, szájon át adott haloperidol dózist az olyan betegeknél, akik hosszan tartó per os haloperidol-kezelést kaptak.

Vesekárosodás

A vesekárosodás a haloperidol farmakokinetikájára gyakorolt hatását nem vizsgálták. A dózis módosítása nem javasolt, de vesekárosodott betegek kezelésekor elővigyázatosság javasolt.

Ugyanakkor a súlyosan vesekárosodott betegeknél alacsonyabb kezdő dózisra, majd a későbbiekben a dózis kisebb lépésekben és nagyobb időközönként történő módosítására lehet szükség, mint a nem vesekárosodott betegeknél (lásd 5.2 pont).

Májkárosodás

A májkárosodás a haloperidol farmakokinetikájára gyakorolt hatását nem vizsgálták. Mivel a haloperidol nagymértékben a májban metabolizálódik, a kezdő dózis felezése, illetve a dózis kisebb lépésekben és nagyobb időközönként történő módosítása javasolt, mint a nem májkárosodott betegeknél (lásd 4.4 és 5.2 pont).

Gyermekek és serdülők

A Haloperidol Decanoat-Richter biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és 18 év alatti serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja

A Haloperidol Decanoat-Richter kizárólag intramuscularis alkalmazásra való és tilos intravénásan adni. Mély, intramusculáris injekció formájában, a glutealis régióba kell adni. Javasolt a két glutealis izomzatba felváltva adni. Mivel a 3 ml-nél nagyobb térfogatok alkalmazása kellemetlen a beteg számára, ezért az ilyen nagy térfogatok adása nem javasolt.

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Comatosus állapot.

• Központi idegrendszeri depresszió.

• Parkinson-kór.

• Lewy-testekkel járó demencia.

• Progresszív supranuclearis paralysis.

• A QTc-távolság ismert megnyúlása vagy kongenitális hosszú QT-szindróma.

• Nemrégiben lezajlott, acut myocardialis infarctus.

• Dekompenzált szívelégtelenség.

• Az anamnézisben szereplő ventricularis arrhythmia vagy torsades de pointes.

• Nem korrigált hypokalaemia.

• A QT-távolságot megnyújtó gyógyszerekkel végzett egyidejű kezelés (lásd 4.5 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Emelkedett mortalitás a demenciában szenvedő idős embereknél

Hirtelen halál ritka eseteiről számoltak be az antipszichotikumokat, köztük haloperidolt kapó betegeknél (lásd 4.8 pont).

Fokozott a halálozás kockázata a demenciához társuló pszichózisban szenvedő idős betegeknél, akiket antipszichotikumokkal kezeltek. Tizenhét placebo-kontrollos vizsgálat analízise (modális időtartam 10 hét), amit jórészt olyan betegekkel végeztek, akik atípusos antipszichotikumokat szedtek, azt mutatta, hogy a kezelt betegeknél a halálozási kockázat 1,6-1,7-szerese a placebóval kezelt betegeknél észlelt kockázatnak. Egy típusos, 10 hetes kontrollos vizsgálat lefolyása alatt az antipszichotikumokkal kezelt betegeknél a halálozás aránya megközelítőleg 4,5% volt, a placebo-csoportban észlelt, körülbelül 2,6%-kal szemben. Bár a halálokok különbözőek voltak, a legtöbb haláleset vagy cardiovascularis (pl. szívelégtelenség, hirtelen halál) vagy fertőzéses (pl. pneumonia) eredetűnek tűnt. Obszervációs vizsgálatok arra utalnak, hogy az idős betegek haloperidol-kezelése szintén megnövekedett mortalitással jár. Ez az összefüggés erősebb lehet a haloperidol, mint az atípusos antipszichotikus hatású gyógyszerek esetén, ami a legkifejezettebb a kezelés elkezdése utáni első 30 napban, és legalább 6 hónapig fennmarad. Az, hogy ez az összefüggés milyen mértékben tulajdonítható a gyógyszernek, szemben a betegek jellemzőivel, még nem tisztázott.

A Haloperidol Decanoat-Richter nem javallott a demenciához társuló viselkedési zavarok kezelésére.

Cardiovascularis hatások

A haloperidol esetén a hirtelen halálon kívül QTc-megnyúlásról és/vagy ventricularis arrhythmiákról is beszámoltak (lásd 4.3 és 4.8 pont). Úgy tűnik, hogy ezeknek az eseményeknek a kockázata a nagy dózisok és magas plazmakoncentrációk esetén nő az arra predisponált betegeknél vagy a parenterális alkalmazással, különösen az intravénás alkalmazás esetén.

A Haloperidol Decanoat-Richter-t tilos intravénásan adni.

Elővigyázatosság javasolt bradycardiás és szívbetegségben szenvedő betegeknél, azoknál, akiknek a családi anamnézisében QTc-megnyúlás, vagy akiknek az anamnézisében jelentős alkoholfogyasztás szerepel, Azoknál a betegeknél is elővigyázatosság szükséges, akiknél potenciálisan magas lehet a plazmakoncentráció (lásd 4.4 pont, gyenge CYP2D6 metabolizálók).

A kezelés előtt egy kiindulási EKG javasolt. A kezelés alatt minden betegnél mérlegelni kell az EKG monitorozás szükségességét a QTc távolság megnyúlása és a ventricularis arrhythmiák szempontjából. A kezelés alatt a dózis csökkentése javasolt, ha a QTc-távolság megnyúlik, de a haloperidol adását abba kell hagyni, ha a QTc meghaladja az 500 ms-ot.

