HYZAAR FORTE 100 mg/25 mg filmtabletta betegtájékoztató

📦 Kiszerelések

Gyógyszer alapadatai

Hatóanyag: losartan; hydrochlorothiazide
ATC kód: C09DA01
Nyilvántartási szám: OGYI-T-06976
Állapot: TK

9

Betegtájékoztató: Információk a felhasználó számára


Hyzaar 50 mg/12,5 mg filmtabletta

Hyzaar Forte 100 mg/25 mg filmtabletta


lozartán-kálium/hidroklorotiazid


Mielőtt elkezdi szedni ezt a gyógyszert, olvassa el figyelmesen az alábbi betegtájékoztatót, mert az Ön számára fontos információkat tartalmaz.

  • Tartsa meg a betegtájékoztatót, mert a benne szereplő információkra a későbbiekben is szüksége lehet.

  • További kérdéseivel forduljon kezelőorvosához, gyógyszerészéhez vagy a gondozását végző egészségügyi szakemberhez.

  • Ezt a gyógyszert az orvos kizárólag Önnek írta fel. Ne adja át a készítményt másnak, mert számára ártalmas lehet még abban az esetben is, ha a betegsége tünetei az Önéhez hasonlóak.

  • Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa erről kezelőorvosát vagy gyógyszerészét vagy a gondozását végző egészségügyi szakembert. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. Lásd 4. pont.


A betegtájékoztató tartalma:

1. Milyen típusú gyógyszer a Hyzaar és milyen betegségek esetén alkalmazható?

2. Tudnivalók a Hyzaar szedése előtt

3. Hogyan kell szedni a Hyzaar-t?

4. Lehetséges mellékhatások

5 Hogyan kell a Hyzaar-t tárolni?

6. A csomagolás tartalma és egyéb információk



1. Milyen típusú gyógyszer a Hyzaar és milyen betegségek esetén alkalmazható?


A Hyzaar egy angiotenzin II‑receptor-blokkoló (lozartán) és egy vízhajtó (hidroklorotiazid) kombinációs készítménye. Az angiotenzin II a szervezet által termelt anyag, mely az erekben található receptorokhoz kötődik és az erek szűkületét okozza. Ennek eredménye a vérnyomás emelkedése. A lozartán megakadályozza az angiotenzin II kötődését ezekhez a receptorokhoz, mely az erek elernyedését eredményezi és következésképpen a vérnyomás csökkenéséhez vezet. A hidroklorotiazid a veséket több víz és só kiválasztására serkenti. Ez szintén elősegíti a vérnyomás csökkenését.


A Hyzaar az esszenciális hipertónia (magas vérnyomás) kezelésére javallt.



2. Tudnivalók a Hyzaar szedése előtt


Ne szedje a Hyzaar‑t:

  • ha allergiás a lozartánra vagy a hidroklorotiazidra vagy a gyógyszer (6. pontban felsorolt) bármely egyéb összetevőjére;

  • ha allergiás más szulfonamid-származékra (például egyéb tiazidok, néhány antibiotikum, pl. a kotrimoxazol; ha bizonytalan, kérje kezelőorvosa tanácsát);

  • ha súlyosan károsodott a májműködése;

  • ha alacsony a káliumszintje, nátriumszintje vagy magas a kalciumszintje, amely kezeléssel nem helyrehozható;

  • ha köszvényben szenved;

  • ha Ön több mint 3 hónapos terhes (azonban a terhesség korai szakaszában sem ajánlott szedni a Hyzaar-t – lásd a “Terhesség” című részt);

  • ha súlyosan károsodott a veseműködése vagy veséi egyáltalán nem termelnek vizeletet;

  • ha cukorbetegségben szenved vagy károsodott a veseműködése és aliszkirén hatóanyagtartalmú vérnyomáscsökkentő gyógyszert kap.


Figyelmeztetések és óvintézkedések

A Hyzaar szedése előtt beszéljen kezelőorvosával, gyógyszerészével vagy a gondozását végző egészségügyi szakemberrel:


Ha Ön látásromlást vagy szemfájdalmat tapasztal. Ezek a tünetek a szem érhártyáján belüli folyadékfelhalmozódásra (koroideális effúzió vagy folyadékgyülem) vagy a szembelnyomás emelkedésére utalhatnak és a Hyzaar bevételét követően órákon ‑ heteken belül jelentkezhetnek. Ha ezek kezeletlenül maradnak, az végleges látásvesztéshez vezethet. Ha korábban szulfonamid‑ vagy penicillin‑allergia jelentkezett Önnél, akkor nagyobb ezen állapotok kialakulásának kockázata.


Feltétlenül közölje kezelőorvosával, ha úgy gondolja, hogy terhes, vagy terhes lehet. A Hyzaar szedése a korai terhesség időszakában nem ajánlott. Nem szabad szedni a gyógyszert, ha Ön több mint 3 hónapos terhes, mivel súlyos károkat okozhat a magzatnak, ha a terhességnek ebben a szakaszában szedi (lásd a „Terhesség” című részt).


Mielőtt elkezdené a Hyzaar‑t szedni, feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát:

  • ha a múltban a hidroklorotiazid bevételét követően légzési vagy tüdőt érintő problémát tapasztalt (beleértve a tüdőgyulladást vagy a tüdőben felgyülemlő folyadékot is). Ha a Hyzaar bevételét követően súlyos légszomj vagy légzési nehézség jelentkezik Önnél, azonnal forduljon orvoshoz!

  • ha a korábban arc-, ajak-, torok- vagy nyelvduzzanatban szenvedett;

  • ha diuretikumokat (vízhajtó tablettákat) szed;

  • ha sószegény diétát tart;

  • ha nagymértékű hányással és/vagy hasmenéssel járó betegsége volt vagy van;

  • ha szívelégtelensége van;

  • ha májműködése károsodott (lásd még 2. pont – „Ne szedje a Hyzaar‑t”);

  • ha veseartéria‑szűkülete (veseartéria-sztenózis) vagy csak egy működő veséje van, vagy nemrég veseátültetésen esett át;

  • ha érszűkülete (ateroszklerózis), angina pektórisza (szívműködési elégtelenségből adódó mellkasi fájdalom) van;

  • ha aorta- vagy mitrális billentyűsztenózisa (billentyűszűkület a szívben) vagy hipertrófiás kardiomiopátiája (megvastagodott szívizomzatot okozó betegség) van;

  • ha cukorbeteg;

  • ha köszvényben szenved vagy szenvedett;

  • ha allergiája, asztmája vagy ízületi fájdalmat, bőrkiütést és lázat okozó betegsége (szisztémás lupusz eritematózusz) van vagy volt;

  • ha magas a kalciumszintje vagy alacsony a káliumszintje vagy alacsony káliumtartalmú diétát tart;

  • ha altatásra van szüksége (még a fogorvosnál is), vagy műtét előtt áll, vagy ha a mellékpajzsmirigy funkcióját fogják vizsgálni, közölje kezelőorvosával vagy az egészségügyi személyzettel, hogy lozartán‑kálium és hidroklorotiazid tartalmú tablettát szed;

  • ha primér hiperaldoszteronizmusban szenved (a mellékvese által az aldoszteron hormon túlzott termelésével járó állapot, amelyet a mellékvesében levő rendellenesség okoz);

  • ha Ön a következő, magas vérnyomás kezelésére szolgáló gyógyszerek bármelyikét szedi:

    • ACE-gátlók (például enalapril, lizinopril, ramipril), különösen akkor, ha cukorbetegséggel összefüggő vesebetegségben szenved;

    • aliszkirén.

Kezelőorvosa rendszeresen ellenőrizheti az Ön veseműködését, vérnyomását és az elektrolitszinteket (pl. kálium) a vérben.

Lásd még a „Ne szedje a Hyzaar-t” pontban szereplő információkat.”

  • ha olyan egyéb gyógyszereket szed, amelyek emelhetik a szérum káliumszintet (lásd 2. pont – „Egyéb gyógyszerek és a Hyzaar”);

  • ha volt már bőrrákja, vagy ha a kezelés során váratlan bőrelváltozást tapasztal. A hidroklorotiaziddal, különösen a nagy adaggal történő hosszú távú kezelés növelheti a bőr‑ és ajakrák egyes típusainak (nem melanóma típusú bőrrák) kockázatát. Védje bőrét a napsugárzástól és az UV‑sugaraktól a Hyzaar szedése alatt.


Beszéljen kezelőorvosával, ha a Hyzaar szedése után hasi fájdalmat, hányingert, hányást vagy hasmenést tapasztal. Kezelőorvosa fog dönteni a további kezelésről. Önállóan ne hagyja abba a Hyzaar szedését.


Gyermekek és serdülők

Gyermekek esetén a Hyzaar‑ral nincsen tapasztalat, így a Hyzaar nem adható gyermekeknek.


Egyéb gyógyszerek és a Hyzaar

Feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét a jelenleg vagy nemrégiben szedett, valamint szedni tervezett egyéb gyógyszereiről.


Tájékoztassa kezelőorvosát, ha Ön káliumpótlókat, káliumot tartalmazó sópótlókat, káliummegtakarító gyógyszereket vagy egyéb olyan gyógyszereket szed, melyek emelhetik a szérum káliumszintjét (például a trimetoprim tartalmú készítmények), mivel Hyzaar-ral történő együttes alkalmazásuk nem javasolt.


A diuretikumok, például a Hyzaar-ban található hidroklorotiazid, kölcsönhatásba léphetnek más gyógyszerekkel.


Lítiumot tartalmazó készítményeket nem szabad a Hyzaar‑ral együtt szedni szigorú orvosi megfigyelés nélkül.


Ha Ön egyéb diuretikumokat (vízhajtókat), egyes hashajtókat, a köszvény kezelésére, a szívritmus szabályozására vagy cukorbetegség kezelésére (szájon át alkalmazott gyógyszerek vagy inzulin) szolgáló gyógyszereket szed, különös óvatossággal történő eljárás (például vérvizsgálat) lehet szükséges.


Fontos, hogy tudassa kezelőorvosával, ha Ön az alábbi készítmények bármelyikét szedi:

  • egyéb, a vérnyomása csökkentésére alkalmazott gyógyszerek;

  • szteroidok;

  • daganatos betegségk kezelésére alkalmazott gyógyszerek;

  • fájdalomcsillapítók;

  • gombás fertőzések kezelésére alkalmazott gyógyszerek;

  • ízületi gyulladás kezelésére alkalmazott gyógyszerek;

  • a magas koleszterinszint csökkentésére alkalmazott gyanták, mint például kolesztiramin;

  • izomlazítók;

  • altatók;

  • opioid-típusú gyógyszerek, mint például morfin;

  • „presszoraminok”, mint például adrenalin vagy más gyógyszerek ugyanebből a csoportból;

  • szájon át szedett cukorbetegség elleni gyógyszerek vagy inzulinok.


Lehet, hogy kezelőorvosának meg kell változtatnia a gyógyszerek adagját, és/vagy egyéb óvintézkedéseket tehet:

ha Ön ACE-gátlót vagy aliszkirént szed (lásd még a „Ne szedje a Hyzaar-t” és a „Figyelmeztetések és óvintézkedések” pontok alatti információt).


Kérjük, tájékoztassa kezelőorvosát, amennyiben Ön jódtartalmú kontrasztanyag alkalmazásával történő képalkotó vizsgálat előtt áll.


A Hyzaar egyidejű bevétele étellel és itallal

Nem ajánlott alkoholt innia, amíg a filmtablettát szedi, mivel az alkohol és a Hyzaar növelhetik egymás hatását.


