MELOXICAM-ZENTIVA 15 mg tabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Meloxicam-Zentiva 15 mg tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

15 mg meloxikámot tartalmaz tablettánként.

Ismert hatású segédanyagok:

119,7 mg laktózt (laktóz-monohidrát formájában) és 7,04 mg nátriumot tartalmaz tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Tabletta.

Halványsárga, kerek, mindkét oldalán domború, metszett szélű tabletta, az egyik oldalán bemetszéssel, annak két oldalán "B", illetve "19" felirattal, a tabletta másik oldala sima.

A tabletta egyenlő adagokra osztható.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

• Az osteoarthritis exacerbációinak rövidtávú kezelésére javallt.

• Rheumatoid arthritis vagy Bechterew-kór (spondylitis ankylopoetica) hosszú távú tüneti kezelésére javallt.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A teljes napi dózist egyszerre kell bevenni.

A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.4 pont).

A beteg tüneti kezelésre való igényét és a kezelésre adott választ időnként újra kell értékelni, különösen az osteoarthritisszel rendelkező betegek esetén.

Osteoarthritis exacerbációi:

7,5 mg/nap. Amennyiben szükséges, hatástalanság esetén az adag napi 15 mg-ra növelhető.

Rheumatoid arthritis, spondylitis ankylopoetica:

15 mg/nap (lásd a „Speciális betegcsoportok”c. pontban). Az adag a terápiás válasz függvényében az adag 7,5 mg/nap-ra csökkenthető.

NE LÉPJE TÚL A 15 MG MAXIMÁLIS NAPI ADAGOT.

Különleges betegcsoportok:

Idősek és a nemkívánatos gyógyszerhatások szempontjából fokozottan veszélyeztetett betegek (lásd 5.2 pont):

A rheumatoid arthritis és a spondylitis ankylopoetica hosszú távú kezelésére ajánlott adag idős betegeknél 7,5 mg. A nemkívánatos gyógyszerhatás szempontjából fokozottan veszélyeztetett betegek kezelését napi 7,5 mg-os adaggal kell megkezdeni (lásd 4.4 pont).

Vesekárosodás (lásd 5.2 pont):

Súlyosan vesekárosodott, dializált betegekben a napi adag nem haladhatja meg a 7,5 mg-ot.

Enyhe és mérsékelt vesekárosodás esetén (pl. kreatinin-clearance > 25 ml/perc) nem szükséges csökkenteni az adagot.

(A súlyos vesekárosodásban szenvedő (nem dializálható) betegekre vonatkozóan lásd a 4.3 pontot).

Májkárosodás (lásd 5.2 pont):

Enyhe és mérsékelt májkárosodás esetén nem szükséges csökkenteni az adagot. (A  súlyos májelégtelenségben szenvedő betegekre vonatkozóan lásd a 4.3 pontot).

Gyermekek és serdülők:

A meloxikám nem javallt 16 éven aluli gyermekek és serdülők kezelésére (lásd 4.3 pont).

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A tablettákat vízzel vagy egyéb folyadékkal, étkezés közben kell bevenni.

A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.4 pont).

4.3 Ellenjavallatok

Ennek a gyógyszernek az alkalmazása az alábbi körülmények fennállása esetén ellenjavallt:

- a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység esetén;

- hasonló hatásmechanizmusú anyagokkal szembeni túlérzékenység, például nem szteroid gyulladásgátlók (NSAID), acetilszalicilsav;

- a meloxikám nem adható olyan betegnek, akinél acetilszalicilsav vagy az NSAID‑ok osztályába tartozó más gyógyszer adása kapcsán korábban asthma, orrpolip, angioödéma vagy csalánkiütés tünetei jelentkeztek;

- korábbi NSAID‑kezeléshez kapcsolódó gastrointestinalis (GI) vérzés vagy perforáció;

- aktív, illetve a kórelőzményben szereplő peptikus fekély/emésztőrendszeri vérzés (igazolt fekély vagy vérzés legalább két alkalommal);

- gastrointestinalis vérzés, cerebrovascularis vérzés vagy egyéb vérzési rendellenesség;

- súlyos májelégtelenség;

- nem dializált (nem dializálható) súlyos veseelégtelenség;

- gyermekek és 16 év alatti serdülők;

- a terhesség harmadik trimesztere;

- súlyos szívelégtelenség.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.2 pont, valamint gastrointestinalis (GI) és cardiovascularis kockázatokat, alább).

A maximális javasolt napi adagot elégtelen terápiás hatás esetén sem szabad meghaladni, illetve a kezelést további NSAID szerekkel kiegészíteni, mivel ezek a készítmények fokozzák a toxicitást, miközben terápiás előnyük nem bizonyított. A meloxikám kezelés más NSAID-okkal való egyidejű alkalmazását - beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2 (COX-2) gátlókat – kerülni kell.

A meloxikám nem alkalmas akut fájdalomcsillapítást igénylő betegek kezelésére.

Ha a beteg állapota néhány napos kezelés során nem javul, újra kell értékelni a kezelés klinikai hasznát.

