LOTENSIN 10 mg filmtabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Lotensin 5 mg filmtabletta

Lotensin 10 mg filmtabletta

Lotensin 20 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Lotensin 5 mg filmtabletta: 5,00 mg benazepril-hidroklorid (megfelel 4,605 mg benazeprilnek) filmtablettánként.

Lotensin 10 mg filmtabletta: 10,00 mg benazepril-hidroklorid (megfelel 9,21 mg benazeprilnek) filmtablettánként.

Lotensin 20 mg filmtabletta: 20,00 mg benazepril-hidroklorid (megfelel 18,42 mg benazeprilnek) filmtablettánként.

Ismert hatású segédanyagok:

Lotensin 5 mg filmtabletta: 142 mg laktóz‑monohidrát filmtablettánként.

Lotensin 10 mg filmtabletta: 132 mg laktóz‑monohidrát filmtablettánként.

Lotensin 20 mg filmtabletta: 117 mg laktóz‑monohidrát filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Lotensin 5 mg filmtabletta: világossárga, ovális, mindkét oldalukon kissé domború felületű, kissé metszett élű, mindkét oldalukon bemetszéssel ellátott filmbevonatú tabletták. Törési felületük fehér színű.

A tabletta egyenlő adagokra osztható.

Lotensin 10 mg filmtabletta: sötét sárga, kerek, mindkét oldalukon kissé domború felületű, metszett élű filmbevonatú tabletták. Törési felületük fehér színű.

Lotensin 20 mg filmtabletta: világos narancsszínű, kerek, mindkét oldalukon kissé domború felületű, kissé metszett élű filmbevonatú tabletták. Törési felületük fehér színű.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Hypertonia kezelésére monoterápiában vagy más vérnyomáscsökkentőkkel kombinálva.

Pangásos szívelégtelenség adjuváns kezelése.

Enyhe illetve közepesen súlyos fokú progresszív krónikus veseelégtelenség kezelésére, kivéve a polycystás vesebetegség (lásd 4.3, 4.4, 4.5 és 5.1 pont).

4.2 Adagolás és alkalmazás

Hypertonia

Ajánlott kezdő adagja: 10 mg naponta egyszer. Az adag napi 20 mg-ig emelhető. Az adagolást a vérnyomás alakulásától függően kell beállítani, általában 1-2 hetes időközökben módosítva az adagot.

Egyes betegekben az antihipertenzív hatás az adagolási intervallum vége felé csökkenhet. Ezen betegeknek a napi adagot 2 egyenlő részre osztva kell bevenni.

A Lotensin maximális ajánlott adagja hypertoniás betegeknek naponta 40 mg, egy adagban vagy két részre osztva.

Ha a Lotensin monoterápiaként alkalmazva nem eredményez megfelelő vérnyomáscsökkenést, egyéb antihipertenzív szerrel, pl. tiazid-diuretikummal, vagy kalciumcsatorna-blokkolóval (kis adaggal kezdve) egészíthető ki a kezelés (lásd 4.3, 4.4, 4.5 és 5.1 pont).

Megelőző diuretikus kezelés esetén, a Lotensin-kezelés elkezdése előtt 2-3 nappal fel kell függeszteni a diuretikum adását. Később, szükség szerint a diuretikus kezelés újrakezdhető. Ha a diuretikum adása nem függeszthető fel, a Lotensin-kezelést 5 mg-ra csökkentett adaggal kell kezdeni a túlzott mértékű hypotonia kialakulásának megelőzésére.

A Lotensin a szokásos adagban adható azokban az esetekben, ha a kreatinin-clearance nagyobb, mint 30 ml/min.

Lotensin adagja 30 ml/min alatti kreatinin-clearance esetén:

Kezdő adag: 5 mg. A dózis naponta 10 mg-ig emelhető.

További vérnyomáscsökkentés céljából nem-tiazid diuretikummal vagy egyéb antihipertenzív szerrel egészíthető ki a kezelés (lásd 4.3, 4.4, 4.5 és 5.1 pont).

A benazepril hirtelen abbahagyásakor gyors vérnyomás-emelkedés nem volt megfigyelhető.

Pangásos szívelégtelenség

Ajánlott kezdő adag 2,5 mg naponta egyszer (az 5 mg-os tabletta fele). Az első dózis hatására kialakuló túlzott vérnyomásesés veszélye miatt, az első adag adásakor a beteget szoros ellenőrzés alatt kell tartani. (lásd 4.4 pont).

Az adag naponta egyszeri 5 mg-ig emelhető 2-4 hetes adagolás után, ha a szívelégtelenség tünetei nem javultak megfelelően, feltéve, ha nem jelentkezett tüneteket okozó hypotonia vagy egyéb súlyos mellékhatás. A klinikai választól függően a dózis – megfelelő időközökben – tovább emelhető naponta egyszer 10 mg-ig, esetleg 20 mg-ig.

A naponta egyszeri adás általában megfelelő. A betegek egy része jobban reagál a naponta 2-szeri adagolásra. A kontrollos klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a súlyosabb szívelégtelenségben (NYHA IV. stádium) szenvedő betegek általában kisebb adagokat igényelnek, mint az enyhe vagy közepesen súlyos szívelégtelenségben (NYHA II. és III. stádium) szenvedők.

Szívelégtelenség és 30 ml/min alatti kreatinin-clearance egyidejű fennállásakor a dózis legfeljebb naponta 10 mg-ig emelhető, de általában a kezdő adag (naponta 2,5 mg) alkalmazása a megfelelő.

Szívelégtelenségben szenvedő hypertoniás betegek

Szívelégtelenséggel társult hypertonia esetén alacsonyabb kezdő adag (pl. 5 mg) javasolt. (lásd. 4.4 pontot is).

