IBUPROFEN KABI 400 mg oldatos infúzió betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Ibuprofen Kabi 400 mg oldatos infúzió

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

4 mg ibuprofént tartalmaz milliliterenként.

400 mg ibuprofént tartalmaz 100 ml‑es tartályonként.

Ismert hatású segédanyag:

3,71 mg nátriumot tartalmaz milliliterenként.

371 mg nátriumot tartalmaz 100 ml‑es tartályonként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos infúzió.

Tiszta, színtelen oldatos infúzió.

pH: 7,2‑8,0

Ozmolalitás: 270-330 mOsmol/kg

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Az Ibuprofen Kabi felnőttek számára javallott

• közepes erősségű akut fájdalom rövid távú kezelésére, és

• láz rövid távú tüneti kezelésére,

amennyiben az intravénás alkalmazás klinikailag indokolt és egyéb alkalmazási módok nem kivitelezhetők.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A nemkívánatos hatások minimálisra csökkenthetők, ha a legalacsonyabb hatásos dózist a tünetek kezeléséhez szükséges legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.4 pont).

A beteget át kell állítani oralis kezelésre, amint ez lehetségessé válik.

Ez a gyógyszer kizárólag rövid távú, akut kezelésére javallott, és 3 napnál hosszabb ideig nem alkalmazható.

Fenn kell tartani a beteg megfelelő hidráltságát, a vesét érintő lehetséges mellékhatások kockázatának minimálisra csökkentése érdekében.

Felnőttek

Az ajánlott adag 400 mg ibuprofén 6‑8 óránként alkalmazva, szükség szerint. Az ajánlott maximális napi adag 1200 mg, amit nem szabad túllépni.

Különleges betegcsoportok

Idősek

Óvintézkedéseket kell tenni idősek kezelésekor, mivel ők általában hajlamosabbak a mellékhatások előfordulására (lásd 4.4 és 4.8 pont), valamint náluk nagyobb a valószínűsége a vese‑, máj‑ vagy cardiovascularis működészavarnak, és egyéb gyógyszereket is alkalmaznak egyidejűleg. Ennél a betegcsoportnál különösen fontos annak betartása, hogy a tünetek kezeléséhez szükséges legalacsonyabb hatásos dózist alkalmazzák, a lehető legrövidebb ideig. A kezelést rendszeres időközönként felül kell vizsgálni, és abba kell hagyni, ha nem tapasztalható terápiás előny vagy intolerancia alakul ki.

Vesekárosodás

A nem-szteroid gyulladásgátlók vesekárosodásban szenvedő betegeknél történő alkalmazásakor óvatossággal kell eljárni. Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodás esetén csökkenteni kell a kezdő adagot, és mindig a tünetek kezeléséhez szükséges lehető legalacsonyabb adagot kell alkalmazni, a lehető legrövidebb ideig, valamint rendszeresen ellenőrizni kell a veseműködést. Ez a gyógyszer ellenjavallt súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegek számára (lásd 4.3 pont).

Májkárosodás

A nem-szteroid gyulladásgátlók ilyen betegpopulációban történő alkalmazásakor óvintézkedéseket kell tenni, bár nem figyeltek meg különbségeket a farmakokinetikai profilban. Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél csökkentett adagokkal kell kezdeni a kezelést, és gondosan monitorozni kell a beteget. Ez a gyógyszer ellenjavallt súlyos májelégtelenségben szenvedő betegek számára (lásd 4.3 pont).

Gyermekek és serdülők

Az Ibuprofen Kabi biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetén nem igazolták. Ezért az Ibuprofen Kabi gyermekeknél és serdülőknél nem alkalmazható.

Az alkalmazás módja

Intravénás alkalmazásra.

Az oldatot intravénás infúzió formájában, 30 perc alatt kell beadni.

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység.

• Acetilszalicilsav (ASA) vagy más nem‑szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek (NSAID‑ok) szedése során jelentkező hörgőgörcs, asthma, rhinitis, angiooedema vagy urticaria korábbi előfordulása.

• Fokozott vérzéshajlammal vagy aktív vérzéssel járó állapotok, például thrombocytopenia.

• Aktív vagy a kórelőzményben szereplő kiújuló pepticus fekély/vérzés (fekély vagy vérzés igazolt előfordulása két vagy több alkalommal).

• Korábbi NSAID‑kezelés kapcsán fellépő gastrointestinalis vérzés vagy perforatio.

• Cerebrovascularis vagy egyéb aktív vérzés.

• Súlyos máj‑ vagy vesekárosodás.

• Súlyos szívelégtelenség (NYHA IV. stádium).

• Súlyos dehidráció (hányás, hasmenés vagy elégtelen folyadékbevitel következtében).

• A terhesség utolsó trimesztere (lásd 4.6 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A mellékhatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezeléséhez szükséges legalacsonyabb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.8 pont).

Az Ibuprofen Kabi együttes alkalmazása egyéb NSAID‑okkal, köztük a szelektív ciklooxigenáz‑2 gátlókkal (koxibok) kerülendő.

Idős betegek esetében magasabb az NSAID‑ok alkalmazása kapcsán kialakuló mellékhatások előfordulási gyakorisága, különösen a gastrointestinalis vérzés és perforatio, amely végzetes lehet (lásd 4.8 pont).

Gastrointestinalis kockázatok:

Az NSAID‑okkal végzett kezelések során beszámoltak akár halált is okozó gastrointestinalis vérzésről, fekélyről vagy perforatióról, amely akár figyelmeztető tünetek nélkül is fellépett és nem mindig előzte meg a kórelőzményben súlyos gastrointestinalis esemény.

