LEVOXA 5 mg/ml oldatos infúzió betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Levoxa 5 mg/ml oldatos infúzió

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Az oldatos infúzió 5 mg levofloxacint tartalmaz milliliterenként.

250 mg levofloxacin (levofloxacin-hemihidrát formájában) az oldat 50 milliliterében.

500 mg levofloxacin (levofloxacin-hemihidrát formájában) az oldat 100 milliliterében.

Ismert hatású segédanyag(ok)

Az oldatos infúzió megközelítőleg 154 mikromol (3,54 mg) nátriumot tartalmaz milliliterenként.

Az 50 ml‑es zsák megközelítőleg 7,7 mmol (177 mg) nátriumot tartalmaz.

A 100 ml‑es zsák megközelítőleg 15,4 mmol (354 mg) nátriumot tartalmaz.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos infúzió

A Levoxa 5 mg/ml oldatos infúzió tiszta, sárga vagy zöldessárga oldat, 3,8‑5,8 közötti pH értékkel és 285‑310 mOsm/kg ozmolalitással.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Levoxa oldatos infúzió felnőttek számára javallott, az alábbi fertőzések kezelésére (lásd 4.4 és 5.1 pontok):

• Akut pyelonephritis és szövődményes húgyúti fertőzések (lásd 4.4 pont).

• Krónikus bakteriális prostatitis.

• Inhalációs anthrax: expozíciót követő profilaxis és gyógyító kezelés (lásd 4.4 pont).

Az alábbi javallatokban a Levoxa oldatos infúzió csak abban az esetben alkalmazható, ha a fertőzés kezelésére általánosan javasolt egyéb antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek.

• Területen szerzett pneumonia.

• Szövődményes bőr‑ és lágyrészfertőzések.

Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.

4.2 Adagolás és alkalmazás

A Levoxa oldatos infúziót lassú, intravénás infúzióban, naponta egyszer vagy kétszer kell adni. A dózis a fertőzés típusától és súlyosságától, illetve a feltételezett kórokozó érzékenységétől függ. A levofloxacinnal végzett kezelés során az intravénás készítménnyel kezdett terápiát megfelelő per os gyógyszerformával lehet befejezni, a filmtabletta alkalmazási előírásának, illetve az adott beteg szükségleteinek megfelelően. Mivel a parenterális és orális gyógyszerformák bioekvivalensek, ezért ugyanazt a dózist lehet alkalmazni.

Adagolás

A Levoxa‑ra vonatkozóan a következő dózisajánlások adhatók:

Adagolás normál veseműködésű betegek esetén (kreatinin‑clearance > 50 ml/perc)

Javallat	Napi dózis (a súlyosságnak megfelelően)	A kezelés teljes időtartama (a súlyosságnak megfelelően)
Területen szerzett pneumonia	500 mg naponta egyszer vagy kétszer	7–14 nap
Akut pyelonephritis	500 mg naponta egyszer	7–10 nap
Szövődményes húgyúti fertőzések	500 mg naponta egyszer	7–14 nap
Krónikus bakteriális prostatitis	500 mg naponta egyszer	28 nap
Szövődményes bőr‑ és lágyrészfertőzések	500 mg naponta egyszer vagy kétszer	7–14 nap
Inhalációs anthrax	500 mg naponta egyszer	8 hét

¹ A terápia időtartamába mind az intravénás, mind a per os kezelés beletartozik. Az időtartam, amelyet követően intravénásról per os kezelésre lehet átváltani, a klinikai helyzettől függ, de általában 2‑4 nap.

Különleges betegcsoportok

Vesekárosodás (kreatinin‑clearance ≤ 50 ml/perc)

	Adagolás
250 mg/24 óra	500 mg/24 óra	500 mg/12 óra
Kreatinin‑clearance	első dózis: 250 mg	első dózis: 500 mg	első dózis: 500 mg
50‑20 ml/perc	majd: 125 mg/24 óra	majd: 250 mg/24 óra	majd: 250 mg/12 óra
19‑10 ml/perc	majd: 125 mg/48 óra	majd: 125 mg/24 óra	majd: 125 mg/12 óra
< 10 ml/perc (ideérte a hemodialízist és CAPD‑t is)1	majd: 125 mg/48 óra	majd: 125 mg/24 óra	majd: 125 mg/24 óra

¹ Nincs szükség további dózisok alkalmazására hemodialízis vagy folyamatos ambuláns peritoneális dialízis (CAPD) kezelések után.

Májkárosodás

Nincs szükség a dózis módosítására, mivel a levofloxacin a májban nem metabolizálódik jelentős mértékben, és főként a vesén át választódik ki.

Idősek

A vesefunkció miatti megfontolásokon kívül időseknél nincs szükség dózismódosításra (lásd 4.4 pont „Íngyulladás és ínszakadás”, valamint „QT‑intervallum megnyúlása” c. rész).

Gyermekek és serdülők

A Levoxa ellenjavallt gyermekek és fejlődésben lévő serdülők számára (lásd 4.3 pont).

Az alkalmazás módja

A Levoxa oldatos infúziót kizárólag lassú, intravénás infúzióban lehet beadni, naponta egyszer vagy kétszer. Az infúzió beadásának időtartama legalább 30 perc legyen a 250 mg-os és 60 perc az 500 mg‑os Levoxa oldatos infúzió esetében (lásd 4.4 pont).

Az inkompatibilitásokat lásd a 6.2 , az egyéb infúziós oldatokkal való kompatibilitásokat lásd a 6.6 pontban.

4.3 Ellenjavallatok

A Levoxa oldatos infúzió nem alkalmazható:

• a készítmény hatóanyagával, bármely egyéb kinolonnal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység esetén.

• epilepsziában szenvedő betegeknél.

• azon betegeknél, akiknek anamnézisében fluorokinolonok alkalmazásával összefüggésbe hozható ínbetegségek szerepelnek.

• gyermekeknél és fejlődésben lévő serdülőkorúaknál.

• terhesség alatt.

• szoptató nőknél.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A levofloxacin alkalmazását el kell kerülni azoknál a betegeknél, akik korábban kinolon- vagy fluorokinolon-tartalmú készítmények alkalmazásakor súlyos mellékhatást tapasztaltak (lásd 4.8 pont). Ilyen betegeknél csak egyéb kezelési lehetőségek hiányában és az előny/kockázat gondos értékelését követően szabad levofloxacin-kezelést kezdeni (lásd még 4.3 pont).