Progresszív krónikus veseelégtelenség (CRI)

A tartós kezelésre ajánlott adag – hypertoniával vagy a nélkül fennálló – krónikus veseelégtelenség progressziójának lassítására naponta egyszer 10 mg. Amennyiben további vérnyomáscsökkentés szükséges, egyéb antihipertenzívumokkal kiegészíthető a Lotensin-kezelés.

Idősek

A szokásos kezdő adag magas vérnyomás esetén napi 5 mg, amely 10 mg-ig emelhető.

1. Gyermekek és serdülők

Hypertoniában szenvedő, 7-16 éves gyermekek és serdülők, akiknek a testsúlya ≥ 25 kg:

A Lotensin ajánlott kezdő adagja 0,2 mg/ttkg (maximum 10 mg-ig) naponta egyszer. Az adagolást a vérnyomás alakulásától függően kell módosítani. A 0,6 mg/ttkg (vagy a napi 40 mg-ot meghaladó) adagokat gyermekeken nem vizsgálták.

A Lotensin filmtabletta nem ajánlott 7 évesnél fiatalabb gyermekek kezelésére, vagy azoknak az idősebb gyermekeknek, akik nem tudják a filmtablettát lenyelni, illetve azoknak a gyermekeknek, akiknél a számított adag (mg/ttkg) nem adható be az elérhető hatáserősségű tablettákkal. A Lotensin-kezelés nem javasolt azoknál a gyermekeknél, akiknél a glomeruláris filtrációs ráta < 30 ml, mivel az adagolásra vonatkozóan nem áll rendelkezésre elengedő adat ebben a csoportban.

A hosszú távú Lotensin-kezelés hatásait a növekedésre és a fejlődésre nem vizsgálták.

A Lotensin filmtabletta biztonságossága és hatásossága pangásos szívbetegségben és előrehaladott krónikus vesekárosodásban nem megalapozott.

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Előzetes ACE-gátló-kezeléssel összefüggő angiooedema az anamnézisben.

• A terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 pont és 4.6 pont).

• Szakubitril/valzartán egyidejű alkalmazása. A Lotensin-kezelést legkorábban 36 órával a szakubitril/valzartán utolsó adagját követően szabad elkezdeni (lásd még 4.4. és 4.5 pont).

• A Lotensin egyidejű alkalmazása aliszkirén-tartalmú készítményekkel ellenjavallt diabetes mellitusban szenvedő vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR < 60 ml/perc/1,73 m²) (lásd 4.5 és 5.1 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Anafilaktoid és hasonló reakciók

Valószínűleg az eikozanoidok és polipeptidek (beleértve az endogén bradikinint is) metabolizmusára kifejtett gátló hatásuk miatt az ACE-gátlókat szedő betegek különböző anafilaktoid, illetve azzal összefüggő mellékhatásokat észlelhetnek, melyek egy része súlyos lehet.

Angiooedema

Angioneuroticus oedema kialakulását észlelték ACE-gátlóval történő – beleértve a Lotensint is – kezelés során. Ilyen esetekben a Lotensin adását azonnal le kell állítani, megfelelő kezelést kell biztosítani, és a beteget a tünetek teljes és tartós visszafejlődéséig megfigyelés alatt kell tartani.

Ha a duzzanat az arcra, az ajkakra és a szájra lokalizálódik, a tünetek rendszerint további kezelés nélkül megszűnnek bár az antihisztaminok általában hatékonyak lehetnek a tünetek enyhítésében. Ezeket a betegeket a duzzanat megszűntéig szorosan követni kell. Ha a nyelv, a glottis vagy a larynx érintett, mely valószínűleg légúti elzáródást idézhet elő, azonnal megfelelő terápiát kell alkalmazni, pl. 1:1000 hígítású adrenalint (0,5  ml) kell adni subcutan.

A laringealis oedema halálos kimenetelű is lehet.

Azok a betegek, akiknek az anamnézisében ACE-gátló-kezeléssel összefüggésbe nem hozható angiooedema szerepel, ACE-gátló-kezelés kapcsán nagyobb lehet az angiooedema kockázata. Egyéb túlérzékenységi reakciókat is megfigyeltek.

Az ACE-gátló-kezelés során fellépő angiooedema incidenciáját az afrikai feketebőrű betegeknél magasabbnak találták, mint a nem-feketebőrű betegeknél.

Az ACE-gátlók szakubitril/valzartán-nal történő egyidejű alkalmazása ellenjavallt az angioödéma kialakulásának fokozott kockázata miatt. A szakubitril/valzartán-kezelést legkorábban 36 órával a Lotensin utolsó adagját követően szabad elkezdeni. A Lotensin-kezelést legkorábban 36 órával a szakubitril/valzartán utolsó adagját követően szabad elkezdeni (lásd 4.3. és 4.5 pont).

Az ACE-gátlók racekadotrillal, mTOR-gátlókkal (pl. szirolimusz, everolimusz, temszirolimusz) és vildagliptinnal történő egyidejű alkalmazása az angioödéma kialakulásának fokozott kockázatához vezethet (pl. a légutak vagy a nyelv duzzanata légzéskárosodással vagy anélkül) (lásd 4.5 pont). A racekadotril-, mTOR-gátló- (pl. szirolimusz, everolimusz, temszirolimusz) és vildagliptin-kezelés megkezdésekor elővigyázatosság szükséges azoknál a betegeknél, akik már ACE-gátló-kezelésben részesülnek.

Más NEP-inhibitorokkal (pl. racekadotril) vagy ACE-gátlókkal történő egyidejű alkalmazás szintén megnöveli az angiooedema kockázatát (lásd 4.5 pont). A Lotensin-terápiában részesülő betegek esetében a NEP-inhibitorral (pl. racekadotrillal) történő kezelés megkezdése előtt alaposan értékelni kell a terápiás előny-kockázat arányt.

Anafilaktoid reakció deszenzibilizáció során

2 betegnél, akik ACE-gátló-kezelés alatt Hymenoptera méreggel történő deszenzibilizációs kezelésben részesültek, életveszélyes anafilaktoid reakciót észleltek.

