MOXOSTAD 0,3 mg filmtabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Moxostad 0,2 mg filmtabletta

Moxostad 0,3 mg filmtabletta

Moxostad 0,4 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Moxostad 0,2 mg filmtabletta

0,2 mg moxonidint tartalmaz filmtablettánként.

Moxostad 0,3 mg filmtabletta

0,3 mg moxonidint tartalmaz filmtablettánként.

Moxostad 0,4 mg filmtabletta

0,4 mg moxonidint tartalmaz filmtablettánként.

Ismert hatású segédanyagok:

Moxostad 0,2 mg filmtabletta: 94,5 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként.

Moxostad 0,3 mg filmtabletta: 94,4 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként.

Moxostad 0,4 mg filmtabletta: 94,3 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Moxostad 0,2 mg filmtabletta

Világos rózsaszínű, kerek, kb. 6 mm átmérőjű filmtabletta.

Moxostad 0,3 mg filmtabletta

Rózsaszínű, kerek, kb. 6 mm átmérőjű filmtabletta.

Moxostad 0,4 mg filmtabletta

Sötét rózsaszínű, kerek, kb. 6 mm átmérőjű filmtabletta.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Enyhe, illetve mérsékelt fokú esszenciális hipertónia.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőttek

A kezelést a Moxostad legkisebb dózisával kell elkezdeni. Ez reggelente 0,2 mg Moxostad adagot jelent. A kezelés nem megfelelő hatásossága esetén a dózist három hét elteltével 0,4 mg‑ig lehet növelni. Ez a dózis egyszeri (reggelente alkalmazandó) vagy megosztott (reggeli és esti) napi adagként adható. Ha újabb három hét elteltével az eredmények még mindig nem megfelelőek, akkor a dózist reggeli és esti adagra elosztott maximum 0,6 mg-ig lehet növelni. A moxonidin egyszeri maximális dózisa 0,4 mg, napi maximális dózisa pedig 0,6 mg lehet.

Vesekárosodásban szenvedő betegek

Mérsékelt vesekárosodásban (GFR > 30 ml/perc, de < 60 ml/perc) szenvedő betegek esetén az egyszeri maximális dózis 0,2 mg, a napi maximális dózis pedig 0,4 mg moxonidin lehet. Súlyos vesekárosodásban (GFR < 30 ml/perc) szenvedő betegek esetén a moxonidin adása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Idősek

Amennyiben a vesefunkció nem károsodott, ugyanakkora dózis javasolt, mint felnőtteknek.

Gyermekek

A Moxostad 16 évesnél fiatalabb gyermekeknél és serdülőknél nem alkalmazható, mivel kevés tapasztalat áll rendelkezésre az alkalmazásával kapcsolatban.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

Az egyidejű táplálékbevitel nem befolyásolja a moxonidin farmakokinetikáját, vagyis a Moxostad étkezés előtt, közben és után is bevehető. A filmtablettát elegendő mennyiségű folyadékkal kell lenyelni.

4.3 Ellenjavallatok

Moxonidin ellenjavallt az alábbi esetekben:

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység

• Sick sinus szindróma

• Bradycardia (nyugalmi szívfrekvencia < 50/perc)

• Másod- vagy harmadfokú AV blokk

• Szívelégtelenség (lásd 4.4 pont)

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A bradycardia elkerülése érdekében a moxonidin-kezelés fokozott óvatosságot igényel azoknál a betegeknél, akiknek elsőfokú AV blokkjuk van.

A moxonidin adása fokozott óvatosságot igényel a súlyos szív koszorúér betegségben és instabil angina pectoralisban szenvedő betegeknél, mivel ebben a betegcsoportban kevés tapasztalat áll rendelkezésre.

A biztonságos alkalmazást alátámasztó klinikai tapasztalatok hiánya miatt mérsékelt szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a moxonidin alkalmazása óvatosságot igényel.

A moxonidin alkalmazása vesekárosodásban szenvedő betegeknél óvatosságot igényel, mivel a moxonidin elsődlegesen a vesén keresztül választódik ki. Ezeknél a betegeknél gondos dózisbeállításra van szükség, különösen a kezelés megkezdésekor. Az adagolást napi 0,2 mg‑mal kell kezdeni és maximum napi 0,4 mg‑ra emelhető ha klinikailag indokolt és a beteg is jól tolerálja.