Rezisztencia kockázata

A meticillin‑rezisztens S. aureus nagy valószínűséggel rezisztens a fluorokinolonokra, beleértve ebbe a levofloxacint is. Ezért a levofloxacin nem javasolt igazolt vagy feltételezett MRSA-fertőzések kezelésére, kivéve azokat az eseteket, amikor a laboratóriumi eredmények igazolják a mikroorganizmus levofloxacinnal szembeni érzékenységét (és az általában az MRSA-fertőzések kezelésére ajánlott antibakteriális szereket nem tartják megfelelőnek).

Az E. coli – a húgyúti fertőzésekben leggyakrabban szerepet játszó patogén – fluorokinolonokkal szembeni rezisztenciája változó mértékű az Európai Unión belül. A gyógyszert felíró orvosoknak ajánlott figyelembe venniük az E. coli fluorokinolonokkal szemben mutatott rezisztenciájának helyi prevalenciáját.

Inhalációs anthrax

A humán alkalmazás a Bacillus anthracis in vitro érzékenységi adatain, valamint állatkísérletes és korlátozott számú humán adatokon alapul. A terápiát végző orvosnak tájékozódnia kell az anthrax kezelésével kapcsolatos nemzeti és/vagy nemzetközi konszenzus dokumentumokban.

Hosszan tartó, rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások

Kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél nagyon ritkán különböző – esetenként több – szervrendszert (csont- és izomrendszer, idegrendszer, pszichiátriai kórképek és érzékszervek) érintő, a beteg életkorától és eleve fennálló kockázati tényezőitől függetlenül fellépő, hosszan fennálló (hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be. A levofloxacin alkalmazását bármilyen súlyos mellékhatásra jellemző jel vagy tünet első jelentkezésekor azonnal le kell állítani, és a betegnek azt kell javasolni, hogy tanácsért forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz.

Az infúzió beadásának időtartama

Figyelembe kell venni, hogy az infúzió beadásának ajánlott időtartama legalább 30 perc a 250 mg-os és 60 perc az 500 mg-os adag Levoxa oldatos infúzió esetében. Az ofloxacinról ismert, hogy az infúzió alatt tachycardia és átmeneti vérnyomáscsökkenés következhet be. Ritka esetekben a nagyfokú vérnyomásesés keringés-összeomlást okozhat. Amennyiben gyanús vérnyomáscsökkenés következik be a levofloxacin (ami az ofloxacin l‑izomerje) infúzió alatt, az infúziót azonnal le kell állítani.

Íngyulladás és ínszakadás

Az íngyulladás és az ínszakadás (különösen – de nem kizárólag – az Achilles-íné) már a kinolon vagy fluorokinolon-kezelés megkezdését követő 48 órán belül jelentkezhet, néha mindkét oldalon, és a kezelés abbahagyását követően hónapokkal később is jelentették előfordulását. Az íngyulladás és az ínszakadás kockázata nagyobb idősebb (60 év feletti) betegeknél, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, szervtranszplantáción átesett betegeknél, a levofloxacin 1000 mg-os napi adagjával, illetve egyidejűleg kortikoszteroidokkal kezelt betegek esetében. Kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása ezért kerülendő (lásd 4.5 pont).

A levofloxacin-kezelést a tendinitis első jeleinek (például fájdalmas duzzanat, gyulladás) jelentkezésekor le kell állítani, és más kezelést kell megfontolni. Az érintett végtagot megfelelően kezelni kell (például immobilizáció). Tendinopathia tüneteinek jelentkezésekor kortikoszteroidok nem alkalmazhatók.

Clostridium difficile által előidézett betegségek

A levofloxacinnal folytatott kezelés alatt vagy (akár több héttel) a kezelés után jelentkező hasmenés, különösen a súlyos, tartós és/vagy véres hasmenés a Clostridium difficile által okozott megbetegedés (Clostridium difficile-associated disease/CDAD) tünete lehet. A CDAD súlyossága az enyhe és az életveszélyes között változhat, legsúlyosabb formája a pseudomembranosus colitis (lásd 4.8 pont). Ezért fontos erre a diagnózisra is gondolni azoknál a betegeknél, akiknél súlyos hasmenés jelentkezik a levofloxacin‑kezelés alatt, vagy azt követően. CDAD gyanúja vagy megállapítása esetén a levofloxacin‑kezelést azonnal le kell állítani, majd késlekedés nélkül megfelelő terápiát kell elindítani. A bélperisztaltikát gátló készítmények alkalmazása ebben a klinikai állapotban ellenjavallt.

Görcsrohamokra hajlamos betegek

A kinolonok csökkenthetik a görcsküszöböt és görcsrohamot válthatnak ki. A levofloxacin ellenjavallt azoknál a betegeknél, akiknek anamnézisében epilepszia szerepel (lásd 4.3 pont), továbbá – az egyéb kinolonokhoz hasonlóan – kivételes körültekintés mellett adható a görcshajlamra prediszponált, illetve az egyidejűleg a görcsküszöböt csökkentő hatóanyagokkal, pl. teofillinnel kezelt betegeknek (lásd 4.5 pont). Konvulzív görcsroham jelentkezésekor (lásd 4.8 pont) a levofloxacin‑kezelést le kell állítani.

Glükóz‑6‑foszfát‑dehidrogenáz-hiányban szenvedő betegek

A kinolon antibakteriális gyógyszerrel kezelt, látens vagy manifeszt glükóz‑6‑foszfát‑dehidrogenáz aktivitás hiányában szenvedő betegnél fokozódhat a hemolitikus reakciókra való hajlam. Ezért, ha ilyen betegeknél levofloxacint kell alkalmazni, monitorozni kell a hemolízis esetleges megjelenését.

Vesekárosodásban szenvedő betegek

Mivel a levofloxacint főként a vese választja ki, a Levoxa dózisát a vesekárosodásban szenvedő betegeknél módosítani kell (lásd 4.2 pont).

