1. A GYÓGYSZER NEVE

Lipidil 267 mg kemény kapszula

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

267 mg fenofibrát kemény kapszulánként.

Ismert hatású segédanyagok:

A készítmény 134,9 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz kemény kapszulánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Kemény kapszula.

„0” méretű, átlátszatlan, narancssárga/csontszínű keményzselatin-kapszulába töltött 444,0-490,6 mg töltettömegű, csaknem fehér színű por.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Lipidil 267 mg kemény kapszula adjuváns kezelésként javasolt diéta vagy egyéb nem gyógyszeres kezelés (pl. testmozgás, súlycsökkentés) kiegészítéseként:

- súlyos hypertriglyceridaemia kezelésére alacsony HDL-koleszterin-szinttel vagy a nélkül;

- kevert hyperlipidaemia kezelésére, amikor a sztatinkezelés ellenjavallt vagy nem tolerálható.

4.2 Adagolás és alkalmazás

A beteg kezelésre adott válaszát a szérumlipidértékek rendszeres ellenőrzésével kell monitorozni. Ha néhány hónap (pl. 3 hónap) elteltével sem alakul ki adekvát válasz, kiegészítő vagy más kezelési módok alkalmazását kell megfontolni.

Adagolás

A javasolt adag napi 200 mg mikronizált fenofibrát*. Ez az adag emelhető napi 267 mg mikronizált fenofibrátra, azaz napi 1 Lipidil 267 mg kemény kapszulára.

* A 200 mg mikronizált fenofibrátot tartalmazó kapszula megfelel 1 db Lipidil Supra 160 mg filmtablettának, ill. 1 db Lipanthyl NT 145 mg filmtablettának.

Speciális betegcsoportok

Idős (65 éves vagy idősebb) betegek esetén

Nincs szükség az adagolás módosítására. A szokásos adag javasolt, kivéve, ha olyan csökkent vesefunkció áll fenn, ahol a becsült glomerulusfiltrációs ráta (eGFR) < 60 ml/perc/1,73 m², (lásd a Vesekárosodásban szenvedő betegek bekezdést)

Vesekárosodásban szenvedő betegek

A fenofibrát ellenjavallt súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegek számára, akiknél az eGFR < 30 ml/perc/1,73 m².

Amennyiben az eGFR-érték 30 és 59 ml/perc/1,73 m² közötti, a napi adag nem haladhatja meg a 100 mg normál, vagy a 67 mg mikronizált fenofibrát adagot.

Ha a kezelés során az eGFR-értéke tartósan 30 ml/perc/1,73 m² alatti értékre csökken, a fenofibrát alkalmazását abba kell hagyni.

Májkárosodás esetében

A Lipidil 267 mg kemény kapszula alkalmazása nem javasolt májbetegeknek a rendelkezésre álló adatok elégtelen volta miatt.

Gyermekek:

A fenofibrát biztonságosságát és hatásosságát 18 év alatti gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nem állnak rendelkezésre adatok. A fenofibrát ezért 18 éven aluli gyermekek és serdülők kezelésére nem ajánlott.

Az alkalmazás módja

A kapszulát étkezés közben egészben kell lenyelni.

4.3 Ellenjavallatok

• Májelégtelenség (beleértve a biliaris cirrhosist és az ismeretlen eredetű, állandó jellegű májfunkció eltéréseket is),

• ismert epehólyag-megbetegedés,

• súlyos veseelégtelenség (becsült glomerulusfiltrációs ráta < 30 ml/perc/1,73 m²),

• krónikus vagy akut pancreatitis, kivéve a súlyos hypertriglyceridaemia miatt bekövetkező akut pancreatitist,

• ismert fényallergia, ill. fibrátokkal vagy ketoprofénnel való kezelésre bekövetkező fototoxikus reakció,

• a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Szekunder hyperlipidaemiák okai:

A másodlagos hyperlipidaemia okait, mint a nem kezelt 2-es típusú diabetes mellitus, hypothyreosis, nephrosis szindróma, dysproteinaemia, obstruktív májbetegség, gyógyszeres kezelés, alkoholizmus, megfelelően kezelni kell, mielőtt a fenofibrát terápiáról döntés születne.

Azoknál a hyperlipidaemiás betegeknél, akik ösztrogénterápiában részesülnek vagy ösztrogént tartalmazó fogamzásgátló tablettát szednek, a terápia megkezdése előtt meg kell győződni arról, hogy hyperlipidaemiájuk primer vagy szekunder jellegű-e (ösztrogén orális alkalmazásakor a lipidszintek megemelkedhetnek).

