1. A GYÓGYSZER NEVE

Micafungin Rompharm 100 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

100 mg mikafungint tartalmaz injekciós üvegenként (mikafungin-nátrium formájában).

Feloldás után a koncentrátum 20 mg mikafungint tartalmaz milliliterenként (mikafungin-nátrium formájában).

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz.

Fehér vagy csaknem fehér színű por vagy pogácsa.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Micafungin Rompharm a következő esetekben javallott:

Felnőttek, serdülők (16 éves kortól) és idősek:

• Invazív candidiasis kezelése.

• Nyelőcső-candidiasis kezelése olyan betegeknél, akiknél alkalmazható intravénás kezelés.

• A Candida-fertőzés profilaxisa olyan betegeknél, akik allogén hemopoetikusőssejt-transzplantációban részesülnek, vagy olyan betegeknél, akiknél legalább 10 napon keresztül neutropenia (az abszolút neutrofilszám < 500 sejt/µl) várható.

Gyermekek (újszülötteket is beleértve) és serdülőkorúak (16 éves kor alatt):

• Invazív candidiasis kezelése.

• A Candida-fertőzés profilaxisa olyan betegeknél, akik allogén hemopoetikusőssejt-transzplantációban részesülnek, vagy olyan betegeknél, akiknél legalább 10 napon keresztül neutropenia (az abszolút neutrofilszám < 500 sejt/µl) várható.

A Micafungin Rompharm alkalmazhatóságára vonatkozó döntés meghozatalakor számításba kell venni a májtumorok kialakulásának lehetséges veszélyét (lásd 4.4 pont). Következésképpen a Micafungin Rompharm-ot csak akkor szabad alkalmazni, ha más gombaellenes szer nem megfelelő.

A gombaellenes szerek megfelelő használatára vonatkozó hivatalos/nemzeti terápiás útmutatásokat figyelembe kell venni.

4.2 Adagolás és alkalmazás

A Micafungin Rompharm-kezelést olyan orvosnak kell megkezdenie, aki jártas a gombás fertőzések kezelésében.

Adagolás

A kórokozó organizmus(ok) izolálása és azonosítása érdekében a kezelést megelőzően gombatenyésztéshez és más releváns laboratóriumi vizsgálatokhoz (beleértve a kórszövettani vizsgálatot is) mintákat kell venni. A terápiát a gombatenyésztés és más laboratóriumi vizsgálatok eredményeinek ismerete előtt meg lehet kezdeni. Mindazonáltal, amint ezek az eredmények rendelkezésre állnak, a gombaellenes kezelést annak megfelelően módosítani kell.

A mikafungin adagolási rendje a beteg testtömegétől függ, amint azt a következő táblázat jelzi:

Alkalmazása felnőtteknél, serdülőknél (16 éves kortól) és időseknél

Javallat
	Testtömeg > 40 kg	Testtömeg ≤ 40 kg
Invazív candidiasis kezelése	100 mg/nap*	2 mg/ttkg/nap*
Nyelőcső-candidiasis kezelése	150 mg/nap	3 mg/ttkg/nap
Candida-fertőzés profilaxisa	50 mg/nap	1 mg/ttkg/nap

*Amennyiben a beteg válaszreakciója nem megfelelő, pl. változatlan a tenyésztési eredmény, vagy nem javul a klinikai állapot, akkor a dózist 200 mg/napra lehet emelni azoknál a betegeknél, akik 40 kg-nál nehezebbek vagy 4 mg/ttkg/napra azoknál, akik 40 kg-osak vagy annál könnyebbek.

A kezelés időtartama

Invazív candidiasis: A Candida-fertőzés kezelésének időtartama minimum 14 nap kell, hogy legyen. A gombaellenes kezelést két egymást követő negatív hemokultúra-eredményt, valamint a fertőzés klinikai jeleinek és tüneteinek megszűnését követően még legalább egy hétig kell folytatni.

Nyelőcső-candidiasis: A mikafungint a klinikai jelek és tünetek megszűnését követően még legalább egy hétig kell alkalmazni.

A Candida-fertőzések profilaxisa: A mikafungint a neutrofilszám helyreállását követően még legalább egy hétig kell alkalmazni.

Alkalmazása 4 hónaposnál idősebb, de 16 évesnél fiatalabb gyermekeknél és serdülőknél

Javallat
	Testtömeg > 40 kg	Testtömeg ≤ 40 kg
Invazív candidiasis kezelése	100 mg/nap*	2 mg/ttkg/nap*
Candida-fertőzés profilaxisa	50 mg/nap	1 mg/ttkg/nap

*Amennyiben a beteg válaszreakciója nem megfelelő, pl. változatlan a tenyésztési eredmény, vagy nem javul a klinikai állapot, akkor a dózist 200 mg/napra lehet emelni azoknál a betegeknél, akik 40 kg-nál nehezebbek vagy 4 mg/ttkg/napra azoknál, akik 40 kg-osak vagy annál könnyebbek.

Alkalmazása 4 hónaposnál fiatalabb gyermekeknél (az újszülötteket is beleértve)

Javallat
Invazív candidiasis kezelése	4-10 mg/ttkg/nap*
Candida-fertőzés profilaxisa	2 mg/ttkg/nap

*A 4 hónaposnál fiatalabb gyermekeknél a 4 mg/ttkg dózisban alkalmazott mikafunginnal megközelítőleg olyan gyógyszer-expozíció érhető el, mint felnőtteknél az invazív candidiasis kezelésére alkalmazott 100 mg/nap dózissal. Ha központi idegrendszeri fertőzés gyanúja merül fel, nagyobb adag (pl. 10 mg/ttkg) alkalmazandó, mert a mikafungin központi idegrendszeri penetrációja dózisfüggő (lásd 5.2 pont).

A kezelés időtartama

Invazív candidiasis: A Candida-fertőzés kezelésének időtartama minimum 14 nap kell, hogy legyen. A gombaellenes kezelést két egymást követő negatív hemokultúra-eredményt, valamint a fertőzés klinikai jeleinek és tüneteinek megszűnését követően még legalább egy hétig kell folytatni.

