METFORMIN-TEVA 1000 mg filmtabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Metformin-Teva 500 mg filmtabletta

Metformin-Teva 850 mg filmtabletta

Metformin-Teva 1000 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

500 mg metformin-hidrokloridot tartalmaz filmtablettánként, ami 390 mg metformin bázisnak felel meg.

850 mg metformin-hidrokloridot tartalmaz filmtablettánként, ami 662,9 mg metformin bázisnak felel meg.

1000 mg metformin-hidrokloridot tartalmaz filmtablettánként, ami 780 mg metformin bázisnak felel meg.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

500 mg: Fehér vagy csaknem fehér ovális filmtabletta, egyik oldalán „93”, a másik oldalán „48” mélynyomással, mérete 15 mm × 8 mm.

850 mg: Fehér vagy csaknem fehér ovális filmtabletta, egyik oldalán „93”, a másik oldalán „49” mélynyomással, mérete 18 mm × 9 mm.

1000 mg: fehér vagy csaknem fehér ovális filmtabletta, egyik oldalán bemetszéssel a bal felén „9”, jobb felén „3”, másik oldalán bemetszéssel bal felén „72” jobb felén „14”, mérete 19 mm × 9 mm.

A tablettán lévő bemetszés csak a széttörés elősegítésére és a lenyelés megkönnyítésére szolgál, nem arra, hogy a készítményt egyenlő adagokra ossza.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

2-es típusú diabetes mellitus kezelése, különös tekintettel a túlsúlyos betegekre, amikor a diétával és testmozgással önmagában nem biztosítható a vércukorszint megfelelő beállítása.

• Felnőtteknél a metformin alkalmazható monoterápiában, illetve más orális antidiabetikumokkal vagy inzulinnal kombinálva.

• 10 éves vagy annál idősebb gyermekeknél és serdülőknél a metformin monoterápiában vagy inzulinnal kombinálva alkalmazható.

A diabeteses szövődmények csökkenését mutatták ki túlsúlyos, 2-es típusú diabetesben szenvedő felnőtt betegeknél, akik a diéta sikertelenségét követően elsővonalbeli kezelésként metformin-terápiában részesültek (lásd 5.1 pont).

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Normál veseműködésű felnőttek (GFR ≥ 90 ml/perc)

Monoterápiaként és egyéb orális antidiabetikumokkal kombinálva

• Az szokásos kezdő dózis naponta 2‑3‑szor 500 mg vagy 850 mg metformin‑hidroklorid étkezés közben vagy után bevéve.

• 10‑15 nap elteltével a dózist a vércukorszint mérések alapján kell módosítani. Az adagok lassú emelése javíthatja a gasztrointesztinális tolarinciát.

• Azok a betegek, akik nagy metformin‑hidroklorid dózist kapnak (naponta 2‑3 gramm), lehetőség van arra, hogy a két Metformin-Teva 500 mg‑os filmtablettát egy Metformin-Teva 1000 mg‑os filmtablettával helyettesítsék.

• A metformin‑hidroklorid ajánlott maximális napi dózisa 3 g, 3 adagra elosztva.

• Ha egy másik orális antidiabetikumról történő átállítást terveznek: a másik gyógyszer alkalmazását abba kell hagyni, és el kell kezdeni a metformin szedését a fent ismertetett dózisban.

Inzulinnal kombinált alkalmazás

A jobb vércukorszint‑szabályozás elérése érdekében a metformin alkalmazható inzulinnal kombinálva. A metformin‑hidroklorid szokásos kezdő dózisa naponta 2‑3‑szor 500 mg vagy 850 mg, míg az inzulin dózisát a vércukorszint mérések alapján kell beállítani.

Idősek

Mivel az időseknél fennáll vesekárosodás lehetősége, ezért a metformin adagolását a vesefunkció alapján kell beállítani. A vesefunkció rendszeres ellenőrzés szükséges (lásd 4.4 pont).

