LATRIGIL 25 mg diszpergálódó tabletta betegtájékoztató

Gyógyszer alapadatai

Hatóanyag: lamotrigine
ATC kód: N03AX09
Nyilvántartási szám: OGYI-T-10443
Állapot: TK

9

Betegtájékoztató: Információk a beteg számára


Latrigil 25 mg diszpergálódó tabletta

Latrigil 50 mg diszpergálódó tabletta

Latrigil 100 mg diszpergálódó tabletta

Latrigil 200 mg diszpergálódó tabletta

lamotrigin



Mielőtt elkezdi szedni ezt a gyógyszert, olvassa el figyelmesen az alábbi betegtájékoztatót, mert az Ön számára fontos információkat tartalmaz.

  • Tartsa meg a betegtájékoztatót, mert a benne szereplő információkra a későbbiekben is szüksége lehet.

  • További kérdéseivel forduljon kezelőorvosához vagy gyógyszerészéhez.

  • Ezt a gyógyszert az orvos kizárólag Önnek írta fel. Ne adja át a készítményt másnak, mert számára ártalmas lehet még abban az esetben is, ha a betegsége tünetei az Önéhez hasonlóak.

  • Ha Önnél bármely mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa erről kezelőorvosát vagy gyógyszerészét. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. Lásd 4. pont.


A betegtájékoztató tartalma:

1. Milyen típusú gyógyszer a Latrigil és milyen betegségek esetén alkalmazható?

2. Tudnivalók a Latrigil szedése előtt

3. Hogyan kell szedni a Latrigil-t?

4. Lehetséges mellékhatások

5. Hogyan kell a Latrigil-t tárolni?

6. A csomagolás tartalma és egyéb információk



1. Milyen típusú gyógyszer a Latrigil és milyen betegségek esetén alkalmazható?


A Latrigil az epilepszia-ellenes gyógyszereknek nevezett gyógyszerek csoportjába tartozik. A Latrigil-t kétféle betegségben — epilepsziában és bipoláris betegségben — alkalmazzák.


A Latrigil az epilepszia kezelésére szolgál, gátolja az agyban azokat a jelzéseket, amelyek az epilepsziás görcsöket (görcsrohamokat) váltják ki.

  • Felnőtteknek és serdülőknek 13 éves kortól, a Latrigil önmagában vagy egyéb gyógyszerrel együtt adható az epilepszia, valamint olyan göcsrohamok kezelésére, amelyek az úgynevezett Lennox–Gastaut-szindrómához társulva jelentkeznek.

  • 2‑12 éves gyermekek kezelésére, a Latrigil egyéb gyógyszerekkel együtt alkalmazható a fent felsorolt állapotokban. Önmagában adva az epilepszia egy bizonyos típusa kezelésére alkalmazható, amelyet típusos abszensz rohamoknak neveznek.


A Latrigil a bipoláris kedélybetegség kezelésére is szolgál.

A bipoláris kedélybetegségben (más néven mániás depresszióban) szenvedő emberek szélsőséges kedélyállapot változásokat tapasztalnak; ilyenek a mániás periódusokkal (izgatottság vagy eufória) váltakozó depressziós időszakok (mélységes szomorúság vagy elkeseredettség). A 18 éves vagy idősebb felnőtteknél a Latrigil alkalmazható önmagában vagy egyéb gyógyszerrel együtt a bipoláris kedélybetegséghez társuló depressziós periódusok megelőzésére. Egyelőre nem ismert, hogy a Latrigil miként fejti ki az agyban ezt a hatását.

2. Tudnivalók a Latrigil szedése előtt


NE szedje a Latrigil-t

  • ha allergiás a lamotriginre vagy a gyógyszer (6. pontban felsorolt) egyéb összetevőjére.

Amennyiben ez vonatkozik Önre:

Közölje ezt orvosával, és ne szedje a Latrigil-t.


Figyelmeztetések és óvintézkedések

A Latrigil szedése előtt beszéljen kezelőorvosával vagy gyógyszerészével:

  • ha Önnek bármilyen veseproblémája van;

  • ha Ön valaha bőrkiütéseket tapasztalt lamotrigin vagy egyéb bipoláris kedélybetegség vagy epilepszia-elleni gyógyszer bevétele után;

  • ha a lamotrigin bevételét követően bőrkiütést vagy napégést tapasztal, miután bőrét napfény vagy mesterséges fény érte (például szoláriumban). Kezelőorvosa ellenőrizni fogja az Ön kezelését, és előfordulhat, hogy azt tanácsolja Önnek, hogy kerülje a napfényt, vagy védje magát a napfénytől (például naptej használatával és/vagy védőruházat viselésével);

  • ha Önnél valaha már kialakult agyhártyagyulladás lamotrigin bevétele után (olvassa el az erre utaló tünetek leírását a betegtájékoztató 4. pontjában: „Ritka mellékhatások”);

  • ha már szed olyan gyógyszert, mely lamotrigint tartalmaz;

  • ha Ön Brugada-szindróma nevű betegségben szenved, vagy bármilyen más probléma van a szívével. A Brugada-szindróma egy genetikai eredetű betegség, amely rendellenes elektromos aktivitást okoz a szívben. A lamotrigin kiválthat EKG-eltéréseket, amelyek aritmiákhoz (rendellenes szívritmus) vezethetnek.


Amennyiben ezek bármelyike vonatkozik Önre:

Közölje ezt kezelőorvosával, aki dönthet úgy, hogy csökkenti a gyógyszer adagját, vagy megállapíthatja, hogy az Ön számára a Latrigil nem megfelelő.


Fontos információk a potenciálisan életveszélyes reakciókról

A lamotrigint szedő betegek csekély hányadánál allergiás reakció vagy potenciálisan életveszélyes bőrreakció alakul ki, amelyből kezelés hiányában még súlyosabb állapot alakulhat ki. Ezek közé tartozik a Stevens–Johnson-szindróma (SJS), toxikus epidermális nekrolízis (TEN) és eozinofíliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS). Fontos, hogy tudjon azokról a tünetekről, amelyekre figyelnie kell, amíg Latrigil‑t szed. Ez a kockázat az ázsiai származású (főleg han kínai és thai) emberek génjeinek egyik variánsával állhat összefüggésben. Ha Ön ilyen származású, és korábban már tesztelték Önt erre a genetikai variánsra (HLA-B*1502), beszélje meg ezt kezelőorvosával, mielőtt elkezdi szedni a Latrigil‑t.


Olvassa el a tünetek leírását a betegtájékoztató 4. pontjában, aPotenciálisan életveszélyes reakciók: azonnal kérjen orvosi segítséget” cím alatt.


Hemofagocitás limfohisztiocitózis (HLH)

A lamotrigint szedő betegeknél előfordult egy ritka, de nagyon súlyos immunrendszeri reakció.

Azonnal lépjen kapcsolatba kezelőorvosával vagy gyógyszerészével, amennyiben az alábbi tünetek valamelyikét észleli a lamotrigin kezelés ideje alatt: láz, bőrkiütés, idegrendszeri tünetek (például reszketés vagy remegés, zavartság, agyműködési zavarok).


Önkárosító vagy öngyilkossági gondolatok

Az epilepszia-elleni gyógyszereket különböző betegségek kezelésére alkalmazzák, beleértve az epilepsziát és a bipoláris betegséget.

Bipoláris kedélybetegségben szenvedő embereknek lehetnek önkárosító vagy öngyilkos gondolatai. Ha Ön bipoláris kedélybetegségben szenved, nagyobb valószínűséggel lehetnek ilyen gondolatai:

  • ha először kezdi el a kezelést,

  • ha korábban voltak már önkárosító vagy öngyilkossági gondolatai,

  • ha 25 évesnél fiatalabb.


Amennyiben Önnek aggasztó gondolatai vagy élményei vannak, vagy azt tapasztalja, hogy rosszabbul van vagy új tünetek lépnek fel, mialatt a Latrigil-t szedi:

Forduljon orvoshoz, amilyen hamar csak lehet, vagy kérjen segítséget a legközelebbi kórházban.

Hasznos lehet, ha elmondja egy családtagjának, gondozójának vagy közeli barátjának, hogy esetleg depresszió vagy jelentős mértékű hangulatváltozás léphet fel Önnél, és megkéri őket, hogy olvassák el ezt a betegtájékoztatót. Megkérheti őket, hogy szóljanak Önnek, ha aggódni kezdenének Önért depresszió vagy egyéb hangulatváltozása miatt.


Néhány, epilepszia-elleni gyógyszerrel – mint például a Latrigil – kezelt betegnek szintén voltak önkárosító vagy öngyilkos gondolatai. Ha bármikor ilyen gondolatai támadnak, azonnal forduljon kezelőorvosához.


Ha a Latrigil-t epilepsziára szedi

Egyes típusú epilepsziákban a görcsrohamok olykor rosszabbodhatnak vagy gyakrabban jelentkezhetnek, amíg Ön a Latrigil-t szedi. Egyes betegek súlyos görcsrohamokat tapasztalhatnak, amelyek komoly egészségi problémákat okozhatnak. Ha gyakrabban jelentkeznek a görcsök, vagy ha súlyos görcsrohamot tapasztal a Latrigil szedése során:

Amilyen hamar csak lehet, forduljon orvoshoz.


Bipoláris kedélybetegség kezelésére 18 éves kor alatt a Latrigil nem adható. A depresszió és egyéb mentális egészségi problémák kezelésére használt gyógyszerek a gyermekek és a 18 év alatti serdülőkorúak esetében megnövelik az öngyilkossági gondolatok és viselkedés veszélyét.


Egyéb gyógyszerek és a Latrigil

Feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét a jelenleg vagy nemrégiben szedett, valamint szedni tervezett egyéb gyógyszereiről.


Kezelőorvosának tudnia kell arról, ha más gyógyszereket is szed az epilepszia vagy lelki, illetve mentális problémái kezelésére. Erre azért van szükség, hogy biztosan a megfelelő adagot kapja. Ezek a gyógyszerek az alábbiak:

  • oxkarbazepin, felbamát, gabapentin, levetiracetám, pregabalin, topiramát, vagy zoniszamid (epilepszia kezelésére alkalmazzák);

  • lítium, olanzapin vagy aripiprazol (mentális egészségi problémák kezelésére alkalmazzák);

  • bupropion (mentális betegségek kezelésére vagy a dohányzásról való leszoktatás céljából alkalmazzák);

  • paracetamol (láz- és fájdalom csillapítására alkalmazzák).

Tájékoztassa kezelőorvosát, ha ezek közül valamelyiket szedi.


Néhány gyógyszer kölcsönhatásba lép a Latrigil-lal vagy fokozza a mellékhatások előfordulásának kockázatát. Ide tartoznak:

  • valproát (epilepszia és mentális egészségi problémák kezelésére alkalmazzák);

  • karbamazepin (epilepszia és mentális problémák kezelésére alkalmazzák);

  • fenitoin, primidon vagy fenobarbitál (epilepszia kezelésére alkalmazzák);

  • riszperidon (mentális egészségi problémák kezelésére alkalmazzák);

  • rifampicin (antibiotikum);

  • a humán immunhiány vírus (HIV) fertőzés kezelésére alkalmazott gyógyszerek (lopinavir és ritonavir vagy atazanavir és ritonavir kombinációja);

  • hormonális fogamzásgátlók (lásd alább).

Tájékoztassa kezelőorvosát, ha ezek közül bármelyiket már szedi, vagy elkezdi szedni, illetve abbahagyja szedésüket.


A hormonális fogamzásgátlók befolyásolhatják a Latrigil hatását

Kezelőorvosa tanácsolhatja Önnek egy bizonyos fajta hormonális fogamzásgátló, vagy más fogamzásgátló módszer alkalmazását, mint pl. gumióvszer, pesszárium, spirál. Amennyiben Ön hormonális fogamzásgátlót szed, kezelőorvosa a Latrigil vérszint ellenőrzése céljából vérmintát vehet. Ha hormonális fogamzásgátlást használ, vagy ha alkalmazásának elkezdését tervezi:

Beszéljen kezelőorvosával, aki tájékoztatja a fogamzásgátlás Ön számára legmegfelelőbb formájáról.


A Latrigil is befolyásolhatja a hormonális fogamzásgátlók hatását, habár kevéssé valószínű, hogy hatásukat csökkentené. Amennyiben hormonális fogamzásgátlót szed, és a menstruációs ciklusában bármilyen változást észlel, például áttöréses vagy pecsételő vérzés jelentkezik a vérzési periódusok közt:

Értesítse kezelőorvosát. Ez jele lehet annak, hogy a Latrigil befolyásolja fogamzásgátló gyógyszere hatását.


Terhesség és szoptatás

Ha Ön terhes, illetve ha fennáll Önnél a terhesség lehetősége vagy gyermeket szeretne, a gyógyszer szedése előtt beszéljen kezelőorvosával vagy gyógyszerészével.

  • Ne hagyja abba a gyógyszer szedését, amíg meg nem beszéli ezt kezelőorvosával. Ez különösen akkor fontos, ha Ön epilepsziás.

  • A terhesség módosíthatja a Latrigil hatásosságát, ezért Önnél vérvizsgálatokra lehet szükség, és esetleg módosítani kell az adagolást.

  • Azoknál a csecsemőknél, akiknek édesanyja Latrigil‑t szed a terhesség első három hónapja alatt, kis mértékben fokozódhat a magzati károsodás kockázata, beleértve az ajakhasadékot („nyúlszáj”) vagy a szájpadhasadékot.

  • Ha Ön terhességet tervez, illetve a terhesség alatt kezelőorvosa tanácsolhatja folsav kiegészítő adagolását.


Ha Ön szoptat, vagy szoptatást tervez, a gyógyszer szedése előtt beszéljen kezelőorvosával vagy gyógyszerészével.

A Latrigil hatóanyaga bejut az anyatejbe, és hatással lehet a gyermekére. Kezelőorvosa tájékoztatni fogja Önt a Latrigil-kezelés alatt folytatott szoptatás kockázatairól és előnyeiről, és időről időre ellenőrizni fogja csecsemőjét, hogy jelentkezik-e nála bágyadtság, bőrkiütés vagy a testtömeg-gyarapodás lelassulása. Mondja el kezelőorvosának, amennyiben bármelyik fent említett tünetet észleli szoptatott gyermekénél.


A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Latrigil szédülést és kettőslátást okozhat.

Ne vezessen és ne kezeljen gépeket, hacsak nem biztos abban, hogy nem áll gyógyszer hatása alatt.


Amennyiben Ön epilepsziás, kérje ki kezelőorvosa tanácsát a gépjárművezetéssel és a gépek kezelésével kapcsolatban.


A Latrigil nátriumot tartalmaz

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz diszpergálódó tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.



3. Hogyan kell szedni a Latrigil-t?


A gyógyszert mindig a kezelőorvosa vagy gyógyszerésze által elmondottaknak megfelelően szedje. Amennyiben nem biztos abban, hogyan alkalmazza a gyógyszert, kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.


Mennyi Latrigil-t kell szednie?

Az Ön számára legmegfelelőbb Latrigil adag megállapításához némi időre van szükség. Az adagolást az alábbiak befolyásolják:

  • életkor,

  • szed-e a Latrigil-lal együtt más gyógyszert,

  • van-e bármilyen vese-, illetve májproblémája.


Kezelőorvosa a kezelés elkezdésére alacsony adagot fog előírni, és néhány hét alatt fokozatosan növeli azt, míg el nem éri az Ön számára leghatásosabb adagot (úgynevezett hatékony adag). Soha ne vegyen be az orvos által előírtnál nagyobb adagot.


A Latrigil ajánlott adagja felnőttek és 13 évesnél idősebb serdülők esetében napi 100 mg és 400 mg között van.


2-12 éves gyermekeknél a hatékony adag nagysága testtömegüktől függ. Általában ez a gyermek testtömegének minden kilogrammjaként 1–15 mg, legfeljebb napi 200 mg (maximális fenntartó adag).


A Latrigil nem ajánlott 2 évesnél fiatalabb gyermekeknek.


