LAVESTRA H 100 mg/12,5 mg filmtabletta betegtájékoztató

📦 Kiszerelések

Gyógyszer alapadatai

Hatóanyag: losartan; hydrochlorothiazide
ATC kód: C09DA01
Nyilvántartási szám: OGYI-T-10305
Állapot: TK

Betegtájékoztató: Információk a felhasználó számára


Lavestra H 100 mg/12,5 mg filmtabletta

lozartán-kálium/hidroklorotiazid


Mielőtt elkezdi szedni ezt a gyógyszert, olvassa el figyelmesen az alábbi betegtájékoztatót, mert az Ön számára fontos információkat tartalmaz.

  • Tartsa meg a betegtájékoztatót, mert a benne szereplő információkra a későbbiekben is szüksége lehet.

  • További kérdéseivel forduljon kezelőorvosához vagy gyógyszerészéhez.

  • Ezt a gyógyszert az orvos kizárólag Önnek írta fel. Ne adja át a készítményt másnak, mert számára ártalmas lehet még abban az esetben is, ha a betegsége tünetei az Önéhez hasonlóak.

  • Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa erről kezelőorvosát vagy gyógyszerészét. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. Lásd 4. pont.


A betegtájékoztató tartalma:

    1. Milyen típusú gyógyszer a Lavestra H 100 mg/12,5 mg filmtabletta (továbbiakban: Lavestra H) és milyen betegségek esetén alkalmazható?

    2. Tudnivalók a Lavestra H szedése előtt

3. Hogyan kell szedni a Lavestra H-t?

4. Lehetséges mellékhatások

5 Hogyan kell a Lavestra H-t tárolni?

6. A csomagolás tartalma és egyéb információk



1. Milyen típusú gyógyszer a Lavestra H és milyen betegségek esetén alkalmazható?


A Lavestra H egy angiotenzin II-receptor-blokkoló (lozartán) és egy vízhajtó (hidroklorotiazid) kombinációja. Az angiotenzin II a szervezet által termelt anyag, mely az erekben található receptorokhoz kötődik és az erek szűkületét okozza. Ennek eredménye a vérnyomás emelkedése. A lozartán megakadályozza az angiotenzin II kötődését ezekhez a receptorokhoz, mely az erek elernyedését eredményezi és a vérnyomás csökkentéséhez vezet. A hidroklorotiazid a veséket több víz és só kiválasztására serkenti. Ez szintén elősegíti a vérnyomás csökkenését.


A Lavestra H a magas vérnyomás (esszenciális hipertónia) kezelésére javallt.



2. Tudnivalók a Lavestra H szedése előtt


Ne szedje a Lavestra H-t:

  • ha allergiás a lozartánra, a hidroklorotiazidra vagy a gyógyszer (6. pontban felsorolt) egyéb összetevőjére;

  • ha más szulfonamid-származékkal szemben túlérzékeny (pl. más tiazidok, néhány antibiotikum, pl. a ko-trimoxazol; ha bizonytalan, kérje kezelőorvosa tanácsát);

  • ha súlyosan károsodott a májfunkciója;

  • ha alacsony a kálium, nátrium vagy magas a kalcium szintje, amely kezeléssel nem állítható helyre;

  • ha köszvényben szenved;

  • ha több mint 3 hónapos terhes. (A terhesség korai szakaszában is helyesebb elkerülni a Lavestra H alkalmazását - lásd még „Terhesség” című részt);

  • ha súlyosan károsodott a vesefunkciója vagy veséi egyáltalán nem termelnek vizeletet;

  • ha cukorbetegségben szenved vagy károsodott a veseműködése és aliszkirén hatóanyag-tartalmú vérnyomáscsökkentő gyógyszert kap.


Figyelmeztetések és óvintézkedések

A Lavestra H szedése előtt beszéljen kezelőorvosával vagy gyógyszerészével.


Feltétlenül közölje orvosával, ha úgy gondolja, hogy terhes, vagy teherbe eshet. A Lavestra H szedése a korai terhesség időszakában nem ajánlott. Nem szabad szedni a gyógyszert, ha több mint 3 hónapja terhes, mivel súlyos károkat okozhat a magzatnak, ha a terhességnek ebben a szakaszában szedi (lásd a „Terhesség” című részt).


Mielőtt elkezdené szedni a Lavestra H-t, feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát:

• ha korábban arc-, ajak-, torok- vagy nyelvduzzanatban szenvedett;

    • ha diuretikumokat (vízhajtó tablettákat) szed;

    • ha sószegény diétát tart;

    • ha nagymértékű hányással és/vagy hasmenéssel járó betegsége volt vagy van;

    • ha szívelégtelensége van;

    • ha májkárosodásban szenved (lásd még 2. pont „Ne szedje a Lavestra H-t”);

    • ha veseartéria-szűkülete (veseartéria-sztenózis) vagy csak egy működő veséje van, vagy nemrég veseátültetésen esett át;

    • ha érszűkülete (ateroszklerózis), angina pektórisza (szívműködési elégtelenségből adódó mellkasi fájdalom) van;

    • ha aorta- vagy mitrális billentyűsztenózisa (billentyűszűkület a szívben) vagy hipertrófiás kardiomiopátiája (megvastagodott szívizomzatot okozó betegség) van;

    • ha cukorbeteg;

    • ha köszvényben szenved vagy szenvedett;

    • ha allergiája, asztmája vagy ízületi fájdalmat, bőrkiütést és lázat okozó betegsége (szisztémás lupusz eritematózusz) van vagy volt;

    • ha magas a kalcium vagy alacsony a kálium szintje vagy alacsony káliumtartalmú diétát tart;

    • ha érzéstelenítésre van szüksége (még a fogorvosnál is) vagy műtét előtt, vagy ha a mellékpajzsmirigy-funkcióját fogják vizsgálni, közölje kezelőorvosával vagy az orvosi személyzettel, hogy lozartán-kálium és hidroklorotiazid tablettát szed;

    • ha primér hiperaldoszteronizmusban szenved (a mellékvese által az aldoszteron hormon túlzott termelésével járó állapot, amelyet a mellékvesében levő rendellenesség okoz);

    • ha olyan egyéb gyógyszereket szed, amelyek emelhetik a szérum káliumszintet (lásd 2. pont – „Egyéb gyógyszerek és a Lavestra H”);

    • ha volt már bőrrákja, vagy ha a kezelés során váratlan bőrelváltozást tapasztal. A hidroklorotiaziddal, különösen a nagy dózissal történő hosszú távú kezelés növelheti a bőr- és ajakrák egyes típusainak (nem-melanómatípusú bőrrák) kockázatát. Védje bőrét a napsugárzástól és az UV-sugaraktól a Lavestra H szedése alatt;

    • ha a múltban a hidroklorotiazid bevételét követően légzési vagy tüdőt érintő problémát tapasztalt (beleértve a tüdőgyulladást vagy a tüdőben felgyülemlő folyadékot is). Ha a Lavestra H bevételét követően súlyos légszomj vagy légzési nehézség jelentkezik Önnél, azonnal forduljon orvoshoz!

    • ha Ön látásromlást vagy szemfájdalmat tapasztal. Ezek a tünetek a szem érhártyáján belüli folyadék-felhalmozódásra (koroideális effúzió vagy folyadékgyülem) vagy a szembelnyomás emelkedésére utalhatnak és a Lavestra H bevételét követően órákon–heteken belül jelentkezhetnek. Kezeletlen esetben ez végleges látásromláshoz vezethet. Ha előzőleg volt már penicillin- vagy szulfonamid-allergiája, akkor Önnél nagyobb a kockázat ennek kialakulására;

    • ha Ön a következő, magas vérnyomás kezelésére szolgáló gyógyszerek bármelyikét szedi:

  • ACE-gátlók (például enalapril, lizinopril, ramipril), különösen akkor, ha cukorbetegséggel összefüggő vesebetegségben szenved,

  • aliszkirén.

Kezelőorvosa rendszeresen ellenőrizheti az Ön veseműködését, vérnyomását és a vérében az elektrolitszinteket (pl. kálium).

Lásd még a „Ne szedje a Lavestra H-t” pontban szereplő információkat.


Gyermekek és serdülők

Gyermekek esetén a Lavestra H-val nincsen tapasztalat, így a Lavestra H nem adható gyermekeknek.


Egyéb gyógyszerek és a Lavestra H

Feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét a jelenleg vagy nemrégiben szedett, valamint szedni tervezett egyéb gyógyszereiről.


Tájékoztassa kezelőorvosát, ha Ön káliumpótlókat, káliumot tartalmazó sópótlókat, káliummegtakarító gyógyszereket vagy egyéb olyan gyógyszereket szed, melyek emelhetik a szérum káliumszintjét (például a trimetoprimtartalmú készítmények), mivel a Lavestra H-val történő együttes alkalmazásuk nem javasolt.


A diuretikumok, pl. a hidroklorotiazid a Lavestra H-ban, kölcsönhatásba léphetnek más gyógyszerekkel. Lítiumot tartalmazó készítményeket nem szabad a Lavestra H-val együtt szedni szigorú orvosi megfigyelés nélkül. Amennyiben Ön egyéb diuretikumokat (vízhajtókat), egyes hashajtókat, a köszvény kezelésére, a szívritmus szabályozására vagy cukorbetegség kezelésére használt gyógyszereket (szájon át alkalmazott szerek vagy inzulin) kap, különleges óvintézkedésekre (pl. vérvizsgálatok) lehet szükség.


Fontos, hogy tudassa kezelőorvosával, ha Ön az alábbi készítmények bármelyikét szedi:

• egyéb, a vérnyomása csökkentésére alkalmazott gyógyszerek;

• szteroidok;

• daganatos betegségek kezelésére alkalmazott gyógyszerek;

• fájdalomcsillapítók;

• gombafertőzések kezelésére alkalmazott gyógyszerek;

• ízületi gyulladás kezelésére alkalmazott gyógyszerek;

• a magas koleszterinszint csökkentésére alkalmazott gyanták, mint pl. kolesztiramin;

• izomlazítók;

• altatók;

• ópioid gyógyszerek, mint pl. morfin;

• „presszoraminok”, mint pl. adrenalin vagy más gyógyszerek ugyanebből a csoportból;

• szájon át szedett cukorbetegség elleni szerek vagy inzulinok.


Lehet, hogy kezelőorvosának meg kell változtatnia a gyógyszerek adagját, és/vagy egyéb óvintézkedéseket tehet:

- ha Ön ACE-gátlót vagy aliszkirént szed (lásd még a „Ne szedje a Lavestra H-t” és a „Figyelmeztetések és óvintézkedések” pontok alatti információt).


Kérjük, tájékoztassa kezelőorvosát, amennyiben Ön Lavestra H-t szed és jódtartalmú kontrasztanyaggal történő röntgenvizsgálat előtt áll.