A gastrointestinalis vérzés, fekély vagy perforatio kockázata fokozott, ha magasabb NSAID‑adagokat alkalmaznak, ha a beteg kórelőzményében fekély szerepel, különösen, ha ez vérzéssel vagy perforatióval járt (lásd 4.3), valamint időseknél. Ezeknél a betegeknél a lehetséges legalacsonyabb dózissal kell kezdeni a kezelést. Gyomorvédők (például mizoprosztol vagy protonpumpa‑ gátlók) egyidejű alkalmazása megfontolandó ezeknél a betegeknél, valamint az alacsony dózisú acetilszalicilsavat (ASA) vagy a gastrointestinalis kockázatot feltehetően fokozó egyéb gyógyszereket szedő betegeknél is (lásd alább és 4.5 pont).

Azoknak a betegeknek, akiknek kórelőzményében gastrointestinalis toxicitás szerepel ‑ különösen az időseknél ‑ be kell számolniuk minden szokatlan hasi tünetről (különösen a gastrointestinalis vérzésről), főleg a kezelés kezdeti szakaszában.

Óvatosság ajánlott azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket szednek, melyek növelhetik a fekély vagy a vérzés kialakulásának kockázatát, mint például az oralis kortikoszteroidok, antikoagulánsok, például warfarin, szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók vagy thrombocyta-aggregáció‑gátlók, mint például az acetilszalicilsav (ASA) (lásd 4.5 pont).

Ha az ibuprofén‑kezelésben részesülő betegnél gastrointestinalis vérzés vagy fekély lép fel, a kezelést abba kell hagyni (lásd 4.3 pont).

NSAID‑ok csak kellő óvatossággal alkalmazhatók azoknál a betegeknél, akiknek a kórelőzményében gastrointestinalis betegség (pl. colitis ulcerosa vagy Crohn‑betegség) szerepel, mivel a betegség súlyosbodhat (lásd 4.8 pont).

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások

Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása – különösen nagy dózisban (2400 mg/nap) – kismértékben növelheti az artériás thromboticus események (például myocardialis infarctus vagy stroke) kockázatát. Általánosságban, az epidemiológiai vizsgálatok nem utalnak arra, hogy az ibuprofén kis dózisban (pl. ≤ 1200 mg/nap) alkalmazva az artériás thromboticus események fokozott kockázatával járna.

A nem megfelelően beállított hypertoniában, pangásos szívelégtelenségben (NYHA II‑III. stádium), igazolt ischaemiás szívbetegségben, perifériás artériás betegségben és/vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegek csak gondos mérlegelés után kezelhetők ibuprofénnel, és a nagy dózisok (2400 mg/nap) alkalmazása kerülendő.

Akkor is gondos mérlegelés szükséges, ha hosszú távú kezelést indítanak fokozott cardiovascularis kockázatú betegnél (például hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás), különösen, ha az ibuprofén nagy dózisainak (2400 mg/nap) alkalmazására volna szükség.

Kounis-szindróma eseteit jelentették ibuprofénnel kezelt betegeknél. A Kounis-szindróma a koszorúerek összehúzódásával járó allergiás vagy túlérzékenységi reakció következtében kialakuló cardiovascularis tünetcsoport, amely myocardialis infarctust okozhat.

Bőrt érintő, súlyos mellékhatások (SCAR)

Az ibuprofén alkalmazásával összefüggésben bőrt érintő, súlyos mellékhatásokról (SCAR) számoltak be, köztük exfoliatív dermatitisről, erythema multiforméről, Stevens–Johnson-szindrómáról (SJS), toxicus epidermalis necrolysisről (TEN), eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakcióról (DRESS) és akut generalizált exanthemás pustulosisról (AGEP), amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.8 pont). Az esetek többségében a reakció a kezelés első hónapjában lépett fel.

Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jeleket vagy tüneteket észlelnek, az ibuprofén-kezelést azonnal le kell állítani, és (amennyiben klinikailag megfelelő) mérlegelni kell másik terápiás lehetőség alkalmazását.

Máj‑ vagy vesekárosodás

Az ibuprofén óvatosan alkalmazandó olyan betegeknél, akiknek a kórelőzményében máj‑ vagy vesebetegség szerepel, különösen diuretikumokkal végzett egyidejű kezelés alatt, mivel a prosztaglandinok gátlása folyadékvisszatartást és a veseműködés romlását idézheti elő. Ilyen betegeknél a lehető legalacsonyabb adagban kell alkalmazni az ibuprofént, és a beteg veseműködését rendszeresen ellenőrizni kell.

Dehydratio esetén biztosítani kell a kellő folyadékbevitelt. Különös óvatosság szükséges olyan betegeknél, akik ‑ például hasmenés miatt ‑ dehydrált állapotban vannak, mert a dehydratio vese-elégtelenség kialakulásához vezethet.

Analgetikumok rendszeres alkalmazása ‑ különösen különböző fájdalomcsillapító hatású anyagok kombinálása esetén ‑ veseelégtelenség kockázatával járó vesekárosodáshoz vezethet (analgeticum nephropathia). Ez a kockázat magasabb időseknél és veseelégtelenségben, szívelégtelenségben, májműködési zavarban szenvedő, illetve diuretikumokat vagy ACE‑gátlókat szedő betegeknél. Az NSAID‑terápia abbahagyása után általában visszaáll a beteg kezelés előtti állapota.

Az ibuprofén enyhe, átmeneti emelkedést okozhat bizonyos májfunkciós paraméterekben, valamint jelentős emelkedést a transzaminázok szintjében. Ha jelentős emelkedés tapasztalható ezekben a paraméterekben, a kezelést abba kell hagyni (lásd 4.3 pont).

