MEMANTINE VIPHARM 20 mg filmtabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Memantine Vipharm 10 mg filmtabletta

Memantine Vipharm 20 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Memantine Vipharm 10 mg filmtabletta:

10 mg memantin-hidrokloridot tartalmaz filmtablettánként, ami 8,31 mg memantinnak felel meg.

Ismert hatású segédanyag: 144,32 mg laktózt tartalmaz (monohidrát formájában) filmtablettánként.

Memantine Vipharm 20 mg filmtabletta:

20 mg memantin-hidrokloridot tartalmaz filmtablettánként, ami 16,62 mg memantinnak felel meg.

Ismert hatású segédanyag: 288,63 mg laktózt tartalmaz (monohidrát formájában) filmtablettánként.

A segédanyagok teljes felsorolását lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Memantine Vipharm 10 mg filmtabletta:

Fehér, kerek, mindkét oldalán domború, 8 mm-es, egyik oldalán bemetszéssel, mások oldalán „M9MN” és „10”-es vésettel ellátott filmtabletta.

A filmtabletta egyenlő adagokra osztható.

Memantine Vipharm 20 mg filmtabletta:

Rózsaszín, ovális, mindkét oldalán domború, 13,5×6,6 mm-es, egyik oldalán bemetszéssel, másik oldalán „M9MN” és „20”-as vésettel ellátott filmtabletta.

A filmtabletta egyenlő adagokra osztható.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Közepesen súlyos, illetve súlyos Alzheimer-betegségben szenvedő felnőtt betegek kezelése.

4.2 Adagolás és alkalmazás

A kezelést csak az Alzheimer típusú demencia diagnózisában és kezelésében kellő tapasztalattal rendelkező orvos rendelheti el, illetve folytathatja.

Adagolás

A kezelés csak akkor kezdhető meg, ha biztosított a beteg gyógyszerszedését rendszeresen ellenőrző személy. A diagnózist a mindenkor érvényben lévő diagnosztikai irányelvek szerint kell felállítani. A memantin tolerálhatóságát és adagolását rendszeresen felül kell vizsgálni, lehetőleg a kezelés megkezdését követő három hónapon belül. Ezt követően a memantin terápiás előnyét és a beteg kezeléssel szembeni toleranciáját az érvényben lévő klinikai irányelvek szerint kell rendszeresen felülvizsgálni. A fenntartó kezelés mindaddig folytatható, ameddig a memantin-kezelés terápiás előnyöket biztosít és a beteg tolerálja azt. A kezelés abbahagyása mérlegelendő, ha a terápiás hatás már nem bizonyított vagy a beteg nem tolerálja a kezelést.

A Memantine Vipharm‑ot naponta egyszer, ugyanabban az időben kell bevenni. A filmtabletta akár étkezés közben, akár attól függetlenül is bevehető.

Felnőttek

A dózis beállítása:

A maximális napi dózis 20 mg. A nemkívánatos hatások kockázatának csökkentése érdekében a fenntartó dózist a terápia első 3 hete folyamán heti 5 mg‑os dózisnöveléssel állítják be az alábbiak szerint:

1. hét (1‑7. nap):

A betegnek naponta egy 10 mg‑os filmtabletta felét (5 mg) kell bevenni, 7 napon keresztül.

2. hét (8‑14. nap):

A betegnek naponta egy 10 mg‑os filmtablettát (10 mg) kell bevenni, 7 napon keresztül.

3. hét (15‑21. nap):

A betegnek naponta egyszer másfél 10 mg‑os filmtablettát (15 mg) kell bevenni, 7 napon keresztül.

A 4. héttől kezdődően:

A betegnek naponta két 10 mg‑os filmtablettát (20 mg) vagy egy 20 mg‑os filmtablettát kell bevenni.

Fenntartó dózis

A javasolt fenntartó dózis 20 mg naponta.

Idősek

A klinikai vizsgálatok alapján a 65 év feletti betegek számára ajánlott adag 20 mg naponta (két 10 mg‑os filmtabletta vagy egy 20 mg‑os filmtabletta) a fent leírtak szerint.

