LENDIN 20 mg tabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Lendin 20 mg tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

20 mg bilasztint tartalmaz tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Tabletta.

Fehér, hosszúkás, mindkét oldalán domború, az egyik oldalán bemetszéssel ellátott tabletta (hosszúsága 10 mm, szélessége 5 mm).

A tablettán levő bemetszés csak a széttörés elősegítésére, és a lenyelés megkönnyítésére szolgál, nem arra, hogy a készítményt egyenlő adagokra ossza.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Allergiás (szezonális és perenniális) rhinoconjunctivitis és urticaria tüneti kezelése.

A Lendin felnőttek és serdülők (12 évesek és 12 éven felüliek) számára javallott.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőttek és serdülők (12 évesek vagy 12 éven felüliek)

20 mg bilasztin (1 db tabletta) naponta egyszer az allergiás (szezonális és perenniális) rhinoconjunctivitis és az urticaria tüneteinek enyhítésére.

A tablettát az étkezés vagy gyümölcslé ivása előtt egy órával, vagy két órával ezt követően kell bevenni (lásd 4.5 pont).

A kezelés időtartama:

Allergiás rhinoconjunctivitis esetében a kezelésnek az allergén expozíció időtartamára kell korlátozódnia. Szezonális allergiás rhinitisnél a tünetek megszűnésekor a kezelést abba lehet hagyni, majd ismételt jelentkezésükkor újra lehet kezdeni. Perenniális allergiás rhinitis esetén folyamatos kezelés ajánlott a betegnek az allergén expozíciónak kitett időszakban. Urticaria esetén a kezelés időtartama a panaszok típusától, időtartamától és lefolyásától függ.

Különleges betegcsoportok

Idősek

Nincs szükség az adagolás módosítására időskorú betegeknél (lásd 5.1 és 5.2 pont).

Vesekárosodás

Felnőttek speciális kockázati csoportjában (károsodott vesefunkciójú betegeken) végzett vizsgálatok alapján felnőtteknél nincs szükség a bilasztin dózisának módosítására (lásd 5.2 pont).

Májkárosodás

Nincsenek klinikai tapasztalatok a készítmény májkárosodásban szenvedő felnőtt betegeknél történő alkalmazására. Azonban mivel a bilasztin nem metabolizálódik, és változatlan formában a vizelettel és a széklettel ürül, nem várható, hogy a májkárosodás a biztonságos szint fölé növelné a szisztémás expozíciót felnőtt betegeknél. Ezért nincs szükség az adagolás módosítására károsodott májfunkciójú felnőtt betegeknél (lásd 5.2 pont).

Gyermekek

- Gyermekek 6-11 éves, legalább 20 kg testsúly esetén

Naponta egyszer 10 mg bilasztin allergiás (szezonális és perenniális) rhinoconjunctivitis és csalánkiütés tüneteinek enyhítésére.

- 6 évnél fiatalabb és 20 kg alatti gyermekek

A jelenleg hozzáférhető adatokat a 4.4, 4.8 és az 5.1 és 5.2 pont ismerteti, azonban adagolási javaslat még nem készülhetett. Ezért a bilasztin ebben a korcsoportban nem alkalmazható.

A bilasztin biztonságosságát és hatásosságát vese- illetve májkárosodott gyermekek esetében még nem igazolták.

6 és 11 év közötti, legalább 20 kg testsúlyú gyermekek számára a Lendin 10 mg szájban diszpergálódó tabletta  és a Lendin 2,5 mg/ml belsőleges oldat javallott.

Az alkalmazás módja

Szájon át alkalmazandó.

A tablettát vízzel kell lenyelni. Javasolt a napi adagot egyszerre bevenni.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Gyermekek

A bilasztin biztonságosságát és hatékonyságát 2 éven aluli gyermekeknél még nem állapították meg, és kevés klinikai tapasztalat áll rendelkezésre 2 és 5 év közötti gyermekeken, ezért a bilasztin ebben a korcsoportban nem alkalmazható.

Mérsékelt vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél a bilasztinnak P-glikoprotein gátlókkal, így pl. ketokonazollal, eritromicinnel, ciklosporinnal, ritonavirrel vagy diltiazemmel való együttadásakor megemelkedhet a bilasztin plazmaszintje, és ezért fokozódhat a bilasztin okozta mellékhatások kialakulásának kockázata. Ezért a bilasztin P-glikoprotein gátlókkal történő együttadása kerülendő mérsékelt vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetében.

Bilasztint szedő betegeknél jelentettek olyan eseteket, amikor megnyúlt QT-szakasz ábrázolódott az EKG-n (lásd 4.8, 4.9 és 5.1 pont). A QT-/QTc-szakasz megnyúlását okozó gyógyszerek feltételezhetően növelik a torsade de pointes kialakulásának kockázatát.