Az étkezési só túlzott mértékű fogyasztása ellensúlyozhatja a Hyzaar hatását.


A Hyzaar filmtabletta étkezés közben vagy attól függetlenül is bevehető.


A Hyzaar szedése alatt kerülni kell a grépfrútlé fogyasztását.


Terhesség és szoptatás

Terhesség

Feltétlenül közölje kezelőorvosával, ha úgy gondolja, hogy terhes, vagy terhes lehet. A kezelőorvos azt fogja tanácsolni Önnek, hogy hagyja abba a gyógyszer szedését, mielőtt teherbe esik vagy amint megtudja, hogy terhes, és hogy a Hyzaar helyett egy másik gyógyszert kezdjen el szedni. A Hyzaar szedése nem ajánlott terhesség alatt. Nem szabad szedni a Hyzaar‑t a 3. terhességi hónap után, mert súlyos károkat okozhat a magzatnak.


Szoptatás

Közölje kezelőorvosával, amennyiben szoptat, vagy el szeretné kezdeni a szoptatást. A Hyzaar alkalmazása nem javasolt szoptató anyáknak. Amennyiben szoptatni szeretne, kezelőorvosa másik készítményt választhat az Ön számára.


Alkalmazása idős betegeknél

A Hyzaar egyformán jól hat és egyformán jól tolerált a legtöbb idősebb és fiatalabb betegnél. A legtöbb idős betegnek ugyanolyan adagra van szüksége, mint a fiatalabb betegeknek.


A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A gyógyszer alkalmazásának első szakaszában nem szabad különleges figyelmet igénylő feladatokat (például gépjárművezetés, veszélyes gépek kezelése) végezni, amíg nem tapasztalja ki, hogy hogyan tolerálja a készítményt.


A Hyzaar tejcukrot (laktóz) tartalmaz

Amennyiben kezelőorvosa korábban már figyelmeztette Önt, hogy bizonyos cukrokra érzékeny, keresse fel kezelőorvosát, mielőtt elkezdi szedni ezt a gyógyszert.



3. Hogyan kell szedni a Hyzaar‑t?


A gyógyszert mindig a kezelőorvosa vagy gyógyszerésze által elmondottaknak megfelelően szedje. Amennyiben nem biztos az adagolást illetően, kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét. Kezelőorvosa az Ön állapota és az alapján állapítja meg a Hyzaar megfelelő adagját, hogy Ön szed-e más készítményeket. Fontos, hogy addig szedje a Hyzaar-t, amíg azt kezelőorvosa felírta, annak érdekében, hogy vérnyomását folyamatosan kontroll alatt tartsa.


Magas vérnyomás

A Hyzaar szokásos adagja a legtöbb magas vérnyomásban szenvedő betegnek napi egy Hyzaar 50 mg/12,5 mg filmtabletta, amely 24 órán át kontroll alatt tartja a vérnyomást. Ez megemelhető napi 2 Hyzaar 50 mg/12,5 mg filmtablettára vagy felcserélhető napi 1 Hyzaar Forte 100 mg/25 mg filmtablettára (nagyobb hatóanyag-tartalmú készítmény). A maximális adag napi 2 Hyzaar 50 mg/12,5 mg filmtabletta vagy napi 1 Hyzaar Forte 100 mg/25 mg filmtabletta.


Alkalmazás

A filmtablettát egy pohár vízzel, egészben kell lenyelni.


Ha az előírtnál több Hyzaar‑t vett be

Túladagoláskor sürgősen keresse fel kezelőorvosát, hogy szükség esetén azonnali orvosi ellátásban részesülhessen. A túladagolás vérnyomásesést, szívdobogás-érzést, lassú pulzust, a vér összetételének megváltozását és kiszáradást okozhat.


Ha elfelejtette bevenni a Hyzaar‑t

Szedje a Hyzaar-t naponta, az előírásnak megfelelően. Amennyiben kihagy egy adagot, a következő alkalommal ne vegyen be kétszeres adagot, csak folytassa a kezelést az előírtak szerint.



4. Lehetséges mellékhatások


Mint minden gyógyszer, így ez a gyógyszer is okozhat mellékhatásokat, amelyek azonban nem mindenkinél jelentkeznek.


Ha az alábbi tünetek közül bármelyiket tapasztalja, hagyja abba a Hyzaar szedését, és azonnal tájékoztassa orvosát vagy menjen be a legközelebbi kórház sürgősségi osztályára:


Súlyos allergiás reakciók jelentkezése (kiütések, viszketés, arc-, ajak-, torok- és/vagy szájduzzanat, amelyek légzési vagy nyelési nehézséget okozhatnak).


Ez egy súlyos, de ritka mellékhatás, amely 10 000‑ből több mint 1, de 1000‑ből kevesebb, mint 1 beteget érint. Sürgős orvosi beavatkozásra vagy kórházi ellátásra lehet szüksége.


Nagyon ritka (10 000-ből legfeljebb 1 beteget érinthet):

  • akut légzési nehézség (tünetei lehetnek többek között a súlyos nehézlégzés, láz, gyengeség és zavartság).


Egyéb lehetséges mellékhatások:

Gyakori (10‑ből legfeljebb 1 beteget érinthet):

  • köhögés, felső légúti fertőzés, orrdugulás, orrmelléküreg‑gyulladás, orrmelléküreg‑rendellenesség;

  • hasmenés, hasi fájdalom, hányinger, emésztési zavarok;

  • izomfájdalom vagy görcs, lábfájdalom, hátfájdalom;

  • álmatlanság, fejfájás, szédülés;

  • gyengeség, fáradtság, mellkasi fájdalom;

  • emelkedett káliumszint (amely rendellenes szívritmust okozhat), csökkent hemoglobinszint;

  • megváltozott veseműködés, beleértve a veseelégtelenséget;

  • túl alacsony vércukorszint (hipoglikémia).


Nem gyakori (100‑ból legfeljebb 1 beteget érinthet):

  • vérszegénység, piros vagy barnás foltok a bőrön (néha kiemelten a lábfejen, lábakon, karokon és fenéken, ízületi fájdalommal, kezek és lábfejek duzzanatával és hasi fájdalommal), véraláfutások, a fehérvérsejtek számának csökkenése, véralvadási problémák, a vérlemezkék számának csökkenése;

  • étvágytalanság, emelkedett húgysavszint és köszvény, emelkedett vércukorszint, rendellenes elektrolitszintek a vérben;

  • szorongás, idegesség, pánikbetegség (visszatérő pánikrohamok), zavartság, depresszió, rendellenes álmok, alvászavarok, álmosság, memóriazavarok;

  • zsibbadás vagy hasonló érzés, végtagfájdalom, remegés, migrén, ájulás;

  • homályos látás, égő vagy szúró érzés a szemekben, kötőhártya-gyulladás, látásromlás, sárgás látás;

  • fülcsengés, -zúgás, -morajlás vagy –kattogás, szédülés;

  • alacsony vérnyomás, amely testhelyzet-változtatáshoz társulhat (bizonytalanság- vagy gyengeségérzés felálláskor, angina (mellkasi fájdalom), rendellenes szívritmus, agyi érrendszeri katasztrófa (TIA, „mini‑sztrók”), szívroham, szívdobogásérzés);

  • érgyulladás, amelyet gyakran kísér bőrkiütés vagy véraláfutás;

  • torokfájás, kifulladás, hörgőgyulladás, tüdőgyulladás, tüdővizesedés (amely légzési nehézséget okoz), orrvérzés, orrfolyás, orrdugulás;

  • székrekedés vagy súlyos székrekedés, puffadás, gyomorbántalmak, gyomorgörcs, hányás, szájszárazság, nyálmirigy‑gyulladás, fogfájás;

  • sárgaság (a szemek és a bőr sárgulása), hasnyálmirigy‑gyulladás;

  • csalánkiütés, viszketés, bőrgyulladás, kiütés, bőrvörösség, fényérzékenység, száraz bőr, kivörösödés, izzadás, hajhullás;

  • kar-, váll-, csípő-, térd- vagy más ízületi fájdalom, ízületi duzzanat, ‑merevség, izomgyengeség;

  • gyakori vizelés éjszaka is, rendellenes veseműködés, beleértve a vesegyulladást, a húgyúti traktus gyulladása, cukor a vizeletben;

  • csökkent szexuális vágy, impotencia;

  • arcduzzanat, helyi duzzanat (ödéma), láz.


Ritka (1000–ből legfeljebb 1 beteget érinthet):

  • intesztinális angioödéma: a bélben kialakuló duzzanat, amely olyan tünetekkel jár, mint a hasi fájdalom, hányinger, hányás és hasmenés;

  • hepatitisz (májgyulladás), rendellenes májfunkciós teszt eredmények.


Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg):

  • influenzaszerű tünetek;

  • megmagyarázhatatlan eredetű izomfájdalom, sötét (teaszínű) vizelettel (rabdomiolízis);

  • alacsony nátriumszint a vérben (hiponatrémia);

  • általános rosszullét (rossz közérzet);

  • az ízérzés zavara;

  • bőr‑ és ajakrák (nem melanóma típusú bőrrák),

  • látásromlás vagy szemfájdalom a magas szembelnyomás miatt (a szem érhártyáján belüli folyadékfelhalmozódás [koroideális effúzió vagy folyadékgyülem] vagy akut zárt zugú zöldhályog lehetséges jelei).


Mellékhatások bejelentése

Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa kezelőorvosát, gyógyszerészét vagy a gondozását végző egészségügyi szakembert. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik.

A mellékhatásokat közvetlenül a hatóság részére is bejelentheti az V. függelékben található elérhetőségeken keresztül. A mellékhatások bejelentésével Ön is hozzájárulhat ahhoz, hogy minél több információ álljon rendelkezésre a gyógyszer biztonságos alkalmazásával kapcsolatban.



5. Hogyan kell a Hyzaar‑t tárolni?


A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó!


A dobozon feltüntetett lejárati idő (EXP) után ne alkalmazza a gyógyszert. A lejárati idő az adott hónap utolsó napjára vonatkozik.


Buborékcsomagolás:

A fénytől és a nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. Legfeljebb 30°C-on tárolandó.


HDPE tartály:

A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. A nedvességtől való védelem érdekében a tartályát tartsa jól lezárva. Legfeljebb 25°C-on tárolandó.


Semmilyen gyógyszert ne dobjon a szennyvízbe vagy a háztartási hulladékba. Kérdezze meg gyógyszerészét, hogy mit tegyen a már nem használt gyógyszereivel. Ezek az intézkedések elősegítik a környezet védelmét.



6. A csomagolás tartalma és egyéb információk


Mit tartalmaz a Hyzaar?

  • A készítmény hatóanyagai a lozartán-kálium és hidroklorotiazid.

Hyzaar 50 mg/12,5 mg filmtabletta: 50 mg lozartánt (lozartán‑kálium formájában) és 12,5 mg hidroklorotiazidot tartalmaz filmtablettánként.

Hyzaar Forte 100 mg/25 mg filmtabletta: 100 mg lozartánt (lozartán‑kálium formájában) és 25 mg hidroklorotiazidot tartalmaz filmtablettánként.

  • Egyéb összetevők: mikrokristályos cellulóz (E 460), laktóz-monohidrát, hidegen duzzadó kukoricakeményítő, magnézium‑sztearát (E 572), hidroxipropilcellulóz (E 463), hipromellóz (E 464), titán‑dioxid (E 171), kinolinsárga alumínium lakk (E 104) és karnaubaviasz (E 903).


A Hyzaar 50 mg/12,5 mg filmtabletta 4,24 mg (0,108 mEq) káliumot tartalmaz.

