INDASTAD 1,5 mg retard tabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Indastad 1,5 mg retard tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

1,5 mg indapamidot tartalmaz retard tablettánként.

Ismert hatású segédanyag

144,22 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz retard tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Retard tabletta.

Fehér vagy csaknem fehér, kerek, mindkét oldalán domború felületű, retard tabletta.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Az Indastad 1,5 mg retard tabletta az essentialis hypertonia kezelésére javasolt felnőtteknél.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Egy tabletta 24 óránként, lehetőleg reggel bevéve.

Nagyobb adag bevételével az indapamid antihipertenzív hatása nem fokozható, de a szaluretikus hatás megnövekszik.

Különleges betegcsoportok

Idősek (lásd 4.4 pont)

Idősek esetében a szérum kreatinin-értékeket a kor, testtömeg és a nem függvényében korrigálni kell.

Idős betegek csak akkor kezelhetők Indastad‑dal, ha a vesefunkció normális vagy csak minimálisan beszűkült.

Vesekárosodás (lásd 4.3 és 4.4 pont)

Súlyos veseelégtelenségben (kreatinin-clearance 30 ml/perc alatt), a kezelés ellenjavallt.

A tiazid és a rokon diuretikumok csak akkor fejtik ki teljes hatásukat, ha a vesefunkció normális vagy csak kis mértékben csökkent.

Májkárosodás (lásd 4.3 és 4.4 pont)

Súlyos májkárosodás esetén a kezelés ellenjavallt.

Gyermekek és serdülők

Az Indastad 1,5 mg retard tabletta biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A tablettát egészben, megfelelő mennyiségű folyadékkal (pl. egy pohár vízzel) kell lenyelni.

A tablettát nem szabad összerágni.

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Súlyos veseelégtelenség.

• Encephalopathia hepatica vagy a májműködés súlyos zavara.

• Hypokalaemia.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Különleges figyelmeztetések

Májkárosodás esetén a tiazidok csoportjába tartozó diuretikumok akár májkómáig progrediáló hepaticus encephalopathiát okozhatnak, különösen az elektrolit-háztartás zavara esetén. Amennyiben ez előfordul, a diuretikum adását azonnal abba kell hagyni.

Fényérzékenység

Tiazidok és tiazid-típusú diuretikumok adásával kapcsolatban fényérzékenységi reakciókról számoltak be (lásd 4.8 pont). Ha a kezelés során fényérzékenységi reakció jelentkezik, ajánlott a kezelés leállítása. Ha a diuretikum újbóli adása feltétlenül szükséges, ajánlott a napnak vagy mesterséges UVA sugárzásnak kitett testrészek védelme.

Óvintézkedések

Víz- és elektrolit-egyensúly

• Nátrium plazmaszintje:

A kezelés megkezdése előtt, valamint utána is rendszeres időközönként mérni kell. A plazma nátrium szintjének csökkenése kezdetben tünetmentes lehet, ezért a rendszeres ellenőrzés alapvető és idős, valamint cirrhoticus betegek esetében gyakrabban kell elvégezni (lásd 4.8 és 4.9 pont). Bármilyen diuretikus kezelés okozhat hyponatraemiát, néha nagyon súlyos következményekkel. A hypovolaemiával járó hyponatraemia dehidrációhoz és orthostaticus hypotensióhoz vezethet. Az egyidejű kloridion-vesztés másodlagosan kompenzatórikus metabolikus alkalózist okozhat: ezen hatás előfordulása és mértéke alacsony.

• Kálium plazmaszintje:

A tiazid és rokon típusú diuretikumok legnagyobb veszélye a káliumhiánnyal járó hypokalaemia. A hypokalaemia izom-rendellenességeket okozhat. Rhabdomyolysis eseteiről számoltak be, elsősorban súlyos hypokalaemiával összefüggésben. A hypokalaemia (< 3,4 mmol/l) előfordulását a fokozott kockázatú betegcsoportokban, pl. idősek, alultáplált és/vagy többféle gyógyszerrel kezelt betegek, ödémás és asciteses cirrhoticus betegek, szívkoszorúér-betegségben és szívelégtelenségben szenvedő betegek, meg kell előzni. Ilyen esetekben a hypokalaemia növeli a digitálisz készítmények cardialis toxicitását és az arrhythmia veszélyét.

