1. A GYÓGYSZER NEVE

Iohexol Wogen 350 mg I/ml oldatos injekció

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Hatóanyag	Koncentráció	Tartalom ml-enként
johexol (INN)	350 mg I/ml	755 mg, ami 350 mg I-nak felel meg

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

A johexol egy nem ionos, monomer, trijódozott, vízoldékony röntgenkontrasztanyag (az Iohexol Wogen 140 mg I/ml koncentrációban izotóniás a vérrel és a szöveti folyadékokkal). A pH-értéke 6,9‑7,6.

Az Iohexol Wogen ozmolalitása és viszkozitása a következő:

Koncentráció	Ozmolalitás	Viszkozitás (mPa·s)
	mOsmol/kg 37 °C)	20 °C	37 °C
350 mg I/ml	760-928	23,3	10,6

Módszer: gőznyomás-ozmometria

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció intravénás vagy intraarteriális alkalmazásra, valamint testüregekben történő alkalmazásra. Az Iohexol Wogen felhasználásra kész, tiszta, színtelen vagy halványsárga színű, steril vizes oldatként kerül forgalomba.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Ez a gyógyszer kizárólag diagnosztikai célra alkalmazható.

Radiológiai kontrasztanyag felnőtteknél, valamint gyermekeknél és serdülőknél történő alkalmazásra angiográfia, urográfia, továbbá CT-vizsgálatnál kontrasztnövelés céljára. Alkalmazható továbbá artrográfia és a gastrointestinalis traktus vizsgálatai esetén.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Az adagolás a vizsgálat típusától, a beteg életkorától, testtömegétől, perctérfogatától és általános állapotától, valamint az alkalmazott technikától függ. Általában ugyanaz a jódkoncentráció és térfogat alkalmazandó, mint a jelenleg használatos egyéb jódozott röntgen-kontrasztanyagok esetén. Mint minden kontrasztanyag esetén, gondoskodni kell a megfelelő hidratációról az alkalmazás előtt és után.

Az alábbi dózisok iránymutatásként szolgálnak:

INTRAVÉNÁS ALKALMAZÁS

Javallat		Koncentráció	Térfogat	Megjegyzések
Urográfia	Felnőttek	350 mg I/ml	40–80 ml	Egyes esetekben alkalmazható 80 ml-nél nagyobb mennyiség
Digitális szubtrakciós angiográfia		350 mg I/ml	20–60 ml/inj.
kontraszterősítés CT-vizsgálat során	Felnőttek	350 mg I/ml	100–150 ml	A teljes 1. dózis általában 30‑60 g

INTRAARTERIÁLIS ALKALMAZÁS

Javallat		Koncentráció	Térfogat	Megjegyzések
Arteriográfia	- Abdominalis aortográfia - Femoralis	350 mg I/ml 350 mg I/ml	40–60 ml/inj. 30–50 ml/inj.	Az egyes injekciók térfogata az injekció beadási helyétől függ
Cardio-angiográfia	Felnőttek - Bal kamra és aortaív - Szelektív coronaria arteriográfia	350 mg I/ml 350 mg I/ml	30–60 ml/inj. 4–8 ml/inj.
Gyermekek	350 mg I/ml	Az életkor, a testtömeg és a kórkép függvényében (max. 8 ml/ttkg.)

TESTÜREGEK

Javallat		Koncentráció	Térfogat	Megjegyzések
Artográfia		350 mg I/ml	5–10 ml
Gastroinestinalis vizsgálat	Szájon át történő alkalmazás – felnőttek	350 mg I/ml	Egyéni
Nyelőcső – gyermekek	350 mg I/ml;	2–4 ml/ttkg.	Max, dózis: 50 ml
Koraszülött gyermekek	350 mg I/ml	2–4 ml/ttkg.
Rectalis alkalmazás – gyermekek	Hígítsa csapvízzel 100–150 mg I/ml koncentrációra	5–10 ml/ttkg.	Példa: hígítsa az Iohexol Wogen-t csapvízzel 1:2 arányban
kontraszterősítés CT-vizsgálat során	Szájon át történő alkalmazás – felnőttek Szájon át történő alkalmazás – gyermekek Rectalis alkalmazás – gyermekek	Hígítsa csapvízzel 6 mg I/ml koncentrációra Hígítsa csapvízzel 6 mg I/ml koncentrációra Hígítsa csapvízzel 6 mg I/ml koncentrációra	800–2000 ml a hígított oldatból, megadott időn keresztül 15–20 ml/ttkg a hígított oldatból Egyéni	Példa: Hígítsa az Iohexol Wogen-t csapvízzel 1:50 arányban

Különleges betegcsoportok

Nem vonatkoznak különleges adagolási ajánlások az idős, valamint a máj- és/vagy vesekárosodásban szenvedő betegekre.

Az alkalmazás módja

Intravénás, intraarteriális, valamint testüregekben történő alkalmazásra.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával, jódozott röntgen-kontrasztanyagokkal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység.

Manifeszt thyreotoxicosis.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Általában a nem ionos kontrasztanyagok alkalmazásával kapcsolatos különleges óvintézkedések

Túlérzékenység

A kórelőzményben előforduló allergia, asthma, vagy a jódozott radiográfiai kontrasztanyagokkal szembeni nemkívánatos reakciók különleges elővigyázatosságot igényelnek. Ennek megfelelően a kontrasztanyagok bármilyen jellegű alkalmazása előtt részletes kórtörténetet kell felvenni, és allergiás diatézises betegeknél, valamint olyan betegeknél, akiknél ismertek túlérzékenységi reakciók, nagyon szigorú javallat szükséges.

Fontolóra vehető a kortikoszteroidokkal vagy H1- és H2-hisztaminantagonistákkal történő kezelés azon betegeknél, akiknél fennáll az intolerancia kockázata. Azonban ezek nem feltétlenül előzik meg az anaphylaxiás sokkot. Valójában akár el is fedhetik az első tüneteket. Asthma bronchialéban szenvedő betegek esetén különösen a bronchospasmus kockázata fokozott.