Hogyan kell bevenni a Latrigil adagját?

A Latrigil adagját naponta egyszer vagy kétszer vegye be, ahogyan kezelőorvosa tanácsolta. Étkezés közben vagy attól függetlenül is bevehető.

  • Mindig vegye be a teljes adagot, amelyet a kezelőorvos előírt. Soha ne vegye be a tablettának csak egy részét.


Kezelőorvosa tanácsolhatja Önnek egyéb gyógyszerek szedését, illetve elhagyását attól függően, hogy milyen betegség miatt kapja a kezelést, és arra hogyan reagál.


A Latrigil diszpergálódó tabletta lenyelhető egészben kevés vízzel, vagy szétrágható, vagy bevehető kevés vízben elkeverve, mint folyékony gyógyszer.


Ha szétrágja a tablettát:

A szétrágással egyidőben igyon egy kevés vizet, hogy a tabletta szétolvadjon a szájában. Azután igyon még egy kis vizet, hogy megbizonyosodjék: az egész gyógyszert lenyelte.


Folyékony orvosság elkészítése:

  • Tegye a tablettát egy pohárba, majd legalább annyi vizet öntsön rá, hogy azt ellepje.

  • Kavarja fel, vagy várjon néhány percet, míg teljesen feloldódik.

  • Igya meg az összes folyadékot.

  • Öntsön még egy kis vizet a pohárba, igya meg azt is, így gondoskodva arról, hogy nem maradt gyógyszer a pohárban.


Ha az előírtnál több Latrigil-t vett be

Azonnal lépjen kapcsolatba kezelőorvosával vagy a legközelebbi kórház sürgősségi osztályával. Ha lehet, mutassa meg nekik a Latrigil dobozát.


Ha túl sok Latrigil-t vesz be, nagyobb valószínűséggel fordulhatnak elő súlyos mellékhatások, amelyek halálos kimenetelűek is lehetnek. Túl sok Latrigil bevétele esetén a következő tünetek jelentkezhetnek:

  • gyors, akarattól független szemmozgás (nisztagmus);

  • esetlenség, koordinációs- és egyensúlyzavar (ataxia);

  • szívritmus-zavarok (rendszerint EKG-vizsgálattal észlelhető);

  • eszméletvesztés, görcsök (görcsrohamok, konvulziók) vagy kóma.


Ha elfelejtette bevenni a Latrigil egy adagját

Ne vegyen be újabb tablettát a kihagyott adag pótlására. Csak vegye be a soron következő adagot a szokásos időben.


Ha elfelejtette bevenni a Latrigil több adagját

Kérje kezelőorvosa tanácsát arra vonatkozóan, miként kezdje el a tablettát újra szedni. Fontos, hogy ezt megtegye.


Ne hagyja abba a Latrigil szedését utasítás nélkül

A Latrigil-t addig kell szednie, amíg azt kezelőorvosa javasolja. Ne hagyja abba a gyógyszer szedését, hacsak kezelőorvosa nem tanácsolja.


Ha a Latrigil-t epilepszia kezelésére kapja

A Latrigil szedésének leállításakor fontos, hogy az adagot lépcsőzetesen csökkentse, körülbelül 2 hét alatt. Ha hirtelen hagyja abba a Latrigil szedését, epilepsziája kiújulhat vagy rosszabbodhat.


Ha a Latrigil-t bipoláris betegség kezelésére kapja

A Latrigil hatásának kialakulásához időre van szükség, ezért nem valószínű, hogy rögtön jobban fogja érezni magát. Ha abbahagyja a Latrigil szedését, nem szükséges lépcsőzetesen csökkenteni az adagot. Ám, ha abba akarja hagyni a Latrigil szedését, előbb beszélje ezt meg kezelőorvosával.


Ha bármilyen további kérdése van a gyógyszer alkalmazásával kapcsolatban, kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.



4. Lehetséges mellékhatások


Mint minden gyógyszer, így egy a gyógyszer is okozhat mellékhatásokat, amelyek azonban nem mindenkinél jelentkeznek.


Potenciálisan életveszélyes reakciók: azonnal kérjen orvosi segítséget

A betegek egy kis részénél a lamotrigin allergiás reakciót vagy potenciálisan életveszélyes bőrreakciót válthat ki, amelyből, ha nem kezelik, még súlyosabb állapot alakulhat ki.


Ezek a tünetek nagyobb valószínűséggel fordulnak elő a lamotrigin-kezelés első néhány hónapjában, különösen, ha túl magas adaggal kezdik meg a kezelést, vagy az adagot túlságosan gyorsan emelik meg, vagy ha a lamotrigint egy valproát nevű másik gyógyszerrel együtt szedik. Egyes tünetek gyermekeknél gyakrabban fordulnak elő, ezért a szülőknek fokozott körültekintéssel kell figyelni ezekre.


Ezeknek a reakcióknak a tünetei:

  • bőrkiütés vagy bőrpír, amelyből súlyos bőrreakciók alakulhatnak ki, köztük kiterjedt bőrkiütés hólyagosodással és bőrhámlással, elsősorban a száj, az orr, a szemek és a nemiszervek területén (Stevens–Johnson-szindróma), nagykiterjedésű bőrhámlás (amely a testfelület több mint 30%-át érinti – toxikus epidermális nekrolízis) vagy kiterjedt bőrkiütések máj-, vérképzőszervi és egyéb szervek érintettségével társulva (eozinofíliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszer okozta bőrreakció, amelyet „DRESS” túlérzékenységi szindrómának is neveznek),

  • fekélyek a szájban, a torokban, az orrban vagy a nemi szerveken;

  • szájgyulladás, illetve vörös vagy duzzadt szemek (kötőhártyagyulladás);

  • magas testhőmérséklet (láz), influenza-szerű tünetek vagy álmosság;

  • az arc megduzzadása, vagy nyirokcsomó-duzzanat a nyakon, a hónalj tájékán vagy a lágyékhajlatban;

  • szokatlan vérzések vagy véraláfutások megjelenése, vagy az ujjak elkékülése;

  • torokfájás, vagy egyes fertőzések a szokásosnál gyakoribb megjelenése (például megfázás)

  • a májenzimek szintjének megemelkedése a vérvizsgálati eredményekben;

  • a fehérvérsejtek egyik típusának megnövekedett száma (eozinofil sejtek);

  • megnagyobbodott nyirokcsomók;

  • egyéb szerveket érintő panaszok, beleértve a májat és veséket.


Sok esetben ezek a tünetek kevésbé súlyos mellékhatások tünetei is lehetnek. Tudnia kell azonban arról, hogy ezek potenciálisan súlyosak, életveszélyesek és súlyosabb problémákhoz is vezethetnek, például bizonyos szervek működési elégtelensége alakulhat ki. Amennyiben a fenti tünetek bármelyikét észleli:


Azonnal forduljon orvoshoz. Kezelőorvosa dönthet úgy, hogy máj-, vese-, vagy vérvizsgálatokra küldi Önt, és kérheti Önt arra, hogy hagyja abba a lamotrigin szedését. Ha Önnél a lamotrigin alkalmazása során Stevens–Johnson-szindróma vagy toxikus epidermális nekrolízis alakul ki, kezelőorvosa közölni fogja Önnel, hogy soha többé nem szabad szednie lamotrigint.


Hemofagocitás limfohisztiocitózis (HLH) (lásd 2. pont: Tudnivalók a Latrigil szedése előtt).


Nagyon gyakori mellékhatások

10 beteg közül több mint 1-nél jelentkezhet:

  • fejfájás,

  • bőrkiütés.


Gyakori mellékhatások

10 beteg közül legfeljebb 1-nél jelentkezhet:

  • agresszió vagy ingerlékenység,

  • aluszékonyság vagy álmosság,

  • szédülés,

  • reszketés vagy remegés,

  • alvászavar (inszomnia),

  • izgatottság érzése (agitáció),

  • hasmenés,

  • szájszárazság,

  • hányinger vagy hányás,

  • kimerültség,

  • fájdalom a hátban, az ízületekben vagy a test más részén.


Nem gyakori mellékhatások

100 beteg közül legfeljebb 1-nél jelentkezhet:

  • ügyetlenség, a mozgás összerendezettségének zavara (koordinációs zavar – ataxia),

  • kettőslátás vagy homályos látás,

  • szokatlan hajhullás vagy hajritkulás (alopécia),

  • bőrkiütés vagy napégés, miután bőrét napfény vagy mesterséges fény érte (fényérzékenység).


Ritka mellékhatások

1000 beteg közül legfeljebb 1-nél jelentkezhet:

  • életveszélyes bőrreakció (Stevens–Johnson-szindróma): (lásd a 4. pont elején található információkat is),

  • egy együtt jelentkező tünetcsoport, amely az alábbiakat foglalja magában:

láz, émelygés, hányás, fejfájás, tarkómerevség és rendkívüli érzékenység az erős fényre. Ezt okozhatja az agyat és a gerincvelőt borító hártya gyulladása (meningitisz – agyhártyagyulladás). Ezek a tünetek rendszerint eltűnnek a kezelés abbahagyása után, de ha továbbra is fennállnak vagy súlyosbodnak, lépjen kapcsolatba kezelőorvosával,

  • gyors, akaratlan szemmozgások (nisztagmus),

  • szemviszketés, váladékozással és a szemhéjak pörkösödésével (konjunktivitisz).


Nagyon ritka mellékhatások

10 000 beteg közül legfeljebb 1-nél jelentkezhet:

  • életveszélyes bőrreakció (toxikus epidermális nekrolízis): (lásd a 4. pont elején található információkat is),

  • eozinofíliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszer okozta bőrreakció (DRESS) (lásd a 4. pont elején szereplő információkat is),

  • magas testhőmérséklet (láz) (lásd a 4. pont elején szereplő információkat is),

  • az arc vizenyős duzzanata (ödéma), vagy nyirokcsomó-duzzanat a nyakon, a hónalj tájékán, vagy a lágyékhajlatban (limfadenopátia) (lásd a 4. pont elején szereplő információkat is),

  • a máj működésének vérvizsgálatokkal kimutatható megváltozása, vagy májelégtelenség (lásd a 4. pont elején szereplő információkat is),

  • egy súlyos véralvadási zavar, ami szokatlan vérzésekhez vagy véraláfutásokhoz vezethet (disszeminált intravaszkuláris koaguláció) (lásd a 4. pont elején szereplő információkat is),

  • hemofagocitás limfohisztiocitózis (HLH) (lásd 2. pont: Tudnivalók a Latrigil szedése előtt),

  • vérvizsgálati eredmények megváltozása, köztük a vörösvértestek számának csökkenése (vérszegénység, anémia), csökkent fehérvérsejtszám (leukopénia, neutropénia, agranulocitózis), csökkent vérlemezkeszám (trombocitopénia), az összes ilyen sejttípus számának egyidejű csökkenése (pancitopénia), és egy csontvelő-rendellenesség, amit aplasztikus anémiának neveznek,

  • hallucinációk (olyan dolgok „látása” vagy „hallása”, melyek a valóságban nem léteznek);

  • zavartság,

  • ingatagság-érzés” vagy járási, mozgási bizonytalanság,

  • akaratlan és uralhatatlan, ismétlődő mozdulatok és/vagy hangok vagy szavak kimondása („tik”), a szemet, a fejet és a törzset érintő uralhatatlan izomgörcsök (koreoatetózis) vagy más szokatlan mozdulatok, például rángatózás, remegés vagy merevség,

  • epilepsziában szenvedő betegeknél a görcsrohamok gyakoriságának növekedése,

  • Parkinson-kórban szenvedő betegeknél a tünetek súlyosbodása,

  • Lupusz-szerű jelenségek (a tünetek között előfordulhat hát- vagy izomfájdalom, amely néha lázzal és/vagy rossz általános közérzettel társulhat.


Egyéb mellékhatások

Kevés betegnél egyéb mellékhatások is előfordultak, azonban ezek pontos gyakorisága nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg):

  • A használat során beszámoltak csontrendellenességekről, beleértve a csökkent csontállományt (oszteopénia), a csontok elvékonyodását, azaz csontritkulást (oszteoporózis) és a csonttöréseket. Beszélje meg kezelőorvosával vagy gyógyszerészével, amennyiben Ön hosszú távú antiepileptikus kezelést kap, kórtörténetében csontritkulás szerepel, vagy szteroidokat szed.

  • a vese gyulladása (tubulointersticiális nefritisz), vagy a vese és a szem gyulladása (tubulointersticiális nefritisz és uveitisz szindróma);

  • rémálmok;

  • gyengébb immunitás, a fertőzések elleni védekezést segítő, a vérben lévő, immunglobulinnak nevezett ellenanyagok szintjének csökkenése miatt;

  • vörös csomók vagy foltok a bőrön (pszeudolimfóma).


Mellékhatások bejelentése

Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik.

A mellékhatásokat közvetlenül a hatóság részére is bejelentheti az V. függelékben található elérhetőségeken keresztül.

A mellékhatások bejelentésével Ön is hozzájárulhat ahhoz, hogy minél több információ álljon rendelkezésre a gyógyszer biztonságos alkalmazásával kapcsolatban.



5. Hogyan kell a Latrigil-t tárolni?


A gyógyszer gyermektől elzárva tartandó!


A dobozon és a buborékcsomagoláson feltüntetett lejárati idő (EXP) után ne szedje ezt a gyógyszert. A lejárati idő az adott hónap utolsó napjára vonatkozik.


Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.


Semmilyen gyógyszert ne dobjon a szennyvízbe vagy a háztartási hulladékba. Kérdezze meg gyógyszerészét, hogy mit tegyen a már nem használt gyógyszereivel. Ezek az intézkedések elősegítik a környezet védelmét.



6. A csomagolás tartalma és egyéb információk


Mit tartalmaz a Latrigil diszpergálódó tabletta?

  • A készítmény hatóanyaga a lamotrigin:

25 mg, 50 mg, 100 mg vagy 200 mg lamotrigint tartalmaz diszpergálódó tablettánként.


  • Egyéb összetevőik: vízmentes kolloid szilícium-dioxid, aceszulfám-kálium (E950), narancsaroma, nátrium-sztearil-fumarát, kroszpovidon, mannit (E421).


Milyen a Latrigil külleme és mit tartalmaz a csomagolás?

Latrigil 25 mg: fehér, kerek, lapos felületű tabletta, egyik oldalán „25” jelzéssel ellátva

Latrigil 50 mg: fehér, kerek, lapos felületű tabletta, egyik oldalán „50” jelzéssel ellátva.

Latrigil 100 mg: fehér, kerek, lapos felületű tabletta, egyik oldalán „100” jelzéssel ellátva.

Latrigil 200 mg: fehér, kerek, lapos felületű tabletta, egyik oldalán „200” jelzéssel ellátva.


10, 14, 21, 28, 30, 42, 50, 56, 90, 100 vagy 200 db tabletta Al/Al buborékcsomagolásban.

10, 14, 21, 28, 30, 42, 50, 56, 60, 90, 100 vagy 200 db tabletta Al/PVC/Aclar buborékcsomagolásban.


Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.


A forgalomba hozatali engedély jogosultja és a gyártó

STADA Arzneimittel AG

Stadastrasse 2-18

D-61118 Bad Vilbel

Németország


Ezt a gyógyszert az Európai Gazdasági Térség tagállamaiban az alábbi neveken engedélyezték:

Belgium: Lamotrigine EG 5/25/50/100/200 mg dispergeerbare tabletten

Luxemburg: Lamotrigine EG 5/25/50/100/200 mg comprimés dispersibles

Dánia: Lamotrigin Stada 5/25/50/100/200 mg dispergible tabletter

Magyarország Latrigil 25/50/100/200 mg diszpergálódó tabletta

Olaszország: LAMOTRIGINA EG 5/25/50/100/200 mg Compresse dispersibili

Spanyolország Lamotrigina STADA 25/50/100/200 mg comprimidos dispersables


OGYI-T-10443/03-04 Latrigil 25 mg diszp.tabl. (30×)

OGYI-T-10443/05-06 Latrigil 50 mg diszp.tabl. (30×)

OGYI-T-10443/07-08 Latrigil 100 mg diszp.tabl. (30×)

OGYI-T-10443/09-10 Latrigil 200 mg diszp.tabl. (30×)


A betegtájékoztató legutóbbi felülvizsgálatának dátuma: 2024. január.