Ugyanezen betegeknél nem jelentkezett a fenti reakció, amikor az ACE-gátló-kezelést felfüggesztették, azonban újra kialakult az ACE‑gátló – figyelmetlenségből történő – ismételt adásakor.

Dializáló membrán hatására kialakuló anafilaktoid reakciók

Anafilaktoid reakció kialakulását észlelték olyan betegeknél, akik ACE-gátló-kezelés folyamán nagy áteresztőképességű membránnal történő dialízis-kezelésben részesültek. Anafilaktoid reakciót dextránszulfát-abszorpcióval történő LDL- (low density lipoprotein) aferezisen áteső betegeknél is leírtak.

Tüneteket okozó hypotonia

Egyéb ACE-gátlókhoz hasonlóan, ritkán tüneteket okozó hypotonia alakulhat ki, főként olyan betegeknél, akiknél tartós diuretikus kezelés, sószegény diéta, dialízis, hasmenés vagy hányás eredményeként volumen-, vagy nátriumhiány lépett fel.

A Lotensin-kezelés megkezdése előtt a volumen- és/vagy nátriumhiányt rendezni kell.

Hypotonia kialakulása esetén, a beteget hanyatt kell fektetni, és amennyiben szükséges iv. fiziológiás NaCl oldatot kell adni.

A folyadékháztartás és a vérnyomás normalizálása után a Lotensin-kezelés folytatható.

Súlyos pangásos szívelégtelenségben az ACE-gátló-kezelés kifejezett hypotoniát okozhat, ami oliguriával és/vagy progresszív azotaemiával és (ritkán) akut veseelégtelenséggel járhat együtt. Ezért ezeknek a betegeknek a kezelése csak szoros orvosi felügyelet mellett kezdhető el, és a betegeket a kezelés első két hetében, valamint a benazepril vagy a diuretikum adagjának emelésekor gondosan kell ellenőrizni.

Agranulocytosis/neutropenia

Egy másik ACE-gátló, a kaptopril esetében leírták az agranulocytosis és csontvelő-depresszió előfordulását, melyek gyakrabban fordultak elő vesebetegségben szenvedő betegekben, főként, ha ezek a betegek kollagén-érbetegségben (pl. szisztémás lupus erythematodes vagy scleroderma) is szenvedtek. A klinikai vizsgálatok alapján nem áll rendelkezésre elegendő adat arra vonatkozóan, hogy a benazepril is előidézheti az agranulocytosis hasonló előfordulását vagy sem. Kollagén‑érbetegségben szenvedő betegek fehérvérsejtszámának ellenőrzése megfontolandó – főként, ha az beszűkült vesefunkcióval jár együtt.

Hepatitis és májelégtelenség

ACE-gátlót szedő betegeknél ritkán (főként cholestaticus) hepatitist és egyes esetekben akut májelégtelenséget írtak le, ami néhány esetben fatális volt. Ennek mechanizmusa nem tisztázott.

Ha ACE-gátló-kezelés során icterus vagy jelentős májenzimszint-emelkedés jelentkezik, az ACE-gátló alkalmazását abba kell hagyni és a beteget orvosi megfigyelés alatt kell tartani.

Terhesség

ACE-gátlóval történő kezelést terhesség alatt nem szabad elkezdeni. Hacsak az ACE-gátlóval történő folyamatos kezelés nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket más, olyan antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek biztonságossága terhességben alátámasztott. Az ACE-gátló szedését azonnal abba kell hagyni, amennyiben terhességet állapítottak meg. Szükség esetén más, megfelelő kezelést kell elkezdeni. (lásd 4.3 és 4.6 pont).

Beszűkült vesefunkció

Veseműködési zavarok előfordulhatnak arra hajlamos betegeknél. Súlyos pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél – akiknek a veseműködése a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivitásától függ, az ACE-gátló-kezelés oliguriával és/vagy progresszív azotaemiával és (ritkán) akut veseelégtelenséggel járhat együtt. Egy kisebb vizsgálat szerint az egy vese mellett fennálló egyoldali arteria renalis stenosisban illetve a kétoldali arteria renalis stenosisban szenvedő hypertoniás betegek ACE-gátlóval való kezelése során emelkedik a szérum karbamidnitrogén- és kreatininszintje, ami reverzibilis az ACE-gátló vagy a diuretikum vagy mindkettő adásának megszűntetésekor. Ha ilyen betegeket Lotensinnel kezelnek, a veseműködést a kezelés első néhány hetében monitorozni kell.

Néhány olyan hypertoniás betegnél, akinek nem volt előzetesen ismert veseérbetegsége, emelkedett a szérum karbamidnitrogén-, és kreatinin szintje (általában enyhén és átmenetileg), főként amikor a Lotensint diuretikummal együtt kapta. Ez nagyobb valószínűséggel fordulhat elő előzetesen fennálló vesebetegség esetén. Ilyenkor a Lotensin adagjának a csökkentése és/vagy a diuretikum adásának felfüggesztése válhat szükségessé. A hypertoniás betegek vizsgálatához mindig hozzá kell tartoznia a veseműködés értékelésének is (lásd 4.2 pont).

Köhögés

ACE-gátlók adása során perzisztáló, nem-produktív köhögést írtak le, ami valószínűleg az endogén bradikinin lebomlásának gátlása következtében alakul ki. A köhögés a kezelés abbahagyása után mindig megszűnik. Az ACE-gátló indukálta köhögést a köhögés differenciáldiagnosztikájában figyelembe kell venni.

Műtét/anesztézia

A benazepril farmakológiai hatása megváltoztathatja a szervezet anesztéziára vagy sokkra adott szokványos hipotenzív válaszát. Műtét előtt az aneszteziológust tájékoztatni kell arról, hogy a beteg ACE-gátló-kezelésben részesül. Hypotoniát okozó szerekkel történő anesztézia esetén az ACE-gátlók blokkolhatják a kompenzatorikus renin-felszabadulás okozta angiotenzin-II-képződést. Ezen mechanizmus alapján kialakuló hypotonia volumenpótlással korrigálható.