Anaphylactoid reakciók

Az intravénás infúzió beadása alatt standard eljárásként ajánlott a beteg szoros ellenőrzése, különösen az infúzió kezdetén, a hatóanyag vagy a segédanyagok által kiváltott esetleges anaphylaxiás reakció észlelése érdekében.

Súlyos akut túlérzékenységi reakciók (például anaphylaxiás sokk) nagyon ritkán figyelhetők meg. Az ibuprofén beadása után a túlérzékenységi reakció első jelére le kell állítani a kezelést, és tüneti kezelést kell alkalmazni. A szakorvosnak meg kell kezdenie a tüneteknek megfelelő, orvosilag szükséges beavatkozásokat.

Légzőrendszeri zavarok

Óvatosság szükséges, ha a gyógyszert olyan betegnél alkalmazzák, aki asthma bronchialéban, krónikus rhinitisben vagy allergiás betegségekben szenved, vagy ilyen betegségek szerepelnek a kórelőzményében, mivel beszámoltak olyan esetekről, amikor az NSAID‑ok ilyen betegeknél bronchospasmust, urticariát vagy angiooedemát okoztak.

Hematológiai hatások

Az ibuprofén átmenetileg gátolhatja a vérlemezke funkciót (a thrombocyta‑aggregációt), megnövelve ezzel a vérzési időt, valamint a vérzés kockázatát.

Az ibuprofén a thrombocyta‑aggregáció-gátlás céljából ASA‑t szedő betegeknél csak fokozott óvatossággal alkalmazható (lásd 4.5 és 5.1 pontok).

Azokat a betegeket, akiknél véralvadási zavarok állnak fenn, vagy műtéten esnek át, monitorozni kell.

Az ibuprofén alkalmazása nagyobb műtéten átesett betegeknél közvetlenül a műtét utáni időszakban gondos orvosi figyelmet igényel.

Az ibuprofén tartós alkalmazása alatt a máj‑ és a veseműködés, valamint a vérkép rendszeres ellenőrzése szükséges.

Az ibuprofén veleszületett porfirin‑anyagcserezavarban (például akut intermittáló porphyria) szenvedő betegeknél csak a terápiás előny/kockázat egyensúly gondos mérlegelését követően alkalmazható.

Alkohol egyidejű fogyasztása fokozhatja az NSAID‑ok alkalmazása alatt a hatóanyaggal összefüggő nemkívánatos mellékhatásokat, különösen azokat, amelyek a gastrointestinalis tractust vagy a központi idegrendszert érintik.

A készítményt óvatossággal kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akiknél állapotuk rosszabbodását okozhatja:

• Azoknál a betegeknél, akik egyéb anyagokra allergiás reakcióval válaszolnak, mivel a túlérzékenységi reakciók fellépésének fokozott kockázata ennél a gyógyszernél is fennáll.

• Szénanáthában, orrpolipban vagy krónikus obstructiv légúti betegségekben szenvedő betegeknél, mivel náluk fokozott az allergiás reakciók előfordulásának kockázata. Ezek asthmás rohamok (úgynevezett analgeticum asthma), Quincke‑oedema vagy urticaria formájában jelentkezhetnek.

Asepticus meningitis

Szisztémás lupus erythematosusban (SLE) szenvedő betegeknél ibuprofén alkalmazása kapcsán néhány esetben asepticus meningitisről számoltak be. Bár ennek előfordulása valószínűbb SLE‑ben és hasonló kötőszöveti betegségekben szenvedő betegeknél, néhány olyan betegnél is jelentették, akinél semmilyen krónikus alapbetegség nem állt fenn. Ezért ezt a kezelés alkalmazásakor figyelembe kell venni (lásd 4.8 pont).

Fennálló fertőzések tüneteinek elfedése

Az Ibuprofen Kabi elfedheti a fertőzés tüneteit, ami miatt késhet a megfelelő kezelés megkezdése és ezáltal kedvezőtlenebb lehet a fertőzés kimenetele. Ezt bakteriális, területen szerzett tüdőgyulladás és a bárányhimlő bakteriális szövődményei esetében észlelték. Ha az Ibuprofen Kabi-t fertőzés kapcsán láz és fájdalom csillapítására alkalmazzák, ajánlatos a fertőzést figyelemmel kísérni. Nem kórházi környezetben a betegnek orvossal kell konzultálnia, ha a tünetek tartósan fennállnak vagy súlyosbodnak.

Szemészeti hatások

Ibuprofén oralis alkalmazása kapcsán beszámoltak homályos vagy csökkent látásról, scotomáról és a színlátásban bekövetkezett változásokról. Ha a betegnél ilyen panaszok lépnek fel, abba kell hagyni az

ibuprofén alkalmazását, és a beteget szemészeti vizsgálatra kell utalni, melynek részét kell képezze a centrális látótér és a színlátás vizsgálata is.

Egyebek

Fájdalomcsillapítók hosszas alkalmazása fejfájás okozhat, amit tilos a gyógyszer emelt adagjaival kezelni.

Kivételes esetekben a varicella szövődményeként súlyos bőr‑ és lágyrészfertőzések alakulhatnak ki. Jelenleg nem zárható ki, hogy az NSAID‑ok is hozzájárulnak az ilyen fertőzések súlyosbodásához. Ezért varicella esetén ajánlott kerülni az ibuprofén alkalmazását.

Az NSAID‑ok elfedhetik az egyidejűleg fennálló fertőzések tüneteit.

