HUMAGLOBIN LIQUID 50 g/l oldatos infúzió betegtájékoztató

Gyógyszer alapadatai

Hatóanyag: immunglobulin (humán)
ATC kód: J06BA02
Nyilvántartási szám: OGYI-T-09757
Állapot: TK

Betegtájékoztató: Információk a felhasználó számára


Humaglobin Liquid 50 g/l oldatos infúzió

humán normál immunglobulin intravénás alkalmazásra (IVIg)



Mielőtt elkezdi alkalmazni ezt a gyógyszert, olvassa el figyelmesen az alábbi betegtájékoztatót, mert az Ön számára fontos információkat tartalmaz.

  • Tartsa meg a betegtájékoztatót, mert a benne szereplő információkra a későbbiekben is szüksége lehet.

  • További kérdéseivel forduljon kezelőorvosához vagy a gondozását végző egészségügyi szakemberhez.

  • Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa erről kezelőorvosát vagy a gondozását végző egészségügyi szakembert. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. Lásd 4. pont.


A betegtájékoztató tartalma:

    1. Milyen típusú gyógyszer a Humaglobin Liquid oldatos infúzió és milyen betegségek esetén alkalmazható?

    2. Tudnivalók a Humaglobin Liquid oldatos infúzió alkalmazása előtt

3. Hogyan kell alkalmazni a Humaglobin Liquid oldatos infúziót?

4. Lehetséges mellékhatások

5. Hogyan kell a Humaglobin Liquid oldatos infúziót tárolni?

6. A csomagolás tartalma és egyéb információk



      1. Milyen típusú gyógyszer a Humaglobin Liquid oldatos infúzió és milyen betegségek esetén alkalmazható?


A Humaglobin Liquid oldatos infúzió egy intravénás alkalmazású humán normál immunglobulin oldat. Az immunglobulinok a vérben is jelenlévő humán ellenanyagok.

A Humaglobin Liquid oldatos infúzió az alábbi betegségekben alkalmazható:


Olyan felnőttek és gyermekek, serdülők (0 és 18 év között) kezelésére, akiknek a szervezete nem termel elegendő ellenanyagot (immunglobulin-pótló kezelés) a következő esetekben:

  1. Veleszületett antitesthiányos állapotok (elsődleges immunhiányos szindrómák)

  2. Szerzett antitesthiányos állapotok kezelésére (másodlagos immunhiányos szindrómák), amelyek következtében súlyos vagy visszatérő fertőzéses megbetegedések lépnek fel (például onkológiai vagy autoimmun betegségek vagy ezen betegségek kezelése következtében kialakuló állapotok). Az ilyen betegek esetében az antibiotikum kezelés hatástalan és/vagy nem növekszik meg az IgG antitest titerük a kellő mértékben a vakcinálást követően (pneumococcus poliszacharid és polipeptid antigén vakcinák), vagy a vérük IgG tartama 4 g/l).


Bizonyos gyulladásos megbetegedésekben szenvedő felnőttek és gyermekek, serdülők (0 és 18 év között) kezelésére (immunmoduláció) a következő helyzetekben:

  1. Olyan betegeknél, akiknél alacsony a vérlemezkék száma (idiopátiás trombocitopéniás purpura, ITP), valamint akiknél a vérzés fokozott veszélye áll fenn, illetve sebészeti beavatkozások előtt a vérlemezkék számának rendezésére.

  2. Guillian–Barré-szindrómában szenvedő betegeknél. Ez egy olyan akut betegség, amit a perifériás idegek gyulladása jellemez, és súlyos, főleg a lábakat és a felső végtagokat érintő izomgyengeséggel jár.

  3. Kawasaki-betegségben szenvedő betegeknél (acetilszalicilsavval együtt alkalmazva). A Kawasaki-betegség egy elsősorban a fiatal gyermekeket érintő olyan betegség, amit a vérerek egész testre kiterjedő gyulladása jellemez.

  4. Krónikus gyulladásos demielinizációs poliradikuloneuropátiában (CIDP) szenvedő betegeknél. Ez a krónikus betegség a perifériás idegek egy ritka rendellenessége, amit a lábak és kisebb mértékben a felső végtagok gyengeségének fokozatos növekedése jellemez.

  5. Multifokális motoros neuropathiában (MMN) szenvedő betegeknél. Ez egy olyan ritka betegség, mely a mozgató idegeket érinti, és a végtagok lassan fokozódó aszimmetrikus gyengülése jellemez az érzékelés elvesztése nélkül.



  1. Tudnivalók a Humaglobin Liquid oldatos infúzió alkalmazása előtt


Ne alkalmazza a Humaglobin Liquid oldatos infúziót

  • ha allergiás a humán immunglobulinokra vagy a gyógyszer (6. pontban felsorolt) egyéb összetevőjére.

  • ha az Ön vérében IgA elleni antitestek találhatók, mert egy IgA tartalmú készítmény alkalmazása súlyos allergiás reakciót eredményezhet.


Figyelmeztetések és óvintézkedések

A Humaglobin Liquid alkalmazása előtt beszéljen kezelőorvosával vagy a gondozását végző egészségügyi szakemberrel.

Kezelőorvosa vagy a gondozását végző egészségügyi szakember folyamatosan gondos megfigyelés alatt tartja Önt a Humaglobin Liquid infúziós kezelés teljes időtartama alatt, hogy meggyőződjön arról, hogy nem lépnek-e fel Önnél nemkívánatos reakciók.

Bizonyos nemkívánatos reakciók gyakrabban léphetnek föl:

  • ha az infúzió sebessége túl gyors;

  • ha egy kezeletlen fertőzés vagy krónikus gyulladás jeleit, tüneteit észleli (például lázat)

  • ha Ön először kap humán normál immunglobulin készítményt;

  • ritkán abban az esetben, ha Ön korábban más humán normál immunglobulin készítményt kapott, vagy ha hosszabb idő telt el az utolsó kezelés óta.


Bizonyos körülmények között az immunglobulinok növelhetik a szívinfarktus, az agyvérzés, a tüdőembólia vagy a mélyvénás trombózis kockázatát, mert az immunglobulinok növelik a vér viszkozitását.

Ezért a kezelőorvosa fokozott elővigyázatossággal fog eljárni a következő esetekben:

  • ha Ön túlsúlyos,

  • ha időskorú,

  • ha cukorbeteg,

  • ha magas vérnyomásban szenved (hipertónia),

  • ha túl alacsony az Ön keringő vérének a mennyisége (hipovolémia),

  • ha Önnek korábban már voltak vagy most is vannak problémái a véredényeivel (érbetegségek),

  • ha Ön fokozott véralvadási hajlammal rendelkezik (veleszületett vagy szerzett vérrögképződési rendellenességek),

  • trombózisos epizódjai voltak vagy vannak,

  • ha olyan betegségben szenved, ami a vérének a besűrűsödését (viszkozitás növekedését) okozza,

  • ha Ön hosszabb ideje ágyban fekvő beteg,

  • ha veseproblémái voltak vagy vannak, vagy ha olyan gyógyszereket szed, melyek vesekárosodást okozhatnak (nefrotoxikus gyógyszerek), mivel akut veseelégtelenséget is jelentettek már. Vese rendellenesség esetén orvosa meg fogja fontolni a kezelés megszakítását.


Előfordulhat, hogy Ön allergiás (túlérzékeny) az immunglobulinokra (ellenanyagokra) anélkül, hogy tudna róla.

Ez még akkor is előfordulhat, ha Ön korábban már kapott humán normál immunglobulinokat és jól tolerálta azokat. Ez különösen akkor fordulhat elő, ha szervezete nem tartalmaz IgA típusú immunglobulinokat (anti-IgA ellenanyagos IgA hiány). Ezekben a ritka esetekben allergiás reakciók (túlérzékenység), mint például hirtelen vérnyomásesés vagy sokk fordulhatnak elő.


Nemkívánatos reakció esetén a kezelőorvosa dönthet az adagolási sebesség csökkentése vagy az infúzió adagolásának leállítása mellett. Továbbá az orvosa fog dönteni a kezeléséről a mellékhatások természetétől és súlyosságától függően.


Sokk esetén a sokk standard orvosi kezelését kell alkalmazni. Tájékoztassa kezelőorvosát, ha a fent említett állapotoknak legalább az egyike fennáll Önnél is, mert akkor a kezelőorvosa fokozott figyelemmel fog eljárni a Humaglobin Liquid felírása és az Önnél történő alkalmazása tekintetében.


Vírusbiztonság

Az emberi vérből vagy plazmából készült gyógyszereket számos biztonsági intézkedésnek vetik alá a fertőzéseknek az egyik betegről a másikra történő átvitelének megelőzése érdekében. Ezek magukban foglalják a vér vagy plazma donorok gondos kiválasztását a fertőzést hordozók kizárásának biztosítása céljából, valamint minden egyes donáció és plazma pool (keverék) vizsgálata vírusra utaló jelekre. Az ilyen gyógyszerkészítmények gyártói a vér vagy a plazma feldolgozása során olyan lépéseket is alkalmaznak, melyek képesek inaktiválni vagy eltávolítani a kórokozókat. Ezen intézkedések ellenére, amikor emberi vérből vagy plazmából előállított gyógyszereket alkalmaznak, a fertőzések átvitelének lehetőségét nem lehet teljes mértékben kizárni. Ez vonatkozik bármilyen ismeretlen vagy újonnan felbukkanó vírusra vagy bármilyen más típusú fertőzésre is.

A bevezetett óvintézkedések hatékonynak tekinthetőek a lipidburokkal rendelkező vírusokkal szemben, mint a humán immundeficiencia vírus (HIV) vagy a hepatitis B vírus (HBV) és a hepatitisz C vírus (HCV), valamint a lipidburokkal nem rendelkező vírusok közül a hepatitisz A vírusra (HAV).

Ezen óvintézkedések azonban korlátozott értékűnek tekinthetők a lipidburokkal nem rendelkező vírusokkal, mint például a parvovírus B19-cel szemben. A hepatitis A, illetve a parvovírus B19 fertőzéseket az immunglobulin kezeléssel még nem hozták összefüggésbe, valószínűleg azért, mert ezen fertőzésekkel szembeni antitestek – amelyeket a termék tartalmaz – védelmet biztosítanak a szervezet számára.

A betegek érdekében nyomatékosan ajánlott minden egyes alkalommal, amikor Humaglobin Liquid oldatos infúziót kapnak, a készítmény nevének és gyártási számának dokumentálása, hogy a beteg és a gyártási tétel közötti kapcsolat rögzítésre kerüljön.


Gyermekek és serdülők

Gyermekeknél átmeneti és enyhe lefolyású, klinikai jelek nélküli glükózúriát (glükóz jelenléte a vizeletben) jelentettek a készítmény alkalmazását követően. Ez az esemény összefüggésben állhat a készítmény maltóz tartalmával, mivel a maltóz a vesetubulusokban glükózzá hidrolizálódik, ami felszívódik, és általában csak nagyon kis mennyiségben választódik ki a vizeletben. A glükóz reabszorpciója (felszívódása) korfüggő. A plazma maltóz szintjének átmenti növekedése meghaladhatja a vesék cukor reabszorpciós kapacitását, és vizeletvizsgálatnál pozitív cukortesztet eredményez.


Egyéb gyógyszerek és a Humaglobin Liquid

Feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát a jelenleg vagy nemrégiben szedett egyéb gyógyszereiről, beleértve a vény nélkül kapható készítményeket is, valamint a szedni tervezett egyéb gyógyszereiről.

Az intravénás humán immunglobulinokat nem szabad elegyíteni semmilyen más gyógyszerkészítménnyel, és semmilyen más intravénás immunglobulin (IVIg) készítménnyel sem.


