KARBIS 8 mg tabletta betegtájékoztató

📦 Kiszerelések

Gyógyszer alapadatai

Hatóanyag: candesartan

ATC kód: C09CA06

Nyilvántartási szám: OGYI-T-21760

Állapot: TK

Betegtájékoztató: Információk a felhasználó számára

Karbis 4 mg tabletta

Karbis 8 mg tabletta

Karbis 16 mg tabletta

Karbis 32 mg tabletta

kandezartán-cilexetil

Mielőtt elkezdi szedni ezt a gyógyszert, olvassa el figyelmesen az alábbi betegtájékoztatót, mert az Ön számára fontos információkat tartalmaz.

- Tartsa meg a betegtájékoztatót, mert a benne szereplő információkra a későbbiekben is szüksége lehet.

- További kérdéseivel forduljon kezelőorvosához vagy gyógyszerészéhez.

- Ezt a gyógyszert az orvos kizárólag Önnek írta fel. Ne adja át a készítményt másnak, mert számára ártalmas lehet még abban az esetben is, ha a betegsége tünetei az Önéhez hasonlóak.

- Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa erről kezelőorvosát vagy gyógyszerészét. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. Lásd 4. pont.

A betegtájékoztató tartalma:

1. Milyen típusú gyógyszer a Karbis és milyen betegségek esetén alkalmazható?

2. Tudnivalók a Karbis szedése előtt

3. Hogyan kell alkalmazni a Karbis tablettát?

4. Lehetséges mellékhatások

5. Hogyan kell a Karbis tablettát tárolni?

6. A csomagolás tartalma és egyéb információk

1. Milyen típusú gyógyszer a Karbis és milyen betegségek esetén alkalmazható?

Az Ön gyógyszerének neve: Karbis, amely kandezartán‑cilexetil hatóanyagot tartalmaz. Ez az angiotenzin II-receptor-antagonistáknak nevezett gyógyszerek csoportjába tartozik. Az angiotenzin II‑t a szervezet termeli és az erekben receptorokhoz kötődik, ami az erek szűkületét okozza. A Karbis meggátolja, hogy az angiotenzin II a receptorokhoz kötődjön, ami vérerek ellazulását idézi elő és így a vérnyomás csökkenését eredményezi. A szív számára is megkönnyíti, hogy a vért eljuttassa a test minden részébe.

Ez a gyógyszer a következőkre használható:

- magasvérnyomás betegség (hipertónia) kezelésére felnőtt, valamint 6-18 éves gyermek-, illetve serdülőkorú betegeknél,

A Karbis alkalmazható szívelégtelenségben szenvedő, csökkent szívizom funkciójú felnőtt betegek kezelésére, ha angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) gátlók nem alkalmazhatók, vagy az ACE-gátlók kiegészítéseként, ha a tünetek a kezelés ellenére fennállnak, és mineralokortikoid receptor antagonista (MRA) szerek nem adhatók. (Az ACE-gátlók és az MRA-k a szívelégtelenség kezelésére alkalmazható gyógyszerek).

2. Tudnivalók a Karbis szedése előtt

Ne szedje a Karbis tablettát:

ha allergiás a kandezartán-cilexetilre vagy a gyógyszer (6. pontban felsorolt) egyéb összetevőjére.
ha több mint 3 hónapos terhes (jobb kerülni a Karbis szedését a korai terhességben is – lásd a terhességgel kapcsolatos pont),
ha súlyos májbetegsége vagy epeúti elzáródása van (probléma van az epének az epehólyagból történő elvezetésével),
a gyógyszer nem adható 1 évesnél fiatalabb gyermeknek.
ha cukorbetegségben szenved vagy károsodott a veseműködése és aliszkirén hatóanyag tartalmú vérnyomáscsökkentő gyógyszert kap.

Amennyiben nem biztos, hogy ezek közül valamelyik vonatkozik Önre, beszélje meg kezelőorvosával vagy gyógyszerészével, mielőtt elkezdené szedni a Karbis tablettát.

Figyelmeztetések és óvintézkedések

A Karbis szedése előtt beszéljen kezelőorvosával vagy gyógyszerészével:

ha Önnek szív-, máj- vagy veseproblémái vannak, vagy dialízis kezelést kap,

ha a közelmúltban veseátültetése volt,
- ha hány, vagy a közelmúltban súlyos hányása volt, vagy hasmenése van,
- ha Conn-szindrómának nevezett mellékvese-betegsége van (elsődleges hiperaldoszterinizmus),
ha alacsony a vérnyomása,
ha valaha sztrókja (szélütése) volt,
- feltétlenül el kell mondania orvosának, ha úgy gondolja, hogy terhes (vagy teherbe eshet). A Karbis tabletta szedése nem ajánlott a korai terhességben és tilos szednie, ha több mint 3 hónapos terhes, mivel súlyos magzati károsodást okozhat, ha ebben az időszakban szedik (lásd a „Terhesség” című résznél).
- ha Ön a következő, magas vérnyomás kezelésére szolgáló gyógyszerek bármelyikét szedi:

ACE-gátlók (például enalapril, lizinopril, ramipril), különösen akkor, ha cukorbetegséggel összefüggő vesebetegségben szenved.
aliszkirén.

ha Ön az ACE-gátlót olyan gyógyszerrel szedi együtt, amelyik a mineralokortikoid receptor antagonisták (MRA) közé tartozik. Ezek a gyógyszerek a szívelégtelenség kezelésére szolgálnak (lásd „Egyéb gyógyszerek és a Karbis”).

Kezelőorvosa rendszeresen ellenőrizheti az Ön veseműködését, vérnyomását és az elektrolit szinteket (pl. kálium) a vérben.

Lásd még a „Ne szedje a Karbis tablettát” pontban szereplő információkat.

Beszéljen kezelőorvosával, ha a Karbis alkalmazását követően hasi fájdalmat, hányingert, hányást vagy hasmenést tapasztal. A további kezelésről kezelőorvosa fog dönteni. Saját elgondolásból ne hagyja abba a Karbis alkalmazását.

Ha ezek közül az eltérések közül valamelyik fennáll Önnél, akkor lehet, hogy orvosa gyakrabban fogja ellenőrizni, és néhány laboratóriumi vizsgálatot végez majd.

Ha Önnek műtéte lesz, akkor mondja el kezelőorvosának vagy fogorvosának, hogy Ön a Karbis tablettát szedi. Ez azért szükséges, mert a Karbis tabletta vérnyomásesést okozhat, ha együtt adják bizonyos érzéstelenítő szerekkel.

Gyermekek és serdülők

A Karbis tablettát vizsgálták gyermekeknél. További információkért forduljon kezelőorvosához.

A Karbis tablettát a fejlődő vesékre gyakorolt lehetséges kockázatok miatt tilos 1 évesnél fiatalabb gyermekeknek adni.

Egyéb gyógyszerek és a Karbis

Feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét a jelenleg vagy nemrégiben szedett, valamint szedni tervezett egyéb gyógyszereiről.

A Karbis tabletta megváltoztathatja más gyógyszerek hatását, és néhány gyógyszer hatással lehet a Karbis tablettára. Ha Ön bizonyos gyógyszereket szed, lehet, hogy kezelőorvosának meg kell változtatnia a gyógyszerek adagját, és/vagy egyéb óvintézkedéseket tehet, például időről-időre vérvizsgálatokat végezzen.

Különösen fontos, hogy tájékoztassa kezelőorvosát, ha a következő gyógyszerek valamelyikét szedi:

más vérnyomáscsökkentő gyógyszerek, beleértve a béta‑blokkolókat, a diazoxidot és az ACE-gátlókat, mint például az enalapril, a kaptopril, a lizinopril vagy a ramipril,
nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek (NSAID-ok), mint pl. az ibuprofén, a naproxén vagy a diklofenák, celekoxib vagy etorikoxib (fájdalom- és gyulladáscsökkentő gyógyszerek),
acetilszalicilsav, ha Ön napi 3 grammnál többet szed (fájdalom- és gyulladáscsökkentő gyógyszer),
káliumpótló készítmények vagy káliumtartalmú sópótlók (ezek olyan készítmények, amik emelik a kálium mennyiségét az Ön vérében),
heparin (a vér hígítására szolgáló gyógyszer),
ko-trimoxazol (egy antibiotikum), más néven trimetoprim/szulfametoxazol,
vízhajtók (diuretikumok),
lítium (a mentális – lelki egészségi – problémák kezelésére szolgáló gyógyszer),

- ha Ön ACE-gátlót vagy aliszkirént szed (Lásd még a „Ne szedje a Karbis tablettát” és a „Figyelmeztetések és óvintézkedések” pontok alatti információt)”,

- ha Önt egy időben ACE-gátlóval és bizonyos más, szívelégtelenség kezelésére szolgáló szerrel, úgynevezett mineralokortikoid receptor antagonistával (MRA) kezelik (például spironolakton, eplerenon).

A Karbis tabletta egyidejű bevétele étellel, itallal és alkohollal

A Karbis étkezés közben, vagy étkezéstől függetlenül is bevehető.

Ha Önnek Karbis tablettát írtak fel, akkor beszéljen kezelőorvosával, mielőtt alkoholt fogyasztana. Az alkohol ájulásérzést és szédülést okozhat.

Terhesség és szoptatás

Mielőtt bármilyen gyógyszert elkezdene szedni, beszélje meg kezelőorvosával vagy gyógyszerészével.

Terhesség

Feltétlenül közölje kezelőorvosával, ha úgy gondolja, hogy terhes (vagy terhes lehet). Kezelőorvosa azt fogja tanácsolni Önnek, hogy mielőtt teherbe esne, vagy amint megtudja, hogy terhes, hagyja abba a Karbis szedését és helyette más gyógyszert alkalmazzon. A Karbis tabletta szedése a terhesség korai szakaszában nem javasolt, és tilos alkalmazni a terhesség 3.hónapja után, mivel súlyos károsodást okozhat a magzatnak, ha a terhesség 3. hónapja után alkalmazzák.

Szoptatás

Figyelmeztesse kezelőorvosát, ha Ön szoptat, vagy hamarosan szoptatni fog. Szoptató anyák számára nem javasolt a Karbis tabletta szedése; a kezelőorvos valószínűleg más kezelést fog választani, ha Ön szoptatni szeretne, különösen, ha gyermeke újszülött vagy koraszülött.

A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Egyesek szédülést és fáradtságot érezhetnek a Karbis tabletta szedése alatt. Ha ez előfordul Önnel, akkor ne vezessen, és ne használjon szerszámokat vagy gépeket.

