1. A GYÓGYSZER NEVE

Moxifloxacin Onkogen 400 mg/250 ml oldatos infúzió

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

400 mg moxifloxacint tartalmaz (vízmentes moxifloxacin‑hidroklorid formájában) 250 ml-es üvegenként.

1,6 mg moxifloxacint tartalmaz (vízmentes moxifloxacin-hidroklorid formájában) milliliterenként.

Ismert hatású segédanyag

18,3 mg propilénglikolt (E 1520) tartalmaz milliliterenként, 4 575 mg propilénglikolt 250 ml-es üvegenként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos infúzió.

Tiszta, zöldessárga színű, részecskéktől mentes oldat, pH-ja 4,10-4,60, ozmolalitása 247‑273 mOsmol/kg.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Moxifloxacin Onkogen 400 mg/250 ml oldatos infúzió az alábbi megbetegedések kezelésére javallott:

- területen szerzett pneumonia (community acquired pneumonia – CAP);

- szövődményes bőr- és lágyrészinfekciók (complicated skin and skin structure infections – cSSSI vagy cSSTI).

Ezekben a javallatokban a Moxifloxacin Onkogen 400 mg/250 ml oldatos infúzió csak akkor alkalmazható, ha a fertőzés kezelésére általánosan javasolt antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek.

Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Az ajánlott dózis naponta egyszer 400 mg moxifloxacin infúzióban beadva.

Az intravénásan megkezdett terápia 400 mg-os moxifloxacin-tablettával is folytatható, ha ez klinikailag indokolt.

A klinikai vizsgálatok során a betegek többségét 4 napon belül (CAP), illetve 6 napon belül (cSSSI) átállították orális terápiára. Az intravénás és az orális kezelés teljes ajánlott időtartama területen szerzett pneumonia (CAP) esetén 7–14 nap, szövődményes bőr- és lágyrészinfekciók (cSSSI) esetén pedig 7–21 nap.

Vese és/vagy májkárosodás

Az enyhétől a súlyos fokúig terjedő vesekárosodásban szenvedő, vagy tartós dialízisben, vagyis hemodialízisben, valamint folyamatos ambuláns peritoneális dialízisben részesülő betegek esetében nincs szükség dózismódosítására (a további részleteket lásd az 5.2 pontban).

Májkárosodásban szenvedő betegekkel kapcsolatban nem áll rendelkezésre elegendő adat (lásd 4.3 pont).

Egyéb különleges betegcsoportok

Idősek, valamint kis testtömegű betegek esetén nincs szükség a dózis módosítására.

Gyermekek

A moxifloxacin gyermekek és növésben lévő serdülők esetén ellenjavallt. A moxifloxacin hatásosságát és biztonságosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták (lásd 4.3 pont).

Az alkalmazás módja

Intravénás alkalmazásra; 60 perces folyamatos infúzióban (lásd még 4.4 pont).

Az infúziós oldat – amennyiben orvosilag indokolt – egy T‑elágazású cső közbeiktatásával, más kompatibilis infúziós oldattal együtt is beadható (lásd 6.6 pont).

4.3 Ellenjavallatok

- A moxifloxacinnal, egyéb kinolonokkal, vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

- Terhesség és szoptatás (lásd 4.6 pont).

- 18 éves kor alatti betegek.

- A beteg anamnézisében szereplő, kinolon-kezeléssel összefüggő ínkárosodás/-betegség.

A moxifloxacin adását követően a preklinikai vizsgálatok során és embereknél is észleltek a szív elektrofiziológiájában QT‑megnyúlás formájában bekövetkező változásokat. A gyógyszer biztonságos alkalmazása érdekében a moxifloxacin adása ellenjavallt a következő esetekben is:

- veleszületett vagy dokumentáltan szerzett QT‑szakasz megnyúlás;

- az elektrolit-háztartás zavarai, különösen a nem korrigált hypokalaemia;

- klinikailag jelentős bradycardia;

- klinikailag jelentős szívelégtelenség csökkent balkamrai ejekciós frakcióval;

- az anamnézisben szereplő, tünetekkel járó szívritmuszavar.

A moxifloxacin nem alkalmazható együtt olyan gyógyszerekkel, amelyek megnyújtják a QT‑szakaszt (lásd még 4.5 pont).

A klinikai adatok korlátozott száma miatt a moxifloxacin szintén ellenjavallt olyan betegeknél, akiknek májfunkciója károsodott (Child–Pugh C), és olyan betegeknél, akiknél a transzaminázok szintje a normálérték felső határát több mint ötszörösével meghaladja.

4. Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A moxifloxacin alkalmazását el kell kerülni azoknál a betegeknél, akik korábban kinolon- vagy fluorokinolon-tartalmú készítmények alkalmazásakor súlyos mellékhatást tapasztaltak (lásd 4.8 pont). Ilyen betegeknél csak egyéb kezelési lehetőségek hiányában, és az előny-kockázat arány gondos értékelését követően szabad moxifloxacin-kezelést kezdeni (lásd még 4.3 pont).

A moxifloxacin-kezelés előnyeinek egyensúlyban kell lenniük – különös tekintettel a nem súlyos infekciókra – a figyelmeztetésekre és óvintézkedésekre vonatkozó pontban felsoroltakkal.

A QTc-szakasz megnyúlása és a potenciális QTc-szakasz megnyúlással kapcsolatos klinikai tapasztalatok

A moxifloxacinról kimutatták, hogy néhány betegnél a QTc‑szakasz megnyúlását okozta az elektrokardiogramon. A QT‑megnyúlás mértéke megnőhet a plazmakoncentráció emelkedésével a gyors intravénás infúzió következtében. Ezért az infúzió beadásnak időtartama nem lehet rövidebb az ajánlott 60 percnél, és a napi egyszeri 400 mg intravénás dózist nem szabad túllépni. A további részleteket lásd alább és a 4.3 és a 4.5 pontokban.

A moxifloxacin-kezelést abba kell hagyni, ha a kezelés folyamán szívritmuszavarra utaló panaszok vagy tünetek jelentkeznek, akár van EKG-lelet, akár nincs.

A moxifloxacint óvatosan kell adni azoknak a betegeknek, akiknél bármilyen, szív-arrhythmiára hajlamosító tényező ismert (pl. az akut myocardialis ischaemia), mert esetükben fokozott lehet a kamrai arrhythmia (beleértve a torsade de pointes‑t is) és a szívmegállás kialakulásának kockázata (lásd még 4.3 és 4.5 pont).

