LIORESAL 25 mg tabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Lioresal 10 mg tabletta

Lioresal 25 mg tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Lioresal 10 mg tabletta

10 mg baklofént tartalmaz tablettánként.

Lioresal 25 mg tabletta

25 mg baklofént tartalmaz tablettánként.

Ismert hatású segédanyagok:

Lioresal 10 mg tabletta: 61 mg búzakeményítőt tartalmaz tablettánként.

Lioresal 25 mg tabletta: 83 mg búzakeményítőt tartalmaz tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Lioresal 10 mg tabletta

Fehér vagy világossárga, kerek, lapos, metszett élű tabletták, egyik oldalukon mélynyomású „K/J” jelzéssel és bemetszéssel, másik oldalukon „CG” felirattal.

A tabletta egyenlő adagokra osztható.

Lioresal 25 mg tabletta

Fehér vagy világossárga kerek, lapos, metszett élű tabletták, egyik oldalukon mélynyomású „U/R” jelzéssel és bemetszéssel, másik oldalukon „CG” felirattal.

A bemetszés csak a széttörés elősegítésére és a lenyelés megkönnyítésére szolgál, nem arra, hogy a készítményt egyenlő adagokra ossza.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Felnőttek:

• A vázizomzat sclerosis multiplexben kialakuló spasticitásának kezelése.

• Fertőzéses, degeneratív, traumás, daganatos, vagy ismeretlen eredetű gerincvelő-károsodás esetén fennálló spasticus állapotok (pl. spasticus spinalis paralysis, amyotrophiás lateralsclerosis, syringomyelia, myelitis transversa, traumás paraplegia vagy paraparesis, gerincvelő‑kompresszió) kezelése.

• Agyi eredetű izomspasmus oldása, cerebrovascularis történés után, vagy az agy daganatos, illetve degeneratív betegségeiben.

Gyermekek és serdülők

A Lioresal a cerebralis eredetű spasticitás tüneti kezelésére javallt, főként infantilis cerebrális bénulás esetén, valamint cerebrovascularis történés után vagy az agy daganatos, illetve degeneratív betegségeiben.

A Lioresal a fertőzéses, degeneratív, traumás, neoplasticus vagy ismeretlen eredetű gerincvelő‑betegségekben, mint például sclerosis multiplex, spasticus spinalis paralysis, amyotrophiás lateralsclerosis, syringomyelia, myelitis transversa, traumás paraplegia vagy paraparesis, valamint a gerincvelő kompressziójakor kialakuló izomspasmus tüneti kezelésére javallt még.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A Lioresal‑kezelést mindig alacsony, fokozatosan növekvő dózisokkal kell kezdeni. Az optimális terápiás választ kiváltó legalacsonyabb dózis ajánlott. Az optimális napi adagokat oly módon kell a beteg egyedi szükségleteihez igazítani, hogy a kezelés a lehető legkevesebb mellékhatás árán enyhítse a clonust, a hajlító és feszítő izmok görcsét, valamint a vázizomzat spasticitását.

A túlzott izomgyengeség kialakulásának és az elesés megelőzésének érdekében körültekintően kell alkalmazni a Lioresal‑t azokban az esetekben, amelyekben az izomzat spasticitása nélkülözhetetlen az álló testhelyzet, ill. mozgás közben az egyensúly fenntartásához, illetve, ha a spasticitás valamely funkció fenntartásának fontos tényezője. Bizonyos mértékű izomtónus fenntartása – akár az izomspasmus esetenkénti kialakulásának kockázatát is vállalva – fontos lehet a vérkeringés fenntartásának elősegítése szempontjából.

Ha a maximális adag elérését követő 6‑8 héten belül nincs nyilvánvaló terápiás haszon, dönteni kell arról, hogy folytatódjon‑e a Lioresal szedése.

A kezelés abbahagyásának mindig fokozatosan kell történnie, az adagot folyamatosan, megközelítőleg 1‑2 hét alatt csökkentve, kivéve a túladagolásból eredő sürgősségi eseteket, vagy amikor súlyos mellékhatások alakultak ki (lásd 4.4 pont).

