MOXONIDIN-RATIOPHARM 0,2 mg filmtabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Moxonidin-ratiopharm 0,2 mg filmtabletta

Moxonidin-ratiopharm 0,3 mg filmtabletta

Moxonidin-ratiopharm 0,4 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Moxonidin-ratiopharm 0,2 mg filmtabletta: 0,20 mg moxonidin filmtablettánként.

Moxonidin-ratiopharm 0,3 mg filmtabletta: 0,30 mg moxonidin filmtablettánként.

Moxonidin-ratiopharm 0,4 mg filmtabletta: 0,40 mg moxonidin filmtablettánként.

Ismert hatású segédanyagok:

A Moxonidin-ratiopharm 0,2 mg filmtabletta 94,5 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz.

A Moxonidin-ratiopharm 0,3 mg filmtabletta 94,4 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz.

A Moxonidin-ratiopharm 0,4 mg filmtabletta 94,3 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Moxonidin-ratiopharm 0,2 mg filmtabletta: világos rózsaszínű, kerek, mindkét oldalán domború filmtabletta.

Moxonidin-ratiopharm 0,3 mg filmtabletta: rózsaszínű, kerek, mindkét oldalán domború filmtabletta.

Moxonidin-ratiopharm 0,4 mg filmtabletta: sötét rózsaszínű, kerek, mindkét oldalán domború filmtabletta.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Enyhe és közepesen súlyos hypertonia.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőttek (beleértve az időseket is):

A kezelés kezdő adagja 0,2 mg moxonidin, amit reggel kell bevenni. Az adagokat három hét eltelte után a kívánt hatás eléréséig 0,4 mg-ra lehet emelni, amit egyszerre vagy két részre osztva (reggel és este) kell bevenni. Amennyiben újabb három hét eltelte után a hatás még mindig nem kielégítő, az adagot maximum 0,6 mg-ig lehet emelni, amit két részre osztva kell bevenni (reggel és este).

Nem szabad túllépni a moxonidin egyszeri 0,4 mg-os, valamint napi összesen 0,6 mg-os, két részre osztott (reggel és este) adagját.

Enyhe vesekárosodásban (a GFR 30‑60 ml/perc között) a moxonidin egyszeri adagja nem haladhatja meg a 0,2 mg-os, a napi adag pedig a 0,4 mg-os dózist.

Az alkalmazás módja

A tablettát folyadékkal kell bevenni.

A tablettákat étkezés előtt, alatt vagy azt követően is be lehet venni, mivel az étkezés a moxonidin farmakokinetikai tulajdonságaira nincs hatással.

Gyermekek

Adása 16 éves kor alatt nem javasolt, mivel moxonidin-kezeléssel kapcsolatosan erre a korcsoportra vonatkozóan nincsenek vizsgálati adatok.

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység,

• sick sinus szindróma,

• II. vagy III. fokú atrioventricularis blokk,

• bradycardia (a frekvencia nyugalomban <50/perc),

• szívelégtelenség,

• szoptatás (lásd 4.6 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A moxonidin-kezelésben részesülő betegeknél AV-blokk változó fokú eseteit jelentették a forgalomba hozatalt követően. Ezen esetjelentések alapján, a moxonidin kiváltó szerepe a pitvar-kamrai átvezetés késleltetésében nem zárható ki teljesen. Ezért óvatosság javasolt az esetlegesen AV-blokk kialakulására hajlamos betegek kezelésekor.

Amennyiben a moxonidint I. fokú AV‑blokkban szenvedő betegeknél alkalmazzák, a bradycardia kockázata miatt, óvatossággal kell eljárni. A moxonidin nem alkalmazható magasabb fokú AV-blokkban (lásd 4.3 pont).

A moxonidin súlyos koszorúér betegségben vagy instabil angina pectorisban szenvedő betegeknél történő alkalmazása esetén óvatossággal kell eljárni, mivel ebben a betegcsoportban korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre.

Óvatossággal kell eljárni a moxonidin vesekárosodásban szenvedő betegeknél történő alkalmazásakor, mivel a moxonidin elsősorban a vesén keresztül választódik ki. Ezeknél a betegeknél a dózis körültekintő titrálása szükséges, különösen a terápia kezdetén.