Kölcsönhatások a laboratóriumi vizsgálatokkal:

• vérzési idő (a kezelés abbahagyása után még egy napig megnyúlt lehet)

• vércukorszint (csökkenhet)

• kreatinin‑clearance (csökkenhet)

• hematokrit vagy hemoglobin (csökkenhet)

• a karbamid‑nitrogén vérszintje, valamint a szérum kreatinin és kálium (emelkedhet);

• májfunkciós tesztek: emelkedett transzamináz értékek.

A segédanyagokkal kapcsolatos óvintézkedések

A készítmény 371 mg nátriumot tartalmaz palackonként, ami a WHO által felnőttek számára javasolt napi 2 g maximális nátrium-bevitel 18,6%-ának felel meg.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Egyéb NSAID‑ok, a COX‑2‑gátlókat és a szalicilátokat is beleértve

Két vagy több NSAID egyidejű alkalmazása szinergista hatás révén fokozhatja a gastrointestinalis fekély és vérzés kockázatát. Az ibuprofén és más NSAID‑ok együttes alkalmazása kerülendő (lásd 4.4 pont).

Az ibuprofén és az acetilszalicilsav egyidejű alkalmazása a mellékhatások fokozódásának lehetősége miatt általában nem ajánlott. Kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav thrombocyta‑aggregációra kifejtett hatását, ha az adagolásuk egyidejűleg történik. Bár ezeknek az adatoknak a klinikai körülményekre történő extrapolálásában vannak bizonytalanságok, nem zárható ki, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú alkalmazása csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav cardioprotektív hatását. Nem feltételezhető ilyen irányú klinikailag jelentős hatás, ha az ibuprofént esetenként alkalmazzák (lásd 5.1 pont).

Lítium

Az ibuprofén lítiummal történő együttes alkalmazása növelheti a lítium szérumszintjét. A szérum-lítium ellenőrzése általában nem szükséges az Ibuprofen Kabi helyes (legfeljebb 3 napig történő) alkalmazása esetén.

Digoxin

Az ibuprofén és digoxin készítmények egyidejű alkalmazása növelheti a digoxin szérumszintjét. A szérum-digoxin ellenőrzése általában nem szükséges az Ibuprofen Kabi helyes (legfeljebb 3 napig történő) alkalmazása esetén.

Fenitoin

Ibuprofénnel végzett egyidejű kezelés esetén növekedhet a fenitoin szérumszintje. A szérum-fenitoin ellenőrzése általában nem szükséges az Ibuprofen Kabi helyes (legfeljebb 3 napig történő) alkalmazása esetén.

Antihipertenzív gyógyszerek (diuretikumok, ACE‑gátlók, béta‑receptor‑blokkolók és angiotenzin‑II‑antagonisták)

A diuretikumok és ACE‑gátlók fokozhatják az NSAID‑ok nephrotoxicitását. Az NSAID‑ok csökkenthetik a diuretikumok és egyéb vérnyomáscsökkentő gyógyszerek, köztük az ACE‑gátlók és a béta‑blokkolók hatását. Csökkent veseműködésű betegeknél (például dehidrált betegek vagy csökkent veseműködésű idős betegek) ACE‑gátlók és angiotenzin‑II‑antagonisták egyidejű alkalmazása ciklooxigenáz‑gátló gyógyszerekkel a veseműködés további romlását eredményezheti, egészen az akut veseelégtelenség kialakulásáig. Ez a folyamat általában reverzibilis. Ezért ilyen kombinációk csak fokozott óvatossággal alkalmazhatók, különösen idős betegeknél. Fel kell hívni a betegek figyelmét a kellő folyadékfogyasztásra, és megfontolandó a veseműködés időnkénti ellenőrzése közvetlenül az egyidejű terápia megkezdése utáni időszakban.

Ibuprofén és ACE‑gátlók egyidejű alkalmazása hyperkalaemiához vezethet.

Káliumspóroló diuretikumok

Ibuprofénnel egyidejű alkalmazásuk hyperkalaemiához vezethet (ajánlott a szérum káliumszint ellenőrzése).

Kaptopril

Kísérletes vizsgálatok eredményei alapján az ibuprofén ellensúlyozza a kaptopril fokozott nátriumürítést kiváltó hatását.

Kortikoszteroidok

Együttadásuk gastrointestinalis fekély vagy vérzés fokozott kockázatával jár (lásd 4.4 pont).

Thrombocyta‑aggregáció-gátló készítmények (például klopidogrél és tiklopidin), valamint szelektív szerotoninvisszavétel‑gátlók (SSRI‑k)

Együttadásuk gastrointestinalis vérzés fokozott kockázatával jár (lásd 4.4 pont). Az NSAID‑ok nem alkalmazhatók együtt tiklopidinnel a thrombocytafunkció gátlásra kifejtett additív hatásuk miatt.

Metotrexát

Az NSAID‑ok gátolják a metotrexát tubularis szekrécióját, és bizonyos metabolikus kölcsönhatások léphetnek fel, amelyek a metotrexát csökkent clearance‑ét eredményezik. Ibuprofén alkalmazása a metotrexát adása előtt vagy után 24 órán belül a metotrexát koncentrációjának emelkedéséhez, és toxikus hatásainak fokozódásához vezethet. Ezért kerülendő az NSAID‑ok és a metotrexát nagy adagjainak egyidejű alkalmazása. Kis dózisú metotrexáttal végzett kezelés esetén is figyelembe kell venni az interakciók potenciális kockázatát, különösen vesekárosodásban szenvedő betegek esetében. Kombinált kezelés esetén a veseműködést ellenőrizni kell.

