LIVIZUX 60 mg kemény kapszula betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Livizux 20 mg kemény kapszula

Livizux 30 mg kemény kapszula

Livizux 40 mg kemény kapszula

Livizux 50 mg kemény kapszula

Livizux 60 mg kemény kapszula

Livizux 70 mg kemény kapszula

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Livizux 20 mg kapszula:

20 mg liszdexamfetamin-dimezilátot tartalmaz kapszulánként, ami megfelel 5,9 mg dexamfetaminnak.

Livizux 30 mg kapszula

30 mg liszdexamfetamin-dimezilátot tartalmaz kapszulánként, ami megfelel 8,9 mg dexamfetaminnak.

Livizux 40 mg kapszula

40 mg liszdexamfetamin-dimezilátot tartalmaz kapszulánként, ami megfelel 11,9 mg dexamfetaminnak.

Livizux 50 mg kapszula

50 mg liszdexamfetamin-dimezilátot tartalmaz kapszulánként, ami megfelel 14,8 mg dexamfetaminnak.

Livizux 60 mg kapszula

60 mg liszdexamfetamin-dimezilátot tartalmaz kapszulánként, ami megfelel 17,8 mg dexamfetaminnak.

Livizux 70 mg kapszula

70 mg liszdexamfetamin-dimezilátot tartalmaz kapszulánként, ami megfelel 20,8 mg dexamfetaminnak.

Ismert hatású segédanyag

Livizux 40 mg kapszula:

0,0019 mg alluravörös AC (E129) azofestéket tartalmaz kapszulánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Kemény kapszula.

Livizux 20 mg kapszula

Fehér felsőrészű és fehér alsórészű kemény kapszula, a fehér felsőrészre tengelyirányban „ALV”, a fehér alsórészre tengelyirányban „563” van nyomtatva szürke tintával és fehéres halványsárga port tartalmaz.

Livizux 30 mg kapszula

Narancssárga felsőrészű és fehér alsórészű kemény kapszula, a narancssárga felsőrészre tengelyirányban „ALV”, a fehér alsórészre tengelyirányban „564” van nyomtatva szürke tintával és fehéres halványsárga port tartalmaz.

Livizux 40 mg kapszula

Világoskék felsőrészű és fehér alsórészű kemény kapszula, a világoskék felsőrészre tengelyirányban „ALV”, a fehér alsórészre tengelyirányban „565” van nyomtatva szürke tintával és fehéres halványsárga port tartalmaz.

Livizux 50 mg kapszula

Sötétkék felsőrészű és fehér alsórészű kemény kapszula, a sötétkék felsőrészre tengelyirányban „ALV”, a fehér alsórészre tengelyirányban „566” van nyomtatva szürke tintával és fehéres halványsárga port tartalmaz.

Livizux 60 mg kapszula

Kék felsőrészű és kék alsórészű kemény kapszula, a kék felsőrészre tengelyirányban „ALV”, a kék alsórészre tengelyirányban „567” van nyomtatva szürke tintával és fehéres halványsárga port tartalmaz.

Livizux 70 mg kemény kapszula

Narancssárga felsőrészű és kék alsórészű, a narancssárga felsőrészre tengelyirányban „ALV”, a kék alsórészre tengelyirányban „568” van nyomtatva szürke tintával és fehéres halványsárga port tartalmaz.

Mindegyik kapszula kb. 16 mm hosszú és 6 mm széles.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

1. Terápiás javallatok

Ez a gyógyszer a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (Attention Deficit/Hyperactivity Disorder-ADHD) átfogó kezelési programjának részeként javallott:

• 6 éves és idősebb gyermekeknél és serdülőknél, ha a korábbi metilfenidát-kezelésre adott válasz klinikailag elégtelennek bizonyult.

• felnőtteknél, akiknél az ADHD tünetei már gyermekkorban fennálltak.

A kezelésnek viselkedészavarokkal foglalkozó szakorvos felügyelete mellett kell történnie. A diagnózisnak a beteg teljes anamnézisén és értékelésén kell alapulnia a DSM kritériumai vagy az ICD irányelvei szerint. A diagnózist nem lehet kizárólag egy vagy több tünet jelenléte alapján felállítani.

A szindróma specifikus etiológiája ismeretlen, és nem állapítható meg egyetlen diagnosztikai teszt alapján sem. A megfelelő diagnózis felállításához orvosi és speciális pszichológiai, oktatási és szociális erőforrások igénybevételére van szükség.

Az átfogó kezelési program jellemzően pszichológiai, oktatási, viselkedési, foglalkozási és szociális intézkedéseket, valamint farmakoterápiát foglal magába, és célja a viselkedészavarban szenvedő betegek állapotának stabilizálása, melyet az anamnézisben szereplő krónikusan elkalandozó figyelem, a figyelem elterelhetősége, érzelmi labilitás, lobbanékonyság, közepesen súlyos vagy súlyos hiperaktivitás, enyhe neurológiai eltérések és abnormális EEG jellemezhet. A tanulási képesség lehet károsodott vagy érintetlen (gyermekek és serdülők esetében).

Gyermekek és serdülők (6 és betöltött 18. életév közötti életkorú betegek)

A Livizux nem minden ADHD-s gyermeknél javallott. A gyógyszer alkalmazására vonatkozó döntést a gyermek tüneteinek súlyosságát és krónikus jellegét a gyermek életkorához és a lehetséges abúzushoz, a helytelen gyógyszerhasználathoz vagy a diverzióhoz viszonyított nagyon alapos értékelés alapján kell meghozni.

A megfelelő oktatási intézmény kiválasztása elengedhetetlen, és általában pszichoszociális beavatkozásra van szükség. A liszdexamfetamint mindig az engedélyezett indikációnak megfelelően, az alább ismertetett módon kell alkalmazni.

Felnőttek (18 éves vagy ennél idősebb betegek)

A Livizux nem minden felnőtt betegnél javallott, és a gyógyszer alkalmazásáról szóló döntésnél figyelembe kell venni a beteg anamnézisét, beleértve a tünetek súlyosságának és krónikus jellegének alapos értékelését, az abúzus, a helytelen gyógyszerhasználat vagy a gyógyszer továbbadásának (diverziójának) lehetőségét, valamint az ADHD kezelésére szolgáló bármely korábbi farmakoterápiára adott klinikai választ.

Felnőtteknél, már a gyermekkorban fennálló ADHD-tünetek megléte szükséges, és ezt retrospektív módon (a beteg egészségügyi dokumentációja alapján, vagy ha az nem áll rendelkezésre, akkor megfelelő és strukturált eszközökkel vagy interjúkkal) kell megerősíteni. A klinikai értékelés alapján a betegeknek legalább közepes súlyosságú ADHD-val kell rendelkezniük, amit két vagy több területen (például szociális, tanulmányi és/vagy foglalkozási funkciók) legalább közepes mértékű funkcionális károsodás jelez, amely az egyén életének számos területét érinti.

2. Adagolás és alkalmazás

A kezelést a felnőttek, gyermekek és/vagy serdülők viselkedészavaraiban megfelelően képzett szakorvos felügyelete mellett kell megkezdeni.

Kezelést megelőző értékelés

A gyógyszer felírása előtt fel kell mérni a beteg kiindulási kardiovaszkuláris állapotát, beleértve a vérnyomást és a pulzusszámot. Az átfogó anamnézisben dokumentálni kell az egyidejűleg alkalmazott gyógyszereket, a múltbeli és jelenlegi társbetegségeket és pszichiátriai rendellenességeket vagy tüneteket, a családban előfordult hirtelen szívhalált vagy megmagyarázhatatlan halálesetet (lásd  4.3 és 4.4 pont).

Gyermekek és serdülők (6 és betöltött 18. életév közötti életkorú betegek)

A kezelést megelőző értékelésnek magában kell foglalnia a testmagasság és a testtömeg pontos rögzítését a növekedési grafikonon (lásd a 4.4 pont).

Felnőttek (18 éves vagy ennél idősebb betegek)

A kezelést megelőző értékelésnek magában kell foglalnia a kezelés előtti testtömeg pontos rögzítését (lásd a 4.4 pont).

Más stimulálókkal összhangban a Livizux felírása előtt figyelembe kell venni az abúzus, a helytelen használat vagy a diverzió lehetőségét (lásd a 4.4 pont).

Folyamatos ellenőrzés

• A pszichiátriai és a kardiovaszkuláris állapotot folyamatosan monitorozni kell (lásd még a 4.4 pont).

• A vérnyomást és a pulzust fel kell jegyezni (gyermekek és serdülők esetében a centilis alapú grafikonon) minden egyes dózismódosításkor és legalább hathavonta.

• A testtömeget a felnőtteknél rendszeresen fel kell jegyezni.

• A de novo pszichiátriai zavarok kialakulását vagy a már fennálló pszichiátriai zavarok súlyosbodását a dózis minden módosításakor, majd legalább hathavonta és minden vizit alkalmával nyomon kell követni.

• A betegeket figyelemmel kell kísérni a Livizux diverziójának, helytelen használatának és abúzusának kockázata miatt.

• Gyermekek és serdülők (6 és betöltött 18. életév közötti életkorú betegek)

A növekedést, a testmagasságot, a testtömeget és az étvágyat legalább fél évente fel kell jegyezni, a növekedési diagram vezetésével.

Adagolás

Az adagolás egyénre szabott legyen, a beteg terápiás szükségleteinek és válaszreakciójának megfelelően kell egyénre szabni. A Livizux-szal történő kezelés megkezdésekor gondos dózistitrálás szükséges.