Felnőttek

A kezelést általában napi 15 mg dózissal célszerű kezdeni (lehetőleg 2‑4 adagra szétosztva). A dózist három naponként napi 15 mg‑mal óvatosan kell növelni a szükséges napi adag eléréséig. Egyes, a gyógyszer hatásaira érzékenyen reagáló betegek esetében célszerűnek bizonyulhat alacsonyabb (5 vagy 10 mg‑os) napi kezdő dózist adni és ezt fokozatosabban növelni (lásd 4.4 pont). Az optimális adag általában napi 30‑80 mg. Kórházi körülmények között a beteg állapotának gondos ellenőrzésével 100‑120 mg‑os napi adag is alkalmazható.

Különleges betegcsoportok

Gyermekek és serdülők

A baklofén‑kezelést általában nagyon alacsony (kb. 0,3 mg/ttkg/nap adagnak megfelelő) dózissal kell elkezdeni 2‑4 részre (lehetőség szerint 4 részre) elosztva. Ezért a Lioresal 10 mg és 25 mg tabletta - az általuk tartalmazott hatóanyag mennyiség miatt - nem alkalmas 33 kg alatti testtömegű gyermekek kezelésére, ebben a populációban a baklofén szirup gyógyszerformában alkalmazható.

Az adagot csak óvatosan, kb. 1 hetes időközönként szabad növelni a gyermek egyéni szükségleteinek megfelelő szintig.

A szokásos fenntartó napi baklofén adag 0,75‑2 mg/ttkg.

A 33 kg feletti testtömegű gyermekeknél maximális napi dózisként 60 mg/nap adható.

Vesekárosodás

Vesekárosodásban szenvedő betegeknél a Lioresal‑t körültekintően és csökkentett dózisban kell alkalmazni. Krónikus haemodialízissel kezelt betegek vérplazmájában magasabb a baklofén plazmaszint, ezért különösen alacsony (pl. napi kb. 5 mg) dózist kell alkalmazni.

A Lioresal csak akkor adható végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegeknek, ha a várható terápiás előnyök meghaladják a kezelés potenciális kockázatát. Ezeket a betegeket a toxicitás korai jelei és/vagy tünetei (pl. somnolentia, letargia) vonatkozásában szoros, rendszeres megfigyelés alatt kell tartani (lásd 4.4 és 4.9 pont).

Májkárosodás

Májkárosodásban szenvedő betegekkel a Lioresal‑kezelés alatt nem végeztek vizsgálatokat. A Lioresal per os adása után a máj nem játszik jelentős szerepet a baklofén metabolizmusában (lásd 5.1 pont). Ugyanakkor a Lioresal a májenzimek aktivitását növelő potenciállal rendelkezik. A Lioresal‑t a májkárosodásban szenvedő betegeknek óvatosan kell rendelni (lásd 4.4 pont).

Idősek (65 évesek vagy idősebbek) és cerebrális eredetű spasticus állapotokban szenvedő betegek

Mivel a mellékhatások előfordulásának valószínűsége időskorú betegeknél vagy cerebralis eredetű spasticus állapotokban nagyobb, ezért a kezelésük során óvatos adagolási sémát kell kidolgozni és a beteget megfelelő felügyelet alatt kell tartani.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A Lioresal‑t étkezés közben, kevés folyadékkal kell bevenni.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Pszichiátriai és idegrendszeri betegségek és tünetek

Pszichotikus betegségekben, schizophréniában, depressziós vagy mániás betegségekben, zavart állapotokban, illetve Parkinson‑kórban szenvedő betegek esetében a Lioresal kezelést óvatosan, gondos orvosi ellenőrzés mellett kell végezni, mert fennáll az említett állapotok heveny súlyosbodásának lehetősége.