Élő gyengített vírusvakcinák

Az immunglobulinok alkalmazása 6 héttől 3 hónapig terjedő időre csökkentheti az olyan élő gyengített vírusokat tartalmazó védőoltások hatékonyságát, mint a kanyaró, a rózsahimlő, a mumpsz és a bárányhimlő elleni oltások. Ennek a gyógyszernek az alkalmazását követően legalább 3 hónapnak kell eltelnie az élő gyengített vírust tartalmazó védőoltásig. A kanyaró esetében ez a hatékonyság csökkenés akár 1 évig is fennállhat. Ezért a kanyaró elleni oltásban részesülő betegek immunstátuszát ellenőriztetni kell.


Kacsdiuretikumok (a vizelet áramlását növelő gyógyszerek csoportja)

Kerülendő a kacsdiuretikumok egyidejű alkalmazása.


Vérvizsgálat

A Humaglobin Liquid zavarhatja néhány, a vérvizsgálat során alkalmazott teszt működését. Immunglobulinok beadását követően a beteg vérében átmenetileg megemelkedő ellenanyagszint félrevezető eredményekhez vezethet a szerológiai vizsgálatok során. A vörösvértest antigének elleni ellenanyagok, például az A, B, D (melyek a vércsoportot határozzák meg) passzív átvitele zavarhatja a vörösvértestek bizonyos szerológiai vizsgálatait, például a direkt antiglobulin tesztet (DAT, Coombs vizsgálat).


Vércukorszint-meghatározás

Egyes vércukorszint-meghatározó rendszerek (például a glükózdehidrogenáz pirrolokinolin-kinon (GDH-PQQ) vagy glukóz oxidoreduktáz festésen alapuló módszerek) a Humaglobin Liquid infúzióban lévő maltózt (100 mg/ml) tévesen glükóznak mérik. Így tévesen magas vércukorszint-eredmények születhetnek az infúzió adagolása alatt és az infúzió befejezését követő kb. 15 órás időszakban, minek következtében nem megfelelő inzulinadag kerülhet beadásra, életveszélyes vagy akár halálos kimenetelű hipoglikémiát (alacsony vércukorszintet) okozva. Előfordulhat az is, hogy a tényleges hipoglikémia kezeletlenül marad, ha a hipoglikémiás állapotot a téves vércukorszint-eredmények elfedik. Ezért Humaglobin Liquid vagy más, maltózt tartalmazó parenterális készítmények alkalmazása esetén a vércukorszint-vizsgálatot glükóz-specifikus módszerrel kell elvégezni. A vércukorszintmérő rendszer és a tesztcsíkok használati utasítását alaposan át kell tanulmányozni annak eldöntése érdekében, hogy a teszt alkalmazható-e maltózt tartalmazó parenterális készítmények használata esetén. Bizonytalanság esetén fel kell venni a kapcsolatot a mérőrendszer gyártójával annak tisztázása céljából, hogy a mérőrendszer alkalmazható-e maltózt tartalmazó parenterális készítmények használata esetén.


Gyermekek és serdülők

Jóllehet specifikus interakció vizsgálatokra gyermekeknél nem került sor, felnőttek és gyermekek között különbség nem várható.


Terhesség, szoptatás és termékenység

  • Ha Ön terhes vagy szoptat, illetve ha fennáll Önnél a terhesség lehetősége vagy gyermeket szeretne, a gyógyszer alkalmazása előtt beszéljen kezelőorvosával, aki eldönti, hogy ezt figyelembe véve folytatható-e a kezelés Humaglobin Liquid oldatos infúzióval.

  • Nem végeztek klinikai vizsgálatokat a Humaglobin Liquid oldatos infúzióval terhes nőkön. Az IVIg készítmények bizonyítottan átjutnak a méhlepényen, a harmadik trimeszterben fokozott mértékben. Ellenanyag tartalmú gyógyszereket azonban már évek óta alkalmaznak terhes nőknél, és az immunglobulinokkal kapcsolatos klinikai tapasztalatok alapján nem várható a terhességet, illetve a magzatot vagy az újszülöttet érintő káros mellékhatás.

  • Ha Ön szoptat és Humaglobin Liquid oldatos infúziót kap, akkor a gyógyszerben található ellenanyagok kiválasztódnak az anyatejben és ez védetté teheti a csecsemőt bizonyos fertőzésekkel szemben.

  • A klinikai tapasztalatok arra utalnak, hogy az immunglobulinok alkalmazásának nincsenek káros hatásai a termékenységre.


A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Humaglobin Liquid egyes mellékhatásai ronthatják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A kezelés alatt mellékhatásokat észlelő betegeknek meg kell várniuk, hogy ezek megszűnjenek, mielőtt gépjárművet vezetnek vagy gépeket kezelnek.


A Humaglobin Liquid maltózt és nátriumot tartalmaz

A készítmény milliliterenként 100 mg maltózt tartalmaz.

Ez a gyógyszer körülbelül 69 mg nátriumot tartalmaz literenként. Ezt figyelembe kell venni, ha Ön korlátozott nátriumtartalmú étrendet tart.



  1. Hogyan kell alkalmazni a Humaglobin Liquid oldatos infúziót?


A Humaglobin Liquid csak kórházban vagy egészségügyi intézményben alkalmazható, beadását csak orvos vagy képzett ápolószemélyzet végezheti.


A dózis nagysága és az alkalmazás gyakorisága, időtartama a javallattól függ. Az Ön számára megfelelő adagot és kezelést az orvos fogja megállapítani.

A kezelés elején Ön a Humaglobin Liquid oldatos infúziót alacsony adagolási sebességgel fogja kapni. Ha ezt jól tolerálja, akkor az orvosa fokozatosan növelheti az adagolási sebességet.


Alkalmazása gyermekeknél és serdülőknél

Az adagolás gyermek- és serdülőkorban (0­18 életév) nem különbözik a felnőttekétől, mert az adagolás minden javallat esetében testtömegre vonatkoztatva van megadva és az adagolást a beteg klinikai kimeneteléhez igazítják.


Ha az előírtnál több Humaglobint alkalmaztak Önnél

Ha az előírtnál több Humaglobint alkalmaztak, ez fehérje túlterheléshez és a vér besűrűsödéséhez (hiperviszkozitáshoz) vezethet, különösen időskorú betegekben, illetve elégtelen szív- vagy veseműködésű betegek esetén.


Ha Önnek bármilyen további kérdése van ezen gyógyszer alkalmazásával kapcsolatban, forduljon kezelőorvosához vagy a gondozását végző egészségügyi szakemberhez.



  1. Lehetséges mellékhatások


Mint minden gyógyszer, így ez a gyógyszer is okozhat mellékhatásokat, amelyek azonban nem mindenkinél jelentkeznek.


Az alábbi mellékhatások közül bármelyik jelentkezhet immunoglobulin kezelés után:

  • esetenként előfordulhat hidegrázás, fejfájás, szédülés, láz, hányás, allergiás reakció, hányinger, ízületi fájdalom (arthralgia), vérnyomásesés és mérsékelt deréktáji fájdalom;

  • izolált esetekben a vörösvértestszám átmeneti csökkenése (visszafordítható hemolitikus anemia/hemolízis)

  • hirtelen vérnyomás esést ritkán jelentettek, izolált esetekben túlérzékenységi reakciók (anafilaxiás sokk) fordulhatnak elő, még olyan esetekben is, amikor a beteg a megelőző alkalmazás során nem mutatott túlérzékenységet;

  • ritkán átmeneti bőrreakciókat figyeltek meg;

  • nagyon ritkán tromboembóliás eseményeket (vérrögképződés) jelentettek, ami szívizom infarktust, a tüdővénák elzáródását (tüdőembólia) és mélyvénás trombózist okozhat.

  • átmeneti nem-fertőző agyhártyagyulladás (aszeptikus meningitisz);

  • szérum kreatininszint növekedés és/vagy akut veseelégtelenség kialakulása

  • transzfúzióhoz társult akut tüdőkárosodás (TRALI)


A készítménnyel végzett klinikai vizsgálatok során és a forgalomba hozatalt követően az alábbi mellékhatásokat figyelték meg, gyakoriság szerinti felsorolásban.


Gyakori (10 beteg közül legfeljebb 1-et érinthet):

  • hátfájás

  • hányinger,

  • általános gyengeség, fáradtság, láz,

  • izomfájdalom

  • fejfájás, aluszékonyság.


Mellékhatások, melyek gyakorisága nem ismert (a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg)

  • aszeptikus agyhártyagyulladás

  • vörösvértestek pusztulása és ebből eredő vörösvértestszám-csökkenés

  • allergiás reakció és életet veszélyeztető allergiás sokk

  • zavarodottság

  • sztrók, szédülés, kontrollálatlan remegés, bőr bizsergése vagy végtag zsibbadása

  • szívinfarktus, kék vagy lila elszíneződés a bőrön, szapora szívverés, lassú szívverés, szívdobogásérzés

  • vérrög a vénákban és vérerekben, alacsony vérnyomás, magas vérnyomás, sápadtság

  • vérrög a tüdőartériákban, kóros folyadék mennyiség a tüdőben, nehézlégzés zihálással, köhögéssel,

  • hányás, hasmenés, hasi fájdalom

  • bőrduzzanat, csalánkiütés, bőrpír és bőrgyulladás, bőrkiütés, viszketés, ekcéma, túlzott izzadás

  • ízületi- és izomfájdalom, hátfájás, nyakfájás, izom- és csontrendszeri merevség

  • akut veseelégtelenség

  • érgyulladás az infúzió beadási helyén, hidegrázás, kellemetlen érzés vagy fájdalom a mellkasban, arcödéma, általános rossz közérzet

  • szérumkreatinin-szint emelkedés


További mellékhatások gyermekeknél és serdülőknél:

A nemkívánatos reakciók gyakorisága, típusa és súlyossága várhatóan ugyanolyan, mint a felnőtteknél.

Gyermekeknél átmeneti és enyhe lefolyású, klinikai jelek nélküli glükózúriát (glükóz jelenléte a vizeletben) jelentettek a készítmény alkalmazását követően.

A vírusbiztonsággal kapcsolatos információkat lásd a „2. Tudnivalók a Humaglobin Liquid oldatos infúzió alkalmazása előtt” pontban.


Mellékhatások bejelentése

Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa kezelőorvosát vagy a gondozását végző egészségügyi szakembert. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt, bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik.

A mellékhatásokat közvetlenül a hatóság részére is bejelentheti az V. függelékben található elérhetőségeken keresztül.


A mellékhatások bejelentésével Ön is hozzájárulhat ahhoz, hogy minél több információ álljon rendelkezésre a gyógyszer biztonságos alkalmazásával kapcsolatban.



  1. Hogyan kell a Humaglobin Liquid oldatos infúziót tárolni?


A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó!


A címkén, illetve a dobozon feltüntetett lejárati idő (EXP) után ne alkalmazza ezt a gyógyszert. A lejárati idő az adott hónap utolsó napjára vonatkozik.


Hűtőszekrényben (2 °C‑8 °C) tárolandó. Nem fagyasztható!

Használat előtt és a felhasználhatósági időtartamon belül a készítmény 25 C-ot meg nem haladó szobahőmérsékleten legfeljebb 6 egymást követő hónapig tárolható.

Ezen időszak leteltével a készítményt meg kell semmisíteni. Szobahőmérsékleten történő tárolást követően a készítmény már nem tehető vissza a hűtőszekrénybe.

A szobahőmérsékleten történő tárolás kezdeti időpontját a külső dobozon fel kell tüntetni.

A készítmény tartályának felnyitása után annak tartalmát azonnal fel kell használni.

A készítmény tartályát az eredeti csomagolásban tárolja.

Ne alkalmazza a Humaglobin Liquid oldatos infúziót, ha zavarosodást, lerakódást vagy elszíneződést észlel.

