1. A GYÓGYSZER NEVE

Ketodex 25 mg granulátum tasakban

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

25 mg dexketoprofént tartalmaz tasakonként, dexketoprofén-trometamol formájában.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Granulátum tasakban.

Halvány citromsárga vagy fehér granulátum.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Enyhe és közepesen súlyos akut fájdalmak, mint például mozgásszervi fájdalmak, dysmenorrhoea, fogfájás rövidtávú tüneti kezelésére.

A Ketodex 25 mg granulátum tasakban felnőttek kezelésére javallott.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni a tünetek enyhítéséhez szükséges legrövidebb ideig (lásd 4.4 pont).

Felnőttek

A fájdalom természetétől és súlyosságától függően az ajánlott dózis általában 8 óránként 25 mg. Az összdózis ne haladja meg a napi 75 mg-ot.

A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.4 pont).

A Ketodex granulátum tasakban nevű gyógyszert nem hosszú távú alkalmazásra tervezték, ezért a kezelést a tünetek idejére kell korlátozni.

Idősek

Idősebb betegeknél a kezelést ajánlott a dózistartomány alacsonyabb szintjén kezdeni (50 mg napi összdózis). A dózis a szokásos szintre csak akkor emelhető, ha bizonyossá vált, hogy a beteg a kezelést jól tolerálja.

A lehetséges mellékhatásprofil miatt (lásd 4.4 pont) az idős betegeket különösen gondos megfigyelés alatt kell tartani.

Májkárosodás

Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a kezelést csökkentett dózissal (50 mg napi összdózis) kell kezdeni, és a betegeket gondos megfigyelés alatt kell tartani. A Ketodex súlyos májműködési zavarban szenvedő betegeknél nem alkalmazható (lásd 4.3 pont).

Vesekárosodás

Enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance: 60-89 ml/perc) a napi kezdő összdózist 50 mg-ra kell csökkenteni (lásd 4.4 pont). A Ketodex közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance 59 ml/perc) nem alkalmazható (lásd 4.3 pont).

Gyermekek és serdülők:

A Ketodex 25 mg granulátum tasakban nevű készítményt gyermekekben és serdülőkben ezidáig nem vizsgálták. Biztonságosságát és hatásosságát még nem állapították meg, ezért ez a gyógyszer gyermekeknek és serdülőknek nem adható.

Az alkalmazás módja

A granulátum teljes adagját közvetlenül a nyelvre kell helyezni, és amint feloldódik a szájban, le kell nyelni vagy inni kell rá egy pohár vizet.

Ha a gyógyszer bevétele étkezéssel együtt történik, akkor ez késlelteti a hatóanyag felszívódását (lásd 5.2 pont), ezért akut fájdalom esetén a gyógyszer bevétele legalább 30 perccel étkezés ajánlott.

3. Ellenjavallatok

A Ketodex 25 mg granulátum tasakban nevű gyógyszert az alábbi esetekben nem szabad alkalmazni:

• a készítmény hatóanyagával, bármely más nem-szteroid gyulladáscsökkentővel vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység esetén.

• olyan betegeknél, akiknél hasonló hatású anyagok (mint például az acetilszalicilsav, vagy más nem-szteroid gyulladáscsökkentő) szedése után asztmás roham, bronchospasmus, akut rhinitis lépett fel, orrpolip fejlődött ki, urticaria vagy angioödéma jelentkezett.

• ketoprofén vagy fibrát kezelés kapcsán előforduló ismert fényallergia vagy fototoxikus reakciók esetén.

• ha az anamnézisben gastrointestinális vérzés vagy perforáció fordult elő korábbi, nem-szteroid gyulladáscsökkentővel történt kezelés kapcsán.

• olyan betegeknél, akiknél aktív peptikus gyomorfekély vagy gastrointestinális haemorrhagia áll fenn, illetve akiknek a kórelőzményében gastrointestinális vérzés, fekélyképződés vagy perforáció fordult elő.

• krónikus dyspepsiában szenvedő betegeknél.

• más aktív vérzésben vagy vérzési rendellenességben szenvedő betegeknél.

• Crohn-betegségben vagy colitis ulcerosában szenvedő betegeknél.

• súlyos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél.

• közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance  59 ml/perc).

• súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (10-15-ös Child-Pugh érték).

• haemorrhagias diathesisben vagy más véralvadási zavarban szenvedő betegeknél.

• súlyos dehidráció esetén (amit hányás, hasmenés vagy elégtelen folyadékbevitel okozott).

• a terhesség harmadik trimeszterében és a szoptatás ideje alatt (lásd 4.6 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Óvatosság szükséges olyan betegek kezelésekor, akiknek az anamnézisében allergiás reakció szerepel.