Azok a betegek, akiknél a QT‑távolság akár örökletes, akár iatrogén eredetű okból megnyúlt, szintén veszélyeztetettek. A hypokalaemia, valamint a bradycardia hajlamosítanak a súlyos arrhythmiák előfordulására, különösen a fatális torsades de pointes‑ra.

A fent említett körülmények esetén gyakoribb plazma káliumszint-ellenőrzés szükséges. A plazma káliumszintet először a kezelés megkezdése utáni első héten kell mérni.

A hypokalaemiát az észlelésekor korrigálni kell. Ha a hypokalaemia a magnézium alacsony szérumkoncentrációjával összefüggésben alakul ki, akkor terápiarezisztens lehet, ha a magnézium szérumszintjét nem korrigálják.

• Magnézium plazmaszintje:

A tiazidok és a velük rokon diuretikumok – többek között az indapamid – bizonyítottan fokozzák a magnézium kiválasztását a vizelettel, ami hypomagnesaemiát okozhat (lásd 4.5 és 4.8 pont).

• Kalcium plazmaszintje:

A tiazid és a rokon típusú diuretikumok csökkenthetik a vizelettel történő kalciumürítést, és enyhe, átmeneti plazma kalciumszint-emelkedést okozhatnak. Az előzőleg nem azonosított hyperparathyreoidismus esetében kifejezett hypercalcaemia léphet fel.

A kezelést fel kell függeszteni a mellékpajzsmirigy működésének ellenőrzése előtt.

Vércukorszint

Diabeteses betegek esetében fontos a vércukorszint ellenőrzése, különösen hypokalaemia esetén.

Húgysavszint

Hyperuricaemiás betegekben megnőhet a köszvényes rohamok előfordulásának veszélye.

A veseműködés és a diuretikumok

A tiazid és a rokon típusú diuretikumok csak akkor fejtik ki teljes mértékben hatásukat, ha a veseműködés ép, vagy csak kis mértékben károsodott (a szérum kreatinin szintje felnőttekben 25 mg/l, azaz 220 mikromol/l alatt van). Idősekben a szérum kreatininszintet a kornak, testsúlynak és nemnek megfelelően kell figyelembe venni.

A diuretikum kezelés megkezdésekor lezajló só- és vízveszteség miatt kialakuló hypovolaemia csökkent glomeruláris filtrációt okoz. Emiatt megemelkedhet a vér karbamid és a szérum kreatinin szintje. Ennek az átmeneti veseműködési zavarnak ép veseműködésű egyénekben nincs jelentősége, azonban a már fennálló vesekárosodás rosszabbodhat.

Choroidealis effusio, akut myopia és szekunder, zárt zugú glaucoma

Szulfonamid vagy szulfonamid származék gyógyszerek idioszinkráziás reakciókat válthatnak ki, amely látótérkieséssel járó choroidealis effusiót, átmeneti myopiát és akut zárt zugú glaucomát eredményezhet. A tünetek közé tartozik az akut látásélesség-csökkenés vagy szemfájdalom, amelyek általában a gyógyszer szedésének elkezdése után órákon-heteken belül jelentkeznek. A kezeletlen akut zárt zugú glaucoma maradandó látásvesztéshez vezethet. Elsődleges kezelésként a gyógyszer szedését minél hamarabb abba kell hagyni. Azonnali gyógyszeres, esetleg sebészeti kezelésre lehet szükség, ha az intraocularis nyomás kontrollálatlan marad. Az akut zárt zugú glaucoma kialakulásának kockázati tényezői közé tartozhat a kórelőzményben szereplő szulfonamid- vagy penicillinallergia.

Segédanyagok

Az Indastad 1,5 mg retard tabletta laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Nem javallt kombinációk

Lítium:

A túladagolás jeleivel járó emelkedett plazma lítiumszint, mint sószegény diéta esetében (csökken a lítium kiválasztása a vizelettel). Ezért, ha a diuretikus kezelés szükséges, gondosan ellenőrizni kell a plazma lítium szintjét és a dózist ennek megfelelően módosítani kell.

