LIPIDIL 145 mg filmtabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Lipidil 145 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

145,0 mg fenofibrát (nanorészecskék) filmtablettánként.

Ismert hatású segédanyagok:

• 132,00 mg laktóz-monohidrát,

• 145,00 mg szacharóz,

• 0,50 mg szójalecitin filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Fehér, hosszúkás alakú filmtabletta, egyik oldalán „145”, másik oldalán „Fournier logo” bevéséssel.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Lipidil 145 mg filmtabletta adjuváns kezelésként javasolt diéta vagy egyéb nem gyógyszeres kezelés (pl. testmozgás, súlycsökkentés) kiegészítéseként:

- súlyos hypertriglyceridaemia kezelésére alacsony HDL-koleszterin-szinttel vagy anélkül;

- kevert hyperlipidaemia kezelésére, amikor a sztatinkezelés ellenjavallt vagy nem tolerálható;

- kevert hyperlipidaemia kezelésére magas kardiovaszkuláris kockázatú betegeknél sztatinterápia mellett, ha a trigliceridszint és a HDL-koleszterin-szint nincs megfelelően szabályozva.

4.2 Adagolás és alkalmazás

A terápia előtt megkezdett diétát továbbra is folytatni kell. A beteg kezelésre adott válaszát a szérumlipidértékek rendszeres ellenőrzésével kell monitorozni. Ha néhány hónap (pl. 3 hónap) elteltével sem alakul ki adekvát válasz, kiegészítő vagy más kezelési módok alkalmazását kell megfontolni.

Adagolás:

Felnőttek:

A javasolt adag naponta egyszer egy 145 mg fenofibrátot tartalmazó tabletta. Azok a betegek, akik jelenleg napi egy 200 mg-os kapszulát vagy egy 160 mg-os tablettát szednek, minden további dózismódosítás nélkül átállíthatók napi egy 145 mg-os fenofibrát-filmtablettára.

Speciális betegcsoportok:

Idős (65 éves vagy idősebb) betegek esetén

Nincs szükség az adagolás módosítására. A szokásos adag javasolt, kivéve, ha olyan csökkent vesefunkció áll fenn, ahol a becsült glomerulus filtrációs ráta (eGFR) < 60 ml/perc/1,73 m², (lásd a Vesekárosodásban szenvedő betegek bekezdést)

Vesekárosodásban szenvedő betegek

A fenofibrát ellenjavallt súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegek számára, akiknél az eGFR < 30 ml/perc/1,73 m².

Amennyiben az eGFR-érték 30 és 59 ml/perc/1,73 m² közötti, a napi adag nem haladhatja meg a 100 mg normál, vagy a 67 mg mikronizált fenofibrát adagot.

Ha a kezelés során az eGFR-értéke tartósan 30 ml/perc/1,73 m² alatti értékre csökken, a fenofibrát alkalmazását abba kell hagyni.

Májkárosodás:

A Lipidil 145 mg filmtabletta alkalmazása nem javasolt májkárosodásban, mert nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Gyermekek és serdülők

A fenofibrát biztonságosságát és hatásosságát betőltőtt 18 év alatti gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Adatok sem állnak rendelkezésre. A fenofibrát ezért betőltőtt 18 éven aluli gyermekek és serdülők kezelésére nem ajánlott.

Az alkalmazás módja:

A Lipidil 145 mg filmtabletta a nap bármely szakában bevehető, akár étkezés közben, akár attól függetlenül (lásd 5.2 pont: Farmakokinetikai tulajdonságok). A tablettát egészben, egy pohár vízzel kell lenyelni.

4.3 Ellenjavallatok

• Májelégtelenség (beleértve a biliaris cirrhosist, valamint az ismeretlen eredetű, tartós májfunkció-eltéréseket is),

• ismert epehólyag-megbetegedés,

• súlyos veseelégtelenség (becsült glomerulusfiltrációs ráta < 30 ml/perc/1,73 m²),

• krónikus vagy akut pancreatitis, kivéve a súlyos hypertrygliceridaemia következtében fellépő akut pancreatitist,

• ismert fényérzékenység, ill. fibrátokkal vagy ketoprofénnel való kezelés során kialakult fototoxikus reakció,