Ciklosporin

Bizonyos NSAID-ok és ciklosporin egyidejű alkalmazása esetén fokozott a ciklosporin okozta vesekárosodás kockázata. Ez a hatás nem zárható ki az ibuprofénnel való kombináció esetén sem.

Antikoagulánsok

Az NSAID‑ok fokozhatják az antikoagulánsok, például a warfarin hatását (lásd 4.4 pont). Egyidejű alkalmazásuk esetén a véralvadási paraméterek ellenőrzése ajánlott.

Szulfanilureák

Az NSAID‑ok fokozhatják a szulfanilureák hypoglykaemizáló hatását. Egyidejű alkalmazásuk esetén a vércukorszint ellenőrzése ajánlott.

Takrolimusz:

Fokozódik a nephrotoxicitás kockázata.

Zidovudin

Egyidejű zidovudin‑ és ibuprofén‑kezelésben részesülő HIV‑pozitív, haemophiliás betegeknél bizonyítottan fokozott a haemarthrosis és a haematomák előfordulásának kockázata. Zidovudin és NSAID‑ok egyidejű alkalmazása során fokozott lehet a hematológiai toxicitás kockázata. Az együttes alkalmazás megkezdése után 1‑2 héttel ajánlott a vérkép ellenőrzése.

Probenecid és szulfinpirazon

Probenecidet vagy szulfinpirazont tartalmazó gyógyszerek késleltethetik az ibuprofén eliminációját.

Kinolon antibiotikumok

Állatkísérletes adatok azt mutatják, hogy az NSAID‑ok fokozhatják a kinolon antibiotikumok alkalmazása kapcsán előforduló convulsiók kockázatát. NSAID‑okat és kinolokat szedő betegeknél magasabb lehet a convulsiók kialakulásának kockázata.

CYP2C9‑gátlók

Mivel az ibuprofén CYP2C9‑szubsztrát, CYP2C9‑gátlókkal történő egyidejű alkalmazása fokozhatja az ibuprofén‑expozíciót. Egy vorikonazollal és flukonazollal (CYP2C9‑gátlók) végzett vizsgálatban az S(+)‑ibuprofén‑expozíció körülbelül 80‑100%‑os növekedése volt tapasztalható. Erős hatású CYP2C9‑gátlók egyidejű alkalmazása esetén megfontolandó az ibuprofén dózisának csökkentése, különösen nagy dózisú ibuprofén vorikonazollal vagy flukonazollal együtt történő alkalmazásakor.

Mifepriszton

A mifepriszton alkalmazását követő 8‑12 napon belül adott NSAID csökkenheti a mifepriszton hatását.

Alkohol

Krónikus alkoholizmusban szenvedő betegeknél (14‑20 vagy több ital hetente) az ibuprofén alkalmazása a jelentős gastrointestinalis mellékhatások, köztük a vérzés fokozott kockázata miatt kerülendő.

Aminoglikozidok

Az NSAID‑ok csökkenthetik az aminoglikozidok kiválasztódását, és fokozhatják toxicitásukat.

Gyógynövénykivonatok

A Ginkgo biloba fokozhatja az NSAID‑ok alkalmazása mellett fennálló vérzési kockázatot.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A prosztaglandinszintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embriofoetalis fejlődést. Epidemiológiai vizsgálatok adatai arra utalnak, hogy fokozódik a vetélés és a szívfejlődési zavar, valamint a gastroschisis kockázata a prosztaglandinszintézis-gátlók alkalmazását követően, a terhesség korai szakaszában. A cardiovascularis malformatio abszolút kockázata körülbelül 1,5%‑ra nőtt az 1% alatti értékről. A kockázat feltehetően nő az alkalmazott dózis és a kezelési időtartam függvényében.

Állatoknál prosztaglandinszintézis-gátló alkalmazása a pre‑ és posztimplantációs veszteség, valamint az embriofoetalis letalitás növekedését eredményezte. Emellett a különféle ‑ például cardiovascularis ‑ fejlődési rendellenességek megnövekedett előfordulási gyakoriságáról számoltak be azon állatoknál, amelyek az organogenezis időszakában prosztaglandinszintézis‑gátlót kaptak (lásd 5.3 pont).

A terhesség 20. hetétől kezdődően az ibuprofén alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül – a második trimeszterben végzett kezelést követően – ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt.

A terhesség első és második trimeszterében ibuprofén nem adható, kizárólag akkor, ha az feltétlenül szükséges. Ha gyermekvállalást tervező nő alkalmaz ibuprofént, vagy az ibuprofént a terhesség első és második trimesztere alatt alkalmazzák, a dózist a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani, és a kezelést a lehető legrövidebb ideig szabad csak folytatni. Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus-szűkület antenatalis monitorozása, ha az ibuprofén -kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. Az ibuprofén alkalmazását abba kell hagyni olygohidramnion vagy ductus arteriosus-szűkület észlelése esetén.

A terhesség harmadik trimeszterében alkalmazott bármely prosztaglandinszintézis-gátló a következő hatásokat fejtheti ki a magzatra:

• cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus korai szűkületéhez/elzáródásához és pulmonalis hypertensióhoz vezethet),

• vesekárosodás (lásd fent).

A terhesség végén az anyára és az újszülöttre a következő hatásokat fejtheti ki:

• a vérzési idő esetleges meghosszabbodása, mely a thrombocytaaggregáció gátlására vezethető vissza, és ami már nagyon kis dózisok esetén is előfordulhat;

• gátolhatja a méh összehúzódását, ezáltal késleltetheti vagy elnyújthatja a vajúdást.