A kezdő dózis 30 mg naponta egyszer, reggel bevéve.

Ha a klinikus megítélése szerint alacsonyabb kezdődózis megfelelő, a betegek a kezelést napi egyszeri, reggeli 20 mg-os dózissal is kezdhetik.

A dózist 10 mg-os vagy 20 mg-os lépésekben lehet növelni, körülbelül heti időközönként.

A Livizux szájon át, a legkisebb hatásos dózisban alkalmazandó.

Az ajánlott maximális dózis 70 mg/nap; nagyobb dózisokat nem vizsgáltak.

A kezelést abba kell hagyni, ha a tünetek a megfelelő dózismódosítás után 1 hónapon belül nem javulnak. Ha a tünetek paradox súlyosbodása vagy egyéb nem tolerálható mellékhatások jelentkeznek, a dózist csökkenteni kell, vagy le kell állítani a kezelést.

Hosszú távú alkalmazás

Az ADHD gyógyszeres kezelésére hosszabb ideig lehet szükség. Annak az orvosnak, aki a Livizux hosszú távú (több mint 12 hónapos) alkalmazása mellett dönt, legalább évente újra kell értékelnie a gyógyszer hasznosságát, és fontolóra kell vennie gyógyszermentes próbaidőszakok beiktatását, hogy felmérje a beteg farmakoterápia nélküli funkcionálását, lehetőleg a szabadságok idején.

Felnőttek

Azoknál a serdülőknél, akiknek tünetei felnőttkorban is fennállnak, és akiknél a kezelés egyértelműen előnyösnek bizonyult, megfelelő lehet a kezelés folytatása felnőttkorban is (lásd a 4.4 és 5.1 pont).

6 évesnél fiatalabb gyermekek

Ez a gyógyszer 6 évesnél fiatalabb gyermekeknél nem alkalmazható. A biztonságosságot és a hatásosságot ebben a korcsoportban nem igazolták. A rendelkezésre álló adatok leírása a 4.8, 5.1 és 5.2 pontban található, de az adagolásra vonatkozóan nem adható ajánlás.

Idősek

Idős betegek esetében korlátozottak a rendelkezésre álló adatok, ezért a kezelés előtti alapos értékelésre, valamint a vérnyomás és a kardiovaszkuláris állapot folyamatos ellenőrzésére van szükség a kezelés során (lásd a 4.3. és 4.4. pont).

A dexamfetamin clearance időseknél csökken, ezért szükség lehet a dózis módosítására (lásd 5.2 pont).

Vesekárosodás

A csökkent clearance miatt a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (GFR 15 és < 30 ml/perc/1,73 m² között vagy CrCl < 30 ml/perc) a maximális dózis nem haladhatja meg az 50 mg/napot. Dialízis kezelésben részesülő betegeknél további dóziscsökkentést kell megfontolni. A liszdexamfetamin és a dexamfetamin nem dializálható.

Májkárosodás

Májkárosodásban szenvedő betegeknél nem végeztek vizsgálatokat.

Az alkalmazás módja

A Livizux szájon át alkalmazandó. A készítmény bevehető étkezés közben vagy attól függetlenül.

A Livizux lenyelhető egészben, vagy a kapszula felnyitható, és a teljes tartalma kiüríthető, és lágy ételhez, például joghurthoz vagy egy pohár vízhez vagy narancsléhez keverhető. Ha a tartalom bárminemű összetömörödött port tartalmaz, azt a lágy ételben vagy folyadékban egy kanállal szét lehet törni. A tartalmat addig kell keverni, amíg teljesen el nem oszlik. A betegnek a lágy étel vagy folyadék teljes keverékét azonnal el kell fogyasztania; azt nem szabad tárolni. A hatóanyag teljesen feloldódik, miután eloszlott; azonban a keverék elfogyasztása után a pohárban vagy a tartályban maradhat egy inaktív összetevőket tartalmazó filmréteg.

A betegnek naponta egy kapszulánál kevesebbet nem szabad bevennie, és egyetlen kapszulát sem szabad felosztani.

Kihagyott dózis esetén a Livizux alkalmazása következő nap folytatható. A délutáni alkalmazást kerülni kell az álmatlanság lehetősége miatt.

3. Ellenjavallatok

Szimpatomimetikus aminokkal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység.

Monoaminoxidáz-gátlók (MAOI) egyidejű alkalmazása vagy a MAOI-kezelést követő 14 napon belüli alkalmazás (hipertóniás krízis alakulhat ki; lásd 4.5 pont).

Hyperthyreosis vagy thyreotoxicosis.

Agitált állapotok.

Tüneteket okozó kardiovaszkuláris betegség.

Előrehaladott érelmeszesedés.

Mérsékelt vagy súlyos hypertonia.

Glaucoma.

4. Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Abúzus és függőség

A stimulánsoknál, beleértve a liszdexamfetamin-dimezilátot is, fennáll az abúzus, a helytelen használat, függőség vagy a diverzió miatti nem terápiás célú felhasználás lehetősége, amit az orvosnak figyelembe kell vennie a készítmény felírásakor. A stimulánsok elővigyázatosan írhatók fel olyan betegeknek, akiknek az anamnézisében már előfordult gyógyszerrel vagy kábítószerrel való visszaélés vagy függőség.

A helytelen használat kockázata nagyobb lehet felnőtteknél (különösen fiatal felnőtteknél), mint a gyermekeknél.

Az amfetaminokkal való visszaélés toleranciához és különböző mértékű viselkedési rendellenességekkel járó pszichológiai függőséghez vezethet. Az amfetamin visszaélés tünetei közé tartozhatnak a dermatózisok, álmatlanság, ingerlékenység, hiperaktivitás, érzelmi labilitás és pszichózis. Olyan megvonási tünetekről is beszámoltak, mint a fáradtság és a depresszió.

A gondviselőket és/vagy a betegeket tájékoztatni kell a fel nem használt gyógyszerek megfelelő tárolásáról és megsemmisítéséről, a diverzió (például barátokon és rokonokon keresztül) megelőzése érdekében.

Kardiovaszkuláris mellékhatások

Hirtelen halál és előzetesen fennálló cardialis strukturális rendellenességek vagy egyéb súlyos szívbetegségek.

Gyermekek és serdülők: Hirtelen halálról számoltak be központi idegrendszeri stimulánsokat szedő gyermekek és serdülők esetében, beleértve a strukturális szívrendellenességben vagy más súlyos szívbetegségben szenvedőket is. Bár egyes súlyos szívproblémák önmagukban is a hirtelen halál fokozott kockázatával járnak, a stimuláns készítmények általában nem alkalmazhatók olyan gyermekeknél vagy serdülőknél, akiknél ismert súlyos strukturális szívrendellenességek, cardiomyopathia, súlyos szívritmuszavarok vagy egyéb súlyos szívproblémák állnak fenn, amelyek miatt fokozottan ki vannak téve a stimuláns gyógyszerek szimpatomimetikus hatásainak.

Felnőttek: Hirtelen halálesetekről, stroke-ról és szívinfarktusról számoltak be olyan felnőtteknél, akik ADHD-ra stimuláns gyógyszereket szedtek a szokásos dózisban. Bár a stimulánsok szerepe ezekben a felnőttkori esetekben nem ismert, a felnőtteknél nagyobb a valószínűsége annak, hogy súlyos strukturális szívrendellenességek, cardiomyopathia, súlyos szívritmuszavarok, koszorúér-betegség vagy más súlyos szívproblémák állnak fenn, mint a gyermekeknél. Az ilyen rendellenességekben szenvedő felnőtteket általában szintén nem szabad stimuláns gyógyszerekkel kezelni.

Magas vérnyomás és egyéb kardiovaszkuláris állapotok

A stimuláns gyógyszerek mérsékelt emelkedést okoznak az átlagos vérnyomásban (körülbelül 2-4 Hgmm) és az átlagos pulzusszámban (körülbelül 3-6 ütés/perc) és egyeseknél nagyobb emelkedés is előfordulhat. Bár önmagában az átlagos változások várhatóan nem járnak rövid távú következményekkel, minden beteget figyelemmel kell kísérni a szívfrekvencia és a vérnyomás nagyobb mértékű változásai miatt. Óvatosság javallott olyan betegek kezelésében, akiknek az alapbetegségét a vérnyomás vagy a pulzusszám emelkedése veszélyeztetheti, pl. a már fennálló magasvérnyomás-betegségben, szívelégtelenségben, a közelmúltban bekövetkezett szívinfarktusban vagy kamrai ritmuszavarban szenvedők.

A liszdexamfetamin egyes betegeknél meghosszabbítja a QT_c-intervallumot. Óvatosan kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknél a QT_c-intervallum megnyúlt, akiket a QT_c-intervallumot befolyásoló gyógyszerekkel kezelnek, illetve releváns, már fennálló szívbetegség vagy elektrolitzavarok esetén.

A liszdexamfetamin-dimezilát alkalmazása ellenjavallt tüneteket mutató szív- és érrendszeri betegségben szenvedő betegeknél, valamint mérsékelt vagy súlyos hypertonia esetén (lásd a 4.3 pontot). A magas vérnyomás gyakorisága az életkor előrehaladtával növekszik, ezért a kezelés alatt a vérnyomás és a kardiovaszkuláris állapot folyamatos ellenőrzése szükséges (lásd a 4.2 pont).