A Lavestra H egyidejű bevétele étellel, itallal és alkohollal

Nem ajánlott alkoholt fogyasztania, amíg a tablettát szedi, mivel az alkohol és a Lavestra H növelhetik egymás hatását.

A túlzott mértékű étkezési só használata ellensúlyozhatja a Lavestra H hatását.

A Lavestra H tabletta étkezés közben, vagy anélkül is bevehető.

A Lavestra H tabletta szedése alatt kerülni kell a grépfrútlé fogyasztását.


Terhesség és szoptatás

Ha Ön terhes vagy szoptat, illetve ha fennáll Önnél a terhesség lehetősége vagy gyermeket szeretne, a gyógyszer alkalmazása előtt beszéljen kezelőorvosával vagy gyógyszerészével.


Terhesség

Tájékoztatnia kell kezelőorvosát, ha úgy gondolja, hogy terhes (vagy terhes lehet). Kezelőorvosa általában azt fogja tanácsolni Önnek, hogy hagyja abba a Lavestra H tabletta szedését, mielőtt teherbe esne, illetve amint megtudja, hogy terhes, valamint másik gyógyszer szedését javasolja Önnek a Lavestra H helyett. A Lavestra H tabletta nem javasolt a terhesség alatt és tilos szednie, ha több mint 3 hónapja terhes – mert súlyos magzatkárosodást okozhat, ha a terhesség 3. hónapja után alkalmazzák.


Szoptatás

Tájékoztassa kezelőorvosát arról, ha Ön szoptat, vagy rövidesen elkezd szoptatni. A Lavestra H tabletta nem javasolt szoptató anyák számára, ezért az orvos másik gyógyszert választhat az Ön számára, ha Ön szoptatni kíván.


Alkalmazása időseknél

A Lavestra H egyformán jól hat és egyformán jól tolerált a legtöbb idősebb és fiatalabb betegnél. A legtöbb idős betegnek ugyanolyan adagra van szüksége, mint a fiatalabb betegeknek.


A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A gyógyszer alkalmazásának első szakaszában nem szabad különleges figyelmet igénylő feladatokat (pl. gépjárművezetés, veszélyes gépek kezelése) végezni, amíg nem tapasztalja ki, hogy hogyan tolerálja a készítményt.


A Lavestra H laktózt tartalmaz

Amennyiben kezelőorvosa korábban már figyelmeztette Önt, hogy bizonyos cukrokra érzékeny, keresse fel orvosát, mielőtt elkezdi szedni ezt a gyógyszert.



3. Hogyan kell szedni a Lavestra H-t?


A gyógyszert mindig pontosan a betegtájékoztatóban leírtaknak, vagy az Ön kezelőorvosa vagy gyógyszerésze által elmondottaknak megfelelően szedje. Amennyiben nem biztos az adagolást illetően, kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.

Kezelőorvosa az Ön állapota és az alapján állapítja meg a Lavestra H megfelelő adagját, hogy Ön szed-e más készítményeket. Fontos, hogy addig szedje a Lavestra H-t, amíg azt kezelőorvosa felírta, annak érdekében, hogy vérnyomását folyamatosan kontroll alatt tartsa.


A Lavestra H filmtabletták három hatáserősségben kaphatóak:

Lavestra H 50 mg/12,5 mg filmtabletta, Lavestra H 100 mg/12,5 mg filmtabletta és Lavestra H 100 mg/25 mg filmtabletta.


Magas vérnyomás

A Lavestra H szokásos adagja a legtöbb magas vérnyomásban szenvedő betegnek napi egy Lavestra H 50 mg/12,5 mg, amely 24 órán át kontroll alatt tartja a vérnyomást. Ezt az orvosa megemelheti napi 2 darab Lavestra H 50 mg/12,5 mg filmtablettára vagy kicserélheti napi 1 darab Lavestra H 100 mg/25 mg filmtablettára (erősebb dózis). A maximális adag napi 2 darab Lavestra H 50 mg/12,5 mg filmtabletta vagy 1 darab Lavestra H 100 mg/25 mg filmtabletta.


Azoknak a betegeknek, akik Lavestra 100 mg filmtablettát szednek és kiegészítő vérnyomás-kezelésre van szükségük, elérhető a Lavestra H 100 mg/12,5 mg (100 mg lozartán/12,5 mg hidroklorotiazid) filmtabletta.


Alkalmazás

A tablettákat egészben, egy pohár vízzel kell lenyelni.


Ha az előírtnál több Lavestra H-t vett be

Túladagoláskor sürgősen keresse fel kezelőorvosát, hogy szükség esetén azonnali orvosi ellátásban részesülhessen. A túladagolás vérnyomásesést, szívdobogásérzést, lassú pulzust, a vér összetételének megváltozását és kiszáradást okozhat.


Ha elfelejtette bevenni a Lavestra H-t

Szedje a Lavestra H-t naponta, az előírásnak megfelelően. Amennyiben kihagy egy adagot, a következő alkalommal ne vegyen be kétszeres adagot, csak folytassa a kezelést az előírtak szerint.


Ha bármilyen további kérdése van a gyógyszer alkalmazásával kapcsolatban, kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.



4. Lehetséges mellékhatások


Mint minden gyógyszer, így ez a gyógyszer is okozhat mellékhatásokat, amelyek azonban nem mindenkinél jelentkeznek.


Ha az alábbi tünetek közül bármelyiket tapasztalja, hagyja abba a Lavestra H szedését, és azonnal tájékoztassa kezelőorvosát vagy menjen be a legközelebbi kórház sürgősségi osztályára:


Súlyos allergiás reakció jelentkezése (kiütések, viszketés, arc-, ajak-, torok- és/vagy nyelvduzzanat, amelyek légzési vagy nyelési nehézséget okozhatnak).

Ez egy súlyos, de ritka mellékhatás, amely 1000-ből legfeljebb 1 beteget érinthet. Sürgős orvosi beavatkozásra vagy kórházi ellátásra lehet szüksége.


Akut légzési nehézség (tünetei lehetnek többek között a súlyos légszomj, láz, gyengeség, zavartság).

Ez egy súlyos, de nagyon ritka mellékhatás, amely 10 000-ből legfeljebb 1 beteget érinthet. Sürgős orvosi beavatkozásra vagy kórházi ellátásra lehet szüksége.


Az alábbi mellékhatásokat jelentették:


Gyakori (10-ből legfeljebb 1 beteget érinthet)

  • Köhögés, felső légúti fertőzés, orrdugulás, orrmelléküreg-gyulladás (szinuszitisz), orrmelléküreg‑rendellenesség

  • Hasmenés, hasi fájdalom, hányinger, emésztési zavarok

  • Izomfájdalom vagy -görcs, lábfájdalom, hátfájdalom

  • Álmatlanság, fejfájás, szédülés

  • Gyengeség, fáradtság, mellkasi fájdalom

  • Emelkedett káliumszintek (amely rendellenes szívritmust okozhat), csökkent hemoglobinszintek

  • Megváltozott veseműködés, beleértve a veseelégtelenséget

  • Túl alacsony vércukorszint (hipoglikémia)


Nem gyakori (100-ból legfeljebb 1 beteget érinthet)

  • Vérszegénység, piros vagy barnás foltok a bőrön (néha elsősorban a lábfejen, lábakon, karokon és fenéken, ízületi fájdalommal, a kezek és lábfejek duzzanatával és hasi fájdalommal), véraláfutások, a fehérvérsejtek számának csökkenése, véralvadási problémák, vérlemezkék számának csökkenése

  • Étvágytalanság, emelkedett húgysavszint és köszvény, emelkedett vércukorszint, rendellenes elektrolitszintek a vérben

  • Szorongás, idegesség, pánikbetegség (visszatérő pánikrohamok), zavartság, depresszió, rendellenes álmok, alvászavarok, álmosság, memóriazavarok

  • Zsibbadás vagy hasonló érzés, végtagfájdalom, remegés, migrén, ájulás

  • Homályos látás, égő vagy szúró érzés a szemben, kötőhártya-gyulladás, látásromlás, a dolgok sárgás színben látása

  • Fülcsengés, -zúgás, -moraj vagy-kattogás, forgó jellegű szédülés

  • Alacsony vérnyomás, amely testhelyzet változtatáshoz társulhat (szédülés vagy gyengeség érzése felálláskor), angina (mellkasi fájdalom), rendellenes szívritmus, agyi érrendszeri katasztrófa (TIA, „mini-sztrók”), szívroham, szívdobogásérzés

  • Érgyulladás, amelyet gyakran kísér bőrkiütés vagy véraláfutás

  • Torokfájás, légszomj, hörgőgyulladás, tüdőgyulladás, tüdővizesedés (amely nehézlégzést okoz), orrvérzés, orrfolyás, orrdugulás

  • Székrekedés, szorulás, szélbántalmak, gyomorbántalmak, gyomorgörcs, hányás, szájszárazság, nyálmirigy-gyulladás, fogfájás

  • Sárgaság (a szem és a bőr besárgulása), hasnyálmirigy-gyulladás

  • Csalánkiütés, viszketés, bőrgyulladás, kiütés, bőrvörösség, fényérzékenység, száraz bőr, kivörösödés, izzadás, hajhullás

  • Kar-, váll-, csípő-, térd- vagy más ízületi fájdalom, ízületi duzzanat, -merevség, izomgyengeség

  • Gyakori éjszakai vizelés, rendellenes veseműködés, beleértve a vesegyulladást, húgyúti gyulladás, cukor a vizeletben

  • Csökkent szexuális vágy, impotencia

  • Arcduzzanat, helyi duzzanat (ödéma), láz


Ritka (1000–ből legfeljebb 1 beteget érinthet)

  • Hepatitisz (májgyulladás), rendellenes májfunkciós tesztek


Nem ismert (az előfordulási gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

  • Bőr- és ajakrák (Nem-melanómatípusú bőrrák)

  • Influenzaszerű tünetek

  • Megmagyarázhatatlan eredetű izomfájdalom, sötét (teaszínű) vizelettel (rabdomiolízis)

  • Alacsony nátriumszint a vérben (hiponatrémia)

  • Általános rosszullét (rossz közérzet)

  • Az ízérzés zavara (diszgeúzia)

  • Látásromlás vagy szemfájdalom a magas szembelnyomás miatt (a szem érhártyáján belüli folyadék-felhalmozódás [koroideális effúzió vagy folyadékgyülem] vagy akut zárt zugú zöldhályog lehetséges jelei).


Mellékhatások bejelentése

Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. A mellékhatásokat közvetlenül a hatóság részére is bejelentheti az V. függelékben található elérhetőségeken keresztül.

A mellékhatások bejelentésével Ön is hozzájárulhat ahhoz, hogy minél több információ álljon rendelkezésre a gyógyszer biztonságos alkalmazásával kapcsolatban.



5. Hogyan kell a Lavestra H-t tárolni?


A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó!


A csomagoláson feltüntetett lejárati idő (EXP) után ne szedje ezt a gyógyszert. A lejárati idő az adott hónap utolsó napjára vonatkozik.