Vesekárosodás

A GFR értékét a metformin tartalmú készítménnyel folytatott kezelés megkezdése előtt és a kezelés során legalább évente ellenőrizni kell. A vesekárosodás további romlása szempontjából fokozott kockázatnak kitett betegeknél és időseknél a veseműködés gyakoribb, például 3‑6 havonta történő ellenőrzése szükséges.

GFR (ml/perc)	Teljes maximális napi dózis (amit naponta 2-3 adagra kell elosztani)	További megfontolások
60‑89	3000 mg	A vesekárosodáshoz mérten megfontolandó a dózis csökkentése.
45‑59	2000 mg	A metformin‑kezelés megkezdése előtt figyelembe kell venni a laktátacidózis kockázatát esetlegesen növelő tényezőket (lásd 4.4 pont). A kezdő dózis legfeljebb a maximális dózis fele.
30‑44	1000 mg
< 30	-	A metformin ellenjavallt.

Gyermekek és serdülők

Monoterápiában és inzulinnal kombinálva

• A metformin alkalmazható 10 éves és annál idősebb gyermekeknél és serdülőknél.

• A szokásos kezdő dózis naponta egyszer egy 500 mg vagy 850 mg metformin‑hidroklorid, étkezések közben vagy azt követően bevéve.

10‑15 nap után a dózist a vércukormérések alapján kell módosítani. A lassú dózisemelés javíthatja az emésztőrendszeri tolerálhatóságot. A metformin‑hidroklorid ajánlott maximális dózisa naponta 2 g, két vagy három adagra elosztva.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

4.3 Ellenjavallatok

• A metforminnal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Akut metabolikus acidózis bármely formája (például laktátacidózis, diabeteses ketoacidózis).

• Diabeteses prekóma.

• Súlyos veseelégtelenség (GFR < 30 ml/perc)

• Akut állapotok, melyek megváltoztathatják a veseműködést, úgymint: dehidráció, súlyos infekció, sokk.

• Olyan betegségek, melyek szöveti hypoxiát eredményezhetnek (különösen akut betegség, vagy krónikus betegség romlása), mint pl. dekompenzált szívelégtelenség, légzési elégtelenség, közelmúltban lezajlott myocardialis infarctus, sokk.

• Májelégtelenség, akut alkoholintoxikáció, alkoholizmus.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Laktátacidózis

A laktátacidózis, amely egy nagyon ritka, de súlyos metabolikus szövődmény, leggyakrabban a veseműködés akut romlásakor, szív- és légzőszervi megbetegedésben vagy szepszisben lép fel. A veseműködés akut romlásakor a metformin felhalmozódása következik be, ami növeli a laktátacidózis kockázatát.

Dehidráció (súlyos hasmenés vagy hányás, láz vagy csökkent folyadékbevitel) esetén a metformin adagolását átmenetileg fel kell függeszteni, és ajánlott felvenni a kapcsolatot egészségügyi szakemberrel.

Metforminnal kezelt betegeknél a veseműködést esetlegesen akutan károsító gyógyszerek (például vérnyomáscsökkentők, vízhajtók és nem-szteroid gyulladáscsökkentők, NSAID-ok) adásának megkezdésekor elővigyázatosság szükséges. A laktátacidózis egyéb kockázati tényezői a túlzott alkoholfogyasztás, a májelégtelenség, a rosszul beállított diabetes, a ketosis, a tartós éhezés és bármilyen, hypoxiával társuló állapot, valamint laktátacidózist kiváltani képes gyógyszerek együttadása (lásd 4.3 és 4.5 pont.)

A betegeket és/vagy gondozóikat tájékoztatni kell a laktátacidózis kockázatáról. A laktátacidózisra jellemző az acidotikus diszpnoe, a hasi fájdalom, az izomgörcsök, az asthenia és a hypothermia, amit kóma követ. Feltételezett tünetek esetén a betegnek abba kell hagynia a metformin szedését, és azonnal orvoshoz kell fordulnia. Diagnosztikai laboratóriumi eredmények a vér csökkent pH értéke (< 7,35), az emelkedett plazma laktátszint (> 5 mmol/l), valamint az emelkedett anionrés és laktát/piruvát arány.

