1. A GYÓGYSZER NEVE

Meloxicam Goodwill 15 mg/1,5 ml oldatos injekció

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

10 mg meloxikámot tartalmaz milliliterenként.

15 mg meloxikámot tartalmaz ampullánként 1,5 ml oldatban.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció.

Sárga, kissé zöldes árnyalatú, 8,4–8,9 pH értékű, 1091–1334 mOsmol/kg ozmolalitású oldat.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Meloxicam Goodwill alkalmazása a következő kórképek és állapotok akut exacerbációjának kezdeti, valamint rövid távú, tüneti kezelésére javallt, ha más alkalmazás (az orális vagy a rectalis kezelés) valamilyen okból nem megfelelő:

• rheumatoid arthritis;

• spondylitis ankylopoetica.

A Meloxicam Goodwill injekció alkalmazása felnőtteknél javallott.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Egy 15 mg-os injekció naponta egyszer.

A NAPI 15 MG-OS DÓZIS NEM LÉPHETŐ TÚL.

Általában a kezelés első napján egy injekció adható, nagyon indokolt, kivételes esetben (azaz ha más alkalmazás az orális vagy rectalis adagolás nem lehetséges), az alkalmazás időtartama maximum 2-3 nappal meghosszabbítható.

A mellékhatások gyakoriságának minimalizálása érdekében a lehető legkisebb dózist kell alkalmazni, a lehető legrövidebb ideig (lásd 4.4 pont).

A beteg igényét a tünetek enyhítésére és a terápiára adott választ időnként újra ellenőrizni kell.

Különleges betegcsoportok

Idősek (lásd 5.2 pont)

Időseknél a javasolt dózis 7,5 mg naponta (egy 1,5 ml-es ampulla fele) (lásd még 4.2 és 4.4 pont).

A mellékhatások szempontjából fokozott kockázatú betegek (lásd 4.4 pont)

Azoknál a betegeknél, akiknél fokozott a mellékhatások kockázata, pl. gastrointestinalis vagy cardiovascularis betegség szerepel az anamnézisükben, a kezelést napi egyszer 7,5 mg-os dózissal kell kezdeni (egy 1,5 ml-es ampulla fele).

Vesekárosodás (lásd 5.2 pont)

A készítmény hemodialízist nem igénylő, súlyos vesekárosodásban ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Hemodializált, végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegek esetében a maximális napi dózis nem haladhatja meg a 7,5 mg-ot (egy 1,5 ml-es ampulla fele).

A veseműködés enyhe és közepes fokú károsodása esetén (vagyis, ha a betegek kreatinin-clearance-e 30–90 ml/perc), nem szükséges az dózist csökkenteni.

Májkárosodás (lásd 5.2 pont)

Nem kell a dózist csökkenteni enyhe és közepes májkárosodás esetén (súlyos májkárosodás vonatkozásában lásd a 4.3 pontot).

Gyermekek és serdülők

A Meloxicam Goodwill 15 mg/1,5 ml oldatos injekció alkalmazása ellenjavallt 18 évnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében (lásd 4.3 pont).

Az alkalmazás módja:

Kizárólag intramuscularis alkalmazásra.

A Meloxicam Goodwill 15 mg/1,5 ml oldatos injekciót lassan a farizom felső külső negyedébe, mélyen az izomba fecskendezve kell beadni, az szigorúan aszeptikus feltételeknek megfelelően. Ismételt beadás esetén célszerű a jobb és bal oldalt felváltva használni az injekció beadásához. Az injekció beadása előtt meg kell győződni arról, hogy a tű vége nincs érben.

Az injekció beadását azonnal abba kell hagyni, ha beadásakor nagyon erős fájdalom jelentkezik.

Csípőprotézis esetén az injekciót a másik oldalra kell beadni.

A kezelést szájon át (tablettával) kell folytatni.

4.3 Ellenjavallatok

A gyógyszer a következő esetekben ellenjavallt:

• a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

• a terhesség harmadik trimesztere alatt (lásd 4.6 pont „Termékenység, terhesség és szoptatás”);

• 18 évnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében;

• túlérzékenység hasonló hatású vegyületekkel, pl. nem-szteroid gyulladásgátlókkal (NSAID-okkal), acetilszalicilsavval szemben. Nem adható meloxikám azoknak a betegeknek, akiknél acetilszalicilsav vagy más NSAID adását követően asthmás panaszok jelentkeztek, orrpolip, angiooedema vagy urticaria alakult ki;

• NSAID-kezeléssel összefüggésbe hozható gastrointestinalis vérzés vagy perforáció az anamnézisben;

• aktív, vagy az anamnézisben szereplő kiújult peptikus fekély/vérzés (egymástól független fekélyes/vérzéses epizód két vagy több bizonyított esete);

• súlyos májkárosodás;

• nem dializált, súlyos vesekárosodás;

• gastrointestinalis vérzés, az anamnézisben szereplő cerebrovascularis vérzés vagy egyéb vérzéses betegség;

• véralvadási zavarok, vagy egyidejű véralvadásgátló kezelés (az ellenjavallat a beadás módja miatt áll fenn);

• súlyos szívelégtelenség;

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.2 pont és alább a gastrointestinalis valamint cardiovascularis és cerebrovascularis kockázatokat).