Baklofénnel kezelt betegeknél öngyilkosságot és öngyilkossággal kapcsolatos eseményeket jelentettek. A legtöbb esetben a betegeknél további, fokozott öngyilkossági kockázattal járó kockázati tényezők álltak fenn, beleértve az alkoholizmust, depressziót és/vagy korábbi öngyilkossági kísérleteket. Az öngyilkosságra vonatkozóan további kockázati tényezőkkel rendelkező betegeknél a gyógyszeres kezelés mellett szoros felügyeletre van szükség. A betegeket (és gondviselőiket) figyelmeztetni kell arra, hogy figyeljék a klinikai rosszabbodás, az öngyilkos magatartás vagy öngyilkossági gondolatok, vagy szokatlan magatartásbeli változások bármilyen megjelenését, és ha a felsorolt tünetek valamelyikét észlelik, sürgősen forduljanak orvoshoz.

A baklofén-kezeléssel kapcsolatosan visszaélés, abúzus és függőség eseteiről számoltak be. Körültekintően kell eljárni olyan betegeknél, akiknek a kórelőzményében szerhasználattal kapcsolatos abúzus szerepel, és monitorozni kell a baklofénnel történő visszaélés, abúzus vagy függőség tüneteit, például a dózisemelést, kóros gyógyszerigénylési viselkedést és a tolerancia kialakulását.

Epilepszia

Az epilepsziás betegek kezelését különösen körültekintően kell végezni, mert előfordulhat a görcsküszöb csökkenése, és a Lioresal elhagyása vagy túladagolása után észleltek már epilepsziás rohamot. A beteg gondos ellenőrzése mellett folytatni kell a megfelelő anticonvulsiv kezelést.

Encephalopathia

Baklofén terápiás dózisaival kezelt betegeknél encephalopathia eseteiről számoltak be, amelyek a kezelés abbahagyását követően reverzibilisek voltak. A tünetek közé tartozott a somnolentia, csökkent éberségi szint, zavartság, myoclonus és kóma.

Encephalopathia jeleinek észlelése esetén abba kell hagyni a baklofén alkalmazását.

Egyéb állapotok

Úgyszintén indokolt az óvatosság, ha a beteg pepticus fekélyben, valamint cerebrovascularis betegségekben, légzőszervi‑ vagy májkárosodásban szenved, illetve anamnézisében szerepeltek az említett kórképek.

Mivel nagyobb valószínűséggel alakulnak ki nemkívánatos hatások, időseknél és cerebrális eredetű spasticus állapotú betegeknél körültekintő adagolási rendet kell alkalmazni (lásd 4.2 pont).

Gyermekek és serdülők

A Lioresal egy évnél fiatalabb gyermekeknél történő alkalmazásával kapcsolatban rendelkezésre álló klinikai adat nagyon korlátozott.

A baklofén alkalmazása ebben a korcsoportban az orvos egyéni terápiás előny‑kockázat mérlegelése alapján történik.

Vesekárosodás

A Lioresal‑t óvatosan kell használni vesekárosodásban szenvedő betegeknél, és csak akkor adható végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegeknek, ha a várható előnyök meghaladják a potenciális kockázatot (lásd 4.2 pont - Adagolás és alkalmazás). A túladagolás neurológiai jeleit és tüneteit – beleértve a toxikus encephalopathia klinikai tüneteit (például zavartság, dezorientáció, aluszékonyság és csökkent tudatszint) – figyelték meg napi 5 mg‑nál nagyobb dózisú baklofént szájon át szedő, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, valamint napi 5 mg‑os dózis esetében tartós hemodialízis kezelésben részesülő, végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegeknél. A vesekárosodásban szenvedő betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani a toxicitás korai tüneteinek azonnali diagnosztizálása céljából (lásd 4.9 pont, Túladagolás).

Különös óvatosság szükséges akkor, ha a Lioresal‑t olyan gyógyszerekkel adják egyidejűleg, amelyek jelentősen befolyásolják a vesefunkciót. A vesefunkciót szorosan monitorozni kell, és a Lioresal napi adagját annak megfelelően kell módosítani a baklofén toxicitás megelőzése érdekében.

A kezelés megszakítása mellett soron kívüli haemodialízist kell mérlegelni a súlyos baklofén‑ toxicitásban szenvedő betegek kezelésének lehetőségeként. A haemodialízis hatékonyan eltávolítja a baklofént a szervezetből, enyhíti a túladagolás klinikai tüneteit és lerövidíti ezen betegek lábadozási időtartamát.