Ezért a bilasztin csak kellő körültekintéssel adható olyan betegeknek, akiknél a QT-/QTc-szakasz megnyúlásának fokozott kockázata áll fenn. Ide tartoznak azok a betegek, akik anamnézisében cardialis arrhythmia szerepel; akiknél hypokalaemia, hypomagnesaemia, illetve hypocalcaemia áll fenn; akiknél a QT-szakasz megnyúlása eleve ismert, vagy akiknél a bradycardia jelentős mértékű; illetve azok a betegek, akik egyidejűleg más, QT-/QTc-megnyúlást esetlegesen előidéző gyógyszert is alkalmaznak.

Ez a gyógyszer kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Interakciós vizsgálatokat csak felnőtteknél végeztek, és ezeket az alábbiakban foglaljuk össze.

Táplálékkal való kölcsönhatás:

A táplálékbevitel jelentős mértékben, 30 %-kal csökkenti a bilasztin orális biohasznosulását.

Grapefruit-lével való kölcsönhatás:

Lendin 20 mg tabletta és grapefruitlé egyidejű bevitele 30 %-kal csökkentette a bilasztin orális biohasznosulását. Ezt a hatást más gyümölcslevek is kiválthatják. A biohasznosulás csökkenése változó mértékű lehet a gyümölcstől és a termék gyártójától függően. Az interakció mechanizmusa egy felvevő transzporter, az OATP1A2 gátlásán alapul, amelynek a bilasztin egy szubsztrátja (lásd 5.2 pont). Azok a gyógyszerek, amelyek az OATP1A2 szubsztrátjai vagy gátlói, mint például a ritonavir vagy a rifampicin, szintén rendelkeznek a bilasztin plazma koncentrációját csökkentő potenciállal.

Ketokonazollal vagy eritromicinnel való kölcsönhatás:

Napi egyszer 20 mg bilasztin és napi egyszer 400 mg ketokonazol vagy napi háromszor 500 mg eritromicin egyidejű bevitelekor a bilasztin AUC-je 2-szeresére, a C_max pedig 2-3-szorosára emelkedett. Ezek a változások az intestinalis efflux transzporterekkel való kölcsönhatással magyarázhatóak, mivel a bilasztin a P-gp szubsztrátja, és nem metabolizálódik (lásd 5.2 pont). Ezek a változások valószínűleg nem befolyásolják sem a bilasztin, sem a ketokonazol vagy eritromicin biztonságossági profilját. Egyéb gyógyszerek, melyek a P-gp szubsztrátjai vagy inhibitorai, mint például a ciklosporin, szintén képesek növelni a bilasztin plazmakoncentrációját.

Diltiazemmal való kölcsönhatás:

Napi egyszer 20 mg bilasztin és napi egyszer 60 mg diltiazem egyidejű bevitelekor a bilasztin C_max értéke 50%-kal emelkedett. Ez a változás az intestinalis efflux transzporterekkel (lásd 5.2 pont) való kölcsönhatással magyarázható, és valószínűleg nem befolyásolja a bilasztin biztonságossági profilját.

Alkohollal való kölcsönhatás:

A psychomotoros teljesítmény alkohol és napi egyszer 20 mg bilasztin egyidejű bevitelét követően hasonló volt, mint alkohol és placebo együttadása esetén.

Lorazepámmal való kölcsönhatás:

8 napos, napi egyszer 20 mg bilasztinnal és napi egyszer 3 mg lorazepámmal történő egyidejű kezelés nem fokozta a lorazepám központi idegrendszeri depressziót okozó hatásait.

Gyermekek és serdülők

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek. Mivel nincs klinikai tapasztalat gyermekeknél a bilasztinnak más gyógyszerekkel, élelmiszerekkel vagy gyümölcslevekkel való kölcsönhatásaira vonatkozóan, ezért jelenleg a felnőtteknél végzett interakciós tanulmányok eredményeire kell támaszkodni a bilasztin gyermekeknek történő felírásakor. Nincsenek klinikai adatok gyermekeknél annak megállapítására, hogy az AUC vagy a Cmax kölcsönhatások miatt bekövetkező változásai befolyásolják-e a bilasztin biztonságossági profilját.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Nincsenek adatok, ill. csak korlátozott klinikai tapasztalat áll rendelkezésre bilasztin alkalmazására vonatkozóan terhes nők esetén. Az állatkísérletes vizsgálatok során nem mutattak ki közvetlen vagy közvetett reproduktív toxicitást, a szülésre vagy a postnatalis fejlődésre kifejtett kedvezőtlen hatásokat (lásd 5.3 pont). Elővigyázatosságból azonban kerülendő a Lendin alkalmazása terhesség idején.

Szoptatás

A bilasztin tejbe történő kiválasztását humán egyedekben nem vizsgálták. A rendelkezésre álló, állatkísérletek során kapott farmakokinetikai adatok a bilasztin kiválasztódását igazolták az anyatejbe (lásd 5.3 pont). A szoptatás abbahagyására/felfüggesztésére vagy a Lendin alkalmazásának abbahagyására /felfüggesztésére vonatkozó döntéséhez figyelembe kell venni a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a bilasztin-terápia előnyét az anyára nézve.