Az ajánlott maximális napi dózis nem léphető túl még abban az esetben sem, ha a kívánt terápiás hatást nem sikerült elérni, továbbá nem adható kiegészítésként más NSAID sem, mert ez fokozhatja a toxicitást, ugyanakkor a terápiás előnye nem bizonyított. Kerülni kell a meloxikám és egyéb NSAID‑ok, köztük a szelektív cikloxigenáz‑2-gátlók egyidejű alkalmazását.

A meloxikám nem alkalmas akut fájdalom csillapítását igénylő betegek kezelésére.

Amennyiben javulás néhány nap alatt sem következik be, újra kell értékelni a kezelés klinikai hasznosságát.

Ha a beteg anamnézisében oesophagitis, gastritis és/vagy peptikus fekély szerepel, a meloxikám kezelést csak a fennálló állapot teljes gyógyulása után szabad megkezdeni. Az ilyen betegeknél rutinszerűen figyelemmel kell kísérni a betegség esetleges kiújulását a meloxikám kezelés során, valamint azoknál a betegeknél is, akiknek a múltban ilyen típusú betegségük volt.

Gastrointestinalis hatások

Mindegyik NSAID alkalmazásakor, a kezelés ideje alatt bármikor, előzetes figyelmeztető tünetekkel vagy az anamnézisben szereplő súlyos gyomor-bélrendszeri szövődmények után, ill. mindezek hiányában is felléphet potenciálisan fatális kimenetelű tápcsatornavérzés, fekélyképződés vagy perforáció.

A gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés vagy perforáció kockázata az NSAID-ok dózisának emelésével arányosan nő, különösen idős korban és azon betegek esetében, akik anamnézisében vérzéssel vagy perforációval együtt jelentkező fekély szerepel (lásd 4.3 pont). Ezen betegek a legkisebb dózissal kezdjék a terápiát. Protektív szerekkel (pl. mizoprosztollal vagy protonpumpa‑gátlókkal) történő kombinációs kezelés is megfontolandó ezeknél a betegeknél és azoknál is, akik egyidejűleg alacsony dózisú acetiszalicilsav kezelésben részesülnek vagy más, gastrointestinalis kockázatot valószínűleg növelő szert kapnak (lásd lentebb és 4.5 pont).

Ha a betegek, különösen az idősek anamnézisében gastrointestinalis toxicitás szerepel, minden szokatlan hasi tünetet (a tápcsatornavérzést kiemelten) jelentsen orvosának, különösen a kezelés kezdeti szakaszában.

Azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg alkalmaznak bizonyos gyógyszereket, amelyek növelhetik a fekélyképződés vagy a vérzés kockázatát, mint pl. a terápiás dózisú ill. idős betegeknek adott heparin, egyéb, nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek, vagy ≥ 500 mg egyszeri vagy ≥ 3 g napi dózisban alkalmazott acetilszalicilsav esetében a meloxikámmal történő kezelés nem javasolt (lásd 4.5 pont).

Ha a meloxikám‑kezelés alatt gastrointestinalis vérzés, vagy fekély alakul ki, akkor a kezelést abba kell hagyni.

Az NSAID-okat fokozott óvatossággal szabad alkalmazni, ha a beteg anamnézisében gastrointestinalis betegség szerepel (pl. colitis ulcerosa vagy Crohn-betegség), mivel ezek az állapotok bármikor kiújulhatnak (lásd 4.8 pont).

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások

Megfelelő tanáccsal kell ellátni és gondos megfigyelés alatt kell tartani azokat a magas vérnyomásban és/ vagy enyhétől középsúlyosig terjedő pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegeket, akiknek anamnézisében NSAID kezeléssel összefüggésbe hozható folyadékvisszatartás és oedema szerepel.

Javasolt a veszélyeztetett betegek vérnyomásának klinikai monitorozása a kezelés megkezdése előtt és különösen a meloxikám kezelés kezdeti szakaszában.

Klinikai és epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok szerint egyes NSAID‑ok – köztük a meloxikám – alkalmazása során kis mértékben fokozódhat az artériás thrombotikus események (pl. myocardialis infarctus és stroke) kialakulásának kockázata, különösen nagyobb dózisok hosszabb ideig történő alkalmazása esetén. Elegendő adat hiányában ezt a kockázatot a meloxikámmal kapcsolatosan nem lehet kizárni.

Kontrollálatlan hypertonia, pangásos szívelégtelenség, előrehaladott ischaemiás szívbetegség, perifériás artériás érbetegség és/vagy cerebrovascularis betegség esetén a meloxikám csak gondos mérlegelés után alkalmazható. Hasonló megfontolásra van szükség, mielőtt cardiovascularis (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás) rizikófaktorral rendelkező betegek hosszútávú kezelését kezdik el.

Bőrreakciók

A meloxikám alkalmazása kapcsán életveszélyes bőrreakciókról számoltak be, amilyen a Stevens–Johnson-szindróma (SJS) és a toxicus epidermalis necrolysis (TEN). Fel kell hívni a betegek figyelmét a tünetekre, és szorosan ellenőrizni kell őket, hogy nem jelentkeznek-e náluk a bőrreakciók. A SJS, ill. TEN megjelenésének a kockázata a kezelés első heteiben a legnagyobb. Hogyha a SJS vagy TEN tünetei (vagyis a gyakran hólyagosodással és nyálkahártya-elváltozásokkal kísért progresszív bőrkiütések) jelentkeznek, akkor a meloxikám kezelést abba kell hagyni. A SJS, ill. TEN kezelésében a legjobb eredmények akkor érhetőek el, ha korán diagnosztizálják, és a gyanúba fogott gyógyszerrel történő kezelést azonnal abbahagyják. A korai megszüntetés jobb prognózissal társul. Hogyha egy beteg esetében a meloxikám alkalmazása kapcsán SJS vagy TEN alakult ki, akkor a beteg soha többé nem kaphat meloxikámot.