Legfeljebb 30°C-on tárolandó.

A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.


HDPE tartály:

A tartály első kinyitása után a készítményt 100 napon belül fel kell használni.


Semmilyen gyógyszert ne dobjon a szennyvízbe vagy a háztartási hulladékba. Kérdezze meg gyógyszerészét, hogy mit tegyen a már nem használt gyógyszereivel. Ezek az intézkedések elősegítik a környezet védelmét.



6. A csomagolás tartalma és egyéb információk


Mit tartalmaz a Lavestra H 100 mg/12,5 mg filmtabletta?

  • A készítmény hatóanyagai a lozartán-kálium és a hidroklorotiazid. Egy filmtabletta 100 mg lozartán‑káliumot (amely megfelel 91,52 mg lozartánnak) és 12,5 mg hidroklorotiazidot tartalmaz.

  • Egyéb összetevők:

tablettamag: hidegen duzzadó kukoricakeményítő, mikrokristályos cellulóz, laktóz‑monohidrát, magnézium-sztearát,

filmbevonat: hipromellóz, makrogol 4000, talkum, titán-dioxid (E171).

Lásd a 2. pontban „A Lavestra H laktózt tartalmaz” című részt.


Milyen a Lavestra H külleme és mit tartalmaz a csomagolás?

A Lavestra H 100 mg/12,5 mg: fehér, hosszúkás, mindkét oldalán domború felületű, 13 mm × 8 mm nagyságú filmtabletta.


Kiszerelés:

  • 7, 10, 14, 20, 28, 30, 50, 56, 60, 84, 90, 98 vagy 112 db filmtabletta PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

  • 100 db filmtabletta, fehér garanciazáras, csavaros kupakkal lezárt fehér műanyag tartályban és dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.


A forgalomba hozatali engedély jogosultja

KRKA, d.d., Novo mesto, Šmarješka cesta 6, 8501 Novo mesto, Szlovénia


Gyártók:

KRKA, d.d., Novo mesto, Šmarješka cesta 6, 8501 Novo mesto, Szlovénia

TAD Pharma GmbH, Heinz-Lohmann-Straße 5, 27472 Cuxhaven, Németország


Ezt a gyógyszert az Európai Gazdasági Térség tagállamaiban és az Egyesült-Királyságban (Észak-Írországban) az alábbi neveken engedélyezték:


Tagállam megnevezése

Gyógyszer neve

Ausztria

Losartan/HCT Krka

Bulgária, Lengyelország, Románia

Lorista HL

Csehország, Észtország, Lettország, Litvánia, Szlovákia

Lorista H

Ciprus, Finnország, Norvégia, Svédország

Losartan/Hydrochlorothiazide Krka

Dánia

Losartankalium/hydrochlorthiazid Krka

Németország

Losartan-Kalium HCTad

Magyarország

Lavestra H

Portugália

Losartan+Hidroclorotiazida Krka

Spanyolország

Losartán/Hidroclorotiazida Krka

Egyesült Királyság (Észak-Írország)

Losartan Potassium/Hydrochlorothiazide

Olaszország

Losartan e Idroclorotiazide Krka

Izland

Losartankalium/hydrochlorthiazid Krka


OGYI-T-10305/09 28×

OGYI-T-10305/10 30×

OGYI-T-10305/11 60×

OGYI-T-10305/12 90×


A betegtájékoztató legutóbbi felülvizsgálatának dátuma: 2024. január.



NNGYK/GYSZ/2706/2024

1. A GYÓGYSZER NEVE


Lavestra H 100 mg/12,5 mg filmtabletta



2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL


100 mg lozartán-kálium (ami megfelel 91,52 mg lozartánnak) és 12,5 mg hidroklorotiazid filmtablettánként.


Ismert hatású segédanyag: 83,98 mg laktóz filmtablettánként.


A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.



3. GYÓGYSZERFORMA


Filmtabletta.


Fehér, hosszúkás, mindkét oldalán domború felületű, 13 mm × 8 mm nagyságú filmtabletta.



4. KLINIKAI JELLEMZŐK


4.1 Terápiás javallatok


Esszenciális hypertonia kezelésére olyan betegeknél, akiknek vérnyomása nem kontrollálható kielégítően önmagában alkalmazott lozartánnal vagy hidroklorotiaziddal.


4.2 Adagolás és alkalmazás


A Lavestra H filmtabletták három hatáserősségben kaphatóak:

Lavestra H 50 mg/12,5 mg filmtabletta, Lavestra H 100 mg/12,5 mg filmtabletta, Lavestra H 100 mg/25 mg filmtabletta.


Adagolás


Hypertonia

A lozartán és hidroklorotiazid együtt nem használható kezdő terápiaként, hanem olyan betegeknél, akiknek a vérnyomása nem kontrollálható kielégítően önmagában alkalmazott lozartánnal vagy hidroklorotiaziddal.


Ajánlott a dózistitrálás a különálló összetevőkkel (lozartán és hidroklorotiazid).


Ha klinikailag indokolt, a monoterápiáról közvetlenül a kombinált készítményre történő átállítás is megfontolható azoknál a betegeknél, akiknek a vérnyomása nem kielégítően kontrollált.


A Lavestra H szokásos fenntartó adagja egy Lavestra H 50 mg/12,5 mg (50 mg lozartán/12,5 mg hidroklorotiazid) tabletta naponta egyszer.

Azoknál a betegeknél, akik nem reagálnak megfelelően a Lavestra H 50 mg/12,5 mg tablettára, az adag megemelhető napi egy tabletta Lavestra H 100 mg/25 mg (100 mg lozartán/25 mg hidroklorotiazid) tablettára. A maximális adag napi egy tabletta Lavestra H 100 mg/25 mg tabletta.


Az antihipertenzív hatás általában a kezelés megkezdését követő három-négy héten belül alakul ki.


Azoknak a betegeknek, akik Lavestra 100 mg filmtablettát (100 mg lozartánt) szednek és kiegészítő vérnyomás-kezelésre van szükségük, elérhető a Lavestra H 100 mg/12,5 mg (100 mg lozartán/12,5 mg hidroklorotiazid) tabletta.


Alkalmazása vesekárosodásban szenvedő és hemodializált betegeknél

Nem szükséges kezdeti dózismódosítás a közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (azaz a kreatinin-clearance 30-50 ml/perc). A lozartán és a hidroklorotiazid tabletta nem ajánlott hemodializált betegek részére.

A lozartán/HCTZ tablettákat tilos súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance < 30 ml/perc) használni (lásd 4.3 pont).


Alkalmazása intravascularis volumenhiányban szenvedő betegeknél

A térfogat- és/vagy nátriumhiányt helyre kell állítani a lozartán/HCTZ tabletták adása előtt.


Alkalmazása májkárosodásban szenvedő betegeknél

A lozartán/HCTZ ellenjavallt súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.3 pont).


Alkalmazása időseknél

Idős betegeknél általában nem szükséges a dózismódosítás.


Gyermekek és serdülők

Alkalmazása gyermekeknél és serdülőknél (18 éves kor alatt)

Gyermekeknél és serdülőknél nem áll rendelkezésre elegendő tapasztalat. Ennek megfelelően a lozartán/hidroklorotiazid nem adható gyermekeknek és serdülőknek.


Az alkalmazás módja

A Lavestra H adható egyéb vérnyomáscsökkentő szerekkel (lásd 4.3, 4.4, 4.5 és 5.1 pont).

A Lavestra H tablettát egészben, egy pohár vízzel kell lenyelni.

A Lavestra H bevehető étkezéskor vagy étkezéstől függetlenül.


4.3 Ellenjavallatok


• A lozartánnal, szulfonamid-származékokkal (pl. hidroklorotiazid) vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Terápiarezisztens hypokalaemia vagy hypercalcaemia.

• Súlyos májkárosodás; cholestasis és epével kapcsolatos obstruktív megbetegedés.

• Refrakter hyponatraemia.

• Szimptómás hyperuricaemia/köszvény.

• Terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6 pont).

• Súlyos vesekárosodás (vagyis a kreatinin-clearance < 30 ml/perc).

• Anuria.

• A Lavestra H egyidejű alkalmazása aliszkiré-tartalmú készítményekkel ellenjavallt diabetes mellitusban szenvedő vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR < 60 ml/perc/1,73 m2) (lásd 4.5 és 5.1 pont).


4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések


Lozartán


Angiooedema

Azokat a betegek, akiknek a kórtörténetében angiooedema (az arc, ajkak, torok és/vagy a nyelv duzzanata) szerepel, szigorú megfigyelés alatt kell tartani (lásd 4.8 pont).


Hypotonia és intravascularis volumenhiány

Egyes betegeknél, akik erőteljes vízhajtó terápia, sószegény diéta, hasmenés vagy hányás miatt volumenhiányban és/vagy nátriumhiányban szenvednek, tünetekkel járó hypotonia léphet fel, különösen az első adag bevétele után. Ezeket az állapotokat helyre kell állítani a Lavestra H tabletta adása előtt (lásd 4.2 és 4.3 pont).


Az elektrolit-egyensúly zavara

Az elektrolit-egyensúly zavara gyakori cukorbetegséggel társult vagy anélkül fennálló vesekárosodásban szenvedő betegeknél és ez az állapot kezelésre szorul. Így a kálium plazmakoncentrációit és a kreatinin-clearance értékeket szigorú megfigyelés alatt kell tartani; különösen azoknál a betegeknél, akik szívelégtelenségben szenvednek és akiknek a kreatinin‑clearance értéke 30-50 ml/perc közé esik.

Káliummegtakarító diuretikumok, káliumpótlók, káliumtartalmú sópótlók vagy olyan más gyógyszerek, melyek növelhetik a szérum káliumszintet (például a trimetoprimtartalmú készítmények) együttes alkalmazása a lozartán/hidroklorotiaziddal nem ajánlott (lásd 4.5 pont).


Májkárosodás

Farmakokinetikai adatok alapján, amelyek szignifikánsan megnövekedett lozartán plazmakoncentrációt jeleztek májcirrózisban szenvedő betegeknél, a Lavestra H óvatosan alkalmazandó olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében enyhe-közepes májkárosodás szerepel. Nincs terápiás tapasztalat olyan betegekkel, akik súlyos májkárosodásban szenvednek. Ennek megfelelően a Lavestra H ellenjavallt a súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.2, 4.3 és 5.2 pont).


Vesekárosodás

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer gátlása következtében megváltozott vesefunkcióról (a veseelégtelenséget is beleértve) számoltak be (főként olyan betegek esetén, akiknek a vesefunkciója a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszertől függ, pl. súlyos szívelégtelenségben vagy korábban fennálló renális diszfunkcióban szenvedő betegeknél).