Szérum káliumszint

Az ACE-gátlók hyperkalaemiát okozhatnak, mivel gátolják az aldoszteron felszabadulását. Ez a hatás az ép vesefunkciójú betegeknél általában nem jelentős. Hyperkalaemia azonban kialakulhat károsodott vesefunkciójú betegeknél, diabetes mellitusban szenvedő betegeknél és/vagy a hypokalaemia kezelésére szolgáló egyéb gyógyszerek egyidejű alkalmazása (lásd 4.5 pont), káliumpótlók (beleértve a sópótlókat), káliummegtakarító diuretikumok, trimetoprim vagy ko-trimoxazol, más néven trimetoprim/szulfametoxazol alkalmazásakor, továbbá különösen aldoszteron-antagonisták vagy angiotenzinreceptor-blokkolók alkalmazása esetén. Az ACE-gátló-kezelésben részesülő betegeknél a káliummegtakarító diuretikumok és az angiotenzinreceptor-blokkolók alkalmazása esetén elővigyázatossággal kell eljárni, továbbá a szérum káliumszint és a vesefunkció monitorozása szükséges (lásd 4.5 pont).

ACE-gátló-kezelés során ritkán a szérum káliumszintjének emelkedését figyelték meg. Hypertoniás betegeken végzett klinikai vizsgálatokban hyperkalaemia miatt nem volt szükség a Lotensin-kezelés felfüggesztésére. Egy vizsgálatban, melyben progresszív krónikus vesebetegségben szenvedő betegek is részt vettek, a hyperkalaemia miatt néhány betegnek abba kellett hagyni a kezelést.

Progresszív krónikus vesebetegségben szenvedő betegek kezelésekor a szérum káliumszintet monitorozni kell.

Aortastenosis/mitralis stenosis

Egyéb vazodilatatorokhoz hasonlóan, a Lotensin is különös elővigyázatossággal adható aortastenosis vagy mitralis stenosis esetén.

A renin‑angiotenzin‑aldoszteron rendszer kettős blokádja (RAAS)

Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, angiotenzin-II-receptor-blokkolók vagy az aliszkirén egyidejű alkalmazása fokozza a hypotonia, hyperkalaemia és csökkent veseműködés kockázatát (beleértve az akut veseelégtelenséget is), ezért a RAAS ACE-gátlók, angiotenzin-II-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1 pont).

Ha a kettős-blokád-kezelést abszolút szükségesnek ítélik, az csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, az elektrolitszintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet.

Az ACE-gátlók és angiotenzin-II-receptor-blokkolók nem alkalmazhatók egyidejűleg diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél.

Segédanyagok

A készítmény laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Diuretikumok

Diuretikus kezelés alatt álló vagy folyadékhiányos betegeknél az ACE-gátló-kezelés elkezdésekor nagymértékű vérnyomásesés alakulhat ki. A hipotenzív hatás csökkenthető, ha a Lotensin-kezelés elkezdése előtt 2-3 nappal a diuretikus kezelést felfüggesztik (lásd 4.2 pont és 4.4 pont).

Káliummegtakarító diuretikumok, káliumpótlók vagy káliumtartalmú sópótlók

Bár a szérum káliumszintje általában a normáltartományon belül marad, egyes Lotensin-nel kezelt betegeknél hyperkalaemia fordulhat elő. A káliummegtakarító diuretikumok (pl. spironolakton, triamteren vagy amilorid), a káliumpótlók vagy káliumtartalmú sópótlók a szérum káliumszintjének jelentős növekedését válthatják ki. Elővigyázatosság szükséges a Lotensin egyéb, a szérum káliumszintet növelő készítményekkel történő együttes alkalmazásakor is, így például a trimetoprimmel és ko-trimoxazollal (trimetoprim/szulfametoxazol) történő együttes alkalmazáskor, ugyanis ismert, hogy a trimetoprim káliummegtakarító diuretikumhoz, például az amiloridhoz hasonló hatást fejt ki. Ezért a Lotensin együttes adása az említett gyógyszerekkel nem ajánlatos. Amennyiben az együttadás indokolt, megfelelő óvatossággal és a szérum káliumszint gyakori monitorozása mellett kell ezeket alkalmazni.

Lítium

Lítium-kezelésben részesülő betegekben az ACE-gátló adása során a szérum lítiumszintjének emelkedését és a lítiumtoxicitás tüneteit észlelték. Kombinált kezelésben így óvatosan adhatók együtt, a szérum lítiumszintjének gyakori ellenőrzése mellett. A lítiumtoxicitás veszélye tovább nő, ha diuretikumot is kap a beteg.

Nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek (NSAID), beleértve a gyulladáscsökkentőként alkalmazott acetilszalicilsavat

Az ACE-inhibitorok és a nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek egyidejű alkalmazása esetén előfordulhat az antihipertenzív hatás csökkenése. Az ACE-inhibitorok és az NSAID-ok egyidejű alkalmazása a vesefunkció romlásának fokozott kockázatát eredményezheti, beleértve a lehetséges akut veseelégtelenséget, továbbá a szérum káliumszint emelkedését, különösen a megelőzően gyenge vesefunkciójú betegek esetében. A kombinációt körültekintően kell alkalmazni, különösen időseknél. A betegeket megfelelően kell hidrálni, és meg kell fontolni a vesefunkció ellenőrzését az egyidejű kezelés megkezdését követően, illetve rendszeres időközönként azt követően.

Antidiabetikumok

Az ACE-gátlók és az antidiabetikumok (inzulin vagy orális antidiabetikumok) együtt adva fokozott vércukorszint-csökkenést idézhetnek elő, fokozva a hypoglykaemia veszélyét. Ez a jelenség legnagyobb valószínűséggel a kombinált kezelés első heteiben jelentkezhet a károsodott veseműködésű betegeknél.