Mindig ugyanott jelentkező (fix) gyógyszerkiütések (fixed drug eruption, FDE) eseteit jelentették a meloxikám alkalmazásával összefüggésben.

A meloxikám alkalmazásának újraindítása nem javasolt olyan betegeknél, akik anamnézisében meloxikámmal összefüggő FDE szerepel. Előfordulhat keresztreakció más oxikámokkal.

Máj- és vesefunkciós paraméterek

Az NSAID-ok többségéhez hasonlóan, esetenként meloxikám alkalmazásakor is észlelték a szérum transzamináz aktivitás és a szérum-bilirubinszint emelkedését, ill. a májműködés egyéb paramétereinek a kórossá válását; megfigyelték a szérum kreatinin- és a vér karbamidszintjének az emelkedését és más laboratóriumi zavarok kialakulását is. Ezek az eltérések az esetek többségében csekély mértékűek és múló jellegűek voltak. A laboratóriumi értékek jelentős mértékű vagy tartós kóros emelkedése esetén le kell állítani a meloxikám kezelést és ellenőrző vizsgálatokat kell végezni.

Funkcionális veseelégtelenség

Az NSAID-ok a renalis prosztaglandinok értágító hatásának gátlásával funkcionális veseelégtelenséget válthatnak ki a glomerulus filtráció csökkentése révén. Ez a nemkívánatos hatás dózisfüggő.

A kezelés elkezdésekor vagy a dózis emelése után a veseműködés gondos ellenőrzése javasolt, többek között a vizeletmennyiség monitorozásával, az alábbi rizikófaktorokkal rendelkező betegek esetében:

• idős betegek;

• egyidejű kezelés pl. ACE–gátlókkal, angiotenzin-II-antagonistákkal, zartánokkal, diuretikumokkal (lásd 4.5 pont „Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók”);

• hypovolaemia (a kiváltó októl függetlenül);

• pangásos szívelégtelenség;

• veseelégtelenség;

• nephrosis szindróma;

• lupus nephropathia;

• súlyos májműködési zavar (a szérum-albuminszint<25 g/l, vagy a Child-Pugh pontszám≥10).

Az NSAID-ok szórványosan előidézhetnek interstitialis nephritist, glomerulonephritist, vesevelő-necrosist vagy nephrosis szindrómát.

Hemodializált, végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a meloxikám dózisa nem haladhatja meg a 7,5 mg-ot. Enyhe ill. közepes fokú vesekárosodás esetén (kreatinin‑clearance 30–90 ml/perc) nem kell a dózist csökkenteni.

Nátrium-, kálium- és vízretenció

NSAID-ok alkalmazása során nátrium-, kálium-, és vízretenció alakulhat ki, továbbá ezek a gyógyszerek gátolhatják a vizelethajtók nátriumürítő hatását. Ezen kívül gyengülhet a vérnyomáscsökkentők vérnyomáscsökkentő hatása is (lásd 4.5 pont). Mindez oedemát, szívelégtelenséget és hypertoniát idézhet elő vagy súlyosbíthat, ill. súlyosbíthatja ezeknek a kórképeknek a kórlefolyását az arra hajlamos betegeknél. Következésképpen szükséges a veszélyeztetett betegek klinikai ellenőrzése (lásd 4.2 és 4.3 pont).

Hyperkalaemia

A hyperkalaemia kialakulását elősegítheti diabetes vagy más káliumszintet növelő egyidejű kezelés (lásd 4.5 pont). Ezekben az esetekben a kálium értékeket rendszeresen ellenőrizni kell.

Pemetrexeddel történő kombináció

A pemetrexedet kapó, enyhe-közepes fokú veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a meloxikám alkalmazását meg kell szakítani pemetrexed kezelés előtt 5 nappal, és nem adható meloxikám a pemetrexed kezelés napján, és utána még legalább 2 napig (lásd 4.5 pont).

Egyéb figyelmeztetések és óvintézkedések

Az idősek és a rossz általános állapotú vagy legyengült betegek gyakran kevésbé tolerálják a mellékhatásokat, ezért gondos megfigyelés alatt kell tartani őket. Más NSAID-okhoz hasonlóan különleges óvatosság szükséges idősek kezelése során, ugyanis az életkor előrehaladtával gyakoribbá válnak a vese-, a máj-, ill. a szívműködés zavarai. Időskorban gyakrabban fordulnak elő az NSAID-okkal tapasztalt mellékhatások, különösen a gastrointestinalis vérzés és perforáció, melyek fatális kimenetellel is járhatnak (lásd 4.2 pont).

A meloxikám, az NSAID-ok többségéhez hasonlóan, elfedheti egy háttérben fennálló fertőzés tüneteit.

A többi intramuscularisan beadott NSAID-hoz hasonlóan tályog és necrosis alakulhat ki a beadás helyén.

A meloxikám alkalmazása károsíthatja a női termékenységet és ezért nem javasolt az olyan nők esetében, akik gyermek vállalását tervezik. Éppen ezért azon nők esetében, akiknek fogamzással kapcsolatos nehézségei vannak, illetve akik terméketlenség miatt kivizsgáláson esnek át, fontolóra kell venni a meloxikám elhagyását (lásd 4.6 pont).