A Hyzaar Forte 100 mg/25 mg filmtabletta 8,48 mg (0,216 mEq) káliumot tartalmaz.


Milyen a Hyzaar külleme és mit tartalmaz a csomagolás?

Hyzaar 50 mg/12,5 mg filmtabletta: sárga színű, hosszúkás filmtabletta, melynek egyik oldala sima vagy bemetszéssel ellátott, másik oldala mélynyomású „717” jelzéssel ellátott. A tablettán lévő bemetszés nem a tabletta széttörésére szolgál.


Hyzaar Forte 100 mg/25 mg filmtabletta: halványsárga színű, hosszúkás filmtabletta, melynek egyik oldala mélynyomású „747” jelzéssel ellátott, másik oldala sima.


A Hyzaar az alábbi kiszerelésekben elérhető:


Hyzaar 50 mg/12,5 mg filmtabletta:

4 db, 7 db, 10 db, 14 db, 20 db, 28 db, 30 db, 50 db, 56 db, 84 db, 98 db, 280 db filmtabletta PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban, vagy

28 db, 56 db vagy 98 db filmtabletta adagonként perforált PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban kórházi használatra, vagy

100 db filmtabletta HDPE tartályban és dobozban.


Hyzaar Forte 100 mg/25 mg filmtabletta:

7 db, 14 db, 28 db, 30 db, 50 db, 56 db, 84 db, 90 db, 98 db vagy 280 db filmtabletta PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban, vagy

28 db, 56 db vagy 98 db filmtabletta adagonként perforált PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban kórházi használatra, vagy

100 db filmtabletta HDPE tartályban és dobozban.


Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.


A forgalomba hozatali engedély jogosultja:

Organon Hungary Kft.

1082 Budapest

Futó utca 37-45.

Magyarország


Gyártó:

Merck Sharp & Dohme BV

Waarderweg 39,

2003 PC Haarlem,

Hollandia


Organon Heist bv

Industriepark 30

Heist-op-den-Berg, 2220

Belgium


Hyzaar 50 mg/12,5 mg filmtabletta

OGYI-T-6976/01 28× PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolás


Hyzaar Forte 100 mg/25 mg filmtabletta

OGYI-T-6976/03 28× PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-6976/04 30× PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolás


Ezt a gyógyszert az Európai Gazdasági Térség tagállamaiban és az Egyesült Királyságban (Észak-Írországban) az alábbi neveken engedélyezték:


Belgium

COZAAR PLUS 50 mg/12,50 mg comprimés pelliculés


COZAAR PLUS 100 mg/12,50 mg comprimés pelliculés


COZAAR PLUS FORTE 100 mg/25 mg comprimés pelliculés

Ciprus

FORTZAAR

HYZAAR

Dánia

Cozaar Comp.

Cozaar Comp 100 mg/ 12,5 mg

Cozaar Comp Forte

Egyesült Királyság (Észak-Írország)

COZAAR COMP 50mg/12.5mg film-coated tablets

COZAAR Comp 100mg/12.5 mg film-coated tablets

COZAAR Comp, 100mg/25mg film-coated tablets

Finnország

COZAAR Comp

COZAAR Comp Forte

Franciaország

FORTZAAR 100 mg/25 mg, comprimé pelliculé

HYZAAR 50 mg/12,5 mg, comprimé pelliculé

FORTZAAR 100 mg/12,5 mg, comprimé pelliculé

Görögország

HYZAAR

HYZAAR Forte

HYZAAR Extra Forte

Hollandia

HYZAAR 50/12,5

COZAAR Plus 100/12,5

FORTZAAR 100/25

Írország

COZAAR Comp 50mg/12.5mg film‑coated tablets

COZAAR Comp 100mg/12.5mg film‑coated tablets

COZAAR Comp 100mg/25mg film-coated tablets

Izland

Cozaar Comp

Cozaar Comp 100 mg/12,5 mg

Cozaar Comp Forte

Lengyelország

HYZAAR

HYZAAR FORTE

Luxemburg

COZAAR PLUS 50 mg/12,50 mg comprimés pelliculés


COZAAR PLUS 100 mg/12,50 mg comprimés pelliculés


COZAAR PLUS FORTE 100 mg/25 mg comprimés pelliculés

Magyarország

HYZAAR

Németország

LORZAAR PLUS 50/12,5 mg Filmtabletten

LORZAAR PLUS forte 100/12,5 mg Filmtabletten

FORTZAAR 100/25 mg Filmtabletten

Norvégia

Cozaar Comp

Cozaar Comp Forte

Olaszország

HIZAAR 50 mg + 12,5 mg compresse rivestite con film

HIZAAR 100 mg + 25 mg compresse rivestite con film

FORZAAR 100 mg + 25 mg compresse rivestite con film

Portugália

Cozaar Plus

Fortzaar

Spanyolország

COZAAR Plus 50 mg/12,5 mg comprimidos recubiertos con película

FORTZAAR 100 mg/25 mg comprimidos recubiertos con película

Svédország

COZAAR Comp 50 mg/12,5 mg filmdragerade tabletter

COZAAR Comp 100 mg/12,5 mg filmdragerade tabletter

COZAAR Comp Forte 100 mg/25 mg filmdragerade tabletter


A betegtájékoztató legutóbbi felülvizsgálatának dátuma: 2025. február.


19

1. A GYÓGYSZER NEVE


Hyzaar 50 mg/12,5 mg filmtabletta

Hyzaar Forte 100 mg/25 mg filmtabletta



2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL


Hyzaar 50 mg/12,5 mg filmtabletta:

50 mg lozartán-káliumot és 12,5 mg hidroklorotiazidot (HCT) tartalmaz filmtablettánként.


Hyzaar Forte 100 mg/25 mg filmtabletta:

100 mg lozartán-káliumot és 25 mg hidroklorotiazidot (HCT) tartalmaz filmtablettánként.


Ismert hatású segédanyagok:

Hyzaar 50 mg/12,5 mg filmtabletta: 63,13 mg laktóz‑monohidrátot tartalmaz filmtablettánként.

Hyzaar Forte 100 mg/25 mg filmtabletta: 126,26 mg laktóz‑monohidrátot tartalmaz filmtablettánként.


A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.



3. GYÓGYSZERFORMA


Filmtabletta (tabletta)


Hyzaar 50 mg/12,5 mg filmtabletta

Sárga színű, hosszúkás filmtabletta, melynek egyik oldala sima vagy bemetszéssel ellátott, másik oldala mélynyomású „717” jelzéssel ellátott.

A tablettán lévő bemetszés nem a tabletta széttörésére szolgál.


Hyzaar Forte 100 mg/25 mg filmtabletta

Halványsárga színű, hosszúkás filmtabletta, melynek egyik oldala mélynyomású „747” jelzéssel ellátott, másik oldala sima.



4. KLINIKAI JELLEMZŐK


4.1 Terápiás javallatok


A Hyzaar olyan betegek esszenciális hypertoniájának kezelésére javallt, akiknek a vérnyomása nem kontrollálható kielégítően önmagában alkalmazott lozartánnal vagy hidroklorotiaziddal.


4.2 Adagolás és alkalmazás


Adagolás

Hypertonia

A lozartán és a hidroklorotiazid nem használhatóak kezdő terápiaként, hanem olyan betegeknél, akiknek a vérnyomása nem kontrollálható kielégítően önmagában alkalmazott lozartánnal vagy hidroklorotiaziddal.


Ajánlott a dózistitrálás a különálló összetevőkkel (lozartán és hidroklorotiazid).


Ha klinikailag indokolt, a monoterápiáról közvetlenül a kombinált készítményre történő átállítás is megfontolható azoknál a betegeknél, akiknek a vérnyomása nem kielégítően kontrollált.


A Hyzaar szokásos fenntartó dózisa egy Hyzaar 50 mg/12,5 mg (50 mg lozartán/12,5 mg hidroklorotiazid) filmtabletta naponta egyszer. Azoknál a betegeknél, akik nem reagálnak megfelelően a Hyzaar 50 mg/12,5 mg filmtablettára, a dózis megemelhető napi egy tabletta Hyzaar Forte 100 mg/25 mg (100 mg lozartán/25 mg hidroklorotiazid) filmtablettára. A maximális dózis napi egy tabletta Hyzaar Forte 100 mg/25 mg filmtabletta. Az antihipertenzív hatás általában a kezelés megkezdését követő három‑négy héten belül alakul ki.


Alkalmazása vesekárosodásban szenvedő és hemodializált betegeknél

Nem szükséges kezdeti dózismódosítás a közepesen súlyos vesekárosodásban (azaz a kreatinin–clearance 30‑50 ml/perc) szenvedő betegeknél. A lozartán és a hidroklorotiazid tabletta nem ajánlott hemodializált betegek részére. A lozartán/HCT tablettákat tilos súlyos vesekárosodásban (kreatinin‑clearance < 30 ml/perc) szenvedő betegeknél alkalmazni (lásd 4.3 pont).


Alkalmazása intravascularis volumenhiányban szenvedő betegeknél

A folyadék- és/vagy nátriumhiányt helyre kell állítani a lozartán/HCT tabletták adása előtt.


Alkalmazása májkárosodásban szenvedő betegeknél

A lozartán/HCT ellenjavallt súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.3 pont).


Alkalmazása időseknél

Időseknél általában nem szükséges a dózismódosítás.


Gyermekek és serdülők


Alkalmazása gyermekeknél és serdülőknél (18 éves kor alatt)

Gyermekeknél és serdülőknél nem áll rendelkezésre tapasztalat. Ennek megfelelően a lozartán/HCT nem adható gyermekeknek és serdülőknek.


Az alkalmazás módja


A Hyzaar bevehető egyéb vérnyomáscsökkentő szerekkel (lásd 4.3, 4.4, 4.5 és 5.1 pont).

A Hyzaar filmtablettát egy pohár vízzel, egészben kell lenyelni.

A Hyzaar bevehető étkezéskor vagy étkezéstől függetlenül.


4.3 Ellenjavallatok


  • A lozartánnal, szulfonamid-származékokkal (pl. hidroklorotiazid), vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

  • Terápiarezisztens hypokalaemia vagy hypercalcaemia.

  • Súlyos májkárosodás; cholestasis és biliaris obstruktív megbetegedések.

  • Refrakter hyponatraemia.

  • Tüneteket okozó hyperuricaemia/köszvény.

  • Terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6 pont).

  • Súlyos vesekárosodás (azaz kreatinin‑clearance < 30 ml/perc).

  • Anuria.

  • A lozartán egyidejű alkalmazása aliszkirén-tartalmú készítményekkel ellenjavallt diabetes mellitusban szenvedő vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR < 60 ml/perc/1,73 m2) (lásd 4.5 és 5.1 pont).


4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések


Lozartán


Angiooedema

Azokat a betegeket, akiknek a kórtörténetében angiooedema (az arc, ajkak, torok és/vagy nyelv duzzanata) szerepel, szigorú megfigyelés alatt kell tartani (lásd 4.8 pont).


Intesztinális angioödéma

Angiotenzin II-receptor-antagonistákkal, köztük lozartánnal kezelt betegeknél intesztinális angioödémáról számoltak be (lásd 4.8. pont). Ezeknél a betegeknél hasi fájdalom, hányinger, hányás és hasmenés jelentkezett. A tünetek az angiotenzin II receptor antagonisták abbahagyása után megszűntek. Ha intesztinális angioödémát diagnosztizálnak, a lozartánt abba kell hagyni és megfelelő megfigyelést kell kezdeményezni a tünetek teljes megszűnéséig.


