MELODYN 15 mg tabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Melodyn 15 mg tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

15 mg meloxikámot tartalmaz tablettánként.

Ismert hatású segédanyag: 86 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Tabletta.

Halványsárga, lapos felületű, kerek, metszett élű tabletta, egyik oldalon bemetszéssel ellátva.

Törési felülete halványsárga.

A tabletta egyenlő adagokra osztható.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

- Osteoarthrosis kiújulásának rövid távú tüneti kezelése.

- Rheumatoid arthritis (krónikus poliarthritis) hosszú távú tüneti kezelése.

- Spondylitis ankylopoetica (Bechterew-kór) tüneti kezelése.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A napi adag nem haladhatja meg a 15 mg-ot!

Akut osteoarthrosis kiújulása

A szokásos adag 7,5 mg/nap (egy 15 mg-os tabletta fele).

Amennyiben javulás nem észlelhető, az adagot fel lehet emelni napi 15 mg-ra.

Rheumatoid arthritis és spondylitis ankylopoetica

15 mg/nap (egy 15 mg-os tabletta).

A terápiás választól függően az adagot le lehet csökkenteni napi 7,5 mg-ra (egy 15 mg-os tabletta fele).

Különleges betegcsoportok

Idős betegek és mellékhatások előfordulása szempontjából fokozottan veszélyeztetett betegek (lásd 5.2 pont)

Idős betegeknél a rheumatoid arthritis és a spondilitis ankylopoetica hosszú távú kezelésekor a javasolt adag 7,5 mg/nap (egy 15 mg-os tabletta fele).

Nemkívánatos hatások fokozott kockázatának fennállásakor a javasolt kezdő adag 7,5 mg/nap (lásd 4.4 pont).

Vesebetegek (lásd 5.2 pont)

Súlyos veseelégtelenségben szenvedő dializált betegeknél a napi adag nem haladhatja meg a 7,5 mg-ot.

Enyhe, ill. közepes fokban beszűkült vesefunkció esetén (kreatinin-clearance > 25 ml/perc) nem kell az adagot csökkenteni. (A súlyos veseelégtelenségben szenvedő, nem dializált betegekre vonatkozó javaslatot lásd a 4.3 pontban.)

Májbetegek (lásd 5.2 pont)

Enyhe, ill. közepes fokú májbetegségben szenvedő betegeknél nem kell az adagot csökkenteni. (A súlyos májbetegekre vonatkozó javaslatot lásd a 4.3 pontban.)

Gyermekek és serdülők

A Melodyn biztonságosságát és hatásosságát 16 évnél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták.

A Melodyn alkalmazása ellenjavallt 16 évesnél fiatalabb gyermekeknél és serdülőknél (lásd 4.3 pont).

Ez a gyógyszer más adagolásban is létezik, aminek az alkalmazása megfelelőbb lehet.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A teljes napi adagot egy adagban kell bevenni vízzel vagy más folyadékkal, étkezés közben.

A nemkívánatos hatások csökkenthetők, ha a legkisebb hatékony adagot alkalmazzuk a tünetek kontrollálásához szükséges legrövidebb ideig. Rendszeres időközönként ellenőrizni kell, hogy szükség van-e a tünetek enyhítésére és a kezelésre adott választ, különösen, ha a beteg osteoarthritises.

4.3 Ellenjavallatok

• terhesség harmadik trimesztere (lásd a 4.6 pontot)

• 16 év alatti gyermekek és serdülőkorúak

• a meloxikámmal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység, vagy hasonló hatásmechanizmusú gyógyszerrel, pl. egy nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerrel (NSAID) vagy acetilszalicilsavval szembeni túlérzékenység. A meloxikámot nem szabad olyan betegnek adni, akinél acetilszalicilsav vagy más nem-szteroid gyulladáscsökkentő szer adásakor asthma, orrpolipok, angioedema vagy urticaria alakult ki.

• korábban nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerrel összefüggésbe hozható gastrointestinalis vérzés vagy perforáció fordult elő

• aktív vagy a kórelőzményben szereplő visszatérő peptikus fekély/vérzés (igazolt fekélyképződés vagy vérzés két vagy több esetben)

• súlyos májkárosodás

• súlyos, dialízissel nem kezelt veseelégtelenség

• gastrointestinalis vérzés, cerebrovascularis vérzés vagy egyéb vérzési rendellenesség

• súlyos szívelégtelenség

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A nemkívánatos hatások csökkenthetők, ha a legkisebb hatékony adagot alkalmazzuk a tünetek kontrollálásához szükséges legrövidebb ideig (lásd a 4.2 pontot, és alább a gastrointestinalis és cardiovascularis hatásokat).