Termékenység

Nincsenek adatok, illetve csak korlátozott klinikai tapasztalat áll rendelkezésre.

A patkányokon végzett vizsgálatok nem mutattak ki semmilyen negatív hatást a termékenységre vonatkozóan (lásd 5.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Egy felnőtteken végzett, a bilasztin gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre gyakorolt hatását elemző vizsgálatban a bilasztin 20 mg tablettával történő kezelés nem befolyásolta a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Azonban, mivel a gyógyszerre adott egyéni válasz különböző lehet, a betegeket figyelmeztetni kell, hogy ne vezessenek vagy ne kezeljenek gépeket, amíg meg nem győződnek arról, hogyan reagál saját szervezetük a bilasztinra.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása felnőtt és serdülőkorú betegeknél

A klinikai vizsgálatok során a 20 mg bilasztinnal kezelt allergiás rhinoconjunctivitisben vagy krónikus idiopathiás urticariában szenvedő felnőtt és serdülőkorú betegeken a nemkívánatos hatások előfordulási gyakorisága hasonló volt, mint a placebóval kezelt betegeken (12,7%, illetve 12,8%).

A klinikai fejlesztés során végzett II. és III. fázisú klinikai vizsgálatokban 2525 felnőtt vagy serdülő- korú beteget kezeltek a bilasztin különböző adagjaival, akik közül 1697 beteg kapott 20 mg bilasztint. Ezekben a vizsgálatokban 1362 beteg kapott placebo kezelést. A 20 mg bilasztinnal kezelt allergiás rhinoconjunctivitisben vagy krónikus idiopathiás urticariában szenvedő felnőtteken vagy serdülőkön észlelt leggyakoribb mellékhatások a következők voltak: fejfájás, álmosság, szédülés és fáradtságérzet. Ezek a mellékhatások hasonló gyakorisággal fordultak elő a placebót szedő betegeknél is.

A mellékhatások táblázatos összefoglalója felnőtt és serdülőkorú betegeken

Az alábbi táblázat azokat a bilasztin kezeléssel legalább potenciálisan összefüggésbe hozható mellékhatásokat tartalmazza, amelyeket a klinikai fejlesztés során a 20 mg bilasztinnal kezelt betegek (n=1697) több mint 0,1%-ánál jelentettek.

MedDRA szerinti gyakorisági kategóriák:

Nagyon gyakori (1/10)

Gyakori (1/100 – <1/10)

Nem gyakori (1/1000 –<1/100)

Ritka (1/10 000 –<1/1000)

Nagyon ritka (<1/10 000),

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Az alábbi táblázat nem tartalmazza a ritka, nagyon ritka és ismeretlen gyakorisággal előforduló mellékhatásokat:

MedDRA szerinti szervrendszer		bilasztin 20 mg n=1697	Az összes bilasztin dózis n=2525			Placebo n=1362
Gyakoriság	Mellékhatás
Fertőző betegségek és parazitafertőzések
Nem gyakori	Orális herpes fertőzés	2 (0,12%)		2 (0,08%)		0 (0,0%)
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
Nem gyakori	Fokozott étvágy	10 (0,59%)	11 (0,44%)			7 (0,51%)
Pszichiátriai kórképek
Nem gyakori	Szorongás	6 (0,35%)	8 (0,32%)			0 (0,0%)
Álmatlanság	2 (0,12%)	4 (0,16%)			0 (0,0%)
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori	Álmosság	52 (3,06%)		82 (3,25%)		39 (2,86%)
Fejfájás	68( 4,01%)		90 (3,56%)		46 (3,38%)
Nem gyakori	Szédülés	14 (0,83%)		23 (0,91%)		8 (0,59%)
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei
Nem gyakori	Tinnitus	2 (0,12%)			2 (0,08%)	0 (0,0%)
Vertigo	3 (0,18%)			3 (0,12%)	0 (0,0%)
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek
Nem gyakori	Jobb Tawara-szárblokk	4 (0,24%)			5 (0,20%)	3 (0,22%)
Sinus arrhythmia	5 (0,30%)			5 (0,20%)	1 (0,07%)
QT-megnyúlás az EKG-n*	9 (0,53%)			10 (0,40%)	5 (0,37%)
Egyéb EKG eltérések	7 (0,41%)			11 (0,44%)	2 (0,15%)
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinális betegségek és tünetek
Nem gyakori	Dyspnoe	2 (0,12%)			2 (0,08%)	0 (0,0%)
Orrtáji diszkomfort érzés	2 (0,12%)			2 (0,08%)	0 (0,0%)
Orrnyálkahártya szárazsága	3 (0,18%)			6 (0,24%)	4 (0,29%)
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Nem gyakori	Gyomortáji fájdalom	11 (0,65%)			14 (0,55%)	6 (0,44%)
Hasi fájdalom	5 (0,30%)			5 (0,20%)	4 (0,29%)
Hányinger, émelygés	7 (0,41%)			10 (0,40%)	14 (1,03%)
Hasi diszkomfort érzés	3 (0,18%)			4 (0,16%)	0 (0,0%)
Hasmenés	4 (0,24%)			6 (0,24%)	3 (0,22%)
Szájszárazság	2 (0,12%)			6 (0,24%)	5 (0,37%)
Dyspepsia	2 (0,12%)			4 (0,16%)	4 (0,29%)
Gastritis	4 (0,24%)			4 (0,16%)	0 (0,0%)
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Nem gyakori	Pruritus	2 (0,12%)			4 (0,16%)	2 (0,15%)
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Nem gyakori	Fáradtságérzet	14 (0,83%)			19 (0,75%)	18 (1,32%)
Szomjúság	3 (0,18%)			4 (0,16%)	1 (0,07%)
A korábbi állapot javulása	2 (0,12%)			2 (0,08%)	1 (0,07%)
Láz	2 (0,12%)			3 (0,12%)	1 (0,07%)
Asthenia	3 (0,18%)			4 (0,16%)	5 (0,37%)
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei
Nem gyakori	Gamma-glutamiltranszferáz (Gamma-GT) szint emelkedés	7 (0,41%)		8 (0,32%)		2 (0,15%)
Alanin aminotranszferáz (GPT/ALAT)-szint emelkedés	5 (0,30%)		5 (0,20%)		3 (0,22%)
Aszpartát aminotranszferáz (GOT/ASAT)-szint emelkedés	3 (0,18%)		3 (0,12%)		3 (0,22%)
Szérum kreatinin szint emelkedés	2 (0,12%)		2 (0,08%)		0 (0,0%)
Szérum trigliceridek szintjének emelkedése	2 (0,12%)		2 (0,08%)		3 (0,22%)
Testsúlynövekedés	8 (0,47%)		12 (0,48%)		2 (0,15%)