Vesekárosodás

Kismértékben csökkent veseműködésű betegek esetében (kreatinin-clearance 50‑80 ml/perc) nincs szükség dózismódosításra. Középsúlyos vesekárosodásban szenvedőbetegek esetén (kreatinin-clearance 30‑49 ml/perc) a napi dózis 10 mg. Amennyiben a kezelést a beteg legalább 7 napig jól tolerálta, úgy az adag a standard titrálási séma szerint napi 20 mg‑ig emelhető. Súlyos vesekárosodásban szenvedőbetegek esetén (kreatinin-clearance 5‑29 ml/perc) a napi dózis 10 mg kell legyen.

Májkárosodás

Enyhe vagy középsúlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében (Child‑Plugh A és Child‑Pugh B) nincs szükség dózismódosításra. A memantin súlyos májkárosodásban történő alkalmazásáról nem áll rendelkezésre adat. Súlyos mértékű májkárosodásban szenvedő betegeknél a Memantine Vipharm alkalmazása nem ajánlott.

Gyermekek és serdülők

Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja

A Memantine Vipharm-ot naponta egyszer, szájon át kell alkalmazni, és minden nap ugyanabban az időben kell bevenni. A filmtabletta akár étkezés közben, akár attól függetlenül is bevehető.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Fokozott óvatosság javasolt epilepsziásoknál és azoknál a betegeknél, akik kórelőzményében konvulziók vagy epilepsziára hajlamosító tényezők szerepelnek.

Az N‑metil-D‑aszpartát (NMDA)‑antagonisták – pl. amantadin, ketamin vagy dextrometorfán – egyidejű alkalmazását kerülni kell. Ezek a vegyületek a memantinnal megegyező receptor rendszerre hatnak, így (az elsődlegesen a központi idegrendszerrel [KIR] kapcsolatos) mellékhatások gyakorisága és intenzitása fokozódhat (lásd 4.5 pont).

Egyes tényezők emelhetik a vizelet pH értékét (lásd 5.2 pont „Elimináció”), ami a beteg fokozott ellenőrzését teheti szükségessé. Ilyen faktor lehet például az étrend drasztikus megváltozása, pl. húst tartalmazó étrendről vegetáriánus étrendre való áttérés, vagy alkalizáló gyomorsavlekötők fokozott bevitele. Továbbá a vizelet pH értékének emelkedését okozhatja a renalis tubularis acidosis (RTA), vagy a vizeletvezető rendszer Proteus baktériumok által okozott súlyos gyulladása is.

A legtöbb klinikai vizsgálatból kizárták az olyan betegeket, akik kevéssel a vizsgálatot megelőzően szívinfarktuson estek át, nem kompenzált congestiv szívelégtelenségben szenvedtek (NYHA III‑IV) vagy magas vérnyomásuk nem volt egyensúlyban. Ennek következtében csak kevés adat áll rendelkezésünkre és ilyen állapotú betegeket szorosan ellenőrizni kell.

Laktóz intolerancia

Ez a gyógyszer laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A memantin farmakológiai hatása és hatásmechanizmusa alapján az alábbi interakciókkal kell számolni:

• A hatásmechanizmus alapján feltehető, hogy az L‑dopa, dopaminerg agonisták és antikolinerg szerek hatása erősödhet az NMDA‑antagonisták, pl. a memantin, egyidejű alkalmazása esetén. A barbiturátok és neuroleptikumok hatása csökkenhet. A memantin izomrelaxánsokkal, dantrolén vagy baklofénnel történő egyidejű alkalmazása befolyásolhatja ezek hatását, és a dózis módosítására lehet szükség.

• A farmakotoxikus pszichózis kockázata miatt kerülendő a memantin és az amantadin egyidejű alkalmazása. Mindkét vegyület kémiailag rokon az NMDA‑antagonistákkal. Ugyanez igaz lehet a ketamin és dextrometorfán esetében is (lásd 4.4 pontot is). Egy olyan esetet is közöltek, amely bizonyos kockázatra utal a memantin és fenitoin kombinált alkalmazása esetén.

• A vesén át az amantadinnal megegyező kationos transzportrendszer révén kiválasztódó más hatóanyagok, mint pl. a cimetidin, ranitidin, prokainamid, kinidin, kinin és nikotin, szintén kölcsönhatásba léphetnek a memantinnal, ami potenciálisan magasabb plazmaszintet okozhat.

• A memantin hidroklorotiaziddal (HCT‑vel), vagy bármely HCT‑t tartalmazó készítménnyel való egyidejű alkalmazása esetén a HCT szérumszintje csökkenhet.