A Karbis tabletta laktózt és nátriumot tartalmaz

Amennyiben kezelőorvosa korábban már figyelmeztette Önt, hogy bizonyos cukrokra érzékeny, keresse fel orvosát, mielőtt elkezdi szedni ezt a gyógyszert.

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

3. Hogyan kell alkalmazni a Karbis tablettát?

A gyógyszert mindig a kezelőorvosa vagy gyógyszerésze által elmondottaknak megfelelően szedje. Amennyiben nem biztos az adagolást illetően, kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.

Fontos, hogy minden nap bevegye a Karbis tablettát.

A Karbis tabletta étkezés közben vagy étkezéstől függetlenül is bevehető.

A tablettát egy kevés vízzel nyelje le.

Próbálja meg a tablettát minden nap ugyanabban az időpontban bevenni. Ez segíteni fog abban, hogy ne feledkezzen meg a bevételről.

Magas vérnyomás

A Karbis tabletta ajánlott adagja naponta egyszer 8 mg. Orvosa a vérnyomáscsökkenés mértékétől függően ezt az adagot napi egyszer 16 mg-ra, illetve a továbbiakban 32 mg-ra emelheti.

Egyes betegek esetében az orvos alacsonyabb kezdőadagot írhat elő, pl. máj- vagy veseprobléma esetén, vagy azoknak, akik a közelmúltban sok folyadékot veszítettek, pl. hányás vagy hasmenés következtében vagy vízhajtók alkalmazása miatt.

Egyes fekete bőrű betegek csökkent mértékben reagálhatnak erre a gyógyszerre, ha azt egyedüli terápiaként kapják, és ezeknek a betegeknek nagyobb adag alkalmazása lehet szükséges.

Alkalmazása gyermekeknél és serdülőknél magas vérnyomás kezelésére

Gyermekek és serdülők 6-tól betöltött 18 éves korig:

Az ajánlott kezdő adag naponta egyszer 4 mg.

< 50 kg testtömegű betegeknek: néhány betegnél, akinek a vérnyomása nincs megfelelően beállítva, az orvosa úgy dönthet, hogy az adagot maximum naponta egyszer 8 mg-ra szükséges emelni.

≥ 50 kg testtömegű betegeknek: néhány betegnél, akinek a vérnyomása nincs megfelelően beállítva, az orvosa úgy dönthet, hogy az adagot naponta egyszer 8 mg-ra és naponta egyszer 16 mg-ra szükséges emelni.

Szívelégtelenség felnőtteknél

A Karbis tabletta ajánlott kezdőadagja naponta egyszer 4 mg. Az orvos az adag legalább kéthetes időközönként történő megkétszerezésével napi egyszeri 32 mg-ig emelheti az Ön adagját. A Karbis tabletta együtt szedhető más, a szívelégtelenségre ható gyógyszerekkel, orvosa el fogja dönteni, hogy milyen kezelés megfelelő Önnek.

Ha az előírtnál több Karbis tablettát vett be

Ha az előírtnál több Karbis tablettát vett be, azonnal keresse fel kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.

Ha elfelejtette bevenni a Karbis tablettát

Ha elfelejtett bevenni egy adagot, a következő adagot a szokásos időben vegye be. Ne vegyen be kétszeres adagot a kihagyott tabletta pótlására.

Ha idő előtt abbahagyja a Karbis tabletta szedését

Ha idő előtt abbahagyja a Karbis szedését, vérnyomása ismét emelkedhet. Ezért ne hagyja abba a Karbis tabletta szedését az orvossal történt egyeztetés nélkül.

Ha bármilyen további kérdése van a gyógyszer alkalmazásával kapcsolatban, kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.

4. Lehetséges mellékhatások

Mint minden gyógyszer, így ez a gyógyszer is okozhat mellékhatásokat, amelyek azonban nem mindenkinél jelentkeznek. Fontos, hogy tudja, melyek lehetnek ezek a mellékhatások.

Hagyja abba a Karbis tabletta szedését és azonnal kérjen orvosi segítséget, ha a következő allergiás reakciók bármelyike jelentkezik:

- nehézlégzés, az arc, az ajkak, a nyelv és/vagy a torok duzzanatával vagy anélkül,

- az arc, az ajkak, a nyelv és/vagy a torok duzzanata, ami nyelési nehézséget okozhat,

- súlyos bőrviszketés (kiemelkedő duzzanattal).

A Karbis tabletta a fehérvérsejtek számának csökkenését okozhatja. Csökkenhet az Ön fertőzésekkel szembeni ellenálló-képessége, és fáradékonyságot, fertőzést vagy lázat észlelhet. Ha ez előfordulna, akkor vegye fel a kapcsolatot kezelőorvosával. Kezelőorvosa szükség esetén vérvizsgálatot végezhet ellenőrzésként, hogy a Karbis tabletta hatással volt-e az Ön vérképére (agranulocitózis).

Egyéb lehetséges mellékhatások:

Gyakori (10-ből legfeljebb 1 beteget érinthet):

szédülés /forgó jellegű szédülés érzése,
fejfájás,
légúti fertőzés,
alacsony vérnyomás. Ez ájulást vagy szédülést okozhat.
a vér laboratóriumi eredményeinek változása: a vér káliumszintjének emelkedése, különösen, ha veseproblémái vagy szívelégtelensége van. Ha ez súlyos fokú, akkor fáradtságot, gyengeséget, szabálytalan szívverést, vagy zsibbadást észlelhet.
a veseműködésre kifejtett hatások, különösen akkor, ha Önnek már vannak veseproblémái vagy szívelégtelensége. Nagyon ritka esetben veseelégtelenség is előfordulhat.

Nagyon ritka (10 000-ből legfeljebb 1 beteget érinthet):

az arc, az ajkak, a nyelv és/vagy a torok duzzanata,
a vörösvértestek vagy a fehérvérsejtek számának csökkenése. Fáradékonyságot, fertőzést vagy lázat észlelhet.
bőrkiütés, kiemelkedő kiütés (csalánkiütés),
viszketés,
hátfájdalom, izom- és ízületi fájdalom,
májműködési zavarok, beleértve a májgyulladást is (hepatitisz). Fáradékonyságot, bőrének és a szeme fehérjéjének sárgás elszíneződését, valamint influenzaszerű tüneteket észlelhet.

a bélfal megduzzadása (intesztinális angioödéma): amely olyan tünetekkel jár, mint a hasi fájdalom, a hányinger, a hányás és a hasmenés,

köhögés,
hányinger,
eltérések a vérvizsgálat eredményekben: a vér nátriumtartalmának a csökkenése. Ha ez súlyos, akkor Ön gyengeséget, energiahiányt vagy izomgörcsöket észlelhet.

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg):

hasmenés.

A magas vérnyomás miatt kezelt gyermekeknél észlelt mellékhatások a felnőtteknél megfigyeltekhez hasonlóknak tűnnek, de gyakrabban fordulnak elő. A torokfájás egy nagyon gyakori mellékhatás gyermekeknél, de felnőtteknél nem jelentették, és az orrfolyás, a láz, valamint a felgyorsult szívverés gyakori gyermekeknél, de felnőtteknél nem jelentették.

Mellékhatások bejelentése

Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. A mellékhatásokat közvetlenül a hatóság részére is bejelentheti az V. függelékben található elérhetőségeken keresztül.

A mellékhatások bejelentésével Ön is hozzájárulhat ahhoz, hogy minél több információ álljon rendelkezésre a gyógyszer biztonságos alkalmazásával kapcsolatban.

5. Hogyan kell a Karbis tablettát tárolni?

A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó!

A dobozon feltüntetett lejárati idő (EXP) után ne szedje ezt a gyógyszert. A lejárati idő az adott hónap utolsó napjára vonatkozik.

Legfeljebb 30 ºC-on tárolandó.

Semmilyen gyógyszert ne dobjon a szennyvízbe vagy a háztartási hulladékba. Kérdezze meg gyógyszerészét, hogy mit tegyen a már nem használt gyógyszereivel. Ezek az intézkedések elősegítik a környezet védelmét.

6. A csomagolás tartalma és egyéb információk

Mit tartalmaz a Karbis tabletta?

- A készítmény hatóanyaga:

Karbis 4 mg tabletta: 4 mg kandezartán-cilexetilt tartalmaz tablettánként.

Karbis 8 mg tabletta: 8 mg kandezartán-cilexetilt tartalmaz tablettánként.

Karbis 16 mg tabletta: 16 mg kandezartán-cilexetilt tartalmaz tablettánként.

Karbis 32 mg tabletta: 32 mg kandezartán-cilexetilt tartalmaz tablettánként.

- Egyéb összetevők: laktóz-monohidrát, kukoricakeményítő, dibutil-szebakát, nátrium-lauril-szulfát, hidroxipropilcellulóz, karmellóz-kalcium, magnézium-sztearát és vörös vas-oxid (E172) (csak a 8 mg-os, 16 mg-os és 32 mg-os tablettában).

Lásd 2. pont: „A Karbis tabletta laktózt és nátriumot tartalmaz”.

Milyen a Karbis tabletta külleme és mit tartalmaz a csomagolás?

Karbis 4 mg tabletta: fehér, kerek, mindkét oldalán domború, egyik oldalán bemetszéssel ellátott tabletta. A bemetszéssel ellátott oldal egyik felén "4" mélynyomású jelölés található.

Karbis 8 mg tabletta: rózsaszín, kerek, mindkét oldalán domború, egyik oldalán bemetszéssel ellátott tabletta. A bemetszéssel ellátott oldal egyik felén "8" mélynyomású jelölés található.

Karbis 16 mg tabletta: halvány rózsaszín, kerek, mindkét oldalán domború, egyik oldalán bemetszéssel ellátott tabletta. A bemetszéssel ellátott oldal egyik felén "1", másik felén "6" mélynyomású jelölés található.

Karbis 32 mg tabletta: halvány rózsaszín, kerek, mindkét oldalán domború, egyik oldalán bemetszéssel ellátott tabletta. A bemetszéssel ellátott oldal egyik felén "3", másik felén "2" mélynyomású jelölés található.

A tablettán lévő bemetszés csak a széttörés elősegítésére és a lenyelés megkönnyítésére szolgál, nem arra, hogy a készítményt egyenlő adagokra ossza.