Óvatosságot igénylő kombinációk

Torsades de pointes‑t előidéző gyógyszerek, például, de nem kizárólag:

• Ia. osztályba tartozó antiaritmiás szerek (például kinidin, hidrokinidin, dizopiramid),

• III. osztályba tartozó antiaritmiás szerek (például amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid, bretilium)

• néhány antipszichotikum:

• fenotiazinok (például klórpromazin, ciamemazin, levomepromazin, tioridazin, trifluoperazin)

• benzamidok (például amiszulprid, szulpirid, szultoprid, tiaprid)

• butirofenonok (például doperidol, haloperidol)

• egyes antipszichotikumok (például pimozid), egyéb hatóanyagok (például bepridil, cizaprid, difemanil, iv. eritromicin, halofantrin, mizolasztin, pentamidin, sparfloxacin, moxifloxacin, iv. vinkamin, metadon, asztemizol, terfenadin).

Fokozott a ventricularis arrhythmiák, különösen a torsades de pointes kockázata (a hypokalaemia rizikó faktor).

A hypokalaemiát ellenőrizni és szükség esetén korrigálni kell, mielőtt ezeket a kombinációkat alkalmazni kezdenék. Klinikai vizsgálatot kell végezni, mérni kell a plazma elektrolitszintjeit és EKG-vizsgálatot kell végezni.

Olyan készítményeket kell adni, melyek hypokalaemia esetén sem okoznak torsedes de pointes‑t.

NSAID‑ok (szisztémás alkalmazás), beleértve a COX‑2 szelektív gátlókat és nagy dózisú acetilszalicilsavat (≥ 3 g/nap):

Az indapamid vérnyomáscsökkentő hatása csökkenhet.

Dehidrált betegekben megnő az akut veseelégtelenség veszélye (csökken a glomeruláris filtráció).

A kezelés kezdetén a betegeket hidrálni és a veseműködést ellenőrizni kell.

Angiotenzin-konvertáló enzim (ACE)-gátlók

Fennáll a hirtelen vérnyomásesés és/vagy akut veseelégtelenség veszélye, ha az ACE‑gátlóval történő kezelést már fennálló nátriumhiány esetén kezdik meg (főleg veseartéria stenosisban szenvedő betegekben).

Magas vérnyomás esetén, ha a megelőző diuretikus kezelés esetleg nátriumszint-csökkenést idézett elő, a következőket kell tenni:

• a diuretikum adását 3 nappal az ACE‑gátlóval történő kezelés megkezdése előtt abba kell hagyni és szükség esetén káliumspóroló hatástól mentes diuretikum adását kell megkezdeni.

• vagy a kezelést kis dózisú ACE‑gátlóval kell kezdeni és a dózist fokozatosan kell emelni.

Pangásos szívelégtelenségben a kezelést nagyon kis dózisú ACE‑gátlóval kell kezdeni, lehetőleg az egyidejűleg adott káliumspóroló hatástól mentes diuretikum adagjának csökkentése után.

Valamennyi esetben a veseműködést (szérum kreatininszint) ellenőrizni kell az ACE‑gátlóval történő kezelés első hetében.

Egyéb hypokalaemiát okozó szerek: amfotericin B (iv.), glüko- és mineralokortikoidok (szisztémás kezelés esetén) tetrakozaktid, stimuláló hashajtók:

Megnő a hypokalaemia veszélye (additív hatás).

A szérum kálium szintjét ellenőrizni és szükség esetén korrigálni kell. Különösen figyelni kell ezekre egyidejű digitálisz-kezelés esetén. Nem-stimuláló hashajtót kell alkalmazni.

Baklofén:

Fokozódik a vérnyomáscsökkentő hatás. A beteg folyadék-beviteléről gondoskodni kell és a kezelés kezdetekor a veseműködést ellenőrizni kell.

Digitálisz-készítmények:

A hypokalaemia és/vagy hypomagnesaemia hajlamosít a digitálisz toxicitás kialakulására. Ellenőrizni kell a plazma kálium- és magnéziumszintjét, valamint az EKG‑t, és szükség szerint módosítani kell a kezelést.

Különös odafigyelést igénylő kombinációk

Allopurinol

Indapamiddal való együttes alkalmazás növelheti az allopurinol által kiváltott túlérzékenységi reakciók incidenciáját.

Mérlegelést igénylő kombinációk

Káliummegtakarító diuretikumok (amilorid, spironolakton, triamteren):

Bár ezek a kombinációk egyes betegek esetében előnyösek, előfordulhat hypokalaemia vagy hyperkalaemia (elsősorban csökkent veseműködésű vagy diabeteses betegekben).