Nem szabad a javasolt maximális napi adagot túllépni, ill. nem szabad egy másik nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerrel kombinálni a meloxikámot, akkor sem, ha a terápiás hatás nem megfelelő, mivel ennek terápiás előnye nem bizonyított, ugyanakkor fokozódhat a toxicitás. Kerülni kell a meloxikám és más nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek, beleértve a ciklooxigenáz-2 szelektív gátlók kombinálását.

A meloxikám nem alkalmas akut fájdalomcsillapítást igénylő betegek kezelésére.

Újra kell értékelni a terápiától várt klinikai előnyt, ha néhány nap múlva sem észlelhető javulás.

Rá kell kérdezni oesophagitis, gastritis és/vagy peptikus fekély esetleges korábbi előfordulására, mivel ezek teljes gyógyulása előtt a meloxikám kezelést nem szabad elkezdeni. Meloxikám kezelés alatt gondolni kell ezen betegségek esetleges kiújulására.

Gastrointestinalis hatások

Minden nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerrel kapcsolatban beszámoltak a kezelés alatt bármikor kialakuló, akár fatális kimenetelű gastrointestinalis vérzésről, fekélyképződésről vagy perforációról, bevezető tünetekkel vagy anélkül, azoknál a betegeknél is, akiknél még nem fordult elő súlyos gastrointestinalis esemény.

A gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés vagy perforáció kockázata nagyobb nagy adagok alkalmazásakor azoknál a betegeknél, akiknél már előfordult fekélybetegség, főként, ha ez vérzéssel vagy perforációval szövődött (lásd 4.3 pont), valamint időseknél is. Ezeknél a betegeknél, valamint egyidejűleg alacsony dózisú acetilszalicilsavat, vagy más, fokozott gastrointestinalis kockázattal járó gyógyszereket szedő betegeknél a kezelést a lehető legalacsonyabb adaggal kell kezdeni, valamint gyomorvédő szerek (pl. mizoprosztol vagy protonpumpa gátlók) hozzáadása is mérlegelendő (lásd alább és 4.5 pont).

Fel kell hívni azon betegek figyelmét, akiknél már előfordult gastrointestinalis toxicitás (különösen az idősekét), hogy azonnal jelezzék, ha szokatlan hasi tüneteket (elsősorban gastrointestinalis vérzést) tapasztalnak, főként a kezelés kezdetekor.

Fokozott elővigyázatosság javasolt, ha egyidejűleg a fekélyképződés vagy vérzés kockázatát növelő más gyógyszereket is szed a beteg, mint pl. a kuratív céllal, ill. geriátriában alkalmazott heparin, antikoagulánsok, pl. warfarin, vagy egyéb, nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek, beleértve a gyulladáscsökkentő (≥ 1 g egyszeri vagy ≥ 3 g teljes napi mennyiség) adagban alkalmazott acetilszalicilsavat is (lásd 4.5 pont).

Gastrointestinalis vérzés vagy fekély kialakulásakor abba kell hagyni a meloxikám kezelést.

Fokozott elővigyázatosság javasolt gastrointestinalis betegségekben, mint colitis ulcerosában vagy Crohn-betegségben szenvedő betegek NSAID kezelésekor, mivel alapbetegségük kiújulhat (lásd 4.8 pont).

Bőrreakciók

A meloxikám használatával kapcsolatban életveszélyes bőrreakciókat jelentettek, úgymint Stevens-Johnson szindróma (SJS) és toxicus epidermalis necrolysis (TEN). A betegeket tájékoztatni kell a jelekről és a tünetekről, valamint szoros megfigyelés alatt kell tartani a bőrreakciók kialakulása szempontjából. A SJS és a TEN kialakulásának kockázata a kezelés első heteiben a legmagasabb. A meloxikám szedését abba kell hagyni, amennyiben a SJS-ra vagy a TEN-re jellemző jelek, illetve tünetek kialakulnak (pl.: progrediáló bőrkiütések, amelyek gyakran hólyagokkal vagy nyálkahártya-léziókkal együtt jelentkeznek).

A SJS és a TEN kezelésekor a legjobb eredmények a korai diagnózis, valamint a lehetséges gyanúsított gyógyszerek szedésének azonnali abbahagyása esetén érhetők el. A gyógyszer szedésének korai megszakítása jobb prognózissal társul.

Ha a betegnél a meloxikám használatával összefüggő SJS vagy TEN alakul ki, a meloxikámot tilos újra alkalmazni a betegnél.