A Candida-fertőzések profilaxisa: A mikafungint a neutrofilszám helyreállását követően még legalább egy hétig kell alkalmazni. A mikafunginnal szerzett tapasztalat a kétévesnél fiatalabb betegek esetén korlátozott.

Májkárosodás

Nincs szükség a dózis módosítására enyhe vagy közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegek esetén (lásd 5.2 pont). Jelenleg nem áll rendelkezésre megfelelő adat a mikafungin alkalmazására vonatkozóan súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetén, így alkalmazása ezeknél a betegeknél nem javasolt (lásd 4.4 és 5.2 pont).

Vesekárosodás

Nincs szükség a dózis módosítására vesekárosodásban szenvedő betegek esetén (lásd 5.2 pont).

Gyermekek

A 4 hónaposnál fiatalabb gyermekeknél (újszülötteket is beleértve) a központi idegrendszeri érintettséggel járó invazív candidiasis kezelésére alkalmazott 4 és 10 mg/ttkg-os adagok biztonságosságát és hatásosságát a kontrollos klinikai vizsgálatok nem igazolták kellőképpen. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása a 4.8, 5.1, 5.2 pontban található.

Az alkalmazás módja

Intravénás alkalmazásra.

A feloldást és a hígítást követően az oldatot intravénás infúzióban, körülbelül egy óra alatt kell beadni.

Az ennél gyorsabb infúzió gyakrabban eredményezhet hisztamin-mediált reakciókat. A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával, más echinokandinokkal vagy a gyógyszer 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A májat érintő hatások:

Megváltozott hepatocytákból álló gócok (FAH) és hepatocelluláris daganatok kialakulását 3 hónapos, vagy annál hosszabb ideig tartó kezelés után figyelték meg patkányoknál. A tumor kialakulásának feltételezett küszöbértéke patkányoknál megközelítőleg a klinikai expozíció értéktartományában van. Ennek a felismerésnek a klinikai fontossága nem ismert. A májfunkciót gondosan ellenőrizni kell a mikafungin-kezelés folyamán. Az adaptív regeneráció és a potenciálisan abból következő májtumor kialakulása veszélyének minimalizálására az GPT/GOT (ALAT/ASAT) jelentős és tartós emelkedése esetén a kezelés korai felfüggesztése javasolt. A mikafungin-kezelést a kockázat/előny arány gondos mérlegelése alapján kell kialakítani, különösen az olyan betegek esetében, akik súlyos májkárosodásban, vagy olyan krónikus májbetegségben szenvednek, amely pre-neoplasztikus állapotot jelez, mint pl. az előrehaladott májfibrosis, a cirrózis, a vírusos hepatitis, a neonatalis májbetegség vagy a veleszületett enzimhiány; vagy egyidejűleg olyan terápiában részesülnek, melyek hepatotoxikus és/vagy genotoxikus tulajdonságokkal is rendelkeznek.

A mikafungin-terápia a májfunkciók jelentős romlásával (a GPT, GOT, vagy az összbilirubin a normálérték felső határának háromszorosa fölé történő emelkedése) járt mind az egészséges önkéntesek, mind pedig a betegek esetében. Néhány beteg esetében súlyosabb májkárosodás, hepatitis, vagy májelégtelenség is előfordult, beleértve a halálos eseteket. Az egy évesnél fiatalabb gyermekgyógyászati betegek hajlamosabbak lehetnek a májkárosodásra (lásd 4.8 pont).

Anaphylaxiás reakciók

A mikafungin alkalmazása során előfordulhatnak anaphylaxiás/anaphylactoid reakciók, a sokkot is beleértve. Amennyiben ezek a reakciók előfordulnak, akkor a mikafungin-infúziót le kell állítani, és a megfelelő kezelést kell alkalmazni.

Bőrreakciók

Exfoliatív bőrreakciókat, köztük Stevens–Johnson-szindrómát és toxicus epidermális necrolysist jelentettek. Ha a betegeknél bőrkiütés jelenik meg, szoros megfigyelés szükséges. A bőrelváltozások súlyosbodása esetén le kell állítani a mikafungin-kezelést.

Haemolysis

A mikafunginnal kezelt betegek esetében ritkán haemolysisről számoltak be, beleértve az akut intravascularis haemolysist vagy a haemolyticus anaemiát. Azoknál a betegeknél, akiknél a mikafungin-terápia alatt a haemolysis klinikailag vagy laboratóriumi vizsgálatokkal bizonyítható, szorosan monitorozni kell az ezen állapotok súlyosbodására utaló jeleket, és értékelni kell a mikafungin-kezelés folytatásának előny/kockázat arányát.

A vesét érintő hatások

A mikafungin vesepanaszokat, veseelégtelenséget és kóros vesefunkciós vizsgálati eredményeket okozhat. A betegeket a vesefunkció romlásának tekintetében szorosan monitorozni kell.

Gyógyszerkölcsönhatások

A mikafungin és az amfotericin B-dezoxikolát kombinációja csak akkor alkalmazható, ha az előnyök egyértelműen felülmúlják a kockázatokat, és akkor is csak az amfotericin B-dezoxikolát toxikus hatásainak szoros monitorozása mellett (lásd 4.5 pont).

A szirolimuszt, nifedipint, illetve itrakonazolt mikafunginnal kombinációban kapó betegek esetében a szirolimusz-, nifedipin-, illetve itrakonazol-toxicitásokat monitorozni kell, és amennyiben szükséges, a szirolimusz, nifedipin, illetve itrakonazol dózisát csökkenteni kell (lásd 4.5 pont).

Gyermekek és serdülők

Néhány mellékhatás incidenciája magasabb volt gyermekeknél és serdülőknél, mint a felnőtt betegeknél (lásd 4.8 pont).

Nátriumtartalom

Ez a készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz milliliterenként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A mikafungin kis valószínűséggel lép interakcióba a CYP3A-mediált útvonalakon metabolizált gyógyszerekkel.