Tabletták PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

Kiszerelés: 14 db, 28 db, 30 db, 56 db, 60 db, 84 db, 90 db vagy 98 db tabletta buborékcsomagolásban és dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

A forgalomba hozatali engedély jogosultja és a gyártó

KRKA, d. d., Novo mesto, Šmarješka cesta 6, 8501 Novo mesto, Szlovénia

Karbis 4 mg tabletta: OGYI-T-21760/01-08

Karbis 8 mg tabletta: OGYI-T-21760/09-16

Karbis 16 mg tabletta: OGYI-T-21760/17-24

Karbis 32 mg tabletta: OGYI-T-21760/25-32

A betegtájékoztató legutóbbi felülvizsgálatának dátuma: 2025. augusztus.

1. A GYÓGYSZER NEVE

Karbis 4 mg tabletta

Karbis 8 mg tabletta

Karbis 16 mg tabletta

Karbis 32 mg tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Karbis 4 mg tabletta

4 mg kandezartán-cilexetilt tartalmaz tablettánként.

Ismert hatású segédanyag: 94,05 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz tablettánként.

Karbis 8 mg tabletta

8 mg kandezartán-cilexetilt tartalmaz tablettánként.

Ismert hatású segédanyag: 89,96 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz tablettánként.

Karbis 16 mg tabletta

16 mg kandezartán-cilexetilt tartalmaz tablettánként.

Ismert hatású segédanyag: 82,02 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz tablettánként.

Karbis 32 mg tabletta

32 mg kandezartán-cilexetilt tartalmaz tablettánként.

Ismert hatású segédanyag: 164,04 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Tabletta

Karbis 4 mg tabletta: fehér, kerek, mindkét oldalán domború, egyik oldalán bemetszéssel ellátott tabletta.

A bemetszéssel ellátott oldal egyik felén "4" mélynyomású jelölés található.

Karbis 8 mg tabletta: rózsaszín, kerek, mindkét oldalán domború, egyik oldalán bemetszéssel ellátott tabletta.

A bemetszéssel ellátott oldal egyik felén "8" mélynyomású jelölés található.

Karbis 16 mg tabletta: halvány rózsaszín, kerek, mindkét oldalán domború, egyik oldalán bemetszéssel ellátott tabletta.

A bemetszéssel ellátott oldal egyik felén "1", másik felén "6" mélynyomású jelölés található.

Karbis 32 mg tabletta: halvány rózsaszín, kerek, mindkét oldalán domború, egyik oldalán bemetszéssel ellátott tabletta.

A bemetszéssel ellátott oldal egyik felén "3", másik felén "2" mélynyomású jelölés található.

A tablettán lévő bemetszés csak a széttörés elősegítésére és a lenyelés megkönnyítésére szolgál, nem arra, hogy a készítményt egyenlő adagokra ossza.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Karbis javallott:

Essentialis hypertonia kezelése felnőtteknél.
Hypertonia fenntartó kezelése 6 - <18 éves gyermekeknél és serdülőknél.
Szívelégtelenségben szenvedő vagy károsodott balkamrai szisztolés funkciójú (bal kamrai ejekciós frakció ≤ 40%) felnőtt betegek kezelése, ha az ACE-gátlót nem tolerálják, vagy az ACE-gátló kezelés kiegészítéseként az optimális kezelés ellenére szimptómás szívelégtelenségben szenvedő olyan betegeknél, akik a mineralokortikoid receptor antagonista kezelést nem tolerálják (lásd 4.2, 4.4, 4.5 és 5.1 pont).

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás hypertoniában

Az ajánlott kezdő és a szokásos fenntartó adag 8 mg Karbis naponta egyszer.

A vérnyomáscsökkentő hatás legnagyobb része négy héten belül érhető el.

Néhány betegnél, akiknek a vérnyomása nem megfelelően kontrollált, a dózis naponta egyszer 16 mg‑ra és naponta egyszer maximálisan 32 mg-ra emelhető. A terápiát a vérnyomás válaszreakciónak megfelelően kell módosítani.

A Karbis más vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel szintén alkalmazható kombinációban. A hozzáadott hidroklorotiazid additív vérnyomáscsökkentő hatást mutatott a kandezartán különböző adagjaival.

Idősek

Nem szükséges kezdeti dózismódosítás idős betegek esetében.

Intravascularis volumenhiány

4 mg-os kezdő dózis adása mérlegelendő azon betegeknél, akiknél fennáll a hypotonia kockázata, mint például a lehetséges volumenhiányos betegek (lásd 4.4 pont).

Vesekárosodásban szenvedő betegek

A kezdő dózis 4 mg a vesekárosodásban szenvedőknél, beleértve a haemodialysisben részesülő betegeket is. Az adagot a kezelésre adott válasznak megfelelően kell beállítani. Nagyon súlyos és végstádiumú vesekárosodásban (kreatinin-clearance <15 ml/perc) szenvedő betegek esetében a klinikai tapasztalat korlátozott (lásd 4.4 pont).

Májkárosodásban szenvedő betegek

Enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknek naponta egyszer 4 mg kezdő dózis ajánlott. A dózis a válaszreakció függvényében módosítható. A Karbis ellenjavallt súlyos májkárosodásban és/vagy cholestasis esetében (lásd 4.3 és 5.2 pont).

Fekete bőrű betegek

A kandezartán antihipertenzív hatása kevésbé kifejezett fekete bőrű betegekben, mint a nem fekete bőrűekben. Következésképp a megfelelő vérnyomásérték elérése érdekében a Karbis magas dózisig történő titrálására és egyidejűleg egyéb terápia alkalmazására gyakrabban lehet szükség fekete bőrű betegek esetében, mint nem fekete bőrű betegekben (lásd 5.1 pont).

Gyermekek és serdülők

Gyermekek és serdülők 6-tól < 18 éves korig

Az ajánlott kezdő adag naponta egyszer 4 mg.

< 50 kg testtömegű betegek: azoknál a betegeknél, akiknek a vérnyomása nincs megfelelően beállítva, a dózis maximum naponta egyszer 8 mg-ra emelhető.
≥ 50 kg testtömegű betegek: azoknál a betegeknél, akiknek a vérnyomása nincs megfelelően beállítva, a dózis naponta egyszer 8 mg-ra, majd ha szükséges, naponta egyszer 16 mg-ra emelhető (lásd 5.1 pont).

A 32 mg-nál magasabb dózisokat gyermekgyógyászati betegeknél nem vizsgálták.

A vérnyomáscsökkentő hatás nagyobb része 4 héten belül alakul ki.

Azoknál a gyermekeknél, akiknél intravascularis volumenhiány lehetséges (pl. a diuretikumokkal kezelt betegeknél, különösen azoknál, akiknek károsodott a vesefunkciójuk), a Karbis-kezelést szoros orvosi felügyelet alatt kell elkezdeni, és a fenti, szokásos kezdő adagnál alacsonyabb kezdő dózis adását kell mérlegelni (lásd 4.4 pont).

A Karbist nem vizsgálták olyan gyermekeknél, akiknél a glomeruláris filtrációs ráta alacsonyabb, mint 30 ml/perc/1,73 m² (lásd 4.4 pont).

Fekete bőrű gyermekgyógyászati betegek

A kandezartán vérnyomáscsökkentő hatása kevésbé kifejezett a fekete bőrű betegeknél, mint a nem fekete bőrű betegeknél (lásd 5.1 pont).

1 – < 6 évesnél fiatalabb gyermekek

A biztonságosságot és a hatásosságot 1 – < 6 éves gyermekek esetében nem igazolták. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása az 5.1 pontban található, de nincs az adagolásra vonatkozó javaslat.

A Karbis alkalmazása ellenjavallt 1 évesnél fiatalabb gyermekeknél (lásd 4.3 pont).

Adagolás szívelégtelenségben.

A szokásos ajánlott kezdő adag 4 mg Karbis naponta egyszer. Legalább 2 hetes időközönként megduplázható az adag a naponta egyszer 32 mg Karbis céldózisig (maximális adag), illetve a legmagasabb tolerálható adag eléréséig (lásd 4.4 pont). Szívelégtelenségben szenvedő betegek követése mindig magában foglalja a vesefunkció értékelését, beleértve a szérum kreatinin- és káliumszint monitorozását.

A Karbis együtt adható egyéb, a szívelégtelenség terápiájában használt gyógyszerekkel, mint ACE-gátlók, béta-blokkolók, diuretikumok és digitálisz készítmények, illetve ezek kombinációi. A Karbis adható együtt ACE-gátlóval az optimális kezelés ellenére szimptómás szívelégtelenségben szenvedő olyan betegeknél, akik a mineralokortikoid receptor antagonista kezelést nem tolerálják. ACE-gátló, káliummegtakarító diuretikum és a Karbis kombinációja nem ajánlott és csak a lehetséges előnyök és kockázatok gondos mérlegelése után alkalmazható (lásd 4.4, 4.8 és 5.1 pont).

Különleges betegcsoportok

Nem szükséges kezdeti dózismódosítás idős betegeknél vagy azoknál a betegeknél, akiknél fennáll az intravascularis volumencsökkenés veszélye vagy vesekárosodásban, illetve enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél.

Gyermekek és serdülők

A Karbis biztonságossága és hatásossága még nem megalapozott szívelégtelenség kezelésében 18 év alatti gyermekek és serdülőkorúak esetében. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A tablettát naponta egyszer kell bevenni, étkezés közben vagy attól függetlenül. A kandezartán biohasznosulását az étkezés nem befolyásolja.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

A terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6 pont).

Súlyos májkárosodás és/vagy cholestasis.

1 évesnél fiatalabb gyermekek (lásd 5.3 pont).

A Karbis egyidejű alkalmazása aliszkirén tartalmú készítményekkel ellenjavallt diabetes mellitusban szenvedő vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR < 60 ml/perc/1,73 m²) (lásd 4.5 és 5.1 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Vesekárosodás

Úgy mint egyéb, a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert gátló szerek esetében a Karbis-kezelés során az arra hajlamos betegekben a vesefunkció megváltozására lehet számítani.

Amikor Karbist alkalmaznak vesekárosodásban szenvedő hipertenzív betegeknél, javasolt a szérum kálium- és kreatininszint időszakos ellenőrzése. A nagyon súlyos, illetve végstádiumú vesekárosodásban (kreatinin-clearance <15 ml/perc) szenvedő betegek kezelését illetően korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre. Ezekben a betegekben a Karbis óvatos titrálása szükséges, a vérnyomás szoros monitorozása mellett.