Az adagolást 0,2 mg napi moxonidinnel kell elkezdeni, ami napi maximum 0,4 mg‑ra emelhető közepes mértékű vesekárosodásban (GFR >30 ml/perc, de <60 ml/perc), és napi maximum 0,3 mg-ra emelhető súlyos vesekárosodásban (GFR <30 ml/perc), amennyiben az klinikailag indokolt és a beteg jól tolerálja az adagot.

Amennyiben a moxonidin-terápiát béta-blokkoló adásával kombinálják, és mindkét kezelést abba kell hagyni, akkor a fokozott vérnyomás-ellenreguláció elkerülése érdekében először a béta-blokkolót kell elhagyni, és csak néhány nap elteltével a moxonidint.

A mai napig nem észleltek rebound jelenséget a vérnyomásban a moxonidin-kezelés abbahagyását követően. Mindazonáltal a moxonidin-kezelést nem ajánlatos hirtelen megszakítani. A moxonidin-terápia elhagyásának fokozatosan, két hét alatt kell megtörténnie.

Az időskorú populáció fogékonyabb lehet a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek kardiovaszkuláris hatásaira. Ezért a kezelést a legalacsonyabb dózissal kell elkezdeni, a dózisemeléseket pedig óvatossággal kell végrehajtani, megelőzendő a súlyos következményeket, amelyekhez ezek a reakciók vezethetnek.

A készítmény laktóz-monohidrátot tartalmaz. Ritkán előforduló örökletes galaktóz intoleranciában, laktóz intoleranciában vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Egyéb antihipertenzívumok egyidejű adása fokozza a moxonidin vérnyomáscsökkentő hatását.

Mivel a triciklusos antidepresszánsok csökkenthetik a centrálisan ható antihipertenzív szerek hatását, moxonidinnel történő együttes alkalmazásuk nem javasolt.

A moxonidin erősítheti a triciklusos antidepresszánsok (egyidejű felírásuk kerülendő), nyugtatók, alkohol, altatók és a hipnotikumok hatását.

A moxonidin enyhén csökkentette a kognitív funkciókat azon betegek esetében, akik a készítményt lorazepámmal egyidejűleg alkalmazták. A moxonidin fokozhatja az egyidejűleg adott benzodiazepinek nyugtató hatását.

A moxonidin tubuláris szekréció útján eliminálódik. Nem zárható ki azon egyéb gyógyszerekkel történő kölcsönhatás, melyek szintén a tubuláris szekréció útján eliminálódnak. A tolazolin dózisfüggő módon csökkentheti a moxonidin hatását.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Nincs elegendő adat a moxonidin terhes nők esetében történő alkalmazásával kapcsolatban. Állatkísérletek során embrio-toxikológiai hatásokat igazoltak (lásd 5.3 pont). Embernél a potenciális kockázat nem ismert.

A moxonidin alkalmazása nem javallt terhesség alatt, kivéve, ha feltétlenül szükséges.

Szoptatás

A moxonidin kiválasztódik az anyatejbe, ezért szoptatás ideje alatt nem alkalmazható. Amennyiben a moxonidin‑terápia szükségességét megállapították, a szoptatást abba kell hagyni.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásokat nem vizsgálták.

A készítmény szedése során azonban megfigyeltek álmosságot és szédülést, ezért a betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy a gépjárművezetés vagy a gépkezelés – a fentiek tünetek kialakulása esetén – veszélyessé válhat.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A moxonidin szedésével kapcsolatosan leggyakrabban jelentett mellékhatások a következők voltak: szájszárazság, gyengeség, aluszékonyság és szédülés. Az alkalmazás első pár hetét követően a tünetek gyakorisága és intenzitása általában csökken.

Nemkívánatos hatások szervrendszerek szerint feltüntetve (n=886 moxonidinnel kezelt beteg bevonásával végzett placebo‑kontrollos klinikai vizsgálatok során megfigyeltek szerint a következő gyakorisággal fordultak elő):

MedDRA szervrendszer	Nagyon gyakori (≥1/10)	Gyakori (≥1/100 - <1/10)	Nem gyakori (≥1/1000 - <1/100)
Szívbetegségek és szívvel kapcsolatos tünetek			bradycardia
A fül és az egyensúly‑érzékelő szerv betegségei és tünetei			tinnitus
Pszichiátriai kórképek		álmatlanság	idegesség
Idegrendszeri betegségek és tünetek		fejfájás*, szédülés/vertigo, aluszékonyság	syncope*
Érbetegségek és tünetek			hypotensio, (beleértve orthostaticus hypotensio)
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	szájszárazság	hasmenés, hányinger, hányás, dyspepsia*
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei		kiütés, pruritus	angiooedema
A csont‑ és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei		hátfájás	nyaki fájdalom
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók		asthenia	oedema

