IBUPROFEN FARMALIDER 200 mg filmtabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Ibuprofen Farmalider 200 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

200 mg ibuprofént tartalmaz filmtablettánként:

Ismert hatású segédanyag:

15 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta

Hosszúkás, mindkét oldalán domború felületű, az egyik oldalán sima, a másik oldalán bemetszéssel ellátott, fehér színű bevont tabletta. A filmtabletták méretei: 6 mm széles, 12 mm hosszú és 4,2 mm vastag.

A tablettán lévő bemetszés nem a tabletta széttörésére szolgál.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Az Ibuprofen Farmalider enyhe, illetve közepesen erős fájdalmak és/vagy láz rövid távú tüneti kezelésére használandó.

Az Ibuprofen Farmalider felnőttek és 40 kg vagy annál nagyobb testtömegű serdülők és 12 évesnél idősebb gyermekek számára javallott.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A mellékhatások csökkenthetők a tünetek enyhítéséhez szükséges legkisebb hatásos adag lehető legrövidebb ideig történő alkalmazásával (lásd 4.4 pont).

Az adagolási útmutatót az alábbi táblázat tartalmazza:

Testtömeg (Kor)	Egyszeri adag	Maximális napi adag
≥ 40 kg Felnőttek, serdülők és 12 évesnél idősebb gyermekek	200–400 mg (1-2 tabletta)	1200 mg ibuprofén (6 tabletta)

A megfelelő adagolási időközt kell alkalmazni a tünetekkel és a maximális napi adaggal összhangban. Az adagok nem szedhetők 6 óránál rövidebb időközönként. Az ajánlott maximális napi dózist nem szabad túllépni.

Gyermekek és serdülők

Az Ibuprofen Farmalider 40 kg-nál kisebb testtömegű serdülőknél vagy 12 évesnél fiatalabb gyermekeknél nem alkalmazható!

Idősek

Nem szükséges az adagolás módosítása. A lehetséges mellékhatásprofil miatt (lásd 4.4 pont) az idősebb betegeket különösen gondosan kell monitorozni.

Vesekárosodás (lásd 5.2. pont):

Enyhe, illetve közepesen súlyos vesekárosodás esetén nem szükséges dóziscsökkentés (a súlyos vesekárosodásról lásd a 4.3 pontot).

Májkárosodás (lásd 5.2 pont):

Enyhe, illetve közepesen súlyos májkárosodás esetén nem szükséges dóziscsökkentés (a súlyos májkárosodásról lásd a 4.3 pontot).

Kizárólag rövid ideig tartó alkalmazásra.

12 éves vagy annál idősebb gyermekeknél és serdülőknél, ha a készítmény szedésére 3 napnál tovább is szükség van, vagy ha a tünetek rosszabbodnak, forduljanak kezelőorvosukhoz.

Felnőtteknél, ha a készítmény szedésére láz esetén 3 napnál, illetve fájdalom esetén 4 napnál tovább is szükség van, vagy ha tünetek rosszabbodnak, forduljon kezelőorvosához.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A tablettákat egészben kell lenyelni egy pohár vízzel.

Érzékeny gyomrú betegeknek étkezés közben javasolt bevenni ezt a gyógyszert.

4.3 Ellenjavallatok

• a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

• bronchospasmus, asthma, rhinitis, urticaria, angioneuritikus oedema vagy más allergiás reakciók az anamnézisben, amelyek egyéb nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerek (NSAID-ok) szedésével állnak összefüggésben;

• korábbi NSAID kezeléssel összefüggő gastrointestinalis vérzés, illetve perforáció az anamnézisben;

• aktív, illetve az anamnézisben szereplő rekurrens peptikus fekély/haemorrhagia (két vagy több bizonyított, elkülöníthető fekélyképződéssel vagy vérzéssel járó epizód);

• súlyos szívelégtelenség (NYHA IV. stádium);

• súlyos vese- vagy májkárosodás;

• tisztázatlan eredetű vérképzési zavarok;

• a terhesség harmadik trimesztere (lásd 4.6 pont);

• cerebrovascularis vagy egyéb aktív vérzés;

• súlyos dehidratáció (amelyet hányás, hasmenés vagy elégtelen folyadékbevitel okoz).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A nemkívánatos hatások csökkenthetők a tünetek enyhítéséhez szükséges legalacsonyabb hatásos dózis legrövidebb ideig tartó alkalmazásával.

Idősek:

Az időseknél fokozott az NSAID-okkal szembeni mellékhatások, különösen a gastrointestinalis vérzés és a perforáció gyakorisága, amely halálos kimenetelű lehet. Az idősebb betegeknél fokozott a mellékhatások következményeinek kockázata.

Az ibuprofén kizárólag az előny/kockázat gondos mérlegelésével alkalmazható az alábbi kórállapotok esetén:

• Szisztémás lupus erythematosus és kevert kötőszöveti betegség az aszeptikus meningitis fokozott kockázata miatt (lásd 4.8 pont).

• A porfirin-metabolizmus veleszületett rendellenessége (pl. akut intermittáló porphyria).

Különösen gondos orvosi ellenőrzés szükséges az alábbi kórállapotok esetén:

– Gastrointestinalis betegségek és krónikus gyulladásos bélbetegség (colitis ulcerosa, Crohn-betegség) (lásd 4.8 pont).

– Az anamnézisben hypertoniát és/vagy szívelégtelenséget (folyadék-retencióval és oedemával) jelentettek NSAID-kezeléssel összefüggésben (lásd 4.3 pont és 4.8 pont).