Húgyúti rendellenességek

A Lioresal kezelés ideje alatt javulhatnak a húgyhólyag ürülését befolyásoló neurológiai rendellenességek. Az anamnézisben szereplő sphincter hypertonia esetén akut vizeletretenció alakulhat ki. Ilyen esetben a kezelést óvatosan kell végezni.

Testtartás és egyensúly

A Lioresal‑t óvatosan kell alkalmazni, ha a spasticitás szükséges az egyenes testtartáshoz és a helyváltoztatás közbeni egyensúlyhoz (lásd 4.2 pont).

Laboratóriumi vizsgálatok eredményei

Ritkán beszámoltak a szérum aszpartát‑aminotranszferáz és alkalikus-foszfatáz, valamint a vércukorszint emelkedéséről, ezért máj‑ vagy cukorbetegek kezelésekor időszakos laboratóriumi vizsgálatokkal kell meggyőződni arról, hogy a gyógyszeres kezelés nem befolyásolja‑e az említett betegségek kórlefolyását.

Hirtelen megvonás

A Lioresal‑kezelés hirtelen megvonásával kapcsolatosan -különösen hosszú időtartamú kezelést követően- szorongásról és zavart állapotról, deliriumról, hallucinációkról, pszichotikus kórképekről, mániáról vagy paranoiáról, convulsiókról (status epilepticus), dyskinesiáról, tachycardiáról és hyperthermiáról, rhabdomyolysisről, valamint „rebound” jelenségként a spasticitás átmeneti fokozódásáról és hypertoniáról számoltak be.

A per os adott Lioresal intrauterin expozíciója után gyógyszer-megvonási tünetekről (beleértve az újszülötteknél kialakuló postnatális convulsiókat is) számoltak be (lásd 4.6 és 4.8 pont).

A Lioresal intrathecalis alkalmazása kapcsán arról számoltak be, hogy a megvonás klinikai tünetei hasonlóak lehetnek, mint az autonom dysreflexia, a malignus hyperthermia, a neurolepticus malignus szindróma, vagy egyéb hipermetabolikus állapot, illetve a kiterjedt rhabdomyolysis tünetei.

Túladagolás vagy jelentős mellékhatások következtében kialakult szükséghelyzeteket leszámítva a kezelést mindig fokozatosan, a gyógyszeradag lépcsőzetes csökkentésével (kb. 1‑2 hét alatt) kell abbahagyni.

Segédanyagok

A Lioresal búzakeményítőt tartalmaz.

Ez a gyógyszer csak nagyon kis mennyiségű glutént tartalmaz (búzakeményítőben), és nem valószínű, hogy problémákat okozhat cöliákiában szenvedő betegeknél. Búzaallergiában szenvedő beteg, ami nem azonos a cöliákiával, nem szedheti ezt a gyógyszert.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Mérlegelendő észlelt kölcsönhatások:

Központi idegrendszeri depressziót okozó gyógyszerek

Ha a Lioresal‑t más, a központi idegrendszer depresszióját okozó gyógyszerekkel szedik egyidejűleg, köztük egyéb izomrelaxánsokkal (például tizanidinnel), szintetikus opiátokkal vagy alkohollal, fokozott szedatív hatás alakulhat ki (lásd 4.7 pont), ezen kívül a légzésdepresszió előfordulásának a veszélye is megnőhet. Emellett a morfin és az intrathecalis baklofén egyidejű alkalmazásakor hypotoniáról számoltak be. A légzés és a cardiovascularis működések gondos monitorozása különösen a szív‑érrendszeri és légzőszervi megbetegedésekben szenvedő páciensek kezelésekor, továbbá a légzőizmok gyengesége esetén elengedhetetlen.

Antidepresszánsok

Az egyidejűleg adott triciklusos antidepresszánsok potencírozhatják a Lioresal hatását és emiatt nagyfokú izomhypotonia alakulhat ki.