Az elektrolitzavarok, mint például a hypokalaemia és a hypomagnesaemia növelik a ventricularis arrhythmiák kockázatát, és ezeket a haloperidol-kezelés elkezdése előtt korrigálni kell. Ezért a kezelés elkezdésekor és alatta rendszeres időközönként az elektrolitok szintjének monitorozása javasolt.

Tachycardiáról és hypotoniáról (az orthostaticus hypotoniát is beleértve) szintén beszámoltak (lásd 4.8 pont). A hypotoniás vagy orthostaticus hypotoniás betegeknél a haloperidol adásakor elővigyázatosság szükséges.

Cerebrovascularis események

A demenciás populáción végzett randomizált, placebo-kontrollos klinikai vizsgálatokban megközelítőleg 3-szorosára nőtt a cerebrovascularis nemkívánatos események kockázata néhány atípusos antipszichotikum mellett. A bármilyen antipszichotikumot kapó idős betegeknél lévő stroke-arányt az ilyen gyógyszereket nem kapó betegeknél észlelt stroke-aránnyal összehasonlító obszervációs vizsgálatok azt találták, hogy a gyógyszert kapó betegeknél emelkedett a stroke-arány. Ez az emelkedés magasabb lehet az összes butirofenon esetében, beleértve a haloperidolt is. A fokozott kockázat kialakulásának a mechanizmusa nem ismert. A fokozott kockázatot más betegpopulációk esetén sem lehet kizárni. A Haloperidol Decanoat-Richter-t a stroke kockázati tényezőivel bíró betegeknél óvatosan kell alkalmazni.

Neurolepticus malignus szindróma

A haloperidol neurolepticus malignus szindrómával is társulhat: ez egy ritka, idioszinkráziás válaszreakció, amit a hyperthermia, a generalizált izomrigiditás, a vegetatív instabilitás a megváltozott tudatállapot és a megemelkedett szérum kreatin-foszfokinázszint jellemez. A hyperthermia gyakran a korai tünete ennek a szindrómának. Az antipszichotikummal végzett kezelést azonnal abba kell hagyni, és megfelelő szupportív kezelést és gondos monitorozást kell kezdeni.

Tardív dyskinesia

A betegek egy részénél a hosszan tartó kezelés alatt vagy a gyógyszer abbahagyása után tardív dyskinesia jelentkezhet. A szindrómát elsősorban a nyelv, az arc, a száj vagy az állkapocs ritmusos, akaratlan mozgásai jellemzik. Ezek a jelenségek egyes betegeknél véglegesek lehetnek. A szindróma tüneteit a kezelés ismételt elkezdése, a dózis emelése vagy egy másik antipszichotikumra történő átállítás elfedheti. Ha a tardív dyskinesia okozta panaszok és tünetek megjelennek, minden antipszichotikum, köztük a Haloperidol Decanoat-Richter adásának abbahagyását is mérlegelni kell.

Extrapyramidális tünetek

Extrapyramidális tünetek jelentkezhetnek (pl. tremor, izomrigiditás, hypersalivatio, bradykinesia, akathisia, akut dystonia). A haloperidol alkalmazása akathisia kialakulásával járhat, amit a szubjektív módon kellemetlen vagy zavaró nyugtalanság és mozgáskényszer jellemez, és amit gyakran a nyugodt állásra vagy ülésre való képtelenség kísér. Az a legvalószínűbb, hogy ez a kezelés első néhány hetében jelentkezik. Azoknál a betegeknél, akiknél ezek a tünetek kialakulnak, a dózis emelése káros lehet.

A haloperidol-kezelés első néhány napja alatt akut dystonia jelentkezhet, de későbbi megjelenéséről, vagy a dózis emelése utáni megjelenéséről is beszámoltak. A dystoniás tünetek közé tartozhatnak, a teljesség igénye nélkül a torticollis, a grimaszolás, a trismus, a nyelvöltögetés és a kóros szemmozgások, az oculogyriás crisist is beleértve. A férfiaknál és a fiatalabb korcsoportoknál nagyobb a kockázata annak, hogy ilyen reakciókat tapasztaljanak. Az akut dystonia szükségessé teheti a gyógyszer leállítását.

Antikolinerg típusú antiparkinson gyógyszerek rendelhetők, ha az extrapyramidális tünetek kezelése szükséges, de preventív céllal történő, rutinszerű felírásuk nem javasolt. Ha egy antiparkinson gyógyszerrel történő egyidejű kezelés szükséges, akkor előfordulhat, hogy azt a Haloperidol Decanoat-Richter leállítása után is folytatni kell, ha annak excretiója gyorsabb, mint a haloperidolé, az extrapyramidális tünetek kialakulásának vagy súlyosbodásának elkerülése érdekében. Ha a Haloperidol Decanoat-Richter-rel egyidejűleg antikolinerg gyógyszerek, köztük antiparkinson gyógyszerek kerülnek alkalmazásra, akkor gondolni kell az intraoculáris nyomás lehetséges emelkedésére.

Görcsrohamok/convulsiók

Beszámoltak arról, hogy a haloperidol görcsrohamokat válthat ki. Az epilepsziában vagy a görcsrohamokra predisponáló állapotokban (pl. alkoholmegvonás és agysérülés) szenvedő betegeknél elővigyázatosság javasolt.

Hepatobiliaris aggályok

Mivel a haloperidol a májban metabolizálódik, a májkárosodásban szenvedő betegeknél dózismódosítás és elővigyázatosság javasolt (lásd 4.2 és 5.2. pontok). Májfunkciós eltérések vagy hepatitis (a leggyakrabban cholestaticus) izolált eseteiről is beszámoltak (lásd 4.8 pont).