Májfunkció:

Mint más lipidszintcsökkentő készítmények esetében is, a transzaminázszintek emelkedését figyelték meg néhány betegnél. Az esetek többségében ezek a szintemelkedések átmenetiek, enyhék és aszimptomatikusak voltak. Ajánlott a transzaminázszinteket a kezelés első 12 hónapjában háromhavonta, majd továbbra is rendszeresen ellenőrizni. Figyelemmel kell kísérni azon betegeket, akiknél megemelkedtek a transzaminázszintek és a kezelést abba kell hagyni, amennyiben az ASAT (SGOT), illetve az ALAT (SGPT) értékek több mint 3-szorosan meghaladják a normáltartomány felső határát. Amennyiben hepatitisre utaló tünetek jelentkeznének (pl. sárgaság, pruritus) és a diagnózist laborvizsgálat is igazolta, a fenofibrát terápiát le kell állítani.

Pancreas:

Fenofibrát szedése kapcsán pancreatitis kialakulásáról is beszámoltak (lásd a 4.3 és 4.8 pontokat). Pancreatitist válthat ki súlyos hypertriglyceridaemiás betegekben a fenofibrát hatástalansága, de lehet direkt gyógyszerhatás vagy a közös epe-hasnyálmirigy vezetéket elzáró epekő- vagy sludge-képződés szekunder következménye is.

Izom:

Fibrátok és egyéb lipidcsökkentők alkalmazásakor izomtoxicitásról, illetve nagyon ritkán rhabdomyolysisről – veseelégtelenséggel vagy a nélkül – is beszámoltak. Ennek a károsodásnak az incidenciája nagyobb hypalbuminaemiában, valamint korábban fennálló veseelégtelenség esetén.

A myopathiára és/vagy rhabdomyolisisre hajlamosító tényezőkkel rendelkező betegeknél, így a 70 éven felülieknél, azoknál, akiknek egyéni vagy családi anamnézisében örökletes izombetegségek fordultak elő, valamint beszűkült vesefunkció, hypothyreosis vagy nagy mennyiségű alkoholfogyasztás esetén nagyobb lehet a rhabdomyolysis kialakulásának kockázata. Ezeknél a betegeknél a fenofibrátkezelés előny/kockázat arányát gondosan mérlegelni kell.

Izomtoxicitásra kell gyanakodni, ha a betegnél diffúz izomfájdalom, myositis, izomgörcsök, illetve izomgyengeség jelentkezik és/vagy ha a CK enzim szintje jelentősen megemelkedik (a normálérték felső határának 5-szörösét meghaladja). Ezekben az esetekben a fenofibrátkezelést meg kell szakítani.

Az izomtoxicitás kockázata nőhet, amennyiben a fenofibrátot egy másik fibráttal vagy egy HMG‑CoA-reduktáz-inhibitorral együtt alkalmazzák, főleg azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében izombetegség szerepel. Ebből kifolyólag a fenofibrát HMG-CoA-reduktáz-inhibitorral vagy egy másik fibráttal való kombinációját csak olyan súlyos, kevert típusú dyslipidaemiás betegek kezelésére kell fenntartani, akiknek a cardiovascularis kockázata magas és kórtörténetében nem szerepel semmilyen izombetegség. Az ilyen kezelésben részesülő betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani az izomkárosodásra utaló jelek kiszűrése céljából.

Vesefunkció:

A Lipidil ellenjavallt súlyos vesekárosodás esetén (lásd 4.3 pont).

A Lipidil elővigyázatosan alkalmazható enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén. Az adag módosítása szükséges azon betegeknél, akiknél a becsült glomerulus filtrációs ráta 30 és 59 ml/perc/1,73 m² között van (lásd 4.2 pont)

A szérumkreatinin-szint reverzíbilis emelkedését jelentették fenofibrát-monoterápiában, vagy sztatinnal kombinált terápiában részesülő betegek esetében. A szérumkreatinin-szint emelkedése idővel általában megállt egy stabil szinten, nem volt jele a szérumkreatinin-szint további emelkedésének a hosszú távú terápia során, és a kezelés befejezése után visszatért a kiindulási szintre.