A szívelégtelenségben szenvedő betegek követésekor a vesefunkció időszakos ellenőrzése szükséges, különösképpen a 75 éves vagy idősebb betegek és a károsodott vese funkciójú betegek esetében. A Karbis-dózis beállítása során a szérum kreatinin- és káliumszint monitorozása javasolt. A szívelégtelenség kezelésében végzett klinikai vizsgálatok során nem kerültek bevonásra olyan betegek, akiknek a szérum kreatininértéke >265 µmol/l (>3 mg/dl) volt.

Alkalmazása gyermekgyógyászati betegeknél, a beszűkült veseműködésű betegeket is beleértve

A Karbist nem vizsgálták olyan gyermekeknél, akiknél a glomeruláris filtrációs ráta alacsonyabb, mint 30 ml/perc/1,73 m² (lásd 4.2 pont).

ACE inhibitorral egyidejűleg alkalmazott terápia szívelégtelenségben

A mellékhatások, különösen a hypotonia, hyperkalaemia vagy beszűkült veseműködés (többek között akut veseelégtelenség) kockázata nőhet, ha a Karbist ACE-gátlóval kombinációban alkalmazzák. ACE-gátló, mineralokortikoid receptor antagonista és kandezartán hármas kombinációjának alkalmazása szintén nem javasolt. Ezek a kombinációk csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, elektrolit szintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett alkalmazhatók.

Az ACE-gátlók és angiotenzin II‑receptor-blokkolók nem alkalmazhatók egyidejűleg diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél.

Haemodialysis

A dialízis ideje alatt, a csökkent plazmavolumen, valamint a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktiválódása következtében a vérnyomás különösen érzékeny lehet az AT1-receptor blokádra. Ezért haemodialysisben részesülő betegekben a Karbis óvatos titrálása javasolt a vérnyomás szoros monitorozása mellett.

Arteria renalis stenosis

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerre ható gyógyszerek, beleértve az angiotenzin-konvertáló-enzim (ACE) gátlókat és angiotenzin II‑receptor-antagonistákat (AIIRA-kat), emelhetik a vér urea és a szérum kreatininszintjét kétoldali arteria renalis stenosis esetén, vagy szoliter vese artériájának stenosisakor.

Vesetranszplantáció

Nincs tapasztalat a közelmúltban veseátültetésen átesett betegek Karbis-kezelésével kapcsolatban.

Hypotonia

Szívelégtelenségben szenvedő betegekben Karbis-kezelés során hypotonia jelentkezhet. Hypotonia előfordulhat nagy dózisú diuretikumokat szedő hypertoniás betegeknél is, akiknél intravascularis volumencsökkenés lép fel. A terápia megkezdése előtt körültekintés és a hypovolaemia korrigálása szükséges.

Azoknál a gyermekeknél, akiknél intravascularis volumenhiány lehetséges (pl. a diuretikumokkal kezelt betegek, különösen azok, akiknek károsodott a vesefunkciójuk), a Karbis-kezelést szoros orvosi felügyelet alatt kell elkezdeni, és alacsonyabb kezdő dózis adását kell mérlegelni (lásd 4.2 pont).

Anesztézia és műtéti beavatkozás

Angiotenzin II‑antagonista terápiában részesülő, műtéti beavatkozáson áteső betegekben és anesztézia alkalmazása során hypotonia alakulhat ki, aminek oka a renin-angiotenzin-rendszer blokádja. Nagyon ritkán előfordulhat, hogy olyan súlyos hypotonia alakul ki, mely intravénás infúzió, és/vagy vazopresszorok alkalmazását teszi indokolttá.

Az aorta és a mitralis billentyű szűkülete (obstructiv hypertrophiás cardiomyopathia)

Egyéb vazodilatátorokhoz hasonlóan, a Karbist is különleges óvatossággal szabad alkalmazni a hemodinamikailag kifejezett aorta vagy mitralis billentyű szűkület vagy obstructiv hypertrophiás cardiomyopathia esetén.

Primer hyperaldosteronismus

A primer hyperaldosteronismusban szenvedő betegek általában nem reagálnak a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert gátló antihipertenzív gyógyszerekre. Ezért a Karbis alkalmazása nem javasolt ebben a populációban.

Hyperkalaemia

A káliummegtakarító diuretikumok, káliumpótló szerek, káliumtartalmú sók vagy egyéb olyan gyógyszerek kiegészítő alkalmazása, melyek emelik a káliumszintet (pl. heparin, ko-trimoxazol más néven trimetoprim/szulfametoxazol) a szérum káliumszint növekedését okozhatják a hypertoniás betegekben. Ennek megfelelően a káliumszint monitorozását el kell kezdeni.

Szívelégtelenségben szenvedő betegeknél Karbis-kezelés során hyperkalaemia előfordulhat. A szérum káliumszint időszakos ellenőrzése javasolt. ACE-gátló, káliummegtakarító diuretikum (pl. spironolakton) és Karbis kombinációja nem ajánlott, és csak a lehetséges előnyök és kockázatok gondos mérlegelése után alkalmazható.

Általános figyelmeztetések

Olyan betegek esetén, akiknél a vascularis tónus és a vesefunkció elsősorban a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivitásától függ (pl. súlyos pangásos szívelégtelenségben vagy vesebetegségben – beleértve a veseartéria szűkületet is – szenvedő betegek), az e rendszert befolyásoló egyéb gyógyszerekkel történő kezelés együtt járhat akut hypotoniával, azotaemiával, oliguriával vagy ritkán akut veseelégtelenséggel. Hasonló hatások megjelenése nem zárható ki AIIRA-k alkalmazásakor. Mint bármely egyéb antihipertenzív gyógyszer esetében, a vérnyomás nagymértékű csökkenése ischaemiás szívbetegségben vagy agyi ischaemiás betegségben szenvedő betegek esetén myocardialis infarktus, illetve stroke kialakulásához vezethet.

A kandezartán antihipertenzív hatását fokozhatják egyéb vérnyomáscsökkentő hatással rendelkező gyógyszerek, amelyeket antihipertenzív vagy más javallatra rendeltek.

Terhesség

AIIRA-val történő kezelést terhesség alatt nem szabad elkezdeni. Hacsak az AIIRA-val történő kezelés folytatása nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket olyan más, antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek a terhesség alatti alkalmazásra vonatkozó biztonságossági profilja megalapozott. Terhesség megállapítását követően az AIIRA-k szedését azonnal abba kell hagyni, és amennyiben lehetséges, az alternatív kezelést el kell kezdeni (lásd 4.3 és 4.6 pont.

Az első havi vérzésen átesett betegeknél a terhesség lehetőségét rendszeresen vizsgálni kell. Megfelelő tájékoztatást kell adni, és/vagy intézkedést kell tenni a terhesség alatti expozíció kockázatának megelőzésére (lásd 4.3 és 4.6 pont).

A renin‑angiotenzin‑aldoszteron rendszer kettős blokádja (RAAS)

Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, angiotenzin II‑receptor-blokkolók vagy aliszkirén egyidejű alkalmazása fokozza a hypotonia, hyperkalaemia és csökkent veseműködés (beleértve az akut veseelégtelenség) kockázatát. A RAAS ACE-gátlók, angiotenzin II‑receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja ezért nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1 pont).

Ha a kettős-blokád kezelést abszolút szükségesnek ítélik, ez csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, elektrolit szintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet.

Az ACE-gátlók és angiotenzin II‑receptor-blokkolók nem alkalmazhatók egyidejűleg diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél.

Intestinalis angiooedema

Intestinalis angiooedemáról számoltak be angiotenzin II-receptor-blokkolóval (többek között a kandezartánnal) kezelt betegek esetében (lásd 4.8 pont). Ezeknél a betegeknél abdominalis fájdalom, hányinger, hányás és hasmenés jelentkezett. A tünetek az angiotenzin II-receptor-blokkolóval végzett kezelés leállítása után megszűntek. Amennyiben intestinalis angiooedemát diagnosztizálnak, a kandezartán-kezelést le kell állítani, és a beteget megfelelően monitorozni kell mindaddig, amíg a tünetek teljes mértékben meg nem szűnnek.

A Karbis laktóz-monohidrátot tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A klinikai gyógyszerkinetikai vizsgálatok során hidroklorotiazid, warfarin, digoxin, orális fogamzásgátlók (pl. etinilösztradiol/levonorgesztrel), glibenklamid, nifedipin és enalapril hatóanyagokat tanulmányozták. Klinikai jelentőséggel bíró gyógyszerkölcsönhatásokat ezekkel a gyógyszerkészítményekkel nem mutattak ki.

Káliummegtakarító diuretikumok, káliumpótlók, káliumtartalmú sók vagy egyéb káliumszintet növelő gyógyszerek (pl. heparin) egyidejű alkalmazása a szérum káliumszint növekedéséhez vezethet. Ennek megfelelően a káliumszint monitorozását el kell kezdeni (lásd 4.4 pont).

A szérum lítiumkoncentráció reverzíbilis növekedését, illetve toxicitását írták le a lítium és ACE-gátlók együttes alkalmazása során. Hasonló hatás lehetőségét nem lehet kizárni AIIRA-k esetében sem. A kandezartán és a lítium kombinációja nem ajánlott. Ha együttes alkalmazásuk bizonyítottan szükséges, a lítiumszint gondos ellenőrzése javasolt.

AIIRA-k és nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek (NSAID-ok) (pl. szelektív COX-2 gátlók, acetilszalicilsav (>3 g/nap) és nem szelektív NSAID-ok) együttes alkalmazásakor a vérnyomáscsökkentő hatás gyengülése fordulhat elő.

Mint az ACE-gátlók esetében, az AIIRA-k és NSAID-ok egyidejű alkalmazásakor is a vesefunkció romlásának kockázata fokozódhat, beleértve a lehetséges akut veseelégtelenséget és a szérum káliumszint emelkedését különösen olyan betegeknél, akiknek előzetesen vesefunkciójuk csökkent volt. Kombinációs kezelés alkalmazása körültekintést igényel, különösen idős betegeknél. A betegeket megfelelően hidratálni kell, és megfontolandó a vesefunkció monitorozása az egyidejű terápia megkezdésekor, valamint azt követően szabályos időközönként.

A klinikai vizsgálati adatok azt mutatták, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszernek (RAAS) ACE-gátlók, angiotenzin II‑receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinációjával történő kettős blokádja nagyobb gyakorisággal okoz mellékhatásokat, például hypotoniát, hyperkalaemiát vagy beszűkült veseműködést (többek között akut veseelégtelenséget), mint csak egyféle RAAS-ra ható szer alkalmazása (lásd 4.3, 4.4 és 5.1 pont).