Hypotonia és intravascularis volumenhiány

Egyes betegeknél, akik erőteljes vízhajtó terápia, sószegény diéta, hasmenés vagy hányás miatt volumenhiányban és/vagy nátriumhiányban szenvednek, tünetekkel járó hypotonia léphet fel, különösen az első dózis bevétele után. Ezeket az állapotokat helyre kell állítani a Hyzaar tabletta adása előtt (lásd 4.2 és 4.3 pont).


Az elektrolitegyensúly zavara

Az elektrolitegyensúly zavara gyakori cukorbetegséggel társult vagy anélkül fennálló vesekárosodásban szenvedő betegeknél és ez az állapot kezelésre szorul. Így a kálium plazmakoncentrációit és a kreatinin‑clearance-értékeket szigorú megfigyelés alatt kell tartani; különösen azoknál a betegeknél, akik szívelégtelenségben szenvednek és akik kreatinin‑clearance értéke 30‑50 ml/perc közé esik.


Káliummegtakarító diuretikumok, káliumpótlók, káliumtartalmú sópótlók, vagy olyan más gyógyszerek, melyek növelhetik a szérum káliumszintet (például a trimetoprim tartalmú készítmények) együttes alkalmazása lozartán/hidroklorotiaziddal nem ajánlott (lásd 4.5 pont).


Májkárosodás

Farmakokinetikai adatok alapján, amelyek szignifikánsan megnövekedett lozartán plazmakoncentrációt jeleztek májcirrózisban szenvedő betegeknél, a Hyzaar óvatosan alkalmazandó olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében enyhe-közepes májkárosodás szerepel. Nincs terápiás tapasztalat olyan betegekkel, akik súlyos májkárosodásban szenvednek. Ennek megfelelően a Hyzaar ellenjavallt a súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.2, 4.3 és 5.2 pont).


Vesekárosodás

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer gátlása következtében megváltozott vesefunkcióról (a veseelégtelenséget is beleértve) számoltak be (főként olyan betegek esetén, akiknek a vesefunkciója a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszertől függ, pl. súlyos szívelégtelenségben vagy korábban fennálló renalis dysfunctióban szenvedő betegeknél). A veseműködésben bekövetkezett ezen változások a veseműködésben a kezelés abbahagyásával reverzibilisek lehetnek.


A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert befolyásoló egyéb gyógyszerekhez hasonlóan, a vér karbamid- és szérum kreatininszintjének növekedését jelentették kétoldali veseartéria-szűkület és az egy vesével rendelkező betegek veseartériájának szűkülete esetén; ezek a vesefunkciós változások a kezelés abbahagyásával reverzibilisek lehetnek. A lozartán óvatosan alkalmazandó veseartéria‑szűkület vagy egy vesével rendelkező betegek veseartériájának szűkülete esetén.


Vesetranszplantáció

Nincs tapasztalat a közelmúltban vesetranszplantáción átesett betegekkel kapcsolatban.


Primaer hyperaldosteronismus

A primaer hyperaldosteronismusban szenvedő betegek általában nem reagálnak a renin-angiotenzin rendszer gátlásán keresztül ható antihipertenzív gyógyszerekre. Ennek megfelelően a Hyzaar tabletta alkalmazása nem ajánlott.


Szívkoszorúér-betegség és cerebrovascularis betegség

Más antihipertenzív szerekhez hasonlóan, a nagymértékű vérnyomás-csökkenés ischaemiás cardiovascularis és cerebrovascularis betegségben szenvedő betegeknél myocardialis infarctushoz vagy stroke‑hoz vezethet.


Szívelégtelenség

A renin-angiotenzin rendszeren keresztül ható egyéb gyógyszerekhez hasonlóan, vesekárosodással együtt járó vagy vesekárosodás nélküli szívelégtelenségben szenvedő betegeknél fennáll a súlyos artériás hypotonia és a (gyakran akut) vesekárosodás kockázata.


Aorta- és mitralis billentyűszűkület, obstructiv hypertrophiás cardiomyopathia

Más vazodilatátorokhoz hasonlóan, fokozott óvatossággal kell eljárni azoknál a betegeknél, akik aorta- vagy mitralis billentyűszűkületben vagy obstructiv hypertrophiás cardiomyopathiában szenvednek.


Etnikai különbségek

Amint azt az angiotenzin-konvertáló enziminhibitoroknál megfigyelték, úgy tűnik a lozartán és más angiotenzin-antagonisták a vérnyomás csökkenését illetően feketebőrű embereknél kevésbé hatékonyak, mint nem-feketebőrű embereknél, lehetséges, hogy azért, mert a feketebőrű, magas vérnyomásban szenvedő populációban gyakrabban fordul elő alacsony reninszint.


Terhesség

ATII-receptor-antagonistával történő kezelést terhesség alatt nem szabad elkezdeni. Hacsak az ATII‑receptor-antagonistával történő folyamatos kezelés nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket más, olyan antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek biztonságossága terhességben alátámasztott. Az ATII-receptor-antagonista szedését azonnal abba kell hagyni, amennyiben terhességet állapítottak meg. Szükség esetén más, megfelelő kezelést kell elkezdeni (lásd 4.3, 4.6 pont).


A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer kettős blokádja (RAAS)

Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-blokkolók vagy aliszkirén egyidejű alkalmazása fokozza a hypotonia, hyperkalaemia és csökkent veseműködés (beleértve az akut veseelégtelenség) kockázatát. A RAAS ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja ezért nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1 pont).


Ha a kettős blokád-kezelést abszolút szükségesnek ítélik, ez csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, az elektrolitszintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet.

Az ACE-gátlók és angiotenzin II-receptor-blokkolók nem alkalmazhatók egyidejűleg diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél.

Hidroklorotiazid


Hypotonia és a só-/vízháztartás egyensúlyzavara

Az egyéb antihipertenzív terápiákhoz hasonlóan egyes betegeknél tünetekkel járó hypotonia léphet fel. A betegeket megfigyelés alatt kell tartani a só‑/vízháztartás‑egyensúlyzavar klinikai jeleinek (pl. volumenhiány, hyponatraemia, hypochloraemiás alkalosis, hypomagnesaemia vagy hypokalaemia) észlelése érdekében, amely tünet egyidejű hasmenés vagy hányás esetén alakulhat ki. Az ilyen betegeknél a szérum elektrolitszintjét megfelelő időközönként meg kell határozni. Dilutios hyponatraemia fordulhat elő ödémás betegeknél, meleg időjárás esetén.


Metabolikus és endokrin hatások

A tiazid‑kezelés ronthatja a glükóztoleranciát. Az antidiabetikus szerek, köztük az inzulin dózismódosítása szükséges lehet (lásd 4.5 pont). A tiazid‑terápia alatt a látens diabetes mellitus manifesztálódhat.


A tiazidok csökkenthetik a vese kalcium-exkrécióját, valamint a szérum kalciumszintjének átmeneti és enyhe emelkedését okozhatják. A jelentős hypercalcaemia a rejtett hyperparathyreoidismus jele lehet. A mellékpajzsmirigy működésének vizsgálata előtt a tiazidok adását fel kell függeszteni.


A koleszterin- és trigliceridszint emelkedése kapcsolatba hozható a tiazid diuretikus terápiával.


A tiazid-kezelés hyperuricaemiát és/vagy köszvényt válthat ki egyes betegeknél. Mivel a lozartán csökkenti a húgysav mennyiségét, a hidroklorotiaziddal kombinált lozartán mérsékli a diuretikum‑indukálta hyperuricaemia kialakulását.


Szembetegségek

Choroidealis effusio, akut myopia és szekunder, zárt zugú glaucoma:

A szulfonamid vagy szulfonamid származék gyógyszerek idioszinkráziás reakciót válthatnak ki, amely látótérkieséssel járó choroidealis effusiót, átmeneti myopiát és akut zárt zugú glaucomát eredményezhet. A tünetek közé tartozik az akutan fellépő csökkent látásélesség vagy a szemfájdalom, melyek a gyógyszer szedésének megkezdését követően alakulnak ki, általában néhány órától néhány hétig terjedő időszakon belül. A kezeletlen akut zárt zugú glaucoma végleges látásvesztéshez vezethet. Az elsődleges kezelés a gyógyszer szedésének mielőbbi abbahagyása. Sürgős gyógyszeres kezelés vagy sebészeti beavatkozás válhat szükségessé, ha a szembelnyomás kontrollálatlan marad. Az akut zárt zugú glaucoma kialakulásának kockázati tényezői közé tartozhat a kórtörténetben szereplő szulfonamid‑ vagy penicillin‑allergia.


Akut légzőszervi toxicitás

Hidroklorotiazid bevételét követően nagyon ritkán akut légzőszervi toxicitásról, többek között akut respirációs distressz szindrómáról (ARDS) számoltak be. Pulmonális ödéma jellemzően a hidroklorotiazid bevételét követően perceken vagy órákon belül alakul ki. A jelentkezésekor fellépő tünetek közé tartozik a nehézlégzés, a láz, a légzőszervi tünetek romlása és az alacsony vérnyomás. Amennyiben felmerül az ARDS gyanúja, a Hyzaar és Hyzaar Forte adását le kell állítani és megfelelő kezelést kell alkalmazni. Nem adható hidroklorotiazid olyan betegeknek, akiknél a hidroklorotiazid bevételét követően korábban ARDS lépett fel.


Májkárosodás

A tiazidokat óvatosan kell alkalmazni májkárosodásban vagy progresszív májbetegségben szenvedő betegeknél, mivel intrahepaticus cholestasist okozhatnak és a só-/vízháztartás egyensúlyában történő kisebb változások májkómát idézhetnek elő.


A Hyzaar ellenjavallt súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.3 és 5.2 pont).


Nem melanóma típusú bőrrák

A nem melanóma típusú bőrrák (NMSC) [basalsejtes rák (BCC) és laphámsejtes rák (SCC)] megnövekedett kockázatát figyelték meg a hidroklorotiazid növekvő kumulatív dózisával összefüggésben a Dán Nemzeti Rákregiszteren alapuló két epidemiológiai tanulmányban. Az NMSC lehetséges mechanizmusa a hidroklorotiazid fotoszenzitivitást okozó hatása.


A hidroklorotiazidot szedő betegeket tájékoztatni kell az NMSC kockázatáról, valamint arról, hogy rendszeresen ellenőrizzék bőrüket – különös tekintettel az esetleges új elváltozásokra – és haladéktalanul jelentsenek minden gyanús bőrelváltozást. A bőrrák kockázatának minimalizálása érdekében a betegeket tanáccsal kell ellátni a lehetséges megelőző intézkedésekkel, például a napfény és az UV-sugárzás korlátozásával, valamint a napfénynek való kitettség esetén a megfelelő védelem alkalmazásával kapcsolatban. A gyanús bőrelváltozásokat azonnal meg kell vizsgálni, potenciálisan beleértve a biopsziás szövettani vizsgálatokat is. Azoknál a betegeknél, akiknél korábban NMSC-t diagnosztizáltak, a hidroklorotiazid használatát felül kell vizsgálni (lásd még 4.8 pont).


Egyéb

Tiazidokkal kezelt betegeknél túlérzékenységi reakciók léphetnek fel a kórtörténetben szereplő allergia vagy asthma bronchiale esetén, illetve akkor is ha korábban nem szenvedtek ezekben a betegségekben. Tiazidok alkalmazásakor beszámoltak szisztémás lupus erythematosus fellángolásáról vagy aktiválódásáról.


Segédanyagok

Ez a gyógyszer laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, laktóz‑intoleranciában vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.


