HARTIL HCT 2,5 mg/12,5 mg tabletta betegtájékoztató

Gyógyszer alapadatai

Hatóanyag: ramipril; hydrochlorothiazide
ATC kód: C09BA05
Nyilvántartási szám: OGYI-T-20255
Állapot: TT

9

Betegtájékoztató: Információk a beteg számára


Hartil HCT 2,5 mg/12,5 mg tabletta

Hartil HCT 5 mg/25 mg tabletta


ramipril/hidroklorotiazid



Mielőtt elkezdi szedni ezt a gyógyszert, olvassa el figyelmesen az alábbi betegtájékoztatót, mert az Ön számára fontos információkat tartalmaz.

  • Tartsa meg a betegtájékoztatót, mert a benne szereplő információkra a későbbiekben is szüksége lehet.

  • További kérdéseivel forduljon kezelőorvosához vagy gyógyszerészéhez.

  • Ezt a gyógyszert az orvos kizárólag Önnek írta fel. Ne adja át a készítményt másnak, mert számára ártalmas lehet még abban az esetben is, ha a betegsége tünetei az Önéhez hasonlóak.

  • Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa erről kezelőorvosát vagy gyógyszerészét. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. Lásd 4. pont.


A betegtájékoztató tartalma:

    1. Milyen típusú gyógyszer a Hartil HCT és milyen betegségek esetén alkalmazható?

    2. Tudnivalók a Hartil HCT szedése előtt

    3. Hogyan kell szedni a Hartil HCT-t?

    4. Lehetséges mellékhatások

    5. Hogyan kell a Hartil HCT-t tárolni?

    6. A csomagolás tartalma és egyéb információk



1. Milyen típusú gyógyszer a Hartil HCT és milyen betegségek esetén alkalmazható?


A Hartil HCT ramipril és hidroklorotiazid hatóanyagokat tartalmazó kombinált gyógyszer.


A ramipril az úgynevezett ACE-gátlók (angiotenzin-konvertáló enzim-gátlók) csoportjába tartozik, és az alábbi hatásokkal rendelkezik:

  • csökkenti az Ön szervezetében azoknak az anyagoknak a termelését, amelyek emelhetik a vérnyomást;

  • ellazítja és tágítja az ereket;

  • megkönnyíti a szív számára a vér keringetését a szervezetében.


A hidroklorotiazid az úgynevezett tiazid típusú diuretikumok vagy vízhajtók csoportjába tartozik. Hatására fokozódik a kiválasztott vizelet mennyisége. Ezáltal csökken az Ön vérnyomása.


A Hartil HCT magas vérnyomás kezelésére alkalmazandó. A két hatóanyag együttes hatásának következményeként csökken az Ön vérnyomása. Abban az esetben alkalmazzák együttesen őket, ha az egyik összetevő egyedül nem fejt ki megfelelő hatást.



2. Tudnivalók a Hartil HCT szedése előtt


Ne szedje a Hartil HCT-t

  • ha allergiás a ramiprilre, a hidroklorotiazidra vagy a gyógyszer (6. pontban felsorolt) egyéb összetevőjére;

  • ha allergiás a Hartil HCT-hez hasonló gyógyszerekre (egyéb ACE-gátlók vagy szulfonamid származékok);

  • az allergiás reakció tünetei lehetnek a kiütés, a nyelési vagy légzési nehézség, ajkainak, arcának, nyelvének vagy torkának duzzanata;

  • ha Önnél már jelentkezett olyan súlyos allergiás reakció, amit angioödémának neveznek. Ennek jelei lehetnek a viszketés, csalánkiütés, vörös foltok a kezén, lábán és a torkán, a torok, nyelv és a szem körüli terület és az ajkak duzzanata, nyelési vagy légzési nehézség;

  • ha szakubitrilt és valzartánt tartalmazó gyógyszert szedett vagy szed jelenleg, melyet felnőttek tartósan fennálló (krónikus) szívelégtelenségének kezelésére alkalmaznak;

  • amennyiben Ön művesekezelésben, vagy bármely vérszűrő eljárásban részesül. Az alkalmazott berendezéstől függően a Hartil HCT-kezelés nem biztos, hogy megfelelő Önnek;

  • ha súlyos májbetegségben szenved;

  • ha bizonyos sóknak (kalcium, kálium, nátrium) a mennyisége rendellenes a vérében;

  • amennyiben olyan vesebetegségben szenved, amikor a vese vérellátása csökkent (veseartéria-szűkület);

  • terhessége utolsó 6 hónapjában (lásd alább a „Terhesség és szoptatás” című részt).

  • ha szoptat (lásd alább a „Terhesség és szoptatás” című részt);

  • ha cukorbetegségben szenved vagy károsodott a veseműködése és aliszkirén hatóanyag-tartalmú vérnyomáscsökkentő gyógyszert kap.


Ne szedje a Hartil HCT-t, ha Önre illik valamelyik a fent felsoroltak közül. Amennyiben bizonytalan, kérdezze meg kezelőorvosát, mielőtt beveszi a Hartil HCT-t.


Figyelmeztetések és óvintézkedések

A Hartil HCT szedése előtt beszéljen kezelőorvosával vagy gyógyszerészével:

  • ha Önnek szív-, máj- vagy vese-rendellenessége van;

  • ha Ön jelentős folyadék- vagy sóveszteséget szenvedett a szokásosnál is hevesebb hányás, hasmenés vagy izzadás miatt, ha Ön sószegény diétán van, hosszabb ideje vízhajtókat (diuretikumokat) szed vagy művesekezelésben (dialízis) részesül;

  • ha Ön méh- vagy darázscsípés elleni deszenzibilizáló kezelésben (rovarméreg iránti allergia csökkentése) fog részesülni;

  • ha érzéstelenítést fognak Önnél alkalmazni. Ezt műtét vagy fogászati beavatkozás esetén alkalmazzák. Lehet, hogy egy nappal a beavatkozás előtt fel kell függeszteni a Hartil HCT-kezelést. Kérje ki kezelőorvosa tanácsát;

  • ha magas vérének a káliumszintje (és ezt a vérvizsgálat is igazolta);

  • ha olyan gyógyszereket szed, vagy olyan betegségben szenved, amelynek következtében csökkenhet a vér nátriumszintje. Ilyen esetben kezelőorvosa rendszeres vérvizsgálatot írhat elő a nátriumszint ellenőrzése érdekében, különösen abban az esetben, ha Ön időskorú;

  • ha Ön egyidejűleg olyan gyógyszereket szed, amelyek fokozhatják egy súlyos allergiás reakció, az angioödéma kialakulásának kockázatát, mint például mTOR-gátlók (pl. temszirolimusz, everolimusz, szirolimusz), vildagliptin, neprilizin- (NEP) gátlók (mint pl. a racekadotril) vagy szakubitril-valzartán. A szakubitril-valzartánra vonatkozó további információkat lásd a „Ne szedje a Hartil HCT-t” című részben;

  • ha úgynevezett kollagénbetegségben szenved, mint például szkleroderma vagy a szisztémás lupusz eritematózus betegség;

  • tájékoztatnia kell kezelőorvosát, ha úgy gondolja, hogy terhes, vagy terhes lehet. A Hartil HCT szedése nem ajánlott a terhesség első 3 hónapjában és súlyos rendellenességet okozhat a terhesség első 3 hónapját követően (lásd szintén a „Terhesség és szoptatás” című részt);

  • ha Ön látásromlást vagy szemfájdalmat tapasztal. Ezek a tünetek a szem érhártyáján belüli folyadékfelhalmozódásra (koroideális effúzió vagy folyadékgyülem) vagy a szembelnyomás emelkedésére utalhatnak és a Hartil HCT bevételét követően órákon-heteken belül jelentkezhetnek. Kezeletlen esetben ez végleges látásvesztéshez vezethet. Ha korábban volt már penicillin- vagy szulfonamid-allergiája, akkor Önnél nagyobb a kockázat ennek kialakulására.

  • ha Ön a következő, magas vérnyomás kezelésére szolgáló gyógyszerek bármelyikét szedi:

  • angiotenzin II-receptor-blokkoló (ARB) (zartánok néven is ismertek, például valzartán, telmizartán, irbezartán), különösen akkor, ha cukorbetegséggel összefüggő vesebetegségben szenved;

  • aliszkirén.

Kezelőorvosa rendszeresen ellenőrizheti az Ön veseműködését, vérnyomását és az elektrolitszinteket (pl. kálium) a vérben. Lásd még a „Ne szedje a Hartil HCT-t” pontban szereplő információkat.

  • ha volt már bőrrákja, vagy ha a kezelés során váratlan bőrelváltozást tapasztal. A hidroklorotiaziddal, különösen a nagy dózissal történő hosszú távú kezelés növelheti a bőr- és ajakrák egyes típusainak (nem melanóma típusú bőrrák) kockázatát. Védje bőrét a napsugárzástól és az UV-sugaraktól a Hartil HCT szedése alatt.


Gyermekek és serdülők

A Hartil HCT nem ajánlott 18 év alatti gyermekeknek és serdülőknek, mivel ebben a betegcsoportban soha nem alkalmazták ezt a gyógyszert.


Amennyiben a fent felsoroltak közül valamelyik illik Önre (vagy nem tudja biztosan, hogy illik-e), kérdezze meg kezelőorvosát, mielőtt beveszi a Hartil HCT-t.


Egyéb gyógyszerek és a Hartil HCT

Feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét a jelenleg vagy nemrégiben szedett, valamint szedni tervezett egyéb gyógyszereiről. Ez azért fontos, mert a Hartil HCT befolyásolhatja más gyógyszerek hatását. Ugyanakkor más gyógyszerek is befolyással lehetnek a Hartil HCT hatására.


Lehet, hogy kezelőorvosának meg kell változtatnia a gyógyszerek adagját és/vagy egyéb óvintézkedéseket tehet:

  • ha Ön angiotenzin II-receptor-blokkolót (ARB) vagy aliszkirént szed (lásd még a „Ne szedje a Hartil HCT-t” és a „Figyelmeztetések és óvintézkedések” pontok alatti információt).


Jelezze kezelőorvosának, ha az alábbiakban felsorolt gyógyszerek valamelyikét szedi.

Csökkenthetik a Hartil HCT hatását:

  • fájdalomcsillapítók és gyulladáscsökkentők (nem-szteroid gyulladásgátlók, NSAID‑ok, pl. ibuprofén, indometacin, acetilszalicilsav);

  • az alacsony vérnyomás, sokk, szívelégtelenség, asztma vagy allergiás állapotok kezelésére szolgáló gyógyszerek, pl. efedrin, noradrenalin vagy adrenalin. Kezelőorvosának ellenőriznie kell a vérnyomását.


Jelezze kezelőorvosának, ha az alábbiakban felsorolt gyógyszerek valamelyikét szedi. Ezek a gyógyszerek fokozhatják a valószínűségét, hogy Önnél mellékhatás jelentkezik, ha együtt szedi a Hartil HCT-vel:

  • szakubitril-valzartán tartósan fennálló (krónikus) szívelégtelenség bizonyos típusának kezelésére alkalmazzák felnőtteknél (további információkat lásd a „Ne szedje a Hartil HCT-t” című részben).

