LORAZEPAM ORION 1 mg tabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Lorazepam Orion 1 mg tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

1 mg lorazepámot tartalmaz tablettánként.

Ismert hatású segédanyag:

60,6 mg laktózt tartalmaz (monohidrát formájában) tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Tabletta.

Fehér vagy törtfehér színű, kerek, lapos, egyik oldalán mélynyomású ’1’ jelöléssel, másik oldalán mély bemetszéssel ellátva. A tabletta egyenlő adagokra osztható.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Szorongásos zavarok rövid távú kezelésére, vagy szorongás és depresszív tünetekkel társuló szorongás tüneteinek rövid távú enyhítésére szolgál felnőtteknél.

A Lorazepam Orion csak akkor javallott, ha a nem gyógyszeres kezelés hatástalan volt, és a betegség súlyos, bénító vagy túlzott szorongást okoz a betegnek. A mindennapi életvitellel járó stresszhez társuló szorongás vagy feszültség esetén általában nem szükséges szorongásoldók alkalmazása.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Az adagolást és a kezelés időtartamát egyénileg kell meghatározni. A lehető legrövidebb ideig kell a legalacsonyabb hatásos dózist alkalmazni, és növelni, amennyiben szükséges. Hosszú távú kezelés nem ajánlott. Általában a kezelés időtartama nem haladhatja meg a 2‑4 hetet, beleértve a gyógyszer fokozatos abbahagyását is. A kezelés időtartamának meghosszabbítása előtt értékelni kell, hogy szükség van-e a kezelés folytatására, és ez nem haladhatja meg a 2‑3 hónapot.

Krónikus alkalmazása nem javasolt, mivel a hosszú távú biztonságosságról és hatásosságról kevés ismeret áll rendelkezésre, és a lorazepám függőséget okozhat (lásd 4.4 pont).

A kezelést fokozatosan kell abbahagyni, mert a hirtelen leállítást követően megnő az elvonási tünetek és a rebound jelenségek kockázata.

Szorongás kezelésére az átlagos napi dózis 2‑3 mg, több részre elosztva. A napi dózis azonban 1 és 7,5 mg között változhat. A legnagyobb dózist lefekvés előtt kell bevenni.

Szorongás vagy átmeneti szituációs stressz okozta álmatlanság esetén napi egyszeri 1‑2 mg‑os dózis adható, általában lefekvés előtt.

Gyermekek és serdülők

A lorazepám biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták.

Idősek

Idős és legyengült betegeknél az ajánlott kezdő dózis napi 1 mg két részre osztva; a dózist a betegek szükségleteinek és toleranciájának megfelelően kell beállítani. Idős és legyengült betegeknél, valamint vese- vagy májkárosodásban, illetve krónikus légzési elégtelenségben szenvedő betegeknél a légzésdepresszió kialakulásának kockázata miatt általában csökkenteni kell a dózist, vagy meg kell hosszabbítani az adagolási intervallumot. Ezeket a betegeket gyakran kell ellenőrizni, és a dózisokat gondosan, a beteg reakciójának megfelelően kell módosítani. Idős és legyengült betegeknél a normál/szokásos dózist 50%‑kal csökkenteni kell, és a dózist a beteg szükségleteinek és toleranciájának megfelelően kell módosítani (lásd a 4.4 pont: Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések).

Az alkalmazás módja

A tablettákat étkezéstől függetlenül, egy kevés folyadékkal kell bevenni. Az étkezés utáni beadás késleltetheti a gyógyszer felszívódását.

4.3 Ellenjavallatok

A Lorazepam Orion ellenjavallt a következő esetekben:

• a készítmény hatóanyagával, egyéb benzodiazepinekkel, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység.

• alvási apnoe szindróma.

• súlyos légzési elégtelenség.

• myasthenia gravis.

• súlyos májelégtelenség.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A Lorazepam Orion nem alkalmazható pszichotikus zavarok vagy depresszív zavarok elsővonalbeli kezelésére, és nem alkalmazható monoterápiaként depressziós betegek kezelésében. A benzodiazepineknek gátló hatása lehet, és depressziós betegeknél öngyilkossági hajlamot vagy a depresszió súlyosbodását válthatják ki. Ezért ezeknek a betegeknek csak minimális mennyiséget szabad felírni.

A vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegeket gyakran kell ellenőrizni, és a dózist körültekintően kell módosítani, a betegek válaszreakciójának megfelelően. Ezeknél a betegeknél alacsonyabb dózis is elegendő lehet. Ugyanilyen elővigyázatosság szükséges idős és legyengült betegek, valamint krónikus légzési elégtelenségben szenvedő betegek kezelésekor.

A többi központi idegrendszeri depresszánshoz hasonlóan a benzodiazepinek is encephalopathiát válthatnak ki súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél.

Néhány betegnél thrombocytopenia, agranulocytosis vagy pancytopenia alakult ki a benzodiazepin-kezelés során, és néhány betegnél májenzimszintek emelkedését figyelték meg. Ha klinikailag szükséges az ismételt kezelés, a vérképet és a májfunkciót időről időre ellenőrizni kell.

A benzodiazepinekkel történő kezelés kapcsán súlyos anafilaxiás reakciókról számoltak be. Az első vagy további benzodiazepin-dózisok bevételét követően a nyelvet, a gégefedőt vagy a gégét érintő angiooedema eseteiről számoltak be. Néhány betegnél légszomj, fulladásérzés, vagy hányinger és hányás is előfordult. Néhány esetben a betegek sürgősségi ellátásra és gyógyszeres kezelésre szorultak. Amennyiben az angiooedema a nyelvet, a gégefedőt vagy a gégét érinti, ez légúti elzáródáshoz és esetleg halálhoz vezethet. Benzodiazepinek nem adhatók olyan betegeknek, akiknél korábban benzodiazepinnel történő kezeléssel összefüggésben angiooedema lépett fel.

Bár hypotensio ritkán fordult elő, a benzodiazepineket körültekintően kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknél a vérnyomáscsökkenés kardiovaszkuláris vagy agyi szövődményeket okozhat. Ez különösen idős betegeknél fontos.

Óvatosan kell eljárni akut zárt zugú glaukómában szenvedő betegek kezelésekor.

A szorongás számos más rendellenesség tünete lehet. Figyelembe kell venni, hogy a szorongás összefügghet olyan alapbetegséggel vagy pszichiátriai rendellenességgel, amelyre létezik specifikus kezelés.

Előfordul, hogy az előzetesen fennálló depresszió csak a benzodiazepinekkel való kezelés ideje alatt válik klinikailag is diagnosztizálhatóvá.

Idősek

A lorazepámot időseknél óvatosan kell alkalmazni a szedáció és/vagy a vázizomzati gyengeség kialakulásának kockázata miatt, mert ez növelheti az ebben a populációban súlyos következményekkel járó elesések kockázatát. Idős betegeknél csökkentett dózist kell alkalmazni (lásd 4.2 pont, „Adagolás”).

Az idős betegeket figyelmeztetni kell, hogy a lorazepám izomrelaxáns hatása miatt megnő az elesések kockázata.

A kezelés időtartama

A Lorazepam Orion-kezelés folytatásának szükségességét újra értékelni kell, ha a kezelés időtartama meghaladja a 4 hetet, és ezt követően rendszeresen. A kezelés időtartama nem haladhatja meg a 2‑3 hónapot.

Hasznos lehet a beteget a kezelés megkezdésekor tájékoztatni arról, hogy a kezelés csak korlátozott ideig fog tartani, és pontosan elmagyarázni neki, hogyan fogják a dózist fokozatosan csökkenteni.

Fontos továbbá, hogy a beteg tisztában legyen a rebound-hatás/jelenségek előfordulásának lehetőségével, és ezáltal minimálisra csökkenjen az ilyen tünetekkel kapcsolatos szorongás, ha azok a gyógyszer alkalmazásának abbahagyásakor jelentkeznek.

Vannak arra utaló adatok, hogy a rövid hatású benzodiazepinek és benzodiazepinhez hasonló gyógyszerek esetén megvonási tünetek alakulhatnak ki a dózisok közötti intervallumokban, különösen nagy dózisok alkalmazásakor.

Hosszú hatású benzodiazepinek alkalmazásakor a betegeket tájékoztatni kell arról, hogy rövid hatású benzodiazepin-készítményekre való áttérés nem ajánlott, mivel megvonási tünetek jelentkezhetnek.