Bármely, a kórelőzményben szereplő oesophatitis-t, gastritis-t és/vagy peptikus fekélyt fel kell kutatni annak érdekében, hogy teljes gyógyulásuk lehetővé váljon még a meloxikám kezelés megkezdése előtt. Rutinszerűen figyelmet kell fordítani a kiújulás lehetőségére azon meloxikámmal kezelt pácienseknél, akiknek a kórelőzményében ezek a betegségek szerepelnek.

Gastrointestinalis hatások:

Gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés és perforáció: NSAID‑ok alkalmazása kapcsán beszámoltak gastrointestinalis vérzésről, fekélyképződésről és potenciálisan halálos kimenetelű perforációról, melyek a kezelés bármely fázisában, az anamnézisben szereplő súlyos GI események hiányában, előzetes figyelmeztető tünetekkel, illetve azok nélkül jelentkezhetnek.

A gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés és perforáció kockázata nagyobb az NSAID‑ok magasabb adagjai mellett, illetve olyan betegekben, akik kórelőzményében GI fekély szerepel, különösképpen vérzéses vagy perforációs szövődmény esetén (lásd 4.3 pont), továbbá időskorúaknál. Ezen betegek kezelését a lehető legalacsonyabb adaggal kell megkezdeni.

Ezeknél a betegeknél, valamint az egyidejűleg alacsony dózisú acetiszalicilsavat, vagy a gastrointestinalis kockázatot fokozó egyéb gyógyszert igénylő betegeknél megfontolandó protektív gyógyszerek (pl. mizoprosztol vagy protonpumpa-gátlók) egyidejű alkalmazása (lásd alább és 4.5 pont).

Olyan betegek (főként időskorban), akiknek a kórelőzményében GI toxicitás szerepel, minden szokatlan, elsősorban a kezelés kezdeti szakaszaiban jelentkező hasi tünetről (különös tekintettel a GI vérzésre) számoljanak be kezelőorvosuknak.

Azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg alkalmaznak bizonyos gyógyszereket amelyek növelhetik a fekélyképződés vagy a vérzés kockázatát, mint pl. a kuratív céllal, ill. geriátriában alkalmazott heparin, vagy antikoagulánsok, pl. warfarin, és egyéb, nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerek, vagy ≥ 500 mg egyszeri és ≥ 3 g napi adagban alkalmazott acetilszalicilsav alkalmazása esetén a meloxikámmal történő kezelés nem javasolt (lásd 4.5 pont).

Meloxicam-Zentiva-kezelés alatt álló betegnél GI vérzés vagy fekély jelentkezése esetén a kezelést meg kell szakítani.

Ha a beteg kórelőzményében gastrointestinalis betegség (colitis ulcerosa, Crohn-betegség) szerepel az NSAID‑ok körültekintéssel alkalmazandók, mivel exacerbációt okozhatnak (lásd 4.8 pont).

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások

Hipertónia és/vagy enyhe/közepesen súlyos pangásos szívelégtelenség előzetes fennállása esetén a beteget folyamatosan ellenőrizni kell és tanácsokkal kell ellátni, mivel az NSAID‑ok alkalmazásával kapcsolatban előfordult folyadékretenció és ödéma.

Javasolt a veszélyeztetett betegek vérnyomásának klinikai monitorozása a kezelés megkezdése előtt és különösen a meloxikám kezelés kezdeti szakaszában.

Klinikai és epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok szerint néhány NSAID alkalmazása során kis mértékben fokozódhat az artériás trombotikus események (pl. myocardialis infarctus, stroke) kialakulásának kockázata. Nem áll rendelkezésre kellő adat a meloxikám ilyen irányú kockázatának kizárásához.

Nem megfelelően beállított hipertónia, pangásos szívelégtelenség, diagnosztizált ischaemiás szívbetegség, perifériás artériás betegség és/vagy cerebrovascularis betegség esetén a meloxikámmal történő kezelést csak gondos mérlegelés után szabad megkezdeni. Hasonlóan megfontolandó olyan betegek kezelése, akiknél cardiovascularis betegségekre hajlamosító tényezők (pl. hipertónia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás) fennállnak.

Bőrreakciók

A meloxikám használatával kapcsolatban életveszélyes bőrreakciókat jelentettek, úgymint Stevens-Johnson szindrómát (SJS) és toxicus epidermalis necrolysist (TEN).

A betegeket tájékoztatni kell a jelekről és a tünetekről, valamint szoros megfigyelés alatt kell tartani a bőrreakciók kialakulása szempontjából. A SJS és a TEN kialakulásának kockázata a kezelés első heteiben a legmagasabb.

A Meloxicam-Zentiva alkalmazását abba kell hagyni, amennyiben a SJS-ra vagy a TEN-re jellemző jelek, illetve tünetek kialakulnak (pl.: progrediáló bőrkiütések, amelyek gyakran hólyagokkal vagy nyálkahártya-léziókkal együtt jelentkeznek).

A SJS és a TEN kezelésekor a legjobb eredmények a korai diagnózis, valamint a lehetséges gyanúsított gyógyszerek szedésének azonnali abbahagyása esetén érhetők el. A Meloxicam-Zentiva alkalmazásának korai megszakítása jobb prognózissal társul.