Túlérzékenységi reakciók

A levofloxacin súlyos, potenciálisan halálos túlérzékenységi reakciókat (pl. az angioödémától egészen az anafilaxiás sokkig) idézhet elő, akár az első dózis bevételét követően is (lásd 4.8 pont). A betegnél a kezelést ilyen esetben azonnal fel kell függeszteni, és értesíteni kell a kezelőorvost vagy egy sürgősségi ellátásban jártas orvost, aki megteszi a megfelelő sürgősségi intézkedéseket.

Bőrt érintő, súlyos mellékhatások

Bőrt érintő, súlyos mellékhatásokat, köztük toxikus epidermális necrolysist (TEN: más néven Lyell-szindróma), Stevens–Johnson-szindrómát (SJS), és eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS-szindróma) jelentettek a levofloxacin alkalmazásával kapcsolatban, amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.8 pont). A gyógyszer rendelésekor tájékoztatni kell a betegeket a súlyos bőrreakciók jeleiről és tüneteiről, és ezek kialakulását szorosan monitorozni kell. Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jeleket vagy tüneteket észlelnek, a levofloxacin-kezelést azonnal le kell állítani, és mérlegelni kell az alternatív kezelési mód alkalmazását. Ha a betegnél a levofloxacin alkalmazásakor olyan súlyos reakció jelentkezik, mint például SJS, TEN vagy DRESS-szindróma, akkor ez a beteg soha többé nem kezelhető levofloxacinnal.

A glükózanyagcsere zavarai

Mint minden kinolonnál, ennél a hatóanyagnál is jelentettek vércukorszint-zavarokat, beleértve egyaránt a hypoglykaemiát és a hyperglykaemiát (lásd 4.8 pont). Ez rendszerint olyan diabeteses betegeknél fordult elő, akik egyidejűleg orális antidiabetikumot (pl. glibenklamid) vagy inzulint kapnak. Beszámoltak hypoglykaemiás kóma esetekről. Diabeteses betegeknél a vércukorszint gondos monitorozása ajánlott (lásd 4.8 pont).

A levofloxacin-kezelést azonnal abba kell hagyni, ha a beteg vércukor-rendellenességet észlel. Ilyen esetben megfontolandó alternatív, nem fluorokinolon antibakteriális kezelés alkalmazása.

Fényérzékenység kialakulásának megelőzése

A levofloxacinnal kapcsolatosan fényérzékenység kialakulásáról számoltak be (lásd 4.8 pont). A fényérzékenység kialakulásának megelőzése érdekében a betegek a kezelés alatt, illetve a terápia befejezését követő 48 órán belül feleslegesen ne tegyék ki magukat erős napsütésnek vagy mesterséges UV-fénynek (pl. kvarclámpa vagy szolárium).

K‑vitamin-antagonistákkal kezelt betegek

A véralvadási tesztek (PT/INR) értékeinek emelkedése és/vagy a vérzéses események előfordulási gyakoriságának lehetséges növekedése miatt a levofloxacinnal és K‑vitamin-antagonistákkal (pl. warfarin) egyidejűleg kezelt betegeknél a véralvadási tesztek monitorozása szükséges a kombinált terápia alatt (lásd 4.5 pont).

Pszichotikus reakciók

A kinolonokkal, többek között levofloxacinnal kezelt betegeknél beszámoltak pszichotikus reakciókról. Nagyon ritkán ezek az események öngyilkossági gondolatok és önveszélyes viselkedés kialakulásáig progrediáltak – némely esetekben akár egyetlen dózis levofloxacin alkalmazása után is (lásd 4.8 pont). Amennyiben a betegnél ilyen reakciók jelennek meg, a levofloxacin-kezelést az ilyen jellegű reakciók jeleinek és tüneteinek első megjelenésekor azonnal fel kell függeszteni és a betegnek javasolni kell, hogy forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz. Meg kell fontolni alternatív nem fluorokinolon antibiotikum-terápia lehetőségét és megfelelő intézkedéseket kell foganatosítani. Kellő óvatosság ajánlott, ha a levofloxacint pszichotikus betegeknél vagy olyan betegeknél fogják alkalmazni, akiknek anamnézisében pszichiátriai megbetegedés szerepel.

QT‑intervallum megnyúlása

A fluorokinolonok, beleértve a levofloxacint, alkalmazása során fokozott óvatosságra van szükség olyan betegeknél, akik esetén olyan kockázati tényezők állnak fenn, melyek a QT-intervallum meghosszabbodására hajlamosítanak, mint például:

• veleszületett hosszú QT‑szindróma

• egyidejűleg alkalmazott, a QT‑intervallumot megnyújtó gyógyszerek (pl. IA és III. osztályba, tartozó antiaritmikumok, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok)

• nem korrigált elektrolitegyensúly-zavar (pl. hypokalaemia, hypomagnesaemia)

• szívbetegségek (pl. szívelégtelenség, myocardialis infarctus, bradycardia).

Az idősek, illetve a nők érzékenyebbek lehetnek a QTc‑megnyúlást előidéző gyógyszerekkel szemben. Ezért a fluorokinolonoknak – beleértve ebbe a levofloxacint is – ezeknél a betegcsoportoknál való alkalmazása során különös óvatosságra van szükség.

(Lásd a 4.2 pont „Idősek” c. részt, továbbá a 4.5, 4.8 és 4.9 pontokat).

Perifériás neuropathia

A kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél szenzoros vagy szenzomotoros polyneuropathiás eseteket jelentettek, amelyek paraesthesiát, hypaesthesiát, dysaesthesiát vagy gyengeséget okoztak. A levofloxacin-kezelésben részesülő betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben neuropathia tünetei – például fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás vagy gyengeség – jelentkeznek, a potenciálisan irreverzibilis állapot kialakulásának megelőzése érdekében tájékoztassák erről kezelőorvosukat, mielőtt folytatnák a kezelést (lásd 4.8 pont).

Hepatobiliaris megbetegedések

Akár halálos májelégtelenségbe torkolló májnecrosis eseteiről is beszámoltak a levofloxacinnal kapcsolatosan, főként súlyos alapbetegségben, pl. sepsisben szenvedő betegeknél (lásd 4.8 pont). A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy hagyják abba a kezelést és értesítsék orvosukat, ha a májbetegség olyan jelei és tünetei alakulnak ki, mint amilyen az étvágytalanság, sárgaság, sötét vizelet, pruritus vagy hasi érzékenység.