Arany

Ritkán nitritoid reakciókat jelentettek (arc kipirulás, hányinger, hányás és hypotonia tüneteivel) azoknál a betegeknél, akik parenterális arany- (nátrium-aurotiomalát) és ACE-gátló-kezelésben egyidejűleg részesültek.

Renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer kettős blokádja

A klinikai vizsgálati adatok azt mutatták, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszernek (RAAS) ACE-gátlók, angiotenzin-II-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinációjával történő kettős blokádja nagyobb gyakorisággal okoz mellékhatásokat, például hypotoniát, hyperkalaemiát és beszűkült veseműködést (beleértve az akut veseelégtelenséget is), mint a csak egyféle RAAS-ra ható szer alkalmazása (lásd 4.3, 4.4 és 5.1 pont).

Túlérzékenység/angioödéma

Az ACE-gátlók szakubitril/valzartán-nal történő egyidejű alkalmazása ellenjavallt az angioödéma kialakulásának fokozott kockázata miatt (neprilysin (NEP) és az ACE egyidejű gátlása megnöveli az angiooedema kockázatát) A szakubitril/valzartán-kezelést legkorábban 36 órával a Lotensin utolsó adagját követően szabad elkezdeni. A Lotensin-kezelést legkorábban 36 órával a szakubitril/valzartán utolsó adagját követően szabad elkezdeni (lásd 4.3. és 4.4 pont).

Az ACE-gátlók racekadotrillal, mTOR-gátlókkal (pl. szirolimusz, everolimusz, temszirolimusz) és vildagliptinnal történő egyidejű alkalmazása az angioödéma kialakulásának fokozott kockázatához vezethet (lásd 4.4 pont).

Más NEP-inhibitorokkal (pl. racekadotril) történő egyidejű alkalmazás szintén megnöveli az angiooedema kockázatát (lásd 4.4 pont).

Ciklosporin

Az ACE-gátlók ciklosporinnal történő egyidejű alkalmazásakor hyperkalaemia fordulhat elő. Javasolt a szérum káliumszint monitorozása.

Heparin

Az ACE-gátlók heparinnal történő egyidejű alkalmazásakor hyperkalaemia fordulhat elő. Javasolt a szérum káliumszint monitorozása.

4.6 Terhesség és szoptatás

Terhesség

ACE-gátló alkalmazása a terhesség első trimeszterében nem javasolt (lásd 4.4 pont).

ACE-gátló alkalmazása ellenjavallt a második és harmadik trimeszterben (lásd 4.3 és 4.4 pont).

Az ACE-gátlók első trimeszterben történő szedését követő teratogén kockázatra vonatkozó epidemiológiai bizonyíték nem egyértelmű, a kockázat kismértékű növekedése azonban nem zárható ki. Hacsak az ACE-gátlóval történő folyamatos kezelés nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket más, olyan antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek biztonságossága terhességben alátámasztott. Az ACE-gátló szedését azonnal abba kell hagyni, amennyiben terhességet állapítottak meg. Szükség esetén más, megfelelő kezelésre kell átállni.

Ismert, hogy ACE-gátlók második és harmadik trimeszterben történő szedése emberben magzatkárosodást (csökkent veseműködés, oligohydramnion, a koponya csontosodásának visszamaradása) és újszülöttkori toxicitást (veseelégtelenség, hypotonia, hyperkalaemia) okoz (lásd 5.3 pont). Amennyiben az ACE-gátló szedése a terhesség második illetve harmadik trimeszterében történt, a vese és a koponya ultrahangos ellenőrzése javasolt.

Az ACE-gátlót szedő anyák csecsemőit fokozottan meg kell figyelni hypotonia kialakulása szempontjából. (lásd 4.3, 4.4 pontot).

Az ACE-gátlók alkalmazása a terhesség időszaka alatt foetalis és neonatalis mortalitást okozhat. Több ilyen esetről számol be a szakirodalom.

Szoptatás

Korlátozottan rendelkezésre álló farmakokinetikai adatok szerint a benazepril-koncentrációk nagyon alacsonyak az anyatejben (lásd 5.2 pont). Habár ezek a koncentrációk klinikailag irrelevánsnak tűnnek, a Lotensin alkalmazása nem javasolt koraszülöttek szoptatásakor, illetve a szülést követő első pár hét alatti szoptatáskor. Ennek oka, hogy fennáll a cardiovascularis és renalis hatások kialakulásának elméleti kockázata, illetve nincs elegendő klinikai tapasztalat.

Idősebb csecsemő esetén a Lotensin szoptató anyáknál történő alkalmazása megfontolható, amennyiben a kezelés szükséges az anya számára, és a gyermeknél figyelik az esetlegesen kialakuló mellékhatásokat.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Egyéb antihipertenzív szerekhez hasonlóan, óvatosság szükséges gépjárművezetés és gépek kezelése során.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A Lotensin jól tolerálható. A Lotensin- és egyéb ACE-gátló-kezeléssel az alábbiakban felsorolt mellékhatások hozhatók kapcsolatba.

A mellékhatások előfordulása gyermekeknél hasonló a felnőttekéhez. A hosszú távú Lotensin-kezelés növekedésre, pubertásra és az általános fejlődésre gyakorolt hatásaira vonatkozóan nincsenek adatok.

A farmakokinetikai adatok korlátozott számú betegből származnak.

A mellékhatások gyakorisági kategóriák szerint vannak csoportosítva, a leggyakrabbtól keződően, az alábbi kategóriák alkamazásával: nagyon gyakori ( 1/10); gyakori ( 1/100 – < 1/10); nem gyakori ( 1/1000 – < 1/100); ritka ( 1/10 000 – < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000); nem ismert (a rendelkezésre álló adatok alapján a gyakoriság nem becsülhető meg). Minden gyakorisági csoportban a nemkívánatos hatások csökkenő súlyossági fok szerint lettek elrendezve.

