MORYSA 20 mg filmtabletta betegtájékoztató

1. A gyógyszer Neve

Morysa 10 mg filmtabletta

Morysa 20 mg filmtabletta

2. Minőségi és mennyiségi összetétel

Morysa 10 mg filmtabletta: 10 mg memantin-hidrokloridot tartalmaz filmtablettánként, ami 8,31 mg memantinnak felel meg.

Morysa 20 mg filmtabletta: 20 mg memantin-hidrokloridot tartalmaz filmtablettánként, ami 16,62 mg memantinnak felel meg.

Ismert hatású segédanyag:

Morysa 10 mg filmtabletta: 0,704 mg nátriumot tartalmaz filmtablettánként.

Morysa 20 mg filmtabletta: 1,408 mg nátriumot tartalmaz filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. Gyógyszerforma

Filmtabletta.

Morysa 10 mg filmtabletta: fehér vagy csaknem fehér, kapszula alakú, mindkét oldalán domború, mindkét oldalán bemetszéssel ellátott filmtabletta, melynek mérete 12 mm × 5,4 mm.

A tabletta egyenlő adagokra osztható.

Morysa 20 mg filmtabletta: barna, hosszúkás alakú, mindkét oldalán domború és mindkét oldalán bemetszéssel ellátott filmtabletta, melynek mérete 15,25 mm × 8,25 mm.

A tabletta egyenlő adagokra osztható.

4. Klinikai jellemzők

4.1 Terápiás javallatok

Közepesen súlyos, illetve súlyos Alzheimer-betegségben szenvedő felnőtt betegek kezelése.

4.2 Adagolás és alkalmazás

A kezelést csak az Alzheimer típusú demencia diagnosztizálásában és kezelésében kellő tapasztalattal rendelkező orvos rendelheti el, illetve folytathatja.

Adagolás

A kezelés megkezdésének feltétele, ha biztosított a beteg gyógyszerszedését rendszeresen ellenőrző személy. A diagnózist korszerű diagnosztikai eljárásokkal kell felállítani. A memantin tolerálhatósága és adagolása rendszeresen felülvizsgálandó, lehetőleg a kezelés megkezdését követő három hónapon át. A memantin klinikai előnyét és a betegnek a kezeléssel szembeni toleranciáját ezt követően is rendszeresen felül kell vizsgálni az érvényben levő terápiás irányelvek alapján. A fenntartó memantin-kezelés mindaddig folytatható, amíg terápiás előnyöket hoz, és amíg a beteg tolerálja. A kezelés abbahagyása mérlegelendő, ha a terápiás hatás már nem bizonyított vagy a beteg nem tolerálja a kezelést.

Felnőttek

Dózisbeállítás

A maximális napi adag 20 mg. A mellékhatások kockázatának csökkentése érdekében a fenntartó dózist a kezelés első 3 hete folyamán a napi adag fokozatos, heti 5 mg‑os növelésével célszerű elérni az alábbiak szerint:

1. hét (1–7. nap)

Naponta egy 10 mg‑os filmtabletta felét (5 mg) kell bevenni, 7 napon keresztül.

2. hét (8–14. nap)

Naponta egy 10 mg‑os filmtablettát (10 mg) kell bevenni, 7 napon keresztül.

3. hét (15–21. nap)

Naponta másfél 10 mg‑os filmtablettát (15 mg) kell bevenni, 7 napon keresztül.

A 4. héttől kezdődően

Naponta két 10 mg‑os filmtablettát (20 mg) vagy egy 20 mg‑os filmtablettát kell bevenni.

Fenntartó dózis

A javasolt fenntartó dózis napi 20 mg.

Idősek

Klinikai vizsgálatok során szerzett ismeretek alapján a 65 év feletti betegek kezeléséhez a fent leírtak szerint beállított napi 20 mg‑os dózis (naponta egyszer két 10 mg‑os filmtabletta vagy naponta egyszer egy 20 mg‑os filmtabletta) javasolt.