Semmilyen gyógyszert ne dobjon a szennyvízbe vagy a háztartási hulladékba. Kérdezze meg gyógyszerészét, hogy mit tegyen a már nem használt gyógyszereivel. Ezek az intézkedések elősegítik a környezet védelmét.



  1. A csomagolás tartalma és egyéb információk


Mit tartalmaz a Humaglobin Liquid?

A készítmény hatóanyaga: a humán normál immunglobulin.

1 ml oldat 50 mg humán normál immunglobulint tartalmaz.


Az oldat 50 g/l emberi eredetű fehérjéket tartalmaz, aminek legalább a 95%-a immunglobulin G (IgG). Az IgG alosztályok százalékos megoszlása (közelítő értékek):

IgG1 62,1%

IgG2 34,8%

IgG3 2,5%

IgG4 0,6%

A maximális IgA tartalom 50 mikrogramm/ml.

Humán donorok plazmájából készült.

Egyéb összetevők: maltóz és injekcióhoz való víz.


Milyen a Humaglobin Liquid külleme és mit tartalmaz a csomagolás?

A Humaglobin Liquid egy tiszta vagy enyhén opálos, színtelen vagy halványsárga infúziós oldat.


A 20 ml-es injekciós üveg tartalma: 1 g humán normál immunglobulin.

20 ml oldat gumidugóval, alumínium kupakkal és műanyag védőlappal lezárt injekciós üvegbe töltve (I. típus).


Az 50 ml-es injekciós üveg tartalma: 2,5 g humán normál immunglobulin.

A 100 ml-es injekciós üveg tartalma: 5 g humán normál immunglobulin.

A 200 ml-es injekciós üveg tartalma: 10 g humán normál immunglobulin.

50, 100, 200 ml oldat gumidugóval, alumínium kupakkal és műanyag védőlappal lezárt injekciós üvegbe töltve (I. típus). Az injekciós üveg akasztóval ellátott címkével rendelkezik.


A forgalomba hozatali engedély jogosultja

Human BioPlazma Kft.

2100 Gödöllő, Táncsics Mihály út 80.

Magyarország

Tel.: +36-28-532-200

Fax: +36-28-532-201


Gyártó

HUMAN BioPlazma Kft.

2100 Gödöllő, Táncsics Mihály út 82/A.

Magyarország


OGYI-T-9757/05-08


A betegtájékoztató legutóbbi felülvizsgálatának dátuma: 2024.június.



Az alábbi információk kizárólag orvosoknak vagy más egészségügyi szakembereknek szólnak:


Használati utasítás

  • Felhasználás előtt a Humaglobin Liquid oldatos infúziót szoba- vagy testhőmérsékletűre kell felmelegíteni.

  • Az oldatot beadás előtt ellenőrizni kell, a készítmény nem tartalmazhat látható részecskéket és nem színeződhet el. Zavaros vagy üledéket tartalmazó oldatot nem szabad felhasználni.

  • A Humán normál immunglobulint intravénás infúzióban kell alkalmazni 0,460,92 ml/ttkg/óra, (1020 csepp percenkénti) kezdeti sebességgel 20‑30 percig. Mellékhatások jelentkezése esetén vagy az infúzió sebességét kell csökkenteni, vagy le kell állítani az infúziót. Ha a beteg jól tolerálja ezt a sebességet, az infúzió sebessége fokozatosan 1,85 ml/ttkg/óra (40 csepp/perc) sebességre növelhető.

  • Azoknál a primer immunhiányos betegeknél, akik tolerálják a 0,92 ml/ttkg/óra infúziós sebességet, az infúzió sebessége fokozatosan, 2030 percentként 2 ml/ttkg/órára, 4 ml/ttkg/órára, de maximum 6 ml/ttkg/órára emelhető, azonban csak abban az esetben, ha a beteg az infúziót jól tolerálja.

  • Általánosságban az adagolást és az infúziós sebességet egyénileg, a beteg igényeinek megfelelően kell meghatározni. A beteg testtömegétől, a dózistól és a mellékhatások előfordulásától függően nem minden betegnél érhető el a maximális infúziós sebesség. Mellékhatások jelentkezése esetén az infúzió alkalmazását azonnal le kell állítani, és egy, a beteg számára megfelelő infúziós sebességgel újra kell kezdeni.


Különleges betegcsoportok

Gyermek- és serdülőkorban (0–18 életév) és időseknél (> 64 életév) a kezdeti alkalmazási sebességnek 20–30 percig 0,46–0,92 ml/ttkg/órának (10–20 csepp/perc) kell lennie. Ha a beteg jól tolerálja, figyelembe véve a klinikai állapotát, a sebesség fokozatosan maximum 1,85 ml/ttkg/órára (40 csepp/perc) növelhető.


Az akasztós címke használati utasítása (csak az 50, 100 és 200 ml-es készítményekhez)


  1. Az akasztós címkével ellátott injekciós üveg kezdeti állapota.

  2. Fordítsa az injekciós üveget fejjel lefelé.

  3. Hajtsa fel a címkén található akasztót.

  4. Akassza az injekciós üveget az infúziós állványra.



Különleges figyelmeztetések

A készítmény egyes súlyos mellékhatása az infúziós sebességnek tulajdonítható.

A potenciális szövődmények gyakran elkerülhetők:

  • ha először lassan adják be az immunglobulint és így meggyőződnek róla, hogy a beteg nem érzékeny az immunglobulinra (a beadás sebessége: 0,46–0,92 ml/ttkg/óra)

  • amennyiben a beteget az infúzió alkalmazásának időtartama alatt gondosan monitorozzák minden előforduló tünet tekintetében. Azon betegeket, akik először kapnak immunglobulint vagy akiknél IVIg készítményváltás kerül végrehajtásra, vagy akiknél hosszú idő telt el az előzőleg alkalmazott infúzió adása óta, az első infúzió időtartama alatt és azt követően egy órán keresztül monitorozni kell az esetlegesen előforduló mellékhatások jelei tekintetében. Minden más beteget a beadást követően legalább 20 percig kell megfigyelés alatt tartani.


Az IVIg alkalmazása minden beteg esetében szükségessé teszi:

  • a megfelelő hidratáció biztosítását az IVIg infúzió megkezdése előtt

  • az ürített vizeletmennyiség monitorozását

  • a szérum kreatininszint monitorozását

  • az egyidejű kacsdiuretikum alkalmazás elkerülését


Mellékhatások jelentkezése esetén vagy az infúzió sebességét kell csökkenteni, vagy le kell állítani az infúzió adagolását.

Az alkalmazandó kezelés függ a mellékhatás természetétől és súlyosságától.

Sokk esetén az érvényes orvosi ajánlások szerinti sokk kezelési módot kell alkalmazni.


Infúzióval összefüggő reakciók

Bizonyos mellékhatások (pl. fejfájás, kipirulás, hidegrázás, izomfájdalom, zihálás, szapora szívműködés, derékfájás, hányinger és hypotensio) az infúzió adagolási sebességével lehetnek összefüggésben. A javasolt infúziós sebességet szigorúan be kell tartani. A betegeket az infúzió adagolásának teljes időtartama alatt gondosan ellenőrizni kell, és figyelni kell bármilyen tünet előfordulását.


Mellékhatások gyakrabban fordulhatnak elő

  • olyan betegeknél, akik először kapnak humán normál immunglobulint, vagy ritka esetekben, amikor más humán normál immunglobulin készítményre váltottak, vagy ha túl sok idő telt el az előző infúzió óta.

  • olyan betegeknél, akiknek kezeletlen fertőző betegségük vagy a háttérben meghúzódó krónikus gyulladásuk van.


Gyermekek és serdülők

Különleges intézkedésekre vagy folyamatos ellenőrzésre nincs szükség gyermekek esetén. A felnőttekhez képest nem várható eltérés a gyermek populációnál (0 és 18 közötti életév).


Thromboembolia

Klinikai bizonyítékok állnak rendelkezésre az IVIg alkalmazása és a thromboemboliás események pl. myocardialis infarctus, agyi éresemény (közte stroke), tüdőembolia és mélyvénás thrombosis közötti összefüggésről, amelyről feltételezik, hogy fokozott kockázatú betegeknél a vér viszkozitásának az immunglobulinok gyors beáramlása miatti relatív fokozódásával kapcsolatos. Óvatosan kell rendelni és infundálni IVIg-et elhízott betegeknek és olyanoknak, akik a thrombosisos események korábbról fennálló kockázati tényezőivel rendelkeznek (pl. idős kor, hypertonia, diabetes mellitus és érbetegségek, illetve thrombotikus epizódok a kórtörténetben, szerzett vagy veleszületett thrombophiliás rendellenességek, elhúzódó immobilizáció, súlyos hypovolaemia, a vér viszkozitását fokozó betegségek).

Thromboemboliás mellékhatások kockázata esetén az IVIg készítményeket a lehető legkisebb infúziós sebességgel és legkisebb dózisban kell alkalmazni.


Akut veseelégtelenség

Az intravénás immunglobulin-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak akut veseelégtelenség kialakulásáról. A legtöbb esetben kockázati tényezőket (pl. előzetesen fennálló veseelégtelenséget, diabetes mellitust, hypovolaemiát, túlsúlyt, egyidejűleg alkalmazott nephrotoxikus gyógyszereket, illetve 65 év feletti életkort) azonosítottak.

IVIg infúzió adagolása előtt, majd ezt követően megfelelő időközönként értékelni kell a vesefunkciós paramétereket, különösen azoknál a betegeknél, akiknél az akut veseelégtelenség kialakulásának megnövekedett kockázata áll fenn. Az akut veseelégtelenség szempontjából veszélyeztetett betegek esetében az IVIg-készítményeket a lehető legkisebb infúziós sebességgel és adagokban kell alkalmazni.

Veseelégtelenség fennállása esetén megfontolandó az IVIg terápia felfüggesztése.

Noha a vesefunkció romlásáról vagy akut veseelégtelenségről több olyan, forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező intravénás immunglobulin készítmény alkalmazása kapcsán beszámoltak, melyek különböző stabilizáló segédanyagot tartalmaztak, pl. szacharózt, glükózt vagy maltózt, a legtöbb eset azonban azoknál a készítményeknél fordult elő, amelyek stabilizátorként szacharózt tartalmaztak. A veszélyeztetett betegek esetében megfontolandó olyan IVIg-készítmények használata, amelyek nem tartalmazzák ezeket a segédanyagokat.


Aszeptikus meningitis szindróma (AMS)

Az IVIg-terápiával összefüggésben aszeptikus meningitis szindrómát jelentettek. A szindróma rendszerint az IVIg-kezelést követő több órától 2 napig terjedő időtartam után alakul ki. A liquor vizsgálata gyakran pozitív akár több ezer sejt/mm3-es pleocytosissal, legfőképpen a granulocyták közül, valamint több száz mg/dl-es mértékre emelkedett proteinszintekkel.

Az AMS gyakrabban fordul elő nagydózisú (2 g/kg) IVIg-kezelés esetén.


A meningitis egyéb okainak kizárása érdekében az ilyen jelekkel és tünetekkel rendelkező betegeket alapos neurológiai vizsgálatnak kell alávetni, beleértve a liquor vizsgálatát is.


Az IVIg-kezelés abbahagyása néhány napon belül az AMS következmények nélküli remisszióját eredményezte.


Hemolyticus anaemia

Az IVIg készítmények tartalmazhatnak olyan vércsoport antitesteket, amelyek hemolizinként hathatnak és in vivo kötődhetnek a vörösvértestekhez, ami által pozitív direkt antiglobulin reakciót (Coombs teszt) és ritkán haemolysist okozhatnak. Az IVIg-terápia következtében haemolyticus anaemia alakulhat ki a fokozott vörösvértest-szekvesztráció következtében. Az IVIg-kezelésben részesülő betegeket rendszeres megfigyelés alatt kell tartani a haemolysis jelei és tünetei vonatkozásában.