Máj és vesefunkciós értékek

Más nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerekhez hasonlóan esetenként beszámoltak szérum transzamináz, bilirubin vagy más májfunkciós értékek, ill. szérum kreatinin és karbamid-nitrogén emelkedésről és egyéb laboratóriumi eltérésekről. Ezek legtöbbször átmenetiek és enyhék voltak. Abba kell hagyni a meloxikám kezelést, és kivizsgálást kell elrendelni, ha ezek az eltérések jelentős mértékűek és tartósan fennállnak.

Funkcionális veseelégtelenség

A renális prosztaglandinok vazodilatatív hatásának gátlása és a következményes csökkent glomeruláris filtráció miatt a nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek funkcionális veseelégtelenséget okozhatnak, amely általában tartós hatás. Ez a nemkívánatos hatás dózisfüggő. A kezelés elején, ill. az adag emelése után javasolt a diurézis és a vesefunkció fokozott ellenőrzése az alábbi rizikófaktorok fennállása esetén:

• idősek

• ACE gátlók, angiotenzin-II antagonisták, szartánok, diuretikumok egyidejű szedése (lásd 4.5 pont)

• bármilyen okból kialakuló hypovolaemia

• congestiv szívelégtelenség

• veseelégtelenség

• nephrosis szindróma

• lupus nephropathia

• súlyos májbetegség (szérum albumin < 25 g/l vagy Child-Pugh pontszám ≥ 10)

Ritkán a nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek interstitialis nephritist, glomerulonephritist, renalis medullaris necrosist vagy nephrosis szindrómát okozhatnak.

Hemodializált, végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a meloxikám adagja nem haladhatja meg a 7,5 mg-ot (egy fél 15 mg-os tabletta). Enyhe, ill. közepes fokban beszűkült vesefunkció esetén (kreatinin‑clearance > 25 ml/perc) nem kell az adagot csökkenteni.

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások

Hypertoniás és/vagy enyhe-közepes fokú congestiv szívelégtelenségben szenvedő betegeket ellenőrizni kell, ill. megfelelő tanácsokkal kell ellátni őket, mivel NSAID kezelés mellett beszámoltak folyadékretencióról, ill. oedema képződésről.

Javasolt a veszélyeztetett betegek vérnyomásának klinikai monitorozása a kezelés megkezdése előtt, különösen a meloxikám kezelés kezdeti szakaszában.

Klinikai vizsgálatokból származó adatok, valamint epidemiológiai adatok arra utalnak, hogy egyes nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek alkalmazásakor (főként nagy dózisú és hosszan tartó kezelés esetén) kis mértékben megnő az artériás thromboticus események (pl. a myocardialis infarctus vagy a stroke) kockázata. Ez a kockázat a meloxikám vonatkozásában megfelelő adatok hiányában nem kizárható.

Nem megfelelően kontrollált hypertoniában, congestiv szívelégtelenségben, ischaemiás szívbetegségben, perifériás artériás betegségben és/vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegeknek csak gondos mérlegelés után szabad a meloxikámot beállítani. Cardiovascularis rizikófaktorok fennállásakor (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás) is hasonló körültekintés javasolt egy hosszú távú kezelés elkezdése előtt.

Nátrium, kálium és vízretenció

Az NSAID kezelés nátrium, kálium és vízretenciót okozhat, valamint megzavarhatja a diuretikumok nátriuretikus hatását. Továbbá csökkentheti az antihipertenzívumok vérnyomáscsökkentő hatását (lásd 4.5 pont). Ezen hatások következtében egyes betegeknél oedema, hypertonia vagy szívelégtelenség alakulhat ki, ill. a meglévő tünetek romolhatnak. Ezért fokozott kockázat esetén szoros klinikai megfigyelés javasolt (lásd 4.2 és 4.3 pont).

Hyperkalaemia

Diabetes fennállásakor vagy káliumszintet ismerten emelő gyógyszerek egyidejű szedésekor hyperkalaemia alakulhat ki (lásd 4.5 pont). Ezen esetekben javasolt a káliumszint rendszeres ellenőrzése.

Egyéb figyelmeztetések és óvintézkedések

Idős, ill. legyengült betegek a nemkívánatos hatásokat általában rosszabbul tolerálják, ezért szoros megfigyelésük javasolt. Más nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerekhez hasonlóan különös elővigyázatosság javasolt idős betegek kezelésekor, akiknél gyakran fordul elő vese, máj vagy szívbetegség. Időseknél gyakrabban jelentkezik nemkívánatos hatás NSAID kezelés mellett, főként gastrointestinalis vérzés és perforáció, amely halálhoz vezethet (lásd 4.2 pont).