Mitokondriális betegségben ismerten vagy feltételezetten szenvedő betegek

A metformin alkalmazása nem ajánlott mitokondriális betegségben – ilyen például a laktátacidózissal és stroke-szerű epizódokkal járó mitokondriális encephalopathia (Mitochondrial Encephalopathy with Lactic Acidosis, and Stroke-like episodes, MELAS) szindróma és az anyai ágon öröklődő diabetes és süketség (Maternal inherited diabetes and deafness, MIDD) – ismerten szenvedő betegeknél, mivel a laktátacidózis exacerbatiója és a neurológiai szövődmények kockázatot jelentenek – mindkettő a betegség súlyosbodásához vezethet.

Ha a metformin bevételét követően MELAS szindrómára vagy MIDD-re utaló jelek és tünetek alakulnak ki, a metformin adagolását azonnal fel kell függeszteni, és mihamarabb diagnosztikus vizsgálatokat kell elvégezni.

Veseműködés

A GFR-értéket a kezelés megkezdése előtt és a kezelés során rendszeresen ellenőrizni kell, lásd 4.2 pont. A metformin ellenjavallt azon betegeknél, akiknél a GFR < 30 ml/perc, és adását átmenetileg fel kell függeszteni olyan állapotokban, amelyek megváltoztatják a veseműködést (lásd 4.3 pont).

Szívműködés

Szívelégtelenségben szenvedő betegek a hypoxia és a veseelégtelenség fokozott kockázatának vannak kitéve. Stabil, krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknek a metformin a szívműködés és vesefunkció rendszeres monitorozása mellett adható.

Akut és instabil szívelégtelenségben szenvedő betegeknek a metformin adása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Jódtartalmú kontrasztanyagok alkalmazása

Jódtartalmú kontrasztanyagok intravaszkuláris alkalmazása kontrasztanyag‑indukált nephropathiához vezethet, ami a metformin felhalmozódásával és a laktátacidózis kockázatának növekedésével jár. A metformin adását fel kell függeszteni a vizsgálatot megelőzően vagy a vizsgálat idejére, és csak legalább 48 óra elteltével lehet ismét alkalmazni, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult, lásd 4.2 és 4.5 pont.

Sebészeti beavatkozás

A metformin adását az általános, spinális vagy epidurális anesztéziával járó műtét idejére le kell állítani. A terápia leghamarabb 48 órával a műtét, illetve az orális táplálásra való visszatérés után kezdhető újra, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést ismét ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult.

Gyermekek és serdülők

A metformin‑terápia megkezdése előtt igazolni kell a 2‑es típusú diabetes mellitus diagnózisát.

Az egy évig tartó kontrollos klinikai vizsgálatok során nem észlelték a metformin növekedésre és serdülésre gyakorolt hatását, de hosszú távú adatok nem állnak rendelkezésre ezzel kapcsolatban. Ezért a metforminnal kezelt – elsősorban a még pubertás előtt álló – gyermekek esetében a metformin ezen paraméterekre gyakorolt hatásának gondos ellenőrzésére van szükség.

10 és 12 éves kor közötti gyermekek

A gyermekekkel és serdülőkkel végzett kontrollos klinikai vizsgálatokba csak 15 olyan alanyt vontak be, akiknek életkora 10 és 12 éves kor közötti volt. Bár a metformin hatásossága és biztonságossága a 10 és 12 éves kor közötti gyermekek esetében nem különbözött az idősebb gyermekeknél és serdülőknél tapasztalttól, különös elővigyázatosság javasolt, amikor a készítményt 10 és 12 éves kor közötti gyermekeknek rendelik.