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon ritka: haemolyticus anaemia, thrombocytopenia, (lásd 4.4 pont).

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Ritka: angiooedema, ajak- és/vagy arcödéma (lásd 4.4 pont).

Pszichiátriai kórképek

Ritka: álmatlanság, idegesség és paraesthesia.

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: fejfájás, szédülés.

Ritka: aluszékonyság.

Nagyon ritka: ízérzészavar.

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

Nagyon ritka: tinnitus.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Gyakori: palpitatio, orthostaticus tünetek.

Ritka: orthostaticus hypotonia, mellkasi fájdalom, angina pectoris, arrhythmia.

Nagyon ritka: myocardialis infarctus.

Érbetegségek és tünetek

Gyakori: kipirulás.

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Gyakori: köhögés, felső légúti fertőzés tünetei.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: nem specifikus gyomor-bélműködési zavarok.

Ritka: hasmenés, székrekedés, hányinger, hányás, hasi fájdalom.

Nagyon ritka: pancreatitis.

Máj- és epebetegségek illetve tünetek

Ritka: hepatitis (főként cholestaticus), cholestaticus icterus (lásd 4.4 pont).

A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei

Gyakori: kiütés, viszketés, fényérzékenység.

Ritka: pemphigus.

Nagyon ritka: Stevens–Johnson-szindróma.

Nem ismert: psoriasis súlyosbodása.

A csont-izomrendszer és a kötőszövet betegségei és tünetei

Ritka: arthralgia, arthritis, myalgia.

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Gyakori: gyakori vizeletürítés.

Ritka: a szérum karbamidnitrogén- és kreatininszint emelkedése.

Nagyon ritka: károsodott veseműködés (lásd 4.4 pont).

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Gyakori: fáradtság.

Az alábbi nemkívánatos hatásokat közölték a benazepril forgalomba hozatalát követően

Gyakorisága nem ismert: vékonybél angiooedema, anafilaktoid reakciók, hyperkalaemia, agranulocytosis, neutropenia (lásd 4.4 pontot).

Laboratóriumi vizsgálatok eredményei

Lotensin-monoterápiában részesülő, essentialis hypertoniás betegek kevesebb, mint 0,1%-ánál – egyéb ACE-gátlókhoz hasonlóan – a szérum karbamidnitrogén-, és kreatininszintjének kismértékű emelkedése (mely a terápia megszakításakor reverzibilis volt) fordult elő. Ezen eltérések valószínűsége nagyobb az egyidejű diuretikum-kezelésben is részesülőknél, vagy arteria renalis stenosisban szenvedők esetében (lásd 4.4 pontot).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül

4.9 Túladagolás

Tünetei:

Bár korlátozott a tapasztalat a benazepril-túladagolással kapcsolatban, a legfőbb jele várhatóan a kifejezett hypotonia, amely elektrolitzavarokkal és veseelégtelenséggel társulhat.

Kezelése:

Ha a gyógyszer bevétele nemrég történt, hánytatás javasolt. Bár az aktív metabolit, a benazeprilát csak kismértékben dializálható, súlyosan beszűkült vesefunkció esetén a dialízis megfontolandó a megfelelő elimináció támogatása érdekében. Jelentős hypotonia esetén fiziológiás NaCl oldat iv. adása javasolt.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Angiotenzin-konvertáló enziminhibitorok, ATC kód: C09AA07

A Lotensin hatóanyaga, a benazepril ún. "prodrug". Az aktív metabolit, a benazeprilát, ami gátolja az angiotenzin-konvertáló enzimet (ACE), ezáltal az angiotenzin-I átalakulását angiotenzin-II-vé. Mivel a benazepril gátolja az angiotenzin-II termelődését, így hatékony hypertoniában, mivel csökkenti a vazokonstrikciót, az aldoszteron termelődését. A Lotensin csökkenti a vazodilatáció következtében létrejövő reflexes eredetű szimpatikus szívfrekvencia-fokozódást.

Egyéb ACE-gátlókhoz hasonlóan a Lotensin is gátolja a vazodilatátor hatású bradikinin kinináz által történő lebomlását. Ez is hozzájárul az antihipertenzív hatáshoz.

A Lotensin csökkenti a vérnyomást ülő, fekvő és álló testhelyzetben is a hypertonia minden stádiumában. A legtöbb betegnél az antihipertenzív hatás egyszeri per os adag bevétele után egy órán belül jelentkezik, és a maximális vérnyomáscsökkenés 2‑4 órán belül alakul ki.

Az antihipertenzív hatás az alkalmazást követően legalább 24 órán keresztül fennáll. Ismételt adagolás után a maximális vérnyomáscsökkentő hatás bármely adag esetén 1 hét után alakul ki, és hosszú távú kezelés során is megmarad.

Az antihipertenzív hatás tartóssága független nemtől, kortól és a plazma bazális renin aktivitásától. A Lotensin antihipertenzív hatása nem különbözik észrevehetően a magas-, ill. alacsony sótartalmú diétát folytató betegek esetében.

Digitálisz és diuretikum-kezelés alatt álló betegeket vizsgálva a Lotensin a szív perctérfogatának és a terhelési toleranciának a növekedéséhez, valamint a pulmonális éknyomás, a szisztémás vaszkuláris rezisztencia és a vérnyomás csökkenéséhez vezetett.

A szívfrekvencia kismértékben csökkent. A Lotensin-kezelés pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél csökkentette a fáradtságot, a pangásos szörtyzörejeket, az ödémát, és javította a NYHA osztályozás szerinti besorolást. A klinikai vizsgálatok igazolták, hogy a hemodinamikai jellemzők javulása napi egyszeri adagolás mellett 24 órán át fennállt.

A Lotensin hirtelen megvonása nem okoz gyors vérnyomás-emelkedést (rebound).