• A forgalomba hozatalt követően warfarinnal történt kombináció esetén egyedi esetekben a Nemzetközi Normalizált Ráta (INR) emelkedéséről számoltak be. Noha erre vonatkozóan oki összefüggést nem állapítottak meg, a protrombinidő vagy a Nemzetközi Normalizált Ráta (INR) szoros ellenőrzése javasolt orális antikoagulánssal történő együttadás esetén.

Egyszeri gyógyszeradag alkalmazása mellett az egészséges fiatalokkal végzett farmakokinetikai (PK) vizsgálatokban nem észleltek számottevő, a hatóanyagok közötti kölcsönhatást a memantin és a gliburid/metformin vagy a donepezil között.

Egy egészséges fiatalokkal végzett klinikai vizsgálatban a memantin nem befolyásolta lényegesen a galantamin farmakokinetikáját.

A memantin in vitro nem gátolta a CYP 1A2, 2A6, 2C9, 2D6, 2E1, 3A enzimeket, a flavin tartalmú monoxigenázt, az epoxid-hidrolázt vagy a szulfatálást.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A memantin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem vagy csak korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre.. Az állatkísérletek arra utalnak, hogy az emberi dózisnak megfelelő, vagy enyhén magasabb adagolás mellett a memantin potenciálisan lassíthatja a méhen belüli fejlődést (lásd 5.3 pont). Az ember esetén a lehetséges kockázat ismeretlen. Terhesség alatt a memantin nem alkalmazható, hacsak nem egyértelműen szükséges.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a memantin átjut-e a humán anyatejbe, de a vegyület lipofil tulajdonságát figyelembe véve valószínű, hogy igen. Memantin-kezelés alatt álló nők nem szoptathatnak.

Termékenység

Nem észlelték a memantin férfi és nő termékenységre kifejtett mellékhatását.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A közepesen súlyos és súlyos Alzheimer-betegség rendszerint gátolja a járművezetési és gépkezelési képességet. Továbbá a Memantine Vipharm kis- vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket, ezért az ambuláns betegeket fokozott óvatosságra kell inteni.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

Az enyhétől a súlyos stádiumig terjedő demenciában szenvedő betegek bevonásával végzett klinikai vizsgálatokban összesen 1784 beteget kezeltek memantinnal, 1595 beteg pedig placebót kapott, és a memantin illetve a placebo mellett előforduló mellékhatások gyakorisága összességében nem különbözött. A mellékhatások általában enyhék vagy mérsékelten súlyosak voltak. A leggyakoribb olyan mellékhatás, ami a memantinnal kezelt csoportban gyakrabban fordult elő, mint a placebóval kezelt csoportban, a szédülés (6,3% vs 5,6%), a fejfájás (5,2% vs 3,9%), a székrekedés (4,6% vs 2,6%), az aluszékonyság (3,4% vs 2,2%) és a hipertónia (4,1% vs 2,8%) volt.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A következő táblázat a memantin-hidrokloriddal végzett klinikai vizsgálatok során illetve a készítmény forgalomba hozatala óta előfordult mellékhatásokat összegzi.

A mellékhatásokat szervrendszerenként az elfogadott osztályozás szerint az alábbi gyakorisági csoportokba sorolták: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10 000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

SZERVRENDSZERI OSZTÁLY	GYAKORISÁG	MELLÉKHATÁS
Fertőző betegségek és parazitafertőzések	Nem gyakori	Gombás fertőzések
Immunrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	Gyógyszer túlérzékenység
Nem gyakori	Zavartság
Nem gyakori	Hallucinációk1
Nem ismert	Pszichotikus reakciók2
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	Szédülés
Gyakori	Egyensúlyzavar
Nem gyakori	Járászavar
Nagyon ritka	Görcsrohamok
Szívbetegségek és szívvel kapcsolatos tünetek	Nem gyakori	Szívelégtelenség
Érbetegségek és tünetek	Gyakori	Hipertónia
Nem gyakori	Vénás trombózis/tromboembólia
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Gyakori	Nehézlégzés
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	Székrekedés
Nem gyakori	Hányás
Nem ismert	Pancreatitis2
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	Gyakori	Emelkedett májfunkciós értékek
Nem ismert	Hepatitis
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Gyakori	Fejfájás
Nem gyakori	Kimerültség

¹ Hallucinációkat elsősorban súlyos Alzheimer-betegségben szenvedő betegeknél figyeltek meg.

