1. A GYÓGYSZER NEVE

Loranxil 1 mg filmtabletta

Loranxil 2,5 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Loranxil 1 mg filmtabletta

1 mg lorazepámot tartalmaz filmtablettánként.

Loranxil 2,5 mg filmtabletta

2,5 mg lorazepámot tartalmaz filmtablettánként.

Ismert hatású segédanyag:

Loranxil 1 mg filmtabletta

67,65 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként.

Loranxil 2,5 mg filmtabletta

134,80 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Loranxil 1 mg filmtabletta

7 mm átmérőjű, fehér színű kerek, lapos, bemetszéssel ellátott filmtabletta.

A filmtabletta egyenlő adagokra osztható.

Loranxil 2,5 mg filmtabletta

8 mm átmérőjű fehér színű kerek, lapos, bemetszéssel ellátott filmtabletta.

A filmtabletta egyenlő adagokra osztható.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Loranxil a következő kórképek esetén alkalmazható:

• Súlyos szorongás rövid távú kezelése

A lorazepám tabletta formájában csak súlyos, a mindennapi életvitelt akadályozó vagy a betegnek jelentős szorongást, nehézségeket okozó állapotokban alkalmazható.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőttek:

A javasolt napi adag 1,5-4 mg napi három részre elosztva. Szükség esetén a kórházban kezelt betegeknek maximálisan naponta adag 7,5 mg lorazepám adható.

Gyermekek és serdülők:

A lorazepám alkalmazása nem ajánlott gyermekeknek és serdülőknek.

Az alkalmazás módja

A kezelés időtartama a lehető legrövidebb legyen. A beteg állapotát rendszeresen fel kell mérni és értékelni kell, hogy szükség van-e a kezelés folytatására, különösen akkor, ha a beteg tünetmentes. A kezelés teljes időtartama, beleértve az adag fokozatos megvonását, ne haladja meg a 8 – 12 hetet.

Általában:

Bizonyos esetekben hosszabb kezelésre lehet szükség, erre azonban nem kerülhet sor addig, amíg a beteg állapotát ismételten nem értékelik.

A kezelés a legkisebb hatásos dózissal, a tünetek megszűnéséig történjen. A kezelést a lehető legkisebb adaggal kell kezdeni, a maximális adag nem léphető túl.

Különleges betegcsoportok:

Idős (65 év feletti) és legyengült betegek:

Idős és legyengült betegek kisebb adagokra jobban reagálhatnak, ezért a szokásos felnőtt adagnak a fele vagy még kevesebb elegendő lehet. A kezdő adagot a klinikai válasznak és a toleranciának megfelelően kell kiválasztani (lásd 4.4 pont: Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések). Időseknél és encephalopathiában szenvedő betegeknél a lorazepám adagja nem haladhatja meg a napi 2 mg-os adagot.

Májkárosodás:

Súlyos májkárosodással rendelkező betegek esetén alkalmazása kontraindikált (lásd 4.3 pont).

Enyhe, ill. mérsékelt májkárosodás esetén kisebb adag alkalmazása válhat szükségessé. Májkárosodásban szenvedő betegek esetén a klinikai válasz és a tolerálhatóság gondos monitorozása javasolt, a gyógyszeradagot ezen tényezők figyelembevételével kell megválasztani (lásd 4.4 pont).

Vesekárosodás:

Enyhe, ill. súlyos vesekárosodás esetén kisebb adag alkalmazása válhat szükségessé. Vesekárosodásban szenvedő betegek esetén a klinikai válasz és a tolerálhatóság gondos monitorozása javasolt, a gyógyszeradagot ezen tényezők figyelembevételével kell megválasztani (lásd 4.4 pont).

4.3 Ellenjavallatok

A benzodiazepinekkel, köztük a lorazepámmal vagy a készítmény bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Súlyos légzési elégtelenség.

Alvási apnoea szindróma.

Myasthenia gravis.