Ezért az ibuprofén alkalmazása a terhesség harmadik trimeszterében ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Szoptatás

Az ibuprofén és metabolitjai csak alacsony koncentrációban jutnak át az anyatejbe. Mivel jelenleg nem ismertek a csecsemőkre gyakorolt káros hatások, a szoptatás megszakítása általában nem szükséges, amennyiben az ibuprofén‑kezelést rövid ideig, alacsonyabb adagokkal végzik.

Termékenység

Van bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a ciklooxigenáz- / prosztaglandinszintézis-gátló gyógyszerek az ovulációra gyakorolt hatás révén károsan befolyásolhatják a nők termékenységét. Ez a hatás reverzibilis, a kezelés abbahagyásával helyreáll.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az Ibuprofen Kabi egyszeri vagy rövid ideig tartó alkalmazása nem vagy csekély mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Azonban releváns mellékhatások, például fáradtság és szédülés előfordulása károsíthatja a reakciókészséget és csökkenheti a járművezetéshez és/vagy a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Egyidejű alkoholfogyasztás különösen felerősítheti ezt a hatást.

8. Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A nemkívánatos hatások értékelésekor a következő gyakoriságokat vették alapul:

Nagyon gyakori: ≥1/10; Gyakori: ≥1/100 – <1/10; Nem gyakori: ≥1/1000 – <1/100;

Ritka: ≥1/10 000 – <1/1000; Nagyon ritka: <1/10 000.

Nem ismert: a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg.

A leggyakrabban megfigyelt nemkívánatos hatások gastrointestinalis jellegűek. Pepticus fekély, perforatio vagy gastrointestinalis vérzés léphet fel, amely néha végzetes kimenetelű lehet, különösen időseknél (lásd 4.4 pont). Az alkalmazást követően hányingert, hányást, hasmenést, flatulentiát, székrekedést, emésztési zavart, hasi fájdalmat, melaenát, haematemesist, stomatitis ulcerosát, valamint colitis és Crohn‑betegség exacerbációját jelentették (lásd 4.4 pont). Ritkábban gastritist figyeltek meg. Főként a gastrointestinalis vérzés kockázata a dózistartománytól és az alkalmazás időtartamától függ.

Nagyon ritkán súlyos túlérzékenységi reakciókról (köztük az infúzió beadásának helyén fellépő reakciókról, anaphylaxiás sokkról), valamint a bőrt érintő súlyos mellékhatásokról, például bullosus bőrreakciókról, köztük Stevens—Johnson‑szindrómáról, valamint toxikus epidermalis necrolysisről (Lyell‑szindróma), erythema multiforméról és alopeciáról számoltak be.

Beszámoltak fertőzésekhez társuló gyulladások súlyosbodásáról (például nekrotizáló fasciitis kialakulása), amely egybeesett az NSAID-ok alkalmazásával. Lehetséges, hogy ez az NSAID-ok hatásmechanizmusával van összefüggésben.

Varicella‑fertőzés során fényérzékenység, allergiás vasculitis, valamint kivételes esetekben súlyos bőrfertőzések és a lágyrészeket érintő szövődmények alakulhatnak ki (lásd 4.4 pont).

Beszámoltak oedema, hypertonia és szívelégtelenség előfordulásáról NSAID‑kezelés kapcsán.

Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása – különösen, ha nagy dózisban (2400 mg/nap) történik – az artériás thromboticus események (például myocardialis infarctus vagy stroke) kockázatát kis mértékben fokozhatja (lásd 4.4 pont).

