1.A gyógyszer neve

Metypred 4 mg tabletta

2.minőségi és mennyiségi összetétel

4 mg metilprednizolont tartalmaz tablettánként.

Ismert hatású segédanyag: 67 mg laktózt tartalmaz tablettánként (monohidrát formájában).

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3.gyógyszErforma

Tabletta.

Fehér, illetve csaknem fehér színű, lapos, kerek, metszett élű, egyik oldalán bemetszéssel ellátott tabletta. A tabletta egyenlő adagokra osztható.

4.klinikai JELLEMZŐK

1. Terápiás javallatok

Szisztémás vagy lokális glükokortikoid kezelést igénylő kórképek esetén:

Gyulladásos és szisztémás rheumás megbetegedések, autoimmun megbetegedések, allergiás betegségek, anaphylaxiás shock, asthma bronchiale, és egyéb tüdőmegbetegedések, daganatos elváltozás esetén fellépő agyi oedema, szervtranszplantáció és egyéb glükokortikoid kezelést igénylő állapotok.

Egyes bőrgyógyászati, gastrointestinalis (pl. colitis ulcerosa, Crohn-betegség), haematológiai, máj-, neurológiai (pl. sclerosis multiplex, myasthenia gravis) és vese megbetegedésekben.

Daganatos megbetegedésekben (leukemia, lymphoma, myeloma) citosztatikus gyógyszerekkel együtt adagolva, antiemetikumként is.

2. Adagolás és alkalmazás

Az adagot egyénileg a betegség súlyosságától függően kell meghatározni.

A szokásos kezdő adag 4-48 mg/nap. A dózist a kívánt hatás elérése után, amint csak lehetséges csökkenteni kell.

Kevésbé súlyos esetekben kisebb adagok általában elegendőek, míg bizonyos esetekben nagyobb kezdő dózisokra lehet szükség. Klinikai kórképek, melyekben nagydózisú szteroidterápia javasolt lehet: sclerosis multiplex (200 mg/nap), cerebralis oedema (200-1000 mg/nap), szervátültetések (max. 7 mg/ttkg/nap).

Ha egy bizonyos időtartam elteltével nincsen megfelelő klinikai válasz, a metilprednizolon tablettával való kezelést meg kell szakítani és más megfelelő terápiára kell áttérni. Ha tartós kezelést kell leállítani, akkor javasolt inkább fokozatosan leépíteni, mint hirtelen megszakítani azt. Kedvező klinikai válasz esetén a megfelelő fenntartó adagot úgy kell meghatározni, hogy a kezdeti adagot megfelelő időközönként csökkenteni kell kis lépésekben addig a legkisebb adagig, amely még fenntartja az elért, kielégítő klinikai választ. A beteg állapotának folyamatos ellenőrzése szükséges a gyógyszeradagolás tekintetében. Az adagolás megváltoztatására lehet szükség az alábbi szituációkban: a klinikai állapot másodlagos megváltozása (a betegség folyamatának remissziója vagy súlyosbodása miatt), a beteg gyógyszerre adott egyéni válaszkészsége és a kezelés során a betegséggel nem közvetlenül összefüggő stresszhelyzet hatása a betegre. Ez utóbbi esetben a metilprednizolon tabletta adagjának emelésére lehet szükség, míg a beteg állapota rendeződik.

Hangsúlyozni kell, hogy az egyéni dózisszükségletek különbözőek és a kezelendő betegség jellegétől, illetve a beteg terápiás válaszától függően személyre szabottnak kell lenniük.

Másodnaponkénti kezelés

A másodnaponkénti kortikoszteroid adagolás azt jelenti, hogy a szokásos napi kortikoszteroid adag kétszeresét adják a betegnek minden második nap reggelén. E kezelési mód célja az, hogy a hosszútávon terápiás dózist igénylő betegeknél biztosítsa a kortikoszteroidok kedvező hatását, és a lehető legkisebbre csökkentsen bizonyos mellékhatásokat (pl. hipofízis-mellékvese szuppresszió, cushingoid-állapot, kortikoszteroid megvonási tünetek és gyermekekben a növekedés gátlása).

3. Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Szisztémás gombás infekció.

• Élő vagy legyengített élő vakcinák alkalmazása ellenjavallt immunszuppresszív dozisú kortikoszteroid kezelésben részesülő betegek számára (lásd 4.4 pont).

4. Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Immunszuppresszáns hatások és fertőzésekkel szembeni megnövekedett érzékenység

A kortikoszteroidok fokozhatják a fertőzések iránti fogékonyságot, elfedhetik a fertőzések bizonyos jeleit, és új fertőzések is felléphetnek a kezelés alatt. A kortikoszteroid-terápia alatt csökkenhet a szervezet ellenállása és képtelenné válhat a fertőzések lokalizálására. Az önmagában alkalmazott kortikoszteroid-kezelés vagy egyéb, a celluláris vagy a humorális immunitást, illetve a neutrophil sejtek funkcióját befolyásoló kombinált immunszuppresszív terápia együtt járhat bármelyik patogén – vírus, baktérium, gomba, protozoon vagy féreg – által okozott, a szervezet bármely részére lokalizált fertőzéssel. Ezek a fertőzések lehetnek enyhék, de lehetnek súlyosak és olykor halálos kimenetelűek is. A kortikoszteroidok dózisának emelésével a fertőzéses szövődmények előfordulási aránya növekszik.

Az immunrendszer szuppresszióját okozó gyógyszerekkel kezelt egyének az egészséges embereknél fogékonyabbak a fertőzések iránt. A kortikoszteroid-kezelésben részesülő, gyenge immunrendszerű gyermekek vagy felnőttek esetén például a bárányhimlő és a kanyaró súlyosabb, vagy akár fatális kimenetelű is lehet.

Ugyanakkor ismert vagy feltételezett parazitafertőzésben, például strongyloides (fonálféreg) okozta fertőzésben szenvedő betegeknél a kortikoszteroidokat gondos körültekintés mellett kell alkalmazni. Ezeknél a betegeknél a kortikoszteroid okozta immunszuppresszió strongyloides-hyperinfekcióhoz és a fertőzés kiterjedt lárvamigrációval járó disszeminációjához vezethet, amely gyakran társul súlyos enterocolitisszel és potenciálisan fatális kimenetelű Gram-negatív szeptikémiával.