Tolerancia

Bizonyított a benzodiazepinek szedatív hatásával szembeni tolerancia kialakulása.

Dependencia

A benzodiazepinek alkalmazása fizikai és pszichés függőség kialakulásához vezethet. A szorongás gyógyszeres kezelésének mindig egy adjuvánsnak kell lennie. A kezelést lehetőség szerint mindig ugyanannak a kezelőorvosnak kell elindítania, nyomon követnie és leállítania.

A függőség kialakulásának kockázata nő a dózisok nagyságának és a kezelés időtartamának emelésével, és magasabb azoknál, akik kórelőzményében alkohol- vagy gyógyszerfüggőség szerepel, vagy akiknél jelentős személyiségzavarok állnak fenn. Ezért ezt a gyógyszert nem szabad felírni kábítószer-használóknak vagy alkoholistáknak.

Elvonási tünetek

Ha a betegnél fizikai függőség alakul ki, a kezelés hirtelen abbahagyása elvonási tüneteket okozhat. A benzodiazepin-megvonással járó tünetek közé tartozik a fejfájás, izomfájdalom, szorongás, feszültség, depresszió, álmatlanság, nyugtalanság, zavartság, ingerlékenység, izzadás és az elvonási szindróma (rebound), például a benzodiazepin-kezelést szükségessé tevő tünetek súlyosabb formában ismét megjelennek. Ezeket a tüneteket nehéz lehet megkülönböztetni az eredeti tünetektől, amelyekre a gyógyszert felírták.

Súlyos esetekben a következő megvonási tünetek jelentkezhetnek: derealizáció, deperszonalizáció, hyperacusis, tinnitus, a végtagok zsibbadása és bizsergése, fényre, zajra és fizikai érintésre való túlérzékenység, önkéntelen mozgások, hányás, hallucinációk és görcsrohamok. A görcsrohamok gyakoribbak lehetnek azoknál a betegeknél, akiknek a kórtörténetében már szerepelnek rohamok, vagy akik olyan gyógyszereket szednek, amelyek csökkentik a görcsküszöböt, mint például az antidepresszánsok.

Az elvonási tünetek – különösen a súlyos tünetek – gyakoribbak azoknál a betegeknél, akik hosszú ideig nagy dózisokat alkalmaztak. Ugyanakkor a terápiás dózisokkal végzett benzodiazepin-kezelés abbahagyása után is jelentettek elvonási tüneteket; elsősorban a gyógyszeres kezelés hirtelen abbahagyása esetén. Az elvonási tünetek/megvonási szindróma (rebound) kialakulásának kockázata nagyobb a kezelés hirtelen abbahagyása után. Ezért a gyógyszer alkalmazását fokozatosan kell abbahagyni.

Gyógyszerabúzus

A gyógyszerabúzus ismert kockázat az lorazepám és egyéb benzodiazepinek vonatkozásában, így a betegeket ennek megfelelően kell monitorozni a lorazepám-kezelés során. A lorazepám érintett lehet az illegális forgalmazásban. Jelentettek olyan túladagolással kapcsolatos haláleseteket, amelyekben az benzodiazepin-abúzus más, központi idegrendszeri depresszánsokkal együtt történt, köztük opioidokkal, egyéb benzodiazepinekkel, alkohollal és/vagy illegális szerekkel. A lorazepám felírásakor vagy expediálásakor mérlegelni kell ezeket a kockázatokat. A kockázatok csökkentése érdekében a lehető legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni, és az illegális piacra kerülés (például barátokon vagy rokonokon keresztül) megelőzése érdekében a betegek figyelmét fel kell hívni a fel nem használt gyógyszer megfelelő tárolására és megsemmisítésére (lásd 4.2, 4.8 és 4.9 pont).

Amnézia

A benzodiazepinek alkalmazásával kapcsolatban átmeneti anterográd amnéziáról és memóriazavarról számoltak be. Az anterográd amnézia kockázatát számításba kell venni, ha a gyógyszert nappal szedik, vagy ha valószínű, hogy a gyógyszer hatásának időtartama meghaladja a beteg alvási idejét. A betegeknek biztosítaniuk kell, hogy a gyógyszer hatásának megszűnéséhez elegendő (azaz 7‑8 óra) megszakítás nélküli alvásidő álljon rendelkezésükre.