Egészséges embereken gyógyszerkölcsönhatás-vizsgálatokat folytattak, hogy felbecsülhessék a potenciális kölcsönhatásokat a mikafungin és a következő hatóanyagok között: mikofenolát-mofetil, ciklosporin, takrolimusz, prednizolon, szirolimusz, nifedipin, flukonazol, ritonavir, rifampicin, itrakonazol, vorikonazol és amfotericin B. Ezekben a vizsgálatokban nem találtak bizonyítékot a mikafungin farmakokinetikai tulajdonságainak megváltozására. Nem szükséges módosítani a mikafungin dózisát, ha ezeket a gyógyszereket vele egyidejűleg alkalmazzák. Az itrakonazol-, a szirolimusz- és a nifedipin-expozíció (AUC) mikafungin jelenlétében valamelyest megnőtt (sorrendben 22%-kal, 21%-kal, illetve 18%-kal).

A mikafungin és az amfotericin B-dezoxikolát együttes alkalmazása az amfotericin B-dezoxikolát-expozíció 30%-os növekedésével járt. Mivel ez klinikailag jelentős lehet, ezért az együttes alkalmazásra csak abban az esetben kerülhet sor, ha az előnyök egyértelműen felülmúlják a kockázatokat, és akkor is csak az amfotericin B-dezoxikolát toxikus hatásainak szoros monitorozása mellett (lásd 4.4 pont).

Azoknál a betegeknél, akik a mikafunginnal kombinációban szirolimuszt, nifedipint vagy itrakonazolt is kapnak, ellenőrizni kell a szirolimusz-, nifedipin- vagy itrakonazol-toxicitást, és a szirolimusz, nifedipin vagy itrakonazol dózisát szükség esetén csökkenteni kell (lásd 4.4 pont).

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A mikafungin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ. Az állatkísérletek során a mikafungin átjutott a placentagáton és reprodukciós toxicitást mutatott (lásd 5.3 pont). Embernél a potenciális veszély nem ismert.

A Micafungin Rompharm-ot a terhesség ideje alatt nem szabad alkalmazni, csak akkor, ha erre egyértelműen szükség van.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a mikafungin kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Az állatokon végzett kísérletek kimutatták a mikafungin kiválasztódását az anyatejbe. A szoptatás folytatásáról vagy abbahagyásáról, illetve a Micafungin Rompharm-kezelés folytatásáról vagy abbahagyásáról szóló döntést a szoptatás gyermekre gyakorolt előnyeinek és a Micafungin Rompharm-kezelés anyára gyakorolt előnyeinek figyelembevételével kell meghozni.

Termékenység

Állatkísérletekben testicularis toxicitást figyeltek meg (lásd 5.3 pont). A mikafungin embernél befolyásolhatja a férfiak termékenységét.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A mikafungin nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Azonban a betegeket tájékoztatni kell arról, hogy a mikafunginnal végzett kezelés alatt szédülést észleltek (lásd 4.8 pont).

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

Klinikai vizsgálatok alapján összesen a betegek 32,2%-a tapasztalt gyógyszer okozta mellékhatást. A leggyakrabban jelentett mellékhatás a hányinger (2,8%), a vér alkalikus-foszfatáz-szintjének emelkedése (2,7%), a phlebitis (2,5%, elsősorban az infúziót perifériás vénába kapó, HIV-fertőzött betegeknél), hányás (2,5%) és emelkedett glutamát-oxálacetát-transzamináz-szint (2,3%).

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A következő táblázatban a mellékhatások szervrendszerek szerint és a MedDRA által preferált szakkifejezéseknek megfelelően vannak felsorolva. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Szervrendszer	Gyakori ≥1/100 – <1/10	Nem gyakori ≥ 1/1000 – < 1/100	Ritka ≥1/10 000 – <1/1000	Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	leukopenia, neutropenia, anaemia	pancytopenia, thrombocytopenia, eosinophilia, hypoalbuminaemia	hemolyticus anaemia, haemolysis (lásd 4.4 pont)	disszemimált intravascularis coagulatio
Immunrendszeri betegségek és tünetek		anaphylaxiás/ anaphylactoid reakciók (lásd 4.4 pont), túlérzékenység		anaphylaxiás és anaphylactoid sokk (lásd 4.4 pont)
Endokrin betegségek és tünetek		hyperhidrosis
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek	hypokalaemia, hypomagnesaemia, hypocalcaemia	hyponatraemia, hyperkalaemia, hypophosphataemia, anorexia
Pszichiátriai kórképek		insomnia, szorongás, zavartság
Idegrendszeri betegségek és tünetek	fejfájás	aluszékonyság, tremor, szédülés, dysgeusia
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek		tachycardia, palpitatiók, bradycardia
Érbetegségek és tünetek	phlebitis	hypotensio, hypertensio, rohamokban jelentkező kipirulás		sokk
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek		dyspnoe
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom	emésztési zavar, székrekedés
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	emelkedett alkalikus-foszfatáz-szint a vérben, emelkedett glutamát-oxálacetát-transzamináz-szint, emelkedett glutamát-piruvát-transzamináz-szint, emelkedett bilirubin-szint a vérben (beleértve a hyperbilirubinaemiát is), kóros májfunkciós vizsgálati eredmények	Májelégtelenség (lásd 4.4 pont), emelkedett gamma-glutamil-transzferáz-szint, icterus, cholestasis, hepatomegalia, hepatitis		májsejtkárosodás, beleértve a halálos kimenetelű eseteket is (lásd 4.4 pont)
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	bőrkiütés	urticaria, pruritus, erythema		toxicus bőr-eruptio, erythema multiforme, Stevens–Johnson-szindróma, toxicus epidermalis, necrolysis (lásd 4.4 pont)
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek		emelkedett kreatininszint a vérben, emelkedett karbamidszint a vérben, a veseelégtelenség súlyosbodása		vesekárosodás, (lásd 4.4 pont), akut veseelégtelenség
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	pyrexia, hidegrázás	thrombosis az injekció beadásának helyén, gyulladás az infúzió beadásának helyén, fájdalom az injekció beadásának helyén, perifériás oedema
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei		a laktát-dehidrogenáz emelkedett vérszintje

Kiválasztott mellékhatások leírása:

Lehetséges allergiaszerű tünetek

A klinikai vizsgálatokban olyan tünetekről számoltak be, mint például a bőrkiütés és a hidegrázás. A többségük enyhe vagy közepesen erős intenzitású volt, és nem korlátozta a kezelést. Súlyos reakciókról (pl. anaphylactoid reakció 0,2%, 6/3028) nem gyakran számoltak be a mikafungin-kezelés alatt, és csak olyan betegek esetében, akik súlyos alapbetegségben szenvedtek (pl. előrehaladott AIDS, rosszindulatú daganatok), amelyek többféle gyógyszerrel végzett egyidejű kezelést tettek szükségessé.