  • fájdalomcsillapítók és gyulladáscsökkentők (nem-szteroid gyulladásgátlók, pl. ibuprofén, indometacin, acetilszalicilsav);

  • gyógyszerek, amelyek csökkentik a vér káliumszintjét. Ezek között találhatók a székrekedés kezelésére szolgáló gyógyszerek, a vízhajtók, az amfotericin B (gombás fertőzések kezelésére) és az ACTH (mellékvese vizsgálatára használják, hogy az megfelelőképpen működik-e);

  • daganatellenes gyógyszerek (kemoterápiás gyógyszerek);

  • szívrendellenességek (beleértve a szívritmuszavart) kezelésére szolgáló gyógyszerek;

  • a beültetett szervek kilökődését gátló gyógyszerek, pl. ciklosporin;

  • vízhajtók, pl. furoszemid;

  • gyógyszerek, amelyek emelhetik a vér káliumszintjét, pl. spironolakton, triamteren, amilorid, káliumsók, trimetoprim önmagában vagy fix dózisú kombinációban szulfametoxazollal (baktériumok által okozott fertőzések kezelésére), heparin (vérhígító);

  • gyulladásos betegségek kezelésére szolgáló szteroidok, pl. prednizolon;

  • kalciumpótlók;

  • allopurinol (a húgysav csökkentésére szolgál a vérben);

  • prokainamid (szívritmus-rendellenességek kezelésére);

  • kolesztiramin (csökkenti a vér zsírtartalmát);

  • karbamazepin (epilepszia kezelésére);

  • heparin (véralvadás gátlására);

  • temszirolimusz (daganatos betegségek kezelésére);

  • szirolimusz, everolimusz (átültetett szerv kilökődésének megelőzésére);

  • vildagliptin (2-es típusú cukorbetegség kezelésére);

  • racekadotril (hasmenés kezelésére).


Jelezze kezelőorvosának, ha az alábbiakban felsorolt hatóanyagú gyógyszerek valamelyikét szedi. A Hartil HCT befolyásolhatja hatásukat:

  • cukorbetegség kezelésére szolgáló gyógyszerek, pl. szájon át alkalmazandó vércukorszint-csökkentők és az inzulin. A Hartil HCT emelheti a vércukorszintet. Fokozottan ellenőrizze a vércukorszintjét, ha Hartil HCT-t szed;

  • lítium (mentális betegségek kezelésére). A Hartil HCT emelheti a lítiumszintet a vérben. Az Ön lítium szintjét fokozottan kell ellenőriznie kezelőorvosának;

  • izomlazítók;

  • kinin (malária kezelésére);

  • jód tartalmú gyógyszerek, ezeket röntgenfelvételek vagy egyéb képalkotó vizsgálatok során alkalmazzák a kórházakban;

  • penicillin (fertőzések kezelésére);

  • szájon át alkalmazott vérhígítók (orális antikoagulánsok), mint pl. a warfarin.


Amennyiben a fent felsoroltak közül valamelyik illik Önre (vagy nem biztos benne), kérdezze meg kezelőorvosát, mielőtt beveszi a Hartil HCT-t.


Vizsgálati eredmények

Egyeztessen kezelőorvosával vagy gyógyszerészével az alábbiakról, mielőtt beveszi ezt a gyógyszert:

  • amennyiben a mellékpajzsmirigy vizsgálatát tervezik Önnél. A Hartil HCT befolyásolhatja a vizsgálati eredményt;

  • ha Ön sportoló és doppingtesztet terveznek Önnél végezni. A Hartil HCT álpozitív eredményt jelezhet.


A Hartil HCT egyidejű bevétele étellel és alkohollal

  • ha a Hartil HCT-kezelés során alkoholt fogyaszt, szédülhet vagy bizonytalanságérzése lehet. Amennyiben nem biztos abban, hogy mennyi alkoholt fogyaszthat a Hartil HCT-kezelés alatt, kérdezze meg kezelőorvosát, mivel a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek és az alkohol egymás hatását erősíthetik.

  • A Hartil HCT étellel együtt vagy anélkül is bevehető.


Terhesség és szoptatás

Terhesség

Tájékoztatnia kell kezelőorvosát, ha úgy gondolja, hogy terhes (vagy terhes lehet). A Hartil HCT szedése nem ajánlott a terhesség első 12 hetében, a 13. héttől kezdődően pedig semmiképpen nem szedheti a terhesség ideje alatt, mivel súlyos rendellenességet okozhat a magzatnál.

Azonnal jelezze kezelőorvosának, ha terhes lesz. Tervezett terhesség esetén egy megfelelő alternatív kezelési módra ajánlott áttérni.


Szoptatás

Nem szedheti a Hartil HCT-t, ha szoptat.

Mielőtt bármilyen gyógyszert elkezdene szedni, beszélje meg kezelőorvosával vagy gyógyszerészével.


A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Szédülhet a Hartil HCT-kezelés során. Ez gyakoribb a Hartil HCT-kezelés megkezdésekor vagy az adag emelésekor. Ha ez a tünet jelentkezik, ne vezessen gépjárművet és ne kezeljen gépeket.


A Hartil HCT 2,5 mg/12,5 mg tabletta 25 mg, a Hartil HCT 5 mg/25 mg tabletta 50 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz

Amennyiben kezelőorvosa korábban már figyelmeztette Önt, hogy bizonyos cukrokra érzékeny, keresse fel orvosát, mielőtt elkezdi szedni ezt a gyógyszert.


A Hartil HCT nátriumot tartalmaz

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”



3. Hogyan kell szedni a Hartil HCT-t?


A gyógyszert mindig a kezelőorvosa által elmondottaknak megfelelően szedje. Amennyiben nem biztos az adagolást illetően, kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.


A gyógyszer szedése

  • Mindennap, ugyanabban az időben, általában reggel, szájon át vegye be a gyógyszert.

  • Egészben, folyadékkal nyelje le a tablettát.

  • Ne törje vagy rágja össze a tablettát.


Mennyi gyógyszert vegyen be?

Magas vérnyomás kezelésére

A kezelőorvosa a megfelelő vérnyomásérték beállításáig módosítani fogja az Ön adagját.


Idősek

Kezelőorvosa csökkenteni fogja a kezdő adagot és lassabban fogja módosítani a kezelés során az adagot.


Alkalmazása gyermekeknél és serdülőknél

A Hartil HCT nem ajánlott 18 év alatti gyermekeknek és serdülőknek, mivel ebben a betegcsoportban a Hartil HCT biztonságosságát és hatékonyságát még nem bizonyították.


Ha az előírtnál több Hartil HCT-t vett be

Azonnal beszéljen kezelőorvosával vagy menjen a legközelebbi kórház sürgősségi osztályára. Ne vezessen a kórházba, kérjen meg valakit, hogy vigye el, vagy hívja a mentőket. Vigye magával a gyógyszerét, ebből fogja a kezelőorvosa pontosan tudni, hogy milyen gyógyszert vett be.


Ha elfelejtette bevenni a Hartil HCT-t

  • Vegye be a következő adagot, amikor legközelebb esedékes.

  • Ne vegyen be kétszeres adagot a kihagyott tabletta pótlására.


Ha bármilyen további kérdése van a gyógyszer alkalmazásával kapcsolatban, kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.



4. Lehetséges mellékhatások


Mint minden gyógyszer, így ez a gyógyszer is okozhat mellékhatásokat, amelyek azonban nem mindenkinél jelentkeznek.


Azonnal hagyja abba a Hartil HCT szedését és keresse fel kezelőorvosát, ha az alábbi súlyos mellékhatások valamelyikét tapasztalja magán, mivel lehetséges, hogy sürgős orvosi beavatkozásra lesz szükség:

  • az arc, az ajkak vagy a torok duzzanata (emiatt nehezített lehet a nyelés vagy a légzés), viszketés és kiütések. Ezek a Hartil HCT által kiváltott súlyos allergiás reakció jelei lehetnek.

  • súlyos bőrreakciók, beleértve a kiütést, fekélyképződést a szájban, meglévő bőrbetegségének rosszabbodását, a bőr vörösödését, hólyagosodását vagy leválását (az úgynevezett StevensJohnson-szindróma, toxikus epidermális nekrolízis vagy eritéma multiforme néven ismert betegség).


Azonnal jelezze kezelőorvosának, ha az alábbiak valamelyikét tapasztalja:

  • gyorsabb szívverés, szabálytalan vagy heves szívdobogás (úgynevezett palpitáció), mellkasi fájdalom, szorító érzés a mellkasban vagy ennél is súlyosabb betegségek, beleértve a szívinfarktust vagy az agyi érkatasztrófát (sztrók);

  • légszomj vagy köhögés, 23 napig tartó láz, az étvágy csökkenése, ezek tüdő-rendellenességek (beleértve a gyulladást is) jelei lehetnek;

  • könnyebben kialakuló véraláfutás, hosszabb ideig tartó vérzés vagy a vérzésre utaló bármilyen jel (pl. ínyvérzés), lila tűszúrásszerű pöttyök a bőrön, vagy ha a szokásosnál könnyebben kap el fertőző betegségeket, torokfájás és láz, fáradtság, gyengeség, szédülés vagy sápadt bőr. Ezek a tünetek a vérképző szervi és csontvelő-rendellenességek jelei lehetnek;

  • súlyos gyomorfájdalom, amely a hátba is kisugárzik. Ez a hasnyálmirigy-gyulladás (pankreatitisz) jele lehet;

  • láz, hidegrázás, fáradtság, étvágytalanság, gyomorfájdalom, hányinger, a bőr vagy a szemek sárgás elszíneződése (sárgaság). Ezek olyan májbetegség jelei lehetnek, mint a hepatitisz (májgyulladás) vagy a májkárosodás;

  • látásromlás vagy szemfájdalom a magas szembelnyomás miatt (a szem érhártyáján belüli folyadékfelhalmozódás [koroideális effúzió vagy folyadékgyülem] vagy akut zárt zugú zöldhályog lehetséges jelei). A zöldhályog (glaukóma) kialakulására utalhat még: fények körüli fényudvar látása, fejfájás, erős könnyezés vagy hányinger és hányás. A látásromlás pedig a rövidlátás (miópia) kialakulására utalhat.


Egyéb mellékhatások lehetnek még:

Jelezze kezelőorvosának, ha az alábbiakban felsorolt bármely mellékhatás súlyossá válik, vagy néhány napnál tovább fennáll.


Gyakori (10-ből legfeljebb 1 beteget érinthet)

  • fejfájás, gyengeség vagy fáradtság érzése;

  • szédülés. Ez a tünet gyakrabban jelentkezik a Hartil HCT-kezelés kezdetén, illetve az adag emelése esetén;

  • száraz, ingerlő köhögés vagy hörghurut;

  • a vérvizsgálati eredmények a szokásosnál magasabb vércukorszintet jelezhetnek. Amennyiben Ön cukorbeteg, ez ronthatja a cukorbetegségét;

  • a vérvizsgálati eredmények a szokásosnál magasabb húgysavat vagy zsírt jelezhetnek a vérében;

  • fájdalmas, vörös és duzzadt ízületek.