QRD PI template v. 6

27

1. A GYÓGYSZER NEVE


Latrigil 25 mg diszpergálódó tabletta

Latrigil 50 mg diszpergálódó tabletta

Latrigil 100 mg diszpergálódó tabletta

Latrigil 200 mg diszpergálódó tabletta



2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL


Latrigil 25 mg diszpergálódó tabletta: 25 mg lamotrigint tartalmaz diszpergálódó tablettánként.
Latrigil 50 mg diszpergálódó tabletta: 50 mg lamotrigint tartalmaz diszpergálódó tablettánként.
Latrigil 100 mg diszpergálódó tabletta: 100 mg lamotrigint tartalmaz diszpergálódó tablettánként.
Latrigil 200 mg diszpergálódó tabletta: 200 mg lamotrigint tartalmaz diszpergálódó tablettánként.


A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.



3. GYÓGYSZERFORMA


Diszpergálódó tabletta.


Latrigil 25 mg: fehér, kerek, lapos felületű tabletta, egyik oldalán „25” jelzéssel ellátva.

Latrigil 50 mg: fehér, kerek, lapos felületű tabletta, egyik oldalán „50” jelzéssel ellátva.

Latrigil 100 mg: fehér, kerek, lapos felületű tabletta, egyik oldalán „100” jelzéssel ellátva.

Latrigil 200 mg: fehér, kerek, lapos felületű tabletta, egyik oldalán „200” jelzéssel ellátva.



4. KLINIKAI JELLEMZŐK


4.1 Terápiás javallatok


Epilepszia


Felnőttek és serdülők 13 éves kortól

  • Parciális, ill. generalizált rohamok, köztük a tónusos-klónusos görcsök adjuváns vagy monoterápiája.

  • Lennox–Gastaut-szindrómához társuló görcsrohamok. A Latrigil-t Lennox–Gastaut-szindrómában kiegészítő kezelésre alkalmazzák, de első antiepileptikumként is adható, a kezelés megkezdésére.


2-12 éves gyermekek és serdülők

  • Kiegészítő terápiaként parciális, ill. generalizált rohamok, köztük a tónusos-klónusos rohamok és Lennox–Gastaut-szindrómához társuló görcsrohamok kezelésére.

  • Monoterápiaként a típusos absence rohamok kezelésére.


Bipoláris betegség


Felnőtteknek 18 éves kortól

  • A depressziós epizódok megelőzésére olyan bipoláris I. betegségben szenvedőknél, akiknél túlnyomórészt depressziós epizódok jelentkeznek (lásd 5.1 pont).

A Latrigil nem javasolt mániás vagy depressziós epizódok akut kezelésére.


4.2 Adagolás és alkalmazás


Adagolás


Ha a lamotrigin számított dózisa (pl. epilepsziában szenvedő gyermekeknél vagy károsodott májműködésű betegeknél) nem egész számú tablettának felel meg, akkor kisebb számú egész tablettának megfelelő dózist kell alkalmazni.


A kezelés újraindítása


Az orvosnak mérlegelnie kell, hogy a terápia újraindításakor szükséges-e a gyógyszer adagját a dóziseszkaláció lépései szerint emelni a fenntartó dózis eléréséig azoknál a betegnél, akik valamilyen ok miatt abbahagyták a lamotrigin szedését, mivel a súlyos bőrkiütés kockázata összefügg a nagy kezdő dózisokkal és a lamotrigin ajánlott dóziseszkalációs sémájának túllépésével (lásd 4.4 pont). Minél több idő telt el az előző adag bevétele óta, annál inkább megfontolandó az eszkalációs séma szerinti dózisemelés a fenntartó dózisig. Amennyiben a kezelés elhagyása óta eltelt idő meghaladja a felezési idő ötszörösét (lásd 5.2 pont), akkor általában a dóziseszkaláció előírásnak megfelelően javasolt a lamotrigin dózisát a fenntartó dózis eléréséig emelni.


Nem ajánlott a lamorigint újraindítani olyan betegeknél, akiknek a korábbi kezelését a lamotrigin szedéséhez társuló bőrkiütés miatt állították le, hacsak a várható előny nem haladja meg egyértelműen a kockázatot.


Epilepszia


Felnőttek és 13 éves vagy idősebb gyermekek (1. táblázat), valamint 2-12 éves gyermekek és serdülők (2. táblázat) javasolt dóziseszkalációs és a fenntartó dózisai alább kerülnek megadásra. A bőrkiütés kockázata miatt a kezdő dózis és a rákövetkező dóziseszkaláció nem léphető túl (lásd 4.4 pont).


Ha az együtt adott antiepileptikumok közül bármelyiket elhagyják, vagy más antiepileptikumot/egyéb gyógyszert adnak hozzá a lamotrigint tartalmazó kezeléshez, akkor mérlegelni kell ennek a lamotrigin farmakokinetikájára gyakorolt hatását (lásd 4.5 pont).

1. táblázat: Felnőttek és serdülők 13 éves kortól – javasolt kezelési rend epilepsziában


Kezelési rend

1. és 2. hét

3. és 4. hét

Szokásos fenntartó dózis

Monoterápia:

25 mg/nap

(naponta egyszer)

50 mg/nap

(naponta egyszer)

100200 mg/nap

(naponta egyszer vagy két részletben adva)


A fenntartó dózis eléréséhez a zis 12 hetenként legfeljebb 50‑100 mg-mal emelhető, az optimális hatás kialakulásáig.


Néhány betegnél napi 500 mg-ra volt szükség a kívánt hatás eléréséhez.

Kiegészíterápia valproáttal EGYÜTT (lamotrigin-glükuronidáció inhibitor – lásd 4.5 pont):

Ez az adagolási rend alkalmazandó valproát adása mellett, tekintet nélkül bármely együtt szedett gyógyszerre

12,5 mg/nap

(25 mg-ot adva másnaponként)

25 mg/nap

(naponta egyszer)

100200 mg/nap

(naponta egyszer vagy két részletben adva)


A fenntartó dózis eléréséhez a zis 12 hetenként legfeljebb 2550 mg-mal emelhető, az optimális hatás kialakulásáig.

Kiegészíterápia valproát NÉLKÜL és lamotrigin-glükuronidáció induktorokkal EGYÜTT (lásd4.5 pont):

Ez az adagolási rend alkalmazandó valproát nélkül, de az alábbiak alkalmazása mellett:


fenitoin

karbamazepin

fenobarbitál

primidon

rifampicin

lopinavir/ritonavir

50 mg/nap

(naponta egyszer)

100 mg/nap

(naponta két részletben adva)

200400 mg/nap

(naponta két részletben adva)


A fenntartó dózis eléréséhez a zis

1-2 hetenként legfeljebb 100 mg-mal emelhető, az optimális hatás kialakulásáig.


Néhány betegnél napi 700 mg-ra volt szükség a kívánt hatás eléréséhez.

Kiegészíterápia valproát NÉLKÜL és lamotrigin-glükuronidáció induktorok NÉLKÜL (lásd

4.5 pont):

Ez az adagolási rend alkalmazandó olyan egyéb gyógyszer adása mellett, amely nem gátolja, vagy indukálja jelentős mértékben a lamotrigin- glükuronidációt

25 mg/nap

(naponta egyszer)

50 mg/nap

(naponta egyszer)

100200 mg/nap

(naponta egyszer vagy két részletben adva)


1-2 hetenként legfeljebb 50-100 mg-mal emelhető, az optimális hatás kialakulásáig.

Ha a beteg olyan gyógyszert szed, amelynek még nem ismert a farmakokinetikai kölcsönhasa lamotriginnel (lásd 4.5 pont), azt az adagolási rendet kell alkalmazni, amely lamotrigin és valproát egyidejű szedése esetén javasolt.


2. táblázat: 2-12 éves gyermekek és serdülők javasolt kezelési rend epilepsziában (teljes napi adag, mg/testtömegkg/nap)


Kezelési rend

1. és 2. hét

3. és 4. hét

Szokásos fenntartó dózis

Monoterápia típusos absence rohamok esetén:

0,3 mg/ttkg/nap

(naponta egyszer vagy két részletben adva)

0,6 mg/ttkg/nap

(naponta egyszer vagy két részletben adva)

1–15 mg/ttkg/nap

(naponta egyszer vagy két részletben adva)


A fenntartó dózis eléréséhez a dózis 1‑2 hetenként legfeljebb napi 0,6 mg/ttkg-mal emelhető, az optimális hatás kialakulásáig.

A maximális fenntartó dózis 200 mg/nap.


Kiegészíterápia valproáttal EGYÜTT (lamotrigin-glükuronidáció inhibitor – lásd 4.5 pont):

Ez az adagolási rend alkalmazandó valproát adása mellett, tekintet nélkül bármely egyéb együtt szedett gyógyszerre

0,15 mg/ttkg/nap*

(naponta egyszer)

0,3 mg/ttkg/nap

(naponta egyszer)

1–5 mg/ttkg/nap

(naponta egyszer vagy két részletben adva)


A fenntartó dózis eléréséhez a zis legfeljebb napi 0,3 mg/ttkg-mal emelhető 1-2 hetenként, amíg az optimális hatás kialakul. A maximális fenntartó dózis 200 mg/nap


Kiegészíterápia valproát NÉLKÜL és lamotrigin-glükuronidáció induktorokkal EGYÜTT (lásd 4.5 pont):

Ez az adagolási rend alkalmazandó valproát nélkül, de az alábbiak alkalmazása mellett:


fenitoin

karbamazepin

fenobarbitál

primidon

rifampicin

lopinavir/ritonavir

0,6 mg/ttkg/nap

(két részletben adva)

1,2 mg/ttkg/nap

(két részletben adva)

5–15 mg/ttkg/nap

(naponta egyszer vagy két részletben adva)


A fenntartó dózis eléréséhez a zis 12 hetenként legfeljebb napi 1,2 mg/ttkg-mal emelhető, az optimális hatás kialakulásáig. A maximális fenntartó dózis 400 mg/nap.


Kiegészíterápia valproát NÉLKÜL és lamotrigin-glükuronidáció induktorok NÉLKÜL (lásd 4.5 pont):

Ez az adagolási rend alkalmazandó olyan egyéb gyógyszer adása mellett, amely nem gátolja, vagy indukálja jelentős mértékben a lamotrigin- glükuronidációt

0,3 mg/ttkg/nap

(naponta egyszer vagy két részletben adva)

0,6 mg/ttkg/nap

(naponta egyszer vagy két részletben adva)

1–10 mg/ttkg/nap

(naponta egyszer vagy két részletben adva)


A fenntartó dózis eléréséhez a zis 12 hetenként legfeljebb napi 0,6 mg/ttkg-mal emelhető, az optimális hatás kialakulásáig. A maximális fenntartó adag 200 mg/nap.


Ha a beteg olyan gyógyszert szed, amelynek még nem ismert a farmakokinetikai kölcsönhasa lamotriginnel (lásd 4.5 pont), azt az adagolási rendet kell alkalmazni, amely lamotrigin és valproát egyidejű szedése esetén javasolt.


* Ha a valproátot egyidejűleg szedő beteg számított napi dózisa 2,5 mg vagy annál több, de 5 mg-nál kevesebb, akkor egyéb 5 mg lamotrigint tartalmazó készítmény alkalmazható, másnaponként adva, az első két hét során. Ha a valproátot egyidejűleg szedő beteg számított napi dózisa kevesebb, mint 25 mg, akkor a Latrigil nem adható.


A terápiás zis fenntartása érdekében, a gyermek testmegét rendszeresen ellenőrizni kell, és annak változása esen az adagolást felül kell vizsgálni. A 26 éves gyermekeknek valószínűleg az ajánlott zistartomány felső határánvő fenntartó dózisra lesz szükgük.


Amennyiben a kiegészítő kezeléssel az epilepszianetei kontrollálhak, az együttadott antiepileptikumok elvonhatók, és a betegek kezelése lamotrigin-monoterápval folytatható.


2 évesnél fiatalabb gyermekek


Egy hónapos és 2 éves kor közötti gyermekek esetében a parciális rohamok kiegészítő kezelésével kapcsolatban a lamotrigin biztonságosságára és a hatásosságára vonatkozóan kevés adat áll rendelkezésre (lásd 4.4 pont). Egy hónaposnál fiatalabb gyermekek esetében nincsenek adatok. Ezért a Latrigil nem javasolt 2 éves kor alatti gyermekek számára. Amennyiben azonban klinikai indokok alapján meg kell hozni a döntést a kezelés mellett, lásd a 4.4, 5.1 és 5.2 pontot.


Bipoláris betegség


A felnőttek részére 18 éves kortól javasolt ziseszkalációt és a fenntar dózisokat az alábbi bzatok tartalmazzák. Az átmeneti adagolási rend része a stabilizáló fenntartó dózis eléréséig tartó hathetes lamotrigin-ziseszkaláció (3. táblázat), miután az alkalmazott egyéb pszichotróp gyógyszer és/vagy antiepileptikum adását meg lehet szüntetni, ha ez klinikailag indokolt (4. táblázat). Az egyéb pszichotróp gyógyszer és/vagy antiepileptikum hozzáadását követő dózismódosítás ugyancsak az alábbiakban van feltüntetve (5. táblázat). rktés fellépésének kockázata miatt a kezdő dózis és a rákövetkező dóziseszkaláció nem léphető túl (lásd 4.4 pont).

3. táblázat: Felttek 18 éves kortól - zisemelési javaslat a fenntartó teljes napi stabilizáló dózis eléréséig, biporis betegség kezelése során


Kezelési rend

1. és 2. hét

3. és 4. hét

5. hét

Stabilizáló céladag

(6. hét)*

Lamotrigin-monoterápia VAGY kiegészítő kezes valproát NÉLKÜL és lamotrigin-glükuronidáció induktorok NÉLKÜL (lásd 4.5 pont):

Ez az adagolási rend alkalmazandó olyan egyéb gyógyszer adása mellett, amely nem gátolja vagy indukálja jelentős mértékben a lamotrigin-gkuronidációt

25 mg/nap

(naponta egyszer)

50 mg/nap

(naponta egyszer vagy két részletben adva)

100 mg/nap

(naponta egyszer vagy két részletben adva)

200 mg/nap – szokásos céladag az optimális hatás eléréséhez (naponta egyszer vagy két részletben adva)


A klinikai vizsgálatokban alkalmazott adagok a 100‑400 mg/nap tartományban voltak.

Kiegészítő kezelés valprttal EGYÜTT (lamotrigin-glükuronidáció inhibitor – lásd 4.5 pont):

Ez az adagolási rend alkalmazandó valproát adása mellett, tekintet nélkül más együtt szedett gyógyszerre

12,5 mg/nap

(25 mg-ot adva másnaponként)

25 mg/nap

(naponta egyszer)

50 mg/nap

(naponta egyszer vagy két részletben adva)

100 mg/nap - szokásos céldózis az optimális hatás eléréséhez (naponta egyszer vagy két részletben adva)


A legnagyobb dózis napi 200 mg lehet, a klinikai válaszl ggően.

Kiegészítő kezelés valprt NÉLKÜL és lamotrigin-glükuronició induktorokkal EGYÜTT (lásd 4.5 pont):

Ez az adagolási rend alkalmazandó valproát nélkül, de az alábbiak alkalmazása mellett:


fenitoin

karbamazepin

fenobarbitál

primidon

rifampicin

lopinavir/ritonavir

50 mg/nap

(naponta egyszer)

100 mg/nap

(két részletben adva)

200 mg/nap

(két részletben adva)

300 mg/nap a 6. ten, szükség esetén a szokásos 400 mg/nap céldózisig emelhető a 7. héten, az optimális has eléréséhez (két részletben adva)

Ha a beteg olyan gyógyszert szed, amelynek még nem ismert a farmakokinetikai kölcsönhasa a lamotriginnel (lásd 4.5 pont), azt a dóziseszkaciót kell alkalmazni, amely lamotrigin és valproát egyidejű szedése esetén javasolt.


