1. A GYÓGYSZER NEVE

Ketodex 25 mg granulátum belsőleges oldathoz

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

25 mg dexketoprofént tartalmaz (dexketoprofén-trometamol formájában) tasakonként.

Ismert hatású segédanyag(ok):

Tasakonként 2,418 g szacharózt tartalmaz.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Granulátum belsőleges oldathoz.

Citromsárga színű granulátum.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Enyhe és közepesen súlyos akut fájdalmak, azaz pél­dá­ul akut mozgásszervi fájdalmak, dysmenorrhoea és fogfájás rövid távú tü­neti ke­ze­lésére.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőtteknek:

A fájdalom termé­sze­tétől és sú­lyosságától füg­gő­en az ajánlott dózis 8 óránként 25 mg. Az összdózis ne haladja meg a napi 75 mg-ot.

A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.4 pont).

A Ketodex granulátumot csak rövid időtartamú ke­ze­lésre tervezték, ezért a ke­ze­lést a tü­netek idejére kell kor­lá­tozni.

Idősek:

Idős betegeknél a ke­ze­lést ajánlott alacsonyabb dó­zissal kezdeni (50 mg napi összdózis). A dó­zis a szokásos szintre csak akkor emelhető, ha megbizonyosodtunk, hogy a beteg a ke­ze­lést jól to­le­rálja. A lehetséges mellékhatásprofil miatt (lásd 4.4 pont) az idős betegeket különösen gondos megfigyelés alatt kell tartani.

Májkárosodás:

Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő beteg esetében a ke­ze­lést csök­kentett dózissal (50 mg napi összdózis) kell kezdeni, és a beteget gondos meg­fi­gyelés alatt kell tartani. A Ketodex granulátum sú­lyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nem alkal­maz­ha­tó.

Vesekárosodás:

Enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeknél a napi kezdő összdózist 50 mg-ra kell csökkenteni (a kreatinin-clearance 60-89 ml/perc) (lásd 4.4 pont). A Ketodex granulátum közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban nem alkal­mazható (a kreatinin-clearance ≤ 59 ml/perc) (lásd 4.3 pont).

Gyermekek és serdülők

Mivel a Ketodex granulátumot gyermekek és serdülők körében még nem vizsgálták, ezen betegcsoportra vonatkozóan a készítmény biztonságossága és hatásossága még nem megállapított, így esetükben nem alkalmazható.

Az alkalmazás módja

A tasak teljes tartalmát egy pohár vízben kell feloldani; jól fel kell rázni/el kell keverni a feloldódás elősegítésére.

Az elkészített oldatot a granulátum feloldását követően azonnal meg kell inni.

Étellel történő egyidejű bevétel következtében lassul a gyógyszer felszívódási rátája (lásd Farmakokinetikai tu­laj­don­ságok), ezért heveny fájdalom esetén legalább 15 perccel étkezés előtt javasolt a bevétele.

4.3. Ellenjavallatok

A Ketodex granulátum nem alkalmazható a kö­vet­ke­ző esetekben:

• a készítmény hatóanyagával vagy bármely más nem-szteroid gyul­la­dás­csök­kentővel vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység esetén.

• olyan betegeknél, akiknél ha­son­ló hatású anyagok (azaz pél­dá­ul acetilszalicilsav, vagy más nem-szteroid gyul­la­dás­csök­kentők) szedése után asztmás roham, bronchospasmus, akut rhinitis lépett fel, orrpolip fejlődött ki, urticaria vagy angioödéma je­lentkezett.

• ketoprofennel vagy fibrátokkal szembeni ismert fotoallergiás vagy fototoxikus reakciók esetén,

• azon betegeknél, akiknél nem-szteroid gyulladáscsökkentő terápiával összefüggő gyomorvérzés vagy perforáció szerepel az anamnézisben.

• olyan betegeknél, akiknek peptikus fekély/gyomor-bélrendszeri vérzésük van, vagy akiknek az anamnézisében bármilyen gyomor-bélrendszeri vérzés, fekélyesedés vagy perforáció fordult elő,

• kró­ni­kus dyspepsiában szenvedő betegeknél.

• más aktív vérzésben vagy vérzési rendel­le­nes­ségben szenvedő betegeknél.

• Crohn-be­teg­ségben vagy colitis ulcerosában szenvedő betegeknél.

• súlyos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél.

• közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance ≤59 ml/perc).

• súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (10-15-ös Child-Pugh érték).

• haemorrhagiás diathesisben vagy más vér­al­va­dási zavarban szenvedő betegeknél.

• súlyos, (hányás, hasmenés vagy elégtelen folyadékbevitel okozta) dehidráció esetén.

• a terhesség harmadik trimeszterében és szoptatás ideje alatt (lásd 4.6. pont).

4.4. Különleges figyelmeztetések és az al­kal­ma­zással kap­csolatos óvintézkedések

Óvatosság szük­sé­ges olyan betegek ke­ze­lésekor, akiknek anamnézisében allergiás re­ak­ci­ó szerepel.