Nem gyakori (100-ból legfeljebb 1 beteget érinthet)

  • kiütés, mely lehet kiemelkedő vagy nem kiemelkedő is;

  • kipirulás, gyengeség, hipotónia (rendellenesen alacsony vérnyomás), különösen amikor gyorsan áll fel vagy ül le;

  • egyensúlyproblémák (vertigo);

  • viszketés vagy rendellenes bőrérzékelés, mint pl. zsibbadás, bizsergés, szúró vagy égő érzés, lúdbőrös érzés (perifériás idegbántalom);

  • az ízérzés elvesztése vagy megváltozása;

  • alvászavarok;

  • depressziós állapot, szorongás, feszültebbnek érzi magát a szokásosnál vagy nyugtalanság;

  • orrdugulás, arcüreggyulladás (szinuszitisz), légszomj;

  • ínygyulladás (gingivitisz), duzzadt száj;

  • vörös, viszkető, duzzadt vagy vizenyős szemek;

  • fülcsengés;

  • homályos látás;

  • hajhullás;

  • mellkasi fájdalom;

  • izomfájdalom;

  • székrekedés, gyomor- és bélfájdalom;

  • emésztési problémák, hányinger;

  • a szokásosnál több vizelet ürítése;

  • a szokásosnál fokozottabb izzadás, szomjúság;

  • csökkent étvágy vagy étvágytalanság (anorexia), éhségérzet csökkenése;

  • szaporább vagy szabálytalan szívverés;

  • duzzadt karok és lábak. Ezek a fokozott vízvisszatartás jelei lehetnek;

  • láz;

  • szexuális működési zavar férfiakban;

  • a vérvizsgálati eredmények csökkenést mutatnak a vörösvértestek, fehérvérsejtek vagy a vérlemezkék számában és a hemoglobin mennyiségében;

  • a vérvizsgálati eredmények a máj, a hasnyálmirigy vagy a vese működésének változását jelzik;

  • a vérvizsgálati eredmények a szokásosnál alacsonyabb káliumszintet mutatnak a vérben.


Nagyon ritka (10 000-ből legfeljebb 1 beteget érinthet)

  • hányás, kezdődő hasmenés vagy gyomorégés;

  • vörös és duzzadt nyelv, szájszárazság;

  • a vérvizsgálati eredmények a szokásosnál magasabb káliumszintet mutatnak a vérben.


Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

Jelezze kezelőorvosának, ha az alábbiakban felsorolt bármely mellékhatás súlyossá válik, vagy néhány napnál tovább fennáll.

  • bőr- és ajakrák (nem melanóma típusú bőrrák)

  • koncentrációzavar, nyugtalanság vagy zavartság;

  • a kéz- és a lábujjak színe a hidegben megváltozik és bizsergő vagy fájdalmas érzés jelentkezik, amikor újra felmelegednek (Raynaud-jelenség);

  • a mell megnagyobbodása férfiakban;

  • vérrögök;

  • hallászavar;

  • szemszárazság;

  • a tárgyak sárga színűnek látszanak;

  • kiszáradás;

  • fájdalmas és vörös duzzanat a nyakon (a nyálmirigy gyulladása);

  • duzzanat a beleiben, amelyet bélrendszeri angioödémának neveznek, mely hasi fájdalommal, hányással és hasmenéssel jár;

  • a szokásosnál fokozottabb fényérzékenység;

  • erőteljes bőrleválás vagy hámlás, viszkető göbös kiütés vagy egyéb bőrreakciók, mint pl. vörös kiütés az arcon vagy a homlokon;

  • bőrkiütés vagy bevérzések a bőrön;

  • foltok a bőrön és hideg végtagok;

  • körömproblémák (pl. köröm fellazulása vagy elválása a körömágytól);

  • izom- és ízületi merevség vagy az állkapocs mozgatásának képtelensége (tetánia);

  • izomgyengeség vagy görcsök;

  • csökkent szexuális vágy férfiakban és nőkben;

  • vér a vizeletben. Ez veseproblémát jelezhet (intersticiális nefritisz);

  • magasabb vizeletcukorszint;

  • bizonyos fehérvérsejttípus megnövekedett száma (eozinofília) a vérvizsgálati eredményben;

  • a vérvizsgálati eredmények túlzottan kevés vérsejtet mutatnak (pancitopénia);

  • a vérvizsgálat rendellenes eredményt mutathat bizonyos sók mennyiségét illetően a vérében (nátrium, kalcium, magnézium és klorid);

  • koncentrált vizelet (sötét színű), hányinger vagy hányás, izomgörcsei vannak, zavart és görcsrohamai vannak, amelyeket a nem megfelelő ADH- (antidiuretikus hormon) kiválasztás okozhat. Ha ezeket a tüneteket tapasztalja, akkor a lehető leghamarabb forduljon kezelőorvosához;

  • lelassult vagy gátolt reakciók;

  • a szaglás megváltozása;

  • légzési nehézség vagy asztmájának rosszabbodása.


Mellékhatások bejelentése

Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik.

A mellékhatásokat közvetlenül a hatóság részére is bejelentheti az V. függelékben található elérhetőségeken keresztül.

A mellékhatások bejelentésével Ön is hozzájárulhat ahhoz, hogy minél több információ álljon rendelkezésre a gyógyszer biztonságos alkalmazásával kapcsolatban.



5. Hogyan kell a Hartil HCT-t tárolni?


Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.

A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.


A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó!


A dobozon feltüntetett lejárati idő (EXP) után ne szedje ezt a gyógyszert. A lejárati idő az adott hónap utolsó napjára vonatkozik.


Semmilyen gyógyszert ne dobjon a szennyvízbe vagy a háztartási hulladékba. Kérdezze meg gyógyszerészét, hogy mit tegyen a már nem használt gyógyszereivel. Ezek az intézkedések elősegítik a környezet védelmét.


6. A csomagolás tartalma és egyéb információk


Mit tartalmaz a Hartil HCT?

    • A készítmény hatóanyagai a ramipril és a hidroklorotiazid.

Egy tabletta tartalma 2,5 mg ramipril és 12,5 mg hidroklorotiazid, illetve 5 mg ramipril és 25 mg hidroklorotiazid.

    • Egyéb összetevők: laktóz-monohidrát, hipromellóz (E464), kroszpovidon A típusú (E1202), mikrokristályos cellulóz, nátrium-sztearil-fumarát.


Milyen a Hartil HCT külleme és mit tartalmaz a csomagolás?

Hartil HCT 2,5 mg/12,5 mg: fehér, módosított kapszula alakú domború tabletta, mindkét oldalán bemetszéssel. Az egyik oldalán, a bemetszés bal és jobb oldali részén „2.5” és „12.5” feliratozással.


Hartil HCT 5 mg/25 mg: fehér, módosított kapszula alakú domború tabletta, mindkét oldalán bemetszéssel. Az egyik oldalán, a bemetszés bal és jobb oldali részén „5” és „25” feliratozással.


7 db, 10 db, 14 db, 20 db, 28 db, 50 db, 98 db, 100 db, 300 db, ill. 2×14 db tablettát tartalmazó buborékcsomagolásban és dobozban kerül forgalmazásra.


Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.


A forgalomba hozatali engedély jogosultja

Egis Gyógyszergyár Zrt.

1106 Budapest, Keresztúri út 30-38.


Gyártó

Egis Gyógyszergyár Zrt.

1165 Budapest, Bökényföldi út 118-120.


Allphamed Pharbil Arzneimittel GmbH

Göttingen

Hildebrandstr. 12.

D-37081 Göttingen, Németország


Ezt a gyógyszert az Európai Gazdasági Térség tagállamaiban az alábbi neveken engedélyezték:

Bulgária Hartil HCT 2.5 mg / 12.5 mg tablets

Hartil HCT 5 mg / 25 mg tablets

Hollandia Prilitaril-HCT 2.5 mg / 12.5 mg tabletten

Prilitaril-HCT 5 mg / 25 mg tabletten

Lettország Hartil HCT 5 mg / 25 mg tabletes

Litvánia Hartil HCT 2.5 mg / 12.5 mg tabletės

Hartil HCT 5 mg / 25 mg tabletės

Magyarország Hartil HCT 2,5 mg/12,5 mg tabletta

Hartil HCT 5 mg/25 mg tabletta

Románia Hartil HCT 2.5 mg / 12.5 mg comprimate

Hartil HCT 5 mg / 25 mg comprimate


Hartil HCT 2,5 mg/12,5 mg tabletta:

OGYI-T-20255/01 2×14 db PVC/PCTFE//Alumínium buborékcsomagolás


Hartil HCT 5 mg/25 mg tabletta

OGYI-T-20255/02 2×14 db PVC/PCTFE//Alumínium buborékcsomagolás


A betegtájékoztató legutóbbi felülvizsgálatának dátuma: 2021. január.


19

1. A GYÓGYSZER NEVE


Hartil HCT 2,5 mg/12,5 mg tabletta

Hartil HCT 5 mg/25 mg tabletta



2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL


Hartil HCT 2,5 mg/12,5 mg tabletta: 2,5 mg ramiprilt és 12,5 mg hidroklorotiazidot tartalmaz tablettánként.


Hartil HCT 5 mg/25 mg tabletta: 5 mg ramiprilt és 25 mg hidroklorotiazidot tartalmaz tablettánként.


Ismert hatású segédanyag

Hartil HCT 2,5 mg/12,5 mg tabletta: 25 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz tablettánként.

Hartil HCT 5 mg/25 mg tabletta: 50 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz tablettánként.


A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.



3. GYÓGYSZERFORMA


Tabletta.


Hartil HCT 2,5 mg /12,5 mg tabletta:

Fehér, módosított kapszula alakú domború tabletta, mindkét oldalán bemetszéssel. Az egyik oldalán, a bemetszés bal és jobb oldali részén „2.5” és „12.5” feliratozással.

A tabletta egyenlő adagokra osztható.


Hartil HCT 5 mg /25 mg tabletta:

Fehér, módosított kapszula alakú domború tabletta, mindkét oldalán bemetszéssel. Az egyik oldalán, a bemetszés bal és jobb oldali részén „5” és „25” feliratozással.

A tabletta egyenlő adagokra osztható.



4. KLINIKAI JELLEMZŐK


4.1 Terápiás javallatok


Hypertonia kezelésére.


Ez a fix dózisú kombináció azon betegek számára javallt, akiknek vérnyomása monoterápiában alkalmazott ramiprillel vagy hidroklorotiaziddal nem szabályozható megfelelően.


4.2 Adagolás és alkalmazás


Adagolás


A Hartil HCT-t naponta egyszer, minden nap ugyanabban az időpontban, általában reggel javasolt bevenni.


Felnőttek

Az adagolást egyénileg kell meghatározni a beteg jellemzői alapján (lásd 4.4 pont) és az elérendő vérnyomás értékeknek megfelelően. A fix dózisú ramipril és hidroklorotiazid kombinációt általában az egyik összetevővel lefolytatott dózistitrálást követően ajánlott elkezdeni.


A Hartil HCT-kezelést a legalacsonyabb elérhető hatáserősséggel kell elkezdeni. Amennyiben szükséges, az adag fokozatosan emelhető a célvérnyomás eléréséig. A megengedett napi maximális dózis monokomponensekre vonatkoztatva 10 mg ramipril és 25 mg hidroklorotiazid. A Hartil HCT maximális napi dózisa 1 db Hartil HCT 5 mg/25 mg tabletta, vagy 2 db Hartil HCT 2,5 mg/12,5 mg tabletta.


Különleges betegcsoportok


Diuretikus kezelés alatt álló betegek

Egyidejűleg diuretikumokkal kezelt betegeknél a Hartil HCT-kezelés megkezdését követően hypotonia jelentkezhet; ezért a kezelés megkezdésekor fokozott elővigyázatosság ajánlott. Megfontolandó a diuretikum adagjának csökkentése vagy a diuretikum kezelés felfüggesztése a Hartil HCT-kezelés megkezdése előtt.


