MATRIFEN 100 mikrogramm/h transzdermális tapasz betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Matrifen 12 mikrogramm/h transzdermális tapasz

Matrifen 25 mikrogramm/h transzdermális tapasz

Matrifen 50 mikrogramm/h transzdermális tapasz

Matrifen 75 mikrogramm/h transzdermális tapasz

Matrifen 100 mikrogramm/h transzdermális tapasz

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

A Matrifen 12 mikrogramm/h transzdermális tapasz 1,38 mg fentanilt tartalmaz 4,2 cm² felületű tapaszonként, melyből óránként 12 mikrogramm fentanil szabadul fel.

A Matrifen 25 mikrogramm/h transzdermális tapasz 2,75 mg fentanilt tartalmaz 8,4 cm² felületű tapaszonként, melyből óránként 25 mikrogramm fentanil szabadul fel.

A Matrifen 50 mikrogramm/h transzdermális tapasz 5,50 mg fentanilt tartalmaz 16,8 cm² felületű tapaszonként, melyből óránként 50 mikrogramm fentanil szabadul fel.

A Matrifen 75 mikrogramm/h transzdermális tapasz 8,25 mg fentanilt tartalmaz 25,2 cm² felületű tapaszonként, melyből óránként 75 mikrogramm fentanil szabadul fel.

A Matrifen 100 mikrogramm/h transzdermális tapasz 11,0 mg fentanilt tartalmaz 33,6 cm² felületű tapaszonként, melyből óránként 100 mikrogramm fentanil szabadul fel.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Transzdermális tapasz.

Téglalap alakú, áttetsző tapasz, amelyet levonható védőfólia fed. A védőfólia nagyobb, mint a tapasz.

A tapaszokon színes betűnyomattal van jelölve a kereskedelmi név, a hatóanyag és a hatáserősség:

Matrifen 12 mikrogramm/h tapasz: barna felirat.

Matrifen 25 mikrogramm/h tapasz: piros felirat.

Matrifen 50 mikrogramm/h tapasz: zöld felirat.

Matrifen 75 mikrogramm/h tapasz: világoskék felirat.

Matrifen 100 mikrogramm/h tapasz: szürke felirat.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Felnőttek:

A Matrifen olyan súlyos krónikus fájdalom kezelésére javallott, amely folyamatos, hosszan tartó opioid-alkalmazást igényel.

Gyermekek és serdülők:

A súlyos krónikus fájdalom hosszú távú kezelése 2 éves kortól, opioid-kezelést kapó gyermekeknél.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A Matrifen adagját egyénileg kell megállapítani a beteg állapota alapján, amit az alkalmazás után rendszeres időközönként újra értékelni kell. A legalacsonyabb hatásos dózist kell alkalmazni. A tapaszokat úgy tervezték, hogy óránként körülbelül 12, 25, 50, 75, illetve 100 mikrogramm fentanilt juttassanak a szisztémás keringésbe, ami sorrendben megközelítőleg naponta 0,3 mg-nak, 0,6 mg-nak, 1,2 mg-nak, 1,8 mg-nak, illetve 2,4 mg-nak felel meg.

A kezdő adag megválasztása

A Matrifen megfelelő kezdő adagjának a beteg aktuális opioid-használatán kell alapulnia. A Matrifen alkalmazása az opioid-toleranciát mutató betegeknél ajánlott. Egyéb tényezők, melyeket figyelembe kell venni, a beteg aktuális általános állapota és egészségi állapota, beleértve a testméretet, az életkort és legyengülés mértékét, valamint az opioid-tolerancia foka.

Felnőttek

Opioid-toleráns betegek

Opioid-toleráns betegek orális vagy parenterális opioidokról Matrifenre történő átállításához lásd alább az ekvianalgetikus dózis átszámítása részt alább. Az adagot a terápiás választól és a kiegészítő analgetikum igénytől függően szükség szerint 12 vagy 25 mikrogramm/óra mennyiséggel lehet emelni vagy csökkenteni, a legalacsonyabb megfelelő Matrifen adag eléréséig.

Opioiddal korábban nem kezelt betegek

Az opioiddal korábban nem kezelt betegeknél a transzdermális útvonal rendszerint nem javasolt. Alternatív alkalmazási módokat (oralis, parenteralis) kell mérlegelni. A túladagolás megelőzése érdekében javasolt, hogy az opioiddal korábban nem kezelt betegek kis dózisú, azonnali hatóanyagleadású opioidokat (például morfint, hidromorfont, oxikodont, tramadolt vagy kodeint) kapjanak, amelyeket 12 mikrogramm/óra vagy 25 mikrogramm/óra felszabadulási sebességű Matrifennek megfelelő ekvianalgetikus adag eléréséig kell titrálni. Ezután a betegek átállíthatók Matrifenre.

Olyan körülmények között, amikor az oralis opioidok alkalmazásának elkezdését nem tartják lehetségesnek, és az opioiddal korábban nem kezelt betegeknél a Matrifent tartják az egyetlen megfelelő terápiás lehetőségnek, kizárólag a legalacsonyabb kezdő adag (azaz a 12 mikrogramm/óra) mérlegelendő. Ilyen körülmények között a beteget szorosan monitorozni kell. Fennáll a súlyos vagy életveszélyes hypoventilatio lehetősége, még akkor is, ha az opioiddal korábban még nem kezelt betegeknél kezdeti kezelésként a legalacsonyabb Matrifen dózist alkalmazzák (lásd 4.4 és 4.9 pont).

Az ekvianalgéziás potenciál átszámítása

Az aktuálisan opioid fájdalomcsillapítókat kapó betegeknél a Matrifen kezdő adagjának a korábbi opioid napi adagján kell alapulnia. A Matrifen megfelelő kezdő dózisának kiszámításához az alábbi lépéseket kell követni:

1. Számítsa ki a jelenleg használt opioid 24 órás dózisát (mg/nap).

2. Az így kapott mennyiséget az 1. táblázatban található szorzótényezők segítségével számítsa át a megfelelő alkalmazási mód esetén megadott, 24 órás ekvianalgetikus oralis morfin adagra.

3. A számított 24 órás ekvianalgetikus morfin adagnak megfelelő Matrifen adagot a 2. és 3. dózis átszámítási táblázat segítségével kell meghatározni, az alábbiak szerint:

1. az opioidcserét igénylő vagy a klinikailag kevésbé stabil felnőtt betegek esetén a 2. táblázatot kell használni (az oralis morfinról transzdermális fentanilra történő átszámítási arány megközelítőleg 150:1).

2. a stabil és jól tolerált opioid adagolási rendet kapó felnőtt betegek esetén a 3. táblázatot kell használni (az oralis morfinról transzdermális fentanilra történő átszámítási arány megközelítőleg 100:1).

1. táblázat: Átszámítási táblázat - A korábbi opioid napi adag 24 órás ekvianalgetikus oralis morfin adagra történő átszámításához szükséges szorzótényezők

(mg/nap korábbi opioid x szorzótényező = 24 órás ekvianalgetikus oralis morfin adag)

Korábbi opioid	Az alkalmazás módja	Szorzótényező
morfin	oralis	1a
parenteralis	3
buprenorfin	sublingualis	75
parenteralis	100
kodein	oralis	0,15
parenteralis	0,23b
diamorfin	oralis	0,5
parenteralis	6b
fentanil	oralis	-
parenteralis	300
hidromorfon	oralis	4
parenteralis	20b
ketobemidon	oralis	1
parenteralis	3
levorfanol	oralis	7,5
parenteralis	15b
metadon	oralis	1,5
parenteralis	3b
oxikodon	oralis	1,5
parenteralis	3
oximorfon	rectalis	3
parenteralis	30b
petidin	oralis	-
parenteralis	0,4b
tapentadol	oralis	0,4
parenteralis	-
tramadol	oralis	0,25
parenteralis	0,3

^a A morfin oralis/im. potenciálja a krónikus fájdalomban szenvedő betegekkel szerzett klinikai tapasztalaton alapul.

^b Egyszeri dózisokkal végzett vizsgálatok alapján, ahol a relatív potenciál meghatározása érdekében a felsorolt hatóanyagok im. adagját morfinnal hasonlították össze. Az oralis adagok a parenteralis alkalmazási módról oralisra történő váltásakor ajánlott adagok.

2. táblázat: A Matrifen javasolt kezdő adagja a morfin napi oralis adagján alapul (az opioidcserét igénylő vagy a klinikailag kevésbé stabil betegek esetén: az oralis morfinról transzdermális fentanilra történő átszámítási arány megközelítőleg 150:1)¹

Oralis 24 órás morfin (mg/nap)	Matrifen adagolás (mikrogramm/óra)
<90	12
90-134	25
135-224	50
225-314	75
315-404	100
405-494	125
495-584	150
585-674	175
675-764	200
765-854	225
855-944	250
945-1034	275
1035-1124	300

¹ A klinikai vizsgálatokban az oralis morfinnak ezeket a napi dózistartományait használták a Matrifene történő átszámítás alapjául.