- a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

A Lipidil 145 mg filmtabletta túlérzékenységi reakciók veszélye miatt nem adható olyan betegeknek, akik allergiás reakciót mutatnak földimogyoróval, földimogyoró-olajjal, szójalecitinnel vagy származékaikkal szemben.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Szekunder hyperlipidaemiák okai:

A másodlagos hyperlipidaemia okait, mint a nem megfelelően kezelt 2-es típusú diabetes mellitus, hypothyreosis, nephrosis szindróma, dysproteinaemia, obstruktív májbetegség vagy alkoholizmus, megfelelően kezelni kell, mielőtt a fenofibrátterápiáról döntés születne.

Gyógyszeres kezeléssel összefüggő szekunder hyperlipidaemia fordulhat elő diuretikumokkal, béta‑blokkolókkal, ösztrogénekkel, progesztogénekkel, kombinált orális fogamzásgátlókkal, immunszuppresszív gyógyszerekkel és proteáz-inhibitorokkal történő kezelés során. Ilyen esetekben a terápia megkezdése előtt meg kell győződni arról, hogy a hyperlipidaemia primer vagy szekunder jellegű-e (ezek a szerek megemelhetik a lipidszinteket).

Májfunkció:

Néhány beteg esetében, mint egyéb lipidcsökkentők alkalmazásakor is, fenofibrátkezelés hatására a transzaminázszintek emelkedését figyelték meg. Az esetek többségében ezek az emelkedések kismértékűek, átmenetiek és tünetmentesek voltak. A kezelés első évében tanácsos a transzaminázszinteket háromhavonta, majd később is rendszeresen ellenőrizni. Azokat a betegeket, akiknél a transzaminázértékek emelkedtek, fokozott figyelemmel kell kísérni, és a kezelést abba kell hagyni, amennyiben az ASAT- (GOT), illetve az ALAT- (GPT) értékek meghaladják a normálérték felső határának háromszorosát. Ha hepatitisre utaló tünetek (pl. sárgaság, pruritus) jelentkeznek, s a diagnózist laborvizsgálat is megerősítette, a fenofibrátterápiát le kell állítani.

Pancreas:

Fenofibrát szedését követően pancreatitis kialakulását is megfigyelték (lásd 4.3 és 4.8 pont). Pancreatitist válthat ki súlyos hypertriglyceridaemiás betegekben a fenofibrát hatástalansága, de lehet direkt gyógyszerhatás vagy a közös epe-hasnyálmirigy vezetéket elzáró epekő- vagy sludge-képződés szekunder következménye is.

Izom:

Fibrátok és egyéb lipidcsökkentők alkalmazásakor izomtoxicitásról, ritkán rhabdomyolysisről – veseelégtelenséggel vagy a nélkül – is beszámoltak. Ennek a károsodásnak az incidenciája nagyobb hypoalbuminaemiában, valamint korábban fennálló veseelégtelenség esetén. A myopathiára és/vagy rhabdomyolysisre hajlamosító tényezőkkel rendelkező betegeknél, így a 70 évesnél idősebbeknél, azoknál, akiknek az egyéni vagy családi anamnézisében örökletes izombetegségek fordulnak elő, továbbá beszűkült vesefunkció, hypothyreosis vagy nagy mennyiségű alkohol fogyasztása esetén nagyobb lehet a rhabdomyolysis kialakulásának kockázata. Ezeknél a betegeknél a fenofibrátkezelés előny/kockázat arányát gondosan mérlegelni kell.

Izomtoxicitásra kell gyanakodni, ha a betegnél diffúz izomfájdalom, myositis, izomgörcsök, illetve izomgyengeség jelentkezik és/vagy ha a CK enzim szintje számottevően megemelkedik (a normálérték felső határának 5-szörösére nő). Ezekben az esetekben a fenofibrátkezelést le kell állítani.

Az izomtoxicitás kockázata nőhet, amennyiben a fenofibrátot egy másik fibráttal vagy egy HMG‑CoA-reduktáz-inhibitorral együtt alkalmazzák, főleg azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében izombetegség szerepel. Ebből kifolyólag a fenofibrát HMG-CoA-reduktáz-inhibitorral vagy egy másik fibráttal való kombinációját olyan súlyos, kevert típusú dyslipidaemiás betegek kezelésére kell fenntartani, akiknek a cardiovascularis kockázata magas és kórtörténetében nem szerepel semmilyen izombetegség. Az ilyen kezelésben részesülő betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani az izomkárosodásra utaló jelek kiszűrése céljából.