Ha a betegnél a meloxikám használatával összefüggő SJS vagy TEN alakul ki, a meloxikámot tilos újra alkalmazni a betegnél.

Máj- és vesefunkciós paraméterek

Az NSAID-ok többségéhez hasonlóan, esetenként meloxikám alkalmazásakor is észlelték a szérum transzamináz aktivitást és a szérum bilirubinszint emelkedését, ill. a májműködés egyéb májfunkciós paramétereinek a kórossá válását; megfigyelték szérum kreatinin és vér a karbamidszintjének az emelkedését és más laboratóriumi zavarok kialakulását is. Ezek az eltérések az esetek többségében kismértékűek és múló jellegűek voltak. A laboratóriumi értékek jelentős mértékű vagy tartós kóros emelkedése esetén le kell állítani a meloxikám kezelést és ellenőrző vizsgálatokat kell végezni..

Funkcionális veseelégtelenség

Az NSAID-ok a renális prosztaglandinok értágító hatásának gátlásával funkcionális veseelégtelenséget válthatnak ki a glomerulus filtráció csökkentése révén. Ez a nemkívánatos hatás dózisfüggő.

A kezelés elkezdésekor vagy az adag emelése után, a diurézis és a veseműködés gondos ellenőrzése javasolt az alábbi rizikófaktorokkal rendelkező betegek esetében:

• idősek,

• egyidejű kezelés pl. ACE-gátlókkal, angiotenzin II antagonistákkal, szartánokkal, diuretikumokkal (lásd 4.5 pont „Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók”),

• hypovolaemia (a kiváltó októl függetlenül),

• pangásos szívelégtelenség,

• veseelégtelenség,

• nephrosis szindróma,

• lupus nephropathia,

• súlyos májműködési zavar (a szérum albuminszint < 25 g/l vagy a Child-Pugh pontszám ≥ 10).

A NSAID-ok szórványosan előidézhetnek interstitialis nephritist, glomerulonephritist, vesevelő-necrosist vagy nephrosis szindrómát.

Hemodializált, végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a meloxikám adagja nem haladhatja meg a 7,5 mg-ot. Enyhe ill. mérsékelt vesefunkció károsodás esetén (kreatinin‑clearance > 25 ml/perc) nem kell az adagot csökkenteni.

Nátrium-, kálium- és vízretenció

NSAID-ok alkalmazása során nátrium-, kálium-, és vízretenció alakulhat ki, továbbá ezek a gyógyszerek csökkenthetik a vizelethajtók nátriumürítő hatását. Ezen kívül gyengülhet a vérnyomáscsökkentő hatás is (lásd 4.5 pont). Mindez ödémát, szívelégtelenséget és hipertóniát idézhet elő, ill. súlyosbíthatja ezeknek a kórképeknek a kórlefolyását. Következésképpen szükséges a veszélyeztetett betegek klinikai ellenőrzése (lásd 4.2 és 4.3 pont).

Hyperkalaemia

Hyperkalaemiát diabetes, vagy más, káliumszintet növelő egyidejű kezelés okozhat (lásd 4.5 pont). Ilyen esetekben a káliumszintet rendszeresen ellenőrizni kell.

Pemetrexed-del történő kombináció

A pemetrexed-et szedő betegek enyhe-mérsékelt veseműködési zavara esetén, a meloxikám alkalmazását meg kell szakítani 5 napig, aznap, majd utána 2 napig a pemetrexed alkalmazását követően (lásd 4.5 pont).

Egyéb figyelmeztetések és óvintézkedések

Időskorú, legyengült vagy gyengébb testalkatú betegek az esetleges mellékhatásokat rosszabbul tolerálhatják, így szoros követést igényelnek.

Más NSAID‑okhoz hasonlóan, fokozott óvatosság szükséges olyan idős betegek kezelésekor, akiknél magasabb a vese, a máj, illetve a szív rendellenes működésének kockázata. Időskorúak esetén az NSAID-kezelés kapcsán fellépő mellékhatások gyakorisága nő, különösen a gastrointestinalis vérzésé és perforációé, melyek akár halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.2 pontot).

A meloxikám - az egyéb NSAID-khoz hasonlóan - elfedheti az egyidejűleg fennálló fertőző betegségek tüneteit.

A női fertilitás zavarai

A meloxikám, mint minden ciklooxigenáz/prosztaglandin szintézis gátló vegyület alkalmazása csökkentheti a nők fertilitását, így alkalmazása nem javasolt olyan nők számára, akik teherbe kívánnak esni. Olyan nők esetében, akiknél a teherbeesés kapcsán nehézségek merülnek fel, illetve meddőség miatt kivizsgálás alatt állnak, megfontolandó a meloxikám-kezelés megszakítása (lásd 4.6 pont).

A Meloxicam-Zentiva laktóz-monohidrátot és nátriumot tartalmaz.