Gyermekek és serdülők

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Az AIIRA-k alkalmazása nem javasolt a terhesség első trimeszterében (lásd 4.4 pont). Az AIIRA-k alkalmazása ellenjavallt a terhesség második és harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 4.4 pont).

A terhesség első harmada alatti ACE-gátló expozíciót követő teratogenitási kockázatra vonatkozó epidemiológiai bizonyíték nem volt meggyőző, a kockázat kismértékű növekedése azonban nem zárható ki. Mivel az AIIRA-k alkalmazásával járó kockázatra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre kontrollált epidemiológiai adatok, hasonló kockázattal lehet számolni ezen gyógyszercsoport esetén is. Hacsak az AIIRA-kkal történő kezelés folytatása nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket olyan más antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek a terhesség alatti alkalmazásra vonatkozó biztonságossági profilja megalapozott. Terhesség megállapítását követően az AIIRA-k szedését azonnal abba kell hagyni, és amennyiben lehetséges, egy másik kezelést el kell kezdeni.

Az AIIRA-kezelés a terhesség második és harmadik harmadában ismerten magzati toxicitást (csökkent vesefunkció, oligohydramnion, a koponya-csontosodás retardációja) és újszülöttkori toxicitást (veseelégtelenség, hypotonia, hyperkalaemia) okoz (lásd 5.3 pont). Amennyiben az AIIRA-expozíció a terhesség második trimeszterétől kezdve történt, a vesefunkció és a koponya ultrahangvizsgálata javasolt. Azokat a csecsemőket, akiknek édesanyja AIIRA-kat szedett, hypotonia kialakulása szempontjából szoros megfigyelés alatt kell tartani (lásd 4.3 és 4.4 pont).

_Szop_t_at_á_s

Mivel nem áll rendelkezésre információ a Karbis szoptatás alatt történő alkalmazására vonatkozóan, a Karbis alkalmazása nem javasolt, és másik, a szoptatásra vonatkozóan jobban alátámasztott biztonságossági profillal rendelkező kezelés választandó, különösen újszülött vagy koraszülött szoptatása esetén.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A készítménynek a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. Azonban figyelembe kell venni, hogy Karbis-kezelés során esetleg szédülés, fáradtság jelentkezhet.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Hypertonia kezelése

Kontrolált klinikai vizsgálatokban a mellékhatások enyhék és átmenetiek voltak. Az összes mellékhatás előfordulási gyakorisága nem mutatott összefüggést sem a dózissal, sem a korral. Nemkívánatos esemény következtében a kezelés megszakítására hasonló arányban került sor kandezartán-cilexetil (3,1%) és placebo (3,2%) esetében.

Hipertenzív betegek klinikai vizsgálati adatainak összevont analízisében a kandezartán-cilexetillel összefüggésbe hozható mellékhatásokat úgy határozták meg, hogy azok előfordulási gyakorisága kandezartán-cilexetil alkalmazása mellett legalább 1%-kal magasabb volt, mint placebo adásakor. Ezzel a meghatározással a leggyakrabban jelentett mellékhatások a szédülés/vertigo, fejfájás és légúti infekció voltak.

Az alábbi táblázat azokat a mellékhatásokat mutatja be, amelyekről klinikai vizsgálatokban és a forgalomba kerülés után szerzett tapasztalatok alapján számoltak be.

A 4.8 pont táblázataiban felsorolt mellékhatások előfordulási gyakoriságainak megadása a következő konvenciót követi: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 – < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 –_<_1/1₀₀₎_;_r_i_t_k_a₍_≥_1/₁_{0
000 –}_<
1/1₀_00);_na_gy_on_rit_k_a₍_<_1/10₀₀_{0);
nem ismert (a rendelkezésre álló adatok alapján a gyakoriság nem
állapítható meg)..}

Szervrendszer	Előfordulási gyakoriság	Mellékhatás
Fertőző betegségek és parazitafertőzések	gyakori	légúti infekció
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	nagyon ritka	leukopenia, neutropenia és agranulocytosis
Anyagcsere és táplálkozási betegségek és tünetek	nagyon ritka	hyperkalaemia, hyponatraemia
Idegrendszeri betegségek és tünetek	gyakori	szédülés/vertigo, fejfájás
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	nagyon ritka	köhögés
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	nagyon ritka	nausea, intestinalis angiooedema
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
nem ismert	hasmenés
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	nagyon ritka	megemelkedett májenzimértékek, májfunkció zavara vagy hepatitis
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	nagyon ritka	angiooedema, bőrkiütések, urticaria, pruritus
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	nagyon ritka	hátfájás, arthralgia, myalgia
Vese és húgyúti betegségek és tünetek:	nagyon ritka	vesekárosodás, beleértve a veseelégtelenséget is a fokozott kockázatú betegeknél (lásd 4.4 pont)

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei:

Általában a kandezartán a rutin laboratóriumi értékeket klinikai szempontból jelentős mértékben nem befolyásolta. Mint egyéb, a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerre ható inhibitorok esetében is, a haemoglobinérték kismértékű csökkenését figyelték meg. Általában nem szükséges rutin laboratóriumi ellenőrzés kandezartán-cilexetil kezelés során. Azonban vesekárosodásban szenvedő betegeknél a szérum kálium- és kreatininszint időszakos ellenőrzése javasolt.

Gyermekek és serdülők

A kandezartán-cilexetil biztonságosságát 255, 6 <18 éves hypertoniás gyermeknél és serdülőnél egy 4 hetes klinikai hatásossági vizsgálatban és egy 1 éves, nyílt elrendezésű vizsgálatban monitorozták (lásd 5.1 pont). A gyermekeknél a nemkívánatos események gyakorisága majdnem az összes, különböző szervrendszeri kategóriában a gyakori/nem gyakori tartományon belül volt. Míg a nemkívánatos események természete és súlyossága a felnőtteknél észlelthez hasonló (lásd a fenti táblázatot), az összes nemkívánatos esemény gyakorisága magasabb a gyermekeknél és a serdülőknél, különösen a következőké:

• a fejfájás, a szédülés és a felső légúti fertőzés „nagyon gyakori” (azaz ≥1/10) a gyermekeknél és serdülőknél és „gyakori” (≥1/100 ‑ <1/10) a felnőtteknél.

• a köhögés „nagyon gyakori” (azaz ≥1/10) a gyermekeknél és serdülőknél és „nagyon ritka” (<1/10 000) a felnőtteknél.

• a bőrkiütés „gyakori” (azaz ≥1/100 ‑ <1/10) a gyermekeknél és serdülőknél és „nagyon ritka” (<1/10 000) a felnőtteknél.

• a hyperkalaemia, a hyponatraemia és a kóros májfunkció „nem gyakori” (azaz ≥1/1000 ‑ <1/100) a gyermekeknél és serdülőknél és „nagyon ritka” (<1/10 000) a felnőtteknél.

• a sinus arrhythmia, a nasopharyngitis, valamint a láz „gyakori” (azaz ≥1/100 ‑ <1/10) és az oropharyngealis fájdalom „nagyon gyakori” (azaz ≥1/10) a gyermekeknél és serdülőknél, de felnőtteknél nem jelentették. Ugyanakkor ezek átmeneti jellegű és széles körben elterjedt gyermekkori zavarok.

A kandezartán-cilexetil összesített biztonságossági profilja a gyermekgyógyászati betegeknél nem különbözik jelentősen a felnőtteknél észlelt biztonságossági profiltól.

_Szí_v_el_é_g_t_e_le_n_s_ég_ke_z_el_é_se

A szívelégtelenségben szenvedő betegek esetében a kandezartán mellékhatás profilja a betegek egészségi állapotának és a gyógyszer farmakológiájának megfelelően alakult. A CHARM klinikai vizsgálati program során, a kandezartán növekvő adagjait egészen 32 mg dózisig (n=3803) a placebohoz (n=3796) hasonlítva, a kandezartán-cilexetilt szedő csoportból 21%, a placebo csoport tagjai közül 16% esetében hagyták abba a terápiát nemkívánatos események jelentkezése miatt.

A leggyakrabban jelentett mellékhatások a hyperkalaemia, a hypotonia és a vesekárodás voltak. Ezek a mellékhatások gyakoribbak voltak 70 év feletti betegeknél, diabetes esetében vagy azoknál a betegeknél, akik egyéb olyan gyógyszert kaptak, amely a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert befolyásolja, különösen ACE inhibitort és/vagy spironolaktont.

Az alábbi táblázat azokat a mellékhatásokat mutatja be, amelyekről klinikai vizsgálatokban és a forgalomba kerülés után szerzett tapasztalatok alapján számoltak be.

Szervrendszer	Előfordulási gyakoriság	Mellékhatás
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	nagyon ritka	leukopenia, neutropenia and agranulocytosis
Anyagcsere és táplálkozási betegségek és tünetek	gyakori nagyon ritka	hyperkalaemia hyponatraemia
Idegrendszeri betegségek és tünetek	nagyon ritka	szédülés, fejfájás
Érbetegségek és tünetek:	gyakori	hypotonia
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	nagyon ritka	köhögés
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	nagyon ritka	nausea, intestinalis angiooedema
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
nem ismert	hasmenés
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	nagyon ritka	megemelkedett májenzimértékek, májfunkció zavara vagy hepatitis
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	nagyon ritka	angiooedema, bőrkiütések, urticaria, pruritus
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	nagyon ritka	hátfájás, arthralgia, myalgia
Vese és húgyúti betegségek és tünetek:	gyakori	vesekárosodás, beleértve a veseelégtelenséget is a fokozott kockázatú betegeknél (lásd 4.4 pont)

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei:

Szívelégtelenségben szenvedő betegek kandezartán-kezelése során hyperkalaemia és vesekárosodás gyakran jelentkezik. A szérum kreatinin- és káliumszint rendszeres monitorozása ajánlott (lásd 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

_Tünet_e_k

Farmakológiai megfontolások alapján a túladagolás fő megjelenési formája a tüneteket okozó hypotonia és a szédülés lehet. A túladagolással kapcsolatos esetleírások (672 mg kandezartán-cilexetil dózisig) komplikációmentes gyógyulásról számoltak be.

Kezelés

Tüneteket okozó hypotonia kialakulásakor tüneti kezelést kell alkalmazni az alapvető életjelenségek monitorozása mellett. A beteget le kell fektetni az alsó végtagok felemelésével. Amennyiben ez nem elégséges, a plazmatérfogatot növelni kell infúzió, pl. izotóniás sóoldat adásával. Ha a fenti intézkedések nem vezetnek eredményre, szimpatomimetikus szerek adása ajánlott.