Lítium

A per os Lioresal és lítium egyidejű alkalmazása súlyosbodó hyperkineticus tüneteket eredményezett. Ezért a Lioresal és a lítium egyidejű alkalmazásakor elővigyázatosság szükséges.

Vérnyomáscsökkentők és a vérnyomást ismerten csökkentő egyéb gyógyszerek

Hirtelen vérnyomáscsökkenés lehetősége miatt megfelelően módosítani kell az egyidejűleg adott vérnyomást csökkentő gyógyszerek adagját.

Levodopa/Dopa‑dekarboxiláz (DDC) inhibitor (karbidopa)

Parkinson-kórban szenvedő, Lioresal és levodopa kombinációjával (önmagában vagy a dopa‑dekarboxiláz inhibitor karbidopával adva) kezelt betegeknél zavartság, hallucinációk, fejfájás, émelygés és izgatottság kialakulásáról számoltak be. A Parkinsonismus tüneteinek romlásáról is beszámoltak. Ezért a Lioresal és a levodopa/karbidopa egyidejű alkalmazása alatt elővigyázatosság javasolt.

A vesefunkciót csökkentő szerek

A vesefunkciót jelentősen befolyásoló gyógyszerek csökkenthetik a baklofén kiürülését, amely toxikus hatásokhoz vezethet (lásd 4.4 pont).

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A kockázatok összefoglalása

Terhes nőkön nem végeztek adekvát, jól kontrollált vizsgálatokat. Az állatkísérletek adatai azt mutatták, hogy a baklofén átjut a vér‑placenta gáton. A Lioresal ezért a terhesség ideje alatt nem alkalmazható, hacsak a kezelés várható előnyei felül nem múlják a magzatot potenciálisan fenyegető kockázatot.

Klinikai szempontok

Magzati/újszülöttkori mellékhatások

A per os adott Lioresal intrauterin expozíciója után gyógyszer-megvonási tünetekről (beleértve az újszülötteknél kialakuló postnatális convulsiókat is) számoltak be (lásd 4.4 és 4.8 pont).

Szoptatás

Bár terápiás Lioresal dózisokkal kezelt szoptató anyák esetében a baklofén átjut az anyatejbe, a csecsemő szervezetébe olyan csekély mennyiségben jut be, hogy mellékhatások nem várhatók.

Termékenység

A baklofén humán fertilitásra gyakorolt hatásával kapcsolatban nincsenek rendelkezésre álló adatok. A baklofén patkányoknál anyai toxicitást nem okozó dózisokban nem károsította a hím vagy nőstény fertilitást.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Lioresal alkalmazása kapcsán olyan mellékhatások jelentkezhetnek, mint a szédülés, szedáció, aluszékonyság és látásromlás (lásd 4.8 pont), amelyek csökkenthetik a beteg reakciókészségét. Ilyen mellékhatások jelentkezése esetén nem ajánlatos gépjárművet vezetni, vagy gépeket kezelni.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Mellékhatások (pl. szedáció, somnolentia) főként a kezelés kezdeti szakában, az adag túlságosan gyors növelésekor, illetve túlságosan nagy adagok alkalmazásakor jelentkeznek. Gyakran átmeneti jellegűek és a dózis csökkentésével enyhíthetők, illetve megszüntethetők; ritkán érik el azt a súlyosságot, amely szükségessé teszi a kezelés félbeszakítását. A kórelőzményben szereplő pszichiátriai betegség, illetve cerebrovascularis kórkép (pl. stroke) esetén, továbbá idős betegeknél súlyosabb lefolyásúak lehetnek a mellékhatások.

A görcsküszöb csökkenése és convulsiók is előfordulhatnak, legfőképpen epilepsziás betegeknél.

Néhány esetben a gyógyszerre adott paradox reakcióként az izomspascticitás fokozódását figyelték meg.

A jelentett mellékhatások jelentős része valójában a kezelt alapbetegség okozta rendellenességből adódik.