Ritkán előforduló, örökletes galaktóz intoleranciában, laktóz-intoleranciában vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Ez a gyógyszer kevesebb mint 1 mmol nátriumot (23 mg) tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátrium-mentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Hyperkalaemiával kapcsolatos kockázatok:

Bizonyos gyógyszerek, ill. terápiás csoportok elősegítik a hyperkalaemia kialakulását, ilyenek a káliumsók, a káliumot visszatartó diuretikumok, az angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) gátlók, az angiotenzin II receptor antagonisták, a nem-szteroid gyulladásgátlók, a (kis molekulasúlyú, ill. nem frakcionált) heparinok, a ciklosporin, a takrolimusz, továbbá a trimetoprim.

A hyperkalaemia kezdete attól függhet, hogy vannak-e társuló, további tényezők.

A kockázat fokozott, ha a fenti gyógyszereket meloxikámmal együtt alkalmazzák.

Farmakodinámiás interakciók:

Egyéb NSAID‑ok és acetilszalicilsav:

Többféle NSAID gyógyszerrel történő kombináció, köztük az acetilszalicilsav ≥ 500 mg egyszeri és ≥ 3 g napi adása nem javasolt (lásd 4.4 pont).

Kortikoszteroidok (pl. glükokortikoidok):

A kortikoszteroidokkal történő együttes alkalmazás körültekintést igényel, mivel fokozott a gyomor-bélrendszeri fekélyképződés, ill. a vérzés kockázata.

Véralvadásgátlók vagy heparin:

Fokozott vérzésveszély, a thrombocyta funkció gátlása és a gyomor-nyombél nyálkahártya károsodása miatt. Az NSAID-ok fokozhatják az antikoagulánsok (pl. warfarin) hatásait (lásd 4.4 pont). NSAID-ok és antikoagulánsok ill. a heparin együttes adása vagy kuratív ill. geriátriai alkalmazása nem javasolt (lásd 4.4 pont).

A heparin alkalmazásának fennmaradó eseteiben (pl. megelőző jelleggel) fokozott óvatosság szükséges a vérzési kockázat növekedése miatt.

Ha e kombináció adása nem mellőzhető, az INR gondosan kell monitorozása szükséges

Thrombolyticumok és thrombocyta–aggregáció gátlók:

Fokozzák a vérzés kockázatát a vérlemezke-funkció gátlása és a gastroduodenalis nyálkahártya károsítása révén.

Szelektív szerotonin újrafelvétel gátlók (SSRI):

A gastrointestinalis vérzés kockázata fokozott.

Diuretikumok, ACE-gátlók és angiotenzin-II-antagonisták:

Az NSAID csoportba tartozó szerek csökkenthetik a diuretikumok és az egyéb vérnyomáscsökkentő szerek hatását. Egyes csökkent vesefunkciójú betegeknél (pl. dehidrált betegek vagy csökkent vesefunkciójú idős betegek) az ACE-gátlók vagy angiotenzin-II-antagonisták és ciklooxigenáz-gátlók együttes adása tovább ronthatja a vesefunkciót és akut veseelégtelenséget okozhat. Ez a hatás azonban általában reverzibilis. Következésképpen, a gyógyszerkombináció alkalmazásakor óvatossággal kell eljárni, különösen az idős korú betegek esetében. A betegeket megfelelően hidrálni kell, valamint fontolóra kell venni a vesefunkció ellenőrzését az együttes terápia megkezdésekor, majd azt követően rendszeres időközönként (lásd a 4.4 pontban is).

Egyéb antihipertenzív szerek (pl. béta-blokkolók):

Ezen szerek egyidejű alkalmazása csökkentheti a béta-blokkolók vérnyomáscsökkentő hatását (az értágító hatású prosztaglandinok gátlásából adódóan).

Calcineurin-gátlók (pl. ciklosporin, takrolimusz):

A calcineurin-gátlók nephrotoxicitását a renális prosztaglandinokra gyakorolt hatásuk révén az NSAID-ok fokozhatják. Egyidejű alkalmazás esetén a vesefunkciót monitorozni kell. A vesefunkciók szoros monitorozása különösen idősek esetén javasolt.

Deferasirox:

A meloxikám és deferasirox egyidejű alkalmazása növelheti a gastrointestinalis mellékhatások kockázatát. Ezen gyógyszerek kombinálása esetén óvatosan kell eljárni

Farmakokinetikai interakciók (a meloxikám hatása más gyógyszerek farmakokinetikájára)

Lítium:

Az NSAID‑ok megemelik a lítium plazmaszintjét a renális lítium-kiválasztás csökkenésével, mely toxikus értéket érhet el. NSAID szerek és a lítium együttes adása nem javasolt (lásd 4.4 pont). Ezen kombináció alkalmazásának szükségessége esetén a lítium plazmakoncentrációját gondosan ellenőrizni kell a terápia kezdetekor és a lítium adagját megfelelően be kell állítani együttes alkalmazáskor, illetve a meloxikám adásának felfüggesztésekor.

Metotrexát:

Az NSAID-ok csökkentik a metotrexát szekrécióját a vesetubulusokban, ezáltal növelve annak plazmakoncentrációját. Ebből kifolyólag nagy dózisú metotrexát kezelésben (>15 mg/hét) részesülő betegek esetén az NSAID-ok egyidejű alkalmazása nem javasolt (lásd 4.4 pont).