Cardiomyopathia

Krónikus amfetamin-használat esetén cardiomyopathiáról számoltak be. Liszdexamfetamin-dimezilát alkalmazásakor is beszámoltak róla.

A kardiovaszkuláris állapot értékelése stimuláns gyógyszerekkel kezelt betegeknél

Minden olyan betegnél, akinél stimuláns gyógyszeres kezelést mérlegelnek, gondos anamnézist kell felvenni (beleértve a hirtelen halál vagy kamrai arrhythmia családi előzményeinek felmérését) és fizikális vizsgálatot kell végezni a szívbetegség jelenlétének felmérése céljából, és további kardiológiai vizsgálatot kell végezni, ha az eredmények ilyen betegségre utalnak (pl. elektrokardiogram vagy echokardiogram). Azokat a betegeket, akiknél a stimulánskezelés alatt olyan tünetek jelentkeznek, mint például terheléses mellkasi fájdalom, megmagyarázhatatlan ájulás vagy egyéb, szívbetegségre utaló tünetek, azonnal kardiológiai kivizsgálásnak kell alávetni.

Pszichiátriai mellékhatások

Előzetesen meglevő pszichózis

A stimulánsok adása súlyosbíthatja a viselkedési zavarok és gondolkodási zavarok tüneteit a már előzetesen meglevő pszichotikus zavarokkal küzdő betegeknél.

Bipoláris betegség

Különös óvatossággal kell eljárni a stimulánsok alkalmazásakor a komorbid bipoláris zavarral küzdő ADHD-s betegek kezelésében, az ilyen betegeknél a kevert/mániás epizódok esetleges előidézése miatt. A stimulánskezelés megkezdése előtt a komorbid depressziós tünetekkel rendelkező betegeket megfelelő szűrővizsgálatnak kell alávetni annak megállapítására, hogy fennáll-e náluk a bipoláris zavar kockázata; az ilyen szűrővizsgálatnak részletes pszichiátriai anamnézist kell tartalmaznia, beleértve az öngyilkosság, a bipoláris zavar és a depresszió családi előfordulásának előzményeit.

Új pszichotikus vagy mániás tünetek megjelenése

A szokásos dózisban alkalmazott stimulánsok a kezelés során előidézhetnek új pszichotikus vagy mániás tüneteket, pl. hallucinációkat, téveszmés gondolkodást vagy mániát olyan gyermekeknél és serdülőknél, akiknél korábban nem fordult elő pszichotikus betegség vagy mánia. Ha ilyen tünetek jelentkeznek, mérlegelni kell a stimuláns lehetséges ok-okozati szerepét, és a kezelés abbahagyása indokolt lehet.

Agresszió

Agresszív viselkedés vagy ellenséges magatartás gyakran megfigyelhető ADHD-s gyermekeknél és serdülőknél, és erről beszámoltak az ADHD kezelésére javalt néhány gyógyszer, köztük a liszdexamfetamin klinikai vizsgálataiban és forgalomba hozatalát követő tapasztalatok során is. A stimulánsok agresszív viselkedést vagy ellenséges magatartást okozhatnak. Az ADHD miatt kezelést megkezdő betegeket az agresszív viselkedés vagy ellenséges magatartás megjelenése, vagy súlyosbodása szempontjából figyelemmel kell kísérni.

Tikkek

A beszámolók szerint a stimulánsok súlyosbítják a motoros és vokális tikkeket és a Tourette-szindrómát. Ezért a stimuláns gyógyszerek alkalmazását meg kell előznie a betegek és családjaik esetében a tikkek és a Tourette-szindróma klinikai értékelésének.

6 és betöltött 18. életév közötti életkorú gyermekek és serdülők lemaradása a növekedésben (magasság és testtömeg) hosszú távon

A stimulánsokat a testtömeg-növekedés lelassulásával és az elért testmagasság csökkenésével hozták összefüggésbe. A stimulánsokkal történő kezelés alatt a növekedést figyelemmel kell kísérni, és azoknál a betegeknél, akiknél a növekedés vagy a testtömeg-gyarapodás elmarad a várttól, a kezelés megszakítására lehet szükség. A testmagasságot, a testtömeget és az étvágyra vonatkozó adatokat legalább 6 havonta fel kell jegyezni.

Egy 6 és betöltött 18. életév közötti életkorú betegeken végzett kontrollos vizsgálatban a testtömeg átlagos (SD) változása hét hét után –2,35 (2,084) kg volt a liszdexamfetamin, +0,87 (1,102) kg a placebo és –1,36 (1,552) kg a metilfenidát-hidroklorid esetében.

Felnőttek testtömegére gyakorolt hosszú távú hatás (18 éves vagy ennél idősebb)

A stimulánsokat testtömegcsökkenéssel hozták összefüggésbe. A testtömeget a stimulánsokkal történő kezelés alatt figyelemmel kell kísérni, és a csökkenő testtömegű betegeknél szükség lehet a kezelés megszakítására.

Rohamok

Vannak klinikai bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy a stimulánsok csökkenthetik a görcsküszöböt olyan betegeknél, akiknek az anamnézisében görcsroham vagy görcsroham nélküli EEG-rendellenességek szerepelnek, és nagyon ritkán olyan betegeknél is, akiknek az anamnézisében nem volt roham és nincs korábbi rohamra utaló EEG-jelzés. Újonnan jelentkező vagy súlyosbodó rohamok esetén a kezelést abba kell hagyni.

Látászavar

Stimulánskezelés mellett akkomodációs nehézségekről és homályos látásról számoltak be.

Felírás és expediálás

A lehető legkisebb mennyiségű liszdexamfetamint kell felírni vagy expediálni, annak a kockázatnak a minimalizálása érdekében, hogy a beteg esetleg túladagolja a készítményt.

Alkalmazás más szimpatomimetikumokkal

A Livizux-ot óvatosan kell alkalmazni olyan betegeknél, akik más szimpatomimetikumokat alkalmaznak (lásd 4.5 pont).

Alkalmazás felnőtteknél

Ha a kezelés megvonása nem volt sikeres, amikor a serdülő betöltötte a 18. életévét, a kezelés folytatása felnőttkorban is szükséges lehet. Ezen felnőttek további kezelésének szükségességét rendszeresen, évente felül kell vizsgálni.

Segédanyagok

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz kapszulánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

A Livizux 40 mg kemény kapszula kapszulahéja alluravörös AC (E129) azofestéket tartalmaz, amely allergiás reakciókat okozhat.

5. Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Enzimgátlás

A liszdexamfetamin-dimezilát in vitro nem gátolta a főbb humán CYP450 izoformákat (CYP1A2, CYP2A6, CYP2B6, CYP2C8, CYP2C9, CYP2C19, CYP2D6 és CYP3A4) humán máj mikroszómás szuszpenziókban, és in vitro nem indukálta a CYP1A2, CYP2B6 vagy CYP3A4/5 enzimeket tenyésztett friss humán hepatocitákban. A liszdexamfetamin-dimezilát nem volt in vitro sem szubsztrátja a MDCKII sejtekben P-gp-nek, sem in vitro gátlója a Caco-2 sejtekben a P-gp-nek, és ezért nem valószínű, hogy a P-gp pumpa által szállított gyógyszerekkel való klinikai kölcsönhatásokban részt vesz.

A liszdexamfetamin-dimezilát in vivo humán vizsgálata nem mutatott klinikailag jelentős hatást a CYP1A2, CYP2D6, CYP2C19 vagy CYP3A által metabolizált gyógyszerek farmakokinetikájára.

Amfetamin

Humán mikroszómákkal végzett in vitro kísérletek azt jelzik, hogy az amfetamin kismértékben gátolja a CYP2D6-ot, valamint egy vagy több metabolitja kismértékben gátolja a CYP1A2, 2D6 és 3A4 enzimeket. Bár ennek a kölcsönhatásnak a klinikai jelentősége valószínűleg minimális, figyelembe kell venni, ha ezen útvonalakon metabolizálódó gyógyszereket alkalmaznak.

Olyan gyógyszerek, amelyek vérszintjét befolyásolhatja a Livizux

Nyújtott hatóanyag-leadású guanfacin: Egy gyógyszerkölcsönhatás-vizsgálatban a nyújtott hatóanyag-leadású guanfacin liszdexamfetamin kombinációban történő adása a guanfacin maximális plazmakoncentrációjának 19%-os növekedését idézte elő, míg az expozíció (görbe alatti terület; AUC) 7%-kal nőtt. Ezek a kis változások várhatóan nem rendelkeznek klinikai jelentőséggel. Ebben a vizsgálatban a liszdexamfetamin-dimezilát és a nyújtott hatóanyag-leadású guanfacin együttes alkalmazását követően nem észleltek hatást a dexamfetamin-expozícióra.

Nyújtott hatóanyag-leadású venlafaxin: Egy gyógyszerkölcsönhatás-vizsgálatban 225 mg nyújtott hatóanyag-leadású venlafaxin – amely CYP2D6 szubsztrát – és 70 mg liszdexamfetamin-dimezilát együttes alkalmazása a C_max 9%-os csökkenését és az AUC 17%-os csökkenését okozta az elsődleges aktív metabolit o-dezmetilvenlafaxin esetében, valamint a C_max 10%-os növekedését és az AUC 13%-os növekedését a venlafaxin esetében. A dexamfetamin a CYP2D6 gyenge gátlója lehet. A liszdexamfetamin nincs hatással a venlafaxin és az o-dezmetilvenlafaxin kompozitjainak AUC-jára és C_max értékére. Ezek a kis változások várhatóan nem lesznek klinikailag jelentősek. Ebben a vizsgálatban a liszdexamfetamin-dimezilát és a venlafaxin együttes alkalmazását követően nem észleltek hatást a dexamfetamin-expozícióra.