A moxifloxacint körültekintően kell alkalmazni olyan betegek esetén, akik olyan gyógyszereket szednek, melyek csökkenthetik a káliumszintet (lásd még 4.3 és 4.5 pont).

A moxifloxacint csak óvatosan szabad adni azoknak a betegeknek, akik klinikailag szignifikáns bradycardiát okozó gyógyszereket szednek (lásd még 4.3 pont).

A nők és az idősek érzékenyebbek lehetnek olyan QTc‑megnyúlást előidéző gyógyszerekkel szemben, mint a moxifloxacin, ezért esetükben különös óvatosságra van szükség.

Túlérzékenységi/allergiás reakciók

Túlérzékenységi és allergiás reakciókat jelentettek fluorokinolonok – beleértve a moxifloxacint is – első alkalmazása után. Az anaphylaxiás reakciók már az első alkalmazást követően is életveszélyes sokkig súlyosbodhatnak. Súlyos túlérzékenységi reakció kialakulása esetében a moxifloxacin-kezelést azonnal abba kell hagyni, és megfelelő kezelést (pl. sokktalanítás) el kell kezdeni.

Súlyos májbetegségek

A moxifloxacin alkalmazásával összefüggő fulmináns hepatitis eseteket jelentettek, melyek akár májelégtelenséghez is (beleértve a halálos eseteket is) vezethettek (lásd 4.8 pont). A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy a kezelés folytatása előtt keressék fel kezelőorvosukat, amennyiben olyan fulmináns májelégtelenségre utaló jeleket és tüneteket észlelnek, mint a hirtelen kialakuló asthenia sárgasággal, a sötét vizelet, vérzésre való hajlam vagy hepaticus encephalopathia.

Amennyiben májfunkciós eltérésre utaló tünetek észlelhetők, májfunkciós próbákat/vizsgálatot kell végezni.

A bőrt érintő súlyos mellékhatások

A bőrt érintő súlyos – potenciálisan életveszélyes vagy halálos kimenetelű – mellékhatásokat jelentettek moxifloxacin alkalmazása során, például toxikus epidermalis necrolysist (TEN, más néven Lyell-szindróma), Stevens–Johnson-szindrómát (SJS) és akut generalizált exanthemás pustulosist (AGEP) (lásd 4.8 pont). A gyógyszer rendelésekor a betegek figyelmét fel kell hívni a súlyos bőrreakciók jeleire és tüneteire, valamint a betegeket gondosan monitorozni kell. Ha a jelek és tünetek arra utalnak, hogy ezek a reakciók kialakulnak, a moxifloxacin alkalmazását azonnal abba kell hagyni és alternatív terápia elkezdését kell fontolóra venni. Ha a betegnél súlyos reakciók, mint pl. SJS, TEN vagy AGEP alakult ki a moxifloxacin alkalmazásakor, akkor az adott beteget a későbbiekben tilos moxifloxacinnal kezelni.

Görcsrohamokra hajlamos betegek

Ismert, hogy a kinolonok görcsrohamokat válthatnak ki. Óvatosság szükséges olyan betegek moxifloxacin-kezelésekor, akiknek olyan központi idegrendszeri elváltozásuk vagy más kockázati tényezőik vannak, amelyek görcsrohamra hajlamosítanak, vagy csökkentik a görcsküszöbüket. Görcsroham esetén a moxifloxacinnal történő kezelést fel kell függeszteni és megfelelő intézkedést kell hozni.

Perifériás neuropathia

A kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél szenzoros vagy szenzomotoros polyneuropathiás eseteket jelentettek, amelyek paraesthesiát, hypaesthesiát, dysaesthesiát vagy gyengeséget okoztak. A moxifloxacin‑kezelésben részesülő betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben neuropathia tünetei – például fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás vagy gyengeség – jelentkeznek, a potenciálisan irreverzibilis állapot kialakulásának megelőzése érdekében tájékoztassák erről kezelőorvosukat, mielőtt folytatnák a kezelést (lásd 4.8 pont).

Pszichiátriai reakciók

Pszichiátriai reakciók is jelentkezhetnek még a kinolonok – beleértve a moxifloxacint is – első alkalmazását követően is. Nagyon ritka esetekben depresszió vagy pszichotikus reakciók alakultak ki, egészen az öngyilkossági gondolatokig és önkárosító magatartásig, például öngyilkossági kísérlet (lásd 4.8 pont). Abban az esetben, ha a betegnél ezek a reakciók létrejönnek, a moxifloxacin-kezelést fel kell függeszteni, és megfelelő intézkedéseket kell alkalmazni. Óvatosság ajánlott, ha moxifloxacint kell alkalmazni a pszichotikus betegek kezelésénél vagy olyan betegek esetében, akiknél a kórtörténetben pszichiátriai betegség szerepel.

Antibiotikumok okozta hasmenés, beleértve a colitist

Antibiotikumok okozta hasmenés (antibiotic-associated diarrhoea, AAD) és antibiotikumok okozta colitis (antibiotic-associated colitis, AAC) – beleértve a pseudomembranosus colitist és a Clostridium difficile okozta hasmenést is – előfordulásáról majdnem minden széles spektrumú antibiotikum, így a moxifloxacin esetében is beszámoltak, és ezek súlyossága az enyhe hasmenéstől a halálos kimenetelű colitisig változhat. Ezért fontos a diagnózis figyelembe vétele azoknál a betegeknél, akiknél moxifloxacin-kezelés alatt vagy után súlyos hasmenés alakul ki. Amennyiben AAD vagy AAC gyanúja áll fenn vagy igazolódik, akkor a folyamatban levő antibakteriális kezelést – beleértve a moxifloxacint is – fel kell függeszteni, és azonnal meg kell kezdeni a megfelelő terápiát. Ezenkívül gondoskodni kell a megfelelő infekciókontrollról a fertőzés átvitel kockázatának csökkentése érdekében. A bélperisztaltikát gátló gyógyszerek alkalmazása ellenjavallt súlyos hasmenésben szenvedő betegeknél.

Myasthenia gravis

A moxifloxacint elővigyázatossággal kell alkalmazni myasthenia gravisban szenvedő betegek esetében, mivel az a tünetek fellángolását okozhatja.