Egyéb óvintézkedések

Minden betegnek folytatnia kell a nap során szabályosan elosztott szénhidráttartalmú diétáját. A túlsúlyos betegeknek továbbra is tartaniuk kell az energiaszegény diétájukat.

A diabetes monitorozására szolgáló szokásos laboratóriumi vizsgálatokat rendszeresen el kell végezni.

A metformin csökkentheti a B₁₂-vitamin szérumszintjét. Az alacsony B₁₂‑vitaminszint kockázata növekszik a metformin dózisának, a kezelés időtartamának növelésével és/vagy olyan betegeknél, akiknél ismerten B₁₂‑vitamin‑hiányt okozó kockázati tényezők állnak fenn. B₁₂‑vitamin-hiány gyanúja esetén (például anaemia vagy neuropathia) ellenőrizni kell a B₁₂‑vitamin szérumszintjét. A B₁₂‑vitamin‑hiány kockázati tényezőivel rendelkező betegeknél rendszeres B₁₂‑vitamin-ellenőrzésre lehet szükség. A metformin‑kezelést addig kell folytatni, ameddig az tolerálható, és nem ellenjavallt, valamint a B₁₂‑vitamin‑hiány megfelelő korrekciós kezelését kell biztosítani a jelenlegi klinikai irányelveknek megfelelően.

A metformin önmagában nem okoz hypoglykaemiát, ugyanakkor elővigyázatosság ajánlott, ha a gyógyszert inzulinnal vagy más orális antidiabetikumokkal (pl. szulfonilureákkal vagy meglitinidekkel) kombinációban adják.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az egyidejű alkalmazás nem javasolt

Alkohol

Az alkoholintoxikáció fokozza a laktátacidózis kockázatát, különösen éhezés, alultápláltság vagy májkárosodás fennállásakor.

Jódtartalmú kontrasztanyagok

A metformin adását le kell állítani a vizsgálatot megelőzően vagy a vizsgálat idejére, és csak legalább 48 óra elteltével lehet újraindítani, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést ismét ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult, lásd 4.2 és 4.4 pont.

Elővigyázatosságot igénylő kombinációk

Egyes gyógyszerek, például a NSAID‑ok, köztük a szelektív ciklooxigenáz (COX)‑2‑inhibitorok, az ACE‑gátlók, az angiotenzin‑II‑receptor‑blokkolók, valamint a diuretikumok, különösen a kacsdiuretikumok károsan befolyásolhatják a veseműködést, és ezáltal növelhetik a laktátacidózis kockázatát. Ezen készítmények metforminnal együttes adásának megkezdésekor, illetve a kombinációs kezelés során a veseműködés szoros monitorozása szükséges.

Intrinsic hyperglykaemiás aktivitással rendelkező gyógyszerek (úgymint [szisztémás és helyi alkalmazású] glükokortikoidok és szimpatomimetikumok)

Gyakrabban kell ellenőrizni a vércukorszintet, különösen a kezelés megkezdésekor. Szükség szerint módosítani kell a metformin adagolását az adott gyógyszerekkel történő kezelés alatt és annak abbahagyása esetén.

Organikus kationtranszporterek (Organic cation transporters, OCT)

A metformin az OCT1 és OCT2 transzporternek is szubsztrátja.

Metforminnal történő együttadása:

- OCT1 inhibitorokkal (mint például verapamil) csökkentheti a metformin hatásosságát.

- OCT1 induktorokkal (mint például rifampicin) fokozhatja a metformin tápcsatornából történő felszívódását és hatásosságát.

- OCT2 inhibitorokkal (mint például cimetidin, dolutegravir, ranolazin, trimetoprim, vandetanib, izavukonazol) csökkentheti a metformin vesén keresztül történő kiválasztását és ez a metformin plazmakoncentrációjának emelkedéséhez vezethet.