Pszichiátriai és paradox reakciók

A benzodiazepin alkalmazása során esetenként paradox reakciókról számoltak be. Ezen reakciók közé tartozik a nyugtalanság, izgatottság, ingerlékenység, agresszivitás, téveszmék, düh, rémálmok, hallucinációk, pszichózisok és nem megfelelő viselkedés. Ilyen reakciók nagyobb valószínűséggel fordulhatnak elő gyermekeknél és időseknél. Amennyiben ezek előfordulnak, a gyógyszer alkalmazását fel kell függeszteni.

Az opioidok egyidejű alkalmazásának kockázata:

A Lorazepam Orion és az opioidok egyidejű alkalmazása szedációt, légzésdepressziót, kómát és halált okozhat. E kockázatok miatt a szedatív gyógyszerek, például a benzodiazepinek vagy a rokon gyógyszerek, például a Lorazepam Orion és az opioidok egyidejű felírását csak olyan betegek számára kell korlátozni, akiknél alternatív kezelési lehetőségek nem állnak rendelkezésre. Ha a Lorazepam Orion és opioidok egyidejű felírásáról születik döntés, a legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni, és a kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie (lásd még az általános adagolási javaslatokat a 4.2 pontban).

A betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani a légzésdepresszió és a szedáció jeleinek és tüneteinek kialakulása szempontjából. Feltétlenül ajánlott tájékoztatni a betegeket és (adott esetben) gondozóikat annak érdekében, hogy tisztában legyenek ezekkel a tünetekkel (lásd 4.5 pont).

A benzodiazepinek, köztük a lorazepám alkalmazása potenciálisan fatális légzésdepresszió kialakulásához vezethet.

Alkohol

A lorazepám-kezelés alatt kerülni kell az alkoholfogyasztást (lásd 4.5 pont).

Segédanyagok

Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Opioidok

A szedatív gyógyszerek, például a benzodiazepinek vagy a rokon gyógyszerek, például a Lorazepam Orion és az opioidok egyidejű alkalmazása növeli a szedáció, a légzésdepresszió, a kóma és a halál kockázatát az additív központi idegrendszeri depresszív hatás miatt. Az egyidejű alkalmazás dózisát és időtartamát korlátozni kell (lásd 4.4 pont).

Ezenkívül a kábító fájdalomcsillapítók benzodiazepinekkel való egyidejű alkalmazása az eufória fokozódásához, és fokozott pszichés függőséghez vezethet.

A lorazepám, valamint egyéb központi idegrendszeri depresszánsok (pl. anxiolitikumok, antidepresszánsok, hipnotikumok/szedatívumok, barbiturátok, antipszichotikumok, antikonvulzív szerek, anesztetikumok, béta‑blokkolók, szedatív antihisztaminok) és alkohol egyidejű alkalmazása a központi idegrendszeri depresszív hatások kölcsönös felerősödését okozhatja. Ezen gyógyszerek egyidejű alkalmazását lehetőség szerint kerülni kell, és szükség esetén csökkentett lorazepám-dózist kell alkalmazni.

Antiepileptikus gyógyszerek

A benzodiazepinek és antiepileptikus gyógyszerek közötti lehetséges kölcsönhatásokra vonatkozó farmakokinetikai vizsgálatok ellentmondásos eredményeket hoztak. A gyógyszerszintek csökkenéséről és emelkedéséről, valamint azok változatlanságáról egyaránt beszámoltak.

Fenobarbitál egyidejű alkalmazása fokozott központi idegrendszeri hatást eredményezhet. A kezelés kezdeti szakaszában különös gondossággal kell beállítani a dózist.

A mellékhatások a hidantoinok vagy a barbiturátok esetében nyilvánvalóbbak lehetnek.

A valproát gátolhatja a lorazepám glükuronidációját (emelkedett szérumszint: az álmosság fokozott kockázata). A lorazepám dózisát körülbelül 50%‑ra kell csökkenteni, ha valproáttal együttesen adják.