3. táblázat: A Matrifen javasolt kezdő adagja a morfin napi oralis adagján alapul (a stabil és jól tolerált opioid kezelést kapó betegek esetén: az oralis morfinról transzdermális fentanilra történő átszámítási arány megközelítőleg 100:1)

Oralis 24 órás morfin (mg/nap)	Matrifen adagolás (mikrogramm/óra)
≤ 44	12
45-89	25
90-149	50
150-209	75
210-269	100
270-329	125
330-389	150
390-449	175
450-509	200
510-569	225
570-629	250
630-689	275
690-749	300

A Matrifen maximális fájdalomcsillapító hatásának kezdeti értékelése nem végezhető el a tapasz 24 órán át tartó viselése előtt. Ennek a késedelemnek az az oka, hogy a szérum fentanil-koncentrációja az első tapasz felhelyezését követő 24 órában fokozatosan emelkedik.

Ezért az első dózis alkalmazása után a korábban alkalmazott fájdalomcsillapító kezelést fokozatosan kell abbahagyni, amíg a Matrifen el nem éri az analgetikus hatást.

Dózisbeállítás és fenntartó kezelés

A Matrifen tapaszt 72 óránként cserélni kell.

A dózist a kiegészítő fájdalomcsillapítók átlagos napi alkalmazása alapján egyénileg kell beállítani, amíg az analgetikus hatás és a tolerancia közti egyensúly elérésre nem kerül. A dózisbeállításnak rendszerint 12 mikrogramm/óra vagy 25 mikrogramm/óra növekedési ütemben kell történnie, bár a kiegészítő analgetikum-igényt (per os 45/90 mg/nap morfin ≈ 12/25 mikrogramm/óra Matrifen) és a beteg fájdalom-státuszát egyaránt figyelembe kell venni. Egy dózisemelés után akár 6 napig is tarthat, amíg a beteg eléri az új dózisszint melletti dinamikus egyensúlyi állapotot. Ezért egy dózisemelés után a betegeknek kétszer 72 órán keresztül viselniük kell a magasabb dózisú tapaszt, mielőtt a dózis bármilyen további emelése elvégezhető lenne.

A 100 mikrogramm/óra feletti adagokhoz egynél több Matrifen tapasz használható. „Áttöréses” fájdalom esetén a betegeknek időnként kiegészítő, rövid hatású analgetikum adására lehet szükségük. A betegek egy részénél további vagy alternatív opioid-alkalmazási módszerekre lehet szükség, ha a Matrifen adagja meghaladja a 300 mikrogramm/órát.

Megfelelő fájdalomkontroll hiányában gondolni kell a hyperalgesia, a tolerancia és az alapbetegség progressziójának lehetőségére (lásd 4.4 pont).

Ha a fájdalomcsillapító hatás csak az első alkalmazás alatt nem elegendő, akkor a Matrifen tapasz 48 óra után egy ugyanolyan dózisú tapasszal lecserélhető, vagy a dózis 72 óra után megemelhető.

Ha a tapaszt 72 óránál hamarabb le kell cserélni (például a tapasz leesik), akkor egy ugyanolyan hatáserősségű tapaszt kell egy másik bőrterületre felhelyezni. Ez emelkedett szérumkoncentrációkat eredményezhet (lásd 5.2 pont), és a beteget szorosan monitorozni kell.

A kezelés időtartama és céljai

A Matrifen‑kezelés megkezdése előtt a beteggel egyeztetni kell a kezelési stratégiát, amely magában foglalja a kezelés időtartamát és céljait, valamint a kezelés leállításának tervét, a fájdalomcsillapításról szóló ajánlásoknak megfelelően. A kezelés során az orvosnak és a betegnek rendszeresen kapcsolatot kell tartania, hogy felmérjék a kezelés folytatásának szükségességét, mérlegeljék a kezelés leállítását, és szükség esetén módosítsák az adagolást. Ha a fájdalomcsillapító hatás nem kielégítő, mérlegelni kell a hyperalgesia, a tolerancia és az alapbetegség progressziójának lehetőségét (lásd 4.4 pont).

A Matrifen‑kezelés leállítása

Ha a Matrifen‑kezelés leállítása szükséges, a más opioiddal történő helyettesítésnek fokozatosan kell történnie, alacsony dózissal kezdve, és azt lassan emelve. Ez azért szükséges, mert a fentanil-koncentráció a Matrifen eltávolítása után fokozatosan csökken. 20 órát vagy még többet is igénybe vehet, amíg a fentanil szérumkoncentrációja 50%-ra csökken. Általánosságban a megvonási tünetek elkerülése érdekében az opioid-analgesiát fokozatosan kell megszüntetni (lásd 4.4 és 4.8 pont). Beszámoltak arról, hogy az opioidoktól fizikailag függő betegeknél az opioid fájdalomcsillapítók gyors leállítása súlyos megvonási tüneteket és kontrollálatlan fájdalmat eredményezett. A fokozatos adagcsökkentésnél a beteg egyéni adagját, a kezelés időtartamát és a fájdalomra és megvonási tünetekre adott válaszát kell alapul venni. A hosszú távú kezelésben részesülő betegeknél fokozatosabb csökkentésre lehet szükség. Rövid ideig kezelt betegeknél megfontolható egy gyorsabb csökkentési rend.

Egyes betegeknél opioid-megvonási tünetek jelentkezhetnek az átállítás vagy az adag módosítása után.

Az új fájdalomcsillapító adagjának túlbecslése és a túladagolás lehetőségének elkerülése érdekében az 1., 2. és 3. táblázatot kizárólag a más opioidról a Matrifenre történő átállításhoz szabad használni, a Matrifenről más kezelésekre történő átállításhoz nem.

Speciális populációk

Idősek

Az idős betegek gondos obszervációt igényelnek, és a dózist a beteg státusza alapján, egyénileg kell meghatározni (lásd 4.4 és 5.2 pont).

Az opioiddal korábban nem kezelt idős betegeknél a kezelés csak akkor mérlegelhető, ha az előnyök meghaladják a kockázatokat. Ezekben az esetekben a kezelés elkezdéséhez kizárólag a 12 mikrogramm/órás Matrifen adag mérlegelendő.

Vese- és májkárosodás

A károsodott vese- vagy májműködésű betegek gondos obszervációt igényelnek, és a dózist a beteg státusza alapján, egyénileg kell meghatározni (lásd 4.4 és 5.2 pont).

Az opioiddal korábban nem kezelt, károsodott vese- vagy májműködésű betegeknél a kezelés csak akkor mérlegelhető, ha az előnyök meghaladják a kockázatokat. Ezekben az esetekben a kezelés elkezdéséhez kizárólag a 12 mikrogramm/órás Matrifen adag mérlegelendő.

Gyermekek és serdülők

16 éves vagy annál idősebb gyermekek és serdülők

A felnőtteknél javasolt adagolást kell követni.

2-16 éves gyermekek és serdülők

A Matrifen csak opioid-toleráns, 2 és 16 év közötti gyermekgyógyászati betegeknek adható, akik már legalább 30 mg/nap oralis morfinnal ekvivalens opioidot kapnak. Orális vagy parenteralis opioidokkal kezelt gyermekgyógyászati betegek Matrifenre történő átállításához olvassa el az ekvianalgéziás potenciál átszámítását (1. táblázat), valamint a napi oralis opioidadagon alapuló, javasolt Matrifen adagolást (4. táblázat).

4. táblázat: A napi oralis opioid-adagon alapuló², javasolt Matrifen adagolás gyermekgyógyászati betegeknél ¹

Oralis 24 órás morfin (mg/nap)	Matrifen adagolás (mikrogramm/óra)
30-44	12
45-134	25

¹ A 25 mikrogramm/óránál magasabb Matrifen adagokra történő átállítás esetén a felnőttek és a gyermekgyógyászati betegek adagja megegyezik (lásd 2. táblázat).

² A klinikai vizsgálatokban az oralis morfinnak ezeket a napi dózistartományait használták a Matrifenre történő átszámítás alapjául.

Két, gyermekgyógyászati betegekkel végzett vizsgálatban a fentanil transzdermális tapasz szükséges dózisát konzervatív módon számították ki: napi 30 mg-44 mg oralis morfint vagy azzal ekvivalens opioid-adagot egy Matrifen 12 mikrogramm/óra tapasszal helyettesítettek. Megjegyzendő, hogy ez az átszámítás gyermekeknél csak akkor alkalmazható, ha az átállítás oralis morfinról (vagy azzal ekvivalensről) történik Matrifen tapaszra. Az átszámítás nem alkalmazható Matrifenről más opioidokra történő átállítás esetén, mert túladagolás következhet be.