A kandezartán haemodialysissel nem távolítható el a szervezetből.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport:

Angiotenzin II‑antagonisták, önmagukban; ATC kód: C09CA06

Az angiotenzin II a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer elsődleges vazoaktív hormonja, ami jelentős szerepet játszik a hypertonia, a szívelégtelenség és egyéb cardiovascularis kórképek kialakulásában. Lényeges szerepe van a célszervek hypertrophiájának és károsodásának patogenezisében. Az angiotenzin II legfontosabb élettani hatásai, úgymint a vazokonstrikció, az aldoszteronstimuláció, a só- és vízháztartás homeosztázisának szabályozása, valamint a sejtnövekedés serkentése, az 1-es típusú angiotenzin-receptorok (AT₁) közvetítésével valósulnak meg.

A kandezartán-cilexetil egy „prodrug” szájon át történő alkalmazásra. Észter hidrolízissel gyorsan alakul át aktív metabolittá, kandezartánná a gyomor béltraktusból történő felszívódás folyamán. A kandezartán egy AIIRA, szelektíven hat az AT₁-receptorokra, melyekhez szorosan kötődik és lassan disszociál. Agonista hatása nincs.

A kandezartán nem gátolja az angiotenzin-konvertáló enzimet (ACE), ami az angiotenzin I angiotenzin II-vé történő átalakításáért és a bradikinin lebontásáért felelős. Nem befolyásolja az angiotenzin-konvertáló enzim működését, nem erősíti fel a bradikinin vagy a P-anyag hatását. Ellenőrzött klinikai vizsgálatok során, amelyekben a kandezartánt hasonlították össze ACE-gátlókkal, a köhögés gyakorisága kisebb volt a kandezartán-cilexetilt szedő betegek esetén. A kandezartán nem gátol olyan egyéb hormonreceptort vagy ioncsatornát, amiről ismert, hogy a cardiovascularis szabályozásban fontos szerepet tölt be. Az AT₁-receptorok antagonizmusa dózisfüggő emelkedést idéz elő a plazma renin-, angiotenzin I- és angiotenzin II–szintjeiben, és csökkenti a plazma aldoszteronkoncentrációját.

Hypertonia

Hypertoniában a kandezartán dózisfüggő, hosszantartó artériás vérnyomáscsökkenést okoz. Az antihipertenzív hatás a csökkent szisztémás perifériás ellenállás következtében alakul ki, a szívfrekvencia reflektorikus emelkedése nélkül. Nincs arra utaló adat, hogy az első dózis súlyos hypotoniát váltana ki vagy a kezelés abbahagyásakor „rebound” effektus következne be.

Kandezartán-cilexetil egyszeri dózisban történő alkalmazása után a vérnyomáscsökkenés általában két órán belül elkezdődik. Folyamatos kezeléssel a maximális vérnyomáscsökkentő hatás, bármely dózis alkalmazása esetében négy hét alatt érhető el, ami a hosszú távú kezelés során sem csökken. Egy metaanalízis szerint a napi 16 mg‑os dózis 32 mg‑ra történő emelése eredményeképp a hatás erőssége átlagosan csupán kis mértékben növekedett. Azonban az individuális érzékenységet figyelembe véve néhány betegben az átlagnál erősebb hatás várható. A naponta egyszer adott kandezartán tabletta 24 órán át tartó egyenletes vérnyomáscsökkenést biztosít, és az adagolási intervallumban mérhető maximális és minimális hatás között kicsi a különbség. Összesen 1268, enyhe vagy közepesen súlyos hypertoniában szenvedő beteg bevonásával két randomizált, kettős vak vizsgálatban a kandezartán és a lozartán antihipertenzív hatását és tolerálhatóságát hasonlították össze. A vérnyomáscsökkenés maradványértéke (szisztolés/diasztolés) napi egyszer 32 mg kandezartán esetében 13,1/10,5 Hgmm, míg napi egyszer 100 mg lozartán-kálium esetében 10,0/8,7 Hgmm volt (a vérnyomáscsökkenésben mért különbség 3,1/1,8 Hgmm, p<0,0001/p<0,0001).

A kandezartán-cilexetil hidroklorotiaziddal történő együttadásakor a vérnyomáscsökkentő hatás összeadódik. Megnövekedett vérnyomáscsökkentő hatás szintén látható, amikor kandezartán-cilexetilt amlodipinnel vagy felodipinnel kombinációban alkalmaznak.

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert blokkoló gyógyszerkészítmények kevésbé kifejezett antihipertenzív hatást fejtenek ki fekete bőrű betegeknél (rendszerint alacsony-renin populáció), mint a nem fekete bőrű betegeknél. Ez a kandezartán esetében is így van. 5156, diasztolés hypertoniában szenvedő beteg bevonásával elvégzett nyílt, klinikai vizsgálatban a kandezartán-terápia ideje alatt mért vérnyomáscsökkenés jelentősen kisebb volt a fekete bőrű betegeknél, mint a nem fekete bőrű betegeknél (14,4/10,3 Hgmm vs 19,0/12,7 Hgmm, p<0,0001/p<0,0001).

A kandezartán fokozza a vese vérátáramlását, és nem befolyásolja vagy emeli a glomeruláris filtrációs rátát (GFR) a renalis vascularis rezisztencia és a filtrációs frakció csökkentése mellett. Egy három hónapos klinikai vizsgálatban hypertoniás, 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő és microalbuminuriás betegekben a kandezartán-cilexetillel végzett vérnyomáscsökkentő terápia csökkentette a vizeletbe kiválasztott albumin mennyiségét (albumin/kreatinin arány, középérték 30%, 95%-os CI: 0,15, 0,42). Jelenleg nem áll rendelkezésre adat a kandezartán diabeteses nephropathia progressziója esetén kifejtett hatásáról.

Napi egyszeri 8-16 mg (dózis középérték 12 mg) kandezartán-cilexetil hatását vizsgálták cardiovascularis morbiditás, mortalitás tekintetében, randomizált klinikai vizsgálatban 4937 idős, (70‑89 év, 21% 80 éves vagy annál idősebb) enyhe vagy közepesen súlyos hypertoniában szenvedő beteg bevonásával, melyben az utánkövetési idő középértéke 3,7 év volt (SCOPE– Study on Cognition and Prognosis in the Elderly/ kognitív funkciók és a prognózis vizsgálata idős betegekben). A betegek kandezartán-cilexetil- vagy placebokezelést kaptak, szükség szerint egyéb antihipertenzív kezeléssel kiegészítve. A kandezartán-csoportban a vérnyomásérték 166/90 Hgmm-ről 145/80 Hgmm-re csökkent, a kontroll csoportban 167/90 Hgmm-ről 149/82 Hgmm-re. Az elsődleges végpont, a cardiovascularis események (cardiovascularis mortalitás, nem halálos stroke, nem halálos myocardialis infarctus) tekintetében a különbség nem volt statisztikailag szignifikáns. A kandezartán csoportban 26,7 esemény /1000 beteg/évek következett be, míg a kontroll csoportban 30,0 esemény/1000 beteg/évek (a relatív kockázat 0,89, 95%-os CI: 0,75, 1,06, p=0,19).

Gyermekek és serdülők ‑ hypertonia

A kandezartán vérnyomáscsökkentő hatását 1‑ <6 éves és 6 ‑ <17 éves hypertoniás gyermeknél és serdülőknél értékelték két randomizált, kettős vak, multicentrikus, 4 hetes dózismeghatározó vizsgálatban.

Az 1 ‑ <6 éves gyermekek közül 93 beteget, akik 74%-ának volt vesebetegsége, randomizáltak a kandezartán cilexetil szuszpenzió napi egyszeri 0,05, 0,20 vagy 0,40 mg/kg-os per os dózisára. Az analízis elsődleges módszere a szisztolés vérnyomásban bekövetkező változás meredeksége volt, a dózis függvényében. A kandezartán cilexetil három dózisa mellett a szisztolés vérnyomás és a diasztolés vérnyomás a vizsgálat megkezdésétől 6,0/5,2 ‑ 2,0/11,1 Hgmm-rel csökkent. Ugyanakkor, mivel nem volt placebocsoport, a vérnyomásra gyakorolt hatás valódi nagysága bizonytalan marad, ami megnehezíti ebben a korcsoportban az előny kockázat egyensúly meggyőző kiértékelését.

A 6 ‑ <17 éves gyermekeknél és serdülőknél 240 beteget randomizáltak 1: 2: 2: 2 arányban placebóra, alacsony, közepes vagy nagy dózisú kandezartán-cilexetilre. Az < 50 kg testtömegű gyermekeknél és serdülőknél a kandezartán-cilexetil dózisa naponta egyszer 2, 8 vagy 16 mg volt. Az > 50 kg testtömegű gyermekeknél és serdülőknél a kandezartán-cilexetil dózisa naponta egyszer 4, 16 vagy 32 mg volt. A kandezartán az összesített dózisok mellett a kiindulási értékhez képest az ülve mért szisztolés vérnyomást 10,2 Hgmm-rel (p < 0,0001) és az ülve mért diasztolés vérnyomást 6,6 Hgmm‑rel (p = 0,0029) csökkentette. A placebocsoportban a kiindulási értékhez képest szintén csökkent az ülve mért szisztolés vérnyomás, 3,7 Hgmm-rel (p = 0,0074) és az ülve mért diasztolés vérnyomás 1,80 Hgmm-rel (p = 0,0992). A nagymértékű placebo hatás ellenére minden önálló kandezartán-dózis (és minden összesített dózis) szignifikánsan jobb volt, mint a placebo. A maximális vérnyomáscsökkentő választ az 50 kg testtömeg alatti és feletti gyermekeknél és serdülőknél sorrendben a 8 mg-os és a 16 mg-os dózisokkal érték el, és a hatás ezt a pontot követően egy platót ért el.

A beválogatottak 47%-a volt feketebőrű beteg, és 29%-a volt nő. Az átlagos életkor +/ SD 12,9 +/ 2,6 év volt.

A 6 ‑ < 17 éves gyermekeknél és serdülőknél egy, a vérnyomásra gyakorolt kisebb hatást mutató tendencia volt észlelhető a feketebőrű, mint a nem feketebőrű betegeknél.

Szívelégtelenség

A CHARM klinikai vizsgálati program (Candesartan in Heart failure – Assessment of Reduction in Mortality and morbidity) alapján a kandezartán-cilexetillel végzett kezelés csökkenti a halálozást, a szívelégtelenség miatti hospitalizációt és javítja a szisztolés bal kamra dysfunctióban szenvedő betegek tüneteit.