Vesekárosodás

Enyhe vesekárosodásban szenvedő betegek esetében (a kreatinin-clearance 50–80 ml/perc) nincs szükség dózismódosításra. Közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetében (a kreatinin-clearance 30–49 ml/perc) a javasolt napi dózis 10 mg. Amennyiben a beteg ezt a dózist legalább egy hétig jól tolerálja, a dózisbeállítási séma alapján a dózisa napi 20 mg‑ra növelhető.

Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetében (a kreatinin-clearance 5–29 ml/perc) a napi dózisnak 10 mg-nak kell lennie.

Májkárosodás

Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében (Child-Pugh A és Child-Pugh B) nincs szükség dózismódosításra. A memantinnak a súlyosan májkárosodott betegekben történő alkalmazására vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében a Morysa alkalmazása nem ajánlott.

_{Gyermekek és serdülők}

_{Nincsenek rendelkezésre álló adatok.}

_{Az alkalmazás módja}

A Morysát naponta egyszer, mindennap ugyanabban az időpontban, szájon át kell bevenni. A filmtabletta akár étkezés közben, akár attól függetlenül is bevehető.

4.3 Ellenjavallatok

A gyógyszer hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt segédanyagok bármelyikével szembeni túlérzékenység.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Óvatosság javasolt az epilepsziásoknál, valamint olyan betegeknél, akiknek a kórelőzményében görcsök vagy epilepsziára hajlamosító tényezők szerepelnek.

Az N‑metil-D‑aszpartát (NMDA) antagonisták – pl. amantadin, ketamin vagy dextrometorfán – egyidejű alkalmazása kerülendő. Ezek az anyagok ugyanazon a receptorrendszeren keresztül fejtik ki hatásukat, mint a memantin, így a nemkívánatos hatások – főleg a központi idegrendszerrel (KIR) kapcsolatosak – gyakorisága és intenzitása fokozódhat (ld. a 4.5 pontot).

Bizonyos, a vizelet pH értékét növelő tényezők jelenléte (lásd az 5.2 pontot – Elimináció) szükségessé teszik a beteg fokozott monitorozását. Ilyen tényezők közé tartoznak: az étkezési szokások lényeges változása (pl. húst tartalmazó étrendről vegetáriánus étrendre való áttérés) vagy a gyomorsavlekötők nagy mennyiségű bevitele. A vizelet pH értékének növekedése a renális tubuláris acidózis (RTA), illetve a vizeletelvezető rendszernek a Proteus nemzetségbe tartozó baktériumok által okozott súlyos fertőzése esetében is előfordulhat.

A legtöbb klinikai vizsgálatból kizártak olyan betegeket, akik közelmúltban szívinfarktuson estek át, illetve nem kompenzált pangásos szívelégtelenségben (NYHA III-IV) vagy kezeletlen magas vérnyomásban szenvedtek. Ennek következtében az ilyen betegekre vonatkozóan csak kevés tapasztalat áll rendelkezésre, ezért kezelésük szoros ellenőrzés mellett történjen.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A memantin farmakológiai hatására és hatásmechanizmusára való tekintettel az alábbi kölcsönhatások fordulhatnak elő:

• A hatásmechanizmus alapján feltehető, hogy az L‑dopa, a dopaminerg agonisták és az antikolinerg szerek hatása erősödhet az NMDA-antagonisták – így pl. memantin – egyidejű alkalmazása esetén. A barbiturátok és neuroleptikumok hatása csökkenhet. A dantrolen, illetve baklofen miorelaxánsokkal egyidejűleg beadva a memantin befolyásolhatja ezen szerek hatását, ami miatt dózismódosítás válhat szükségessé.