Az első adag Matrifen tapaszok fájdalomcsillapító hatása az első 24 órán belül nem lesz optimális. Ezért a Matrifenre történő átállítás utáni első 12 óra alatt a betegnek a korábban rendszeresen adott analgetikum adagot kell adni. A következő 12 órában ezeket a fájdalomcsillapítókat a klinikai képnek megfelelően kell adni.

A Matrifen-kezelés elkezdése vagy a dózis emelése után a betegeknél a nemkívánatos események, köztük a hypoventilatio monitorozása legalább 48 órán át javasolt (lásd 4.4 pont).

A Matrifent 2 évesnél fiatalabb gyermekek esetén nem szabad alkalmazni, mert a biztonságosságát és hatásosságát nem igazolták.

Dózisbeállítás és fenntartó kezelés gyermekeknél

A Matrifen tapaszt 72 óránként cserélni kell. A dózist egyénileg kell beállítani, amíg egy, az analgetikus hatás és a tolerancia közti egyensúly elérésre nem kerül. Az adagot 72 óránál rövidebb időn belül tilos megemelni. Ha a Matrifen fájdalomcsillapító hatása nem elegendő, kiegészítésként morfint vagy más, rövid hatástartamú opioidot kell adni. A kiegészítő fájdalomcsillapító igénytől és a gyermek fájdalom státuszától függően lehet a dózis emelése mellett dönteni. A dózis módosítását 12 mikrogramm/órás lépésekben kell végezni.

Az alkalmazás módja

A Matrifen transzdermális alkalmazásra való.

A Matrifent a törzs vagy a felkarok nem irritált és nem irradiált sima bőrfelszínén kell alkalmazni.

Annak a lehetőségnek a lehető legkisebbre történő csökkentése érdekében, hogy a gyermek eltávolítsa a tapaszt, fiatal gyermekeknél a hát felső része az előnyben részesítendő lokalizáció.

Az alkalmazás helyén (jobb egy nem szőrös terület) a szőrt a felhelyezés előtt le kell vágni (nem borotválni). Ha a Matrifen tapasz alkalmazása előtt a felületet meg kell tisztítani, akkor azt tiszta vízzel kell megtenni. Nem használhatók szappanok, olajok, testápolók és semmilyen olyan egyéb anyag, amely irritálhatja a bőrt, vagy megváltoztathatja annak jellemzőit. A bőrt a tapasz felhelyezése előtt teljesen meg kell szárítani. Alkalmazás előtt a tapaszt meg kell vizsgálni. Ha a tapasz be van vágva, ketté van vágva vagy bármilyen módon sérült, nem használható fel.

A Matrifent a lezárt tasakból történő kivétel után azonnal fel kell helyezni. A tapasz védőtasakból történő eltávolításához ollóval vágja fel a tasakot a pontozott vonal mentén. Óvatosan vágja le a tasak leforrasztott szélét teljesen, a tapasz sérülésének elkerülése érdekében. Nyissa szét még jobban a tasak mindkét oldalát, majd nyissa ki, mint egy könyvet. A tapasz védőrétege szét van vágva, középen hajtsa félbe a tapaszt, és a védőréteg mindkét részét külön-külön távolítsa el. Ne érintse meg a tapasz öntapadó felszínét! A tapaszt tenyérrel határozottan, kb. 30 másodpercig a bőrre nyomva kell az alkalmazás helyére felragasztani. Meg kell győződni arról, hogy a tapasz szélei megfelelően odatapadtak. Ezután tiszta vízzel kezet kell mosni.

A Matrifen 72 órán át, folyamatosan viselhető. Az előző transzdermális tapasz eltávolítása után az új tapaszt egy másik bőrterületre kell felhelyezni. Egy újabb tapasz ugyanarra a bőrfelületre történő felhelyezése előtt több napnak kell eltelnie.

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Akut vagy posztoperatív fájdalom, mivel a rövid ideig tartó alkalmazás alatt nincs lehetőség a dózis kititrálására, és azért, mert súlyos vagy életet veszélyeztető hypoventilatiót okozhat.

• Súlyos légzésdepresszió.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Azokat a betegeket, akiknél súlyos nemkívánatos események alakultak ki, a Matrifen eltávolítása után legalább 24 órán át vagy tovább, a klinikai tünetek által megszabott ideig monitorozni kell, mivel a szérum fentanil-koncentráció fokozatosan, kb. 20-27 óra elteltével csökken körülbelül 50%-ra.

A betegeket és a gondozóikat tájékoztatni kell arról, hogy a Matrifen olyan mennyiségű hatóanyagot tartalmaz, mely végzetes lehet, különösen egy gyermek esetén. Ezért az összes tapaszt a gyermekektől elzárva kell tartani, az alkalmazás előtt és után is.

Az akár halálos kimenetelű, véletlen lenyeléssel, helytelen alkalmazással és abúzussal kapcsolatos kockázatok miatt a betegeket és gondozóikat figyelmeztetni kell arra, hogy a Matrifent biztonságos és elzárt helyen tartsák, ahol mások számára nem érhető el.

Opioiddal korábban nem kezelt és opioidot nem toleráló állapotok

Opioiddal korábban nem kezelt betegeknél a Matrifen alkalmazása nagyon ritkán jelentős légzésdepresszióval és/vagy halálos kimenetellel társult, ha kezdeti opioid terápiaként alkalmazták, különösen a nem daganatos eredetű fájdalomban szenvedő betegeknél. Fennáll a súlyos vagy életveszélyes hypoventilatio lehetősége, még akkor is, ha az opioiddal korábban még nem kezelt betegeknél kezdeti kezelésként a legalacsonyabb Matrifen dózist alkalmazzák, különösen az idős vagy a beszűkült máj- vagy veseműködésű betegeknél. A tolerancia-kialakulás tendenciája egyénről-egyénre széleskörűen változik. A Matrifen alkalmazása az opioid toleranciát mutató betegeknél ajánlott (lásd 4.2 pont).

Légzésdepresszió

A betegek egy része a Matrifen mellett jelentős légzésdepressziót észlelhet. A betegeknél figyelni kell ezeket a hatásokat. A légzésdepresszió a Matrifen tapasz eltávolítása után is fennmaradhat. A légzésdepresszió előfordulási gyakorisága a Matrifen dózis növekedésével növekszik (lásd 4.9 pont). A központi idegrendszeri depresszánsok fokozhatják a légzésdepressziót (lásd 4.5 pont).

Az opioidok alvással kapcsolatos légzési rendellenességeket okozhatnak, beleértve a központi alvási apnoét (central sleep apnoea – CSA) és az alvással összefüggő hypoxiát. Az opioidok használata dózistól függően emeli a CSA kialakulásának kockázatát. A CSA-val jelentkező betegeknél mérlegelni kell az opioidok összdózisának csökkentését.

A központi idegrendszeri depresszánsok, köztük a szedatív gyógyszerek, mint például a benzodiazepinek vagy az azzal rokon gyógyszerek, alkohol és központi idegrendszeri depresszáns narkotikumok egyidejű alkalmazásából eredő kockázat

A Matrifen és a szedatív gyógyszerek, mint például a benzodiazepinek vagy az azzal rokon gyógyszerek, alkohol vagy központi idegrendszeri depresszáns narkotikumok egyidejű alkalmazása sedatiót, légzésdepressziót, comát és halált eredményezhet. E kockázatok miatt a szedatív gyógyszerekkel történő egyidejű felírást az olyan betegek számára kell megtartani, akiknél nem lehetségesek alternatív terápiás lehetőségek. Ha olyan döntés születik, hogy a Matrifent szedatív gyógyszerekkel írják fel egyidejűleg, akkor a legalacsonyabb hatásos dózist kell alkalmazni, és a kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie.

A betegeknél szigorúan figyelemmel kell kísérni a légzésdepresszióra és a sedatióra utaló jeleket és tüneteket. Ebben a tekintetben kifejezetten javasolt tájékoztatni a betegeket és a gondozóikat, hogy tisztában legyenek ezekkel a tünetekkel (lásd 4.5 pont).

Krónikus tüdőbetegség

A Matrifen súlyosabb mellékhatásokat okozhat a krónikus obstruktív vagy más tüdőbetegségekben szenvedő betegeknél. Az ilyen betegeknél az opioidok csökkenthetik a légzési ingert, és növelhetik a légúti ellenállást.

Hosszú távú terápiás hatások és tolerancia

Az opioidok ismételt alkalmazásakor minden betegnél a fájdalomcsillapító hatásokkal szembeni tolerancia, hyperalgesia, fizikai és pszichés dependencia alakulhat ki, míg részleges tolerancia alakul ki néhány mellékhatásnál, mint például az opioidok indukálta székrekedés esetén. Különösen krónikus, nem rosszindulatú daganatos betegség okozta fájdalomban szenvedő betegek esetében arról számoltak be, hogy előfordult, hogy nem tapasztaltak jelentős enyhülést a fájdalom intenzitásában hosszú távú folyamatos opioid-kezelésnél. A kezelés során az orvosnak és a betegnek gyakran kell kapcsolatba lépnie egymással, hogy felmérjék a kezelés folytatásának szükségességét (lásd 4.2 pont). Amikor az a döntés születik, hogy a kezelés folytatásának nincs kedvező hatása, a dózist a megvonási tünetek miatt fokozatosan kell csökkenteni.