Neutropenia/Leukopenia

A neutrophilszám átmeneti csökkenését és/vagy neutropeniás epizódokat, néha súlyos eseteket jelentettek, IVIg-kezelést követően. Ez jellemzően az IVIg beadását követő órákban vagy napokban következik be, és 7–14 napon belül spontán rendeződik.


Transzfúzióval összefüggő akut tüdőkárosodás (Transfusion related acute lung injury, TRALI)

IVIg-kezelésben részesülő betegeknél néhány esetben akut, nem cardialis eredetű pulmonalis oedemáról (Transfusion related acute lung injury, TRALI) számoltak be. A TRALI jellemzője a súlyos hypoxia, dyspnoe, tachypnoe, cyanosis, láz és hypotensio. A TRALI tünetei jellemzően a transzfúzió alatt vagy a transzfúzió beadását követő 6 órán belül alakulnak ki, gyakran 1–2 órán belül. Ezért az IVIg-kezelésben részesülő betegeket pulmonalis mellékhatások tekintetében monitorozni kell, és ilyen mellékhatások előfordulása esetén az IVIg infúziót azonnal le kell állítani. A TRALI egy potenciálisan életveszélyes állapot, amely azonnali intenzív ellátást igényel.


Ez a gyógyszer segédanyagként 100 mg/ml maltózt tartalmaz. Mivel a maltóz befolyásolhatja a vércukorszint-mérés eredményét, tévesen magas vércukorszint-eredmények születhetnek, melyek következtében nem megfelelő inzulinadag kerülhet beadásra, életveszélyes vagy akár halálos kimenetelű hypoglykaemiát okozva. Előfordulhat az is, hogy a tényleges hypoglykaemia kezeletlenül marad, ha a hypoglykaemiás állapotot a téves vércukorszint-eredmények elfedik. A további részleteket lásd a „Vércukorszint-meghatározás” bekezdésnél.


Adagolási ajánlások

Az immunglobulin-pótló terápiát immunhiány kezelésében járatos orvos felügyelete alatt kell megkezdeni és monitorozni.


Adagolás

Az adag és az alkalmazás gyakorisága és időtartama a javallattól függ. A dózist egyénileg kell meghatározni, a beteg klinikai válaszától függően.

A testtömeg alapján meghatározott dózis esetén a sovány vagy túlsúlyos betegeknél szükség lehet dózismódosításra.


Az alábbi dózisajánlások útmutatásként szolgálnak.


Immunglobulin-pótló terápia primer immunhiányos állapotokban

A kezeléssel legalább 6 g/l IgG, vagy a populáció életkorára vonatkozó normál referencia tartományon belüli völgykoncentrációt kell elérni (a következő infúzió előtt mérve). A kezelés kezdetétől számítva három-hat hónap szükséges az egyensúlyi állapot (egyensúlyi IgG koncentráció) eléréséhez. Az ajánlott kezdő adag egyszeri 0,4–0,8 g/ttkg, majd ezt követően legalább 0,2 g/ttkg három–négy hetenként. A 6 g/l völgykoncentráció eléréséhez szükséges dózis 0,2–0,8 g/ttkg/hónap körül van. A dinamikus egyensúlyi állapot elérését követően az adagolási intervallum 3–4 hét.

Az IgG völgykoncentrációt a fertőzések incidenciájával együttesen kell mérni és értékelni. A bakteriális fertőzés mértékének csökkentése érdekében szükséges lehet a dózis növelése és a magasabb völgykoncentrációk elérése.


Szekunder immunhiányos állapotok

Az ajánlott dózis 0,2–0,4 g/ttkg három – négy hetente.

Az IgG völgykoncentrációt a fertőzés incidenciájával összefüggésben kell mérni és értékelni. A dózist a fertőzések elleni optimális védelem eléréséhez szükséges mértékig kell módosítani. Persistáló infectio esetén szükség lehet dózisemelésre; amennyiben a beteg fertőzésmentes marad, meg kell fontolni a dóziscsökkentést.


Primer immunthrombocytopenia

Két alternatív terápiás rend alkalmazható:

  • 0,8–1 g/ttkg az első napon; ez a dózis 3 napon belül egyszer ismételhető,

  • 0,4 g/ttkg naponta, 2–5 napon át.

A kezelés relapsus esetén megismételhető.


GuillainBarré-szindróma

0,4 g/ttkg/nap 5 napon át (relapsus esetén a kezelés megismételhető).


Kawasaki-betegség

2,0 g/ttkg egyszeri adag alkalmazandó. A betegeknek egyidejűleg acetilszalicilsavat kell szedniük.


Krónikus gyulladásos demielinizációs polyradiculoneuropathia (CIDP)

Kezdő dózis: 2 g/ttkg 2–5 egymást követő napon belül elosztva.

Fenntartó dózis: 1 g/ttkg 1–2 egymást követő napon belül elosztva, 3 hetente.

A terápiás hatást minden egyes ciklus után értékelni kell; amennyiben az első 6 hónap után nincs a kezelésnek hatása, a kezelést abba kell hagyni.

Ha a kezelés hatásos, a hosszan tartó kezelésről az orvos dönt, a beteg kezelésre adott válasza és a terápiás válasz fenntarthatósága alapján. Előfordul, hogy az adagolást és az adagolási időközöket a betegségnek az adott betegnél tapasztalt lefolyásához kell igazítani.


Multifocalis motoros neuropathia (MMN)

Kezdő dózis: 2 g/ttkg 2–5 egymást követő napon belül elosztva.

Fenntartó dózis: 1 g/ttkg 2–4 hetente vagy 2 g/ttkg 4–8 hetente.

A kezelés hatását minden ciklus után ki kell értékelni; amennyiben az első 6 hónap után nincs a kezelésnek hatása, a kezelést abba kell hagyni.

Ha a kezelés hatásos, a hosszan tartó kezelésről az orvos dönt, a beteg kezelésre adott válasza és a terápiás válasz fenntarthatósága alapján. Előfordul, hogy az adagolást és az adagolási időközöket a betegségnek az adott betegnél tapasztalt lefolyásához kell igazítani.


Az adagolási ajánlásokat az alábbi táblázat foglalja össze:


Javallat

Dózis

Az injekció gyakorisága

Immunglobulin-pótló terápia

Primer immundeficiencia


Kezdő dózis:

0,40,8 g/ttkg


Fenntartó dózis:

0,20,8 g/ttkg





34 hetente

Szekunder immundeficiencia

0,20,4 g/ttkg


34 hetente

Immunmoduláció:

Primer immun-thrombocytopenia

0,81 g/ttkg



vagy



0,4 g/ttkg/nap

az első napon

3 napon belül egy alkalommal ismételhető;




25 napon át

GuillainBarré-szindróma

0,4 g/ttkg/nap

5 napon át

Kawasaki-betegség

2 g/ttkg


egy adagban, acetilszalicilsav-terápiával kiegészítve

Krónikus gyulladásos demielinizációs polyradiculoneuropathia (CIDP)

Kezdő dózis:

2 g/ttkg


Fenntartó dózis:

1 g/ttkg


osztott adagokban 25 napon át



3 hetente 12 napon át

Multifokális motoros neuropathia (MMN)

Kezdő adag:

2 g/ttkg

Fenntartó dózis:

1 g/ttkg


vagy


2 g/ttkg



25  napon át elosztott adagokban


24 hetente




48 hetente 25 napon át



Gyermekek és serdülők

Az adagolás gyermek- és serdülőkorban (0–18 életév) nem különbözik a felnőttekétől, mert az adagolás minden javallat esetében testtömegre vonatkoztatva van megadva és az adagolást a fenti kórállapotok klinikai kimeneteléhez is igazítják.


Májkárosodás

Nincs rendelkezésre álló bizonyíték arra vonatkozólag, hogy dózismódosításra lenne szükség.


Vesekárosodás

Nem szükséges a dózismódosítás, hacsak klinikailag nem indokolt.


Idősek

Nem szükséges a dózismódosítás, hacsak klinikailag nem indokolt.


CIDP

A betegség ritka előfordulásának és következésképpen az összességében rendelkezésre álló kevés számú vizsgálati személynek tulajdoníthatóan csak korlátozott tapasztalatokkal rendelkezünk az immunglobulinoknak a CIDP-ben szenvedő gyermekek kezelésében történő felhasználásával kapcsolatban, ezért csak irodalmi adatok állnak rendelkezésre. A publikált adatok azonban egybehangzóak abban a tekintetben, hogy az IVIg kezelés hasonlóképpen egyformán hatékony felnőttekben és gyermekekben, mint az IVIg más megállapított indikációiban.



NNGYK/GYSZ//25040/2024

1. A GYÓGYSZER NEVE


Humaglobin Liquid 50 g/l oldatos infúzió



2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL


Humán normál immunglobulin (IVIg).


Az oldat milliliterenként 50 mg humán normál immunglobulint tartalmaz

(melynek legalább 95%-a IgG).


A 20 ml-es injekciós üveg tartalma: 1 g humán normál immunglobulin.

Az 50 ml-es injekciós üveg tartalma: 2,5 g humán normál immunglobulin.

A 100 ml-es injekciós üveg tartalma: 5 g humán normál immunglobulin.

A 200 ml-es injekciós üveg tartalma: 10 g humán normál immunglobulin.


Az IgG alosztályok százalékos megoszlása (közelítő értékek):

IgG1 62,1%

IgG2 34,8%

IgG3 2,5%

IgG4 0,6%


A maximális IgA tartalom 50 mikrogramm/ml.

Előállítása humán donorok plazmájából történik.


Ismert hatású segédanyagok:

A gyógyszer milliliterenként 100 mg maltózt tartalmaz.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.



3. GYÓGYSZERFORMA


Oldatos infúzió.

Az oldat tiszta vagy enyhén opálos, színe a színtelen és a halványsárga között lehet.


Az oldat pH-értéke 4,0–5,5 közötti, ozmolalitása pedig min. 240 mOsmol/kg.



4. KLINIKAI JELLEMZŐK


4.1 Terápiás javallatok


Immunglobulin-pótló terápia felnőttek, gyermekek és serdülők (0–18 év) számára az alábbi esetekben:

  • Károsodott antitesttermeléssel társuló primer immunhiányos szindrómák (primer immundeficienciák – PID);

  • Szekunder immunhiányos állapotokban (szekunder immundeficienciák – SID), ha a beteg súlyos vagy recidiváló fertőzésben szenved, és az antimikrobiális kezelés hatástalan, és vagy bizonyított specifikus antitest termelési elégtelenség (proven specific antibody failure – PSAF)* áll fenn, vagy a szérum IgG-szint < 4 g/l.


* PSAF = az IgG antitest titer legalább kétszeresére történő emelése sikertelen a pneumococcus poliszacharid és polipeptid antigén vakcinák ellenére


Immunmoduláns kezelés felnőttek, gyermekek és serdülők (0–18 év) számára az alábbi esetekben:

  • Primer immunthrombocytopenia (ITP) magas vérzési kockázattal vagy műtétek előtt a vérlemezkeszám korrigálására;

  • Guillain–Barré-szindróma;

  • Kawasaki-betegség (acetilszalicilsavval együtt adva; lásd 4.2 pont);

  • Krónikus gyulladásos demyelinisatiós polyradiculoneuropathia (chronic inflammatory demyelinating polyradiculoneuropathy – CIDP);

  • Multifocalis motoros neuropathia (MMN).


4.2 Adagolás és alkalmazás


Az immunglobulin-pótló terápiát immunhiány kezelésében járatos orvos felügyelete alatt kell megkezdeni és monitorozni.


Adagolás


Az adag, az alkalmazás gyakorisága és időtartama a javallattól függ.


A dózist a beteg klinikai válaszától függően, egyénileg kell meghatározni.

A testtömeg alapján meghatározott dózis esetén a sovány vagy túlsúlyos betegeknél szükség lehet dózismódosításra.