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert befolyásoló egyéb gyógyszerekhez hasonlóan, a vér karbamid- és a szérum kreatininszintjének növekedését jelentették kétoldali veseartéria-szűkület és az egy vesével rendelkező betegek veseartériájának szűkülete esetén; ezek a vesefunkciós változások a kezelés abbahagyásával reverzibilisek lehetnek. A lozartán óvatosan alkalmazandó kétoldali veseartéria‑szűkület vagy egy vesével rendelkező betegek veseartériájának szűkülete esetén.


Vesetranszplantáció

Nincs tapasztalat a közelmúltban vesetranszplantáción átesett betegekkel kapcsolatban.


Primaer hyperaldosteronismus

A primaer hyperaldosteronismusban szenvedő betegek általában nem reagálnak a renin-angiotenzin rendszer gátlásán keresztül ható antihipertenzív gyógyszerekre. Ennek megfelelően a Lavestra H tabletta alkalmazása nem ajánlott.


Szívkoszorúér-betegség és cerebrovascularis betegség

Más antihipertenzív szerekhez hasonlóan, a nagymértékű vérnyomáscsökkenés ischaemiás cardiovascularis és cerebrovascularis betegségben szenvedő betegeknél myocardialis infarctushoz vagy stroke-hoz vezethet.


Szívelégtelenség

A renin-angiotenzin rendszeren keresztül ható egyéb gyógyszerekhez hasonlóan, vesekárosodással együttjáró vagy vesekárosodás nélküli szívelégtelenségben szenvedő betegeknél fennáll a súlyos artériás hypotonia és a (gyakran akut) vesekárosodás kockázata.


Aorta- és mitralis billentyűszűkület, obstructiv hypertrophiás cardiomyopathia

Más vazodilatátorokhoz hasonlóan, fokozott óvatossággal kell eljárni azoknál a betegeknél, akik aorta- vagy mitralis billentyűszűkületben vagy obstructiv hypertrophiás cardiomyopathiában szenvednek.


Etnikai különbségek

Amint azt az angiotenzin-konvertáló enziminhibitoroknál megfigyelték, úgy tűnik a lozartán és más angiotenzin-antagonisták a vérnyomás csökkenését illetően feketebőrű embereknél kevésbé hatékonyak, mint nem-feketebőrű embereknél, lehetséges, hogy azért, mert a feketebőrű, magas vérnyomásban szenvedő populációban gyakrabban fordul elő alacsony reninszint.


Terhesség

Angiotenzin II-receptor-antagonista szedését nem szabad terhesség alatt elkezdeni. Ha a folytatólagos angiotenzin II-receptor-antagonista-terápia nem elengedhetetlenül szükséges, azokat a betegeket, akik terhességet terveznek, át kell állítani más antihipertenzív kezelésre, amelynek terhesség alatti biztonságosságát már megállapították. A terhesség megállapításakor az angiotenzin II‑receptor‑antagonista-kezelést azonnal le kell állítani és – ha megfelelő – más terápiát kell kezdeni (lásd 4.3 és 4.6 pont).


A renin‑angiotenzin‑aldoszteron rendszer kettős blokádja (RAAS)

Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-blokkolók vagy aliszkirén egyidejű alkalmazása fokozza a hypotonia, hyperkalaemia és csökkent veseműködés (beleértve az akut veseelégtelenség) kockázatát. A RAAS ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja ezért nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1 pont).

Ha a kettős blokád-kezelést abszolút szükségesnek ítélik, ez csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, az elektrolitszintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet.

Az ACE‑gátlók és angiotenzin II-receptor-blokkolók nem alkalmazhatók egyidejűleg diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél.


Hidroklorotiazid


Hypotonia és a só-/vízháztartás egyensúlyzavara

Az egyéb antihipertenzív terápiákhoz hasonlóan egyes betegeknél tünetekkel járó hypotonia léphet fel.

A betegeket megfigyelés alatt kell tartani a só-/vízháztartás egyensúlyzavara klinikai jeleinek (pl. volumenhiány, hyponatraemia, hypochloraemiás alkalosis, hypomagnesaemia vagy hypokalaemia) észlelése érdekében, amely tünet egyidejű hasmenés vagy hányás esetén alakulhat ki. Az ilyen betegeknél a szérum elektrolitok szintjét megfelelő időközönként meg kell határozni. Dilúciós hyponatraemia fordulhat elő ödémás betegeknél meleg időjárás esetén.


Metabolikus és endokrin hatások

A tiazid-kezelés ronthatja a glükóztoleranciát. Az antidiabetikus szerek, köztük az inzulin, dózismódosítása szükséges lehet (lásd 4.5 pont). A tiazid-terápia alatt a látens diabetes mellitus manifesztálódhat.


A tiazidok csökkenthetik a vese kalcium-exkrécióját, valamint a szérum kalcium átmeneti és enyhe emelkedését okozhatják. A jelentős hypercalcaemia a rejtett hyperparathyreoidismus jele lehet. A mellékpajzsmirigy működésének vizsgálata előtt a tiazidok adását fel kell függeszteni.


A koleszterin- és trigliceridszint emelkedése kapcsolatba hozható a tiazid diuretikus terápiával.


A tiazid-kezelés hyperuricaemiát és/vagy köszvényt válthat ki egyes betegeknél. Mivel a lozartán csökkenti a húgysav mennyiségét, a hidroklorotiaziddal kombinált lozartán mérsékli a diuretikum‑indukálta hyperuricaemia kialakulását.


Májkárosodás

A tiazidokat óvatosan kell alkalmazni májkárosodásban vagy progresszív májbetegségben szenvedő betegeknél, mivel intrahepatikus cholestasist okozhatnak és a só-/vízháztartás egyensúlyában történő kisebb változások hepatikus kómát idézhetnek elő.

A Lavestra H ellenjavallt súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.3 és 5.2 pont).


Nem-melanómatípusú bőrrák

A nem-melanómatípusú bőrrák (NMSC) [bazálsejtes rák (BCC) és laphámsejtes rák (SCC)] megnövekedett kockázatát figyelték meg a hidroklorotiazid (HCTZ) növekvő kumulatív dózisával összefüggésben a Dán Nemzeti Rákregiszteren alapuló két epidemiológiai tanulmányban. Az NMSC lehetséges mechanizmusa a HCTZ fotoszenzitivitást okozó hatása.

A HCTZ-t szedő betegeket tájékoztatni kell az NMSC kockázatáról, valamint arról, hogy rendszeresen ellenőrizzék bőrüket – különös tekintettel az esetleges új elváltozásokra – és haladéktalanul jelentsenek minden gyanús bőrelváltozást. A bőrrák kockázatának minimalizálása érdekében a betegeket tanáccsal kell ellátni a lehetséges megelőző intézkedésekkel, például a napfény és az UV‑sugárzás korlátozásával, valamint a napfénynek való kitettség esetén a megfelelő védelem alkalmazásával kapcsolatban. A gyanús bőrelváltozásokat azonnal meg kell vizsgálni, potenciálisan beleértve a biopsziás szövettani vizsgálatokat is. Azoknál a betegeknél, akiknél korábban NMSC-t diagnosztizáltak, a HCTZ használatát felül kell vizsgálni (lásd még 4.8 pont).


Akut légzőszervi toxicitás

Hidroklorotiazid bevételét követően nagyon ritkán akut légzőszervi toxicitásról, többek között akut respirációs distressz szindrómáról (ARDS) számoltak be. Pulmonális ödéma jellemzően a hidroklorotiazid bevételét követően perceken vagy órákon belül alakul ki. A jelentkezésekor fellépő tünetek közé tartozik a nehézlégzés, a láz, a légzőszervi tünetek romlása és az alacsony vérnyomás. Amennyiben felmerül az ARDS gyanúja, a Lavestra H adását le kell állítani és megfelelő kezelést kell alkalmazni. Nem adható hidroklorotiazid olyan betegeknek, akiknél a hidroklorotiazid bevételét követően korábban ARDS lépett fel.


Choroidealis effusio, akut myopia és másodlagos zárt zugú glaucoma

A szulfonamid vagy szulfonamid-származék gyógyszerek idioszinkráziás reakciót válthatnak ki, amely látótérkieséssel járó choroidealis effusiót, átmeneti myopiát és akut zárt zugú glaucomát eredményezhet. A tünetek közé tartozik a hirtelen jelentkező látásélesség csökkenés vagy a szemfájdalom, és ezek jellemző módon a kezelés megkezdése után órákon-heteken belül jelentkeznek. A kezeletlen akut zárt zugú glaucoma maradandó látáskárosodáshoz vezethet. Elsődleges kezelésként a gyógyszer szedését minél hamarabb abba kell hagyni. Azonnali orvosi vagy sebészi kezelésre lehet szükség, ha az intraocularis nyomás kezeletlen marad. Az akut zárt zugú glaucoma kialakulásának kockázati tényezői közé tartozhat a kórelőzményben szereplő szulfonamid- vagy penicillinallergia.


Egyéb

Tiazidokkal kezelt betegeknél túlérzékenységi reakciók léphetnek fel a kórtörténetben szereplő allergia vagy asthma bronchiale esetén, illetve akkor is, ha korábban nem szenvedtek ezekben a betegségekben. Tiazidok alkalmazásakor beszámoltak szisztémás lupus erythematosus súlyosbodásáról vagy aktiválódásáról.


A Lavestra H laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.


4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók


Lozartán


Beszámoltak arról, hogy a rifampicin és a flukonazol csökkenti az aktív metabolitszintet. E kölcsönhatások klinikai konzekvenciáit nem értékelték.


Az angiotenzin II-t vagy annak hatásait blokkoló egyéb gyógyszerekhez hasonlóan a káliummegtakarító diuretikumok (például spironolakton, triamteren, amilorid), káliumpótlók, káliumtartalmú sópótlók vagy olyan más gyógyszerek, melyek növelhetik a szérum káliumszintet (például a trimetoprimtartalmú készítmények) együttes alkalmazása a szérum káliumszintjének emelkedéséhez vezethet. Az együttes alkalmazás nem tanácsolt.


A nátrium kiválasztódását befolyásoló egyéb készítményekhez hasonlóan, a lítium kiválasztódása csökkenhet. Ennél fogva, lítiumsók angiotenzin II-receptor-antagonistával történő együttes alkalmazásakor a szérum lítiumszintek gondos monitorozására van szükség.


Angiotenzin II-antagonisták és nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek (NSAID-ok, azaz szelektív COX-2-gátlók, gyulladáscsökkentő dózisban adott acetilszalicilsav) vagy nem-szelektív NSAID-ok együttes alkalmazásakor, az antihipertenzív hatás csökkenése következhet be. Angiotenzin II-antagonisták vagy diuretikumok és NSAID-ok együttes alkalmazása a vesefunkció romlásának megnövekedett kockázatához, ezen belül lehetséges akut veseelégtelenséghez és a szérum káliumszint növekedéséhez vezethet, főként már fennálló, elégtelen vesefunkcióval bíró betegek esetében. A kombináció óvatosan alkalmazandó, főként időskorú betegeknél. A betegeknek megfelelően hidratált állapotban kell lenniük és az együttes terápia bevezetésekor, illetve ezt követően rendszeres időközönként figyelmet kell fordítani a vesefunkció monitorozására.