Nem szabad hirtelen abbahagyni a Matrifen‑kezelést opioidoktól fizikailag függő betegnél. A terápia hirtelen abbahagyása vagy a dózis csökkentése esetén gyógyszermegvonási szindróma fordulhat elő.

Beszámoltak arról, hogy az opioidoktól fizikailag függő betegeknél a Matrifen dózisának gyors csökkentése súlyos megvonási tünetekhez és kontrollálatlan fájdalomhoz vezethet (lásd 4.2 és 4.8 pont). Ha egy betegnek már nincs szüksége terápiára, akkor tanácsos az adagot fokozatosan csökkenteni a megvonási tünetek minimalizálása érdekében. A nagy adagok csökkentése hetekig vagy hónapokig tarthat.

Az opioid gyógyszermegvonási szindrómát a következők egy része vagy egésze jellemzi: nyugtalanság, könnyezés, rhinorrhoea, ásítás, izzadás, hidegrázás, myalgia, mydriasis és szívdobogás-érzés. Egyéb tünetek is kialakulhatnak, beleértve az ingerlékenységet, izgatottságot, szorongást, hiperkinéziát, remegést, gyengeséget, álmatlanságot, étvágytalanságot, hasi görcsöket, hányingert, hányást, hasmenést, emelkedett vérnyomást, emelkedett légzésszámot vagy pulzusszámot.

Az opioidok alkalmazása okozta kórképek (gyógyszerabúzus és gyógyszerfüggőség)

A Matrifen ismételt alkalmazása az opioidok alkalmazása okozta kórképekhez (OUD – Opioid Use Disorder) vezethet. Az opioid nagyobb dózisa és a kezelés hosszabb időtartama növelheti az OUD kialakulásának kockázatát. A Matrifen túlzott vagy szándékosan helytelen alkalmazása túladagolást és/vagy halált eredményezhet. Az OUD-k kialakulásának kockázata fokozott az olyan betegeknél, akiknek az egyéni vagy családi anamnézisében (szülők vagy testvérek) élvezeti szerek alkalmazása okozta betegségek szerepelnek (beleértve az alkohol okozta kórképet), akik aktuálisan dohányoznak, vagy azoknál a betegeknél, akiknek az egyéni anamnézisben egyéb, mentális betegség szerepel (például major depresszió, szorongás és személyiségzavarok).

A Matrifen‑kezelés megkezdése előtt és a kezelés alatt a kezelési célokról és a kezelés leállítási tervéről meg kell állapodni a beteggel (lásd 4.2 pont). A kezelés előtt és alatt a beteget az OUD kockázatairól és jeleiről is tájékoztatni kell. Ezeknek a jeleknek az előfordulása esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy forduljanak kezelőorvosukhoz.

Az opioid típusú gyógyszerekkel kezelt betegeknél monitorozni kell az OUD tüneteit, mint például a drogkereső magatartást (például az ismételt kiváltás iránti túl korai igényt), különösen a fokozott kockázatú betegeknél. Ebbe beletartozik az opioidok és a pszichoaktív gyógyszerek (például a benzodiazepinek) egyidejű alkalmazásának a felülvizsgálata is. Azoknál a betegeknél, akiknél fennállnak az OUD jelei és tünetei, meg kell fontolni az addiktológus szakorvossal történő konzultációt. Amennyiben az opioid alkalmazásának abbahagyására kerülne sor (lásd 4.4 pont).

Központi idegrendszeri betegségek, beleértve a fokozott intracranialis nyomást is

A Matrifen óvatosan alkalmazandó olyan betegeknél, akik különösen érzékenyek lehetnek a CO₂-retenció intracranialis hatásaira, például az olyanok, akiknél bizonyítottan intracranialis nyomásfokozódás, tudatzavar vagy kóma áll fenn. A Matrifent óvatosan kell alkalmazni agydaganatos betegeknél.

Szívbetegség

A fentanil bradycardiát okozhat, ezért óvatosan adandó bradyarrhythmiában szenvedő betegeknek.

Hypotonia

Az opioidok hypotoniát okozhatnak, különösen akut hypovolaemiás betegeknél. A háttérben lévő, tünetekkel járó hypotoniát és/vagy hypovolaemiát a fentanil transzdermális tapasszal történő kezelés megkezdése előtt korrigálni kell.

Májkárosodás

Mivel a fentanil a májban metabolizálódik inaktív metabolitokká, ezért a májkárosodás késleltetheti az eliminációját. Ha májkárosodásban szenvedő betegek Matrifent kapnak, gondosan ellenőrizni kell náluk a fentanil-toxicitás okozta tüneteket, és amennyiben szükséges, a Matrifen dózisát csökkenteni kell (lásd 5.2 pont).

Vesekárosodás

Annak ellenére, hogy a vesefunkció károsodása várhatóan nem befolyásolja klinikailag jelentős mértékben a fentanil eliminációját, elővigyázatosság javasolt, mert a fentanil farmakokinetikai tulajdonságait nem értékelték ebben a betegpopulációban (lásd 5.2 pont). A kezelést csak akkor szabad fontolóra venni, ha az előnyök meghaladják a kockázatokat. Ha vesekárosodásban szenvedő betegek Matrifent kapnak, gondosan ellenőrizni kell náluk a fentanil toxicitás okozta tüneteket, és amennyiben szükséges, a dózist csökkenteni kell. Az opioiddal korábban nem kezelt, beszűkült veseműködésű betegeknél további megszorításokat kell alkalmazni (lásd 4.2 pont).

Láz/külső hőhatás

A fentanil-koncentráció növekedhet, amennyiben a bőrhőmérséklet emelkedik (lásd 5.2 pont). Ezért lázas betegeknél monitorozni kell az opioid okozta nemkívánatos hatásokat, és ha szükséges, a Matrifen adagját módosítani kell. Fennáll annak a lehetősége, hogy a rendszerből fokozódik a hőmérsékletfüggő fentanil-felszabadulás, ami esetleg túladagoláshoz és halálhoz vezethet.

Minden betegeknek azt kell tanácsolni, hogy a Matrifen alkalmazási helyén kerüljék a közvetlen külső hőhatásokat, mint például a melegítő párnák, elektromos takarók, fűtött vízágyak, melegítő vagy szolárium lámpák, intenzív napozás, forró vizes palackok hosszan tartó meleg fürdők, szaunák és meleg pezsgőfürdők.

Szerotonin-szindróma

Elővigyázatosság javasolt a Matrifen és olyan gyógyszerek együttadásakor, amelyek befolyásolják a szerotonerg neurotranszmitter rendszereket.

Pontenciálisan életveszélyes szerotonin szindróma léphet fel szerotonerg hatóanyagok, mint például szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (selective serotonin reuptake inhibitors, SSRI) és szerotonin–noradrenalin visszavételgátlók (serotonin/norepinephrine reuptake inhibitors, SNRI), valamint olyan hatóanyagok egyidejű alkalmazásakor, amelyek rontják a szerotonin metabolizmusát (beleértve a monoamino-oxidáz-gátlókat [MAO-gátlók] is). Ez kialakulhat az ajánlott adag mellett is (lásd 4.5 pont).

A szerotonin szindrómába tartozhat a mentális állapot megváltozása (pl. agitáció, hallucinációk, kóma), vegetatív labilitás (pl. tachycardia, labilis vérnyomás, hyperthermia), neuromuscularis zavarok (pl. hyperreflexia, koordinációs zavar, izomrigiditás) és/vagy gastrointestinalis tünetek (pl. hányinger, hányás, hasmenés).

Szerotonin szindróma gyanúja esetén a Matrifen-kezelést abba kell hagyni.

Kölcsönhatás más gyógyszerekkel

CYP3A4-inhibitorok

A Matrifen és a citokróm P450 3A4 (CYP3A4) gátlóinak együttes adása a fentanil plazmakoncentrációjának emelkedését eredményezheti, ami fokozhatja vagy meghosszabbíthatja mind a terápiás, mind a mellékhatásokat, és súlyos légzésdepressziót okozhat. Ezért a Matrifen és a CYP3A4-gátlók együttes alkalmazása nem javasolt, kivéve, ha a kezelés előnyei meghaladják a mellékhatások fokozott kockázatát. A CYP3A4-inhibitorral végzett kezelés leállítása után a betegeknek rendszerint 2 napot kell várniuk az első Matrifen tapasz alkalmazása előtt. Ugyanakkor a gátlás időtartama változó, és bizonyos hosszú felezési idejű CYP3A4-inhibitorok, mint például az amiodaron esetén, vagy az időfüggő inhibitorok, mint például az eritromicin, idelaliszib, nikardipin és ritonavir esetén ez az időtartam hosszabb lehet. Ezért a Matrifen tapasz alkalmazása előtt a CYP3A4-inhibitor kísérőirataiban meg kell nézni a hatóanyag felezési idejét, valamint az inhibitoros hatás időtartamát. A Matrifennel kezelt betegnél az utolsó tapasz eltávolítása után legalább 1 hetet kell várni egy CYP3A4-inhibitorral történő kezelés elkezdése előtt. Ha a Matrifen és egy CYP3A4-inhibitor egyidejű alkalmazása elkerülhetetlen, a fentanil fokozott vagy meghosszabbított terápiás hatásai és mellékhatásai (különösen a légzésdepresszió) okozta panaszok vagy tünetek szoros monitorozása indokolt, és szükség szerint a Matrifen adagját csökkenteni kell, vagy az adagolását fel kell függeszteni (lásd 4.5 pont).