Endokrin rendszeri aggályok

A tiroxin fokozhatja a haloperidol toxicitását. A hyperthyreosisos betegeknél az antipszichotikus kezelést csak óvatosan szabad alkalmazni, és minden esetben az euthyreoid állapot elérését célzó kezelésnek kell kísérnie.

Az antipszichotikumok hormonális hatásai közé tartozik a hyperprolactinaemia, ami galactorrhoeát, gynaecomastiát és oligomenorrheát vagy amenorrhoeát okozhat (lásd 4.8 pont). Szövettenyészeteken végzett vizsgálatok arra utalnak, hogy a prolaktin az emberi emlőtumorokban stimulálhatja a sejtnövekedést. Noha a klinikai és epidemiológiai vizsgálatok nem igazoltak nyilvánvaló összefüggést az antipszichotikumok alkalmazása és az emberi emlőtumorok között, a releváns anamnézissel rendelkező betegeknél elővigyázatosság javasolt. A már meglévő hyperprolactinaemiában szenvedő betegeknél, valamint a lehetségesen prolaktin-dependens tumorokkal bíró betegeknél a Haloperidol Decanoat-Richter-t óvatosan kell alkalmazni (lásd 5.3 pont).

A haloperidol mellett hypoglykaemiáról és inadekvát antidiuretikus hormon szekréció szindrómáról számoltak be (lásd 4.8 pont).

Vénás thromboembolia

Az antipszichotikumok alkalmazásakor vénás thromboembolia eseteiről számoltak be. Mivel az antipszichotikumokkal kezelt betegeknél gyakran jelen vannak a vénás thromboembolia szerzett kockázati tényezői, a Haloperidol Decanoat-Richter-kezelés előtt és alatt a vénás thromboembolia összes lehetséges kockázati tényezőjét azonosítani kell, és preventív intézkedéseket kell tenni.

A kezelés elkezdése

Azokat a betegeket, akiknél a Haloperidol Decanoat-Richter-kezelést mérlegelik, a haloperidolra adott váratlan, nemkívánatos szenzitivitás lehetőségének csökkentése érdekében kezdetben szájon át adott haloperidollal kell kezelni.

Depressziós betegek

A Haloperidol Decanoat-Richter monoterápiában történő alkalmazása nem javasolt az olyan betegeknél, akiknél a depresszió van túlsúlyban. Antidepresszánsokkal kombinálható az olyan állapotok kezelésére, amelyekben a depresszió és a pszichózis egyidejűleg van jelen (lásd 4.5 pont).

Gyenge CYP2D6 metabolizálók

A Haloperidol Decanoat-Richter-t óvatosan kell alkalmazni az olyan betegeknél, akikről ismert, hogy gyenge citokróm P450 (CYP) 2D6 metabolizálók, és azoknál is, akik egyidejűleg egy CYP3A4-inhibitort alkalmaznak.

Segédanyagok

A Haloperidol Decanoat-Richter 15 mg benzil-alkoholt tartalmaz ampullánként (1 mL). A benzil-alkohol allergiás reakciót okozhat.

Nagy mennyiségben csak körültekintéssel alkalmazható és csak akkor, ha elengedhetetlenül szükséges, különösen máj vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél és/vagy terhesség és szoptatás esetén, az akkumuláció és a toxicitás kockázata miatt (metabolikus acidózis).

Haloperidol Decanoate-Richter szezámolajat tartalmaz. Ritka esetben súlyos allergiás reakciókat okozhat.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.

Cardiovascularis hatások

A Haloperidol Decanoat-Richter kombinációja ellenjavallt az olyan gyógyszerekkel, amelyekről ismert, hogy menyújtják a QTc-távolságot (lásd 4.3 pont). A példák közé tartoznak:

• I:A osztályba tartozó antiarrhythmiás szerek (pl. dizopiramid, kinidin).

• III. osztályba tartozó antiarrhythmiás szerek (pl. amiodaron, dofetilid, dronedaron, ibutilid, szotalol).

• bizonyos antidepresszánsok (pl. citaloprám, eszcitaloprám),

• bizonyos antibiotikumok (pl. azitromicin, klaritromicin, eritromicin, levofloxacin, moxifloxacin, telitromicin),

• egyéb antipszichotikumok (pl. fenotiazin származékok, szertindol, pimozid, zipraszidon),

• bizonyos gombaellenes szerek (pl. pentamidin),

• bizonyos maláriaellenes szerek (pl. halofantrin)

• bizonyos gastrointestinalis gyógyszerek (pl. dolazetron),

• bizonyos daganatellenes gyógyszerek (pl. toremifen, vandetanib),

• bizonyos egyéb gyógyszerek (pl. bepridil, metadon).

Ez a felsorolás nem teljes.

Elővigyázatosság javasolt, amikor a Haloperidol Decanoat-Richter-t olyan gyógyszerekkel alkalmazzák kombinációban, amelyekről ismert, hogy az elektrolit-egyensúly zavarát okozhatják (lásd 4.4 pont).