Kerülendő a Ketodex egyidejű alkalmazása más nem-szteroid gyulladáscsökkentővel, beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2-gátlókat is.

A nemkívánatos hatásokat minimálisra lehet csökkenteni a tüneteket még kontrollálni képes legalacsonyabb hatékony dózisnak a szükséges legrövidebb ideig történő alkalmazásával (lásd a 4.2 pontot és alább a gastrointestinális és cardiovasculáris kockázatokat).

Gastrointestinális biztonságosság

Gastrointestinális vérzést, fekélyt vagy perforációt (melyek végzetessé is válhatnak) is jelentettek minden nem-szteroid gyulladáscsökkentővel a kezelés bármely szakában, figyelmeztető tünetekkel vagy azok nélkül, illetve súlyos gastrointestinális anamnézissel vagy anélkül is.

Ha gastrointestinális vérzés vagy fekélyképződés fordulna elő a Ketodex alkalmazása során, a kezelést azonnal le kell állítani.

A gastrointestinális vérzés, fekély vagy perforáció kockázata növekszik a nem-szteroid gyulladáscsökkentő adagjának emelésével, illetve olyan betegek esetében, akiknek korábban volt már gyomorfekélyük, különösen, ha vérzéssel vagy perforációval súlyosbított (lásd 4.3 pont), valamint idős korban.

Idősek: esetükben nagyobb a NSAID-okkal összefüggő mellékhatások gyakorisága, különösen a gastrointestinális vérzésé vagy perforációé, melyek végzetesek is lehetnek (lásd 4.2 pont). Ezeknél a betegeknél a lehető legkisebb dózissal kell kezdeni a kezelést.

Mint minden nem-szteroid gyulladáscsökkentőnél az oesophagitis, gastritis és/vagy peptikus fekély jelenlétét az anamnézisben fel kell tárni, hogy biztosítani lehessen a teljes gyógyulást a dexketoprofénnel való kezelés megkezdése előtt.

Gastrointestinális tünetekkel rendelkező vagy gastrointestinális betegségben szenvedő betegeket monitorozni kell az emésztési zavarokat illetően, különösen gastrointestinális vérzés vonatkozásában.

A nem-szteroid gyulladáscsökkentőket óvatosan kell adni gastrointestinális betegség (colitis ulcerosa vagy Crohn-be­tegség) esetén, mivel a betegek állapota súlyosbodhat (lásd 4.8 pont).

Ezeknél a betegeknél protektív gyógyszerekkel történő kombinációs terápia (pl. mizoprosztol vagy protonpumpa inhibitorok alkalmazása) megfontolandó, valamint azoknál a betegeknél is, akik egyidejűleg alacsony dózisú acetilszalicilsavat, vagy más, a gastrointestinális kockázatot feltehetően növelő készítményeket kapnak (lásd lent és a 4.5 pontot).

Azoknak a betegeknek, akiknek korábban gastrointestinális tünetei voltak, különösen az időskorúaknak, minden szokatlan hasi tünetet (különösen a gastrointestinális vérzést) jelenteniük kell, főleg a kezelés kezdeti szakaszában.

Óvatosság javasolt azon betegek esetében, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket kapnak, melyek növelhetik a fekély vagy a vérzés veszélyét, mint például a kortikoszteroidok, antikoagulánsok mint a warfarin, szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók vagy a thrombocytaaggregáció-gátló szerek, mint az acetilszalicilsav (lásd 4.5 pont).

Renális biztonságosság

A csökkent vesefunkciójú betegek csak fokozott óvatossággal alkalmazhatják a készítményt. Az ilyen betegeknél a nem-szteroid gyulladáscsökkentők ronthatják a veseműködést, fokozhatják a vízretenciót és az ödémát. Fokozott óvatosságra van szükség akkor is, ha a beteg vizelethajtót szed, vagy hypovolaemia alakulhat ki nála, mivel mindkét állapot a vesekárosodás fokozott kockázatával jár.

A kezelés ideje alatt megfelelő folyadékbevitelről kell gondoskodni a dehidráció és a feltehetően velejáró fokozott vesetoxicitás elkerülésére.

Mint az egyéb nem-szteroid gyulladáscsökkentők, a dexketoprofén is megemelheti a plazma urea nitrogén- és kreatinin-szintet. Mint az egyéb prosztaglandin bioszintézis gátlók, a dexketoprofén alkalmazása is vezethet a vese szövetét is érintő mellékhatások kialakulásához, úgymint glomerulo- vagy interstitiális nephritishez, papilla elhaláshoz, nephrosis szindrómához vagy akut veseelégtelenséghez.

Idős betegek nagyobb valószínűséggel szenvednek veseműködési zavarban (lásd 4.2 pont).

Hepatikus biztonságosság

A csökkent májfunkciójú betegek csak fokozott óvatossággal alkalmazhatják a készítményt. Mint az egyéb nem-szteroid gyulladáscsökkentők, a dexketoprofén is kismértékben és átmeneti jelleggel megemelheti egyes májenzimek szintjét, a glutamát-oxálacetát transzamináz, GOT [ASAT] és a glutamát-piruvát-transzamináz, GPT [ALAT] vérszintjének számottevő emelkedése is előfordulhat. Nagyobb fokú növekedés jelentkezésekor a kezelést meg kell szakítani.