* A stabilizáló céldózis a terápiás választól függően változik.


4. blázat: Felnőttek 18 éves kortól - a fenntartó teljes napi stabilizáló dózis, biporis betegség kezelése során, az egyidejűleg adott pszichotróp szítmények vagy antiepileptikumok elhagyása után


A napi stabilizáló fenntartó céldózis elését követően az egyéb gyógyszerek az alábbiak szerint elhagyhatók.


Kezelési rend

Jelenlegi stabilizáló lamotrigin dózis (leállítás előtt)

1. hét

(a leállítással egyidejűleg kezdve)

2. hét

3. héttől kezdve*

A valproát (lamotrigin-glükuronidáció inhibitor – lásd 4.5 pont) elvonása, az eredeti lamotriginzis függvényében:

A valproát elvonásakor a stabilizáló dózis a kétszeresére emelendő, nem túllépve a hetenkénti 100 mg-os zisemelést

100 mg/nap

200 mg/nap

Ezt a dózist (200 mg/nap)

kell fenntartani

(két részletben adva)

200 mg/nap

300 mg/nap

400 mg/nap

Ezt a dózist (400 mg/nap) kell fenntartani

Lamotrigin-glükuronidáció induktorok elvonása (lásd 4.5 pont), az eredeti lamotrigin zis függvényében:

Ez az adagolási rend alkalmazandó a következő gyógyszerek elhagyásakor:


fenitoin

karbamazepin

fenobarbitál

primidon

rifampicin

lopinavir/ritonavir

400 mg/nap


400 mg/nap

300 mg/nap

200 mg/nap

300 mg/nap


300 mg/nap

225 mg/nap

150 mg/nap

200 mg/nap

200 mg/nap

150 mg/nap

100 mg/nap

Olyan gyógyszerek elvonása, amelyek NEM gátolják vagy indukálják jelentős mértékben a lamotrigin-glükuroniciót (lásd 4.5 pont):

Ez az adagolási rend alkalmazandó az olyan gyógyszerek elhagyásakor, amelyek nem gátolják vagy indukálják jelentős mértékben a lamotrigin-gkuronidációt

A ziseszkaláció során elért céldózist (200 mg/nap, két részletben adva) kell fenntartani

(100400 mg/nap közötti zistartomány)

Ha a beteg olyan gyógyszert szed, amelynek még nem ismert a farmakokinetikai kölcsönhasa a lamotriginnel (lásd 4.5 pont), kezdetben ajánlott az eredeti lamotrigin adagolási rendet alkalmazni, majd a klinikai válasznak megfelelően módosítani a lamotrigin adagolását.


* Szükség esetén a dózis 400 mg/nap-ig emelhető.

5. blázat: Felnőttek 18 éves kortól -a lamotrigin napi dózisának módosítása, bipoláris betegség kezelésekor, egyéb gyógyszer hozzáadása után


Nincs klinikai tapasztalat a lamotrigin napi adagjainak módosításával kapcsolatban másféle gyógyszerek hozzáadása után. Azonban az egyéb gyógyszerekkel végzett interakciós vizsgálatok alapn a következők ajánlhatók:


Kezelési rend

Jelenlegi stabilizáló lamotrigin dózis (hozzáadás előtt)

1. hét (a hozzáadással egyidejűleg kezdve)

2. hét

3. héttől kezdve

Valproát (lamotrigin-glükuronició inhibitor – lásd 4.5 pont) hozzáadása, az eredeti lamotrigin zis függvényében:

Ez az adagolási rend alkalmazandó valproát hozzáadáskor, tekintet nélkül bármely egyéb együtt szedett gyógyszerre

200 mg/nap

100 mg/nap

Ezt a dózist (100 mg/nap) kell fenntartani

300 mg/nap

150 mg/nap

Ezt a dózist (150 mg/nap)

kell fenntartani

400 mg/nap

200 mg/nap

Ezt az dózist (200 mg/nap)

kell fenntartani

Lamotrigin-glükuronidáció induktorok hozzáadása olyan betegeknél, akik NEM szednek valproátot (lásd 4.5 pont), az eredeti lamotrigin zis függvényében:

Ez az adagolási rend alkalmazandó valproát nélkül a következő gyógyszerek hozzáadásakor:


fenitoin

karbamazepin

fenobarbitál

primidon

rifampicin

lopinavir/ritonavir

200 mg/nap


200 mg/nap

300 mg/nap

400 mg/nap

150 mg/nap


150 mg/nap

225 mg/nap

300 mg/nap

100 mg/nap

100 mg/nap

150 mg/nap

200 mg/nap

Olyan gyógyszerek hozzáadása, amelyek NEM tolják vagy indukálják jelentős mértékben a lamotrigin-glükuroniciót (lásd 4.5 pont):

Ez az adagolási rend alkalmazandó olyan gyógyszerek hozzáadásakor, amelyek nem gátolják vagy indukálják jelentős mértékben a lamotrigin-gkuronidációt

A ziseszkalác során elért céldózist (200 mg/nap; 100400 mg/nap közötti dózistartomány) kell fenntartani

Ha a beteg olyan gyógyszert szed, amelynek még nem ismert a farmakokinetikai kölcsönhasa a lamotriginnel (lásd 4.5 pont), azt az adagolási rendet kell alkalmazni, amely lamotrigin és valproát egyidejű szedése esetén javasolt.


A lamotrigin-kezelés leállítása biporis betegségben szenvedőknél

A klinikai vizsgálatok son, a lamotrigin hirtelen elhagyását követően, a placebóhoz képest nem emelkedett meg a mellékhatások gyakoriga illetve súlyossága és nem változott azok jellege. Ezért a lamotrigin alkalmazása azis fokozatos csökkentése nélkül is befejezhető.


18 év alatti gyermekek és serdülők

A lamotrigin alkalmazása nem javasolt gyermekeknél és 18 év alatti serdülőknél, mert egy randomizált megvonásos vizsgálat nem igazolta a hatásosságát, és emelkedett az öngyilkossági esetjelentések száma (lásd 4.4 és 5.1 pont).


A Latrigil-lal kapcsolatos általános adagolási anlások különleges betegcsoportokban


Hormonális fogamzásgátlót szedő nők

Egy etinil-ösztradiol/levonorgesztrel (30 mikrogramm/150 mikrogramm) kombináció alkalmazása megközelítőleg kétszeresére növelte a lamotrigin clearance-ét, ami a lamotrigin-koncentráció csökkenéséhez vezetett. A lamotriginzisbeállítását követően magasabb fenntartó adagra (akár kétszeres zisra) is szükség lehet a maximális teps válasz eréséhez. A tablettamentest során kétszeres lamotrigin-szint emelkedés volt megfigyelhető. Dózisfüggő mellékhatások megjelenése nem zárható ki. Ezért elsővonalbeli kezelésként megfontolandó olyan fogamzásgátló módszer alkalmazása, mely során nincs szükg tablettamentes t beiktatására (pl. folyamatos hormonális fogamzásgátlók vagy nem- hormonális módszerek alkalmazása, lásd 4.4 és 4.5 pont).


Hormonális fogamzásgátló-kezelés megkezdése olyan betegeknél, akik már fenntartó dózisban szedik a lamotrigint, de NEM szednek lamotrigin-glükuronidáció induktort:

Az esetek többgben a lamotrigin fenntartó adagt akár kétszeresére kell emelni (lásd 4.4 és 4.5 pont). Tacsos a hormonális fogamzásgátló alkalmazásának megkezdésétől a lamotrigin adagját az egyéni klinikai válasz függvényében hetente 50100 mg-mal megemelni. A zisemelés üteme ezt nem haladhatja meg, hacsak a klinikai válasz nem indokol nagyobb léptékű emelést. A kiindulási lamotrigin-koncentráció fennmaradásának igazolása érdekében megfontolandó a lamotrigin- szérumkoncentrác mérése a hormonális fogamzásgátló alkalmazása előtt és után. Ha szükges, a dózist módosítani kell. Azoknál a knél, akikl a hormonális fogamzásgátló alkalmazása során egyhetes inaktív kezelési periódus van előírva (tabletta-mentes hét), a szérum lamotrigin-szintjét ellenőrizni kell az aktív kezelés 3. heben, azaz a tabletta alkalmazási ciklusának 15. és 21. napja között. Ezért elsővonalbeli kezelésként megfontolandó olyan fogamzásgátló módszer alkalmazása, mely során nincs szükg tablettamentes hét beiktatására (pl. folyamatos hormonális fogamzásgátlók, vagy nem-hormonális módszerek alkalmazása, lásd 4.4 és 4.5 pont).


Hormonális fogamzásgátló-kezelés elhagyása olyan betegeknél, akik már fenntartó dózisban szedik a lamotrigint, de NEM szednek lamotrigin-glükuronidáció induktort

Az esetek többgében a lamotrigin fenntartó dózisának akár 50%-os csökkentésére is szükség lehet (lásd 4.4 és 4.5 pont). Tanácsos a lamotrigin napi zisát fokozatosan ckkenteni minden héten 50‑100 mg-mal, három hét alatt (a teljes napi zis 25%-át meg nem haladó mértékben hetente), hacsak a klinikai válasz alapn ez másképp nem javasolt. Megfontolandó a lamotrigin szérumkoncentciójának mérése a hormonális fogamzásgátló alkalmazásának megkezdése és elhagyása után, a kiindusi lamotrigin-koncentráció fenntartának igazolása érdekében. Azoknál a nőknél, akik abba akark hagyni egy olyan hormonális fogamzásgátló szedését, melynek alkalmazása során egyhetes inakv kezelési periódus van eírva (tablettamentes hét), a szérum lamotrigin- szintt ellenőrizni kell az akv kezes 3 hetében, azaz a tabletta alkalmazási ciklusának 15. és 21. napja között. A hormonális fogamzásgátló hosszabb időre történő elhagyását követő első hét folyamán nem kell mintát venni a lamotrigin-szint meghatározás céljából.


A lamotrigin-kezelés megkezdése olyan betegeknél, akik már szednek hormolis fogamzásgátlót

A dósiseszkalációt a szokásos adagolási ajánlás szerint, abzatokban leírtak alapján kell végezni.


A hormonális fogamzásgátlók szedésének megkezdése és lllítása azoknál a betegeknél, akik már fenntartó dózisban szedik a lamotrigint, és lamotrigin-glükuronició induktort is SZEDNEK:

Nem feltétlenül szükges a lamotrigin ajánlott fenntar dózisához igazodó zismódosítás.


Alkalmazása atazanavirral/ritonavirral együtt


Nem szükséges a lamotigin javasolt dóziseszkalációjának módosítása, ha lamotrigint adnak hozzá atazanavir/ritonavir kezeléshez. Azoknál a betegeknél, akik fenntartó adagolásban szedik a lamotrigint és nem szednek glükuronidáció induktort, szükség lehet a lamotrigin dózisának emelésére ha atazanavir/ritonavir kezelést kezdenek, ill. csökkentésére ha atazanavir/ritonavir kezelést állítanak le. Az atazanavir/ritonavir kezelés megkezdése vagy leállítása előtt és utána 2 két hétig a plazma lamotrigin szintjét monitorozni kell, annak érdekében, hogy eldönthető legyen, hogy szükség van-e a lamotrigin dózisának módosítására (lásd 4.5 pont).


Alkalmazása lopinavirral/ritonavirral együtt


Nem szükséges a lamotigin javasolt dóziseszkalációjának módosítása, ha lamotrigint adnak hozzá lopinavir/ritonavir kezeléshez. Azoknál a betegeknél, akik fenntartó adagolásban szedik a lamotrigint és nem szednek glükuronidáció induktort, szükség lehet a lamotrigin dózisának emelésére ha lopinavir/ritonavir kezelést kezdenek, ill. csökkentésére ha lopinavir/ritonavir kezelést állítanak le. Az lopinavir/ritonavir kezelés megkezdése vagy leállítása előtt és utána 2 két hétig a plazma lamotrigin szintjét monitorozni kell, annak érdekében, hogy eldönthető legyen, hogy szükség van-e a lamotrigin dózisának módosítására (lásd 4.5 pont).


Különleges betegcsoportok


Idősek (65 éves kor felett)

Nincs szükség az ajánlott adagolási rendtől eltérő zismódosításra. A lamotrigin farmakokinetija ebben a korcsoportban nem különbözik lényegesen a nem idős felnőtt populációban tapasztaltaktól (lásd 5.2 pont).


Vesekárosodás

A Latrigil veseelégtelenségben szenvedő betegeknek csak óvatosan adható. Végsdiumú veseelégtelengben a betegek kezdózisait az általuk szedett egyéb gyógyszerek zisához igazodva kell megállapítani. Jelentősen csökkent veseműködésű betegeknél csökkentett fenntartó dózis is hatásos lehet (lásd 4.4 és 5.2 pont).


Májkárosodás

A kezdeti eszkalációs és fenntar zisokat általában körülbelül 50%-kal kell csökkenteni közepesen súlyos (Child-Pugh B-stádium) és 75%-kal súlyos májkárosodásban (Child-Pugh C-stádium). Az

eszkalációs és a fenntar adagokat a klinikai válasznak megfelelően kell beállítani (lásd 5.2 pont).


Az alkalmazás módja


Szájon át történő alkalmazásra.


A Latrigil diszpergálódó tablettát el lehet rágni, vagy kis mennyiségű vízben fel lehet oldani (legalább annyi vízben, hogy elfedje a tablettát), vagy kevés vízzel le lehet lenyelni egészben.


4.3 Ellenjavallatok


A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt rmely segédanyagával szembeni túlérzékenyg.


4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések


Bőrkiütés


Beszámoltak a bőrt érintő mellékhatásokról, amelyek általában a lamotrigin-kezelés megkezdése után 8 héten belül léptek fel. A kiütések többnyire enyhék és maguktól elmúlnak, bár ritkán súlyos, hospitalizációt és a kezelés felfüggesztését szükségessé tevő bőrkiütéseket is jelentettek. Ezek közé tartoznak a potenciálisan életveszélyes bőrkiütések, mint a Stevens–Johnson-szindróma (SJS), toxicus epidermalis necrolysis (TEN) és az eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszer okozta bőrreakció (DRESS), amit túlérzékenységi szindrómának (HSS) is neveznek (lásd 4.8 pont).


A klinikai vizsgálatokba bevont, az ajánlott dózisokat kapó epilepsziás felnőtt betegek körében a súlyos bőrkiütés gyakorisága megközelítőleg 1:500. Ezeknek az eseteknek mintegy felében Stevens–Johnson-szindrómáról számoltak be (1:1000). A klinikai vizsgálatok során a bipoláris zavarban szenvedő betegeknél a súlyos bőrkiütés előfordulása hozzávetőlegesen 1:1000.


Gyermekkorban nagyobb a súlyos bőrkiütések kockázata, mint felnőttkorban. Több klinikai vizsgálat rendelkezésre álló adatai szerint, a gyermekek körében a kórházi kezelést igénylő bőrkiütések gyakorisága 1:300 és 1:100 között van.


Gyermekeknél a bőrkiütés kezdeti képe infekció kapcsán jelentkező tünetekkel téveszthető össze, ezért az orvosnak a lamotrigin-kezelésre adott reakció lehetőségére is gondolnia kell, ha a gyermekek kezelésének első nyolc hetében kiütés és láz jelentkezik.


Emellett a bőrkiütés általános kockázata feltehetően szoros összefüggésben van:


  • a lamotrigin nagy kezdő adagjaival és az ajánlott dózisemelési séma túllépésével (lásd 4.2 pont),

  • valproát egyidejű alkalmazásával (lásd 4.2 pont).


