1. A GYÓGYSZER NEVE

Mexalen 125 mg végbélkúp csecsemőknek

Mexalen 250 mg végbélkúp kisgyermekeknek

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Mexalen 125 mg végbélkúp csecsemőknek

125 mg paracetamol kúponként.

Mexalen 250 mg végbélkúp kisgyermekeknek

250 mg paracetamol kúponként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Végbélkúp

Csecsemőknek, illetve kisgyermekeknek:

Fehér színű, sima, fényes felületű, torpedó alakú, 950 mg tömegű, homogén kúp.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Enyhe vagy közepes erősségű fájdalmak, illetve láz csillapítására a következő korcsoportok számára:

125 mg-os végbélkúp: csecsemőknek.

250 mg-os végbélkúp: 1‑6 év közötti gyermekeknek.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A készítményeket az életkor és a testtömeg függvényében kell adagolni, egyszeri dózisa általában 10‑15 mg/ttkg, maximális dózisa legfeljebb naponta 50 mg/ttkg.

Adását 6‑8 óránként kell ismételni, tehát napi 3‑4 egyenlő dózisra elosztva.

A készítmény ajánlott adagja:

Mexalen 125 mg végbélkúp csecsemőknek

testtömeg	életkor	egyszeri dózis	maximális napi dózis
7 kg-ig	½ éves korig	½‑1 végbélkúp	3 végbélkúp
10 kg-ig	1 éves korig	1 végbélkúp	4 végbélkúp

Mexalen 250 mg végbélkúp kisgyermekeknek

testtömeg	életkor	egyszeri dózis	maximális napi dózis
10-15 kg	1‑3 év	1 végbélkúp	3 végbélkúp
22 kg-ig	6 éves korig	1 végbélkúp	4 végbélkúp

A maximális napi (24 óra) dózist semmiképpen nem szabad túllépni, és a következő végbélkúp felhelyezéséig (amennyiben szükséges) eltelt idő legalább 6 óra legyen.

Különleges betegcsoportok

Vese-és májkárosodás

Máj- vagy veseműködési zavarok, valamint Gilbert-szindróma (Meulengracht-betegség) esetén a dózist csökkenteni, illetve az adagolási időközöket hosszabbítani szükséges.

Az alkalmazás módja

A kúpot lehetőség szerint székletürítés után kell mélyen a végbélbe helyezni. A kúpot a jobb felhelyezhetőség érdekében kézben kell melegíteni vagy rövid időre forró vízbe mártani.

Egyéb megjegyzések:

Paracetamol-tartalmú gyógyszerek orvosi vagy fogorvosi javaslat nélkül csak néhány napig és alacsony dózisban használhatók.

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Súlyos máj- és vesefunkció-zavarok.

• Glükóz-6-foszfát‑dehidrogenáz genetikai eredetű hiánya (tünete a haemolyticus anaemia).

• Túlzott, illetve krónikus alkoholfogyasztás esetén.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A gyógyszerek csak fokozott elővigyázatossággal (az egyes adagok bevétele között eltelt idő megnyújtásával vagy csökkentett dózisban) és orvosi ellenőrzés mellett alkalmazhatók Gilbert-szindróma (Meulengracht-betegség) esetén.

Csökkent glutationszinttel rendelkező betegekben a paracetamol használata növelheti a metabolikus acidózis kockázatát.

Analgetikumok nagy dózisban, nem előírás szerint, hosszabb ideig történő használatakor fejfájás jelentkezhet, melyet nem a fájdalomcsillapító megemelt dózisaival kell kezelni.

Fájdalomcsillapítók szokásos szedése, különösen több fájdalomcsillapító hatóanyag kombinálásakor, veseelégtelenség kockázatával járó tartós vesekárosodást okozhat (analgetikum által okozott nephropathia).