- OCT1 és OCT2 inhibitorokkal (mint például krizotinib és olaparib) megváltoztathatja a metformin hatásosságát és vesén keresztüli eliminációját.

Ezért elővigyázatossággal kell eljárni, különösen vesekárosodásban szenvedő betegeknél, ha ezeket a gyógyszereket metforminnal együtt adják, mivel a metformin plazmakoncentrációja megemelkedhet. Ha szükséges, megfontolandó a metformin dózismódosítása, mivel az OCT inhibitorok/induktorok megváltoztathatják a metformin hatásosságát.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A nem kontrollált hyperglykaemia a fogamzás időszakában és a terhesség alatt, a veleszületett rendellenességek, a vetélés, a terhességi magas vérnyomás, a preeklampszia, és a perinatális mortalitás fokozott kockázatával jár. Fontos, hogy a vércukorszintet a normál értékhez a lehető legközelebbi szinten kell tartani a terhesség alatt, ezáltal csökkentve az anyát és gyermeket érintő, hyperglykaemiával összefüggő káros következmények kockázatát.

A metformin átjut a placentán, akár az anyai szintekkel azonos koncentrációkat elérve a magzatnál.

Egy regiszter alapú kohorszvizsgálat és terhes nőkről (több mint 1000, expozíciónak kitett kimenetel) közzétett nagy mennyiségű adat (metaanalízisek, klinikai vizsgálatok és nyilvántartások) nem jelezte sem a veleszületett rendellenességek, sem a magzati/újszülött toxicitás előfordulásának megnövekedett kockázatát a fogamzás időszakában és/vagy a terhesség alatti metformin‑expozíciót követően.

Korlátozott számú és nem egyértelmű bizonyítékok állnak rendelkezésre a méhen belül metformin‑expozíciónak kitett gyermekek testtömegére gyakorolt hosszú távú hatásról. Úgy tűnik, hogy a metformin nem befolyásolja a motoros és szociális fejlődést 4 éves korig a terhesség alatt expozíciónak kitett gyermekeknél, bár a hosszú távú eredményekre vonatkozó adatok korlátozottak.

Klinikailag indokolt esetekben, a metformin alkalmazása megfontolható inzulin kiegészítéseként vagy alternatívájaként terhesség alatt vagy a fogamzás időszakában.

Szoptatás

A metformin kiválasztódik az emberi anyatejbe. Nem észleltek mellékhatásokat az anyatejjel táplált újszülöttek/csecsemők esetében. Ugyanakkor, mivel csak korlátozott számú adat áll rendelkezésre, a szoptatás nem ajánlott a metformin‑kezelés ideje alatt. A szoptatás előnyeinek és a gyermeknél kialakuló esetleges mellékhatások kockázatának figyelembevételével kell eldönteni, hogy abba kell‑e hagyni a szoptatást.

Termékenység

A hím, ill. nőstény patkányok termékenységét nem befolyásolta a 600 mg/ttkg/nap dózisú metformin, mely megközelítőleg – a testfelszín arányokat figyelembe véve – a maximális ajánlott humán dózis háromszorosa.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A metformin-monoterápia nem okoz hypoglykaemiát, és ezért nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Figyelmeztetni kell azonban a betegeket a hypoglykaemia kockázatára, amennyiben a metformint egyéb antidiabetikumokkal (pl. szulfonilureákkal, inzulinnal vagy meglitinidekkel) kombinálva alkalmazzák.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A metformin‑terápia bevezetésekor a leggyakoribb mellékhatások a hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom és étvágytalanság voltak, melyek a legtöbb esetben maguktól megszűnnek. Ezen mellékhatások kivédésére javasolt a metformin dózisát naponta 2 vagy 3 részre elosztva bevenni, és a dózist lassan emelni.