4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók


Lozartán


Beszámoltak arról, hogy a rifampicin és a flukonazol csökkenti az aktív metabolit szintjét. E kölcsönhatások klinikai konzekvenciáit nem értékelték.


Az angiotenzin II‑t vagy annak hatásait blokkoló egyéb gyógyszerekhez hasonlóan a káliummegtakarító diuretikumok (például spironolakton, triamteren, amilorid), káliumpótlók, káliumtartalmú sópótlók, vagy olyan más gyógyszerek, melyek növelhetik a szérum káliumszintjét (például a trimetoprim tartalmú készítmények) együttes alkalmazása a szérum káliumszintjének emelkedéséhez vezethet. Az együttes alkalmazás nem tanácsolt.


A nátrium kiválasztódását befolyásoló egyéb készítményekhez hasonlóan, a lítium kiválasztódása csökkenhet. Ennél fogva, lítiumsók angiotenzin II‑receptor-antagonistával történő együttes alkalmazásakor a szérum lítiumszintjeinek gondos monitorozására van szükség.


Angiotenzin II‑antagonisták és nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerek (NSAID‑ok, azaz szelektív COX‑2‑gátlók, gyulladásgátló dózisban adott acetilszalicilsav) vagy nem szelektív NSAID‑ok együttes alkalmazásakor, az antihipertenzív hatás csökkenése következhet be. Angiotenzin II‑antagonisták vagy diuretikumok és NSAID‑ok együttes alkalmazása a vesefunkció romlásának megnövekedett kockázatához, ezen belül lehetséges akut veseelégtelenséghez és a szérum káliumszintjének növekedéséhez vezethet, főként már fennálló, elégtelen vesefunkcióval bíró betegek esetében. A kombináció óvatosan alkalmazandó, főként idős betegeknél. A betegeknek megfelelően hidrált állapotban kell lenniük és az együttes terápia bevezetésekor, illetve ezt követően rendszeres időközönként figyelmet kell fordítani a vesefunkció monitorozására.


Egyes csökkent vesefunkciójú betegeknél, akiket nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerekkel, köztük szelektív ciklooxigenáz‑2-gátlókkal kezelnek, az angiotenzin II‑receptor-antagonisták egyidejű alkalmazása tovább ronthatja a vesefunkciót. Ez a hatás általában reverzibilis.


A klinikai vizsgálati adatok azt mutatták, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszernek (RAAS) ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinációjával történő kettős blokádja nagyobb gyakorisággal okoz mellékhatásokat, például hypotoniát, hyperkalaemiát vagy beszűkült veseműködést (többek között akut veseelégtelenséget), mint a csak egyféle RAAS‑ra ható szer alkalmazása (lásd 4.3, 4.4 és 5.1 pont).


Egyéb, hypotoniát előidéző hatóanyagok, mint a triciklusos antidepresszánsok, antipszichotikumok, baklofén, amifosztin: ezekkel a – fő- vagy mellékhatásként a vérnyomás csökkentését kifejtő – gyógyszerekkel történő együttes alkalmazás növelheti a hypotonia kockázatát.


A grépfrútlé olyan összetevőket tartalmaz, amelyek gátolják a CYP450 enzimeket, és csökkenthetik a lozartán aktív metabolitjának koncentrációját, ami csökkentheti a terápiás hatást. A lozartán/hidroklorotiazid tabletta szedése alatt kerülni kell a grépfrútlé fogyasztását.


Hidroklorotiazid


Egyidejű alkalmazás esetén a tiazid diuretikumok és a következő gyógyszerek között gyógyszerkölcsönhatás léphet fel:


Alkohol, barbiturátok, narkotikumok vagy antidepresszánsok

Potencírozhatják az orthostaticus hypotoniát.


Antidiabetikumok (per os készítmények és inzulin)

A tiazid-kezelés befolyásolhatja a glükóztoleranciát. Szükségessé válhat az antidiabetikum dózismódosítása. A metformin a hidroklorotiaziddal összefüggésbe hozható, esetlegesen fennálló funkcionális veseelégtelenség által kiváltott laktátacidózis kockázata miatt óvatosan alkalmazandó.


Egyéb vérnyomáscsökkentő szerek

Additív hatás.


Kolesztiramin és kolesztipol gyanták

Anioncserélő gyanták jelenlétében romlik a hidroklorotiazid felszívódása a tápcsatornából. A kolesztiramin, illetve a kolesztipol gyanták egyszeri dózisa is megköti a hidroklorotiazidot és 85, illetve 43%‑kal csökkentik a felszívódását a tápcsatornából.


Kortikoszteroidok, ACTH

Fokozódik az elektrolit-, különösen a káliumvesztés.


Presszoraminok (pl.: adrenalin)

A presszoraminok hatása valószínűleg csökken, a csökkenés mértéke azonban nem olyan jelentős, hogy kizárná alkalmazásukat.


Nem-depolarizáló izomrelaxánsok (pl. tubokurarin)

Az izomrelaxáns hatása fokozódhat.


Lítium

A diuretikumok csökkentik a lítium renalis clearance‑ét és jelentősen növelik a lítiumtoxicitás kockázatát. Egyidejű adásuk nem javasolt.


Köszvény kezelésére adott gyógyszerek (probenecid, szulfinpirazon és allopurinol)

Az urikozuriás gyógyszerek dózismódosítására lehet szükség, mivel a hidroklorotiazid megemelheti a szérum húgysavszintjét. Szükségessé válhat a probenecid vagy szulfinpirazon dózisának emelése. Tiazidok együttes alkalmazása megnövelheti az allopurinolra adott túlérzékenységi reakciók előfordulási arányát.


Antikolinerg szerek (pl.: atropin, biperiden)

A gastrointestinalis motilitás és a gyomor‑kiürülés mértékének csökkenése által a tiazid-típusú diuretikumok biohasznosulása növekszik.


Citotoxikus szerek (pl.: ciklofoszfamid, metotrexát)

A tiazidok csökkenthetik a citotoxikus gyógyszerkészítmények renális kiválasztódását és potencírozhatják azok mieloszuppresszív hatásait.


Szalicilátok

Nagy dózisú szalicilátok esetében a hidroklorotiazid felerősítheti a szalicilátok központi idegrendszerre gyakorolt toxikus hatását.


Metildopa

Egyedi esetekben a hidroklorotiazid és metildopa együttes alkalmazása mellett haemolyticus anaemiát jelentettek.


Ciklosporin

Ciklosporinnal történő együttes alkalmazás növelheti a hyperuricaemia és a köszvény‑típusú komplikációk kockázatát.


Digitálisz glikozidok

A tiazid kiváltotta hypokalaemia vagy hypomagnaesemia elősegítheti a digitálisz kiváltotta arrhythmiák felléptét.


A szérum káliumszint‑zavarok által befolyásolt gyógyszerek

A szérum káliumszintjének időnkénti monitorozása és EKG‑vizsgálat javasolt, ha a lozartán/hidroklorotiazid kombinációját együttesen alkalmazzák a szérum káliumszint‑zavarok által befolyásolt gyógyszerekkel (pl.: digitálisz glikozid és antiaritmiás szerek) és a következő torsades de pointes‑t (kamrai tachycardia) előidéző gyógyszerekkel (ide értve néhány antiaritmiás szert is), mivel a hypokalaemia a torsades de pointes‑ra (kamrai tachycardia) hajlamosító tényező.


  • Ia. osztályú antiaritmiás szerek (pl.: kinidin, hidrokinidin, dizopiramid).

  • III. osztályú antiaritmiás szerek (pl.: amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid).

  • Egyes antipszichotikumok (pl.: tioridazin, klórpromazin, levomepromazin, trifluoperazin, ciamemazin, szulpirid, szultoprid, amiszulprid, tiaprid, pimozid, haloperidol, droperidol).

  • Egyéb készítmények (pl.: bepridil, ciszaprid, difemanil, iv. eritromicin, halofantrin, mizolasztin, pentamidin, terfenadin, iv. vinkamin).


Kalciumsók

A tiazid‑diuretikumok a csökkent kiválasztódás miatt növelhetik a szérium kalciumszintjét. Ha kalciumpótló készítmények felírására van szükség, a szérum kalciumszintjét monitorozni kell és a kalcium dózisát ennek megfelelően kell beállítani.


A gyógyszerek és a laboratóriumi tesztek kölcsönhatásai

A kalcium-metabolizmusra kifejtett hatásuk miatt a tiazidok megzavarhatják a mellékpajzsmirigy‑funkciós vizsgálatok eredményeit (lásd. 4.4 pont).


Karbamazepin

A tüneti hyponatraemia kockázata. Klinikai és biológiai monitorozás szükséges.


Jódtartalmú kontrasztanyag

Diuretikum‑indukálta dehidráció esetén megnő az akut veseelégtelenség kockázata, főként a jódkészítmény nagy dózisai mellett.

A betegeket a jód alkalmazása előtt rehidrálni kell.


Amfotericin B (parenterális), kortikoszteroidok, ACTH, bélfalizgató hatású hashajtók vagy (az édesgyökérben található) glicirrizin

A hidroklorotiazid felerősítheti az elektrolit‑egyensúly megbomlását, főként a hypokalaemiát.


4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás


Terhesség

Angiotenzin II-receptor-antagonisták

Az ATII-receptor-antagonista alkalmazása a terhesség első trimeszterében nem javasolt (lásd 4.4 pont). Az ATII-receptor-antagonista alkalmazása ellenjavallt a terhesség második és harmadik trimeszterében (lásd 4.3 pont).


Az ACE-gátlók első trimeszterben történő szedését követő teratogén kockázatra vonatkozó epidemiológiai adatok nem egyértelműek, a kockázat kismértékű növekedése azonban nem zárható ki. Bár az ATII-antagonisták teratogén kockázatára vonatkozóan nem állnak rendelkezésre kontrollált epidemiológiai adatok, feltételezhető, hogy a kockázat erre a gyógyszercsoportra vonatkozóan is hasonló. Hacsak az ATII-receptor-antagonistával történő folyamatos kezelés nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket más, olyan antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek biztonságossága terhességben alátámasztott. Az ATII-receptor-antagonista-kezelést azonnal abba kell hagyni, amennyiben terhességet állapítottak meg. Szükség esetén más, megfelelő kezelést kell elkezdeni.


Ismert, hogy az ATII-receptor-antagonista második és harmadik trimeszterben történő szedése emberen magzatkárosodást (csökkent veseműködés, oligohydramnion, koponya csontosodásának visszamaradása) és neonatális toxicitást (veseelégtelenség, hypotonia, hyperkalaemia) okoz (lásd 5.3 pont).


Amennyiben az ATII-receptor-antagonista szedése a terhesség második illetve harmadik trimeszterében történt, a vese és a koponya ultrahangos ellenőrzése javasolt.


ATII-receptor-antagonistát szedő anyák csecsemőit fokozottan meg kell figyelni hypotensio kialakulása szempontjából (lásd 4.3, 4.4 pont).


Hidroklorotiazid:

A hidroklorotiazid terhesség, és különösen az első trimeszter alatt történő alkalmazásával kapcsolatban csak korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre. Az állatkísérletek hiányosak.


A hidroklorotiazid átjut a placentán. A hidroklorotiazid farmakológiai hatásmechanizmusa alapján a második és harmadik trimeszter alatt történő alkalmazása ronthatja a foetoplacentalis perfúziót, és foetalis és neonatalis hatásokat idézhet elő, például icterust, az elektrolitegyensúly felborulását és thrombocytopeniát.