Idős betegeknél nagyobb valószínűséggel fordul elő károsodott májműködés (lásd 4.2 pont).

Cardiovasculáris és cerebrovasculáris biztonságosság

Hypertonia és/vagy enyhe/közepesen súlyos pangásos szívelégtelenség előzetes fennállása esetén a beteget folyamatosan ellenőrizni kell és tanácsokkal kell ellátni. Fokozott óvatosság ajánlott az előzetesen szívbetegségben szenvedőknél, különösen, ha az anamnézisben szívelégtelenséggel járó epizódok fordultak elő, mivel a szívelégtelenség kialakulásának fokozott kockázatával kell számolni a nem-szteroid gyulladáscsökkentők alkalmazásával kapcsolatosan előforduló folyadékretenció és ödéma kapcsán.

Klinikai és epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok szerint egyes nem-szteroid gyulladáscsökkentők alkalmazása során kis mértékben fokozódhat az artériás thrombotikus események (pl. myocardiális infarctus, stroke) kialakulásának kockázata, különösen nagyobb adagok hosszabb ideig történő alkalmazása esetén. A dexketoprofén tekintetében nem áll rendelkezésre elegendő adat ahhoz, hogy ezt a kockázatot ki lehessen zárni.

Nem megfelelően beállított hypertonia, pangásos szívelégtelenség, diagnosztizált ischaemiás szívbetegség, perifériás artériás betegség és/vagy cerebrovasculáris betegség esetén a dexketoprofénnel történő kezelést csak gondos mérlegelés után szabad megkezdeni. Hasonlóan megfontolandó olyan betegek hosszabb távú kezelése, akiknél cardiovasculáris betegségekre hajlamosító tényezők (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás) fennállnak.

Kounis-szindróma eseteit jelentették dexketoprofénnel kezelt betegeknél. A Kounis-szindróma a koszorúerek összehúzódásával járó allergiás vagy túlérzékenységi reakció következtében kialakuló cardiovascularis tünetcsoport, amely myocardialis infarctust okozhat.

Minden nem-szelektív nem-szteroid gyul­la­dás­csök­kentő képes gátolni a vér­le­mez­kék aggregációját, és képes meghosszabbítani a vérzési időt a prosztaglandinszintézis gátlásával. Ezért a dexketoprofén alkalmazása nem javasolt olyan betegekben, akik a véralvadást befolyásoló gyógyszeres kezelés (pl. warfarin, kumarin származékok vagy heparin) alatt állnak (lásd 4.5 pont).

Idős betegek nagyobb valószínűséggel szenvednek szívműködési zavarban (lásd 4.2 pont).

Bőrreakciók

Súlyos bőr reakciókat, melyek közül néhány végzetes is lehet, köztük exfoliatív dermatitist, Stevens–Johnson-szindrómát és toxikus epidermalis necrolysist nagyon ritkán jelentettek nem-szteroid gyulladáscsökkentők alkalmazásával összefüggésben. Ezen reakciók kockázata a terápia korai stádiumában a legnagyobb, a reakciók az esetek többségében a kezelés első hónapjában jelentkeztek. A Ketodex szedését bőrkiütés, nyálkahártya károsodás vagy más túlérzékenységi reakció első megjelenésekor abba kell hagyni.

Fennálló fertőzések tüneteinek elfedése

A Ketodex elfedheti a fertőzés tüneteit, ami miatt késhet a megfelelő kezelés megkezdése és ezáltal kedvezőtlenebb lehet a fertőzés kimenetele. Ezt bakteriális, területen szerzett tüdőgyulladás és a bárányhimlő bakteriális szövődményei esetében észlelték. Ha a Ketodex-et fertőzés kapcsán láz és fájdalom csillapítására alkalmazzák, ajánlatos a fertőzést figyelemmel kísérni. Nem kórházi környezetben a betegnek orvossal kell konzultálnia, ha a tünetek tartósan fennállnak vagy súlyosbodnak.

Kivételesen varicella állhat a súlyos bőr és kötőszöveti fertőzéses szövődmények hátterében. Jelenleg nem zárható ki a nem-szteroid gyulladáscsökkentők szerepe a fenti fertőzések súlyosbodásában, ezért varicella esetén ajánlott kerülni a Ketodex alkalmazását.

Egyéb információk

Különös óvatosságra van szükség az alábbi esetekben:

- veleszületett porfirin-anyagcsere rendellenessége (pl. akut intermittáló porphyria) esetén,

- deydratio esetén,

- közvetlenül nagy műtét után.

Ha az orvos úgy ítéli meg, hogy tartós dexketoprofén kezelésre van szükség, rendszeresen ellenőriznie kell a beteg máj-és veseműködését, valamint mennyiségi vérképét.