Amennyiben a felfüggesztés nem lehetséges, a ramipril lehető legkisebb adag (napi 1,25 mg) szabad kombinációjával javasolt a kezelés megkezdése. Ezt követően javasolt a 2,5 mg ramipril/12,5 mg HCT kezdő napi adagra való átállás.


Vesekárosodás

A Hartil HCT ellenjavallt súlyos vesekárosodásban a hidroklorotiazid összetevő miatt (kreatinin-clearance < 30 ml/perc) (lásd 4.3 pont).

Károsodott veseműködésű beteg esetén szükséges lehet csökkentett Hartil HCT adag alkalmazása. 30 és 60 ml/perc kreatinin-clearance esetén a betegeket csak a legalacsonyabb adagú ramipril és hidroklorotiazid kombinációval szabad kezelni, a monoterápiában alkalmazott ramipril kezelést követően. A megengedett maximális adag napi 5 mg ramipril és 25 mg hidroklorotiazid.


Májkárosodás

Enyhe vagy mérsékelt májkárosodásban szenvedő betegeknél a Hartil HCT-kezelést csak szoros orvosi felügyelet mellett lehet elkezdeni és a maximális napi adag 2,5 mg ramipril és 12,5 mg hidroklorotiazid.

A Hartil HCT ellenjavallt súlyos májkárosodásban (lásd 4.3 pont).


Idősek

Alacsonyabb kezdő adagokat és lassabb adagemelést kell alkalmazni, mivel a mellékhatások elfordulásának az esélye nagyobb, különösen a nagyon idős és esendő betegeknél.


Gyermekek és serdülők

A Hartil HCT nem javasolt 18 év alatti gyermekek és serdülők számára a biztonságosságra és a hatásosságra vonatkozó adatok hiánya miatt.

A ramipril biztonságosságát és hatékonyságát gyermekekben és serdülőkben még nem igazolták. A ramiprilre vonatkozó, jelenleg rendelkezésre álló adatokat lásd a 4.8; 5.1; 5.2; és 5.3 pontban, ezek alapján azonban nem lehet speciális adagolási javaslatot megállapítani gyermekgyógyászati alkalmazásban.


Az alkalmazás módja


Szájon át történő alkalmazásra.

A Hartil HCT bevehető étkezés előtt, alatt vagy után is, mivel az ételek nem befolyásolják a gyógyszer biohasznosulását (lásd 5.2 pont).

A Hartil HCT-t folyadékkal kell bevenni. Nem szabad összerágni vagy összetörni.


4.3 Ellenjavallatok


  • A készítmény hatóanyagával vagy bármely más ACE- (angiotenzin‑konvertáló-enzim) gátlóval; a hidroklorotiaziddal vagy egyéb tiazid diuretikummal, szulfonamidokkal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

  • Korábbi angiooedema (örökletes, idiopathiás, illetve korábbi ACE-gátlók vagy angiotenzin II‑receptor-antagonisták (AIIRA) hatására kialakult angiooedema).

  • Szakubitril/valzartán egyidejű alkalmazása (lásd 4.4 és 4.5 pont).

  • Extrakorporális kezelések esetén, ha a vér negatív töltésű membránokkal érintkezik (lásd 4.5 pont).

  • Jelentős kétoldali arteria renalis stenosisban vagy veseartéria-szűkületben egyetlen működő vese esetén.

  • A terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6 pont).

  • Szoptatás (lásd 4.6 pont).

  • 30 ml/perc kreatinin-clearance alatti, dializálatlan, súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek.

  • Klinikailag jelentős elektrolitzavar esetén, mely a Hartil HCT-kezelés hatására rosszabbodhat (lásd 4.4 pont).

  • Súlyos májkárosodás.

  • Hepatikus encephalopathia.

  • A Hartil HCT egyidejű alkalmazása aliszkirén tartalmú készítményekkel ellenjavallt diabetes mellitusban szenvedő vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR <60 ml/perc/1,73 m2) (lásd 4.5 és 5.1 pont).


4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések


Különleges betegcsoportok


Terhesség:

ACE-gátlóval, mint a ramipril vagy angiotenzin II-receptor-antagonistával (AIIRA) történő kezelést terhesség alatt nem szabad elkezdeni. Hacsak az ACE-gátlóval/AIIRA-val történő folyamatos kezelés nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket más, olyan antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek biztonságossága terhességben alátámasztott. Az ACE-gátló/AIIRA szedését azonnal abba kell hagyni, amennyiben terhességet állapítottak meg. Szükség esetén más, megfelelő kezelést kell elkezdeni. (lásd 4.3 és 4.6 pont).


  • Hypotonia veszélyének kitett betegek


-Erősen aktivált renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerrel rendelkező betegek

Az erősen aktivált renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerrel rendelkező betegek az ACE-gátlás következtében hirtelen jelentkező, jelentős vérnyomásesés és vesefunkció károsodás kockázatának vannak kitéve, különösen az ACE-gátló vagy az együttadott diuretikum első adagjának alkalmazásakor vagy az adag első emelésekor.

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer jelentős aktiválódására lehet számítani és orvosi felügyelet, beleértve a vérnyomás ellenőrzését is, szükséges a következő esetekben:

  • súlyos hypertoniában szenvedő betegek;

  • dekompenzált kongesztív szívelégtelenségben szenvedő betegek;

  • hemodinamikailag jelentős balkamra beáramlási vagy kiáramlási nehezítettségben (pl. az aorta- vagy mitrális billentyű-stenosis) szenvedő betegek;

  • egyoldali arteria renalis stenosisban szenvedő betegeknél működő második vese esetén;

  • már fennálló vagy lehetségesen folyadék- és sóhiányban szenvedő betegek (a diuretikumokkal kezelteket is ideértve);

  • májcirrhosisos és/vagy asciteses betegek;

  • nagy sebészeti beavatkozások vagy az altatás során hypotoniát kiváltó gyógyszerek alkalmazása esetén.

Általában ajánlatos a dehidrációt, hypovolaemiát vagy a sóhiányt a kezelés megkezdése előtt korrigálni (szívelégtelenségben szenvedő betegek esetén a korrektív kezelést azonban alaposan mérlegelni kell a volumenterhelés kockázatával szemben).


-Akut vérnyomásesés következtében kialakuló cardialis vagy cerebralis ischaemia veszélyének kitett betegek

A kezelés kezdetén különleges orvosi ellenőrzés szükséges.


  • Primer hiperaldoszteronizmus

A primer hiperaldoszteronizmus kezelésére a ramipril/hidroklorotiazid kombináció nem kezelési lehetőség. Amennyiben a rampril/hidroklorotiazid kombinációt primer hiperaldoszteronizmusban szenvedő betegek esetén alkalmazzák, a szérum kálium-szintet fokozottan ellenőrizni kell.


  • Idősek

Lásd 4.2 pont.


  • Májbetegségben szenvedő betegek

A diuretikummal – ideértve a hidroklorotiazidot is – történő kezelés hatására kialakuló elektrolitzavar hepatikus encephalopathiát okozhat májbetegségben szenvedő betegek esetén.


Sebészeti beavatkozások

Javasolt az angiotenzin-konvertáló enzim-gátló, így a ramipril kezelést is, ahol lehetséges, a beavatkozás előtt egy nappal megszakítani.


Veseműködés ellenőrzése

A kezelés megkezdése előtt és alatt, főként a kezelés első heteiben a veseműködést ellenőrizni, és az adagot ennek megfelelően igazítani kell. Különösen óvatos ellenőrzés szükséges vesekárosodásban szenvedő betegek esetén (lásd 4.2 pont). A veseműködés károsodásának kockázata különösen szívelégtelenségben vagy veseátültetésen átesett betegeknél áll fenn, vagy renovascularis betegség esetén, beleértve a hemodinamikailag jelentős egyoldali veseartéria-szűkületben szenvedő betegeket.


Vesekárosodás

Vesebetegségben szenvedő betegeknél a tiazidok uraemiát indukálhatnak. Károsodott veseműködésű betegekben a hatóanyagok hatása összeadódhat. Amennyiben a vesekárosodás előrehaladása nyilvánvalóvá válik, amit a nem fehérjekötött nitrogén-szint emelkedése jelez, a kezelés újraértékelése válhat szükségessé, megfontolva a diuretikum-kezelés megszakítását (lásd 4.3 pont).


Az elektrolit egyensúly megbomlása

Minden diuretikum-kezelésben részesülő betegnél szükséges a szérum elektrolitok megfelelő időközönként történő ellenőrzése. A tiazidok, ideértve a hidroklorotiazidot is, a folyadék- vagy elektrolit-egyensúly megbomlását okozhatják (hypokalaemia, hyponatraemia és hyperchloraemiás alkalosis). Bár a tiazid-diuretikumokkal történő kezelés során felléphet hypokalaemia, az egyidejű ramipril-kezelés csökkentheti a diuretikum-okozta hypokalaemiát. A hypokalaemia veszélye a legnagyobb májcirrhosisban, gyors diuresisben, nem megfelelő elektrolitellátásban és az egyidejű kortikoszteroid vagy ACTH-kezelésben részesülő betegek esetén (lásd 4.5 pont). Az első szérum káliumszint-mérést a kezelés megkezdését követő héten kell elvégezni. Amennyiben alacsony káliumszintet észlelnek, annak korrekciója szükséges.

Dilúciós hyponatraemia előfordulhat. A nátriumszint csökkenése eleinte tünetmentes lehet, ezért annak rendszeres ellenőrzése szükséges. Az ellenőrzést idős és cirrhosisos betegekben gyakrabban kell elvégezni. A tiazidokról kimutatták, hogy a magnézium vizelettel történő kiválasztását fokozza, mely hypomagnesaemiát eredményezhet.


Az elektrolit-háztartás monitorozása: hyperkalaemia

ACE-gátlókkal – beleértve a Hartil HCT-t – kezelt néhány betegnél előfordult hyperkalaemia. A hyperkalaemia kialakulásának kockázata veseelégtelenségben, időseknél ( 70 éves), kezeletlen diabetes mellitusban szenvedőknél, a kálium sókat, káliummegtakarító diuretikumokat és egyéb szérum kálium-szintet emelő hatóanyagokat szedőknél, vagy olyan állapotokban, mint a dehidráció, akut cardialis dekompenzáció, metabolikus acidózis jelentkezik. Amennyiben szükséges a fenti szerek egyidejű alkalmazása, javasolt a szérum kálium-szint rendszeres ellenőrzése (lásd 4.5 pont).


Az elektrolit-háztartás monitorozása: hyponatraemia

Nem megfelelő antidiuretikushormon-termelés szindrómát (SIADH) és ennek következtében kialakuló hyponatraemiát figyeltek meg néhány ramiprillel kezelt betegnél. A szérum nátriumszintjének rendszeres monitorozása javasolt időseknél és olyan betegek esetében, akiknél fennáll a hyponatraemia kockázata.


Hepaticus encephalopathia

A diuretikummal, ideértve a hidroklorotiazidot is, történő kezelés hatására kialakuló elektrolitzavar hepaticus encephalopathiát okozhat májbetegségben szenvedő betegek esetén. Hepaticus encephalopathia esetén a kezelést azonnal meg kell szakítani.


Hypercalcaemia

A hidroklorotiazid fokozza a renalis kalcium reabszorpciót, mely hypercalcaemiát okozhat. A mellékpajzsmirigy vizsgálati eredményét befolyásolhatja.