A súlyos mellékhatások kockázata az Iohexol Wogen alkalmazása esetén minimálisnak tekinthető. Azonban a jódozott röntgen-kontrasztanyagok súlyos, életveszélyes, halálos kimenetelű anaphylaxiás/anaphylactoid reakciókat vagy a túlérzékenység egyéb jeleit idézhetnek elő.

Függetlenül a beadott mennyiségtől és az alkalmazás módjától, az angiooedema, a conjunctivitis, a köhögés, a pruritus, a rhinitis, a tüsszögés és az urticaria a súlyos anaphylaxiás reakciók jelei lehetnek, mely kezelést igényel.

Emiatt előre meg kell tervezni az eljárást arra az esetre, ha súlyos reakció lépne fel, rendelkezésre kell állnia a szükséges gyógyszereknek és felszerelésnek, valamint a kellő orvostudományi tapasztalattal rendelkező, képzett személyzetnek azonnali kezelés céljából.

Fenyegető sokk esetén a kontrasztanyag beadását azonnal fel kell függeszteni, és, ha szükséges, meg kell kezdeni a specifikus intravénás kezelést.

Javasolt a teljes röngtenfelvételi eljárásra behelyezni egy kanült vagy katétert a gyors intravénás hozzáférés biztosítása érdekében.

A béta-adrenerg-blokkolóval kezelt betegek, különösen az asthmások esetében könnyebben kialakulhat bronchospasmus, és csökkenhet a béta-receptor-agonista-, illetve adrenalin-kezelés hatásossága, ami nagyobb dózisok alkalmazását teheti szükségessé. Ezeknél a betegeknél emellett előfordulhat, hogy az anaphylaxia atipikus tünetekel jelentkezik, ami tévesen vasovagalis reakcióként értelmezhető.

A túlérzékenységi reakciók általában kisebb mértékű légúti vagy bőrtünetek formájában jelentkeznek, mint például enyhe légzési nehézség, a bőr kivörösödése (erythema), urticaria, pruritus vagy az arc oedemája. A súlyos reakciók, mint amilyen az angiooedema, a subglottis oedema, a bronchospasmus és a sokk, ritkák. Ezek a reakciók általában a kontrasztanyag beadása után egy órán belül jelentkeznek. Ritka esetekben a túlérzékenység késleltetve is megjelenhet (órákkal vagy napokkal később), de ezek az esetek ritkán életveszélyesek, és főleg a bőrt érintik.

Megfigyelési időszak:

Általában véve, a betegeket az alkalmazást követően legalább egy órán át orvosi felügyelet alatt kell tartani, hiszen a mellékhatások többsége ebben az idősávban jelentkezik. Megfigyelhetők lehetnek késleltetett reakciók. A megfigyelési időszak különösen érvényes csökkent vesefunkciójú betegek esetén. A cardialis decompensatióval rendelkező betegek esetén a megfigyelési időszaknak néhány órán keresztül kell tartania.

Coagulopathia

Súlyos, illetve ritkán halálos kimenetelű, myocardialis infarctust vagy stroke-ot okozó thromboemboliás eseményekről számoltak be angiokardiográfiai eljárások során ionos és nem ionos kontrasztanyagok használata esetén egyaránt.

Vascularis katéterezési eljárások során különös figyelmet kell fordítani az angiográfiás technikára, és a katétert rendszeresen át kell öblíteni (pl. heparinos sóoldattal) az eljárással összefüggő thrombosis és embolia kockázatának minimalizálása érdekében.

Katéterezési eljárás során figyelembe kell venni, hogy a kontrasztanyag mellett számos egyéb tényező hatással van a thromboembóliás események kialakulására.

Ezek a tényezők többek között a következők: a vizsgálat időtartama, az injekciók száma, a katéter és a fecskendő anyagának típusa, a meglévő alapbetegségek és az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek.

A vizsgálatot, amennyire csak lehetséges, rövid idő alatt el kell végezni.

Homociszteinuriás betegek esetén fennáll a kockázata, hogy az angiográfiai eljárás thrombosist vagy embóliát okoz.

Javasolt az elővigyázatosság olyan betegek esetén, akiknél fennáll a thrombosis, a phlebitis, az ischaemia, a helyi fertőzés vagy a vénás rendszer teljes elzáródásának gyanúja. Az extravasatio megelőzése érdekében a gyógyszer alkalmazását megfigyelés alatt kell végezni.

A kontrasztanyag intraarteriális alkalmazása esetén minden esetben figyelemmel kell követni a pulzálást.

Thromboangiitis obliterans (M. Buerger) vagy ischaemiával járó ascendáló fertőzések esetén egyértelmű indikációnak kell fennállnia az angiográfia mellett. Ennek hiányában ilyen vizsgálat elvégzése ezen esetekben nem javasolt.

In vitro körülmények között a nem ionos kontrasztanyagok véralvadásgátló hatása gyengébb, mint az ionos kontrasztanyagoké.

Hidratálás

A kontrasztanyag alkalmazása előtt és után is gondoskodni kell arról, hogy a beteg megfelelően hidratált állapotban legyen. Szükség esetén a betegnek intravénás hidratálás adható, amíg a kontrasztanyag teljesen ki nem ürül. Ez különösen érvényes a myeloma multipexben, diabetes mellitusban, veseelégtelenségben vagy hyperurikaemiában szenvedő betegeknél, valamint a (kis)gyermekek, idősek és a rossz általános állapotú betegek esetén. A kockázatnak kitett betegeknél a víz- és az elektrolitháztartást figyelemmel kell kísérni, és a szérum kalciumszintjében bekövetkező hirtelen csökkenés tüneteit kezelni kell.