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz 1,5 ml-es ampullánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Hyperkalaemiával kapcsolatos kockázatok

Bizonyos gyógyszerek, ill. terápiás csoportok elősegítik a hyperkalaemia kialakulását, ilyenek a káliumsók, a káliumot visszatartó diuretikumok, az angiotenzinkonvertáló enzim (ACE) gátlók, az angiotenzin II-receptor antagonisták, a nem-szteroid gyulladáscsökkentők, a (kis molekulasúlyú, illetve nem frakcionált) heparinok, a ciklosporin, a takrolimusz, továbbá a trimetoprim.

A hyperkalaemia kezdete attól függhet, hogy vannak-e társuló, további tényezők.

A kockázat fokozott, ha a fenti gyógyszereket meloxikámmal együtt alkalmazzák.

Farmakodinámiás kölcsönhatások

Egyéb nem-szteroid gyulladásgátlók (NSAID szerek és acetilszalicilsav)

Többféle NSAID szerrel történő kombináció, köztük az acetilszalicilsav ≥ 500 mg egyszeri vagy ≥ 3 g napi dózisban történő együtt adása nem javasolt (lásd 4.4 pont).

Kortikoszteroidok (pl. glükokortikoidok)

A kortikoszteroidokkal történő együttes alkalmazás körültekintést igényel, mivel fokozott a gyomor-bélrendszeri fekélyképződés, ill. a vérzés kockázata.

Orális antikoagulánsok ill. heparin

Fokozott vérzésveszély a vérlemezke funkció gátlása és a gastroduodenalis nyálkahártya károsodása miatt. Az NSAID-ok fokozhatják az antikoagulánsok (pl. warfarin) hatásait (lásd 4.4 pont). NSAID-ok és antikoagulánsok ill. a terápiás dózisú heparin együttes adása, ill. geriátriai alkalmazása nem javasolt. Az intramuscularis alkalmazás miatt az antikoagulánsokkal kezelt betegek esetében a meloxikám injekció alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 és 4.4 pontok).

A heparin alkalmazásának fennmaradó eseteiben (például: megelőző jelleggel) fokozott óvatosság szükséges a vérzési kockázat növekedése miatt.

Trombolítikumok és thrombocyta-aggregáció-gátlók

A vérlemezke-funkció gátlása és a gastroduodenalis nyálkahártya károsodása miatt nő a vérzés kockázata.

Szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI-k)

Fokozott a gyomor-bélrendszeri vérzés kockázata.

Diuretikumok, ACE-gátlók és angiotenzin-II-antagonisták

Az NSAID-ok csökkenthetik a diuretikumok és más antihipertenzív gyógyszerek hatását. Egyes (pl. dehidrált, vagy idős) csökkent veseműködésű betegeknél a ciklooxigenáz-gátló szerek és ACE-gátló vagy angiotenzin‑II-antagonista egyidejű adása tovább ronthatja a vesefunkciót, akár akut veseelégtelenség is kialakulhat, ami azonban általában reverzibilis. Ezért ezt a kombinációt óvatosan kell alkalmazni, különösen idős betegeknek. A betegeket megfelelően hidrálni kell és az együttes terápia megkezdése után a vesefunkciót ellenőrizni kell, de később is rendszeres időközönként ellenőrzésre van szükség (lásd 4.4 pont).

Egyéb vérnyomáscsökkentő gyógyszerek (pl. béta-blokkolók)

Ami ez utóbbiakat illeti, a béta-blokkolók vérnyomáscsökkentő hatása is csökkenhet (az értágító hatású prosztaglandinok gátlása miatt).

Kalcineurin-gátlók (pl. ciklosporin, takrolimusz)

Az NSAID-ok a vesében a prosztaglandin-szintézis befolyásolásával fokozhatják a kalcineurin-gátlók nephrotoxikus hatását, ezért kombinált kezelés esetén a veseműködés monitorozása szükséges. Ajánlott a veseműködés gondos ellenőrzése, különösen idős betegek esetében.

Deferazirox

A meloxikám és deferazirox egyidejű alkalmazása növelheti a gastrointestinalis mellékhatások kockázatát. Ezen gyógyszerek kombinálása esetén óvatosan kell eljárni.

Farmakokinetikai kölcsönhatások (a meloxikám hatása más gyógyszerek farmakokinetikájára)

Lítium

Beszámoltak arról, hogy az NSAID szerek (a lítium renalis kiválasztásának a csökkentése révén) növelik a lítium szintjét a vérben, ami toxikus értéket érhet el. A lítium és az NSAID szerek együttes alkalmazása nem javasolt (lásd 4.4 pont). Ha ez a kombináció szükségesnek látszik, akkor a meloxikám kezelés megkezdésekor, a dózis módosításakor és a kezelés abbahagyásakor is gondosan ellenőrizni kell a lítium vérszintjét.

Metotrexát:

Az NSAID szerek csökkentik a metotrexát tubularis szekrécióját, és ezzel megnövelik a metotrexát plazmakoncentrációját. Ebből a megfontolásból a nagy (heti 15 mg feletti) dózisú metotrexát kezelést kapó betegek esetében az NSAID szerek egyidejű alkalmazása nem javasolt (lásd 4.4 pont).