Hosszan tartó, rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások

Kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél nagyon ritkán különböző – esetenként több – szervrendszert (csont- és izomrendszer, idegrendszer, pszichiátriai kórképek és érzékszervek) érintő, a beteg életkorától és eleve fennálló kockázati tényezőitől függetlenül fellépő, hosszan fennálló (hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be. A moxifloxacin alkalmazását bármilyen súlyos mellékhatásra jellemző jel vagy tünet első jelentkezésekor azonnal le kell állítani, és a betegnek azt kell javasolni, hogy tanácsért forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz.

Íngyulladás és ínszakadás

Az íngyulladás és az ínszakadás (különösen – de nem kizárólag – az Achilles-íné) már a kinolon- vagy fluorokinolon-kezelés megkezdését követő 48 órán belül jelentkezhet, néha mindkét oldalon, és a kezelés abbahagyását követően hónapokkal később is jelentették előfordulását. Az íngyulladás és az ínszakadás kockázata nagyobb idősebb betegeknél, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, szervtranszplantáción átesett betegeknél, illetve egyidejűleg kortikoszteroidokkal kezelt betegek esetében. Kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása ezért kerülendő.

A moxifloxacin‑kezelést a tendinitis első jeleinek (például fájdalmas duzzanat, gyulladás) jelentkezésekor le kell állítani, és más kezelést kell megfontolni. Az érintett végtagot megfelelően kezelni kell (például immobilizáció). Tendinopathia tüneteinek jelentkezésekor kortikoszteroidok nem alkalmazhatók.

Aortaaneurysma és -dissectio és szívbillentyűhiba okozta regurgitatio/billentyűelégtelenség

Az epidemiológiai vizsgálatok a fluorokinolonok bevételét követően az aortaaneurysma és aortadissectio, valamint az aorta- és a mitralis billentyű regurgitatiójának fokozott kockázatáról számoltak be, különösen időseknél. Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és -dissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűhiba miatti regurgitatióról, illetve billentyűelégtelenségről (lásd 4.8 pont).

Ezért a fluorokinolonokat kizárólag gondos előny-kockázat értékelést és más terápiás lehetőségek mérlegelését követően szabad csak alkalmazni, ha a beteg családi anamnézise pozitív az aneurysma vagy veleszületett szívbillentyű-betegség tekintetében, továbbá a már meglévő aortaaneurysmával és/vagy aortadissectióval vagy szívbillentyű-betegséggel diagnosztizált betegeknél, illetve a következőkre hajlamosító egyéb kockázati tényezők vagy betegségek esetén:

• mind aortaaneurysma, mind -dissectio és szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: kötőszöveti rendellenességek, mint Marfan-szindróma vagy Ehlers–Danlos-szindróma, Turner-szindróma, Behcet-kór, hypertonia, rheumatoid arthritis) vagy emellett

• aortaaneurysma és -dissectio (pl.: vascularis rendellenességek, mint Takayasu-artheritis, óriássejtes artheritis, vagy ismert atherosclerosis, vagy Sjögren-szindróma) vagy emellett

• szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl. infektív endocarditis).

Az aortaaneurysma és -dissectio és a billentyűk rupturájának kockázata fokozódhat az egyidejűleg szisztémás kortikoszteroidokkal kezelt betegeknél is.

Hirtelen hasi, mellkasi vagy hátfájdalom esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal forduljanak egy sürgősségi osztályon dolgozó orvoshoz.

A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy akut dyspnoe, újonnan jelentkező palpitatio, illetve a has vagy az alsó végtagok ödémájának kialakulása esetén haladéktalanul forduljanak orvoshoz.

Vesekárosodásban szenvedő betegek

Vesekárosodásban szenvedő idős betegek esetén a moxifloxacint különös elővigyázatossággal kell adni akkor, ha a betegek nem képesek megfelelő mennyiségű folyadék elfogyasztására, mivel a dehidráció fokozza a veseelégtelenség kockázatát.

Látászavarok

Ha látászavar lép fel, vagy bármilyen szempanasz jelentkezne, azonnal szemész szakorvoshoz kell fordulni (lásd 4.7 és 4.8 pontot).

Dysglykaemia

A többi fluorokinolonhoz hasonlóan a moxifloxacin esetében is vércukorszint ingadozásáról számoltak be, beleértve a hypoglykaemiát és a hyperglykaemiát is (lásd 4.8 pont). A moxifloxacinnal kezelt betegeknél vércukorszint-ingadozás jelentkezett, különösen egyidejűleg orális antidiabetikummal (pl. szulfonilurea) vagy inzulinnal kezelt idős diabeteses betegek esetében. Hypoglykaemiás kóma eseteiről számoltak be. Diabeteses betegek esetében a vércukorszint gondos ellenőrzése javasolt.

Fotoszenzibilizáló reakciók megelőzése

A kinolonokról kimutatták, hogy fotoszenzibilizáló reakciót okoznak a betegeknél. A vizsgálatok azonban azt mutatták, hogy a moxifloxacin fotoszenzibilitást kiváltó kockázata kisebb. Mindazonáltal a betegeknek javasolni kell, hogy a moxifloxacin-kezelés alatt kerüljék az UV-sugárzást és az erős napsütést.

Glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiányban szenvedő betegek

Azokat a betegeket, akiknek családjában glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiány fordul elő vagy ők szenvednek abban, a kinolon-kezelés hemolitikus reakcióra hajlamosítja. Ilyen betegek esetében a moxifloxacint kellő óvatossággal kell alkalmazni.

A periarteriális szövet gyulladása

A moxifloxacin oldatos infúzió csak intravénásan alkalmazható. Az intraarteriális alkalmazás kerülendő, mivel a klinikai vizsgálatok szerint a periarteriális szövet gyulladása alakul ki ezen alkalmazási módot követően.

Szövődményes bőr- és lágyrészinfekciók

A moxifloxacin klinikai hatásossága súlyosan fertőzött égések, valamint fasciitisek és a „diabeteses láb” osteomyelitisszel járó fertőzéseiben nem bizonyított.

Interferencia biológiai tesztekkel

A moxifloxacin-kezelés befolyásolhatja a Mycobacterium spp. tenyésztéses vizsgálat eredményét, mivel gátolja a mycobacteriális növekedést és így álnegatív eredményt okoz olyan minták esetén, amelyeket moxifloxacin-kezelés alatt álló betegektől vettek.