*A forgalomba hozatalt követően is jelentettek olyan eseteket, amikor megnyúlt QT-szakasz ábrázolódott az EKG-n.

Gyakorisága nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg): Palpitatio, tachycardia, túlérzékenységi reakciók (mint az anaphylaxia, angiooedema, dyspnoe, bőrkiütés, lokalizált ödéma/helyi duzzanat és erythema) és hányás eseteit észlelték a gyógyszer forgalomba kerülését követő időszakban.

Egyes kiválasztott mellékhatások leírása felnőtteknél és serdülőknél

Álmosságot, fejfájást, szédülést és fáradtságérzetet egyaránt észleltek a 20 mg bilasztinnal és a placebóval kezelt betegeknél. A gyakoriság az álmosságra vonatkozóan: 3,06 % vs. 2,86%, a fejfájásra vonatkozóan: 4,01% vs. 3,38%; a szédülésre: 0,83% vs. 0,59%, és a fáradtságérzetre: 0,83% vs. 1,32% volt.

A poszt-marketing mellékhatás megfigyelés során összegyűjtött információk megerősítették a klinikai fejlesztés során megfigyelt biztonságossági profilt.

A biztonságossági profil összefoglalása gyermekeknél és serdülőknél

A klinikai fejlesztés során a (12 - 17 éves) serdülőknél észlelt mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága a felnőtteknél tapasztaltakkal azonos volt. Az ebben a betegcsoportban (serdülőkön) a poszt-marketing mellékhatás megfigyelés során összegyűjtött információk megerősítik a klinikai vizsgálatok megállapításait.

Azoknak az allergiás rhinoconjunctivitis vagy krónikus idiopathiás urticaria miatt 10 mg bilasztinnal kezelt, 12-hetes, kontrollos klinikai vizsgálatban résztvevő (2-11 év közötti) gyermekeknek az aránya, akiknél mellékhatást jelentettek, hasonló volt a placebót kapó betegekéhez (68,5% vs. 67,5%). A bilasztinnal (szájban diszpergálódó tablettával) végzett klinikai vizsgálatok során a leggyakrabban, 291 (2-11 éves) gyermek által jelentett mellékhatások a fejfájás, allergiás conjunctivitis, rhinitis és abdominalis fájdalom voltak (^#ebből 260 gyermeket a klinikai biztonságossági vizsgálatokban, 31 gyermeket a farmakokinetikai vizsgálatokban kezeltek). Ezek a kezeléssel összefüggésbe hozható nemkívánatos események hasonló gyakorisággal fordultak elő a 249 placebót kapó betegnél is.

A gyermekeknél tapasztalt mellékhatások táblázatos összefoglalása

Az alábbi táblázat a bilasztin kezeléssel legalább potenciálisan összefüggésbe hozható és a klinikai fejlesztés során bilasztin kezelést kapó (2-11 év közötti) gyermekek több, mint 0,1% -ánál jelentett mellékhatásokat tartalmazza.