Klinikai vizsgálatok során a betegek 10%-ánál észleltek a kiindulási értékhez képest 30 mikromol/l mértéket meghaladó kreatininszint-emelkedést fenofibrát és szimvasztatin együttes alkalmazásakor, míg sztatin-monoterápia esetén ez 4,4% volt. A kombinált terápiában részesülő betegek 0,3%-ánál tapasztaltak klinikailag jelentős, 200 mikromol/l fölötti értéket elérő kreatininszint-emelkedést.

A kezelést meg kell szakítani, ha a kreatininszint 50%-kal meghaladja a normálérték felső határát. A kezelés megkezdése utáni első 3 hónapban, majd később is javasolt a kreatininszint rendszeres monitorozása.

Segédanyagok:

A készítmény laktózt tartalmaz, ezért ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz–galaktóz-malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A készítmény kevesebb, mint 23 mg nátriumot tartalmaz kapszulánként, így gyakorlatilag nátriummentes.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Orális antikoagulánsok

A fenofibrát növeli az orális antikoagulánsok hatását, így megnövelheti a vérzések kockázatát.

Orális antikoagulánst szedő betegek esetében az antikoagulánsok dózisát a fenofibrátterápia kezdetén kb. egyharmadával csökkenteni kell, majd amennyiben erre szükség van, az INR (International Normalised Ratio) érték eredményétől függően fokozatosan módosítani kell.

Ciklosporin

Néhány esetben súlyos, de reverzibilis vesekárosodást írtak le fenofibrát és ciklosporin egyidejű alkalmazásakor. Ezeknél a betegeknél a vesefunkció szoros ellenőrzése szükséges, és a fenofibrát terápiát azonnal fel kell függeszteni, amennyiben a laborértékekben komoly változások tapasztalhatók.

HMG-CoA-reduktáz-inhibitorok és egyéb fibrátok

Növekedhet a súlyos izomtoxicitás kockázata, amennyiben egy fibrátot HMG-CoA-reduktáz-inhibitorokkal vagy más fibrátokkal együtt alkalmaznak. Ezt a kombinált terápiát körültekintően kell alkalmazni, és a betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani az izomkárosodásra utaló jelek kiszűrése céljából (lásd a 4.4. pontot).

Glitazonok:

A HDL-koleszterin reverzibilis paradox csökkenéséről számoltak be néhány olyan esetben, amikor a fenofibrátot glitazonokkal egyidejűleg alkalmazták. A HDL-koleszterin szintjét ezért monitorozni javasolt, ha e két gyógyszer közül bármelyiket a másikkal folytatott terápiához társítják, és valamelyiknek az adagolását le kell állítani, ha a HDL-koleszterin szintje túl alacsony.

Citokróm P450 enzimek:

Humán májmikroszómákat alkalmazó in vitro vizsgálatok szerint a fenofibrát és a fenofibrinsav nem gátolja az alábbi citokróm (CYP) P450 enzimeket: CYP3A4, CYP2D6, CYP2E1 vagy CYP1A2. Terápiás koncentrációban gyengén gátolják a CYP2C19-et és a CYP2A6-ot, valamint enyhén, ill. mérsékelten a CYP2C9-et.

Azokat a betegeket, akiket a fenofibrát mellett CYP2C19-en, CYP2A6-on, és különösen ha CYP2C9-en metabolizálódó, szűk terápiás indexű gyógyszerekkel kezelnek, gondos megfigyelés alatt kell tartani, és szükség esetén módosítani kell ezeknek a gyógyszereknek az adagját.

Egyéb párhuzamos terápiák

In vitro interakciós vizsgálatokból arra lehet következtetni, hogy a fenofibrát leszorítja a fenilbutazont plazmafehérje-kötőhelyeiről.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség: Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a fenofibrát tekintetében. Állatkísérletekben embriotoxikus hatást az anya toxicitási dózistartományában lehetett kimutatni (lásd az 5.3. pontot). Emberben a potenciális veszély nem ismert. A Lipidil 267 mg kemény kapszulát ezért csak az előny/kockázat alapos mérlegelését követően szabad adni terhességben.

Szoptatás: Nem ismert, hogy a fenofibrát és/vagy metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. A szoptatott újszülöttetcsecsemőt érintő kockázatot nem lehet kizárni. A fenofibrátot ezért nem javasolt alkalmazni szoptatás alatt.