Kerülendő a dexketoprofén egyidejű alkalmazása más nem-szteroid gyulladáscsökkentővel, beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2-gátlókat is.

A mellékhatások előfordulását a minimálisra lehet csökkenteni a tüneteket még kontrollálni képes legkisebb hatékony dózisnak a szükséges legrövidebb ideig történő alkalmazásával (lásd a 4.2 pontot és alább a gastrointestinális és cardiovasculáris kockázatokat).

Gastrointestinális biztonsági megfontolások

Gastrointestinális vérzést, fekélyt vagy végzetessé váló perforációt is jelentettek minden nem-szteroid gyulladáscsökkentővel történt kezelés bármely szakában, figyelmeztető tünetekkel vagy azok nélkül, illetve súlyos gastrointestinális anamnézissel vagy anélkül is. Ha gastrointestinális vérzés vagy fekélyképződés fordul elő a Ketodex alkalmazása során, a kezelést azonnal le kell állítani.

A gastrointestinális vérzés, fekély vagy perforáció kockázata növekszik a nem-szteroid gyulladás-csökkentő adagjának emelésével, illetve olyan betegek esetén, akiknek korábban volt már gyomorfekélyük, különösen, ha ahhoz szövődményként vérzés vagy perforáció társult (lásd 4.3 pont), valamint időseknél.

Időseknél gyakrabban jelentkeznek nem-szteroid gyulladáscsökkentők okozta mellékhatások, különösen gastrointestinális vérzés és perforatio, amely végzetes is lehet (lásd 4.2 pont). Ezeknél a betegeknél a lehető legkisebb dózissal kell kezdeni a kezelést.

Hasonlóan más nem-szteroid gyulladáscsökkentőhöz, ki kell szűrni minden olyan beteget, akiknél korábban oesophagitis, gastritis vagy gyomorfekély fordult elő, mivel a dexketoprofén kezelés csak a teljes gyógyulásuk esetén kezdhető el. Az emésztési zavarok, de különösen a gastrointestinális vérzés jelentkezésére különös gonddal kell figyelni olyan betegeknél, akiknek gastrointestinális tüneteik vannak, illetve akiknek az anamnézisében gastrointestinális betegség szerepel.

A nem-szteroid gyulladáscsökkentőt óvatosan kell adni korábbi gastrointestinális betegség (colitis ulcerosa vagy Crohn-betegség) előfordulása esetén, mivel alkalmazásuk a betegség fellángolását okozhatja (lásd 4.8 pont). Ezeknél a betegeknél protektív gyógyszerekkel (pl. mizoprosztollal vagy proton pumpa inhibitorokkal) történő kombinációs terápia alkalmazása megfontolandó, valamint azoknál a betegeknél is, akik egyidejűleg alacsony dózisú acetilszalicilsavat, vagy más, a gastrointestinális kockázatot feltehetően növelő készítményeket kapnak (lásd alább és a 4.5 pontot).

Azoknak a betegeknek, akiknek korábban gastrointestinális toxicitási tünetei voltak, különösen az időseknek, minden szokatlan hasi tünetet (különösen a gastrointestinális vérzést) jelenteniük kell, főleg a kezelés kezdeti szakaszában.

Óvatosság ajánlott azon betegeknél, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket kapnak, melyek növelhetik a fekély vagy a vérzés kockázatát, például a kortikoszteroidok, antikoagulánsok mint pl. a warfarin, szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók vagy a thrombocytaaggregáció-gátlók, mint pl. az acetilszalicilsav (lásd 4.5 pont).

A vesére vonatkozó biztonsági megfontolások

Óvatosan kell eljárni a vesekárosodásban szenvedő betegeknél, ahol a nem-szteroid gyulladáscsökkentő alkalmazása a vesefunkció romlását, folyadék-visszatartást és ödéma képződését okozhatja. Fokozott óvatosság szükséges a vízhajtó kezelésben részesülő, illetve a hypovolaemiára hajlamos betegeknél is, mert náluk fokozott a nephrotoxicitás kockázata.

A kezelés során biztosítani kell a megfelelő folyadékbevitelt a dehidráció és az esetlegesen ezzel járó fokozott vesekárosító hatás megelőzésére.

Mint az egyéb nem-szteroid gyulladásgátlók, a dexketoprofén is megemelheti a szérum urea nitrogén- és a kreatininszin szintjét. Mint az egyéb prosztaglandinszintézis-gátlók, a dexketoprofén alkalmazása is vezethet a vese szövetét is érintő mellékhatások kialakulásához, így például glomerulonephritishez, interstitiális nephritishez, renális papillaris necrosishoz, nephrosis szindrómához vagy akut veseelégtelenséghez.

Időseknél nagyobb valószínűséggel fordul elő vesekárosodás (lásd 4.2 pont).