A vizelet pH-értékét megváltoztató és az amfetamin vizeletkiválasztását és felezési idejét befolyásoló szerek és körülmények

Az aszkorbinsav és egyéb, a vizelet aciditását fokozó szerek és állapotok (tiazid diuretikumok, állati eredetű fehérjékben gazdag étrend, cukorbetegség, légzőszervi acidózis) növelik az amfetamin kiválasztását a vizeletbe és csökkentik a felezési idejét. A nátrium-bikarbonát és egyéb, a vizeletet lúgosító szerek és körülmények (gyümölcs- és zöldségdús étrend, húgyúti fertőzések és hányás) csökkentik az amfetamin kiválasztását a vizeletbe és növelik a felezési idejét.

Monoaminoxidáz-gátlók

Az amfetamin nem adható monoaminoxidáz-gátlókkal (MAOI) egyidejűleg vagy azok alkalmazását követő 14 napon belül, mert ez fokozhatja a noradrenalin és más monoaminok felszabadulását. Ez súlyos fejfájást és a hipertóniás krízis egyéb jeleit okozhatja. Különböző toxikus neurológiai hatások és malignus hyperpyrexia léphet fel, néha halálos kimenetellel (lásd 4.3 pont).

Szerotonerg gyógyszerek

Az amfetaminok, például a liszdexamfetamin-dimezilát alkalmazásával kapcsolatban ritkán előfordult szerotonin-szindróma, ha szerotonerg gyógyszerekkel együtt adták, beleértve a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókat (SSRI-k) és a szerotonin-noradrenalinvisszavétel-gátlókat (SNRI-k). Az amfetaminok, köztük a liszdexamfetamin túladagolásával kapcsolatban is beszámoltak róla (lásd 4.9 pont).

Olyan szerek, amelyek hatásait amfetaminok csökkenthetik

Antihipertenzívumok: Az amfetaminok csökkenthetik a guanetidin vagy más vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatékonyságát.

Olyan szerek, amelyek hatását amfetaminok fokozhatják

Az amfetaminok fokozzák a narkotikus analgetikumok fájdalomcsillapító hatását.

Az amfetaminok hatását csökkentő szerek

Klórpromazin: A klórpromazin blokkolja a dopamin- és noradrenalinreceptorokat, ezáltal gátolja az amfetaminok központi stimuláló hatását.

Haloperidol: A haloperidol blokkolja a dopaminreceptorokat, ezáltal gátolja az amfetaminok központi stimuláló hatását.

Lítium-karbonát: Az amfetaminok étvágycsökkentő és stimuláló hatásait gátolhatja a lítium-karbonát.

Alkohollal együtt történő alkalmazás

Korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre az alkohollal való lehetséges kölcsönhatásról.

Gyógyszer/laboratóriumi vizsgálat kölcsönhatások

Az amfetaminok a plazma kortikoszteroid szintjének jelentős emelkedését okozhatják. Ez az emelkedés este a legnagyobb. Az amfetamin zavarhatja a szteroidok vizeletből történő meghatározását.

6. Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A dexamfetamin, a liszdexamfetamin aktív metabolitja átjut a placentán. Egy összesen körülbelül 5570, az első trimeszterben amfetaminnak kitett terhességet magába foglaló terhességet feldolgozó kohorsz vizsgálat adatai nem utalnak a veleszületett rendellenességek fokozott kockázatára. Egy másik, a terhesség első 20 hetében amfetaminnak kitett körülbelül 3100 esetet feldolgozó kohorsz vizsgálat adatai a preeklampszia és a koraszülés fokozott kockázatára utalnak. A terhesség alatt amfetaminnak kitett újszülötteknél elvonási tünetek jelentkezhetnek.

Állati reprodukciós vizsgálatokban a liszdexamfetamin-dimezilát nem volt hatással az embriofoetális fejlődésre vagy túlélésre, amikor vemhes patkányoknak és nyulaknak orálisan adták (lásd 5.3 pont). A liszdexamfetamin-dimezilát fiatal patkányoknak történő adása a mért növekedés csökkenésével járt klinikailag releváns expozíciók esetén.

Az orvosnak meg kell beszélnie a liszdexamfetamin-kezelést a terhesség vagy szoptatás összefüggésében a fogamzóképes korban lévő nőbetegekkel. A készítmény csak akkor alkalmazható terhesség alatt, ha a lehetséges előny meghaladja a magzatra vonatkozó lehetséges kockázatot.

Szoptatás

Az amfetaminok kiválasztódnak az anyatejbe. A Livizux nem alkalmazható szoptatás alatt.

Termékenység

A liszdexamfetamin-dimezilát termékenységre és korai embrionális fejlődésre gyakorolt hatását nem vizsgálták állati reprodukciós vizsgálatokban. Az amfetamin nem mutatott káros hatást a termékenységre egy patkányokkal végzett vizsgálatban (lásd 5.3 pont). A liszdexamfetamin emberi termékenységre gyakorolt hatását nem vizsgálták.

7. A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Livizux szédülést, álmosságot és látászavarokat okozhat, beleértve az akkomodációs nehézségeket és a homályos látást. Ezek mérsékelten befolyásolhatják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A betegeket figyelmeztetni kell ezekre a lehetséges hatásokra, és azt kell tanácsolni nekik, hogy amennyiben érintettek, kerüljék a potenciálisan veszélyes tevékenységeket, mint például a gépjárművezetést vagy a gépek kezelését.

8. Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

A liszdexamfetamin kezelés során megfigyelt mellékhatások főként a stimulánsok alkalmazásával általában együtt járó mellékhatásokat tükrözik. A nagyon gyakori mellékhatások közé tartozik az étvágycsökkenés, álmatlanság, szájszárazság, fejfájás gyermekek, serdülők és felnőttek esetén, gyomortáji fájdalom gyermekeknél és a testtömegcsökkenés gyermekeknél és serdülőknél.

A mellékhatások táblázatos összefoglalása

Az 1. táblázat a klinikai vizsgálatokon és a spontán jelentéseken alapuló összes mellékhatást mutatja be.

A következőkben használt gyakorisági terminológiára az alábbi definíciók érvényesek:

Nagyon gyakori (≥ 1/10)

Gyakori (≥ 1/100 és < 1/10)

Nem gyakori (≥ 1/1000 és < 1/100)

Ritka (≥ 1/10 000 és < 1/1000)

Nagyon ritka (< 1/10 000)

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

A csillag (*) azt jelzi, hogy további információ található az adott mellékhatásról az adott táblázat alatt.

1. táblázat Klinikai vizsgálatokon és spontán jelentéseken alapuló mellékhatások

A kiválasztott mellékhatások leírása

Álmatlanság

Ide tartozik az álmatlanság, az elalvási, átalvási és a terminális insomnia.

Csökkent testtömeg

A liszdexamfetamin-dimezilát 4 hetes kontrollos vizsgálatában 6-12 éves gyermekeknél a kiindulási értéktől a végpontig tartó átlagos testtömegcsökkenés 0,4, 0,9 és 1,1 kg volt a 30 mg, 50 mg, illetve 70 mg liszdexamfetamin-dimezilátot kapó betegeknél, szemben a placebót kapó betegek 0,5 kg-os testtömeg-növekedésével. A nagyobb dózisok 4 hetes kezelés mellett nagyobb testtömegcsökkenéssel jártak együtt. A liszdexamfetamin-dimezilátot 12 hónapon keresztül kapó 6-12 éves gyermekek testtömegének gondos nyomonkövetése arra utal, hogy a folyamatos kezelés (azaz az egész évben heti 7 napon át tartó kezelés) lassítja a testtömeggel meghatározott növekedési ütemet, amit az mutat, hogy 1 év alatt a percentilis életkorra és nemre normalizált átlagos változása –13,4 volt a kiindulási értékhez képest. A kiindulási (n = 271) és a 12 hónapos (n = 146) átlagos percentilisek 60,9, illetve 47,2 voltak.

A liszdexamfetamin-dimezilát 4 hetes kontrollos vizsgálatában 13 és betöltött 18. életév közötti serdülőknél a kiindulási és a végpont közötti átlagos testtömegcsökkenés 1,2, 1,9 és 2,3 kg volt a 30 mg, 50 mg és 70 mg liszdexamfetamin-dimezilátot kapó betegeknél, míg a placebót kapó betegeknél 0,9 kg testtömeg-növekedés volt megfigyelhető. A liszdexamfetamin-dimezilátot 12 hónapon keresztül kapó 13 és betöltött 18. életév közötti serdülők testtömegének gondos nyomonkövetése arra utal, hogy a folyamatos kezelés (azaz az egész évben heti 7 napos kezelés) lassítja a testtömeggel meghatározott növekedési ütemet, amit az mutat, hogy 1 év alatt a percentilis életkorra és nemre normalizált átlagos változása –6,5 volt a kiindulási értékhez képest. A kiindulási (n = 265) és a 12 hónapos (n = 156) átlagos percentilisek 66,0 és 61,5 voltak.