Nagyon ritkán súlyos akut túlérzékenységi reakciókat (pl. anaphylaxiás shock) észleltek. A kezelést a Ketodex bevételét követő súlyos túlérzékenységi reakció első tüneteinek megjelenésekor abba kell hagyni. A tünetektől függően szükség esetén megfelelő orvosi beavatkozást kell alkalmazni.

Azoknál az asthmás betegeknél, akik egyidejűleg krónikus rhinitisben, krónikus sinusitisben, és / vagy nazális polyposisban is szenvednek, nagyobb a kockázata az acetilszalicilsav és / vagy NSAID-ok iránti allergiának, mint a lakosság a többi részénél. Ezen gyógyszer alkalmazása asztmás rohamokat vagy bronchospasmust válthat ki, különösen azoknál, akik allergiásak acetilszalicilsavra vagy NSAID-ra (lásd 4.3 pont).

A Ketodex granulátum csak óvatosan alkalmazható olyan betegeknél, akik vérképzési rendellenességben, szisztémás lupus erythematosusban vagy kevert kötőszöveti betegségben szenvednek.

Ez a gyógyszer szacharózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes fruktóz intoleranciában, glükóz-galaktóz malabszorpcióban vagy szacharáz-izomaltáz hiányban a készítmény nem szedhető. Ezt figyelembe kell venni diabetes mellitus esetén.

Gyermekek és serdülők

Gyermekek és serdülők esetében a biztonságos al­kal­ma­zást még nem állapították meg.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az alábbi köl­csön­ha­tások általában a nem-szteroid gyul­la­dás­csök­kentőkre vonatkoznak:

Nem ajánlott kom­bi­nációk:

• Más nem-szteroid gyul­la­dás­csök­kentők (be­le­ért­ve a szelektív ciklooxigenáz-2-gátlókat) és a szalicilátok nagy dó­zisai ( 3 g/nap): több nem-szteroid gyul­la­dás­csök­kentő együttes alkalmazása fokozhatja a gastrointestinális fekélyek és vérzés koc­ká­zatát, a szinergista hatás miatt.

• An­ti­ko­a­gu­lánsok: a nem-szteroid gyulladáscsökkentők fokozhatják az antikoagulánsok, mint pl. a warfarin hatását (lásd 4.4 pont), mivel a dexketoprofén is erősen kö­tő­dik a plazma-fehérjékhez, és gátolja a vér­le­mez­kék funkcióját, va­la­mint károsítja a gastroduodenalis nyál­ka­hár­tyát. Ha a kom­bi­nációt nem lehet elkerülni, akkor szoros kli­ni­kai meg­fi­gyelésre és a la­bo­ra­tó­ri­umi értékek ellenőrzésére van szük­ség.

• Heparinok: megnő a vérzés koc­ká­zata (a vér­le­mez­ke funkció gátlása és a gastro­duodenális nyál­ka­hár­tya károsodása miatt). Ha a kom­bi­nációt nem lehet elkerülni, akkor szoros kli­ni­kai meg­fi­gyelésre és a la­bo­ra­tó­ri­umi értékek ellenőrzésére van szük­ség.

• Kortikoszteroidok: a gastrointestinális fekély vagy vérzés kockázata megnő (lásd 4.4 pont).

• Lítium (számos nem-szteroid gyul­la­dás­csök­kentő szernél leírták): a nem-szteroid gyul­la­dás­csök­kentők növelik a vérben a lítium szintjét, ami to­xi­kus szintet is elérhet (a lítium csök­kent ki­vá­lasztása a vesében). Ezért ezt a para­mé­tert a dexketoprofén ke­ze­lés megkezdésénél, a dózis beállításakor és a kezelés végén ellenőrizni kell.

• Metotrexát magas, 15 mg/hét vagy nagyobb dó­zisban: a metotrexát hematológiai to­xi­ci­tása megnő, mivel ál­ta­lá­ban a nem-szteroid gyul­la­dás­csök­kentők csök­kentik a veséből való ki­ü­rülését.

• Hidantoinok és szulfonamidok: a ha­tó­a­nyagok to­xi­kus hatásai megnőhetnek.

Az alábbi kom­bi­nációk adásakor óvatosság szük­sé­ges:

• Vizelethajtókkal, ACE gátlókkal, antibakteriális aminoglikozidokkal és angiotenzin II re­cep­tor an­ta­go­nis­tákkal együtt adva: A dexketoprofén csök­kentheti a húgyhajtók és vér­nyo­máscsökkentő gyógy­szerek hatását. Néhány csök­kent vesefunkciójú betegben (pl. dehidratálódott betegekben vagy csök­kent vesefunkciójú idősebb betegekben) a ciklooxigenázt gátló szerek együttes alkalmazása ACE-inhi­bí­torokkal vagy angiotenzin II re­cep­tor an­ta­go­nis­tákkal vagy antibakteriális aminoglikozidokkal a vesefunkció további romlását ered­mé­nyezheti, amely folyamat ál­ta­lá­ban reverzibilis. Abban az esetben, ha dexketoprofént és egy vizelethajtót egyszerre írnak fel, akkor biztosítani kell a beteg meg­fe­le­lő­ hidráltsági állapotát, és a ke­ze­lés kezdetén, valamint ezt követően is időszakonként ellenőrizni kell a vesefunkciót. A Ketodex és kálium-spóroló diuretikumok együttadása hyperkalaemia kialakulásához vezethet. Rendszeresen ellenőrizni kell a vér kálium koncentrációját (lásd 4.4 pont).