Szervrendszer	Gyakoriság	Mellékhatás
Fertőző betegségek és parazita-fertőzések	Nagyon ritka	Beszámoltak fertőzésekhez társuló gyulladások súlyosbodásáról (például necrotisaló fasciitis kialakulása), ami egybeesett az NSAID-ok alkalmazásával. Lehetséges, hogy ez hatásmechanizmusukkal áll összefüggésben.
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Nagyon ritka	A vérképzés zavarai (anaemia, agranulocytosis, leukopenia, thrombocytopenia és pancytopenia). Első tünetei: láz, torokfájás, a szájnyálkahártya felületes fekélye, influenzaszerű tünetek, nagyfokú kimerültség, orrvérzés és bevérzések a bőrön.
Immunrendszeri betegségek és tünetek	Nem gyakori	Bőrkiütéssel és viszketéssel járó túlérzékenységi reakciók, valamint asthmás rohamok (esetleg vérnyomáseséssel együtt).
Nagyon ritka	Szisztémás lupus erythematosus, súlyos túlérzékenységi reakciók, arc oedema, nyelvduzzanat, a légutak szűkületével járó belső gégeduzzanat, nehézlégzés, palpitáció, hypotonia és életveszélyes sokk
Pszichiátriai kórképek	Nem gyakori	Szorongás, nyugtalanság
Ritka	Pszichotikus reakciók, idegesség, ingerlékenység, zavartság vagy dezorientáció és depresszió
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Nagyon gyakori	Fáradékonyság vagy álmatlanság, fejfájás, szédülés
Nem gyakori	Insomnia, agitatio, ingerlékenység vagy fáradékonyság
Nagyon ritka	Asepticus meningitis (tarkómerevség, fejfájás, hányinger, hányás, láz vagy zavartság). Autoimmun betegségekben (SLE, kevert kötőszöveti betegség) szenvedőknél erre feltehetően fokozott a hajlam.
Szembetegségek és szemészeti tünetek	Nem gyakori	Látászavarok
Ritka	Reverzibilis toxikus amblyopia
A fül és az egyensúly‑érzékelő szerv betegségei és tünetei	Gyakori	Vertigo
Nem gyakori	Tinnitus
Ritka	Hallászavarok
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	Nagyon ritka	Palpitatio, szívelégtelenség, myocardialis infarctus
Gyakorisága nem ismert	Kounis-szindróma
Érbetegségek és tünetek	Nagyon ritka	Artériás hypertonia
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Nagyon ritka	Asthma, bronchospasmus, dyspnoe és sípoló légzés (zihálás)
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Nagyon gyakori	Pyrosis, hasi fájdalom, nausea, hányás, flatulentia, hasmenés, székrekedés és kismértékű gastrointestinalis vérvesztés, ami kivételes esetekben anaemiát okozhat
Gyakori	Potenciálisan vérzéssel vagy perforatióval járó gastrointestinalis fekély. Stomatitis ulcerosa, valamint colitis és Crohn‑betegség súlyosbodása
Nem gyakori	Gastritis
Ritka	Oesophagus stenosis, diverticularis betegség súlyosbodása, aspecifikus haemorrhagiás colitis Ha gastrointestinalis vérzés lép fel, ez anaemiát és haematemesist idézhet elő.
Nagyon ritka	Oesophagitis, pancreatitis, diaphragmaszerű intestinalis stricturák kialakulása
Máj‑ és epebetegségek, illetve tünetek	Ritka	Icterus, a májműködés zavara, májkárosodás (főleg tartós kezelés esetén), akut hepatitis
Gyakorisága nem ismert	Májelégtelenség
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Gyakori	Bőrkiütés
Nem gyakori	Urticaria, pruritus, purpura (az allergiás purpurát is beleértve), bőrkiütés
Nagyon ritka	Bőrt érintő, súlyos mellékhatások (SCAR) (beleértve az erythema multiformét, az exfoliatív dermatitist, a Stevens–Johnson-szindrómát és a toxicus epidermalis necrolysist is), alopecia. Fényérzékenységi reakciók és allergiás vasculitis. Varicella‑fertőzés során kivételes esetekben súlyos bőrfertőzések és a lágyrészeket érintő szövődmények alakulhatnak ki (lásd még „Fertőző betegségek és parazitafertőzések”).
Gyakorisága nem ismert	Eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS szindróma). Akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP).
A csont‑ és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	Ritka	Tarkómerevség
Vese‑ és húgyúti betegségek és tünetek	Nem gyakori	Csökkent renalis excretio és oedemák kialakulása, főleg artériás hypertoniában vagy vesekárosodásban, nephrosis szindrómában, interstitialis nephritisben szenvedőknél, amihez akut veseelégtelenség társulhat.
Ritka	Veseszövet-károsodás (papillaris necrosis) ‑ különösen tartós kezelés esetén ‑, és emelkedett szérum húgysav‑szint
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Gyakori	A beadás helyén jelentkező fájdalom és égő érzés
Gyakorisága nem ismert	Az injekció beadásának helyén fellépő reakciók, például duzzanat, haematoma vagy vérzés.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Az ajánlottnál nagyobb adag tartós alkalmazása vagy a túladagolás vesetubuláris-acidózist és hypokalaemiat eredményezhet.

Tünetek

Túladagolás esetén központi idegrendszeri tünetek, például fejfájás, tinnitus, szédülés, kábultság, eszméletvesztés és ataxia, valamint hasi fájdalom, hányinger és hányás fordulhat elő. Ezen kívül gastrointestinalis vérzés, valamint máj‑ és veseműködési zavar fellépése lehetséges. Előfordulhat továbbá hypotonia, légzésdepresszió és cyanosis.

Súlyos mérgezésben metabolikus acidózis is előfordulhat.

Kezelés

A kezelés tüneti, mivel nincs specifikus antidotum.

A mérgezés kezelésének terápiás lehetőségeit annak mértéke, súlyossága és a klinikai tünetek szabják meg, az intenzív terápiában alkalmazott szokásos gyakorlatnak megfelelően.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Gyulladáscsökkentő és reumaellenes készítmények, nem‑szteroid készítmények. Propionsav származékok.

ATC kód: M01AE01

Hatásmechanizmus

Az ibuprofén olyan nem‑szteroid gyulladáscsökkentő, amely feltehetőleg a prosztaglandinszintézis gátlásán keresztül fejti ki hatását, amit hagyományos állatkísérletes modellekben igazoltak.

Emberben az ibuprofén lázcsillapító hatású és csökkenti a gyulladás okozta fájdalmat és duzzanatot. Továbbá reverzíbilisen gátolja az ADP- és kollagén indukálta thrombocyta‑aggregációt.

Farmakodinámiás hatások

Kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja az egyidejűleg kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav thrombocyta‑aggregációra kifejtett hatását. Néhány farmakodinamikai vizsgálat szerint, ha azonnali hatóanyag‑leadású acetilszalicilsav adag (81 mg) bevétele előtt 8 órán belül vagy a bevétele után 30 percen belül egyszeri adagban 400 mg ibuprofént adtak be, csökkent az acetilszalicilsav thromboxán‑képződésre vagy thrombocyta‑aggregációra kifejtett hatása. Bár ezeknek az adatoknak a klinikai körülményekre történő extrapolálásában vannak bizonytalanságok, nem zárható ki, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú alkalmazása csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Ha az ibuprofént esetenként alkalmazzák, nem feltételezhető ilyen irányú klinikailag jelentős hatás (lásd 4.5 pont).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Az Ibuprofen Kabi-t intravénásan kell alkalmazni, ezért a felszívódási folyamat nem értelmezhető, és az ibuprofén biohasznosulása teljes mértékű.

Emberben az ibuprofén intravénás beadása után az aktív S‑enantiomer és az R‑enantiomer maximális koncentrációja (C_max) körülbelül 40 perc elteltével alakul ki, 30 perc alatti beadás esetén.