Termékenység: Állatoknál reverzíbilis hatásokat figyeltek meg a termékenységre (lásd 5.3 pont). A Lipidil alkalmazásával kapcsolatban nem állnak rendelkezésre klinikai adatok a termékenységre gyakorolt hatásokról.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Lipidil 267 mg kemény kapszula nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A fenofibrátterápia alatt leggyakrabban előforduló mellékhatások emésztési, gyomor- vagy bélrendszeri rendellenességek.

Placebokontrollos klinikai vizsgálatok során (n = 2344) a következő mellékhatásokat figyelték meg az alábbi gyakoriságokkal:

MedDRA – szervrendszer-adatbázis	Gyakori (≥ 1/100 – < 1/10)	Nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100)	Ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000)
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek			A hemoglobinszint csökkenése, a fehérvérsejtszám csökkenése
Immunrendszeri betegségek és tünetek			Túlérzékenység
Idegrendszeri betegségek és tünetek		Fejfájás
Érbetegségek és tünetek		Thromboemboliás megbetegedés (tüdőembólia, mélyvénás trombózis)*
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Gastrointestinalis panaszok és tünetek (hasi fájdalom, émelygés, hányás, hasmenés és puffadás)	Pancreatitis*
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	Transzaminázszintek emelkedése (lásd a 4.4 pontot)	Cholelithiasis (lásd a 4.4 pontot)	Hepatitis
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei		A bőr túlérzékenysége (pl. kiütés, pruritus, urticaria)	Alopecia, fényérzékenységi reakciók
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei		Izomrendellenességek (pl. myalgia, myositis, izomgörcsök és izomgyengeség
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek		Szexuális diszfunkció
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei	Emelkedett homocisztein vérszint**	Emelkedett szérumkreatinin-szint	Emelkedett szérumhúgysavszint

* A 9795, 2-es típusú diabetesben szenvedő beteg bevonásával végzett randomizált, placebokontrollos FIELD vizsgálatban statisztikailag szignifikáns különbséget figyeltek meg a pancreatitis-esetek előfordulási gyakoriságában a fenofibráttal kezelt, ill. a placebót szedő betegek csoportjai között: (0,8% a fenofibrátcsoportban, szemben a placebocsoport 0,5%-ával; p = 0,031). Ugyanebben a vizsgálatban statisztikailag szignifikáns mértékben tért el a tüdőembólia előfordulási gyakorisága is (0,7% a placebocsoportban, 1,1% a fenofibrátcsoportban; p = 0,022), míg a mélyvénás trombózis előfordulási gyakoriságában mutatkozó különbség statisztikailag nem volt szignifikáns (a placebocsoportban 1,0% [4900 betegből 48], míg a fenofibrátcsoportban 1,4% [4895 beteg közül 67]; p = 0,074).

** A FIELD vizsgálatban a homocisztein-vérszint átlagos emelkedése a fenofibráttal kezelt betegek esetében 6,5 mikromol/l volt, és a fenofibrátkezelés leállítását követően reverzíbilis volt. A vénás thromboticus események kockázatának emelkedése összefüggésben állhat a megnövekedett homocisztein vérszinttel. Ennek klinikai jelentősége nem tisztázott.

A klinikai vizsgálatok során tapasztalt mellékhatásokon túlmenően az alábbi spontán mellékhatás-bejelentések érkeztek a fenofibrát forgalomba hozatalt követő alkalmazása kapcsán. A pontos gyakoriságot nem lehet meghatározni a rendelkezésre álló adatokból, ezért a gyakoriság a „nem ismert” kategóriába kerül besorolásra:

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:

Interstitialis tüdőbetegség.

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:

Rhabdomyolysis.

Máj- és epebetegségek, ill. -tünetek:

Sárgaság, a cholelithiasis szövődményei (cholecystitis, cholangitis, epekőroham).

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei: súlyos bőrreakciók (pl. erythema multiforme,

Stevens‑Johnson-szindróma, toxicus epidermalis necrolysis).

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók: kimerültség (fáradtságérzet).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül

4.9 Túladagolás

Csak kevés túladagolási esetet jelentettek. Ezen esetek többségében nem számoltak be túladagolási tünetekről.