A májra vonatkozó biztonsági megfontolások

Óvatosan kell eljárni májkárosodásban szenvedő betegek esetén.

Mint az egyéb nem-szteroid gyulladásgátlók, a dexketoprofén is kismértékben és átmenetileg megemelheti egyes májfunkciós paraméterek értékeit és szignifikánsan növeli a glutamát-oxálacetát transzamináz, GOT [ASAT] és a glutamát-piruvát-transzamináz, GPT [ALAT]-szintet. A fenti paraméterek nagyobb mértékű emelkedésekor a kezelést meg kell szakítani.

Idős betegeknél nagyobb valószínűséggel fordul elő a májkárosodás (lásd 4.2 pont).

Cardiovasculáris és cerebrovasculáris biztonsági megfontolások

Hypertonia és/vagy enyhe/közepesen súlyos szívkárosodás előzetes fennállása esetén a beteget folyamatosan ellenőrizni kell, és tanácsokkal kell ellátni. Fokozott óvatosság ajánlott az előzetesen szívbetegségben szenvedőknél, különösen, ha az anamnézisben szívelégtelenséggel járó epizódok fordultak elő, mivel a szívelégtelenség kialakulásának fokozott kockázatával kell számolni a nem-szteroid gyulladásgátlók alkalmazásával kapcsolatosan előforduló folyadékretenció és ödéma kapcsán.

Klinikai vizsgálati és epidemiológiai adatok arra utalnak, hogy egyes nem-szteroid gyulladásgátlók (különösen nagyobb adagok hosszabb ideig történő) alkalmazása során kismértékben fokozódhat az artériás thrombotikus események (pl. myocardialis infarctus, stroke) kialakulásának kockázata. Nem áll rendelkezésre elegendő adat ahhoz, hogy a dexketoprofénre ezt a kockázatot ki lehessen zárni.

Következésképpen nem megfelelően beállított hypertonia, pangásos szívelégtelenség, diagnosztizált ischaemiás szívbetegség, perifériás artériás betegség és/vagy cerebrovasculáris betegség esetén a dexketoprofénnel történő kezelést csak gondos mérlegelés után szabad megkezdeni. Hasonlóan megfontolandó olyan betegek hosszú távú kezelésének megkezdése, akiknél cardiovasculáris betegségekre hajlamosító kockázati tényezők (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás) állnak fenn.

Valamennyi nem szelektív nem-szteroid gyulladáscsökkentő gátolhatja a prosztaglandinszintézis gátlása révén a thrombocyták aggregációját és meghosszabbíthatja a vérzési időt. Ezért nem ajánlott a dexketoprofén alkalmazása olyan betegeknél, akik a hemosztázist befolyásoló kezelést, például warfarint vagy más kumarin-, illetve heparin származékot kapnak (lásd 4.5 pont).

Idős betegek nagyobb valószínűséggel szenvednek cardiovasculáris zavarokban (lásd 4.2 pont).

Bőrreakciók

Nagyon ritkán súlyos, esetenként végzetes kimenetelű bőrreakciókat, – beleértve az exfoliatív dermatitist, Stevens–Johnson-szindrómát és toxikus epidermális necrolysist – jelentettek nem-szteroid gyulladásgátlók alkalmazásával összefüggésben. Ezen reakciók kockázata a terápia korai stádiumában a legnagyobb, a reakciók az esetek többségében a kezelés első hónapjában jelentkeztek. A Ketodex alkalmazását bőrkiütés, nyálkahártya károsodás vagy más túlérzékenységi reakció első megjelenésekor abba kell hagyni.

Fennálló fertőzések tüneteinek elfedése

A dexketoprofén elfedheti a fertőzés tüneteit, ami miatt késhet a megfelelő kezelés megkezdése és ezáltal kedvezőtlenebb lehet a fertőzés kimenetele. Ezt bakteriális, területen szerzett tüdőgyulladás és a bárányhimlő bakteriális szövődményei esetében észlelték. Ha a dexketoprofént fertőzés kapcsán láz vagy fájdalom csillapítására alkalmazzák, ajánlatos a fertőzést figyelemmel kísérni. Nem kórházi környezetben a betegnek orvossal kell konzultálnia, ha a tünetek tartósan fennállnak vagy súlyosbodnak.

Egyéb információk

Különös óvatosságra van szükség az alábbi esetekben:

- veleszületett porfirin-anyagcsere rendellenesség (pl. akut intermittáló porphyria) esetén,

- dehidráció esetén,

- közvetlenül nagy műtét után.

Ha az orvos úgy ítéli meg, hogy hosszú távú dexketoprofén terápia szükséges, a máj- és a vesefunkciót, valamint a vérképet rendszeresen ellenőrizni kell.