Hidroklorotiazidot nem szabad alkalmazni terhességi ödéma, terhességi hypertonia vagy praeeclampsia kezelésére a csökkent plazmatérfogat és a placenta hypoperfusiója miatt, a betegség kezelésére gyakorolt jótékony hatások nélkül.


A hiroklorothiazidot nem szabad alkalmazni terhes nők esszenciális hypertoniájának kezelésére, eltekintve attól a néhány kivételtől, amikor más kezelésre nincs lehetőség.


Szoptatás

Angiotenzin II-receptor-antagonisták

Mivel nem áll rendelkezésre adat a Hyzaar szoptatás alatti alkalmazását illetően, a Hyzaar adása nem ajánlott, inkább egy másik, bizonyítottan jobb biztonságossági profillal rendelkező kezelést kell alkalmazni a szoptatás ideje alatt, különösen újszülött és koraszülött csecsemők szoptatása esetén.


Hidroklorotiazid:

A hidroklorotiazid kismértékben választódik ki anyatejjel. A nagy dózisban alkalmazott tiazidok, intenzív diuretikus hatásuk miatt, a tejtermelés gátlását okozhatják. A Hyzaar alkalmazása nem ajánlott szoptatás ideje alatt. Amennyiben mégis szoptatás ideje alatt alkalmazzák a Hyzaart, a dózist a lehető legkisebbre kell csökkenteni.


4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre


A készítményeknek a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták.

Gépjárművezetéskor és gépek kezelésekor azonban figyelembe kell venni, hogy néhány esetben szédülés és álmosság jelentkezhet az antihipertenzív kezelés során, különösen a kezelés kezdetén vagy ha dózisemelés történik.


    1. Nemkívánatos hatások, mellékhatások


Az alábbi nemkívánatos hatások – ahol lehetséges – szervrendszer és gyakoriság szerint, a következő besorolás szerint vannak felsorolva:

nagyon gyakori (≥ 1/10);

gyakori (≥ 1/100 – < 1/10);

nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100);

ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000);

nagyon ritka (< 1/10 000);

nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg).


A lozartán-káliumsó és hidroklorotiazid kombinációjával végzett klinikai vizsgálatokban nem tapasztaltak erre a kombinációra jellemző nemkívánatos hatásokat. A nemkívánatos események a lozartán-káliumsó és/vagy hidroklorotiazid alkalmazása mellett már megfigyelt nemkívánatos hatásokra korlátozódtak.


Az esszenciális hypertonia kontrollos klinikai vizsgálatai során a szédülés volt az egyetlen, hatóanyaggal összefüggésben jelentett olyan mellékhatás, mely a lozartán/hidroklorotiazid kombinációval kezelt betegek ≥ 1%‑ában magasabb gyakorisággal fordult elő, mint a placebocsoportban.


Ezen hatások mellett a következő mellékhatásokat jelentették a termék piaci bevezetését követően:


Szervrendszeri kategória

Mellékhatás

Gyakoriság

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

hepatitis

ritka

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

hyperkalaemia, emelkedett ALAT-szint

ritka


A mellékhatások, melyeket a két hatóanyag valamelyikének alkalmazása mellett figyeltek meg, és amelyek a lozartán-kálium/hidroklorotiazid alkalmazása mellett potenciálisan felléphetnek, a következők:


Lozartán


Az alábbi mellékhatásokat jelentették a lozartán klinikai vizsgálatokban történő alkalmazása során és a forgalomba hozatalt követő alkalmazás után:


Szervrendszeri kategória

Mellékhatás

Gyakoriság

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

anaemia, Henoch‑Schönlein purpura, ecchymosis, haemolysis

nem gyakori

thrombocytopenia

nem ismert

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

hypotonia, orthostaticus hypotonia, sternalgia, angina pectoris, másodfokú AV‑blokk, cerebrovascularis esemény, myocardialis infarctus, palpitatio, arrhythmiák (pitvarfibrillatio, sinus bradycardia, tachycardia, kamrai tachycardia, kamrafibrillatio)

nem gyakori

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

vertigo, tinnitus

nem gyakori

Szembetegségek és szemészeti tünetek

homályos látás, a szemek égető/viszkető érzése, kötőhártya-gyulladás, látásélesség‑csökkenés

nem gyakori

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

hasi fájdalom, hányinger, hasmenés, dyspepsia

gyakori

székrekedés, fogfájás, szájszárazság, flatulentia, gastritis, hányás, obstipatio

nem gyakori

Intesztinális angioödéma

ritka

pancreatitis

nem ismert

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

gyengeség, fáradtság, mellkasi fájdalom

gyakori

arcödéma, ödéma, láz

nem gyakori

influenzaszerű tünetek, rossz közérzet

nem ismert

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

májfunkciós rendellenességek

nem ismert

Immunrendszeri betegségek és tünetek

túlérzékenység: anafilaxiás reakciók, angiooedema, beleértve a gége és a nyelv duzzanatát, melyek légúti obstrukciót okoznak és/vagy arc-, ajak- garat- és/vagy nyelvduzzanat;

néhány ilyen betegnél korábban angiooedemát jelentettek más gyógyszerekkel – többek között ACE-gátlókkal – történő együttes szedés esetén.

ritka

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

anorexia, köszvény

nem gyakori

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

izomgörcs, hátfájás, lábfájdalom, myalgia

gyakori

karfájdalom, ízületi duzzanat, térdfájdalom, izom- és csontfájdalom, vállfájdalom, ízületi merevség, arthralgia, arthritis, coxalgia, fibromyalgia, izomgyengeség

nem gyakori

rhabdomyolysis

nem ismert

Idegrendszeri betegségek és tünetek

fejfájás, szédülés

gyakori

idegesség, paraesthesia, perifériás neuropathia, tremor, migrén, ájulás

nem gyakori

dysgeusia

nem ismert

Pszichiátriai kórképek

insomnia

gyakori

szorongás, szorongásos rendellenesség, pánikzavar, zavarodottság, depresszió, rendellenes álmok, alvászavar, aluszékonyság, memóriazavarok

nem gyakori

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

vesekárosodás, veseelégtelenség

gyakori

nocturia, gyakori vizelés, húgyúti fertőzések

nem gyakori

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

csökkent libidó, erectilis dysfunctio/impotencia

nem gyakori

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

köhögés, felső légúti fertőzés, orrdugulás, arcüreggyulladás, orrmelléküreg-rendellenesség

gyakori

pharyngealis discomfort, pharyngitis, laryngitis, dyspnoea, bronchitis, epistaxis, rhinitis, légúti congestio

nem gyakori

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

alopecia, dermatitis, bőrszárazság, erythema, kipirulás, fényérzékenység, pruritus, kiütés, csalánkiütés, izzadás

nem gyakori

Érbetegségek és tünetek

vasculitis

nem gyakori

dózisfüggő orthostaticus hatások

nem ismert

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

hyperkalaemia, a hematokrit és hemoglobin enyhe csökkenése, hypoglycaemia

gyakori

enyhe urea és szérum kreatininszint növekedés

nem gyakori

májenzimek és bilirubinszint növekedése

nagyon ritka

hyponatraemia

nem ismert


Hidroklorotiazid


Szervrendszeri kategória

Mellékhatás

Gyakoriság

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

agranulocytosis, aplasticus anaemia, haemolyticus anaemia, leukopenia, purpura, thrombocytopenia

Nem gyakori

Immunrendszeri betegségek és tünetek

anafilaxiás reakció

ritka

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

anorexia, hyperglycaemia, hyperuricaemia, hypokalaemia, hyponatraemia

nem gyakori

Pszichiátriai kórképek

insomnia

nem gyakori

Idegrendszeri betegségek és tünetek

fejfájás

gyakori

Szembetegségek és szemészeti tünetek

átmeneti homályos látás, xanthopsia

nem gyakori

choroidealis effusio, akut myopia, zárt zugú glaucoma

nem ismert

Érbetegségek és tünetek

necrotizáló angiitis (vasculitis, cutan vasculitis)

nem gyakori

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

légzési elégtelenség, beleértve a pneumonitist és tüdőödémát

nem gyakori

akut respirációs distressz szindróma (ARDS) (lásd 4.4 pont)

nagyon ritka

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

nyálmirigy-gyulladás, görcsök, gyomorirritáció, hányinger, hányás, hasmenés, székrekedés

nem gyakori

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

sárgaság (intrahepaticus cholestasis), pancreatitis

nem gyakori

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

fényérzékenység, urticaria, toxicus epidermalis necrolysis

nem gyakori

cutan lupus erythematosus

nem ismert

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

izomgörcsök

nem gyakori

Jó, ‑rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is)

nem melanóma típusú bőrrák (basalsejtes rák és laphámsejtes rák)

nem ismert

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

glycosuria, interstitialis nephritis, renalis dysfunctio, veseelégtelenség

nem gyakori

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

láz, szédülés

nem gyakori


Kiválasztott mellékhatások leírása

Nem melanóma típusú bőrrák: Epidemiológiai tanulmányokból származó, rendelkezésre álló adatok alapján kumulatív dózisfüggő kapcsolatot figyeltek meg a hidroklorotiazid és az NMSC között (lásd még 4.4 és 5.1 pont).


Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.


    1. Túladagolás


A Hyzaar túladagolásának kezelésére vonatkozóan nem áll rendelkezésre specifikus információ. A kezelés tüneti és szupportív. A Hyzaar-terápiát abba kell hagyni és a beteget szigorú megfigyelés alá kell helyezni. A javasolt eljárások többek között: hányás indukálása, ha a gyógyszerbevétel nem régen történt, valamint a dehidráció, az elektrolitzavarok, a coma hepaticum, ill. a hypotonia kezelése az ismert módszerekkel.


Lozartán

Humán túladagolást illetően kevés adat áll rendelkezésre. A túladagolás legvalószínűbb tünetei a hypotonia és tachycardia; a bradycardia paraszimpatikus (vagus) stimuláció következményeként jelenhet meg. Amennyiben tünetekkel járó hypotonia lépne fel, szupportív kezelést kell alkalmazni.


Sem a lozartán, sem annak aktív metabolitja nem távolítható el hemodialízissel.


Hidroklorotiazid

A leggyakrabban megfigyelt jeleket és tüneteket az elektrolithiány (hypokalaemia, hypochloraemia, hyponatraemia) és a dehidráció okozza, melyek az excesszív diuresis következményei. Ha egyidejűleg digitáliszt is kap a beteg, a hypokalaemia fokozhatja az arrhythmiákat.


Nem ismert, hogy a hidroklorotiazid milyen mértékben távolítható el hemodialízissel.



5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK


5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok


Farmakoterápiás csoport: Angiotenzin II‑receptor-antagonisták és diuretikumok, ATC kód: C09DA01


Lozartán–hidroklorotiazid


Kimutatták, hogy a Hyzaar összetevőinek vérnyomáscsökkentő hatása additív, és így nagyobb mértékben csökkentik a vérnyomást, mint a komponensek külön-külön alkalmazva. Feltételezik, hogy ez a hatás a két összetevő egymást kiegészítő hatásának tulajdonítható. Ezen kívül, diuretikus hatása következtében a hidroklorotiazid fokozza a plazma reninaktivitást és az aldoszteron-elválasztást, csökkenti a szérum káliumkoncentrációját, növeli a plazma angiotenzin II szintjét. A lozartán gátolja az angiotenzin II minden élettanilag fontos hatását, valamint az aldoszteron gátlása révén mérsékelheti a diuretikum okozta káliumvesztést.


A lozartánról kimutatták, hogy átmenetileg, kismértékben fokozza a húgysavürítést.

A hidroklorotiazidról pedig, hogy mérsékelten emeli a húgysavszintet. A lozartán és a hidroklorotiazid kombinálásakor a diuretikum hatására kialakult hyperuricaemia csökkenő tendenciát mutat.