Hepaticus mellékhatások

A hepaticus mellékhatások teljes előfordulási gyakorisága a klinikai vizsgálatok során, mikafunginnal kezelt betegeknél 8,6% volt (260/3028). A hepaticus mellékhatások többsége enyhe vagy közepesen súlyos volt. A leggyakrabban előforduló reakciók az AP (2,7%), a GOT (2,3%), a GPT (2,0%), illetve a vér bilirubinszintjének növekedése (1,6%), továbbá a kóros májfunkciós vizsgálati eredmények (1,5%) voltak. Néhány beteg (1,1%; 0,4% súlyos) abbahagyta a kezelést a hepaticus mellékhatások következtében. Súlyos májműködési zavar nem gyakran fordult elő (lásd 4.4 pont).

Az injekció beadási helyén előforduló reakciók

Az injekció beadási helyén előforduló mellékhatások egyike sem korlátozta a kezelést.

Gyermekek és serdülők

Néhány (az alábbi táblázatban felsorolt) mellékhatás előfordulási gyakorisága magasabb volt a gyermekkorú, mint a felnőtt betegek körében. Ezenfelül, az egy évesnél fiatalabb korú gyermekgyógyászati betegek esetében kétszer gyakrabban fordult elő a GPT, GOT és AP növekedése, mint az idősebb gyermekek esetében (lásd 4.4 pont). Ezen eltérések legvalószínűbb oka az, hogy a klinikai vizsgálatok során megfigyelt felnőtteknél, illetve az idősebb gyermekgyógyászati betegeknél mások voltak az alapbetegségek. A vizsgálatba történő belépéskor a neutropeniás gyermekgyógyászati betegek aránya többszöröse volt a felnőtteknél tapasztaltnak (a gyermekek 40,2%-a és a felnőttek 7,3%-a), csakúgy, mint az allogén HSCT-ben (gyermekek 29,4%-a, felnőttek 13,4%-a), valamint a rosszindulatú haematológiai betegségekben szenvedők esetében (gyermekek 29,1%-a, felnőttek 8,7%‑a).

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori	thrombocytopenia
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek
Gyakori	tachycardia
Érbetegségek és tünetek
Gyakori	hypertensio, hypotensio
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek
Gyakori	hyperbilirubinaemia, hepatomegalia
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek
Gyakori	akut veseelégtelenség, emelkedett karbamidszint a vérben

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A klinikai vizsgálatok során, felnőtt betegeknél az ismételt, legfeljebb 8 mg/ttkg-os napi dózisok (a maximális teljes dózis 896 mg) alkalmazása esetén nem jelentettek dózislimitáló toxicitást. Egy spontán eset során számoltak be arról, hogy egy újszülött beteg 16 mg/ttkg/nap adagot kapott. A magas dózissal összefüggésbe hozható mellékhatásokról nem számoltak be.

A mikafungin túladagolásával kapcsolatosan nincs tapasztalat. Túladagolás esetén az általános szupportív intézkedéseket és tüneti kezelést kell alkalmazni. A mikafungin fehérjéhez való kötődése erős, és nem dializálható.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Szisztémás gombaellenes szerek, egyéb szisztémás gombaellenes szerek, ATC-kód: J02AX05

Hatásmechanizmus

A mikafungin nem kompetitív módon akadályozza meg az 1,3-β-D-glükán szintézisét, ami a gombák sejtfalának egy alapvető alkotóeleme. Az 1,3-β-D-glükán nincs jelen az emlőssejtekben.

A mikafungin fungicid aktivitást mutat a legtöbb Candida faj esetében, és kimagasló mértékben gátolja az Aspergillus fajok aktív növekedésben lévő gombafonalait.

Farmakokinetikai/farmakodinámiai összefüggés

A candidiasis állatmodelljein összefüggést figyeltek meg a mikafungin-expozíció és a MIC-érték (MIC: minimális gátló koncentráció, minimum inhibitory concentration) hányadosa (AUC/MIC), valamint a progresszív gombanövekedés megelőzéséhez szükséges arányszámként meghatározott hatásosság között. Ezekben a modellekben a C. albicans esetében ~2400-as, míg a C. glabrata esetében ~1300-as arány volt szükséges. A Micafungin Rompharm ajánlott terápiás dózisával ezek az arányok elérhetőek a Candida spp. vad típusú változatai esetében.

Rezisztenciamechanizmus(ok)

Mint minden antimikrobás szer esetében, csökkent érzékenység és rezisztencia eseteit jelentették, és a más echinokandinokkal szembeni keresztrezisztenciát sem lehet kizárni. Az echinokandinokkal szembeni csökkent érzékenység a glükán-szintetáz egyik fő alegységének kódolásáért felelős Fks1 és Fks2 gének mutációival van összefüggésben.