Vesefunkció:

A Lipidil ellenjavallt súlyos vesekárosodás esetén (lásd 4.3 pont).

A Lipidil elővigyázatosan alkalmazható enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén. Az adag módosítása szükséges azon betegeknél, akiknél a becsült glomerulusfiltrációs ráta 30 és 59 ml/perc/1,73 m² között van (lásd 4.2 pont)

A szérumkreatinin-szint reverzíbilis emelkedését jelentették fenofibrát-monoterápiában, vagy sztatinnal kombinált terápiában részesülő betegek esetében. A szérumkreatinin-szint emelkedése idővel általában megállt egy stabil szinten, nem volt jele a szérumkreatinin-szint további emelkedésének a hosszú távú terápia során, és a kezelés befejezése után visszatért a kiindulási szintre.

Klinikai vizsgálatok során a betegek 10%-ánál észleltek a kiindulási értékhez képest 30 mikromol/l mértéket meghaladó kreatininszint-emelkedést fenofibrát és szimvasztatin együttes alkalmazásakor, míg sztatin-monoterápia esetén ez 4,4% volt. A kombinált terápiában részesülő betegek 0,3%-ánál tapasztaltak klinikailag jelentős, 200 mikromol/l fölötti értéket elérő kreatininszint-emelkedést.

A kezelést meg kell szakítani, ha a kreatininszint 50%-kal meghaladja a normálérték felső határát. A kezelés megkezdése utáni első 3 hónapban, majd később is javasolt a kreatininszint rendszeres monitorozása.

Segédanyagok:

Ez a készítmény laktózt tartalmaz, ezért ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz-malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Ez a készítmény szacharózt tartalmaz, ezért ritkán előforduló, örökletes fruktózintoleranciában, glükóz-galaktóz-malabszorpcióban vagy szacharáz-izomaltáz-hiányban a készítmény nem szedhető.

A készítmény kevesebb, mint 23 mg nátriumot tartalmaz kapszulánként, így gyakorlatilag nátriummentes.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Orális antikoagulánsok:

A fenofibrát növeli az orális antikoagulánsok hatását, így megnövelheti a vérzések kockázatát. Az antikoagulánsok dózisát a fenofibrátterápia kezdetén kb. egyharmadával csökkenteni kell, majd amennyiben erre szükség van, az INR (International Normalised Ratio) érték eredményétől függően fokozatosan módosítani kell.

Ciklosporin:

Néhány esetben súlyos, reverzibilis vesekárosodást írtak le fenofibrát és ciklosporin egyidejű alkalmazásakor. Ezeknél a betegeknél a vese funkciójának szoros ellenőrzése szükséges, és a fenofibrátterápiát azonnal le kell állítani, amennyiben a laborértékekben komoly változások tapasztalhatók.

HMG-CoA-reduktáz-inhibitorok és egyéb fibrátok:

Növekszik a súlyos izomtoxicitás kockázata, amennyiben fibrátot HMG-CoA-reduktáz-inhibitorokkal vagy más fibrátokkal együtt alkalmaznak. Ezt a kombinált terápiát körültekintően kell alkalmazni, és a betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani az izomkárosodásra utaló jelek kiszűrése céljából (lásd a 4.4. pontot).

Glitazonok:

A HDL-koleszterin reverzibilis paradox csökkenéséről számoltak be néhány olyan esetben, amikor a fenofibrátot glitazonokkal egyidejűleg alkalmazták. A HDL-koleszterin szintjét ezért monitorozni javasolt, ha e két gyógyszer közül bármelyiket a másikkal folytatott terápiához társítják, és valamelyiknek az adagolását le kell állítani, ha a HDL-koleszterin szintje túl alacsony.

Citokróm P450 enzimek:

Humán májmikroszómákkal végzett in vitro kísérletekben a fenofibrát és fenofibrinsav nem gátolja a CYP3A4, CYP2D6, CYP2E1 vagy CYP1A2 citokróm P450 izoenzimeket. Terápiás koncentrációban gyengén gátolják a CYP2C19-et és CYP2A6-ot, valamint enyhén, ill. mérsékelten gátolják a CYP2C9-et.