– Vesekárosodás, mivel további vesefunkció-romlás várható (lásd 4.3 pont és 4.8 pont).

– Májkárosodás (lásd 4.3 pont és 4.8 pont).

– Közvetlenül nagyobb műtét után.

– Dehidratáció.

• Azon betegeknél, akik az alábbi állapotokban szenvednek: szénanátha, orrpolip, az orrnyálkahártya krónikus duzzanata, illetve krónikus obstruktív légúti betegség, ahol fokozott kockázat áll fenn az allergiás reakciók előfordulására. Ezek megnyilvánulhatnak asthmás rohamokban (úgynevezett analgetikum asthma), Quincke-oedema vagy urticaria formájában.

Más hatóanyagokkal szemben allergiás reakciót mutató betegek esetén, mivel ezekben a betegekben fokozott a túlérzékenységi reakciók előfordulásának kockázata az ibuprofén alkalmazásakor is.

Légúti hatások

Az anamnézisben szereplő vagy jelenleg is fennálló asthma bronchiale vagy allergiás betegség bronchospasmust válthat ki.

Más NSAID -dal

Egyidejű alkalmazása egyéb NSAID-okkal, beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2-gátlókat kerülendő.

Gastrointestinalis kockázatok

Valamennyi NSAID-dal történt kezeléssel kapcsolatban jelentettek gastrointestinalis vérzést, ulcust vagy perforációt (amelyek halálos kimenetelűek is lehetnek). Ezek a kezelés során bármikor előfordulhatnak figyelmeztető tünetekkel illetve súlyos gastrointestinalis eseményekkel az anamnézisben vagy azok nélkül.

A gastrointestinalis vérzés, fekély, illetve perforáció kockázata az NSAID adagjának emelésével együtt nő, továbbá akkor is, ha a betegnek korábban fekélye volt, különösen ha vérzéssel vagy perforációval szövődött (lásd 4.3 pont), valamint idősebb betegeknél.

Ezeknek a betegeknek a lehető legalacsonyabb dózist kell kapniuk a kezelés kezdetekor. Gasztroprotektív gyógyszerekkel (pl. mizoprosztollal vagy protonpumpa-gátlókkal) végzett kombinációs kezelést kell mérlegelni ezeknél a betegeknél, továbbá azoknál is, akik egyidejűleg alacsony dózisú acetilszalicilsavat vagy egyéb olyan hatóanyagot szednek, amely valószínűleg fokozza a gastrointestinalis kockázatot (lásd lentebb és a 4.5 pontot).

Azoknak a betegeknek, akiknél gastrointestinalis toxicitás fordult elő az anamnézisben, különösen, ha idősek, jelenteniük kell bármilyen szokatlan hasi tünetet (különösen gastrointestinalis vérzést), főként a kezelés kezdeti szakaszában.

Óvatosan kell eljárni az olyan betegeknél, akik egyidejűleg a fekélyképződés, illetve a vérzés kockázatát esetlegesen fokozó gyógyszereket szednek, mint pl. orális kortikoszteroidokat, antikoagulánsokat, pl. warfarint, szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókat, illetve thrombocyta-aggregációt gátló hatóanyagokat, pl. acetilszalicilsavat (lásd 4.5 pont).

Ha gastrointestinalis vérzés vagy fekély alakul ki ibuprofént szedő betegeknél, a kezelést abba kell hagyni.

NSAID-okat óvatosan kell adni olyan betegeknél, akiknek gastrointestinalis betegség fordult elő az anamnézisében (colitis ulcerosa, Crohn-betegség), mert ezek a kórállapotok súlyosbodhatnak (lásd 4.8 pont).

Bőrt érintő, súlyos mellékhatások (SCAR)

Az ibuprofén alkalmazásával összefüggésben bőrt érintő, súlyos mellékhatásokról számoltak be, köztük exfoliatív dermatitisről, erythema multiforméről, Stevens–Johnson-szindrómáról (SJS), toxicus epidermalis necrolysisről (TEN), eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakcióról (DRESS) és akut generalizált exanthemás pustulosisról (AGEP), amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.8 pont). Az esetek többségében a reakció a kezelés első hónapjában lépett fel.

Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jeleket vagy tüneteket észlelnek, az ibuprofén-kezelést azonnal le kell állítani, és (amennyiben klinikailag megfelelő) mérlegelni kell másik terápiás lehetőség alkalmazását.

Kivételes esetekben varicella állhat a súlyos bőr- és lágyrészfertőzéses szövődmények keletkezésének hátterében. Ez idáig nem zárható ki az NSAID-ok hozzájárulása e fertőzések súlyosbodásához. Ezért varicella esetén ajánlatos az ibuprofén alkalmazását kerülni.

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások:

Óvatosság (az orvossal, illetve a gyógyszerésszel történő konzultáció) szükséges a kezelés megkezdése előtt olyan betegeknél, akiknél a kórtörténetben hypertoniát és/vagy szívelégtelenséget (folyadékretencióval, hypertoniával és oedemával) jelentettek NSAID-kezeléssel összefüggésben.

Klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy az ibuprofén, különösen nagy dózisban (napi 2400 mg) alkalmazva összefüggésbe hozható az artériás thromboticus események (pl. myocardialis infarctus, ill. stroke) kockázatának kismértékű emelkedésével. Általánosságban az epidemiológiai vizsgálatok nem utalnak arra, hogy az alacsony dózisú (pl. napi ≤1200 mg) ibuprofén összefüggésben áll az artériás thromboticus események kockázatának fokozódásával.