Körültekintően kell eljárni olyan betegek kezelésénél is, akik anamnézisében egyéb antiepileptikumokkal szembeni allergia vagy bőrkiütés szerepel, mivel ezeknél a betegeknél a lamotrigin-kezelést követően körülbelül háromszor gyakrabban alakult ki nem súlyos bőrkiütés, mint azoknál, akiknél ezek nem szerepeltek az anamnézisben.


Az ázsiai (elsősorban a han kínai és a thai) származású személyeknél a HLA-B*1502 allél jelenléte összefüggést mutat a SJS/TEN kialakulásának a kockázatával a lamotrigin-kezelés során. Amennyiben ezeknél a betegnél ismert, hogy a HLA-B*1502 allélre pozitívak, a lamotrigin alkalmazását gondosan mérlegelni kell.


Minden beteget (felnőttet és gyermeket), akinél bőrkiütés jelentkezik, azonnal ki kell vizsgálni, és a lamotrigin szedését le kell állítani, kivéve, ha a bőrkiütés egyértelműen nem a lamotrigin-kezeléssel függ össze. Nem ajánlott a lamotrigin adását újraindítani olyan betegeknél, akiknél azt az előzőekben alkalmazott lamotrigin-kezeléshez társuló bőrkiütés miatt állították le, hacsak a várható előny nem haladja meg egyértelműen a kockázatot. Ha a lamotrigin szedése alatt SJS, TEN vagy DRESS alakult ki, a lamotrigin-kezelést nem szabad újrakezdeni az ilyen betegnél semmilyen időpontban.


Bőrkiütést a túlérzékenységi szindrómaként is ismert DRESS tünetegyüttes részeként is jelentettek. Ez az állapot változó mintázatú szisztémás tünetekkel (láz, lymphadenopathia, facialis oedema, haematologiai-, máj- és vese rendellenességek, asepticus meningitis) járhat együtt (lásd 4.8 pont). A tünetegyüttes a klinikai súlyosság széles spektrumát mutatja, és ritkán disseminalt intravascularis coagulatióhoz, illetve többszervi elégtelenséghez vezethet. Fontos megjegyezni, hogy a túlérzékenység korai manifesztációja (pl. láz, lymphadenopathia) akkor is jelentkezhet, ha bőrkiütés nem nyilvánvaló. Ilyen tünetek vagy panaszok fellépésekor a beteget azonnal ki kell vizsgálni, és a lamotrigint azonnal le kell állítani, ha alternatív etiológiát nem lehet megállapítani.


Az asepticus meningitis az esetek többségében reverzibilisnek bizonyult a gyógyszer megvonását követően, de számos esetben kiújult a lamotrigin-kezelés folytatása után. A kezelés folytatása a korábbihoz hasonló – gyakran annál súlyosabb – tünetek gyors visszatéréséhez vezetett.


A lamotrigin-kezelést nem szabad olyan betegeknél újrakezdeni, akiknél azt korábbi lamotrigin-kezeléssel összefüggő asepticus meningitis miatt kellett abbahagyni.


A lamotrigin alkalmazásával összefüggésben beszámoltak fényérzékenységi (fotoszenzitivitási) reakciókról is (lásd 4.8 pont). Több esetben a reakció nagy (400 mg vagy azt meghaladó) dózis mellett jelentkezett, dóziseszkaláció vagy a dózis gyors feltitrálása esetén. Ha a fotoszenzitivitás jeleit (például túlzott napégés) mutató betegnél lamotrigin okozta fotoszenzitivitás gyanúja merül fel, mérlegelni kell a kezelés leállítását. Ha a lamotrigin-kezelés folytatása klinikailag indokoltnak minősül, a betegnek azt kell tanácsolni, hogy kerülje a napfényt és a mesterséges UV‑fényt, valamint hogy tegyen óvintézkedéseket (pl. hordjon védőruházatot és használjon naptejet).


Haemophagocytás lymphohistiocytosis (HLH)


Jelentettek HLH-t lamotrigint szedő betegek esetében (lásd 4.8 pont). A HLH-t olyan jelek és tünetek jellemzik, mint a láz, bőrkiütés, neurológiai tünetek, hepatosplenomegalia, lymphadenopathia, cytopeniák, magas szérumferritin-szint, hypertriglyceridaemia, valamint májfunkciós és véralvadási zavarok. A tünetek általában a kezelés megkezdését követő 4 héten belül jelennek meg, a HLH életveszélyes is lehet.


A betegeket tájékoztatni kell a HLH-val járó tünetekről, és tanácsolni kell nekik, hogy azonnal kérjenek orvosi segítséget, amennyiben ilyen tüneteket észlelnek a lamotrigin kezelés alatt.


Azonnal ki kell vizsgálni azokat a betegeket, akiknél ezek a jelek és tünetek jelentkeznek, mérlegelve a HLH diagnózisát. A lamotrigin alkalmazását azonnal abba kell hagyni, kivéve ha eltérő etiológiát lehet igazolni.


A klinikai állapot romlása és az öngyilkosság kockázata


Öngyilkossági gondolatokat és viselkedést jelentettek olyan betegeknél, akiket többféle indikációban antiepiletikumokkal kezeltek. Egy, antiepileptikumokkal végzett placebokontrollos randomizált klinikai vizsgálatokra vonatkozó meta-analízis a szuicid gondolatok viselkedés kockázatának kismértékű fokozódását mutatta (lásd 5.1 pont). E kockázat kialakulásának mechanizmusa nem ismert és a rendelkezésre álló adatok lamotrigin esetében sem zárják ki a fokozott kockázat lehetőségét.


Ezért a Latrigil-kezelés alatt a betegeknél monitorizálni kell a szuicid gondolatok és viselkedés jeleit és a megfelelő kezelés megfontolandó. A betegeket (és gondozóikat) figyelmeztetni kell, hogy a szuicid gondolatok és viselkedés jeleinek észlelésekor forduljanak orvoshoz.


Bipoláris beteggben szenvedőknél előfordulhat a depressziós tünetek rosszabbodása és/vagy öngyilkossági gondolatok és viselkedés (szuicidalitás) jelentkezése, akár kapnak gyógyszert a biporis betegség kezelésre, akár nem, beleértve a lamotrigint is. Ezért a biporis zavar kezelésére lamotrigint szedő betegeknél szorosan kell monitorozni a klinikai állapot rosszabbodását (ideértve új tünetek jelentkezését is) és a szuicidalist, különösen a kezelés megkezdésekor, vagy a zis változtatásakor. Egyes betegeknél, így akik anamzisében öngyilkossági viselkedés vagy gondolatok előfordultak, a fiatal felttekl, valamint azoknál a betegekl, akik jelentős szuicid késztetést mutatnak a kezelés megkezdése előtt, nagyobb lehet az öngyilkossági gondolatok vagy kísérletek kockázata, ezért a kezes alatt gondos megfigyelést igényelnek.


Megfontolan az adagolási rend megváltoztatása, akár a gyógyszerelés lllítása is, azoknál a betegeknél, akik állapotuk rosszabbodását (beleértve új tünetek jelentkezését) és/vagy szuicid késztetés/viselkedés jelentkezését tapasztalják, különösen, ha ezek a tünetek súlyosak, hirtelen lépnek fel, vagy nem tartoztak a beteg meglévő tüneteihez.


Hormonális fogamzásgátlók


A hormonális fogamzásgátlók hatása a lamotrigin hatékonyságára

Etinil-ösztradiol/levonorgesztrel (30 mikrogramm/150 mikrogramm) kombináció alkalmazása esetén közel kétszeresére növekszik a lamotrigin clearance-e, ami a lamotrigin-szintek csökkenéséhez vezet (lásd 4.5 pont). A lamotrigin-szintek csökkenése következtében az epilepszs görcs kontrolljának megszűnését észlelk. A zisbeállíst követően a legtöbb esetben magasabb fenntartó adagra (akár kétszeres zisra) lesz szükg a maximális terápiás válasz eléséhez. A hormonális fogamzásgátló elhagyása után a lamotrigin clearance-e a felére csökkenhet. A lamotrigin-koncentráció emelkedése kapcsán zisfüggő mellékhatások jelentkezhetnek. A fentiekre tekintettel, a betegeket monitorozni kell.


Az olyan hormonális fogamzásgátló szerek alkalmazásakor, melyek adagolása son inakv kezelési hét („tablettamentes hét) beiktatása szükges; számítani kell az egyhetes inakv kezes ideje alatt a lamotrigin-szint fokozatos emelkedésére olyan nőknél, akik már nem szednek lamotrigin- glükuronidáció induktort (lásd 4.2 pont). A lamotrigin-szintek ilyen nagygrendű ingadozása mellékhatások megjelehez vezethet. Ezért megfontolandó az olyan fogamzásgátló használata standard tepiaként, mely alkalmazásakor tablettamentes hét beiktatára nincs szükg (pl. folyamatos hormonális fogamzásgátlók, vagy nem-hormonális módszerek alkalmazása).


Más orális fogamzásgátlók szerek vagy hormonpótló terápiák (HRT) és a lamotrigin kölcsönhatását nem vizsgálták, r ezek is hasonló módon befolyásolhatk a lamotrigin farmakokinetikai paramétereit.


A lamotrigin hasa a hormonális fogamzásgátlók hatékonyságára

Egy gyógyszerkölcsönhatás vizsgálat, amelybe 16 egészges önkéntest vontak be, azt mutatta, hogy amikor a lamotrigint és egy hormonális fogamzásgátlót (etinil-ösztradiol/levonorgesztrel kombináció) egyidejűleg alkalmaznak, a levonorgesztrel clearance-e mérsékelten emelkedik, és megváltozik a szérum FSH- és LH-szintje (lásd 4.5 pont). Nem ismert az említett változások kihatása az ovarium ovulációs aktivitására. Nem zárható ki azonban annak a lehetősége, hogy ezek a változások csökkentik a kontracepvumok hatékonygát egyes betegekl, akik hormonális fogamzásgátló szereket szednek a lamotrigin mellett. Ezért a betegek figyelmét fel kell vni, hogy azonnal értesítsék orvosukat, ha a menstruációs ciklusukban változás következik be, pl. áttöréses vérzés jelentkezik.


Dihidrofolát-reduktáz


A lamotrigin a dihidrofolát-reduktáz gyenge inhibitora, így a hosszú vú kezelés során a folsav anyagcserével kölcsönhasba léphet (lásd 4.6 pont). Azonban tartós humán alkalmazás során a lamotrigin nem okozott jelentős változást a hemoglobin-koncentrációban, az átlagos vörösvértest-térfogatban legfeljebb 1 éves alkalmazása alatt, sem a szérum vagy a vörösvérsejtek folsav-koncentrációjában, 5 éven át tartó alkalmazása során.


Veseelégtelenség


Egyszeri adagolással végzett vizsgálatokban végstádiumú veseelégtelengben szenvedő betegeknél a lamotrigin plazmakoncentrációja nem változott számottevően. Számolni kell viszont a glükuronid- metabolit felhalmozódásával. Ezért veseegtelenségben szenvedők kezelése esetén óvatosan kell eljárni.


Egyéb lamotrigin-tartalmú készítményt szedő betegek


lön orvosi javallat hiányában a Latrigil nem adható egyéb lamotrigin-tartalmú készítménnyel kezelt betegeknek.


Brugada típusú EKG, valamint egyéb szívritmus- és ingerületvezetési rendellenességek

Arrhythmogén ST‑T-eltéréseket és az EKG‑n típusos Brugada-eltéréseket jelentettek lamotriginnel kezelt betegeknél. In vitro észlelések alapján a lamotrigin – terápiásan releváns koncentrációkban alkalmazva – potenciálisan lassíthatja a ventricularis ingerületvezetést (kiszélesedett QRS) és proarrhythmiát indukálhat szívbetegeknél. A lamotrigin súlyos vagy halálos kardiális események potenciális kockázatával társuló gyenge IB-osztályú antiaritmiás szerként viselkedik. Egyéb nátriumcsatorna-blokkolók egyidejű alkalmazása tovább fokozhatja a kockázatokat (lásd 5.3 pont). Egy részletes QT-vizsgálatban a legfeljebb 400 mg/nap terápiás dózisokban alkalmazott lamotrigin egészséges alanyoknál nem lassította a ventricularis ingerületvezetést (kiszélesedett QRS), illetve nem okozott QT-megnyúlást sem. A lamotrigin alkalmazását gondosan mérlegelni kell olyan betegeknél, akiknél klinikailag jelentős strukturális vagy funkcionális szívbetegség áll fenn, mint például Brugada‑szindróma vagy egyéb szív ioncsatorna-betegség, szívelégtelenség, ischaemiás szívbetegség, szívblokk vagy ventricularis arrhythmia. Ha ilyen betegeknél klinikailag indokolt a lamotrigin alkalmazása, a lamotrigin-terápia megkezdése előtt fontolóra kell venni egy kardiológussal történő konzultációt.


A gyermekek fejlődése


Nem állnak rendelkezésre adatok a gyermekek növekedésre, nemi érésére, valamint kognitív, emocionális és magatartásbeli fejlősére vonatkozóan.


Epilepsziával kapcsolatos óvintézkedések


Egyéb antiepileptikumokhoz hasonlóan a lamotrigin hirtelen leállísa is megvonásos görcsöket válthat ki. Kivéve az olyan eseteket, amikor biztonságossági megfontolások (pélul bőrkiütés jelentkezése) nem teszik szükgessé a hirtelen leállíst, a lamotrigin zisát fokozatosan, 2 hét alatt kell leépíteni.


Vannak olyan irodalmi adatok, melyek szerint a súlyos epilepsziás görcsök, beleértve a status epilepticust is, rhabdomyolysishez, többszervi elégtelenséghez és dissemilt intravascularis coagulatiohoz vezethetnek, esetenként halálos kimenetellel. Hasonló esetek a lamotrigin alkalmazásával kapcsolatban is előfordultak.


Előfordulhat a görcsrohamok gyakoriságának klinikailag jelentős rosszabbodása, javulás helyett. Azokl a betegeknél, akikl többle görcspus jelentkezik, az egyik görcstípusl észlelt görcskontroll előnyét kell mérlegelni egy másik görcspus bármilyen rosszabbodásával szemben.


A mioklónusos görcsök lamotrigin hatására rosszabbodhatnak.


Az adatokból feltételezni lehet, hogy az enziminduktorokkal kombinációban rténő alkalmazás kevésbé hatásos, mint a nem-enziminduktor antiepileptikumot tartalmazó kombinációk. Ennek az oka nem ismert.


Azok közül a gyermekek közül, akik típusos absence rohamok kezelésére kapják a lamotrigint, nem mindegyiknél tartha fenn a hatásosság.


Bipoláris betegséggel kapcsolatos óvinzkedések


18 év alatti gyermekek és serdülők

Súlyos depresszióban és egyéb pszichiátriai beteggben szenvedő gyermekek és serdülők antidepresszáns kezelése a szuicid gondolkodás és viselkedés fokozott kockázatával jár.


A Latrigil nátriumot tartalmaz

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz diszpergálódó tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.


4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók


Interakcs vizsgálatokat csak felnőtteken végeztek.


Kimutatták, hogy a lamotrigin metabolizmusáért az uridin‑5’‑difoszfát (UDP)-glükuronil‑transzferáz (UGT) enzimek felelősek. A glükuronidációt indukáló vagy gátló gyógyszerek ezért befolyásolhatják a lamotrigin látszólagos clearance-ét. A citokróm P4503A4 (CYP3A4) enzimek erős vagy közepesen erős induktorai, amelyek ismerten az UGT enzimeket is indukálják, úgyszintén fokozhatják a lamotrigin metabolizmusát. Nincs bizonyíték arra, hogy a lamotrigin klinikailag jelentős mértékben serkentené vagy gátolná a citokróm P450 enzimeket. A lamotrigin indukálhatja a saját metabolizmusát, de ez a hatás mérsékelt, és nem valószínű, hogy jelentős klinikai következménye lenne.