Specifikus antidotum nem ismert. Amennyiben túladagolás gyanúja merül fel, tüneti kezelést és megfelelő szupportív terápiát kell alkalmazni. A fenofibrát hemodialízissel nem távolítható el.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Szérumlipidszintet csökkentők (koleszterin- és triglicerid-csökkentők), Fibrátok

ATC kód: C10A B05 

Hatásmechanizmus

A fenofibrát fibrinsavszármazék, melynek klinikumban tapasztalt lipidcsökkentő hatása a peroxiszóma proliferátor aktiválta alfa-receptor (Peroxisome Proliferator Activated Receptor type alpha – PPAR) aktiválásával magyarázható.

A PPAR aktiválása révén a fenofibrát növeli a lipolízist és a trigliceridben dús részecskék eliminációját a plazmából azáltal, hogy aktiválja a lipoprotein lipázt és csökkenti az apolipoprotein CIII termelődését. A PPAR aktiválásával a fenofibrát fokozza az apolipoprotein AI és AII szintézisét is.

Farmakodinámiás hatások

A lipoproteinekre gyakorolt fenti hatásmechanizmuson keresztül a fenofibrát csökkenti az apolipoprotein B-t tartalmazó VLDL és LDL lipidfrakciók plazmaszintjét és növeli az apolipoprotein AI- és apolipoprotein AII-tartalmú HDL szintjét.

Ezen túlmenően a VLDL katabolizmusának és szintézisének modulálásával a fenofibrát nö­veli az LDL kiürülését és csökkenti a kis sűrűségű LDL szintjét, ezeknek a szintje atherogén lipoprotein fenotípus esetén emelkedett, ami gyakori kórkép az olyan betegeknél, akiket veszélyeztet a koszorúér-betegség.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

Klinikai vizsgálatokban a fenofibráttal az összkoleszterinszint 20‑25%-os és a trigliceridszint 40‑50%‑os csökkenését és a HDL-koleszterin 10-30%-os emelkedését érték el.

Hypercholesterinaemiás betegeken, akiknél 20‑35% -os LDL-szint-csökkenést értek el, a koleszterinszintre gyakorolt hatás lemérhető az összkoleszterin-szint/HDL, LDL/HDL vagy ApoB/ApoAI hányadosok csökkenésén is, amelyek mindegyike az atherogén kockázat markere.

Bizonyított, hogy a fibrátokkal történő kezelés csökkentheti a szívkoszorúér-betegségek előfordulását, azonban a kardiovaszkuláris betegségek elsődleges és másodlagos megelőzésében nem csökkentették valamennyi halálok előfordulását.

A Diabetes Atherosclerosis Intervention Study (DAIS) vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a fenofibrát szignifikánsan csökkentette a coronaria-atherosclerosis angiográfiával kimutatható progresszióját 2-es típusú diabetesben is szenvedő hyperlipoproteinaemiás betegek esetében. A DAIS kettős vak, randomizált, placebokontrollos vizsgálat volt, amelybe 418, 2-es típusú diabetesben és hyperlipoproteinaemiában szenvedő beteget vontak be (az összkoleszterin átlagos szintje 5,57 mmol/l volt, a trigliceridé 2,54 mmol/l, az LDL-koleszteriné 3,37 mmol/l, a HDL-koleszteriné 1,03 mmol/l). Az átlagosan 38 hónapig folytatott fenofibrátkezelés szignifikánsan, a kvantitatív coronaria‑angiográfia mérései szerint 40%-kal csökkentette a coronaria-artériák laesiójának progresszióját.

Az extravascularis koleszterin-lerakódások (xanthoma tendinosum et tuberosum) jelentősen csökkenhetnek vagy teljesen el is tűnhetnek fenofibrátterápia során.

Emelkedett fibrinogén-, valamint Lp(a)-szintű betegeknél fenofibrátterápia hatására ezek az értékek jelentősen csökkentek. Egyéb gyulladásos markerek, mint a C-reaktív protein szintje is csökkent fenofibrátkezelés hatására.

A fenofibrát urikozuriás hatása a húgysavszint mintegy 20-25%-os csökkenéséhez vezet, ami további kedvező hatás a hyperuricaemiás dyslipidaemiás betegek esetén.

Állatkísérletek során is kimutatták a fenofibrát thrombocyta‑aggregáció-gátló hatását, és egy klinikai vizsgálatban is igazolták az ADP, az arachidonsav és epinefrin indukálta thrombocyta‑aggregáció csökkenését.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A Lipidil 267 mg kemény kapszula egyszeri adagja (1×267 mg) bioekvivalensnek bizonyult a nem‑mikronizált fenofibrát egyszeri 400 mg-os (4×100 mg) adagjával.