Véletlen expozíció a tapasz áthelyeződése miatt

A tapaszt viselővel közös ágyban fekvéskor vagy szoros fizikai kontaktus esetén a fentanil tapasz véletlen áthelyeződése a tapaszt nem viselőre (különösen gyermekre), opioid-túladagolást okozhat a tapaszt nem viselőnél. A betegeknek tanácsolni kell, hogy a tapasz véletlen áthelyeződésekor azonnal távolítsák el a tapaszt a tapaszt nem viselő bőréről (lásd 4.9 pont).

Alkalmazása időseknél

A fentanillal végzett intravénás vizsgálatok adatai arra utalnak, hogy idős betegeknél a clearance csökkenhet, a felezési idő megnyúlhat, és ők érzékenyebbek lehetnek a hatóanyagra, mint a fiatalabb betegek. Ha idős betegek Matrifent kapnak, gondosan ellenőrizni kell náluk a fentanil-toxicitás okozta tüneteket, és amennyiben szükséges, a dózist csökkenteni kell (lásd 5.2 pont).

Gastrointestinalis traktus

Az opioidok fokozzák a gastrointestinalis traktus simaizomzatának tónusát, és csökkentik propulziós összehúzódásait. Az ennek eredményeképpen meghosszabbodott gastrointestinalis tranzitidő lehet felelős a fentanil székrekedést előidéző hatásáért. A betegeknek a székrekedést megelőző intézkedésekre vonatkozó tanácsokat kell adni, és a laxatívumuk profilaktikus alkalmazása mérlegelendő. A krónikus székrekedésben szenvedő betegeknél fokozott elővigyázatosság szükséges. Paralyticus ileus fennállása vagy gyanúja esetén a Matrifen-kezelést abba kell hagyni.

Myasthenia gravisban szenvedő betegek

Nem epilepsziás (myo)clonusos reakciók előfordulhatnak. Az myasthenia gravisban szenvedő betegek kezelésekor elővigyázatosság szükséges.

Kevert opioid agonistákkal/antagonistákkal való egyidejű alkalmazás

Buprenorfinnal, nalbufinnal vagy pentazocinnal való egyidejű alkalmazás nem javasolt (lásd 4.5 pont).

Gyermekek és serdülők

Opioiddal korábban nem kezelt gyermekgyógyászati betegeknek Matrifen nem adható (lásd 4.2 pont). A súlyos vagy életveszélyes hypoventilatio lehetősége a Matrifen transzdermális rendszer alkalmazott adagjától függetlenül fennáll.

A Matrifent 2 évesnél fiatalabb gyermekeknél nem vizsgálták. A Matrifent csak opioid-toleráns, 2 éves vagy idősebb gyermekeknek szabad adni (lásd 4.2 pont).

Véletlen lenyelés elkerülése érdekében gyermekeknél a Matrifen alkalmazásának helyét gondosan kell kiválasztani (lásd 4.2 és 6.6 pont), és gondosan ellenőrizni kell a tapasz tapadását.

Opioidok által kiváltott hiperalgézia

Az opioidok által kiváltott hiperalgézia (opioid induced hyperalgesia – OIH) paradox válasz egy opioidra, melynek során a stabil vagy megemelt opioid-expozíció ellenére a fájdalomérzékelés fokozódik. Ez különbözik a toleranciától, amelyben magasabb opioid-dózisokra van szükség ugyanazon fájdalomcsillapító hatás eléréséhez vagy a visszatérő fájdalom kezeléséhez. Az OIH a fájdalom megnövekedett szintjeként, általánosabb fájdalomként (azaz kevésbé fokális) vagy hétköznapi (azaz nem fájdalmas) ingerek okozta fájdalomként jelentkezhet (allodynia), a betegség progressziójának bizonyítéka nélkül. Ha az OIH gyanúja merül fel, az opioid adagját lehetőség szerint mérsékelni kell, vagy fokozatosan le kell csökkenteni.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Farmakodinámiával összefüggő kölcsönhatások

Centrálisan ható gyógyszerek/ központi idegrendszeri depresszánsok, beleértve az alkoholt és a központi idegrendszeri depresszáns narkotikumokat

A Matrifen más központi idegrendszeri depresszánsokkal (beleértve a benzodiazepineket és más nyugtatókat/altatókat, opioidokat, általános érzéstelenítőket, fenotiazinokat, trankvillánsokat, szedatív antihisztaminokat, alkoholt és a központi idegrendszeri depresszáns narkotikumokat), vázizomrelaxánsokkal és gabapentinoidokkal (gabapentin és pregabalin) való egyidejű alkalmazása légzésdepressziót, hypotensiót, mély sedatiót, comát vagy halált okozhat. A Matrifen központi idegrendszeri depresszánsokkal történő egyidejű felírását az olyan betegek számára kell fenntartani, akiknél nem lehetségesek alternatív terápiás lehetőségek. A fenti gyógyszerek bármelyikének Matrifennel történő együttes alkalmazása szoros monitorozást és obszervációt igényel. A dózist és az egyidejű alkalmazása időtartamát korlátozni kell (lásd 4.4 pont).

Monoaminoxidáz-inhibitorok (MAO-gátlók)

A Matrifen alkalmazása nem ajánlott az olyan betegeknél, akiknél egyidejűleg MAO-gátló alkalmazása szükséges. MAO-gátlókkal súlyos és kiszámíthatatlan kölcsönhatásokat jelentettek, köztük az opioid hatások potencírozását vagy a szerotoninerg hatások potencírozását. A Matrifen nem adható a MAO-gátló kezelés felfüggesztését követő 14 napon belül.

Szerotonerg gyógyszerek

A fentanil és a szerotonerg gyógyszerek, mint például a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI) és szerotonin-noradrenalin visszavételgátlók (SNRI) vagy a monoaminoxidáz-inhibitorok (MAO-gátlók) egyidejű alkalmazása növelheti a potenciálisan életveszélyes állapot, a szerotonin-szindróma kockázatát. Egyidejű alkalmazásakor elővigyázatosság szükséges. A beteget gondos megfigyelés alatt kell tartani, különösen a kezelés elkezdésekor és az adagolás módosításakor (lásd 4.4 pont).

Kevert opioid agonistákkal/antagonistákkal való együttadás

Buprenorfinnal, nalbufinnal vagy pentazocinnal való egyidejű alkalmazás nem javasolt. Ezeknek nagy az affinitása az opioid receptorok iránt, de intrinsic aktivitásuk relatíve kicsi, ezért részlegesen antagonizálják a fentanil fájdalomcsillapító hatását, és az opioid-dependens betegeknél megvonási tüneteket válthatnak ki (lásd 4.4 pont).

Farmakokinetikával összefüggő kölcsönhatások

CYP3A4-inhibitorok

A magas clearance-ű hatóanyagot, a fentanilt a CYP3A4 gyorsan és nagymértékben metabolizálja.

A Matrifen és a citokróm P450 3A4 (CYP3A4) gátlóinak együttes adása a fentanil plazmakoncentrációjának emelkedését eredményezheti, ami fokozhatja vagy meghosszabbíthatja mind a terápiás-, mind a mellékhatásokat, és súlyos légzésdepressziót okozhat. Az erős CYP3A4-inhibitorokkal való kölcsönhatás mértéke várhatóan nagyobb, mint a gyenge vagy a közepesen erős CYP3A4-inhibitorok esetén várható.

A CYP3A4-inhibitorok és a transzdermális fentanil egyidejű alkalmazását követően súlyos légzésdepresszió eseteiről számoltak be, beleértve egy végzetes kimenetelű esetet is, egy közepesen erős CYP3A4-inhibitor egyidejű alkalmazása után. A Matrifen és a CYP3A4-inhibitorok egyidejű alkalmazása nem javasolt, kivéve ha a beteg szoros monitorozás alatt áll (lásd 4.4 pont). A fentanil-koncentrációt esetleg növelő hatóanyag például az amiodaron, cimetidin, klaritromicin, diltiazem, eritromicin, flukonazol, itrakonazol, ketokonazol, nefazodon, ritonavir, verapamil és vorikonazol (a felsorolás nem teljes). A gyenge, közepesen erős vagy erős CYP3A4-inhibitorok és a fentanil rövid ideig tartó, egyidejű intravénás alkalmazása után a fentanil-clearance általában ≤ 25%-kal csökkent, ugyanakkor a ritonavir (egy erős CYP3A4-inhibitor) mellett a fentanil-clearance átlagosan 67%-kal csökkent. A CYP3A4-inhibitorok és a hosszan tartó transzdermális fentanil-alkalmazás közötti kölcsönhatás mértéke nem ismert, de nagyobb lehet, mint a rövid ideig tartó intravénás alkalmazás esetén.