Angiooedema

ACE gátlókkal – beleértve a ramiprilt is – kezelt betegeknél angiooedemát jelentettek (lásd 4.8 pont).

Az angiooedema kialakulásának kockázata (pl. a légutak vagy a nyelv duzzanata, légzéskárosodással vagy anélkül) fokozódhat azoknál a betegeknél, akiket egyidejűleg olyan gyógyszerekkel kezelnek, amelyek angiooedemát okozhatnak, mint pl. az mTOR (mammalian target of rapamycin) gátlók (pl. temszirolimusz, everolimusz, szirolimusz), vildagliptin, vagy a neprilizin- (NEP) gátlók (pl. a racekadotril). Az angiooedema fokozott kockázata miatt a ramipril és a szakubitril/valzartán kombinációja ellenjavallt (lásd 4.3 és 4.5 pont).


Angiooedema esetén a Hartil HCT-kezelést meg kell szakítani.

Azonnal sürgősségi ellátást kell kezdeni. A beteget legalább 12-24 órán át meg kell figyelni és csak a tünetek teljes megszűnése után bocsátható el.


Intestinalis angiooedemát jelentettek ACE gátlókkal – beleértve a Hartil HCT-t – kezelt betegeknél (lásd 4.8 pont). Ezeknél a betegeknél hasi fájdalom (hányingerrel vagy hányással, vagy anélkül) jelentkezett. Az intestinalis angiooedema tünetei megszűntek az ACE-gátlók adagolásának abbahagyása után.


Deszenzibilizáló kezelés során kialakuló anaphylaxiás reakciók

Az anaphylaxiás és anaphylactoid reakciók valószínűsége és súlyossága fokozott a rovarmérgekkel és más allergénekkel szembeni deszenzibilizáló kezelés és ACE-gátlás során. Megfontolandó a Hartil HCT-kezelés átmeneti felfüggesztése a deszenzibilizáló kezelés megkezdése előtt.


Neutropenia/agranulocytosis

Ritkán tapasztalható neutropenia/agranulocytosis, valamint thrombocytopaenia és anaemia, emellett beszámoltak csontvelő depresszióról is. Javasolt a fehérvérsejt szám ellenőrzése a lehetséges leukopenia felismerésére. Gyakoribb ellenőrzés szükséges a kezelés kezdeti időszakában, károsodott veseműködésű, egyidejű kollagénbetegségben (pl. lupus erythematosus, scleroderma) szenvedő betegeknél és mindazoknál, akik a vérképet esetlegesen befolyásoló egyéb gyógyszert szednek (lásd 4.5 és 4.8 pont).


Choroidealis effusio, akut myopia és szekunder, zárt zugú glaucoma

A szulfonamid vagy szulfonamid-származék gyógyszerek idioszinkráziás reakciót válthatnak ki, amely látótérkieséssel járó choroidealis effusiót, átmeneti myopiát és akut zárt zugú glaucomát eredményezhet. A tünetek közé tartozik a látásélesség-csökkenés vagy a szemfájdalom akut megjelenése, amelyek jellemző módon a kezelés megkezdése után órákon - heteken belül jelentkeznek. A kezeletlen akut zárt zugú glaucoma végleges látásvesztéshez vezethet. Az elsődleges kezelés a hidroklorotiazid adásának a lehető leggyorsabban történő abbahagyása. Azonnali gyógyszeres vagy műtéti kezelés mérlegelése szükséges lehet, ha az intraocularis nyomás változatlanul magas marad. Az akut zárt zugú glaucoma kialakulásának kockázati tényezői közé tartozhat az anamnesisben szereplő szulfonamid- vagy penicillinallergia.


Etnikai különbségek

Az ACE-gátlók nagyobb gyakorisággal okoznak angiooedemát a fekete bőrszínű betegekben, mint a nem-fekete bőrszínű betegekben.

Más ACE-gátlókhoz hasonlóan előfordulhat, hogy a ramipril kevésbé hatékonyan csökkenti a vérnyomást a fekete bőrszínű betegeknél, mint a nem-fekete betegeknél, feltehetően azért, mert a fekete bőrszínű hypertoniás populációban gyakrabban fordul elő az alacsony renin-szinttel jelentkező magas vérnyomás.


Sportolók

A hidroklorotiazid a doppingvizsgálat pozitív analitikai eredményét okozhatja.


Metabolikus és endokrin hatások

A tiazid-kezelés ronthatja a glükóztoleranciát. Diabeteses betegeknél az inzulin vagy az orális antidiabetikum adagjának módosítása lehet szükséges. Látens diabetes mellitus manifesztálódhat a tiazid-kezelés alatt.

A koleszterin- és trigliceridszint-emelkedést összefüggésbe hozták a tiazid diuretikum-kezeléssel. A tiazid-kezelésben részesülő betegeknél hyperurikaemia léphet fel, vagy köszvény jelentkezhet.


Köhögés

ACE-gátlók szedésekor köhögést jelentettek. A köhögés jellemzően nem produktív, hosszantartó és a kezelés megszakítását követően megszűnik. Az ACE-gátlók által kiváltott köhögést, a köhögés differenciáldiagnózisakor figyelembe kell venni.


Egyéb

Az anamnézisben szereplő allergia vagy bronchialis asztma esetén túlérzékenységi reakciók jelentkezhetnek. A szisztémás lupus erythematosus fokozódásának vagy aktiválódásának lehetőségét jelentették.


A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) kettős blokádja

Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-blokkolók vagy az aliszkirén egyidejű alkalmazása fokozza a hypotonia, hyperkalaemia és csökkent veseműködés kockázatát (beleértve az akut veseelégtelenséget is), ezért a RAAS ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1 pont).

Ha a kettős blokád-kezelést abszolút szükségesnek ítélik, az csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, elektrolitszintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet.

Az ACE-gátlók és angiotenzin II-receptor-blokkolók nem alkalmazhatók egyidejűleg diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél.


Nem melanóma típusú bőrrák

A nem melanóma típusú bőrrák (NMSC) [basalsejtes rák (BCC) és laphámsejtes rák (SCC)] megnövekedett kockázatát figyelték meg a hidroklorotiazid (HCTZ) növekvő kumulatív dózisával összefüggésben a Dán Nemzeti Rákregiszteren alapuló két epidemiológiai tanulmányban. Az NMSC lehetséges mechanizmusa a HCTZ fotoszenzitivitást okozó hatása.

A HCTZ-t szedő betegeket tájékoztatni kell az NMSC kockázatáról, valamint arról, hogy rendszeresen ellenőrizzék bőrüket – különös tekintettel az esetleges új elváltozásokra – és haladéktalanul jelentsenek minden gyanús bőrelváltozást. A bőrrák kockázatának minimalizálása érdekében a betegeket tanáccsal kell ellátni a lehetséges megelőző intézkedésekkel, például a napfény és az UV-sugárzás korlátozásával, valamint a napfénynek való kitettség esetén a megfelelő védelem alkalmazásával kapcsolatban. A gyanús bőrelváltozásokat azonnal meg kell vizsgálni, potenciálisan beleértve a biopsziás szövettani vizsgálatokat is. Azoknál a betegeknél, akiknél korábban NMSC-t diagnosztizáltak, a HCTZ használatát felül kell vizsgálni (lásd még 4.8 pont).


A Hartil HCT laktóz-monohidrátot és nátriumot tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban, vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.


4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók


A klinikai vizsgálati adatok azt mutatták, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszernek (RAAS) ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinációjával történő kettős blokádja nagyobb gyakorisággal okoz mellékhatásokat, például hypotoniát, hyperkalaemiát és beszűkült veseműködést (beleértve az akut veseelégtelenséget is), mint a csak egyféle RAAS-ra ható szer alkalmazása (lásd 4.3, 4.4 és 5.1 pont).


Ellenjavallt kombinációk


Az ACE-gátlók és a szakubitril/valzartán együttes alkalmazása ellenjavallt, mivel ez az angiooedema kialakulásának fokozott kockázatával jár (lásd 4.3 és 4.4 pont). A ramipril-kezelés nem kezdhető el a szakubitril/valzartán utolsó adagjának bevételét követő 36 órán belül. A szakubitril/valzartán-kezelés nem kezdhető el a Hartil HCT utolsó adagjának bevételét követő 36 órán belül.


Extrakorporális kezelések, melyek során a vér negatív töltésű felületekkel érintkezik, mint például nagy átáramlású dializáló vagy hemofiltrációs membránok (pl. poliakrilonitril membránok) és dextrán‑szulfáttal történő alacsony denzitású lipoprotein aferesis, a súlyos anaphylactoid reakciók fokozott veszélye miatt (lásd 4.3 pont). Amennyiben ilyen kezelés szükséges, megfontolandó más típusú dializáló membrán vagy egy másik csoportba tartozó vérnyomáscsökkentő szer alkalmazása.


Elővigyázatosan alkalmazandó


Káliumsók, heparin, káliummegtakarító diuretikumok, és egyéb szérum káliumszintet emelő hatóanyagok (beleértendő az angiotenzin II-receptor-antagonisták, trimetoprim önmagában vagy fix dózisú kombinációban szulfametoxazollal (ko-trimoxazol), takrolimusz, ciklosporin): előfordulhat hyperkalaemia, ezért a szérum kálium-szint szoros ellenőrzése szükséges.


Vérnyomáscsökkentők (pl. diuretikumok) és egyéb hatóanyagok, melyek csökkentik a vérnyomást (pl. nitrátok, triciklusos antidepresszánsok, érzéstelenítők, akut alkoholfogyasztás, baklofén, alfuzozin, doxazozin, prazozin, tamszulozin, terazozin): a hypotonia veszélyének fokozódását figyelembe kell venni (lásd 4.2 pont diuretikumok)


Vazopresszor szimpatomimetikumok és egyéb hatóanyagok (pl. izoproterenol, dobutamin, dopamin, adrenalin, noradrenalin), melyek csökkenthetik a Hartil HCT vérnyomáscsökkentő hatását: ajánlott a vérnyomás ellenőrzése.

Továbbá, a vazopresszorok szimpatomimetikus hatása csökkenhet a hidroklorotiazid hatására.


Allopurinol, immunszupresszív szerek, kortikoszteroidok, prokainamid, citosztatikumok és egyéb olyan anyagok, amelyek a vérsejtszámot változtathatják: a hematológiai reakciók valószínűsége fokozott (lásd 4.4 pont).

A tiazid diuretikumok fokozhatják az allopurinollal szembeni súlyos túlérzékenységi reakciók kialakulásának kockázatát, főleg vesekárosodásban szenvedő betegeknél.


Lítium sók: Az ACE-gátlók csökkentik a lítium kiválasztását és ez növelheti a lítium toxicitását. A lítium-szintet ellenőrizni kell. A tiazid diuretikumok egyidejű alkalmazása fokozhatja a lítium toxicitás veszélyét, és tovább fokozhatja az ACE-gátlók miatt már amúgy is fennálló lítium toxicitás veszélyét. Emiatt a ramipril és hidroklorotiazid kombinációja lítiummal nem ajánlott.


Antidiabetikumok, ideértve az inzulint is: előfordulhatnak hyperglykaemiás reakciók. A hidroklorotiazid gyengítheti az antidiabetikumok hatását. A vércukorszint kifejezett ellenőrzése ajánlott az együttadás kezdeti szakaszában.