Gyógyszerek, amelyek növelhetik a haloperidol plazmakoncentrációját

A haloperidol többféle útvonalon metabolizálódik (lásd 5.2 pont). A legfőbb útvonal a glükuronidáció és a keton redukció. A citokróm P450 enzimrendszer is érintett, különösen a CYP3A4, és kisebb mértékben a CYP2D6. Ezeknek a metabolikus útvonalaknak egy másik gyógyszerrel történő gátlása, vagy a CYP2D6 enzimaktivitás csökkenése megnövekedett haloperidol-koncentrációkat eredményezhet. A CYP3A4-gátlás és a csökkent CYP2D6 enzimaktivitás hatása összeadódhat (lásd 5.2 pont). Korlátozott mennyiségű, és olykor egymásnak ellentmondó információk alapján a haloperidol plazmakoncentráció potenciális növekedése a CYP3A4 és/vagy CYP2D6-inhibitorok egyidejű alkalmazásakor 20% - 40% közé eshet, noha bizonyos esetekben akár 100%-os növekedésről is beszámoltak. Példa azokra a gyógyszerekre, amelyek növelhetik a haloperidol plazmakoncentrációját (a klinikai tapasztalat vagy a gyógyszerkölcsönhatás-mechanizmus alapján):

• CYP3A4-inhibitorok – alprazolám, fluvoxamin, indinavir, itrakonazol, ketokonazol, nefazodon, pozakonazol, szakvinavir, verapamil, vorikonazol.

• CYP2D6-inhibitorok – bupropion, klórpromazin, duloxetin, paroxetin, prometazin, szertralin, venlafaxin.

• Kombinált CYP3A4- és CYP2D6-inhibitorok: fluoxetin, ritonavir.

• Bizonytalan mechanizmus – buszpiron.

Ez a felsorolás nem teljes.

A megnövekedett haloperidol plazmakoncentráció a nemkívánatos események, köztük a QTc-megnyúlás kockázatának emelkedését eredményezheti (lásd 4.4 pont). A QTc-megnyúlását figyelték meg amikor a haloperidolt a metabolizmus inhibitor ketokonazollal (400 mg/nap) és paroxetinnel (20 mg/nap) kombinációban adták.

A haloperidolt és az ilyen gyógyszereket egyidejűleg alkalmazó betegeknél a haloperidol fokozott vagy megnyúlt farmakológiai hatásaira utaló panaszok vagy tünetek monitorozása javasolt, és ha azt szükségesnek ítélik, akkor a Haloperidol Decanoat-Richter dózisát csökkenteni kell.

Gyógyszerek, amelyek csökkenthetik a haloperidol plazmakoncentrációját

A haloperidol és a CYP3A4 potens enziminduktorainak egyidejű alkalmazása fokozatosan csökkentheti a haloperidol plazmakoncentrációját, olyan mértékben, hogy a hatásosság is csökkenhet. A példák közé tartoznak:

• karbamazepin, fenobarbitál, fenitoin, rifampicin, közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum).

Ez a felsorolás nem teljes.

Az enzimindukció néhány napos kezelés után megfigyelhető. A maximális enzimindukció rendszerint körülbelül 2 héten belül észlelhető, és a gyógyszeres kezelés abbahagyása után ugyanennyi ideig fennmaradhat. A CYP3A4-induktorokkal végzett kombinált kezelés alatt a betegek monitorozása javasolt, és ha azt szükségesnek ítélik, akkor a Haloperidol Decanoat-Richter dózisát növelni kell. A CYP3A4-induktor leállítása után a haloperidol-koncentráció fokozatosan növekedhet, és ezért a Haloperidol Decanoat-Richter dózisának csökkentése lehet szükséges.

Ismert, hogy a nátrium-valproát gátolja a glükuronidációt, de nem befolyásolja a haloperidol plazmakoncentrációit.

A haloperidol hatása más gyógyszerekre

A haloperidol növelheti az alkohol vagy a központi idegrendszeri depresszánsok, köztük a hypnoticumok, szedatívumok vagy erős fájdalomcsillapítók által okozott, központi idegrendszeri depressziót. A metildopával történt kombináció esetén fokozott központi idegrendszeri hatásról is beszámoltak.

A haloperidol antagonizálhatja az adrenalin és más, szimpatomimetikus gyógyszerek (pl. stimulálószerek, mint az amfetaminok) hatását, és visszafordíthatja az adrenerg-blokkoló gyógyszerek, mint például a guanetidin vérnyomáscsökkentő hatásait.

A haloperidol antagonizálhatja a levodopa és más, dopamin agonisták hatását.

A haloperidol egy CYP2D6-inhibitor. A haloperidol gátolja a triciklusos antidepresszánsok (pl. imipramin, dezipramin) metabolizmusát, ennek következtében növeli ezeknek a gyógyszereknek a plazmakoncentrációját.

A kölcsönhatások egyéb formái

A lítium és a haloperidol egyidejű alkalmazása alatt ritka esetekben a következő tünetekről számoltak be: encephalopathia, extrapyramidális tünetek, tardív dyskinesia, neurolepticus malignus szindróma, akut agyi szindróma és coma. Ezeknek a tüneteknek a többsége reverzíbilis. Továbbra sem világos, hogy ez önálló klinikai entitást képvisel-e.

Mindazonáltal javasolt, hogy az egyidejűleg lítiummal és Haloperidol Decanoat-Richter-rel kezelt betegeknél a kezelést azonnal le kell állítani, ha ilyen tünetek jelentkeznek.

Az antikoaguláns fenindion hatásának gátlásáról számoltak be.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Közepes mennyiségű adat áll rendelkezésre a haloperidol terhes nőknél történő alkalmazására vonatkozóan (több mint 400 terhességi vizsgálati eredmény), amelyek nem mutatnak malformatív vagy foeto/neonatális toxikus hatást a haloperidol esetében. Ugyanakkor – más gyógyszerekkel való kombinációban – a haloperidollal történt foetalis expozíciót követően veleszületett rendellenességek izolált eseteit jelentették. Az állatokon végzett kísérletek reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont). A Haloperidol Decanoat-Richter alkalmazása elővigyázatosságból kerülendő a terhesség alatt.