A diuretikumok alkalmazása miatt bekövetkező kiszáradás kockázata miatt elsőként vízzel és elektrolitokkal történő rehidratálásra van szükség az akut veseelégtelenség kockázatának csökkentése érdekében. Különösen az 1 éves kor alatti gyermekek és az újszülöttek hajlamosak a hemodinamika és elektrolitháztartás zavarainak kialakulására.

A szívet és a keringést érintő reakciók

Különös figyelemmel kell eljárni a súlyos szívbetegségben / szív- és keringési betegségben, valamint pulmonalis hypertoniában szenvedő betegek esetén, mivel ezeknél a betegeknél hemodinamikai változások vagy szívritmuszavarok fordulhatnak elő. Ez különösen érvényes a kontrasztanyagnak a koszorúerekbe, a bal kamrába vagy a jobb kamrába történő beadását követően (lásd még a 4.8 pontot).

Különösen a szívelégtelenségben, súlyos szívkoszorúér-betegségben, instabil angina pectorisban, billentyűbetegségben szenvedő, vagy korábbi myocardialis infarctuson átesett, vagy koszorúér-bypass grafttal rendelkező, illetve pulmonalis hypertoniában szenvedő betegeknél áll fenn a hajlam a szívet érintő reakciók kialakulására.

Idős betegeknél, valamint olyan betegeknél, akiknél már fennáll valamilyen szívbetegség, gyakrabban fordulnak elő az EKG-n megjelenő ischaemiás elváltozásokhoz vagy arrhythmiához vezető reakciók.

Szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a kontrasztanyag intravascularis alkalmazása pulmonalis oedemát okozhat.

Központi idegrendszeri rendellenességek

A görcsrohamok kockázata miatt elővigyázatossággal kell eljárni akut cerebralis pathologiával rendelkező, daganatos vagy epilepsziás betegek esetén. Alkohol- és drogfüggő személyek esetén szintén fokozottan fennáll a görcsrohamok és a neurológiai mellékhatások kockázata.

A johexol alkalmazásával öszefüggésben encephalopathiát jelentettek (lásd 4.8 pont). A kontrasztanyag indukálta encephalopathia idegrendszeri működészavar jeleit és tüneteit okozhatja, például fejfájást, látászavart, corticalis vakságot, zavartságot, görcsrohamokat, koordinációvesztést, hemiparesist, aphasiát, eszméletvesztést, kómát vagy cerebralis oedemát. A tünetek a johexol beadását követően perceken vagy órákon belül felléphetnek és általában napokon belül elmúlnak. A vér-agy gát fokozott permeabilitásával járó állapotok megkönnyítik a kontrasztanyag agyszövetbe való átjutását, és így központi idegrendszeri zavarok, például encephalopathia kialakulásához vezethetnek.

Körültekintően kell eljárni intravascularis alkalmazás esetén olyan betegeknél, akiknél akut cerebralis infarctus vagy akut intracranialis vérzés áll fenn, akik a vér-agy gát zavarait okozó betegségekben szenvednek, valamint akik cerebralis oedemában, akut demyelinisatióban vagy előrehaladott cerebralis atherosclerosisban szenvednek.

Kontrasztanyag indukálta encephalopathia gyanúja esetén meg kell kezdeni a megfelelő orvosi ellátást és a johexolt nem szabad újra alkalmazni.

Az áttétek, valamint a degeneratív vagy gyulladásos folyamatok okozta neurológiai tüneteket a kontrasztanyagok alkalmazása súlyosbíthatja. A tünetekkel járó cerebrovascularis betegségben szenvedő, korábbi stroke-on vagy gyakori tranziens ischaemiás eseményeken átesett betegek esetén fokozottan fennáll a kontrasztanyagok kiváltotta neurológiai szövődmények kockázata intraarteriális injekció formájában történő alkalmazást követően.

A kontrasztanyag intraarteriális injekciója vasospasmust okozhat, ami cerebralis ischaemiás tüneteket okoz.

A vesét érintő reakciók

A jódozott radiológia kontrasztanyagok alkalmazásának hatására megemelkedhet a szérum kreatininszintje, és akut veseelégtelenség léphet fel. E mellékhatások kontrasztanyag alkalmazását követő kialakulásának megelőzése érdekében különleges elővigyázatossággal kell eljárni olyan betegek esetén, akiknél már eleve fennáll a csökkent vesefunkció és a diabetes mellitus, mivel ezek a betegek fokozott kockázatnak vannak kitéve.

A további hajlamosító tényezők: a korábban fellépő veseelégtelenség kontrasztanyag alkalmazását követően, vesebetegség a kórelőzményben, 60 év feletti életkor, kiszáradás, előrehaladott arteriosclerosis, dekompenzált szívelégtelenség, a kontrasztanyag nagy dózisának, illetve több injekciónak az alkalmazása, a kontrasztanyag közvetlenül a veseartériába történő alkalmazása, egyéb nephrotoxikus anyagoknak való kitettség, súlyos és krónikus hypertonia, hyperurikaemia, paraproteniaemiás (myelomatosis és Waldenström-féle macrobglobulinaemia, plasmacytoma) vagy dysproteinaemiás állapotok.

Megelőző intézkedések:

- Magas kockázatú betegek azonosítása.

- Kellő hidratáltság biztosítása. Szükség esetén az alkalmazás előtt alkalmazzon intravénás hidratálást egészen addig, amíg a kontrasztanyag a veséken keresztül ki nem választódik.

- A vesét érintő – nephrotoxicus gyógyszerek, kolecisztográfiai szerek, artériaelszorítás, veseartéria angioplasztikája vagy kiterjedt műtéti beavatkozás jelentette – további stressz kerülése, amíg a vesék ki nem választják a kontrasztanyagot.

- A dózis minimálisra csökkentése.

- A kontrasztanyagokkal végzett ismételt vizsgálatok késleltetése addig, amíg a vesefunkció a kiindulási állapotra nem áll vissza.