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra, a leggyakoribb az első (1. táblázat): nagyon gyakori ( 1/10), gyakori ( 1/100 – < 1/10), nem gyakori ( 1/1000 – < 1/100), ritka ( 1/10 000 – < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

1. táblázat

Immunrendszeri betegségek és tünetek
	Nem ismert:		Túlérzékenység.
Idegrendszeri betegségek és tünetek
	Nagyon gyakori:		Szedáció, somnolentia.
	Gyakori:		Légzésdepresszió, zavartság, szédülés, fejfájás, álmatlanság, eufóriás hangulat, depresszió, fáradtság, izomgyengeség, ataxia, tremor, hallucinációk, rémálmok, izomfájdalom, nystagmus, szájszárazság.
	Ritka:		Paraesthesia, dysarthria, az ízérzés zavarai.
	Nem ismert:		Alvási apnoé szindróma*, encephalopathia
Szembetegségek és szemészeti tünetek
	Gyakori:		Akkomodációs zavarok, látásromlás.
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek
	Gyakori:		A perctérfogat csökkenése.
	Nem ismert:		Bradycardia.
Érbetegségek és tünetek
	Gyakori:		Hypotonia.
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
	Nagyon gyakori:		Émelygés.
	Gyakori:		Gastrointestinalis kórképek, öklendezés, hányás, székrekedés, hasmenés.
	Ritka:		Hasi fájdalom.
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek
	Ritka:		Kóros májfunkciós eredmények.
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
	Gyakori: Nem ismert:		Fokozott verejtékezés, bőrkiütés. Urticaria, alopecia.
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek
	Gyakori: Ritka:		Pollakisuria, enuresis, dysuria. Vizeletretenció.
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek
	Ritka:		Erektilis diszfunkció.
	Nem ismert:		Szexuális diszfunkció.
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
		Nagyon ritka:		Hypothermia.
		Nem ismert:		Gyógyszermegvonási szindróma** (lásd 4.4 pont), az arc duzzanata és peripheriás oedema.
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei
		Nem ismert:		Emelkedett vércukorszint.

* Centrális alvási apnoé szindróma eseteit figyelték meg nagy dózisú (≥ 100 mg) baklofén alkalmazásakor alkoholfüggő betegeknél.

**A per os adott Lioresal intrauterin expozíciója után gyógyszer-megvonási szindrómáról (beleértve a postnatális convulsiókat is) számoltak be (lásd 4.4 és 4.6 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Jelek és tünetek

Tünetek: A klinikai képet a központi idegrendszeri depresszió vagy az encephalopathia jelei uralják: somnolentia, csökkent éberségi szint, légzésdepresszió, kóma és tinnitus.

Kialakulhat továbbá: zavartság, hallucinációk, izgatottság, convulsiók, kóros elektroenkefalogram (”burst suppression” mintázat és trifázisos hullámok, az EEG‑n észlelt általános lassulás), akkomodációs zavarok, renyhébb pupillareflex, generalizált izomhypotonia, myoclonia, hyporeflexia vagy areflexia, görcsrohamok, perifériás értágulat, hypotensio vagy hypertensio, bradycardia vagy tachycardia, illetve szívritmuszavarok, hypothermia, émelygés, hányás, hasmenés, túlzott nyálképződés, emelkedett májenzimszintek, alvási apnoe, rhabdomyolysis.

A túladagolási szindróma romlása fordulhat elő különböző, központi idegrendszerre ható anyagok, illetve gyógyszerek (pl. alkohol, diazepám, triciklusos antidepresszánsok) egyidejű alkalmazása esetén.

Kezelés

Specifikus antidotum nincs.

Túladagolás esetén a szövődmények, mint a hypotonia, hypertonia, convulsiók, emésztőrendszeri panaszok, légzésdepresszió vagy cardiovascularis elégtelenség kezelésére szupportív és tüneti kezelés alkalmazandó.

Mivel a hatóanyag főleg a vesén keresztül ürül ki a szervezetből, bőséges folyadékpótlás szükséges, esetleg diuretikum adásával együtt. Haemodialízis (olykor soron kívül) hasznos lehet a veseelégtelenséggel társult súlyos mérgezésben (lásd 4.4 pont).