Analgetikumok nagy dózisban, nem előírás szerint történő, hosszabb ideig tartó használatának hirtelen megszakításakor fejfájás, valamint fáradtság, izomfájdalmak, idegesség és vegetatív tünetek jelentkezhetnek. A megvonási tünetek néhány napon belül elmúlnak. Addig fájdalomcsillapítók ismételt bevételét kerülni kell, és orvosi javaslat nélkül nem szabad azokat ismételten szedni.

Piroglutamát-acidózis miatt kialakuló emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózist (HAGMA) jelentettek egyes olyan, súlyos betegségben (pl. súlyos vesekárosodás, sepsis) szenvedő, vagy egyes alultáplált, illetve egyéb ok (pl. krónikus alkoholizmus) miatt glutationhiányban szenvedő betegeknél, akiket hosszú időn keresztül kezeltek terápiás dózisú paracetamollal, illetve akiket paracetamol és flukloxacillin kombinációjával kezeltek. Ha piroglutamát-acidózis miatt kialakuló HAGMA gyanúja merül fel, a paracetamol alkalmazásának azonnali leállítása és szoros monitorozás javasolt. A vizelet 5-oxoprolin-szintjének ellenőrzése célszerű lehet a piroglutamát-acidózis – mint a HAGMA mögöttes okának – azonosításához olyan betegek esetében, akiknél több kockázati tényező is fennáll.

Gyermekek

3 hónapos kor alatt csak az orvos javaslatára alkalmazható.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A májban enzimindukciót előidéző gyógyszerek (pl. egyes altatók és antiepileptikumok – fenobarbitál, fenitoin, karbamazepin –, valamint rifampicin) egyidejű alkalmazásakor a paracetamol hatóanyag egyébként ártalmatlan adagokban is májkárosodást idézhet elő.

Az alkoholfogyasztásra ugyanez érvényes.

A klóramfenikol kiválasztása paracetamol és klóramfenikol egyidejű adásakor jelentősen megnyúlhat, amely fokozott toxicitás kockázatát jelenti.

Kumarin-származékokkal való kölcsönhatások klinikai jelentőségük vonatkozásában nem ismertek. Per os antikoagulánsokkal kezelt betegeknél a paracetamollal történő hosszan tartó kezelés csak orvosi ellenőrzés mellett folytatható. A paracetamol hosszan tartó, rendszeres használata fokozza az antikoaguláns szerek hatását.

Paracetamol és zidovudin (AZT) egyidejű alkalmazásakor a neutropenia kialakulásának hajlama erősödik. Ezért a paracetamol AZT-vel együtt csak orvosi előírást követően alkalmazható.

A gyomor kiürülését lassító gyógyszerek (pl. propantelin) egyidejű alkalmazásakor a paracetamol per os gyógyszerformákból történő felszívódása és hatásának beállása zavart szenvedhet.

A gyomor kiürülését meggyorsító gyógyszerek (pl. metoklopramid) egyidejű alkalmazásakor a paracetamol per os gyógyszerformákból történő felszívódása és hatásának beállása felgyorsulhat.

Cukorbetegség esetén, amikor a beteg inzulinkezelésre szorul, a paracetamol nagy adagban csökkentheti a vércukorszint-csökkentő hatást.

A szalicilamid hatására a paracetamol eliminációs féléletideje megnövekszik, fokozódik a kumuláció és ezáltal a májkárosító metabolitok képződése.

Elővigyázatossággal kell eljárni olyankor, amikor a paracetamolt flukloxacillinnel párhuzamosan alkalmazzák, mivel egyidejű alkalmazásukkor piroglutamát-acidózis miatt kialakuló emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózis alakulhat ki, különösen olyan betegeknél, akiknél ennek kockázati tényezői fennállnak (lásd 4.4 pont).