*nem volt növekedés a gyakoriságban a placebo‑hoz képest.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A túladagolás tünetei

Néhány túladagolásról szóló jelentés alapján 19,6 mg moxonidin egyszerre történő bevétele halálos kimenetel nélkül végződött. A következő túladagolással kapcsolatos jeleket és tüneteket jelentették: fejfájás, szedáltság, aluszékonyság, hypotensio, szédülés, asthenia, bradycardia, szájszárazság, hányás, fáradtság és felhasi fájdalom. Súlyos túladagolás esetében különösen az eszmélet megtartásának zavaraira és a légzésdepresszióra javasolt figyelni.

Ezenkívül néhány magas dózissal végzett állatkísérlet alapján múló hypertensio, tachycardia, és hyperglykaemia szintén előfordulhat.

A túladagolás kezelése

Specifikus ellenszere nem ismert. Hypotensio esetén a keringést támogató intézkedések, mint pl. folyadékbevitel és dopamin adása megfontolandó. A bradycardia atropinnal kezelhető.

α₂-antagonisták csökkenthetik vagy megszűntethetik a moxonidin túladagolás következtében fellépő paradox hipertenzív hatást.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Antihipertenzívumok,

ATC kód: C02AC05

Különböző állatkísérletekben a moxonidin hatásos antihipertenzív szernek bizonyult. A rendelkezésre álló kísérleti adatok meggyőzően igazolják, hogy a moxonidin antihipertenzív hatását a központi idegrendszerre (CNS) hatva fejti ki. Kimutatták, hogy a moxonidin a nyúltvelőben szelektíven az I₁-imidazolin receptorokkal lép kölcsönhatásba. Ezek az imidazolin-szenzitív receptorok a rostralis ventrolateralis velőállományban koncentrálódnak, mely terület elengedhetetlenül fontos a perifériás szimpatikus idegrendszer szabályozásában. Az I₁-imidazolin receptorokkal történő kölcsönhatás úgy tűnik, hogy a szimpatikus idegek aktivitásának csökkenéséhez vezet (a szívnél, a splanchnikus területen és a vese szimpatikus idegeinél mutatták ki).

Azáltal, hogy a moxonidin kisebb affinitással kötődik a centrális α₂-adreno-receptorokhoz mint az I₁-imidazolin receptorokhoz, különbözik az egyéb rendelkezésre álló centrálisan ható antihipertenzívumoktól. Az α₂-adrenoreceptorokat tartják azoknak a molekuláris célpontoknak, melyeken keresztül a szedáció és a szájszárazság (a leggyakoribb mellékhatása a centrálisan ható antihipertenzívunknak) kialakul.

Emberben a moxonidin a szisztémás vascularis rezisztenciát csökkenti, és ezzel egyidejűleg az artériás vérnyomást is.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A moxonidin per os adagolása patkányoknál és kutyáknál gyors és majdnem teljes felszívódást eredményezett a csúcskoncentráció <0,5 órán belül történő elérésével. Az átlagos plazmakoncentráció mindkét fajnál összehasonlítható volt a per os illetve az iv. adagolás esetén. A radioaktivitás és a változatlan összetevők kiürülésének féléletideje megközelítőleg 1-3 óra közé esett. A moxonidin és két fő metabolitja (4,5-dehidromoxonidin és guanin származéka) főként a vizelettel ürült. 52 hetes krónikus adagolást követően sem lehetett egyik fajnál sem a moxonidin kumulálódására utaló jelet észlelni.

Embereknél a per os adagolt moxonidin kb. 90%-a felszívódik. First-pass effektusa nincs, a biológiai hozzáférhetősége 88%-os. Táplálékbevitel a moxonidin farmakokinetikáját nem befolyásolja. A moxonidin 10-20%-a metabolizálódik, főként 4,5-dehidromoxonidinre és az imidazol gyűrű felbontásával egy guanin származékára. A 4,5- dehidromoxonidin vérnyomáscsökkentő hatása csak 1/10-e, a guanin származéké pedig 1/100-a a moxonidinénak. A moxonidin maximális plazmaszintjét a filmtabletta bevételét követően 30-180 perc múlva éri el.