A kontrasztanyaggal végzett röntgenvizsgálat megengedett haemodyalisisben részesülő betegeknél. A haemodyalisis és a kontrasztanyag injekciójának beadása között eltelt időtartamnak nincs jelentősége.

Metformin-kezelésben részesülő diabeteses betegek

A metformin-kezelésben részesülő diabeteses betegeknél fennáll a laktátacidosis kialakulásának kockázata jódozott radiológiai kontrasztanyagok alkalmazása esetén, különösen a károsodott vesefunkciójú betegek esetén. A laktátacidosis kockázatának minimalizálása érdekében a metforminnal kezelt diabeteses betegeknél meg kell határozni a szérum kreatininszintjét a jódozott kontrasztanyag intravascularis beadása előtt, és az alábbi körülmények fennállása esetén a következő óvintézkedéseket kell tenni:

1. Azok a betegek, akik eGFR-értéke legalább 60 ml/perc/1,73 m² (CKD 1 és 2), a szokásos módon szedhetik tovább a metformint.

2. Azok a betegek, akik eGFR-értéke 30-59 ml/perc/1,73 m² (CKD 3)

- Azok a betegek, akiknél intravénás kontrasztanyagot alkalmaznak és akik eGFR-értéke legalább 45 ml/perc/1,73 m²), a szokásos módon szedhetik tovább a metformint.

- Azon betegek esetén, akiknél intraarteriális úton alkalmaznak kontrasztanyagot, valamint akiknél intravénás úton alkalmaznak kontrasztanyagot, és akik eGFR-értéke 30 és 44 ml/perc/1,73 m² közötti, a metformin alkalmazását 48 órával a kontrasztanyag alkalmazása előtt meg kell szakítani, és csak 48 órával a kontrasztanyag alkalmazása után szabad újrakezdeni, amennyiben a vesefunkció nem mutat romlást.

3. Azon betegek esetén, akik eGFR-értéke 30 ml/perc/1,73 m² alatti (CKD 4 vagy 5), valamint akiknél májkárosodást vagy hypoxiát okozó társbetegség áll fenn, a metformin ellenjavallt, és a jódozott kontrasztanyag alkalmazását kerülni kell.

4. Azoknál a sürgősségi ellátásban részesülő betegeknél, akik vesefunkciója csökkent vagy nem ismert, az orvosnak kell mérlegelnie a kontrasztanyaggal végzett vizsgálat kockázatait és előnyeit. A metformint a kontrasztanyag alkalmazásának idejétől le kell állítani. Az eljárást követően a beteget monitorozni kell a laktátacidosis tünetei szempontjából. A metformint a kontrasztanyag alkalmazása után 48 óra elteltével újra lehet kezdeni, ha a szérum kreatininszintje/az eGFR a képalkotó vizsgálat előtti szinthez képest nem változott.

Máj- és vesekárosodásban szenvedő betegek

Különös figyelemmel kell eljárni azon betegek esetén, akik vese- és májfunkciója is súlyosan károsodott, mivel ezeknél a betegeknél a kontrasztanyag kiválasztódása jelentősen késleltetett.

Myasthenia gravis

A jódozott radiológiai kontrasztanyagok alkalmazása súlyosbíthatja a myashtenia gravis tüneteit.

Phaeochromocytoma

Az intervenciós eljárásokon áteső, phaeochromocytomában szenvedő betegek esetén profilaktikus intézkedésként alfa-blokkolókat kell alkalmazni a hipertenzív krízis megelőzése érdekében.

A pajzsmirigyműködés zavara

Az oldatokban lévő szabad jód, valamint a dejódozódás során felszabaduló jód miatt a jódozott kontrasztanyagok befolyással vannak a pajzsmirigyműködésre. Ez az arra hajlamos betegeknél hyperthyreosist vagy akár thyreotoxicus krízist is okozhat. Szükség esetén a vizsgálatot tirosztatikumok alatti védelem mellett kell elvégezni (lásd 4.3 pont). Különös figyelemmel kell eljárni a hyperthyreosisban szenvedő betegek esetén. A manifeszt, de még nem diagnosztizált hyperthyreosisban szenvedő betegek is kockázatnak vannak kitéve, ezért a látens hyperthyreosisban (pl. göbös golyvában) szenvedő, valamint a funkcionális autonómiával rendelkező betegeknek (gyakran pl. az idős betegek, különösen a jódhiányos területeken) a vizsgálat előtt ki kell vizsgáltatniuk pajzsmirigyműködésüket, ha ezek az állapotok feltételezhetők.

Ügyelni kell arra, hogy a jódozott kontrasztanyag alkalmazása előtt a beteg nem eshet át a pajzsmirigyet vizsgáló, képalkotó vagy funkcionális vizsgálaton, és nem részesülhet radioaktív jóddal végzett kezelésben, mivel a jódozott kontrasztanyag alkalmazása – az alkalmazás módjától függetlenül – befolyásolja a hormonvizsgálatok eredményét és a pajzsmirigy vagy a pajzsmirigy-daganatból származó áttétek jódfelvételét mindaddig, amíg a vizeletbe kiválasztott jód mennyisége vissza nem áll a szokásos mértékűre. Lásd még a 4.5 pontot.

Jódozott kontrasztanyagok alkalmazását követően hypothyreosisra vagy a pajzsmirigy átmeneti szuppressziójára utaló eredményekről számoltak be a pajzsmirigy működésének vizsgálatai során felnőtt és pediátriai betegek esetén, a csecsemőket is beleértve. Egyes betegek kezelésben részesültek a hypothyreosis ellen. Lásd még a gyermekekre és serdülőkre vonatkozó részt.

Szorongásos zavarok

Kifejezett szorongás esetén alkalmazható szedatívum.

Sarlósejtes betegség

A kontrasztanyagok intravénás vagy intraartériás injekcióban történő alkalmazás esetén sarlósejtes betegséget válthatnak ki olyan személyeknél, akik homozigóták a sarlósejtes betegségre nézve.