Nem kontrollált hypertoniában, pangásos szívelégtelenségben (NYHA II–III stádium), kialakult ischaemiás szívbetegségben, perifériás artériás betegségben és/vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegeket csak gondos mérlegelés után szabad ibuprofénnel kezelni, és a nagy dózis (2400 mg/nap) alkalmazását kerülni kell.

Gondos mérlegelés szükséges a hosszú távú kezelés megkezdése előtt azoknál a betegeknél is, akiknél cardiovascularis kockázati tényezők állnak fenn (például hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás), különösen, ha nagy dózis ibuprofén (2400 mg/nap) alkalmazása szükséges.

Kounis-szindróma eseteit jelentették Ibuprofen Farmalider-rel kezelt betegeknél. A Kounis-szindróma a koszorúerek összehúzódásával járó allergiás vagy túlérzékenységi reakció következtében kialakuló cardiovascularis tünetcsoport, amely myocardialis infarctust okozhat.

Vesére gyakorolt érintő hatások:

Az ibuprofén vese perfúziójára kifejtett hatása miatt nátrium-, kálium- és folyadék-visszatartást okozhat olyan betegeknél, akik korábban nem szenvedtek veseműködési zavarban. Ez oedemát okozhat vagy az arra hajlamos betegeknél akár szívelégtelenséghez vagy hypertonia kialakulásához is vezethet.

Más NSAID-okhoz hasonlóan, az ibuprofén tartós alkalmazása állatokban a vesék papillaris necrosisát és más patológiás elváltozását eredményezte. Emberben akut interstitialis nephritises eseteket jelentettek haematuriával, proteinuriával és alkalmanként nephrosis szindrómát is. Vesetoxicitást is megfigyeltek azoknál a betegeknél, akiknél a prosztaglandinok kompenzáló szerepet játszanak a veseperfúzió fenntartásában. Ezeknél a betegeknél az NSAID-ok alkalmazása a prosztaglandinképződés dózisfüggő csökkenését okozza, másodlagosan pedig a vese véráramlásának csökkenését, ami nyilvánvaló vesedekompenzációt vált ki. A vesekárosodásban, szívelégtelenségben, májkárosodásban szenvedő betegek nagyobb kockázatnak vannak kitéve ezen reakció kialakulásának szempontjából, továbbá azok, akik vizelethajtót és ACE-gátlót szednek és az idősebb betegek. Az NSAID-kezelés abbahagyásával általában teljes gyógyulás érhető el, a kezelési előtti állapot helyreállításával.

Általában a megszokásból bevett fájdalomcsillapítók, különösen több fájdalomcsillapító együttes szedése tartós vesekárosodáshoz vezethet a veseelégtelenség (fájdalomcsillapítók okozta vesebántalom, ún. analgetikum nefropátia) kockázatával.

Gyermekek és serdülők

Dehidratált serdülőknél és gyermekeknél fennáll a vesekárosodás veszélye.

Egyéb megjegyzések:

Súlyos akut túlérzékenységi reakciókat (pl. anafilaxiás sokkot) figyeltek meg nagyon ritka esetekben. A terápiát az ibuprofén szedése/adagolása utáni túlérzékenységi reakció első jeleinél le kell állítani. A tüneteknek megfelelő, szakszerű orvosi beavatkozást szükséges megkezdeni.

Az ibuprofén átmenetileg gátolhatja a vérlemezke-funkciót (thrombocytaaggregációt). A véralvadási zavarral küzdő betegeket ezért gondos megfigyelés alatt kell tartani.

Hosszan tartó ibuprofén kezelés alatt a májértékeket, a vesefunkciót és a vérképet rendszeresen ellenőrizni kell.

Bármely fájdalomcsillapító fejfájásra történő tartós alkalmazása súlyosbíthatja a tüneteket. Ebben az esetben vagy ha felmerül ennek gyanúja, akkor orvoshoz kell fordulni, és abba kell hagyni a kezelést. A gyógyszer-túladagolás indukálta fejfájás (angol rövidítése: MOH) diagnózisa azoknál a betegeknél gyanítható, akiknél gyakori vagy mindennapos fejfájás jelentkezik a rendszeres fejfájáscsillapító gyógyszer szedése ellenére (vagy éppen amiatt).

A női termékenységre kifejtett hatásra vonatkozóan lásd a 4.6 pontot.

Ez a gyógyszer laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Az NSAID-ok alkalmazásával egy időben történő alkoholfogyasztás fokozhatja a hatóanyaggal kapcsolatos mellékhatásokat, különösen azokat, amelyek a gastrointestinalis traktussal vagy a központi idegrendszerrel kapcsolatosak.

Kölcsönhatás a szerológiai tesztekkel:

• Vérzési idő (megnyúlhat a kezelés abbahagyása után 1 napig).

• Vércukorszint (csökkenhet).

• Kreatinin-clearance (csökkenhet).

• Hematokrit vagy hemoglobin (csökkenhet).

• Vér-karbamidnitrogén-koncentrációk és szérum kreatinin- és káliumkoncentrációk (emelkedhetnek).

• Májfunkciós tesztekkel: emelkedett transzamináz értékek.