Súlyos májkárosodás.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Tolerancia:

Benzodiazepinek esetében néhány hetes ismételt használat után előfordulhat a hipnotikus hatás csökkenése. Olyan adatok is rendelkezésre állnak, melyek szerint a benzodiazepinek szedatív hatásával szemben is kialakul tolerancia.

Dependencia:

Benzodiazepinek alkalmazása szomatikus és pszichés függőség kialakulásához vezethet. A függőség kialakulásának kockázata nő a dózis és a kezelés időtartamának emelésével, és nagyobb azoknál, akik kórelőzményében alkohol- és/vagy gyógyszerfüggőség szerepel.

Amennyiben a fizikai függőség már kialakult, a kezelés megszakítása elvonási tünetek kialakulásával jár. Fejfájás, izomfájdalom, súlyos szorongás, feszültségérzés, nyugtalanság, zavartság és ingerlékenység jellemezheti ezt az állapotot. Súlyos esetekben a következő tünetek léphetnek fel: derealizáció, deperszonalizáció, hyperacusis, a végtagok bizsergése és zsibbadása, fény-, hang- és fizikai ingerekre való túlérzékenység, hallucinációk vagy epilepsziás rohamok.

Rebound álmatlanság és szorongás:

Átmeneti jelenség, amelyben a kezelés abbahagyásakor a benzodiazepinekkel való kezelés alapjául szolgáló tünetek újból, súlyosabb formában jelentkezhetnek. Egyéb reakciók is kísérhetik, például hangulatváltozás, szorongás, alvászavarok vagy nyugtalanság. Mivel a megvonási tünetek / rebound jelenségek kialakulásának kockázata nagyobb a kezelés hirtelen abbahagyása esetén, ezért szükséges a dózis fokozatos csökkentése.

A kezelés időtartama:

A kezelés időtartama az indikációtól függően a lehető legrövidebb legyen (lásd 4.2 pont), de semmiképpen se haladja meg a 8-12 hetes időtartamot, mely magába foglalja a gyógyszer fokozatos leépítését és a szer elhagyását is. Ezen időtartam meghosszabbítása csak a beteg klinikai állapotának újraértékelése után lehetséges.

A kezelés megkezdésekor ajánlatos a beteget tájékoztatni arról, hogy a kezelés csak meghatározott ideig fog tartani és pontosan elmagyarázni neki, hogyan kell a gyógyszeradagot fokozatosan csökkenteni. Fontos, hogy a betegek tisztában legyenek az esetleg előforduló rebound-jelenségekkel is, hogy a kezelés felfüggesztésekor azok esetleges fellépése ne keltsen bennük aggodalmat.

Vannak arra vonatkozó adatok, hogy a rövid hatású benzodiazepinek esetén a megvonási tünetek a dózisok közötti intervallumban kialakulhatnak, különösen, ha a gyógyszert nagy dózisban alkalmazzák.

Hosszú hatású benzodiazepinek alkalmazásakor fel kell hívni a figyelmet arra, hogy rövid hatású benzodiazepin készítményekre való áttérés nem ajánlatos, mivel ebben az esetben megvonási tünetek jelentkezhetnek.

Amnézia:

A benzodiazepinekkel kapcsolatban átmeneti anterográd amnéziát jelentettek. Ez a hatás előnyös lehet amennyiben a lorazepámot premedikációban alkalmazzák.

Azonban, ha a lorazepámot szorongáshoz társuló inszomnia kezelésére alkalmazzák, a kockázat csökkentése érdekében biztosítani kell, hogy a beteg képes legyen legalább 7-8 óra megszakítás nélküli alvásra (lásd 4.8 pont).

Pszichiátriai és paradox reakciók:

Ismert, hogy a benzodiazepinekkel való kezelés kapcsán nyugtalanág, izgatottság, ingerlékenység, agresszivitás, téveszmék, dührohamok, rémálmok, hallucinációk, pszichózis, különös viselkedés és más magatartásbeli anomáliák léphetnek fel. Amennyiben ezek előfordulnak, a kezelést be kell fejezni.

A fent említett reakciók gyakrabban tapasztalhatóak gyermekek és idősek esetén.