Myasthenia gravis exacerbatioja

A fluorokinolonok, többek között a levofloxacin is rendelkezik neuromuscularis blokkoló hatással, ezért fokozhatja az izomgyengeséget a myasthenia gravisban szenvedő betegeknél. A forgalomba hozatalt követően súlyos mellékhatások – beleértve ebbe a halált és légzéstámogatást igénylő állapotokat is – voltak összefüggésbe hozhatók a fluorokinolon myasthenia gravisban szenvedő betegeknél történő alkalmazásával. A levofloxacin alkalmazása nem ajánlott azoknál a betegeknél, akiknek anamnézisében igazolt myasthenia gravis szerepel (lásd 4.8 pont).

Látászavarok

Ha a beteg látáskárosodást vagy bármilyen, a szemet érintő hatást tapasztal, azonnali szemész szakorvosi konzultáció szükséges (lásd 4.7 és 4.8 pontok).

Felülfertőződés

A levofloxacin alkalmazása, főként tartós kezelés során, rezisztens organizmusok elszaporodásához vezethet. Megfelelő intézkedéseket kell tenni, ha felülfertőződés következik be a terápia alatt.

Aortaaneurysma és -dissectio és szívbillentyűhiba okozta regurgitatio/billentyűelégtelenség

Az epidemiológiai vizsgálatok a fluorokinolonok bevételét követően az aortaaneurysma és aortadissectio, valamint az aorta- és a mitralis billentyű regurgitatiójának fokozott kockázatáról számoltak be, különösen időseknél. Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és -dissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűhiba miatti regurgitatióról, illetve billentyűelégtelenségről (lásd 4.8 pont).

Ezért a fluorokinolonokat kizárólag gondos előny-kockázat értékelést és más terápiás lehetőségek mérlegelését követően szabad csak alkalmazni, ha a beteg családi anamnézise pozitív az aneurysma vagy veleszületett szívbillentyű-betegség tekintetében, továbbá a már meglévő aortaaneurysmával és/vagy aortadissectióval vagy szívbillentyű-betegséggel diagnosztizált betegeknél, illetve a következőkre hajlamosító egyéb kockázati tényezők vagy betegségek esetén:

• mind aortaaneurysma, mind -dissectio és szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: kötőszöveti rendellenességek, mint Marfan-szindróma vagy Ehlers–Danlos-szindróma, Turner-szindróma, Behçet-kór, hypertonia, rheumatoid arthritis) vagy emellett

• aortaaneurysma és -dissectio (pl.: vascularis rendellenességek, mint Takayasu-artheritis, óriássejtes artheritis, vagy ismert atherosclerosis, vagy Sjögren-szindróma) vagy emellett

• szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: infektív endocarditis).

Az aortaaneurysma és -dissectio és a billentyűk rupturájának kockázata fokozódhat az egyidejűleg szisztémás kortikoszteroidokkal kezelt betegeknél is.

Hirtelen hasi, mellkasi vagy hátfájdalom esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal forduljanak egy sürgősségi osztályon dolgozó orvoshoz.

A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy akut dyspnoe, újonnan jelentkező palpitatio, illetve a has vagy az alsó végtagok ödémájának kialakulása esetén haladéktalanul forduljanak orvoshoz.

Laboratóriumi vizsgálati eredményekre gyakorolt hatás

Levofloxacinnal kezelt betegeknél az opiátok vizeletből történő meghatározása álpozitív eredményt adhat, emiatt az opiátokra pozitív vizsgálati eredmények megerősítéséhez szükség lehet más, specifikusabb vizsgálati módszerek alkalmazására.

A levofloxacin gátolhatja a Mycobacterium tuberculosis szaporodását, és ezért álnegatív eredményt adhat a tuberculosis bakteriológiai diagnózisa során.

Ismert hatású segédanyag(ok)

Nátrium

Ez a gyógyszer 177 mg (7,7 mmol) nátriumot tartalmaz 50 ml és 354 mg (15,4 mmol) nátriumot 100 ml oldatos infúzióban, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 8,85%-ának, illetve 17,71%-ának felnőtteknél.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Egyéb gyógyszerek hatása a levofloxacinra

Teofillin, fenbufén vagy hasonló, nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerek

Egy klinikai vizsgálat során nem találtak farmakokinetikai interakciókat a levofloxacin és teofillin között. A cerebrális görcsküszöb kifejezett csökkenése jöhet létre azonban, amikor kinolonokat teofillinnel, nem-szteroid gyulladásgátlókkal vagy egyéb, a görcsküszöböt csökkentő gyógyszerekkel alkalmazzák együtt.

A levofloxacin koncentrációja fenbufén jelenlétében mintegy 13%‑kal volt magasabb, mint önmagában való alkalmazásakor.

Probenecid és cimetidin

A probenecid és cimetidin statisztikailag szignifikáns hatást gyakorolt a levofloxacin eliminációjára. A levofloxacin renalis clearance‑ét csökkentette a cimetidin (24%‑kal) és a probenecid (34%‑kal) is. Ennek oka az, hogy mindkét gyógyszer képes blokkolni a levofloxacin renális tubuláris szekrécióját. A vizsgálatban tesztelt dózisok mellett azonban valószínűleg még a statisztikailag szignifikáns kinetikai különbségek sem bírnak klinikai jelentőséggel.

Óvatosság szükséges, ha levofloxacint olyan, a renális tubuláris szekréciót befolyásoló gyógyszerekkel alkalmazzák együtt, mint amilyen a probenecid és a cimetidin, különösen vesekárosodásban szenvedő betegeknél.

Kortikoszteroidok

Az íngyulladás és ínszakadás kockázata emelkedik a kortikoszteroidokkal és levofloxacinnal egyidejűleg kezelt betegeknél. Ezért a kortikoszteroidok és levofloxacin együttes alkalmazása kerülendő (lásd 4.4 pont).

Egyéb idevonatkozó információk

Klinikai farmakológiai vizsgálatok során kimutatták, hogy a levofloxacin farmakokinetikája nem változott klinikailag jelentős módon, amikor a következő gyógyszerekkel alkalmazták együtt: kalcium‑karbonát, digoxin, glibenklamid, ranitidin.