Azokat a betegeket, akik fenofibráttal párhuzamosan szűk terápiás indexű, CYP2C19-en, CYP2A6-on, s különösen ha CYP2C9-en metabolizálódó gyógyszereket szednek, gondos megfigyelés alatt kell tartani, s szükség esetén módosítani kell ezen gyógyszerek adagját.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A fenofibrát terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre megfelelő adat. Állatkísérletek nem igazoltak teratogén hatást. Embriotoxikus hatást csak az anya toxicitási dózistartományában tapasztaltak (lásd 5.3 pont). Emberben a potenciális veszély nem ismert. A Lipidil 145 mg filmtabletta ezért terhesség esetén csak a haszon/kockázat gondos mérlegelését követően alkalmazható.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a fenofibrát és/vagy metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. A szoptatott csecsemőt érintő kockázatot nem lehet kizárni. A fenofibrátot ezért nem szabad alkalmazni szoptatás alatt.

Termékenység

Állatoknál reverzíbilis hatásokat figyeltek meg a termékenységre (lásd 5.3 pont). A Lipidil alkalmazásával kapcsolatban nem állnak rendelkezésre klinikai adatok a termékenységre gyakorolt hatásokról.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Lipidil 145 mg filmtabletta nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A fenofibrátterápia alatt leggyakrabban előforduló mellékhatások emésztési, gyomor- vagy bélrendszeri rendellenességek.

Placebókontrollos klinikai vizsgálatok (n = 2344) és a forgalomba hozatalt követő alkalmazás során^a a következő mellékhatásokat figyelték meg az alábbi gyakoriságokkal:

MedDRA – szervrendszer-adatbázis	Gyakori (≥ 1/100 – < 1/10)	Nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100)	Ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000)	Nagyon ritka (< 1/10 000), beleértve az egyes eseteket is	Gyakoriság nem ismert (a rendelke­zésre álló adatokból nem állapít­ható meg)
Vérképzőszervi és nyirok­rend­szeri betegségek és tünetek			A hemoglobin­szint csökkenése, a fehérvérsejt­szám csökkenése
Immunrendszeri betegségek és tünetek			Túlérzékenység
Idegrendszeri betegségek és tünetek		Fejfájás
Érbetegségek és tünetek		Thromboemboli-ás megbetegedés (tüdőembólia, mélyvénás trombózis)*
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek					Interstitialis tüdőbetegséga
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Gastrointestinalis panaszok és tünetek (hasi fájdalom, émelygés, hányás, hasmenés, puffadás)	Pancreatitis*
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	Transzaminázszintek emelkedése (lásd 4.4 pont)	Cholelithiasis (lásd 4.4 pont)	Hepatitis		Sárgaság, a cholelithiasis szövődményei (pl. cholecystitis, cholangitis, epekőroham)a
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei		A bőr túlérzékenysége (pl. kiütés, pruritus, urticaria)	Alopecia, fényérzékenységi reakciók		Súlyos bőrreakciók (pl. erythema multiforme, Stevens–Johnson-szindróma, toxicus epidermalis necrolysis)a
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei		Izomrendellenes-ségek (pl. myalgia, myositis, izomgörcsök és izomgyengeség)			Rhabdomyo-lysisa
A nemi szervek­kel és az emlők­kel kapcsolatos betegségek és tünetek		Szexuális diszfunkció
Általános tünetek és az alkalmazás helyén fellépő reakciók					Fáradtságérzés
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei	Emelkedett homocisztein vérszint**	Emelkedett kreatininszint a vérben	Emelkedett húgysavszint a vérben

* A 9795, 2-es típusú diabetesben szenvedő beteg bevonásával végzett randomizált, placebókontrollos FIELD vizsgálatban statisztikailag szignifikáns különbséget figyeltek meg a pancreatitis-es esetek előfordulási gyakoriságában a fenofibráttal kezelt, ill. a placebót szedő betegek csoportjai között: (0,8% a fenofibrátcsoportban, szemben a placebocsoport 0,5%-ával; p = 0,031). Ugyanebben a vizsgálatban statisztikailag szignifikáns mértékben tért el a tüdőembólia előfordulási gyakorisága is (0,7% a placebocsoportban, 1,1% a fenofibrátcsoportban; p = 0,022), míg a mélyvénás trombózis előfordulási gyakoriságában mutatkozó különbség statisztikailag nem volt szignifikáns (a placebocsoportban 1,0% [4900 betegből 48], míg a fenofibrátcsoportban 1,4% [4895 beteg közül 67]; p = 0,074).