Különleges betegcsoportok:

Benzodiazepinek használata gyermekek esetén nem javasolt az alkalmazás szükségességének gondos mérlegelése nélkül, illetve a kezelés időtartamát a lehető legrövidebbre kell korlátozni. Idősek esetén kis dózisokat kell alkalmazni (lásd 4.2 pont). Krónikus légzési elégtelenségben szenvedőknek kisebb dózisok alkalmazása javasolt a légzésdepresszió kialakulásának kockázata miatt. A benzodiazepinek használata nem ajánlott súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében, mivel encephalopathiát válthatnak ki.

A benzodiazepinek, köztük a lorazepám alkalmazása potenciálisan fatális légzésdepresszió kialakulásához vezethet.

Benzodiazepin vegyületek nem ajánlottak a pszichotikus kórképek elsődleges kezelésére.

A benzodiazepin vegyületeket önmagukban nem szabad használni a depresszió, illetve a depresszióval társuló szorongás kezelésére (ilyen betegeknél öngyilkosságot provokálhat a kezelésnek ez a formája).

A benzodiazepin vegyületeket különös óvatossággal kell adni azon betegeknek, akiknek anamnézisében alkohol- vagy gyógyszerabúzus szerepel.

Néhány beteg esetén a benzodiazepin-kezelés következtében vér dyscrasia alakulhat ki, valamint megnövekedhet a májenzimek szintje. Ha klinikailag ismételt kezelések alkalmazása válik szükségessé, bizonyos időközönként javasolt a hematológiai illetve májfunkciós paraméterek ellenőrzése.

Bár hypotonia csak ritkán fordul elő benzodiazepinekkel összefüggésben, ezen készítmények körültekintő alkalmazása javasolt azon betegek esetén, akiknél a vérnyomásesés kardiovaszkuláris vagy cerebrovaszkuláris szövődmények kialakulásával fenyeget, különös tekintettel az idős betegekre.

Akut, szűkzugú glaukómás betegek kezelésénél óvatosság ajánlott.

1. Idősek

A lorazepámot elővigyázatossággal kell alkalmazni időseknél a szedáció és/vagy vázizomzati gyengeség kockázata miatt, ezek ugyanis megnövelhetik az elesés kockázatát, amely ebben a populációban súlyos következményekkel jár. Idős betegeknél csökkentett dózist kell alkalmazni (lásd 4.2 pont: Adagolás).

Idős betegek figyelmét fel kell hívni az elesések fokozott kockázatára, mely a lorazepám izomrelaxáns hatásának következménye.

Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Nem ajánlott:

Az alkohollal való egyidejű alkalmazás nem ajánlott.

A készítmény alkohollal történő kombinált alkalmazása fokozhatja a szedatív hatásokat. Ez befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

Körültekintéssel alkalmazható:

Központi idegrendszeri depresszánsok: A benzodiazepinek, köztük a lorazepám additív központi idegrendszeri depresszáns hatásokkal rendelkezik, ha egyéb olyan gyógyszerekkel adják együtt, amelyek maguk is központi idegrendszeri depressziót idéznek elő, pl. barbiturátok, antipszichotikumok, szedatívumok/hipnotikumok, anxiolitikumok, antidepresszánsok, kábító fájdalomcsillapítók, szedatív antihisztaminok, antikonvulzív szerek és anesztetikumok.

Opiátok: opiátok egyidejű alkalmazásakor fokozódhat a benzodiazepinek euforizáló hatása, növelve a pszichés függőség kialakulásának esélyét.

Májenzim inhibitorok: Azok az anyagok, amelyek gátolnak bizonyos májenzimeket (főleg a citokróm P450-et), fokozhatják a benzodiazepinek aktivitását. Kisebb mértékben ez azokra a benzodiazepinekre is vonatkozik, amelyek csak konjugáció révén metabolizálódnak.

Clozapin: A clozapin és általában a benzodiazepinek között fatális kimenetelű interakció léphet fel. Amennyiben a clozapin alkalmazása hosszabb ideje fennáll, kisebb a valószínűsége ezen súlyos kimenetelű interakció fellépésének. Jelentettek fokozott szedációt, fokozott nyálelválasztást és ataxiát.