Más nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerekhez hasonlóan a meloxikám elfedheti a fertőző betegségek tüneteit.

Más ciklooxigenáz / prosztaglandin szintézis gátló gyógyszerekhez hasonlóan a meloxikám hátrányosan befolyásolhatja a termékenységet, ezért szedése nem javasolt terhességet tervező nőknek. Mérlegelni kell a meloxikám elhagyását azoknál a nőknél, akik nehezen esnek teherbe vagy meddőség miatt kivizsgálás alatt állnak.

Laktóz-intolerancia

Ez a készítmény laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, laktóz-intoleranciában vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Gyógyszerkölcsönhatás vizsgálatokat csak felnőtteknél végeztek.

Farmakodinámiás kölcsönhatások:

Egyéb nem-szteroid gyulladásgátlók (NSAID szerek) és acetilszalicilsav ≥ 3 g/nap

Többféle NSAID szerrel történő kombináció, köztük az acetilszalicilsav gyulladáscsökkentő (≥ 1 g egyszeri és ≥ 3 g teljes napi mennyiség) adagban történő adása nem javasolt (lásd 4.4 pont). Többféle NSAID szerek egyidejű alkalmazásakor a szinergista hatás miatt fokozódhat a gastrointestinalis fekélyképződés és vérzés kockázata.

Kortikoszteroidok (pl. glükokortikoidok)

Kortikoszteroidokkal történő egyidejű adás esetében fokozott óvatosság szükséges a vérzés vagy gastrointestinalis fekély fokozott kockázata miatt.

Antikoagulánsok vagy heparin geriátriában alkalmazva, illetve kuratív dózisban

Fokozott vérzésveszély, a thrombocyta funkció gátlása és a gyomor-nyombél nyálkahártya károsodása miatt. Az NSAID-ok fokozhatják az antikoagulánsok, pl. warfarin hatásait (lásd 4.4 pont). NSAID-ok és antikoagulánsok, ill. a heparin együttes adása a geriátriában vagy kuratív dózisban nem javasolt (lásd 4.4 pont).

A heparin alkalmazásának fennmaradó eseteiben fokozott óvatosság szükséges a vérzési kockázat növekedése miatt. Amennyiben ez a kombináció nem kerülhető el, szoros INR kontroll javasolt.

Thrombolitikumok és thrombocyta gátló szerek

Fokozott a vérzéskockázat a thrombocyta funkció gátlás és a gastroduodenalis nyálkahártya károsodása miatt.

Szelektív szerotonin visszavétel gátló szerek (SSRI)

Gastrointestinalis vérzés fokozott kockázata.

Diuretikumok, ACE gátlók és angiotenzin II receptor antagonisták:

A nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek csökkenthetik a diuretikumok és más antihipertenzív szerek hatását. Beszűkült vesefunkciójú betegeknél (pl. kiszáradt vagy beszűkült vesefunkciójú idős betegeknél) az ACE gátlók vagy angiotenzin II receptor antagonisták, ill. ciklooxigenáz gátló szerek egyidejű alkalmazásakor tovább romolhat a vesefunkció, akár akut veseelégtelenség is kialakulhat, amely azonban általában reverzibilis. Ezért ilyen kombináció alkalmazásakor fokozott elővigyázatosság javasolt, főként időseknél. Fontos a megfelelő hidrálás és mérlegelendő a vesefunkció rendszeres ellenőrzése az egyidejű kezelés beállításakor, ill. később is (lásd 4.4 pont).

Egyéb antihipertenzív szerek (pl. béta-blokkolók)

A vazodilatatív hatású prosztaglandinok gátlása miatt csökkenhet a béta-blokkolók antihipertenzív hatása.

Kalcineurin inhibitorok (pl. ciklosporin, takrolimusz)

A nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek fokozhatják a kalcineurin inhibitorok nefrotoxicitását a renalis prosztaglandinokra kifejtett hatásaik miatt. Egyidejű kezeléskor ellenőrizni kell a vesefunkciót, főként időseknél.

Intrauterin eszközök

A nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek csökkenthetik az intrauterin fogamzásgátló eszközök hatékonyságát, azonban e tekintetben még további bizonyítékokra van szükség.