Az alábbi dózisajánlások útmutatásként szolgálnak.


Immunglobulin-pótló terápia primer immunhiányos állapotokban

A kezeléssel legalább 6 g/l IgG vagy a populációs kornak megfelelő normál referencia tartományba eső völgykoncentrációt kell elérni (az IgG meghatározást a következő infúzió előtt kell elvégezni). A kezelés kezdetétől számítva általában három-hat hónap szükséges az egyensúlyi állapot (steady-state IgG-szintek) eléréséhez. Az ajánlott kezdő adag 0,4–0,8 g/ttkg egy adagban, melyet három–négy hetenként minimum 0,2 g/ttkg adaggal kell folytatni.


A 6 g/l IgG völgykoncentráció eléréséhez 0,2–0,8 g/ttkg havi adag szükséges. A dinamikus egyensúlyi állapot elérését követően az adagolási intervallum 3–4 hét között változhat.

Az IgG völgykoncentrációt a fertőzések incidenciájával együttesen kell mérni és értékelni. A bakteriális fertőzések mértékének csökkentése érdekében szükséges lehet a dózis növelése és a magasabb völgykoncentrációk elérése.


Szekunder immunhiányos állapotok (a 4.1 pontban található meghatározás szerint)

Az ajánlott dózis 0,2–0,4 g/ttkg három–négy hetenként.


Az IgG völgykoncentrációt a fertőzés incidenciájával összefüggésben kell mérni és értékelni. A dózist a fertőzések elleni optimális védelem eléréséhez szükséges mértékig kell módosítani. Persistáló infectio esetén szükség lehet dózisemelésre; amennyiben a beteg fertőzésmentes marad, meg kell fontolni a dóziscsökkentést.


Primer immunthrombocytopenia

Két alternatív terápiás rend alkalmazható:

  • 0,8–1 g/ttkg az első napon; ez a dózis 3 napon belül egyszer ismételhető

  • 0,4 g/ttkg naponta, 2–5 napon át.

A kezelés relapsus esetén megismételhető.


GuillainBarré-szindróma

0,4 g/ttkg/nap 5 napon át (relapsus esetén a kezelés megismételhető).


Kawasaki-betegség

2,0 g/ttkg egyszeri adag alkalmazandó. A betegeknek egyidejűleg acetilszalicilsavat kell szedniük.


Krónikus gyulladásos demyelinisatiós polyradiculoneuropathia (CIDP)

Kezdő dózis: 2 g/ttkg 2–5 egymást követő napon belül elosztva.

Fenntartó dózis: 1 g/ttkg 1–2 egymást követő napon belül elosztva, 3 hetente.

A terápiás hatást minden egyes ciklus után értékelni kell; amennyiben az első 6 hónap után nincs a kezelésnek hatása, a kezelést abba kell hagyni.

Ha a kezelés hatásos, a hosszan tartó kezelésről az orvos dönt, a beteg kezelésre adott válasza és a terápiás válasz fenntarthatósága alapján. Előfordul, hogy az adagolást és az adagolási időközöket a betegségnek az adott betegnél tapasztalt lefolyásához kell igazítani.


Multifocalis motoros neuropathia (MMN)

Kezdő dózis: 2 g/ttkg 2–5 egymást követő napon belül elosztva.

Fenntartó dózis: 1 g/ttkg 2–4 hetente vagy 2 g/ttkg 4–8 hetente.

A kezelés hatását minden ciklus után ki kell értékelni; amennyiben az első 6 hónap után nincs a kezelésnek hatása, a kezelést abba kell hagyni.

Ha a kezelés hatásos, a hosszan tartó kezelésről az orvos dönt, a beteg kezelésre adott válasza és a terápiás válasz fenntarthatósága alapján. Előfordul, hogy az adagolást és az adagolási időközöket a betegségnek az adott betegnél tapasztalt lefolyásához kell igazítani.


Az adagolási ajánlásokat az alábbi táblázat foglalja össze:


Javallat

Dózis

Beadási gyakoriság

Szubsztitúciós terápia:

Primer immunhiányos szindrómák

  • Kezdő dózis:
    0,4–0,8 g/ttkg


  • Fenntartó dózis:
    0,2–0,8 g/ttkg

0,






3–4 hetente

Szekunder immunhiányos állapotok
(a 4.1 pontban meghatározva)

0,2–0,4 g/ttkg

3–4 hetente

Immunmoduláció:

Primer immunthrombocytopenia

0,8–1 g/ttkg




vagy


0,4 g/ttkg/nap

az első napon

3 napon belül egy alkalommal ismételhető




2–5 napon át

Guillain–Barré-szindróma

0,4 g/ttkg/nap

5 napon át

Kawasaki-betegség

2 g/ttkg


egy dózisban, acetilszalicilsav alkalmazása mellett

Krónikus gyulladásos demyelinisatiós polyradiculoneuropathia (CIDP)

  • Kezdő dózis:

  • 2 g/ttkg


Fenntartó dózis:

  • 1 g/ttkg


2–5 napon át elosztott adagokban


3 hetente 1–2 napon át

Multifocalis motoros neuropathia (MMN)


  • Kezdő dózis:

  • 2 g/ttkg



  • Fenntartó dózis:

  • 1 g/ttkg

  • vagy

  • 2 g/ttkg


2–5 napon át elosztott adagokban



2–4 hetente


vagy


4–8 hetente 2–5 napon át



Gyermekek és serdülők

Az adagolás gyermek- és serdülőkorban (0–18 életév) nem különbözik a felnőttekétől, mert az adagolás minden javallat esetében testtömegre vonatkoztatva van megadva és az adagolást a fenti kórállapotok klinikai kimeneteléhez is igazítják.


Májkárosodás

Nincs rendelkezésre álló bizonyíték arra vonatkozólag, hogy dózismódosításra lenne szükség.


Vesekárosodás

Nem szükséges a dózismódosítás, hacsak klinikailag nem indokolt, lásd 4.4 pont.


Idősek

Nem szükséges a dózismódosítás, hacsak klinikailag nem indokolt, lásd 4.4 pont.


CIDP

A betegség ritka előfordulásának és következésképpen az összességében rendelkezésre álló kevés számú vizsgálati személynek tulajdoníthatóan csak korlátozott tapasztalatokkal rendelkezünk az immunglobulinoknak a CIDP-ben szenvedő gyermekek kezelésében történő felhasználásával kapcsolatban, ezért csak irodalmi adatokkal rendelkezünk. A publikált adatok azonban egybehangzóak abban a tekintetben, hogy az IVIg-kezelés hasonlóképpen egyformán hatékony felnőttekben és gyermekekben, mint az IVIg más megállapított indikációiban.


Az alkalmazás módja


Intravénás alkalmazásra.


A humán normál immunglobulint intravénás infúzióban kell alkalmazni 0,46–0,92 ml/ttkg/óra, (10‑20 csepp percenkénti) kezdeti sebességgel 20–30 percig. Lásd 4.4 pont. Mellékhatások jelentkezése esetén vagy az infúzió sebességét kell csökkenteni, vagy le kell állítani az infúziót. Ha a beteg jól tolerálja ezt a sebességet, az infúzió sebessége fokozatosan 1,85 ml/ttkg/óra (40 csepp/perc) sebességre növelhető.


Azoknál a PID betegeknél, akik tolerálják a 0,92 ml/ttkg/óra infúziós sebességet, az infúzió sebessége fokozatosan, 20–30 percentként 2 ml/ttkg/órára, 4 ml/ttkg/órára, de maximum 6 ml/ttkg/órára emelhető, azonban csak abban az esetben, ha a beteg az infúziót jól tolerálja.


Általánosságban az adagolást és az infúziós sebességet egyénileg, a beteg igényeinek megfelelően kell meghatározni. A beteg testtömegétől, a dózistól és a mellékhatások előfordulásától függően nem minden betegnél érhető el a maximális infúziós sebesség. Mellékhatások jelentkezése esetén az infúzió alkalmazását azonnal le kell állítani, és egy, a beteg számára megfelelő infúziós sebességgel újra kell kezdeni.


Lásd még a 6.6 pontot is.


Különleges betegcsoportok

Gyermek- és serdülőkorban (0–18 életév) és időseknél (>64 életév) a kezdeti alkalmazási sebességnek 20–30 percig 0,46–0,92 ml/ttkg/órának (10–20 csepp/perc) kell lennie. Ha a beteg jól tolerálja, figyelembe véve a klinikai állapotát, a sebesség fokozatosan maximum 1,85 ml/ttkg/órára (40 csepp/perc) növelhető.


4.3 Ellenjavallatok


A készítmény hatóanyagával (humán immunglobulinok) vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység (lásd még a 4.4 és 6.1 pontokat).

Olyan, szelektív IgA-hiányban szenvedő betegek, akiknél IgA elleni antitestek alakultak ki, mivel esetükben IgA tartalmú készítmény beadása anaphylaxiát eredményezhet.


4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések


Ez a készítmény milliliterenként 100 mg maltózt tartalmaz. A maltóz a vércukorszint vizsgálatnál tévesen megemelkedett cukorszintet eredményezhet és ennek következtében a nem megfelelő inzulin adagolás életveszélyes hypoglykaemiához és halálhoz vezethet. Előfordulhat az is, hogy a tényleges hypoglykaemia kezeletlenül marad, ha a hypoglykaemiás állapotot a téves vércukorszint-eredmények elfedik. További részletekért olvassa el a 4.5 pontot. Az akut veseelégtelenséget lásd alább.


Ez a gyógyszer kb. 3 mmol/liter (vagy 69 mg/liter) nátriumot tartalmaz. Ezt kontrollált nátrium-diéta esetén figyelembe kell venni.


Nyomonkövethetőség

A biológiai gyógyszerek könnyebb nyomonkövethetősége érdekében az alkalmazott készítmény nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell dokumentálni.


Alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A potenciális szövődmények gyakran elkerülhetők:

  • ha először lassan adják be az immunglobulint és így meggyőződnek róla, hogy a beteg nem érzékeny az immunglobulinra (a beadás sebessége: 0,46–0,92 ml/ttkg/óra);

  • amennyiben a beteget az infúzió alkalmazásának időtartama alatt gondosan monitorozzák minden előforduló tünet tekintetében. Azon betegeket, akik először kapnak immunglobulint vagy akiknél IVIg készítményváltás kerül végrehajtásra, vagy akiknél hosszú idő telt el az előzőleg alkalmazott infúzió adása óta, az első infúzió időtartama alatt és azt követően egy órán keresztül monitorozni kell a kórházban az esetlegesen előforduló mellékhatások jelei tekintetében. Minden más beteget a beadást követően legalább 20 percig kell megfigyelés alatt tartani.


Az IVIg alkalmazása minden beteg esetében szükségessé teszi:

  • a megfelelő hidratáció biztosítását az IVIg infúzió megkezdése előtt;

  • az ürített vizeletmennyiség monitorozását;

  • a szérum kreatininszintjének monitorozását;

  • az egyidejű kacsdiuretikum alkalmazás elkerülését (lásd 4.5).


Mellékhatások jelentkezése esetén vagy az infúzió sebességét kell csökkenteni, vagy le kell állítani az infúzió adagolását. A szükséges kezelés a mellékhatás természetétől és súlyosságától függ.


Infúzióval összefüggő reakciók

Bizonyos mellékhatások (pl. fejfájás, kipirulás, hidegrázás, izomfájdalom, zihálás, tachycardia, derékfájdalom, hányinger és hypotensio) az infúzió sebességével állhatnak kapcsolatban. A 4.2 pontban javasolt infúziós sebességet szigorúan be kell tartani. A beteget az infúzió adagolásának teljes ideje alatt gondosan ellenőrizni kell, és figyelni kell bármilyen tünet előfordulását.