A gyakorisági kategóriák az alábbiak:

Nagyon gyakori (1/10)

Gyakori (1/100 – <1/10)

Nem gyakori (1/1000 –<1/100)

Ritka (1/10 000 –<1/1000)

Nagyon ritka (<1/10 000),

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

A táblázat nem tartalmazza a ritka, nagyon ritka és ismeretlen gyakorisággal előforduló mellékhatásokat.

MedDRA szerinti szervrendszer			Bilasztin 10 mg (n=291)#	Placebo (n=249)
Gyakoriság		Mellékhatás
Fertőző betegségek és parazitafertőzések
Gyakori	Rhinitis		3 (1,0 %)	3 (1,2 %)
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori	Fejfájás		6 (2,1 %)	3 (1,2 %)
Nem gyakori	Szédülés		1 (0,3 %)	0 (0,0 %)
Eszméletvesztés		1 (0,3 %)	0 (0,0 %)
Szembetegségek és szemészeti tünetek
Gyakori	Allergiás conjunctivitis		4 (1,4 %)	5 (2,0 %)
Nem gyakori	Szem irritáció		1 (0,3 %)	0 (0,0 %)
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori	Abdominalis fájdalom / Felső abdominalis fájdalom		3 (1,0 %)	3 (1,2 %)
Nem gyakori	Diarrhoea		2 (0,7 %)	0 (0,0 %)
	Nausea		1 (0,3 %)	0 (0,0 %)
	Ajakduzzanat		1 (0,3 %)	0 (0,0 %)
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Nem gyakori	Eczema		1 (0,3 %)	0 (0,0 %)
	Urticaria		2 (0,7 %)	2 (0,8 %)
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Nem gyakori	Fáradtságérzet		2 (0,7 %)	0 (0,0 %)

^#260 gyermek vett részt a klinikai biztonságossági vizsgálatban, 31 gyermek a farmakokinetikai vizsgálatban.

Egyes kiválasztott mellékhatások leírása gyermekeknél

Fejfájást, abdominalis fájdalmat, allergiás conjunctivitist és rhinitist egyaránt észleltek a 10 mg bilasztinnal és a placebóval kezelt gyermekeknél. A gyakoriság a fejfájásra vonatkozóan: 2,1% vs. 1,2%; a hasi fájdalomra: 1,0% vs. 1,2%; az allergiás conjunctivitisre 1,4% vs. 2,0%; a rhinitisre 1,0% vs. 1,2% volt.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A bilasztin akut túladagolására vonatkozó információk a gyógyszerfejlesztés során végzett klinikai vizsgálatok tapasztalataiból és a poszt-marketing mellékhatás megfigyelésből származnak.

A klinikai vizsgálatokban 26 egészséges önkéntesnél a bilasztin terápiás dózisának 10‑11-szeresét (220 mg egyszeri dózisban, illetve 7 napig 200 mg/nap dózisban) alkalmazva a kezelést igénylő mellékhatások gyakorisága kétszer nagyobb volt, mint placebo esetén. A leggyakoribb mellékhatások a szédülés, fejfájás és hányinger, émelygés voltak. Nem jelentettek sem súlyos mellékhatást, sem a QTc intervallum szignifikáns megnyúlását.

A poszt-marketing mellékhatás megfigyelésből származó információk összhangban vannak a klinikai vizsgálatok során jelentettekkel.

A bilasztin ismételt adagjainak (4 napon át 100 mg) a ventriculáris repolarizációra kifejtett hatását egy 30 egészséges felnőtt önkéntesen végzett “mélyreható QT/QTc keresztezett elrendezésű klinikai vizsgálat” elemzésének elbírálásakor nem volt kimutatható a QTc intervallum szignifikáns megnyúlása.

Nincsenek túladagolásra vonatkozó adatok gyermekeknél.

Túladagolás esetén tüneti és támogató kezelés javasolt.

A bilasztinnak nincs specifikus antidotuma.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Szisztémás antihisztaminok, egyéb szisztémás antihisztaminok

ATC kód: R06A X29

Hatásmechanizmus

A bilasztin egy nem-szedatív, tartós hatású hisztamin antagonista, amely szelektív perifériás H₁ receptor antagonista affinitással rendelkezik, és nem mutat affinitást a muszkarin receptorok iránt.

A bilasztin egyszeri dózisai 24 órán át gátolták a hisztamin által kiváltott “wheal and flare” bőrreakciót.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

A szezonális és perenniális allergiás rhinoconjunctivitisben szenvedő felnőtteknél és serdülőkorúaknál végzett klinikai vizsgálatok során a 14-28 napon át naponta egyszer adagolt 20 mg bilasztin hatékonynak bizonyult az alábbi tünetek enyhítésében: tüsszögés, orrfolyás, nyálkahártya irritáció, orrdugulás, szemviszketés, könnyezés és a szem vörössége. A bilasztin 24 órán át kedvezően befolyásolta a tüneteket.