Egyéb kockázati tényezők

Az autoimmun rendellenességekben szenvedő betegeknél megfigyeltek súlyos vasculitises eseteket, valamint Stevens–Johnson-szindróma-szerű eseteket.

A súlyos érrendszeri és neurológiai rendellenességek, melyek különösen az idős betegek esetén jellemzők, kockázati tényezők a kontrasztanyagokra adott reakciók kialakulása szempontjából.

Extravasatio

A kontrasztanyag extravasatiója ritka esetekben helyi fájdalmat, oedemát és erythemát okozhat, általában tartós hatások nélkül. Megfigyeltek gyulladásos tüneteket, és akár szöveti necrosist is. Ebben az esetben az érintett területek felpolcolása és hűtése javasolt rutinszerű intézkedésként. Kompartment-szindróma kialakulása esetén sebészeti úton történő dekompresszióra lehet szükség.

A kontrasztanyag intraarteriális alkalmazása esetén minden esetben figyelemmel kell követni a pulzálást.

Gyermekek és serdülők:

Különös figyelmet kell fordítani a 3 évesnél fiatalabb gyermekbetegekre, mivel az időnként előforduló pajzsmirigy-alulműködés a korai életszakaszban károsan befolyásolhatja a mozgás-, a hallás- és a kognitív fejlődést, és átmenetileg szükséges lehet a T4-pótló kezelés. A hypothyreosis előfordulási gyakorisága a jódozott kontrasztanyagoknak kitett, 3 évnél fiatalabb betegek esetén a jelentések alapján az alanyok életkora és a jódozott kontrasztanyag dózisa függvényében 1,3% és 15% közötti, és gyakrabban figyelhető meg újszülöttek és koraszülött csecsemők esetén. Az újszülöttek az anyán keresztül a terhesség során is ki lehetnek téve a gyógyszernek.

A pajzsmirigy működését minden 3 év alatti gyermek esetén értékelni kell a jódozott kontrasztanyagnak való kitettséget követően. Ha kimutatható a hypothyreosis, mérlegelni kell a kezelés szükségességét, és a pajzsmirigy működését annak helyreállásáig figyelemmel kell követni.

Különösen fontos gondoskodni a megfelelő hidratáltsági állapotról csecsemők és kisgyermekek esetén a kontrasztanyag alkalmazása előtt és után. A nephrotoxicus hatású gyógyszerek alkalmazását fel kell függeszteni. Csecsemőknél az életkorral összefüggő csökkent glomerulusfiltrációs ráta szintén a kontrasztanyag késleltetett kiválasztását okozhatja.

A kisgyermekek (<1 éves életkor), és különösen az újszülöttek érzékenyek az elektrolitháztartás zavaraira és a hemodinamikai változásokra.

Agyi arteriográfia

Az előrehaladott atherosclerosisban, súlyos hypertoniában, cardialis decompensatióban szenvedő, vagy az időskorú betegeknél, illetve akiknél korábban agyi thrombosis vagy migrén fordult elő, gyakrabban léphetnek fel cardiovascularis reakciók, például bradycardia, valamint a vérnyomás csökkenése vagy emelkedése.

Arteriográfia

Az alkalmazott eljárástól függően előfordulhat az artéria, véna, aorta vagy az ezekkel szomszédos szervek sérülése, a pleurocentesis, a retroperitonealis vérzés, a gerincvelő sérülése, valamint paraplegiás tünetek.

Nátrium

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz térfogategységenként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A jódozott radiológiai kontrasztanyagok átmenetileg csökkent vesefunkciót okozhatnak, ami metformin együttes alkalmazása esetén laktátacidosishoz vezethet diabeteses betegeknél (lásd 4.4 pont).

A lehetséges inkompatibilitások kockázatának csökkentése érdekében nem javasolt a kontrasztanyagot más gyógyszerekkel keverni.

Azon betegeknél, akik a vizsgálatot megelőző 2 héten belül interleukin-2-vel agy interferonokkal történő kezelésben részesültek, fokozottan fennáll a késői reakciók (erythema, influenzaszerű tünetek vagy bőrreakciók) kockázata.

Bizonyos neuroleptikumok vagy triciklusos antidepresszánsok egyidejű alkalmazása csökkentheti a görcsrohamok küszöbét, ezáltal fokozhatja a kontrasztanyag által kiváltott görcsrohamok kockázatát.

A β-blokkolókkal történő kezelés csökkentheti a túlérzékenységi reakciók küszöbét, illetve a β‑agonisták nagyobb dózisban való alkalmazását teheti szükségessé a túlérzékenységi reakciók kezelése során.

A béta-blokkolók, vazoaktív szerek, angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók és angiotenzinreceptor-antagonisták csökkenthetik a vérnyomásváltozások szív- és érrendszeri kompenzációs mechanizmusainak hatékonyságát.

Minden jódozott radiológiai kontrasztanyag befolyásolhatja a pajzsmirigyműködés vizsgálatainak eredményét, mivel a vizsgálatot követően pár hétig csökkent mértékű a pajzsmirigy jódmegkötő kapacitása.

Nem befolyásolják azonban azokat a pajzsmirigyműködési vizsgálatokat, amelyek nem a jód meghatározásán alapulnak, pl. a T₃-gyanta-felvételt vagy a közvetlen tiroxin-vizsgálatokat.

A kontrasztanyag magas koncentrációja a szérumban és a vizeletben befolyásolhatja a bilirubin, a fehérje vagy a szervetlen anyagok (például vas, réz, kalcium vagy foszfát) laboratóriumi vizsgálatainak eredményét. Ezen anyagok vizsgálata tehát nem végezhető el a kontrasztanyaggal végzett vizsgálat napján.

A szakirodalom nem tartalmaz utalást a vesén keresztül kiválasztott kontrasztanyag és a kolecisztográfia céljából orálisan alkalmazott kontrasztanyag közötti kölcsönhatásra.