Nagyon ritkán súlyos akut túlérzékenységi reakciókat (pl. anaphylaxiás shockot) figyeltek meg. A kezelést meg kell szakítani a Ketodex bevételét követően fellépő súlyos túlérzékenységi reakciók első jeleinek felléptekor. A tünetektől függően megfelelő orvosi beavatkozásra is szükség lehet.

A lakosság többi részéhez viszonyítva nagyobb a kockázata az acetilszalicilsav és/vagy a nem-szteroid gyulladáscsökkentők iránti allergiának az olyan asthma broncialeban szenvedő betegeknél, akik egyidejűleg krónikus rhinitisben, krónikus sinusitisben, és / vagy nazális polyposisban szenvednek. Ezen gyógyszer alkalmazása asztmás rohamokat vagy bronchospasmust válthat ki, különösen azoknál, akik allergiásak acetilszalicilsavra vagy a nem-szteroid gyulladáscsökkentőkre (lásd 4.3 pont).

Kivételesen a varicella összefüggésbe hozható súlyos bőr- és lágyrész-fertőzéses szövődmények kialakulásával. Nem zárható ki a nem-szteroid gyulladáscsökkentők szerepe ezen fertőzéses állapotok romlásában. Ezért ajánlott elkerülni a Ketodex használatát varicella fertőzés esetén.

A Ketodex 25 mg granulátum tasakban nevű gyógyszer fokozott óvatossággal alkalmazható vérképzőszervi betegségek, szisztémás lupus erythematosus vagy kevert kötőszöveti betegség esetén.

Kerülni kell az alkoholfogyasztást, mivel ez fokozhatja a nem-szteroid gyulladáscsökkentők mellékhatásait, különösen a gyomor-bél traktuson vagy a központi idegrendszeren fellépőket.

Ez a gyógyszer kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagolási egységenként, vagyis lényegében „nátriummentes”.

Gyermekek és serdülők

Gyermekek és serdülők esetében az alkalmazás biztonságosságát még nem állapították meg.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az alábbi kölcsönhatások általában a nem-szteroid gyulladáscsökkentőkre vonatkoznak:

Nem ajánlott kombinációk:

• Más nem-szteroid gyulladáscsökkentők (beleértve a ciklooxigenáz-2 szelektív inhibitorokat) és a szalicilátok nagy dózisai ( 3 g/nap): több nem-szteroid gyulladáscsökkentő együttes alkalmazása fokozhatja a gastrointestinális fekélyek és a vérzés kockázatát, szinergista hatás miatt.

• Antikoagulánsok: a nem-szteroid gyulladásgátlók fokozhatják az antikoagulánsok, mint pl. a warfarin hatását (lásd 4.4 pont), mivel a dexketoprofén is erősen kötődik a plazmafehérjékhez, és gátolja a vérlemezkefunkciót, valamint károsítja a gastroduodenális nyálkahártyát. Ha a kombináció alkalmazása elkerülhetetlen, akkor szoros klinikai megfigyelésre és a laboratóriumi paraméterek rendszeres ellenőrzésére van szükség.

• Heparinok: megnő a vérzés kockázata (a vérlemezkefunkció gátlása és a gastroduodenális nyálkahártya károsodása miatt). Ha a kombináció alkalmazása elkerülhetetlen, akkor szoros klinikai megfigyelésre és a laboratóriumi paraméterek rendszeres ellenőrzésére van szükség.

• Kortikoszteroidok: a gastrointestinális fekély vagy a vérzés kockázata megnő (lásd 4.4 pont).

• Lítium (mint azt számos nem-szteroid gyulladáscsökkentőnél leírták): a nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek növelik a vérben a lítium szintjét, ami toxikus értékeket is elérhet (a lítium csökkent renális kiválasztása miatt). Ezért a lítium szintjét a dexketoprofén kezelés megkezdésekor, a dózis változtatásakor és a kezelés végén ellenőrizni kell.

• Metotrexát magas, 15 mg/hét vagy ennél nagyobb dózisokban: a metotrexát hematológiai toxicitása megnő, mivel a gyulladáscsökkentő szerek általában csökkentik a vesén át történő kiürülését.

• Hidantoinok és szulfonamidok: ezen hatóanyagok toxikus hatásai erősödhetnek.