CYP3A4-induktorok

A transzdermális fentanil CYP3A4-induktorokkal történő egyidejű alkalmazása a fentanil plazmakoncentrációjának és terápiás hatásának a csökkenését okozhatja. A CYP3A4-induktorok és a Matrifen egyidejű alkalmazása esetén elővigyázatosság javasolt. A Matrifen dózisának emelésére vagy egy másik fájdalomcsillapító hatóanyagra történő átállításra lehet szükség. Az egyidejű CYP3A4-induktorral végzett kezelés várható leállítása előtt a fentanil adagjának csökkentése és gondos monitorozás indokolt. Az induktor hatásának fokozatos csökkenése a fentanil plazmakoncentrációjának emelkedését eredményezheti, ami fokozhatja vagy meghosszabbíthatja mind a terápiás-, mind a mellékhatásokat, és súlyos légzésdepressziót okozhat. A stabil gyógyszerhatás eléréséig gondos monitorozás szükséges. A fentanil-koncentrációt esetleg csökkentő hatóanyag például: a karbamazepin, fenobarbitál, fenitoin és rifampicin (ez a felsorolás nem teljes).

Gyermekek és serdülők

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a Matrifen tekintetében. Az állatokon végzett kísérletek néhány reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont). Emberben a potenciális veszély nem ismert, bár kimutatták, hogy a fentanil, mint intravénás anesztetikum humán terhességekben átjut a placentán. Terhesség alatt tartósan Matrifent használó anyák újszülött csecsemőinél neonatális megvonási szindrómáról számoltak be. A Matrifent a terhesség ideje alatt nem szabad alkalmazni, csak akkor, ha erre egyértelműen szükség van.

A Matrifen alkalmazása szülés alatt nem ajánlott, mert akut vagy posztoperatív fájdalom kezelésére nem alkalmazható (lásd 4.3 pont). Ezenfelül, mivel a fentanil átjut a placentán, a Matrifen szülés alatt történő alkalmazása az újszülött csecsemőnél légzésdepressziót eredményezhet.

Szoptatás

A fentanil kiválasztódik a humán anyatejbe, és szedációt, illetve légzésdepressziót okozhat a szoptatott csecsemőnél. Ezért a szoptatást a Matrifennel történő kezelés alatt, illetve a tapasz eltávolítását követően legalább 72 óráig fel kell függeszteni.

Termékenység

A fentanil fertilitásra gyakorolt hatásait illetően nincsenek klinikai adatok. Néhány, patkányokkal végzett vizsgálat csökkent fertilitást és megnövekedett embrionális mortalitás mutatott az anyára toxikus dózisok mellett (lásd 5.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Matrifen gyengítheti a potenciálisan veszélyes feladatok - mint például a gépjárművezetés vagy a gépek kezelése - elvégzéséhez szükséges mentális és/vagy fizikai képességeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Tizenegy klinikai vizsgálatban (egy kettős vak, placebokontrollos; 7 nyílt, aktívkontrollos; 3 nyílt, nem kontrollos) résztvevő, 1565 felnőtt és 289 gyermekgyógyászati betegnél vizsgálták a transzdermális fentanil biztonságosságát krónikus malignus vagy nem malignus fájdalomcsillapítás kezelése esetén. Ezek a vizsgálati alanyok legalább egy dózis transzdermális fentanilt kaptak, és tőlük nyerték a biztonságossági adatokat. Az ezekből a klinikai vizsgálatokból származó összesített biztonságossági adatok alapján a leggyakrabban jelentett (azaz ≥ 10%-os incidenciájú) mellékhatások a következők voltak: hányinger (35,7%), hányás (23,2%), székrekedés (23,1%), aluszékonyság (15,0%), szédülés (13,1%) és fejfájás (11,8%).

A transzdermális fentanil alkalmazása mellett az ezekben a klinikai vizsgálatokban jelentett mellékhatásokat, a fent említett mellékhatásokat is beleértve, valamint a forgalomba hozatalt követően jelentett mellékhatásokat az alábbi, 5. táblázat sorolja fel.

A feltüntetett gyakorisági kategóriák az alábbi megegyezés szerint kerülnek megadásra:nagyon gyakori (> 1/10), gyakori (> 1/ 100 - < 1/10), nem gyakori (>1/1 000 - < 1/100), ritka (> 1/10 000 - <1/1 000), nagyon ritka (< 1/10 000) nem ismert (a rendelkezésre álló klinikai adatokból nem állapítható meg). A szervrendszeri kategóriák szerinti mellékhatások az egyes gyakorisági kategóriákon belül csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

5. táblázat: Mellékhatások felnőtt és gyermekgyógyászati betegeknél
Szervrendszeri besorolás	Gyakorisági kategória
Nagyon gyakori	Gyakori	Nem gyakori	Ritka	Nem ismert
Immunrendszeri betegségek és tünetek		Túlérzékenység			Anaphylaxiás shock, anaphylaxiás reakció, anaphylaktoid reakció
Endokrin rendellenességek					Androgénhiány
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek		Étvágytalanság
Pszichiátriai kórképek		Insomnia, depresszió, szorongás, zavart tudatállapot, hallucináció	Izgatottság, dezorientáció, eufóriás hangulat		Delírium, függőség
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Somnolentia, szédülés, fejfájás	Tremor, paraesthesia	Hypaesthesia, convulsio (beleértve a klónusos convulsiókat és a grand mal convulsiókat), amnesia, csökkent tudatszint, tudatvesztés
Szembetegségek és szemészeti tünetek			Homályos látás	Miosis
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei		Vertigo
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek		Palpitatio, tachycardia	Bradycardia, cyanosis
Érbetegségek és tünetek		Hypertonia	Hypotonia
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek		Dyspnoe	Légzésdepresszió, respiratoricus distress	Apnoe, hypoventilatio	Bradypnoe
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Hányinger, hányás, székrekedés	Hasmenés, szájszárazság, hasi fájdalom, felhasi fájdalom, dyspepsia	Ileus, dysphagia	Subileus
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei		Hyperhidrosis, pruritus, bőrkiütés, erythema	Eczema, allergiás dermatitis, bőrbetegség, dermatitis, kontakt dermatitis
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei		Izomgörcsök	Izomrángás
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek		Vizelet retentio
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek			Erectilis dysfunctio, szexuális dysfunctio
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók		Fáradtság, perifériás oedema, gyengeség, rossz közérzet, hidegség érzés	Az alkalmazás helyén jelentkező reakció, influenzaszerű betegedés, testhőmérséklet megváltozásának érzése, az alkalmazás helyén jelentkező túlérzékenység, gyógyszer-megvonási szindróma, láz*	Az alkalmazás helyén jelentkező dermatitis, az alkalmazás helyén jelentkező eczema	Gyógyszertolerancia

^* Ez a gyakorisági kategória (nem gyakori) kizárólag a nem daganatos fájdalomban szenvedő, felnőtt és gyermekgyógyászati betegekkel végzett klinikai vizsgálatokban észlelt előfordulási gyakoriságok elemzésén alapul.

Gyermekek és serdülők

A Matrifen biztonságosságát 3 klinikai vizsgálatban résztvevő, 289, olyan gyermekgyógyászati betegnél értékelték (< 18 éves), akiket malignus vagy nem malignus eredetű krónikus vagy állandó fájdalom miatt kezeltek. Ezek a vizsgálati alanyok legalább egy dózis Matrifent kaptak, és tőlük nyerték a biztonságossági adatokat (lásd 5.1 pont).

A Matrifennel kezelt gyermekeknél és serdülőknél észlelt biztonságossági profil hasonló volt a felnőtteknél megfigyelthez. A súlyos betegség okozta fájdalom enyhítésére használt opioidok esetén várható kockázaton kívül nem azonosítottak más kockázatot a gyermekeknél és serdülőknél, és úgy tűnik, hogy 2 éves kortól a Matrifen előírásoknak megfelelő alkalmazása nem jelent semmilyen gyermekgyógyászat-specifikus kockázatot.

Az ebből a 3, gyermekgyógyászati betegekkel végzett klinikai vizsgálatból származó összesített biztonságossági adatok alapján a leggyakrabban jelentett (azaz ≥ 10%-os incidenciájú) mellékhatások a következők voltak: hányás (33,9%), hányinger (23,5%), fejfájás (16,3%), székrekedés (13,5%), hasmenés (12,8%) és pruritus (12,8%).