A terhesség harmadik trimesztere alatt antipszichotikum- (köztük haloperidol-) expozíciónak kitett újszülött csecsemőknél fennáll a mellékhatások, köztük az extrapyramidális és/vagy megvonási tünetek kockázata, amelyek súlyossága és a szülést követő fennállásuk időtartama változó lehet.

Jelentettek izgatottságot, hypertoniát, hypotoniát (az izmok fokozott vagy csökkent tónusát), tremort, somnolentiát, respiratoricus distresst vagy táplálási zavarokat. Ennek következtében az újszülött csecsemők gondos monitorozása javasolt.

Szoptatás

A haloperidol kiválasztódik az anyatejbe. A haloperidollal kezelt anyák szoptatott újszülöttjeinek plazmájában és vizeletében kis mennyiségű haloperidolt mutattak ki. A haloperidolnak a szoptatott csecsemőkre gyakorolt hatásaival kapcsolatban nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű információ. A Haloperidol Decanoat-Richter alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést - figyelembe véve a szoptatás előnyeit a gyermekre nézve, valamint a terápia előnyeit a nőre nézve.

Termékenység

A haloperidol emeli a prolaktinszintet. A hyperprolactinaemia szuppresszálhatja a hypotalamicus GnRH-t, ami a hypophysis csökkent gonadotropin-szekrécióját eredményezi. Ez a gonadális szteroidtermelés csökkentésével mind a férfi, mind a női betegeknél gátolhatja a reproduktív funkciókat (lásd 4.4 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Haloperidol Decanoat-Richter közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Bizonyos mértékű sedatio vagy az éberség romlása előfordulhat, különösen magasabb dózisok mellett és a kezelés elkezdésekor, és ezt potencírozhatja az alkohol. Javasolt azt tanácsolni a betegeknek, hogy ne vezessenek gépjárművet, és ne kezeljenek gépeket a kezelés alatt addig, amíg az érzékenységük nem ismert.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A haloperidol-dekanoát biztonságosságát 410 olyan betegnél értékelték, akik 3 komparátor vizsgálatban (1 a haloperidol-dekanoátot és a flufenazint, 2 a dekanoát formulát és a szájon át adott haloperidolt hasonlította össze), 9 nyílt vizsgálatban és 1 dózisválasz vizsgálatban vettek részt.

Az ezekből a klinikai vizsgálatokból származó összesített biztonságossági adatok alapján a leggyakrabban jelentett mellékhatások a következők voltak: extrapyramidális kórképek (14%), tremor (8%), parkinsonismus (7%), izomrigiditás (6%) és somnolentia (5%).

A haloperidol biztonságosságát 284, haloperidollal kezelt olyan betegnél értékelték, akik 3, placebo-kontrollos klinikai vizsgálatban vettek részt, és 1295, haloperidollal kezelt olyan betegnél értékelték, akik 16, kettős-vak, aktív komparátor-kontrollos klinikai vizsgálatban vettek részt.

A 3. táblázat az alábbiak szerint sorolja fel a mellékhatásokat:

• A haloperidol-dekanoáttal végzett klinikai vizsgálatok során jelentették.

• A haloperidollal (nem dekanoát formula) végzett klinikai vizsgálatok során jelentették, és a hatóanyaggal összefüggőek.

• A haloperidol-dekanoáttal és a haloperidollal a forgalomba hozatalt követően szerzett tapasztalatból származók.

A mellékhatások gyakorisága a haloperidol-dekanoáttal végzett klinikai vizsgálatokon vagy epidemiológiai vizsgálatokon alapul (vagy azokból került becslésre), és az alábbi megegyezés szerint került besorolásra:

Nagyon gyakori: ≥ 1/10

Gyakori: ≥ 1/100 - < 1/10

Nem gyakori: ≥ 1/1000 - < 1/100

Ritka: ≥1/10 000 - < 1/1000

Nagyon ritka: < 1/10 000

Nem ismert: a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg.

A szervrendszeri kategóriák szerinti mellékhatások az egyes gyakorisági kategóriákon belül csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