A levofloxacin hatása egyéb gyógyszerekre

Ciklosporin

A levofloxacinnal együtt adott ciklosporin felezési ideje 33%‑kal megnőtt.

K‑vitamin-antagonisták

Emelkedett véralvadási értékekről (PT/INR) és/vagy akár súlyos fokú vérzésről is beszámoltak levofloxacinnal és K‑vitamin-antagonistával (pl. warfarin) egyidejűleg kezelt betegeknél. Ennek megfelelően a K‑vitamin-antagonistákkal kezelt betegek koagulációs értékeit monitorozni kell (lásd 4.4 pont).

A QT‑intervallum megnyúlását okozó gyógyszerek

Fokozott óvatossággal kell alkalmazni a fluorokinolonokat, mint a levofloxacint is, azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg a QT‑intervallum meghosszabbodását eredményező gyógyszeres kezelésben részesülnek (pl. IA és III. osztályú antiaritmikumok, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok) kapnak (lásd 4.4 pont).

Egyéb idevonatkozó információk

Egy farmakokinetikai interakciós vizsgálatban a levofloxacin nem befolyásolta a teofillin (amely a CYP1A2 egyik kontroll szubsztrátja) farmakokinetikáját, ami arra utal, hogy a levofloxacin nem CYP1A2‑inhibitor.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre adatok a levofloxacin terhes nőknél történő alkalmazásáról. Az állatokon végzett vizsgálatok a reprodukciós toxicitás tekintetében nem utalnak sem közvetlen, sem közvetett káros hatásokra (lásd 5.3 pont). Mivel azonban nincsenek a terhességre vonatkozó humán adatok, és mert a kísérleti eredmények alapján fennáll annak a kockázata, hogy a fluorokinolonok hatására a fejlődő szervezetben károsodnak a teherhordó porcfelszínek, a levofloxacint tilos terhes nőknél alkalmazni (lásd 4.3 és 5.3 pontok).

Szoptatás

A Levoxa szoptató nők számára ellenjavallt. A levofloxacin emberi anyatejbe történő kiválasztódásáról csupán elégtelen információ áll rendelkezésre; más fluorokinolonok azonban kiválasztódnak az anyatejbe. Mivel nincsenek humán adatok, és mert a kísérleti eredmények alapján fennáll annak a kockázata, hogy a fluorokinolonok hatására a fejlődő szervezetben a teherhordó porcfelszínek károsodnak, a levofloxacint tilos szoptató nőknél alkalmazni (lásd 4.3 és 5.3 pontok).

Termékenység

Patkányoknál a levofloxacin nem gyakorolt káros hatást a termékenységre vagy szaporodási teljesítményre.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A levofloxacin néhány mellékhatása (pl. a szédülés/vertigo, álmosság, látászavarok) csökkentheti a beteg koncentráló- és reagálóképességét, ami viszont kockázatot jelenthet azokban a helyzetekben, ahol ezek a képességek kiemelten fontosak (pl. gépjárművezetéskor, gépek kezelése során).

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az alábbi információk több mint 8300 beteg bevonásával végzett klinikai vizsgálatokból és a forgalomba hozatalt követően szerzett, kiterjedt tapasztalatokból származnak.

Az alábbi táblázatban a gyakoriságot a következő konvenció szerint határozták meg:

nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10 000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert gyakoriságú (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások súlyosság szerinti csökkenő sorrendben kerülnek megadásra.

Szervrendszer	Gyakori (≥1/100 –  <1/10)	Nem gyakori (≥1/1000 – <1/100)	Ritka (≥1/10 000 – <1/1000)	Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) data)
Fertőző betegségek és parazita-fertőzések		Gomba-fertőzések, beleértve a Candida-fertőzést is Patogén-rezisztencia
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek		Leukopenia Eosinophilia	Thrombocytopenia Neutropenia	Pancytopenia Agranulocytosis Haemolyticus anaemia
Immunrendszeri betegségek és tünetek			Angiooedema Túlérzékenység (lásd 4.4 pont)	Anafilaxiás sokka Anafilaktoid sokka (lásd 4.4 pont)
Endokrin betegségek és tünetek			Nem megfelelő antidiuretikushormon-termelés szindróma (SIADH)
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek		Étvágytalanság	Hypoglykaemia, főként a diabeteses betegeknél Hypoglykaemiás kóma (lásd 4.4 pont)	Hyperglykaemia (lásd 4.4 pont)
Pszichiátriai kórképek*	Insomnia	Szorongás Zavart tudatállapot Idegesség	Pszichotikus reakciók (pl. hallucinációkkal, paranoiával) Depresszió Agitáció Kóros álmok Rémálmok Delírium Memóriazavar	Pszichotikus zavarok, önveszélyes viselkedéssel, pl. öngyilkos gondolatokkal vagy öngyilkossági kísérlettel (lásd 4.4 pont)
Idegrendszeri betegségek és tünetek*	Fejfájás Szédülés	Somnolentia Tremor Dysgeusia	Convulsiók (lásd 4.3 és 4.4 pontok) Paraesthesia	Szenzoros perifériás neuropathia (lásd 4.4 pont) Szenzomotoros perifériás neuropathia (lásd 4.4 pont) Parosmia, beleértve az anosmiát is Dyskinesia Extrapyramidalis zavar Ageusia Syncope Benignus intracranialis hypertensio
Szembetegségek és szemészeti tünetek*			Látászavarok, pl. homályos látás (lásd 4.4 pont)	Átmeneti látásvesztés (lásd 4.4 pont) Uveitis
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei*		Vertigo	Tinnitus	Hallásvesztés Halláskárosodás
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek**			Tachycardia, Palpitatio	Kamrai tachycardia, ami szívleállást idézhet elő Kamrai arrhythmia és torsade de pointes (túlnyomórészt azoknál a betegeknél, akiknél jelen voltak a QT‑megnyúlás kockázati tényezői fennállnak) QT-intervallum megnyúlása az EKG-n (lásd 4.4  és 4.9 pontok)
Érbetegségek és tünetek**	Kizárólag az iv. gyógyszer-formára vonatkozik: Phlebitis		Hypotensio
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek		Dyspnoe		Bronchospasmus Allergiás pneumonitis
Emésztő-rendszeri betegségek és tünetek	Hasmenés Hányás Hányinger	Hasi fájdalom Dyspepsia Flatulencia Székrekedés		Véres hasmenés, ami nagyon ritka esetekben enterocolitist jelezhet, beleértve a pseudomembranosus colitist is (lásd 4.4 pont) Pancreatitis
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	Emelkedett májenzim-szintek (GPT/GOT, alkalikus foszfatáz, GGT)	A vér emelkedett bilirubinszintje		Sárgaság és súlyos májkárosodás, beleértve az akut májelégtelenség halálos eseteit is, elsősorban a súlyos alapbetegségekben szenvedő betegeknél (lásd 4.4 pont) Hepatitis
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei b		Bőrkiütés Pruritus Urticaria Hyperhidrosis	Eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS-szindróma) (lásd 4.4 pont), fix gyógyszerkiütés	Toxicus epidermalis necrolysis Stevens–Johnson-szindróma Erythema multiforme Fényérzékenységi reakció (lásd 4.4 pont) Leukocytoclasticus vasculitis Stomatitis
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei*		Arthralgia Myalgia	Ínbetegségek (lásd 4.3 és 4.4 pontok), beleértve a tendinitist (pl. Achilles-ín) Izomgyengeség, ami különleges fontossággal bírhat a myasthenia gravisban szenvedő betegeknél (lásd 4.4 pont)	Rhabdomyolysis Ínruptura (pl. Achilles-ín) (lásd 4.3 és 4.4 pontok) Szalagszakadás Izomszakadás Arthritis
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek		A vér kreatinin-szintjének emelkedése	Akut veseelégtelenség (pl. interstitialis nephritis következtében)
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók*	Kizárólag az iv. gyógyszer-formára vonatkozik: Az infúzió beadásának helyén jelentkező reakció (fájdalom, vörösödés)	Asthenia	Pyrexia	Fájdalom (beleértve a hát, a mellkas és a végtagok fájdalmát is)