Gyógyszertolerancia

Ismétlődő alkalmazás esetén tolerancia alakulhat ki.

Gyógyszerfüggőség

A Matrifen ismétlődő alkalmazása még terápiás dózisban is gyógyszerfüggőséghez vezethet. A gyógyszerfüggőség kockázata a beteg egyéni kockázati tényezőinek, az adagolásnak és az opioid‑kezelés időtartamának függvényében változhat (lásd 4.4 pont).

Opioid-megvonási tünetek (mint például hányinger, hányás, hasmenés, szorongás, hidegrázás) néhány betegnél jelentkezhetnek, ha a korábban alkalmazott opioid-típusú fájdalomcsillapítót Matrifenre cserélik, vagy a kezelést hirtelen abbahagyják (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Terhesség alatt tartósan transzdermális fentanilt használó anyák újszülött csecsemőinél nagyon ritkán megvonási szindrómát jelentettek (lásd 4.6 pont).

Szerotonin‑szindróma eseteiről számoltak be, amikor a fentanilt erősen szerotonerg gyógyszerekkel adták egyidejűleg (lásd 4.4 és 4.5 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Panaszok és tünetek

A fentanil túladagolás manifesztációja a farmakológiai hatásainak fokozódása, és a legsúlyosabb hatás a légzésdepresszió. A fentanil túladagolása esetén toxicus leukoencephalopathiáról is beszámoltak.

Kezelés

A légzésdepresszió kezelésére azonnal ellenintézkedéseket kell tenni, beleértve a Matrifen tapasz eltávolítását és a beteg fizikai vagy verbális stimulálását is. Ezt specifikus opioid-antagonista, például naloxon adása követheti. A túladagolást követően fellépő légzésdepresszió tovább tarthat, mint az opioid antagonista hatása. Az intravénás antagonista adagok közötti intervallumokat gondosan kell megválasztani, mert a tapasz eltávolítása után is fennáll az újabb narkotizálás lehetősége. A naloxon ismételt adására vagy folyamatos infúziójára lehet szükség. A narkotikus hatás felfüggesztése a fájdalom akut megjelenését és katekolaminok felszabadulását eredményezheti.

Amennyiben azt a klinikai állapot indokolttá teszi, lehetőleg oropharyngealis vagy endotrachealis tubussal biztosítani kell és fent kell tartani az átjárható légutakat, oxigént kell adni, és szüksége esetén asszisztált vagy kontrollált gépi lélegeztetést kell végezni. A megfelelő testhőmérsékletet fent kell tartani, és a folyadékbevitelt biztosítani kell.

Ha súlyos vagy tartós hypotonia lép fel, mérlegelni kell a hypovolaemia lehetőségét, és az állapotot megfelelő parenteralis folyadékbevitellel rendezni kell.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: analgetikumok, opioidok, fenilpiperidin-származékok

ATC kód: N02AB03

Hatásmechanizmus

A fentanil egy opioid fájdalomcsillapító, ami elsősorban a μ-opioid receptorral lép kölcsönhatásba. Elsődleges terápiás hatása az analgézia és a szedáció.

Gyermekek és serdülők

A transzdermális fentanil biztonságosságát három nyílt elrendezésű vizsgálatban, 289, krónikus fájdalomban szenvedő, 2-17 éves gyermekgyógyászati betegnél értékelték. Közülük 80 gyermek 2-6 éves volt. Az ebben a 3 vizsgálatba bevont 289 beteg közül 110-nél kezdték a transzdermális fentanil -kezelést 12 mikrogramm/órás adagolással. Ebből a 110 betegből 23 (20,9%) kapott korábban <30 mg/nap oralis morfinnal ekvivalens opioidot, 66 (60,0%) kapott 30-44 mg/nap oralis morfinnal ekvivalens opioidot, és 12 (10,9%) kapott legalább 45 mg/nap oralis morfinnal ekvivalens opioidot, (9 beteg [8,2%] esetén nem állnak rendelkezésre adatok). A fennmaradó 179 betegnél 25 mikrogramm/óra és magasabb kezdő adagot alkalmaztak, közülük 174 (97,2%) kapott legalább 45 mg/nap oralis morfinnal ekvivalens opioidot. A fennmaradó 5, legalább 25 mikrogramm/óra kezdő adagot kapó beteg közül, akiknél a korábbi opioid dózis <45 mg/nap oralis morfinnal ekvivalens opioid volt, 1 (0,6%) kapott korábban <30 mg/nap oralis morfinnal ekvivalens opioidot, és 4 (2,.2%) kapott 30-44 mg/nap oralis morfinnal ekvivalens opioidot (lásd 4.8 pont).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A Matrifen folyamatos szisztémás fentanil-felszabadulást biztosít a 72 órás alkalmazási időszak alatt. A Matrifen alkalmazása után a rendszer alatti bőr felszívja a fentanilt, és a bőr felső rétegeiben egy fentanil-depó koncentrálódik. Ezt követően a fentanil bejuthat a szisztémás keringésbe. A polimer mátrix és a fentanil bőrrétegeken keresztül történő diffúziója biztosítja, hogy a felszabadulási sebesség viszonylag konstans. A rendszer és a bőrben lévő alacsonyabb koncentráció között fennálló koncentrációkülönbség határozza meg a gyógyszer felszabadulását. A transzdermális tapasz felhelyezése után a fentanil átlagos biohasznosulása 92%.

A Matrifen első alkalmazását követően a szérum fentanil-koncentráció fokozatosan emelkedik, általában 12-24 óra között válik egyenletessé, és a 72 órás alkalmazási időszak további idejében viszonylag állandó marad. A második 72 órás alkalmazás végére dinamikus egyensúlyi állapot kerül elérésre, és azonos méretű tapaszok rákövetkező alkalmazásai alatt fennmarad. Dinamikus egyensúlyi állapotot kialakító adagolási intervallum esetén az AUC- és C_max-értékek akkumuláció miatt megközelítőleg 40%-kal magasabbak, mint egyszeri alkalmazás után. A betegek olyan dinamikus egyensúlyi állapotú szérumkoncentrációt érnek el, amit a bőr permeabilitásának és a szervezet fentanil-clearance-ének egyéni variációja határoz meg. A plazmakoncentrációk nagyfokú egyének közötti variabilitását figyelték meg.

Egy farmakokinetikai modell arra utalt, hogy a szérum fentanil-koncentráció 14%-kal növekedhet (szélső értékek: 0-26%), ha az új tapaszt a javasolt, 72 órás alkalmazás helyett 24 óra múlva teszik fel.

A bőrhőmérséklet emelkedése fokozhatja a transzdermálisan alkalmazott fentanil felszívódását (lásd 4.4 pont). A Matrifen rendszer egyszeri alkalmazásának első 10 órája alatt a bőr hőmérsékletének egy alacsony hőmérsékletre állított melegítő párna segítségével történő emelése a fentanil átlagos AUC-értékét 2,2-szeresére, és a melegítés végén az átlagos koncentrációt 61%-kal emelte.

Eloszlás

A fentanil gyorsan eloszlik a különböző szövetekben és szervekben, amit a nagy eloszlási térfogat is jelez (3-10 l/kg a betegeknek történő intravénás adagolás után). A fentanil akkumulálódik a vázizomzatban és a zsírban, és lassan szabadul fel a vérbe.

Transzdermális fentanillal kezelt, egy daganatos betegekkel végzett vizsgálatban a plazmafehérje kötődés átlagosan 95% volt (szélső értékek: 77-100%). A fentanil könnyen átjut a vér-agy gáton. Átjut a placentán is, és kiválasztódik az anyatejbe.

Biotranszformáció

A fentanil magas clearance-ű hatóanyag, amit elsősorban a májban lévő CYP3A4 gyorsan és nagymértékben metabolizál. A fő metabolit, a norfentanil, és más metabolitok inaktívak. Úgy tűnik, a bőr nem metabolizálja a transzdermálisan bevitt fentanilt. Ezt humán keratinocyta sejtekkel végzett vizsgálatokban, és a klinikai vizsgálatokban határozták meg, amelyekben a rendszerből leadott dózis 92%-a adta azt a változatlan fentanilt, ami megjelent a szisztémás keringésben.

Elimináció

A tapasz 72 órán át történő alkalmazását követően a fentanil átlagos felezési ideje 20-27 óra közé esik. A tapasz eltávolítását követően a fentanil bőrdepóból történő folyamatos felszívódásának eredményeként a transzdermális alkalmazás után a fentanil felezési ideje megközelítőleg 2-3-szor hosszabb, mint intravénás alkalmazás után.

Intravénás alkalmazás után a vizsgálatokban a fentanil átlagos teljes clearance-értéke általánosságban 34 és 66 l/óra közé esik.