A kontrasztanyag és a vazokonstrikciót okozni képes gyógyszerek egyidejű alkalmazása esetén felerősödhetnek a neurológiai mellékhatások.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség:

A johexol terhesség alatt történő alkalmazásának biztonságosságát még nem állapították meg. Állatokkal végzett vizsgálatok nem igazoltak közvetlen vagy közvetett káros hatásokat a reprodukció, az embrió vagy a magzat fejlődése, a terhesség lefolyása és a peri- valamint postnatalis fejlődés tekintetében.

Amennyire csak lehetséges, a sugárzásnak való kitettség kerülendő a terhesség alatt. Ennek megfelelően a kontrasztanyagokkal vagy a nélkül végzett radiológiai vizsgálatok előnyeit körültekintően mérlegelni kell az esetleges kockázatokkal szemben. Az Iohexol Wogen nem alkalmazható a terhesség alatt, kivéve, ha az előnyök meghaladják a kockázatokat, és az orvos elengedhetetlennek tartja a vizsgálatot.

A sugárzásnak való kitettség elkerülése érdekében a kockázatok és előnyök értékelése során figyelembe kell venni a magzati pajzsmirigy jóddal szembeni érzékenységét.

A méhen belül jódozott kontrasztanyagnak kitett újszülöttek esetén a pajzsmirigyműködés monitorozása javasolt (lásd 4.4 pont).

Szoptatás:

A kontrasztanyagok csak minimális mértékben választódnak ki az anyatejbe, és csak minimális mennyiségben szívódnak fel a belekből. A szoptatás normális módon folytatható, ha az anyánál jódozott radiológiai kontrasztanyagot alkalmaztak. Egy klinikai vizsgálat során az anyatejbe kiválasztott johexol mennyisége az injekció beadását követően 24 órán belül a testtömegre korrigált dózis 0,5%-a volt. A csecsemő szervezébe bejutó johexol mennyisége az injekció beadását követően 24 órán belül a gyermekekre vonatkozó dózis csupán 0,2%-ának felel meg.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az utolsó injekció beadását követően egy órán keresztül nem javasolt gépjárművet vezetni vagy gépeket kezelni.

Azoknak a járóbetegeknek, akik rövid megfigyelési időszakot követően elhagyják a kórházat, tisztában kell lenniük azzal, hogy szédülés fordulhat elő.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A nemkívánatos hatások gyakoriságának meghatározása a következő:

Nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10 000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

ÁLTALÁNOS (a jódozott kontrasztanyagok minden jellegű alkalmazására érvényes)

Az alábbiakban látható a radiológiai vizsgálatokkal összefüggő lehetséges általános mellékhatások felsorolása, amelyek nem ionos, monomer radiológia kontrasztanyagok (alkalmazása) esetén fordulhatnak elő. Az alkalmazás módjára specifikus mellékhatásokért, kérjük, olvassa ez az erre vonatkozó részeket.

Túlérzékenységi reakciók a dózistól és az alkalmazás módjától függetlenül előfordulhatnak. Az enyhe tünetek a súlyos anaphylaxiás reakció/sokk első jelei lehetnek. A kontrasztanyag alkalmazását azonnal fel kell függeszteni, és szükség esetén meg kell kezdeni a specifikus kezelést vascularis úton alkalmazva.

Az S-kreatinin szintjének átmeneti emelkedése gyakoribb a jódozott radiológiai kontrasztanyagok alkalmazását követően.

Előfordulhat kontrasztanyag által kiváltott encephalopathia az Iohexol Wogen intravascularis alkalmazását követően. Ezt a kontrasztanyag extravasatiója okozza, ami szenzoros, motoros vagy általános neurológiai diszfunkció formájában jelentkezhet.

Előfordulhat kontrasztanyag által kiváltott nephropathia.

A krónikus jódmérgezés vagy „jód-mumpsz” a radiológiai kontrasztanyagok alkalmazásának nagyon ritka szövődménye, amelyre a nyálmirigyek duzzanata és érzékenysége jellemző a vizsgálatot követően körülbelül 10 napon keresztül.

Immunrendszeri betegségek és tünetek:

Ritka: túlérzékenység (életveszélyes vagy halálos lehet), többek között dyspnoe, kiütés, erythema, urticaria, pruritus, bőrreakció, conjunctivitis, köhögés, rhinitis, tüsszögés, vasculitis, angioneuroticus oedema, laryngealis oedema, laryngospasmus, bronchospasmus vagy nem cardiogen pulmonalis oedema. Ezek az injekció beadását követően azonnal vagy akár több nappal később is jelentkezhetnek, és a sokk állapotának kezdetét jelezhetik. A túlérzékenységgel összefüggő bőrreakciók több nappal az injekció beadása után is jelentkezhetnek.

Nagyon ritka: anaphylaxiás/anaphylactoid reakciók (életveszélyes vagy halálos lehet)

Nem ismert: anaphylaxiás/anaphylactoid sokk (életveszélyes vagy halálos lehet)

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Nem gyakori: fejfájás

Nagyon ritka: dysgeusia (átmeneti fémes íz érzése), görcsrohamok, vasovagalis syncope (hirtelen eszméletvesztés)

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:

Ritka: bradycardia

Érbetegségek és tünetek:

Nagyon ritka: hypertensio, hypotensio

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Nem gyakori: hányinger

Ritka: hányás, hasi fájdalom

Nagyon ritka: diarrhoea

Nem ismert: a nyálmirigyek duzzanata és érzékenysége

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók:

Gyakori: fájdalom, melegségérzés, a kreatininszint átmeneti emelkedése

Nem gyakori: hyperhidrosis, hidegérzet, vasovagalis reakciók

Ritka: láz

Nagyon ritka: hidegrázás

INTRAVASCULARIS ALKALMAZÁS (INTRAARTERIÁLIS ÉS INTRAVÉNÁS ALKALMAZÁS):

Kérjük, először az „ÁLTALÁNOS” című szakaszt olvassa el. Az alábbiakban kizárólag azon nemkívánatos események és azok gyakoriságának leírása olvasható, amelyek a nem ionos, monomer kontrasztanyag intravascularis alkalmazása esetén fordulnak elő.