Két klinikai vizsgálatban, amelyet krónikus idiopathiás urticariában szenvedő betegek körében végeztek, a 28 napon át 20 mg dózisban adott bilasztin hatékonyan csökkentette a viszketés intenzitását és a bőrkiütések számát és méretét, valamint a betegek urticariának tulajdonítható rossz közérzetét. A betegek jobban tudtak aludni, és életminőségük is javult.

A bilasztinnal végzett klinikai vizsgálatokban nem észleltek sem klinikaikag szignifikáns QTc intervallum megnyúlást, sem egyéb cardiovasculáris hatást; még 9 betegnek 7 napig napi 200 mg‑ot (a terápiás dózis 10-szeresét) alkalmazva sem, vagy akkor sem, ha egyidejűleg adták P-gp inhibitorokkal, pl. ketokonazollal (24 személynek) és eritromicinnel (24 személynek). A 30 egészséges önkéntes bevonásával végzett mélyreható QT vizsgálatok is negatív eredménnyel jártak.

A kontrollos klinikai vizsgálatokban a javasolt napi egyszeri 20 mg adag mellett a bilasztin központi idegrendszeri biztonságossági profilja a placebohoz hasonló volt, és az álmosság előfordulása statisztikailag nem mutatott eltérést a placebótól. A bilasztin naponta egyszer, maximálisan 40 mg adagban alkalmazva a klinikai vizsgálatok során nem befolyásolta a pszichomotoros teljesítményt, és egy standard gépjárművezetési teszten vizsgálva nem befolyásolta a gépjárművezetési képességet.

A II. és III. fázisú klinikai vizsgálatokba bevont időskorú betegeknél (≥ 65 éves) nem volt kimutatható eltérés a hatásosság és biztonságosság tekintetében a fiatalabb betegekhez viszonyítva. A forgalomba hozatal után végzett vizsgálatban 146 időskorú beteg esetében nem volt kimutatható eltérés a biztonságossági profil tekintetében a fiatalabb betegekhez viszonyítva.

Gyermekek és serdülők

Serdülőket (12 - 17 év közöttieket) vontak be a klinikai fejlesztés folyamatába. A klinikai vizsgálatok során 128 serdülő kapott bilasztint (81 serdülő allergiás rhinoconjunctivitisben végzett kettős vak vizsgálatban). További 116 serdülőt véletlenszerűen választottak be az aktív komparátort vagy a placebót kapó csoportokba. Nem találtak különbséget a felnőttek és serdülők között hatékonyság és biztonságosság tekintetében.

A szakmai irányelvek szerint, a bilasztin felnőtteknél és serdülőknél igazolt hatékonyságát extrapolálni lehet gyermekekre is, bizonyítva, hogy a 6-11 év közötti, legalább 20 kilogramm testsúlyú gyermekek szisztémás 10 mg bilasztin expozíciója ekvivalens felnőttek 20 mg bilasztin expozíciójával (lásd 5.2 pont). A felnőtteken és serdülőkön nyert adatok extrapolációja megfelelőnek tekinthető erre a termékre, mivel az allergiás rhinoconjunctivitis és az urticaria patofiziológiája azonos valamennyi korcsoportban.

Egy 12-hetes, 2-11 év közötti gyermekeken végzett kontrollos klinikai vizsgálatban (összesen 509 gyermek bevonásával, 260 fő 10 mg bilasztinnal kezelt: ebből 58 fő 2 és <6 év közötti, 105 fő 6 és <9 év közötti, és 97 fő 9 < 12 év közötti, és 249 placebóval kezelt: ebből 58 fő 2 és <6 év közötti, 95 fő 6 és <9 év közötti és 96 fő 9 és <12 év közötti), az ajánlott gyermekgyógyászati adag 10 mg naponta egyszer történő alkalmazása mellett, a bilasztin biztonságossági profilja (n = 260) hasonló volt a placebóval (n = 249) kezelt csoportéhoz: gyógyszer-mellékhatást a 10 mg bilasztinnal kezelt betegek 5,8%-ánál és a placebót kapók 8,0%-ánál jelentettek. Mind a 10 mg bilasztin, mind a placebo csoportban az aluszékonyság és szedáltság pontszámok kismértékű csökkenést mutattak a Gyermekgyógyászati Alvás Kérdőív (Paediatric Sleep Questionnaire) alapján a vizsgálat ideje alatt, a két csoport között azonban nem volt statisztikailag szignifikáns különbség. A 2-11 év közötti gyermekeknél nem volt szignifikáns különbség a QTc tekintetében a napi 10 mg bilasztint kapó csoportban a placebóhoz viszonyítva. A kifejezetten allergiás rhinoconjunctivitisben vagy krónikus urticariában szenvedő gyermekek számára kifejlesztett Életminőség Kérdőív (Quality of Life) általános pontszám növekedést mutatott 12 héten át: nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a bilasztin és a placebo-kar között. A vizsgált 509 gyermek közül 479 szenvedett allergiás rhinoconjunctivitisben, és 30 vizsgálati alanynál diagnosztizáltak krónikus urticariát. 260 gyermek kapott bilasztint, ebből 252 fő (96,9%) allergiás rhinoconjunctivitisre és 8 fő (3,1%) krónikus urticariára. 249 gyermek kapott placebót, ebből 227 (91,2%) allergiás rhinoconjunctivitisre és 22 (8,8%) krónikus urticariára.