Ez a NYHA funkcionális osztályozás szerinti II–IV besorolású krónikus szívelégtelenségben szenvedő (CHF) betegeken végzett, multinacionális, placebokontrollos, kettős vak vizsgálati program három különálló tanulmányból állt: CHARM-Alternative (n=2028) intolerancia (főként köhögés miatt, 72%) következtében ACE inhibitor kezelésben nem részesülő és ≤40% bal kamra ejekciós frakció értékkel rendelkező betegek, CHARM-Added (n=2548) ACE inhibitorral kezelt és ≤40% bal kamra ejekciós frakció értékkel rendelkező betegek, CHARM-Preserved (n=3023) >40% bal kamra ejekciós frakció értékkel rendelkező betegek. A vizsgálatba olyan betegeket vontak be, ill. randomizáltak placebo- vagy kandezartán-cilexetil-csoportokba, akik optimális CHF kezelés alatt álltak (a kandezartán-cilexetil adagját fokozatosan növelték a naponta egyszeri 4 mg-ról, illetve 8 mg-ról indulva a naponta egyszer 32 mg, illetve a legmagasabb tolerálható adag eléréséig, az átlagdózis 24 mg volt), és az utánkövetési idő középértéke 37,7 hónap volt. A kezelés 6 hónapja után a kandezartán-cilexetilt még szedő (89%) betegek 63%-a a 32 mg-os céldózist kapta.

A CHARM Alternative vizsgálatban a kandezartán-kezelés hatására a vizsgálati összetett végpontként szereplő cardiovascularis halálozás, illetve a krónikus szívelégtelenség hospitalizáció a placebóhoz viszonyítva szignifikáns csökkenést mutatott kockázati arány (HR) 0,77, (95%-os CI: 0,67, 0,89, p<0,001). Ez 23%-os relatív rizikócsökkenésnek felel meg.). A kandezartán-kezelésben részesülő betegek 33,0%-a (95%-os CI: 30,1, 36,0) és a placebokezelésben részesülő betegek 40,0%-a (95%-os CI: 37,0, 43,1) tapasztalta ezt a végpontot, az abszolút különbség 7,0% (95%-os CI: 11,2, 2,8) volt. A vizsgálat egész ideje alatt 14 beteget kellett kezelni ahhoz, hogy megelőzhető legyen 1 beteg cardiovascularis esemény miatti halálozása, illetve a szívelégtelenség miatti hospitalizációja. A további összetett végpontként szereplő összhalálozás vagy krónikus szívelégtelenség miatti első hospitalizáció kandezartán-kezelés hatására szintén szignifikánsan csökkent HR 0,80 (95%-os CI: 0,70, 0,92, p=0,001). A kandezartán-kezelésben részesülő betegek 36,6%-a (95%-os CI: 33,7, 39,7) és a placebo-kezelésben részesülő betegek 42,7%-a (95%-os CI: 39,6, 45,8) tapasztalta ezt a végpontot, az abszolút különbség 6,0% (95%-os CI: 10,3, 1,8) volt. Ezen összetett végpontok mortalitási és morbiditási (krónikus szívelégtelenség miatti hospitalizáció) összetevői a kandezartán kedvező hatását erősítették meg. A kandezartán-cilexetil-terápia NYHA funkcionális osztályba sorolás tekintetében javulást eredményezett (p=0,008).

A CHARM-Added vizsgálatban a kandezartán-kezelés hatására a cardiovascularis halálozás és a hospitalizáció összetett végpontjában a placebóhoz viszonyítva szignifikáns csökkenés mutatkozott HR 0,85 (95%-os CI: 0,75, 0,96, p=0,011). Ez 15%-os relatív rizikócsökkenésnek felel meg. A kandezartán-kezelésben részesülő betegek 37,9%-a (95%-os CI: 35,2, 40,6) és a placebokezelésben részesülő betegek 42,3%-a (95%-os CI: 39,6, 45,1) tapasztalta ezt a végpontot, az abszolút különbség 4,4% (95%-os CI: 8,2, 0,6) volt. A vizsgálat egész ideje alatt 23 beteget kellett kezelni ahhoz, hogy megelőzhető legyen 1 beteg cardiovascularis esemény miatti halálozása, illetve a szívelégtelenség miatti hospitalizációja. Az összhalálozás, illetve a krónikus szívelégtelenség miatti első hospitalizáció összetett végpontja szintén szignifikánsan csökkent kandezartán-kezelés hatására, HR 0,87 (95%-os CI: 0,78, 0,98, p=0,021). A kandezartán-kezelésben részesülő betegek 42,2%-a (95%-os CI: 39,5, 45,0) és a placebokezelésben részesülő betegek 46,1%-a (95%-os CI: 43,4, 48,9) tapasztalta ezt a végpontot, az abszolút különbség 3,9% (95%-os CI: 7,8, 0,1) volt. Ezen összetett végpontok morbiditási és mortalitási összetevője is a kandezartán kedvező hatását erősítette meg. A kandezartán-cilexetil-kezelés hatására javult a NYHA funkcionális osztályba sorolás (p=0,020).

A CHARM-Preserved vizsgálatban a cardiovascularis mortalitás, illetve a krónikus szívelégtelenség miatti első hospitalizáció összetett végpontjában statisztikailag szignifikáns csökkenés nem mutatkozott, HR 0,89 (95%-os CI: 0,77, 1,03, p=0,118). A CHARM vizsgálatokat egyenként értékelve az összhalálozás nem volt statisztikailag szignifikáns. Az összmortalitást azonban összevont betegpopulációkban is értékelték, a CHARM Alternativ és a CHARM Added vizsgálatok, HR 0,88 (95%-os CI: 0,79, 0,98, p=0,018), valamint mind a három vizsgálat, HR 0,91 (95%-os CI: 0,83, 1,00, p=0,055) összevont betegpopulációjában.

A cardiovascularis mortalitás és a krónikus szívelégtelenség miatti hospitalizáció tekintetében a kandezartán kedvező hatása kortól, nemtől, valamint a kiegészítő terápiától függetlenül konzisztensnek mutatkozott. A kandezartán hatékonynak mutatkozott azon betegekben is, akik béta-blokkolót és ACE‑gátló gyógyszereket szedtek egy időben, továbbá a kedvező hatás attól függetlenül jelentkezett, hogy a betegek a terápiás útmutatóban foglalt céldózisban szedték-e az ACE inhibitort vagy sem.

Szívelégtelenségben, illetve csökkent bal kamrai szisztolés funkcióban (bal kamra ejekciós frakció, LVEF ≤40%) szenvedő betegeknél a kandezartán csökkenti a szisztémás vascularis rezisztenciát, a pulmonalis kapillárisnyomást, serkenti a plazma reninaktivitását, növeli az angiotenzin II koncentrációt, valamint csökkenti az aldoszteronszintet.

A renin‑angiotenzin‑aldoszteron rendszer kettős blokádja (RAAS)

Két nagy, randomizált, kontrollos vizsgálatban (ONTARGET (ONgoing Telmisartan Alone and in combination with Ramipril Global Endpoint Trial) és VA NEPHRON-D (The Veterans Affairs Nephropathy in Diabetes)) vizsgálták az ACE-gátló és angiotenzin II‑receptor-blokkoló kombinált alkalmazását.

Az ONTARGET vizsgálatot olyan betegeknél végezték, akiknek a kórtörténetében kardiovaszkuláris vagy cerebrovaszkuláris betegség, vagy szervkárosodással járó 2-es típusú diabetes mellitus szerepelt. A VA NEPHRON‑D vizsgálatot 2-es típusú diabetesben és diabeteses nephropathiában szenvedő betegeken végezték.

Ezek a vizsgálatok nem mutattak ki szignifikánsan előnyös hatásokat a renális és/vagy kardiovaszkuláris kimenetel és a mortalitás vonatkozásában, miközben a monoterápia esetén megfigyelthez képest nőtt a hyperkalaemia, akut veseelégtelenség és/vagy hypotonia kockázata.

A hasonló farmakodinámiás tulajdonságok alapján ezek az eredmények más ACE-gátlók és angiotenzin II‑receptor-blokkolók esetében is relevánsak.

Ezért az ACE-gátlók és angiotenzin II‑receptor-blokkolók nem adhatók együtt diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknek.

Az ALTITUDE (Aliskiren Trial in Type 2 Diabetes Using Cardiovascular and Renal Disease Endpoints) vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák, előnyös-e a standard ACE-gátló vagy angiotenzin II‑receptor-blokkoló kezelés kiegészítése aliszkirénnel 2-es típusú diabetesben és krónikus vesebetegségben, illetve kardiovaszkuláris betegségben vagy mindkettőben szenvedő betegeknél. A vizsgálatot idő előtt leállították, mert nőtt a mellékhatások kockázata. A kardiovaszkuláris eredetű halál és a stroke szám szerint gyakoribb volt az aliszkirén-csoportban, mint a placebocsoportban, és a jelentős mellékhatások, illetve súlyos mellékhatások (hyperkalaemia, hypotonia és veseműködési zavar) is gyakoribbak voltak az aliszkirén-csoportban, mint a placebocsoportban.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás és eloszlás

Szájon át történő bevételt követően a kandezartán-cilexetil az aktív hatóanyaggá, kandezartánná alakul át. Oldat formájában való alkalmazását követően a kandezartán abszolút biohasznosulása körülbelül 40%. Tablettában beadott ugyanazon mennyiség relatív biohasznosulása mintegy 34%, nagyon csekély változékonysággal. Ezért a tabletta becsült abszolút biohasznosulása 14%. A plazma csúcskoncentráció (C_max) a tabletta bevételét követően átlagosan 3-4 órával alakul ki. A kandezartán szérumkoncentrációja a terápiás dózistartományon belül az emelkedő dózisokkal arányosan nő. A kandezartán farmakokinetikájában nemtől függő különbség nem volt megfigyelhető. A kandezartán szérumkoncentrációjának idő függvényében történő ábrázolásakor a görbe alatti terület (Area Under the Curve = AUC) nem változik szignifikánsan étkezés hatására.

A kandezartán nagymértékben kötődik plazmafehérjékhez (több mint 99%). A kandezartán látszólagos megoszlási térfogata 0,1 l/ttkg.

A kandezartán biohasznosulását az étkezés nem befolyásolja.