A kortikoszteroidok alkalmazását aktív tuberkulózisban korlátozni kell a fulmináns vagy disszeminált tuberkulózisos esetekre, melyekben a kortikoszteroidokat a betegség kezelésére egyidejűleg kell alkalmazni a gümőkór elleni megfelelő gyógyszerekkel. Azokat a betegeket, akiknek látens tuberkulózisuk van, vagy akiknél a tuberkulin-próba pozitív, szigorú megfigyelés alatt kell tartani a kortikoszteroid-kezelés idején, mert előfordulhat a betegség reaktiválódása. Tartós kortikoszteroid-terápia alatt ezeket a betegeket kemoprofilaxisban kell részesíteni.

Élő, illetve élő, attenuált vakcinák alkalmazása ellenjavallt immunszuppresszív dózisú kortikoszteroid-kezelésben részesülő betegeknél. Elölt vagy inaktivált vakcinák alkalmazása lehetséges, azonban az ezekre adott válasz csökkenhet. Indokolt immunizálási eljárás elvégezhető nem immunszuppresszív dózisú kortikoszteroidokat kapó betegeknél.

Allergiás reakciók (pl. angiooedema) előfordulhatnak.

Mivel kortikoszteroid kezelést kapó betegeknél ritkán előfordulhatnak bőrreakciók és anaphylaxiás /anaphylaktoid reakciók, megfelelő megelőző intézkedések teendők a kezelés megkezdése előtt, különösen, ha a beteg kórelőzményében bármilyen gyógyszerallergia szerepel.

Kaposi-sarcoma előfordulásáról számoltak be kortikoszteroid-kezelésben részesülő betegeknél. A kezelés megszakítása klinikai remissziót eredményezhet.

A kortikoszteroidok szeptikus sokkban való alkalmazásának szerepe ellentmondásos, mivel a korai vizsgálatokban egyaránt jelentettek előnyös és hátrányos hatásokat is. Újabban felvetődött, hogy a kiegészítő kortikoszteroid-terápia előnyös lehet olyan betegeknél, akiknél a kialakult szeptikus sokk mellett mellékvesekéreg-elégtelenség áll fenn. Mindamellett szeptikus sokkban való rutinszerű használatuk nem javasolt. Egy szisztematikus áttekintés nem támasztotta alá a rövid távú, nagy dózisban adott kortikoszteroidok alkalmazását. Több metaanalízis és egy áttekintés azonban felveti, hogy az alacsony dózisban, hosszabb ideig (5-11 napig) alkalmazott kortikoszteroidok csökkenthetik a mortalitást, különösen a vazopresszor támogatásra szoruló szeptikus sokk eseteiben.

Vér- és nyirokrendszer

Az acetilszalicilsav és a nem-szteroid gyulladáscsökkentők elővigyázatossággal adhatók együtt kortikoszteroidokkal.

Endokrin rendszerre kifejtett hatások

A kortikoszteroidok farmakológiai dózisainak hosszabb időn keresztüli alkalmazása a hypothalamus- hypophyis-mellékvese tengely (HPA) szuppresszióját eredményezheti (szekunder mellékvesekéreg-elégtelenség). A kialakult mellékvesekéreg-elégtelenség foka és időtartama betegenként változó és függ a glükokortikoid-terápia során alkalmazott dózistól, annak gyakoriságától, az alkalmazás idejétől és időtartamától. Másodnaponkénti kezelés alkalmazásával ezen hatások minimálisra csökkenthetők. (Lásd 4.2 pont; másodnaponkénti kezelés).

Emellett a glükokortikoid-kezelés hirtelen abbahagyásával halálos kimenetelű akut mellékvesekéreg-elégtelenség fordulhat elő.

A gyógyszer által kiváltott mellékvesekéreg-elégtelenség, illetve következményeinek veszélye minimalizálható az adagolás fokozatos leépítésével. Ez a típusú relatív elégtelenség még hónapokig fennállhat a terápia abbahagyása után is, ezért, ha ezen időszak alatt bármiféle stresszhelyzet fordulna elő, a hormonterápiát vissza kell állítani.

Kortikoszteroid-kezelésben részesülő, váratlan stressznek kitett betegeknél a gyors hatású kortikoszteroidok dózisának emelése javasolt a váratlan stresszhelyzetet megelőzően, az alatt és azt követően.

A glükokortikoid-kezelés hirtelen abbahagyásakor – akut mellékvesekéreg-elégtelenségtől látszólag független – szteroid „megvonási szindróma” léphet fel. Ez a szindróma olyan tünetekkel járhat, mint anorexia, émelygés, hányás, letargia, fejfájás, láz, ízületi fájdalom, desquamatio, myalgia, testtömeg-csökkenés és/vagy hypotonia. Ezeket a tüneteket a feltételezések szerint inkább a glükokortikoid-koncentráció hirtelen megváltozása, mintsem az alacsony kortikoszteroid-szintek okozzák.

Mivel a glükokortikoidok Cushing-szindrómát válthatnak ki, illetve súlyosbíthatják azt, a Cushing-kórban szenvedő betegeknél a glükokortikoidok adása kerülendő.

Hypothyreosis és májcirrhosis fokozhatja a kortikoszteroidok hatását.

Hyperthyreosisban, valamint metilprednizolon-indukált hypokalaemiában szenvedő betegeknél thyreotoxicus periodikus paralysis (TPP) jelentkezhet.

A TPP gyanúja fel kell, hogy merüljön olyan, metilprednizolonnal kezelt betegeknél, akik az izomgyengeség jeleit és tüneteit mutatják, különösen a hyperthyreosisban szenvedő betegek esetén.

TPP gyanúja esetén haladéktalanul monitorozni kell a vér káliumszintjét, majd megfelelő kezeléssel biztosítani kell, hogy a vér normális káliumszintje helyreálljon.

Az anyagcserére és táplálkozásra kifejtett hatások

A kortikoszteroidok, köztük a metilprednizolon emelheti a vércukorszintet, súlyosbíthatja a már meglévő diabetest és hosszú távú terápiában való alkalmazása hajlamosíthat diabetes mellitus kialakulására.

Pszichés hatások

Eufóriától, álmatlanságtól, hangulatingadozástól, személyiségzavaroktól és súlyos depressziótól nyílt pszichotikus megnyilvánulásig terjedő pszichés zavarok léphetnek fel kortikoszteroidok alkalmazása esetén. A már meglévő emocionális instabilitást vagy pszichotikus tendenciát a kortikoszteroid-kezelés súlyosbíthatja.