Az elsősorban intraarteriális alkalmazás esetén előforduló nemkívánatos hatások természete az injekció beadásának helyétől és az alkalmazott dózistól függ. A szelektív arteriográfia és egyéb olyan eljárások, amelyek során a kontrasztanyag magas koncentrációban jut el egy adott szervhez, az adott szervet érintő szövődményekkel járhatnak.

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek:

Nem ismert: thrombocytopenia

Endokrin betegségek és tünetek:

Nem ismert: thyreotoxicosis, átmeneti hypothyreosis

Pszichiátriai kórképek:

Nem ismert: zavartság, agitatio, nyugtalanság, szorongás

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Ritka: szédülés, paresis, bénulás, fotofóbia, álmosság

Nagyon ritka: görcsrohamok, tudatzavarok, cerebrovascularis esemény, szenzoros rendellenességek (a hypoaesthesiát is beleértve), paraesthesia, tremor

Nem ismert: átmeneti motoros dysfunctio (a beszédzavarokat, afáziát és dysarthriát is beleértve), a kontrasztanyag által kiváltott átmeneti encephalopathia (az átmeneti emlékezetvesztést, dezorientációt, kómát, stuport, retrográd amnesiát, hemiparesist és a cerebralis oedemát is beleértve)

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

Ritka: látászavar (a diplopiát és a homályos látást is beleértve)

Nem ismert: átmeneti corticalis vakság

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei:

Nem ismert: átmeneti hallásvesztés

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:

Ritka: arrhythmia (a bradycardiát és tachycardiát is beleértve)

Nagyon ritka: myocardialis infarctus, mellkasi fájdalom

Nem ismert: súlyos cardialis szövődmények (a szívleállást és a szív-/légzésleállást is beleértve), szívelégtelenség, coronaria spasmus, cyanosis

Érbetegségek és tünetek:

Nagyon ritka: az arc vagy a nyak hirtelen kivörösödése

Nem ismert: sokk, arteriális spasmus, thrombophlebitis, vénás thrombosis

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:

Gyakori: a légzésszám átmeneti megváltozása, légzési distressz

Ritka: köhögés, légzésleállás

Nagyon ritka: dyspnoe, asthmás roham (*)

Nem ismert: súlyos légúti tünetek és jelek, pulmonalis oedema, akut respiratorikus distressz szindróma, bronchospasmus, laryngospasmus, apnoe, aspiratio, asthmás roham

(*) A mellékhatást a klinikai vizsgálatok során nem figyelték meg.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Ritka: diarrhoea

Nem ismert: a pancreatitis súlyosbodása

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:

Ritka: bőrkiütés, pruritus, urticaria

Nem ismert: bullosus dermatitis, Stevens–Johnson-szindróma, erythema multiforme, toxicus epidermalis necrolysis, akut generalizált exanthemás pustulosis (*), eosinophiliával és szisztémás tünetekkel társuló gyógyszer okozta kiütés, kiváltott psoriasis, erythema, gyógyszer okozta bőrkiütés, a bőr exfoliatiója

(*) A mellékhatást a klinikai vizsgálatok során nem figyelték meg

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:

Nem ismert: arthralgia, izomgyengeség, izomgörcs, hátfájás

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek:

Nem gyakori: akut vesekárosodás

Nem ismert: a vér emelkedett kreatininszintje

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók:

Nem gyakori: fájdalom és diszkomfortérzés

Ritka: astheniás állapotok (például rossz közérzet, fáradtság)

Nem ismert: a beadás helyén fellépő reakciók

Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények:

Nem ismert: jódmérgezés

TESTÜREGEKBEN TÖRTÉNŐ ALKALMAZÁS:

Kérjük, először az „ÁLTALÁNOS” című szakaszt olvassa el. Az alábbiakban kizárólag azon nemkívánatos események és azok gyakoriságának felsorolása látható, amelyek nem ionos, monomer kontrasztanyagok testüregekben történő alkalmazása esetén fordulnak elő.

• ENDOSZKÓPOS RETROGRÁD KOLANGIOPANKREATOGRÁFIA (ERCP):

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: pancreatitis, a vér amilázszintjének emelkedése

• ORÁLIS ALKALMAZÁS:

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Nagyon gyakori: diarrhoea

Gyakori: hányinger, hányás

Nem gyakori: hasi fájdalom

• ARTROGRÁFIA:

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:

Nem ismert: arthritis

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók:

Nagyon gyakori: fájdalom

Egyes kiválasztott mellékhatások leírása

Thromboemboliás szövődményekről számoltak be a koszorúerek, valamint a cerebralis, renalis és perifériás artériák kontrasztanyaggal végzett angiográfiai vizsgálatával összefüggésben. A kontrasztanyag szerepet játszhatott ezekben a szövődményekben (lásd 4.4 pont).

Cardialis szövődményekről, többek között akut myocardialis infarctusról számoltak be a kontrasztanyaggal végzett koszorúér-angiográfia során vagy azt követően. Ennek kockázata magasabb volt az idősebb betegek, valamint a súlyos koszorúér-betegségben, instabil angina pectorisban és balkamrai dysfunctióban szenvedő betegek esetén (lásd 4.4 pont).

Nagyon ritka esetekben a kontrasztanyag átjuthat a vér-agy gáton, ami a kontrasztanyag agykéregben történő felszívódásához vezet, ami neurológiai reakciókat okozhat, többek között görcsrohamokat, tranziens motoros vagy szenzoros rendellenességeket, átmeneti zavarodottságot, átmeneti emlékezetvesztést és encephalopathiát (lásd 4.4 pont).

Az anaphylaxiás reakció és az anaphylactoid sokk a következőkhöz vezethet: súlyos hypotensio és az ehhez kapcsolódó tünetek, mint például a hypoxiás encephalopathia, valamint a vese- és májelégtelenség (lásd 4.4 pont).