Azok a gyógyszerek, amelyeknél kimutatható volt, hogy klinikailag jelentős mértékben befolyásolják a lamotrigin koncentrációját, a 6. táblázatban kerülnek kiemelésre. Velük kapcsolatos specifikus adagolási útmutató a 4.2 pontban található. Ez a táblázat felsorolja azokat a gyógyszereket is, amelyek nem vagy csak kis mértékben befolyásolták a lamotrigin koncentrációját. Ezekkel a gyógyszerekkel történő együttes alkalmazáskor általában semmilyen klinikai jelentőséggel bíró hatás nem várható, azonban azoknál a betegeknél, akiknek az epilepsziájuk különösen érzékeny a lamotrigin koncentráció változásaira, ezt figyelembe kell venni.


6. táblázat: Gyógyszerek hasa a lamotrigin koncentrációjára


A lamotrigin koncentrációját növelő gyógyszerek

A lamotrigin koncentrációját csökkentő gyógyszerek

A lamotrigin koncentrációját nem vagy csak kis mértékben befolyásoló gyógyszerek

Valproát

Atazanavi/ritonavir*

Aripiprazol


Karbamazepin

Bupropion


Etinilösztradiol/levonorgesztrel kombináció*

Felbamát


Lopinavir/ritonavir

Gabapentin


Fenobarbitál

Lakozamid


Fenitoin

Levetiracetám


Primidon

Lítium


Rifampicin

Olanzapin



Oxkarbazepin



Paracetamol



Perampanel



Pregabalin



Topiramát



Zoniszamid

* Az adagolásra vonatkozó útmutatót lásd a 4.2 pontban, valamint a hormonális fogamzásgátlót szedő nőkre vonatkozóan lásd még „Hormonális fogamzásgátlók” a 4.4 pontban.


Kölcnhatások antiepileptikumokkal

A lamotrigin gkuronidációját gátló valproát csökkenti a lamotrigin metabolizációját, és majdnem kétszeresére növeli annak átlagos felezési idejét. Olyan betegekl, akik egyidejűleg valprtot szednek, a megfelelő kezelési rend előírásai szerint kell eljárni (lásd 4.2 pont).


Bizonyos antiepileptikumok (mint a fenitoin, karbamazepin, fenobarbitál és primidon), melyek indukálják a citokróm P450 enzimeket, szintén indukálják az UGT enzimeket, és ezáltal fokozzák a lamotrigin metabolizmusát. Az olyan betegek esetén, akik egyidejűleg fenitoin-, karbamazepin-, fenobarbitál-, vagy primidon-terápiában szesülnek, az ide vonatkozó kezelési rend előírásai szerint kell eljárni (lásd 4.2 pont).


Karbamazepint szedő betegekkel a lamotrigin bevezesét követően leírtak központi idegrendszeri eseményeket, így szédülést, ataxiát, diplopiát, homályos lást és hányingert. Ezek az események általában megszűnnek, ha a karbamazepin zisát csökkentik. Hasonló hast tapasztaltak egy, a lamotrigin és oxkarbazepin együttadását értékelő, egészséges önkénteseken végzett klinikai vizsgálatban, de a dózis csökkentését nem vizsgálták.


Vannak irodalmi adatok a lamotriginszintek csökkenéséről, amikor a lamotrigint oxkarbazepinnel kombinációban adk. Azonban egy egészges felnőtt önkéntesekkel végzett prospekv vizsgálatban, amelyben 200 mg lamotrigint és 1200 mg oxkarbazepint adagoltak, az oxkarbazepin nem változtatta meg a lamotrigin metabolizmusát, illetve a lamotrigin nem változtatta meg az oxkarbazepin metabolizmusát. Ezért azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg oxkarbazepin-kezelést is kapnak, a valproát nélküli és lamotrigin-gkuronidáció induktor nélküli kiegészílamotrigin-kezelési rendet kell alkalmazni (lásd 4.2 pont).


Egy egészséges önkéntesekkel végzett vizsgálatban az együttadott felbamát (naponta kétszer 1200 mg) és lamotrigin (naponta kétszer 100 mg 10 napon át), látszólag nem volt jelentős klinikailag hatással a lamotrigin farmakokinetikájára.


Az olyan betegek plazmaszintjeinek retrospekv érkese alapján, akik a lamotrigint gabapentinnel együtt vagy anélkül szedték, nem tűnik úgy, hogy a gabapentin megváltoztatná a lamotrigin tszólagos clearance-ét.


A levetiracem és a lamotrigin esetleges kölcsönhatását a két szer szérumkoncentciójának értékelésével vizsgálták placebokontrollos klinikai vizsgálatokban. Ezek az adatok arra utalnak, hogy sem a lamotrigin nem befolyásolja a levetiracem farmakokinetiját, sem a levetiracetám a lamotriginét.


Az egyidejűleg alkalmazott pregabalin (naponta háromszor 200 mg) nem befolyásolta a lamotrigin dinamikus egyensúlyi („steady-state) állapotban mért, lecsengő plazmakoncentrációját. A lamotrigin és a pregabalin között nincs farmakokinetikai interakció.


A topiramát nem változtatta meg a lamotrigin plazmakoncentrációját. A lamotrigin adagolása következtében a topiramát·koncentrációk 15%-kal megemelkedtek.


Egy epilepsziás betegekkel végzett vizsgálatban a zoniszamid (napi 200-400 mg) 35 napon keresztül r együttadása lamotriginnel (napi 150500 mg), nem befolyásolta jelentősen a lamotrigin farmakokinetiját.


A lamotrigin plazmakoncentrációit nem befolyásolta az egyidejűleg adott lakozamid (200, 400 vagy 600 mg/nap) a parciális görcsrohamokban szenvedő betegekkel végzett placebokontrollos klinikai vizsgálatok során.


A kiegészítő perampanel-kezelést vizsgáló, parciális görcsrohamokban és primer generalizált tónusos-klónusos görcsrohamokban szenvedő betegekkel végzett három placebokontrollos klinikai vizsgálat összesített adatainak elemzése alapján, a legmagasabb vizsgált perampanel dózis (12 mg/nap) kevesebb, mint 10%‑kal növelte a lamotrigin clearance‑ét.


Jóllehet, egyéb antiepileptikumok plazmakoncentrációjának változásáról beszámoltak, a kontrollos vizsgálatok nem erősítették meg, hogy a lamotrigin befolyásolná az egyidejűleg adott antiepileptikumok plazmakoncentrációját. In vitro vizsgálatok tanúga szerint a lamotrigin a többi antiepileptikumot nem szorítja ki a fehérjekötő helyekről.


Kölcsönhatások egyéb pszichoaktív szerekkel

20 egészges önkéntesnél a 6 napig naponta kétszer adagolt 2 g vízmentes lítium-glükonát farmakokinetiját nem változtatta meg az együtt adott napi 100 mg lamotrigin.


Bupropion többszöri per os adagolása nem befolyásolta lényegesen a lamotrigin egyszeri dózisának farmakokinetiját 12 egyénnél, csak a lamotrigin-gkuronid AUC-értéke emelkedett csekély mértékben.


Egy egészges önkéntesekkel végzett vizsgálatban 15 mg olanzapin a lamotrigin AUC- és Cmax-értékét átlagosan 24%-kal, illetve 20 %-kal csökkentette. A lamotrigin 200 mg dózisban nem befolyásolta az olanzapin farmakokinetiját.


A lamotrigin 400 mg/nap többszöri orális adagolása mellett, nem volt szignifikáns hatással a riszperidon egyetlen 2 mg-os adagjának egyszeri zisú farmakokinetijára, 14 egészges felnőtt önkéntesnél. A 2 mg riszperidon lamotriginnel történő együttadását követően, a vizsgált 14 önkéntes közül 12 egyén jelzett álmosságot, míg a csak riszperidont szedő 20-l csak egy; csak lamotrigin szedése esen nem jelentettek álmosságot.


Egy 18, bipoláris I betegségben szenvedő felnőtt beteget bevonó vizsgálatban, a stabilan beállított dózisban alkalmazott lamotrigin (100‑400 mg/nap) mellett, az aripiprazol adagját megnövelték 10 mg/nap-ról a megcélzott 30 mg/nap dózisra 7 napos perióduson belül, amit további 7 napig adagoltak naponta egyszer. Átlagosan 10%‑os csökkenés volt megfigyelhető a lamotrigin Cmax- és AUC-értékeiben.


In vitro kísérletek azt mutatk, hogy a lamotrigin elsődleges metabolitjának, a 2-N-glükuronidnak a képződését csak minimálisan gátolta az együttes inkubás amitriptilinnel, bupropionnal, klonazepámmal, haloperidollal vagy lorazepámmal. Ezek a kísérletek arra is engednek következtetetni, hogy a lamotrigin metabolizmut nem valószínű, hogy gátolta volna a klozapin, a fluoxetin, a fenelzin, a riszperidon, a szertralin vagy a trazodon. Továbbá, a bufuralol metabolizmusára vonatkozóan emberi máj mikroszómális preparátumokon végzett vizsgálatok arra utaltak, hogy a lamotrigin nem csökkenti az elsősorban a CYP2D6 útján eliminálódó gyógyszerek clearance-ét.


Kölcnhatások hormonális fogamzásgátlókkal


A hormonális fogamzásgátlók hatása a lamotrigin farmakokinetikájára

Egy 16 önkéntes nő bevonával végzett vizsgálatban egy 30 mikrogramm etinilösztradiolt és 150 mikrogramm levonorgesztrelt tartalmazó kombinált orális fogamzásgátló tabletta határa a lamotrigin orális clearance értéke körülbel kétszeresére emelkedett, ennek következtében a lamotrigin AUC-értéke átlagosan 52%-kal, Cmax-értéke pedig 39%-kal csökkent. A szérum lamotrigin-koncentrációk az inakv kezes heben (így a "tablettamentes" ten) emelkedtek, így az inakv kezelési hét végére a lamotrigin bevétele előtti koncentráck áltaban a közel kétszeresét tették ki az együttes adagolás alattinak (lásd 4.4 pont). Pusztán a hormonális fogamzásgátlók használara tekintettel nem szükséges a lamotrigin ajánlottziseszkalációs útmutatón változtatni, azonban a legtöbb esetben szükg lehet a lamotrigin fenntartó adagok emelésére vagy csökkentésére, amikor a hormonális fogamzásgátló alkalmazását megkezdik vagy leállítják (lásd 4.2 pont).


A lamotrigin hasa a hormonális fogamzásgátlók farmakokinetikájára

Egy 16 önkéntes nő bevonával végzett klinikai vizsgálatban, dinamikus egyensúlyi állapotban, a lamotrigin 300 mg-oszisa nem volt hatással a kombinált orális fogamzásgátló etinilösztradiol komponensének farmakokinetijára. A levonorgesztrel komponens orális clearance-ének mérsékelt emelkedését figyelték meg, ami a levonorgesztrel AUC- és Cmax-értékeinek átlagosan 19%-os, ill. 12%-os csökkenését eredményezte. A vizsgálat alatt a szérum FSH-, LH- és ösztradiol-értékek mérései arra utaltak, hogy néhány nő esetében a petefészek hormonális aktivitásának szuppressziója csökkent, habár a szérum progeszteron-értékek mérése azt jelezte, hogy a 16 nő egyikében sem fordult elő hormonálisan igazolható ovuláció. A levonorgesztrel-clearance mérsékelt emelkedésének és a szérum FSH- és LH-változásoknak a hatása a petefészek ovulációs aktivitára nem ismert (lásd 4.4 pont). A lamotrigin 300 mg/nap-tól eltérő dózisainak hatását nem vizsgálták, és egyéb női hormonkészítményekkel sem történtek vizsgálatok.


Kölcsönhatások egyéb gyógyszerekkel

Egy 10 önkéntes férfi bevonásával végzett klinikai vizsgálatban a rifampicin megnövelte a lamotrigin clearance-ét, és a glükuronidációért felelős májenzimek indukciójának következtében csökkentette a lamotrigin felezési idejét. Az egyidejűleg rifampicinnel kezelt betegeknél a lamotrigin és a glükuronidációt indukáló szerek együttes adására vonatkozó kezelési rend alkalmazandó (lásd 4.2 pont).


Egy egészséges önkéntesekkel végzett vizsgálatban a lopinavir/ritonavir megközelíleg felére csökkentette a lamotrigin plazmakoncentrációját, feltehetően a glükuronició indukálásának következtében. Azoknál a betegekl, akik egyidejűleg lopinavir/ritonavir kezelést kapnak, a megfelelő kezelési rend alkalmazandó (lásd 4.2 pont).


Egy egészséges felnőtt önkéntesekkel végzett vizsgálatban az atazanavir/ritonavir (300 mg/100 mg) 9 napig alkalmazva a lamotrigin (100 mg egyszeri adag) plazma AUC és Cmax értékét átlagosan 32%‑kal, ill. 6%-kal csökkentette. Egyidejűleg atazanavir/ritonavir kezelésben részesülő betegeknél megfelelő adagolást kell alkalmazni.


Egy egészséges felnőtt önkéntesek bevonásával végzett vizsgálatban 1 g paracetamol (naponta négyszer) csökkentette a lamotrigin plazma AUC és Cmax‑értékeit, átlagosan 20%, illetve 25%‑kal.


In vitro vizsgálati adatok alapján a lamotrigin gátolja (az N(2)‑glükuronid metabolitja nem) az organikus transzporter 2 proteint (OCT 2) potenciálisan klinikailag releváns koncentrációkban. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a lamotrigin az OCT 2 inhibitora, 53,8 µM IC50‑értékkel. A lamotrigin együttadása olyan vesén át kiválasztódó gyógyszerekkel, amelyek az OCT 2 szubsztrátjai (mint pl. a metformin, gabapentin és vareniklin), az utóbbiak plazmaszintjeinek emelkedését eredményezheti.


Ennek klinikai jelentősége nem ismert teljes mértékben, ennek ellenére elővigyázatosság ajánlott azon betegek esetében, akik ezeket a gyógyszereket együtt szedik a lamotriginnel.


4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás


Az antiepileptikumokkal kapcsolatos általános kockázat


A fogamzóképes korú nőket szakorvosi tacsadásban kell részesíteni. Ha a beteg terhességet tervez, az antiepileptikus kezelést gondosan mérlegelni kell. Az epilepszia miatt kezelt knél kerülni kell az antiepileptikus kezes hirtelen leállítását, mert ez áttöses görcsöket okozhat, ami az anyára és a magzatra nézve is súlyos következményekkel járhat. Ha lehetséges, monoterápiát kell alkalmazni, mivel a többféle antiepileptikummal végzett kezelés esetén nagyobb lehet a congenitalis malformatiók kockázata, az alkalmazott gyógyszerektől függően.


A lamotriginnel kapcsolatos kockázat


Terhesség

A terhesség első trimesztere alatt lamotrigin monoterápiában részesülő terhes nőkről rendelkezésre álló nagy mennyiségű (több mint 8700) adat nem utal a major congenitalis fejlődési rendellenességek kockázatának jelentős növekedésére, beleértve az ajak- és szájpadhasadékot. Az állatkísérletek a fejlődésre kifejtett toxikus hatásokat mutattak (lásd 5.3 pont).


Ha a lamotrigin-terápt a terhesség alatt is folytatni kell, akkor a lehető legalacsonyabb terápiás zis javasolt.


A lamotrigin kismértékben gátolja a dihidrofolsav-redukz enzim aktivitását, ezért a folsavszint csökkentése elméletileg fokozhatja az embrio-foetalis károsodások kockázatát. Terhesség tervezésekor, illetve korai terhességben mérlegelhe folsav adagolása.


A terhesség alatt bekövetkező élettani változások befolyásolhatk a lamotrigin szintt és/vagy terápiás hatását. Terhesg iden a lamotrigin plazmaszintjének csökkenéséről és a görcskontroll megszűnésének lehetséges kockázatáról számoltak be. Szülés után a lamotrigin-szintek gyors emelkedése várható, zisfüggő mellékhatások kockázatát okozva. Ezért a lamotrigin plazmaszintjét a terhesség alatt és un; illetveviddel a szülés után is monitorozni kell. Szükg esetén azist módosítani kell, hogy a lamotrigin plazmakoncentrációja a terhesg előtti szinten maradjon. Emellett a zisfüggő mellékhatások monitorozása a szülés után is szükges.