Mellékhatások gyakrabban fordulhatnak elő

  • olyan betegeknél, akik először kapnak humán normál immunglobulint, vagy ritka esetekben, amikor más humán normál immunglobulin készítményre váltottak, vagy ha túl sok idő telt el az előző infúzió óta.

  • olyan betegeknél, akiknek kezeletlen fertőző betegségük vagy a háttérben meghúzódó krónikus gyulladásuk van.


Túlérzékenység

A túlérzékenységi reakciók ritkán fordulnak elő.


Anaphylaxia olyan betegeknél is kialakulhat:

  • akiknél az IgA-szint nem detektálható, és akikben IgA ellenes antitestek termelődnek;

  • akik jól tolerálták az előző humán normál immunglobulin-kezelést.


Sokk esetén az érvényes orvosi ajánlások szerinti sokk kezelési módot kell alkalmazni.


Thromboembolia

Klinikai bizonyítékok állnak rendelkezésre az IVIg alkalmazása és a thromboemboliás események pl. myocardialis infarctus, agyi éresemény (közte stroke), tüdőembolia és mélyvénás thrombosis közötti összefüggésről, amelyről feltételezik, hogy fokozott kockázatú betegeknél a vér viszkozitásának az immunglobulinok gyors beáramlása miatti relatív fokozódásával kapcsolatos. Óvatosan kell rendelni és infundálni IVIg-et elhízott betegeknek és olyanoknak, akik a thrombosisos események korábbról fennálló kockázati tényezőivel rendelkeznek (pl. idős kor, hypertonia, diabetes mellitus és érbetegségek, illetve thrombotikus epizódok a kórtörténetben, szerzett vagy veleszületett thrombophiliás rendellenességek, elhúzódó immobilizáció, súlyos hypovolaemia, a vér viszkozitását fokozó betegségek).

Thromboemboliás mellékhatások kockázata esetén az IVIg készítményeket a lehető legkisebb infúziós sebességgel és legkisebb dózisban kell alkalmazni.


Akut veseelégtelenség

Az IVIg-terápiában részesülő betegeknél akut veseelégtelenség eseteket jelentettek. A legtöbb esetben kockázati tényezőket (pl. előzetesen fennálló veseelégtelenséget, diabetes mellitust, hypovolaemiát, túlsúlyt, egyidejűleg alkalmazott nephrotoxikus gyógyszereket, illetve 65 év feletti életkort) azonosítottak.


Az IVIg infúzió beadása előtt a vesefunkciót jelző paramétereket ki kell értékelni, különösen azoknál a betegeknél, akiknél úgy ítélik meg, hogy fokozott az akut veseelégtelenség kialakulásának kockázata, és ezt az ellenőrzést megfelelő időközönként meg kell ismételni. Az akut veseelégtelenség kockázatának kitett betegeknél az IVIg készítményeket a lehető legkisebb infúziós sebességgel és dózisban kell beadni. Vesekárosodás fennállása esetén megfontolandó az IVIg terápia felfüggesztése.


Noha a vesefunkció romlásáról vagy akut veseelégtelenségről több olyan, forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező intravénás immunglobulin készítmény alkalmazása kapcsán beszámoltak, melyek különböző stabilizáló segédanyagot tartalmaztak, pl. szacharózt, glükózt vagy maltózt, a legtöbb eset azonban azoknál a készítményeknél fordult elő, amelyek stabilizátorként szacharózt tartalmaztak. A veszélyeztetett betegek esetében megfontolandó olyan IVIg-készítmények használata, amelyek nem tartalmazzák ezeket a segédanyagokat. A Humaglobin Liquid maltózt tartalmaz. (Lásd a segédanyagokat a 6.1 pontban).


Asepticus meningitis szindróma (AMS)

Az IVIg-terápiával összefüggésben asepticus meningitis szindrómát jelentettek. A szindróma rendszerint az IVIg-kezelést követően több órától 2 napig terjedő időtartam után kezdődik. A liquor vizsgálata gyakran pozitív akár több ezer sejt/mm3-es pleocytosissal, legfőképpen a granulocyták közül, valamint több száz mg/dl-es mértékre emelkedett proteinszintekkel.

Az AMS gyakrabban fordul elő nagydózisú (2 g/ttkg) IVIg-kezelés esetén.


A meningitis egyéb okainak kizárása érdekében az ilyen jelekkel és tünetekkel rendelkező betegeket alapos neurológiai vizsgálatnak kell alávetni, beleértve a liquor vizsgálatát is.


Az IVIg-kezelés abbahagyása néhány napon belül az AMS következmények nélküli remisszióját eredményezte.


Haemolyticus anaemia

Az IVIg készítmények tartalmazhatnak olyan vércsoport antitesteket, amelyek hemolizinként hathatnak és in vivo kötődhetnek a vörösvértestekhez, mely által pozitív direkt antiglobulin reakciót (Coombs teszt) és ritkán haemolysist okozhatnak. Az IVIg terápia következtében haemolyticus anaemia alakulhat ki a fokozott vörösvértest-szekvesztráció következtében. Az IVIg-kezelésben részesülő betegeket rendszeres megfigyelés alatt kell tartani a haemolysis jelei és tünetei vonatkozásában (lásd 4.8 pont).


Neutropenia/Leukopenia

A neutrophilszám átmeneti csökkenését és/vagy neutropeniás epizódokat, néha súlyos eseteket jelentettek, IVIg-kezelést követően. Ez jellemzően az IVIg beadását követő órákban vagy napokban következik be, és 7–14 napon belül spontán rendeződik.


Transzfúzióval összefüggő akut tüdőkárosodás (Transfusion related acute lung injury, TRALI)

IVIg-kezelésben részesülő betegeknél néhány esetben akut, nem cardialis eredetű pulmonalis oedemáról (Transfusion related acute lung injury, TRALI) számoltak be. A TRALI jellemzője a súlyos hypoxia, dyspnoe, tachypnoe, cyanosis, láz és hypotensio. A TRALI tünetei jellemzően a transzfúzió alatt vagy a transzfúzió beadását követő 6 órán belül alakulnak ki, gyakran 1–2 órán belül. Ezért az IVIg-kezelésben részesülő betegeket pulmonalis mellékhatások tekintetében monitorozni kell, és ilyen mellékhatások előfordulása esetén az IVIg infúziót azonnal le kell állítani. A TRALI egy potenciálisan életveszélyes állapot, amely azonnali intenzív ellátást igényel.


Szerológiai vizsgálatok befolyásolása

Az immunglobulin beadását követően a beteg vérében átmenetileg megemelkedő antitestszint félrevezető pozitív eredményekhez vezethet a szerológiai vizsgálatoknál.

Az erythrocita antigének elleni antitestek (pl. az A, B, D) passzív átvitele zavarhatja a vörösvértest allo-antitestek bizonyos szerológiai vizsgálatait pl. a direkt antiglobulin tesztet (DAT, direkt Coombs vizsgálat).


Fertőző ágensek

Az emberi vérből vagy plazmából előállított gyógyszerek alkalmazásával összefüggő fertőző betegségek elkerülésére egységesített eljárások felölelik a donorok kiválasztását, a levett anyag egyedi vizsgálatát és a plazmakeverékek vizsgálatát specifikus infekciós markerek irányába és hatékony vírusinaktiváló és/vagy víruseltávolító eljárások beillesztését a gyártási folyamatba.

Mindezek ellenére emberi vérből vagy plazmából előállított gyógyszerek alkalmazásakor a fertőző betegségeket okozó ágensek átvitelének lehetősége nem zárható ki teljesen. Ez jelentheti akár eddig ismeretlen vagy új vírusok és más kórokozók átvitelét is.


Az alkalmazott eljárások hatékonynak tekinthetők a lipidburokkal rendelkező vírusok ellen, mint a HIV, HBV és HCV vírus ellen, valamint a lipidburokkal nem rendelkező HAV vírus ellen. A lipidburokkal nem rendelkező Parvovírus B19 vírus esetében ezen eljárások hatékonysága korlátozott lehet.


A klinikai tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az immunglobulinokkal való kezelés során nem fordult elő a hepatitis A vagy Parvovírus B19 átvitele. Feltételezhető továbbá, hogy az antitest-tartalom aktívan hozzájárul a vírusbiztonsághoz.


A betegek érdekében szigorúan ajánlott minden egyes alkalommal, amikor Humaglobin Liquidet kapnak, a készítmény nevének és gyártási számának dokumentálása, hogy a beteg és a gyártási tétel közötti kapcsolat rögzítésre kerüljön.


Gyermekek és serdülők

Néhány gyermeknél glucosuriat jelentettek a készítmény alkalmazását követően. Ezek az esetek rendszerint enyhe lefolyásúak és átmenetiek, klinikai jelek nélkül.

A Humaglobin Liquid milliliterenként 100 mg maltóz segédanyagot tartalmaz. A maltóz a vesetubulusokban glükózzá hidrolizálódik, ami felszívódik, és általában csak nagyon kis mennyiségben választódik ki a vizeletben. A glükóz reabszorpciója korfüggő. A plazma maltóz szintjének átmenti növekedése meghaladhatja a vesék cukor reabszorpciós kapacitását, és vizeletvizsgálatnál pozitív cukor tesztet eredményez.


4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók


Élő gyengített vírustartalmú vakcinák

Az immunglobulin alkalmazása csökkentheti az élő, gyengített vírustartalmú vakcinák (pl. kanyaró, rubeola, mumpsz, bárányhimlő) hatékonyságát egy legalább 6 héttől akár 3 hónapig terjedő időtartamon át. Csak a gyógyszer beadását követő 3 hónap elteltével szabad élő, gyengített vírustartalmú vakcinákat alkalmazni. A kanyaró esetében ez a gyengítő hatás akár 1 évig is fennállhat, ezért a kanyaró vakcinával oltott betegeknél az oltást követően ellenőrizni kell az antitest státuszt.


Kacsdiuretikumok

Együttadása kacsdiuretikumokkal kerülendő.


Vércukorszint meghatározás

Egyes vércukorszint meghatározó rendszerek (például a glükóz-dehidrogenáz-pirrolo-kinolin-kinon enzim (GDH-PQQ), illetve a glükóz-oxidoreduktáz-színreakció alkalmazásán alapuló rendszerek) a Humaglobin Liquid infúzióban lévő maltózt (100 mg/ml) tévesen glükóznak mérik. Így tévesen magas vércukorszint-eredmények születhetnek az infúzió adagolása alatt és az infúzió befejezését követő kb. 15 órás időszakban, minek következtében nem megfelelő inzulinadag kerülhet beadásra, életveszélyes vagy akár halálos kimenetelű hypoglykaemiát okozva. Előfordulhat az is, hogy a tényleges hypoglykaemia kezeletlenül marad, ha a hypoglykaemiás állapotot a téves vércukorszint-eredmények elfedik. Ezért Humaglobin Liquid vagy maltózt tartalmazó egyéb parenteralis készítmények alkalmazása esetén a vércukorszint-vizsgálatot glükóz-specifikus módszerrel kell elvégezni.

A vércukorszintmérő rendszer és a tesztcsíkok használati utasítását alaposan át kell tanulmányozni annak eldöntése érdekében, hogy a teszt alkalmazható-e maltózt tartalmazó parenteralis készítmények használata esetén. Bizonytalanság esetén fel kell venni a kapcsolatot a mérőrendszer gyártójával annak tisztázása céljából, hogy a mérőrendszer alkalmazható-e maltózt tartalmazó parenteralis készítmények használata esetén.


Gyermekek és serdülők

Jóllehet célzott kölcsönhatás vizsgálatokat nem végeztek a gyermekek körében, nem várható különbség a felnőttek és a gyerekek között.