MRSA okozta fertőzések

A moxifloxacin nem ajánlott meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) okozta fertőzések kezelésére. Gyanított vagy igazolt MRSA-fertőzés esetén megfelelő antibakteriális szerrel kell megkezdeni a kezelést (lásd 5.1 pont).

Gyermekek és serdülők

A fiatal állatok porcaira kifejtett mellékhatások miatt (lásd 5.3 pont) a moxifloxacin alkalmazása ellenjavallt 18 éven aluli gyermekek és serdülők esetében (lásd 4.3 pont).

Propilénglikol-tartalom

Ez a gyógyszer 18,3 mg propilénglikolt (E 1520) tartalmaz milliliterenként, 4 575 mg-ot 250 ml-es üvegenként. A szokásos napi dózist 70 kg-os testtömegre számolva a beadott propilénglikol mennyisége 65 mg/ttkg/nap.

Károsodott vese- vagy májműködésű betegeknél orvosi megfigyelés szükséges, mivel a propilénglikolnak tulajdonított olyan mellékhatásokat jelentettek, mint pl. a vesefunkciós zavar (akut tubularis necrosis), veseelégtelenség vagy májfunkciós zavar.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Kölcsönhatások más gyógyszerekkel

Nem zárható ki, hogy a moxifloxacinnak és más gyógyszereknek additív hatása van a QT‑szakasz meghosszabbítására, amelynek következtében a QTc‑szakasz megnyúlhat. Ez a hatás a kamrai arrhythmiák – beleértve a torsades de pointes‑t is – fokozott kockázatához vezethet. Éppen ezért a moxifloxacin együttadása ellenjavallt az alábbi gyógyszerekkel (lásd 4.3 pont):

• I/A osztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl. kinidin, hidrokinidin, dizopiramid);

• III. osztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl. amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid);

• antipszichotikumok (pl. fenotiazinok, pimozid, szertindol, haloperidol, szultoprid);

• triciklusos antidepresszánsok;

• bizonyos antimikrobás szerek (pl. szakvinavir, sparfloxacin, intravénás eritromicin, pentamidin, antimaláriás szerek, különösen a halofantrin);

• egyes antihisztaminok (terfenadin, asztemizol, mizolasztin);

• egyebek (ciszaprid, intravénás vinkamin, bepridil, difemanil).

A moxifloxacint óvatosan kell alkalmazni olyan betegeknél, akik olyan gyógyszert szednek, amely csökkentheti a káliumszintet (pl. kacs- vagy tiazid típusú diuretikumok, laxatívumok és nagy dózisú beöntések, kortikoszteroidok, amfotericin B) vagy amelyek alkalmazása klinikailag jelentős bradycardiával hozható összefüggésbe.

A moxifloxacin egészséges önkénteseknek történő ismételt adagolását követően kb. 30%‑kal emelte meg a digoxin C_max-értékét anélkül, hogy befolyásolta volna az AUC-értéket vagy a mélyponti vérszintet. Digoxinnal való alkalmazás esetén nincs szükség külön óvintézkedésre.

Diabeteses betegek körében végzett vizsgálatokban, a moxifloxacin és a glibenklamid együttes alkalmazása a glibenklamid plazma-csúcskoncentrációjának megközelítőleg 21%‑os csökkenéséhez vezetett. A glibenklamid és a moxifloxacin együttes alkalmazása elméletileg enyhe és átmeneti hyperglykaemiához vezethet. A glibenklamid farmakokinetikájában megfigyelt változások azonban nem vezettek a farmakodinámiás paraméterek (vércukor-, inzulinszint) változásához. Így nem figyeltek meg klinikailag lényeges interakciókat a moxifloxacin és a glibenklamid között.

Az INR változásai

Nagyszámú olyan esetről számoltak be, amikor antibakteriális szereket szedő betegeknél megnőtt az orális antikoagulánsok hatása, különösen a következő antibiotikumok hatására: fluorokinolonok, makrolidok, tetraciklinek, kotrimoxazol és egyes cefalosporinok. A fertőzések és gyulladásos állapotok, a beteg életkora és általános állapota úgy tűnik, hogy kockázati tényezők.

Ilyen körülmények között nehéz eldönteni, hogy az INR (Nemzetközi Normalizált Arány – International Normalised Ratio) változásaiért a fertőző betegség vagy a kezelés a felelős. Az INR‑t elővigyázatosságból gyakrabban kell ellenőrizni. Ha szükséges, az orális antikoaguláns dózisát megfelelően módosítani kell.

A klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy nem fordult elő kölcsönhatás, ha a moxifloxacint együtt adták olyan gyógyszerekkel, amelyek a következő hatóanyagokat tartalmazzák: ranitidin, probenecid, orális fogamzásgátlók, kalciumpótlók, parenterálisan alkalmazott morfin, teofillin, ciklosporin vagy itrakonazol.

Emberi citokróm P450 enzimmel végzett in vitro vizsgálatok alátámasztották ezeket a megfigyeléseket. Ezeknek az eredményeknek az értékelése arra enged következtetni, hogy a citokróm P450 enzim által közvetített metabolikus interakció nem valószínű.

A táplálékokkal való kölcsönhatás

A moxifloxacin és az ételek között – beleértve a tejtermékeket is – nincs klinikailag releváns kölcsönhatás.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A moxifloxacin adásának biztonságosságát emberi terhességben még nem tanulmányozták. Állatkísérletes vizsgálatok reproduktív toxicitására utalnak (lásd 5.3 pont). Az emberre vonatkozó lehetséges kockázat nem ismert. A fejlődésben lévő állatoknál fluorokinolon-kezelésnél előfordul a teherviselő ízületek porcának károsodása, valamint fluorokinolon-kezelésben részesülő gyermekeknél reverzibilis ízületi sérüléseket írtak le, ezért a moxifloxacint tilos terhes nőknek adni (lásd 4.3 pont).

Szoptatás

Szoptató anyákra vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre. Preklinikai adatok azt mutatják, hogy kis mennyiségű moxifloxacin kiválasztódik az anyatejbe.

Humán adatok hiányában, valamint fejlődésben lévő állatoknál a teherviselő ízületek porcának fluorokinolonok okozta károsodásának veszélye miatt a szoptatás ellenjavallt a moxifloxacin-kezelés alatt (lásd 4.3 pont).