Határértékek

EUCAST-határértékek

Candida-fajok	MIC-határérték (mg/l)
≤É (Érzékeny)	>R (Rezisztens)
Candida albicans	0,016	0,016
ATU*: 0,03
Candida glabrata	0,03	0,03
Candida parapsilosis	0,002	2
Candida tropicalis 1	Nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték
Candida krusei1	Nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték
Candida guilliermondii1	Nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték
Egyéb Candida spp.	Nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték
1A MIC-értékek a C. tropicalis esetében 1-2 kétszeres hígítási lépcsővel magasabbak, mint a C. albicans és a C. glabrata esetében. A klinikai vizsgálatban a sikeres kimenetel számszerűen némileg kevesebb volt a C. tropicalis esetében, mint a C. albicans-nál mindkét dózis tekintetében (100 és 150 mg naponta). A különbség azonban nem volt szignifikáns, és az, hogy ez jelenthet-e releváns klinikai különbséget, nem ismeretes. A MIC-értékek a C. krusei esetében körülbelül 3, kétszeres hígítási lépcsővel magasabbak, mint a C. albicans esetében, és ehhez hasonlóan a C. guilliermondii-nál pedig hozzávetőleg 8, szintén kétszeres hígítási lépcsővel magasabbak. Ráadásul a klinikai vizsgálatok során csak kevés olyan eset volt, melyekben ezek a fajok érintettek voltak. Ez azt jelenti, hogy nincs elegendő bizonyíték arra, hogy vajon ezen patogének vad típusú populációja érzékenynek tekinthető-e a mikafunginra. *A MIC=0,03 mg/l-es (ATU; Area of Technical Uncertainty – technikai bizonytalansági tartomány) értéket adó izolátumokra vonatkozóan: Ha É az anidulafunginra, É-ként jelentse, és a következő megjegyzést adja hozzá: Az anidulafunginra érzékeny, a mikafunginra vonatkozóan 0,03 mg/l MIC‑értékű izolátumok nem tartalmaznak az echinokandinokkal szembeni rezisztenciát biztosító fks‑mutációt. Ha nem É az anidulafunginra, akkor R-ként jelentse, és utalja referencialaboratóriumba fks-szekvenálás és a MIC-értékek megerősítése céljából.

Klinikai vizsgálatokból származó információk

Candidaemia és invazív candidiasis: A mikafungin (100 mg/nap vagy 2 mg/ttkg/nap) ugyanolyan hatásos és jobban tolerálható volt, mint a liposzomális amfotericin B (3 mg/ttkg) a candidaemia és az invazív candidiasis első vonalbeli kezelésére, egy randomizált, kettős vak, multinacionális, „non-inferioritás” típusú vizsgálat során.

A mikafungin- és a liposzomális amfotericin B-kezelés medián időtartama 15 nap volt (4–42 nap felnőtteknél, 12–42 nap gyermekeknél).

A non-inferioritás tényét felnőtt betegek esetében bizonyították, és hasonló eredményeket igazoltak a gyermekgyógyászati szubpopulációra vonatkozóan is (beleértve az újszülötteket és a koraszülötteket is). A hatásossági mutatók konzisztensek voltak, függetlenül a fertőzést okozó Candida fajtól, a fertőzés primer helyétől és a neutropeniás státusztól (lásd a táblázatot). A mikafungin esetében a becsült glomerulusfiltrációs ráta csúcsértékének kezelés alatti átlagos csökkenése alacsonyabb volt (p<0,001) és alacsonyabb volt az infúzióval összefüggő reakciók előfordulási gyakorisága (p=0,001), mint a liposzomális amfotericin B esetén.

A kezelés összesített eredményessége a „per protokoll” elemzés szerint, az invazív candidiasis vizsgálatban

	Mikafungin		Liposzomális Amfotericin B		%-os különbség [95%-os CI (konfidencia­intervallum)]
N	n (%)	N	n (%)
Felnőtt betegek
A kezelés összesített eredményessége	202	181 (89,6)	190	170 (89,5)	0,1 [-5,9, 6,1] †
A kezelés összesített eredményessége neutropeniás státuszban
Neutropenia a vizsgálat megkezdésekor	24	18 (75,0)	15	12 (80,0)	0,7 [-5,3, 6,7] ‡
Nincs neutropenia a vizsgálat megkezdésekor	178	163 (91,6)	175	158 (90,3)
Gyermekgyógyászati betegek
A kezelés összesített eredményessége	48	35 (72,9)	50	38 (76,0)	-2,7 [-17,3, 11,9] §
< 2 éves kor	26	21 (80,8)	31	24 (77,4)
Koraszülött csecsemők	10	7 (70,0)	9	6 (66,7)
Újszülöttek (0 naptól < 4 hetes korig)	7	7 (100)	5	4 (80)
2 – 15 éves korú betegek	22	14 (63,6)	19	14 (73,7)
Felnőttek és gyermekek együtt, a kezelés összesített eredményessége a Candida fajok esetében
Candida albicans	102	91 (89,2)	98	89 (90,8)
Nem albicans fajok ¶: összes	151	133 (88,1)	140	123 (87,9)
C. tropicalis	59	54 (91,5)	51	49 (96,1)
C. parapsilosis	48	41 (85,4)	44	35 (79,5)
C. glabrata	23	19 (82,6)	17	14 (82,4)
C. krusei	9	8 (88,9)	7	6 (85,7)

† Mikafungin-ráta mínusz a liposzomális amfotericin B ráta, és 2 oldalas 95%-os konfidenciaintervallum az összesített sikerarány különbsége esetén, nagy mintára történő normál közelítés alapján.

‡ Neutropeniás státuszra korrigálva, elsődleges végpont.

§ A gyermekgyógyászati populációt nem méretezték a non-inferioritási vizsgálatára.

¶ Klinikai hatásosságot figyeltek még meg (< 5 beteg esetén) a következő Candida fajoknál:

C. guilliermondii, C. famata, C. lusitaniae, C. utilis, C. inconspicua és C. dubliniensis.

Nyelőcső-candidiasis: egy, a nyelőcső-candidiasis első vonalbeli kezelése során a mikafungint és a flukonazolt összehasonlító randomizált, kettős vak vizsgálatban 518 beteg kapott legalább egy dózist a vizsgálati gyógyszerből. A kezelés medián időtartama 14 nap volt, és az átlagos napi dózis mediánja 150 mg mikafungin (N=260) és 200 mg flukonazol (N=258) volt. A kezelés befejezésekor endoszkópos 0. stádiumot (endoszkópos gyógyulást) a mikafungin-csoport 87,7%-ánál (228/260), míg a flukonazol-csoport 88,0%-ánál (227/258) észleltek (a különbségre vonatkozó 95%-os CI: [-5,9%, 5,3%]). A 95%-os CI alsó határértéke az előre meghatározott -10%-os non-inferioritási határérték felett volt, ami a non-inferioritást bizonyítja. A mellékhatások természete és előfordulása a terápiás csoportokban hasonló volt.