Loxapin: Egyidejű alkalmazása kapcsán fokozódó stupor, jelentős légzésszám csökkenés, illetve egy beteg esetén hypotonia kialakulásáról számoltak be.

Az antihypertenzívumok, (béta-blokkolók), antikoagulánsok hatása fokozódhat.

Nátrium-valproát: A lorazepám és a nátrium-valproát egyidejű alkalmazása a lorazpam emelkedett plazmakoncentrációját és csökkent clearance értékét eredményezheti. A lorazepám dózisát kb. 50%‑kal kell csökkenteni nátrium-valproáttal történő egyidejű alkalmazás esetén.

Probenecid: A lorazepám és a probenecid egyidejű alkalmazása a lorazepám gyorsabb vagy elhúzódóbb hatását eredményezheti a nagyobb felezési idő és a csökkent teljes clearance érték következtében. A lorazepám dózisát kb. 50%-kal kell csökkenteni, ha probeneciddel adják egyidejűleg.

Theophyllin / Aminophyllin: Alkalmazásuk csökkenti a benzodiazepinek, köztük a lorazepám szedatív hatását.

4.6 Termékenység terhesség és szoptatás

Terhesség:

A lorazepám a terhesség alatt nem alkalmazható, főként az első és az utolsó trimeszterben, kivéve kényszerítő orvosi okokból.

Emberi köldökzsinórvér vizsgálatok adatai arra utalnak, hogy a benzodiazepinek, valamint glükuronizált metaboltjaik átjutnak a placentán. Néhány humán vizsgálati adat alapján a lorazepám a terhesség első trimeszterében alkalmazva megnövelheti egyes kongenitális malformációk kialakulásának kockázatát. Várandós nőkön való alkalmazáskor a benzodiazepinek foetalis károsodást okozhatnak. Reproduktív toxicitási vizsgálatokban a lorazepámot 50 mg/kg/nap dózisig adagolva fötotoxicitást, minor és major malformációkat (szájpadhasadék, csontosodás zavarai, gastroschisis) figyeltek meg két fajon (egér és nyúl), a lorazepám hatását nem lehetett kizárni.

A szülést megelőzően benzodiazepineket köztük lorazepámot szedő anyák újszülöttjeinél, valamint azoknál az anyáknál, akik a terhesség alatt nagy dózisban vagy hosszú ideig szedték a postnatalis időszak alatti megvonási tünetekről számoltak be (floppy infant syndroma). Azoknál az újszülötteknél, akiknek az anyja a terhesség késői szakában vagy a szülésnél benzodiazepineket kapott, olyan tünetekről számoltak be, mint hyperactivitás, izom-hypotonia, hypothermia, légzésdepresszió, apnoe, etetési problémák, és a hideg stresszre mutatott kóros anyagcsere-reakció.

Továbbá, azoknál az újszülötteknél, akik a terhesség utolsó szakaszában hosszantartó benzodiazepin kezelésben részesült anyáktól születtek, fizikai függőség alakulhat ki, és a szülést követően fennállhat az elvonási tünetek jelentkezésének a veszélye.

Szoptatás:

Bizonyíték van arra, hogy a lorazepám – bár farmakológiailag jelentéktelen mennyiségben – kiválasztódik a humán anyatejbe. Ezért a Loranxil nem adható szoptató anyáknak, kivéve, ha az anyára nézve a várható előnyök meghaladják a csecsemő potenciális kockázatát. A benzodiazepint szedő anyák újszülötteinél szedáció és szopásra való képtelenség fordult elő. A szoptató anyák csecsemőit megfigyelés alatt kell tartani a farmakológiai hatások (köztük a szedáció és az irritabilitás) vonatkozásában.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A lorazepám a szedáció, az amnézia, a koncentrálóképesség és az izomrelaxáns hatás következtében negatívan befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Alváshiány esetén fokozódhat az éberség romlása. A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy ne működtessenek veszélyes gépeket, illetve ne használjanak gépjárműveket, ha e hatások bármelyike előfordul.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Leggyakrabban az alábbi mellékhatások figyelhetők meg a kezelés kezdetekor. Folyamatos használat mellett vagy a dózis csökkentésével súlyosságuk csökken vagy meg is szűnik: álmosság, ami kiterjed a nappali időszakra, szédülés, izomgyengeség, ataxia vagy kettőslátás.