Termékenység

Az állatkísérletek nem utalnak termékenységet károsító hatásra (lásd 5.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A moxifloxacinnak a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták, mindazonáltal a fluorokinolonok – beleértve a moxifloxacint is – károsan befolyásolhatják a betegek gépjárművezetési vagy gépkezelési képességét a központi idegrendszeri reakciók (pl. szédülés, akut, múló látáskiesés, lásd 4.8 pont) vagy akut, illetve rövid ideig tartó eszméletvesztés (syncope, lásd 4.8 pont) következtében. Tanácsos, hogy gépjárművezetés vagy gépkezelés előtt a betegek figyeljék meg, hogyan reagálnak a moxifloxacinra.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A naponta 400 mg moxifloxacinnal végzett intravénás vagy orális [csak intravénás, szekvenciális (intravénás/orális) és orális adagolás] kezeléssel kapcsolatban elvégzett klinikai vizsgálatok során megfigyelt és a forgalomba hozatalt követő jelentésekből származó gyakoriságuk szerint csoportosított mellékhatások az alábbiakban kerültek felsorolásra:

A hányinger és a hasmenés kivételével valamennyi mellékhatás előfordulási gyakorisága 3% alatt maradt.

A gyakorisági csoportokon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerültek felsorolásra. A gyakorisági kategóriák az alábbiak:

• gyakori (≥ 1/100 – < 1/10)

• nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100)

• ritka (≥1/10 000 – <1/1000)

• nagyon ritka (< 1/10 000)

• nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem becsülhető meg)

Szervrendszeri kategória (MedDRA)	Gyakori	Nem gyakori	Ritka	Nagyon ritka	Nem ismert
Fertőző betegségek és parazitafertőzések	rezisztens baktériumok vagy gombák által okozott felülfertőződések, pl.: orális és vaginalis candidiasis
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek		anaemia, leukopenia(-ák), neutropenia, thrombocytopenia, thrombocythaemia eosinophilia, megnyúlt prothrombin-idő/emelkedett INR		emelkedett prothrombin-szint/csökkent INR, agranulocytosis, pancytopenia
Immunrendszeri betegségek és tünetek		allergiás reakció (lásd 4.4 pont)	anaphylaxiás reakció, beleértve a rendkívül ritkán előforduló, életveszélyes sokkot is (lásd 4.4 pont) allergiás oedema/ angiooedema (beleértve a potenciálisan életveszélyes gégeödémát is, lásd 4.4 pont)
Endokrin betegségek és tünetek				nem megfelelő antidiuretikus-hormon-termelés szindróma (SIADH)
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek		hyperlipidemia	hyperglykaemia, hyperuricaemia	hypoglykaemia, hypoglykaemiás kóma
Pszichiátriai kórképek*		szorongásos reakciók, psychomotoros hyperactivitas/ agitatio	emocionális labilitás, depresszió (amely rendkívül ritka esetekben önveszélyes viselkedésig fokozódhat, mint pl. öngyilkossági képzelgések/ gondolatok, vagy öngyilkossági kísérlet, lásd 4.4 pont), hallucináció, delírium	deperszonalizá-ció, pszichotikus reakciók (amely önveszélyes viselkedésig fokozódhat, úgymint öngyilkossági képzelgések/ gondolatok, vagy öngyilkossági kísérlet, lásd 4.4 pont)
Idegrendszeri betegségek és tünetek*	fejfájás, szédülés	paraesthesia és dysaesthesia, ízérzés zavara (beleértve a nagyon ritkán előforduló ageusiát is), zavartság és dezorientáltság, alvászavarok (főként álmatlanság), tremor, vertigo, aluszékonyság	hypaesthesia, szaglás zavara (beleértve az anosmiát is), abnormális álmok, koordinációs zavar (beleértve főként a szédülés vagy a vertigo miatt kialakuló járási zavarokat is), görcsrohamok (beleértve a grand mal convulsiokat, lásd 4.4 pont), figyelemzavar, beszédzavarok, amnaesia, perifériás neuropathia és polyneuropathia	hyperaesthesia
Szembetegségek és szemészeti tünetek*		látászavarok, beleértve a diplopiát és a homályos látást (különösen központi idegrendszeri reakciókkal összefüggésben, lásd 4.4 pont)	photophobia	átmeneti látásvesztés (különösen központi idegrendszeri reakciók esetén, lásd 4.4 és 4.7 pont) uveitis és bilateralis akut iris diaphanoscopia (lásd 4.4 pont)
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei*			tinnitus halláskárosodás, beleértve a süketséget is (általában reverzibilis)
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek**	QT-megnyúlás hypokalaemiás betegeknél (lásd 4.3 és 4.4 pont)	QT-megnyúlás (lásd 4.4 pont), palpitatio, tachycardia, pitvarfibrilláció, angina pectoris	kamrai tachyarrhythm-iák, syncope (akut, rövid ideig tartó eszméletvesztés)	külön meg nem nevezett arrhythmiák, torsade de pointes (lásd 4.4 pont), szívmegállás (lásd 4.4 pont)
Érbetegségek és tünetek**		vasodilatatio	hypertensio, hypotensio	vasculitis
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek		dyspnoe (beleértve az asztmás megbetegedéseket is)
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	hányinger, hányás, gastro-intestinalis és hasi fájdalmak, hasmenés	csökkent étvágy és ételfogyasztás, székrekedés, dyspepsia, puffadás, gastritis, emelkedett amilázszint	dysphagia, stomatitis, antibiotikumok okozta colitis (beleértve a pseudomembra-nosus colitist is, amely nagyon ritka esetekben életveszélyes szövődményekkel jár, lásd 4.4 pont)
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	emelkedett transzamináz-szintek	májkárosodás (beleértve az LDH-szint emelkedését is), emelkedett bilirubin-szint, emelkedett gamma-glutamil-transzferáz-szint, emelkedett alkalikusfoszfa-táz-szint	icterus, hepatitis (főként cholestaticus)	potenciálisan életveszélyes májelégtelen-séghez vezető fulmináns hepatitis (beleértve a halálos kimenetelű eseteket is, lásd 4.4 pont)
A bőr és a bőr alatti szövetek betegségei és tünetei		pruritus, bőrkiütés, urticaria, száraz bőr		hólyagos bőrreakciók, mint például Stevens–Johnson-szindróma vagy toxikus epidermális necrolysis (potenciálisan életveszélyes, lásd 4.4 pont)	akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP)
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei*		arthralgia, myalgia	íngyulladás (lásd 4.4 pont), izomgörcs, izomrángás, izomgyengeség	ínszakadás (lásd 4.4 pont), arthritis, izommerevség, a myasthenia gravis tüneteinek exacerbatiója (lásd 4.4 pont)	rhabdomyolysis
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek		dehydratio	vesekárosodás (beleértve a vér-karbamid-nitrogén- és a kreatininszint emelkedését is), veseelégtelenség (lásd 4.4 pont)
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók*	helyi reakciók az infúzió beadási helyén	rosszullét (főként gyengeség vagy kimerültség), fájdalom (beleértve a hát-, mellkasi, medencei és végtagfájdalmat is), izzadás, (thrombo)phlebitis az infúzió beadási helyén	oedema