Ha béta-blokkolóval együtt alkalmazzák a moxonidint és mindkét kezelést le kell állítani, először a béta-blokkolót kell elhagyni, majd néhány nappal később a moxonidint. A moxonidin-kezelés leállítása után eddig még nem tapasztaltak rebound-hatást a vérnyomás tekintetében. A moxonidin-kezelés hirtelen leállítása azonban nem ajánlott; az adagot két hét alatt fokozatosan kell csökkenteni.

A Moxostad filmtabletta laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló örökletes galaktóz-intoleranciában, laktóz-intoleranciában vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Moxostad és más magas vérnyomás elleni szerek együttes alkalmazása additív hatást eredményez.

Mivel a triciklusos antidepresszánsok csökkenthetik a centrális hatású antihipertenzitív szerek hatékonyságát, ezért a triciklusos antidepresszánsok moxonidinnel történő együttes adása nem ajánlott.

A moxonidin felerősítheti a triciklusos antidepresszánsok (az együttes adás kerülendő), a trankvillánsok, az alkohol, a szedatívumok és a hipnotikumok hatását.

Lorezapámot szedő betegeknél a moxonidin enyhén súlyosbította a kognitív funkciók károsodását. A moxonidin együttes alkalmazás esetén fokozhatja a benzodiazepinek szedatív hatását.

A moxonidin tubularis szekréció útján távozik a szervezetből. Az egyéb tubularis szekrécióval kiürülő gyógyszerekkel való kölcsönhatások nem zárhatók ki.

A tolazolin dózisfüggően csökkentheti a moxonidin hatását.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Nem áll rendelkezésre elég adat a moxonidin terhes nőknek történő alkalmazására vonatkozóan. Állatkísérletekben nagy dózisok esetén a moxonidin reprodukciós toxicitást mutatott (lásd 5.3 pont). Emberben a potenciális kockázat nem ismert. A Moxostad terhes nőknek nem adható, hacsak egyértelműen nem szükséges.

Szoptatás

A moxonidin kiválasztódik az anyatejbe, ezért nem adható szoptatás alatt. Ha a moxonidin-kezelésre feltétlenül szükség van, az anyatejjel való táplálást abba kell hagyni.

4.7 A készítmény hatása a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre gyakorolt hatást még nem vizsgálták Álmosságról és szédülésről számoltak be. Ezt figyelembe kell venni az ilyen feladatok végzésekor.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A leggyakoribb mellékhatások, amelyekről moxonidint szedő betegek beszámoltak a szájszárazság, szédülés, gyengeség és aluszékonyság. Az első néhány heti alkalmazást követően rendszerint csökken a tünetek gyakorisága.

Mellékhatások csoportosítása szervrendszerek szerint (n=886 moxonidint szedő beteg bevonásával végzett placebokontrollos klinikai vizsgálata alapján a gyakoriságok az alábbiak):

MedDRA szervrendszeri kategória	Nagyon gyakori ≥1/10	Gyakori ≥1/100, <1/10	Nem gyakori ≥1/1000, <1/100
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek			Folyadék retenció, anorexia
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek			Bradycardia
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei tünetek			Tinnitus
Idegrendszeri betegségek és tünetek		Fejfájás*, szédülés/vertigo, aluszékonyság, álmosság	Syncope*, szedáció, a végtagok paraesthesiája
Szembetegségek és szemészeti tünetek			A szem száraz viszkető vagy égő érzése
Érbetegségek és tünetek		Értágulat	Hypotonia, (beleértve az orthostaticus hypotoniát is), perifériás keringési zavarok,
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Szájszárazság	Hasmenés, székrekedés, hányinger/hányás, dyspepsia és más emésztőrendszeri zavarok	Fültőmirigy-fájdalom
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei		Kiütés/viszketés	Allergiás bőrreakciók, angioödéma
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók		Asthenia	Ődéma
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei		Hátfájás	Nyaki fájdalom
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek			Gynecomastia, impotencia
Pszichiátriai kórképek		Megváltozott gondolkodási mód/gondolkodási zavarok, alvászavarok, insomnia	Idegesség, deprsszió, szorongás, csökkent libido

* nem volt növekedés a gyakoriságban placebóval összehasonlítva

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A túladagolás tünetei

Egy kétéves gyermek gondatlanság miatt bekövetkezett túladagolásának esetét írták le: A gyermek ismeretlen mennyiségű moxonidint nyelt le. A dózis maximális mennyisége 14 mg lehetett. A gyermeken a következő tüneteket észlelték: szedáció, hypotensiós kóma, pupillaszűkület, nehézlégzés. Gyomormosást, glükóz infúziót, mesterséges lélegeztetést és ágynyugalmat követően a tünetek 11 órán belül teljesen megszűntek.