** A FIELD vizsgálatban a homocisztein-vérszint átlagos emelkedése a fenofibráttal kezelt betegek esetében 6,5 mikromol/l volt, és a fenofibrátkezelés leállítását követően reverzíbilis volt. A vénás thromboticus események kockázatának emelkedése összefüggésben állhat a megnövekedett homocisztein-vérszinttel. Ennek klinikai jelentősége nem tisztázott.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül

4.9 Túladagolás

Csak elvétve jelentettek fenofibrát-túladagolási eseteket. Az esetek többségében nem számoltak be túladagolási tünetekről.

Specifikus antidotum nem ismert. Amennyiben túladagolás gyanúja merül fel, szükség szerint tüneti kezelést és szupportív terápiát kell alkalmazni. A fenofibrát hemodialízissel nem távolítható el.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Szérumlipidszintet csökkentők (koleszterin- és triglicerid-csökkentők) fibrátok. ATC kód: C10A B05

A fenofibrát olyan fibrinsavszármazék, ami emberekben jelentkező lipidcsökkentő hatását a peroxiszóma proliferátor aktiválta alfa-receptor (Peroxisome Proliferator Activated Receptor type alpha – PPARalfa) aktiválásán keresztül fejti ki.

A PPARalfa aktiválása révén a fenofibrát növeli a lipolízist és az atherogén hatású, trigliceridben dús részecskék eliminációját a plazmából azáltal, hogy aktiválja a lipoprotein-lipázt és csökkenti az apolipoprotein CIII termelődését. A PPARalfa aktiválásával a fenofibrát fokozza az apolipoprotein AI és AII szintézisét.

A lipoproteinekre gyakorolt fenti hatásmechanizmusán keresztül a fenofibrát csökkenti az apolipoprotein B-tartalmú VLDL és LDL lipidfrakciók plazmaszintjét, és növeli az apolipoprotein AI- és  AII-tartalmú HDL szintjét.

Ezen túlmenően a VLDL-frakciók szintézisének és katabolizmusának modulálásával a fenofibrát növeli az LDL kiürülését és csökkenti a kis sűrűségű LDL szintjét, ezeknek a szintje atherogén lipoprotein fenotípus esetén emelkedett, ami gyakori kórkép az olyan betegeknél, akiket veszélyeztet a szívkoszorúér-betegség.

Klinikai vizsgálatokban fenofibráttal az összkoleszterinszint 20-25%-os és a trigliceridszint 40‑55%‑os csökkenését és a HDL-koleszterin 10-30%-os emelkedését értek el.

Hypercholesterinaemiás betegeknél, akiknél 20-35%-os LDL-szint-csökkenést értek el, a koleszterinszintekre gyakorolt összhatás az összkoleszterinszint/HDL‑koleszterin, LDL‑koleszterin/HDL‑koleszterin vagy az ApoB/ApoAI hányadosok csökkenésén keresztül is lemérhető, melyek mindegyike az atherogén rizikó markere.

Bizonyított, hogy a fibrátokkal történő kezelés csökkentheti a szívkoszorúér-betegségek előfordulását, azonban a kardiovaszkuláris betegségek elsődleges és másodlagos megelőzésében nem csökkentették valamennyi halálok előfordulását.