*Kinolonok és fluorokinolonok alkalmazása kapcsán nagyon ritkán számos – esetenként több – szervrendszert és érzékszervet érintő, hosszan fennálló (akár hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be (köztük olyanokról mint tendinitis, ínszakadás, arthralgia, végtagfájdalom, járászavar, paraesthesiával járó neuropathiák, depresszió, fáradtság, memóriaromlás, alvászavarok, valamint a hallás, a látás, az ízérzés és a szaglás romlása), amelyek néhány esetben az eleve fennálló kockázati tényezőktől függetlenül jelentkeztek (lásd 4.4 pont).

**Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és aortadissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűk regurgitatiójáról, illetve elégtelenségéről (lásd 4.4 pont).

Az alábbi mellékhatásokat figyelték meg gyakrabban azoknál a betegeknél, akiket csak intravénásan, ill. intravénást követően per os (szekvenciális) kezelésben részesítettek:

Gyakori:

• gamma-GT-szint-emelkedés.

Nem gyakori:

• kamrai tachyarrhytmiák, hypotensio, oedema, az antibiotikumok okozta colitis (beleértve a pseudomembranosus colitist is, nagyon ritkán életet veszélyeztető szövődményekkel, lásd 4.4 pont), görcsrohamok, beleértve a grand mal convulsiót is (lásd 4.4 pont), vesekárosodás (beleértve a vér-karbamid-nitrogén- és -kreatininszint emelkedését is), veseelégtelenség (lásd 4.4 pont).

Nagyon ritkán előfordultak egyéb fluorokinolonokkal folytatott kezelés során a következő mellékhatások is, amelyek jelentkezése a moxifloxacin-kezelés folyamán se zárható ki: hypernatraemia, hypercalcaemia, haemolyticus anaemia, fényérzékenységi reakciók (lásd 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Véletlen túladagolást követően nincs szükség specifikus ellenintézkedésekre. Túladagolás esetén tüneti kezelést kell alkalmazni. EKG-monitorozás szükséges, mert a QT-szakasz meghosszabbodása lehetséges. Orvosi szén és 400 mg per os, illetve intravénásan adott moxifloxacin együttes alkalmazása több mint 80%-kal, illetve 20%‑kal csökkentette a gyógyszer szisztémás hasznosulását.

A felszívódás elején adott aktív szén hatásosan megakadályozhatja a moxifloxacin szisztémás expozíciójának túlzott mértékű megemelkedését per os túladagolása esetén.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: kinolon antibiotikumok, fluorokinolonok

ATC kód: J01MA14

Hatásmechanizmus

A moxifloxacin gátolja a bakteriális topoizomeráz II (DNS‑giráz és topoizomeráz IV) enzimeket, amelyek kulcsszerepet játszanak a bakteriális DNS replikációjában, átírásában és repair-rendszerében.

Farmakokinetika/farmakodinámia

A fluorokinolonok baktericid hatása koncentrációfüggő. A fluorokinolonokkal végzett farmakodinámiás vizsgálatok állatmodelleken és humán vizsgálatokban egyaránt azt mutatják, hogy a hatásosságot elsősorban az AUC₂₄/MIC-arány határozza meg.

A rezisztencia mechanizmusa

A fluorokinolonokkal szembeni rezisztencia a DNS‑giráz és a topoizomeráz IV mutációja révén alakulhat ki. Egyéb mechanizmusok: az effluxpumpák fokozott expressziója, az impermeabilitás, valamint a DNS‑giráz protein-mediált védelme. A moxifloxacin és egyéb fluorokinolonok között keresztrezisztencia kialakulása várható.

A moxifloxacin aktivitását nem befolyásolják más antibakteriális szerekre specifikus rezisztencia mechanizmusok.

Határértékek

EUCAST klinikai MIC és korongdiffúziós határértékek a moxifloxacinra vonatkozóan (2020.01.01.).

Kórokozó	Érzékeny	Rezisztens
Staphylococcus spp. (koaguláz-negatív)1	≤ 0,25 mg/l  28 mm	> 25 mg/l < 28 mm
S. pneumoniae2	≤ 0,5 mg/l  22 mm	> 0,5 mg/l < 22 mm
Streptococcus A, B, C, G csoport2	≤ 0,5 mg/l  19 mm	> 0,5 mg/l < 19 mm
H. influenzae3	≤ 0,125 mg/l  28 mm	> 0,125 mg/l < 28 mm
M. catarrhalis3	≤ 0,25 mg/l  26 mm	> 0,25 mg/l < 26 mm
Enterobacterales	≤ 0,25 mg/l  22 mm	> 0,25 mg/l < 22 mm
Nem fajhoz kötött határértékek4	≤ 0,25 mg/l	> 0,25 mg/l
1Norfloxacin diffúziós teszt használható a moxifloxacin-érzékenység meghatározására. A norfloxacinra érzékenynek kategorizált izolátumok moxifloxacinra érzékenyként, valamint ciprofloxacinra, levofloxacinra és ofloxacinra fokozott expozíció esetén érzékenyként jelenthetők. A nem érzékenynek kategorizált izolátumokat adott antibakteriális szerekre egyedileg kell vizsgálni. 2Norfloxacin diffúziós teszt használható a moxifloxacin-érzékenység meghatározására. A norfloxacinra érzékenynek kategorizált izolátumok moxifloxacinra érzékenyként, valamint levofloxacinra fokozott expozíció esetén érzékenyként jelenthetők. A nem érzékenynek kategorizált izolátumokat adott antibakteriális szerekre egyedileg kell vizsgálni. 3Nalidixsav diffúziós teszt használható a fluorokinolon-érzékenység meghatározására. A nalidixsavra érzékenynek kategorizált izolátumok ciprofloxacinra, levofloxacinra, moxifloxacinra és ofloxacinra érzékenyként jelenthetők. A nem érzékenynek kategorizált izolátumok fluorokinolon-rezisztensek lehetnek, és azokat az adott antibakteriális szerekre egyedileg kell vizsgálni. 4A nem fajhoz kötött határértékek meghatározása döntően a farmakokinetikai/farmakodinámiás adatok alapján történt, és függetlenek az adott fajok MIC megoszlásától. Csak azon fajok vonatkozásában használatosak, melyeknél nem adottak a fajspecifikus határértékek, és nem használható azon fajoknál, amelyeknél az interpretációs kritériumok a későbbiekben meghatározhatók.