• Alacsony, 15 mg/hétnél kisebb dó­zisokban hasz­nált metotrexáttal együtt adva: a metotrexát hematológiai to­xi­ci­tása megnő, mivel a gyul­la­dás­csök­kentő szerek ál­ta­lá­ban csök­kentik a veséből való ki­ü­rülését. A kom­bi­náció első heteiben hetente kell ellenőrizni a vérképet. Fokozott ellenőrzést kell végezni enyhén kóros vesefunkciójú, vagy idősebb betegeknél.

• Pentoxifillinnel együtt adva: megnő a vérzés koc­ká­zata. Fokozott kli­ni­kai monitorozásra és a vérzési idő gyakoribb ellenőrzésére van szük­ség.

• Zidovudinnel együtt adva: megnő az eritropoetikus to­xi­ci­tás koc­ká­zata a retikulocytákra gyakorolt hatás miatt, a nem-szteroid gyul­la­dás­csök­kentő beadásának megkezdése után egy héttel sú­lyos vérszegénység léphet fel. A nem-szteroid gyul­la­dás­csök­kentővel való ke­ze­lés megkezdése után egy-két héttel a vérképet és a retikulocyta számot ellenőrizni kell.

• Szulfonilurea ké­szít­ményekkel együtt adva: a nem-szteroid gyul­la­dás­csök­kentők képesek fokozni a szulfonilurea ké­szít­mények hypoglykaemiás hatását, oly módon, hogy leszorítják azokat a plazmafehérjék kötőhelyeiről.

Kombinációk, melyeknek a lehetőségét nem lehet kizárni:

• Béta-blokkolók: nem-szteroid gyul­la­dás­csök­kentővel való ke­ze­lés a prosztaglandin­szin­té­zis gátlásával csök­kentheti vér­nyo­máscsökkentő hatásukat.

• Ciklosporin és takrolimusz: a vesekárosító hatást a nem-szteroid gyul­la­dás­csök­kentő a renális prosztaglandin által mediált hatásokon ke­resz­tül fokozhatják. Kom­bi­náció esetében a vesefunkciót ellenőrizni kell.

• Trombolitikumok: együttadás esetén megnő a vérzés koc­ká­zata.

• A thrombocytaaggregáció-gátlók és a szelektív-szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k): fokozódik a gastrointestinális vérzés kockázata (lásd 4.4 pont).

• Probenecid: együttadásukkor a dexketoprofén plazmakon­cent­rá­ciója megnőhet; ez a köl­csön­ha­tás a vese tubularis szek­ré­ci­ó és a glükuron-konjugáció helyén le­ját­szó­dó gátlási mecha­nizmus következménye, ami a dexketoprofén dó­zisának megvál­toztatását teszi szük­sé­gessé.

• Szívglikozidok: a nem-szteroid gyul­la­dás­csök­kentők nö­velhetik a plazma glikozid kon­cent­rá­cióját.

• Mifepriszton: Elméletileg megvan annak a koc­ká­zata, hogy a prosztaglandinszintézis-gátlók megvál­toztatják a mifepriszton hatásosságát. Korlátozott bizonyíték van arra, hogy a nem-szteroid gyul­la­dás­csök­kentő adása a prosztaglandin alkalmazásának napján nem befolyásolja hátrányosan a mifeprisztonnak vagy a prosztaglandinnak a méhnyak tágulására vagy a méh összehúzódására kifejtett hatását, és nem csökkenti a gyógyszeres terhesség-megszakítás klinikai hatásosságát.

• Kinolon anti­bio­ti­kumok: Az ál­lat­kí­sér­letek adatai azt mutatják, hogy nagy dó­zisú kinolonok nem-szteroid gyul­la­dás­csök­kentővel kom­bi­nálva fokozhatják a konvulziók kialakulásának koc­ká­zatát.

• A tenofovir: egyidejű alkalmazása nem-szteroid gyul­la­dás­csök­kentőkkel növelheti a szérum urea nitrogén- és kreatininszintet, ezért a vesefunkciót monitorozni kell annak érdekében, hogy ellenőrizzék a vese működésére kifejtett potenciális szinergikus hatás jelenlétét.

• A deferazirox: egyidejű alkalmazása nem-szteroid gyul­la­dás­csök­kentőkkel növelheti a gastrointestinális toxicitást. Szoros klinikai megfigyelés szükséges, ha a deferaziroxot ilyen gyógyszerekkel kombinálják.