Farmakokinetikai kölcsönhatások: Meloxikám hatása más gyógyszerek farmakokinetikájára

Lítium

A lítium csökkent renalis ürülése révén a nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek megemelhetik a lítium vérszintjét, amely toxikus szintet érhet el. Nem javasolt a lítium és a nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek egyidejű alkalmazása (lásd a 4.4 pontot). Ha ez a kombináció nem elkerülhető, javasolt a lítiumszint szoros ellenőrzése a meloxikám kezelés beállításakor, módosításakor és abbahagyásakor.

Metotrexát

A nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek csökkenthetik a metotrexát tubularis szekrécióját, amely a metotrexát plazmakoncentrációjának megemelkedéséhez vezet. Ezért nagy dózisú (>15 mg/hét) metotrexát kezelésre beállított betegeknél egyidejű NSAID kezelés nem javasolt (lásd 4.4 pont).

Alacsony dózisú metotrexát kezelés esetén is gondolni kell az NSAID készítmények és a metotrexát között kialakuló kölcsönhatások lehetőségére, főként beszűkült vesefunkciójú betegeknél. Amennyiben a kombinált kezelés nem kerülhető el, rendszeresen ellenőrizni kell a vérképet és a vesefunkciót. Fokozott elővigyázatosság javasolt, ha az NSAID készítmény és a metotrexátot beadása között kevesebb, mint három nap telik el, mivel megemelkedhet a metotrexát plazmakoncentrációja és toxicitása.

Az egyidejű meloxikám kezelés nem befolyásolta a metotrexát (15 mg/hét) farmakokinetikáját, azonban figyelembe kell venni, hogy az NSAID kezelés fokozhatja a metotrexát hematológiai toxicitását (lásd fent) (lásd 4.8 pont).

Farmakokinetikai kölcsönhatások: Más gyógyszerek hatása a meloxikám farmakokinetikájára

Kolesztiramin

A kolesztiramin felgyorsítja a meloxikám eliminációját az enterohepaticus keringés megszakításával, amelynek következtében a meloxikám clearance-e 50%-kal megnő, felezési ideje pedig 13 ± 3 órára csökken le. Ez a kölcsönhatás klinikailag releváns.

Antacidumok, cimetidin és digoxin egyidejű alkalmazásakor nem figyeltek meg klinikailag releváns farmakokinetikai kölcsönhatásokat.

4.6 Terhesség és szoptatás

Terhesség

A prosztaglandin szintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrionális/magzati fejlődést. Epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok arra utalnak, hogy koraterhességben prosztaglandin szintézis gátló szerek alkalmazásakor nagyobb az abortusz, a szívfejlődési rendellenességek és a gastroschisis kockázata. A cardiovascularis malformációk abszolút kockázata kevesebb, mint 1%-ról kb. 1,5%-ra emelkedett. Úgy tűnik ez a kockázat az adaggal és a kezelés tartamával együtt nő.

Állatokban prosztaglandin szintézis gátló szer alkalmazásakor megnőtt a pre- és posztimplantációs veszteség és az embrio-foetalis halálozás. Továbbá, állatokban az organogenezis ideje alatt alkalmazott prosztaglandin szintézis gátló szer hatására megnőtt a különböző malformációk kockázata, beleértve a cardiovascularis malformációkat.

A terhesség első és második trimesztere alatt a meloxikám nem adható, csak ha ez egyértelműen szükséges. Ha a meloxikámot olyan nő szedi, aki terhességet tervez, vagy ha ezt a szert a terhesség első és második trimesztere alatt alkalmazzák, akkor a lehető legkisebb adagot a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni.

A terhesség harmadik trimeszterében alkalmazott prosztaglandin szintézis gátló szerek az alábbi magzati hatásokat idézhetik elő:

• cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus korai zárása és pulmonalis hypertonia)

• vesekárosodás, amely veseelégtelenséghez vezethet oligo-hydramniosissal

És a terhesség végén az alábbi hatásokat idézhetik elő az anyában és az újszülöttben:

• az antiaggregációs hatás miatt megnőhet a vérzési idő, amely nagyon alacsony adagok mellett is előfordulhat

• a méhkontrakciók gátlása, amely miatt a szülés később indul be vagy elhúzódik

Következésképpen a meloxikám alkalmazása ellenjavallt a terhesség harmadik trimesztere alatt.

Szoptatás

Nincsen tapasztalat meloxikámmal, de ismert, hogy a nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek bejutnak az anyatejbe. Ezért a szoptató nők esetében kerülni kell az alkalmazást.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Nem végeztek specifikus vizsgálatokat a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekkel összefüggésben, de a farmakodinámiás profil és a nemkívánatos gyógyszerhatások alapján a meloxikámnak valószínűleg nincs, vagy elhanyagolható hatása van ezekre a képességekre.