Nem-szteroid gyulladásgátlók és az acetilszalicilsav: figyelembe kell venni a Hartil HCT vérnyomáscsökkentő hatásának csökkenését. Ezen felül az ACE-gátlók és a nem-szteroid gyulladásgátlók együttadása növeli a vesefunkció károsodásának veszélyét és a hyperkalaemia kialakulását.


Orális antikoagulánsok: az antikoaguláns hatás csökkenhet az egyidejű hidroklorotiazid használat miatt.


Kortikoszteroidok, ACTH, amfotericin B, karbenoxolon, édesgyökér (nagyobb mennyiségben), hashajtók (hosszantartó alkalmazás esetén) és egyéb kaliuretikus vagy szérum kálium-szintet csökkentő szerek: hypokalaemia fokozott veszélye.


Digitálisz készítmények és ismerten QT intervallumot növelő, illetve antiarrhythmiás hatóanyagok: a proaarrhythmiás toxicitás növekedhet vagy az antiarrhythmiás hatásuk csökkenhet elektrolitzavar esetén (pl. hypokalaemia, hypomagnesaemia).


Metildopa: haemolysis lehetséges.


Kolesztiramin vagy egyéb enterálisan alkalmazandó ioncserélők: a hidroklorotiazid abszorpciója csökkenhet. A szulfonamid diuretikumokat vagy egy órával az ilyen készítmények alkalmazása előtt vagy négy-hat órával utána kell bevenni.


Kuráre-típusú izomlazítók: lehetséges, hogy az izomlazító hatás fokozódik vagy meghosszabbodik.


Kalcium sók és a szérum kalcium-szintet emelő gyógyszerek: hidroklorotiaziddal történő együttes alkalmazás esetén előfordulhat a szérum kalcium-szint emelkedése; ezért a szérum kalcium-szint szoros ellenőrzése szükséges.


Karbamazepin: a hidroklorotiazid additív hatásának köszönhetően fennáll a hyponatraemia veszélye.


Jód-tartalmú kontrasztanyagok: a diuretikumok (beleértve a hidroklorotiazidot is) kiváltotta dehidráció esetén az akut vesekárosodás veszélye nő, különösen amikor jelentősebb mennyiségű jódtartalmú kontrasztanyagot alkalmaznak.


Penicillin: a hidroklorotiazid a distalis tubulusokban kiválasztódik, és csökkenti a penicillin kiválasztását.


Kinin: a hidroklorotiazid csökkenti a kinin kiválasztását.


Heparin: a szérum káliumszintje megemelkedhet.


mTOR-gátlók vagy vildagliptin: azoknál a betegeknél, akiket egyidejűleg mTOR-gátlókkal (pl. temszirolimusz, everolimusz, szirolimusz), vagy vildagliptinnel kezelnek, fennáll az angiooedema kialakulásának fokozott kockázata, ezért ezeknél a betegeknél óvatosság szükséges a kezelés megkezdésekor (lásd 4.4 pont).


Neprilizin-(NEP) gátlók: Az angiooedema kialakulásának fokozott kockázatát jelentették ACE-gátlók és NEP-gátlók, mint pl. a racekadotril, együttes alkalmazása során (lásd 4.4 pont).


Szakubitril/valzartán:

Az ACE-gátlók és a szakubitril/valzartán együttes alkalmazása ellenjavallt, mivel ez az angiooedema kialakulásának fokozott kockázatával jár.


4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás


Terhesség


Az ACE-gátlók alkalmazása a terhesség első trimeszterében nem javasolt (lásd 4.4 pont).

Az ACE-gátlók alkalmazása ellenjavallt a második és harmadik trimeszterben (lásd 4.3 és 4.4 pont).


Az ACE gátlók első trimeszterben történő szedését követő teratogén kockázatra vonatkozó epidemiológiai bizonyíték nem egyértelmű, a kockázat kismértékű növekedése azonban nem zárható ki. Hacsak az ACE-gátlóval történő folyamatos kezelés nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket más, olyan antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek biztonságossága terhességben alátámasztott. Az ACE-gátló szedését azonnal abba kell hagyni, amennyiben terhességet állapítottak meg. Szükség esetén más, megfelelő kezelésre kell átállni.


Ismert, hogy ACE-gátlók/angiotenzin II-antagonisták (AIIRA) második és harmadik trimeszterben történő szedése emberben magzatkárosodást (csökkent veseműködés, oligohydramnion, a koponya csontosodásának visszamaradása) és újszülöttkori toxicitást (veseelégtelenség, hypotonia, hyperkalaemia) okoz (lásd 5.3 pont). Amennyiben az ACE-gátló szedése a terhesség második, illetve harmadik trimeszterében történt, a vese és a koponya ultrahangos ellenőrzése javasolt.

Az ACE-gátlót szedő anyák újszülöttjeit fokozottan meg kell figyelni hypotonia, oliguria és hyperkalaemia kialakulása szempontjából (lásd még a 4.3 és 4.4 pont).


Amennyiben a hidroklorotiazidot a terhesség harmadik trimeszterében hosszan adják, foeto-placentalis ischaemiát és a növekedési rendellenesség veszélyét okozza. Ezenfelül ritkán hypoglykaemiát és thrombocytopaeniát jelentettek újszülöttekben, ha a szülést megelőzően kevéssel alkalmazták. Hidroklorotiazid csökkentheti a plazmatérfogatot valamint az uteroplacentáris keringést.


Szoptatás


A Hartil HCT ellenjavallt szoptatás alatt.

A ramipril és a hidroklorotiazid olyan mértékben választódik ki az anyatejbe, hogy hatással lehet az anyatejes csecsemőre, amennyiben terápiás adagokat alkalmaznak a szoptató anyáknál.

Nem áll rendelkezésre elegendő adat a ramipril szoptatás alatt történő alkalmazására vonatkozóan, ezért a ramipril-kezelés szoptatás alatt nem javasolt, és olyan készítményt kell előnyben részesíteni, melynek biztonságossági profilja jobban alátámasztott, különösen újszülöttek és koraszülöttek szoptatása esetén.


A hidroklorotiazid kiválasztódik az anyatejbe. Szoptató anyákban a tiazidokat szoptatás alatti alkalmazásuk esetén a tejtermelés csökkenésével vagy elapadásával hozták összefüggésbe. Előfordulhat túlérzékenységi reakció a szulfonamid-származékok hatóanyagaival, hypokalaemia és magicterus léphet fel. Az anyatejes csecsemőkben a két hatóanyag okozta lehetséges súlyos reakciók miatt, megfelelő döntést kell hozni; vagy a szoptatást kell megszakítani, vagy a kezelést annak függvényében, hogy mennyire fontos az anya számára a kezelés.


4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre


Egyes mellékhatások (pl. a vérnyomáscsökkenés tünetei, mint pl. a szédülés) miatt, romolhat a koncentráló- és a reakcióképesség, ami veszélyt jelenthet azokban az esetekben, amikor ezek a képességek különösen fontosak (pl. gépjárművezetés vagy gépek kezelése).

Ez jellemzően a terápia kezdeti szakaszában, vagy más készítményről való átálláskor fordulhat elő. Az első adag bevételét követően, illetve az adagok emelésekor néhány órán át nem javasolt a gépjárművezetés vagy gépek kezelése.


4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások


A biztonságossági profil összefoglalása


A ramipril/hidroklorotiazid biztonságossági profiljába a hypotonia és a fokozott diuresis okozta folyadékdepléció okozta tünetek tartoznak. A ramipril hatóanyag okozhat tartós, száraz köhögést, míg a hidroklorotiazid hatóanyag a glükóz-, lipid- és húgysav-anyagcsere romlását okozhatja. A két hatóanyag ellentétes hatással van a szérum káliumszintre. A súlyos mellékhatások közé az angiooedema vagy anaphylaxiás reakciók, vese- és májkárosodás, pancreatitis, súlyos bőrreakciók és a neutropenia/agranulocytosis tartoznak.


A mellékhatások táblázatos összefoglalása


A nemkívánatos hatásokat az alábbi előfordulási gyakoriságoknak megfelelően tüntettük fel: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 <1/10), nem gyakori (≥1/1000 <1/100), ritka (≥1/10 000 <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg).


Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Gyakori

Nem gyakori

Nagyon ritka

Nem ismert

Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is)




Nem melanóma típusú bőrrák (Basalsejtes rák és Laphámsejtes rák)

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek


Csökkent fehérvérsejtszám, csökkent vörösvértestszám, csökkent haemoglobinszint, haemolyticus anaemia, csökkent thrombocytaszám


Csontvelő elégtelenség, neutropenia beleértve az agranulocytosist, pancytopeniát, eosinophiliát is, folyadékhiány miatt kialakuló haemokoncentráció

Immunrendszeri betegségek és tünetek




Anaphylaxiás vagy anaphylactoid reakciók a ramiprilra vagy anaphylaxiás reakció a hidroklorotiazidra, emelkedett antinukleáris antitestszint

Endokrin betegségek és tünetek




Nem megfelelő antidiuretikus hormon elválasztás szindróma (SIADH)

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Hidroklorotiazid miatt kialakult nem megfelelően kontrollált diabetes mellitus, csökkent glükóztolerancia, emelkedett vércukorszint, emelkedett vér húgysavszint, köszvény fellángolása, emelkedett vér koleszterin-, trigliceridszint

Anorexia, étvágytalanság,


hidroklorotiazid miatt kialakult alacsony vérkáliumszint, szomjúság

Ramipril miatt kialakult emelkedett vér káliumszint

Csökkent szérum nátriumszint,


a hidroklorotiazid miatt kialakult glycosuria, metabolicus alkalosis, hypochloraemia, hypomagnesaemia, hypercalcaemia, dehidráció

Pszichiátriai kórképek


Nyomott hangulat, apathia, szorongás, idegesség, alvászavarok, ideértve az aluszékonyságot is


Zavartság, nyugtalanság, figyelemzavar

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Fejfájás, szédülés

Vertigo, paraesthesia, tremor, egyensúlyzavar, égő érzés, dysgeusia, ageusia


Agyi ischaemia, ideértve az ischaemiás stroke-ot és tranziens ischaemiás attack-ot is, pszichomotoros készségek romlása, parosmia

Szembetegségek és szemészeti tünetek


Látászavar, beleértve a homályos látást, conjunctivitis


Xanthopsia, csökkent könnyezés a hidroklorotiazid miatt;

choroidealis effusio, másodlagos akut zártzugú glaucoma és/vagy akut myopia a hidroklorotiazid miatt

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei


Tinnitus


Halláskárosodás

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek


Myocardialis ischaemia, beleértve az angina pectorist, tachycardia, arrhythmia, palpitáció, perifériás oedema


Myocardialis infarctus

Érbetegségek és tünetek


Hypotonia, orthostaticus hypotonia, syncope, kipirulás


Thrombosis a súlyos folyadékhiány miatt, érszűkület, hipoperfúzió, Raynaud jelenség, vasculitis

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Száraz ingerköhögés, bronchitis

Sinusitis, nehézlégzés, orrdugulás


Bronchospasmus, beleértve az asthma fellángolását is,

hidroklorotiazid miatt kialakult allergiás alveolitis, nem kardiogén eredetű pulmonaris oedema

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek


Gastrointestinalis gyulladás, emésztési zavarok, hasi diszkomfort, dyspepsia, gastritis, hányinger, székrekedés,


hidroklorotiazid miatt kialakult gingivitis

Hányás, stomatitis, aphthosa, glossitis, hasmenés, gyomortáji fájdalom, szájszárazság