Klozapin

A klozapin és a lorazepám egyidejű alkalmazása jelentős intoxikációt, szedációt, túlzott nyálelválasztást és ataxiát, valamint a légzés- és/vagy szívmegállás kockázatának növekedését okozhatja.

Loxapin

Egyidejű alkalmazása kapcsán fokozódó stupor, jelentős légzésszám csökkenés, illetve egy beteg esetén hypotensio kialakulásáról számoltak be.

A szedatív hatást fokozó egyéb gyógyszerek

Ciszaprid, lofexidin, nabilon, diszulfirám és izomrelaxánsok – baklofén és tizanidin.

Alfa‑blokkolókkal vagy moxonidinnel együtt adva szintén fokozódhat a szedatív hatás.

A májenzimeket befolyásoló vegyületek

A rifampicin fokozhatja a lorazepám metabolizmusát.

Hipotenzív hatás

Antihipertenzívumok, értágítók és diuretikumok: ACE‑gátlók, alfa‑blokkolók, angiotenzin‑II‑receptor antagonisták, kalciumcsatorna-blokkolók, adrenerg neuron bénítók, béta‑blokkolók, moxonidin, nitrátok, hidralazin, minoxidil, nátrium-nitroprusszid és diuretikumok egyidejű alkalmazásakor fokozódhat vérnyomáscsökkentő hatás.

Egyéb kölcsönhatások

Lorazepám és probenecid egyidejű alkalmazása a lorazepám gyorsabb hatáskezdetét vagy a lorazepám hatásának elhúzódását eredményezheti a megnövekedett felezési idő és a csökkent teljes clearance miatt. A lorazepám dózisát körülbelül 50%‑kal csökkenteni kell probeneciddel való együttes alkalmazás esetén.

Koffein, teofillin vagy aminofillin alkalmazása csökkentheti a benzodiazepinek, köztük a lorazepám hatásosságát.

Alkohol

A lorazepámot nem szabad alkohollal együtt alkalmazni. A lorazepám és az etanol egyidejű alkalmazása fokozott szedatív hatást eredményez, ami rontja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

4.6 Termékenység terhesség és szoptatás

Terhesség

A humán tapasztalatok alapján a terhesség alatt alkalmazott benzodiazepinek vélhetően veleszületett rendellenességeket okoznak.

A benzodiazepinek nem alkalmazhatók terhesség alatt, különösen az első és az utolsó trimeszterben.

Amennyiben fogamzóképes korú nőnek írják fel a gyógyszert, figyelmeztetni kell a beteget arra, hogy ha terhességet kíván vállalni, vagy felmerül a terhesség gyanúja, a gyógyszer szedésének felfüggesztésével kapcsolatban forduljon kezelőorvosához. A fogamzóképes nőknek a kezelés alatt hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk.

A terhesség alatt alkalmazott benzodiazepinek magzati károsodást okozhatnak. Számos vizsgálat utal arra, hogy az anxiolítikumok, például a klórdiazepoxid, a diazepám és a meprobamát alkalmazása a veleszületett rendellenességek fokozott kockázatával jár. Embereknél a köldökzsinórvérminták azt mutatják, hogy a benzodiazepinek és glükuronid-metabolitjaik átjutnak a placentán és elérik a magzatot. A szülést megelőzően több héten keresztül vagy annál hosszabb ideig benzodiazepineket szedő anyák csecsemőinél a szülés utáni időszakban elvonási tünetek jelentkeztek. Hypoaktivitásról, izom-hypotoniáról, hypothermiáról, légzésdepresszióról, apnoéról, táplálkozási problémákról és a hideg stresszre adott metabolikus válaszreakció károsodásáról („rongybaba szindróma”) számoltak be olyan anyák újszülöttjeinél, akik a terhesség késői szakaszában, vagy a vajúdás és a szülés során benzodiazepineket kaptak.

Úgy tűnik, hogy az újszülöttek lassan konjugálják a lorazepámot, a glükuronid több mint hét napig kimutatható a vizeletben. A lorazepam glükuronidációja kompetitív módon gátolhatja a bilirubin konjugációját, ami az újszülöttben hyperbilirubinaemiához vezethet.