Ugyanakkor amennyiben látási zavarok vagy álmosság, forgó jellegű szédülés vagy egyéb központi idegrendszeri panasz jelentkezik, ajánlott tartózkodni fokozott figyelmet igénylő tevékenységektől (pl. vezetéstől és gépek kezelésétől).

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

1. Biztonsági profil összefoglalása

Klinikai vizsgálatokból származó adatok, valamint epidemiológiai adatok arra utalnak, hogy egyes nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek alkalmazásakor (főként nagy dózisú és hosszan tartó kezelés esetén) kis mértékben megnő az artériás thromboticus események (pl. a myocardialis infarctus vagy a stroke) kockázata (lásd 4.4 pont).

Beszámoltak NSAID kezelés során oedema, hypertonia és szívelégtelenség kialakulásáról.

A leggyakrabban előforduló nemkívánatos hatások gastrointestinalis jellegűek. Akár halálhoz vezető peptikus fekély, perforáció vagy gastrointestinalis vérzés fordulhat elő, főként időseknél (lásd 4.4 pont). Előfordult továbbá émelygés, hányás, fokozott gázképződés, székrekedés, dispepsia, hasi fájdalom, melaena, haematemesis, stomatitis ulcerosa, colitis és Crohn-betegség kiújulása (lásd 4.4 pont). Ritkábban gastritisről is beszámoltak.

2. Nemkívánatos hatások táblázata

A nemkívánatos gyógyszerhatások következőkben ismertetett gyakorisági adatai 27 klinikai vizsgálat során bejelentett mellékhatások előfordulásán alapulnak, legalább 14 napos kezelést követően. Az információ naponta 7,5 vagy 15 mg adagban szájon alkalmazott meloxikámmal kezelt, 15197 beteg bevonásával végzett, legfeljebb egy évig tartó klinikai vizsgálatok adatain alapul.

A felsorolás tartalmazza azokat a nemkívánatos gyógyszerhatásokat is, amelyekre a készítmény forgalomba hozatala után érkezett bejelentésekből derült fény.

A mellékhatásokat gyakoriság szerint a következő, egyezményes kategóriákba csoportosították:

Nagyon gyakori  1/10

Gyakori  1/100 - < 1/10

Nem gyakori  1/1000 - < 1/100

Ritka  1/10 000 - < 1/1000

Nagyon ritka < 1/10 000

Nem ismert a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg

MedDRA szervrendszer	Gyakoriság	Mellékhatás
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Nem gyakori	Anaemia
Ritka	A vérkép eltérései (beleértve a különböző típusú fehérvérsejtek számát) Leukocytopenia Thrombocytopenia
Nagyon ritka	Agranulocytosis (lásd c pont)
Immunrendszeri betegségek és tünetek	Nem gyakori	Anafilaxiás vagy anafilaktoid reakcióktól eltérő allergiás reakciók.
Nem ismert	Anafilaxiás/ anafilaktoid reakciók
Pszichiátriai kórképek	Ritka	Hangulatváltozások Rémálmok
Nem ismert	Zavartság Tájékozódási zavar
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	Fejfájás
Nem gyakori	Szédülés Álmosság
Szembetegségek és szemészeti tünetek	Ritka	Látászavarok, a homályos látást is beleértve Conjunctivitis
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei	Nem gyakori	Vertigo
Ritka	Tinnitus
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	Ritka	Palpitatio
Szívelégtelenséget NSAID kezeléssel összefüggésben jelentettek.
Érbetegségek és tünetek	Nem gyakori	Vérnyomás emelkedése (lásd 4.4 pont) Kipirulás
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Ritka	Asthmás rohamokat észleltek egyes, acetilszalicilsavra vagy egyéb NSAID-okra allergiás betegeknél
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Nagyon gyakori	Dispepsia Hányás Hányinger Hasi fájdalom Székrekedés Flatulentia Hasmenés
Nem gyakori	Occult vagy makroszkópikus gastrointestinalis vérzés Gastritis Stomatitis Böfögés
Ritka	Colitis Gastroduodenalis fekély Oesophagitis
Nagyon ritka	Gastrointestinalis perforáció
Nem ismert	Pancreatitis
Az esetleges gastrointestinalis vérzés, fekély vagy perforáció néha súlyos és halálos kimenetelű lehet, főleg idősek esetében (lásd 4.4 pont).
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	Nem gyakori	Átmeneti májműködési zavar (pl. transzamináz- vagy bilirubin szint emelkedése)
Nagyon ritka	Hepatitis
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Nem gyakori	Angioedema Viszketés Bőrkiütés
Ritka	Urticaria
Nagyon ritka	Dermatitis bullosa Erythema multiforme Súlyos bőrreakciók: Stevens-Johnson szindrómát (SJS) és toxicus epidermalis necrolysist (TEN) jelentettek (lásd 4.4 pont)
Nem ismert	Fényérzékenységi reakció
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek	Nem gyakori	Nátrium- és vízretenció Hyperkalaemia (lásd 4.4 és 4.5 pont) A vesefunkciós vizsgálatok kóros eredménye (szérum-kreatinin és/vagy szérum-karbamidszint emelkedése)
Nagyon ritka	Akut, funkcionális veseelégtelenség, főként rizikófaktorokkal rendelkező betegeknél (lásd 4.4 pont)
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Nem gyakori	Oedema, beleértve az alsó végtagi oedemát