4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás


Terhesség

A Humaglobin Liquid készítmény terhesség alatti alkalmazásának biztonságossága nincs alátámasztva ellenőrzött klinikai vizsgálatokkal, ezért a terhesség és szoptatás időszakában csak óvatossággal alkalmazható. Az IVIg készítmények átjutnak a placentán, fokozott mértékben a harmadik trimeszterben. A klinikai tapasztalatok arra utalnak, hogy az immunglobulinok alkalmazásának valószínűleg nincsenek káros hatásai a terhesség folyamatára, a magzatra vagy az újszülöttre.


Szoptatás

Az immunglobulinok kiválasztódnak az anyatejbe.

Anyatejjel táplált újszülött gyermekekre/csecsemőkre kifejtett negatív hatás nem várható


Termékenység

A klinikai tapasztalatok arra utalnak, hogy az immunglobulinok alkalmazásának valószínűleg nincsenek káros hatásai a termékenységre.


4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre


A Humaglobin Liquid egyes mellékhatásai károsan befolyásolhatják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Azoknak a betegeknek, akiknél mellékhatások lépnek fel, várniuk kell ezek megszűnésére, mielőtt gépjárművet vezetnek vagy gépeket kezelnek.


4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások


A készítmény biztonságossági profiljának összefoglalása.

A humán normál immunglobulinok okozta mellékhatások (csökkenő gyakoriság szerinti sorrendben) a következők (továbbá lásd 4.4 pont):

  • hidegrázás, fejfájás, szédülés, láz, hányás, allergiás reakció, hányinger, arthralgia, alacsony vérnyomás és mérsékelt deréktáji fájdalom;

  • reverzibilis haemolyticus reakciók; különösen A, B és AB vércsoportú betegeknél, és (ritkán) transzfúziót szükségessé tevő haemolyticus anaemia;

  • (ritkán) hirtelen vérnyomáscsökkenés és izolált esetekben anaphylaxiás shock, még akkor is, ha a beteg korábbi alkalmazás során nem mutatott túlérzékenységi reakciót;

  • (ritkán) átmeneti bőrreakciók (ideértve a cutan lupus erythematosust is –gyakoriság nem ismert)

  • (nagyon ritkán) thromboemboliás reakciók, mint például myocardialis infarctus, stroke, tüdőembolia, mélyvénás thrombosist;

  • reverzibilis asepticus meningitis;

  • megnövekedett szérum kreatininszint és/vagy akut veseelégtelenség;

  • transzfúzióhoz társult akut tüdőkárosodás (TRALI).


A készítmény biztonságosságát négy klinikai vizsgálatban értékelték, melyek során összesen 1189 infúziót alkalmaztak. A CIDP vizsgálatban 24 krónikus gyulladásos demyelinisatiós polyradiculoneuropathiában (CIDP) szenvedő beteget kezeltek a készítménnyel, amely során összesen 840 infúzió alkalmazására került sor. A PID vizsgálatba 16 primer immunhiányos betegségben (PID) szenvedő beteget válogattak be, akik összesen 145 infúziót kaptak. Az ITP vizsgálatba 15 primer immunthrombocytopeniában (ITP) szenvedő személy lett bevonva, akik összesen 80 infúziót kaptak. Az ID/ITP vizsgálatba 43 immunhiányos betegségben (ID) vagy ITP-ben szenvedő beteget válogattak be, akik összesen 124 infúziót kaptak.


A mellékhatások táblázatos felsorolása

Az alábbi táblázatok a MedDRA szervrendszerek szerinti osztályozását követi (szervrendszerenkénti csoportosítás és ajánlott kifejezés).


Az 1. táblázat a klinikai vizsgálatok során észlelt mellékhatásokat tartalmazza, a 2. táblázat pedig a forgalomba hozatalt követően észlelt mellékhatásokat.


A gyakoriságok értékelése a következő kategóriák szerint történt: nagyon gyakori (előfordulása 1/10); gyakori (1/100 – <1/10); nem gyakori (1/1000 – <1/100); ritka (1/10 000 – <1/1000); nagyon ritka (<1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

A klinikai vizsgálatok során észlelt mellékhatások gyakorisága az infúziók százalékos aránya (összes beadott infúzió száma: 1189) alapján kerültek megállapítására.


A forgalomba hozatalt követően jelentett mellékhatások gyakorisága “nem ismert”, mivel a mellékhatások bejelentése önkéntes és a populáció mérete ismeretlen, így nem lehet megbecsülni a felsorolt mellékhatások gyakoriságát.


A biztonsági adatbázis forrása (pl. klinikai vizsgálatokból, engedélyezés utáni biztonsági vizsgálatokból és / vagy spontán jelentésekből)


1. táblázat

A klinikai vizsgálatok során észlelt mellékhatások gyakorisága

MedDRA szervrendszerenkénti csoportosítás (SOC)

Mellékhatás

Gyakoriság betegenként

Gyakoriság

infúziónként

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Fejfájás, aluszékonyság

Gyakori

Ritka

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Nausea

Gyakori

Ritka

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

Hátfájás

Gyakori

Nem gyakori

Izomfájdalom

Gyakori

Ritka

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Gyengeség, pyrexia, fáradtság

Gyakori


Ritka



2. táblázat

A forgalomba hozatalt követően észlelt mellékhatások gyakorisága

MedDRA szervrendszerenkénti csoportosítás (SOC)

Mellékhatás

Gyakoriság betegenként

Gyakoriság

infúziónként

Fertőző betegségek és parazitafertőzések

Asepticus meningitis

Nem ismert

Nem ismert

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Haemolysis, haemolyticus anaemia


Nem ismert

Nem ismert

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Anaphylaxiás shock, hypersensitivitas


Nem ismert

Nem ismerty

Pszichiátriai kórképek

Zavarodottság

Nem ismert

Nem ismert

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Cerebralis insultus, fejfájás, szédülés, remegés, paraesthesia

Nem ismert

Nem ismert

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Szívizom infarctus, cyanosis, tachycarda, bradycardia, szívdobogás érzés

Nem ismert

Nem ismert

Érbetegségek és tünetek

Mélyvénás thrombosis, embolisatio, hypotensio, hypertensio, sápadtság

Nem ismert

Nem ismert

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Pulmonalis embolisatio, tüdőödéma, bronchospazmus, dyspnoe, köhögés

Nem ismert

Nem ismert

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Vomitus, hasmenés, nausea, hasi fájdalom

Nem ismert

Nem ismert

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Angioedema, urticaria, erythema, dermatitis, kiütés, pruritus, eczema, hyperhidrosis

Nem ismert

Nem ismert

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

Arthralgia, hátfájás, myalgia, nyakfájás, musculoskeletalis merevség

Nem ismert

Nem ismert

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Acut veseelégtelenség

Nem ismert

Nem ismert

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Pyrexia, hidegrázás, phlebitis az infúzió beadási helyén, mellkasi fájdalom, arcödéma, rossz közérzet


Nem ismert

Nem ismert

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

Csökkent vérnyomás, emelkedett kreatininvérszint

Nem ismert

Nem ismert


A fertőző ágensek átvitelével kapcsolatos biztonsági információkat lásd a 4.4 pontban.


Gyermekek és serdülők

Gyermekeknél a mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága várhatóan ugyanaz, mint felnőtteknél.

A készítmény alkalmazását követően átmeneti glucosuriát figyeltek meg gyermekeknél.

Ez az esemény a készítmény maltóz tartalmának és a vesetubulusok eltérő glükóz reabszorpciós kapacitásának tudható be, ami egy korfüggő mechanizmus.


Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.


4.9 Túladagolás


A túladagolás folyadék-túlterheléshez és hiperviszkozitáshoz vezethet, különösen veszélyeztetett betegek esetében, ideértve az idős, valamint a szív- vagy veseelégtelenségben szenvedő betegeket (lásd 4.4 pont).



5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK


5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok


Farmakoterápiás csoport: Immunszérumok és immunglobulinok: Immunglobulinok, normál humán, intravascularis alkalmazásra

ATC kód: J06BA02


A humán normál immunglobulin főleg immunglobulin G (IgG) molekulákat tartalmaz, melyek a fertőző kórokozók elleni antitestek széles spektrumát jelentik.


A humán normál immunglobulin a normál populációban előforduló IgG antitesteket tartalmazza. Általában legalább 1000 donortól származó plazmakeverékből állítják elő. Az immunglobulin G alosztályok eloszlása megközelítőleg arányos a natív humán plazmában találhatóval. A gyógyszer megfelelő adagolás mellett a kórosan alacsony immunglobulin G szintet visszaállíthatja a normális tartományba.

A készítmény hatásmechanizmusa a szubsztitúciós terápián túlmenően nem teljesen ismert.


Klinikai hatásosság és biztonságosság


A Humaglobin Liquid készítménnyel megegyező gyógyszerformájú, valamint mennyiségi-minőségi összetételű Ig VENA készítménnyel négy klinikai vizsgálatot végeztek: hármat a primer immunhiányos betegségben (PID), primer immunthrombocytopeniában (ITP), illetve krónikus gyulladásos demyelinisatiós polyradiculoneuropathiában (CIDP) szenvedő betegek kezelésében mutatott hatásosság és biztonságosság megállapítására; egyet pedig annak feltárására, hogy az immunhiányos (ID) vagy ITP-betegek mekkora biztonsággal és milyen mértékben tolerálják a fokozott infúziós sebességgel beadott készítményt.


Egy primer immunhiányos szindrómában szenvedő betegekkel végzett III. fázisú, prospektív, nyílt vizsgálatban elsődleges célként a készítmény farmakokinetikai profilját tanulmányozták. A másodlagos cél a terápiás hatékonyság vizsgálata a fertőzéses epizódok megelőzésében és a biztonságosság volt rövid távú tolerálhatóság szempontjából. A tizenhat 28 és 60 év közötti beválogatott betegből 15-nél a hatásosságot értékelték a készítménnyel 24 héten keresztül történő kezelés során (összesen 140 infúzió).

A készítmény farmakokinetikai profilja 26,4 napos terminális felezési időt mutatott, amely összhangban van az irodalmi adatokkal. Egy betegnél a 18 hetes kezelést követően pneumonia alakult ki, de ez a páciens már a megelőző 10 évben is többször szenvedett súlyos pulmonáris fertőzésben. A vizsgálatban részt vevő többi beteg nem számolt be komoly fertőzésről.

A KB028 vizsgálat során keletkezett adatok tanúsága szerint a készítmény biztonságos és hatásos szer a primer immunhiányos szindrómák kezelésére.


Az ITP vizsgálat (KB027) egy III. fázisú, nyílt, prospektív vizsgálat volt, melynek célja a készítmény hatásosságának és tolerálhatóságának értékelése volt krónikus idiopátiás trombocitopéniás purpurában szenvedő felnőtt betegek esetében. A vizsgálat elsődleges célja a vérlemezkeszám emelkedésének értékelése volt. Másodlagos cél a következők értékelése: haemorrhagiás események számának csökkenése, thrombocyta-válasz időtartama és a nemkívánatos események előfordulása. Tizenöt beteg kapott összesen 2 g/ttkg-nak megfelelő szert öt egymást követő napra elosztva, napi 400 mg/ttkg infúzió formájában. A második kezelési ciklusban egy beteg 2 g/ttkg-nak megfelelő szert kapott 14 napon át. Összesen 80 infúziót használtak fel.

Valamennyi résztvevő beteg esetében ≥ 50×109/l thrombocytaszámot értek el, kivéve egy beteget, aki második kezelési ciklusban is részesült, de a megcélzott thrombocytaszámot mégsem sikerült elérni (válaszarány 93,3%, 90%-os konfidencia intervallum 68,1 és 99,8 között). Nemkívánatos eseményekről nem érkezett jelentés.

A KB027 vizsgálat eredményei alátámasztják a készítmény tolerálhatóságát és terápiás hatékonyságát az ITP kezelésében.