Fokozott óvatosságot igénylő kom­bi­nációk:

• Diuretikumok, ACE-gátlók, antibakteriális aminoglikozidok és angiotenzin II-receptor antagonisták: a dexketoprofén csökkentheti a diuretikumok és vérnyomáscsökkentők hatását. Csökkent vesefunkciójú betegeknél (pl. dehidratált vagy idősebb, csökkent vesefunkciójú betegeknél) előfordul, hogy a ciklooxigenáz-gátlók egyidejű adása ACE-inhibitorokkal, angiotenzin II-receptor antagonistákkal vagy antibakteriális aminoglikozidokkal a vesefunkció további, általában reverzibilis romlását eredményezheti. Dexketoprofén és diuretikum egyidejű felírásakor biztosítani kell, hogy a beteg megfelelően hidratált legyen, és ellenőrizni kell a vesefunkciót a kezelés megkezdésekor (lásd 4.4 pont Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések).

• Metotrexát alacsony, 15 mg/hét-nél kisebb dózisokban:

a metotrexát haematológiai toxicitása megnő, mivel a gyulladáscsökkentők általában csökkentik a vesén át történő kiürülését. A kombináció első heteiben hetente kell ellenőrizni a vérképet. Fokozott ellenőrzést kell végezni a még enyhén kóros vesefunkciójú, vagy idősebb betegeknél is.

• Pentoxifillin: megnő a vérzés kockázata. Fokozott klinikai megfigyelésre és a vérzési idő gyakoribb ellenőrzésére van szükség.

• Zidovudin: megnő az eritropoetikus toxicitás kockázata a retikulocytákra gyakorolt hatás miatt, a nem-szteroid gyulladáscsökkentő adagolásának megkezdése után egy héttel súlyos vérszegénység léphet fel. A nem-szteroid gyulladáscsökkentővel való kezelés megkezdése után egy-két héttel ellenőrizni kell a teljes vérképet és a retikulocyta számot.

• Szulfonilurea készítmények: a nem-szteroid gyulladáscsökkentők fokozhatják a szulfonilurea készítmények hypoglykaemiás hatását, oly módon, hogy leszorítják azokat a plazmafehérjék kötőhelyeiről.

Fokozott figyelmet igénylő kombinációk:

• Béta-blokkolók: nem-szteroid gyulladáscsökkentővel való kezelés csökkentheti vérnyomáscsökkentő hatást a prosztaglandinszintézis gátlásával.

• Ciklosporin és takrolimusz: a vesekárosító hatást a nem-szteroid gyulladáscsökkentők a prosztaglandin által mediált hatásokon keresztül fokozhatják. Kombináció esetén ellenőrizni kell a vesefunkciót.

• Thrombolytikumok: együttadás esetén megnő a vérzés kockázata.

• A thrombocytaaggregáció-gátlók és a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k): fokozódik a gastrointestinális vérzés kockázata (lásd 4.4 pont).

• Probenecid: együttadás esetén a dexketoprofén plazmakoncentrációja megnőhet; ez a kölcsönhatás a vese tubuláris szekréció és a glükuron-konjugáció helyén lejátszódó gátlási mechanizmus következménye, ami a dexketoprofén dózismódosítását teszi szükségessé.

• Szívglikozidok: a nem-szteroid gyulladáscsökkentők megnövelhetik a plazma glikozid koncentrációját.

• Mifepriszton: elméletileg fennáll annak a kockázata, hogy a prosztaglandinszintézis-gátlók megváltoztathatják a mifepriszton hatásosságát. Korlátozott bizonyítékok állnak rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a nem-szteroid gyulladáscsökkentők adása a prosztaglandin alkalmazásának napján nem befolyásolja hátrányosan a mifeprisztonnak vagy a prosztaglandinnak a méhnyak tágulására vagy a méh összehúzódására kifejtett hatását, és nem csökkenti a gyógyszeres terhesség-megszakítás klinikai hatékonyságát.

• Kinolon antibiotikumok: Állatkísérletek adatai alapján a nagy dózisú kinolonok nem-szteroid gyulladáscsökkentővel kombinálva fokozhatják a convulsiók kialakulásának kockázatát.

• Tenofovir: egyidejű alkalmazása nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel növelheti a szérum urea-nitrogén- és kreatininszintjét, ezért a vesefunkciót monitorozni kell, hogy ellenőrizzék a veseműködésre kifejtett potenciális szinergikus hatás jelenlétét.

• Deferazirox: egyidejű alkalmazása nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel növelheti a gastrointestinális toxicitást. Szoros klinikai megfigyelés szükséges, ha a deferaziroxot ezekkel a szerekkel kombinálják.