• Farmakotoxikus pszichózis kockázata miatt kerülendő a memantin és az amantadin egyidejű alkalmazása. Mindkét hatóanyag kémiailag hasonló NMDA-antagonista. Ugyanez vonatkozhat a ketaminra és a dextrometorfánra is (ld. a 4.4 pontot). Megjelent egy olyan kazuisztika is, amely a memantin és a fenitoin egyidejű alkalmazásának lehetséges veszélyességére utal.

• Egyes további hatóanyagok, mint pl. cimetidin, ranitidin, prokainamid, kinidin, kinin és nikotin, amelyek a vesében azonos kationos transzportrendszert vesznek igénybe, mint az amantadin, szintén kölcsönhatásba léphetnek a memantinnal, ami megnövekedett plazmaszintek kockázatát eredményezheti.

• A hidroklorotiaziddal vagy a hidroklorotiazidot tartalmazó bármilyen kombinációval egyidejűleg alkalmazva a memantin csökkentheti a hidroklorotiazid szérumszintjét.

• A forgalomba hozatal utáni vizsgálatok a nemzetközi normalizált ráta (INR) emelkedésének néhány ritka esetéről számoltak be az egyidejűleg warfarint szedő betegek esetén. Annak ellenére, hogy nem állapítottak meg közvetlen összefüggést, az egyidejűleg orális antikoagulánsokkal kezelt betegek protrombin-idejének vagy INR értékének a szoros ellenőrzése javasolt.

Fiatal egészséges önkénteseken a napi egyszeri adag beadásával végzett farmakokinetikai (FK) vizsgálatok nem bizonyították a hatóanyagok közötti kölcsönhatást a memantin és a gliburid/metformin vagy a donepezil egyidejű alkalmazásakor.

Fiatal egészséges önkénteseken végzett klinikai vizsgálatok nem bizonyították a memantin esetleges hatását a galantamin farmakokinetikájára.

In vitro a memantin nem gátolja a CYP 1A2, 2A6, 2C9, 2D6, 2E1, 3A rendszereket, sem a flavintartalmú monooxigenázt, az epoxid-hidrolázt, illetve a szulfatálás folyamatát.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A memantin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem vagy csak korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre. Állatokon végzett vizsgálatok arra utalnak, hogy az emberi dózissal megegyező vagy annál enyhén magasabb adagolás mellett a memantin lassíthatja a méhen belüli fejlődést (lásd az 5.3 pontot). Az ember esetén a lehetséges kockázat mértéke ismeretlen. Terhesség alatt célszerű kerülni a memantin használatát, hacsak az nem nélkülözhetetlen.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a memantin kiválasztódik‑e az anyatejbe, de figyelembe véve a hatóanyag lipofilitását valószínűsíthető az anyatejbe való átjutása. Memantinnal kezelt nőknek nem szabad szoptatniuk.

Termékenység

A férfi vagy a női termékenységet kedvezőtlenül befolyásoló hatást nem figyeltek meg a memantin adása során.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az Alzheimer-betegség közepesen súlyos, illetve súlyos formája általában korlátozza a gépjárművezetési és gépkezelési képességet. Ezen kívül a Morysa kis vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket, ezért a járóbetegeket figyelmeztetni kell, hogy a gépjárművezetésre, illetve gépek kezelésére fokozott figyelmet fordítsanak.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

Az enyhétől a súlyos demenciában szenvedő betegek bevonásával végzett klinikai vizsgálatokban 1784 beteget kezeltek memantinnal, 1595 beteg pedig placebót kapott. Összehasonlítva a memantint szedő betegeket a placebót kapókkal, a mellékhatások előfordulási aránya összességében nem különbözött. A mellékhatások enyhék vagy közepesen súlyosak voltak. A leggyakoribb olyan mellékhatások, melyeknek a gyakorisága a memantinnal kezeltek csoportjában nagyobb volt, mint a placeboval kezelt csoportban, a szédülés (6,3%, 5,6%‑hoz képest), a fejfájás (5,2%, 3,9%‑hoz képest), a székrekedés (4,6%, 2,6%‑hoz képest), az aluszékonyság (3,4%, 2,2%‑hoz képest) és a magas vérnyomás (4,1%, 2,8%‑hoz képest) volt.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A következő táblázatban felsorolt mellékhatások a memantinnal végzett klinikai vizsgálatok során vagy a forgalomba hozatala után fordultak elő.