• A pemetrexeddel egyidejűleg alkalmazott nem-szteroid gyul­la­dás­csök­kentők csökkenthetik a pemetrexed eliminációját, ezért óvatosan kell eljárni nagyobb dózisú nem-szteroid gyul­la­dás­csök­kentők adásakor. Enyhe vagy közepesen súlyos veseelégtelenségben (kreatinin-clearance 45‑79 ml/perc) nem-szteroid gyul­la­dás­csök­kentők egyidejű adása kerülendő 2 nappal a pemetrexed alkalmazása előtt és 2 nappal azt követően.

4.6. Termékenység, terhesség és szoptatás

A terhesség harmadik trimeszterében és szoptatás alatt a Ketodex granulátum szedése ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Terhesség

A prosztaglandinszintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrionális/magzati fejlődést. Az epidemiológiai vizsgálatok adatai szerint a terhesség korai szakaszában alkalmazott prosztaglandinszintézis-gátló növeli a vetélés, a cardiális fejlődési rendellenesség, illetve a gastroschisis kockázatát. A cardiovasculáris malformatio abszolút kockázata kevesebb, mint 1%-ról kb. 1,5%-ra növekedett. A kockázat növekedése vélhetően függ a dózistól és a terápia időtartamától. Állatkísérletekben a prosztaglandinszintézis-gátló adása után emelkedett a pre- és poszt-implantációs veszteség és az embrionális/foetális letalitás.

Ezenkívül állatkísérletek eredményei szerint az organogenezis periódusában adott prosztaglandinszintézis-gátló hatására megnövekedett a különböző fejlődési rendellenességek, többek között a cardiovasculáris malformatio előfordulása. Mindemellett, a dexketoprofénnel végzett állatkísérletek nem igazoltak reproduktív toxicitást (lásd 5.3 pont).

A terhesség 20. hetétől kezdődően a dexketoprofén alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül – a második trimeszterben végzett kezelést követően – ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt. Emiatt a terhesség első és második trimeszterében a Ketodex granulátum nem alkalmazható, hacsak nem feltétlenül szükséges. Ha a dexketoprofént terhességet tervező nő szedi, vagy a terhesség első és második trimeszterében van rá szükség, a lehető legkisebb dózist kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig. Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus szűkület antenatalis monitorozása, ha a Ketodex-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. A Ketodex granulátum alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion vagy ductus arteriosus-szűkület észlelése esetén.

A terhesség harmadik trimeszterében alkalmazott bármely prosztaglandinszintézis-gátló a következő hatásokat fejtheti ki a magzatra:

- cardiopulmonális toxicitás (a ductus arteriosus korai szűkületéhez/elzáródásához és pulmonális hypertensiohoz vezethet),

- vesekárosodás (lásd fent).

A terhesség végén az anyára és az újszülöttre a következő hatásokat fejtheti ki:

- a vérzési idő esetleges meghosszabbodása, mely a thrombocytaaggregáció gátlására vezethető vissza, és ami már nagyon kis dózisok esetén is előfordulhat,

- gátolhatja a méh összehúzódását, ezáltal késleltetheti vagy elnyújthatja a vajúdást.

Szoptatás:

Nem ismert, hogy a dexketoprofén kiválasztódik-e az anyatejbe. Szoptatás alatt a Ketodex granulátum alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Termékenység:

Mint más nem-szteroid gyulladáscsökkentők, a dexketoprofén al­kal­ma­zása is károsíthatja a nők termékenységét, ezért nem ajánlott megtermékenyüléssel próbálkozó nők ke­ze­lésére. Azoknál a nőknél, akiknek gondjaik vannak a megtermékenyüléssel, vagy akiknek a termékenységét vizs­gálják, meg kell gondolni a Ketodex-ke­ze­lés leállítását.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Ketodex granulátum mellékhatásokat okozhat, például szédülést, látási zavarokat vagy álmosságot. Ezek jelentkezése hátrányosan befolyásolhatja a reakcióképességet, a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szük­sé­ges ké­pes­séget.

4.8. Nemkívánatos hatások, mel­lék­ha­tások

A (tabletta gyógyszerformával végzett) klinikai vizs­gálatok során leírt, és a dexketoprofénnel – legalábbis valószínűsíthetően – kap­csolatba hozható nemkívánatos eseményeket, va­la­mint a Ketodex granulátum forgalomba hozatala után bejelentett mel­lék­ha­tásokat szervrendszerek szerint cso­portosítva és a gyakoriságot is feltüntetve, az alábbi táb­lá­zatban adjuk meg:

Mivel a maximális plazmaszint (C_max) a dexketoprofén granulátum alkalmazásakor magasabb, mint a tabletta gyógyszerformánál, az esetleges mellékhatások (gyomor-bélrendszeri) kockázatának fokozódása nem zárható ki.