A metotrexát és az NSAID-szerek közötti kölcsönhatások kockázata alacsony dózisú metotrexát-kezelés esetén is megfontolandó, különösen azon betegeknél, akik vesekárosodással is rendelkeznek. Ha a kombinációs kezelés elkerülhetetlen, a vérkép és a vesefunkciók monitorozása javasolt. Amennyiben NSAID-ot és metotrexátot egyidejűleg 3 napig alkalmaznak, emelkedhet a metotrexát plazmakoncentrációja és annak toxikus tünetei.

Bár a metotrexát farmakokinetikáját (15 mg/hét) nem befolyásolja számottevően az egyidejűleg alkalmazott meloxikám, de figyelembe kell venni, hogy az NSAID-ok fokozhatják a metotrexát hematológiai toxicitását (lásd fentebb). (lásd 4.8 pontban)

Pemetrexed:

Enyhe-mérsékelt vesekárosodás (kreatinin-clearance 45–79 ml/perc) fennállásakor a meloxikám és pemetrexed egyidejű alkalmazása esetén a pemetrexed adása előtt 5 napig, aznap, majd utána 2 napig szüneteltetni kell a meloxikám alkalmazását. Ha szükséges a meloxikám és a pemetrexed kombinálása, akkor szorosan ellenőrizni kell a betegeket, különös tekintettel a csontvelő-szuppresszióra és a gastrointestinalis mellékhatásokra. Súlyos vesekárosodás (45 ml/perc alatti kreatinin–clearance) esetén a meloxikám és a pemetrexed együttes adása nem ajánlott.

Az ép veseműködésű (kreatinin-clearance ≥ 80 ml/perc) betegeknél a meloxikám 15 mg-os adagjai csökkentik a pemetrexed eliminációját, ennek következtében növelik a pemetrexed mellékhatásainak az előfordulását. Ezért óvatosságra van szükség, ha 15 mg meloxikámot pemetrexeddel egyidejűleg alkalmaznak az ép veseműködésű (kreatinin-clearance ≥ 80 ml/perc) betegek esetében.

Farmakokinetikai interakciók: más gyógyszerek hatása a meloxikám farmakokinetikájára

Kolesztiramin:

A kolesztiramin fokozza a meloxikám eliminációját az enterohepatikus körforgás megzavarásával, ezáltal a meloxikám clearance-e 50 %-kal növekszik, féléletideje 13+3 órával csökken. Ennek a kölcsönhatásnak klinikai jelentősége van. Antacidok, cimetidin és digoxin nem befolyásolják klinikailag releváns mértékben a meloxikám farmakokinetikáját.

Gyermekek és serdülők

Gyógyszerkölcsönhatás vizsgálatokat csak felnőtteknél végeztek.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A prosztaglandin-szintézis gátlása káros hatással lehet a terhességre és/vagy a magzat/embrió fejlődésére. Epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok arra utalnak, hogy a prosztaglandin-szintézis gátlóinak alkalmazása korai terhességben fokozza a vetélés és a szívfejlődési rendellenességek kockázatát. A cardiovascularis fejlődési rendellenességek abszolút kockázata kevesebb, mint 1 %‑ról kb. 1,5 %‑ra emelkedett. A feltételezések szerint a kockázat az alkalmazott adaggal és a kezelés időtartamával párhuzamosan nő. Állatokban, a prosztaglandin-szintézis inhibitorainak alkalmazása bizonyítottan megemelte az implantáció előtti és utáni veszteséget, valamint az embrionális/magzati letalitást. Ezen kívül az állatokban jelentkező különböző malformációk magasabb incidenciájáról számoltak be az organogenezis időszakában alkalmazott prosztaglandin-szintézis gátlók hatására.

A terhesség első és második trimeszterében a Meloxicam-Zentiva csak akkor alkalmazandó, ha feltétlenül szükséges. Ha a Meloxicam-Zentiva‑t olyan nő szedi, aki teherbe kíván esni, illetve aki a terhességének első vagy második trimeszterében van, a lehető legalacsonyabb adagot javasolt alkalmazni a lehető legrövidebb ideig.

A terhesség harmadik trimesztere alatt a prosztaglandin-szintézis inhibitorai az alábbi kockázatot jelentik

a magzat számára:

• cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus korai záródása és pulmonalis hipertónia);

• renalis diszfunkció, amely oligohidroamnionnal járó veseelégtelenségig progrediálhat;

az anya és az újszülött számára a terhesség végén:

• a vérzési idő esetleges megnyúlása a thrombocyta-aggregáció gátlása miatt, ami már nagyon kis adagok hatására is kialakulhat;

• a méhösszehúzódások gátlása, ami késői vagy elhúzódó szülést okozhat.

Ezekből adódóan a meloxikám alkalmazása szigorúan ellenjavallt a terhesség hármadik trimeszterében.

Szoptatás

Bár a meloxikámmal nem végeztek erre vonatkozó kísérletet, ismert, hogy a NSAID gyógyszerek átjutnak az anyatejbe. Ezért a szoptató nők esetében kerülni kell a meloxikám alkalmazását.