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A terhes nőkre vonatkozó, nagy mennyiségű adat nem utal sem malformatiót előidéző, sem foetalis/neonatalis toxicitásra. A méhen belül paracetamol-expozícióban részesült gyermekek idegrendszeri fejlődésével foglalkozó epidemiológiai vizsgálatok eredményei nem egyértelműek. Amennyiben azt klinikailag szükségesnek tartják, a paracetamol adható terhesség alatt, de a legalacsonyabb hatásos adagban, a lehető legrövidebb ideig és a lehetséges legkisebb gyakorisággal kell alkalmazni.

Szoptatás

A paracetamol kiválasztódik az anyatejbe. 650 mg egyszeri adásakor az anyatejben 11 mikrogramm/ml átlagos koncentrációt mértek. Mivel a csecsemőre nézve hátrányos következmények jelenleg nem ismertek, a szoptatást a kezelés alatt általában nem szükséges megszakítani.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Nem értelmezhető.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A mellékhatások a következő gyakorisági kategóriák alapján kerülnek feltüntetésre:

Nagyon gyakori: ≥ 1/10

Gyakori: ≥ 1/100‑< 1/10

Nem gyakori: ≥ 1/1000‑< 1/100

Ritka: ≥ 1/10 000‑< 1/1000

Nagyon ritka: < 1/10 000

Nem ismert a gyakoriság a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Ritka:

• bőrpír

Nagyon ritka:

• exanthemával társuló allergiás reakciók.

A paracetamol hatóanyag vonatkozásában, egyes esetekben átmeneti túlérzékenységi reakciók (Quincke‑oedema, légszomj, verejtékezés, hányinger, akár sokkot is előidéző vérnyomásesés) léphetnek fel.

• súlyos bőrreakciók (gyógyszer indukálta Stevens‑Johnson szindróma (SJS), toxikus epidermalis necrolysis (TEN) és akut generalizált exanthematosus pustulosis (AGEP)).

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon ritka:

• vérképzési zavarok (thrombocytopenia, leukopenia, egyes esetekben agranulocytosis vagy pancytopenia).

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Nem ismert:

• emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózis

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Nem ismert:

• esetenként arra érzékeny személyeknél bronchospasmust (analgetikum által okozott asthma) is kiválthat.

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Nem ismert:

• tartós és/vagy nagy (naponta több mint 2 g) adagban történő alkalmazása a vesefunkció zavarához vezethet.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nem ismert:

• tartós és/vagy nagy (naponta több mint 2 g) adagban történő alkalmazása májkárosodáshoz vezethet.

Igen nagy adagokban letális májkárosodást (irreverzibilis májszövetnecrosist) okozhat. Ennek korai tünetei: étvágytalanság, hányinger, hányás, izzadás, általános gyengeség, rossz közérzet.

Néhány kiválasztott mellékhatás leírása

Emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózis

Piroglutamát-acidózis miatt kialakuló emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózist figyeltek meg egyes olyan, paracetamolt alkalmazó betegek esetében, akiknél kockázati tényezők álltak fenn (lásd 4.4 pont). Ezeknél a betegeknél az alacsony glutationszint következtében piroglutamát-acidózis léphet fel.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

a) A mérgezés tünetei

Paracetamol nagy dózisainak alkalmazása 24‑48 órás latenciaidő elteltével megnyilvánuló mérgezési tüneteket okozhat. Az akár májkómával is járó májsejtnecrosis májműködési zavarokat – amely halálos kimenetelű is lehet – eredményezhet. Ettől függetlenül tubulus necrosis által okozott vesekárosodásokat figyeltek meg.

Paracetamol-mérgezés tünetei lehetnek:

az 1. fázisban (1. nap): hányinger, hányás, izzadás, somnolentia és általános betegségérzet;

a 2. fázisban (2. nap): a szubjektív állapot javulása, azonban enyhe hasi fájdalmak, májnagyobbodás, a transzamináz- és bilirubinértékek csökkenése, megnyúlt tromboplasztinidő, a vizeletkiválasztás csökkenése előfordulnak;

a 3. fázisban (3. nap): magas transzamináz értékek, icterus, véralvadási zavarok, hypoglykaemia, májkóma.

b) Mérgezések terápiája

Már paracetamol-mérgezés gyanúja esetén is célszerű

• az első 6 órán belül gyomormosás és

• az első 8 órán belül SH-csoportot tartalmazó donorok (pl. N-acetilcisztein) intravénás adása.