A mellékhatások az alábbi táblázatnak megfelelően, a CIOMS gyakorisági kategóriái szerint kerülnek

felsorolásra:

Nagyon gyakori: ≥ 1/10

Gyakori: ≥1/100 – <1/10

Nem gyakori: ≥1/1000 – <1/100

Ritka: ≥1/10 000 – <1/1000

Nagyon ritka: <1/10 000

Nem ismert: a gyakoriság a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg.

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Nem ismert: agranulocytosis, pancytopenia, thrombocytopenia,

Immunrendszeri betegségek és tünetek:

Nem ismert: anafilaxiás / anafilaktoid reakciók, angiooedema, túlérzékenységi reakciók, allergiás bőrreakciók

Endokrin betegségek és tünetek:

Nem ismert: Nem megfelelő antidiuretikus hormon elválasztás (SIADH), hyponatraemia

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Nem ismert: hypothermia

Pszichiátriai kórképek:

Gyakori: zavartság, depresszió, depresszió felfedése

Nem ismert: Szuicid gondolatok/ kísérlet, amnesia, diszinhibíció, eufória, pszichiátriai és „paradox” reakciók

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Nagyon gyakori: Szedáció / álmosság

Gyakori: Ataxia, szédülés

Nem ismert: Kóma, extrapiramidális tünetek, csökkent figyelem / koncentrációs készség, egyensúlyzavarok, vertigo, tremor, fejfájás, dysarthria, amnesia.

A benzodiazepinek központi idegrendszerre gyakorolt hatásai dózisfüggőek, nagyobb dózisok alkalmazása esetén súlyosabb központi idegrendszeri hatás várható.

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

Nem ismert: látászavarok, beleértve a kettőslátást és a homályos látást.

Érbetegségek és tünetek:

Nem ismert: hypotonia,

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:

Nem ismert: légzésdepresszió, apnoe, alvási apnoe romlása, krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) romlása

A benzodiazepinek alkalmazása kapcsán fellépő légzésdepresszió dózisfüggő, nagyobb dózisok alkalmazása esetén súlyosabb fokú légzésdepresszió jön létre

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Nem gyakori: hányinger

Nem ismert: székrekedés

Máj- és epebetegségek illetve tünetek

Nem ismert: sárgaság, emelkedett bilirubin és transzamináz értékek, emelkedett alkalikus foszfatáz értékek

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:

Nem ismert: alopecia

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

Gyakori: Izomgyengeség, asthenia

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek:

Nem gyakori: Libidócsökkenés, impotencia, csökkent orgazmuskészség

Általános tünetek és az alkalmazás helyén fellépő reakciók:

Nagyon gyakori: fáradtság

Nem ismert: hypothermia

Amnézia

Átmeneti anterográd amnézia vagy memóriakárosodás fordulhat elő terápiás dózisoknál, amelynek kockázata fokozódik nagyobb dózisok esetén (lásd még 4.4 pont).

Depresszió

Arra hajlamos egyéneknél a korábban nem diagnosztizált depresszió manifesztté válhat a benzodiazepin-kezelés során.

Pszichiátriai és „paradox” reakciók

Esetenként paradox reakciókat, pl. nyughatatlanságot, izgatottságot, ingerlékenységet, agresszivitást, érzékcsalódást, dühöt, rémálmok, hallucinációkat, pszichózisokat és nem helyénvaló viselkedést jelentettek a benzodiazepinek alkalmazása során. Ilyen reakciók előfordulása valószínűbb gyermekeknél és időseknél Paradox reakciók esetén a kezelést érdemes leállítani.