A metforminnal végzett kezelés alatt az alábbi mellékhatások fordulhatnak elő. A gyakoriságok meghatározása a következő: nagyon gyakori: ≥ 1/10; gyakori: ≥ 1/100 – < 1/10; nem gyakori: ≥ 1/1000 – < 1/100; ritka: ≥ 1/10 000 – < 1/1000; nagyon ritka: < 1/10 000.

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Gyakori:

• Csökkent B₁₂-vitaminszint/B₁₂-vitaminhiány (lásd 4.4 pont).

Nagyon ritka:

• Laktátacidózis (lásd 4.4 pont).

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori:

• Ízérzés zavar.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori:

• Emésztőrendszeri zavarok, úgymint hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom és étvágytalanság. Ezek a nemkívánatos hatások a leggyakrabban a kezelés megkezdésekor fordulnak elő, és a legtöbb esetben maguktól megszűnnek. A megelőzésük érdekében ajánlatos a metformint napi 2 vagy 3 adagban, étkezések közben vagy után bevenni. A dózisok lassú emelése mellett szintén javulhat az emésztőrendszeri tolerálhatóság.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nagyon ritka:

• Izolált esetekben előfordultak a májfunkciós tesztek kóros értékei, illetve hepatitis, ami a metformin abbahagyását követően megszűnt.

A bőr és bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Nagyon ritka:

• Bőrreakciók mint az erythema, pruritus, urticaria.

Gyermekek és serdülők

A szakirodalmi és a forgalomba hozatalt követő adatok, valamint a kontrollos klinikai vizsgálatok alapján, amelyek a 10–16 év közötti, 1 évig kezelt gyermekpopulációra korlátozódtak, a mellékhatások jellegükben és súlyosságukban hasonlóak voltak a felnőtteknél leírtakéhoz.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A metformin-hidrokloriddal 85 g‑ig terjedő dózisok mellett sem észleltek hypoglykaemiát, bár laktátacidózis előfordult ilyen esetekben. A nagymértékű metformin-túladagolás vagy a kockázati tényezők egyidejű fennállása laktátacidózishoz vezethet. A laktátacidózis sürgős orvosi ellátást igénylő állapot, amelyet kórházban kell kezelni. A laktát és a metformin eltávolítására a leghatásosabb módszer a hemodialízis.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Vércukorszint-csökkentő gyógyszerek, biguanidok; ATC kód: A10BA02

Hatásmechanizmus

A metformin egy antihyperglykaemiás hatású biguanid, ami egyaránt csökkenti a bazális és posztprandiális vércukorszintet. Nem serkenti az inzulinszekréciót, és ezért nem okoz hypoglykaemiát.

A metformin csökkenti a bazális hyperinsulinaemiát, és inzulinnal kombinálva csökkenti az inzulinszükségletet.

A metformin számos mechanizmuson keresztül fejti ki antihyperglikaemiás hatását:

A metformin csökkenti a hepatikus glükóztermelést.

Részben az inzulin hatásának növelésén keresztül a metformin elősegíti a perifériás glükózfelvételt és –felhasználást.

A metformin megváltoztatja a glükóz bélből történő felszívódását: növeli a glükózfelvételt a keringésből tés csökkenti a táplálékból történő felszívódás. A bélnek tulajdonítható további mechanizmusok közé tartozik még a glukagonszerű peptid 1 (glucagon-like peptide 1, GLP-1) felszabadulásának növekedése és az epesav felszívódás csökkenése. A metformin megváltoztatja a bélmikrobiomját.

A metformin hyperlipidaemiás egyéneknél javíthatja a lipidprofilt.

Klinikai vizsgálatokban a metformin alkalmazása testtömeg-stabilizálódás vagy kismértékű testtömegcsökkenés kísérte.

A metformin egy adenozin‑monofoszfát‑protein‑kináz (AMPK) és megnöveli az összes típusú membrán glükóztranszporter (glucose transporters, GLUT) szállítókapacitását.

Klinikai hatásosság

Prospektív, randomizált vizsgálatban (UKPDS) megállapították a 2-es típusú diabéteszben szenvedő felnőtt betegek intenzív vércukorkontrolljának hosszú távú kedvező hatását.