• Pemetrexed: A pemetrexeddel egyidejűleg alkalmazott nem-szteroid gyulladáscsökkentők csökkenthetik a pemetrexed eliminációját, ezért óvatosan kell eljárni nagyobb dózisú nem-szteroid gyulladáscsökkentők adásakor. Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban (kreatinin clearance 45-79 ml/perc) nem-szteroid gyulladáscsökkentők egyidejű adása kerülendő 2 nappal a pemetrexed alkalmazása előtt és 2 nappal azt követően.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

A terhesség harmadik trimeszterében és szoptatás alatt a Ketodex 25 mg granulátum tasakban alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Terhesség

A prosztaglandinszintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrionális/ magzati fejlődést. Az epidemiológiai vizsgálatok adatai szerint a terhesség korai szakaszában alkalmazott prosztaglandinszintézis-gátló növeli a vetélés, a cardiális fejlődési rendellenesség, illetve a gastroschisis kockázatát. A cardiovasculáris malformatio abszolút kockázata kevesebb, mint 1%-ról kb. 1,5%-ra növekedett. A kockázat növekedése vélhetően függ a dózistól és a terápia időtartamától. Állatkísérletekben a prosztaglandinszintézis-gátló adása után emelkedett a pre- és poszt-implantációs veszteség és az embrionális/foetális letalitás. Továbbá állatkísérletekban az organogenezis periódusában adott prosztaglandinszintézis-gátló hatására megnövekedett a különböző fejlődési rendellenességek, többek között a cardiovasculáris malformatio előfordulása.

A terhesség 20. hetétől kezdődően a dexketoprofén alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül – a második trimeszterben végzett kezelést követően – ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt. Emiatt a terhesség első és második trimeszterében a Ketodex 25 mg granulátum tasakban nem alkalmazható, hacsak nem feltétlenül szükséges. Ha a dexketoprofént terhességet tervező nő szedi, vagy a terhesség első és második trimeszterében van rá szükség, a lehető legkisebb dózist kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig. Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus szűkület antenatalis monitorozása, ha a Ketodex-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. A Ketodex 25 mg granulátum tasakban alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion vagy ductus arteriosus-szűkület észlelése esetén.

A terhesség harmadik trimeszterében alkalmazott bármely prosztaglandinszintézis-gátló a következő hatásokat fejtheti ki a magzatra:

• cardiopulmonális toxicitás (a ductus arteriosus korai szűkületéhez/elzáródásához és pulmonális hypertensióhoz vezethet),

• vesekárosodás (lásd fent).

A terhesség végén az anyára és az újszülöttre a következő hatásokat fejtheti ki:

• a vérzési idő esetleges meghosszabbodása, mely a thrombocytaaggregáció gátlására vezethető vissza, és ami már nagyon kis dózisok esetén is előfordulhat,

• gátolhatja a méh összehúzódását és késleltetheti vagy elnyújthatja a szülést.

Szoptatás:

Nem ismert, hogy a dexketoprofén kiválasztódik-e az anyatejbe. Szoptatás alatt a Ketodex 25 mg granulátum tasakban alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Termékenység:

Mint más nem-szteroid gyulladásgátló, a dexketoprofén alkalmazása is károsíthatja a nők termékenységét, ezért nem ajánlott a megtermékenyülni szándékozó nők kezelésére. Megfontolandó a Ketodex-kezelés leállítása azoknál a nőknél, akiknek nehézségeik vannak a megtermékenyüléssel, vagy akiknél infertilitás vizsgálatot végeznek.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A készítmény alkalmazásakor mellékhatások léphetnek fel, például szédülés, látászavarok vagy álmosság. Ezek jelentkezése hátrányosan befolyásolhatja a reakcióképességet, a közlekedésben való aktív részvételhez, a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességet.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A (tabletta gyógyszerformával végzett) klinikai vizsgálatok során jelentett, és a dexketoprofénnel legalább valószínűsíthetően kapcsolatba hozható nemkívánatos eseményeket, valamint a granulátum tasakban gyógyszerforma forgalomba hozatala után bejelentett mellékhatásokat szervrendszerek szerint csoportosítva és a gyakoriságot is feltüntetve az alábbi táblázat adja meg:

SZERVRENDSZER OSZTÁLY	Gyakori (1/100 – <1/10	Nem gyakori (1/1000 –<1/100)	Ritka (1/10 000 –<1/1000)	Nagyon ritka (<1/10 000)
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek				Neutropenia, thrombocytopenia
Immunrendszeri betegségek és tünetek			Laryngeális oedema	Anaphylaxiás reakció, beleértve az anaphylaxiás sokkot
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek			Anorexia
Pszichiátriai kórképek		Insomnia, szorongás
Idegrendszeri betegségek és tünetek		Fejfájás, szédülés, aluszékonyság	Paraesthesia, ájulás
Szembetegségek és szemészeti tünetek				Homályos látás
A fül- és az egyensúly érzékelő szerv betegségei és tünetei		Vertigo		Tinnitus
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek		Palpitatio		Tachycardia
Érbetegségek és tünetek		Kipirulás (hőhullámok)	Hypertensio	Hypotensio
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek			Bradypnoe	Bronchospasmus, dyspnoe
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Hányinger és / vagy hányás, hasi fájdalom, hasmenés, dyspepsia	Gastritis, székrekedés, szájszárazság, flatulentia	Ulcus pepticum, vérző gyomor-fekély vagy gyomorfekély perforáció (lásd 4.4 pont)	Pancreatitis
Máj- és epe-betegségek, illetve tünetek			Hepatocellularis károsodás
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei		Bőrkiütés	Urticaria, acne, fokozott izzadás	Stevens–Johnson-szindróma, toxikus epidermalis necrolysis (Lyell-szindróma), angiooedema, arc‑oedema, fényérzékenységi reakciók, viszketés
A csont- és izom-rendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei			Hátfájás
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek			Akut vese-elégtelenség, polyuria	Nephritis vagy nephrosis szindróma
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek			Menstruációs zavar, prosztata rendellenesség
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók		Fáradtság, fájdalom, asthenia, rigor, rossz közérzet	Perifériás oedema
Laboratóriumi és egyéb vizs­gálatok eredményei			Abnormális májfunkciós paraméterek