Termékenység

A ciklooxigenáz-prosztaglandin-szintézis bármely ismert gátló gyógyszeréhez hasonlóan a meloxikám alkalmazása hátrányosan hat a női termékenységre és ezért nem javasolt az olyan nők esetében, akik gyermek vállalását tervezik. Éppen ezért azon nők esetében, akiknek fogamzással kapcsolatos nehézségei vannak, illetve akik terméketlenség miatt kivizsgáláson esnek át, fontolóra kell venni a meloxikám elhagyását.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Nem végeztek specifikus vizsgálatokat a gépjárművezetés és a gépek kezelésének képességére gyakorolt hatásokról. A farmakodinamiás profil és az eddig jelentett nemkívánatos hatások alapján a meloxikám valószínűleg nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja ezeket a képességeket. Mindazonáltal, ha látászavar, aluszékonyság, vertigo vagy egyéb központi idegrendszeri zavarok lépnek fel, kerülni kell a vezetést és a gépekkel való munkavégzést.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

1. Általános leírás

Klinikai vizsgálatok és epidemiológiai adatok alapján, egyes NSAID-ok alkalmazása során kismértékben fokozódhat az artériás thrombotikus szövődmények (pl. myocardialis infarctus, stroke) kockázata, különösen nagyobb adagok alkalmazása és hosszú távú kezelés esetén (lásd 4.4 pont).

Ödéma, hipertónia és szívelégtelenség kialakulásáról számoltak be NSAID kezeléssel összefüggésben.

A leggyakrabban észlelt mellékhatások gyomor-bélrendszeri természetűek. Peptikus fekély, perforáció, gyomor-bélrendszeri vérzés fordulhat elő, és olykor fatálisnak bizonyulhat – különösen idősek esetén (lásd 4.4 pont). Hányinger, hányás, hasmenés, bélgázok, székrekedés, emésztési zavar, hasi fájdalom, melaena, haematemesis, stomatitis ulcerosa, colitis heveny fellángolása és Crohn-betegség (lásd 4.4 pont) kialakulásáról számoltak be kezelés után. Gastritist ritkábban észleltek.

Súlyos bőrreakciók (SCARs): Stevens-Johnson szindróma (SJS) és a toxicus epidermalis necrolysis (TEN) (lásd 4.4 pont).

A nemkívánatos gyógyszerhatások következőkben ismertetett gyakorisági adatai 27 klinikai vizsgálat során bejelentett mellékhatások előfordulásán alapulnak, legalább 14 napos kezelést követően. Az információ naponta 7,5 vagy 15 mg adagban szájon alkalmazott meloxikámmal kezelt, 15 197 beteg bevonásával végzett, legfeljebb egy évig tartó klinikai vizsgálatok adatain alapul.

A felsorolás tartalmazza azokat a nemkívánatos gyógyszerhatásokat is, amelyekre a készítmény forgalomba hozatala után érkezett bejelentésekből derült fény.

A mellékhatásokat gyakoriság szerint a következő, egyezményes kategóriákba csoportosították:

nagyon gyakori ( 1/10); gyakori ( 1/100, - < 1/10); nem gyakori ( 1/1000, - < 1/100); ritka ( 1/10 000, - < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

2. Mellékhatások

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Nem gyakori: anaemia

Ritka: vérsejtszám-rendellenességek (beleértve a különböző fehérvérsejteket is): leukocytopenia, thrombocytopenia

Nagyon ritkán agranulocytosisról számoltak be (lásd c. pont)

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Nem gyakori: az anafilaxiás, ill. anafilaktoid reakcióktól különböző egyéb allergiás reakciók

Nem ismert: anafilaxiás/anafilaktoid reakciók

Pszichiátriai kórképek

Ritka: kedélyhullámzások, rémálmok

Nem ismert: zavart állapotok, a tájékozódás zavara

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: fejfájás

Nem gyakori: szédülékenység, álmosság

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Ritka: látászavarok, a homályos látást is beleértve, conjunctivitis

A fül és az egyensúlyérzékelő szerv betegségei és tünetei:

Nem gyakori: vertigo

Ritka: tinnitus

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Ritka: palpitatio

Szívelégtelenséget NSAID-kezeléssel összefüggésben jelentettek.

Érbetegségek és tünetek

Nem gyakori: vérnyomás emelkedése (lásd 4.4 pont), kipirulás

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Ritka: asztmás rohamokat észleltek egyes, acetilszalicilsavra vagy egyéb NSAID-okra allergiás betegeknél

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori: emésztőrendszeri betegségek, úgy mint dyspepsia, émelygés, hányás, hasi fájdalom, székrekedés, flatulencia, hasmenés

Nem gyakori: okkultult vagy makroszkópikus gyomor-bélrendszeri vérzés, stomatitis, gastritis, böfögés

Ritka: colitis, gastroduodenalis fekély, oesophagitis

Nagyon ritka: gyomor-bélrendszeri perforáció

Az esetleg kialakuló peptikus fekély, perforáció vagy gyomor-bélrendszeri vérzés súlyos lehet, különösen idős betegeknél (lásd 4.4 pont).