Az önmagában alkalmazott diéta eredménytelensége után metforminnal kezelt túlsúlyos betegek eredményeinek elemzésével kimutatták, hogy:

• Bármilyen, diabétesszel összefüggő szövődmény abszolút rizikójának csökkenése volt megfigyelhető a metformin-csoportban (29,8 eset/1000 betegév), összevetve a csak diétán levő csoportéval (43,3 eset/ 1000 betegév), p=0,0023; összehasonlítva a szulfonilurea és inzulin monoterápiás csoporttal (40,1 eset/1000 betegév), p=0,0034.

• Szignifikáns csökkenés volt észlelhető a diabétesszel összefüggő mortalitás abszolút rizikójában: a metformin-csoportban 7,5 eset/1000 betegév, a csak diétát tartó csoportban 12,7 eset/1000 betegév, p=0,017.

• Szignifikáns csökkenés volt tapasztalható az összmortalitás abszolút rizikójában: a metformin-csoportban 13,5 eset/1000 betegév; a csak diétát tartó csoportban 20,6 eset/1000 betegév (p=0,011). A szulfonilurea és inzulin monoterápiás csoportban 18,9/1000 betegév (p=0,021).

• Szignifikáns csökkenés volt látható a miokardiális infarktus abszolút rizikójában: a metforminnal kezelt csoportban 11 eset/1000 betegév; a csak diétát tartó csoportban 18 eset/1000 betegév (p=0,01).

A második vonalbeli kezelésként szulfonilureával kombinációban alkalmazott metformin esetében nem mutattak ki a klinikai kimenetellel kapcsolatos kedvező hatást.

Az 1-es típusú diabetesben a metformin és az inzulin kombinációját alkalmazták egyes válogatott esetekben, de a kombináció klinikai előnyei hivatalosan nem igazolódtak.

Gyermekek és serdülők

Az 1 évig tartó, korlátozott számú, 10‑16 éves gyermek és serdülő bevonásával végzett kontrollos klinikai vizsgálatokban a felnőtteknél tapasztaltakhoz hasonló vércukorszintkontroll válaszreakciókat mutattak ki.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A metformin‑hidroklorid tabletta szájon át történő alkalmazását követően a maximális plazmakoncentráció (C_max) 2,5 óra (t_max) alatt érhető el. Az 500 mg‑os, vagy 850 mg‑os metformin‑hidroklorid tabletta abszolút biohasznosulása egészséges vizsgálati alanyok esetében kb. 50‑60%. Egyszeri orális dózis bevételét követően a nem abszorbeálódott rész a székletben 20-30% volt.

Szájon át történő alkalmazást követően a metformin felszívódása telíthető és nem teljes. Feltételezhető, hogy a metformin felszívódásának a farmakokinetikája nem lineáris.

A metformin ajánlott dózisai és adagolási rendje mellett 24‑48 órán belül éri el a dinamikus egyensúlyi (steady-state) koncentrációt, ami általában kisebb mint 1 mikrogramm/ml. A kontrollos klinikai vizsgálatokban a metformin maximális plazmakoncentrációja (C_max) nem haladta meg a 5 mikrogramm/ml‑t, még a maximális adagok mellett sem.

A táplálék csökkenti a metformin felszívódásának a mértékét, és kissé elhúzódóbbá teszi azt. Egy 850 mg‑os filmtabletta orális beadása után 40%‑kal kisebb maximális plazmakoncentrációt, 25%‑kal csökkent AUC‑t (görbe alatti terület) és 35 perccel megnyúlt, a maximális plazmakoncentráció eléréséig eltelt időt figyeltek meg. Ezen eredmények klinikai jelentősége nem ismert.