² A gyógyszer forgalomba hozatalát követően regisztrált egyedi esetek.

Az Alzheimer-betegség depresszióval, öngyilkossági gondolatokkal és öngyilkossággal társult. A gyógyszer kereskedelmi bevezetését követően memantinnal kezelt betegeknél is jelentettek ilyen reakciókat.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A klinikai vizsgálatokból és a forgalomba hozatalt követőtapasztalatok alapján a túladagolásról csak kevés információ áll rendelkezésre.

Tünetek

Relatíve nagy dózisú túladagolások (200 mg, illetve 105 mg/nap 3 napig) vagy csak fáradékonysággal, gyengeséggel és/vagy hasmenéssel vagy semmilyen tünettel nem jártak. A 140 mg alatti vagy nem ismert adagú túladagolások mellett a betegeknél központi idegrendszeri (zavartság, álmosság, aluszékonyság, szédülés, izgatottság, agresszió, hallucináció és járászavar) és/vagy emésztőrendszeri tünetek (hányás és hasmenés) jelentkeztek.

A legnagyobb túladagolást, összesen 2000 mg memantin orális bevételét, a beteg központi idegrendszeri tünetekkel (10 napos kóma, később diplopia és nyugtalanság) élte túl. A beteg tüneti kezelést és plazmaferezist kapott. A beteg maradandó szövődmény nélkül felgyógyult.

Egy másik nagy dózisú túladagolási esetben a beteg szintén életben maradt, és felgyógyult. A beteg 400 mg memantint vett be orálisan. A betegnél központi idegrendszeri tünetek léptek fel, pl. nyugtalanság, pszichózis, látási hallucinációk, fokozott görcskészség, aluszékonyság, stupor és eszméletvesztés.

Kezelés

Túladagolás esetén tüneti kezelés szükséges. Az intoxikáció és túladagolás kezelésére nincs specifikus antidotum. A hatóanyag eltávolítására szükség esetén a standard klinikai eljárás, pl. gyomormosás, aktivált szén (az enterohepatikus körforgás megszakítása), a vizelet savanyítása, forszírozott diurézis alkalmazandó.

A központi idegrendszer (KIR) túlstimulálására utaló jelek és tünetek esetén óvatos tüneti kezelés alkalmazása megfontolandó.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Pszichoanaleptikumok. Egyéb anti-demencia gyógyszerek

ATC kód: N06DX01

Egyre több bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy neurodegeneratív demencia esetében a glutamát neurotranszmisszió, különösen az NMDA‑receptorok működési zavara, egyaránt hozzájárul a tünetek megjelenéséhez és a betegség progressziójához.

A memantin egy feszültségfüggő, közepes affinitású, nem kompetitív NMDA‑receptor antagonista. A memantin modulálja azt a glutamát okozta patológiásan megnövekedett izgalmi szintet, mely neuronális diszfunkcióhoz vezethet.

Klinikai vizsgálatok

Egy középsúlyos-súlyos Alzheimer-kóros betegekkel (a Mini‑Mentál állapotfelmérő vizsgálat [Mini Mental State Examination – MMSE] eredménye a vizsgálatba való bevonáskor 3‑14 pont) végzett, memantin monoterápával folytatott kulcsfontosságú (pivotális) vizsgálatba összesen 252 járóbeteget vontak be. A memantin-kezelés 6 hónap után az alábbi skálákon felülmúlta a placebo hatását (OC‑elemzés [observed cases analysis]): a CIBIC‑plus skálán (Clinician’s Interview Based Impression of Change; a klinikusoknak a beteggel készített interjú alapján alkotott véleménye a beteg állapotváltozásáról): p=0,025; az ADCS‑ADLsev skálán (Alzheimer’s Disease Cooperative Study – Activities of Daily Living; az Alzheimer-kór kooperatív vizsgálat – mindennapi tevékenységek értékelésére kidolgozott mutatója): p=0,003; és a SIB skálán (Severe Impairment Battery; a jelentős mértékű állapotromlás értékelésére kidolgozott mutató): p=0,002.