Az Európai Gyógyszerügynökség eltekint a bilasztinnal a 2 éves kor alatti gyermekpopuláció minden alcsoportján végzett vizsgálatok eredményeinek benyújtási kötelezettségétől (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati információk).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A bilasztin orális alkalmazást követően gyorsan felszívódik, és kb. 1,3 óra múlva éri el a maximális plazma koncentrációt. Akkumuláció nem volt megfigyelhető. A bilasztin orális biohasznosulásának átlagos értéke 61%.

Eloszlás

In vitro és in vivo vizsgálatok kimutatták, hogy a bilasztin a P-gp szubsztrátja (lásd a 4.5 pontot: kölcsönhatások ketokonazollal, eritromicinnel és diltiazemmel), valamint az OATP szubsztrátja (lásd a 4.5 pontot: kölcsönhatások grapefruit-lével). A bilasztin nem szubsztrátja a BCRP transzporternek vagy a renális OCT2, OAT1 és OAT3 transzportereknek. Az in vitro vizsgálatok alapján nem várható, hogy a bilasztin gátolja a következő transzportereket a szisztémás keringésben: P-gp, MRP2, BCRP, BSEP, OATP1B1, OATP1B3, OATP2B1, OAT1, OAT3, OCT1, OCT2 és NTCP, mivel csak enyhe gátlás volt kimutatható a P-gp-re, az OATP2B1-re és az OCT1-re, becsült IC₅₀≥ 300μM mellett, mely sokkal magasabb, mint a számolt klinikai plazma C_max , és ezért ezek az interakciók klinikailag nem relevánsak. Ugyanakkor ezen eredmények alapján a bilasztin egyéb, az intestinalis mucosában jelenlévő transzporterekre, mint pl. a P-gp-re kifejtett gátló hatását nem lehet kizárni.

Terápiás adagok esetén a bilasztin 84-90%-ban kötődik a plazma proteinekhez.

Biotranszformáció

A bilasztin in vitro vizsgálatokban nem indukálta, és nem gátolta a CYP450 izoenzimek aktivitását.

Elimináció

Egészséges felnőtt önkénteseknél végzett tömeg egyensúly (“mass balance”) vizsgálatban 20 mg ¹⁴C-jelzett bilasztin egyszeri adagolását követően, a bevitt dózis csaknem 95%-a változatlan formában ürült a vizelettel (28,3%) és a széklettel (66,5%), megerősítve, hogy a bilasztin emberben nem metabolizálódik jelentős mértékben. Az egészséges önkéntesek esetén a számított átlagos eliminációs felezési idő 14,5 óra volt.

Linearitás

A bilasztin lineáris farmakokinetikát mutat a vizsgált dózishatárokon belül (5-220 mg), alacsony egyéni szórással.

Vesekárosodás

Egy károsodott vesefunkciójú betegek körében végzett klinikai vizsgálatban az átlagos (SD) AUC_0- az egészséges veseműködésű (GFR: > 80 ml/perc/1,73 m²) betegek 737,4 (±260,8) ng x ó/ml értékéhez viszonyítva az enyhén károsodott veseműködésű (GFR: 50-80 ml/perc/1,73 m²) betegeknél 967,4 (±140,2) ng x ó/ml-re, a mérsékelten károsodott veseműködésűeknél (GFR: 30 - <50 ml/perc/1,73 m²) 1384,2 (±263,23) ng x ó/ml-re, és a súlyosan károsodottaknál (GFR: < 30 ml/perc/1,73 m²) 1708,5 (±699,0) ng x ó/ml-re emelkedett. A bilasztin átlagos (SD) felezési ideje 9,3 ó (± 2,8) volt az egészséges veseműködésű betegeknél, 15,1 ó (± 7,7) az enyhén károsodott veseműködésűeknél, 10,5 h (± 2,3) a mérsékelten károsodottaknál, és 18,4 h (± 11,4) a súlyosan károsodottaknál.

A vizelettel történő kiválasztódás 48 -72 órát követően lényegében teljes volt valamennyi betegnél. Ezek a farmakokinetikai változások várhatóan nincsenek klinikailag releváns hatással a bilasztin biztonságossági profiljára, mivel a bilasztin plazma-szintjei a vesekárosodásban szenvedő betegeknél is a biztonságos bilasztin szinteken belül maradnak.