A leggyakrabban észlelt mellékhatások gastrointestinális jellegűek. Előfordulhat ulcus pepticum, gyomorperforáció vagy gastrointestinális vérzés, amelyek akár végzetesek is lehetnek, elsősorban idős korban (lásd 4.4 pont). Hányingert, hányást, hasmenést, felfúvódást, székrekedést, dyspepsiát, hasi fájdalmat, melaenát, vérhányást, fekélyes stomatitist, a colitis és Crohn-betegség súlyosbodását (lásd 4.4 pont) is jelentették az alkalmazást követően. Ritkábban gastritist is megfigyeltek. Oedemát, hypertoniát és szívelégtelenséget is jelentettek nem-szteroid gyulladásgátlókkal történő kezeléssel összefüggésben.

Mint más nem-szteroid gyulladásgátlók alkalmazása esetén, a következő mellékhatások is előfordulhatnak: aszeptikus meningitis, amely leginkább szisztémás lupus erythematosusban vagy kevert kötőszöveti betegségben szenvedő betegeknél fordul elő; hematológiai reakciók (purpura, aplastikus és haemolytikus anaemia, valamint ritkán agranulocytosis és csontvelő hypoplasia).

Bullózus reakciók, belértve a Stevens–Johnson-szindrómát és a toxikus epidermális necrolysist is (nagyon ritkán).

Klinikai és epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok szerint egyes nem-szteroid gyulladásgátlók alkalmazása során (különösen nagyobb adagok hosszabb ideig történő alkalmazása esetén) kismértékben fokozódhat az artériás thrombotikus események (például myocardialis infarctus, stroke) kialakulásának kockázata (lásd 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A túladagolás tünettana nem ismert. Hasonló gyógyszerek gastrointestinális tüneteket (hányás, anorexia, hasi fájdalom) és neurológiai rendellenességeket (álmosság, szédülés, dezorientáció, fejfájás) okoztak.

Véletlenszerű, vagy tévedésből történő túladagolás esetében azonnal a beteg klinikai állapotának megfelelő tüneti kezelést kell végezni. Aktív szenet kell beadni, ha egy órán belül felnőtt vagy gyermek 5 mg/testtömeg kg-nál nagyobb mennyiséget nyelt le.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Propionsav származékok

ATC-kód: M01AE17

A dexketoprofén-trometamol az S-(+)-2-(3-benzoilfenil) propionsav trometamin sója, amely fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő és lázcsillapító hatással rendelkezik, és a nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek csoportjába tartozik (M01AE).

Hatásmechanizmus

A nem-szteroid gyulladáscsökkentők hatásmechanizmusa a prosztaglandinszintézis csökkentésén alapul, amely a ciklooxigenáz út gátlásának a következménye. Közelebbről meghatározva, gátolt az arachidonsav ciklikus endoperoxidokká, PGG2-vé és PGH2-vé való átalakulása, amelyekből a PGE1, PGE2, PGF2α és a PGD2, a prosztaciklin PGI2 és a tromboxánok (TxA2 és TxB2) keletkeznek. A prosztaglandinszintézis gátlása egyéb gyulladásos mediátorokat is érinthet, mint például a kinineket, ami indirekt hatásként járul hozzá a direkt hatáshoz.

Farmakodinámiás hatások

Mind kísérleti állatokon, mind embereken kimutatták, hogy a dexketoprofén gátolja a COX-1 és a COX-2 enzimeket.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

Számos fájdalom-modellen végzett klinikai vizsgálatban igazolták a dexketoprofén hatékony analgetikus aktivitását. Néhány vizsgálatban az analgetikus hatás a beadás után 30 perccel kezdődött. A fájdalomcsillapító hatás 4 – 6 órán keresztül fennáll.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Egy egészséges önkénteseken végzett bioekvivalencia vizsgálatban a 25 mg-os dexketoprofén granulátumot tasakban és a filmtablettát hasonlították össze.