c) Kiválasztott mellékhatások leírása

Meloxikám és egyéb potenciálisan myelotoxicus szerekkel történő együttes kezelés során beszámoltak agranulocytosis nagyon ritka eseteiről (lásd a 4.5 pontot).

d) Nemkívánatos hatások, amelyeket még nem észleltek a készítménnyel kapcsolatban, de a gyógyszercsoporttal összefüggésbe hozott, általánosan elfogadott nemkívánatos hatások

Organikus vesekárosodás, amely akut veseelégtelenséghez vezethet: nagyon ritka esetekben beszámoltak interstitialis nephritisről, akut tubularis necrosisról, nephrosis szindrómáról és papillaris necrosisról (lásd 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Akut NSAID túladagolás során jelentkező tünetek a letargia, álmosság, émelygés, hányás és epigastrialis fájdalom, amelyek szupportív kezelés mellett általában reverzibilisek. Előfordulhat gastrointestinalis vérzés is.

Súlyos mérgezés hypertoniát, akut veseelégtelenséget, májműködési zavart, légzésdepressziót, kómát, convulsiókat, cardiovascularis összeomlást és szívmegállást okozhat.

Anafilaxiás jellegű reakciókról beszámoltak terápiás NSAID adagok mellett és túladagolás kapcsán is.

NSAID túladagolás esetén tüneti és szupportív kezelést kell alkalmazni. Egy klinikai vizsgálatban kimutatták, hogy naponta háromszor adagolt 4 g orális kolesztiramin felgyorsítja a gyógyszer kiürülését.

Súlyos gastrointestinalis tüneteket antacidumokkal vagy H2 - receptor antagonistákkal lehet kezelni.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Nem-szteroid gyulladásgátlók és reuma elleni készítmények

ATC kód: M01AC06

Hatásmechanizmus

A meloxikám az oxikám családba tartozó nem-szteroid gyulladáscsökkentő szer (NSAID), amelynek gyulladáscsökkentő, analgetikus és antipiretikus hatása van.

A meloxikám gyulladáscsökkentőt hatását különböző gyulladásos modellekben igazolták. Más nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerekhez hasonlóan, a meloxikám pontos hatásmechanizmusa nem ismert. Minden nem-szteroid gyulladáscsökkentő szernek (beleértve a meloxikámot) azonban van egy közös hatása, a prosztaglandinok (ismert gyulladásos mediátorok) bioszintézisét gátolják.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A meloxikám jól felszívódik a gastrointestinalis traktusból, amely megmutatkozik az orális kapszulák adagolása során mért jelentős mértékű abszolút biohasznosulásban (89%). Kimutatták, hogy a tabletták, az orális szuszpenziók és a kapszulák bioekvivalensek.

Egy egyszeri adag meloxikám beadása után szuszpenzió esetén az átlagos maximális plazmakoncentráció 2 órán belül kialakul, míg szolid orális készítményeknél (kapszuláknál, tablettáknál) 5-6 órán belül.

Ismételt adagoláskor az egyensúlyi állapot 3-5 napon belül kialakul. Napi egyszeri adagolás során a gyógyszer plazmakoncentrációjának maximális-minimális értéke közti ingadozása viszonylag kis mértékű, a 7,5 mg-os adag esetén 0,4-1,0 µg/ml, a 15 mg-os adag esetén pedig 0,8 – 2,0 µg/ml között van (C_min és C_max egyensúlyi állapotban). Egyensúlyi állapotban a meloxikám maximális plazmakoncentrációja a tabletta, kapszula és orális szuszpenzió bevétele után 5-6 órán belül alakul ki. Az orálisan bevett meloxikám felszívódását nem befolyásolja az egyidejűleg elfogyasztott étel.