^a_{Anafilaxiás és anafilaktoid reakciók esetenként akár az első dózis beadását követően is} jelentkezhetnek.

^bA nyálkahártyán, ill. bőrön jelentkező _{reakciók esetenként akár az első dózis beadását követően is} jelentkezhetnek.

*Kinolonok és fluorokinolonok alkalmazása kapcsán nagyon ritkán számos – esetenként több – szervrendszert és érzékszervet érintő, hosszan fennálló (akár hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be (köztük olyanokról mint tendinitis, ínszakadás, arthralgia, végtagfájdalom, járászavar, paraesthesiával járó neuropathiák, depresszió fáradtság, memóriaromlás, alvászavarok, valamint a hallás, a látás, az ízérzés és a szaglás romlása), amelyek néhány esetben az eleve fennálló kockázati tényezőktől függetlenül jelentkeztek (lásd 4.4 pont).

**Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és aortadissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűk regurgitatiójáról, illetve elégtelenségéről (lásd 4.4 pont).

Egyéb, a fluorokinolonok alkalmazásával kapcsolatba hozható mellékhatások közé tartoznak többek között:

• a porphyriás rohamok a porphyriában szenvedő betegeknél.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Állatokon végzett toxicitási vizsgálatok, továbbá a terápiás dózist meghaladó adagolással végzett klinikai farmakológiai vizsgálatok alapján a Levoxa oldatos infúzió akut túladagolásának legfontosabb várható jelei az olyan központi idegrendszeri tünetek, mint pl. a zavartság, szédülés, tudatzavar és konvulzív görcsrohamok, valamint a QT‑intervallum megnyúlása.

A forgalomba hozatalt követően központi idegrendszeri hatásokat, többek között zavart tudatállapotot, görcsrohamot, hallucinációt és tremort figyeltek meg.

Túladagoláskor tüneti kezelést kell alkalmazni. EKG‑monitorozás szükséges, mert fennáll a QT‑intervallum meghosszabbodásának lehetősége. Hemodialízissel, ideértve a peritoneális dialízist és a CAPD‑t is, nem lehet a levofloxacint hatékonyan eltávolítani a szervezetből. Nem létezik specifikus antidotum.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: kinolon antibakteriális szerek, fluorokinolonok.

ATC kód: J01MA12

A levofloxacin a fluorokinolonok osztályába tartozó, szintetikus antibakteriális szer és az ofloxacin racém vegyület S (-) enantiomerje.

Hatásmechanizmus

Fluorokinolon antibakteriális szerként a levofloxacin a DNS‑DNS‑giráz komplexre és a topoizomeráz IV‑re hat.

Farmakokinetikai/farmakodinámiás (PK/PD) összefüggés

A levofloxacin baktericid aktivitásának mértéke a szérumban lévő maximális koncentráció (c_max) vagy a görbe alatti terület (AUC), illetve a minimális gátló koncentráció (MIC) arányától függ.

A rezisztencia mechanizmusa

A levofloxacinnal szembeni rezisztencia lépcsőzetesen alakul ki, a II‑es típusú topoizomerázokban, DNS-girázban és topoizomeráz IV‑ben bekövetkező célhelymutációk révén. A rezisztencia egyéb mechanizmusai, mint a permeabilitási barrierek (gyakori a Pseudomonas aeruginosa esetében) és az effluxmechanizmusok ugyancsak befolyásolhatják a levofloxacinnal szembeni érzékenységet.

Keresztrezisztenciát figyeltek meg a levofloxacin és más fluorokinolonok között.

A hatásmechanizmus miatt általában nincs keresztrezisztencia a levofloxacin, illetve egyéb osztályú antibakteriális szerek között.

Határértékek

Az érzékeny kórokozóknak a mérsékelten érzékenyektől, illetve a mérsékelten érzékenyeknek a rezisztens kórokozóktól történő elkülönítése érdekében az EUCAST (Antimikrobiális Érzékenységi Vizsgálatok Európai Bizottsága) által javasolt levofloxacin MIC-határértékek az alábbi, MIC-vizsgálatra (mg/l) vonatkozó táblázatban kerülnek ismertetésre.