Felszívódás:

A maximális plazmakoncentráció (C_max) az oralis alkalmazást követően 4-5 órán belül alakul ki. Folyamatos kezelés során a plazmakoncentráció minden betegnél állandó maradt.

A fenofibrátnak a felszívódását fokozza, ha a készítményt étkezés közben veszik be.

Eloszlás:

A fenofibrinsav erősen kötődik a plazmafehérjékhez (több mint 99%-ban).

Biotranszformáció:

Orális alkalmazást követően a fenofibrátot észterázok gyorsan fenofibrinsavvá, a fenofibrát aktív

metabolitjává hidrolizálják. A fenofibrát változatlan formában nem azonosítható a plazmában. A fenofibrát nem szubsztrátja a CYP 3A4-nek. Nem kell számolni hepatikus mikroszomális metabolizációval.

Elimináció:

A fenofibrát eliminációja döntően a vizelettel történik. A gyógyszer gyakorlatilag teljes mértékben kiürül 6 napon belül. A fenofibrát döntően fenofibrinsav és annak glükuronsavval konjugált formájában választódik ki. Idős betegek esetében sem módosul a fenofibrinsav teljes plazma-clearance-e.

Egyszeri adag alkalmazását, valamint folyamatos kezelést követő kinetikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a gyógyszer nem akkumulálódik. Hemodialízisel a fenofibrinsav nem eliminálódik.

A fenofibrinsav plazmafelezési eliminációs ideje kb. 20 óra.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Egy három hónapig tartó, per os adagolt fenofibrinsavval, a fenofibrát aktív metabolitjával patkányokon végzett nemklinikai vizsgálat során vázizom-toxicitást (különösen az I-es típusú, lassú, oxidatív izomrostokban gazdag izmokon), valamint kardiális degenerációt, anaemiát és testtömeg‑csökkenést tapasztaltak. Legfeljebb 30 mg/kg-ig (a legnagyobb humán ajánlott dózis kb. 17‑szeresét jelentő expozícióig) nem észleltek vázizom-toxicitást. Nem figyeltek meg szívizom‑toxicitásra utaló jeleket a legnagyobb humán adag kb. 3-szorosát kitevő expozíciónál. Három hónapon át kezelt kutyáknál reverzíbilis fekélyek és eróziók fordultak elő. Ebben a vizsgálatban nem észleltek gastrointestinalis károsodásokat a legnagyobb humán adag kb. 5-szörösét kitevő expozíciónál.

A fenofibráttal végzett mutagenitási vizsgálatok eredménye negatív volt.

Egerekben és patkányokban májtumorok, Leydig-sejt- és pancreasacinus-sejt-tumorok alakultak ki karcinogenitási vizsgálatok során, ezeket a peroxiszóma-proliferációval magyarázták. Ezek a jelenségek csak rágcsálókra specifikusak, más állatfajokban nem voltak megfigyelhetők hasonló adagolás mellett. Ennek az emberi terápiás alkalmazás során nincs jelentősége.

Egereken, patkányokon és nyulakon végzett vizsgálatok során teratogén hatás nem volt igazolható. Embriotoxikus hatásokat figyeltek meg az anyai toxicitást előidéző dózistartományokban. Magas dózisok alkalmazása esetén a gesztációs periódus meghosszabbodása és nehéz ellés volt tapasztalható. Reverzíbilis hypospermiát, testicularis vacuolisatiót és ovarium-éretlenséget figyeltek meg ismételt dózisos toxicitási vizsgálatok során, amelyeket fenofibrinsavval végeztek fiatal kutyákon. Azonban fenofibráttal végzett nemklinikai reproduktív toxicitási vizsgálatok során nem észleltek termékenységre kifejtett hatást.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Kapszulatöltet:

magnézium-sztearát,

nátrium-lauril-szulfát,

kroszpovidon,

hidegen duzzadó keményítő,

laktóz-monohidrát.

Kapszulahéj:

sárga vas-oxid (E 172),

vörös vas-oxid (E 172),

titán-dioxid (E 171),

zselatin.

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

Legfeljebb 30 °C-on tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

30 db kemény kapszula PVC/Al buborékcsomagolásban és dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Megjegyzés  (egy kereszt)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Viatris Healthcare Limited

Damastown Industrial Park

Mulhuddart

Dublin 15

DUBLIN

Írország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA

OGYI-T–8697/01

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2002. december 10.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. szeptember 7.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2023. június 19.