A gyakoriságokat az alábbi elfogadott gyakorisági skála szerint határoztuk meg: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 – < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Minden gyakorisági kategórián belül a mellékhatások a csökkenő súlyosság szerinti sorrendben kerülnek megadásra.

Szervrendszerek szerinti csoportok (SOC)	Gyakoriság	Mellékhatás
Fertőző betegségek és parazitafertőzések	Nem gyakori	Gombás fertőzések
Immunrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	Gyógyszer túlérzékenység
Pszichiátriai kórképek	Gyakori	Aluszékonyság
	Nem gyakori	Zavartság
	Nem gyakori	Hallucinációk1
	Nem ismert	Pszichotikus reakciók2
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	Szédülés
	Gyakori	Egyensúlyzavar
	Nem gyakori	Járászavar
	Nagyon ritka	Görcsrohamok
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	Nem gyakori	Szívelégtelenség
Érbetegségek és tünetek	Gyakori	Hypertonia
	Nem gyakori	Vénás trombózis / tromboembólia
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Gyakori	Nehézlégzés
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	Székrekedés
	Nem gyakori	Hányás
	Nem ismert	Pancreatitis2
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	Gyakori	Emelkedett májfunkciós értékek
	Nem ismert	Hepatitis
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Gyakori	Fejfájás
	Nem gyakori	Kimerültség

¹ Hallucinációkat súlyos Alzheimer-betegségben szenvedő betegeknél észleltek gyakrabban.

² A forgalomba hozatal utáni vizsgálatok alapján bejelentett egyedi esetek

Az Alzheimer-betegséghez depresszió, öngyilkossági gondolatok és öngyilkosság társul. A forgalomba hozatal utáni vizsgálatok alapján a memantinnal kezelt betegek esetében is beszámoltak ilyen eseményekről.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül*.

4.9 Túladagolás

A klinikai vizsgálatok során és a forgalomba hozatal után szerzett tapasztalatok csak kevés adatot szolgáltatnak a túladagolásra vonatkozóan.

Túladagolás tünetei

Jelentős túladagolás (200 mg, illetve 105 mg/nap, 3 napon keresztül) csak fáradtsággal, gyengeséggel és/vagy hasmenéssel vagy pedig semmilyen tünettel nem járt. 140 mg alatti vagy ismeretlen dózisok bevitele után központi idegrendszeri tünetek (zavartság, bágyadtság, aluszékonyság, szédülés, izgatottság, agresszivitás, hallucináció, illetve járászavar) és/vagy emésztőrendszeri tünetek (hányás és hasmenés) jelentkeztek.

A legnagyobb túladagolást – összesen 2000 mg memantin bevitelét – a beteg központi idegrendszeri tünetekkel (10 napig tartó kómával és ezt követő kettőslátással és izgatottsággal) élte túl. A beteg tüneti kezelésben és plazmaferézisben részesült. A beteg maradandó egészségkárosodás nélkül gyógyult fel.

Egy másik nagy dózisú túladagolási esetben a beteg 400 mg memantint vett be orálisan, és maradandó egészségkárosodás nélkül felgyógyult. A betegnél központi idegrendszeri tünetek léptek fel: nyugtalanság, pszichózis, látási hallucináció, fokozott görcskészség, aluszékonyság, stupor és eszméletvesztés

Kezelés

Túladagolás esetén tüneti kezelés szükséges. Nincs specifikus antidotum. A hatóanyag eltávolítására szokásos klinikai eljárások alkalmazhatók, pl. gyomormosás, aktív szén beadása (az esetleges enterohepatikus körforgás megszakítása), a vizelet savanyítása, illetve forszírozott diurézis. A központi idegrendszer (KIR) túlstimulálására utaló jelek és tünetek előfordulása esetén gondosan megfontolandó a tüneti kezelés.