Függőség

A gyógyszer alkalmazása (akár terápiás dózisok esetében is) fizikai vagy pszichés függőséghez és a kezelés abbahagyása megvonási tüneteket vagy rebound jelenségeket eredményezhet (lásd még 4.4 pont). Abúzus eseteiről is beszámoltak.

4.9 Túladagolás

Bármely gyógyszertúladagolás kezelése során szem előtt kell tartani, hogy többféle gyógyszer bevételére is sor kerülhetett. A forgalomba hozatalt követő tapasztalatok alapján a lorazepám túladagolására elsősorban alkohollal és/vagy más gyógyszerekkel kombinációban kerül sor.

Tünetek

A benzodiazepin túladagolás rendszerint valamilyen mértékű központi idegrendszeri depresszióban manifesztálódik, amely az álmosságtól a kómág terjedhet. Enyhe esetekben a tünetek közé az álmosság, a mentális zavarodottság és a levertség tartozik. Súlyosabb esetekben, és különösen amikor más központi idegrendszeri depresszáns gyógyszerek vagy alkohol fogyasztására is sor került, a tünetek a dysarthriát, az ataxiát, a paradox reakciókat, a CNS depressziót, a hypotensiót, a hypotoniát, a légzésdepressziót, a cardiovascularis depressziót, a kómát, és nagyon ritkán a halálozást foglalhatják magukba. A mérgezés lecsengő szakaszában súlyos izgalmi állapotok jöhetnek létre.

Kezelés

Ha fennáll az aspiráció veszélye, a hánytatás nem ajánlott. Ha a bevételre nemrég került sor, hánytatás és/vagy gyomormosás végezhető, amelyet általános támogató kezelés, a vitális jelek rendszeres ellenőrzése és a beteg szoros megfigyelése követ. Ha a gyomor kiürítése nem jelent előnyt, aktív szén lehet hatékony az abszorpció csökkentésében. Emellett hashajtót is alkalmazni kell. Ismerten nagy mennyiség bevétele esetén ez még hosszú idő elteltével is hatásos lehet. A hypotonia – bár bekövetkezése nem valószínű – noradrenalinnal kontrollálható. A lorazepám rosszul dializálható.

Antidotumként a flumazenil lehet hatásos. A flumazenil a potenciális komplikációk, mint pl. görcsök, illetve benzodiazepin megvonási-szindróma miatt rutinszerűen nem, csak a súlyos légzésdeprimációval és keringési rendellenességekkel járó esetekben alkalmazható.

Kóma esetén a kezelés nagymértékben tüneti. Intézkedéseket kell tenni a potenciális szövődmények, például a nyelv hátracsúszása vagy a gyomortartalom félrenyelése miatt bekövetkező asphyxia megelőzése érdekében. A dehidráció megelőzése érdekében intravénás folyadékpótlás javasolt.

Különösen egyéb altatókkal való kombinált mérgezés esetén a vitális funkciók, elsősorban a légzés támogatása fontos. Hipotónia esetén szimpatomimetikumok adása is szóba jöhet.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Benzodiazepinek, anxiolítikumok

ATC kód: N05BA06

A benzodiazepinek fokozzák a GABA által indukált kloridion beáramlást, mivel növelik azon klorid-csatornák nyitásának frekvenciáját, amelyek a GABA A-receptorkomplexben találhatók. Ezáltal a GABA gátló hatását potencírozzák. A lorazepám közepes hatástartamú benzodiazepin származék. Rendelkezik az összes jól ismert, benzodiazepinekre jellemző hatással: anxiolítikus, szedatív / hipnotikus, antikonvulzív és izomrelaxáns, különböző mértékben. Erőteljes anxiolítikum. 1971-es felfedezése óta a lorazepámot főként a szorongás kezelésében alkalmazzák.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás:

Per os alkalmazást követően a lorazepám gyorsan és szinte teljes mértékben felszívódik, a maximális plazmakoncentrációt 2 óra elteltével éri el , orális biohasznosulás 90%.