Fennálló fertőzések tüneteinek elfedése

Az Ibuprofen Farmalider elfedheti a fertőzés tüneteit, ami miatt késhet a megfelelő kezelés megkezdése és ezáltal kedvezőtlenebb lehet a fertőzés kimenetele. Ezt bakteriális, területen szerzett tüdőgyulladás és a bárányhimlő bakteriális szövődményei esetében észlelték. Ha az Ibuprofen Farmalider -t fertőzés kapcsán láz és fájdalom csillapítására alkalmazzák, ajánlatos a fertőzést figyelemmel kísérni. Nem kórházi környezetben a betegnek orvossal kell konzultálnia, ha a tünetek tartósan fennállnak vagy súlyosbodnak.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az ibuprofén (más NSAID-okhoz hasonlóan) óvatosan szedendő az alábbi gyógyszerekkel egyidejűleg:

- Antikoagulánsok: Az NSAID-ok fokozhatják az antikoagulánsok, pl. a warfarin hatását (lásd 4.4 pont).

- Thrombocytaaggregáció-gátlók és a szelektív szerotoni-visszavétel-gátlók (SSRI-k):

a gastrointestinalis vérzés fokozott kockázata (lásd 4.4 pont).

- Acetilszalicilsav: Ibuprofén és acetilszalicilsav együttes adása általában nem ajánlott a mellékhatások lehetséges növekedése miatt.

Vizsgálati adatok alapján feltételezik, hogy együttadáskor az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisú acetilszalicilsav thrombocytaaggregációt gátló hatását. Ezen adatok klinikai körülményekre történő bizonytalan extrapolálhatóságának köszönhetően ugyanakkor annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú használata csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav használatának kardioprotektív hatását, nem zárható ki. Klinikailag releváns hatás nem valószínűsíthető az ibuprofén alkalomszerű alkalmazása esetén (lásd 5.1 pont).

- Kortikoszteroidok: gastrointestinalis fekélyek, illetve vérzések fokozott kockázata (lásd 4.4 pont).

• Más NSAID-ok: Számos NSAID-dal történő együtt adása szinergista hatás révén fokozza a gastrointestinalis fekélyek és vérzés kockázatát. Ezért az ibuprofén egyidejű alkalmazása más NSAID-okkal kerülendő (lásd 4.4 pont).

• Metotrexát: Az NSAID-ok gátolják a metotrexát tubuláris szekrécióját és bizonyos metabolikus kölcsönhatások fordulhatnak elő, ami a metotrexát csökkent kiválasztását eredményezi. Metotrexát adása előtt vagy után 24 órával szedett ibuprofén megemelheti a metotrexát koncentrációját és súlyosbíthatja toxikus hatását. Ezért az NSAID-ok és a nagy dózisú metotrexát együttes alkalmazását kerülni kell. A kis dózisú metotrexát-kezelés lehetséges kockázatait is mérlegelni kell főleg azoknál a betegeknél, akiknek károsodott a vesefunkciója. Kombinált kezelés során monitorozni kell a vesefunkciót.

• Mifepriszton: A mifepriszton alkalmazását követő 8–12 napon belül szedett NSAID-ok csökkenthetik a mifepriszton hatását.

• Digoxin, fenitoin, lítium: Az ibuprofén egyidejű alkalmazása digoxin-, fenitoin- vagy lítium-tartalmú készítményekkel emelheti ezen gyógyszerek szérumszintjét. A szérum digoxin-, fenitoin- és lítiumszinjének ellenőrzése helyes alkalmazás (legfeljebb 3–4 napon át) esetén rendszerint nem szükséges.

• Probenecid és szulfinpirazon: A probenecidet, illetve szulfinpirazont tartalmazó gyógyszerek késleltethetik az ibuprofén kiválasztódását.

• Kinolon antibiotikumok: Állatgyógyászati adatok jelzik, hogy az NSAID-ok növelhetik a kinolon antibiotikumok alkalmazásával összefüggésbe hozható konvulziók kockázatát. Az NSAID-okat és kinolonokat szedő betegeknél fokozott lehet a konvulziók kialakulásának kockázata.

• CYP2C9-gátlók: A CYP2C9-gátlók együttes adása ibuprofénnel növelheti az ibuprofén expozícióját (CYP2C9-szubsztrát). Egy vizsgálat során kimutatták, hogy a vorikonazol és flukonazol (CYP2C9-gátlók) megnövelték az S(+)-ibuprofén expozícióját kb. 80-100%-kal. Csökkentett ibuprofén adag alkalmazását kell megfontolni erős CYP2C9-gátlók egyidejű alkalmazása esetén, különösen akkor, ha nagy dózisú ibuprofént adnak vorikonazollal vagy flukonazollal.

• Szulfonilureák: Az NSAID-ok a szulfanilureák hatását fokozhatják. Együttadásukkor ajánlott a vércukorszint ellenőrzése.

• Ciklosporin: a ciklosporin és bizonyos nem-szteroid gyulladáscsökkentők együttes alkalmazása a vesekárosító hatás fokozott kockázatát vonja maga után. Ez a hatás akkor sem zárható ki, ha ciklosporint ibuprofénnel kombinálnak.

• Takrolimusz: A vesetoxicitás kockázata fokozott a két hatóanyag egyidejű alkalmazása esetén.

• Zidovudin: Adatok utalnak a haemarthrosis és a haematoma kockázatának fokozódására olyan HIV-pozitív haemophiliás betegeknél, akik egyidejű zidovudin- és ibuprofén-kezelésben részesülnek.

• Aminoglikozidok: Az NSAID-ok csökkentik az aminoglikozidok kiürülését, ezáltal növelik a toxicitásukat.