Azoknál a gyermekeknél és serdülőknél (6 és betöltött 18. életév közötti életkorban), akik két éven keresztül liszdexamfetamin-dimezilátot kaptak, a testtömeg gondos nyomonkövetése arra utalt, hogy a következetes gyógyszeres kezelés (azaz heti 7 napos kezelés a két éven keresztül) a testtömegben mért növekedés lassulását eredményezte. A gyermekek és serdülők esetében az átlagos testtömeg percentilisek és szórások (SD) a kiindulási (n = 314) és a 24 hónapos (104. hét, n = 189) időszakban 65,4 (SD = 27,11), illetve 48,2 (SD = 29,94) voltak. Az életkorra és nemre normalizált átlagos változás a kiindulási percentilis értékhez képest 2 év alatt –16,9 (SD = 17,33) volt.

A liszdexamfetamin kontrollos klinikai vizsgálatában 4-5 éves gyermekeknél, akik 5-30 mg liszdexamfetamin-dimezilátot kaptak, a 6 hetes követés után nem volt klinikailag jelentős változás a testtömegben a kiindulási értékhez képest. Egy nyílt elrendezésű követéses vizsgálatban a 4 és 5 év közötti, liszdexamfetaminnal 12 hónapon keresztül kezelt gyermekek testtömegének gondos nyomonkövetése arra utal, hogy a folyamatos kezelés (azaz az egész évben heti 7 napos kezelés) lassítja a testtömeggel mért növekedési ütemet, amit az mutat, hogy 1 év alatt a percentilis életkorra és nemre normalizált átlagos változása –17,92 (SD = 13,767) volt a kiindulási értékhez képest. A kiindulási (n = 113) és a 12 hónapos (n = 69) átlagos percentilisek 66,51 (SD = 25,173), illetve 47,45 (SD = 26,144) voltak.

Eosinophil hepatitis

A klinikai vizsgálatokban nem jelentettek eseteket.

Angiooedema

A klinikai vizsgálatokban nem jelentettek eseteket.

Stevens–Johnson-szindróma

A klinikai vizsgálatokban nem jelentettek eseteket.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

9. Túladagolás

A dexamfetamin elhúzódó felszabadulását a készítmény adagolását követően figyelembe kell venni a túladagolással kezelt betegeknél.

Az amfetaminok akut túladagolásának megnyilvánulásai közé tartozik a nyugtalanság, remegés, hiperreflexia, gyors légzés, zavartság, támadó fellépés, hallucinációk, pánikállapotok, hyperpyrexia és rhabdomyolysis. A központi idegrendszeri stimulációt általában fáradtság és depresszió követi. A szív- és érrendszeri hatások közé tartoznak a ritmuszavarok, a magas vagy alacsony vérnyomás és a keringés összeomlása. A gasztrointesztinális tünetek közé tartozik a hányinger, hányás, hasmenés és hasi görcsök. A halálos mérgezést általában görcsök és kóma előzi meg.

Az amfetamin túladagolásra nincs specifikus antidotum. Az akut amfetamin-mérgezés kezelése nagyrészt tüneti, és magában foglalja a gyomormosást, az aktív szén adását, purgatív szer adását és a szedációt.

A liszdexamfetamin és a dexamfetamin nem dializálható.

Amfetamin-túladagolás esetén forduljon útmutatásért toxikológiai központhoz, vagy kezelje a klinikailag indokolt módon. Az amfetamin elhúzódó hatástartamát figyelembe kell venni a túladagolt betegek kezelésénél.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

1. Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Pszichostimulánsok, A figyelemzavar és hiperaktivitás szindróma kezelésében használt szerek, nootropikumok, Centrális hatású szimpatomimetikumok, ATC kód: N06BA12.

Hatásmechanizmus

A liszdexamfetamin-dimezilát egy farmakológiailag inaktív prodrug. Szájon át történő beadást követően a liszdexamfetamin gyorsan felszívódik a gyomor-bél traktusból és elsősorban a vörösvértestek hidrolizálják dexamfetaminná, amely a gyógyszer hatásáért felelős.

Az amfetaminok nem katekolamin típusú szimpatomimetikus aminok, amelyek központi idegrendszeri stimuláló hatással rendelkeznek. Az amfetamin terápiás hatásmechanizmusa az ADHD-ban nem teljesen tisztázott, azonban hatását annak tulajdonítják, hogy képes blokkolni a noradrenalin és a dopamin visszavételét a preszinaptikus neuronokba, és növeli ezen monoaminok felszabadulását az extraneuronális térbe. A prodrug, a liszdexamfetamin nem kötődik a noradrenalin és a dopamin visszavételéért felelős helyekhez in vitro.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

A liszdexamfetamin hatását az ADHD kezelésében három kontrollos vizsgálatban igazolták 6-12 éves gyermekeknél, három kontrollos vizsgálatban 13 és betöltött 18. életév közötti serdülőknél, három kontrollos vizsgálatban gyermekeknél és serdülőknél (6 és betöltött 18. életév közötti életkor), valamint négy kontrollos vizsgálatban olyan felnőtteknél, akik megfeleltek az ADHD DSM-IV-TR kritériumainak.

A gyermekek és felnőttek bevonásával végzett klinikai vizsgálatokban a liszdexamfetamin-dimezilát hatása fenntartott volt, gyermekeknél az adagolást követő 13 órával, felnőtteknél pedig 14 órával a készítmény napi egyszeri, reggeli bevétele esetén.

Gyermekek és serdülők

Háromszázharminchat, 6 és betöltött 18. életév közötti beteget vizsgáltak a kulcsfontosságú (pivotális), európai SPD489-325 III. fázisú vizsgálatban. Ebben a héthetes, randomizált, kettős vak, dózisoptimalizált, placebo- és aktív kontrollos vizsgálatban a liszdexamfetamin-dimezilát szignifikánsan nagyobb hatásosságot mutatott, mint a placebo.

Az ADHD Értékelő Skála (ADHD Rating Skale- ADHD-RS) az ADHD központi tüneteit méri. A placebóval korrigált átlagos csökkenés a kiindulási értékhez képest a liszdexamfetamin-dimeziláttal kezelt betegek ADHD-RS-IV összpontszámában 18,6 volt (p < 0,001). Minden kezelés alatti viziten és a végpontnál az előre meghatározott válaszkritériumoknak (az ADHD-RS-IV összpontszám ≥ 30%-os csökkenése a kiindulási értékhez képest és 1 vagy 2 érték CGI-I skálán) megfelelő vizsgálati alanyok százalékos aránya szignifikánsan magasabb volt (p < 0,001) a liszdexamfetamin-dimezilát esetében a placebóhoz képest. A vizsgálat végpontját a 2. táblázat határozza meg. A válaszkritériumok egyes összetevőinek értékelése során a liszdexamfetamin-dimezilát esetében szintén szignifikánsan magasabbak voltak az eredmények a placebóhoz képest. Ezenkívül a kezelés abbahagyását követően az ADHD-tünetek átlagos pontszámai nem haladták meg a kezelés előtti kiindulási pontszámokat, ami azt jelzi, hogy nem volt rebound-hatás.

A tünetek csökkenése mellett a klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy a liszdexamfetamin-dimezilát jelentősen javítja a funkcionális eredményeket. Konkrétan, az SPD489-325 vizsgálatban a liszdexamfetaminnal kezelt alanyok 75,0%-a mutatott javulást (a "nagyon sokat javult" vagy "sokat javult" meghatározással) a klinikai összbenyomás-javulás jelző értékelési skála szerint [Clinical Global Impression-Improvement (CGI I)], szemben a placebót kapó alanyok 14,2%-ával (p < 0,001).

A liszdexamfetamin-dimezilát jelentős javulást mutatott a gyermekek iskolai teljesítményében, az alább sorolt mérések szerint: Egészséggel kapcsolatos életminőség eszköz, Szülői jelentés a gyermek egészségéről és Gyermek egészség és betegség profil – gyermek kiadás teljesítménytartományában.

[Health Related Quality of life instrument, Parent Report Form of the Child Health és Illness Profile-Child Edition (CHIP CE:PRF) Achievement Domain].

A liszdexamfetamin-dimezilát a kiindulási értékhez viszonyítva szignifikáns javulást mutatott a placebóhoz képest (liszdexamfetamin-dimezilát: 9,4 versus placebo –1,1), a két kezelési csoport közötti átlagos különbség 10,5 volt (p< 0,001).

2. táblázat Az SPD489 325 vizsgálat eredményei a végpontban¹ (Teljes elemzési halmaz)

¹ Végpont = a dózisoptimalizálási vagy dózisfenntartási időszak (1-7. vizit) utolsó, az alapértéket követő, érvényes értékkel rendelkező, kezelés alatti vizitje.

² A válasz az ADHD-RS-IV összpontszám ≥30%-os százalékos csökkenése a kiindulási értékhez képest.

³ Javulás ("nagyon sokat javult" vagy "sokat javult").

Hasonló eredményeket mutattak ki az ADHD-RS Összpontszám és a CGI-I tekintetében két placebokontrollos vizsgálatban, az egyiket gyermekek (n = 297), a másikat serdülők (n = 314) körében végezték az Egyesült Államokban.