5. Farmakológiai tulajdonságok

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Anti-demencia gyógyszerek,

ATC kód: N06DX01

Egyre több bizonyíték azt támasztja alá, hogy a neurodegeneratív demencia esetében a – főleg az NMDA-receptorokon keresztül történő – glutamáterg neurotranszmisszió működési zavara hozzájárul a tünetek megjelenéséhez és a betegség fokozatos súlyosbodásához.

Hatásmechanizmus

A memantin feszültségfüggő, közepes affinitású, nem kompetitív NMDA-receptor antagonista. Szabályozza kórosan megnövekedett, izgató hatású glutamátszint hatását, amely az idegsejtek működési zavarához vezethet.

Klinikai hatásosság és biztonságosság:

Egy memantin-monoterápiával folytatott pivotális klinikai vizsgálatba 252 középsúlyos-súlyos Alzheimer-betegségben szenvedő járóbeteget vontak be [a mentális állapotfelmérő vizsgálat (Mini Mental State Examination – MMSE) kezelés előtti általános ponteredménye: 3–14]. A vizsgálat kimutatta a 6 hónapos memantin-kezelés kedvező hatását a placebóhoz képest [az összehasonlított esetek elemzése a Clinician´s Interview Based Impression of Change (CIBIC-plus) alapján: p = 0,025; Alzheimer´s Disease Cooperative Study – Activities of Daily Living (ADCS-ADLsev): p = 0,003; Severe Impairment Battery (SIB): p = 0,002]

Az egyik enyhe-középsúlyos Alzheimer-betegségben szenvedő betegek (az MMSE kezelés előtti általános ponteredménye: 10–22) memantin-monoterápiás kezelésére irányuló pivotális klinikai vizsgálatban 403 beteg vett részt. Az elsődleges célparamétereket tekintve a memantin-kezelés a 24. héten (Last Observation Carried Forward, LOCF) statisztikailag jelentősen jobb hatásúnak bizonyult a placebo beadásához képest: Alzheimer´s Disease Assessment Scale (ADAS-cog) (p = 0,003), CIBIC-plus (p = 0,004). Egy másik vizsgálatba, amely az enyhe―középsúlyos Alzheimer-betegség monoterápiás kezelésével foglalkozott, 470 véletlenszerűen kiválasztott beteget vontak be (az MMSE kezelés előtti általános ponteredménye: 11–23). Az előzetesen meghatározott elvek szerint végzett elsődleges elemzésben a hatásossági célparaméterek befolyásolását tekintve nem értek el statisztikailag jelentős különbséget a 24. héten.

Hat III‑as fázisú, placebokontrollos, középsúlyos-súlyos Alzheimer-betegségben szenvedő betegekkel (az MMSE kezelés előtti általános ponteredménye < 20) 6 hónapig folytatott vizsgálat metaanalízise, melybe csak a memantinnal vagy azzal egyidejűleg acetilkolineszteráz-gátlók stabil dózisával is kezelt betegeket vontak be, három területen mutatta ki a memantin statisztikailag jelentős kedvező hatását: a kognitív, az általános és a funkcionális területen. Külön elemezve azokat a betegeket, akiknél mindhárom területen súlyosbodás következett be, az eredmények statisztikailag jelentős hatáskülönbséget mutattak: mindhárom területen bekövetkezett súlyosbodás kétszer gyakoribb volt a placebót szedő betegek körében, mint a súlyosbodást megelőző memantinnal kezeltek körében (21% a memantinnal kezelt betegek 11%‑ához képest, p < 0,0001).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A memantin abszolút biológiai hasznosulása körülbelül 100%. A t_max 3 és 8 óra között van. Nincs arra mutató jel, hogy az étel befolyásolná a memantin felszívódását.