A paracetamol plazmakoncentrációja dialízissel csökkenthető.

Javasolt a paracetamol plazmakoncentrációjának meghatározása.

A paracetamol-mérgezés kezelésének további terápiás lehetőségei a mérgezés súlyosságához, stádiumához és az intenzív terápiában szokásos eljárásoknak megfelelően a klinikai tünetekhez igazodnak.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: egyéb fájdalom- és lázcsillapítók, ATC kód: N02BE01

Hatásmechanizmus

A paracetamolnak analgetikus, lázcsillapító és nagyon gyenge gyulladáscsökkentő hatása van.

Hatásmechanizmusa nem egyértelműen tisztázott. A cerebralis prosztaglandin-szintézis kifejezett gátlása bizonyított, miközben a perifériás prosztaglandin-szintézist csak kissé gátolja. Továbbá a paracetamol gátolja a hipotalamikus hőmérséklet-szabályozó központra ható endogén pirogének hatását.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A paracetamol per os adást követően gyorsan és teljesen reszorbeálódik; a szisztémás biohasznosulás dózisfüggő és 70‑90% között van. A maximális plazmakoncentráció a gyógyszerforma összetételétől függően 0,5‑1,5 óra elteltével alakul ki.

A paracetamol rectalis alkalmazást követően 68‑88%-ban reszorbeálódik; a maximális plazmakoncentrációt csak 3‑4 óra múlva éri el.

Eloszlás

A plazmafehérjékhez kötődés mértéke csekély (legfeljebb 10%-os), de túladagoláskor emelkedhet.

Biotranszformáció, elimináció

A hepaticus metabolizmust (kb. 55%-ban glükuronsavval, 35%-ban kénsavval, valamint ciszteinnel és acetilciszteinnel történő konjugáció) követően a farmakológiailag hatástalan metabolitok a veséken keresztül választódnak ki. A felvett paracetamolnak csak kb. 4%-a hagyja el a szervezetet változatlan formában. Kis mennyiségben p-aminofenol és N-hidroxileződéssel N-acetil-p-benzokinonimin toxikus metabolitok keletkeznek, amelyek glutationhoz és ciszteinhez kötődnek. Az eliminációs felezési idő átlagosan 1,5‑2,5 óra. A teljes elimináció általában 24 órán belül lezajlik.

A felezési idő máj- és veseműködési zavarok, valamint újszülöttek esetében általában megnyúlt. A hatás maximuma és a hatás átlagos időtartama (4‑6 óra) némileg korrelál a plazmakoncentrációval.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Akut toxicitás

Emberre vonatkozóan ismert, hogy 6 g-nál nagyobb mennyiségű paracetamol orális felvételekor akut mérgezési tünetek jelentkezhetnek. 4 óra elteltével mért 200‑300 mikrogramm/ml, 8 óra elteltével mért 100‑150 mikrogramm/ml, 12 óra elteltével mért 50‑80 mikrogramm/ml és 15 óra elteltével mért 30‑45 mikrogramm/ml plazmakoncentrációk esetén halálos kimenetelű coma hepaticummal járó májsejtkárosodást figyeltek meg. A paracetamol hepatotoxicitása a plazmakoncentrációval közvetlen összefüggésben áll. Enziminduktorok és alkohol a paracetamol egyébként nem toxikus dózisai esetén is májkárosodást válthatnak ki.