3. táblázat: Mellékhatások

Szervrendszeri kategóriák	Mellékhatás
	Gyakoriság
	Nagyon gyakori	Gyakori	Nem gyakori	Ritka	Nem ismert
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek					Pancytopenia Agranulocytosis Thrombocytopenia Leukopenia Neutropenia
Immunrendszeri betegségek és tünetek					Anaphylaxiás reakció Túlérzékenység
Endokrin betegségek és tünetek					Inadekvát antidiuretikus hormon szekréció Hyperprolactinaemia
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek					Hypoglykaemia
Pszichiátriai kórképek		Depresszió Insomnia			Pszichotikus kórkép Izgatottság Zavart állapot A libido megszűnése Csökkent libido Nyugtalanság
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Extrapyramidál is kórképek	Akathisia Parkinsonismus Lárvaarc Tremor Somnolencia Sedatio	Akinesia Dyskinesia Dystonia Fogaskerék izomrigiditás Hypertonia Fejfájás		Neurolepticus malignus szindróma Tardív dyskinesia Convulsio Bradykinesia Hyperkinesia Hypokinesia Szédülés Önkéntelen izomkontrakciók Motoros dysfunctio Nystagmus
Szembetegségek és szemészeti tünetek			Oculogyriás crisis Homályos látás Látászavar
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek			Tachycardia		Ventricularis fibrillatio Torsades de pointes Ventricularis tachycardia Extrasystolék
Érbetegségek és tünetek					Hypotensio Orthostaticus hypotonia
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek					Laryngealis oedema Bronchospasmus Laryngospasmus Dyspnoe
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek		Székrekedés Szájszárazság Fokozott nyálelválasztás			Hányás Hányinger
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek					Akut májelégtelenség Hepatitis, Cholestasis, Icterus Kóros májfunkciós vizsgálati eredmények
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei					Angiooedema Dermatitis exfoliativa Leukocytoclasticus vasculitis Fotoszenzitivitási reakció, Urticaria, Pruritus, Bőrkiütés, Hyperhidrosis
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei		Izomrigiditás			Rhabdomyolysis, Torticollis, Trismus, Izomspasmus Izomrángás Musculoskeletalis merevség
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek					Vizeletretenció
A terhesség, a gyermekágyi és a perinatális időszak alatt jelentkező betegségek és tünetek					Neonatális gyógyszermegvonási szindróma (lásd 4.6 pont)
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek		Szexuális dysfunctio			Priapismus Amenorrhoea Galactorrhoea Dysmenorrhoea Menorrhagia Erectilis dysfunctio Gynaecomastia Menstruációs zavarok Emlőfájdalom Kellemetlen érzés az emlőkben
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók		Az injekció beadási helyén fellépő reakciók			Hirtelen halál, Arc oedema, Oedema Hyperthermia Hypothermia Járászavar Abscessus az injekció beadási helyén
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei		Testtömeg-növekedés			Megnyúlt QT-távolság az elektrokardiogramon Testtömeg-csökkenés

A haloperidol mellett az elektrokardiogramon megnyúlt QT-távolságról, ventricularis arrhythmiákról (ventricularis fibrillatio, ventricularis tachycardia), torsades de pointes-ról és hirtelen halálról számoltak be.

Antipszichotikumok gyógyszercsoport hatásai

Az antipszichotikumok alkalmazása során szívleállásról számoltak be.

Az antipszichotikumok alkalmazása során vénás thromboemboliáról, köztük pulmonalis embolia eseteiről és mélyvénás thrombosis eseteiről számoltak be. A gyakoriság nem ismert.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Miközben a túladagolás előfordulása kevésbé valószínű a parenterális, mint a per os gyógyszerek esetén, és az alábbi felsorolás a szájon át adott haloperidolon alapul, a Haloperidol Decanoat-Richter kiterjesztett hatástartamát szintén figyelembe kell venni.

Panaszok és tünetek

A haloperidol túladagolás manifesztációi az ismert farmakológiai hatások és a mellékhatások felerősödéséből adódnak. A leginkább szembetűnő tünetek a súlyos extrapyramidális reakciók, a hypotonia és a sedatio. Az extrapyramidális reakció izomrigiditásként és a generalizált vagy lokalizált tremorként manifesztálódik. Inkább hypertonia, semmint hypotonia szintén lehetséges.

Extrém esetekben a beteg comatosusnak tűnhet, légzésdepresszióval és hypotoniával, ami elég súlyos lehet ahhoz, hogy sokkszerű állapotot idézzen elő. Az esetleg QTc-megnyúlással járó ventricularis arrhythmiák kockázatára gondolni kell.

Kezelés

Nincs specifikus antidotum. A kezelés szupportív jellegű. A túladagolás kezelésére a dialízis nem javasolt, mert csak nagyon kis mennyiségű haloperidolt távolít el (lásd 5.2 pont).

A comatosus betegeknél a beteg légutainak átjárhatóságát oropharyngealis vagy endotrachealis tubussal biztosítani kell. A légzésdepresszió gépi lélegeztetést tehet szükségessé.

Az EKG és a vitális paraméterek monitorozása javasolt, és ezt a monitorozást az EKG normalizálódásáig folytatni kell. A súlyos arrhythmiák megfelelő antiarrhythmiás szerekkel történő kezelése javasolt.

A hypotoniát és a keringésösszeomlást kivédheti intravénás folyadékok, plazma vagy koncentrált albumin és vasopressorok, mint például dopamin és noradrenalin alkalmazása. Adrenalint tilos alkalmazni, mert az haloperidol jelenléte esetén súlyos hypotoniát okozhat.

Súlyos extrapyramidális reakciók esetén egy antiparkinson szer adása, és néhány hétig történő folytatása javasolt. Az antiparkinson szert nagyon óvatosan kell abbahagyni, mivel az extrapyramidális tünetek ismét jelentkezhetnek.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: pszicholeptikumok, antipszichotikumok, butirofenon származékok,

ATC kód: N05AD01.

Hatásmechanizmus

A haloperidol-dekanoát egy haloperidol és dekanoátsav észter, és így, mint depo antipszichotikum, a butirofenon csoportba tartozik. Intramusculáris injekció után a haloperidol-dekanoát fokozatosan szabadul fel az izomszövetből, és lassan hidrolizál szabad haloperidollá, ami belép a szisztémás keringésbe.

A haloperidol egy potens, 2-es típusú centrális dopamin-receptor antagonista, és javasolt adagokban alacsony alfa-1 antiadrenerg aktivitással rendelkezik, és nincs antihisztaminerg vagy antikolinerg hatása.