Szisztémásan alkalmazott szteroidokkal potenciálisan súlyos pszichiátriai mellékhatások léphetnek fel (lásd 4.8 pont, Pszichiátriai kórképek). A tünetek tipikusan a kezelés megkezdését követő néhány napon vagy héten belül jelentkeznek. A legtöbb tünet a dózis csökkentése vagy megvonása következtében javul, bár specifikus kezelés válhat szükségessé. Pszichés hatásokat jelentettek a kortikoszteroidok abbahagyását követően, melyek gyakorisága nem ismert. A betegeket és/vagy gondozóikat bátorítani kell, hogy forduljanak orvoshoz, amennyiben a betegnél pszichés tünetek jelentkeznek, különösen levertség esetén, vagy ha öngyilkos gondolatok gyaníthatók. A betegeknek és/vagy gondozóiknak tudatában kell lenniük, hogy a szisztémás szteroidok dózisának csökkentése során vagy közvetlenül a dózis csökkentése/megvonása után pszichiátriai zavarok fordulhatnak elő.

Súlyos affektív zavar egyidejű vagy korábbi előfordulása esetén különös óvatosság szükséges, ha szisztémás kortikoszteroidok alkalmazása merül fel, mind ezen betegnél, mind az elsőfokú rokonoknál. Ide tartozik a depresszió vagy mániás depresszió és a korábbi szteroid pszichózis.

Gyakori ellenőrzés szükséges súlyos affektív zavar egyidejű vagy korábbi (különösen korábbi szteroid pszichózis) előfordulása esetén.

Idegrendszeri hatások

A kortikoszteroidok megfelelő körültekintéssel alkalmazhatók myasthenia gravisban vagy görcsrohammal járó kórképekben szenvedő betegeknél.

Bár kontrollos klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy a kortikoszteroidok hatásosak a sclerosis multiplex akut exacerbációja javulásának gyorsításában, de nem igazolták, hogy a kortikoszteroidok befolyásolnák a végleges kimenetelt vagy a betegség lefolyását. A vizsgálatok kimutatták, hogy szignifikáns hatás eléréséhez viszonylag nagy adag kortikoszteroid alkalmazása szükséges.

Kortikoszteroidokat szedő betegeknél epiduralis lipomatosisról érkeztek jelentések, jellemzően a hosszú távú, nagy dózisú alkalmazással összefüggésben.

Elővigyázatosság szükséges, ha a beteg myasthenia gravis-ban szenved (lásd még „A csont- és izomrendszerre kifejtett hatások” részt).

Szemészeti elváltozások

A szem herpes simplex vírusfertőzése esetén a metilprednizolon csak körültekintéssel adható a lehetséges cornea perforáció miatt. Glaucoma vagy családban előforduló glaucoma esetében is gyakori ellenőrzés szükséges.

Látászavar

A kortikoszteroidok szisztémás és helyi alkalmazásával kapcsolatosan látászavarról számolhatnak be. Amennyiben a beteg olyan tünetekkel jelentkezik, mint például a homályos látás vagy egyéb látászavarok, fontolóra kell venni a beteg szemész szakorvoshoz történő utalását a lehetséges okok kivizsgálása céljából, amelyek között szerepelhet a cataracta, a glaucoma vagy olyan ritka betegségek, mint a centrális serosus chorioretinopathia (CSCR), amelyeket a szisztémás és helyi kortikoszteroid alkalmazása után jelentettek.

A tartós kortikoszteroid-terápia okozhat hátsó subcapsularis cataractát, nuclearis cataractát (főként gyermekeknél), exophtalmust, vagy szembelnyomás-növekedést, amely a látóidegek lehetséges károsodásával járó glaucomát eredményezhet.

A glükokortikoidokkal kezelt betegeknél a másodlagos, gombák vagy vírusok okozta szemfertőzés előfordulása fokozódhat.

A kortikoszteroid-terápiát chorioretinopathia centralis serosával hozták összefüggésbe, amely retinaleváláshoz vezethet.

A szívre kifejtett hatások

Hosszútávon, magas dózissal kezelt, szív- és érrendszeri kockázati tényezőkkel rendelkező betegeket a glükokortikoidok szív- és érrendszerre kifejtett mellékhatásai (mint pl. dyslipidaemia és hypertonia) további szív- és érrendszeri mellékhatások kialakulására prediszponálhatják. Ennek megfelelően a kortikoszteroid-kezelés megfontoltan alkalmazandó ilyen betegeknél, és figyelmet kell fordítani a kockázatcsökkentésre és további cardialis monitorozásra, amennyiben szükséges. Az alacsony dózis és a másnaponkénti kezelés csökkentheti a kortikoszteroid-kezelés szövődményeinek incidenciáját.

A szisztémás kortikoszteroidok pangásos szívelégtelenségben körültekintéssel, és csak feltétlenül szükséges esetekben alkalmazhatóak. Pangásos szívelégtelenségben vagy nemrégiben lezajlott szívinfarktus esetében gyakori ellenőrzés szükséges (jelentettek myocardiális rupturát).

A szívre ható gyógyszereket - mint a digoxint - alkalmazó betegeknél óvatosság szükséges a szteroid által kiváltott elektrolit zavar/kálium hiány miatt.

Elővigyázatosság szükséges magas vérnyomásban szenvedő betegek kortikoszteroid-használatakor.

Emésztőrendszeri hatások

Nincs egyetemes egyetértés a tekintetben, hogy a kortikoszteroidok önmagukban felelősek-e a kezelés során észlelt peptikus fekély kialakulásáért, de a glükokortikoid-kezelés elfedheti a peptikus fekély tüneteit, így perforáció és vérzés jelentősebb fájdalom nélkül is bekövetkezhet. Nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel egyidejűleg alkalmazva fokozott a gastrointestinalis fekély kialakulásának kockázata. A glükokortikoid kezelés elfedheti a peritonitist vagy az emésztőrendszeri zavarokkal kapcsolatos egyéb jeleket vagy tüneteket, így például a perforáció, obstrukció vagy pancreatitis jeleit és tüneteit.

A kortikoszteroidokat megfelelő körültekintéssel kell alkalmazni nem specifikus colitis ulcerosában, ha fennáll a veszélye a perforációnak, tályognak, vagy más pyogen fertőzésnek, diverticulitisben, friss bél-anastomosisban, aktív vagy látens peptikus fekélynél.

Magas kortikoszteroid-adagok akut pancreatitist okozhatnak.