Pancreatitis (az ACE‑gátlókkal kapcsolatosan nagyon kivételes esetekben fatális kimenetelű esetekről is beszámoltak), emelkedett pancreas-enzimek, vékonybél angiooedema,


hidroklorotiazid miatt kialakult sialoadenitis

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek


Cholestaticus vagy cytolyticus hepatitis (nagyon kivételes esetekben fatális kimenetellel), májenzimek és/vagy a konjugált bilirubin értékek emelkedése,

hidroklorotiazid miatt epeköves cholecystitis


Akut májelégtelenség, epepangásos sárgaság, hepatocelluláris károsodás

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei


Angiooedema: nagyon kivételes esetekben az angiooedema miatt kialakuló légúti obstrukció fatális kimenetelhez vezetett; psoriasiform dermatitis, hyperhidrosis, főként maculo-papulosus bőrkiütések, pruritus, alopecia


Toxikus epidermális necrolysis, StevensJohnson-szindróma, Erythema multiforme, pemphigus, psoriasis fellángolása, exfoliativ dermatitis, fényérzékenységi reakció, onycholysis, pemphigoid vagy lichenoid exanthema vagy enanthema, urticaria;

hidroklorotiazid miatt kialakult szisztémás lupus erythematosus

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei


Izomfájdalom


Ízületi fájdalom, izomgörcsök,

Hidroklorotiazid miatt kialakult izomgyengeség, izom és csontrendszeri merevség, tetania

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek


Vesekárosodás, ideértve az akut veseelégtelens­éget, fokozott vizeletürítés, szérum urea-szint emelkedés, és a vér kreatinin-szintjének emelkedése


Meglévő proteinuria romlása, hidroklorotiazid miatt kialakult interstitialis nephritis

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek


Átmeneti merevedés-zavarral járó impotencia


Csökkent libidó, gynecomastia

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Kimerültség, gyengeség

Mellkasi fájdalom, láz




Kiválasztott mellékhatások leírása


Nem melanóma típusú bőrrák (NMSC):

Epidemiológiai tanulmányokból származó, rendelkezésre álló adatok alapján kumulatív dózisfüggő kapcsolatot figyeltek meg a hidroklorotiazid (HCTZ) és az NMSC között (lásd még 4.4 és 5.1 pont).


Gyermekek és serdülők

A ramipril biztonságosságát 2 klinikai vizsgálat során monitorozták 325, 216 év közötti gyermek és serdülő bevonásával. A mellékhatások természetüket és súlyosságukat tekintve hasonlóak voltak a felnőtteknél tapasztaltakhoz, az alábbi mellékhatások gyakorisága azonban magasabb volt gyermekek esetében:

  • Tachycardia, orrdugulás, rhinitis és conjunctivitis „gyakori” (azaz ≥ 1/100 < 1/10) a gyermekeknél és serdülőknél, míg a felnőtteknél „nem gyakori” (azaz ≥ 1/1000 < 1/100).


  • Remegés, urticaria „nem gyakori” (azaz ≥ 1/1000 < 1/100) a gyermekeknél és serdülőknél, a felnőtteknél viszont „ritka” (azaz ≥ 1/10 000 < 1/1000).


A ramipril általános biztonságossági profilja gyermekekben és serdülőkben nem tér el jelentős mértékben a felnőtteknél megállapított biztonságossági profiltól.


Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.


4.9 Túladagolás


Tünetek

Az ACE-gátlókkal történő túladagolással összefüggő tünetek közé tartozhatnak a túlzott mértékű perifériás vazodilatáció (jellemzően hypotoniával, shockkal), bradycardia, elektrolit-zavarok, veseelégtelenség, szívritmuszavarok, tudatállapot károsodása, beleértve a kómát, agyi görcsök, paresis és paralyticus ileus.

A hidroklorotiazid túladagolás akut vizeletelakadást okozhat arra hajlamos betegeknél (pl. prostata hyperplasia).


Kezelés

A beteg szoros orvosi ellenőrzése szükséges valamint tüneti és támogató kezelést kell alkalmazni. A javasolt beavatkozások közé tartozik az elsődleges detoxikálás (gyomormosás, adszorbensek adása), valamint a haemodinamikai stabilitás helyreállítását célzó kezelések, ideértve az alfa-1-adrenerg agonisták, vagy angiotenzin II (angiotenzin-amid) alkalmazását is. A ramiprilát, a ramipril aktív metabolitja kevéssé távolítható el hemodialízissel a keringésből.



5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK


5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok


Farmakoterápiás csoport: A renin-angiotenzin rendszerre ható készítmények, ACE-inhibitorok és diuretikumok, ramipril és diuretikumok,

ATC-kód: C09BA05


Hatásmechanizmus


Ramipril

A ramiprilát, a ramipril aktív metabolitja gátolja a dipeptidil-karboxi-peptidáz I enzim (szinonimái: angiotenzin-konvertáló enzim; kinináz II) működését. Ez az enzim katalizálja a plazmában és a szövetekben az angiotenzin I átalakulását az aktív érszűkítő hatású angiotenzin II-vé, valamint gátolja az értágító hatású bradikinin lebontását. Az angiotenzin II csökkent mértékű képződése és a bradikinin lebomlásának gátlása vazodilatációt okoz.


Mivel az angiotenzin II stimulálja az aldoszteron kibocsátást is, a ramiprilát csökkenti az aldoszteron szekrécióját. Monoterápiában alkalmazva az ACE-gátlókra adott átlagos terápiás válasz alacsonyabb volt a fekete bőrszínű (afro-karibi) hypertoniás betegek esetén (általában alacsony renin-szintű hypertoniás populáció), mint a nem fekete bőrszínűeké.


Hidroklorotiazid

A hidroklorotiazid egy tiazid diuretikum. A tiazid diuretikumok vérnyomáscsökkentő hatásának mechanizmusa nem teljesen ismert. Gátolja a distalis tubulusokban a nátrium és a klorid visszaszívását. Ezeknek az ionoknak a fokozott vesén keresztüli kiválasztása fokozott vizeletürítéssel jár (a víz ozmotikus kötődése miatt). A kálium és magnézium kiválasztása növekszik, a húgysav kiválasztása csökken. A hidroklorotiazid lehetséges vérnyomás csökkentő hatásmechanizmusa: a megváltozott nátrium-egyensúly, az extracelluláris víz- és plazmatérfogat csökkenése, a megváltozott renalis vascularis ellenállás és a noradrenalinra és angiotenzin II-re adott csökkent válasz.


Farmakodinámiás hatások


Ramipril

A ramipril kifejezetten csökkenti a perifériás artériás rezisztenciát. Általában nem okoz nagy változást a vese plazma átáramlásában és a glomeruláris filtrációs rátában. Hipertóniás betegeknél történő alkalmazás esetén a ramipril a fekvő és álló helyzetben mért vérnyomás csökkenését okozza a szívritmus kompenzatórikus emelkedése nélkül.

A legtöbb betegben a vérnyomáscsökkentő hatás az egyszeri, szájon át történő adagolást követően 1‑2 órával jelentkezik. A szájon át történő egyszeri adagolás után a csúcshatás 3-6 óra múlva alakul ki. A vérnyomáscsökkentő hatás általában 24 órán át fennmarad.

A maximális vérnyomáscsökkentő hatás folyamatos ramipril kezelés esetén 3-4 hét után érzékelhető.

Kimutatták, hogy a vérnyomáscsökkentő hatás fennmarad hosszantartó, 2 éves kezelés alatt is.

A ramipril kezelés hirtelen megszakítása nem vált ki hirtelen és túlzott kiugrást a vérnyomásban.


Hidroklorotiazid

A hidroklorotiazid esetén a vizeletürítés 2 órán belül megindul, a csúcshatást nagyjából 4 óra múlva éri el, mely hatás kb. 6-12 órán át fennáll.

Az antihipertenzív hatás 3-4 nappal az adagolás kezdetét követően jelentkezik, és a terápia befejezését követően egy hétig még észlelhető.

A vérnyomáscsökkentő hatást kíséri még a filtrációs frakciónak, a vese vascularis rezisztenciájának és a plazma renin aktivitásának enyhe emelkedése.


Klinikai hatásosság és biztonságosság


Együttesen alkalmazott ramipril-hidroklorotiazid

Klinikai vizsgálatokban a kombináció nagyobb csökkenést eredményezett a vérnyomásban, mint az egyes összetevők egyenként történő alkalmazása esetén tapasztalt. Feltételezhetően a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer gátlása révén, a ramipril és hidroklorotiazid együttes alkalmazása az ilyen típusú diuretikumok alkalmazásával együtt járó káliumvesztést visszafordítja. Az ACE-gátló és a tiazid diuretikum szinergista hatást eredményez, és ugyanakkor csökkenti az önállóan alkalmazott diuretikum okozta hypokalaemia veszélyét.


A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) kettős blokádja, klinikai vizsgálati adatok:

Két nagy, randomizált, kontrollos vizsgálatban (ONTARGET (ONgoing Telmisartan Alone and in combination with Ramipril Global Endpoint Trial) és VA NEPHRON-D (The Veterans Affairs Nephropathy in Diabetes)) vizsgálták az ACE-gátló és angiotenzin II-receptor-blokkoló kombinált alkalmazását.

Az ONTARGET vizsgálatot olyan betegeken végezték, akiknek a kórtörténetében cardiovascularis vagy cerebrovascularis betegség, vagy szervkárosodással járó 2-es típusú diabetes mellitus szerepelt.

A VA NEPHRON-D vizsgálatot 2-es típusú diabetesben és diabeteses nephropathiában szenvedő betegeken végezték.

Ezek a vizsgálatok nem mutattak ki szignifikánsan előnyös hatásokat a renalis és/vagy cardiovascularis kimenetel és a mortalitás vonatkozásában, miközben a monoterápia esetén megfigyelthez képest nőtt a hyperkalaemia, akut veseelégtelenség és/vagy hypotonia kockázata. A hasonló farmakodinámiás tulajdonságok alapján ezek az eredmények más ACE-gátlók és angiotenzin II-receptor-blokkolók esetében is relevánsak.

Ezért az ACE-gátlók és angiotenzin II-receptor-blokkolók nem adhatók együtt diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknek.


Az ALTITUDE (Aliskiren Trial in Type 2 Diabetes Using Cardiovascular and Renal Disease Endpoints) vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák, előnyös-e a standard ACE-gátló vagy angiotenzin II-receptor-blokkoló kezelés kiegészítése aliszkirénnel 2-es típusú diabetesben és krónikus vesebetegségben, illetve cardiovascularis betegségben vagy mindkettőben szenvedő betegeknél. A vizsgálatot idő előtt leállították, mert nőtt a mellékhatások kockázata. A cardiovascularis eredetű halál és a stroke szám szerint gyakoribb volt az aliszkirén-csoportban, mint a placebocsoportban, és a jelentős mellékhatások, illetve súlyos mellékhatások (hyperkalaemia, hypotonia és veseműködési zavar) is gyakoribbak voltak az aliszkirén-csoportban, mint a placebocsoportban.