Szintén tekintetbe kell venni az NSAID készítmények és a metotrexát közötti kölcsönhatás kockázatát azon betegek esetében, akik a metotrexát kis dózisait kapják, különösen, ha károsodott a veseműködésük. Amennyiben szükséges a kombinált kezelés, akkor ellenőrizni kell a kvantitatív vérképet és a vesefunkciót. Óvatosan kell eljárni, ha 3 napon belül adnak NSAID szert és metotrexátot, mert ebben az esetben a metotrexát vérszintje megemelkedhet, és toxikus hatásai fokozódhatnak.

Bár az egyidejű meloxikám terápia nem befolyásolta releváns mértékben a (heti 15 mg) metotrexát farmakokinetikáját, tekintettel kell lenni arra, hogy a NSAID szerekkel történő kezelés felerősítheti a metotrexát vérképzőszervi toxikus hatásait (lásd fent) (lásd 4.8 pont).

Pemetrexed

45–79 ml/perc közötti kreatinin-clearance esetén a meloxikám és pemetrexed egyidejű alkalmazása esetén a pemetrexed adása előtt 5 napig, aznap, majd utána 2 napig szünetelteni kell a meloxikám alkalmazását. Hogyha szükséges a meloxikám és a pemetrexed kombinálása, akkor szorosan ellenőrizni kell a betegeket, különös tekintettel a csontvelő-szuppresszióra és a gastrointestinalis mellékhatásokra. Súlyos vesekárosodás (30 ml/perc alatti kreatinin-clearance) esetén a meloxikám és a pemetrexed együttes adása nem ajánlott.

A normál veseműködésű (kreatinin-clearance ≥ 90 ml/perc) betegekben a meloxikám 15 mg-os dózisai csökkentik a pemetrexed eliminációját, ennek következtében növelik a pemetrexed mellékhatásainak az előfordulását. Ezért óvatosságra van szükség, ha 15 mg meloxikámot pemetrexeddel egyidejűleg alkalmaznak az ép veseműködésű (kreatinin-clearance ≥ 90 ml/perc) betegek esetében.

Farmakokinetikai kölcsönhatások (más gyógyszerek hatása a meloxikám farmakokinetikájára)

Kolesztiramin

A kolesztiramin az enterohepatikus körforgás megszakításával felgyorsítja a meloxikám eliminációját, ezáltal 50%-kal növeli a meloxikám clearance-ét, és felezési idejét 13±3 órára csökkenti. Ez a kölcsönhatás klinikai szempontból jelentős.

Farmakokinetikai kölcsönhatások (a meloxikám és más gyógyszerek kombinációjának hatása a farmakokinetikára)

Orális antidiabetikumok (szulfonilureák, nateglinid)

A meloxikám csaknem teljesen a májmetabolizmuson keresztül eliminálódik, ennek a folyamatnak a közel kétharmada a (CYP) P450 enzimeken keresztül történik (a fő út a CYP 2C9, a CYP 3A4 kisebb mértékben vesz részt a folyamatban), egyharmada pedig egyéb utakon, például peroxidáz oxidáción keresztül. A farmakokinetikai interakció lehetőségére akkor kell gondolni, ha a meloxikámot olyan szerekkel adják együtt, amelyek gátolják a CYP 2C9 és/vagy CYP 3A4 enzimeket, vagy a metabolizmusuk ezeken az enzimeken történik. A CYP 2C9-en keresztül létrejövő interakcióra például az orális antidiabetikumok (szulfonilureák, nateglinid) esetében lehet számítani, és ez ezen szerek és a meloxikám plazmaszintjének emelkedéséhez vezethet. Az egyidejűleg meloxikámot és szulfonilureákat vagy nateglinidet kapó betegeknél gondosan kell monitorozni a hypoglycaemia kialakulását.

A meloxikám és az egyidejűleg adott antacidok, cimetidin, digoxin között nem mutattak ki klinikai szempontból jelentős farmakokinetikai kölcsönhatásokat.

Gyermekek és serdülők

Gyógyszerkölcsönhatás vizsgálatokat csak felnőtteknél végeztek.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A prosztaglandin‑szintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrió, illetve a magzat fejlődését. Az epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok arra utalnak, hogy a prosztaglandin szintézist gátló szerek korai terhességben történő alkalmazása után megnő a vetélés és a szívfejlődési rendellenességek és gastroschisis rizikója. A cardiovascularis fejlődési rendellenességek abszolút kockázata kevesebb, mint 1%-ról kb. 1,5%-ra nőtt. Azt tartják, hogy a kockázat a dózissal és a kezelés időtartamával együtt növekszik. Állatkísérletekben kimutatták, hogy a prosztaglandin‑szintézist gátló szer alkalmazása a beágyazódás előtti és utáni veszteséggel, és az embrió, illetve a magzat elhalásával járt. Ezen kívül arról is beszámoltak, hogy megnőtt a különféle – így a cardiovascularis – fejlődési rendellenességek gyakorisága azoknak az állatoknak az esetében, amelyeknek prosztaglandin-szintézist gátló szert adtak az organogenezis időszakában.

A terhesség 20. hetétől kezdődően a meloxikám alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül – a második trimeszterben végzett kezelést követően – ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt.

A terhesség első és második trimeszterében a Meloxicam Goodwill 15 mg/1,5 ml oldatos injekció nem alkalmazható, hacsak nem feltétlenül szükséges. Amennyiben a meloxikámot terhességet tervező nő alkalmazza, vagy a terhesség első és második trimeszterében van rá szükség, akkor a lehető legkisebb dózist kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig. Megfontolandó az oligohydramnion és ductus arteriosus-szűkület antenatalis monitorozása, ha a meloxikám-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. A Meloxicam Goodwill injekció alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion és ductus arteriosus szűkület észlelése esetén.