Az Action to Control Cardiovascular Risk in Diabetes (ACCORD) lipidvizsgálat egy randomizált placebokontrollos vizsgálat volt, amelyet 5518, II. típusú diabetes mellitusban szenvedő, a szimvasztatin mellett fenofibráttal kezelt beteg bevonásával végeztek. A fenofibrát plusz szimvasztatin kezelés mellett nem mutatkozott szignifikáns különbség a szimvasztatin-monoterápiához képest a nem halálos myocardialis infarctust, a nem halálos stroke-ot és a cardiovascularis halálozást magában foglaló elsődleges kompozit végpontban (hazárdarány [HR]: 0,92; 95%-os KI: 0,79-1,08, p = 0,32; abszolút kockázat csökkenése: 0,74%). Dyslipidaemiás betegek – vagyis a definíció szerint azok, akiknél kiinduláskor a HDL-koleszterin-szint az alsó tercilisbe (≤ 34 mg/dl vagy 0,88 mmol/l), a trigliceridszint pedig a felső tercilisbe (≥ 204 mg/dl vagy 2,3 mmol/l) esett – előre meghatározott alcsoportjában a fenofibrát plusz szimvasztatin kezelés mellett 31%-os relatív csökkenést tapasztaltak az elsődleges kompozit végpont tekintetében a szimvasztatin-monoterápiához képest (hazárdarány [HR]: 0,69; 95%-os KI: 0,49-0,97, p = 0,03; abszolút kockázat csökkenése: 4,95%). Egy másik előre meghatározott alcsoport elemzése során statisztikailag szignifikáns összefüggést találtak a kezelés és a nemek között (p = 0,01), ami azt mutatja, hogy a kombinációs kezelés férfiaknál lehetséges terápiás előnyt jelent (p = 0,037), míg a kombinációs terápiában részesülő nők esetében az elsődleges végpontra vonatkozóan potenciálisan magasabb kockázat várható, mint a szimvasztatin-monoterápia mellett (p = 0,069). Ezt nem figyelték meg a dyslipidaemiás betegek fent említett alcsoportjában, de a fenofibrát plusz szimvasztatin kombinációval kezelt dyslipidaemiás nők esetében az előny sem volt egyértelműen bizonyított, és ebben az alcsoportban nem volt kizárható a lehetséges káros hatás.

Az extravascularis koleszterinlerakódások (xanthoma tendinosum és tuberosum) jelentős csökkenése vagy teljes eltűnése következhet be fenofibrátkezelés alatt.

Emelkedett fibrinogén-, valamint Lp(a)-szintű betegeknél fenofibrátterápia hatására ezek az értékek jelentősen csökkentek. Egyéb gyulladásos markerek, mint a C-reaktív protein szintje is csökkent a fenofibrátkezelés hatására.

A fenofibrát uricosuriás hatása a húgysavszint mintegy 25%-os csökkenéséhez vezetett, ami további kedvező hatás a hyperuricaemiás dyslipidaemiás betegek esetén.

Állatkísérletek során is kimutatták a fenofibrát thrombocytaaggregáció-gátló hatását, és egy klinikai vizsgálatban is igazolták az ADP, az arachidonsav és epinefrin indukálta thrombocytaaggregáció csökkenését.

5.2 Farmakokinetikai tuIajdonságok

A Lipidil 145 mg filmtabletta 145 mg fenofibrát-nanorészecskét tartalmaz.

Felszívódás:

A maximális plazmakoncentrációt (C_max) az orális alkalmazás után 2-4 órával éri el. Folyamatos kezelés esetén a plazmakoncentrációk minden vizsgált személy esetében állandóak.

Ellentétben a korábbi fenofibrát tartalmú készítményekkel, a nanorészecskéket tartalmazó készítmény maximális plazmakoncentrációja és teljes expozíciója független az étkezéstől. Ezért a Lipidil 145 mg filmtabletta étkezéstől függetlenül is szedhető.

Egy, az étkezésnek a felszívódásra gyakorolt hatását tanulmányozó vizsgálat során az új 145 mg-os, nanorészecskéket tartalmazó kiszerelési formát egészséges férfiaknál és nőknél alkalmazták éhgyomorra, ill. zsíros étel fogyasztása után. A kapott adatokból azt a következtetést lehetett levonni, hogy az étkezés nem befolyásolja a fenofibrinsav-expozíciót (AUC és C_max).

Eloszlás:

A fenofibrinsav erősen kötődik a szérumalbuminhoz (> 99%).