• Növényi kivonatok: A gingko biloba fokozhatja az NSAID-ok által okozott vérzések kockázatát.

• Diuretikumok, ACE-gátlók, béta-receptor-blokkolók és angiotenzin-II-antagonisták: Az NSAID-ok csökkenthetik a diuretikumok és más vérnyomáscsökkentők hatását. Egyes csökkent vesefunkciójú betegeknél (pl. dehidrált vagy idősebb, csökkent vesefunkciójú betegek) valamely ACE-gátló, béta-receptor-blokkolók vagy angiotenzin-II-antagonisták és ciklooxigenáz-gátlók egyidejű alkalmazása a vesefunkció további romlását eredményezheti, beleértve a lehetséges akut veseelégtelenséget is, amely rendszerint reverzíbilis. Ezért a kombináció óvatosan alkalmazandó, különösen idősebb betegeknél. A betegeket megfelelően kell hidrálni, és mérlegelni kell a vesefunkció rendszeres ellenőrzését az együttes kezelés megkezdését követően, majd utána rendszeresen.

Az ibuprofén és a káliummegtartó diuretikumok egyidejű alkalmazása hyperkalaemiához vezethet.

• Kolesztiramin: A kolesztiramin és ibuprofén együttes alkalmazása az ibuprofén elnyújtott és csökkent (25%-kal) felszívódását eredményezi. A gyógyszereket legalább két óra eltéréssel alkalmazza.

• Alkohol: Az ibuprofén alkalmazása kerülendő krónikus alkoholfogyasztó egyéneknél (14–20 vagy több ital/hét) a központi idegrendszeri és gastrointestinalis mellékhatások fokozott kockázata miatt, ezek közé tartozik a vérzés.

• Pentoxifillin: Ibuprofén és pentoxifillin együttadásakor a vérzések kockázata emelkedhet, ajánlott a vérzési időt monitorozni.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A prosztaglandinszintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrionális/magzati fejlődést. Epidemiológiai vizsgálatok adatai arra utalnak, hogy a prosztaglandinszintézis-gátlók alkalmazása a terhesség korai szakaszában megnöveli a vetélés és a szívfejlődési rendellenességek, valamint a hasfalhiány (gastroschisis) kialakulásának kockázatát. A cardiovaskularis rendellenességek tényleges kockázata kevesebb mint 1%-ról körülbelül 1,5%-ra növekedett. A kockázat vélhetően növekszik a dózis és a kezelés időtartamának függvényében.

Prosztaglandinszintézis-gátlók állatokon történő alkalmazásakor növekedett a beágyazódás előtti és utáni veszteség, és az embriofoetalis halálozás. Ráadásul különböző fejlődési rendellenességek – beleértve a cardiovascularis rendellenességeket – előfordulási gyakoriságának növekedéséről számoltak be állatoknál a prosztaglandinszintézis gátlók organogenetikus időszak alatt történő alkalmazásakor.

A terhesség 20. hetétől kezdődően az Ibuprofen alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezenkívül a második trimeszterben végzett kezelést követően ductus arteriosus szűkületről számoltak be, amely a legtöbb esetben a kezelés abbahagyása után megszűnt. Emiatt a terhesség első és második trimeszterében ibuprofén nem adható, kivéve, ha annak alkalmazása feltétlenül szükséges. A fogamzáskor, vagy a terhesség első és második trimeszterében ibuprofént szedő nők esetében a lehető legalacsonyabb dózist a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni. Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus-szűkület antenatalis monitorozása, ha az Ibuprofen Farmalider-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. A Ibuprofen Farmalider alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion vagy ductus arteriosus-szűkület észlelése esetén.

A terhesség harmadik trimeszterében valamennyi prosztaglandinszintézis-gátló

- a magzatnál:

- Cardiopulmonalis toxicitást okozhat (a ductus arteriosus korai szűkületéhez/záródásával és pulmonalis hypertoniával);

- Veseműködési zavart okozhat (lásd fent), ami veseelégtelenség és oligohydramnion kialakulásához vezethet.

- a terhesség végén, anya és újszülött gyermeke esetében egyaránt:

- A vérzési idő megnyúlását okozhatja az antiaggregációs hatás által, ami még nagyon kis adagok bevétele után is előfordulhat;

- A méhösszehúzódások gátlását okozhatja, ami késleltetett vagy elhúzódó szüléshez vezethet.

Következésképpen az ibuprofén alkalmazása ellenjavallt a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.3 pont).

Szoptatás

Az ibuprofénnek és bomlástermékeinek csak kis mennyisége jut át az anyatejbe. Mivel nem ismeretesek csecsemőkre kifejtett káros hatások, általában nem szükséges a szoptatás megszakítása az ajánlott ibuprofén dózissal végzett rövid idejű kezelés esetén.

Termékenység

Egyes bizonyítékok azt mutatják, hogy a ciklooxigenáz/prosztaglandinszintézis-gátló gyógyszerek az ovulációra gyakorolt hatás révén károsodást okozhatnak a női termékenységben. Ez a kezelés abbahagyása esetén reverzíbilis.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az ajánlott adagolás mellett az ibuprofén általában elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

Mivel mellékhatások, pl. fáradtság, szédülés és látászavarok előfordulhatnak az ibuprofén alkalmazása során, elszigetelt esetekben károsodhat a reakciókészség és a közlekedésben való aktív részvétel, valamint a gépek kezelésének képessége. Ez nagyobb mértékben vonatkozik az alkohollal való kombinációra.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy az ibuprofén, különösen nagy dózisban (napi 2400 mg) alkalmazva összefüggésbe hozható az artériás thromboticus események (pl. myocardialis infarctus, ill. stroke) kockázatának kismértékű emelkedésével (lásd 4.4 pont).