A néhány jelentett túladagolási eset között arról számoltak be, hogy 19,6 mg moxonidint nyeltek le halálos kimenetel nélkül. A következő tüneteket észlelték: fejfájás, szedáció, álmosság, hypotensio, szédülés, asthenia, bradycardia, szájszárazság, hányás, fáradtság, gyomortáji fájdalom. Súlyos túladagolás esetén gondos monitorozása ajánlott elsősorban a tudatzavar és a légzésdepresszió észlelése érdekében.

Továbbá néhány nagy dózisokkal végzett állatkísérletes vizsgálat alapján átmeneti hypertonia, tachycardia és hyperglykaemia is előfordulhat.

A túladagolás kezelése

Specifikus antidotum nem ismeretes. Hypotonia esetén a keringés támogatása folyadék és dopamin adásával megfontolandó. A bradycardia atropin adásával kezelhető.

Alfa-receptor antagonisták csökkenthetik vagy megszüntethetik a moxonidin túladagolás paradox hypertenzív hatását.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Magas vérnyomás elleni szerek, központi hatású antiadrenerg szerek

ATC kód: C02AC05

Különböző állatkísérletekben a moxonidin erős vérnyomáscsökkentő hatást mutat. A rendelkezésre álló kísérleti adatok szerint a moxonidin a központi idegrendszerben fejti ki hatását.

Az agytörzsben a moxonidin szelektív módon kötődik az I₁‑imidazolin receptorokhoz. Ezek az imidazolin-érzékeny receptorok főleg a rostralis ventrolateralis medullában találhatóak, amely terület fontos szerepet játszik a szimpatikus idegrendszer központi szabályozásában. Az I₁‑imidazolin receptorokkal való kölcsönhatás valószínűleg a szimpatikus idegek aktivitásának csökkenését eredményezi. Ezt a szív, a zsigerek és a vese szimpatikus beidegzésénél figyelték meg.

A moxonidin abban különbözik a többi centrálisan ható vérnyomáscsökkentő szertől, hogy az I₁‑imidazolin receptorok iránti affinitáshoz képest a centrális alfa₂-adrenerg receptorok iránt csak kis affinitást mutat. A moxonidin az alfa₂-adrenerg receptorokon hatva szedációt és szájszárazságot okoz, melyek a centrálisan ható magas vérnyomás elleni szerek leggyakrabban tapasztalható kedvezőtlen mellékhatásai.

Az átlagos szisztolés és diasztolés vérnyomás nyugalmi és terheléses állapotban is csökken.

Jelenleg nem ismertek a moxonidin mortalitási és cardiovascularis morbiditási hatásai.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A szájon át való bevitelt követően a moxonidin gyorsan felszívódik. Embernél a szájon át bevitt dózis mintegy 90%‑a felszívódik. A táplálékbevitel nincs hatással a moxonidin farmakokinetikai tulajdonságaira.

Nincs first-pass metabolizmus és a biohasznosulás 88%.

Eloszlás

A moxonidinnek csak mintegy 7%‑a kötődik humán plazmafehérjékhez (Vd_ss = 1,8  0,4 l/ttkg). A moxonidin csúcs plazmakoncentrációja a filmtabletta bevételét követő 30-180 percben jelentkezik.

Biotranszformáció

A moxonidin 10‑20%‑ban metabolizálódik, elsősorban 4,5‑dehidro-moxonidinné és egy amino-metanamidin származékká az imidazolin gyűrű felbontása útján. A vérnyomáscsökkentő hatás a 4,5‑dehidro-moxonidin esetében 1/10‑e, az amino-metanamidin származék esetében pedig 1/100‑a a moxonidinének.