Szoptatás

A lorazepám kiválasztódik az emberi anyatejbe, és a kezelt nők szoptatott újszülöttjeinél/csecsemőinél kimutatták a hatását. A Lorazepam Orion alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést / tartózkodnak a kezeléstől – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, valamint a terápia előnyét az anya szempontjából. Szedáció és szopásra való képtelenség fordult elő benzodiazepineket szedő szoptató anyák újszülöttjeinél. A csecsemőket meg kell figyelni a farmakológiai hatások (beleértve a szedációt és az ingerlékenységet) tekintetében.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A lorazepám szedatív, hipnotikus és izomrelaxáns hatása révén közepes vagy nagymértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Olyan mellékhatások is előfordulhatnak, mint az álmosság, az aluszékonyság és a szédülés. Erre gondolni kell az olyan feladatok során, amelyek éberséget és figyelmet igényelnek, mint a gépjárművezetés és a gépek kezelése.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A mellékhatások általában a kezelés kezdetén jelentkeznek, és általában csökken a súlyosságuk vagy megszűnnek a folyamatos alkalmazással vagy a dózis csökkentésével.

A mellékhatások gyakoriságát az alábbiak szerint jelöljük: Nagyon gyakori: (≥ 1/10); gyakori: (≥ 1/100 – < 1/10); nem gyakori: (≥ 1/1000 – < 1/100); ritka: (≥ 1/10 000 – < 1/1000); nagyon ritka: (< 1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Vérképzőszervi és nyirok-rendszeri betegségek és tünetek	Ritka	eltérések a vérképben (thrombocytopenia, agranulocytosis, pancytopenia)
Immunrendszeri betegségek és tünetek	Nagyon ritka	túlérzékenységi reakciók, anafilaxiás / anafilaktoid reakciók
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek	Nem gyakori	az étvágy megváltozása
Nagyon ritka	nem megfelelő antidiuretikushormon-szekréciós szindróma (SIADH), hyponatremia
Pszichiátriai kórképek	Gyakori	zavartság, depresszió, depresszió felszínre kerülése
Nem gyakori	változás a libidóban, csökkent orgazmus, érzelmi tompultság
Nagyon ritka	gátlások elvesztése, eufória, öngyilkossági gondolatok/öngyilkossági kísérletek, paradox reakciók, beleértve a szorongást, agitációt, izgatottságot, ellenségességet, agressziót, dühöt, alvászavarokat/álmatlanságot, szexuális izgalmat, hallucinációkat
Nem ismert	gyógyszerabúzus, gyógyszerfüggőség (lásd 4.4 pont)
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Nagyon gyakori	szedáció, álmosság
Gyakori	ataxia, szédülés
Nem gyakori	fejfájás, csökkent éberség
Ritka	átmeneti anterográd amnézia vagy memóriazavar
Nagyon ritka	extrapiramidális tünetek, tremor, vertigo, dysarthria/elmosódott beszéd, konvulziók/görcsrohamok, kóma, csökkent koncentrációs készség, egyensúlyzavarok
Szembetegségek és szemészeti tünetek	Nem gyakori	látászavarok (beleértve a diplópiát és a homályos látást)
Érbetegségek és tünetek	Nagyon ritka	hypotensio, vérnyomáscsökkenés
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Nagyon ritka	légzésdepresszió, apnoe, alvási apnoe súlyosbodása, obstruktív tüdőbetegség súlyosbodása
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Nem gyakori	hányinger, gyomor-bélrendszeri tünetek
Nagyon ritka	székrekedés
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	Ritka	emelkedett bilirubinszint, sárgaság, emelkedett májtranszamináz-szintek, emelkedett alkalikus foszfatázszint.
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Nem gyakori	bőrreakciók
Nagyon ritka	allergiás bőrreakciók, hajhullás, angiooedema
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	Gyakori	izomgyengeség
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek	Nem gyakori	impotencia
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Nagyon gyakori	fáradtság
Gyakori	asthenia
Nagyon ritka	hypothermia
Nem ismert	gyógyszer megvonási szindróma (lásd 4.4 pont)

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Minden, gyógyszerrel történt túladagolás kezelése esetén gondolni kell arra a lehetőségre, hogy a beteg egyszerre többféle gyógyszert is bevehetett.