_Bio_t_ran_s_zf_o_rmác_i_ó
és_e_l_im_i_náció

A kandezartán túlnyomórészt változatlan formában ürül a vizelettel és epével, és csak minimális része eliminálódik a májban (CYP2C9). Rendelkezésre álló interakciós vizsgálatok adatai szerint nincs hatással a CYP2C9 és a CYP3A4 enzimekre. In vitro adatok alapján, nem várható kölcsönhatás in vivo körülmények között sem olyan gyógyszerekkel, amelyek metabolizmusa a citokróm P450 izoenzimektől, CYP1A2, CYP2A6, CYP2C9, CYP2C19, CYP2D6, CYP2E1 vagy CYP3A4 függ. Terminális felezési ideje körülbelül 9 óra. Többszöri dózis adagolását nem követi akkumuláció.

A kandezartán teljes plazma clearance értéke körülbelül 0,37 ml/perc/kg, a vese clearance értéke 0,19 ml/perc/kg körüli. A kandezartán veséből történő ürülése a glomerulusfiltráció és az aktív tubuláris szekréció útján megy végbe. ¹⁴C izotóppal jelzett kandezartán-cilexetil dózis per os beadását követően az adag mintegy 26%-a ürül a vizelettel kandezartán formájában, 7%-a pedig inaktív anyagcseretermékként, míg a székletből a dózis 56%-a nyerhető vissza kandezartán formájában, 10%‑a pedig inaktív anyagcseretermékként.

Farmakokinetika különleges betegcsoportokban

Idős korban (65 éves kor felett) a kandezartán C_maxértéke kb. 50%-kal, AUC értéke pedig mintegy 80%‑kal nagyobb, mint fiatal személyekben. Ugyanakkor a vérnyomásválasz és a mellékhatások előfordulásának gyakorisága adott dózisú kandezartán beadását követően hasonló volt az idős és fiatal betegekben (lásd 4.2 pont).

Enyhe és közepesen súlyos vesekárosodásban a kandezartán C_maxés AUC értékei ismételt adagolás esetén mintegy 50%-kal, illetve 70%-kal emelkedtek, de összehasonlítva a normál vesefunkciójú betegekkel a t_1/2 nem változott. Súlyosan károsodott veseműködésű betegekben ezek az értékek kb. 50%, illetve 110% voltak. A kandezartán terminális felezési ideje súlyos vesekárosodásban szenvedő betegekben mintegy megkétszereződött. Haemodialysisben részesülő betegekben a gyógyszer AUC értéke hasonló volt a súlyos vesekárosodásban szenvedőkéhez.

Két vizsgálatban, melyek mindegyikében enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegek vettek részt, a kandezartán átlagos AUC értékében növekedést tapasztaltak, az egyik vizsgálatban körülbelül 20%-kal, a másik vizsgálatban körülbelül 80%-kal (lásd 4.2 pont). Súlyos májkárosodásban történő alkalmazást illetően nincs tapasztalat.

Gyermekek és serdülők

A kandezartán farmakokinetikai tulajdonságait 1 ‑ <6 éves és 6 ‑ <17 éves hypertoniás gyermeknél és serdülőknél értékelték két, egyszeri dózisú farmakokinetikai vizsgálatban.

Az 1 ‑ <6 éves gyermekek közül 10, 10 ‑ <25 kg testtömegű gyermek kapott egyetlen 0,2 mg/kg‑os adag belsőleges szuszpenziót. Nem volt összefüggés a C_max és az AUC, valamint az életkor vagy a testtömeg között. Clearance adatokat nem gyűjtöttek. Ezért a clearance és a testtömeg/életkor közötti összefüggés eshetősége ebben a populációban nem ismert.

A 6 ‑ <17 éves gyermekekés serdülők közül 22 kapott egyetlen adag 16 mg‑os tablettát. Nem volt összefüggés a C_max és az AUC, valamint az életkor között. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy szignifikáns összefüggés van a testtömeg és a C_max (p = 0,012) és az AUC között (p = 0,011). Clearance adatokat nem gyűjtöttek, ezért a clearance és a testtömeg/életkor közötti összefüggés eshetősége ebben a populációban nem ismert.

A 6 évesnél idősebb gyermekeknél és serdülőknél az azonos dózis melletti expozíció a felnőtteknél észlelthez hasonló volt.

A kandezartán‑cilexetil farmakokinetikáját 1 évnél fiatalabb gyermekgyógyászati betegeknél nem vizsgálták.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Klinikailag hatásos adagok alkalmazása mellett nem bizonyított a rendellenes szisztémás vagy célszerv toxicitás kialakulása. Preklinikai biztonságossági vizsgálatokban a nagy dózisokban adott kandezartán hatással volt a vese és vörösvértest paraméterekre egerekben, patkányokban, kutyákban és majmokban. A kandezartán csökkenést okozott a vörösvértest paraméterekben (erythrocyták, haemoglobin és haematokrit). A kandezartán vesére gyakorolt hatásai (mint például interstitialis nephritis, tubularis distensio, basofil tubulus, megemelkedett plazma karbamid- és kreatininszintek) a vérnyomáscsökkentő hatás következtében másodlagosan kialakult renalis perfúzió megváltozásából adódhatnak. Továbbá állatkísérletekben a kandezartán a juxtaglomerularis sejtek hyperplasiáját, ill. hypertrophiáját idézte elő. Ezeket a változásokat a kandezartán farmakológiai hatásának tulajdonítják. A kandezartán emberekben alkalmazott terápiás adagjainak alkalmazásakor úgy tűnik, a vese juxtaglomeruláris sejtek hyperplasiájának/hypertrophiájának nincs jelentősége.

A normotenzív neonatális és fiatal patkányokkal végzett preklinikai vizsgálatokban a kandezartán a testtömeg és a szívtömeg csökkenését idézte elő. Csakúgy, mint a felnőtt állatoknál ezeket a hatásokat a kandezartán farmakológiai hatása következményének tartják. A legalacsonyabb 10 mg/kg‑os dózis mellett a kandezartán‑expozíció 12‑78‑szor nagyobb volt, mint azoknál az 1 ‑ <6 éves gyermekeknél tapasztalt szint, akik a kandezartán‑cilexetilt 0,2 mg/kg‑os adagban kapták, és 7‑54‑szer nagyobb volt, mint azoknál a 6 ‑ <17 éves gyermekeknél és serdülőknél tapasztalt szint, akik a kandezartán‑cilexetilt 16 mg‑os adagban kapták. Mivel ezekben a vizsgálatokban megfigyelhető hatást nem okozó szintet nem azonosítottak, ezért a szívtömegre gyakorolt hatás biztonságossági határa, valamint ezeknek az eredményeknek a klinikai jelentősége nem ismert.

Magzatkárosító hatás a terhesség későbbi szakaszában volt megfigyelhető (lásd 4.6 pont).

In vitro és in vivo mutagenitási tesztek adatai alapján a kandezartán terápiás dózisban alkalmazva nem mutatott mutagén vagy klasztogén hatást.

Karcinogén hatás nem volt kimutatható.

A renin‑angiotenzin‑aldoszteron rendszer kritikus szerepet játszik a vesék in utero kialakulásában. Kimutatták, hogy a renin‑angiotenzin‑aldoszteron rendszer blokádja a nagyon fiatal egereknél a vesék kóros fejlődéséhez vezet. A renin‑angiotenzin‑aldoszteron rendszerre közvetlenül ható gyógyszerek adása megváltoztathatja a vesék normális fejlődését. Ezért az 1 évesnél fiatalabb gyermekek nem kaphatnak kandezartánt (lásd 4.3 pont).

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

laktóz-monohidrát

kukoricakeményítő

dibutil-szebakát

nátrium-lauril-szulfát

hidroxipropilcellulóz

karmellóz-kalcium

magnézium-sztearát

vörös vas-oxid (E172) (csak a 8, 16 és 32 mg-os tablettában)

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 30 ºC-on tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Tabletták PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

Kiszerelések: 14 db, 28 db, 30 db, 56 db, 60 db, 84 db, 90 db vagy 98 db tabletta dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

KRKA, d.d., Novo mesto, Šmarješka cesta 6, 8501 Novo mesto, Szlovénia

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

Karbis 4 mg tabletta

OGYI-T-21760/01 14×

OGYI-T-21760/02 28×

OGYI-T-21760/03 30×

OGYI-T-21760/04 56×

OGYI-T-21760/05 60×

OGYI-T-21760/06 84×

OGYI-T-21760/07 90×

OGYI-T-21760/08 98×

Karbis 8 mg tabletta

OGYI-T-21760/09 14×

OGYI-T-21760/10 28×

OGYI-T-21760/11 30×

OGYI-T-21760/12 56×

OGYI-T-21760/13 60×

OGYI-T-21760/14 84×

OGYI-T-21760/15 90×

OGYI-T-21760/16 98×

Karbis 16 mg tabletta

OGYI-T-21760/17 14×

OGYI-T-21760/18 28×

OGYI-T-21760/19 30×

OGYI-T-21760/20 56×

OGYI-T-21760/21 60×

OGYI-T-21760/22 84×

OGYI-T-21760/23 90×

OGYI-T-21760/24 98×

Karbis 32 mg tabletta

OGYI-T-21760/25 14×

OGYI-T-21760/26 28×

OGYI-T-21760/27 30×

OGYI-T-21760/28 56×

OGYI-T-21760/29 60×

OGYI-T-21760/30 84×

OGYI-T-21760/31 90×

OGYI-T-21760/32 98×

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2011. június 30.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2016. január 20.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. augusztus 13.

Kiszerelések

Megnevezés	Csomagolás	Nyilvántartási szám
28 X - buborékcsomagolásban		OGYI-T-21760 / 10
30 X - buborékcsomagolásban		OGYI-T-21760 / 11
56 X - buborékcsomagolásban		OGYI-T-21760 / 12
60 X - buborékcsomagolásban		OGYI-T-21760 / 13
84 X - buborékcsomagolásban		OGYI-T-21760 / 14
90 X - buborékcsomagolásban		OGYI-T-21760 / 15
98 X - buborékcsomagolásban		OGYI-T-21760 / 16

Forrás

Az adatok forrása: OGYÉI Gyógyszeradatbázis

Gyógyszer adatai

Hatóanyag candesartan
ATC kód C09CA06
Forgalmazó Krka d.d.,
Nyilvántartási szám OGYI-T-21760
Jogalap Generikus
Engedélyezés dátuma 2011-06-30
Állapot TK
Kábítószer / Pszichotróp nem

Hivatalos OGYÉI oldal