SZERVRENDSZER OSZTÁLY	Gyakori (≥1/100 - <1/10)	Nem gyakori (≥1/1000 - <1/100)	Ritka (≥1/10 000 - <1/1000)	Nagyon ritka (<1/10 000)	Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	---	---	---	Neutropenia, thrombocyto-penia	---
Immunrendszeri betegségek és tünetek	---	---	Laryngeális oedema	Anaphylaxiás reakció, (az anaphylaxiás shockot is beleértve)	---
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek	---	---	Anorexia	---	---
Pszichiátriai kórképek	---	Álmatlanság, szorongás	---	---	---
Idegrendszeri betegségek és tünetek	---	Fejfájás, szédülés, somnolentia	Paresthesia, ájulás	---	---
Szembetegségek és szemészeti tünetek	---	---	---	Homályos látás	---
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei	---	Szédülés	---	Tinnitus	---
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	---	Palpitatio	---	Tachycardia	Kounis-szindróma
Érbetegségek és tünetek	---	Kipirulás	Hypertensio	Hypotensio	---
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinális betegségek és tünetek	---	---	Bradypnoe	Broncho-spasmus, dyspnoe	---
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Hányinger / vagy hányás, hasi fáj­dalom, hasmenés, dyspepsia	Gastritis, szék­re­kedés, szájszárazság, flatulentia	Gyomorfekély, gyomorfekély vér­zéssel vagy perforációval (lásd 4.4 pont)	Pancreatitis	---
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	---	---	Hepatocellularis sérülés		---
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	---	Kiütés	Urticaria, acne, fokozott izzadás	Stevens–Johnson-szindróma, toxikus epidermális necrolysis (Lyell-szindróma), angio-oedema, arc-oedema, fényérzékeny-ségi re­ak­ci­ók, viszketés	Fix gyógyszerkiü-tés
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	---	---	Hátfájás	---	---
Vese- és húgyúti be­teg­ségek és tünetek	---	---	Polyuria Akut vese-elégtelenség	Nephritis vagy nephrosis szindróma	---
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek	---	---	Menstruációs rendel­lenesség, prosztata rendel­le­nes­ség	---	---
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	---	Fáradtság, fájdalom, asthenia, rigor, rossz közérzet	Perifériás oedema	---	---
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei	---	---	A normálistól eltérő májfunkciós teszteredmények	---	---

A leggyakrabban észlelt nemkívánatos hatások gastrointestinális jellegűek. Előfordulhat peptikus fekély, perforáció vagy gastrointestinális vérzés, melyek akár végzetesek is lehetnek, elsősorban idős korban (lásd 4.4 pont).

Hányingert, hányást, hasmenést, felfúvódást, székrekedést, dyspepsiát, hasi fájdalmat, melaenát, vérhányást, fekélyes stomatitist, colitis és Crohn-be­tegség súlyosbodását (lásd a 4.4 pont) is jelentettek a beadást követően. Ritkábban gastritist is megfigyeltek. Oedemát, hypertoniát és szívelégtelenséget is jelentettek nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel történő kezeléssel összefüggésben.

Klinikai és epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok szerint egyes NSAID-ok alkalmazása során kis mértékben fokozódhat az artériás thrombotikus események (pl. myocardiális infarctus, stroke) kialakulásának kockázata, különösen nagyobb adagok hosszabb ideig történő alkalmazása esetén (lásd 4.4 pont).

Mint más nem-szteroid gyulladáscsökkentők használata esetén is, a kö­vet­ke­ző mel­lék­ha­tások is előfordulhatnak: aszeptikus meningitis, amely leginkább szisztémás lupus erythematosusban vagy kevert kötőszöveti be­teg­ségben szenvedő betegekben fordul elő; hematológiai re­ak­ci­ók (purpura, aplasticus és haemolyticus anaemia, és ritkán agranulocytosis és csontvelő hypoplasia).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül

4.9. Túladagolás

A túladagolás tünettana nem ismert. Hasonló gyógyszerkészítmények gastrointestinalis (hányás, anorexia, hasi fájdalom) és neurológiai (álmosság, szédülés, dezorientáció, fejfájás) rendellenességeket okoztak.

Véletlenszerű, vagy tévedésből tör­té­nő túladagolás esetében azonnal el kell végezni a beteg kli­ni­kai ál­la­potának meg­fe­le­lő tüneti ke­ze­lést. Egy órán belül aktív szenet kell beadni, ha felnőtt vagy gyerek 5 mg/ttkg-nál nagyobb mennyi­séget nyelt le.

A dexketoprofén-trometamol dialízissel eltávolítható.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1. Farmakodinámiás tu­laj­don­ságok

Farmakoterápiás csoport: Propionsav származékok.

ATC-kód: M01AE17

A dexketoprofén-trometamol az S-(+)-2-(3-benzoilfenil) propionsav trometamin sója, amely fájdalomcsillapító, gyul­la­dás­csök­kentő és lázcsillapító hatással ren­del­kezik, és a nem-szteroid gyul­la­dás­csök­kentő gyógy­szerek cso­portjába tar­tozik (M01AE).