Ellenőrizni kell a szérum káliumszintet és az EKG‑t, és szükség esetén módosítani kell a kezelést.

Metformin:

A diuretikumok, különösen a kacsdiuretikumok adásával összefüggő lehetséges májműködés‑romlás következtében fokozódik a metformin-indukálta laktátacidózis veszélye. Férfiaknak 15 mg/l‑nél (135 mikromol/l), nőknek 12 mg/l‑nél (110 mikromol/l) magasabb szérum kreatininszint esetében nem adható metformin.

Jódozott kontrasztanyagok:

A diuretikumok okozta dehidrációban fokozódik az akut vesekárosodás veszélye, különösen nagy dózisú jódozott kontrasztanyag adásakor.

A jódozott készítmények adása előtt a beteget rehidrálni kell.

Imipramin-típusú antidepresszánsok, neuroleptikumok:

Vérnyomáscsökkentő hatás és az orthostaticus hypotonia fokozott kockázata (additív hatás).

Kalcium (sók):

A vizelettel történő kalciumürítés csökkenése következtében megnő a hypercalcaemia veszélye.

Ciklosporin, takrolimusz:

Még akkor is, ha nem alakul ki folyadék-/nátriumhiány, fokozódik a szérum kreatininszint‑emelkedés veszélye, anélkül, hogy a keringő ciklosporinszint változna.

Kortikoszteroidok, tetrakozaktid (szisztémás alkalmazás):

A vérnyomáscsökkentő hatás csökkenése (víz- és nátriumretenció a kortikoszteroidok miatt).

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Az indapamid terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében korlátozott mennyiségű (kevesebb, mint 300 terhességből származó) információ áll rendelkezésre. A terhesség harmadik trimesztere alatt alkalmazott elhúzódó tiazid-expozíció csökkentheti az anyai plazmavolument és az uteroplacentaris vérellátást, ami foetoplacentaris ischaemiát idézhet elő és ezáltal károsíthatja a magzati fejlődést.

Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat reproduktív toxicitás tekintetében (lásd 5.3 pont).

Az indapamid alkalmazása elővigyázatosságból kerülendő a terhesség alatt.

Szoptatás

Az indapamidnak, illetve metabolitjainak humán anyatejbe történő kiválasztódásával kapcsolatban nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű információ. Szulfonamid-származékokkal szembeni túlérzékenység és hypokalaemia is felléphet. Az anyatejjel táplált csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni.

Az indapamid a tiazid-típusú diuretikumokkal rokon vegyület, melyekről ismert, hogy hatásukra a laktáció csökkenhet vagy megszűnhet.

Az indapamid alkalmazása nem ajánlott a szoptatás alatt.

Termékenység

Nőstény és hím patkányokkal végzett állatkísérletek nem igazoltak reproduktív toxicitást (lásd 5.3 pont). A humán fertilitásra gyakorolt hatás nem valószínűsíthető.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az indapamid nem befolyásolja az éberséget, de egyes esetekben a vérnyomáscsökkenéssel kapcsolatban különböző reakciók léphetnek fel, különösen a kezelés kezdetén vagy újabb vérnyomáscsökkentővel történő kiegészítés esetén.

Ezek hátrányosan befolyásolhatják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

A leggyakrabban jelentett mellékhatások a hypokalaemia, elsősorban dermatológiai túlérzékenységi reakciók az allergiás- és asztmatikus reakciókra hajlamos egyéneknél és maculopapularis kiütések.

A nemkívánatos hatások táblázatos felsorolása

Az eddig jelentett mellékhatások felsorolása az alábbi gyakorisági felosztást követi:

Nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 ‑ < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 ‑ < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 ‑ < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Szervrendszer	Preferált kifejezés	Gyakoriság
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Agranulocytosis	Nagyon ritka
Aplasticus anaemia	Nagyon ritka
Haemolyticus anaemia	Nagyon ritka
Leucopenia	Nagyon ritka
Thrombocytopenia	Nagyon ritka
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek	Hypokalaemia (lásd 4.4 pont)	Gyakori
Hyponatraemia (lásd 4.4 pont)	Nem gyakori
Hypochloraemia	Ritka
Hypomagnesaemia	Ritka
Hypercalcaemia	Nagyon ritka
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Szédülés	Ritka
Fáradtság	Ritka
Fejfájás	Ritka
Paraesthaesia	Ritka
Ájulás	Nem ismert
Szembetegségek és szemészeti tünetek	Myopia	Nem ismert
Homályos látás	Nem ismert
Látáskárosodás	Nem ismert
Akut zárt zugú glaucoma	Nem ismert
Choroidealis effusio	Nem ismert
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	Arrhythmia	Nagyon ritka
(Potenciálisan halálos kimenetelű) torsade de pointes (lásd 4.4 és 4.5 pont)	Nem ismert
Érbetegségek és tünetek	Hypotonia	Nagyon ritka
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Hányás	Nem gyakori
Hányinger	Ritka
Obstipatio	Ritka
Szájszárazság	Ritka
Pancreatitis	Nagyon ritka
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	Májfunkció-eltérés	Nagyon ritka
Májelégtelenség esetén hepaticus encephalopathia alakulhat ki (lásd 4.3 és 4.4 pont)	Nem ismert
Hepatitis	Nem ismert
Bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei	Túlérzékenységi reakciók	Gyakori
Maculopapulosus kiütések	Gyakori
Purpura	Nem gyakori
Angioneuroticus oedema	Nagyon ritka
Urticaria	Nagyon ritka
Toxicus epidermalis necrolysis	Nagyon ritka
Stevens–Johnson-szindróma	Nagyon ritka
Az előzőleg fennálló akut lupus erythematodes disseminatus lehetséges rosszabbodása	Nem ismert
Fényérzékenységi reakciók (lásd 4.4 pont)	Nem ismert
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek	Erectilis disfunctio	Nem gyakori
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	Izomgörcsök	Nem ismert
Izomgyengeség	Nem ismert
Myalgia	Nem ismert
Rhabdomyolysis	Nem ismert
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek	Veseelégtelenség	Nagyon ritka
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei	Megnyúlt QT‑szakasz az EKG‑n (lásd 4.4 és 4.5 pont)	Nem ismert
Emelkedett szérum glükózszint (lásd 4.4 pont)	Nem ismert
Emelkedett szérum húgysavszint (lásd 4.4 pont)	Nem ismert
Emelkedett májenzimszintek	Nem ismert

Egyes kiválasztott mellékhatások leírása

Az 1,5 mg‑os és 2,5 mg‑os indapamid-adagot összehasonlító II. és III. fázisú vizsgálatok során a plazma káliumszintjének elemzése az indapamid dózisfüggő hatását mutatta ki:

• 1,5 mg dózisú indapamid: A klinikai vizsgálatok alatt 4‑6 hetes kezelés után hypokalaemiát (káliumszint < 3,4 mmol/l) a betegek 10%‑ánál észleltek, illetve < 3,2 mmol/l értéket a betegek 4%‑ánál. 12 hetes kezelés után a kálium plazmaszintjének átlagos csökkenése 0,23 mmol/l volt.

• 2,5 mg dózisú indapamid: A klinikai vizsgálatok alatt 4‑6 hetes kezelés után hypokalaemiát (káliumszint < 3,4 mmol/l) a betegek 25%‑ánál észleltek, illetve < 3,2 mmol/l értéket a betegek 10%‑ánál. 12 hetes kezelés után a kálium plazmaszintjének átlagos csökkenése 0,41 mmol/l volt

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

Az indapamid 40 mg‑ig, azaz a terápiás dózis 27‑szereséig nem mutatott toxikus hatást.

Az akut mérgezés tünetei elsősorban a folyadék-/elektrolitzavarok formájában jelentkeznek (hyponatraemia, hypokalaemia). A klinikai tünetek lehetnek a hányinger, hányás, hypotonia, görcsök, szédülés, álmosság, confusio, polyuria vagy oliguria, ami anuriáig fokozódhat (a hypovolaemia következményeként).

Kezelés

A kezelés első lépései a bevett anyag gyomormosással és/vagy aktív szén adásával történő eltávolítását foglalják magukba, amit a folyadék-/elektrolit‑egyensúly helyreállítása követ erre specializálódott kórházi osztályon.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Diuretikumok, szulfonamidok önmagukban, ATC-kód: C03BA11

Hatásmechanizmus

Az indapamid indol gyűrűt tartalmazó szulfonamid-származék, farmakológiai tulajdonságai alapján a tiazid diuretikumok csoportjába tartozik, a vesetubulusok corticalis hígító szegmentumában gátolva a nátrium visszaszívódását, fejti ki hatását. Fokozza a nátrium- és kloridionok, kisebb mértékben a kálium- és magnéziumionok vizelettel történő kiürülését, ezáltal fokozza a vizeletürítést és vérnyomáscsökkentő hatású.