Eloszlás:

A lorazepám mintegy 85-90%-ban kötődik plazmafehérjékhez. Bejut a cerebrospinális folyadékba, melyben koncentrációja 3-8 ng/ml-t ér el. Átjut a placentáris barrieren, az újszülöttkori plazmaszint megközelíti az anyai szérumszintet.

Az egyensúlyi plazmakoncentráció 3 nap alatt alakul ki.

Biotranszformáció:

A lorazepám nagymértékben, mintegy 75%-ban metabolizálódik a májban, bejut az enterohepatikus körforgásba, krónikus alkalmazása nem gyakorol hatást a máj hidroxilációs kapacitására. A fő metabolit 75%-ban az inaktív 3-O-fenil-glükuronid, kisebb mértékben pedig a 6-kloro-4-O-klorofenil-2,1-kinazolinon illetve a lorazepám hidroxilált származékai, melyek mindegyike inaktív.

Kiválasztás:

A kiválasztás főleg a vizelettel (88%), kisebb mértékben a széklettel történik.

A lorazepám eliminációs felezési ideje kb. 12-15 óra, a nagymértékű kumuláció esélye minimális. Az inaktív glükuronid metabolit eliminációs felezési ideje 12-20 óra.

Különleges betegcsoportok:

Idősekben a farmakokinetikai paraméterek változatlanok.

Súlyos májkárosodásban a lorazepám eliminációs felezési ideje megduplázódik.

Vesekárosodás esetén a glükuronid metabolit kiválasztása csökken anélkül, hogy a lorazepám felezési ideje növekedne.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Akut toxicitás vizsgálat: Orális LD₅₀ érték egérben 1850‑5010 mg/ttkg -ig, patkányban 5000 mg/ttkg-ig terjedt, kutyákban 2000 mg/ttkg volt. Intraperitoneális LD₅₀ 700 mg/ttkg volt patkányban és egérben. Újszülött patkányokban és egerekben az intragasztrikus LD₅₀ 200 mg, illetve 250 mg/ttkg volt.

Akut toxicitási vizsgálat során a mérgezési tünetek között jelentkezett a mérsékelttől jelentős mértékig fokozódó szedáció, légszomj, a hátsó lábak paralízise, a beállítódási reflexek elvesztése, konvulzió. Az elhalálozás okaként akut légzésdepressziót állapítottak meg.

Hosszú távú toxicitás vizsgálat: orális alkalmazás. Több, 4-82 hétig terjedő vizsgálatban lorazepámot adagoltak patkányok eledelébe 14,5‑400 mg/ttkg/nap dózisban. A hosszú távú vizsgálatok során csökkent élelemfogyasztást és súlygyarapodást figyeltek meg nagy dózisok adagolása mellett, míg az alacsonyabb dózisok esetében a súlynövekedés viszonylag kontrollálható volt.

A vizsgálatok során átmeneti, dózisfüggő szedáció és ataxia is jelentkezett, valamint görcsrohamok, különösen a gyógyszer megvonása után. Egyetlen közös kórleletként esophageális dilatációt állapítottak meg, amit a legtöbb, különböző dózistartománnyal kezelt állatban megfigyeltek.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag: laktóz-monohidrát, mikrokristályos cellulóz, polakrin-kálium, magnézium-sztearát

Bevonat: hipromellóz, makrogol 6000, titán-dioxid (E171), talkum.

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.

Az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Loranxil 1 mg filtambletta

20 vagy 30 darab filmtabletta fehér PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

Loranxil 2,5 mg filtambletta

20 darab filmtabletta fehér PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésére vonatkozó információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzések: (egy üres kereszt) a gyógyszerkészítmény pszichotrop készítménynek minősül. Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

MEDITOP Gyógyszeripari Kft.

2097 Pilisborosjenő,

Ady Endre utca 1.

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

Loranxil 1 mg filmtabletta

OGYI-T-22438/01 20× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-22438/02 30× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás

Loranxil 2,5 mg filmtabletta

OGYI-T-22438/03 20× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2013. március 5.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2020. július 25.