Hatásmechanizmus

A nem-szteroid gyul­la­dás­csök­kentők ha­tás­mecha­niz­musa a prosztaglandin bio­szin­té­zisének csökkentésén alapul, mely a ciklooxigenáz út gátlásának következménye. Pontosabban: gátolt az arachidonsav ciklikus endoperoxidokká, PGG2-vé és PGH2-vé való átalakulása, amelyekből a PGE1, PGE2, PGF2 és a PGD2, va­la­mint a prosztaciklin PGI2 és a tromboxá­nok (TxA2 és TxB2) keletkeznek. A prosztaglandinszintézis gátlása egyéb gyul­la­dásos mediátorokat is gátolhat, azaz pél­dá­ul a kinineket, ami indirekt hatásként hoz­zá­já­rul a direkt hatáshoz.

Farmakodinámiás hatások

Mind kí­sér­leti állatokon, mind embereken ki­mu­tatták, hogy a dexketoprofén gátolja a COX-1 és a COX-2 enzimek aktivitását.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

Számos fájdalom-mo­dellen végzett kli­ni­kai vizs­gálatban igazolták a dexketoprofén ha­té­kony fájdalomcsillapító ak­ti­vi­tását. Néhány vizs­gálatban a hatás a ke­ze­lés megkezdése után 30 perccel kezdődik. Az analgetikus hatás 4-6 óra hosszat tart.

5.2. Farmakokinetikai tu­laj­don­ságok

Felszívódás

A dexketoprofén-trometamol orális beadást követően gyorsan felszívódik, maximális plazma koncentrációját 0,25-0,33 óra múlva éri el granulátum formájában alkalmazva.

A normál hatóanyagleadású dexketoprofén orális tablettát és a granulátumot 25 mg dózisban összehasonlítva megállapítható, hogy a két gyógyszerforma bioegyenértékűnek tekinthető a biológiai hozzáférhetőség (AUC) vonatkozásában. A granulátumra mért csúcskoncentrációk kb. 30%-kal magasabbak voltak a tablettához viszonyítva.

Étkezéssel együtt alkalmazva az AUC érték nem vá­l­tozik, azonban a dexketoprofén C_max értéke lecsökken, és a felszívódás lassabbá válik (megnőtt t_max).

Eloszlás

A dexketoprofén megoszlási illetve eliminációs felezési ideje 0,35, illetve 1,65 óra. A többi erős plazmafehérje-kötődést mutató (99%) anyaghoz ha­son­ló­an megoszlási térfogata 0,25 l/ttkg alatt marad.

Biotranszformáció és elimináció

A dexketoprofén fő eliminációs útja a glükuronsavas konjugáció, majd a vesén keresztül történő kiürülés.

A dexketoprofén-trometamol be­a­dása után csak S-(+) enantiomert találunk a vizeletben, ami azt mutatja, hogy emberben nincs R-(-) enantiomerré történő konverzió.

Ismételt dózisokkal végzett far­ma­ko­ki­ne­tikai vizs­gálatokban meg­fi­gyelték, hogy az utolsó gyógyszer-bevétel után az AUC érték nem tért el az egyszeri adagolással végzett kí­sér­letben kapott értéktől, jelezve, hogy az anyag nem akkumulálódik.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, genotoxicitási és immunfarmakológiai – vizsgálatokból származó nem-klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. Az egereken és majmokon végzett kró­ni­kus to­xi­ci­tási vizs­gálatokban a NOAEL szint (no observed adverse effect level = az a szint, amelynél még semmilyen káros hatás nem figyelhető meg) az ajánlott maximális humán dózis kétszeresének megfelelő adagnak felelt meg. Majmok esetén a nagyobb dózisok alkalmazásakor a fő mellékhatás a véres széklet ürítés és a testtömeg növekedés mértékének csökkenése volt, míg a legmagasabb dózis adásakor erozív gastrointestinális laesiókat figyeltek meg. Ezek a hatások olyan dózisoknál jelentkeztek, amelyek a hatóanyag-expozíciót illetően14–18-szor nagyobbak voltak, mint a maximális ajánlott humán dózis.

A karcinogén potenciálra vonatkozóan állatokon nem végeztek vizsgálatokat.

Mint valamennyi nem-szteroid gyulladáscsökkentő, a dexketoprofén-trometamol is befolyásolhatja az embrionális/magzati túlélést állatkísérletes modellekben, mind közvetetten, a vemhes anyaállatra kifejtett gastrointestinális toxicitás révén, mind közvetlenül, a magzati fejlődésre hatva.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Ammónium-glicirizinát

Neoheszperidin-dihidrokalkon

Kinolinsárga (E104)

Citrom aroma

Szacharóz

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

A Ketodex 25 mg granulátum belsőleges oldathoz nevű gyógyszer egyadagos tasakokban, és

dobozonként 2, 4, 10, 20, 30, 40, 50, 100 vagy 500 alumínium-polietilén tasakot tartalmazó csomagolásban kerül forgalomba.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés  (egy keresztes)

Osztályozás: I. csoport

Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Berlin-Chemie AG,

D-12489 Berlin, Glienicker Weg 125,

Németország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-8884/16 4×

OGYI-T-8884/17 10×

OGYI-T-8884/18 20×

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2011. július 14.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2015. május 14.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. december 12.