Eloszlás

A becsült eloszlási térfogat 0,11‑0,21 l/kg.

Az ibuprofén nagymértékben kötődik plazmafehérjékhez, elsősorban albuminhoz.

Biotranszformáció

Az ibuprofén a májban két inaktív metabolittá alakul, amelyek az ibuprofén nem metabolizálódó részével együtt a vesén át ürülnek változatlan formában vagy konjugáció után.

Orális alkalmazás után az ibuprofén részben már a gyomorból, majd teljes mértékben a vékonybélből szívódik fel. A májban történő metabolizációt (hidroxilezés, karboxilálás) követően a farmakológiailag inaktív metabolitok teljesen kiürülnek, főként a vesén (90%), illetve részben az epén keresztül.

Elimináció

A vesén keresztül történő kiválasztás gyors és teljes. Az eliminációs felezési idő körülbelül 2 óra.

Linearitás/nem‑linearitás

Az ibuprofén plazmakoncentráció‑idő görbe alatti területe (AUC) az ibuprofén egyszeri (200‑800 mg‑os tartományba eső) adagjának beadása után linearitást mutat.

Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggés(ek)

Az ibuprofén plazmaszintje, farmakodinámiás tulajdonságai és összesített biztonságossági profilja között összefüggés áll fenn. Az ibuprofén intravénás és orális alkalmazást követően sztereoszelektív farmakokinetikát mutat. Az intravénásan adott ibuprofén hatásmechanizmusa és farmakológiai jellemzői nem különböznek az orális ibuprofénétől.

Különleges betegcsoportok

Vesekárosodás

Enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeknél a nem-kötött (S)‑ibuprofén emelkedett szintjéről, az (S)‑ibuprofén magasabb AUC‑értékeiről, valamint az enantiomerek AUC‑értékeinek (S/R) magasabb arányáról számoltak be az egészséges kontrollokhoz képest.

Végstádiumú vesebetegségben szenvedő, dializált betegeknél az ibuprofén átlagos szabad frakciója körülbelül 3% volt az egészséges önkénteseknél mért körülbelül 1%‑os értékhez képest.

A súlyos vesekárosodás az ibuprofén‑metabolitok akkumulációját eredményezheti. Ennek a hatásnak a jelentősége nem ismert. A metabolitok hemodialízissel eltávolíthatók (lásd 4.3 és 4.4 pont).

Májkárosodás

Racém ibuprofénnel kezelt, közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő, cirrhosisos betegeknél (Child‑Pugh szerinti pontszám: 6‑10) a felezési idő átlagosan 2‑szeresére történő megnyúlását tapasztalták, és az enantiomerek AUC‑értékeinek aránya (S/R) jelentősen alacsonyabb volt az egészséges kontrollokéhoz képest, ami az (R)‑ibuprofén aktív (S)‑enantiomerré történő metabolikus átalakulásának károsodására utal (lásd 4.3 és 4.4 pont).

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Állatkísérletek során az ibuprofén szubkrónikus és krónikus toxicitása főleg a gastrointestinalis tractusban előidézett laesiók és fekélyek formájában mutatkozott meg. Az in vitro és in vivo vizsgálatok nem szolgáltak klinikai szempontból releváns bizonyítékkal az ibuprofén mutagén hatására vonatkozóan. Patkányokon és egereken végzett vizsgálatok során az ibuprofén karcinogén hatására nem találtak bizonyítékot.

Az ibuprofén a nyulaknál az ovuláció gátlását, míg különböző állatfajoknál (nyúl, patkány, egér) a beágyazódás zavarát okozta. Patkányokkal és nyulakkal végzett kísérletek kimutatták, hogy az ibuprofén áthatol a placentán. Az anyaállatra nézve toxikus adagok alkalmazását követően a patkányok utódaiban fokozódott a fejlődési rendellenességek (kamrai septumdefektus) előfordulási gyakorisága.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Dinátrium-hidrogén-foszfát-dodekahidrát,

Sósav (a pH beállításához),

Nátrium-klorid,

Nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát,

Nátrium‑hidroxid (a pH beállításához),

Injekcióhoz való víz.

6.2 Inkompatibilitások

Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

30 hónap.

Mikrobiológiai szempontból a készítményt felbontás után azonnal fel kell használni.

Ellenkező esetben a tárolás ideje és a felhasználás előtti feltételek a felhasználó felelőssége.

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolási körülményeket.

Nem fagyasztható! A fénytől való védelem érdekében a dobozában tárolandó.

A gyógyszer első felbontását követő tárolási körülményeket lásd a 6.3 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Az Ibuprofen Kabi 400 mg oldatos infúzió 100 ml‑es LDPE tartályokban kerül forgalomba.

10 db, 20 db és 40 db tartályt tartalmaz dobozonként.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Az Ibuprofen Kabi egyszeri adagban történő alkalmazásra javallott; az oldat fel nem használt részét ki kell dobni. Beadása előtt vizuálisan meg kell vizsgálni az oldatot, és meg kell győződni róla, hogy tiszta és színtelen. Ha bármilyen szemcsés anyag figyelhető meg, nem szabad felhasználni.

Ez a gyógyszer kockázatot jelent a környezetre (lásd 5.3 pont).

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó helyi előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés  (egy keresztes)

Osztályozás: II./3 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Fresenius Kabi Hungary Kft.

H-1025 Budapest,

Szépvölgyi út 6. III. em.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-23781/01     10×100 ml

OGYI-T-23781/02     20×100 ml

OGYI-T-23781/03     40×100 ml

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2020. november 18.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. október 26.