Mikrobiológiai érzékenység

A szerzett rezisztencia gyakorisága egyes törzsekre nézve a földrajzi elhelyezkedéstől, a vizsgálat idejétől függően eltérő lehet, ezért a rezisztenciára vonatkozó helyi adatokat is be kell szerezni, különösen súlyos infekciók kezelésekor. Szükség esetén szaktanácsot kell kérni, ha a rezisztencia lokális gyakorisága olyan, hogy egyes infekciótípusok esetén kérdésessé teszik a gyógyszer alkalmazhatóságát.

Általában érzékeny fajok

Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok Staphylococcus aureus*+ Streptococcus agalactiae (B csoport) Streptococcus milleri csoport* (S. anginosus, S. constellatus és S. intermedius) Streptococcus pneumoniae* Streptococcus pyogenes* (A csoport) Streptococcus viridans csoport (S. viridans, S. mutans, S. mitis, S. sanguinis, S. salivarius, S. thermophilus)

Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok Acinetobacter baumanii Haemophilus influenzae* Legionella pneumophila Moraxella (Branhamella) catarrhalis*

Anaerob mikroorganizmusok Prevotella spp.

„Egyéb” mikroorganizmusok Chlamydophila (Chlamydia) pneumoniae* Coxiella burnetii Mycoplasma pneumoniae*

Fajok, melyeknél a szerzett rezisztencia problémát okozhat

Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok Enterococcus faecalis* Enterococcus faecium*

Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok Enterobacter cloacae* Escherichia coli*# Klebsiella oxytoca Klebsiella pneumoniae*# Proteus mirabilis*

Anaerob mikroorganizmusok Bacteroides fragilis*

Eredendően rezisztens organizmusok

Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok Pseudomonas aeruginosa

*Az aktivitást klinikai vizsgálatokban kielégítő módon bizonyították. +A meticillin-rezisztens S. aureus nagy valószínűséggel rezisztens a fluorokinolonokkal szemben is. A meticillin-rezisztens S. aureus esetében 50% feletti arányban fordult elő moxifloxacin-rezisztencia. #ESBL-t termelő törzsek általában rezisztensek a fluorokinolonokra is.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás és biohasznosulás

400 mg moxifloxacin egyszeri, 1 órás infúzióban történő beadása után a moxifloxacin csúcskoncentrációja a plazmában kb. 4,1 mg/l volt az infúzió befejezésekor. Ez mintegy 26%‑kal magasabb a per os alkalmazás esetén mért értékhez (3,1 mg/l) képest. Az AUC-érték közelítően 39 mg×óra/l volt intravénás beadás után, és ez alig magasabb az orális alkalmazást követő (35 mg×óra/l) értékhez képest, ez megfelel 91%‑os abszolút biohasznosulásnak.

Nincs szükség az intravénás moxifloxacin-dózis módosítására a betegek korától vagy nemétől függően.

A farmakokinetikai paraméterek lineárisan változnak 50 mg–1200 mg egyszeri per os alkalmazás után, valamint egyszeri vagy 10 napon át adott napi egyszeri, legfeljebb 600 mg intravénás dózisig.

Eloszlás

A moxifloxacin a vérből igen gyorsan eloszlik az extravasalis térbe. A dinamikus egyensúlyi állapotban mért eloszlási térfogat (V_dss) mintegy 2 l/ttkg. In vitro és ex vivo vizsgálatokban a fehérjékhez való kötődés mértéke a koncentrációtól függetlenül kb. 40‑42% volt. A moxifloxacin elsősorban a szérum albuminhoz kötődik.

Az 5,4 mg/kg‑os, illetve 20,7 mg/l-es (geometriai átlag) maximális koncentrációk a bronchus nyálkahártyájában, illetve az epithelium nyákrétegében alakultak ki, 2,2 órával az orális adagolás után. A megfelelő csúcskoncentráció az alveoláris makrofágokban elérte az 56,7 mg/kg‑ot. Tíz órával az intravénás adagolás után a bőrhólyag-folyadékban 1,75 mg/l koncentrációt észleltek. Az interstitialis folyadékban a szabadkoncentráció-idő profil hasonló a plazmához, ahol 1,0 mg/l szabad csúcskoncentrációk (mértani középérték) voltak mérhetők mintegy 1,8 órával az intravénás adagolást követően.

Biotranszformáció

A moxifloxacin II. fázisú biológiai átalakuláson megy keresztül és a vizelettel (kb. 40%), ill. az epe-faeces utat követve (kb. 60%) részben változatlan formában, részben egy szulfo- (M1), ill. glükuronid-(M2) metabolit formájában ürül. Embereknél csak az M1 és M2 metabolit jelentős, mikrobiológiailag mindkettő inaktív.

Az in vitro és az I. fázisú klinikai vizsgálatokban nem észleltek farmakokinetikai-metabolikus kölcsönhatást olyan egyéb gyógyszerekkel, amelyek a citokróm P450‑en keresztül történő I. fázisú biotranszformációval metabolizálódnak. Oxidatív metabolizáció jeleit nem észlelték.

Elimináció

A moxifloxacin a plazmából mintegy 12 órás terminális felezési idővel ürül. Az átlagos teljestest-clearance értéke 179 ml/perc és 246 ml/perc között volt 400 mg moxifloxacin adása után.