Elimináció

A moxonidin és annak metabolitjai csaknem teljes mértékben a vesén keresztül ürül ki. A dózis több mint 90%‑a az első 24 órában ürül ki a vesén keresztül, míg a széklettel csak mintegy 1% távozik. A beadott moxonidin 50‑70%‑ban változatlan formában ürül. Az átlagos plazma felezési idő 2,2‑2,3 óra, míg a vese felezési ideje 2,6‑2,8 óra.

Mérsékelt vesekárosodásban (GFR 30‑60 ml/perc) szenvedő betegek esetén az AUC 85%‑kal nőtt, a clearance pedig 52%‑kal csökkent. Ezeknél a betegeknél úgy kell beállítani az adagot, hogy a napi dózis maximum 0,4 mg, az egyszeri dózis pedig maximum 0,2 mg lehet.

Súlyos vesekárosodásban (GFR < 30 ml/perc) szenvedő betegek esetén a clearance 68%‑kal csökkent, az eliminációs felezési ideje pedig 7 órára nőtt. Ezeknél a betegeknél a moxonidin ellenjavallott (lásd 4.3 pont).

Farmakokinetika gyermekek esetében

Gyermekek esetében nem történtek farmakokinetikai vizsgálatok.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A szokásos, ismételt adagolással történő toxicitási, genotoxicitási és karcinogenitási vizsgálatok nem utaltak várható humán kockázatra.

A reprodukciós toxicitási vizsgálatok nem mutattak semmilyen hatást a fertilitásra nézve, illetve nem mutattak ki semmilyen teratogén hatást.

Embriotoxikus hatást észleltek patkányban 3 mg/ttkg/nap adag felett, illetve nyúlban 0,7 mg/ttkg/nap adag felett. Patkányokon végzett perinatális és posztnatális vizsgálatokban >1 mg/ttkg nap adagnál mind a fejlődést, mind az utódok életképességét befolyásolta.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag:

laktóz-monohidrát

kroszpovidon

povidon K25

magnézium-sztearát

Filmbevonat:

hipromellóz

titán-dioxid (E171)

makrogol 400

vörös vas-oxid (E172)

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

Moxostad 0,2 mg filmtabletta: 2 év.

Moxostad 0,3 mg filmtabletta: 3 év.

Moxostad 0,4 mg filmtabletta: 3 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 30°C‑on tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Moxostad 0,2 mg filmtabletta

Moxostad 0,4 mg filmtabletta

PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás dobozban, 7, 10, 14, 20, 28, 30, 50, 56, 98, 100, 400 (20 × 20, 10 × 40 csak kórházi felhasználásra szánt csomagolás) db filmtabletta.

vagy

PVC/PVDC//Al adagonként perforált buborékcsomagolás dobozban, 7×1, 10×1, 14×1, 20×1, 28×1, 30×1, 50×1, 56×1, 98×1, 100×1, 400 (20 × 20×1, 10 × 40×1 csak kórházi felhasználásra szánt csomagolás) db filmtabletta.

Moxostad 0,3 mg filmtabletta

PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás dobozban, 10, 20, 28, 30, 50, 56, 98, 100, 400 (20 × 20, 10 × 40 csak kórházi felhasználásra szánt csomagolás) db filmtabletta.

vagy

PVC/PVDC//Al adagonként perforált buborékcsomagolás dobozban, 10×1, 20×1, 28×1, 30×1, 50×1, 56×1, 98×1, 100×1, 400 (20 × 20×1, 10 × 40×1 csak kórházi felhasználásra szánt csomagolás) db filmtabletta.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy kereszt)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

STADA Arzneimittel AG

Stadastrasse 2-18

D-61118 Bad Vilbel

Németország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-10116/01 Moxostad 0,2 mg filmtabletta (30×)

OGYI-T-10116/04 Moxostad 0,2 mg filmtabletta (30×1)

OGYI-T-10116/02 Moxostad 0,3 mg filmtabletta (30×)

OGYI-T-10116/05 Moxostad 0,3 mg filmtabletta (30×1)

OGYI-T-10116/03 Moxostad 0,4 mg filmtabletta (30×)

OGYI-T-10116/06 Moxostad 0,4 mg filmtabletta (30×1)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2005. március 24.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2010. március 17.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2020. június 5.