Nem melanóma típusú bőrrák (NMSC):

Epidemiológiai tanulmányokból származó, rendelkezésre álló adatok alapján kumulatív dózisfüggő kapcsolatot figyeltek meg a hidroklorotiazid HCTZ és az NMSC között. Az egyik tanulmány 71 533 BCC-ben és 8 629 SCC-ben szenvedő beteget vizsgált, a hozzájuk tartozó 1 430 833, illetve 172 462 létszámú kontrollcsoportokkal. A magas HCTZ használat (legalább 50 000 mg kumulatív dózis) kapcsolatba hozható volt a következő korrigált esélyhányados (OR) értékekkel: 1,29 (95% CI: 1,23–1,35) a BCC és 3,98 (95% CI: 3,68–4,31) az SCC esetében. Mind a BCC, mind az SCC esetében egyértelmű volt a kumulatív dózis-hatás kapcsolat. Egy másik tanulmány az ajakrák (SCC) és a HCTZ közötti lehetséges összefüggést mutatta ki: 633 ajakrákkal kapcsolatos esetet hasonlítottak össze egy 63 067 létszámú kontrollcsoporttal, kockázatalapú mintavételi stratégia alkalmazásával. Kumulatív dózis-hatás kapcsolatot mutattak ki a következő korrigált OR értékkel: 2,1 (95% CI: 1,7–2,6) megemelkedett 3,9-re (3,0–4,9) magas szintű gyógyszerhasználat esetén (~25 000 mg) és az OR 7,7 (5,7–10,5) volt a legmagasabb kumulatív dózis esetén (~100 000 mg) (lásd még 4.4 pont).


Gyermekek és serdülők


Egy randomizált, kettős vak, placebokontrollos klinikai vizsgálatban, amelyet 244, 616 év közötti magas vérnyomásos (73%-ban primer magas vérnyomásos) gyermekgyógyászati beteg bevonásával végeztek, a betegek alacsony, közepes vagy nagy adagban kaptak ramiprilt oly módon, hogy a ramiprilát plazmakoncentrációja a testtömegük alapján az 1,25 mg, 5 mg és 20 mg felnőtt dózistartománynak feleljen meg. 4 hét elmúltával a ramipril a szisztolés vérnyomás csökkentésében hatástalannak bizonyult a végponton, ugyanakkor a legmagasabb adagban alkalmazva csökkentette a diasztolés vérnyomást. Magas vérnyomással diagnosztizált gyermekekben és serdülőkben a ramipril közepes, illetve nagy adagokban egyaránt jelentősen csökkentette a szisztolés és a diasztolés vérnyomást.


Ezt a hatást nem tapasztalták egy 4 hetes, dózisemeléses, randomizált, kettős vak, megvonásos vizsgálatban, amelyben 218, 616 év közötti (75%-ban primer magas vérnyomásos) gyermekgyógyászati beteg vett részt. A ramipril testtömegen alapuló, mindhárom tesztelt dózisszintje esetében (alacsony dózis: 0,625 mg – 2,5 mg, közepes dózis: 2,5 mg – 10 mg; magas dózis: 5 mg – 20 mg) a diasztolés és a szisztolés vérnyomás egyaránt mutatott mérsékelt, de statisztikailag jelentéktelen visszatérést az alapvonalhoz. A vizsgált gyermekgyógyászati betegeknél a ramiprilnek nem volt lineáris dózisválasza.


5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok


Ramipril


Felszívódás

A ramipril a szájon át történő alkalmazást követően gyorsan felszívódik a gyomor-bélrendszerből: a ramipril csúcskoncentrációja 1 órán belül alakul ki. Vizeletből történt visszamérések alapján a felszívódás mértéke legalább 56%, és a felszívódást a gyomor-béltraktusban lévő táplálék nem befolyásolja. Szájon át történő alkalmazást követően az aktív metabolit, a ramiprilát biohasznosulása 2,5 mg és 5 mg ramipril esetén 45%.

A ramipril egyedüli aktív metabolitjának, a ramiprilátnak a csúcskoncentrációja a ramipril bevételét követően 24 óra alatt alakul ki. Az egyensúlyi ramiprilát plazmakoncentráció a szokásos adagok napi egyszeri alkalmazása esetén nagyjából a kezelés negyedik napjára alakul ki.


Eloszlás

A szérumban a ramipril fehérjekötődése kb. 73%, mely a ramiprilát esetén kb. 56%.


Biotranszformáció

A ramipril majdnem teljesen ramipriláttá és diketo-piperazin észterré, diketo-piperazinsavvá, valamint ramipril- és ramiprilát-glükoronidokká metabolizálódik.

Elimináció

A metabolitok kiürülése elsődlegesen a vesén keresztül történik. A ramiprilát plazma koncentrációja polifázisos módon csökken. A ramiprilátnak az ACE-hoz történő erős, telíthető kapcsolódása, és az enzimről történő lassú leválása miatt a ramiprilát nyújtott terminális eliminációs fázist mutat alacsony koncentrációk mellett.

A ramipril ismételt napi egyszeri adagolása mellett, a ramiprilát koncentráció hatékony felezési ideje 1317 óra között volt 510 mg-os adagok esetén és az alacsonyabb 1,252,5 mg-os adagok esetén ennél hosszabb volt. Ez a különbség az enzim telíthető ramiprilát kötő képességéből következik.


Vesekárosodásban szenvedő betegek (lásd 4.2 pont):

A ramiprilát veséken keresztül történő kiválasztása károsodott veseműködésű betegekben csökkent és a ramiprilát vese clearance arányos a kreatinin-clearance-szel. Ez emelkedett ramiprilát plazmakoncentrációt eredményez, mely lassabban csökken, mint ép veseműködésű betegekben.


Májkárosodásban szenvedő betegek (lásd 4.2 pont):

Májkárosodásban szenvedő betegek esetén késleltetett a ramipril átalakulása ramipriláttá a máj észterázok csökkent aktivitása miatt, ennek következtében a plazma ramipril-szintek ilyen betegekben megemelkednek. Ugyanakkor a ramiprilát csúcskoncentrációk ilyen betegekben nem különböznek a normális májműködésű egyének esetén tapasztaltaktól.


Szoptatás:

Egyszeri, 10 mg ramipril orális adagolását követően nem alakul ki mérhető szint az anyatejben. Az ismételt adagolás hatása ismeretlen.


Gyermekek és serdülők

A ramipril farmakokinetikai profilját 30, 216 év közötti, magas vérnyomásos, >10 kg testtömegű gyermekgyógyászati betegben vizsgálták. A ramipril 0,050,2 mg/ttkg adagolást követően gyorsan és nagy mértékben ramipriláttá metabolizálódott. A ramiprilát plazma csúcskoncentrációját 23 óra alatt érte el. A ramiprilát clearance nagymértékben összefügg a testtömeggel (p<0,01), és a dózissal (p<0,001). A clearance és a megoszlási térfogat a gyermekek és serdülők korával arányosan növekedett mindegyik dóziscsoportban. Gyermekeknél és serdülőknél a 0,05 mg/ttkg adag azt az expozíciós szintet érte el, amely megfelel az 5 mg ramiprillel kezelt felnőttekével. A 0,2 mg/ttkg adag gyermekekben és serdülőkben magasabb expozíciós szintet ért el, mint a felnőtteknél a javasolt maximális napi 10 mg adag.


Hidroklorotiazid


Felszívódás

Szájon át történő alkalmazást követően a hidroklorotiazid kb. 70%-a szívódik fel az emésztőrendszerből. A hidroklorotiazid plazma csúcskoncentrációja 1,55 órán belül alakul ki.


Eloszlás

A szérumban a hidroklorotiazid fehérjekötődése kb. 40%.


Biotranszformáció

A hidroklorotiazid elhanyagolható mértékben metabolizálódik a májban.


Elimináció

A hidroklorotiazid csaknem teljes mértékben (> 95%) változatlan formában a veséken keresztül eliminálódik; a szájon át alkalmazott egyszeri adag 5070%-a 24 órán belül eliminálódik. Az eliminációs felezési idő 56 óra.


Vesekárosodásban szenvedő betegek (lásd 4.2 pont):

Károsodott veseműködésű betegekben a hidroklorotiazid vesék általi kiválasztása csökkent és a vese hidroklorotiazid clearance-e arányos a kreatinin-clearance-szel. Ez a hidroklorotiazid emelkedett plazmakoncentrációját eredményezi, mely lassabban csökken, mint ép veseműködésű betegekben.


Májkárosodásban szenvedő betegek (lásd 4.2 pont):

Májcirrhosisban szenvedő betegek esetén a hidroklorotiazid farmakokinetikája jelentősen nem módosul. Szívelégtelenségben szenvedő betegek esetén a hidroklorotiazid farmakokinetikáját nem vizsgálták.


Ramipril és hidroklorotiazid

A ramipril és hidroklorotiazid együttes alkalmazása nem befolyásolja egymás biohasznosulását. A kombinációs készítmény bioegyenértékűnek tekinthető az egyes összetevőket tartalmazó készítményekkel.


5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei


Patkányokban és egerekben a ramipril és hidroklorotiazid kombinációja 10 000 mg/kg dózisig nem mutatott akut toxikus hatást. Ismételt dózisú vizsgálatok patkányban és majomban mindösszesen az elektrolitegyensúly zavarát mutatták.

Nem végeztek mutagenitás és karcinogenitás vizsgálatokat a kombinációval, mivel az egyes összetevők nem tártak fel különösebb veszélyt.

A reproduktív toxicitás vizsgálatok patkányokban és nyulakban azt mutatták, hogy a kombináció valamelyest toxikusabb az egyes összetevőknél, de egyik vizsgálat sem jelezte, hogy a kombinációnak teratogén hatása lenne.

Irreverzibilis vesekárosodás kialakulását figyelték meg nagyon fiatal patkányoknál egyszeri dózisú ramipril alkalmazását követően.



6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK


6.1 Segédanyagok felsorolása


laktóz-monohidrát

hipromellóz (E464)

kroszpovidon A típusú (E1202)

mikrokristályos cellulóz

nátrium-sztearil-fumarát


6.2 Inkompatibilitások


Nem értelmezhető.


6.3 Felhasználhatósági időtartam


3 év


6.4 Különleges tárolási előírások


Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.

A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.


6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése


7 db, 10 db, 14 db, 20 db, 28 db, 50 db, 98 db, 100 db, 2×14 db, 300 (10×30) db tabletta PVC/PCTFE//Alumínium buborékcsomagolásban és dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.


6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk


Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.


Megjegyzés (egy kereszt)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).



7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA


Egis Gyógyszergyár Zrt.

1106 Budapest, Keresztúri út 30-38.

Magyarország



8. A forgalomba hozatali engedély számaI


Hartil HCT 2,5 mg/12,5 mg tabletta:

OGYI-T-20 255/01 2×14 db PVC/PCTFE//Alumínium buborékcsomagolás


Hartil HCT 5 mg/25 mg tabletta

OGYI-T-20 255/02 2×14 db PVC/PCTFE//Alumínium buborékcsomagolás



9. A forgalomba hozatali engedély első kiadásának/ megújításának dátuma


A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2006. november 10.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2012. március 7.



10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA


2021. január 5.


Forrás

Az adatok forrása: OGYÉI Gyógyszeradatbázis

Gyógyszer adatai
  • Hatóanyag ramipril; hydrochlorothiazide
  • ATC kód C09BA05
  • Forgalmazó Egis Gyógyszergyár Zrt.
  • Nyilvántartási szám OGYI-T-20255
  • Jogalap Generikus
  • Engedélyezés dátuma 2006-11-10
  • Állapot TT
  • Kábítószer / Pszichotróp nem
Hivatalos OGYÉI oldal