Egy enyhe-középsúlyos Alzheimer-betegségben szenvedő betegekkel (kiindulási MMSE összpontszám: 10‑22) végzett, memantin monoterápiával folytatott kulcsfontosságú (pivotális) vizsgálatba 403 beteget vontak be. Az elsődleges végpontok tekintetében a memantin szignifikánsan jobb hatásúnak bizonyult a placebónál (a 24. héten a LOCF [Last Observation Carried Forward,vagyis a hiánypótlás az utolsó mért értékkel] módszer alkalmazásával végzett elemzés alapján, az alábbi két skálán: az ADAS‑cog skálán [Alzheimer’s Disease Assessment Scale – kognitív domain; vagyis az Alzheimer-kór állapotfelmérő skálájának kognitív alskálája]: p=0,003; ill. a CIBIC‑plus skálán : p=0,004). Egy másik enyhe-középsúlyos Alzheimer-kóros betegekkel (kiindulási MMSE összpontszám: 11‑23) végzett, memantin monoterápiával folytatott vizsgálatba összesen 470 beteget vontak be véletlenszerűen. Az előzetesen meghatározott elvek szerint végzett elődleges értékelésben az elődleges hatékonysági végpont tekintetében a 24. héten nem értek el statisztikailag szignifikáns különbséget.

Hat III‑as fázisú, placebokontrollos, 6 hónapos (memantin monoterápiával, ill. beállított dózisú acetilkolinészteráz-gátlót szedő betegek memantin-kezelésével folytatott) vizsgálatban résztvevő középsúlyos-súlyos Alzheimer-betegségben szenvedőbetegek (MMSE összpontszám: <20) adatainak metaanalízise szerint a memantin statisztikailag szignifikánsan hatékonyabb volt a kognitív, a globális és a funkcionális paramétereken is. Külön elemezve azokat a betegeket, akiknél mindhárom paraméter egyidejűleg rosszabbodott az eredmények azt mutatták, hogy a memantin statisztikailag szignifikánsan késleltette a rosszabbodást: a placebocsoportban kétszer annyi beteg állapota romlott mindhárom paraméter tekintetében, mint amennyié a memantin-csoportban (21% vs 11%, p <0,0001).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A memantin abszolút biohasznosulása körülbelül 100%‑os. A t_max 3 és 8 óra között van. Nincs arra mutató jel, hogy az étel befolyásolná a memantin felszívódását.

Eloszlás

Napi 20 mg‑os memantin dózissal 70‑150 ng/ml (0,5‑1 mikromol) érték közötti egyensúlyi plazmakoncentrációt értek el, mely egyénenként nagymértékben eltért. 5‑30 mg‑os napi dózis mellett 0,52‑es átlagos (cerebrospinális folyadék, CSF) liquor/szérum arányt mértek. A megoszlási térfogat körülbelül 10 l/ttkg. A memantin plazmafehérjékhez való kötődésének mértéke körülbelül 45%.

Biotranszformáció

Az emberi szervezetben keringő memantin-rokon anyagok 80%‑a az anyavegyületként van jelen. A fő emberi metabolitok az N‑3,5‑dimetil-gludantán, a 4- és 6‑hidroxi-memantin izomerikus keveréke, valamint az 1‑nitrozo-3,5‑dimetil-adamantán. Ezen metabolitok közül egyik sem rendelkezik NMDA‑antagonista aktivitással. In vitro nem mutattak ki citokróm P450 által katalizált metabolizmust.

A ¹⁴C‑memantin orális beadását vizsgáló kutatásban a bevitt dózis átlagosan 84%‑a 20 napon belül eliminálódott, több mint 99%‑a a veséken keresztül választódott ki.

Elimináció

A memantin eliminációja monoexponenciális, a terminális t_1/2 60‑100 óra. A normális veseműködésű önkénteseken 170 ml/perc/1,73 m² teljes clearance (Cl_tot) volt mérhető, és a teljes renális clearance egy része tubuláris szekréció útján ment végbe.

A vesében történő kiválasztás bizonyos mértékű tubuláris reabszorpcióval jár, amelyet valószínűleg kationos szállító-proteinek közvetítenek. A memantin renális eliminációs aránya lúgos vizelet mellett hetedére-kilencedére csökkenhet (lásd. 4.4 pont). A vizelet lúgosságának oka lehet az étrend drasztikus megváltoztatása, pl. hústartalmú étrendről vegetáriánus étrendre való áttérés, vagy alkalizáló gyomorsav lekötők nagymértékű bevitele is.

Linearitás

Önkénteseken végzett vizsgálatokban a memantin farmakokinetikája a 10‑40 mg‑os dózistartományban lineáris.