Tünetek

A benzodiazepinek túladagolása általában idegrendszeri depresszióval jár, amely az álmosságtól a kómáig terjedhet. Enyhe esetekben álmosság, a zavartság és a letargia jelentkezhet. Súlyosabb esetekben, és különösen, ha a beteg más központi idegrendszeri depresszánst vagy alkoholt is fogyasztott, dysarthriaval, ataxiával, paradox reakcióval, központi idegrendszeri depresszióval, hypotensioval, izom-hypotoniával, légzési vagy cardiovascularis depresszióval és aluszékonyságtól mély kómáig terjedő eszméletvesztéssel járhat a mérgezés, nagyon ritkán pedig halál is bekövetkezhet.

Kezelés

Ha a bevétel nemrég történt, szükség szerint hánytatást és/vagy gyomormosást kell alkalmazni, amelyet támogató kezelés, az életjelek ellenőrzése és a beteg szoros megfigyelése követ. Ha a gyomor kiürítése nem célravezető, az aktív szén hatékonyan csökkentheti a gyógyszer felszívódását. A hypotensio, bár valószínűtlen, noradrenalinnal kezelhető. A lorazepám rosszul dializálható. A lorazepám glükuronid, az inaktív metabolit, dializálható lehet.

A benzodiazepin antagonista flumazenil hasznos lehet kórházi betegeknél a benzodiazepin-túladagolás kezelésében. Az orvosnak figyelembe kell vennie a flumazenil-kezeléssel összefüggő görcsrohamok kockázatát, különösen a hosszabb ideig benzodiazepineket alkalmazó betegek és a triciklusos antidepresszánsok túladagolása esetén. Alkalmazás előtt el kell olvasni a flumazenil kísérőiratait.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: psycholepticumok, benzodiazepin-származékok, ATC kód: N05BA06

A Lorazepam Orion egy anxiolítikus, szedatív, antikonvulzív, izomrelaxáns és hipnotikus hatással rendelkező benzodiazepin.

Hatásmechanizmus

A benzodiazepinek hatásmechanizmusa még nem teljesen tisztázott. Úgy tűnik azonban, hogy többféle hatásmechanizmusuk van. A benzodiazepinek feltehetően úgy fejtik ki hatásukat, hogy specifikus receptorokhoz kötődnek a központi idegrendszer több pontján, ezáltal potencirozzák a gamma-aminovajsav közvetítésével kiváltott szinaptikus és preszinaptikus gátlást, vagy közvetlenül befolyásolják az akciós potenciált generáló mechanizmusokat.

Farmakodinámiás hatások

A lorazepám egy rövid hatású benzodiazepin, amelynek általános tulajdonságai hasonlóak a diazepáméhoz. Anxiolítikus, szedatív, antikonvulzív, izomrelaxáns és hipnotikus hatással rendelkezik.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

A lorazepám egy hatékony szorongásoldó szer, amelynél fennáll a függőség, a helytelen használat és a visszaélés lehetősége. A súlyos szorongásos zavarokban szenvedő betegeknél segíthet a rövid távú (legfeljebb 2‑4 hetes) lorazepám-intervenció. A kockázat/haszon arány a kezelés elhúzódásával egyre kedvezőtlenebbé válik, és 2‑3 hónapnál hosszabb alkalmazás esetén már negatív.

Gyermekek és serdülők

A lorazepám biztonságosságát és hatásosságát gyermekeknél és serdülőknél még nem igazolták.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Per os alkalmazást követően a lorazepám gyorsan és szinte teljes mértékben felszívódik, a maximális plazmakoncentrációt 2 óra elteltével éri el.

Elimináció

Emberben a konjugálatlan lorazepám eliminációs felezési ideje a plazmában általában körülbelül 12‑16 óra. Klinikailag releváns koncentrációknál a lorazepám körülbelül 90%‑ban plazmafehérjékhez kötődik. A lorazepám plazmakoncentrációja dózisarányos.

Egészséges alanyoknál ismételt dózisok esetén nem figyeltek meg jelentős akkumulációt. A lorazepám elsősorban a glükuronsavval való konjugáció révén metabolizálódik inaktív glükuroniddá. A lorazepámnak nincsenek aktív metabolitjai. A dózis 70‑75%‑a glükuronidként ürül ki a vizelettel. A lorazepám nem hidroxilálódik jelentős mértékben, és nem szubsztrátja a CYP450 rendszer N‑dealkilező enzimjeinek.