A csont- és izomrendszerre kifejtett hatások

A kortikoszteroidok nagy dózisban való alkalmazása mellett akut myopathiát jelentettek, leggyakrabban olyan betegeknél, akiknél a neuromuszkuláris transzmisszió rendellenessége áll fenn (pl. myasthenia gravis) vagy akik kiegészítő terápiaként antikolinerg szereket, pl. neuromuszkuláris blokkolókat (pl. pankurónium) kapnak. A jelentett akut myopathia generalizált, a szem- és légzőizmok lehetséges érintettségével és quadriparesis is kialakulhat. Előfordulhat kreatin-kináz emelkedés. A kortikoszteroidok abbahagyását követő klinikai javulás vagy felépülés néhány héttől akár évekig is tarthat.

Az osteoporosis gyakori, de sokszor fel nem ismert mellékhatása a tartós, nagydózisú glükokortikoid-kezelésnek. A kortikoszteroidok megfelelő körültekintéssel alkalmazhatók osteoporosisban szenvedő betegeknél.

Vesére és húgyutakra kifejtett hatások

Scleroderma renalis krízis

Szisztémás sclerosis-ban szenvedő betegeknél óvatosság szükséges, mivel kortikoszteroidok (beleértve a metilprednizolont is) alkalmazásakor - amennyiben a napi adag megfelel 15 mg prednizolonnak vagy meghaladja ezt - a hypertoniával és csökkent vizeletmennyiséggel járó scleroderma renalis krízis gyakoribb előfordulását figyelték meg, amely halálos kimenetelű lehet.

A vérnyomást és a vesefunkciót (szérumkreatinint) rendszeresen ellenőrizni kell. Amennyiben felmerül a renalis krízis gyanúja, gondosan követni kell a vérnyomást.

A kortikoszteroidok megfelelő körültekintéssel alkalmazhatók veseelégtelenségben szenvedő betegeknél.

A laboratóriumi és egyéb vizsgálatokra kifejtett hatások

A hidrokortizon és kortizon átlagos és nagy adagjai előidézhetik a vérnyomás emelkedését, só- és vízretenciót, valamint fokozott kálium kiválasztást okozhatnak. A szintetikus származékok használata során ezek a hatások jóval kisebb mértékben fordulnak elő, kivéve, ha igen nagy adagokban alkalmazzák őket. A sóbevitel korlátozása és káliumpótlás szükséges lehet. Az összes kortikoszteroid fokozza a kalcium kiválasztását.

Sérülések, mérgezések és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények

Multicentrikus vizsgálatok eredményei mutatják, hogy a metilprednizolon-nátrium-szukcinát nem alkalmazható rutinszerűen fejsérülések kezelésekor. A vizsgálati eredmények alapján megnőtt a mortalitás a traumát követő 2 hét - 6 hónapban a metilprednizolon-nátrium-szukcinátot kapó betegekben a placebocsoporthoz képest. A metilprednizolon-nátrium-szukcináttal okozati összefüggést nem mutattak ki.

Hepatobiliáris hatások

Ritkán hepatobiliáris betegségekről számoltak be, melyek többsége reverzibilis volt a terápia megvonása után. Ezért a beteget megfelelően figyelemmel kell kísérni.

Májkárosodásban vagy cirrhosisban különleges óvatosság szükséges a szisztémás kortikoszteroidok alkalmazásának megfontolásakor. Cirrhosisban a kortikoszteroidok hatása fokozódik. A betegek gyakori ellenőrzése szükséges.

Érrendszeri hatások

A kortikoszteroidokkal kapcsolatban beszámoltak thrombosisról, beleértve a vénás thromboembolisatiót. Ezért kortikoszteroidokat thromboemboliás rendellenességben szenvedő vagy arra hajlamos betegek esetében csak körültekintéssel szabad alkalmazni.

A kortikoszteroidok megfelelő körültekintéssel alkalmazhatók hypertoniában szenvedő betegeknél.

Egyéb mellékhatások

Az osteoporosis kockázatának lehetséges növekedése, valamint az esetlegesen magas vérnyomást okozó folyadék-visszatartás megnövekedett kockázata miatt körültekintés javasolt időskorú betegek hosszabb távú kortikoszteroid-kezelésekor.

A szisztémás kortikoszteroidok alkalmazása után phaeochromocytoma krízist jelentettek, mely halálos kimenetelű is lehet. Feltételezett vagy azonosított phaeocromocytomában szenvedő betegeknél kortikoszteroidokat csak megfelelő előny/kockázat értékelést követően szabad alkalmazni.

A forgalomba hozatalt követően tumorlízis-szindrómáról (TLS) számoltak be rosszindulatú daganatokban, köztük haematológiai daganatokban és szolid tumorokban szenvedő betegeknél az önmagában vagy kemoterápiás szerekkel kombináltan adott szisztémás kortikoszteroidok alkalmazását követően. A nagy TLS‑kockázatnak kitett betegeket, mint például azokat a daganatos betegeket, akik magas proliferációs rátájú daganatokban szenvednek és nagyfokú tumorterhelésnek vannak kitéve valamint citotoxikus szerekre nagymértékben érzékenyek, szoros monitorozás alatt kell tartani és meg kell tenni a megfelelő óvintézkedéseket.

Metilprednizolon és fluorokinolon együttes alkalmazása megnöveli az ínszakadás kockázatát, különösen idős betegeknél.

Mivel a glükokortikoszteroid-kezelés szövődményei az adag nagyságától és a kezelés időtartamától függenek, az előny/kockázat arányáról minden esetben egyénenként kell meghozni a döntést, ugyanúgy, mint az adagok nagyságáról, a kezelés időtartamáról, illetve hogy a naponta vagy a másodnaponkénti terápiát választjuk.

A terápia során az állapot kezelésére a lehető legkisebb adag kortikoszteroidot kell alkalmazni, és ha a gyógyszer dózisának csökkentése lehetséges, azt fokozatosan kell elvégezni.

Idősek

Az osteoporosis kockázatának lehetséges növekedése, valamint az esetlegesen magas vérnyomást okozó folyadék-visszatartás megnövekedett kockázata, hypokalaemia, diabetes, fertőzések iránti fogékonyság és a bőr elvékonyodása miatt körültekintés javasolt időskorú betegek hosszabb távú kortikoszteroid-kezelésekor.

Szoros klinikai ellenőrzés szükséges az életet veszélyeztető hatások elkerülésére.