A terhesség harmadik trimeszterében a prosztaglandin‑szintézist gátló valamennyi szer a következő veszélyeknek teszi ki

* a magzatot:

• cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus Botalli korai záródásával és pulmonalis hypertoniával),

• veseműködési zavar, ami oligo-hydramnionnal járó veseelégtelenségig progrediálhat (lásd fent);

* valamint a következő veszélyeket jelenti az anyára és az újszülöttre a terhesség végén:

• a vérzési idő esetleges megnyúlása, anti-aggregációs hatás, mely már nagyon kis dózisok alkalmazása esetén is fellép,

• a méh összehúzódásainak a gátlása, ami késlekedő, illetve elhúzódó szülést eredményez.

Következésképpen a meloxikám alkalmazása ellenjavallt a terhesség harmadik trimesztere alatt (lásd 4.3 és 5.3 pont).

Szoptatás

Noha a meloxikámmal nincs külön tapasztalat emberben, ismeretes, hogy a NSAID szerek kiválasztódnak az anyatejbe. A meloxikámot kimutatták laktáló állatok anyatejében. Ezért a szoptató nők esetében a meloxikám alkalmazása nem javasolt.

Termékenység

A ciklooxigenáz-/prosztaglandinszintézis bármely ismert gátló gyógyszeréhez hasonlóan a meloxikám alkalmazása károsíthatja a női termékenységet és ezért nem javasolt az olyan nők esetében, akik gyermek vállalását tervezik. Éppen ezért azon nők esetében, akiknek fogamzással kapcsolatos nehézségei vannak, illetve akik terméketlenség miatt kivizsgáláson esnek át, fontolóra kell venni a meloxikám elhagyását.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Nem végeztek specifikus vizsgálatokat a gyógyszer vezetési képességekre és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre kifejtett hatásait illetően. A farmakodinamikai profil és a jelentett mellékhatások alapján azonban a meloxikámnak nincs, vagy csak elhanyagolható hatása van ezekre a képességekre. Mindazonáltal, ha látászavar (például homályos látás), aluszékonyság, szédülés vagy egyéb központi idegrendszeri zavarok lépnek fel, kerülni kell a fenti tevékenységeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

1. Általános leírás

Klinikai vizsgálatok és epidemiológiai adatok alapján, egyes NSAID-ok alkalmazása során kismértékben fokozódhat az artériás thrombotikus szövődmények (pl. myocardialis infarctus, stroke) kockázata, különösen nagyobb dózisok alkalmazása és hosszú távú kezelés esetén (lásd 4.4 pont).

Oedema, hypertonia és szívelégtelenség kialakulásáról számoltak be NSAID kezeléssel összefüggésben.

A leggyakrabban észlelt mellékhatások gyomor-bélrendszeri természetűek. Peptikus fekély, perforáció, gyomor-bélrendszeri vérzés fordulhat elő, olykor fatális kimenetellel – különösen idősek esetében (lásd 4.4 pont). Hányinger, hányás, hasmenés, bélgázosság, székrekedés, emésztési zavar, hasi fájdalom, melaena, haematemesis, stomatitis ulcerosa kialakulásáról, colitis és Crohn-betegség heveny fellángolásáról (lásd 4.4 pont) számoltak be kezelés után. Gastritist ritkábban észleltek.

Súlyos bőrreakciók (SCARs): Stevens–Johnson-szindróma (SJS) és a toxicus epidermalis necrolysis (TEN) kialakulásáról számoltak be (lásd 4.4 pont).

A nemkívánatos gyógyszerhatások következőkben ismertetett gyakorisági adatai 27, egyenként legalább 14 napos kezelést alkalmazó klinikai vizsgálat során bejelentett mellékhatások előfordulásán alapulnak. Az információ naponta 7,5 vagy 15 mg dózisban szájon át alkalmazott meloxikámmal kezelt 15 197 beteg bevonásával végzett, legfeljebb 1 évig tartó klinikai vizsgálat adatain alapul.

A felsorolás tartalmazza azokat a nemkívánatos gyógyszerhatásokat is, amelyekre a készítmény forgalomba hozatala után érkezett bejelentésekből derült fény.

A mellékhatásokat gyakoriság szerint a következő, egyezményes kategóriákba csoportosították:

Nagyon gyakori (1/10);

Gyakori (1/100 – <1/10);

Nem gyakori (1/1000 – <1/100);

Ritka ( 1/10 000 – <1/1000);

Nagyon ritka (<1/10 000),

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

b) A mellékhatások táblázatos felsorolása

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek:

Nem gyakori: Anaemia

Ritka: Vérsejtszám-rendellenességek (beleértve a differenciált fehérvérsejtszámot is): leukopenia, thrombocytopenia.

Nagyon ritkán agranulocytosisról számoltak be (lásd c pont).

Immunrendszeri betegségek és tünetek:

Nem gyakori: Az anafilaxiás/anafilaktoid reakcióktól különböző egyéb allergiás reakciók

Nem ismert: Anafilaxiás sokk, anafilaxiás/ anafilaktoid reakciók

Pszichiátriai kórképek:

Ritka: Hangulati zavarok, rémálmok

Nem ismert: Zavart állapotok, a tájékozódás zavara

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: Fejfájás

Nem gyakori: Szédülékenység, álmosság

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

Ritka: Látászavarok, a homályos látást is beleértve; conjunctivitis.