Eloszlás

Napi 20 mg‑os dózis mellett a memantin egyensúlyi plazmakoncentrációja 70 és 150 ng/ml (0,5 és 1 mikromol) között mozog, egyénenként nagymértékű eltéréseket mutatva. Napi 5–30 mg‑os dózis beadásakor az agy-gerincvelői folyadék/szérum arány kiszámított átlagértéke 0,52 volt. Az eloszlási térfogat körülbelül 10 l/ttkg. A memantin körülbelül 45%-ban plazmafehérjékhez kötődik.

Biotranszformáció

A memantin 80%‑a változatlan formában van jelen az ember vérkeringésében.

Az emberi szervezetben keletkező fő metabolitok az N‑3,5‑dimetil-gludantán, a 4‑, illetve 6‑hidroxi-memantin izomerek keveréke, valamint az 1-nitrozo‑3,5‑dimetil-adamantán. Ezen metabolitok egyike sem fejt ki NMDA-antagonista aktivitást. In vitro nem mutattak ki P450 citokróm által katalizált metabolikus folyamatot.

A jelölt ¹⁴C memantin orális beadását kutató vizsgálatban a bevitt dózis átlagosan 84%-a 20 napon belül választódott ki, több mint 99%-a a vesén keresztül.

Elimináció

A memantin eliminációja monoexponenciális görbét követ, a terminális felezési ideje t_1/2 = 60‑100 óra. Normális veseműködésű önkéntesek esetén a teljes clearance (Cl_tot) 170 ml/min/1,73 m², egy része tubuláris szekréció útján történik.

A vesében tubuláris reabszorpció is végbemegy, amit valószínűleg kationos szállító fehérjék közvetítenek. Lúgos vizelet esetén a memantin renális eliminációnak aránya hetedére–kilencedére csökkenhet (lásd a 4.4 pontot). A vizelet lúgosságát okozhatja az étkezési szokások lényeges változása, pl. húst tartalmazó étrendről vegetáriánus étrendre való áttérés, vagy a gyomorsavlekötők nagy mennyiségű bevitele.

Linearitás

Önkénteseken végzett vizsgálatok lineáris farmakokinetikát mutattak ki a 10 és 40 mg közötti dózistartományban.

Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggés(ek)

Napi 20 mg‑os dózis mellett a memantin agy-gerincvelői folyadékban mért szintje a memantin inhibíciós állandójának (k_i) értékét éri el, ami az emberi homloklebeny agykérgében 0,5 mikromol.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Patkányokon végzett rövidtávú vizsgálatokban a memantin – más NMDA-antagonistákhoz hasonlóan – csak nagyon magas szérumkoncentrációs csúcsokat eredményező dózisok mellett idézett elő neuronális vakuolizációt és nekrózist (Olney-féle léziókat). A vakuolizációt és a nekrózist ataxia és egyéb preklinikai jelek előzték meg. Mivel sem rágcsálókon, sem más állatfajokon végzett hosszútávú vizsgálatokban nem észlelték ezeket a jelenségeket, klinikai jelentőségük ismeretlen.

Szemészeti elváltozások inkonzisztens előfordulását figyelték meg rágcsálókon és kutyákon végzett ismételt dózisú toxicitási vizsgálatokban, majmok esetében viszont nem észlelték. A memantinnal kapcsolatos klinikai vizsgálatok során végzett specifikus oftalmoszkópos vizsgálatok nem tártak fel semmiféle szemelváltozást.

Rágcsálókban a tüdő makrofágjainak foszfolipidózisát figyelték meg, amit a lizoszómákban felhalmozódott memantin okozott. Ez a hatás más kationos amfifilikus tulajdonságokkal rendelkező hatóanyagok esetében is ismert. Összefüggés lehet a memantin felhalmozódása és a tüdőben megfigyelt vakuolizáció között. Az utóbbi jelenség csak rágcsálókban igen magas dózisok mellett jelentkezett. Ezeknek a megállapításoknak a klinikai jelentősége nem ismert.