Egészséges egyéneknél végzett vizsgálatban a Lotensin egyszeri per os adagjai a vese vérátáramlásának növekedését okozták, és nem befolyásolták a glomeruláris filtrációs rátát.

A Lotensin és a tiazid-típusú diuretikumok antihipertenzív hatása között szinergizmus áll fenn. A Lotensin együttadása egyéb antihipertenzívumokkal (úgymint béta-blokkolók, kalciumcsatorna‑blokkolók) általában a vérnyomás további csökkenését okozta.

Egy kettős vak, placebokontrollos vizsgálat azt mutatta, hogy a Lotensin csökkentette a szérum kreatininszint emelkedésének kockázatát vagy a dialízis-kezelés szükségességét.

Ezeket az előnyös hatásokat vérnyomáscsökkenés és a proteinuria jelentős mértékű csökkenése kísérte. Polycystás vesebetegség esetén a Lotensin-kezelés nem lassította a veseműködés romlását, de a hypertonia kezelésére e betegeknek is adható.

Egy klinikai vizsgálatban, amelybe 107 olyan 7-16 éves gyermeket vontak be, akiknek a szisztolés vagy a diasztolés vérnyomásuk a 95-ös percentilis érték felett volt, a betegek 0,1 vagy 0,2 mg/ttkg benazepril‑hidrokloridot kaptak, majd 0,3 vagy 0,6 mg/ttkg-mal titrálva emelték a maximális napi, egyszeri 40 mg adag eléréséig. A dózisemelési szakaszban a betegek 8 napig kis dózisban, 7 napig közepes dózisban és 14 napig nagy dózisban kapták a benazapil-hidrokloridot. Ezután minden beteg esetében, mindkét súlycsoportban szignifikánsan, 10,8 Hgmm-rel csökkent a szisztolés vérnyomás a kezdeti értékekhez viszonyítva. A diasztolés vérnyomás szintén szignifikánsan, 9,3 Hgmm-rel csökkent minden beteg esetében.

Négy hetes kezelést követően 85 beteget, akiknél megfelelő vérnyomáscsökkenés volt tapasztalható, két csoportba randomizáltak, vagy placebót vagy a benazeprilt kaptak és további két hétig követték őket. A második hét végére mind a szisztolés, mind a diasztolés vérnyomás a placebót kapó gyermekeknél 4-6 Hgmm-rel magasabb volt a benazeprilt kapó gyerekekhez viszonyítva. A szisztolés vérnyomás átlagos emelkedése szignifikánsan nagyobb volt a placebocsoportban (7,9 Hgmm) a közepes adagot kapó csoportéhoz képest (1,0 Hgmm), de nem volt szignifikáns az eltérés a kis (3,9 Hgmm) és a nagy adagot kapó (2,2 Hgmm) csoportokhoz képest. A terápiás válasz a három adagnál nem volt dózisfüggő.

Két nagy, randomizált, kontrollos vizsgálatban (ONTARGET [ONgoing Telmisartan Alone and in combination with Ramipril Global Endpoint Trial] és VA NEPHRON-D [The Veterans Affairs Nephropathy in Diabetes]) vizsgálták az ACE-gátló és angiotenzin-II-receptor-blokkoló kombinált alkalmazását.

Az ONTARGET vizsgálatot olyan betegeken végezték, akiknek a kórtörténetében cardiovascularis vagy cerebrovascularis betegség, vagy szervkárosodással járó II típusú diabetes mellitus szerepelt. A VA NEPHRON‑D vizsgálatot II. típusú diabetesben és diabeteses nephropathiában szenvedő betegeken végezték.

Ezek a vizsgálatok nem mutattak ki szignifikánsan előnyös hatásokat a renalis és/vagy cardiovascularis kimenetel és a mortalitás vonatkozásában, miközben a monoterápia esetén megfigyelthez képest nőtt a hyperkalaemia, akut veseelégtelenség és/vagy hypotonia kockázata. A hasonló farmakodinámiás tulajdonságok alapján, ezek az eredmények más ACE-gátlók és angiotenzin‑II-receptor-blokkolók esetében is relevánsak.

Ezért az ACE-gátlók és angiotenzin-II-receptor-blokkolók nem adhatók együtt diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknek.

Az ALTITUDE (Aliskiren Trial in Type 2 Diabetes Using Cardiovascular and Renal Disease Endpoints) vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák, előnyös-e a standard ACE-gátló vagy angiotenzin-II-receptor-blokkoló kezelés kiegészítése aliszkirénnel II. típusú diabetesben és krónikus vesebetegségben, illetve cardiovascularis betegségben vagy mindkettőben szenvedő betegeknél. A vizsgálatot idő előtt leállították, mert nőtt a mellékhatások kockázata. A cardiovascularis eredetű halál és a stroke szám szerint gyakoribb volt az aliszkirén-csoportban, mint a placebocsoportban, és a jelentős mellékhatások illetve súlyos mellékhatások (hyperkalaemia, hypotonia és veseműködési zavar) is gyakoribbak voltak az aliszkirén-csoportban, mint a placebocsoportban.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A benazepril gyorsan felszívódik és ezután átalakul a farmakológiailag aktív metabolittá, benazepriláttá, mely a plazma csúcskoncentrációt 1,5 óra múlva éri el.

A benazeprilát akkumulációs féléletideje 10‑11 óra és a dinamikus egyensúlyi állapot (steady state) 2-3 nap múlva érhető el. Ismételt adagolás a farmakokinetikát nem változtatja meg. A gyógyszer felszívódását az étkezés késlelteti, de ennek a hatásnak nincs klinikai jelentősége.

A benazepril és a benazeprilát kb. 95%-ban kötődik plazmafehérjékhez (főként albuminhoz). A kötődést az életkor nem befolyásolja. A benazeprilát steady state megoszlási térfogata kb. 9 liter.