Farmakodinámiás hatások

A haloperidol a dopaminerg szignalizáció mesolimbicus útvonalon történő gátlásának közvetlen következményeként szuppresszálja a téveszméket és a hallucinációkat. A centrális dopamin-gátlás hatással van a basalis ganglionokra (nigrostriatalis kötegek). A haloperidol hatásos pszichomotoros sedatiót okoz, ami magyarázza a mániára és az egyéb, agitációval járó szindrómákra gyakorolt kedvező hatást.

Feltehetőleg a basalis ganglionokra gyakorolt hatás képezi a nemkívánatos extrapyramidális motoros hatások (dystonia, akathisia és parkinsonismus) alapját.

A haloperidolnak a hypophysis elülső lebenyében lévő lactotropokra gyakorolt antidopaminerg hatásai magyarázzák a hyperprolactinaemiát, ami a prolaktinszekréció dopamin-mediált tonizáló gátlása inhibíciójának a következménye.

Klinikai vizsgálatok

A beszámolók szerint a klinikai vizsgálatokban a betegek legtöbbször korábban szájon át adott haloperidol-kezelést kaptak, mielőtt haloperidol-dekanoátra állították volna át őket. Esetenként korábban a betegeket szájon át más antipszichotikus hatású gyógyszerrel kezelték.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A haloperidol-dekanoát depo intramusculáris injekció alkalmazása lassú és tartós szabad haloperidol felszabadulást eredményez. A plazmakoncentráció fokozatosan növekszik, és a csúcsát rendszerint az injekció után 3-9 nappal éri el.

A dinamikus egyensúlyi állapotú plazmaszint a havonta injekciót kapó betegeknél 2 - 4 hónapon belül kerül elérésre.

Eloszlás

A haloperidol átlagos plazmafehérje kötődése felnőtteknél megközelítőleg 88% - 92%. A plazmafehérje kötődés egyének közötti variabilitása nagyfokú. A haloperidol gyorsan eloszlik a különböző szövetekben és szervekben, amit a nagy eloszlási térfogat is jelez (átlagértékek az intravénás adagolás után: 8 – 21 l/kg). A haloperidol könnyen átjut a vér-agy gáton. Átjut a placentán is, és kiválasztódik az anyatejbe.

Biotranszformáció

A haloperidol a májban nagymértékben metabolizálódik. Embereknél a haloperidol fő metabolikus útvonalai a glükuronidáció, a keton redukció, az oxidatív N-dealkiláció, valamint a piridinium-metabolitok képződése. A haloperidol metabolitok feltételezhetően nem vesznek részt jelentős mértékben a hatás kialakításában. Ugyanakkor a redukciós útvonal a biotranszformáció megközelítőleg 23%-áért felelős, és a haloperidol redukált metabolitjának haloperidollá történő visszaalakulása nem zárható ki teljes egészében. A CYP3A4 és CYP2D6 citokróm P450 enzimek részt vesznek a haloperidol metabolizmusában. A CYP3A4 gátlása vagy indukciója, vagy a CYP2D6 gátlása befolyásolhatja a haloperidol metabolizmusát. A CYP2D6 enzimaktivitás csökkenése emelkedett haloperidol-koncentrációt eredményezhet.

Elimináció

A haloperidol terminális felezési ideje a haloperidol-dekanoát intramusculáris injekciója után átlagosan 3 hét. Ez hosszabb, mint a nem dekanoát gyógyszerformáké, amelyeknél a haloperidol terminális felezési ideje átlagosan 24 óra a szájon át történő alkalmazás után, és 21 óra az intramuscularis alkalmazás után.

Extravascularis alkalmazást követően a haloperidol látszólagos clearance-e a 0,9-1,5 l/óra/kg közötti tartományba esik, és a gyenge CYP2D6 metabolizálóknál csökken. A csökkent CYP2D6 enzimaktivitás emelkedett haloperidol-koncentrációkat eredményezhet. A haloperidol clearance egyének közötti variabilitását (variációs koefficiens, %) egy schizophreniában szenvedő betegekkel végzett populációs farmakokinetikai analízisben 44%-osnak becsülték. A haloperidol intravénás alkalmazását követően a dózis 21%-a eliminálódott a széklettel, és 33%-a a vizelettel. A dózis kevesebb, mint 3%-a választódik ki változatlan formában a vizelettel.

Linearitás/nem-linearitás

A haloperidol farmakokinetikai tulajdonságai a haloperidol-dekanoát intramusculáris injekcióját követően dózisfüggőek. A dózis és a plazma haloperidolszint közötti összefüggés a 450 mg alatti dózisok esetén megközelítőleg lineáris.

Speciális populációk

Idősek

Azonos dózis adása után a haloperidol plazmakoncentrációja idős betegeknél magasabb volt, mint fiatalabb felnőtteknél. Kisméretű klinikai vizsgálatokból származó eredmények arra utalnak, hogy idős betegeknél alacsonyabb a haloperidol clearance-e, és hosszabb az eliminációs felezési ideje. Az eredmények a haloperidol farmakokinetikai tulajdonságaiban megfigyelt variabilitáson belül esnek.

Idős betegeknél a dózis módosítása javasolt (lásd 4.2 pont).

Vesekárosodás

A vesekárosodás hatását a haloperidol farmakokinetikájára nem vizsgálták. A haloperidol dózis megközelítőleg egyharmada választódik ki a vizeletbe, főként metabolitok formájában. Az alkalmazott haloperidol dózis kevesebb, mint 3%-a választódik ki változatlan formában a vizelettel. A haloperidol metabolitok feltételezhetően nem vesznek részt jelentős mértékben a hatás kialakításában, bár a haloperidol redukált metabolitjának haloperidollá történő visszaalakulása nem zárható ki teljes egészében. Annak ellenére, hogy a veseműködés romlása várhatóan nem befolyásolja klinikailag jelentős mértékben a haloperidol eliminációját, a haloperidol hosszú felezési ideje és redukált metabolitja, valamint az akkumuláció lehetősége miatt a vesekárosodott betegeknél elővigyázatosság javasolt, különösen a súlyos vesekárosodásban szenvedőknél (lásd 4.2 pont).