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei:

Nem gyakori: Vertigo

Ritka: Tinnitus

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:

Ritka: Palpitatio

Szívelégtelenséget NSAID kezeléssel összefüggésben jelentettek.

Érbetegségek és tünetek:

Nem gyakori: Vérnyomás-emelkedés (lásd 4.4 pont), kipirulás

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:

Ritka: Acetilszalicilsavra vagy más NSAID-okra allergiás egyéneknél asztmás rohamokat észleltek.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Nagyon gyakori: Emésztőrendszeri betegségek, úgy mint dyspepsia, émelygés, hányás, hasi fájdalom, székrekedés, flatulencia, hasmenés

Nem gyakori: Okkult vagy makroszkópos tápcsatornavérzés, stomatitis, gastritis, böfögés

Ritka: Colitis, gastroduodenalis fekély, oesophagitis

Nagyon ritka: Gastrointestinalis perforáció

Nem ismert: Pancreatitis

A gastrointestinalis vérzés, a fekély vagy a perforáció néha súlyos és potenciálisan fatális kimenetelű lehet, különösen idős betegeken (lásd 4.4 pont).

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nem gyakori: Májműködési zavarok (pl. magas transzamináz- vagy bilirubinszint)

Ritka: Hepatitis

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:

Nem gyakori: Angiooedema, pruritus, bőrkiütés

Ritka: Stevens–Johnson-szindróma, toxikus epidermalis necrolysis, urticaria

Nagyon ritka: Bullosus dermatitis, erythema multiforme

Nem ismert: Fényérzékenység, mindig ugyanott jelentkező (fix) gyógyszerkiütés (lásd 4.4 pont)

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek:

Nem gyakori: Nátrium- és vízretenció, hyperkalaemia, (lásd 4.4 és 4.5 pont), a vesefunkciós vizsgálatok kóros eredménye (magas szérum-kreatinin- és/vagy szérum‑karbamidszint).

Nagyon ritka: Akut veseelégtelenség, különösen a rizikófaktorokkal rendelkező betegeknél (lásd 4.4 pont).

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

Nem ismert: Női terméketlenség, megkésett peteérés

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók:

Gyakori: Duzzanat az injekció beadásának, fájdalom az injekció beadásának helyén.

Nem gyakori: Oedema, ideértve az alsó végtagok oedemáját is.

c) Információ egyes súlyos és/vagy gyakori mellékhatásokra vonatkozóan

Nagyon ritka esetben agranulocytosis kialakulását észlelték meloxikámmal és más potenciálisan myelotoxikus hatású gyógyszerekkel történő kezelés során (lásd 4.5 pont).

d) Mellékhatások, melyeket a készítménnyel kapcsolatban még nem figyeltek meg, de amelyek általánosan elfogadottan arra a gyógyszercsoportra jellemzőek, melyhez a meloxikám is tartozik

Organikus vesekárosodás, mely valószínűen akut veseelégtelenséget okoz: nagyon ritka esetben beszámoltak interstitialis nephritis, akut tubularis necrosis, nephrosis szindróma és papillaris necrosis kialakulásáról (lásd 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

Az akut NSAID túladagolás tünetei a következők lehetnek: letargia, álmosság, émelygés, hányás és epigastrialis fájdalom, mely általában reverzibilis támogató kezelés esetén jelentkezik. Gastrointestinalis vérzés előfordulhat. Súlyos mérgezés hypertensiot, akut veseelégtelenséget, májműködési zavart, légzésdepressziót, kómát, görcsöket, cardiovascularis kollapszust és szívmegállást okozhat. Anafilaktoid reakciók a szokásos NSAID dózisok alkalmazása esetén is kialakulnak, tehát túladagolás esetén is előfordulhatnak.

Kezelés

A betegeket NSAID túladagolás után tüneti és támogató kezelésben kell részesíteni. Egy klinikai vizsgálatban a meloxikám fokozott ürülését érték el naponta háromszor adott 4 g orális kolesztiraminnal.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Gyulladásgátlók és rheumaellenes szerek, Oxikámok

ATC kód: M01A C06

A meloxikám az oxikámok csoportjába tartozó nem-szteroid gyulladásgátló (NSAID) gyógyszer, gyulladásgátló, fájdalom- és lázcsillapító hatással rendelkező vegyület.

A meloxikám gyulladásgátló hatását a gyulladás klasszikus kísérletes modelljein bizonyították. A többi NSAID-hoz hasonlóan a hatás pontos mechanizmusa nem ismert. Azonban van legalább egy hatásmechanizmus, mely az összes NSAID-ra (köztük a meloxikámra) jellemző: ezek a vegyületek mind gátolják a gyulladásos mediátorként ható prosztaglandinok bioszintézisét.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A meloxikám intramuscularis alkalmazás után teljesen felszívódik az orális beadáshoz hasonlítva 100%-ban, ezért az im. kezelésről az orálisra váltáskor nem kell módosítani a dózist. 15 mg intramuscularis beadása után a csúcs plazmakoncentráció mintegy 1,6–1,8 mikrogramm/ml és a beadás után 1–6 órán belül alakul ki.

Eloszlás

A meloxikám nagyon erősen (99%-ban) kötődik a plazmafehérjékhez, lényegében az albuminhoz.

A meloxikám bejut a synovialis folyadékba, ahol a koncentráció megközelítőleg a plazmakoncentráció felét éri el.

A megoszlási tér kicsiny, átlagosan 11 liter im. vagy iv. adást követően, és 7–20% körüli nagyságrendű egyéni változékonyságot mutat.