400 mg intravénás infúzió beadását követően a változatlan hatóanyag kb. 22%‑a volt visszanyerhető a vizeletből, és kb. 26%‑a a székletből. Intravénás alkalmazást követően a beadott dózis (változatlan hatóanyag és metabolitok) kb. 98%‑a nyerhető vissza. A renalis clearance értéke 24–53 ml/perc volt, ami a gyógyszer parciális renalis tubularis reabszorpcióját valószínűsíti. A moxifloxacinnal együtt adott ranitidin, ill. probenecid nem változtatta meg a moxifloxacin renalis clearance értékét.

Vesekárosodás

A moxifloxacin farmakokinetikai tulajdonságai nem változnak szignifikánsan vesekárosodásban szenvedő betegeknél (beleértve a 20 ml/perc/1,73 m² clearance-értéket is). Ahogy romlik a vesefunkció, az M2 metabolit (glükuronid) plazmakoncentrációja mintegy 2,5‑szeresére megemelkedik (abban az esetben, ha a kreatinin-clearance 30 ml/perc/1,73 m²).

Májkárosodás

Májkárosodásban (Child–Pugh A, B) szenvedő betegek bevonásával végzett eddigi farmakokinetikai vizsgálatok alapján nem lehetett megállapítani semmilyen egyértelmű különbséget az egészséges önkénteseknél kapott eredményhez viszonyítva. A májkárosodás magasabb M1 metabolit koncentrációt eredményezett a plazmában, ugyanakkor a változatlan hatóanyag koncentrációja közel megegyezett az egészséges önkénteseknél nyert értékkel. Nincs kellő tapasztalat a moxifloxacin májkárosodásban szenvedő betegeknél történő klinikai alkalmazására vonatkozóan.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos, ismételt adagolású vizsgálatok során a moxifloxacin rágcsálóknál és nem rágcsálóknál hematológiai és hepatotoxicitást mutatott. Majmoknál központi idegrendszeri toxicitás fordult elő. Ezeket a hatásokat magas dózisok, ill. tartós moxifloxacin-adagolás esetén észlelték.

Kutyáknál a magas per os dózisok (≥ 60 mg/ttkg), amelyek már 20 mg/l plazmaszintekhez vezettek, változásokat okoztak az elektroretinogramon és izolált esetben retinaatrófiát is észleltek.

Intravénás adagolás után a szisztémás toxicitás jelei akkor voltak a legkifejezettebbek, ha a moxifloxacint bólus injekcióban (45 mg/ttkg) adagolták. 40 mg/ttkg lassú, több mint 50 percen át tartó adagolásakor semmi ilyen jellegű hatást nem figyeltek meg.

Intraarteriális injekciót követően a periarterialis szövetekben gyulladásos elváltozások alakultak ki, ezért a moxifloxacin intraarteriális alkalmazását kerülni kell.

A moxifloxacint in vitro bakteriális és emlős sejteken genotoxikusnak találták. In vivo rendszerekben az alkalmazott igen magas moxifloxacin-dózisoknál sem észleltek genotoxicitást. Egy, patkányokon végzett iniciációs-promóciós vizsgálatban a moxifloxacin nem bizonyult karcinogénnek.

In vitro a moxifloxacin befolyásolja a szív elektrofiziológiai tulajdonságait, ami a QT‑szakasz megnyúlását eredményezheti, különösen magas koncentrációban.

Intravénás adagolás esetén (30 mg/ttkg 15, ill. 30, ill. 60 perces adagolással) kutyáknál egyértelműen látszott, hogy a QT‑megnyúlás mértéke az infúzió sebességétől függ, ami azt jelenti, hogy minél rövidebb idő alatt adják be az infúziót, annál kifejezettebb a QT‑szakasz megnyúlása. A 60 perces infúziós adagolási idővel beadott 30 mg/ttkg moxifloxacin nem okozott QT‑szakasz-megnyúlást.

Patkányokkal, nyulakkal és majmokkal végzett reprodukciós vizsgálatok arra utalnak, hogy a moxifloxacin átjut a placentán. Patkányoknál (per os és intravénás) és majmoknál (per os) végzett vizsgálatok nem utalnak arra, hogy akár teratogén, akár a termékenységet befolyásoló hatása lenne a moxifloxacinnak. Nyulaknál valamivel gyakrabban észleltek csigolya- és bordafejlődési rendellenességet, de csak olyan dózisoknál, amelyek az anyára nézve egyértelműen toxikusak voltak (20 mg/ttkg intravénásan). Az emberi terápiás plazmakoncentrációnak megfelelő dózis esetén majmoknál és nyulaknál a vetélések incidenciájának megnövekedését észlelték.

Ismert, hogy a kinolonok – beleértve a moxifloxacint is – károsodást okozhatnak fiatal állatok nagyobb ízületeinek porcfelszínén.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

propilénglikol

injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

Az alábbi infúziós oldatok inkompatibilisek a moxifloxacin oldatos infúzióval:

• 4,2%‑os és 8,4%‑os nátrium-hidrogén-karbonát-oldat.

Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

5 év

Felbontás és/vagy hígítás után az infúziót azonnal fel kell használni.

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

250 ml oldat brómbutil gumidugóval és lepattintható alumínium kupakkal lezárt II‑es típusú, átlátszó üvegben, dobozban.

1 db, 5 db vagy 12 db üveg dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Ez a gyógyszer kizárólag egyszeri alkalmazásra szolgál. Az esetleges maradék oldatot meg kell semmisíteni.

A következő infúziós oldatok bizonyultak kompatibilisnek a moxifloxacin oldatos infúzióval:

• injekcióhoz való víz;

• 0,9%/10%/20%‑os nátrium-klorid-oldat;

• 1 mol/dm³-es nátrium-klorid-oldat;

• 5%/10%/40%‑os glükóz-oldat;

• Ringer-oldat;

• Összetett nátrium-laktát-oldat (Hartmann-oldat, Ringer‑laktát-oldat).

A moxifloxacin oldatos infúzió nem infundálható együtt egyéb gyógyszerekkel.

Ne használja fel az oldatot, ha abban bármilyen látható részecske van, vagy ha az oldat zavaros.

Megjegyzés:  (két keresztes)

Osztályozás: II./3 csoport

1. Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Onkogen Kft.

1037 Budapest, Bécsi út 77-79.

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-23946/01 1×250 ml II-es típusú, átlátszó üveg

OGYI-T-23946/02 5×250 ml II-es típusú, átlátszó üveg

OGYI-T-23946/03 12×250 ml II-es típusú, átlátszó üveg

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2021. szeptember 15.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2021. szeptember 15.