Profilaxis: A mikafungin hatásosabb volt a flukonazolnál az invazív gombás fertőzések megelőzésében az olyan betegpopulációnál, amelyben magas volt a szisztémás gombás fertőzések kialakulásának kockázata (hemopoetikusőssejt-transzplantáción [HSCT] átesett betegek egy randomizált, kettős vak, multicentrikus vizsgálatban). A kezelés sikerességének definíciója a bizonyított, a valószínű és a feltételezett szisztémás gombás fertőzés hiánya a kezelés végén, valamint a bizonyított és a valószínű szisztémás gombás fertőzés hiánya a vizsgálat végén. A betegek többsége (97%, N=882) neutropeniás volt a vizsgálat megkezdésekor (< 200 neutrophil/µl). A neutropenia fennállásának medián időtartama 13 nap volt. A mikafungin fix napi dózisa 50 mg (1,0 mg/ttkg), a flukonazolé 400 mg (8 mg/ttkg) volt. A kezelés átlagos időtartama 19 nap volt a mikafungin és 18 nap a flukonazol esetén a felnőtt populációban (N=798) és 23 nap mindkét terápiás karon a gyermekpopuláció esetén (N=84).

A terápiás sikerráta statisztikailag szignifikáns mértékben magasabb volt a mikafungin, mint a flukonazol esetén (1,6% szemben a 2,4%-kal az áttöréses fertőzések esetében). Áttöréses Aspergillus-fertőzést találtak 1 betegnél a mikafungin-csoportban, szemben a flukonazol-csoportban megfigyelt 7 beteggel, és bizonyított, illetve valószínű áttöréses Candida-fertőzést figyeltek meg 4 betegnél a mikafungin-csoportban, szemben a flukonazol-csoportban megfigyelt 2 beteggel. Más áttöréses fertőzést okozott még a Fusarium (sorrendben 1 és 2 betegnél) és a Zygomycetes (sorrendben 1 és 0 betegnél). A mellékhatások természete és előfordulási gyakorisága a terápiás csoportokban hasonló volt.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A farmakokinetika a 12,5 mg-tól a 200 mg-ig és a 3 mg/ttkg-tól 8 mg/ttkg-ig terjedő napi dózistartományban lineáris. Ismételt alkalmazás esetén nincs bizonyíték a szisztémás akkumulációra, és a dinamikus egyensúlyi állapot általában 4-5 napon belül kialakul.

Eloszlás

Az intravénás beadást követően a mikafungin koncentrációja biexponenciális csökkenést mutat. A gyógyszer gyorsan eloszlik a szövetekben.

A szisztémás keringésben a mikafungin erősen kötődik a plazmaproteinekhez (> 99%), elsősorban az albuminhoz. Az albuminhoz való kötődés független a mikafungin koncentrációjától (10–100 µg/ml). Dinamikus egyensúlyi állapotban az eloszlási térfogat (V_ss) körülbelül 18-19 liter volt.

Biotranszformáció

A változatlan formájú mikafungin a fő keringő vegyület a szisztémás keringésben. A mikafungin különböző vegyületekre bomlik le, melyek közül az M-1- (katekol forma), M-2- (az M-1 metoxi formája) és M-5- (az oldallánc hidroxilációja) mikafungin volt kimutatható a szisztémás keringésben. Az ezekkel a metabolitokkal való expozíció alacsony, és a metabolitok nem vesznek részt a mikafungin összhatásosságában.

Bár a mikafungin in vitro a CYP3A szubsztrátja, a CYP3A által történő hidroxilálás a mikafungin metabolizmusának nem jelentős útvonala in vivo.

Elimináció és excretio

Az átlagos terminális felezési idő körülbelül 10-17 óra, és egészen a 8 mg/ttkg dózisig és egyszeri és ismételt alkalmazást követően állandó marad.

A teljes clearance 0,15-0,3 ml/perc/ttkg volt az egészséges alanyok és a felnőtt betegek esetén, és egyszeri vagy ismételt alkalmazást követően független a dózistól.

Egyszeri 14C-mikafungin-dózis (25 mg) egészséges önkénteseknek történő adását követően 28 nap alatt a radioaktivitás 11,6%-át nyerték vissza a vizeletből és 71,0%-át a székletből. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a mikafungin eliminációja elsősorban nem renális. A plazmában M-1 és M-2 metabolitokat csak alig kimutatható koncentrációban találtak, és az M-5 metabolit, amely jóval gyakoribb, az anyavegyülethez viszonyítva összesen 6,5%-ot tett ki.

Különleges betegcsoportok

Gyermekek és serdülők:

Gyermekeknél és serdülőknél az AUC-értékek a 0,5-4 mg/ttkg dózistartományban arányosak voltak a dózissal. A clearance-t befolyásolta a testtömeg, a testtömegre korrigált clearance átlagos értékei 1,35‑szor nagyobbak voltak a fiatalabb (4 hónapos-5 éves) gyermekeknél és 1,14-szor nagyobbak voltak a 6‑11 éves gyermekgyógyászati betegeknél. Az idősebb (12-16 éves) gyermekeknél és serdülőknél az átlagos clearance-értékek hasonlóak voltak a felnőtt betegeknél meghatározottakhoz.

A 4 hónaposnál fiatalabb gyermekeknél az átlagos testtömegre korrigált clearance körülbelül 2,6-szer nagyobb, mint az idősebb (12-16 éves) gyermekeknél és serdülőknél, és 2,3-szer nagyobb, mint felnőtteknél.

A farmakokinetikai/farmakodinámiás áthidaló vizsgálat a mikafungin központi idegrendszeri dózisfüggő penetrációját igazolta 170 µgóra/l minimális AUC-értékkel, amely a központi idegrendszeri szövetekben a gombák maximális eradikációjának eléréséhez szükséges. A populációs farmakokinetikai modellezés szerint a 4 hónaposnál fiatalabb gyermekeknél a 10 mg/ttkg adag elegendő lenne a központi idegrendszeri Candida-fertőzések kezeléséhez szükséges célexpozíció eléréséhez.

Idősek:

Egyszeri, 1 órás, 50 mg-os infúzióként történő beadáskor a mikafungin farmakokinetikája az időseknél (66-78 év) hasonló volt a fiatal (20-24 éves) alanyokéhoz. Idősek esetén nem szükséges a dózis módosítása.