A leggyakrabban észlelt nemkívánatos események gastrointestinalis jellegűek. Előfordulhatnak peptikus fekélyek, perforáció vagy gastrointestinalis vérzés, amelyek esetenként halálos kimenetelűek, különösen idősebb betegeknél (lásd 4.4 pont). Hányingert, hányást, hasmenést, flatulentiát, székrekedést, dyspepsiát, hasi fájdalmat, melaenát, haematemesist, stomatitis ulcerosát, a colitis súlyosbodását és Crohn-betegséget (lásd 4.4 pont) jelentettek a gyógyszer bevételét követően. Ritkábban gastritist is megfigyeltek. Különösen a gastrointestinalis vérzés kockázata függ a dózistól és az alkalmazás időtartamától. Oedemát, hypertoniát és szívelégtelenséget jelentettek az NSAID-kezeléssel összefüggésben.

A mellékhatások alábbi összefoglalója tartalmaz minden olyan mellékhatást, amely összefüggésben áll az ibuprofén-kezeléssel, beleértve a nagy dózisú, hosszú távú kezelésben részesülő reumás betegek által tapasztalt hatásokat is. A gyakorisági adatok, melyek túlmutatnak nagyon ritka mellékhatások jelentésein, az orálisan szedett gyógyszerformákban adott napi legfeljebb 1200 mg, illetve kúpként adott legfeljebb 1800 mg ibuprofén rövid távú alkalmazásán alapulnak.

Az alábbi mellékhatásoknál figyelembe kell venni azt, hogy azok túlnyomórészt dózisfüggők és interindividuális különbségeket mutathatnak.

Az alábbi gyakorisági adatok kerültek alkalmazásra a mellékhatások értékelése során:

Nagyon gyakori (≥1/10),

Gyakori (≥1/100, <1/10),

Nem gyakori (≥1/1000 <1/100),

Ritka (≥1/10 000 <1/1000),

Nagyon ritka (<1/10 000),

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Fertőző betegségek és parazitafertőzések:

Nagyon ritka: az NSAID-ok alkalmazásával egybeeső, fertőzéssel kapcsolatos gyulladások (pl. nekrotizáló fasciitis) súlyosbodását észlelték. Ez esetlegesen összefügg a nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek hatásmechanizmusával.

Ha fertőzés jelei alakulnak ki vagy rosszabbodnak az ibuprofén alkalmazása során, a betegnek ajánlott az orvos haladéktalan felkeresése. Ki kell vizsgálni, hogy fennáll-e az antiinfektív/antibiotikus terápia javallata.

Nagyon ritka: az aszeptikus meningitis tüneteit (nyakmerevséggel, fejfájással, hányingerrel, hányással, lázzal, illetve a tudat elhomályosulásával) figyelték meg ibuprofén-kezelés során. Az autoimmun betegségben (SLE, kevert kötőszöveti betegség) szenvedők erre hajlamosnak tűnnek.

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek:

Nagyon ritka: vérképzőszervi zavarok (thrombocytopenia, leukopenia, pancytopenia, agranulocytosis vagy anaemia). Ennek első jelei lehetnek: láz, torokfájás, felületi szájsebek, influenzaszerű tünetek, súlyos kimerültség, orr- és bőrvérzés. Ilyen esetekben a betegnek azt kell tanácsolni, hogy azonnal fejezze be a gyógyszer szedését, kerülje a fájdalomcsillapítókkal vagy lázcsillapítókkal való öngyógyítást, és forduljon orvoshoz.

Tartós terápia esetén a vérképet rendszeresen ellenőrizni kell.

Immunrendszeri betegségek és tünetek:

Nem gyakori: túlérzékenységi reakciók bőrkiütéssel és viszketéssel, valamint asthmás rohamokkal (esetlegesen vérnyomáseséssel). A beteget arra kell utasítani, hogy azonnal tájékoztassa orvosát, és ebben az esetben ne szedje tovább az ibuprofént.

Nagyon ritka: súlyos általános túlérzékenységi reakciók. Ezek jelentkezhetnek arc oedema, nyelvduzzanat, a gége belső részének légúti szűkülettel járó duzzanata, légzési nehézség, szapora szívverés, vérnyomásesés és akár életveszélyes sokk formájában.

Amennyiben e tünetek bármelyike előfordul, ami akár az első alkalmazásnál is bekövetkezhet, azonnali orvosi segítség szükséges.

Pszichiátriai kórképek:

Nagyon ritka: pszichotikus reakció, depresszió.

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Nem gyakori: központi idegrendszeri zavarok, mint például álmatlanság, fejfájás, szédülés, izgatottság, ingerlékenység vagy fáradtság.

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

Nem gyakori: látászavarok.

Ebben az esetben a beteget arra kell utasítani, hogy azonnal tájékoztassa az orvosát, és hagyja abba az ibuprofén szedését.

Ritka: reverzibilis toxikus amblyopia.

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei:

Ritka: tinnitusz, hallásproblémák.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:

Nagyon ritka: palpitáció, szívelégtelenség, myocardialis infarctus.