A meloxikám ismételt, szájon át történő (7,5 mg–15 mg) adagolása után megoszlási tér kb. 16 liter 11–32%‑ig terjedő variációs együtthatóval.

Biotranszformáció

A meloxikám a májban kiterjedt biotranszformáción esik át.

A vizeletben a meloxikám négy különböző metabolitját azonosították, melyek mindegyike farmakodinamikailag inaktív.

A fő metabolit, az 5’-karboximeloxikám (a dózis 60%-a) a kisebb mértékben (a dózis 9%-a) szintén kiválasztódó intermedier metabolit 5’-hidroximetil-meloxikám oxidációja révén keletkezik. Az in vitro vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a CYP2C9 fontos szerepet játszik ebben az anyagcsereútban, a CYP3A4 izomenzim csekélyebb hozzájárulásával. Valószínűleg a beteg peroxidáz aktivitása a felelős a másik két metabolitért, amelyek az alkalmazott dózis 16%-át, illetve 4%-át teszik ki.

Elimináció

A meloxikám túlnyomóan a metabolitok formájában eliminálódik, és egyenlő mértékben fordul elő a vizeletben és a székletben. A napi dózis kevesebb, mint 5%-a ürül ki változatlanul a székletben, míg az anyavegyület csupán nyomokban választódik ki a vizeletben.

Az átlagos eliminációs felezési idő mintegy 13–25 óra szájon át történő, im. illetve iv. alkalmazást követően. A teljes plazma-clearance átlagosan 7–12 ml/perc, egyszeri szájon át történő, intravénás vagy rectalis alkalmazást követően.

Linearitás/nem-linearitás

Orális vagy intramuscularis alkalmazás után a meloxikám farmakokinetikája a 7,5 mg-tól 15 mg-ig terjedő terápiás dózistartományban lineáris.

Különleges betegcsoportok

Máj-, illetve vesekárosodás:

Sem a májkárosodás, sem az enyhe-közepes fokú vesekárosodás nem hat számottevően a meloxikám farmakokinetikájára. Mérsékelt vesekárosodás esetén szignifikánsan magasabbnak találták a teljes gyógyszer clearance-t. Végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegeknél csökkent fehérjekötődést észleltek. Végstádiumú veseelégtelenségben az eloszlási tér növekedése nagyobb szabad meloxikám koncentrációkat eredményezhet (lásd 4.2 és 4.3 pont).

Idősek:

Az idős férfi betegeknél a fiatalabbak esetében kimutatotthoz hasonló átlagos farmakokinetikai paramétereket mértek. Az idős nőbetegek esetében az AUC‑értékek magasabbnak, az eliminációs félidő hosszabbnak mutatkoztak a mindkét nembeli, fiatalabb betegek esetében mért értékeknél. Az idősek esetében a dinamikus egyensúlyi átlagos plazma-clearance valamivel kisebb volt a fiatalabbak esetében tapasztalhatónál (lásd 4.2 pont).

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Preklinikai vizsgálatokban a meloxikám toxikológiai profilja azonosnak bizonyult az NSAID-ok toxikológiai profiljával: gastrointestinalis fekélyek és eróziók, valamint renalis papillaris nekrózis nagy dózisok krónikus adagolása során két állatfajon.

A patkányokkal végzett orális reprodukciós vizsgálatokban kimutatták, hogy az anyaállatra toxikus 1 mg/ttkg-os és nagyobb dózisok alkalmazása csökkentette az ovulációk számát, gátolta a beágyazódást, és embriotoxicus hatást fejtett ki (a reszorpciók növekedése).

A patkányon és nyúlon elvégzett reprodukciós toxicitási vizsgálatok során a per os adott meloxikám patkányon 4 mg/ttkg, ill. nyúlon 80 mg/ttkg dózishatárig nem fejtett ki teratogén hatást.

A szóban forgó dózisok szintje mg/ttkg-ra számítva (75 kg-os személy esetén) 5–10-szeresen meghaladta a klinikai adagolás (7,5–15 mg) szintjét. Mint a prosztaglandin szintézist gátló valamennyi hatóanyag esetében, a gesztációs időszak végén foetotoxicus hatásokat írtak le. A nem klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy a meloxikám kiválasztódik a laktáló állatok anyatejébe. A meloxikám nem bizonyult mutagén hatásúnak, sem in vitro, sem in vivo. Patkányon és egéren nem észleltek karcinogén hatást a klinikailag alkalmazottnál sokkal nagyobb dózisokkal.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

meglumin

glikofurol

poloxamer 188

nátrium-klorid

glicin

nátrium-hidroxid

injekcióhoz való víz.

6.2 Inkompatibilitások

Kompatibilitási vizsgálatok hiányában a gyógyszerkészítményt nem szabad ugyanazon fecskendőben semmilyen más gyógyszerrel elegyíteni.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

A fénytől való védelem érdekében az ampullákat tartsa a dobozában.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

1,5 ml oldat, I-es típusú, fehér törőponttal jelölt átlátszó üveg ampullában, buborékcsomagolásban és dobozban.

Kiszerelés: 5 darab ampulla dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Csak a tiszta, részecskementes oldatot szabad felhasználni, egyszeri alkalmazásra.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Goodwill Pharma Nyrt.

6724 Szeged, Cserzy Mihály utca 32.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA

OGYI-T-24286/01 5× ampullában

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ ELFOGADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2023. szeptember 13.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2023. szeptember 13.