Gyermekek és serdülők

A növekedést gátolhatja gyermekeknél és serdülőknél a tartós, napi több részre osztott glükokortikoid-terápia, ezért az ilyen kezelések alkalmazását a ténylegesen sürgősségi indikációkra kell korlátozni. A másodnaponként alkalmazott glükokortikoid-kezeléssel általában kiküszöbölhető vagy a minimumra csökkenthető ez a mellékhatás. (Lásd 4.2 pont, Adagolás és alkalmazás; másodnaponkénti kezelés)

A hosszantartó kortikoszteroid-terápiában részesülő csecsemők és gyermekek növekedését és fejlődését gondosan figyelemmel kell kísérni. A hosszantartó kortikoszteroid-terápiában részesülő csecsemők és gyermekek a megnövekedett intracranialis nyomás fokozott kockázatának vannak kitéve.

A kortikoszteroidok nagy dózisai pancreatitist okozhatnak gyermekeknél.

Metilprednizolon alkalmazását követően hypertrophiás cardiomyopathia alakulhat ki koraszülötteknél, ezért megfelelő diagnosztikai értékelés valamint a cardialis funkciók és struktúra monitorozása szükséges.

Segédanyagok

A Metypred 4 mg tabletta laktózt tartalmaz (monohidrát formájában). Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz-malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

5. Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A metilprednizolon citokróm P450 enzim (CYP) szubsztrát, és főleg a CYP3A4 enzim által metabolizálódik. A CYP3A4 a felnőtt emberi májban található népes CYP-alcsalád domináns enzime. A szteroidok 6β-hidroxilációját katalizálja, ami az endogén és a szintetikus szteroidok alapvető, fázis I. metabolikus lépése. Számos egyéb vegyület is a CYP3A4 szubsztrátja, ezek közül néhány (más gyógyszerekkel együtt) a CYP3A4 enzim indukciójával (upreguláció) vagy gátlásával megváltoztatja a glükokortikoidok metabolizációját.

CYP3A4-GÁTLÓK:

A CYP3A4 aktivitását gátló gyógyszerek általában csökkentik a CYP3A4-szubsztrát gyógyszerek, pl. a metilprednizolon máj clearance-ét és növelik a plazmakoncentrációját. CYP3A4-gátló jelenlétében szükség lehet a metilprednizolon dózisának titrálására a szteroidtoxicitás elkerülése érdekében.

Az egyidejű kezelés CYP3A inhibitorokkal – beleértve a kobicisztát tartalmú készítményeket – várhatóan fokozza a szisztémás mellékhatások kockázatát. Kerülni kell a kombinációt, kivéve, ha az előny meghaladja a szisztémás kortikoszteroid mellékhatások fokozott kockázatát, amely esetben a betegeket monitorozni kell, hogy nem alakulnak-e ki szisztémás kortikoszteroid hatások.

Ebbe a csoportba tartozó gyógyszerek pl.: eritromicin, klaritromicin, troleandomicin, ketokonazol, itrakonazol, izoniazid, diltiazem, mibefradil, aprepitant, fozaprepitant, HIV-proteáz-inhibítorok (pl.: indinavir, ritonavir), ciklosporin és etinilösztradiol/noretindron. A grapefruitlé szintén CYP3A4-gátló.

CYP3A4-INDUKTOROK:

A CYP3A4 aktivitását indukáló gyógyszerek általában növelik a CYP3A4-szubsztrát gyógyszerek máj clearance-ét, melyek plazmakoncentrációja ezáltal csökken. Ilyen gyógyszerekkel való együttes alkalmazás során a kívánt hatás eléréséhez szükség lehet a metilprednizolon adagjának emelésére.

Ebbe a csoportba tartozó gyógyszerek pl.: rifampicin, karbamazepin, fenobarbitál, primidon, efedrin és fenitoin.

CYP3A4-SZUBSZTRÁTOK:

Egy másik CYP3A4-szubsztrát jelenlétében a metilprednizolon máj clearance-e módosulhat, amely az adag megfelelő módon való módosítását igényelheti. A két gyógyszer külön-külön történő alkalmazásához kapcsolódó nemkívánatos események előfordulásának valószínűsége együttes adásuk során emelkedhet.

Ilyen gyógyszerek pl. a ciklofoszfamid és a takrolimusz. A metilprednizolon és takrolimusz együttes alkalmazása csökkent takrolimusz koncentrációhoz vezethet. A ciklosporin és a metilprednizolon együttes alkalmazása gátolja a közös metabolizmusukat, amely magasabb plazma koncentrációt eredményezhet egyik, vagy mindkettő gyógyszer esetében. Ezért lehetséges, hogy az egyes gyógyszerek külön-külön alkalmazása esetén előforduló nemkívánatos események gyakorisága növekedhet az együttes alkalmazás során. A ciklosporin és a metilprednizolon együttes alkalmazásakor konvulziókról számoltak be.

A proteáz-gátlók, mint az indinavir vagy a ritonavir, emelhetik a kortikoszteroidok plazmakoncentrációját. A kortikoszteroidok indukálhatják a HIV-proteáz-inhibítorok metabolizmusát, így csökkentve ezek plazmakoncentrációját.

A metilprednizolon potenciálisan növelheti az izoniazid acetilációjának sebességét és clearence-ét.

NEM A CYP3A4 ÁLTAL MEDIÁLT HATÁSOK:

A metilprednizolonnal előforduló egyéb interakciók és hatások az alábbi 1. Táblázatban kerültek leírásra.

Az 1. Táblázat a metilprednizolonnal kapcsolatosan leggyakrabban előforduló és/vagy klinikailag jelentős gyógyszerinterakciókról és hatásokról ad leírást.