Eloszlás

A meloxikám nagyon erősen kötődik plazmafehérjékhez, főként az albuminhoz (99%). A meloxikám bejut a synovialis folyadékba, ahol koncentrációja kb. fele a plazmakoncentrációnak. A megoszlási térfogat alacsony, átlagosan 11 liter. Az interindividuális variáció kb. 30-40%.

Biotranszformáció

A meloxikám jelentős mértékben metabolizálódik a májban. Négy különböző metabolitot azonosítottak a vizeletben, amelyek farmakodinamikailag mind inaktívak. A fő metabolit, az 5’‑karboximeloxikám (az adag 60%-a) egy köztes metabolit az 5’-hidroximetilmeloxikám (az adag 9 %-a) oxidációja révén keletkezik. In vitro vizsgálatok arra utalnak, hogy a CYP2C9 izoenzim fontos, a CYP3A4 pedig minimális szerepet tölt be ebben a metabolikus útvonalban. Valószínűleg a beteg peroxidáz aktivitása felelős a másik két metabolitért, amelyek a beadott adag 16%-át és 4%-át teszik ki.

Elimináció

A meloxikám döntően metabolitok formájában ürül, és egyenlő mennyiségben található a vizeletben és a székletben. A beadott napi adag kevesebb, mint 5%-a ürül változatlan formában a széklettel, míg a vizeletben az anyavegyület csak nyomokban mutatható ki.

Az átlagos eliminációs felezési idő kb. 20 óra. A teljes plazma clearance átlagosan 8 ml/perc.

Linearitás/nem-linearitás

A meloxikámnak terápiás adagban (7,5-15 mg), orális vagy intramuscularis adagolás során lineáris farmakokinetikája van.

Speciális populációk

Máj- / veseelégtelenségben szenvedő betegek

Enyhe, ill. közepes fokú máj- vagy vesebetegség nem befolyásolja érdemben a meloxikám farmakokinetikáját. Végstádiumú veseelégtelenségben a megoszlási térfogat növekedése miatt megemelkedhet a szabad meloxikám koncentrációja, ezért a napi adag nem haladhatja meg a 7,5 mg-ot (lásd 4.2 pont).

Idősek

Idősebb betegeknél a plazma-clearance egyensúlyi állapotban kissé alacsonyabb, mint fiatalabb egyéneknél.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Preklinikai vizsgálatokban a meloxikám toxikológiai profilja a többi nem-szteroid gyulladáscsökkentő szer profiljával azonos volt: gastrointestinalis fekélyek és eróziók, renalis papillaris necrosis magas adagok krónikus adagolása mellett két állatfajban.

Patkányokon végzett orális reproduktív vizsgálatokban, az anya vonatkozásában toxikus, 1 mg/ttkg-os vagy magasabb adagok mellett csökkent ovulációt, a beágyazódás gátlását és embriotoxikus hatásokat (fokozott reszorpciót) figyeltek meg.

A patkányon és nyúlon elvégzett reprodukciós toxicitási vizsgálatok során a per os adott meloxikám 4 mg/ttkg, ill. 80 mg/ttkg dózishatárig nem fejtett ki teratogén hatást.

Ezek az adagok a klinikai adagot (7,5-15 mg) 10-5-ször haladták meg mg/ttkg alapján, 75 kg-os személlyel számolva.

A terhesség végén foetotoxicus hatások fordultak elő, amely minden prosztaglandin szintézis gátlóra jellemző.

Sem in vitro, sem in vivo nem észleltek mutagén hatást.

Nem észleltek karcinogén hatást patkányokban és egerekben a klinikai adagoknál jóval nagyobb adagok mellett.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

vízmentes kolloid szilícium-dioxid

magnézium-sztearát

hidegen duzzadó keményítő

nátrium-citrát

kukoricakeményítő

laktóz-monohidrát

mikrokristályos cellulóz

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

5 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

10, 20, 30, 50 vagy 100 tabletta PVC/PVDC-Al buborékcsomagolásban, dobozban.

Nem feltétlenül kerül mindegyik kiszerelés kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Nincsenek különleges előírások.

Megjegyzés:

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

G.L. Pharma GmbH

8502 Lannach, Schlossplatz 1

Ausztria

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-9794/01 (10x)

OGYI-T-9794/02 (30x)

OGYI-T-9794/03 (50x)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2004. szeptember 30.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2010. október 26.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2018. március 26.