Szoptatás

Beszámoltak arról, hogy lamotrigin nagyon változó koncentrációban választódik ki az anyatejbe, és az anyai szint kb. 50%-át éri el a csecsemőben. Egyes szoptatott csecsemőknél a lamotrigin szérumkoncentciója erheti azt a szintet, amely mellett farmakológiai hatások fordulhatnak elő.


A szoptatás várható előnyeit kell mérlegelni a csecsemőknél jelentkező esetleges melkhatások kockázatával szemben. Ha az asszony úgy dönt, hogy szoptatni fog, akkor a csecsemőt gondosan ellenőrizni kell a mellékhatások szempontjából, úgy mint szedáltság, bőrkiütés vagy a testtömeg-gyarapodás lelassulása.


Termékenység

Az állatkísérletekben a lamotrigin nem csökkentette a fertilitást (lásd 5.3 pont).


4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre


Mivel a reakciókat tekintve egyéni különbségek tapasztalhatók minden antiepileptikum-kezelés esetén, a lamotrigintt szedő epilepsziás betegek beszéljék meg orvosukkal az epilepszia és a gépjárművezetés specifikus kérdéseit.


A gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükges képességek tekintetében nem folytattak vizsgálatokat. Két, önkéntesekkel végzett vizsgálat kimutatta, hogy a lamotrigin a vizuális, a finom motorikus koordinációra, illetve a szemmozgásra, testtartásra kifejtett hasa, valamint szubjektív szedativ hasa nem különbözött a placebóétól. A lamotrigin klinikai vizsgálatai kapcsán neurológiai jellegű mellékhatásként slést, kettőslást jelentettek. Ezért a betegek győződjenek meg arról, hogy milyen hatással van rájuk a lamotrigin-kezelés, mielőtt gépjárművet vezetnének, vagy gépek kezeléséhez kezdenének.


4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások


Az epilepszia és a bipoláris betegség indikációban észlelt mellékhatások kontrollos klinikai vizsgálatokból és egyéb klinikai tapasztalatokból származó adatokon alapulnak, és az alábbi táblázatban kerülnek felsorolásra. A gyakorisági kategóriák kontrollos klinikai vizsgálatokból [epilepszia monoterápia ( jelzéssel jelölve) és bipoláris betegség (§ jelzéssel jelölve)] származnak. Amennyiben az epilepszia és a bipoláris betegség indikációban végzett klinikai vizsgálatokból származó gyakorisági kategóriák különböznek, a legnagyobb gyakoriság kerül feltüntetésre. Ahol azonban nem állnak rendelkezésre adatok kontrollos klinikai vizsgálatokból, a gyakorisági kategóriák egyéb klinikai tapasztalatokból származnak.


A nemkívánatos hasok a következő megállapodás szerint vannak osztályozva:

nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 - <1/10), nem gyakori (≥1/1000 - <1/100), ritka (≥1/10 000 - <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000) nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).


Szervrendszer

Nemkívánatos esemény

Gyakoriság

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Haematológiai eltérések1, köztük neutropenia, leukopenia, anaemia, thrombocytopenia, pancytopenia, aplasticus anaemia, agranulocytosis, haemophagocytás lymphohistiocytosis (lásd 4.4 pont).


Nagyon ritka

Lymphadenopathia1, pseudolymphoma


Nem ismert

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Túlérzékenységi szindróma2


Hypogammaglobulinaemia

Nagyon ritka


Nem ismert

Pszichiátriai kórképek

Agresszió, irritabilitás


Gyakori

Konfúzió, hallucináció, tic (motoros és/vagy vokális tic)


Nagyon ritka

Rémálmok

Nem ismert

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Fejfájás†§


Nagyon gyakori

Somnolentia†§, szédülés†§, tremor, insomnia, agitáció§


Gyakori

Ataxia


Nem gyakori

Nystagmus, asepticus meningitis (lásd 4.4 pont)


Ritka

Bizonytalanság, mozgászavarok, a Parkinson-kór tüneteinek rosszabbodása3, extrapyramidalis hatások, choreoathetosis, a görcsgyakoriság növekedése

Nagyon ritka

Szembetegségek és szemészeti tünetek


Diplopia, homályos látás


Nem gyakori

Conjunctivitis


Ritka


Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Hányinger, hányás, hasmenés, szájszárazság§


Gyakori

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Májelégtelenség, hepatikus diszfunkció4, a májfunkciós értékek emelkedése


Nagyon ritka

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Bőrkiütés5 † §


Nagyon gyakori

Alopecia, fotoszenzitivitási reakció


Nem gyakori

Stevens–Johnson-szindróma§


Ritka

Toxicus epidermalis necrolysis


Nagyon ritka

Eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszer okozta bőrreakció2


Nagyon ritka

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

Arthralgia§


Lupus-szerű reakciók


Gyakori


Nagyon ritka


Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Tubulointerstitialis nephritis, tubulointerstitialis nephritis és uveitis szindróma

Nem ismert

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Fáradtság, fájdalom§, hátfájás§


Gyakori



A külön jelzett mellékhatások leírása:


1 A hematológiai eltérések és a lymphadenopathia társulhatnak az eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszer okozta bőrkiütéshez (DRESS) / túlérzékenységi szindrómához, vagy jelentkezhetnek attól függetlenül is (lásd Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések, valamint Immunrendszeri betegségek és tünetek).


2 Bőrkiütést is észleltek ezen túlérzékenységi szindróma részeként, amelyet DRESS-szindrómának is neveznek. Ez az állapot változó mintázatú szisztémás tünetekkel is társul, mint lul láz, lymphadenopathia, facialis oedema, hematológiai-, máj- és vese rendellenességek. Ez a tünetegyüttes klinikai súlyosságát tekintve igen változó lehet. és ritkán disseminalt intravascularis coagulathoz ésbbszervi elégtelenséghez is vezethet. Fontos megjegyezni, hogy a túlérzékenység korai manifeszci (pl. z, lymphadenopathia) exanthema nélkül is jelentkezhetnek. Az ilyen tünetek megjelenésekor a beteg állapotát újra kell értékelni, a lamotrigin-kezelést abba kell hagyni, ha alternatív etiológia nem állapítható meg (lásd 4.4 pont).


3 Ezeket a hatásokat az egyéb klinikai tapasztalatok során jelentették. Vannak arra vonatkozó jelentések, hogy a lamotrigin ronthatja a parkinsonos tüneteket a már fennálló Parkinson-kór esetén, és egyes esetekben ilyen beteggben nem szenvedőknél is előfordultak extrapyramidalis hatások és choreoathetosis.


4 A májműködés zavara általában a túlérzékenységi szindróma részeként fordul elő, de elvétve a túlérzékenység nyilvánvaló jelei nélkül is előfordul.


5 Felnőttek bevonásával végzett klinikai vizsgálatokban a lamotrigint szedő betegek 8‑12%‑ánál fordult elő bőrkiütés, míg a placebót szedők 5‑6%‑ánál. Bőrkiütés miatt a lamotrigin-kezelést a betegek 2%‑ánál állították le. A bőrkiütések, amelyek általában maculopapulosus megjelenésűek, rendszerint a kezelés megkezdése után 8 héten belül jelentkeznek, és a lamotrigin elhagyása után elmúlnak (lásd 4.4 pont).


Súlyos, potenciálisan életveszélyes exanthemát, így StevensJohnson-szindrómát és toxicus epidermalis necrolysist (Lyell-szindróma), valamint eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszer okozta bőrreakciót (DRESS) jelentettek. r a legtöbb beteg a lamotrigin elhagyását követően meggyógyul,hány betegnél irreverzibilis hegesedés alakul ki, és ritkán halos kimenetelű esetek is előfordulnak (lásd 4.4 pont).


A rkiütés áltanos kockázata feltehetően szoros összefüggésben van:

  • a lamotrigin nagy kezdózisaival és az ajánlott zisemelési sémallépésével (lásd 4.2 pont),

  • valproát egyidejű alkalmazásával (lásd 4.2 pont).


Hosszú távú kezelés során a csont ásványianyag-sűrűségének csökkenéséről, osteopeniáról, osteoporosisról és törésekről számoltak be. Nem tisztázott, hogy a lamotrigin milyen módon befolyásolja a csontanyagcserét.


Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.


4.9 Túladagolás


netek és jelek

Beszámoltak a maximális terápiás dózis 10-20-szorosának akut bevételéről is, beleértve a halálos kimenetelű eseteket is. A túladagolás következményeiként nystagmust, ataxiát, tudatzavart, grand mal convulsiót és kómát észleltek. A QRS megnyúlását (intraventricularis ingerületvezetés lassulása) és a QT‑szakasz megnyúlását szintén megfigyelték a túladagolt betegeknél. A QRS időtartamának több, mint 100 msec‑ra való megnyúlása súlyosabb toxicitással járhat együtt.


Kezelés

Túladagolás esetén a beteget kórházba kell szállítani, és megfelelő szupportív terápiában kell részesíteni. Ha szükséges, a felszívódás csökkentését célzó kezelést (aktív szén) kell alkalmazni. A beteg további ellátása a klinikai képnek megfelelően kell történjen, figyelembe véve a szív ingerületvezetésére gyakorolt lehetséges hatásokat (lásd 4.4 pont). Intravénás lipidterápia alkalmazása megfontolható a nátrium-hidrogén-karbonátra nem megfelelően reagáló betegeknél a kardiotoxicitás kezelésére. Nincs tapasztalat a hemodialízissel a túladagos kezelésében. Hat, veseelégtelenségben szenvedő önkéntes szervezeből 4 órás hemodialízissel a lamotrigin 20%-át lehetett elvolítani (lásd 5.2 pont).



5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK


5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok


Farmakoterápiás csoport: egyéb antiepileptikumok, ATC kód: N03AX09


Hatásmechanizmus

A farmakológiai vizsgálatok arra utalnak, hogy a lamotrigin, használat- és feszültségfüggően blokkolja a fesltségggő nátrium-csatornákat. Blokkolja a tartós repetitív idegsejt-impulzusokat és gátolja a glutamát (az epilepsziás rcsök kiváltásában kulcsszerepet tszó aminosav) felszabadusát. Ezek a hatások valószínűleg hozzájárulnak a lamotrigin antikonvulzív tulajdongaihoz.


Ezzel ellentétben, a biporis zavarban kifejtett tepiás hatás mechanizmut még nem állapították meg, azonban a feszültségfüggő nátrium-csatornákkalrnő kölcsönhatásnak valószíleg fontos szerepe van.


Farmakodinámiás hatások

A gyógyszerek központi idegrendszeri hasát vizsgáló tesztekben az egészges önkénteseknek adott 240 mg lamotrigin hasa nem különbözött a placebóétól, míg 1000 mg fenitoin és 10 mg diazepám egyaránt jelentősen rontotta a finom vizuális motoros koordiciót és a szemmozgásokat, fokozta a testtarsi bizonytalanságot, és szubjekv szedatív hatások jelentkeztek.


Egy másik vizsgálatban a karbamazepin egyszeri, 600 mg-os per os adagja jelentősen rontotta a finom vizuális motoros koordinációt és a szemmozgásokat, ugyanakkor egyaránt fokozta a testtartási bizonytalangot és a pulzusszámot, míg a lamotrigin hatása 150 mg-os és 300 mg-os adagokban nem különbözött a placebóétól.


A lamotrigin szív ingerületvezetésre gyakorolt hatásának vizsgálata

Egy egészséges felnőtt önkéntesek bevonásával végzett vizsgálatban a lamotrigin ismételt dózisainak (napi 400 mg‑ig) a szív ingerületvezetésére gyakorolt hatását vizsgálták, 12‑elvezetéses EKG elemzéssel. A lamotriginnek nem volt klinikailag szignifikáns hatása a QT-szakaszra, a placebóhoz képest.


Klinikai hatásosság és biztonságosság

Bipoláris betegségben szenvedők kedélyállapot-kilengéseinek megelőzése

Két vizsgálatban értékelték a lamotrigin hatásosságát a kedélyállapot kilengéseinek megelőzésében, I. típusú bipoláris betegségben szenvedő betegeknél.


A SCAB2003 jelzésű, multicentrikus, kettős vak, kettősen maszkírozott placebo- és lítium-kontrollos, randomizált, fix dózisú vizsgálatban a depresszió és/vagy a mánia relapszusának és kiújulásának hosszú távú megelőzését értékelték olyan I. típusú bipoláris betegségben szenvedőknél, akiknél nemrégen zajlott le, vagy éppen fennállt egy major depresszív epizód. Miután állapotukat lamotrigin-monoterápiával vagy kiegészítő kezeléssel stabilizálták, a betegeket randomizált módon a következő 5 kezelési csoport egyikébe sorolták: lamotrigin (50, 200, 400 mg/nap), lítium (0,8‑1,1 mmol/l szérumszintek) vagy placebo, maximálisan 76 hétig (18 hónapig). A primer végpont az affektív epizód miatt szükségessé váló beavatkozásig eltelt idő (Time to Intervention for a Mood Episode - TIME) volt, amikor a beavatkozás további kiegészítő farmakoterápia vagy elektrokonvulzív kezelés (ECT) volt. A SCAB2006 jelzésű vizsgálat hasonló elrendezésű volt, mint a SCAB2003, de annyiban különbözött a SCAB2003 vizsgálattól, hogy rugalmas lamotrigin adagolást értékelt (100‑400 mg/nap), és olyan I. típusú bipoláris betegségben szenvedő betegek vettek részt benne, akiknél nemrégen zajlott le vagy éppen fennállt egy mániás epizód. Az eredményeket a 7. táblázat mutatja be.


7. táblázat: A bipoláris betegségben szenvedők kedélyállapot kilengéseinek megelőzésében a lamotrigin hatásosságát értékelő vizsgálatok eredményeinek összegse


A 76. héten eseménymentes betegek „aránya”


SCAB2003 vizsgálat

Bipoláris I. betegség

SCAB2006 vizsgálat

Bipoláris I. betegség

Bevonási kritérium

Major depressziós epizód

Major mániás epizód


Lamotrigin

Lítium

Placebo

Lamotrigin

Lítium

Placebo

Intervenció-mentes

0,22

0,21

0,12

0,17

0,24

0,04

p-érték Log rank teszt

0,004

0,006

-

0,023

0,006

-








Depressz-mentes

0,51

0,46

0,41

0,82

0,71

0,40

p-érték Log rank teszt

0,047

0,209

-

0,015

0,167

-








Mánia-mentes

0,70

0,86

0,67

0,53

0,64

0,37

p-érték Log rank teszt

0,339

0,026

-

0,280

0,006

-


Az első depresszs epizódig eltelt iés az első mániás epizódig eltelt idő támogató elemzésében a lamotriginnel kezelt betegeknél szignifikánsan hosszabb i telt el az első depressziós epizódig, mint a placebót kaknál, míg a kezelések között a mániás/hipomániás vagy kevert epizódokig eltelt idő tekintetében nem volt statisztikailag szignifikáns künbg.


A hangulatstabilizáló gyógyszerekkel kombinációban alkalmazott lamotrigin hatásosságát nem vizsgálták kielégítő módon.


Gyermekek és serdülők

1–24 hónapos gyermekek

A kiegészítő terápia hatásosságát és biztonságosságát értékelték parciális rohamokban szenvedő 1‑24 hónapos betegeknél, egy kis létszámú, kettős vak, placebokontrollos megvonási vizsgálatban. A kezelést 177 betegnél kezdték meg, hasonló dózisbeállítási séma szerint, mint amelyet a 2‑12 éves gyermekeknél alkalmaznak. A 2 mg‑os tabletta a legkisebb elérhető lamotrigin hatáserősség, ezért néhány esetben a standard adagolási sémát adaptálták a dózisbeállítási időszakban (pl. másodnaponként egy 2 mg‑os tablettát adva, amikor a számított adag kevesebb volt, mint 2 mg). A szérumszintet a titrálás 2. hetének a végén mérték, és a következő adagokat vagy csökkentették, vagy nem emelték, ha a koncentráció meghaladta a 0,41 mikrogramm/ml‑t, vagyis a felnőtteknél ebben az időpontban várt koncentrációt. Néhány betegnél a 2. hét végére akár 90%‑kal is csökkenteni kellett az adagot. Harmincnyolc, a kezelésre reagáló beteget (a görcsgyakoriság több mint 40%‑os csökkenése) randomizáltak placebokezelésre vagy a lamotrigin folytatására. A sikertelenül kezelt betegek aránya 84% (16/19 egyén) volt a placebo karon, és 58% (11/19 egyén) a lamotrigin karon. A különbség nem volt statisztikailag szignifikáns: 26,3%, 95%‑os CI - 2,6% <> 50,2%, p=0,07.