Gyógyszercsoport vagy -típus GYÓGYSZER VAGY HATÓANYAG	Interakciók/hatások
Antibakteriális készítmények fluorokinolonok	Metilprednizolon és fluorokinolon együttes alkalmazása megnöveli az ínszakadás kockázatát, különösen idős betegeknél.
Antikoagulánsok (orális)	A metilprednizolon különböző mértékben hat az orális antikoagulánsokra. Antikoagulánsok kortikoszteroidokkal való egyidejű alkalmazása esetén egyaránt beszámoltak az antikoaguláns hatás fokozódásáról és csökkenéséről is. Ezért az alvadási paraméterek rendszeres ellenőrzése szükséges a kívánt antikoaguláns hatás fenntartása érdekében.
Antikolinészterázok	A szteroidok csökkenthetik az antikolinészterázok hatását myasthenia gravis esetében.
Antikolinerg szerek Neuromuszkuláris blokkolók	A kortikoszteroidok befolyásolhatják az antikolinerg szerek hatását: A kortikoszteroidok nagydózisban való, antikolinerg szerekkel, ún. neuromuszkuláris blokkolókkal való együttes alkalmazása mellett akut myopathiát jelentettek (további információért lásd 4.4 pont, Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések, A csont- és izomrendszerre kifejtett hatások). A pankurónium és a vekurónium neuromuszkuláris blokkoló hatásának antagonizmusát jelentették kortikoszteroidot szedő betegeknél. Ezen interakcióra valamennyi kompetitív neuromuszkuláris blokkoló esetében számítani lehet.
Antihipertenzív szerek	A vérnyomáscsökkentő gyógyszerek adagjának módosítása válhat szükségessé, mivel a glükokortikoidok vérnyomásemelkedést okozhatnak (mineralokortikoid hatás).
Antipszichotikumok	Kortikoszteroidokkal egyidejűleg alkalmazva az adagolás módosítása válhat szükségessé.
Antidiabetikumok	Mivel a kortikoszteroidok növelhetik a vércukor-szintet, az antidiabetikumok adagjának módosítása válhat szükségessé.
Anxiolitikumok	Kortikoszteroidokkal egyidejűleg alkalmazva az adagolás módosítása válhat szükségessé.
Aromatáz gátlók aminoglutetimid	Az aminoglutetimid által indukált mellékvese-szuppresszió súlyosbíthatja a hosszú távú glükokortikoid-kezelés miatt bekövetkező endokrin változásokat.
Digitálisz	Szívglikozidok és kortikoszteroidok (mineralokortikoid hatás révén) egyidejű alkalmazása esetén a káliumvesztés fokozódhat – különösen ha a betegnél diuretikumokat is alkalmaznak –, ami a szívglikozidokat szedő betegeket veszélyeztetheti, mivel a hypokalaemia növeli ezen gyógyszerek toxicitását.
Immunszuppresszánsok	A metilprednizolonnak additív immunszuppresszív hatása van, amennyiben egyéb immunszuppresszív szerrel egyidejűleg alkalmazzák (pl. metotrexát), mely fokozhatja mindkét szer terápiás és nemkívánatos hatásait.
NSAID-ok (nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek) Acetilszalicilsav nagy dózisban	Kortikoszteroidok és nem-szteroid gyulladáscsökkentők együttes adásakor a gastrointestinalis vérzés és fekély előfordulásának gyakorisága fokozódhat. A metilprednizolon a nagydózisú acetilszalicilsav clearance-ét megnövelheti, ami a szalicilát szérumszintek csökkenéséhez vezethet. A metilprednizolon megvonása esetén a szalicilát szérumszintek viszont megemelkednek, ami a szalicilát-intoxikáció kockázatának fokozódásához vezethet.
Káliumvesztést fokozó szerek	Ha a kortikoszteroidokat kálumvesztést fokozó szerekkel (pl. diuretikumokkal) egyidejűleg alkalmazzák, a betegeknél fokozottan kell figyelni a hypokalaemia kialakulására. Ugyancsak fokozott a hypokalaemia kialakulásának kockázata a kortikoszteroidok és az amfotericin B, xantének vagy 2-agonisták egyidejű alkalmazásakor.
Szimpatomimetikumok	A kortikoszteroidok és szimpatomimetikumok (pl. szalbutamol) egyidejű alkalmazása esetén fokozódhat azok hatása.

6. Termékenység, terhesség és szoptatás

A kortikoszteroidok lehetséges előnyeit mérlegelni kell az anyára, az embrióra vagy a magzatra gyakorolt lehetséges mellékhatásokkal összevetve, terhesség vagy szoptatás illetve fogamzóképes korú nőnél történő alkalmazás előtt.

Termékenység

Állatkísérletek során a kortikoszteroidok a fertilitás csökkentését mutatták.

Terhesség

Kortikoszteroidok alkalmazása vemhes állatoknál a magzati fejlődés abnormalitásaihoz vezethet, beleértve a szájpadhasadékot, a méhen belüli növekedés lelassulását és az agy növekedésére és fejlődésére gyakorolt hatásokat.

Metilprednizolont terhesség alatt csak kritikus esetben szabad alkalmazni, mivel emberekben végzett vizsgálatok nem igazolják a készítmény biztonságos alkalmazását terhesség alatt.

Bizonyos kortikoszteroidok könnyen átjutnak a placentán.

Egy retrospektív vizsgálatban megállapították, hogy megnövekedett az alacsony születési súly gyakorisága kortikoszteroidokat kapó terhes nők újszülöttjeinél. A terhesség során jelentős mennyiségű kortikoszteroidot kapó nők újszülötteit gondosan meg kell figyelni, és értékelni kell a mellékvesekéreg-elégtelenségre utaló jeleket és tüneteket, habár az újszülöttkori mellékvesekéreg-elégtelenség ritkán jelenik meg in utero kortikoszteroid-expozíciónak kitett újszülötteknél.

A kortikoszteroidoknak nincsen ismert, a vajúdást és a szülést befolyásoló hatása.

Szoptatás

A kortikoszteroidok kiválasztódnak az anyatejbe.

Az anyatejbe kiválasztódott kortikoszteroidok a növekedés visszamaradását okozhatják és befolyásolhatják az endogén glükokortikoidok termelését a csecsemőben.

Mivel adekvát humán reprodukciós vizsgálatokat nem végeztek glükokortikoidokkal, ez a gyógyszer szoptató anyáknál csak akkor alkalmazható, ha a terápiás előny meghaladja a csecsemőre gyakorolt lehetséges kockázatot.

7. A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Nem vizsgálták módszeresen, hogy a kortikoszteroidok befolyásolhatják-e a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Olyan mellékhatások léphetnek fel a kortikoszteroidokkal történt kezelés után, mint a szédülés, vertigo, látászavarok és fáradékonyság. Ha ez előfordul, a beteg ne vezessen gépjárművet, és ne kezeljen gépeket.

8. Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Gyakori (1/100 – <1/10)

Nem gyakori (1/1000 –<1/100)

Ritka (1/10 000 –<1/1000)

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

MedDRA szerinti szervrendszer	Gyakoriság	Mellékhatás
Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is)	Nem ismert	Tumorlízis-szindróma, Kaposi-sarcoma
Fertőzőbetegségek és parazitafertőzések	Gyakori	Fertőzés
Nem ismert	Opportunista fertőzések
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Nem ismert	Leukocytosis
Immunrendszeri betegségek és tünetek	Nem ismert	Gyógyszerekkel szembeni túlérzékenységi reakciók (beleértve az anaphylaxiás / anaphylaktoid reakciót), bőrpróbákra adott válasz szuppresszióját
Endokrin betegségek és tünetek	Gyakori	A szervezet saját ACTH és kortizol szekréciójának gátlása (hosszútávú kezelés esetén), cushingoid állapot
Nem ismert	Hypopituitarismus, szteroidmegvonási szindróma
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek	Nem ismert	Epiduralis lipomatosis, nátriumretenció; folyadékretenció, csökkent glükóztolerancia; hypokalaemiás alkalosis; diabeteses betegek fokozott inzulin- vagy orális antidiabetikum-szükséglete; metabolikus acidosis, étvágynövekedés (amely testtömeg-növekedést eredményezhet); lipomatosis
Pszichiátriai kórképek	Gyakori	Deprimált hangulat, eufórikus hangulat.
Nem ismert	Hangulatváltozások, pszichológiai gyógyszerdependencia, öngyilkos gondolatok, pszichotikus rendellenesség (beleértve a mániát, téveszméket, hallucinációt, schizophrenia súlyosbodását); zavarodottság; mentális zavar; szorongás; személyiség megváltozása; hangulatváltozások; rendellenes viselkedés; insomnia; irritabilitás
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Nem ismert	Emelkedett koponyaűri nyomás (papilla oedemával [benignus intracranialis hypertensio]) convulsiók; amnesia; kognitív zavar; szédülés; fejfájás
Szembetegségek és szemészeti tünetek	Gyakori	Cataracta,
Nem ismert	Exophthalmus; glaucoma, chorioretinopathia, elvékonyodott cornea vagy sclera, homályos látás (lásd még 4.4 pont)
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei	Nem ismert	Vertigo
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	Nem ismert	Pangásos szívelégtelenség (arra hajlamos betegeknél), cardialis arrhytmia, szívizom ruptura myocardialis infarctust követően
Érbetegségek és tünetek	Gyakori	Hypertonia,
Nem ismert	Hypotonia, arteriális trombózis, trombotikus események
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinális betegségek és tünetek	Nem ismert	Pulmonalis embólia, csuklás
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	Peptikus fekély (lehetséges perforációval és vérzéssel)
Nem ismert	Gyomorvérzés; bélperforáció; pancreatitis, peritonitis; ulcerativ oesophagitis; oesophagitis; abdominalis fájdalom; abdominalis distensio; diarrhoea; dyspepsia; hányinger
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	Nem ismert	Emelkedett májenzimszintek
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Gyakori	Periferialis oedema, zúzódás, bőr atrophia, acne
Nem ismert	Angiooedema; petechiák; teleangiectasia; striák a bőrön; hypopigmentatio, hyperpigmentatio, hirsutismus; bőrkiütés; erythema; pruritus; urticaria; hyperhidrosis;
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	Gyakori	Növekedés visszamaradása (gyermekeknél), osteoporosis; izomgyengeség,
Nem ismert	Osteonecrosis; pathológiás törések; izomatrophia; myopathia; neuropathiás arthropathia; arthralgia; myalgia
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek	Nem ismert	Scleroderma renalis krízis*
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek	Nem ismert	Rendszertelen menstruáció
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Gyakori	Elhúzódó sebgyógyulás
Nem ismert	Fáradtság; rossz közérzet
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei	Gyakori	Csökkent káliumszint a vérben
Nem ismert	Emelkedett glutamát-piruvát-transzamináz (GPT [ALAT])-szint; emelkedett glutamát-oxálacetát transzamináz (GOT [ASAT]-szint; emelkedett alkalikus-foszfatáz-szint; emelkedett szembelnyomás; csökkent szénhidrát-tolerancia; emelkedett kalciumszint a vizeletben; emelkedett karbamidszint a vérben; elnyomott bőrteszt reakciók
Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények	Nem ismert	Ínszakadás (főleg az Achilles-ínben); kompressziós csigolyatörések

*A scleroderma renalis krízis előfordulása változó a különböző szubpopulációk között. A legmagasabb kockázatot a diffúz szisztémás sclerosisban szenvedő betegeknél jelentették. A legalacsonyabb kockázatot a limitált szisztémás sclerosisban (2%) és a juvenilis szisztémás sclerosisban (1%) szenvedő betegeknél jelentették.

Az állatkísérletek során nyert adatok elégtelenek a termékenység megítélésének tekintetében.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

9. Túladagolás

A metilprednizolon akut túladagolásának nincsenek klinikai tünetei. Kortikoszteroid-túladagolást követő akut toxicitást és/vagy halált ritkán jelentettek. Hosszabb időn keresztül gyakori, ismételt (naponta vagy hetente néhányszor) adagok alkalmazása cushingoid állapot kifejlődését és a krónikus szteroid terápia egyéb szövődményeit vonhatják maguk után.

Túladagolás estén nincs specifikus antidótum, a kezelés szupportív és tüneti.

A metilprednizolon dializálható.

5.Farmakológiai tulajdonságok

1. Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Glükokortikoidok, ATC-kód: H02AB04

A metilprednizolon nagy potenciálú gyulladáscsökkentő szteroid. Gyulladáscsökkentő potenciálja nagyobb a prednizolonnál, a nátrium- és vízretencióra gyakorolt hatása kisebb.

Az intravénás metilprednizolon relatív potenciálját az eosinophil sejtek redukciója alapján számolják, mely legalább 4-szerese a hidrokortizonnak.

Ugyanez vonatkozik az orális metilprednizolon hidrokortizonhoz viszonyított relatív potenciáljára.

A glükokortikoidok a sejtmembránokon keresztül diffundálnak be a sejtbe, és ott komplexet képeznek a specifikus citoplazma receptorokkal. A komplexek belépnek a sejtmagba, a DNS-hez (kromatinhoz) kötődnek, stimulálják a mRNS transzkripcióját, így számos enzimfehérje szintézisét (melyek végül is feltehetően felelősek a glükokortikoidok szisztémás hatásáért). Nemcsak a gyulladásos és immunfolyamatokra fejtenek ki jelentős hatást, de befolyásolják a szénhidrát-anyagcserét, a fehérjék és a zsírok metabolizmusát is. Hatnak továbbá a szív- és érrendszerre, a csont-izomrendszerre és a központi idegrendszerre.