A Hyzaar vérnyomáscsökkentő hatása 24 órán át fennáll. A legalább egy évig tartó klinikai vizsgálatokban a folyamatos kezelés alatt az antihipertenzív hatás mindvégig megmaradt. A vérnyomás szignifikáns csökkenése ellenére a Hyzaar-kezelés nem hatott klinikai szempontból jelentős mértékben a szívfrekvenciára. Klinikai vizsgálatokban az 50 mg lozartán/12,5 mg hidroklorotiazid kombinációjával végzett, 12 hetes kezelés eredményeként a maradékhatás időpontjában, az ülőhelyzetben mért diasztolés vérnyomás átlagosan legfeljebb 13,2 Hgmm‑rel csökkent.


A Hyzaar férfiaknál és nőknél, feketebőrű és nem feketebőrű, fiatalabb (< 65 éves) és idősebb ( 65 éves) betegeknél, valamint a hypertonia valamennyi súlyossági foka esetén egyaránt hatékonyan csökkenti a vérnyomást.


Lozartán


A lozartán egy szintetikus per os alkalmazható angiotenzin II‑receptor- (AT1‑típusú) antagonista. Az angiotenzin II egy potens vazokonstriktor, az elsődleges aktív hormon a renin‑angiotenzin‑rendszerben és fontos meghatározója a hypertonia patofiziológiájának. Az angiotenzin II az AT1‑receptorhoz kötődik, ami számos szövetben megtalálható (pl. az ér simaizomzatában, a mellékvesében, a vesében és a szívben), és számos fontos biológiai hatást vált ki, így érszűkületet és aldoszteron-kiáramlást. Az angiotenzin II a simaizmok sejtszaporodását is stimulálja.


A lozartán szelektíven gátolja az AT1-receptorokat. In vitro és in vivo mind a lozartán, mind farmakológiailag aktív karboxilsav metabolitja (E‑3174) gátolja az angiotenzin II összes élettanilag releváns működését, tekintet nélkül a szintézis forrására vagy útjára.


A lozartán nem agonistája vagy gátlója más olyan hormonreceptoroknak, illetve ioncsatornáknak, amelyek a cardiovascularis szabályozás szempontjából fontosak. Ezen kívül, a lozartán nem gátolja az ACE‑t (kinináz‑II), a bradikinint lebontó enzimet. Ennek következtében nem emelkednek a bradikinin által mediált nemkívánatos hatások.


A lozartán adagolása során az angiotenzin II reninszekrécióra gyakorolt negatív visszacsatolásának kikapcsolása megnövekedett plazma reninaktivitáshoz (PRA) vezet. A PRA növekedése a plazma angiotenzin II emelkedését váltja ki. Az említett emelkedések ellenére a vérnyomáscsökkentő hatás és a plazma aldoszteron‑koncentrációjának szuppressziója megmarad, jelezve ezzel a hatásos angiotenzin‑II-receptorblokádot. A lozartán-terápia befejezése után a PRA és az angiotenzin II-értékek 3 napon belül az alapértékre estek vissza.


Mind a lozartánnak, mind pedig fő aktív metabolitjának sokkal nagyobb affinitása van az AT1‑receptorhoz, mint az AT2‑receptorhoz. Az aktív metabolit tömegszázalék alapon 10‑40‑szer aktívabb a lozartánnál.


Egy olyan vizsgálatban, aminek célja kifejezetten a köhögés gyakoriságának összehasonlítása volt a lozartánnal és az ACE‑gátlókkal kezelt betegeknél, a lozartánt vagy hidroklorotiazidot szedő betegeknél a köhögés előfordulása hasonló és szignifikánsan alacsonyabb volt, mint az ACE‑gátlóval kezelt betegek körében. Ezen túlmenően, 4131 betegen végzett, 16, kettős vak klinikai vizsgálat átfogó elemzése szerint a lozartánnal kezelt betegeknél a spontán jelentett köhögés incidenciája (3,1%) hasonló volt ahhoz, amit a placebóval (2,6%) vagy hidroklorotiaziddal (4,1%) kezelt betegeknél tapasztaltak, míg az ACE‑gátlók alkalmazása esetén ez az arány 8,8% volt.


A nem cukorbeteg, hypertoniás betegeknél, akiknél proteinuria áll fenn, a lozartán-kálium alkalmazása szignifikánsan csökkenti a proteinuriát, a frakcionált fehérje- és IgG‑kiválasztást. A lozartán fenntartja a glomerularis filtrációs arányt és csökkenti a filtrációs frakciót. A lozartán általában csökkenti a szérum húgysavszintet (rendszerint  0,4 mg/dl), ami krónikus kezelés esetén állandónak bizonyult.


A lozartán nem hat az autonóm reflexekre, és nincs tartós hatással a plazma noradrenalin‑szintjére sem.


Balkamra-elégtelenségben szenvedő betegeknél a 25 mg‑os és 50 mg‑os dózisú lozartán pozitív keringési és neurohormonális hatást váltott ki, melyet a szívindex növekedése, valamint a pulmonális kapilláris éknyomás, az általános érellenállás, az átlagos szisztémás vérnyomás és a szívfrekvencia csökkenése jellemzett, ezenkívül ugyancsak csökkent a keringő aldoszteron és noradrenalin szintje. A vérnyomáscsökkenés előfordulása dózisfüggő volt ezeknél a szívelégtelenségben szenvedő betegeknél.


Hypertonia vizsgálatok


Kontrollos klinikai vizsgálatokban a napi egyszeri lozartán-adagolás az enyhe, vagy közepes fokú esszenciális hypertoniás betegeknél statisztikailag szignifikánsan csökkentette a szisztolés és diasztolés vérnyomást. 24 órával az adagolást követően elvégzett vérnyomásmérés az 5‑6 órával az adagolást követően elvégzett vérnyomásméréssel összevetve, 24 órán át fennálló vérnyomáscsökkenést mutatott ki; a természetes diurnális ritmus megmaradt. Az adagolási intervallum végén mért vérnyomáscsökkenés az adagolást követő 5‑6. órában mért hatás 70‑80%‑a volt.


A lozartán adásának felfüggesztése hypertoniás betegeknél nem eredményezte a vérnyomás hirtelen megemelkedését (rebound). A vérnyomás jelentős csökkenése ellenére a lozartán nem gyakorolt klinikailag szignifikáns hatást a szívfrekvenciára.


A lozartán egyformán hatásos férfi- és nő-, valamint (65 évesnél) fiatalabb és idősebb hypertoniás betegek esetében.


LIFE vizsgálat


A LIFE (Losartan Intervention For Endpoint reduction in hypertension; Lozartánnal elért végponti hypertonia-csökkentés) vizsgálat egy randomizált, hármas vak, aktív kontrollos vizsgálat volt, melyet 9193, 55 és 80 év közötti, EKG‑val igazolt balkamra-hypertrophiás, hypertoniában szenvedő beteg bevonásával végeztek el. A betegek a randomizációt követően naponta egyszer 50 mg lozartánt, vagy naponta egyszer 50 mg atenololt kaptak. Amennyiben a vérnyomás célértékét (< 140/90 Hgmm) nem sikerült elérni, elsődlegesen hidroklorotiazidot (12,5 mg) adtak a kezeléshez, majd szükség esetén a lozartán, ill. az atenolol dózisát naponta egyszer 100 mg‑ra emelték. Szükség esetén a vérnyomás célértékének elérése érdekében ACE‑gátlók, angiotenzin II‑antagonisták és béta‑blokkolók kivételével egyéb vérnyomáscsökkentő gyógyszereket is alkalmaztak.


A követés átlagos időtartama 4,8 év volt.


A vizsgálat elsődleges végpontja az összetett cardiovascularis morbiditás és mortalitás volt, melyet a cardiovascularis halálesetek, stroke és myocardialis infarctus összesített előfordulási gyakoriságának csökkenése alapján mértek. A vérnyomás szignifikánsan lecsökkent, a két csoportban hasonló szintre. Az elsődleges összetett végpontot elérő betegeknél a lozartán-kezelés az atenololhoz képest 13,0%‑os (p = 0,021, 95% konfidencia intervallum: 0,77‑0,98) kockázatcsökkenést jelentett. Ez főként a stroke előfordulási arányában bekövetkezett csökkenésnek tulajdonítható. A lozartán a stroke kialakulásának kockázatát az atenololhoz képest 25%‑kal csökkentette (p = 0,001, 95%-os konfidencia intervallum: 0,63‑0,89). A cardiovascularis halálesetek és a myocardialis infarctus kialakulásának aránya nem különbözött szignifikáns mértékben a kezelési csoportokban.


A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) kettős blokádja

Két nagy, randomizált, kontrollos vizsgálatban (ONTARGET [ONgoing Telmisartan Alone and in combination with Ramipril Global Endpoint Trial] és VA NEPHRON-D [The Veterans Affairs Nephropathy in Diabetes]) vizsgálták az ACE-gátló és angiotenzin II-receptor-blokkoló kombinált alkalmazását.


Az ONTARGET vizsgálatot olyan betegeken végezték, akiknek a kórtörténetében cardiovascularis vagy cerebrovascularis betegség, vagy szervkárosodással járó 2-es típusú diabetes mellitus szerepelt. A VA NEPHRON‑D vizsgálatot 2-es típusú diabetes mellitusban és diabeteses nephropathiában szenvedő betegeken végezték.


Ezek a vizsgálatok nem mutattak ki szignifikánsan előnyös hatásokat a renalis és/vagy cardiovascularis kimenetel és a mortalitás vonatkozásában, miközben a monoterápia esetén megfigyelthez képest nőtt a hyperkalaemia, akut veseelégtelenség és/vagy hypotonia kockázata.

A hasonló farmakodinámiás tulajdonságok alapján ezek az eredmények más ACE-gátlók és angiotenzin II-receptor-blokkolók esetében is relevánsak.


Ezért az ACE-gátlók és angiotenzin II-receptor-blokkolók nem adhatók együtt diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknek.


Az ALTITUDE (Aliskirén Trial in Type 2 Diabetes Using Cardiovascular and Renal Disease Endpoints) vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák, előnyös-e a standard ACE-gátló- vagy angiotenzin II-receptor-blokkoló-kezelés kiegészítése aliszkirénnel 2-es típusú diabetes mellitusban és krónikus vesebetegségben, illetve cardiovascularis betegségben vagy mindkettőben szenvedő betegeknél. A vizsgálatot idő előtt leállították, mert nőtt a mellékhatások kockázata. A cardiovascularis eredetű halál és a stroke szám szerint gyakoribb volt az aliszkirén-csoportban, mint a placebocsoportban, és a jelentős mellékhatások illetve súlyos mellékhatások (hyperkalaemia, hypotonia és veseműködési zavar) is gyakoribbak voltak az aliszkirén-csoportban, mint a placebocsoportban.


Hidroklorotiazid


A hidroklorotiazid egy tiazid diuretikum. A tiazidok vérnyomáscsökkentő hatásának mechanizmusa nem teljesen ismert. A tiazidok a vese distalis tubulusaiban zajló elektrolit‑reabszorpcióra hatnak, közvetlenül és megközelítőleg azonos mértékben fokozva a nátrium és a klorid kiválasztását. A hidroklorotiazid diuretikus hatása csökkenti a plazmavolument, növeli a plazma reninaktivitást és növeli az aldoszteron kiválasztását, ami következésképpen emeli a vizelettel történő kálium- és bikarbonát-kiválasztást és csökkenti a szérum káliumszintet. A renin‑aldoszteron kapcsolatát az angiotenzin II mediálja, így egy angiotenzin II‑receptor-antagonista együttadása megfordíthatja a tiazid diuretikummal kapcsolatos káliumveszteséget.