A benazeprilát vesén és az epén keresztül választódik ki. Normál veseműködés esetén a kiválasztás főként a vesén keresztül történik. A benazeprilát eliminációja bifázisos, kezdeti eliminációs felezési ideje kb. 3 óra, terminális felezési ideje kb. 22 óra.

1. Beszűkült vesefunkció esetén a benazeprilát eliminációja csökkent mértékű. Súlyos vesekárosodás esetén az adag csökkentése javasolt (lásd 4.2 pont). Legalább 2 órával a benazepril-hidroklorid bevétele után kezdett, rendszeresen végzett hemodialízis nem befolyásolja szignifikánsan a benazepril és a benazeprilát plazmakoncentrációját, tehát a dialízis után nem szükséges kiegészítő adag adása. Dialízissel a benazeprilátnak csak kis mennyisége távolítható el a szervezetből.

Mivel pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél az elimináció kissé lelassul, a benazeprilát steady-state maradékkoncentrációja kissé magasabb ebben a betegcsoportban, mint egészséges egyéneknél vagy hypertoniás betegeknél.

7-16 éves hypertoniás gyermekeknél (N = 45), ismételt adagolás során (0,1-0,5 mg/ttkg benazepril‑hidroklorid naponta) a benazeprilát-clearence 0,35 l/óra/kg volt a 7-12 éves gyermekekben, ami több mint kétszer magasabb, mint az egyszer 10 mg-ot kapó egészséges felnőttekben (0,13 l/h/kg). Serdülőknél (13‑16 éves) a clearence 0,17 l/óra/kg volt, ami 27%-kal magasabb, mint egészséges felnőttekben. A benazeprilát terminális felezési ideje gyermekeknél kb. 5 óra, ami egyharmada a felnőttek felezési idejének.

Szoptatás

Napi 20 mg benazepril 3 napon keresztül történő orális adását követően 9 nő esetében (a szülés után eltelt idő nem ismert) az adagolást követően egy órával volt mérhető az anyatejben a benazepril csúcskoncentrációja (0,9 mikrogramm/l), és az adagolást követően 1,5 órával az aktív metabolit (benazeprilát) csúcskoncentrációja (2 mikrogramm/l). Becslések szerint az anyának adott (testtömegre számított) dózis kevesebb, mint 0,14%-a jut át a szoptatott csecsemőbe naponta.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

2. Reprodukciós toxicitási vizsgálatok

A benazepril 500 mg/ttkg/nap dózisban hím és nőstény patkány egyedekben a reprodukciós képességre nem gyakorolt hatást.

Nincs közvetlen embrxotoxicus, foetotoxicus vagy teratogén hatása egéren (max. 150 mg/ttkg/nap), patkányon (max. 500 mg/ttkg/nap) és nyúlon (max. 5 mg/ttkg/nap) végzett kísérletekben.

3. Mutagenitás

In vitro és in vivo tesztsorozat vizsgálatokban nem volt mutagén hatás kimutatható.

4. Karcinogenitás

Patkánykísérletben max. 150 mg/ttkg/nap (a humán maximálisan javasolt dózis 250-szerese) adagban nem tapasztalták, hogy a benazepril tumorképző hatással rendelkezne.

Egérkísérletben ezen dózis 104 héten keresztül történő alkalmazásakor nem tapasztalták, hogy a benazepril karcinogén hatással rendelkezne.

A benazepril-hidroklorid fiatalkori lehetséges toxicitására vonatkozó preklinikai vizsgálatokat nem végeztek.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Lotensin 5 mg filmtabletta:

Tablettamag:

vízmentes, kolloid szilícium-dioxid,

kroszpovidon,

hidegen duzzadó kukoricakeményítő,

hidrogénezett ricinusolaj,

mikrokristályos cellulóz,

laktóz-monohidrát.

Filmbevonat:

sárga vas-oxid (E 172),

makrogol 8000,

titán-dioxid (E 171),

talkum,

hipromellóz.

Lotensin 10 mg filmtabletta:

Tablettamag:

vízmentes, kolloid szilícium-dioxid,

kroszpovidon,

hidegen duzzadó kukoricakeményítő,

hidrogénezett ricinusolaj,

mikrokristályos cellulóz,

laktóz-monohidrát.

Filmbevonat:

sárga vas-oxid (E 172),

makrogol 8000,

titán-dioxid (E 171),

talkum,

hipromellóz.

Lotensin 20 mg filmtabletta:

Tablettamag:

vízmentes, kolloid szilícium-dioxid,

kroszpovidon,

hidegen duzzadó kukoricakeményítő,

hidrogénezett ricinusolaj,

mikrokristályos cellulóz,

laktóz-monohidrát.

Filmbevonat:

vörös vas-oxid (E 172),

sárga vas-oxid (E 172),

makrogol 8000,

titán-dioxid (E 171),

talkum,

hipromellóz.

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

Lotensin 5 mg filmtabletta: 2 év

Lotensin 10 mg és 20 mg filmtabletta. 3 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Lotensin 5 mg filmtabletta: legfeljebb 25°C-on tárolandó, a gyógyszert tartsa a dobozában a nedvességtől való védelem érdekében.

Lotensin 10 mg és 20 mg filmtabletta: legfeljebb 30°C-on tárolandó, a gyógyszert tartsa a dobozában a nedvességtől való védelem érdekében.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Lotensin 5 mg filmtabletta: 28 db filmtabletta PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

Lotensin 10 mg filmtabletta: 28 db filmtabletta PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

Lotensin 20 mg filmtabletta: 14 db filmtabletta PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Viatris Healthcare Limited

Damastown Industrial Park

Mulhuddart

Dublin 15

DUBLIN

Írország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-1886/01 (Lotensin 5 mg filmtabletta 28 db)

OGYI-T-1886/02 (Lotensin 10 mg filmtabletta 28 db)

OGYI-T-1886/03 (Lotensin 20 mg filmtabletta 14 db)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1992. június 22.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. július 21.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2023. július 03.