Egyes csökkent vesefunkciójú betegeknél, akiket nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel, köztük szelektív ciklooxigenáz-2-gátlókkal kezelnek, az angiotenzin II-receptor-antagonisták egyidejű alkalmazása tovább ronthatja a vesefunkciót. Ez a hatás általában reverzibilis.


A klinikai vizsgálati adatok azt mutatták, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszernek (RAAS) ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinációjával történő kettős blokádja nagyobb gyakorisággal okoz mellékhatásokat, például hypotoniát, hyperkalaemiát vagy beszűkült veseműködést (többek között akut veseelégtelenséget), mint a csak egyféle RAAS-ra ható szer alkalmazása (lásd 4.3, 4.4 és 5.1 pont).


Egyéb, hypotoniát előidéző hatóanyagok, mint a triciklikus antidepresszánsok, antipszichotikumok, baklofén, amifosztin: ezekkel a – fő- vagy mellékhatásként a vérnyomás csökkentését kifejtő – gyógyszerekkel történő együttes alkalmazás növelheti a hypotonia kockázatát.


A grépfrútlé olyan összetevőket tartalmaz, amelyek gátolják a CYP450 enzimeket, és csökkenthetik a lozartán aktív metabolitjának koncentrációját, ami csökkentheti a terápiás hatást. A lozartán/hidroklorotiazid tabletta szedése alatt kerülni kell a grépfrútlé fogyasztását.


Hidroklorotiazid


Egyidejű alkalmazás esetén a tiazid diuretikumok és a következő gyógyszerek között gyógyszerkölcsönhatás léphet fel:


Alkohol, barbiturátok, narkotikumok vagy antidepresszánsok:

Potencírozhatják az orthostaticus hypotoniát.


Antidiabetikumok (per os készítmények és inzulin):

A tiazid-kezelés befolyásolhatja a glükóztoleranciát. Szükségessé válhat az antidiabetikum dózismódosítása. A metformin a hidroklorotiaziddal összefüggésbe hozható, esetlegesen fennálló funkcionális veseelégtelenség által kiváltott laktátacidózis kockázata miatt óvatosan alkalmazandó.


Egyéb vérnyomáscsökkentő szerek

Additív hatás.


Kolesztiramin és kolesztipol gyanták

Anioncserélő gyanták jelenlétében romlik a hidroklorotiazid felszívódása a tápcsatornából. A kolesztiramin, illetve a kolesztipol gyanták egyszeri adagja is megköti a hidroklorotiazidot és 85, illetve 43%-kal csökkentik a felszívódását a tápcsatornából.


Kortikoszteroidok, ACTH

Fokozódik az elektrolit-, különösen a káliumvesztés.


Presszoraminok (pl.: adrenalin)

A presszoraminok hatása valószínűleg csökken, a csökkenés mértéke azonban nem olyan jelentős, hogy kizárná az alkalmazásukat.


Nem-depolarizáló izomrelaxánsok (pl. tubokurarin)

Az izomrelaxáns hatása fokozódhat.


Lítium

A diuretikumok csökkentik a lítium renalis clearance-ét és jelentősen növelik a lítiumtoxicitás veszélyét. Egyidejű adásuk nem javasolt.


Köszvény kezelésére adott gyógyszerek (probenecid, szulfinpirazon és allopurinol)

Az urikozuriás gyógyszerek dózismódosítására lehet szükség, mivel a hidroklorotiazid megemelheti a szérum húgysavszintet. Szükségessé válhat a probenecid vagy szulfinpirazon adagjának emelése. Tiazidok együttes alkalmazása megnövelheti az allopurinolra adott túlérzékenységi reakciók előfordulási arányát.


Antikolinerg szerek (pl.: atropin, biperiden)

A gastrointestinalis motilitás és a gyomor-kiürülés mértékének csökkenése által a tiazid-típusú diuretikumok biohasznosíthatósága növekszik.


Citotoxikus szerek (pl.: ciklofoszfamid, metotrexát)

A tiazidok csökkenthetik a citotoxikus gyógyszerkészítmények renális kiválasztódását és potencírozhatják azok mieloszuppresszív hatásait.


Szalicilátok

Magas dózisú szalicilátok esetében a hidroklorotiazid felerősítheti a szalicilátok központi idegrendszerre gyakorolt toxikus hatását.


Metildopa

Egyedi esetekben a hidroklorotiazid és metildopa együttes alkalmazása mellett haemolyticus anaemiát jelentettek.


Ciklosporin

Ciklosporinnal történő együttes alkalmazás növelheti a hyperuricaemia és a köszvény-típusú komplikációk kockázatát.


Digitálisz glikozid

A tiazid kiváltotta hypokalaemia vagy hypomagnaesemia elősegítheti a digitálisz kiváltotta arrhythmiák felléptét.


A szérum káliumszint zavarai által befolyásolt gyógyszerek

A szérum káliumszint időnkénti monitorozása és EKG-vizsgálat javasolt, ha a lozartán/hidroklorotiazid kombinációját együttesen alkalmazzák a szérum káliumszint zavarai által befolyásolt gyógyszerekkel (pl.: digitálisz glikozid és antiarritmiás szerek) és a következő, torsades de pointes-t (kamrai tachycardia) előidéző gyógyszerekkel (ide értve néhány antiarritmiás szert is), mivel a hypokalaemia a torsades de pointes-ra (kamrai tachycardia) hajlamosító tényező.

  • Ia. osztályú antiarritmiás szerek (pl.: kinidin, hidrokinidin, dizopiramid).

  • III. osztályú antiarritmiás szerek (pl.: amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid).

  • Egyes antipszichotikumok (pl.: tioridazin, klorpromazin, levomepromazin, trifluoperazin, ciamemazin, szulpirid, szultoprid, amiszulprid, tiaprid, pimozid, haloperidol, droperidol).

  • Egyéb készítmények (pl.: bepridil, ciszaprid, difemanil, iv. eritromicin, halofantrin, mizolasztin, pentamidin, terfenadin, iv. vinkamin).


Kalciumsók

A tiazid-diuretikumok a csökkent kiválasztódás miatt növelhetik a szérium kalciumszintet. Ha kalcium-kiegészítők felírására van szükség, a szérum kalciumszintet monitorozni kell és a kalcium dózisát ennek megfelelően kell beállítani.


A gyógyszerek és a laboratóriumi tesztek kölcsönhatásai

A kalcium-metabolizmusra kifejtett hatásuk miatt a tiazidok megzavarhatják a mellékpajzsmirigyfunkciós vizsgálatok eredményeit (ld. 4.4 pont).


Karbamazepin

A tüneti hyponatraemia kockázata. Klinikai és biológiai monitorozás szükséges.


Jódtartalmú kontrasztanyag

Diuretikum-indukálta dehidráció esetén megnő az akut veseelégtelenség kockázata, főként a jódkészítmény magas dózisai mellett. A betegeket a jód alkalmazása előtt rehidrálni kell.


Amfotericin B (parenterális), kortikoszteroidok, ACTH, bélfal-stimuláló hashajtók vagy (az édesgyökérben található) glicirrizin

A hidroklorotiazid felerősítheti az elektrolit-egyensúly megbomlását, főként a hypokalaemiát.


4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás


Terhesség


Angiotenzin II-receptor-antagonisták (AIIRA)

Angiotenzin II-receptor-antagonisták használata nem ajánlott a terhesség első trimeszterében (lásd 4.4 pont). Az angiotenzin II-receptor-antagonisták használata ellenjavallt a terhesség második és harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 4.4 pont).


A teratogenitás kockázatára utaló epidemiológiai bizonyítékok a terhesség első trimeszterében létrejövő ACE-gátló-expozícót illetően nem voltak meggyőzőek; mindazonáltal a kockázat kisebb emelkedése nem zárható ki. Bár nem áll rendelkezésre kontrollált epidemiológiai adat az angiotenzin II-receptor-antagonisták (AIIRA) kockázatával kapcsolatban, ebben a gyógyszerosztályban fennállhat hasonló kockázat. Ha a folyatólagos AIIRA-terápia nem elengedhetetlenül szükséges, azokat a betegeket, akik terhességet terveznek, át kell állítani más antihipertenzív kezelésre, amelynek terhesség alatti biztonságosságát már megállapították. A terhesség megállapításakor a Lavestra H‑kezelést azonnal le kell állítani és – ha megfelelő – más terápiát kell kezdeni.


Ismeretes, hogy a Lavestra H terápiás expozíció a terhesség második és harmadik trimeszterében humán foetotoxicitást (csökkent vesefunkció, oligohydramnion, a koponya csontosodásának visszamaradása) és neonatalis toxicitást (veseelégtelenség, hypotonia, hyperkalaemia) idéz elő (lásd 5.3 pont „A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei”).


Ha Lavestra H-expozíció történt a terhesség második trimeszterében vagy ezt követően, a vesefunkció és a koponya ultrahangos ellenőrzése ajánlott.


Azokat a csecsemőket, akiknek édesanyja Lavestra H-t szedett, szigorú megfigyelés alatt kell tartani a hypotonia szempontjából (lásd 4.3 és 4.4 pont).


Hidroklorotiazid:

A hidroklorotiazid terhesség, különösen az első trimeszter alatt történő alkalmazásával kapcsolatban korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre. Az állatkísérletek hiányosak. A hidroklorotiazid átjut a placentán. A hidroklorotiazid farmakológiai hatásmechanizmusa alapján a második- és harmadik trimeszter alatt történő alkalmazása ronthatja a foetoplacentalis perfúziót, és foetalis ill. neonatalis hatásokat idézhet elő, például icterust, az elektrolit-egyensúly felborulását és thrombocytopeniát.

A hidroklorotiazidot nem szabad alkalmazni gesztációs ödéma, gesztációs magas vérnyomás vagy preeclampsia kezelésére, mivel az a plazmavolumen‑csökkenés és placentalis hypoperfusio kockázatával járna, a betegség kezelésére gyakorolt jótékony hatások nélkül.

A hidroklorotiazidot nem szabad alkalmazni esszenciális hypertonia kezelésére terhes nőknél, kivéve azokban a ritka esetekben, ha egyéb terápia nem használható.


Szoptatás


Angiotenzin II-receptor-antagonisták

Mivel a Lavestra H szoptatás alatti alkalmazásáról nem áll rendelkezésre adat, a Lavestra H alkalmazása nem ajánlott, illetve egy bizonyítottan jobb biztonságossági profillal rendelkező alternatív kezelés javasolt a szoptatás ideje alatt, különösen újszülött vagy koraszülött csecsemők szoptatása esetén.