Különleges betegcsoportok

Az életkornak nincs klinikailag jelentős hatása a lorazepám farmakokinetikájára. Egy idősek bevonásával végzett vizsgálatban statisztikailag szignifikáns csökkenésről számoltak be a teljes‑test clearance‑ben, de az eliminációs felezési idő nem változott jelentősen.

Enyhe vagy közepes fokú májkárosodásban (hepatitis, alkohol okozta cirrhosis) szenvedő betegeknél a lorazepám clearance‑ében nem tapasztaltak változást.

A különböző fokú vesekárosodásban (enyhe vagy súlyos) szenvedő betegeknél végzett egyszeri dózisú farmakokinetikai vizsgálatok során nem jelentettek jelentős változásokat a lorazepám felszívódásában, clearance‑ében vagy kiválasztódásában. Az inaktív glükuronid eliminációja jelentősen elhúzódott. Két krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegnél a lorazepám szubkrónikus alkalmazását követően a felezési idő meghosszabbodásával járó csökkent eliminációt figyeltek meg. A hemodialízisnek nincs jelentős hatása az intakt lorazepám farmakokinetikájára, de az inaktív glükuronidot nagymértékben eltávolítja a plazmából.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Akut toxicitás

Az állatokkal, per os alkalmazással végzett akut toxicitási vizsgálatok nem igazoltak kifejezett érzékenységet (emberre vonatkozóan lásd a 4.9 pontot).

Szubkrónikus és krónikus toxicitás

A krónikus toxicitással kapcsolatos vizsgálatokban patkányoknak (80 hét) és kutyáknak (12 hét) adtak per os lorazepámot. A kórszövettani, szemészeti és hematológiai vizsgálatok, valamint a szervfunkciós vizsgálatok nagy dózisok alkalmazása esetén gyakorlatilag nem mutattak változásokat, vagy csak biológiailag irreleváns, jelentéktelen változásokat mutattak.

Mutagén és tumorigenikus potenciál

A lorazepámmal korlátozott mértékben végeztek mutagenitási vizsgálatot. A korábbi vizsgálatok negatív eredményt adtak. Patkányokon és egereken végzett vizsgálatokban a lorazepám orális alkalmazása esetén nem tapasztaltak tumorigenikus potenciálra utaló jeleket.

Reprodukciós toxicitás

A lorazepám embrió- és magzatfejlődésre, valamint a reprodukcióra kifejtett hatását nyulakon, patkányokon és egereken vizsgálták. E vizsgálatok során nem találtak teratogén hatásokra vagy a reprodukció károsodására utaló jeleket.

Kísérleti tanulmányokban viselkedési zavarokat figyeltek meg azoknak az anyáknak az utódainál, akik hosszú ideig benzodiazepineknek voltak kitéve.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

laktóz-monohidrát

mikrokristályos cellulóz

polakrilin-kálium

magnézium-sztearát

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C‑on tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Tabletták PE/Al fóliacsíkban és dobozban.

Kiszerelés: 20 db, 25 db, 30 db, 50 db vagy 100 db tabletta.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

Tabletták Al//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

Kiszerelés: 20 db, 25 db, 30 db, 50 db vagy 100 db tabletta.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésére vonatkozó információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzések: (egy üres kereszt) a gyógyszerkészítmény pszichotrop készítménynek minősül, P4‑jegyzékben szerepel. Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Orion Corporation

Orionintie 1

FI-02200 Espoo

Finnország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-24538/01 20× PE/Al fóliacsíkban

OGYI-T-24538/02 20× Al//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-24538/03 25× PE/Al fóliacsíkban

OGYI-T-24538/04 25× Al//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-24538/05 30× PE/Al fóliacsíkban

OGYI-T-24538/06 30× Al//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-24538/07 50× PE/Al fóliacsíkban

OGYI-T-24538/08 50× Al//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-24538/09 100× PE/Al fóliacsíkban

OGYI-T-24538/10 100× Al//Al buborékcsomagolásban

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2025. március 12.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. november 11.