Nem ismert: Kounis-szindróma

Érbetegségek és tünetek

Nagyon ritka: artériás hypertonia.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: gastrointestinalis panaszok, pl. gyomorégés, hasi fájdalom, hányinger, hányás, flatulentia, hasmenés, székrekedés és enyhe gastrointestinalis vérvesztés, amely kivételes esetekben anaemiát okozhat.

Nem gyakori: gastrointestinalis fekélyek, esetlegesen vérzéssel és perforációval. Stomatitis ulcerosa, a colitis súlyosbodása és Crohn-betegség (lásd 4.4 pont), gastritis.

Nagyon ritka: oesophagitis, pancreatitis, diaphragmaszerű intestinalis stricturák.

A beteget arra kell utasítani, hogy hagyja abba a gyógyszer szedését, és azonnal forduljon orvoshoz, ha a has felső részén viszonylag súlyos fájdalmat észlel, vagy ha melaena, illetve haematemesis jelentkezik.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nagyon ritka: májkárosodás, különösen hosszú távú terápia során, májműködési zavar, májelégtelenség, akut hepatitis és icterus.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:

Nem gyakori: bőrkiütés, urticaria, pruritus, purpura (köztük allergiás purpura).

Nagyon ritka: Bőrt érintő, súlyos mellékhatások (SCAR) (beleértve az erythema multiformét, az exfoliatív dermatitist, a Stevens–Johnson-szindrómát és a toxicus epidermalis necrolysist is), alopecia, fényérzékenységi reakciók és allergiás vasculitis. Szórványos esetekben varicella fertőzés során súlyos bőrfertőzések és lágyrész szövődmények fordulnak elő.

Nem ismert: Eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS szindróma), akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP), Fotoszenzitivitási reakciók.

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek:

Ritka: veseszöveti károsodás (papillaris necrosis), különösen hosszú időtartamú kezelés esetén, emelkedett szérumhúgysav-koncentráció, emelkedett karbamid-koncentráció a vérben.

Nagyon ritka: csökkent vizelet-elválasztás és oedema, különösen azoknál a betegeknél, akiknél artériás hypertonia vagy veseelégtelenség, nephrosis szindróma, interstitialis nephritis fordul elő, amelyet akut veseelégtelenség kísérhet.

A vesefunkciót ezért rendszeresen ellenőrizni kell.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése. Ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az: V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

A klinikailag jelentős mennyiségű NSAID-ot beszedő betegek többségénél csupán hányinger, hányás, epigastrikus fájdalom vagy ritkábban hasmenés fordul elő. Tinnitusz, fejfájás, szédülés, vertigo és gastrointestinalis vérzés is előfordulhat. Súlyosabb mérgezés esetén központi idegrendszeri toxicitás is előfordulhat, ami álmossággal, esetenként izgatottsággal, tájékozódási zavar vagy kómával járhat. Alkalmanként görcsök is kialakulhatnak. A gyermekeknél myoclonusos görcsök is előfordulhatnak. Súlyos mérgezésnél előfordulhat metabolikus acidózis, és a protrombin idő/INR megnyúlhat, valószínűleg a keringő alvadási faktorok miatt. Akut veseelégtelenség, májkárosodás, hypotónia, légzési depresszió és cianózis is előfordulhat. Asthmás betegeknél az asthmás tünetek felerősödhetnek.

Az ajánlottnál magasabb dózis vagy túladagolás tartós alkalmazása renalis tubularis acidosist és hypokalaemiát okozhat.

Súlyos mérgezésben metabolikus acidózis fordulhat elő.

Kezelés

A beteget azonnal kórházba kell szállítani.

Tüneti és fenntartó kezelés javasolt, amely magában foglalja a szabad légutak biztosítását, valamint a szív- és életjelek monitorozását azok stabilizálódásáig. Gyomormosás vagy orális aktív szén adása javasolt, ha a beteg 400 mg/testsúlykilogrammnál nagyobb mennyiségű készítményt vett be, és a bevételt követő egy órán belül kórházba kerül. Ha az ibuprofén már felszívódott, lúgos anyagokat kell adni a savas ibuprofén vizelettel történő kiválasztásának elősegítésére. A gyakori vagy hosszan tartó görcsrohamokat intravénásan adagolt diazepámmal vagy lorazepámmal kell kezelni. A beteg klinikai állapotától függően más kezelésre is szükség lehet. Az asthmát hörgőtágítókkal kell kezelni. Nincs specifikus antidotum.

A vese- és májfunkciókat szoros megfigyelés alatt kell tartani.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Nem-szteroid gyulladásgátlók és reuma ellenes készítmények, propionsav-származékok,

ATC kód: M01AE01

Az ibuprofén nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszer, amelynek a gyulladás standard állatmodelljeiben kimutatták hatásosságát, melyet valószínűleg a prosztaglandinszintézis gátlásán keresztül fejti ki. Emberben az ibuprofén lázcsillapító hatású, csökkenti a gyulladás által okozott fájdalmat és duzzanatot. Ezenfelül az ibuprofén reverzibilisen gátolja az ADP és a kollagén által indukált thrombocytaaggregációt.