Máj- és epebetegségek illetve tünetek

Nem gyakori: májműködési zavarok (pl. magas transzamináz- vagy bilirubin szint emelkedése)

Nagyon ritka: hepatitis

Nem ismert: pancreatitis

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Nem gyakori: angioödéma, viszketés, bőrkiütés

Ritka: Stevens–Johnson szindróma, toxicus epidermalis necrolysis, urticaria

Nagyon ritka: bullosus dermatitis, erythema multiforme

Nem ismert: fényérzékenységi reakciók

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Nem gyakori: nátrium- és vízretenció, hyperkalaemia (lásd 4.4 és 4.5 pont), a vesefunkciós vizsgálatok kóros eredménye (szérum-kreatinin és/vagy szérum-karbamidszint emelkedése)

Nagyon ritka: akut, funkcionális veseelégtelenség, rizikófaktorokkal rendelkező betegeknél (lásd 4.4 pont)

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Nem gyakori: ödéma, beleértve az alsó végtagi ödémát

3. Információ egyes súlyos és /vagy gyakran előforduló mellékhatásokra vonatkozóan:

Nagyon ritkán beszámoltak agranulocytosis kialakulásáról meloxikámmal és más, potenciálisan myelotoxikus hatású gyógyszerekkel kezelt betegeken (lásd 4.5 pont).

4. Mellékhatások, amelyeket a készítménnyel kapcsolatban még nem figyelték meg, de amelyek általánosan elfogadott nézet szerint a gyógyszercsoportba tartozó egyéb vegyületeknek tulajdoníthatók:

Organikus vesekárosodás, ami valószínűleg akut veseelégtelenséget eredményezhet: nagyon ritka esetben beszámoltak interstitialis nephritis, akut tubularis necrosis, nephrosis szindróma és papillanecrosis kialakulásáról (lásd 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

Az akut NSAID-túladagolást követően fellépő tünetek a következők lehetnek: levertség, álmosság, hányinger, hányás és epigastrialis fájdalom – ezek szupportív kezelés mellett általában reverzibilisek. Gastrointestinalis vérzés előfordulhat. A súlyos mérgezés hipertóniát, akut veseelégtelenséget, májműködési zavart, légzésdepressziót, kómát, görcsöket, cardiovascularis collapsust és szívmegállást okozhat. Anafilaktoid reakciók a NSAID-ok terápiás dózisainak alkalmazása során is kialakulnak; tehát túladagolást követően is előfordulhatnak.

Kezelés

A betegeket NSAID-túladagolás után tüneti és szupportív kezelésben kell részesíteni.

Egy klinikai vizsgálat során bebizonyították, hogy naponta 3×4 gramm kolesztiramin orális adásával meggyorsítható a meloxikám eliminációja.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Nem szteroid gyulladásgátlók ATC kód: M01AC06

A meloxikám az oxikám családba tartozó nem szteroid gyulladásgátló (NSAID), amely gyulladásgátló, fájdalomcsillapító és lázcsillapító tulajdonságokkal rendelkezik.

A meloxikám gyulladásgátló hatását a gyulladás klasszikus kísérleti modelljeiben bizonyították. Más NSAID‑okhoz hasonlóan a pontos hatásmechanizmusa nem ismert. Ismert ugyanakkor legalább egy hatásmechanizmus, mely minden NSAID‑ra (így a meloxikámra is) jellemző: a gyulladásos mediátorként ható prosztaglandinok bioszintézisének gátlása.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A meloxikám jól felszívódik a gyomor-bél traktusból, a szájon át történő alkalmazást (kapszula) követően nagy, közel 90%-os biohasznosulással. A tabletta, az orális szuszpenzió és a kapszula biológiailag egyenértékű.

A meloxikám egyszeri adagban történő alkalmazása után a szuszpenzió esetén 2 órán belül, a szájon át alkalmazott szilárd gyógyszerformák (kapszula és tabletta) esetén pedig 5-6 órán belül eléri a maximális plazmakoncentrációt.

Többszöri adagoláskor 3-5 napon belül eléri a dinamikus egyensúlyi állapotot (steady state).

A naponta egyszeri adagolás a maximális és a minimális szint közötti viszonylag kis hullámzással járó plazmakoncentrációs értékeket mutat: 7,5 mg-os adagoknál 0,4-1,0 mikrogramm/ml közötti, a 15 mg-os adagoknál 0,8-2,0 mikrogramm/ml közötti tartományban (dinamikus egyensúlyi C_min, illetve C_max).

A meloxikám maximális plazmaszintje egyensúlyi állapotban a tabletta, a kapszula és az orális szuszpenzió esetén 5-6 órán belül alakul ki.

Az egyidejű táplálékbevitel vagy antacidumok egyidejű alkalmazása nem befolyásolja a meloxikám orális alkalmazás utáni felszívódásának a mértékét.

Eloszlás

A meloxikám nagyon erősen kötődik a plazmafehérjékhez, főleg az albuminhoz (99 %). A meloxikám bejut az ízületi folyadékba; az ott elért koncentráció a plazmában elért koncentrációnak körülbelül a fele.