Egy kettős vak, randomizált, aktív kontrollos, dózisoptimalizáló vizsgálatot végeztek 6 és betöltött 18. életév közötti gyermekek és serdülők (n = 267) körében, akik megfeleltek az ADHD-DSM-IV kritériumainak és a metilfenidát-kezelésre nem reagáltak megfelelően. Ebben a kilenchetes vizsgálatban a betegeket véletlenszerűen (1:1) liszdexamfetamin-dimezilát (30, 50 vagy 70 mg/nap) vagy atomoxetin (az alany testtömegének megfelelő adagolásban, legfeljebb 100 mg-ig) napi reggeli dózisára osztották be. A 4 hetes dózisoptimalizálási időszak alatt a betegeket addig titrálták, amíg a kezelés során fellépő mellékhatások (on treatment emergent adverse events) és a klinikai megítélés alapján el nem érték az optimális dózist. A liszdexamfetamin-dimeziláttal kezelt betegeknél rövidebb idő telt el az első válaszreakcióig, mint az atomoxetinnel kezelt betegeknél (medián 13,0 vs. 21,0 nap; p = 0,003), ahol a válaszreakciót úgy definiálták, hogy a kettős vak kezelési vizitek bármelyikénél 1 (nagyon sokat javult) vagy 2 (sokat javult) CGI-I pontszámot értek el. Az összes kettős vak kezelési látogatás során a liszdexamfetamin-dimezilát csoportban a válaszadók aránya következetesen nagyobb volt, mint az atomoxetin-csoportban. A különbség 16-24 százalékpont között mozgott. A vizsgálat végpontján az ADHD-RS-IV összpontszámának legkisebb négyzetes átlagos változása a kiindulási értékhez képest a liszdexamfetamin-dimezilát és az atomoxetin esetében –26,1, illetve –19,7 volt, a csoportok közötti különbség –6,4 volt.

Két kettős vak, párhuzamos csoportos, aktív kontrollos (OROS-MPH [metilfenidát]) vizsgálatot végeztek 13 és betöltött 18. életév közötti életkorú ADHD-s serdülőkön. Mindkét vizsgálatban szerepelt egy placebo referenciakar is. A 8 hetes dózisoptimalizálási vizsgálat (SPD489 405) 5 hetes dózisoptimalizálási és 3 hetes dózisfenntartási időszakból állt. A dózisoptimalizálási időszak alatt a vizsgálati alanyokat a kezelés során fellépő mellékhatások (TEAE-k) és a klinikai válasz alapján hetente egyszer a 30, 50 vagy 70 mg/nap (SPD489 vizsgálati alanyok esetében) vagy 18, 36, 54 vagy 72 mg/nap (OROS MPH vizsgálati alanyok esetében) optimális dózisig titrálták, amelyet a 3 hetes dózisfenntartási időszak alatt fenntartottak. Az átlagos dózisok a végponton 57,9 mg voltak az SPD489 és 55,8 mg az OROS-MPH esetében. Ebben a vizsgálatban sem az SPD489, sem az OROS-MPH nem bizonyult statisztikailag szuperiornak a másik készítménynél a 8. héten. A 6 hetes fix dózisú vizsgálat (SPD489-406) 4 hetes kényszerített dózistitrálási időszakból és 2 hetes dózisfenntartási időszakból állt. Az SPD489 (70 mg) és az OROS-MPH (72 mg) legnagyobb dózisainál az SPD489-kezelés jobbnak bizonyult az OROS-MPH-nál, mind az elsődleges hatásossági elemzés (változás a kiindulási értékhez képest a 6. héten az ADHD RS Összpontszámban), mind a kulcsfontosságú másodlagos hatásossági elemzés (változás a kiindulási értékhez képest az utolsó vizsgálati látogatáskor a CGI-I-n) alapján (lásd a 3. táblázatot).

3. táblázat Változás az ADHD-RS-IV kiindulási érték összpontszámában és a CGI-I végponton (Teljes elemzési halmaz)

[a] Ismételt mérések vegyes hatású modelljéből (MMRM), amely tartalmazza a kezelési csoportot, a névleges látogatást, a kezelési csoport és a látogatás kölcsönhatását, mint tényezőket, az ADHD-RS-IV kiindulási összpontszámot mint kovariánst, valamint a kiindulási ADHD-RS-IV összpontszám és a látogatás kölcsönhatásának kiigazítását. A modell a REML becslési módszeren alapul, és strukturálatlan kovariancia-típust használ.

[b] A hatásméret az LS-középérték különbsége osztva a strukturálatlan kovariancia mátrixtól becsült szórással.

[c] A "Javult" kategória a "Nagyon sokat javult" és a "Sokat javult" válaszokat tartalmazza.

[d] A "Nem javult" kategória a "Minimálisan javult", "Nincs változás", "Minimálisan romlott", "Sokat romlott" és "Nagyon sokat romlott" válaszokat tartalmazza.

[e] A CMH tesztből, a kiindulási CGI-S alapján rétegezve.

Megjegyzés: N = az egyes kezelési csoportokban lévő alanyok száma, n = az elemzett alanyok száma.

Az ADHD-s gyermekeken és serdülőkön (6 és betöltött 18. életév közötti korosztály) végzett 2 éves, nyílt biztonságossági vizsgálatba 314 beteget vontak be. Ezek közül 191 beteg fejezte be a vizsgálatot.

Ezenkívül a hatás fenntartását egy kettős vak, placebokontrollos, randomizált megvonásos vizsgálatban is kimutatták, amelyet 6 és betöltött 18. életév közötti gyermekeken és serdülőkön (n = 157) végeztek, akik megfeleltek az ADHD diagnózisának (DSM IV kritériumok). A betegeket a 6 hetes randomizált megvonási időszakba való belépést megelőzően hosszabb ideig (legalább 26 hétig) optimalizálták a nyíltan alkalmazott liszdexamfetamin-dimezilátra. A jogosult betegeket randomizálták, hogy továbbra is az optimalizált liszdexamfetamin-dimezilát dózist kapják, vagy placebóra váltsanak. A betegeket a 6 hetes kettős vak fázis alatt megfigyelték a visszaesés (a kezelés sikertelensége) szempontjából. A kezelés sikertelenségét az ADHD RS összpontszám ≥50%-os növekedése (romlása) és a CGI-S pontszám ≥ 2 pontos emelkedése jelentette a kettős vak, randomizált megvonási fázisba való belépéskor mért pontszámokhoz képest. A kezelés sikertelensége szignifikánsan kisebb volt (p<0,001) a liszdexamfetamin-dimezilátot kapó alanyok esetében (15,8%) a placebóhoz képest (67,5%). A kezelést megszakító alanyok többségénél (70,3%) a kezeléstől függetlenül az ADHD tünetei a randomizálást követő 2. heti vizsgálaton vagy azelőtt romlottak.

Fix dózisú biztonságossági és hatásossági vizsgálatot végeztek 4-5 éves, ADHD-s óvodáskorú gyermekeken. A vizsgálati alanyokat 5:5:5:5:6 arányban randomizálták liszdexamfetamin-dimezilát- (5, 10, 20, 20, 30 mg-os adagolási erősségben) vagy placebocsoportba (lásd még az 5.2 pontot). A kettős vak vizsgálati időszak időtartama 6 hét volt. Ebben a vizsgálatban a liszdexamfetamint kapó alanyoknál a leggyakrabban jelentett TEAE-k az étvágycsökkenés (az alanyok 13,7%-a), az ingerlékenység (az alanyok 9,6%-a), valamint az érzelmi labilitás és a köhögés (egyenként 4,8% alany) voltak. Egy 52 hetes, nyílt elrendezésű vizsgálatban a leggyakoribb TEAE a csökkent étvágy (15,9%) volt (lásd 4.8 pont).

Felnőtt populáció

A liszdexamfetamin hatékonyságát az ADHD DSM-IV-TR kritériumainak megfelelő felnőttek kezelésében négy kontrollos vizsgálatban igazolták, amelyekbe 846 beteget vontak be.

Az 1-es számú vizsgálat egy kettős vak, randomizált, placebokontrollos, párhuzamos csoportos vizsgálat volt amelyet 420 felnőttel végeztek. Ebben a 4 hetes vizsgálatban a betegeket fix dózisú kezelési csoportokba randomizálták, melyekben végső dózisként 30, 50 vagy 70 mg liszdexamfetamint vagy placebót kaptak. A liszdexamfetamint kapó összes alany 30 mg-os dózist kapott a kezelés első hetében. Az 50 és 70 mg-os dózisú csoportban az alanyokat hetente 20 mg-mal titrálták, amíg el nem érték a számukra kijelölt dózist. Az ADHD-tünetek szignifikáns javulását figyelték meg az ADHD-értékelő skála felnőttre vonatkozó kérdőívek (ADHD-RS) összesített pontszámának vizsgálói végpont értékelése alapján valamennyi liszdexamfetamin dózis esetében a placebóhoz képest (lásd 4. táblázat). A liszdexamfetamin kezelés szignifikánsan csökkentette a funkcionális károsodás mértékét a klinikai összbenyomás-javulás jelző (CGI-I) értékelési skálán mért javulás alapján a placebóhoz képest.

4. táblázat: Változás a kiindulási értéktől a végpontig az ADHD-RS felnőtt kérdőívekkel összesített pontszámában a végponton¹ (teljes elemzési sorozat)

¹ A végpont a randomizálás utáni utolsó olyan kezelési hét, amelyen érvényes ADHD-RS-IV összpontszámot mértek.

Megjegyzés: A CI-k és a p-értékek kiszámításához Dunnett-tesztet használtunk; a p-értékek a korrigált p-értékek, és a 0,05-ös kritikus alfa értékkel kell összehasonlítani.

LS = legkisebb négyzetek módszere, SD = szórás; SE = standard hiba.