Per os alkalmazást követően a diurézis 2 órán belül megkezdődik, kb. 4 órán belül tetőzik és kb. 6‑12 órán keresztül érvényesül. A vérnyomáscsökkentő hatás legfeljebb 24 óráig tart.


Nem melanóma típusú bőrrák:

Epidemiológiai tanulmányokból származó, rendelkezésre álló adatok alapján kumulatív dózisfüggő kapcsolatot figyeltek meg a hidroklorotiazid és az NMSC között. Az egyik tanulmány 71 533 BCC‑ben és 8629 SCC‑ben szenvedő beteget vizsgált, a hozzájuk tartozó 1 430 833, illetve 172 462 létszámú kontrollcsoportokkal. A magas hidroklorotiazid használat (legalább 50 000 mg kumulatív dózis) kapcsolatba hozható volt a következő korrigált esélyhányados (OR) értékekkel: 1,29 (95% CI (konfidencia intervallum): 1,23‑1,35) a BCC és 3,98 (95% CI: 3,68‑4,31) az SCC esetében. Mind a BCC, mind az SCC esetében egyértelmű volt a kumulatív dózis‑hatás kapcsolat. Egy másik tanulmány az ajakrák (SCC) és a hidroklorotiazid közötti lehetséges összefüggést mutatta ki: 633 ajakrákkal kapcsolatos esetet hasonlítottak össze egy 63 067 létszámú kontrollcsoporttal, kockázatalapú mintavételi stratégia alkalmazásával. Kumulatív dózis‑hatás kapcsolatot mutattak ki a következő korrigált OR értékkel: 2,1 (95% CI: 1,7‑2,6) megemelkedett 3,9‑re (3,0‑4,9) magas szintű gyógyszerhasználat esetén (~25 000 mg) és az OR 7,7 (5,7‑10,5) volt a legmagasabb kumulatív dózis esetén (~100 000 mg) (lásd még 4.4 pont).


5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok


Felszívódás


Lozartán

Per os adagolást követően a lozartán jól felszívódik, és first-pass metabolizmuson megy keresztül egy aktív karboxilsav‑metabolitot és más inaktív metabolitokat képezve. A lozartán tabletták szisztémás biohasznosulása körülbelül 33%‑nak felel meg. A lozartán és aktív metabolitja átlagos csúcskoncentrációjukat egy órán, illetve 3‑4 órán belül érik el. Nem volt klinikailag szignifikáns hatással a lozartán plazmakoncentrációs profiljára, ha a gyógyszert standard étkezéssel együtt adták.


Eloszlás


Lozartán

Mind a lozartán, mind aktív metabolitja  99%‑ban kötődik a plazmafehérjékhez, elsősorban az albuminhoz. A lozartán megoszlási térfogata 34 liter. Patkányokon végzett kísérletek arra utalnak, hogy a lozartán egyáltalán nem, vagy csak alig hatol át a vér‑agy gáton.


Hidroklorotiazid

A hidroklorotiazid átjut a placentán, a vér‑agy gáton azonban nem. Az anyatejbe kiválasztódik.


Biotranszformáció


Lozartán

Az intravénásan vagy szájon át adott lozartán kb. 14%‑a alakul át aktív metabolittá. A 14C‑vel jelzett lozartán-kálium per os és intravénás adása után a keringő plazma radioaktivitása elsődlegesen a lozartánnak és aktív metabolitjának tudható be. A lozartán aktív metabolittá való minimális átalakulását a vizsgált személyek mintegy egy százalékánál észlelték.


Az aktív metaboliton kívül inaktív metabolitok is képződnek, egyebek között két fő metabolit alakul ki a butil‑oldallánc hidroxilációja által, és egy kevésbé jelentős metabolit: egy N‑2‑tetrazol‑glükuronid‑származék képződik.


Elimináció


Lozartán

A lozartán plazma-clearance‑e hozzávetőleg 600 ml/perc, aktív metabolitjáé pedig hozzávetőleg 50 ml/perc. A lozartán renalis clearance‑e hozzávetőleg 74 ml/perc, aktív metaboliltjának pedig 26 ml/perc. Ha a lozartánt per os alkalmazzák, a dózis mintegy 4%‑a ürül változatlan formában a vizelettel, és mintegy 6%‑a ürül a vizelettel aktív metabolitként. Legfeljebb 200 mg‑os per os lozartán‑kálium dózisig a lozartán és aktív metabolitjának farmakokinetikája lineáris.


Per os adagolást követően a lozartán és aktív metabolitjának plazmakoncentrációja poliexponenciálisan csökken, a lozartán terminális felezési ideje kb. 2 óra, míg aktív metabolitjáé kb. 6‑9 óra. Napi egyszer 100 mg‑os dózis esetén sem a lozartán, sem aktív metabolitja nem mutat szignifikáns akkumulációt a plazmában.


Mind az epe-, mind a húgyúti kiválasztódás hozzájárul a lozartán és metabolitjainak kiürüléséhez. Embernél egy 14C‑vel jelzett lozartán per os dózisának beadását követően a radioaktivitás kb. 35%‑a nyerhető vissza a vizeletből és 58%‑a a székletből.


Hidroklorotiazid

A hidroklorotiazid nem metabolizálódik, hanem a vesén keresztül, gyors ütemben kiürül. A plazmaszint legalább 24 órán keresztül történő megfigyelése alatt a felezési idő a plazmában 5,6 és 14,8 óra között ingadozott. A per os adott dózis legalább 61%‑a 24 órán belül változatlan formában kiürül a szervezetből.


Különleges betegcsoportok


Lozartán-hidroklorotiazid

Az idős hypertoniás betegeknél a lozartán és aktív metabolitjának plazmakoncentrációi, illetve a hidroklorotiazid felszívódása alapvetően nem térnek el a fiatal hypertoniás betegeknél tapasztaltaktól.


Lozartán

Enyhe és középsúlyos alkoholos májcirrózisban per os adagolást követően a lozartán plazmakoncentrációja a fiatal önként jelentkező férfiak plazmakoncentráció-értékeinek 5‑szöröse, aktív metabolitjának plazmakoncentrációja pedig 1,7‑szerese volt.


Farmakokinetikai vizsgálatok kimutatták, hogy a lozartán AUC-értéke nem különbözik a japán és nem japán egészséges férfiaknál. A karbonsav metabolit (E-3174) AUC-értéke azonban különbözőnek tűnik a két csoport között, japán embereknél mintegy másfélszer nagyobb értékkel jelentkezik, mint nem japánoknál. Ezen eredmények klinikai jelentősége nem ismert.


Sem a lozartán, sem aktív metabolitja nem távolítható el hemodialízissel.


5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei


A hagyományos – általános farmakológiai, genotoxicitási és karcinogenitási – vizsgálatokból származó preklinikai adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különös kockázat nem várható. A lozartán/hidroklorotiazid potenciális toxicitását krónikus toxicitási vizsgálatokban értékelték, patkányokban és kutyákban per os adagolva maximálisan 6 hónapig. Az ezzel a kombinációval végzett vizsgálatokban megfigyelt változásokat főleg a lozartán összetevő okozta. A lozartán/hidroklorotiazid kombináció alkalmazása a vörösvérsejtek paramétereinek (erythrocyták, hemoglobin, hematokrit) csökkenését, a szérum karbamid‑N növekedését, a szív tömegének csökkenését (hisztológiai korreláció nélkül) és gastrointestinalis változásokat (mucosus membránléziók, fekélyek, eróziók, haemorrhagia) okozott.


Lozartán/hidroklorotiazid kombinációval kezelt patkányoknál vagy nyulaknál fellépő teratogenitási bizonyítékok nem voltak. A magzati toxicitás patkányokban – amint azt az F1 generációban a normális számon felüli bordák számának kismértékű növekedése bizonyította – megfigyelhető volt, amikor a nőstényeket a gesztáció előtt és alatt kezelték. Amint azt az önmagában adott lozartánnal végzett vizsgálatoknál megfigyelték, magzati és újszülöttkori nemkívánatos hatások jelentkeztek, beleértve a vesetoxicitást és a magzati halált, amikor terhes patkányokat kezeltek lozartán/hidroklorotiazid kombinációjával a késői gesztáció és/vagy szoptatás ideje alatt.



6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK


6.1 Segédanyagok felsorolása


Mikrokristályos cellulóz (E 460),

laktóz‑monohidrát,

hidegen duzzadó kukoricakeményítő,

magnézium‑sztearát (E 572),

hidroxipropilcellulóz (E 463),

hipromellóz (E 464),

titán‑dioxid (E 171),

kinolinsárga alumínium lakk (E 104),

karnaubaviasz (E 903).


A Hyzaar 50 mg/12,5 mg filmtabletta 4,24 mg (0,108 mEq) káliumot tartalmaz.

A Hyzaar Forte 100 mg/25 mg filmtabletta 8,48 mg (0,216 mEq) káliumot tartalmaz.


6.2 Inkompatibilitások


Nem értelmezhető.


6.3 Felhasználhatósági időtartam


3 év.


6.4 Különleges tárolási előírások


Buborékcsomagolás: Legfeljebb 30°C-on tárolandó. A fénytől és a nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.


HDPE tartály: legfeljebb 25°C-on tárolandó. A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. A nedvességtől való védelem érdekében a tartályt tartsa jól lezárva.


6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése


Hyzaar 50 mg/12,5 mg filmtabletta:

4, 7, 10, 14, 20, 28, 30, 50, 56, 84, 98, 280 db filmtabletta PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban, vagy 28, 56 vagy 98 db filmtabletta adagonként perforált PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban kórházi használatra, vagy 100 db filmtabletta HDPE tartályban és dobozban.


Hyzaar Forte 100 mg/25 mg filmtabletta:

7, 14, 28, 30, 50, 56, 84, 90, 98 vagy 280 db filmtabletta PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban, vagy 28, 56 vagy 98 db filmtabletta adagonként perforált PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban kórházi használatra, vagy 100 db filmtabletta HDPE tartályban és dobozban.


Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.


6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk


Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.


Megjegyzés: (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).



7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA


Organon Hungary Kft.

1082 Budapest

Futó utca 37-45.

Magyarország



8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)


Hyzaar 50 mg/12,5 mg filmtabletta OGYI-T-6976/01. (28 db)

Hyzaar Forte 100 mg/25 mg filmtabletta OGYI-T-6976/03. (28 db)

Hyzaar Forte 100 mg/25 mg filmtabletta OGYI-T-6976/04. (30 db)



9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA


A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma:

Hyzaar 50 mg/12,5 mg filmtabletta: 1999. július 13.

Hyzaar Forte 100 mg/25 mg filmtabletta: 2004. április 22.


A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2010. szeptember 3.



10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA


2025. február 22.


Kiszerelések

Megnevezés Csomagolás Nyilvántartási szám
28 X - buborékcsomagolásban PVC/PE/PVDC//Al OGYI-T-06976 / 03

Forrás

Az adatok forrása: OGYÉI Gyógyszeradatbázis

Gyógyszer adatai
  • Hatóanyag losartan; hydrochlorothiazide
  • ATC kód C09DA01
  • Forgalmazó Organon Hungary Kft.
  • Nyilvántartási szám OGYI-T-06976
  • Jogalap Önálló teljes
  • Engedélyezés dátuma 2004-04-07
  • Állapot TK
  • Kábítószer / Pszichotróp nem
Hivatalos OGYÉI oldal