Összesen 256, 1‑24 hónapos beteg kapott lamotrigint 1‑15 mg/ttkg/nap adagban, legfeljebb 72 héten keresztül. A lamotrigin biztonságossági profilja 1‑24 hónapos csecsemőknél és kisgyermekeknél hasonló volt, mint az idősebb gyermekeknél, kivéve azt, hogy a görcsök klinikailag jelentős mértékű (≥50%) rosszabbodása gyakrabban fordult elő a két évesnél fiatalabbaknál (26%), összehasonlítva az idősebb gyermekekkel (14%).


Lennox–Gastaut-szindróma

Nincsenek adatok a Lennox‑Gastaut-szindrómához társuló görcsrohamok esetén alkalmazott monoterápiára vonatkozóan.


Kedélyállapot-kilengések megelőzése gyermekeknél (10‑12 évesek) és serdülőknél (13‑17 évesek)

Egy multicentrikus, párhuzamos csoportos, placebokontrollos, kettős vak, randomizált megvonásos vizsgálatban értékelték a fenntartó kezeléshez kiegészítő kezelésként hozzáadott azonnali kioldódású lamotrigin hatásosságát olyan (10‑17 éves) fiú- és lánygyermekek, valamint serdülők hangulati epizódjainak késleltetésében, akiket bipoláris I betegséggel diagnosztizáltak, és akiknél a bipoláris epizód enyhült vagy javult az egyidejűleg alkalmazott lamotrigin és antipszichotikus, illetve hangulat-stabilizáló gyógyszerek hatására. A primer hatásossági analízis (a bipoláris esemény előfordulásáig terjedő időtartam – TOBE /time to occurrence of a bipolar event/) eredményei nem érték el a szignifikancia szintet (p=0,0717), így a hatásosságot nem bizonyították. Ezen felül a biztonságossági eredmények az öngyilkossági magatartással kapcsolatos esetjelentések emelkedését mutatták a lamotriginnel kezelt betegeknél: 5% (4 beteg) a lamotrigin vizsgálati karban, szemben a placebocsoportban megfigyelt 0 esetszámmal (lásd 4.2 pont).


5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok


Felszívódás

A lamotrigin gyorsan és teljesen felszívódik a bélből, jelentősebb first-pass metabolizmus nélkül. A plazma-csúcskoncentrác a lamotrigin per os adagolása után 2,5 óra alatt alakul ki. A maximális koncentráció eléréséhez szükges idő kissé megnyúlhat étkezés utáni bevétel esetén, de a felszívódás mértéke nem változik. A dinamikus egyensúlyi állapotban mért maximális koncentráció jelentős egyének közötti különbget mutat, azonban az egy adott betegnél ismételten mért koncentrációk csak kismértékben variábilisak.


Eloszlás

A lamotrigin 55%-ban kötődik a plazmafehérjékhez; nagyon valószínűtlen, hogy plazmafehérjékről r leszorítása toxicitást okozna.


Eloszlási rfogata 0,92-1,22 l/ttkg.


Biotranszformáció

A lamotrigin metabolizmusáért az UDP-gkuronil-transzferáz enzimeket tartk felelősnek.


A lamotrigin méréskelten, az adaglggő módon indukálja saját metabolizmusát. Azonban nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy a lamotrigin befolyásolná egyéb antiepileptikumok farmakokinetiját, továbbá az adatok tanúsága szerint a lamotrigin és a citokróm P450 enzimek által metabolizált gyógyszerek zött nem valószínű, hogy kölcsönhatás jelentkezne.


Elimináció

Egészges egyéneknél a látszólagos clearance hozzávetőlegesen 30 ml/perc. A lamotrigin clearance-ben főként a metabolizmusnak van szerepe, ezután a vizelettel glükoronid-konjugált metabolit formájában ürül. A lamotrigin kevesebb, mint 10%-a választódik ki változatlan formában a vizeletbe. A lamotrigin-származékok mindössze 2%-ban ürülnek a széklettel. A clearance és a felezési inem gg azistól. A tszólagos plazma felezési idő egészséges felnőtteknél kb 33 óra (14-103 óra közötti tartományban). Egy Gilbert-szindrómában szenvedő betegeken végzett vizsgálatban a látszólagos clearance-et 32%-kal alacsonyabbnak találták, mint a kontrollcsoportban, de az értékek az átlagpopulációra jellemző határokon belül maradtak.


A lamotrigin felezési idejét nagymértékben befolyásolják az együtt szedett gyógyszerek. Az átlagos felezési ikörülbelül 14 órára csökken, ha a lamotrigint glükuronidáció-induktorokkal, pl. karbamazepinnel vagy fenitoinnal adk együtt, és átlagosan 70 órára nő, ha csak valproáttal együtt alkalmazzák (lásd 4.2 pont).


Linearitás

A lamotrigin farmakokinetikája, a legmagasabb vizsgált egyszerizis, 450 mg alkalmazásáig linris.


Különleges betegcsoportok

Gyermekek és serdülők

Gyermekek esetében a testtömegre vonatkoztatott clearance nagyobb, mint a felnőttekl és a legmagasabb az 5 év alatti korcsoportban. A lamotrigin felezési ideje gyermekkorban áltaban rövidebb, mint felnőttekl, átlagosan 7 óra, ha enziminduktorokkal, pl. karbamazepinnel vagy fenitoinnal kombinációban alkalmazzák, míg csak valproáttal együtt adva magasabb, 45-50 órás átlagértékek mérhetők (lásd 4.2 pont).


2-26 hónapos csecsemők

143 gyermekgyógyászati betegnél, akik 2-26 hónaposak voltak, és testtömegük 316 kg volt, a clearance csökkent, összehasonlítva azonos testmegű idősebb gyermekekkel, amikor testtömeg kg-onként hasonló orális adagokat kaptak, mint a 2 évesnél idősebb gyermekek. Az átlagos felezési ibecsült érke 23 óra volt a 26 hónaposnál fiatalabb csecsemőknél enziminduktor kezelés esetén, 136 óra valprttal történő együttadás esetén, és 38 óra azoknál, akiket enziminduktor/enziminhibitor nélkül kezeltek. Az orális clearance egyének közötti variabilitása nagy volt a 2-26 hónapos gyermekbetegek csoportjában (47%). Az előre várható szérumkoncentrációk a 226 hónapos gyermeknél áltaban ugyanabban a tartományban voltak, mint az idősebb gyermekeknél, bár melyik 10 kg-nál kisebb testtömegű gyermeknél valószínűleg előfordulhatnak magasabb Cmax-szintek.


Idősek

Egy, ugyanazokba a vizsgálatokba bevont fiatal és idős epilepsziás betegekre kiterjedő populációs farmakokinetikai elemzés eredményei azt mutatták, hogy a lamotrigin clearance-e nem változott klinikailag jelentős mértékben. Egyszeri adagolást követően a látszólagos clearance a 20 éveseknél mért 35 ml/perc-ről 12%-kal, 31 ml/perc-re csökkent 70 éves korban. A ckkenés mértéke a fiatal és idős csoportok között a 48 hetes kezest követően 10%-os volt (41-ről 37 ml/perc-re). Mindezek mellett, 12 egészges iskorú személynél vizsgálták a lamotrigin farmakokinetikáját 150 mg egyszeri adagolását követően. Az időseknél észlelt átlagos clearance (0,39 ml/perc/ttkg) abba az átlagos clearance tartományba esik (0,31-0,65 ml/perc/ttkg), amelyet 9 vizsgálatban, nem időskorú felnőtteknél állapítottak meg, 30-450 mg-os zisok egyszeri adását követően.


Vesekárosodás

Tizenkét, krónikus veseelégtelenségben szenvedő önkéntes és 6 másik, hemodializált személy kapott egyszeri adagban 100 mg lamotrigint. Az átlagos clearance-érték 42 ml/perc/ttkg (krónikus veseelégtelenségben), 0,33 ml/perc/ttkg (hemodialízisek között) és 1,57 ml/perc/ttkg (hemodialízis alatt) volt, összehasonlítva az egészges önkénteseknél mért 0,58 ml/perc/ttkg értékkel. Az átlagos plazma felezési idő 42,9 óra (krónikus veseelégtelenségben), 57,4 óra (hemodialízisek között) és 13,0 óra (hemodialízis alatt) volt, az egészges önkéntesek 26,2 óra érkéhez viszonyítva. Átlagosan, a szervezetben vő lamotrigin kb. 20%-a (a 5,6-35,l tartományban) volt elvolítható egy 4 órás haemodialízis alatt. Ebben a betegcsoportban a lamotrigin kezdő adagját a beteg az egyéb, egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek figyelembe vételével kell meghatározni, míg a jelentősen beszűkült veseműködésű betegek kezelésekor elegendő lehet ckkentett fenntar adag alkalmazása (lásd 4.2 és 4.4 pont).


jkárosodás

Egyszeri adaggal végzett farmakokinetikai vizsgálatot folytattak 24, különböző fokú májkárosodásban szenvedő betegekkel, miközben kontrollként 12 egészséges egyént vettek alapul. A lamotrigin látszólagos clearance-ének középértéke 0,31-0,24 ml/perc/ttkg, illetve 0,10 ml/perc/ttkg volt A, B, illetve C fokozatú májkárosodásban (Child-Pugh osztályozás), összehasonlítva az egészges önkénteseknél mért 0,34 ml/perc/ttkg értékkel. A bevezető, az eszkalációs és a fenntar dózisokat általában csökkenteni kell enyhe, közepesen súlyos vagy súlyos májkárosodás esetén (lásd 4.2 pont).


5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei


A hagyományos - farmakológiai biztonságossági, ismételt zistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenisi, reprodukciós toxicitási - vizsgálatokl származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény nem jelent különleges veszélyt az emberre.


A gcsálókkal és nyulakkal végzett reprodukciós, valamint a magzati fejlődésre vonatkozó toxicisi vizsgálatokban nem észleltek teratogén hast, azonban a klinikai alkalmazás son várhatónál alacsonyabb vagy ahhoz hasonló expozíciós szintek esetén a magzat tömegének csökkenését és a csontváz késleltetett osszifikációját tapasztalták. Mivel magasabb expozícs szintek az anyai toxicitás miatt állatokon nem tesztelhek, a lamotrigin teratogenitását a klinikai adagolást meghaladó expozíciós szinteken nem karakterizálk.


Patkányoknál fokozott magzati és posztnatális mortalitást észleltek, amikor a lamotrigint a késői gesztációs időszakától a korai posztnatális időszakon át adagolk. Ezeket a hatásokat a klinikai alkalmazás során várhatónak megfelelő expozíció alatti értékeknél figyelték meg.


Fiatal patkányok F1 nemzedékeinél a testfelületre számított terápiás expozíciónál kisebb expozíciónál tanulásra gyakorolt hatást észleltek a Biel labirintus tesztben; fejlődésbeni visszamaradást tapasztaltak a balano-preputialis separatio és a vagina megnyílásának idejében, továbbá a posztnatális testtömeg-gyarapodás is késleltetettnek bizonyult.


Az állatkísérletekben a lamotrigin nem csökkentette a fertilitást. A lamotrigin patkányoknál a magzati folsav-szint csökkenését okozta. A folsav-hiány feltételezhetően megveli az állatok és ember vonatkozásában is a születési rendellenességek kockázatát.


A lamotriginzisggő módon gátolta a hERG csatorna végfeszültségét humán embrionális vesesejteken. Az IC50 a terápiás szabad-koncentráció maximumát megközelítőleg 9·szeresen meghaladó szintű volt. A Lamotrigin a terápiás szabad-koncentráció maximumát hozzávetőleg kétszeresen meghaladózisokig alkalmazva nem okozta a kísérleti állatok vizsgálatai során a QT- szakasz megnyúlását. Klinikai vizsgálat során, a lamotrigin nem volt szignifikáns hatással a QT-szakaszra egészges önkénteseknél (lásd 5.1 pont).


In vitro vizsgálatokban a lamotrigin terápiásan releváns koncentrációknál IB‑osztályú antiarrhythmiás aktivitást mutatott. Egyéb IB‑osztályú antiarrhythmiás szerekhez hasonlóan gátolja a szív gyorsan aktiválódó/deaktiválódó és erősen feszültségfüggő nátriumcsatornáit. Egy részletes QT-vizsgálatban a terápiás dózisokban alkalmazott lamotrigin egészséges alanyoknál nem lassította a ventricularis ingerületvezetést (kiszélesedett QRS), viszont olyan betegeknél, akiknél klinikailag jelentős strukturális vagy funkcionális szívbetegség áll fenn, a lamotrigin potenciálisan lassíthatja a ventricularis ingerületvezetést (kiszélesedett QRS) és proarrhythmiát indukálhat (lásd 4.4 pont).



6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK


6.1 Segédanyagok felsorolása


kroszpovidon

aceszulfám-kálium (E950)

narancsaroma

mannit (E421)

vízmentes kolloid szilícium-dioxid

nátrium-sztearil-fumarát


6.2 Inkompatibilitások


Nem értelmezhető.


6.3 Felhasználhatósági időtartam


5 év


6.4 Különleges tárolási előírások


Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.


6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése


10, 14, 21, 28, 30, 42, 50, 56, 90, 100 vagy 200 db diszpergálódó tabletta Al/Al buborékcsomagolásban.


10, 14, 21, 28, 30, 42, 50, 56, 60, 90, 100 vagy 200 db diszpergálódó tabletta Al/PVC/Aclar buborékcsomagolásban.


Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.


6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk


Nincsenek különleges előírások.


Megjegyzés: (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).



7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA


STADA Arzneimittel AG

Stadastrasse 2-18.

D-61118 Bad Vilbel

Németország



8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI


OGYI-T-10443/03 Latrigil 25 mg diszp.tabl. (30 ×) Al/Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-10443/04 Latrigil 25 mg diszp.tabl. (30 ×) Al/PVC/Aclar buborékcsomagolásban

OGYI-T-10443/05 Latrigil 50 mg diszp.tabl. (30 ×) Al/Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-10443/06 Latrigil 50 mg diszp.tabl. (30 ×) Al/PVC/Aclar buborékcsomagolásban

OGYI-T-10443/07 Latrigil 100 mg diszp.tabl. (30 ×) Al/Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-10443/08 Latrigil 100 mg diszp.tabl. (30 ×) Al/PVC/Aclar buborékcsomagolásban

OGYI-T-10443/09 Latrigil 200 mg diszp.tabl. (30 ×) Al/Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-10443/10 Latrigil 200 mg diszp.tabl. (30 ×) Al/PVC/Aclar buborékcsomagolásban



9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA


A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2005. szeptember 21.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2010. június 7.



10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA


2024. január 19.


Kiszerelések

Megnevezés Csomagolás Nyilvántartási szám
30 X - buborékcsomagolásban (Al/PVC/Aclar) OGYI-T-10443 / 04

Forrás

Az adatok forrása: OGYÉI Gyógyszeradatbázis

Gyógyszer adatai
  • Hatóanyag lamotrigine
  • ATC kód N03AX09
  • Forgalmazó Stada Arzneimittel AG
  • Nyilvántartási szám OGYI-T-10443
  • Jogalap Generikus
  • Engedélyezés dátuma 2005-09-20
  • Állapot TK
  • Kábítószer / Pszichotróp nem