Egyes esetekben a kontrasztanyag extravasatiója helyi fájdalmat és duzzanatot okozott, ami általában következmények nélkül megszűnt. Előfordult gyulladás, szöveti necrosis és kompartment-szindróma (lásd 4.4 pont).

Gyermekek és serdülők:

Átmeneti hypothyreosisról számoltak be jódozott radiológiai kontrasztanyagok alkalmazását követően koraszülött csecsemők, újszülöttek és más gyermekek esetében. A koraszülött csecsemők kifejezetten érzékenyek a jód hatásaira. Átmeneti hypothyreosisról számoltak be egy koraszülött, szoptatással táplált csecsemőnél. Az anya ismételten ki volt téve a johexolnak (lásd 4.4 pont).

A kontrasztanyag beadása alatt és azt követően gondoskodni kell a megfelelő hidratációról, különösen csecsemők és kisgyermekek esetén. A nephrotoxicus hatású gyógyszerek alkalmazását fel kell függeszteni. Csecsemőknél az életkorral összefüggésben lévő csökkent glomerulusfiltrációs ráta szintén a kontrasztanyag késleltetett kiválasztását okozhatja.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek:

A johexol intravascularis úton beadható maximális dózisa nem ismert. Tekintetbe kell venni a túladagolás előfordulását, különösen olyan betegek esetén, akik májfunkciója, vesefunkciója vagy szívfunkciója károsodott. Túladagolás esetén elsősorban a tüdő és a szív keringési rendellenességeinek tünetei fordulnak elő.

A johexol csak minimális neurotoxicitással bír.

A preklinikai adatok alapján a johexol biztonságossági tartománya széles, és nem állapítottak meg állandó felső határértéket a rutinszerű intravascularis alkalmazás esetén. A tünetekkel járó túladagolás nem valószínű az egészséges vesefunkcióval rendelkező betegek esetén, kivéve, ha a beteg korlátozott időn belül 2000 mg I/testtömegkilogrammot meghaladó mennyiséget kap. Az eljárás időtartama jelentőséggel bír a kontrasztanyag nagy dózisainak renalis tolerálhatósága szempontjából (t½ = 2 óra). A véletlen túladagolás legnagyobb valószínűséggel a gyermekeken végzett, komplex angiográfiai eljárás következménye, különösen, ha a beteg korábban már kapott nagy koncentrációjú kontrasztanyag-injekciókat.

Kezelés

A kezelés tüneti jellegű.

Hemodialízisre lehet szükség csökkent vesefunkciójú betegek esetén.

Mindenképp helyre kell állítani a felborult víz- vagy elektrolit-egyensúlyt. A vesefunkciót 3 napon keresztül monitorozni kell. Szükség esetén a felesleges kontrasztanyag eltávolításához hemodialízis is alkalmazható. Nincs specifikus antidotum.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: vízoldékony, nephrotrop, alacsony ozmolalitású röntgenkontrasztanyagok, ATC-kód: V08AB02.

Az Iohexol Wogen nem ionos röntgen-kontrasztanyagként működik. Mivel a molekulák nem disszociálódnak, a jódatomokhoz viszonyítva a megfelelő működéshez szükséges részecskék száma kevesebb, mint az ionos kontrasztanyagok esetében. A kisebb mértékű toxicitás miatt alacsonyabb a mellékhatások kockázata. A nem ionos kontrasztanyagok nincsenek klinikailag releváns hatással a véralvadási folyamatokra.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Az intravénás injekcióban alkalmazott johexol gyakorlatilag 100%-a módosulatlan formában kiválasztódik 24 órán belül a vizeletbe a glomeruláris filtráció útján. Az eliminációs felezési idő körülbelül 2 óra, veseelégtelenség esetén azonban több. Hidrofil tulajdonságaiból következően extracellulárisan oszlik el. Nem mutattak ki metabolitokat. A johexol nem megy át dejódozódási folyamaton. Fehérjekötő képessége nagyon alacsony.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Nincsenek adatok.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Trometamol (TRIS) 1,2 mg

kalcium-nátrium-edetát 0,1 mg

sósav (a pH beállításához) pH: 6,9–7,6

injekcióhoz való víz 1 ml-re történő kiegészítésig

6.2 Inkompatibilitások

Ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.

Külön fecskendőt kell használni.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év.

Ivóvízzel történő hígítást követően a hígított készítmény eltarthatósági ideje 12 óra, 15–25 °C-on tárolva. A hígított gyógyszer kizárólag gastrointestinalis vizsgálatokra, valamint végbélen keresztüli alkalmazásra és kontraszterősítéses CT-vizsgálatra használható.

6.4 Különleges tárolási előírások

Az eredeti csomagolásban tárolandó. Nem fagyasztható! Védje a másodlagos sugárzástól. A készítmény 37 °C-on 1 hónapig tárolható.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

100 ml oldat színtelen, I. típusú boroszilikát injekciós üvegbe töltve, klórbutil gumidugóval, alumíniumból és műanyagokból készült kupakkal lezárva, dobozban.

Kiszerelés:

30 db 100 ml-es injekciós üveg.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Mint minden parenterálisan alkalmazott készítményt, az Iohexol Wogen-t is meg kell vizsgálni az alkalmazás előtt, nem látható-e szennyeződés vagy elszíneződés, és nem sérült-e az injekciós üveg. A kontrasztanyagot kizárólag közvetlenül az alkalmazás előtt szabad csak felszívni a fecskendőbe. Egy injekciós üveg egyszeri alkalmazásra szolgál; a maradékot dobja ki.

Megjegyzés:  (egy kereszt)

Osztályozás: II./3 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvény 3. §‑ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Wogen Pharm, SIA

Grencu iela 5, Riga, LV-1029

Lettország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-24580/01 30×

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2025. június 11.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. szeptember 4.