Hidroklorotiazid

A hidroklorotiazid kismértékben választódik ki anyatejjel. A nagy dózisban alkalmazott tiazidok, intenzív diuretikus hatásuk miatt, a tejtermelés gátlását okozhatják. A Lavestra H alkalmazása nem ajánlott szoptatás ideje alatt. Amennyiben a szoptatás ideje alatt alkalmazzák a Lavestra H-t, a dózist a lehető legalacsonyabbra kell csökkenteni.


4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre


A készítményeknek a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták.

Gépjárművezetéskor és gépek kezelésekor azonban figyelembe kell venni, hogy néhány esetben szédülés és álmosság jelentkezhet az antihipertenzív kezelés során, különösen a kezelés kezdetén, vagy ha dózisemelés történik.


4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások


Az alábbi nemkívánatos hatások – ahol lehetséges – szervrendszer és gyakoriság szerint, a következő besorolás szerint kerültek felsorolásra:


Nagyon gyakori: ≥ 1/10

Gyakori: ≥ 1/100 – < 1/10

Nem gyakori: ≥ 1/1000 – ≤ 1/100

Ritka: ≥ 1/10 000 – ≤ 1/1000

Nagyon ritka: ≤ 1/10 000

Nem ismert: a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg


A lozartán-káliumsóval és hidroklorotiaziddal végzett klinikai vizsgálatok során nem figyeltek meg kifejezetten erre a kombinációra jellemző nemkívánatos hatásokat. A mellékhatások kizárólag a lozartán-káliumsó és/vagy a hidroklorotiazid alkalmazása mellett már ismert mellékhatásokra korlátozódtak.


Esszenciális hypertoniában szenvedőkön elvégzett kontrollos vizsgálatok során a lozartán/hidroklorotiazid kombinációval kezelt betegeken a szédülés volt az egyetlen, hatóanyaggal összefüggésben jelentett nemkívánatos hatás, amelyet a betegek több mint 1%-ában tapasztaltak, és amelynek előfordulási gyakorisága magasabb volt, mint a placebo esetében.


Mindezeken kívül, a készítmény forgalomba hozatalát követően a következő mellékhatásokról érkeztek bejelentések:

Szervrendszeri kategória

Mellékhatás

Gyakoriság

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Hepatitis

ritka

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

Hyperkalaemia, emelkedett ALT-szint

ritka


További mellékhatások, melyeket a két hatóanyag valamelyikének alkalmazása mellett figyeltek meg és amelyek a lozartán-kálium/hidroklorotiazid alkalmazása mellett potenciálisan felléphetnek, a következők:


Lozartán

Az alábbi mellékhatásokat jelentették a lozartán klinikai vizsgálatokban történő alkalmazása során és a forgalomba hozatalt követő használat után:


Szervrendszeri kategória

Mellékhatás

Gyakoriság

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Anaemia, Henoch‑Schönlein purpura, ecchymosis, haemolysis

nem gyakori

Thrombocytopenia

nem ismert

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Hypotonia, orthostaticus hypotonia, sternalgia, angina pectoris, másodfokú AV‑blokk, cerebrovascularis esemény, myocardialis infarctus, palpitatio, arrhythmiák (pitvarfibrilláció, sinus bradycardia, tachycardia, kamrai tachycardia, kamrafibrilláció)

nem gyakori

A fül és az egyensúly‑érzékelő szerv betegségei és tünetei

Vertigo, tinnitus

nem gyakori

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Homályos látás, a szemek égető/viszkető érzése, kötőhártya-gyulladás, látásélesség‑csökkenés

nem gyakori

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Hasi fájdalom, hányinger, hasmenés, dyspepsia

gyakori

Székrekedés, fogfájás, szájszárazság, flatulentia, gastritis, hányás, obstipatio

nem gyakori

Pancreatitis

nem ismert

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Asthenia, fáradtság, mellkasi fájdalom

gyakori

Arcödéma, ödéma, láz

nem gyakori

Influenza-szerű tünetek, rossz közérzet

nem ismert

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Májfunkciós rendellenességek

nem ismert

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Túlérzékenység: anafilaxiás reakciók, angiooedema, beleértve a gége és a hangrés duzzanatát, melyek légúti obstrukciót okoznak és/vagy arc-, ajak- garat- és/vagy nyelvduzzanat;

néhány ilyen betegnél korábban angiooedemát jelentettek más gyógyszerekkel – többek között ACE-gátlókkal – történő együttes szedés esetén

ritka

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Anorexia, köszvény

nem gyakori

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

Izomgörcs, hátfájás, lábfájdalom, myalgia

gyakori

Karfájdalom, ízületi duzzanat, térdfájdalom, izom- és csontfájdalom, vállfájdalom, ízületi merevség, arthralgia, arthritis, coxalgia, fibromyalgia, izomgyengeség

nem gyakori

Rhabdomyolysis

nem ismert

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Fejfájás, szédülés

gyakori

Idegesség, paraesthesia, perifériás neuropathia, tremor, migrén, ájulás

nem gyakori

Dysgeusia

nem ismert

Pszichiátriai kórképek

Insomnia

gyakori

Szorongás, szorongásos rendellenesség, pánikzavar, zavarodottság, depresszió, rendellenes álmok, alvászavar, aluszékonyság, memóriazavarok

nem gyakori

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Vesekárosodás, veseelégtelenség

gyakori

Nocturia, gyakori vizelés, húgyúti fertőzések

nem gyakori

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

Csökkent libidó, erectilis dysfuunctio, impotencia

nem gyakori

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Köhögés, felső légúti fertőzés, orrdugulás, arcüreggyulladás, orr‑melléküreg rendellenesség

gyakori

Pharyngealis diszkomfort, pharyngitis, laryngitis, dyspnoea, bronchitis, epistaxis, rhinitis, légúti gyulladás

nem gyakori

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Alopecia, dermatitis, bőrszárazság, erythema, kipirulás, fényérzékenység, pruritus, kiütés, urticaria, izzadás

nem gyakori

Érbetegségek és tünetek

Vasculitis

nem gyakori

Dózisfüggő orthostaticus hatások

nem ismert

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

Hyperkalaemia, a hematokrit és hemoglobin enyhe csökkenése, hypoglycaemia

gyakori

Enyhe urea- és szérum kreatininszint növekedése

nem gyakori

Májenzimek és bilirubinszint növekedése

nagyon ritka

Hyponatraemia

nem ismert


Hidroklorotiazid


Szervrendszeri kategória

Mellékhatás

Gyakoriság

Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is)

Nem-melanómatípusú bőrrák (Bazálsejtes rák és Laphámsejtes rák)1

nem ismert

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Agranulocytosis, aplasticus anaemia, haemolyticus anaemia, leukopenia, purpura, thrombocytopenia

nem gyakori

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Anaphylaxiás reakció

ritka

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Anorexia, hyperglycaemia, hyperuricaemia, hypokalaemia, hyponatraemia

nem gyakori

Pszichiátriai kórképek

Insomnia

nem gyakori

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Fejfájás

gyakori

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Átmeneti homályos látás, xanthopsia

nem gyakori

Choroidealis effusio, akut myopia, akut zárt zugú glaucoma

nem ismert

Érbetegségek és tünetek

Necrotizáló angiitis (vasculitis, cutan vasculitis)

nem gyakori

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Légzési elégtelenség, beleértve a pneumonitist és tüdőödémát

nem gyakori

Akut respirációs distressz szindróma (ARDS) (lásd 4.4 pont)

nagyon ritka

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Nyálmirigy-gyulladás, görcsök, gyomorirritáció, hányinger, hányás, hasmenés, székrekedés

nem gyakori

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Icterus (intrahepaticus cholestaticus icterus), pancreatitis

nem gyakori

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Fényérzékenység, urticaria, toxicus epidermalis necrolysis

nem gyakori

Cutan lupus erythematosus

nem ismert

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

Izomgörcsök

nem gyakori

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Glycosuria, interstitialis nephritis, renális diszfunkció, veseelégtelenség

nem gyakori

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Láz, szédülés

nem gyakori

1 Nem-melanómatípusú bőrrák (NMSC): Epidemiológiai tanulmányokból származó, rendelkezésre álló adatok alapján kumulatív dózisfüggő kapcsolatot figyeltek meg a hidroklorotiazid (HCTZ) és az NMSC között (lásd még 4.4 és 5.1 pont).


Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.


4.9 Túladagolás


A Lavestra H túladagolásának kezelésére vonatkozóan nem áll rendelkezésre specifikus információ. A kezelés tüneti és szupportív. A Lavestra H-terápiát abba kell hagyni és a beteget szigorú megfigyelés alá kell helyezni. A javasolt eljárások többek között: hányás indukálása, ha a gyógyszerbevétel nem régen történt, valamint a dehidráció, az elektrolitzavarok, a coma hepaticum, ill. a hypotonia kezelése az ismert módszerekkel.


Lozartán

Humán túladagolást illetően kevés adat áll rendelkezésre. A túladagolás legvalószínűbb tünetei a hypotonia és tachycardia; a bradycardia paraszimpatikus (vagus) stimuláció következményeként jelenhet meg. Amennyiben tünetekkel járó hypotonia lépne fel, szupportív kezelést kell alkalmazni.

Sem a lozartán, sem annak aktív metabolitja nem távolítható el hemodialízissel.


Hidroklorotiazid

A leggyakrabban megfigyelt jeleket és tüneteket az elektrolithiány (hypokalaemia, hypochloraemia, hyponatraemia) és a dehidráció okozza, melyek az excesszív diurézis következményei. Ha egyidejűleg digitáliszt is kap a beteg, a hypokalaemia fokozhatja az arrhythmiákat.

Nem ismert, hogy a hidroklorotiazid milyen mértékben távolítható el hemodialízissel.



5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK


5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok


Farmakoterápiás csoport: Angiotenzin II-receptor-antagonisták és diuretikumok, ATC kód: C09DA01


Lozartán–hidroklorotiazid


Kimutatták, hogy a Lavestra H összetevőinek vérnyomáscsökkentő hatása additív, és így nagyobb mértékben csökkentik a vérnyomást, mint a komponensek külön-külön alkalmazva. Feltételezik, hogy ez a hatás a két összetevő egymást kiegészítő hatásának tulajdonítható. Ezen kívül, diuretikus hatása következtében a hidroklorotiazid fokozza a plazma reninaktivitást és az aldoszteron-elválasztást, csökkenti a szérum kálium koncentrációját, növeli a plazma angiotenzin II szintjét. A lozartán gátolja az angiotenzin II minden élettanilag fontos hatását, valamint az aldoszteron gátlása révén mérsékelheti a diuretikum okozta káliumvesztést.


A lozartánról kimutatták, hogy átmenetileg, kismértékben fokozza a húgysavürítést. A hidroklorotiazidról pedig, hogy mérsékelten emeli a húgysavszintet. A lozartán és a hidroklorotiazid kombinálásakor a diuretikum hatására kialakult hyperuricaemia csökkenő tendenciát mutat.