Májkárosodásban szenvedő betegek:

Közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegeken (Child–Pugh-pontszám: 7-9), (n=8) végzett vizsgálatban a mikafungin farmakokinetikája nem különbözött jelentősen az egészséges alanyokétól (n=8). Ennek következtében az enyhe vagy közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegek esetén nincs szükség a dózis módosítására. Egy súlyos májkárosodásban szenvedő betegeken (Child–Pugh-pontszám: 10-12) végzett vizsgálatban alacsonyabb mikafungin-plazmakoncetrációt és magasabb hidroxi-metabolit- (M-5) koncentrációt mértek, mint az egészséges alanyoknál (n=8). Ezek az adatok a súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nem elegendőek egy adagolási javaslat alátámasztásához.

Vesekárosodásban szenvedő betegek:

A súlyos vesekárosodás (glomerulusfiltrációs ráta [GFR] < 30 ml/perc) nem befolyásolta jelentősen a mikafungin farmakokinetikáját. Vesekárosodásban szenvedő betegek esetén nincs szükség a dózis módosítására.

Nem/rassz:

A nem és a rassz (kaukázusi, feketebőrű, ázsiai) nem befolyásolta jelentősen a mikafungin farmakokinetikai paramétereit. A nem vagy a rassz alapján nincs szükség a dózis módosítására.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A megváltozott hepatocytákból álló gócok (foci of altered hepatocytes – FAH) és hepatocelluláris daganatok kialakulása patkányoknál mind a mikafungin-kezelés dózisától, mind időtartamától is függött. A 13 hetes vagy annál hosszabb időtartamú kezelés után megfigyelt FAH fennmaradt a 13 hetes megvonási fázist követően is, és hepatocelluláris tumorrá alakult a kezelésmentes időszakot követően, mely kiterjedt a patkányok teljes élettartamára. Standard karcinogenitási vizsgálatokat nem végeztek, de vizsgálták a FAH kialakulását nőstény patkányoknál 3, illetve 6 hónapig tartó kezelés megszakítását követően 20, illetve 18 hónapon át. Mindkét vizsgálatban a hepatocelluláris tumorok magasabb előfordulási gyakoriságát/számát figyelték meg a 18 és 20 hónapos kezelésmentes időszakot követően mind a magas, 32 mg/ttkg/nap dózist, mind pedig az alacsonyabb dózist kapó csoport esetében (bár statisztikailag nem volt jelentős a különbség). A plazmaexpozíció – tumor kifejlődését kiváltó – feltételezett küszöbértéke patkányoknál (tehát az a dózis, ahol sem FAH, sem pedig májtumor nem volt észlelhető) a klinikai expozícióval megegyező tartományba esett. A mikafungin hepatokarcinogén potenciáljának a humán terápiás alkalmazásra vonatkozó relevanciája nem ismert.

Ismételt intravénás adagolást követően a mikafungin toxikológiája patkányoknál és/vagy kutyáknál kedvezőtlen hatásokat mutatott a májban, a húgyutakban, a vörösvértestekben és a férfi nemi szervekben. Azok az expozíciós szintek, amelyeknél ezek a hatások még nem érvényesültek (NOAEL), a klinikai expozíciós szintekkel azonos, vagy alacsonyabb tartományba estek. Következésképpen, ezek a nemkívánatos hatások a mikafungin humán klinikai alkalmazása során is megjelenhetnek.

A hagyományos biztonságossági farmakológiai vizsgálatokban a mikafungin cardiovascularis és hisztaminfelszabadító hatásai egyértelműek voltak, és úgy tűnik, hogy a küszöbérték feletti időtől függnek. Az infúzió adagolási idejének növelése és ezáltal a plazma-csúcskoncentráció csökkentése úgy tűnik, hogy mérsékli ezeket a hatásokat.

Ismételt dózistoxicitási vizsgálatokban, patkányoknál, a hepatotoxicitás jelei a májenzimek szintjének emelkedésében és a hepatocyták degeneratív elváltozásaiban nyilvánultak meg, melyeket a kompenzatórikus regeneráció jelei kísértek. Kutyáknál, a májat ért hatások testtömeg-növekedésben és centrilobularis hypertrophiában nyilvánultak meg, a hepatocyták degeneratív elváltozásait nem észlelték.

Patkányoknál a 26 hetes, ismételt dózisokkal végzett vizsgálatok során a vesemedence epitheliumának vakuolizációja, valamint a húgyhólyag epitheliumának vakuolizációja és megvastagodása (hyperplasia) is megfigyelhető volt. Mindazonáltal a húgyhólyag átmeneti sejtjeinek hyperplasiája sokkal kisebb gyakorisággal fordult elő egy második 26 hetes vizsgálatban. Ezek az elváltozások reverzibilitást mutattak a 18 hónapos követés alatt. A mikafungin alkalmazásának időtartama ezekben a patkányvizsgálatokban (6 hónap) meghaladja a betegeken végzett mikafungin-kezelés szokásos időtartamát (lásd 5.1 pont).

A mikafungin in vitro hemolizálta a nyúlvért. Patkányoknál a haemolyticus anaemia jeleit figyelték meg a mikafungin ismételt bolus-injekcióját követően. Ismételt dózisokkal kutyákon végzett vizsgálatokban haemolyticus anaemiát nem észleltek.

Reprodukciós és fejlődéstoxicitási vizsgálatokban a kölykök kisebb születési súlyát figyelték meg. Nyulak esetében 32 mg/ttkg/nap adag alkalmazása mellett egy vetélés fordult elő. A 9 héten át intravénásan kezelt hímpatkányok mellékheréinek ductalis hámsejtjeiben vakuolizáció mutatkozott, megnőtt a mellékherék súlya és csökkent a spermiumok száma (15%-kal), azonban a 13 és 26 hetes vizsgálatok során ezek az elváltozások nem következtek be. Felnőtt kutyákban tartós kezelést követően (39 hét) a tubuli seminiferi atrófiáját és a tubuli seminiferi epitheliumának vakuolizációját, valamint a mellékherékben a sperma csökkenését észlelték, azonban 13 hetes kezelést követően ezeket nem észlelték. Fiatal kutyák 39 hetes kezelése nem okozott elváltozásokat a herében és a mellékherében a dózis függvényében, a kezelés végére, de a 13 hetes kezelésmentes időszak után a károsodások előfordulásának dózisfüggő növekedését figyelték meg a kezelt lábadozó csoportban. A termékenység károsodását sem a hímek, sem a nőstények esetében nem figyelték meg a patkányoknál végzett termékenységi, valamint korai embrionális fejlődéssel kapcsolatos vizsgálatban.