A levofloxacinra vonatkozó EUCAST klinikai MIC határértékek (2.0 verzió, 2012. 01. 01.):

Patogén	Érzékeny	Rezisztens
Enterobacteriacae	≤1 mg/l	>2 mg/l
Pseudomonas spp.	≤1 mg/l	>2 mg/l
Acinetobacter spp.	≤1 mg/l	>2 mg/l
Staphylococcus spp.	≤1 mg/l	>2 mg/l
S.pneumoniae 1	≤2 mg/l	>2 mg/l
Streptococcus A,B,C,G csoport	≤1 mg/l	>2 mg/l
H.influenzae2,3	≤1 mg/l	>1 mg/l
M.catarrhalis3	≤1 mg/l	>1 mg/l
Nem fajhoz köthető határértékek 4	≤1 mg/l	>2 mg/l
1 A levofloxacinra vonatkozó határértékek nagydózisú terápiára vonatkoznak. 2 Alacsony szintű fluorokinolon rezisztencia (0,12‑0,5 mg/l ciprofloxacin MIC értékek) előfordulhat, de nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy ez a rezisztencia klinikailag jelentős a H. influenzae által okozott légúti infekciókban. 3 Az érzékenységi határértéken felüli MIC értékeket mutató törzsek nagyon ritkák, vagy eddig nem számoltak be róluk. Az ilyen izolátumokkal végzett azonosítási, illetve antimikrobiális érzékenységi teszteket meg kell ismételni, és ha az eredmények megerősítésre kerülnek, az izolátumot referencia laboratóriumba kell küldeni. Amíg nincs klinikai válaszra vonatkozó bizonyíték, a fenti MIC-értékek fennállása esetén a kórokozót rezisztensnek kell tekinteni. 4 A határértékek naponta egyszer 500 mg vagy kétszer 500 mg per os dózisokra, illetve naponta egyszer 500 mg vagy kétszer 500 mg intravénás dózisokra vonatkoznak.

Az adott fajra vonatkozó rezisztencia prevalenciája földrajzilag és időben változhat, ezért igen fontos a helyi rezisztenciaviszonyok ismerete, különösen súlyos fertőzések kezelésekor. Szükség szerint szakértő tanácsát kell kikérni akkor, ha a rezisztencia helyi előfordulási gyakorisága olyan, hogy a készítmény alkalmazhatósága, legalábbis bizonyos típusú fertőzésekben, megkérdőjelezhető.

Általában érzékeny fajok Aerob Gram-pozitív baktériumok Bacillus anthracis Staphylococcus aureus (meticillin-érzékeny) Staphylococcus saprophyticus C és G csoportú Streptococcusok Streptococcus agalactiae Streptococcus pneumoniae Streptococcus pyogenes Aerob Gram-negatív baktériumok Eikenella corrodens Haemophilus influenzae Haemophilus parainfluenzae Klebsiella oxytoca Moraxella catarrhalis Pasteurella multocida Proteus vulgaris Providencia rettgeri Anaerob baktériumok Peptostreptococcus Egyebek Chlamydophila pneumoniae Chlamydophila psittaci Chlamydia trachomatis Legionella pneumophila Mycoplasma pneumoniae Mycoplasma hominis Ureaplasma urealyticum Fajok, amelyeknél a szerzett rezisztencia problémát jelenthet Aerob, Gram-pozitív baktériumok Enterococcus faecalis Staphylococcus aureus (meticillin-rezisztens#) Koaguláz-negatív Staphylococcus spp. Aerob Gram-negatív baktériumok Acinetobacter baumannii Citrobacter freundii Enterobacter aerogenes Enterobacter cloacae Escherichia coli Klebsiella pneumoniae Morganella morganii Proteus mirabilis Providencia stuartii Pseudomonas aeruginosa Serratia marcescens Anaerob baktériumok Bacteroides fragilis Eredendően rezisztens törzsek Aerob Gram-pozitív baktériumok Enterococcus faecium

^# A meticillin-rezisztens S. aureus nagy valószínűséggel mutat ko‑rezisztenciát a fluorokinolonokkal, többek között a levofloxacinnal szemben is.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A per os adott levofloxacin gyorsan, majdnem teljesen felszívódik, és 1–2 órán belül eléri a plazma-csúcskoncentrációt. Az abszolút biohasznosulás 99–100%.

A táplálékbevitel csupán elenyésző mértékben befolyásolja a levofloxacin felszívódását.

A dinamikus egyensúlyi állapot 48 órán belül érhető el naponta egyszer vagy kétszer adott 500 mg alkalmazása mellett.

Eloszlás

A levofloxacin kb. 30‑40%‑a kötődik szérumfehérjéhez.

A levofloxacin átlagos eloszlási térfogata megközelítőleg 100 l egyszeri, illetve ismételt 500 mg‑os dózisok alkalmazásakor, ami jelentős szöveti penetrációt jelez.

Penetráció a szövetekbe és a test folyadéktereibe

A levofloxacin igazoltan bejut a bronchialis nyálkahártyába és az epithelialis filmrétegbe, az alveolaris makrofágokba, valamint a tüdőszövetbe, a bőrbe (hólyagfolyadékba), a prosztataszövetbe és a vizeletbe. A levofloxacin ugyanakkor csak kismértékben penetrál a cerebrospinalis folyadékba.

Biotranszformáció

A levofloxacin nagyon kis mértékben metabolizálódik, az így képződő metabolitok a dezmetil‑levofloxacin és a levofloxacin-N‑oxid. Ezek a metabolitok a dózis kevesebb, mint 5%‑át teszik ki, és a vizelettel ürülnek. A levofloxacin sztereokémiailag stabil és kiralitása nem invertálódik.

Elimináció

A levofloxacin per os és intravénás alkalmazást követően viszonylag lassan eliminálódik a plazmából (t_½: 6–8 óra). A kiválasztás elsődlegesen a vesén keresztül történik (a beadott dózis több mint 85%‑a).

Egyszeri dózisban alkalmazott 500 mg levofloxacin alkalmazását követően az átlagos, látszólagos teljestest-clearance 175 +/-29,2 ml/perc volt.

A levofloxacin farmakokinetikáját tekintve nincsenek jelentős különbségek az intravénás és orális alkalmazás között, ami arra utal, hogy a per os és intravénás adagolási mód egymással helyettesíthető.

Linearitás

A levofloxacin az 50-1000 mg dózistartományban lineáris farmakokinetikát követ.