Krónikus toxicitás

A paracetamol krónikus toxicitására vonatkozóan patkányokon és egereken végzett állatkísérletben a gyomor-béltraktusban léziók, vérképelváltozások, a máj- és veseparenchyma akár necrosissal is járó degenerációja jelentkezett. Ezeknek az elváltozásoknak az okai egyrészt a hatásmechanizmusra és másrészt a paracetamol metabolizmusára vezethetők vissza. A toxikus hatásokat mutató metabolitokat és a megfelelő szervi elváltozásokat embernél is kimutatták. Ezért a paracetamol hosszabb időn keresztül és nagyobb dózisokban nem alkalmazható. Hepatitis reverzibilis, aktív, krónikus eseteit már 3,9 és 2,9 g napi dózisok per os bevételekor és 1 éves alkalmazási időtartam mellett leírták. Jelentős májkárosító hatások emelt dózisok (kb. 6 g paracetamol) hosszan tartó alkalmazásakor (több mint 3 hét) a kórelőzményben nem szereplő májkárosodás esetén (pl. alkoholt nem fogyasztóknál) is felléphetnek.

A klinikai-epidemiológiai adatok azt a gyanút keltették, hogy röviden összefoglalva – az egyes vizsgálatok metodikai elégtelensége ellenére – analgetikumok tartós alkalmazása vesepapilla‑necrosissal járó nephropathiához és interstitialis nephritishez, valamint szekunder pyelonephritishez vezethet. A paracetamol-tartalmú fájdalomcsillapítók egyre nagyobb mértékű elterjedése következtében a fenacetin eliminációját követően a dializált betegeknél kialakult analgetikum által okozott nephropathia előfordulása a különböző országokban (Svédország, Kanada, Új-Zéland, Ausztrália) csökkent. Tehát a paracetamol vesekárosító hatásának kockázata kisebb, mint a fenacetin esetében.

Mutagén és tumorkeltő potenciál

A terápiás, tehát nem toxikus dózistartományban a paracetamol jelentős genotoxikus kockázatát átfogó vizsgálatok nem bizonyították.

Patkányokon és egereken végzett hosszan tartó vizsgálatok nem utaltak a paracetamolnak a nem hepatotoxikus dózistartományban jelentkező jelentős tumorkeltő hatásaira.

Reprodukciós toxicitás

A paracetamol átjut a placentán.

Állatkísérletek és az emberen eddig szerzett tapasztalatok magzatkárosító hatásokra nem utaltak.

A reprodukciót és a fejlődést érintő toxicitást értékelő, jelenleg elfogadott standardokat követő, hagyományos vizsgálatok nem állnak rendelkezésre.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Mexalen 125 mg végbélkúp csecsemőknek

vízmentes kolloid szilícium-dioxid

makrogol-sztearát

szilárd zsír (Witepsol H15, Witepsol H35)

Mexalen 250 mg végbélkúp kisgyermekeknek

vízmentes kolloid szilícium-dioxid

szójalecitin

szilárd zsír (Whitepsol h15, Whitepsol W35)

makrogol-sztearát

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

5 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Mexalen 125 mg végbélkúp csecsemőknek

Legfeljebb 30C-on tárolandó.

Mexalen 250 mg végbélkúp kisgyermekeknek

Legfeljebb 25C-on tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Mexalen 125 mg végbélkúp csecsemőknek

6 db kúp fehér, átlátszatlan PVC//LDPE szalag-csomagolásban és dobozban.

Mexalen 250 mg végbélkúp kisgyermekeknek

6 db kúp fehér, átlátszatlan PVC/PE szalag-csomagolásban és dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy kereszt)

Osztályozás: I. csoport

Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).

Gyógyszertáron kívül is forgalmazható.

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Teva Gyógyszergyár Zrt.

4042 Debrecen, Pallagi út 13.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-2034/03 (Mexalen 125 mg végbélkúp csecsemőknek, 6×)

OGYI-T-2034/04 (Mexalen 250 mg végbélkúp kisgyermekeknek, 6×)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1993. január 8.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2007. december 7.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. január 17.