A Lavestra H vérnyomáscsökkentő hatása 24 órán át fennáll. A legalább egy évig tartó klinikai vizsgálatokban a folyamatos kezelés alatt az antihipertenzív hatás mindvégig megmaradt. A vérnyomás szignifikáns csökkenése ellenére a Lavestra H-kezelés nem hatott klinikai szempontból jelentős mértékben a szívfrekvenciára. Klinikai vizsgálatokban az 50 mg lozartán/12,5 mg hidroklorotiazid kombinációjával végzett, 12 hetes kezelés eredményeként a maradékhatás időpontjában, az ülőhelyzetben mért diasztolés vérnyomás átlagosan legfeljebb 13,2 Hgmm-rel csökkent.


A Lavestra H férfiaknál és nőknél, feketebőrű és nem-feketebőrű, fiatalabb (< 65 éves) és idősebb (≥ 65 éves) betegeknél, valamint a hypertonia valamennyi súlyossági foka esetén egyaránt hatékonyan csökkenti a vérnyomást.


Lozartán


A lozartán egy szintetikus, per os alkalmazható angiotenzin II-receptor- (AT1-típusú) antagonista. Az angiotenzin II egy potens vazokonstriktor, az elsődleges aktív hormon a renin-angiotenzin rendszerben és fontos meghatározója a hypertonia patofiziológiájának. Az angiotenzin II az AT1-receptorhoz kötődik, ami számos szövetben megtalálható (pl. az ér simaizomzatában, a mellékvesében, a vesében és a szívben), és számos fontos biológiai hatást vált ki, így érszűkületet és aldoszteron-kiáramlást. Az angiotenzin II a simaizmok sejtszaporodását is stimulálja.


A lozartán szelektíven gátolja az AT1-receptorokat. In vitro és in vivo mind a lozartán, mind farmakológiailag aktív karboxilsav metabolitja (E-3174) gátolja az angiotenzin II összes élettanilag releváns működését, tekintet nélkül a szintézis forrására vagy útjára.


A lozartán nem agonistája vagy gátlója más olyan hormonreceptoroknak, illetve ioncsatornáknak, amelyek a cardiovascularis szabályozás szempontjából fontosak. Ezen kívül, a lozartán nem gátolja az ACE-t (kinináz-II), a bradikinint lebontó enzimet. Ennek következtében nem emelkednek a bradikinin által mediált nemkívánatos hatások.


A lozartán adagolása során az angiotenzin II reninszekrécióra gyakorolt negatív visszacsatolásának kikapcsolása megnövekedett plazma reninaktivitáshoz (PRA) vezet. A PRA növekedése az angiotenzin II-szint emelkedését váltja ki a plazmában. Az említett emelkedések ellenére a vérnyomáscsökkentő hatás és a plazma aldoszteron-koncentrációjának szuppressziója megmarad, jelezve ezzel a hatásos angiotenzin II-receptorblokádot. A lozartán-terápia befejezése után a PRA és az angiotenzin II-értékek 3 napon belül az alapértékre estek vissza.


Mind a lozartánnak, mind pedig fő aktív metabolitjának sokkal nagyobb affinitása van az AT1‑receptorokhoz, mint az AT2-receptorokhoz. Az aktív metabolit tömegszázalék alapon 10-40-szer aktívabb a lozartánnál.


Egy olyan vizsgálatban, aminek célja kifejezetten a köhögés gyakoriságának összehasonlítása volt a lozartánnal és az ACE-gátlókkal kezelt betegeknél, a lozartánt vagy hidroklorotiazidot szedő betegeknél a köhögés előfordulása hasonló és szignifikánsan alacsonyabb volt, mint az ACE-gátlóval kezelt betegek körében. Ezen túlmenően, 4131 betegen végzett, 16, kettős-vak klinikai vizsgálat átfogó elemzése szerint a lozartánnal kezelt betegeknél a spontán jelentett köhögés incidenciája (3,1%) hasonló volt ahhoz, amit a placebóval (2,6%) vagy hidroklorotiaziddal (4,1%) kezelt betegeknél tapasztaltak, míg az ACE-gátlók alkalmazása esetén ez az arány 8,8% volt.


A nem-cukorbeteg, hypertoniás betegeknél, akiknél proteinuria áll fenn, a lozartán-kálium alkalmazása szignifikánsan csökkenti a proteinuriát, a frakcionált fehérje- és IgG-kiválasztást. A lozartán fenntartja a glomerulus filtrációs arányt és csökkenti a filtrációs frakciót. A lozartán általában csökkenti a szérum húgysavszintjét (rendszerint < 0,4 mg/dl), ami krónikus kezelés esetén állandónak bizonyult.


A lozartán nem hat az autonóm reflexekre, és nincs tartós hatással a plazma noradrenalin szintjére sem.


Balkamrai elégtelenségben szenvedő betegeknél a 25 mg-os és 50 mg-os dózisú lozartán pozitív keringési és neurohormonális hatást váltott ki, melyet a szívindex növekedése, valamint a pulmonális kapilláris éknyomás, az általános érellenállás, az átlagos szisztémás vérnyomás és a szívfrekvencia csökkenése jellemzett, ezen kívül ugyancsak csökkent a keringő aldoszteron és noradrenalin szintje. A vérnyomáscsökkenés előfordulása dózisfüggő volt ezeknél a szívelégtelenségben szenvedő betegeknél.


Hypertonia vizsgálatok


Kontrollos klinikai vizsgálatokban a napi egyszeri lozartán-adagolás az enyhe, vagy közepesen súlyos fokú esszenciális hypertoniás betegeknél statisztikailag szignifikánsan csökkentette a szisztolés és diasztolés vérnyomást. 24 órával az adagolást követően elvégzett vérnyomásmérés az 5-6 órával az adagolást követően elvégzett vérnyomásméréssel összevetve 24 órán át fennálló vérnyomáscsökkenést mutatott ki; a természetes diurnális ritmus megmaradt. Az adagolási intervallum végén mért vérnyomáscsökkenés az adagolást követő 5-6. órában mért hatás 70-80%-a volt.


A lozartán adásának felfüggesztése hypertoniás betegeknél nem eredményezte a vérnyomás hirtelen megemelkedését (rebound). A vérnyomás jelentős csökkenése ellenére a lozartán nem gyakorolt klinikailag szignifikáns hatást a szívfrekvenciára.


A lozartán egyformán hatásos férfi- és nő-, valamint (65 évesnél) fiatalabb és idősebb hypertoniás betegek esetében.


LIFE vizsgálat

A LIFE (Losartan Intervention For Endpoint reduction in hypertension; Lozartánnal elért végponti hypertonia-csökkentés) vizsgálat egy randomizált, hármas-vak, aktív-kontrollos vizsgálat volt, melyet 9193, 55 és 80 év közötti, EKG-val igazolt balkamra-hypertrophiás, hypertoniában szenvedő beteg bevonásával végeztek el. A betegek a randomizációt követően naponta egyszer 50 mg lozartánt, vagy naponta egyszer 50 mg atenololt kaptak. Amennyiben a vérnyomás célértékét (< 140/90 Hgmm) nem sikerült elérni, elsődlegesen hidroklorotiazidot (12,5 mg) adtak a kezeléshez, majd szükség esetén a lozartán, ill. az atenolol adagját naponta egyszer 100 mg-ra emelték. Szükség esetén a vérnyomás célértékének elérése érdekében ACE-gátlók, angiotenzin II-antagonisták és béta-blokkolók kivételével egyéb vérnyomáscsökkentő gyógyszereket is alkalmaztak.


A követés átlagos időtartama 4,8 év volt.


A vizsgálat elsődleges végpontja az összetett cardiovascularis morbiditás és mortalitás volt, melyet a cardiovascularis halálesetek, stroke és myocardialis infarctus összesített előfordulási gyakoriságának csökkenése alapján mértek. A vérnyomás szignifikánsan lecsökkent, a két csoportban hasonló szintre. Az elsődleges összetett végpontot elérő betegeknél a lozartán-kezelés az atenololhoz képest 13,0%-os (p = 0,021, 95% KI: 0,77-0,98) kockázatcsökkenést jelentett. Ez főként a stroke előfordulási arányában bekövetkezett csökkenésnek tulajdonítható. A lozartán a stroke kialakulásának kockázatát az atenololhoz képest 25%-kal csökkentette (p = 0,001, 95% KI: 0,63-0,89). A cardiovascularis halálesetek és a myocardialis infarctus kialakulásának aránya nem különbözött szignifikáns mértékben a kezelési csoportokban.


A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) kettős blokádja

Két nagy, randomizált, kontrollos vizsgálatban [ONTARGET (ONgoing Telmisartan Alone and in combination with Ramipril Global Endpoint Trial) és VA NEPHRON-D (The Veterans Affairs Nephropathy in Diabetes)] vizsgálták az ACE-gátló és angiotenzin II-receptor-blokkoló kombinált alkalmazását.

Az ONTARGET vizsgálatot olyan betegeken végezték, akiknek a kórtörténetében cardiovascularis vagy cerebrovascularis betegség, vagy szervkárosodással járó II. típusú diabetes mellitus szerepelt. A VA NEPHRON‑D vizsgálatot II. típusú diabetesben és diabeteses nephropathiában szenvedő betegeken végezték.

Ezek a vizsgálatok nem mutattak ki szignifikánsan előnyös hatásokat a renalis és/vagy cardiovascularis kimenetel és a mortalitás vonatkozásában, miközben a monoterápia esetén megfigyelthez képest nőtt a hyperkalaemia, az akut veseelégtelenség és/vagya hypotonia kockázata.

A hasonló farmakodinámiás tulajdonságok alapján ezek az eredmények más ACE-gátlók és angiotenzin II-receptor-blokkolók esetében is relevánsak.

Ezért az ACE-gátlók és angiotenzin II-receptor-blokkolók nem adhatók együtt diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknek.

Az ALTITUDE (Aliskirén Trial in Type 2 Diabetes Using Cardiovascular and Renal Disease Endpoints) vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák, előnyös-e a standard ACE-gátló- vagy angiotenzin II-receptor-blokkoló-kezelés kiegészítése aliszkirénnel II. típusú diabetesben és krónikus vesebetegségben, illetve cardiovascularis betegségben vagy mindkettőben szenvedő betegeknél. A vizsgálatot idő előtt leállították, mert nőtt a mellékhatások kockázata. A cardiovascularis eredetű halál és a stroke szám szerint gyakoribb volt az aliszkirén-csoportban, mint a placebo-csoportban, és a jelentős mellékhatások illetve súlyos mellékhatások (hyperkalaemia, hypotonia és veseműködési zavar) is gyakoribbak voltak az aliszkirén-csoportban, mint a placebo-csoportban.