Biotranszformáció és elimináció:

Orális alkalmazás után a fenofibrát az észteráz enzimek hatására gyorsan hidrolizálódik aktív metabolitjára, a fenofibrinsavra. A fenofibrát változatlan formában a plazmában nem mutatható ki. A fenofibrát nem szubsztrátja a CYP3A4-nek. Májban történő mikroszomális metabolizmussal nem kell számolni.

A fenofibrát kiválasztása döntően a vizelettel történik. Gyakorlatilag a készítmény teljes mennyisége kiürül 6 napon belül. A fenofibrát döntően fenofibrinsav és annak glükuronsavval konjugált formájában választódik ki. A fenofibrinsav teljes plazmaclearance-e idősebb betegek esetében sem módosul.

A kinetikai vizsgálatok, melyeket egyszeri adaggal és ismételt adagokkal végeztek, azt igazolták, hogy a szer nem akkumulálódik. Hemodialízissel a fenofibrinsav nem eliminálódik.

A fenofibrinsav plazmafelezési ideje kb. 20 óra.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Egy három hónapig tartó, per os adagolt fenofibrinsavval, a fenofibrát aktív metabolitjával patkányokon végzett nemklinikai vizsgálat során vázizom-toxicitást (különösen az I-es típusú, lassú, oxidatív izomrostokban gazdag izmokon), valamint kardiális degenerációt, anaemiát és testtömeg-csökkenést tapasztaltak. Legfeljebb 30 mg/kg-ig (a legnagyobb humán ajánlott dózis kb. 17-szeresét jelentő expozícióig) nem észleltek vázizom-toxicitást. Nem figyeltek meg szívizom-toxicitásra utaló jeleket a legnagyobb humán adag kb. 3-szorosát kitevő expozíciónál. Három hónapon át kezelt kutyáknál reverzíbilis fekélyek és eróziók fordultak elő. Ebben a vizsgálatban nem észleltek gastrointestinalis károsodásokat a legnagyobb humán adag kb. 5-szörösétt kitevő expozíciónál.

A fenofibráttal végzett mutagenitási vizsgálatok eredménye negatív volt.

Egerekben és patkányokban a fenofibrát nagy adagokban történő alkalmazásakor májtumorok alakultak ki, melyeket a peroxiszóma-proliferációval magyaráztak. Ezek a jelenségek csak kis rágcsálókra specifikusak, más állatfajokban nem voltak megfigyelhetők. Ennek a humán terápiás alkalmazás során nincs jelentősége.

Egereken, patkányokon és nyulakon végzett vizsgálatok során teratogén hatás nem volt igazolható. Embriotoxikus hatásokat az anyai toxicitást előidéző dózistartományokban figyeltek meg. Magas dózisok alkalmazása esetén a gesztációs periódus rneghosszabbodása és nehéz ellés volt tapasztalható.

Reverzíbilis hypospermiát, testicularis vacuolisatiót és ovarium-éretlenséget figyeltek meg ismételt dózisos toxicitási vizsgálatok során, amelyeket fenofibrinsavval végeztek fiatal kutyákon. Azonban fenofibráttal végzett nemklinikai reproduktív toxicitási vizsgálatok során nem észleltek termékenységre kifejtett hatást.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Mag:

Szacharóz

Laktóz-monohidrát

Vízmentes kolloid szilícium-dioxid

Mikrokristályos cellulóz

Kroszpovidon

Hipromellóz

Nátrium-lauril-szulfát

Dokuzát-nátrium

Magnézium-sztearát.

Filmbevonat:

Poli(vinil-alkohol)

Titán-dioxid (E171)

Talkum

Szójalecitin

Xantángumi.

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 30 °C-on tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

10 vagy 14 filmtablettát tartalmazó, hőformált buborékcsomagolása (átlátszó PVC/PE/PVDC alumínium komplex-szel lezárva).

10, 20, 28, 30, 50, 84, 90, 98 és 100 filmtabletta dobozonként.

Kórházi csomagolás: 280 (10×28) és 300 (10×30) filmtabletta.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

7. A Forgalomba hozatali engedély jogosultja

Viatris Healthcare Limited

Damastown Industrial Park

Mulhuddart

Dublin 15

DUBLIN

Írország

8. A Forgalomba hozatali engedély száma

OGYI-T-8967/02 30×

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2006. november 15.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2014. december 11.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK dátuma

2023. május 10.