A mikafungin nem volt mutagén vagy klasztogén, amikor a standard in vitro és in vivo vizsgálatokban értékelték, beleértve egy, patkány-hepatocytákon végzett in vitro, a nem tervezett DNS-szintézist vizsgáló kutatást is.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Laktóz-monohidrát,

citromsav (a pH beállításához),

nátrium-hidroxid (a pH beállításához).

6.2 Inkompatibilitások

Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető, illetve adható egy infúzióban.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

Bontatlan injekciós üveg: 3 év.

Elkészített koncentrátum injekciós üvegben

A 9 mg/ml-es (0,9%) nátrium-klorid oldatos infúzióval vagy 50 mg/ml-es (5%) glükóz oldatos infúzióval elkészített koncentrátum kémiai és fizikai stabilitása 25 °C-on 48 órán át igazolt, fénytől védett tárolás mellett.

Hígított infúziós oldat

A 9 mg/ml-es (0,9%) nátrium-klorid oldatos infúzióban hígított oldat kémiai és fizikai stabilitása 25 °C-on 96 órán át igazolt, fénytől védve, vagy 50 mg/ml-es (5%) glükóz oldatos infúzióban hígított oldat kémiai és fizikai stabilitása 25 °C-on 48 órán át igazolt, fénytől védve.

A Micafungin Rompharm tartósítószert nem tartalmaz. Mikrobiológiai szempontból az elkészített és hígított oldatokat azonnal fel kell használni, kivéve, ha a feloldás és hígítás ellenőrzött és validált aszeptikus körülmények között történt. Ha nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége.

6.4 Különleges tárolási előírások

Bontatlan injekciós üveg:

Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.

A gyógyszer feloldás és hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Piros színű műanyag lepattintható védőkoronggal, rolnizott alumíniumkupakkal és szürke brómbutil gumidugóval lezárt I. típusú, borostyánszínű injekciós üveg.

Kiszerelés: 1 darab injekciós üveg dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

A Micafungin Rompharm-ot tilos az alább felsorolt gyógyszereken kívül más gyógyszerekkel keverni vagy egyazon infúzióban beadni. A Micafungin Rompharm-ot aszeptikus módszerek alkalmazásával, szobahőmérsékleten, az alábbiak szerint kell feloldani és hígítani:

1. Az injekciós üvegről el kell távolítani a műanyag kupakot, és a dugót alkohollal fertőtleníteni kell.

2. Öt milliliter, 9 mg/ml-es (0,9%) nátrium-klorid oldatos infúziót vagy 50 mg/ml-es (5%) glükóz oldatos infúziót (a 100 ml-es üvegből vagy zsákból kivéve) kell aszeptikusan és lassan befecskendezni az injekciós üvegbe, annak belső fala mentén. Bár a koncentrátum fel fog habzani, mindent el kell követni, hogy a képződő hab mennyisége minél kevesebb legyen. A milligrammban megadott szükséges dózis eléréséhez megfelelő számú, Micafungin Rompharm port tartalmazó injekciós üveg tartalmát kell feloldani (lásd az alábbi táblázatot).

3. Az injekciós üveget óvatosan forgatni kell. FELRÁZNI TILOS! A por teljesen fel fog oldódni. A koncentrátumot azonnal fel kell használni. Az injekciós üveg kizárólag egyszeri alkalmazásra szolgál, ezért a fel nem használt, elkészített koncentrátumot azonnal meg kell semmisíteni.

4. Az elkészített koncentrátum teljes mennyiségét ki kell szívni minden egyes injekciós üvegből, és vissza kell juttatni abba az infúziós üvegbe/zsákba, amelyből eredetileg kivették. A hígított oldatos infúziót azonnal fel kell használni. A 9 mg/ml-es (0,9%) nátrium-klorid oldatos infúzióban hígított oldat kémiai és fizikai stabilitása 25 °C-on 96 órán át igazolt, fénytől védve, illetve az 50 mg/ml-es (5%) glükóz oldatos infúzióban hígított oldat kémiai és fizikai stabilitása 25 °C-on 48 órán át igazolt, fénytől védve.

5. A hígított oldat elegyítése érdekében az infúziós üveget/zsákot óvatosan meg kell fordítani, de a habzás elkerülése miatt NEM szabad felrázni. Az oldatot nem szabad felhasználni, ha az zavaros vagy csapadék található benne.

6. A hígított oldatos infúziót tartalmazó infúziós üveget/zsákot a fénytől való védelem érdekében egy lezárható, a fényt nem áteresztő zacskóba kell helyezni.

Az oldatos infúzió elkészítése

Dózis (mg)	Felhasználandó, Micafungin Rompharm-ot tartalmazó injekciós üveg (mg/injekciós üveg)	Injekciós üvegenként hozzáadandó nátrium-klorid (0,9%), vagy glükóz (5%) térfogata	A feloldott por térfogata (koncentráció)	Standard infúzió (100 ml-re kiegészítve) Végső koncentráció
50*	1 × 50	5 ml	kb. 5 ml (10 mg/ml)	0,5 mg/ml
100	1 × 100	5 ml	kb. 5 ml (20 mg/ml)	1,0 mg/ml
150*	1 × 100 + 1 × 50	5 ml	kb. 10 ml	1,5 mg/ml
200	2 × 100	5 ml	kb. 10 ml	2,0 mg/ml

*A mg-ban kifejezett dózishoz a hatóanyagot megfelelő mennyiségben tartalmazó injekciós üvegeket kell használni a feloldáshoz.

A feloldást és a hígítást követően az oldatot intravénás infúzió formájában, körülbelül egy óra alatt kell beadni.

Megjegyzés:  (két kereszt)

Osztályozás: II./3 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

SC Rompharm Company SRL

Strada Eroilor, no. 1A.

075100 Otopeni

Ilfov

Románia

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-24385/01 1×

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2024. május 21.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. június 10.