Vizsgálati adatok alapján feltételezik, hogy együttadáskor az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisú acetilszalicilsav trombocitaaggregációt gátló hatását. Egyes farmakodinámiás tanulmányokban, melyekben egyszeri 400 mg dózisú ibuprofént adtak 81 mg azonnali hatóanyag-leadású acetilszalicilsavval együtt (az acetilszalicilsav adása előtt 8 órán belül, illetve utána 30 percen belül), azt találták, hogy csökkent az acetilszalicilsav tromboxán-képződést, illetve thrombocytaaggregációt gátló hatása. Habár ezen adatok klinikai körülményekre történő extrapolálhatósága bizonytalan, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú használata csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav használatának kardioprotektív hatását. Klinikailag releváns hatás nem valószínűsíthető az ibuprofén alkalomszerű alkalmazása esetén (lásd 4.5 pont).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás:

Orális alkalmazást követően az ibuprofén 80%-a gyorsan felszívódik a gastrointestinális traktusból. Plazma csúcskoncentrációját (t_max) 1-2 órával a bevétel után éri el.

Ha az ibuprofén bevétele étkezés közben történik, a t_max nő (éhgyomri ± 2 óráról étkezés utáni ± 3 órára), de nincs hatással a felszívódás mértékére.

Eloszlás:

Az ibuprofén orális bevételét követően a becsült eloszlási térfogat 0,1-0,2 l/kg és erősen kötődik plazmafehérjékhez (kb. 99%).

Biotranszformáció:

Az ibuprofén gyorsan metabolizálódik a májban az izobutil csoport hidroxileződésével és karboxileződésével a CYP2C9 és CYP2C8 enzimen keresztül, két elsődleges inaktív metabolittá. Ezek a nem metabolizált ibuprofénnel együtt változatlan formában vagy konjugált formában a vesén keresztül ürülnek.

Elimináció:

Az ibuprofén a vesén keresztül választódik ki, az utolsó adagot követő 24 óra múlva teljesen. Kb. 10%-a ürül változatlan formában, és 90%-a inaktív metabolitok formájában, főleg glükuronidokként.

Különleges betegcsoportok

Idősek

Amennyiben vesekárosodás nem áll fenn, csak klinikailag nem szignifikáns, kis különbségek vannak a farmakokinetikai profil és a vizeletkiválasztás szempontjából a fiatal és idősebb betegek közt.

Gyermekek

Testsúlyra igazított terápiás dózist követően (5–10 mg/ testsúlykilogramm) az ibuprofén szisztémás expozíciója 1 éves vagy idősebb gyermekeknél a felnőttekéhez hasonló.

Vesekárosodás

Enyhe vesekárosodás esetén emelkedett nem kötött (S)-ibuprofén szintet, magasabb (S)-ibuprofén AUC értékeket és emelkedett enantiomer AUC (S/R) arányt jelentettek az egészséges kontrollokhoz viszonyítva.

Végstádiumú, dialízist kapó vesebetegeknél a szabad ibuprofén frakció átlagosan kb. 3% volt az egészséges önkénteseknél mért kb. 1%-hoz képest. A vesefunkció súlyos károsodása az ibuprofén metabolitok felhalmozódását eredményezheti. Ennek a hatásnak a jelentősége ez idáig ismeretlen. A metabolitok haemodialízissel eltávolíthatók (lásd 4.2, 4.3 és 4.4 pont).

Májkárosodás

Az enyhe és közepesen súlyos májkárosodással járó alkoholos májbetegség következtében nem változnak meg jelentősen a farmakokinetikai paraméterek.

Közepesen súlyos májkárosodott cirrhosisos betegeknél (Child Pugh pontszám: 6–10) racém ibuprofénnel végzett kezelést követően átlagosan kétszeresére emelkedett felezési időt figyeltek meg. Az enantiomer AUC (S/R) arány szignifikánsan alacsonyabb volt az egészséges kontrollokéhoz viszonyítva, ami arra enged következtetni, hogy az (R)-ibuprofén aktív (S)-enantiomerré történő metabolikus átalakulása zavart szenved (lásd 4.2, 4.3 és 4.4 pont).

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Állatkísérletekben az ibuprofén szubkrónikus és krónikus toxicitását főként a gastrointestinalis rendszerben kialakult lesiók és fekélyek jellemezték. Az in vitro és in vivo vizsgálatok nem eredményeztek klinikailag releváns bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az ibuprofénnek bármilyen mutagén hatása lenne. Patkányokon és egereken végzett vizsgálatokban nem találtak bizonyítékot az ibuprofén karcinogén hatására.

Az ibuprofén gátolta nyulakban az ovulációt, és implantációs rendellenességekhez vezetett különböző állatfajokban (nyúl, patkány, egér). Patkányokon és nyulakon végzett vizsgálatok kimutatták, hogy az ibuprofén átjut a placentán. Maternotoxikus dózisok beadását követően a patkány utódgenerációban a fejlődési rendellenességek (kamrai szeptum defektus) fokozott incidenciája fordult elő.

A gyógyszer hatóanyaga, az ibuprofén környezeti kockázati tényezőt jelent a vízi élővilágra, különösképpen a halakra.

5. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Mag

Hipromellóz

Kroszkarmellóz-nátrium

Laktóz-monohidrát

Mikrokristályos cellulóz

Hidegen duzzadó kukoricakeményítő

Vízmentes kolloid szilícium-dioxid

Magnézium-sztearát

Bevonat

Hipromellóz

Titán-dioxid (E171)

Talkum

Propilénglikol (E1520)

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

20 db filmtabletta PVC/PVDC/alumínium buborékcsomagolásban és dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: I. csoport

Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).

5. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

FARMALIDER, S.A.

La Granja, 1, 3rd floor. 28108.

Alcobendas (Madrid).

Spanyolország

5. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-23325/01 20× PVC/PVDC/Al buborékcsomagolásban

5. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2018. 01. 18.

5. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. december 20.