A 2-es számú vizsgálat egy 10 hetes, kettős vak, placebokontrollos vizsgálat volt, amelynek célja a végrehajtó funkciók viselkedésében, a legfontosabb életminőségi eredményekben és az ADHD-tünetekben bekövetkezett változások értékelése volt ADHD-s felnőtteknél, akiknél a végrehajtó funkciók klinikailag jelentős károsodást mutattak. A vizsgálatba 18 és 55 év közötti felnőtteket vontak be (n = 161), akik megfeleltek az ADHD DSM-IV kritériumainak, amit a végrehajtó funkciók viselkedésértékelő felmérése - felnőtt változat (BRIEF-A) globális végrehajtási képességek összevont eredmény (GEC) T-score ≥ 65-ös összpontszámával, valamint a kiindulási vizsgálat során a felnőtt ADHD-RS kérdőíveket ≥ 28-as pontszámmal értékeltek. A 10. héten a vizsgálati alanyok által jelentett BRIEF-A GEC T-score átlaga 68,3 volt a placebocsoportban és 57,2 az SPD489 csoportban, ami -11,1 és -22,3 LS átlagos változást jelent a kiindulási értékhez képest. A hatásosság mértéke 0,74 volt az SPD489 csoport javára. Az LS átlagos változásának különbsége a kiindulási értéktől a 10. hétig (-11,2) szignifikánsan jobb volt a liszdexamfetamin-csoportban a placebóhoz képest (p < 0,0001). Mind az ADHD hatásmodul (AIM-A), az ADHD-RS felnőttkori kérdőívek, a CGI-I és az ADHD index T-score a Conners felnőtt ADHD értékelési skála – Megfigyelő: rövid változatán (CAARS-O:S) a liszdexamfetamin csoportban a másodlagos hatásossági méréseknél szignifikánsan jobbak voltak a placebóhoz képest.

A 3-as számú vizsgálat egy multicentrumos, randomizált, kettős vak, placebokontrollos, keresztezett vizsgálat volt. Ezt a liszdexamfetaminnal végzett vizsgálatot úgy tervezték, hogy munkahelyi környezetet szimuláljon, és 142 felnőttet vontak be. A 4 hetes nyílt, liszdexamfetamin-dimeziláttal való (30, 50 vagy 70 mg/nap reggel) dózisoptimalizáló fázist követően a vizsgálati alanyokat az egyik vagy a másik kezelési sorrendbe randomizálták:

1) lisdexamfetamin (optimalizált dózis), majd placebo, egy-egy hétig, vagy

2) placebo, majd lisdexamfetamin egy-egy héten keresztül.

A hatásosság értékelése minden hét végén megtörtént, a PERMP (állandó termék teljesítménymérés) segítségével. A PERMP egy olyan készségekhez igazított matematikai teszt, amely a figyelmet méri ADHD esetén. A PERMP összesített pontszámának átlagát mérve egy értékelési nap alatt, valamint minden egyes mért időpontban a liszdexamfetamin-kezelés a placebóval összehasonlítva statisztikailag szignifikáns javulást eredményezett a figyelemben, az adagolás utáni összes időpontban. A PERMP-értékeléseket az adagolás előtt (-0,5 óra) és az adagolás utáni 2, 4, 8, 10, 12 és 14 órában végezték.

A 4-es számú vizsgálat a hatásosságot vizsgálta. Ez a vizsgálat egy kettős vak, placebokontrollos, randomizált megvonásos vizsgálat volt, amelybe olyan 18 és 55 év közötti felnőtteket (n = 123) vontak be, akik megfeleltek az ADHD-DSM-IV kritériumainak. A vizsgálatba való belépéskor a vizsgálati alanyokat dokumentáltan legalább 6 hónapig liszdexamfetaminnal kezelték és a CGIS ≤ 3 és az ADHD-RS felnőtt kérdőívekkel végzett összpontszám < 22 alapján meghatározott kezelési választ kellett igazolniuk. Az ADHD-RS felnőtt kérdőívek teljes pontszáma az ADHD központi tüneteinek mérésére szolgál.

Azok a vizsgálati alanyok, akik a nyílt kezelési fázis 3. hetéig fenntartották a kezelésre adott választ (n = 116), bekerülhettek a kettős vak, randomizált megvonási fázisba, amelyben kezdő dózis liszdexamfetamint (n = 56) vagy placebót (n = 60) kaptak. A hatásosság fenntartását bizonyította, hogy a kettős vak randomizált megvonási szakaszban a liszdexamfetaminnal kezelt betegeknek szignifikánsan kisebb hányada teljesítette a visszaesés kritériumait (<9%), a placebót kapó betegeknél (75,0%). A kezelés sikertelenségét az ADHD-RS felnőtt kérdőívekkel végzett összpontszám ≥ 50%-os emelkedése (romlása) és a CGI-S pontszám ≥ 2 pontos emelkedése határozta meg a kettős vak randomizált megvonási fázisba való belépéskor mért pontszámokhoz képest.

Visszaéléssel kapcsolatos felelősségvizsgálatok

Egy humán visszaéléssel kapcsolatos felelősségvizsgálatban, amikor 100 mg liszdexamfetamin-dimezilát és 40 mg azonnali felszabadulású dexamfetamin-szulfát egyenértékű orális dózisait adták be olyan egyéneknek, akiknek anamnézisében kábítószerrel vagy gyógyszerrel való visszaélés szerepel, a 100 mg liszdexamfetamin-dimezilát a "drog-kedvelés" skálán (elsődleges végpont) olyan szubjektív válaszokat adott, amelyek szignifikánsan kisebbek voltak, mint a 40 mg azonnali hatóanyag-leadású dexamfetamin-készítmény esetében. A 150 mg liszdexamfetamin-dimezilát szájon át történő beadása azonban a pozitív szubjektív válaszok növekedését eredményezte ezen a skálán, amely összehasonlítható volt a 40 mg orális azonnali hatóanyag-leadású dexamfetamin-készítmény és a 200 mg dietilpropion által kiváltott pozitív szubjektív válaszokkal.

Az 50 mg liszdexamfetamin-dimezilát intravénás beadása olyan egyéneknek, akiknek az anamnézisében kábítószerrel vagy gyógyszerrel való visszaélés szerepel, a „drog-szeretet”, „eufória”, „amfetaminhatás” és „benzedrinhatás” mérő skálákon olyan pozitív szubjektív válaszokat eredményezett, amelyek nagyobbak voltak, mint a placebo által kiváltott válaszok, de kisebbek, mint az intravénás dexamfetamin azonos dózisa (20 mg) által kiváltott válaszok.

2. Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Szájon át történő beadást követően a liszdexamfetamin-dimezilát gyorsan felszívódik az egészséges felnőttek és az ADHD-s gyermekek (6-12 évesek) gyomor-bélrendszeréből, feltehetően a nagy kapacitású PEPT1 transzporter közvetítésével.

Az étel nem befolyásolja a dexamfetamin megfigyelt AUC- és C_max-értékét egészséges felnőtteknél a 70 mg liszdexamfetamin-dimezilát kapszula egyszeri dózisban történő orális beadása után, de a t_max értéket körülbelül 1 órával meghosszabbítja (éhgyomri állapotban 3,8 óráról 4,7 órára, magas zsírtartalmú étkezés után). 8 órás koplalás után a dexamfetamin AUC-értékei a liszdexamfetamin-dimezilát oldatos és intakt kapszulaként történő orális beadását követően egyenértékűek voltak.

Eloszlás

18 ADHD-s gyermek (6-12 évesek) esetében a dexamfetamin t_max-értéke körülbelül 3,5 óra volt a liszdexamfetamin-dimezilát 30 mg, 50 mg vagy 70 mg egyszeri dózisának orális beadását követően, 8 órás éjszakai koplalás után. A liszdexamfetamin-dimezilát t_max-értéke körülbelül 1 óra volt. A liszdexamfetamin-dimezilát egyszeri dózisban történő orális beadását követően a 30 mg és 70 mg közötti dózistartományban 6-12 éves gyermekeknél a dexamfetamin lineáris farmakokinetikáját állapították meg.

A dexamfetamin testtömeg/dózis normalizált AUC-értéke és C_max-értéke 22%-kal, illetve 12%-kal volt kisebb felnőtt nőknél, mint férfiaknál a 7. napon a 70 mg/nap dózisú liszdexamfetamin 7 napon át történő adagolását követően. A 30-70 mg-os egyszeri dózisokat követően a testtömeg/dózis normalizált AUC- és C_max-értékek azonosak voltak a lányoknál és a fiúknál.

Egészséges felnőtteknél a dexamfetamin nem akkumulálódik az egyensúlyi állapotban, és a liszdexamfetamin-dimezilát nem akkumulálódik 7 egymást követő napon át történő napi egyszeri adagolást követően.

Biotranszformáció

A liszdexamfetamin-dimezilát dexamfetaminná és l-lizinné alakul át, ami a vérben történő metabolizmus révén történik, elsősorban a vörösvértestek hidrolitikus aktivitása miatt. A vörösvértestek nagy kapacitással rendelkeznek a liszdexamfetamin metabolizmusára, mivel in vitro adatok bizonyították, hogy még alacsony hematokritszint mellett is jelentős hidrolízis történik. A liszdexamfetamint a citokróm P450 enzimek nem metabolizálják.