A megoszlási térfogat alacsony, átlagosan 11 liter im. vagy iv. adagolást követően. Az egyénenkénti különbség 30-40% körüli nagyságrendű. A meloxikám ismételt, szájon át történő (7,5 mg-15 mg) adagolása utáni megoszlási tér kb. 16 liter 11‑32%‑ig terjedő variációs együtthatóval.

Biotranszformáció

A meloxikám kiterjedt hepatikus biotranszformáción megy át. A vizeletben a meloxikám négy különböző metabolitját azonosították, melyek mindegyike farmakológiailag inaktív. A fő metabolit, az 5-karboxi-meloxikám (az adag 60 %-a) oxidáció révén alakul át egy köztes vegyületté, 5’-hidroxi-metil-meloxikámmá, mely kis mennyiségben ürül (a bevitt adag 9 %‑a). In vitro vizsgálatokban kimutatták, hogy a CYP2C9 fontos szerepet tölt be ezen metabolikus útvonalban, míg a CYP3A4 izoenzim minimális mértékben működik közre. A másik két metabolikus útvonalban valószínűleg a beteg peroxidáz aktivitása tölt be szerepet, melyek a bevitt adag 16 illetve 4 %-ában ürülnek.

Elimináció

A meloxikám főként anyagcseretermékek formájában választódik ki és közel azonos mennyiségben található meg a vizeletben és a székletben. A bevitt napi adag kevesebb, mint 5 %-a ürül változatlan formában a széklettel, a vizeletben a kiindulási termék pedig gyakorlatilag csak nyomokban található meg.

Az átlagos eliminációs felezési idő 13-25 óra szájon át történő im. illetve iv. alkalmazást követően. A teljes plazma clearance kb. 7‑12 ml/perc, egyszeri szájon át történő, intravénás vagy rectalis alkalmazást követően..

Linearitás/non-linearitás

A meloxikám a 7,5 mg—15 mg-os terápiás dózistartományban, akár per os, akár intramuscularis alkalmazásban lineáris farmakokinetikát mutat.

Különleges betegcsoportok:

Máj / vesekárosodás:

Sem a máj-, sem az enyhe/mérsékelt vesekárosodás nem befolyásol jelentős hatást a meloxikám farmakokinetikájára. Végstádiumú veseelégtelenségben a megoszlási térfogat megnő, ilyenkor a napi 7,5 mg adagot nem szabad meghaladni. Végstádiumú veseelégtelenségben a megoszlási térfogat megnő, ilyenkor a napi 7,5 mg adagot nem szabad meghaladni.

Idősek:

Az idős férfi betegeknél a fiatalabbak esetében kimutatotthoz hasonló átlagos farmakokinetikai paramétereket mértek. Az idős nőbetegeknél az AUC‑értékek magasabbnak, az eliminációs félidő hosszabbnak mutatkozott a mindkét nembeli, fiatalabb betegek esetén mért értéknél. Az idősek esetén a dinamikus egyensúlyi átlagos plazma clearance valamivel kisebb volt a fiatalabbaknál mért értéknél.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Preklinikai vizsgálatokban a meloxikám toxikológiai profilja azonos volt más NSAID‑ok profiljával: két állatfajban magas adagok krónikus alkalmazása gastrointestinalis fekélyeket és eróziókat, valamint renalis papillaris necrosist okozott.

Reproduktív vizsgálatok szerint patkányban orális adagolás esetén az ovulációk számának csökkenése, a beágyazódás gátlása és embriotoxikus hatások (a felszívódó terhességek gyakorisága) következtek be 1 mg/ttkg vagy annál magasabb maternotoxikus dózisok esetén. Patkányokon és nyulakon végzett reprodukciós toxicitási vizsgálatok során a meloxikám 4 mg/ttkg dózisban alkalmazva nem bizonyult teratogénnek patkányok, 80 mg/ttkg dózisban alkalmazva pedig nyulak esetén.

Az érintett dózisok szintjei 5-10-szeresen meghaladták a mg/ttkg-ban kifejezett klinikai dózist (7,5‑15 mg, 75 kg-os személy esetében).)

Beszámoltak a terhesség végén jelentkező foetotoxikus hatásokról, mely minden prosztaglandin-szintézis gátlóra jellemző. Mutagén hatást sem in vitro, sem in vivo nem mutattak ki. Patkányban és egérben a humán klinikai adagokat jelentősen meghaladó dózisok mellett sem írtak le karcinogenitást.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Laktóz-monohidrát, mikrokristályos cellulóz, kolloid szilícium-dioxid, magnézium-sztearát, nátrium-citrát-dihidrát, kroszpovidon.

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Fehér, nem átlátszó PVC/PVDC/alumínium buborékcsomagolás, betegtájékoztató, doboz.

10 db, 20 db, 30 db, 60 db vagy 100 db tabletta.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

Nincsenek különleges előírások

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport,

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Zentiva k.s., U Kabelovny 130, Dolní Měcholupy, 102 37, Prága, Cseh Köztársaság

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-20656/04 20 x

OGYI-T-20656/05 30 x

OGYI-T-20656/06 60 x

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2008. október 28.

A forgalomba hozatali engedély első megújításának dátuma: 2010. június 4.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2018.11.16.