A memantin standard tesztelése nem bizonyította genotoxicitását. Egereken és patkányokon végzett hosszútávú (élethosszig tartó) vizsgálatok nem szolgáltattak bizonyítékot a memantin karcinogenitására. Patkányok és nyulak esetében a memantin még az anyaállatra toxikus dózisokban sem bizonyult teratogénnek, és nem mutatták ki a fertilitást károsító hatását sem. Patkányoknál a magzat lassabb növekedését figyelték meg az kezelésére alkalmazott adagolással megegyező vagy azt kismértékben meghaladó humán expoziciós szintek mellett.

6. Gyógyszerészeti jellemzők

6.1 Segédanyagok felsorolása

Filmtabletta:

A tablettamag a 10, illetve 20 mg‑os filmtabletta esetében:

mikrokristályos cellulóz

kolloid vízmentes szilícium-dioxid

kroszkarmellóz-nátrium

hipromellóz 2910

tisztított talkum

magnézium‑sztearát

A tablettabevonat a 10, illetve 20 mg‑os filmtabletta esetében:

10 mg‑os filmtabletta kiegészítő bevonata

Bevonat

fehér univerzális bevonatrendszer (A05R00013):

hipromellóz 2910

makrogol 400

titán-dioxid (E171)

20 mg‑os filmtabletta kiegészítő bevonata

Bevonat:

barna univerzális bevonatrendszer (A05R00608):

hipromellóz 2910

makrogol 400

titán-dioxid (E171)

sárga és vörös vas-oxid (E172)

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

HDPE tartály: az első felbontást követően 75 nap

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

PVC-PVDC/Alu buborékcsomagolás.

28 db, 42 db, 56 db, illetve 98 db filmtabletta.

Cellulóz/Alu/PVDC indukciós záróbetéttel ellátott fehér polipropilén kupakkal lezárt HDPE tartály, amelybe szilikagélt tartalmazó fehér nedvességmegkötő betétet helyeznek:

30 db, 100 db, illetve 500 db filmtabletta.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II./2 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, a szakorvosi, kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).

7. A forgalomba hozatali engedély jogosultja

Goodwill Pharma Nyrt.

6724 Szeged, Cserzy Mihály utca 32.

Magyarország

8. A forgalomba hozatali engedély száma(i)

Morysa 10 mg filmtabletta

OGYI-T-22727/01 28× PVC-PVDC/Alu buborékcsomagolásban

OGYI-T-22727/02 30× HDPE tartályban

OGYI-T-22727/03 42× PVC-PVDC/Alu buborékcsomagolásban

OGYI-T-22727/04 56× PVC-PVDC/Alu buborékcsomagolásban

OGYI-T-22727/05 98× PVC-PVDC/Alu buborékcsomagolásban

OGYI-T-22727/06 100× HDPE tartályban

OGYI-T-22727/07 500× HDPE tartályban

Morysa 20 mg filmtabletta

OGYI-T-22727/08 28× PVC-PVDC/Alu buborékcsomagolásban

OGYI-T-22727/09 30× HDPE tartályban

OGYI-T-22727/10 42× PVC-PVDC/Alu buborékcsomagolásban

OGYI-T-22727/11 56× PVC-PVDC/Alu buborékcsomagolásban

OGYI-T-22727/12 98× PVC-PVDC/Alu buborékcsomagolásban

OGYI-T-22727/13 100× HDPE tartályban

OGYI-T-22727/14 500× HDPE tartályban

9. A forgalomba hozatali engedély első kiadásának / megújításának dátuma

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2014. 09. 24.

10. A szöveg ellenőrzésének dátuma

2023. március 28.