Májkárosodás

Nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok májkárosodásban szenvedő betegeknél. A bilasztin nem metabolizálódik embernél. Mivel a vesekárosodásban szenvedő ott betegeken végzett vizsgálatok eredményei azt bizonyítják, hogy a renális eliminációnak döntő szerepe van a bilasztin kiválasztásában, a bilasztin eliminációjában az epével történő kiválasztás várhatóan csak csekély jelentőségű. A májfunkcióban bekövetkező változásoknak feltehetően nincs klinikailag releváns hatása a bilasztin farmakokinetikájára.

Idősek

Csak korlátozott számú farmakokinetikai adat áll rendelkezésre 65 éven felüli betegek esetén. Nem voltak megfigyelhetők statisztikailag szignifikáns eltérések a bilasztin farmakokinetikájában a 65 év feletti időskorúaknál a 18-35 év közötti felnőtt populációhoz viszonyítva.

Gyermekek és serdülők

Serdülőkre (12 - 17 éves) vonatkozó farmakokinetikai adatok nem állnak rendelkezésre, mivel erre a termékre a felnőtt adatokból történő extrapolációt megfelelőnek ítélték.

A gyermekekre vonatkozó farmakokinetikai adatok egy II fázisú farmakokinetikai vizsgálatból származnak, amelybe 31 fő 4-11 év közötti, allergiás rhinoconjunctivitisben vagy krónikus urticariában szenvedő gyermeket vontak be, akik naponta egyszer 10 mg bilasztint kaptak, szájban diszpergálódó tabletta formájában. A plazmakoncentrációs adatok farmakokinetikai modellezése azt mutatta, hogy a gyermekgyógyászati adag, a naponta egyszeri 10 mg bilasztin azonos mértékű szisztémás expozíciót eredményez, mint a 20 mg-os dózis felnőtteknél és serdülőknél, mivel az átlagos AUC érték 1014 ng * h / ml volt 6 és 11 év közötti gyermekeknél. Ezek az eredmények nagymértékben a biztonságossági határ alatt vannak, amely felnőtteknél a napi egyszeri 80 mg-os dózis alkalmazásával nyert adatokon alapul, a gyógyszer biztonságossági profiljával összhangban. Ezek az eredmények megerősítették, hogy a naponta egyszer per os alkalmazott 10 mg bilasztin megfelelő terápiás dózis választás a 6 és 11 év közötti, legalább 20 kg-os testsúlyú gyermekpopuláció számára.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A bilasztinnal végzett hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény nem jelent különleges veszélyt az emberre.

Reprodukciós toxicitási vizsgálatokban a bilasztin magzati hatásai (pre- és post-implantációs veszteség patkányokban, valamint a craniális csontok, a sternebrák és a végtagok tökéletlen csontosodása nyulakban) csak az anyára nézve toxikus dózisok alkalmazásakor voltak megfigyelhetőek.

A NOAEL (No Observable Adverse Effect Level, vagyis az a terhelési küszöb, melynél káros hatás még nem figyelhető meg) expozíciós szintek jóval (> 30 -szor) magasabbak a javasolt humán terápiás adag bevitelekor kialakuló expozíciónál.

Egy szoptatási tanulmányban bilasztint azonosítottak laktáló patkányok tejében, egyszeri (20 mg/kg) orális adminisztráció után. A tejben lévő bilasztin koncentrációja megközelítőleg az anyai plazmában lévő fele volt. Ezen eredmények relevanciája humán esetekben nem ismert.

Patkányokon végzett fertilitási vizsgálatokban az orálisan adagolt bilasztin még napi 1000 mg/kg adagban sem gyakorolt hatást a hím és a nőstény ivarszervekre. Nem befolyásolta a párzási, a termékenységi és a vemhességi indexeket.

Mint a patkányokon végzett, a gyógyszer koncentrációját autoradiográfiával meghatározó eloszlási vizsgálatból látható, a bilasztin nem akkumulálódik a központi idegrendszerben.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Mikrokristályos cellulóz

"A" típusú karboxilkeményítő-nátrium (burgonyából)

Vízmentes kolloid szilícium-dioxid

Magnézium-sztearát.

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

5 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

A készítmény az alábbi két részből álló buborékcsomagolásban van csomagolva:

1. Orientált poliamidból (a lemez külső oldala), valamint alumíniumból és PVC-ből (a lemez belső oldala) álló laminált lemez.

2. Alumíniumfólia.

Az alumíniumfóliát egy hőérzékeny lakkal (PVC-PVAC kopolimer és butil-metakrilát gyanták) forrasztják a laminált lemezhez a formázást és a tabletták betöltését követően.

Minden egyes buborékcsomagolás 10 db tablettát tartalmaz.

Tabletták laminált OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban, dobozban.

10 db, 20 db és 30 db tabletta dobozonként.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

1. Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Menarini International Operations Luxembourg S.A.

1, Avenue de la Gare, L-1611

Luxemburg

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-21640/01 buborékcsomagolásban 10x

OGYI-T-21640/02 buborékcsomagolásban 20x

OGYI-T-21640/03 buborékcsomagolásban 30x

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2011. február 24.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2015. november 3.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. június 6.