Felszívódás

A dexketoprofén-trometamol a granulátum tasakban orális bevételét követően gyorsan felszívódik, és a maximális plazmakoncentráció 0,25-0,83 óra elmúltával mérhető, ha vízzel együtt és 0,25-2,00 óra múlva, ha víz nélkül alkalmazzák.

A bioekvivalencia vizsgálatban a dexketoprofén 25 mg granulátum tasakban, vízzel alkalmazva, bioekvivalens volt a filmtablettával mind a teljes expozíció (AUC), mind a csúcskoncentráció (C_max) tekintetében. A víz nélkül adagolt dexketoprofén 25 mg granulátum tasakban AUC szempontjából bioekvivalensnek bizonyult a filmtablettával, míg C_max-értéke kissé alacsonyabb volt a filmtablettáénál. Ez a kis C_max különbség a biológiai hozzáférhetőség elhanyagolható különbségét vonja maga után, kissé meghaladva a 20%-os elfogadási tartományt (20,35%).

Étkezéssel együtt alkalmazva az AUC érték nem változik, azonban a dexketoprofén C_max értéke lecsökken, és a felszívódás lassabbá válik (megnő a t_max).

Eloszlás

A dexketoprofén megoszlási felezési ideje 0,35 óra, illetve eliminációs felezési ideje 1,65 óra. A többi erős (99%-os) plazmafehérje-kötődést mutató gyógyszerhez hasonlóan megoszlási térfogata 0,25 l/ttkg alatti.

Ismételt dózisokkal végzett farmakokinetikai vizsgálatokban megfigyelték, hogy az utolsó gyógyszer-bevétel után az AUC érték nem tért el az egyszeri adagolással végzett kísérletben kapott értéktől, jelezve, hogy a hatóanyag nem akkumulálódik.

Biotranszformáció

A dexketoprofén-trometamol beadása után csak S-(+) enantiomert található a vizeletben, ami arra utal, hogy emberben nem történik R-(-) enantiomerré történő konverzió.

Elimináció

A dexketoprofén fő eliminációs útja a glükuronsavas konjugációt követően a vesén át történő kiürülés.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos nem-klinikai biztonságossági, azaz a farmakológiai, genotoxicitási, és immunfarmakológiai vizsgálatok eredményei alapján a készítmény emberekre nem jelent különös veszélyt. Az egereken és majmokon végzett krónikus toxicitási vizsgálatokban a megfigyelhető káros hatást nem okozó dózisszint (No Observed Adverse Effect Levels, NOAEL) meghaladta a maximális ajánlott humán adag kétszeresét. Majmokon, magasabb dózisokban, a legfőbb mellékhatás a székletben észlelt vér, a csökkent testtömeg-növekedés és a legmagasabb dózisban tapasztalt eróziós gastrintestinális léziók voltak. Ezek a hatások olyan dózisoknál jelentkeztek, amelyek 14–18-szoros gyógyszer expozíciót eredményeznek a maximális ajánlott humán adaghoz viszonyítva.

Nem vizsgálták állatokon a dexketoprofén carcinogen potenciálját. A ketoprofénnel egereken és patkányokon végzett vizsgálatok során nem nyertek bizonyítékot a tumorigenicitásra, azonban ez utóbbi faj esetében a vizsgálat nem volt meggyőző az alacsony túlélés miatt.

Mint valamennyi nem-szteroid gyulladásgátló, a dexketoprofén is befolyásolhatja az embrionális/ magzati túlélést állatkísérletes modellekben, mind közvetetten, a vemhes anyaállatra kifejtett gastrointestinális toxicitás révén, mind közvetlenül, a magzati fejlődésre hatva.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

bázikus butilezett metakrilát-kopolimer

vízmentes kolloid szilícium-dioxid

mannitol (E421)

lime aroma (természetes lime aroma, gumiarábikum és közepes láncú trigliceridek)

szukralóz

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

30 hónap.

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel. A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

2, 4, 10, 20, 30, 50, 100 egyadagos, polietilén-tereftalát alumínium-polietilén borítású tasak dobozban, vagy 500 (multipack) egyadagos tasakot tartalmazó csomagolásban kerül forgalomba.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés  (egy keresztes)

Osztályozás: I. csoport

Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Berlin-Chemie AG,

D-12489 Berlin, Glienicker Weg 125,

Németország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-8884/29 10× polietilén-tereftalát/Al/polietilén borítású tasak

OGYI-T-8884/30 20× polietilén tereftalát/Al/polietilén borítású tasak

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2021. január 21.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2023. március 17.