A fentanil intravénás alkalmazását követő 72 órán belül a dózis megközelítőleg 75%-a választódik ki a vizeletbe, és a dózis megközelítőleg 9%-a a székletbe. A kiválasztódás elsősorban metabolitok formájában történik, a kiválasztódott dózis kevesebb, mint 10%-a változatlan hatóanyag.

Linearitás/nem-linearitás

Az elért fentanil szérumkoncentrációk a transzdermális fentanil tapasz méretével arányosak. A transzdermális fentanil farmakokinetikai tulajdonságait nem változtatja meg az ismételt alkalmazás.

Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggések

Nagyfokú egyének közötti variabilitás észlelhető a fentanil farmakokinetikai tulajdonságaiban, a fentanil-koncentrációk, a terápiás- és a mellékhatások közötti összefüggésben, valamint az opioid toleranciában. A minimálisan hatásos fentanil-koncentráció függ a fájdalomintenzitástól és a korábban alkalmazott opioid-kezeléstől. A toleranciával mind a minimálisan hatásos koncentráció, mind a toxikus koncentráció növekszik. Ezért a fentanil optimális terápiás-koncentráció tartománya nem állapítható meg. Az egyéni fentanil-dózis módosítása a beteg válaszreakcióján és toleranciaszintjén kell, hogy alapuljon. Egy, az első tapasz alkalmazása és a dózis emelése utáni 12-24 órás latenciaidővel kell számolni.

Speciális populációk

Idősek

A fentanillal végzett intravénás vizsgálatok adatai arra utalnak, hogy idős betegeknél a clearance csökkenhet, a felezési idő megnyúlhat, és ők érzékenyebbek lehetnek a gyógyszerre, mint a fiatalabb betegek. Egy a transzdermális fentanillal végzett vizsgálatban az egészséges idős vizsgálati alanyoknál a fentanil farmakokinetikája nem tért el jelentősen az egészséges fiatal vizsgálati alanyoknál észlelttől, bár a szérum csúcskoncentrációk tendenciózusan alacsonyabbak voltak, és az átlagos felezési idők megközelítőleg 34 órára nyúltak. Az idős betegeknél gondosan ellenőrizni kell a fentanil toxicitás okozta tüneteket, és amennyiben szükséges, a dózist csökkenteni kell (lásd 4.4 pont).

Vesekárosodás

A vesekárosodás fentanil farmakokinetikájára gyakorolt hatása várhatóan korlátozott, mert a változatlan formájú fentanil vizelettel történő excretiója kevesebb, mint 10%, és nincsenek a vesék által kiválasztott, ismert aktív metabolitok. Ugyanakkor, mivel a beszűkült veseműködésnek a fentanil farmakokinetikai tulajdonságaira gyakorolt hatását nem vizsgálták, elővigyázatosság javasolt (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Májkárosodás

A májkárosodásban szenvedő betegeknél gondosan ellenőrizni kell a fentanil-toxicitás okozta tüneteket, és amennyiben szükséges, a transzdermális fentanil dózisát csökkenteni kell (lásd 4.4 pont). A transzdermális fentanillal kezelt, cirrhosisos betegekkel nyert, valamint a különböző mértékben károsodott májműködésű betegek esetén szimulált adatok arra utalnak, hogy a normális májműködésű betegekhez képest a fentanil-koncentráció növekedhet, és a fentanil-clearance csökkenhet. A szimulációk arra utalnak, hogy a Child-Pugh B stádiumú (Child-Pugh pontszám=8) májbetegségben szenvedő betegek dinamikus egyensúlyi állapotú AUC-je megközelítőleg 1,36-szor magasabb lehet, mint a normális májműködésű betegeké (A stádium; Child-Pugh pontszám=5,5). A C stádiumú májbetegségben szenvedő betegek esetén (Child-Pugh pontszám=12,5) az eredmények azt mutatják, hogy a fentanil-koncentráció minden egyes alkalmazással akkumulálódik, ami ezeknél a betegeknél dinamikus egyensúlyi állapot mellett megközelítőleg 3,72-szor magasabb AUC-hez vezet.

Gyermekek és serdülők

A fentanil-koncentrációkat több mint 250, 2-17 éves olyan gyermeknél mérték, akinél 12,5-300 mikrogramm/óra dózistartományban alkalmaztak fentanil tapaszt. A testtömegre történő korrekció után úgy tűnik, hogy a clearance (l/óra/kg) megközelítőleg 80%-kal magasabb a 2-5 éves gyermekeknél, és 25%-kal magasabb a 6-10 éves gyermekeknél, mint a 11-16 éves gyermekeknél, akiknél a clearance várhatóan a felnőttekéhez hasonló. Ezeket az eredményeket a gyermekgyógyászati betegekre vonatkozó dózisajánlások meghatározása esetén mérlegelni kell (lásd 4.2 és 4.4 pont).

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – ismételt adagolású dózistoxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.

Standard reprodukciós és fejlődéstoxicitási vizsgálatokat végeztek, parenteralisan adott fentanillal. Egy patkányokkal végzett vizsgálatban a fentanil nem befolyásolta a hím fertilitást. A nőstény patkányokkal végzett néhány vizsgálat csökkent fertilitást és fokozott embrionális mortalitást tárt fel.

Az embrióra gyakorolt hatások az anyai toxicitás következményei voltak, és nem a hatóanyagnak a fejlődő embrióra gyakorolt, közvetlen hatásai okozták. Két fajjal (patkányok és nyulak) végzett vizsgálatokban nem volt teratogén hatásokra utaló jel. Egy, a pre- és posztnatális fejlődési vizsgálatban az utódok túlélési aránya jelentősen csökkent az olyan dózisok mellett, amelyek kismértékben csökkentették az anyai testtömeget. Ez a hatás egyaránt lehet a megváltozott anyai gondoskodás, vagy a fentanilnak a kölykökre gyakorolt, közvetlen hatásának a következménye. Az utódok szomatikus fejlődésére és viselkedésére gyakorolt hatásokat nem észleltek.

A baktériumokkal és rágcsálókkal végzett mutagenitási vizsgálatok negatív eredményt adtak. Emlős sejteken in vitro a fentanil más opioid fájdalomcsillapítókhoz hasonló mutagén hatásokat indukált. A terápiás dózisok alkalmazása esetén a mutagén kockázat nem valószínű, mivel ezek a hatások csak magas koncentrációk mellett mutatkoznak.

Egy karcinogenitási vizsgálat (fentanil-hidroklorid naponkénti subcutan injekciója két éven keresztül, Sprague Dawley patkányoknál) nem jelzett semmilyen, onkogén potenciálra utaló eredményt.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

dipropilén-glikol

hidroxipropil-cellulóz

dimetikon

szilikon ragasztó (amin-rezisztens)

felszabadulást szabályozó membrán: etilén-vinil-acetát (EVA)

védőfilm: polietilén-tereftalát film (PET)

eltávolítható védőfilm: fluoro-polimer bevonatú poliészter film

jelölőfesték

6.2 Inkompatibilitások

A Matrifen tapadóképességével való interferencia megelőzéseként krém, olaj, testápoló vagy hintőpor nem alkalmazható azon a területen, ahová a Matrifen felragasztásra kerül.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Tapaszok egyenként fóliahegesztéssel készített papírból, alumíniumból és polietilén-tereftalátból (PET) álló gyermekbiztos védőtasakba csomagolva.

Tasakok dobozban.

Kiszerelések:

1, 2, 3, 4, 5, 8, 10, 16 és 20 db tapasz.

Nem feltétlenül kerül mindegyik kiszerelés kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

A megsemmisítésre vonatkozó utasítások:

A használt tapaszt a ragadó felülettel befelé össze kell hajtani, hogy önmagával összetapadjon, és biztonságos módon kell megsemmisíteni.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

A tapasz felhelyezése vagy levétele után vízzel kezet kell mosni.

Megjegyzés: (két üres kereszt) jelzés: a gyógyszer kábítószernek minősül.

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

Különleges rendelvényhez kötött, a külön jogszabály szerint kábítószerként és pszichotróp anyagként minősített gyógyszer (KP).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Istituto Gentili S.r.l.

Via San Giuseppe Cottolengo 15

20143 Milánó

Olaszország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI

OGYI-T-20288/46-54 12 mikrogramm/óra (1×, 2×, 3×, 4×, 5×, 8×, 10×, 16×, 20×)

OGYI-T-20288/55-63 25 mikrogramm/óra (1×, 2×, 3×, 4×, 5×, 8×, 10×, 16×, 20×)

OGYI-T-20288/64-72 50 mikrogramm/óra (1×, 2×, 3×, 4×, 5×, 8×, 10×, 16×, 20×)

OGYI-T-20288/73-81 75 mikrogramm/óra (1×, 2×, 3×, 4×, 5×, 8×, 10×, 16×, 20×)

OGYI-T-20288/82-90 100 mikrogramm/óra (1×, 2×, 3×, 4×, 5×, 8×, 10×, 16×, 20×)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2007. január 10.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2012. március 26.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. szeptember 30.