Farmakodinámiás hatások

A II. és III. fázisú klinikai vizsgálatokban, monoterápiában alkalmazva, bizonyították a 24 órás vérnyomáscsökkentő hatást. Ez olyan dózisban is érvényesült, melyben a diuretikus hatás még kismértékű volt.

A vérnyomáscsökkentő hatása összefügg az artériás compliance javulásával és az arteriolák és az egész perifériás rezisztencia csökkenésével.

Az indapamid csökkenti a balkamrai hypertrophiát.

A tiazidok és a hasonló hatású diuretikumok bizonyos dózis fölött elérik terápiás hatásuk csúcsát, míg nemkívánatos hatásaik fokozódnak. Ezért a kezelés ineffektivitása esetén nem szabad a dózist emelni.

A rövid-, közép- és hosszú távú vizsgálatok során a magas vérnyomásban szenvedő betegekben azt is kimutatták, hogy az indapamid:

• nem befolyásolja a lipid-metabolizmust: ez vonatkozik a trigliceridre, az LDL‑koleszterinre és a HDL‑koleszterinre;

• nem befolyásolja a szénhidrát-metabolizmust még diabeteses magas vérnyomásban szenvedő betegekben sem.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Az Indastad 1,5 mg mátrix rendszerű, tartós hatóanyagleadást biztosító készítmény, melyben a hatóanyag olyan anyagban van diszpergálva, mely az elhúzódó kioldódást lehetővé teszi.

Felszívódás

A kioldódó indapamid gyorsan és teljes mértékben felszívódik az emésztőrendszerben.

A táplálék kis mértékben csökkenti a felszívódás sebességét, de a felszívódott gyógyszer mennyiségét nem befolyásolja.

Egyszeri dózisban adva a szérumszint kb. 12 órával a bevétel után tetőzik, ismételt adás esetén a szérumszint változása a két dózis között csökken. A szérumszint egyéni variabilitást mutat.

Eloszlás

Az indapamid 79%‑ban kötődik a plazmafehérjékhez. A plazmából történő kiürülés felezési ideje 14‑24 óra (átlagosan 18 óra). Az egyensúlyi állapot 7 nap után alakul ki. Az ismételt adagolás nem vezet akkumulációhoz.

Biotranszformáció

A kiürülés alapvetően inaktív metabolitok formájában a vizelettel (a dózis 70%‑a) és a széklettel (22%) történik.

Nagymértékben veszélyeztetett betegek

Veseelégtelenségben szenvedő betegekben a farmakokinetikai jellemzők nem változnak.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Az indapamid nem mutatott mutagén vagy karcinogén hatást.

A per os adott nagy dózisok (a terápiás dózis 40‑8000‑szerese) esetén a különböző állatfajokban az indapamid diuretikus hatásai fokozódtak. Az intravénásan vagy intraperitonealisan adott indapamiddal végzett akut toxicitási vizsgálatokban a mérgezés fő tünetei az indapamid farmakológiai tulajdonságainak következményei, pl. bradypnoe és perifériás értágulat voltak.

A reproduktív toxicitási vizsgálatok nem igazoltak embriotoxicitást vagy teratogenitást.

A fertilitás nem sérült sem hím, sem nőstény patkányokban.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tabletta mag

Laktóz-monohidrát

Hidegen duzzadó kukoricakeményítő

Hipromellóz

Kolloid szilícium-dioxid

Magnézium-sztearát

Filmbevonat

Hipromellóz

Makrogol 6000

Titán-dioxid (E171)

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Kiszerelési egységek: 10 db, 15 db, 30 db, 50 db, 60 db, 90 db, 100 db retard tabletta buborékcsomagolásban (PVC/alumínium).

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

STADA Arzneimittel AG

Stadastrasse 2‑18

D-61118 Bad Vilbel

Németország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-20628/01 (30×)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2008. augusztus 27.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2015. november 19.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. július 20.