Eloszlás

A plazmafehérjéhez kötődés elhanyagolható. A metformin bejut az eritrocitákba. A vérben észlelt csúcskoncentráció kisebb, mint a plazmacsúcs és hozzávetőlegesen azonos időben jelentkezik. A vörösvérsejtek valószínűleg az eloszlás második kompartmentjét képezik. Az átlagos megoszlási térfogat (V_d) 63‑276 liter volt.

Metabolizmus

A metformin változatlan formában ürül ki a vizelettel. Embereknél nem mutattak ki metabolitokat.

Elimináció

A metformin renalis clearance‑e >400 ml/perc, ami azt jelzi, hogy a metformin glomerulus filtrációval és tubuláris szekrécióval ürül ki. Egyetlen orális adag beadása után a látszólagos terminális felezési idő kb. 6,5 óra.

Vesekárosodásban a metformin clearance‑e a kreatininéhez hasonló arányban csökken, így az eliminációs felezési idő megnyúlik, ami a metformin plazmaszintjének megemelkedéséhez vezet.

Karakterisztika különleges betegcsoportokban

Vesekárosodás

Közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegekre vonatkozóan elégtelen mennyiségű adat áll rendelkezésre, amelyek nem adnak megbízható becslést a metformin szisztémás expozíciójára vonatkozóan ezen betegcsoport esetében, összehasonlítva a normál veseműködésű betegekkel. Ezért a dózismódosítást a klinikai hatásossági/tolerabilitási szempontok alapján kell megtenni (lásd 4.2 pont).

Gyermekek és serdülők

Egyszeri dózissal végzett vizsgálat: a metformin-hidroklorid egyszeri 500 mg‑os adagjai után a gyermekek esetében az egészséges felnőtteknél megfigyelthez hasonló farmakokinetikai profilt mutattak ki.

Többszöri adagolással végzett vizsgálat: Az adatok egyetlen vizsgálatra korlátozódnak. Gyermekek esetében egy héten keresztül naponta kétszer ismételten adott 500 mg‑os adagok után a maximális plazmakoncentráció (C_max) megközelítőleg 33%‑kal, a szisztémás expozíció (AUC_0-t) pedig kb. 40%‑kal csökkent a diabeteses felnőttekéhez képest, akik 14 napon keresztül naponta kétszer 500 mg ismételt dózisokat kaptak. Mivel a dózisokat a vércukorszint-kontroll alapján egyénileg állították be, ezért ennek a klinikai relevanciája korlátozott.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukcióra és fejlődésre kifejtett toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Mag:

povidon

vízmentes kolloid szilícium-dioxid

magnézium-sztearát (E470b)

Bevonat:

hipromellóz (E464)

titán-dioxid (E171)

makrogol (E1521)

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

• Átlátszó vagy fehér, átlátszatlan PVC/PVdC ‑ Al buborékcsomagolás.

20, 28, 30, 40, 50, 56, 60, 80, 84, 90, 100, 105, 120 és 180 db filmtabletta.

• HDPE tartály polipropilén kupakkal és szárítószerrel:

Metformin-Teva 500 mg filmtabletta:

100, 105, 330, 400 db filmtabletta

Metformin-Teva 850 mg filmtabletta:

100, 105, 200, 400 db filmtabletta

Metformin-Teva 1000 mg filmtabletta:

60, 100, 180 és 210 db filmtabletta

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Teva B.V.,

Swensweg 5,

2031 GA, Haarlem, 

Hollandia.

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI

Metformin-Teva 500 mg filmtabletta

OGYI-T-24182/01 60× fehér, átlátszatlan PVC/PVDC/Al buborékcsomagolás

Metformin-Teva 850 mg filmtabletta

OGYI-T-24182/02 60× fehér, átlátszatlan PVC/PVDC/Al buborékcsomagolás

Metformin-Teva 1000 mg filmtabletta

OGYI-T-24182/03 60× fehér, átlátszatlan PVC/PVDC/Al buborékcsomagolás

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2023. január 25.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. március 17.