Az amfetamin a benzolgyűrű 4-es pozíciójában oxidálódik 4-hidroxi-amfetaminná, vagy az oldallánc α vagy β szénatomjainál alfa-hidroxi-amfetaminná, illetve norefedrinné. A norefedrin és a 4-hidroxi-amfetamin egyaránt aktív, és ezt követően mindkettő 4-hidroxi-norefedrinné oxidálódik tovább. Az alfa-hidroxi-amfetamin dezaminálódik, és fenilaceton képződik, amely végül benzoesavat és annak glükuronidját, valamint a glicin-konjugátum hippursavat képez. Bár az amfetamin metabolizmusában részt vevő enzimek nem kerültek egyértelműen meghatározásra, a CYP2D6-ról ismert, hogy részt vesz a 4-hidroxi-amfetamin képződésében.

Elimináció

Miután 6 egészséges alanynak 70 mg radioaktívan jelölt liszdexamfetamin-dimezilátot adtak be szájon át, az orális dózis radioaktivitásának körülbelül 96%-a a vizelettel és csak 0,3%-a ürült ki a széklettel 120 óra alatt. A vizeletben visszanyert radioaktivitás 42%-a az amfetaminhoz, 25%-a a hippursavhoz és 2%-a az ép liszdexamfetaminhoz kapcsolódott. A nem konvertált liszdexamfetamin plazmakoncentrációja alacsony és átmeneti, a beadást követő 8 órán belül általában nem számszerűsíthető. A liszdexamfetamin plazmaeliminációs felezési ideje az önkénteseken liszdexamfetamin-dimeziláttal végzett vizsgálatok során átlagosan kevesebb mint egy óra volt. A dexamfetamin felezési ideje 11 óra.

Különleges betegcsoportok

A dexamfetamin farmakokinetikája, a clearance alapján értékelve, a testtömegre történő korrekciót követően hasonló a gyermek- (6–12 évesek) és serdülőkorú (13 és betöltött 18. életév közötti életkorú) ADHD-s betegeknél, valamint egészséges felnőtt önkénteseknél.

A dexamfetamin szisztémás expozíciója férfiak és nők esetében azonos mg/ttkg dózist adva hasonló.

Hivatalos farmakokinetikai vizsgálatokat nem végeztek a rasszok vonatkozásában. Nincs bizonyíték arra, hogy az etnikai hovatartozás hatással lenne a liszdexamfetamin farmakokinetikájára.

Egy 40 alanyon végzett farmakokinetikai vizsgálatban (8 alany az öt vesefunkciós csoport mindegyikében: normális vesefunkció, enyhe vesekárosodás, mérsékelt vesekárosodás, súlyos vesekárosodás és végstádiumú vesebetegség) a dexamfetamin-clearance a normális vesefunkciójú alanyoknál mért 0,7 l/óra/ttkg-ról a súlyos vesekárosodásban szenvedőknél (GFR 15 és <30 ml/perc/1,73m² között vagy CrCl <30 ml/perc) mért 0,4 l/óra/ttkg-ra csökkent.

A populációs farmakokinetikai elemzés alapján a dexamfetamin átlagos állandósult állapotú expozíciója körülbelül 44%-kal magasabb volt a 4-5 éves korú beteg gyermekeknél, mint az azonos dózist (30 mg/nap) kapó 6-11 éves korú beteg gyermekeknél.

Egy 47, 55 éves vagy idősebb alanyon végzett vizsgálatban az dexamfetamin-clearance körülbelül 0,7 l/óra/ttkg volt az 55-74 éves alanyoknál és 0,55 l/óra/ttkg az ≥75 éves alanyoknál. Ez a fiatalabb felnőttekhez képest kissé csökkent (18-45 éves alanyok esetében kb. 1 l/óra/ttkg).

3. A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A visszaéléssel kapcsolatos nem klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a liszdexamfetamin-dimezilát patkányoknál és majmoknál a központi idegrendszeri stimuláns dexamfetaminéhoz hasonló, de késleltetve kezdődő és átmeneti szubjektív hatásokat képes kiváltani, míg az önadagolási vizsgálatokban meghatározott jutalmazó hatások alacsonyabbak, mint a metilfenidáté vagy a kokainé.

Az ismételt adagolású dózistoxicitási vizsgálatokban a fő megállapítások a viselkedésben bekövetkezett változások voltak, mint például a stimulánsalkalmazásra jellemző fokozott aktivitás és kapcsolódó csökkenés a testtömeg-növekedésben, a növekedési mérésekben és a táplálékfelvételben, amelyet a túlzott farmakológiai válasz következményének tekintenek.

A liszdexamfetamin-dimezilát nem volt genotoxikus, amikor in vitro az Ames-tesztben és az egér limfóma-tesztben, illetve in vivo az egér csontvelő-mikronukleusz tesztben vizsgálták. A liszdexamfetamin-dimeziláttal karcinogenitási vizsgálatokat nem végeztek. Nem találtak karcinogenitásra utaló jeleket azokban a vizsgálatokban, amelyekben d-, l-amfetamint (1:1 enantiomerarány) egereknek és patkányoknak adtak az étrendben 2 éven keresztül, hím egereknél 30 mg/ttkg/nap, nőstény egereknél 19 mg/ttkg/nap, hím és nőstény patkányoknál pedig 5 mg/ttkg/nap dózisig.

A liszdexamfetamin-dimezilát nem volt hatással az embriofoetalis fejlődésre vagy túlélésére, amikor vemhes patkányoknak 40 mg/ttkg/nap dózisig, nyulaknak pedig 120 mg/ttkg/nap dózisig szájon át adták.

A liszdexamfetamin-dimezilát fiatalkorú patkányoknak és kutyáknak történő ismételt dózisú beadását követően nem észleltek káros hatásokat az idegrendszer fejlődésére vagy a reproduktív funkciókra.

A nagy dózisú amfetamin (d- vagy d,1) akut beadása rágcsálókban hosszú távú neurotoxikus hatást vált ki, beleértve az idegrostok visszafordíthatatlan károsodását. A liszdexamfetamin-dimeziláttal patkányokon és kutyákon végzett fiatalkori toxicitási vizsgálatokban azonban nem voltak kimutathatók káros központi idegrendszeri elváltozások. Ezeknek az eredményeknek az emberre vonatkozó jelentősége nem ismert.

Az amfetamin (d-,l-enantiomer aránya 3:1) patkányoknál 20 mg/ttkg/nap dózisig nem befolyásolta hátrányosan a termékenységet vagy a korai embrionális fejlődést.

Számos rágcsálókon végzett vizsgálat azt jelzi, hogy a klinikailag alkalmazott (d- vagy d-, l-) amfetamin-dózisokhoz hasonló dózisú prenatális vagy korai posztnatális expozíció hosszú távú neurokémiai és viselkedésbeli változásokat eredményezhet. A bejelentett viselkedési hatások közé tartoznak a tanulási és memóriazavarok, a megváltozott mozgásszervi aktivitás és a szexuális funkciók változásai. Hasonló vizsgálatokat nem végeztek liszdexamfetamin-dimeziláttal kapcsolatban. Egy fiatalkorú patkányok toxicitási vizsgálatában azonban a liszdexamfetamin-dimezilát-kezelés abbahagyását követően a termékenységet is vizsgálták, és nem észleltek káros hatást a termékenységre.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Kapszulatöltet

mikrokristályos cellulóz (E460)

kroszkarmellóz-nátrium (E468)

magnézium-sztearát (E470b)

Kapszulahéj

zselatin (E441)

jelölőfesték (sellak, propilénglikol és fekete vas-oxid E172)

Színezőanyagok a kapszulahéjban:

20 mg

titán-dioxid (E171)

30 mg

titán-dioxid (E171)

eritrozin (E127)

kinolinsárga (E104)

40 mg

titán-dioxid (E171)

brillantkék (E133)

alluravörös AC(E129)

50 mg

titán-dioxid (E171)

brillantkék (E133)

60 mg

titán-dioxid (E171)

eritrozin (E127)

brillantkék (E133)

70 mg

titán-dioxid (E171)

brillantkék (E133)

eritrozin (E127)

kinolinsárga (E104)

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Fehér HDPE (nagy sűrűségű polietilén) tartály, gyermekbiztos (PP) kupakkal és 1 g szilikagél nedvességmegkötő tasakkal.

A nedvességmegkötőt nem szabad lenyelni.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés: (két üres kereszt)

Osztályozás: II./2. csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi/kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).

Különleges rendelvényhez kötött gyógyszer, melyek előírástól való eltérő alkalmazása visszaélés, hozzászokás kockázatával jár (H).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Egis Gyógyszergyár Zrt.

1106 Budapest, Keresztúri út 30–38.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

Livizux 20 mg kemény kapszula:

OGYI-T-24327/01 30× HDPE tartályban

OGYI-T-24327/02 100× HDPE tartályban

Livizux 30 mg kemény kapszula:

OGYI-T-24327/03 30× HDPE tartályban

OGYI-T-24327/04 100× HDPE tartályban

Livizux 40 mg kemény kapszula:

OGYI-T-24327/05 30× HDPE tartályban

OGYI-T-24327/06 100× HDPE tartályban

Livizux 50 mg kemény kapszula:

OGYI-T-24327/07 30× HDPE tartályban

OGYI-T-24327/08 100× HDPE tartályban

Livizux 60 mg kemény kapszula:

OGYI-T-24327/09 30× HDPE tartályban

OGYI-T-24327/10 100× HDPE tartályban

Livizux 70 mg kemény kapszula:

OGYI-T-24327/11 30× HDPE tartályban

OGYI-T-24327/12 100× HDPE tartályban

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2024. január 15.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. április 15.