Hatás a gyulladásos és immunfolyamatokra

A glükokortikoidokat főként gyulladáscsökkentő, immunszuppresszív és antiallergiás hatásuk miatt alkalmazzák. E hatások a következőket eredményezik:

• a gyulladás fókuszához közel lévő immunaktív sejtek csökkenését;

• csökkent vasodilatatio-t;

• a lizoszomális membránok stabilizációját;

• a fagocitózis gátlását valamint a prosztaglandinok és rokon anyagok csökkent termelődését.

4 mg metilprednizolon (4,4 mg metilprednizolon-acetát) hatása megegyezik 20 mg hidrokortizon gyulladáscsökkentő hatásával. A metilprednizolonnak csak minimális mineralokortikoid hatása van (200 mg metilprednizolon ekvivalens 1 mg dezoxikortikoszteronnal).

Hatás a szénhidrát- és a fehérje-anyagcserére

A glükokortikoidoknak fehérjelebontó hatásuk van.

A glükoneogenezis révén a felszabadult aminosavak glükózzá és glikogénné alakulnak át a májban. A perifériás szövetekben a glükóz felszívódása csökken, mely hyperglikaemiához és glucosuriához vezethet azokban a betegekben, akik diabetesre hajlamosak.

Hatás a zsírok metabolizmusára

A glükokortikoidoknak zsírbontó hatásuk van. Ez a zsírbontó hatás főként a végtagokon jelentkezik. Van azonban zsírképző hatásuk is, melynek legnyilvánvalóbb jelei a mellen, a nyakon és a fejen jelentkeznek. Mindez a zsírszövet eloszlás átrendeződéséhez vezet.

A kortikoszteroidok maximális farmakológiai hatása elmarad a vérben mért csúcsszinttől, mely arra enged következtetni, hogy a gyógyszer hatása inkább az enzimműködés megváltoztatásán keresztül érvényesül, mintsem közvetlen hatás révén.

2. Farmakokinetikai tulajdonságok

A metilprednizolon farmakokinetikája lineáris, függetlenül az alkalmazás módjától.

Felszívódás

A kioldódott metilprednizolon felszívódása ekvivalens intravénás és intramuszkuláris alkalmazás esetében és szignifikánsan magasabb, mint az orálisan oldat vagy tabletta formájában beadott metilprednizolon esetében.

A metilprednizolon gyorsan felszívódik, és a maximális metilprednizolon-plazmakoncentrációt egészséges felnőtteknél az orálisan alkalmazott dózisok után 1,5-2,3 óra elteltével éri el. A metilprednizolon abszolút biohasznosulása egészséges egyéneknél orális alkalmazást követően általában magas (82%-89%). In vivo vizsgálatok azt jelzik, hogy a szteroidok főként a vékonybél proximalis részéből szívódnak fel. A distalis részen a felszívódás a proximalis részen mért értékeknek kb. a fele.

Eloszlás

A metilprednizolon szöveti megoszlása széleskörű, átlép a vér-agy gáton, és kiválasztódik az anyatejbe. Látszólagos eloszlási térfogata körülbelül 1,4 l/ttkg. Emberben a metilprednizolon plazmafehérje-kötődése kb. 77%.

Biotranszformáció

A metilprednizolon emberben a májban metabolizálódik inaktív metabolitokká. Fő metabolitjai a 20‑alfa-hidroxi-metilprednizolon és a 20-beta-hidroxi-metilprednizolon. A májban történő metabolizmusért elsődlegesen a CYP3A4-enzim a felelős. A CYP3A4-enzim által mediált interakciókat lásd a 4.5 pontban.

Sok más CYP3A4-szubsztráthoz hasonlóan a metilprednizolon is szubsztrátja lehet az ATP-kötő kazetta (ABC) transzporter fehérjének, a P-glikoproteinnek, ami befolyásolja szöveti megoszlását és más gyógyszerekkel való kölcsönhatásait.

Elimináció

A metilprednizolon teljes mennyiségének átlagos eliminációs félideje 1,8 és 5,2 óra között változik. Teljes clearence-e körülbelül 5-6 ml/perc/ttkg. A metabolitok, mint glükuronidok, szulfátok és a nem kötődő vegyületek, a vizelettel ürülnek ki. A konjugáció főleg a májban és bizonyos mértékben a vesében történik.

3. A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású toxicitási, dózistoxicitási vizsgálatokban, amelyeket egereknél, patkányoknál, nyulaknál és kutyáknál, intravénás, intraperitonealis, subcutan, intramuscularis és per os adagolással végeztek, nem találtak nem várt kockázatokat. Az ismételt adagolású vizsgálatokban a toxicitási értékek megfeleltek annak, mint amik az exogén mellékvesekéreg-szteroidoknak való folyamatos expozíció során várhatóak.

Karcinogenezis:

Hosszú távú állatkísérleteket nem végeztek a karcinogén potenciál értékelésére.

Mutagenezis:

Baktérium és emlőssejtek korlátozott vizsgálatai során nem találtak bizonyítékot potenciális genetikai és kromoszóma mutációkra.

Reproduktív toxicitás:

A patkányoknál történő alkalmazáskor a kortikoszteroidokról kimutatták, hogy csökkentik a fertilitást.

A kortikoszteroidok számos fajnál teratogénnek bizonyultak a humán dózissal ekvivalens expozíció esetén. Állatokon végzett reprodukciós vizsgálatokban a glükokortikoidok – így a metilprednizolon is – malformációkat (szájpadhasadékot, csontrendszeri rendellenességeket) és intrauterin növekedés-visszamaradást okoztak.

6.gyógyszerészeti jellemzők

1. Segédanyagok felsorolása

Laktóz-monohidrát, kukoricakeményítő, zselatin, magnézium-sztearát, talkum.

2. Inkompatibilitások

Nem ismert.

3. Felhasználhatósági időtartam

3 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.

5. Csomagolás típusa és kiszerelése

30 db ill. 100 db tabletta fehér, HDPE csavaros kupakkal lezárt, 40 ml-es, fehér HDPE tartályban és dobozban.

5. A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (két kereszt)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7.A forgalomba hozatali engedély jogosultja

Orion Corporation

Orionintie 1

FI-02200 Espoo

Finnország

8.A forgalomba hozatali engedély számai

OGYI-T-1153/03 (100×)

OGYI-T-1153/04 (30×)

9. A FORGALOMBAHOZATALI engedély ELSŐ KIADÁSÁNAK/ megújításának dátuma

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1984. január 1.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. november 10.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. február 10.