Hidroklorotiazid


A hidroklorotiazid tiazid diuretikum. A tiazidok vérnyomáscsökkentő hatásának mechanizmusa nem teljesen ismert. A tiazidok a vese disztális tubulusaiban zajló elektrolit-reabszorpcióra hatnak, közvetlenül és megközelítőleg azonos mértékben fokozva a nátrium és a klorid kiválasztását. A hidroklorotiazid diuretikus hatása csökkenti a plazmavolument, növeli a plazma reninaktivitást és növeli az aldoszteron kiválasztását, ami következésképpen emeli a vizelettel történő kálium- és bikarbonát-kiválasztást és csökkenti a szérum káliumszintet. A renin-aldoszteron kapcsolatát az angiotenzin II mediálja, így egy angiotenzin II-receptor-antagonista együttadása megfordíthatja a tiazid diuretikummal kapcsolatos káliumveszteséget.


Per os alkalmazást követően a diurézis 2 órán belül megkezdődik, kb. 4 órán belül tetőzik és kb. 6‑12 órán keresztül érvényesül. A vérnyomáscsökkentő hatás legfeljebb 24 óráig tart.


Nem-melanomatípusú bőrrák (NMSC)

Epidemiológiai tanulmányokból származó, rendelkezésre álló adatok alapján kumulatív dózisfüggő kapcsolatot figyeltek meg a hidroklorotiazid (HCTZ) és az NMSC között. Az egyik tanulmány 71 533 BCC-ben és 8629 SCC-ben szenvedő beteget vizsgált, a hozzájuk tartozó 1 430 833, illetve 172 462 létszámú kontrollcsoportokkal. A magas HCTZ használat (legalább 50 000 mg kumulatív dózis) kapcsolatba hozható volt a következő korrigált esélyhányados (OR) értékekkel: 1,29 (95% CI: 1,23‑1,35) a BCC és 3,98 (95% CI: 3,68–4,31) az SCC esetében. Mind a BCC, mind az SCC esetében egyértelmű volt a kumulatív dózis-hatás kapcsolat. Egy másik tanulmány az ajakrák (SCC) és a HCTZ közötti lehetséges összefüggést mutatta ki: 633 ajakrákkal kapcsolatos esetet hasonlítottak össze egy 63 067 létszámú kontrollcsoporttal, kockázatalapú mintavételi stratégia alkalmazásával. Kumulatív dózis-hatás kapcsolatot mutattak ki a következő korrigált OR-értékkel: 2,1 (95% CI: 1,7-2,6) megemelkedett 3,9-re (3,0-4,9) magas szintű gyógyszerhasználat esetén (~25 000 mg) és az OR 7,7 (5,7-10,5) volt a legmagasabb kumulatív dózis esetén (~100 000 mg) (lásd még 4.4 pont).


5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok


Felszívódás


Lozartán

Per os adagolást követően a lozartán jól felszívódik, és first-pass metabolizmuson megy keresztül egy aktív karboxilsav-metabolitot és más inaktív metabolitokat képezve. A lozartán tabletták szisztémás biohasznosulása körülbelül 33%-nak felel meg. A lozartán és aktív metabolitja átlagos csúcskoncentrációjukat egy órán, illetve 3-4 órán belül érik el. Nem volt klinikailag szignifikáns hatással a lozartán plazmakoncentrációs profiljára, ha a gyógyszert standard étkezéssel együtt adták.


Eloszlás


Lozartán

Mind a lozartán, mind aktív metabolitja ≥ 99%-ban kötődik a plazmafehérjékhez, elsősorban az albuminhoz. A lozartán megoszlási térfogata 34 liter. Patkányokon végzett kísérletek arra utalnak, hogy a lozartán egyáltalán nem, vagy csak alig hatol át a vér-agy gáton.


Hidroklorotiazid

A hidroklorotiazid átjut a placentán, a vér-agy gáton azonban nem. Az anyatejbe kiválasztódik.


Biotranszformáció


Lozartán

Az intravénásan vagy szájon át adott lozartán kb. 14%-a alakul át aktív metabolittá. A 14C-vel jelzett lozartán-kálium per os és intravénás adása után a keringő plazma radioaktivitása elsődlegesen a lozartánnak és aktív metabolitjának tudható be. A lozartán aktív metabolittá való minimális átalakulását a vizsgált személyek mintegy egy százalékánál észlelték.


Az aktív metaboliton kívül inaktív metabolitok is képződnek, egyebek között két fő metabolit alakul ki a butil-oldallánc hidroxilációja által, és egy kevésbé jelentős metabolit: egy N‑2‑tetrazol‑glükuronid‑származék képződik.


Elimináció


Lozartán

A lozartán plazma-clearance-e hozzávetőleg 600 ml/perc, aktív metabolitjáé pedig hozzávetőleg 50 ml/perc. A lozartán, ill. aktív metaboliltjának renalis clearance-e külön-külön hozzávetőleg 74 ml/perc, ill. 26 ml/perc. Ha a lozartánt per os alkalmazzák, a dózis mintegy 4%-a ürül változatlan formában a vizelettel, és mintegy 6%-a ürül a vizelettel aktív metabolitként. Legfeljebb 200 mg-os per os lozartán-kálium adagig a lozartán és aktív metabolitjának farmakokinetikája lineáris.


Per os adagolást követően a lozartán és aktív metabolitjának plazmakoncentrációja poliexponenciálisan csökken, a lozartán terminális felezési ideje kb. 2 óra, míg aktív metabolitjáé kb. 6-9 óra. Napi egyszer 100 mg-os adag esetén sem a lozartán, sem aktív metabolitja nem mutat szignifikáns akkumulációt a plazmában.


Mind az epe-, mind a húgyúti kiválasztódás hozzájárul a lozartán és metabolitjainak kiürüléséhez. Emberen egy 14C-vel jelzett lozartán per os dózisának beadását követően a radioaktivitás kb. 35%-a nyerhető vissza a vizeletből és 58%-a a székletből.


Hidroklorotiazid

A hidroklorotiazid nem metabolizálódik, hanem a vesén keresztül, gyors ütemben kiürül. A plazmaszint legalább 24 órán keresztül történő megfigyelése alatt a felezési idő a plazmában 5,6 és 14,8 óra között ingadozott. A per os adott adag legalább 61%-a 24 órán belül változatlan formában kiürül a szervezetből.


Speciális betegcsoportok


Lozartán-hidroklorotiazid

Az időskorú hypertoniás betegeknél a lozartán és aktív metabolitjának plazmakoncentrációi, illetve a hidroklorotiazid felszívódása alapvetően nem térnek el a fiatal hypertoniás betegeknél tapasztaltaktól.


Lozartán

Enyhe és középsúlyos alkoholos májcirrózisban, per os adagolást követően a lozartán plazmakoncentrációja a fiatal önként jelentkező férfiak plazmakoncentráció-értékeinek 5-szöröse, aktív metabolitjának plazmakoncentrációja pedig 1,7-szerese volt.


Farmakokinetikai vizsgálatok kimutatták, hogy a lozartán AUC-értéke nem különbözik a japán és nem japán egészséges férfiaknál. A karbonsav metabolit (E-3174) AUC-értéke azonban különbözőnek tűnik a két csoport között, japán embereknél mintegy másfélszer nagyobb értékkel jelentkezik, mint nem japánoknál. Ezen eredmények klinikai jelentősége nem ismert.


Sem a lozartán, sem aktív metabolitja nem távolítható el hemodialízissel.


5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei


A hagyományos farmakológiai és genotoxicitási vizsgálatok alapján a preklinikai adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. A lozartán/hidroklorotiazid potenciális toxicitását krónikus toxicitási vizsgálatokban értékelték, patkányokban és kutyákban, per os adagolva maximálisan 6 hónapig. Az ezzel a kombinációval végzett vizsgálatokban megfigyelt változásokat főleg a lozartán összetevő okozta. A lozartán/hidroklorotiazid kombináció alkalmazása a vörösvérsejtek paramétereinek (erythrocyták, hemoglobin, hematokrit) csökkenését, a szérum karbamid-N növekedését, a szív tömegének csökkenését (hisztológiai korreláció nélkül) és gastrointestinalis változásokat (mucosus membránléziók, fekélyek, eróziók, haemorrhagia) okozott. Lozartán/hidroklorotiazid kombinációval kezelt patkányoknál vagy nyulaknál fellépő teratogenitási bizonyítékok nem voltak. A magzati toxicitás patkányokban – amint azt az F1 generációban a normális számon felüli bordák számának kismértékű növekedése bizonyította – megfigyelhető volt, amikor a nőstényeket a gesztáció előtt és alatt kezelték. Amint azt az önmagában adott lozartánnal végzett vizsgálatoknál megfigyelték, magzati és újszülöttkori nemkívánatos hatások jelentkeztek, beleértve a vesetoxicitást és a magzati halált, amikor terhes patkányokat kezeltek lozartán/hidroklorotiazid kombinációjával a késői gesztáció és/vagy szoptatás ideje alatt.



6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK


6.1 Segédanyagok felsorolása


Tablettamag:

Hidegen duzzadó kukoricakeményítő

Mikrokristályos cellulóz

Laktóz-monohidrát

Magnézium-sztearát


Filmbevonat:

Hipromellóz

Makrogol 4000

Talkum

Titán-dioxid (E 171)


6.2 Inkompatibilitások


Nem értelmezhető.


6.3 Felhasználhatósági időtartam


5 év


HDPE tartály:

A tartály első kinyitása után a készítményt 100 napon belül fel kell használni.


6.4 Különleges tárolási előírások


Legfeljebb 30 °C-on tárolandó. A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.


6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése


7, 10, 14, 20, 28, 30, 50, 56, 60, 84, 90, 98 vagy 112 db filmtabletta PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban, dobozban.

100 db filmtabletta polietilén (fehér HDPE) tartályban, garanciazáras polipropilén (fehér PP) kupakkal lezárva, dobozban.


Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.


6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk


Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.


Megjegyzés: (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).



7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA


KRKA, d.d., Novo mesto, Šmarješka cesta 6, 8501 Novo mesto, Szlovénia



8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)


OGYI-T-10305/09 28×

OGYI-T-10305/10 30×

OGYI-T-10305/11 60×

OGYI-T-10305/12 90×



9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA


A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2010. október 11.


A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2017. október 3.



10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA


2024. január 22.

NNGYK/GYSZ/2706/2024

Kiszerelések

Megnevezés Csomagolás Nyilvántartási szám
30 X - buborékcsomagolásban Al/PVC/PVDC OGYI-T-10305 / 10
60 X - buborékcsomagolásban Al/PVC/PVDC OGYI-T-10305 / 11
90 X - buborékcsomagolásban Al/PVC/PVDC OGYI-T-10305 / 12

Forrás

Az adatok forrása: OGYÉI Gyógyszeradatbázis

Gyógyszer adatai
  • Hatóanyag losartan; hydrochlorothiazide
  • ATC kód C09DA01
  • Forgalmazó Krka d.d.,
  • Nyilvántartási szám OGYI-T-10305
  • Jogalap Generikus
  • Engedélyezés dátuma 2010-10-11
  • Állapot TK
  • Kábítószer / Pszichotróp nem
Hivatalos OGYÉI oldal