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Izomrelaxánsok, központi támadásponttal. ATC kód: M03B X01

Hatásmechanizmus

A Lioresal rendkívül hatékony spinalis támadáspontú izomgörcsoldó. A baklofén a GABA_B‑receptorok ingerlésével csökkenti a mono‑ és poliszinaptikus gerincvelői reflexátvitelt, ezáltal gátolja az excitatorikus aminosavak (glutamát és aszpartát) felszabadulását.

Farmakodinámiás hatások

A baklofén nem befolyásolja a neuromuscularis ingerületvezetést, ugyanakkor antinociceptív hatású. A vázizmok spasmusával járó neurológiai kórképekben a Lioresal előnyösen befolyásolja a reflexes izomösszehúzódást, erőteljesen enyhíti a fájdalmas izomspasmusokat, az automatizmust és a myoclonust. Ily módon a Lioresal javítja a betegek mozgásképességét, megkönnyíti a mindennapi életvitel teendőinek (beleértve a katéterezést is) elvégzését és a fizikoterápiás kezelést. A kezelés közvetett hatásaként a decubitusok hámosodásáról (ill. kialakulásuk megelőzéséről), a fájdalmas izomgörcsök elmaradása miatti pihentetőbb alvásról, a hólyag‑ és sphincterfunkció javulásáról is beszámoltak, amelyek következtében javult a betegek életminősége.

A baklofén serkenti a gyomorsav‑elválasztást.

Klinikai vizsgálatok

A Lioresal‑lal újabb klinikai vizsgálatokat nem végeztek.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A baklofén gyorsan és teljes mennyiségében felszívódik a tápcsatornából.

Egyszeri, 10, 20, és 30 mg‑os dózisok per os alkalmazása után 0,5‑1,5 órával a plazma‑csúcskoncentrációk átlagos értéke 180, 340 és 650 nanogramm/ml volt. A szérumkoncentráció‑idő görbe alatti terület (AUC) az alkalmazott dózis nagyságával arányos.

Eloszlás

A baklofén megoszlási térfogata 0,7 l/ttkg. A fehérjekötődés megközelítőleg 30%, és a 10 nanogram/ml – 300 mikrogram/ml‑es koncentráció‑tartományban állandó. A liquor cerebrospinalisban kialakuló koncentráció kb. 8,5‑szer alacsonyabb, mint a plazmában.

Biotranszformáció

A baklofén csak kis mértékben metabolizálódik a szervezetben. Legfőbb metabolitja a farmakológiai aktivitást nem hordozó béta‑(p‑klórfenil)‑4‑hidroxivajsav, mely dezaminálással keletkezik.

Elimináció

A baklofén eliminációs felezési ideje a vérplazmában átlagosan 3‑4 óra. A felszívódott mennyiség nagyrészt változatlan formában ürül ki a szervezetből: 72 órán belül a gyógyszeradag kb. 75%‑a a vesén keresztül (ennek 5%‑a metabolitok formájában) eliminálódik. A fennmaradó dózishányad (5%‑nyi metabolit formájában) a széklettel ürül.

Különleges betegcsoportok

Idősek (65 évesek vagy idősebbek)

A baklofén farmakokinetikája idős betegeknél gyakorlatilag ugyanolyan, mint a 65 évnél fiatalabb betegeknél. Egyetlen per os adag után idős betegeknél lassabb az elimináció, de a baklofén szisztémás expozíciója a 65 évnél fiatalabb felnőttekéhez hasonló. Ezeknek az eredményeknek a többszöri adagolásra történő extrapolálása arra utal, hogy nincs jelentős farmakokinetikai különbség a 65 évnél fiatalabb betegek és az idős betegek között.

Gyermekek és serdülők

Gyermekeknél (2‑12 éves kor között) 2,5 mg Lioresal tabletta szájon át történő alkalmazást követően 62,8±28,7 nanogram/ml‑es c_max‑ról és 0,95‑2 órás tartományba eső T_max‑ról számoltak be. 315,9 ml/óra/kg‑os átlagos plazma‑clearance‑ről (Cl), 2,58 l/kg‑os eloszlási térfogatról (Vd) és 5,10 órás felezési időről (T_1⁄2) számoltak be.