Különleges betegcsoportok

Vesekárosodásban szenvedő betegek

A vesekárosodás befolyásolja a levofloxacin farmakokinetikáját. Az alábbi táblázatban megadottak szerint a vesefunkció csökkenésével a vesén keresztül zajló elimináció és a vese‑clearance is csökken, az eliminációs felezési idő pedig emelkedik:

Farmakokinetika vesekárosodásban, 500 mg egyszeri dózis per os alkalmazását követően.

Clcr [ml/perc]	<20	20-49	50‑80
ClR [ml/perc]	13	26	57
t1/2 [óra]	35	27	9

Idősek

A levofloxacin farmakokinetikájában nincs jelentős különbség a fiatal és az idős egyének között, kivéve a kreatinin-clearance különbségéből adódókat.

Nemek közötti különbségek

A férfiakkal és nőkkel elkülönítve végzett analízisben kismértékű, illetve marginális nemek közötti eltérést tapasztaltak a levofloxacin farmakokinetikájában. Nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy ezek a nemek közötti különbségek klinikai jelentőséggel bírnak.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – egyszeri adagolású dózistoxicitási, ismételt adagolású dózistoxicitási, karcinogenitási, reprodukcióra- és fejlődésre kifejtett toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.

A levofloxacinnak nem volt káros hatása a fertilitásra vagy a reprodukciós teljesítményre patkányoknál, a magzatra gyakorolt egyedüli hatása a késleltetett érés volt, ami az anyára gyakorolt toxikus hatás következménye.

A levofloxacin baktérium- és emlőssejtekben nem okozott génmutációt, kínai hörcsög tüdősejtjeiben azonban kromoszómaaberrációt váltott ki in vitro. Ezek a hatások a topoizomeráz II-gátláshoz kapcsolódhatnak. Az in vivo vizsgálatok (micronucleus-teszt, testvérkromatida-felcserélődési analízis, reparációs DNS-szintézis vizsgálata [unscheduled DNA synthesis, UDS], domináns letális vizsgálatok) nem utaltak genotoxikus hatásra.

Egereken végzett vizsgálatok a levofloxacinnak csak nagyon nagy adagok esetén kialakuló fototoxikus hatására utaltak. A levofloxacin fotomutagenitási vizsgálatban semmilyen genotoxikus hatással nem rendelkezett, fotokarcinogenitási vizsgálatban pedig csökkentette a daganatfejlődést.

Más fluorokinolonokhoz hasonlóan a levofloxacin patkányoknál és kutyáknál hatást gyakorolt a porcszövetre (vakuolum- és üregképződés), ami fiatal állatoknál jelentősebb mértékű volt.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

nátrium‑klorid

nátrium‑hidroxid (a pH beállításához)

sósav (a pH beállításához)

injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

Kompatibilitásvizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.

A Levoxa nem keverhető heparinnal vagy lúgos kémhatású oldatokkal (pl. nátrium‑hidrogén-karbonát-tartalmú oldattal).

6.3 Felhasználhatósági időtartam

Felhasználhatóság az értékesítésre szánt csomagolásban: 2 év

Felhasználhatóság a külső csomagolás eltávolítása után: 7 nap

Mikrobiológiai szempontból az oldatot azonnal fel kell használni. Amennyiben az oldatot nem használják fel azonnal, a felhasználást megelőző tárolási időért és körülményekért a felhasználó felel.

6.4 Különleges tárolási előírások

A fénytől való védelem érdekében a zsákot tartsa az eredeti csomagolásban.

Felhasználás előtt az oldatot meg kell vizsgálni. Kizárólag tiszta, látható részecskéktől mentes oldat használható fel.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

A zsákok vagy egy csatlakozóval és lecsavarható csatlakozóvéggel vagy két csatlakozóval és záródugóval, valamint lecsavarható csatlakozóvéggel felszereltek. A zsákok M312A anyagból készülnek, ami egy ötrétegű, poliolefin alapú, összepréselt, PVC‑t és lágyítót nem tartalmazó film. A szerelék két csatlakozása M916A anyagból készült, többrétegű, összepréselt csatlakozó cső, amely nem tartalmaz PVC‑t és lágyítót. A lecsavarható csatlakozó (Spike Port) MP312 anyagból készült, ugyancsak PVC‑ és lágyítómentes. A zsák záródugója polipropilénből készült. A zsákokat kívülről háromrétegű, formálható filmből készült védőcsomagolás borítja, melynek egyik oldala PE/Al/PE/Polipropilént, másik oldala PE ALOX/Polipropilént tartalmaz.

A zsákok vagy 50 ml oldatban 250 mg levofloxacint vagy 100 ml oldatban 500 mg levofloxacint tartalmaznak.

1, 5, 10, 15 és 20 db zsákot tartalmazó kiszerelések.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

A Levoxa előkészítése beadásra:

1. Felhasználás előtt vizsgálja meg a készítményt. Csak akkor használható fel, ha az oldat tiszta, sárga, zöldessárga színű, részecskéktől mentes.

2. A csatlakozó bemenetekkel felfelé tartsa a zsákot.

3. Csavarja le a csatlakozó bemenet védőkupakját.

4. Csavaró mozdulattal szúrja bele az intravénás szerelék lyukasztótűjét a csatlakozó bemenetbe.

5. A zsákot függessze fel az infúziós állványra.

Az infúzió beadása alatt nem szükséges a fénytől való védelem.

Kizárólag egyszeri alkalmazásra. Bármilyen fel nem használt oldatot meg kell semmisíteni.

Kompatibilitásvizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.

Bármilyen fel nem használt oldat és a zsákok megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (két keresztes)

Osztályozás: II./3 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Actavis Group PTC ehf.

Reykjavikurvegur 76-78, 220 Hafnarfjordur

Izland

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-20623/11 5 ×  50 ml

OGYI-T-20623/12 10 × 50 ml

OGYI-T-20623/13 15 × 50 ml

OGYI-T-20623/14 20 × 50 ml

OGYI-T-20623/15 5 × 100 ml

OGYI-T-20623/16 10 × 100 ml

OGYI-T-20623/17 15 × 100 ml

OGYI-T-20623/18 20 × 100 ml

OGYI-T-20623/19 1 × 50 ml

OGYI-T-20623/20 1 × 100 ml

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2011. június 2.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2012. december 6.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2021. március 18.