A KB057 III. fázisú klinikai vizsgálatban a fokozott infúziós sebességgel beadott készítmény tolerálhatóságát és biztonságosságát értékelték 43 felnőtt beteg bevonásával: 38 immunhiányos (ID) és 5 ITP-beteg a betegségek indikációjának megfelelő IVIg adagolást kapott.

Harminchét ID beteget 3 infúzió, egy ID beteget 2 infúzió alkalmazása során tartottak megfigyelés alatt. Négy ITP-s beteg 2 napi infúzióban, míg egy beteg 3 nap alatt kapta meg a tervezett dózist (összesen 124 infúzió).

A második infúziónál a 43-ból 38 beteg a maximális 8 ml/ttkg/óra sebességgel kapta a készítményt; a 43-ból 13 esetében csak 6 ml/ttkg/óra maximális sebességet lehetett elérni, mivel az ő kezelésük véget ért, mielőtt a magasabb sebességi fokozatra válthattak volna. A klinikai vizsgálatok során két beteg nem érte el a 8 ml/ttkg/óra sebességet, mivel esetükben már a kisebb sebesség mellett is 3 nemkívánatos esemény jelentkezett.

A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a magasabb infúziós sebességgel beadott készítményt az ID- és az ITP-betegek egyaránt jól tolerálták, valamint, hogy a maximális infúziós sebességet 6 ml/ttkg/órára, illetve korlátozott számú páciensnél 8 ml/ttkg/órára lehetett emelni.

Nemkívánt gyógyszerreakcióról az ID betegek kevesebb mint 10 százalékánál számoltak be, és az IVIg alkalmazással általában összefüggő reakciók voltak (pl. pyrexia, hátfájás, myalgia, asthenia, aluszékonyság és fáradtság).

Komoly mellékhatásról, illetőleg a beadás helyén jelentkező helyi reakcióról nem érkezett jelentés.


Krónikus gyulladásos demyelinisatiós poliradiculoneuropathiában szenvedő betegeken végzett klinikai vizsgálatok CIDP


Nagy dózisú intravénás immunglobulinokkal (IVIg) végzett hosszú távú kezelés (adagolás: 2 g/ttkg/hónap 4 egymást követő napon 6 hónapig) és nagy dózisú intravénás metilprednizolonnal (IVMP) végzett hosszú távú kezelés (adagolás: 2 g/hónap 4 egymás követő napon 6 hónapig) hatásosságát és tolerálhatóságát hasonlították össze a krónikus gyulladásos demyelinisatiós polyradiculoneuropathia kezelésében (CIDP) (KB034) egy összesen 46 randomizált beteg bevonásával végzett kettős vak, ellenőrzött, III. fázisú klinikai vizsgálatban.


A 21 IVMP-vel kezelt beteg közül tíz (47,6%) fejezte be a 6 hónapos vizsgálatot, szemben az IVIg-gel kezelt 21/24 beteggel (87,5%) (p = 0,0085). A kezelés megszakításának kumulatív valószínűsége szignifikánsan magasabb volt az IVMP csoportban, mint az IVIg-gel kezelt csoportban a kezelés 15. napján, valamint a kezelés 2. és 6. hónapjában. Az IVMP kezelést abbahagyó 11 beteg közül nyolc az állapotában a kezelés megkezdését követően bekövetkező progresszív rosszabbodás (5 beteg) vagy a második kezelési sorozat után is elmaradó állapotjavulás (3 beteg) miatt szakította meg a kezelést, míg egy betegnél nemkívánatos esemény (gastritis) (9,1%) következett be, és további 2 beteg (18,2%) önként lépett vissza vizsgálattól. Az IVIg csoportban három beteg szakította meg a kezelést, kettő az állapotában a kezelés megkezdése után bekövetkezett rosszabbodás, egy pedig a második kezelési sorozat után is elmaradó állapotjavulás miatt. Valamennyi az IVPM vagy IVIg-kezelés után állapotában rosszabbodó vagy nem javuló beteg alternatív terápiára lett átállítva, míg az a három beteg, aki a terápiától nemkívánatos esemény miatt vagy önként lépett vissza elutasította a további kezelést.

A vizsgálat másodlagos végpontja eredményeinek összefoglalása az alábbi táblázatban látható (a statisztikailag szignifikáns eltérések félkövér számokkal láthatóak).



Kezelni tervezett betegek

A protokollt végig követő betegek

Másodlagos végpontok

IVIg 10 g/

200 ml

MPIV

p-érték

IVIg 10 g/

200 ml

MPIV

p-

érték

Visszaesők aránya *

45,8%

(n 11/24)

52,4%

(n 11/21)

0,7683

38,1%

(n 8/21)

0%

(n 0/10)

0,0317

MRC skála szerinti pontérték

összesen [delta (p-érték)]

+4,7 (0,0078)

+1,8 (0,1250)

0,6148

+4,0 (0,0469)

+2,0 (0,5000)

0,5473

INCAT (p-érték)

0,0004

0,1877

0,3444

0,0057

0,2622

0,9065

Vibrációs pontérték – Jobb oldali belső boka (p-érték)

<0,0001

0,6515

0,0380

0,0009

0,2160

0,4051

Markoló erő, jobb kéz [delta (p-érték)]

+19,4 (0,0005)

+5,4 (0,6169)

0,0641

+16,5 (0,0044)

+14,7 (0,0156)

0,5012

Markoló erő, bal kéz [delta (p-érték)]

+16,9 (0,0011)

+8,8 (0,1170)

0,1358

+12,7 (0,0014)

+10,5 (0,0156)

0,3330

10 méter megtételéhez szükséges

idő [delta (p-érték)]

-3,2 (0,0025)

-0,5 (0,2051)

0,0800

-3,5 (0,0043)

-2,0 (0,4453)

0,2899

ONLS skála szerinti pontérték

(p-érték)

0,0006

0,0876

0,4030

0,0033

0,0661

0,8884

Rankin skála szerinti pontérték

(p-érték)

0,0006

0,0220

0,3542

0,0132

0,2543

0,8360

Rotterdam skála szerinti

pontérték [delta (p-érték)]

+1,4 (0,0071)

+1,3 (0,0342)

0,6465

+1,1 (0,0342)

+1,1 (0,0859)

0,4056

SF-36 QoL

+14,2 (0,0011)

+16,7 (0,0008)

0,3634

+11,1 (0,0091)

+16,0 (0,1094)

0,6518

*Kezelni tervezett betegek: a vizsgálat teljes időtartama alatt (12 hónap); A protokollt végig követő betegek: utánkövetési fázis (6 hónap)


Gyermekek és serdülők

A publikált hatásossági és biztonságossági adatok nem mutatnak jelentős különbséget azonos betegségben szenvedő gyermekek és felnőttek között.


5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok


A humán normál immunglobulin intravénás beadást követően azonnal és teljes mértékben hasznosítható a szervezetben biológiailag. Viszonylag gyorsan eloszlik a plazma és az extravascularis folyadék között és kb. 3–5 napon belül egyensúly áll be az intra- és extravascularis terek között.

A humán normál immunglobulin felezési ideje körülbelül 26 nap. A felezési idő betegenként különböző, különösen elsődleges immunhiány esetén.


Az IgG és IgG komplexek a reticuloendothelialis rendszer sejtjeiben bomlanak le.


Gyermekek és serdülők

A publikált farmakokinetikai adatok nem mutatnak jelentős különbséget azonos betegségben szenvedő gyermekek és felnőttek között. A CIDP-ben szenvedő gyermekgyógyászati betegek esetén nem áll rendelkezésre adat a farmakokinetikai tulajdonságokra vonatkozóan.


5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei


Az immunglobulinok az emberi szervezet természetes alkotóelemei. Továbbá, mivel az állatkísérletek során alkalmazott immunglobulin antitestek képződéséhez vezethet, a preklinikai biztonságossági adatok korlátozott értékűek. Azonban a kevés számú állatkísérletben az akut és szubakut toxicitási vizsgálatok alapján emberekre különleges veszély nem mutatható ki.



6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK


6.1 Segédanyagok felsorolása


maltóz.

injekcióhoz való víz.


6.2 Inkompatibilitások


Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel és más egyéb IVIg készítményekkel sem.


6.3 Felhasználhatósági időtartam


3 év.

A készítményt felbontás után azonnal fel kell használni.


6.4 Különleges tárolási előírások


Hűtőszekrényben (2 °C – 8 °C) tárolandó.

Az üveg az eredeti csomagolásban tárolandó.


Felhasználás előtt, de a felhasználási időn belül az 50, 100 és 200 ml-es kiszerelésű készítmények szobahőmérsékleten (max. +25 °C) 6 hónapig tárolhatók.

A szobahőmérsékleten ennél tovább tárolt termék nem használható fel. A szobahőmérsékleten történő tárolás után a termék már nem tehető vissza a hűtőszekrénybe.

A szobahőmérsékleten való tárolás kezdeti időpontját a külső dobozon fel kell tüntetni.

Nem fagyasztható!


6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése


20 ml oldat halobutil gumidugóval, alumínium kupakkal és műanyag védőlappal lezárt injekciós üvegbe töltve (I. típus).


50, 100, 200 ml oldat gumidugóval, alumínium kupakkal és műanyag védőlappal lezárt injekciós üvegbe töltve (I. típus). Az injekciós üveg címkéje integrált akasztóval rendelkezik.


Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.


6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk


Felhasználás előtt a készítményt szoba- vagy testhőmérsékletűre kell felmelegíteni. Az oldatnak tisztának vagy enyhén opálosnak, színtelennek vagy halványsárga színűnek kell lennie.

A zavaros vagy üledéket tartalmazó oldatot nem szabad felhasználni.

Az oldatot beadás előtt ellenőrizni kell, a készítmény nem tartalmazhat látható részecskéket és nem színeződhet el.


Az akasztós címke használati utasítása (csak az 50, 100 és 200 ml-es készítményekhez)




  1. Az akasztós címkével ellátott injekciós üveg kezdeti állapota.

  2. Fordítsa az injekciós üveget fejjel lefelé.

  3. Hajtsa fel a címkén található akasztót.

  4. Akassza az injekciós üveget az infúziós állványra.



Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.


Megjegyzés: (egy keresztes)

Osztályozás: II./1 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi/kórházi diagnózist követő járóbeteg-ellátásban alkalmazható gyógyszer (J).



7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA


HUMAN BioPlazma Kft.

2100 Gödöllő

Táncsics Mihály út 80.

Magyarország



8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI


OGYI-T-9757/05 1 g/20 ml 20 ml-es injekciós üveg (I-es típus)

OGYI-T-9757/06 2,5 g/50 ml 50 ml-es injekciós üveg (I-es típus) + akasztós címke

OGYI-T-9757/07 5 g/100 ml 100 ml-es injekciós üveg (I-es típus) + akasztós címke

OGYI-T-9757/08 10 g/200 ml 200 ml-es injekciós üveg (I-es típus) + akasztós címke



9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA


A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2015. május 14.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2019. november 19.



10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA


2024. június 16.

NNGYK/GYSZ//25040/2024

Kiszerelések

Megnevezés Csomagolás Nyilvántartási szám
1 X 2.5 g/50 ml injekciós üvegben (I-es típus)+ felfüggesztő pánt OGYI-T-09757 / 06
1 X 5 g/100 ml injekciós üvegben (I-es típus)+ felfüggesztő pánt OGYI-T-09757 / 07
1 X 10 g/200 ml injekciós üvegben (I-es típus)+ felfüggesztő pánt OGYI-T-09757 / 08

Forrás

Az adatok forrása: OGYÉI Gyógyszeradatbázis

Gyógyszer adatai
  • Hatóanyag immunglobulin (humán)
  • ATC kód J06BA02
  • Forgalmazó Human BioPlazma Kft.
  • Nyilvántartási szám OGYI-T-09757
  • Jogalap Önálló teljes
  • Engedélyezés dátuma 2015-05-14
  • Állapot TK
  • Kábítószer / Pszichotróp nem