Májkárosodás

Májkárosodásban szenvedő betegeknél nincsenek a Lioresal alkalmazása utáni farmakokinetikai adatok. Ugyanakkor mivel a máj nem játszik jelentős szerepet a baklofén diszpoziciójában, nem valószínű, hogy a májkárosodásban szenvedő betegeknél a baklofén farmakokinetikai tulajdonságai klinikailag jelentős mértékben megváltoznának.

Vesekárosodás

Vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem áll rendelkezésre a Lioresal alkalmazása utáni kontrollos klinikai farmakokinetikai vizsgálat. A baklofén főként változatlan formában eliminálódik a vizeletben. Krónikus haemodialysis alatt álló vagy kompenzált veseelégtelenségben szenvedő, csak nőbetegektől gyűjtött, szórványos plazmakoncentrációs adat a baklofén‑clearance jelentős csökkenését és a felezési idő növekedését jelzi az ilyen betegeknél. Vesekárosodásban szenvedő betegeknél mérlegelni kell a baklofén szisztémás szintjén alapuló dózismódosítást, és az azonnali haemodialysis hatásos módszer a szisztémás keringésben lévő, túlzott mennyiségben lévő baklofén eltávolítására.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Reproduktív toxicitás

Kimutatták, hogy patkányoknál anyai toxicitást nem okozó dózisszintek mellett a per os adott baklofénnek nincs a termékenységre vagy a posztnatális fejlődésre gyakorolt mellékhatása. A baklofén a mg/kg alapon számított maximális per os felnőtt adag legalább 2,1‑szeres adagjaiban egereknél, patkányoknál és nyulaknál nem teratogén. Kimutatták, hogy mg/kg alapon számított dózisban kifejezve, a maximális per os felnőtt adag kb. 8,3‑szeres adagjaiban a per os adott baklofén a patkány foetusoknál növeli az omphalocelék (hasfali herniák) előfordulási gyakoriságát. Ezt a rendellenességet egereknél vagy nyulaknál nem észlelték. Kimutatták, hogy a per os adagolt baklofén patkányoknál és nyulaknál az anyai toxicitást is okozó dózisokban késlelteti a foetalis növekedést (a csontok ossificatióját).

Mutagenitás és karcinogenitás

A baklofén a baktériumokon, emlőssejteken, élesztőgombákon és kínai hörcsögön végzett vizsgálatokban a mutagén és genotoxikus potenciál tekintetében negatívnak bizonyult. Az eredmény arra utal, hogy nem valószínű, hogy a baklofénnek mutagén potenciálja lenne.

A baklofén egy patkányokkal végzett 2 éves vizsgálatban nem mutatott karcinogén potenciált. Két éven keresztül az alkalmazott maximális (50‑100 mg/kg) baklofén dózissal kezelt nőstény patkányokban a petefészek ciszták, valamint a mellékvese‑megnagyobbodás és/vagy ‑bevérzés gyakoriságának dózisfüggő növekedését észlelték.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Vízmentes kolloid szilícium‑dioxid, mikrokristályos cellulóz (Avicel PH 101), mikrokristályos cellulóz (Avicel PH 102), magnézium‑sztearát, povidon (K30), búzakeményítő.

6.2 Inkompatibilitások

Nem ismert.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

Lioresal 10 mg tabletta

3 év

Lioresal 25 mg tabletta

4 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Lioresal 10 mg tabletta

Legfeljebb 30 C‑on, a nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

Lioresal 25 mg tabletta

Legfeljebb 25 C‑on, a nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

50 db tabletta PVC/PE/PVDC//Alu buborékcsomagolásban és dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés  (egy keresztes)

Osztályozás II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Novartis Hungária Kft.

1114 Budapest

Bartók Béla út 43 – 47.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI

OGYI-T-842/01 (10 mg tabletta)

OGYI-T-842/02 (25 mg tabletta)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1974. január 1.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2011. február 14.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. december 3.