Farmakokinetikai/farmakodinámiás kapcsolat

A memantin napi 20 mg‑os dózisa mellett a liquor (CSF) szintje megegyezik a memantin k_i-értékével (k_i=inhibitor konstans), ami az emberi frontális agykéregben 0,5 mikromol.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Patkányokon végzett rövid távú vizsgálatokban a memantin, más NMDA-antagonistákhoz hasonlóan, csak nagyon magas szérumkoncentrációs csúcsokat eredményező dózis mellett idézett elő neuronális vakuolizációt és nekrózist (Olney károsodás). A vakuolizáció és nekrózis ataxia és egyéb preklinikai jelek után lépett fel. Mivel ezt a hatást sem hosszú távú patkánykísérletben, sem más, nem rágcsálókon végzett kísérletben nem észlelték, így ezen eredmények klinikai jelentősége ismeretlen.

A rágcsálókon és kutyákon végzett ismételt dózisú toxicitási vizsgálatokban a szemészeti elváltozások inkonzisztens előfordulását figyelték meg, amit azonban a majmoknál nem tapasztaltak. A memantinnal folytatott klinikai vizsgálatok során végzett specifikus szemvizsgálatok nem tártak fel semmiféle szemészeti változást.

A rágcsálók tüdő-makrofágjaiban phospholipidosist figyeltek meg, ami a lizoszómákban felhalmozódott memantin hatására volt visszavezethető. Ez a hatás már más kationos amfifilikus tulajdonságokkal rendelkező hatóanyagok esetében is megfigyelhető volt. Összefüggés lehet a fent leírt felhalmozódás és a tüdőben megfigyelt vakuolizáció között. A hatás a rágcsálókban csak igen magas dózisok mellett jelentkezett. A jelenség klinikai jelentősége nem ismert.

A memantinnal végzett standard vizsgálatok során nem mutattak ki genotoxicitást. Az egereken és patkányokon élethosszig végzett vizsgálatok nem mutattak carcinogenitást. A memantin a patkányok és nyulak esetén nem bizonyult teratogénnek, még az anyaállatra toxikus mértékű dózis mellett sem, és nem mutatták ki a memantin fertilitást károsító hatását sem. Patkányokban a foetus növekedésének csökkenését figyelték meg az emberi expozícióval megegyező, vagy azt kismértékben meghaladó expozíciós szintek mellett.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag

laktóz-monohidrát

mikrokristályos cellulóz

talkum

vízmenetes kolloid szilícium-dioxid

magnézium-sztearát

Tabletta bevonat

laktóz-monohidrát

hipromellóz

titán-dioxid (E171)

makrogol 4000

sárga vas-oxid (E172) (a 20 mg‑os filmtablettában)

vörös vas-oxid (E172) (a 20 mg‑os filmtablettában)

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

PVC/Al buborékcsomagolások.

Memantine Vipharm 10 mg filmtabletta

10 db, 14 db, 20 db, 28 db, 30 db, 42 db, 50 db, 56 db, 60 db, 90 db, 98 db, 100 db, 112 db vagy 120 db filmtablettát tartalmazó buborékcsomagolások vagy 30×1 db filmtablettát tartalmazó adagonként perforált buborékcsomagolás.

Memantine Vipharm 20 mg filmtabletta

10 db, 14 db, 20 db, 28 db, 30 db, 42 db, 50 db, 56 db, 60 db, 90 db, 98 db, 100 db, 112 db vagy 120 db filmtablettát tartalmazó buborékcsomagolások vagy 30×1 db filmtablettát tartalmazó adagonként perforált buborékcsomagolás.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II./2 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, a szakorvosi, kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Vipharm S.A.

ul. A. i F. Radziwiłłów 9

05-850 Ożarów Mazowiecki

Lengyelország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

Memantine Vipharm 10 mg filmtabletta

OGYI-T-22678/01 28× PVC/Al buborékcsomagolás

OGYI-T-22678/02 56× PVC/Al buborékcsomagolás

OGYI-T-22678/03 98× PVC/Al buborékcsomagolás

Memantine Vipharm 20 mg filmtabletta

OGYI-T-22678/04 28× PVC/Al buborékcsomagolás

OGYI-T-22678/05 56× PVC/Al buborékcsomagolás

OGYI-T-22678/06 98× PVC/Al buborékcsomagolás

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2014.06.11.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2018. szeptember 30.