A moxonidinnak megközelítőleg csak 7%-a kötődik a plazmafehérjékhez (Vd_ss=1,8±0,4 l/ttkg). A moxonidin és metabolitjai szinte kizárólag csak a veséken keresztül ürülnek. Amíg a dózis több mint 90%-a az adagolás utáni első 24 órában a veséken át eliminálódik, addig csak kb. 1%-a ürül széklet útján. A változatlan formájú moxonidin kumulatív renális kiválasztása kb. 50-75%.

A moxonidin átlagos plazma felezési ideje 2,2- 2,3 óra, a vesével történő kiválasztás fél életideje 2,6‑2,8 óra.

Farmakokinetika idős korban

Az egészséges időseknél és a fiatal felnőtteknél a moxonidin farmakokinetikájában esetlegesen előforduló kis különbségek nem valószínű, hogy klinikailag jelentősek. Mivel a moxonidin nem kumulálódik, ezért – normál vesefunkció esetén – az adagolás megváltoztatása nem szükséges.

Farmakokinetika gyermekkorban

Gyermekekre vonatkozó farmakokinetikai vizsgálatokat nem végeztek.

Farmakokinetika vesekárosodásban

Enyhe vesekárosodás esetén (GFR 30‑60 ml/perc) az AUC 85%-kal emelkedett és a clearance 52%-kal csökkent. Ezeknél a betegeknél a készítmény vérnyomáscsökkentő hatását – különösen a kezelés kezdetén – fokozottan figyelni kell. Továbbá a moxonidin egyszeri adagja nem haladhatja meg a 0,2 mg-os, a napi adagja pedig a 0,4 mg-os dózist.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A moxonidin maximális adagban való krónikus, 52 héten át tartó, per os adagolása patkányoknál (0,12-4 mg/ttkg adagban) és kutyáknál (0,04-0,4 mg/ttkg adagban) eredményezett szignifikáns hatásokat. Patkányoknál nagy dózis esetén enyhe elektrolit egyensúly eltérés (a vér Na-szint csökkenése, valamint K-, urea- és kreatinin-szint emelkedése) mérhető. Kutyáknál nagy dózis esetén pedig hányás és fokozott nyálelválasztás tapasztalható. Továbbá nagy dózis esetén mindkét fajnál a máj tömegének enyhe emelkedése figyelhető meg.

A reprodukciós toxikológiai vizsgálat során a moxonidin (per os 6,4 mg/ttkg adagokban) nem volt hatással a patkányok fertilitására, valamint az embrió és a magzat fejlődésére. Patkányoknál 27 mg/ttkg, nyulaknál 4,9 mg/ttkg per os dózis esetén embryotoxicus és teratogén tulajdonság nem volt bizonyítható. Patkányoknál 9 mg/ttkg dózis peri- és posztnatális fejlődésben sem okozott elváltozást.

Öt különböző vizsgálat sem mutatta a moxonidin mutagén vagy genotoxikus hatását. Ezen kívül patkányoknál és egereknél per os 0,1 – 7,0 mg/ttkg dózisokban végzett karcinogenitási vizsgálatokban sem merült fel a moxonidin karcinogén tulajdonsága.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag: magnézium-sztearát, povidon, kroszpovidon, laktóz-monohidrát (0,2 mg filmtabletta: 94,5 mg, 0,3 mg filmtabletta: 94,4 mg, 0,4 mg filmtabletta: 94,3 mg)

Bevonat: Opadry Y-1-7000 (titán-dioxid E171, hipromellóz, makrogol 400), vörös vas-oxid (E172)

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 30°C-on tárolandó.

A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

30 db filmtabletta színtelen, átlátszó PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Nincsenek különleges előírások.

Megjegyzés  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Teva Gyógyszergyár Zrt.

4042 Debrecen, Pallagi út 13.

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI

OGYI-T-9509/01 (Moxonidin-ratiopharm 0,2 mg filmtabletta) 30 db

OGYI-T-9509/02 (Moxonidin-ratiopharm 0,3 mg filmtabletta) 30 db

OGYI-T-9509/03 (Moxonidin-ratiopharm 0,4 mg filmtabletta) 30 db

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2004. április 26.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. december 14.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2014. június 27.