A haloperidol magas eloszlási térfogata és magas fehérjekötődése miatt csak nagyon kis mennyiség távolítható el dialízissel.

Májkárosodás

A májkárosodás hatását a haloperidol farmakokinetikájára nem vizsgálták. Ugyanakkor a májkárosodás jelentős hatással lehet a haloperidol farmakokinetikai tulajdonságaira, mivel az a májban nagymértékben metabolizálódik. Ezért a májkárosodásban szenvedő betegeknél dózismódosítás és elővigyázatosság javasolt (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggések

Terápiás koncentrációk

Több klinikai vizsgálatból publikált adatok alapján a terápiás válasz a legtöbb akut vagy krónikus schizophreniában szenvedő betegnél 1-10 ng/ml-es plazmakoncentrációk mellett alakul ki. A haloperidol farmakokinetikai tulajdonságaiban mutatkozó magas, egyének közötti variabilitás következtében a betegek egy részénél magasabb koncentrációkra lehet szükség.

A D2-receptor lefedettség mérése alapján végzett becslések szerint a rövid hatású haloperidol gyógyszerformákkal kezelt, első schizophreniás epizódon áteső betegeknél a terápiás válasz már 0,6-3,2 ng/ml-es, alacsony koncentrációk mellet kialakulhat, azt feltételezve, hogy a terápiás válasz

eléréséhez, és az extrapyramidális tünetek csökkentéséhez a D2-receptor 60% - 80%-os lefedettsége a legmegfelelőbb. Általánosságban az ebbe a tartományba eső koncentrációk napi 1-4 mg-os dózisokkal elérhetők.

A haloperidol farmakokinetikai tulajdonságaiban mutatkozó magas, egyének közötti variabilitás és a koncentráció-hatás összefüggés miatt a beteg válaszreakciója alapján az individuális

haloperidol-dekanoát dózis módosítása javasolt. A dózisváltás után egy új dinamikus egyensúlyi állapotú plazmakoncentráció eléréséhez szükséges időt, és a terápiás válasz kiváltásához szükséges, további időtartamot is figyelembe kell venni. Individuális esetekben a haloperidol vérszint mérése mérlegelhető.

Cardiovascularis hatások

A QTc-megnyúlás kockázata a haloperidol dózis és a haloperidol plazmakoncentráció növekedésével fokozódik.

Extrapyramidális tünetek

Az extrapyramidális tünetek a terápiás tartományon belül is kialakulhatnak, bár a gyakoriságuk rendszerint magasabb a terápiás koncentrációknál magasabb koncentrációkat előidéző dózisoknál.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – lokális tolerabilitási, ismételt adagolású dózistoxicitási és genotoxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. Rágcsálóknál a haloperidol alkalmazása fertilitás-csökkenést, korlátozott teratogenitást, valamint embriotoxikus hatásokat mutatott.

Egy haloperidollal végzett karcinogenitási vizsgálatban nőstény egereknél a hypophysis adenomák és az emlőmirigy carcinomák előfordulásának dózisfüggő növekedését észlelték. Ezeket a tumorokat a tartós dopamin D2-antagonizmus és a hyperprolactinaemia is előidézheti. Ezeknek a rágcsálóknál észlelt tumoros eltéréseknek a jelentősége a humán kockázat tekintetében nem ismert.

Több publikált vizsgálatban kimutatták, hogy a haloperidol in vitro blokkolja a cardialis hERG-csatornát. Számos in vivo vizsgálatban a haloperidol intravénás alkalmazása bizonyos

állatmodellekben jelentős QTc-megnyúlást okozott körülbelül 0,3 mg/kg-os dózisokban, amelyek legalább 7-14-szer magasabb Cmax plazmaszintet idéztek elő, mint azok a terápiás, 1 - 10 ng/ml-es plazmakoncentrációk, amelyek a klinikai vizsgálatokban a betegek többségénél hatásosak voltak. Ezek az intravénás dózisok, amelyek megnyújtották a QTc-t, nem okoztak ritmuszavarokat. Néhány állatkísérletben a magas, 1 mg/kg-os vagy magasabb intravénás haloperidol dózisok QTc-megnyúlást és/vagy ventricularis arrhythmiákat okoztak, amelyek legalább 38-137-szer magasabb C_max plazmaszintet idéztek elő, mint azok a terápiás plazmakoncentrációk, amelyek a klinikai vizsgálatokban a betegek többségénél hatásosak voltak.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Benzil-alkohol, finomított szezámolaj.

6.2 Inkompatibilitások

A Haloperidol Decanoat-Richter olajos injekció, ezért infúzióban nem alkalmazható!

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 ºC-on, a fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

1 ml oldat fehér törőponttal ellátott, I-es típusú, barna üvegampullába töltve.

5x1 ml ampulla műanyag tálcában, dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Megjegyzés: X (egy kereszt) erőshatású gyógyszer

Osztályozás: II./2 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi/kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).

Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani.

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Richter Gedeon Nyrt.

H-1103 Budapest

Gyömrői út 19-21.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA

OGYI-T-3334/04

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1989.11.27.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2010. február 25.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2019. augusztus 31.